HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Magánküldetés: A bukott Titán

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Natsu Dragneel
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 1644
Aye! Pont : 129
Join date : 2009. Oct. 06.
Age : 27

Karakter információ
Céh:
Szint: 777
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Szomb. Okt. 22, 2011 6:36 pm

Megtörtént a vallatás, megtudtátok, amit akartatok. Most pedig fel kéne állítani egy tervet a hangzottak alapján. Beszéljétek meg mi legyen a következő lépés. Tudjátok, mikor, hova és hogyan akarnak támadni. Persze számítanak a négy ember visszatérésére és ha nem jelennek meg abból komoly problémák származhatnak. A banditák, mind átlagos testalkatúak, kivéve Larry-t ő jellegzetesen nagyobb darab. A fejükön lévő kendő jól takarja az arcukat. Egyedül a nőnek lóg ki a kendő alól a háta közepéig érő kék haja.
Nos mit tesztek? Nyugodtan beszéljétek át az elhangzottakat és gondoljátok végig a lehetőséget. Mérlegeljetek, aztán pedig döntsetek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sarumi Toro
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 57
Aye! Pont : 14
Join date : 2011. Jul. 30.
Tartózkodási hely : itt is - ott is

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Vas. Okt. 23, 2011 2:26 pm

Mivel hirtelen több kérdés nem jutott eszembe és már a megtudott információkat is elég átgondolni, Eigo intésére hallótávolságon kívülre húzódunk a banditáktól.
- Most mi legyen? – teszem fel a kérdést. – Elég sokan vannak ahhoz, hogy csak úgy simán besétáljunk a táborukba és harcoljunk velük, vagy elfogjuk őket. – ingatom a fejem kétkedően.
- Talán értesíteni kéne a Gosa Town-i lakosokat, hogy meg akarják támadni őket, és ott bevárni a banditákat, felkészülten a fogadásukra. – javasolja Daudy.
- Az nem lesz jó! – csóválja meg a fejét Eigo. – Ha ez a négy fickó nem tér vissza időben gyanút foghatnak és akkor talán a tervüket is megváltoztatják.
- Teljesen igazad van! – helyeselek. – Chronaios mester szerint a vezetőjük, ez a Markus Twinblade, nem egy buta ember. Biztos, hogy nem sikerült volna ilyen sokáig sikeresen kivitelezni a rablásokat sem, ha ez nem így lenne. Ha négy embere nem tér vissza a felderítésből tuti máshol fog támadni, mi meg kezdhetjük előröl a kajtatásukat.
- De, hát akkor mit csináljunk? – vakarja a fejét növény mágus barátunk. – Ezeket itt – mutat az elfogott rablókra, - csak nem engedhetjük vissza!
Mindnyájan a megkötözött zsiványokra emeljük a tekintetünket alaposan megszemlélve őket, hogy vajon mit is tegyünk velük, mikor Eigoval jóformán egyszerre nézünk össze.
- Mi lenne…..nem olyan nagy a különbség…..és álarc is van……csak ez a nagy melák! – vágunk izgatottan egymás szavába, hogy Daudy csak értetlenül kapkodja ide-oda a fejét.
- Most mi van? Mi ez a hirtelen jött lelkesedés?
Egymásra néztünk a magas fiúval mivel nem akartunk megint egyszerre beszélni, így aztán biccentettem, hogy kezdje el, kiváncsan várva, hogy egyre gondoltunk-e.
- Szóval – kezdte el Eigo. – Az jutott eszembe, hogy ahogy elnézem három banditának hasonló a termete, mint a miénk, csak ez a Larry nevű lóg ki a sorból, de hát egyébként is csak hárman vagyunk! Mi lenn, ha beöltözhetnénk a ruhájukba és, ha felvesszük az álarcokat is, nagy eséllyel észrevétlen tudunk a táborukba bejutni. Saruminak még a haja is olyan, mint ezé a nőé, ha lehet egyáltalán annak nevezni! – mutat az ájult haramiára a fiú. – Ott meg majd kitalálunk valamit, ha úgy alakul. Te is erre gondoltál Sarumi?
- Pontosan! – bólintok egyetértően. – Ha mást nem arra jó, hogy kikémleljük a táborukat és a felkészültségüket. Ha látjuk, hogy nem bírunk velük, még mindig jöhet a második variáció, hogy értesítjük a falut meg a rendfenntartókat.
- És Larry hiányát mivel magyarázzuk majd? – kételkedik még kicsit Daudy, aki annyira nem lelkes az ötlettől, hogy azokat a ruhákat kelljen felvennie, amit a rablókon van. – Mert biztos nem hagyják szó nélkül!
- Hát…….- gondolkodom és töröm a fejem valami hihető magyarázaton. – Talán mondhatjuk azt, hogy egy nyulat kergetett és beleesett egy szakadékba. Amilyen kevés sütnivalója van, szerintem a többiek is elhiszik róla. – nézek kérdőn a többiekre, hogy jó lesz-e így.
Egy pár percre mindegyikünk a gondolataiba merült és mérlegelte a lehetőségeinket, de jobb ötlete egyikünknek sem támadt.
- Akkor megpróbáljuk? – tettem fel végül a kérdést.
- Igen! – Eigo válasza határozottan csengett.
- Hááát….igen! – döntötte el végül Daudy is.
- Annyit még hozzátennék az egészhez, hogy ha ott vagyunk, és sikerül körülnézni a helyen, utána lehet, hogy meg kellene próbálni elkapni a vezért. Ha igazat mondott ez a fickó, akkor a sátrában tölti a legtöbb időt, és talán egyedül van. – teszi még hozzá Eigo.
- Ez remek ötlet! – vigyorodom el. – Hiszen ezzel lefejezhetnénk a bandát, még az is lehet, hogy ha látják az elfogott főnöküket, mind megadják magukat. – elmélkedek el rajta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eigo Haruki
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 2
Join date : 2010. Aug. 19.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Vas. Okt. 23, 2011 2:52 pm

