Mia Herrera

- Ne! - kiáltottam torkom szakadtából, de elgyengülő hangom miatt csupán halk suttogásként hatott. A kés éle nyakat ért, majd szép lassan felmetszette azt. A vér csak úgy csorgott le. Teljesen átszínezte a fehér pólót. Apám haldokló, vonagló teste a földre omlott. Fuldokolva rángatózott, de semmi esélye sem volt. A szemem előtt halt meg. Ütést mértek a tarkómra, elveszítem eszméletem. Lecsukódó szemeim előtt anyám vérbe fagyott holtteste jelent meg. Minden elsötétült.
Csupán ezen emlékeim maradtak gyermekkoromról, ezen rémálom, mely minden éjjel elkísér. Ismét szobámban találtam magam. A verejték csak úgy folyt végig arcomon. Ismét ugyanaz a rémálom. Újra és újra átélem szüleim halálát. És mindig ebben a kopott és szinte üres szobában ébredek fel.
Mia Herrera vagyok, 17 éves, mágus. Születési helyemről nincs sok információm. Sem családomról, vagy lakhelyemről, csupán az előbb ecsetelt képek vannak meg. Mások elmondása szerint, szüleimet 14 éves koromban egy rablóbanda gyilkolta le a szemem előtt, majd ezek után emberkereskedők kezei közé kerültem. Egy évig voltam „eladósorban.” Az állandó éhség, a folytonos verés, amit nevelési célból kaptam és az a sok pedofil gyám, kik kihasználták testi adottságaimat. Mindig menekültem előlük, de a rendőrök rám találtak és, bár mindent elpanaszoltam nekik, mégis ismét egy az előzőhöz hasonló alakhoz adtak. Rabszolgaként éltem.
Kegyetlen volt hozzám a sors, ám ez arra késztetett, hogy egy álarcot húzzak magamra. A kedves, bájos, ártatlan kislányét.
Az egy év leteltével egy öreg mágus vásárolt meg magának, mint háztartásbelit. Nála szolgáltam másfél éven át. Főként mostam, takarítottam és az állatokat etettem odakinn az akolban. Ezalatt az öreg felfedezte bennem, hogy képes vagyok a mágia használatára. Több tesztet csináltatott meg velem és végül szabadidejében illúziómágiára kezdett el tanítani, amit ezen időszak alatt magas szinten sajátítottam el.
Egy nap, mikor épp az erdőben szedtem össze a napi tüzelőanyagot, füstöt láttam a kunyhó felől, ahol az öreggel éltem napjaimat. Mikor közelebb értem minden lángokban állt. Az öreg vérbe fagyott holtteste a bejárat előtt hevert, körülötte számomra idegen alakok állták körül. Furcsa ruhákat viseltek és mindegyiken egy-egy könnycsepp alakú tetoválás díszelgett. Hárman voltak, ketten közülük itt-ott véres volt. Talán az öreg vére, de valószínűleg jól küzdött, mert ezt a kettőt rendesen leverte a víz. Kis rejtekemből lestem a történéseket, mikor egy hideg kéz markolta meg vállamat.
- Ni csak, egy kis hölgy. Hát te mi járatban vagy itt? - hallatszott a mély hang. Szép lassan megfordultam, hogy lássam barát vagy ellenség-e az. A férfi igen magas volt, ő is furcsa ruházatban állt előttem. Felsőjének gallérja fél arcát eltakarta, így csak hosszú haja és sötét szemei égtek bele retinámba.
- Basic Illusion! - használtam mágiámat védekezésre, de ez mindhiába, a férfi elkapott. Vállára kapva cipelt oda társaihoz. A földre hajított, míg a másik három vizsgálódva nézett felém.
- Biztos az öreg barátnője volt - visított fel eszelősségel a hangjában egyikük. - Nyírjuk ki, Enoch mester!
- Várj, Jack. Láttam a lány mágiáját. Egész pofás ki illúziókra képes. Talán hasznunk válik belőle - szólalt fel a rám találó férfi.
Így történt, hogy a Blackened Tears nevezetű sötét céh tagja lettem. Megmakacsolva magamat tovább fejlesztettem magamat, Aimy archon alatt. Novícius rangot szereztem magamnak és tanulmányaimat a füst mágia elsajátításával folytattam.