Kifogytam a kérdésekből, és amikor a többiekre néztem láttam, hogy ők is így vannak ezzel, ezért intettem nekik, hogy menjünk kicsit arrébb.
- Most mi legyen? Elég sokan vannak ahhoz, hogy csak úgy simán besétáljunk a táborukba és harcoljunk velük, vagy elfogjuk őket. - osztotta meg gondolatait Sarumi.
- Talán értesíteni kéne a Gosa Town-i lakosokat, hogy meg akarják támadni őket, és ott bevárni a banditákat, felkészülten a fogadásukra. - vetette fel Daudy.
- Az nem lesz jó. Ha ez a négy fickó nem tér vissza időben gyanút foghatnak és akkor talán a tervüket is megváltoztatják.
- Teljesen igazad van. Chronaios mester szerint a vezetőjük, ez a Markus Twinblade, nem egy buta ember. Biztos, hogy nem sikerült volna ilyen sokáig sikeresen kivitelezni a rablásokat sem, ha ez nem így lenne. Ha négy embere nem tér vissza a felderítésből tuti máshol fog támadni, mi meg kezdhetjük előröl a kajtatásukat.
- De, hát akkor mit csináljunk? - vakarja a fejét Daudy. - Ezeket itt csak nem engedhetjük vissza!
A banditákra néztem, és közben gondolkoztam, hogy mit kellene tennünk, amikor Sarumival összenéztünk.
- Mi lenne…..nem olyan nagy a különbség…...és álarc is van……csak ez a nagy melák! - fejeztük be egymás mondatait, amitől Daudy csak értetlenül nézett ránk.
- Most mi van? Mi ez a hirtelen jött lelkesedés?
Sarumira néztem, hátha mondani akar még valamit, nehogy megint a szavába vágjak, de egy biccentéssel jelezte, hogy mondjam az ötletem.
- Szóval. Az jutott eszembe, hogy ahogy elnézem három banditának hasonló a termete, mint a miénk, csak ez a Larry nevű lóg ki a sorból, de hát egyébként is csak hárman vagyunk. Mi lenne, ha beöltözhetnénk a ruhájukba és, ha felvesszük az álarcokat is, nagy eséllyel észrevétlen tudunk a táborukba bejutni. Saruminak még a haja is olyan, mint ezé a nőé, ha lehet egyáltalán annak nevezni. - mutattam az eszméletlen nőszemélyre. - Ott meg majd kitalálunk valamit, ha úgy alakul. Te is erre gondoltál Sarumi?
- Pontosan! - értett egyet a lány. - Ha mást nem, arra jó, hogy kikémleljük a táborukat és a felkészültségüket. Ha látjuk, hogy nem bírunk velük, még mindig jöhet a második variáció, hogy értesítjük a falut meg a rendfenntartókat.
- És Larry hiányát mivel magyarázzuk majd? Mert biztos nem hagyják szó nélkül! - kételkedett Daudy.
- Hát……. Talán mondhatjuk azt, hogy egy nyulat kergetett és beleesett egy szakadékba. Amilyen kevés sütnivalója van, szerintem a többiek is elhiszik róla. - mondta a lány.
Ekkor mindenki elhallgatott, és gondolkoztunk, hogy mit lehetne kitalálni, de nem jutott eszünkbe semmi.
- Akkor megpróbáljuk? - törte meg a csendet Sarumi.
- Igen! - feleltem határozottan.
- Hááát….igen! - egyezett bele Daudy is.
- Annyit még hozzátennék az egészhez, hogy ha ott vagyunk, és sikerül körülnézni a helyen, utána lehet, hogy meg kellene próbálni elkapni a vezért. Ha igazat mondott ez a fickó, akkor a sátrában tölti a legtöbb időt, és talán egyedül van.
- Ez remek ötlet! Hiszen ezzel lefejezhetnénk a bandát, még az is lehet, hogy ha látják az elfogott főnöküket, mind megadják magukat. - mondta mosolyogva Sarumi.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Natsu Dragneel
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 1644
Aye! Pont : 129
Join date : 2009. Oct. 06.
Age : 27

Karakter információ
Céh:
Szint: 777
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Vas. Okt. 23, 2011 9:37 pm

15

Nagyszerű terv! Lehámozzátok az ájult emberekről a ruhát, majd ti bújtok bele. Először kicsit kellemetlenül, mert miközben vennétek fel, akkor jöttök rá, hogy iszonyú büdösek. Kivéve Sarumi-é, az még tűrhető. A banditákat pedig egy eldugottabb helyen elrejtitek, természetesen jó alaposan megkötözve és bedugaszolt szájjal. Miután felkészültetek nincs más hátra, mint előre. Követitek azt a kis kitaposott ösvényt, amint át a bűnözők is jöttek. Az ösvény meglehetősen kacskaringós és egy sűrű fás, sziklás területen visz át titeket. Az út enyhén emelkedő. Kiérve a bozótból azonban megpillantjátok a tábort, amit hatalmas sziklák és fák ölelnek körbe. Középen egy óriási tábortűz ég, ami körül mulatoznak a sötét, bőrruhás emberek. Hangosan énekelnek, kiabálnak és szédelegnek a tűz körül. Oldalt kis összefoltozott vászonból felállított sátrak húzódtak. Mindegyiknek a tetején a tartóoszlop fájára egy-egy koponyát akasztottak. Nem tudni, hogy bent tartózkodnak-e, bár egy-két sátornál árulkodó a kikandikáló láb. A másik oldalon (bal) egy hatalmas cirkuszi sátorra emlékeztető tákolmányt állítottak fel, melyet valószínűleg több darabból varrtak össze. A tűz mögött pedig egy kőből kifaragott lépcsősor vezet felfelé egy fából tákolt kétszárnyas ajtóhoz. Az ajtón deszkákból egy koponyát raktak ki díszítő elemként. Nem tudni mi van mögötte, talán egy raktár? a tábornak egy másik fele? Vagy maga Markus Twinblade rejtőzne ott? Nem tudni biztosan. Viszont, ami biztos, hogy a természet adta lehetőségek miatt semmi más út nem látszik tovább.
Amint kiléptek néhányan észrevesznek titeket és vidáman köszönnek nektek. Egy elég homályos tekintetű férfi lép oda hozzátok. Ahogy kinyitja a száját erős alkohol szag csapja meg az orrotokat, de olyan koncentrátumba, hogy egy gyengébb májú ember, már a fickó leheletétől berúgna.
- Óóóó! Hát visszatértetek?! Na oszt láttatok valamit?
Itt persze egy válasz érkezik.
- Akkor… jó… De várjunk csak? Nem vagytok ti kicsit sokan? Négyen mentek el és hatan jöttök vissza? Hát mi lett veletek? A drága Caitlyn megfialt? – kérdezi röhögve.



A hozzászólást Natsu Dragneel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 27, 2011 10:06 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eigo Haruki
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 2
Join date : 2010. Aug. 19.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Hétf. Okt. 24, 2011 3:33 pm

Miután elterveztünk mindent, elkezdhettük a kivitelezést. Levettük a banditákról a ruháikat, és mindannyian felhúztunk egyet. Rögtön ekkor megmutatkozott már, hogy nem lesz annyira egyszerű végigvinni amit kitaláltunk, mivel annyira büdösek voltak a ruhák, hogy alig lehetett kibírni.
- Ennyire büdöset még életemben nem éreztem, mint amilyenek ezek a ruhák. Ezek még nem hallottak a mosásról vagy a fürdésről? - mérgelődtem kicsit.
- Az enyémnek is iszonyatosan rossz szaga van. - jegyezte meg Daudy is.
- Azt hiszem, én vagyok a legjobb helyzetben. Igaz, hogy az enyémnek se kellemes a szaga, de a tieteket még itt is érzem. Azt hiszem jobban teszem majd, ha kicsit messzebb állok tőletek. - vigyorgott Sarumi.
- Most, hogy ezzel megvagyunk, rejtsük el ezeket a fickókat valahova, ahol nem veszik észre őket olyan könnyen. És ha elmegyünk innen, akkor már nem tudom őket fogva tartani az indáimmal.
- Akkor amíg ti elviszitek innen őket, addig én keresek valamit amivel meg lehet kötözni őket, és be lehet fogni a szájukat. - ajánlotta fel a lány.
Megragadtam a vezérüket a kezénél fogva, és elkezdtem húzni. Úgy húsz méterre az úttól, volt egy alkalmasnak tűnő hely, úgyhogy ott is hagytam. Indultam visszafele, és közben Daudy is hozott egy banditát.
- Figyelj csak, eszembe jutott valami. Lehet, hogy jobb lenne, ha nem egy helyre raknánk az összeset, hanem távolabb egymástól, nehogy még egymásnak segíteni tudjanak, és még a végén kiszabaduljanak.
- Ez nem rossz ötlet. Akkor én ezt a Stant elviszem máshova.
Visszamentem, és elhúztam a nőt is kicsit távolabb az úttól, így már csak egy férfi maradt, az a Larry. Ő volt a legnehezebb mind közül, úgyhogy egyedül el se tudtuk volna mozdítani, ezért Daudyval ketten megfogtuk egy-egy kezét, és őt is elhúztuk az út mellől. Amikor visszaértünk, Sarumi már várt ránk, kezében néhány hosszabb kötéllel.
- Hol találtad ezeket a köteleket? - kérdezte Daudy.
- Eszembe jutott, hogy útközben láttunk néhány koponyát karóra tűzve, és azokon a karókon voltak kötelek. - felelte Sarumi.
- Gyere, megmutatom hová rejtettük el a banditákat.
Miután megkötöztük az összeset, és mindegyiknek tömtünk egy darab kötelet a szájába, visszamentünk az úthoz.
- Végeztetek? Én megkötöztem egyet.
- Én is megkötöztem egyet, szóval tőlem indulhatunk.
- Én pedig a maradék kettőt kötöztem meg, úgy, hogy felőlem is indulhatunk. - húzta ki magát büszkén Sarumi.
Elindultunk, és követtük az utat amin a banditák jöttek. Az út mentén egyre több Fát és sziklát láttunk, amiktől eléggé kacskaringós volt az ösvény. Az út elkezdett emelkedni, amitől kissé fárasztóbb volt az előrehaladás. Csak reménykedni tudtunk benne, hogy nem jön szembe velünk még egy őrjárat, mivel a sok szikla és fa miatt nem láttunk el messzire, és ha nem halljuk meg őket, akkor eléggé váratlanul érhetett volna minket. Szerencsére nem így lett. Már messziről hallani lehetett, hogy jó helyre jöttünk, mivel hangos mulatozást hallottunk. A helyet hatalmas sziklák és fák vették körbe, amit így nem lehetett látni, csak amikor átvágtunk a bozóton. Az első dolog amit megpillantottam az a tábor közepén elhelyezett hatalmas tábortűz volt, ami körül mulatoztak a banditák. Énekeltek, kiabáltak és szédelegtek. Már ránézésre meg lehetett mondani, hogy rengeteg alkoholt ittak meg. Mindegyik ugyanolyan ruhát viselt, mint ami rajtunk is volt.
Oldalt helyezkedtek el a sátrak, amiket összefoltozott vászonból állítottak össze. Mindegyik tetején a tartóoszlopon, egy-egy koponya volt. Néhány sátorból kilógott egy-két láb, amikből arra következtettem, hogy ők már megitták a maguk részét a nap folyamán, ezért kidőltek estére.
Amikor bal oldalra néztem egy hatalmas sátrat láttam, ami első ránézésre egy cirkuszi sátorhoz hasonlított. Tovább figyelve a helyet, a tábortűz mögött észrevettem egy felfelé vezető lépcsősort, aminek a tetején egy fából készült kétszárnyas ajtó állt. Az ajtón egy koponya volt kirakva deszkákból. Mivel más út nem volt kifelé a táborból a sziklák miatt, ezért biztosan itt tartózkodik valahol az a Markus Twinblade nevű fickó.
Miután körbenéztünk és feltérképeztük a helyet, elindultunk befelé. Rögtön észre is vettek minket, és vidáman köszöntek. Egy férfi odajött hozzánk, akiről már messziről látni lehetett, hogy teljesen részeg. Amikor beszédre nyitotta a száját, olyan erős alkoholszag csapta meg az orromat, hogy már majdnem én is megszédültem tőle, pedig én bírom a piát.
- Óóóó! Hát visszatértetek?! Na oszt láttatok valamit?
- Igen, végre visszaértünk. A sziklákon és a fákon kívül semmit láttunk, minden nyugodt volt.
- Akkor… jó… De várjunk csak? Nem vagytok ti kicsit sokan? Négyen mentek el és hatan jöttök vissza? Hát mi lett veletek? A drága Caitlyn megfialt? - kérdezi röhögve.
- Nagyon vicces kedvedben vagy ba*d meg. Azt akarod, hogy kibelezzelek? - felelte Sarumi.
Meglepetésemre egész jól leutánozta annak a nőszemélynek a stílusát.
- Na de elég a beszédből, lássunk neki a mulatozásnak.


A hozzászólást Eigo Haruki összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Okt. 24, 2011 5:27 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sarumi Toro
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 57
Aye! Pont : 14
Join date : 2011. Jul. 30.
Tartózkodási hely : itt is - ott is

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Hétf. Okt. 24, 2011 5:19 pm

A tervezést tett követte! Sorban megszabadítottuk a banditákat a ruhájuktól, csak Harry úszta meg vetkőztetés nélkül, a többiek majd didereghetnek alsóneműben., de úgy kell nekik.
Míg a ruhákat húzkodtam fel, megcsapott annak állott, mosdatlan szaga, amitől kissé elhúztam az orrom, de aztán ami a fiúk felől áradt….., hát nem irigyeltem őket azokért a cuccokért.
- Ennyire büdöset még életemben nem éreztem, mint amilyenek ezek a ruhák. Ezek még nem hallottak a mosásról vagy a fürdésről? –dühöngött Eigo.
- Az enyémnek is iszonyatosan rossz szaga van. – tette hozzá Daudy is a szokásosnál is sápadtabban.
- Azt hiszem, én vagyok a legjobb helyzetben. Igaz, hogy az enyémnek se kellemes a szaga, de a tieteket még itt is érzem. Azt hiszem jobban teszem majd, ha kicsit messzebb állok tőletek. – vigyorogtam rá a fiúkra, kicsit cukkolva őket.
- Most, hogy ezzel megvagyunk, rejtsük el ezeket a fickókat valahova, ahol nem veszik észre őket olyan könnyen. És ha elmegyünk innen, akkor már nem tudom őket fogva tartani az indáimmal. – mutat a rablókra gondterhelten Daudy.
- Akkor, amíg ti elviszitek innen őket, Addig én keresek valamit, amivel meg lehet kötözni őket, és be lehet fogni a szájukat. – buzgólkodtam, és gyorsan el is indultam hogy, minél messzebb kerüljek tőlük, amíg ki nem szellőznek azok a göncök.
A fiúk addig meg elpakolták az útból a jómadarakat, és mire visszaértem már éppen az utolsót, azt a Larry nevezetűt tették le egy félreeső helyre. Meglepődve néztem körül, hogy hová lett a többi, de mielőtt megszólalhattam volna Daudy megelőzött.
- Hol találtad ezeket a köteleket? - kérdezte.
- Eszembe jutott, hogy útközben láttunk néhány koponyát karóra tűzve, és azokon a karókon voltak kötelek. – válaszoltam vidáman.
- Gyere, megmutatom hová rejtettük el a banditákat. – szólt közbe Eigo mutatva az utat, én közben szétosztottam a köteleket.
Mikor már mindegyikből kötözött sonkát csináltunk és a lepénylesőjüket is hatástalanítottuk, visszagyalogoltunk az útra.
- Végeztetek? Én megkötöztem egyet.- nézett ránk Eigo.
- Én is megkötöztem egyet, szóval tőlem indulhatunk.
- Én pedig a maradék kettőt kötöztem meg, úgy, hogy felőlem is indulhatunk. – pipáltam le a srácokat.
Útnak eredtünk, mégpedig arra amerről ezt a négy haramiát láttuk jönni. Nagyon találgatni sem kellett az utat, hiszen szépen kitaposott ösvény kanyargott előttünk. Kétoldalt hol sűrű fák, hol magas sziklák keretezték a járatot, mely kis idő múlva enyhén emelkedni kezdett.
Reményeink szerint nem volt messze a táboruk, hiszen a felderítők sem távolodhattak volna el messzire tőle. Nem is kellett csalatkoznunk, hiszen nem telt el sok idő és hangokat hallottunk. ~ Mintha dalolásznának? ~ hegyeztem a fülem és láttam, hogy Eigo és Daudy is meghallották. Az előttünk lévő bozóton átverekedve magunkat elénk is tárult a tábor látványa.
Az első, amit megláttunk, az egy hatalmas tábortűz volt a fákkal és sziklákkal övezett tábor közepén. A hangok forrására is fény derült, hiszen a tűz körül mulatozó embereket pillantottunk meg, akik ruházata kiköpött olyan volt, mint a mienk, és már úgy látszott jócskán felöntöttek a garatra.
~ Hát eddig minden rendben, a külsőnkkel biztos nem fogunk lebukni. ~ hallattam egy halk sóhajt.
Jobb oldalt toldozott-foldozott sátrak sorakoztak, melyek tetejére – gondolom morbid díszítés gyanánt – koponyákat aggattak. Így messziről megállapítani, hogy hányan lehettek bennük, nem nagyon lehetett, de azért jól kivehető volt, hogy némelyik alól kikandikál pár láb, ami már kidőlt mulatozókat sejtetett.
Az ellenkező oldalon egy jóval nagyobb sátor foglalt helyet. Olyan volt, mint egy kiselejtezett cirkuszi sátor, amiről látszott, hogy több részből állították össze.
~ Ez lenne a főnök, Markus Twinblade sátra? Az a fickó, azt mondta, egész nap alig jön ki a sátrából! Gondolom neki egy ilyen nagy dukál. ~
Szemem tovább futtattam a terepen. Szemben, a tűz mögött, egy kőbe vésett lépcsősor vezetett a magas sziklák között, amit egy jókora, fából készült kétszárnyú ajtó zárt le. Díszítésként itt is egy deszkadarabokból kialakított koponya szolgált.
~ Vajon mi lehet az ajtó mögött? ~ jutott rögtön az eszembe. ~ Talán a tovább vezető út? Hiszen csak nem olyan ostobák, hogy egy ilyen zsákutcába verjenek tábort? Vagy valamit rejtegetnek? ~
Mindenesetre nem álldogálhattunk ott napestig, így elindultunk a tűz felé. Persze hamar belefutottunk néhány emberbe, de jól sikerült álcánk nem keltett gyanút és mindenki csak vidáman köszöntött minket.
Aztán egy tántorgó fickó állta el az utunkat, mire megtorpantunk. Mikor megszólalt, olyan tömény alkoholbűz áradt belőle, hogy kis híján magam is berúgtam tőle.
- Óóóó! Hát visszatértetek?! Na oszt láttatok valamit?
- Igen, végre visszaértünk. A sziklákon és a fákon kívül semmit láttunk, minden nyugodt volt.- dörmögte Eigo.
- Akkor… jó… De várjunk csak? Nem vagytok ti kicsit sokan? Négyen mentek el és hatan jöttök vissza? Hát mi lett veletek? A drága Caitlyn megfialt? - kérdezte röhögve.
- Nagyon vicces kedvedben vagy ba*d meg. Azt akarod, hogy kibelezzelek? – vetettem oda neki felfortyanva, megpróbálva hűen utánozni annak a nőszemélynek a hangját, remélve, hogy leszáll rólunk.
- Na de elég a beszédből, lássunk neki a mulatozásnak. – indult el újból Eigo és mi gyorsan követtük.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Natsu Dragneel
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 1644
Aye! Pont : 129
Join date : 2009. Oct. 06.
Age : 27

Karakter információ
Céh:
Szint: 777
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Kedd Okt. 25, 2011 11:31 pm

16

Az álcátok eddig bevált és Sarumi rögtönzése is megállta a helyét. Semmilyen gyanút nem ébresztettetek a banditákban, nem mintha olyan elmélkedő állapotban lennének. Azonnal berángatnak titeket a tűzhöz a mulatság közepébe. Kínálnak titeket valamilyen kannával is, amiben, mint kiderül meggybor található, méghozzá az erősebbik fajtából. Nem csoda, hogy a fél banda már kész van. Azonban akadnak teljesen józanok is. Ők pedig, ahogy Stan elmondásában is szerepelnek, járkálnak a táborban, főleg az oda vezető ösvény körül. Közben még további problémákkal is meg kell küzdenetek, ugyanis a sok részeg disznónak, mind kinyílt a csipája és elég erőteljesen rámozdult Sarumi-ra. Ami igazából nem meglepő, mivel rajta kívül, még négy nőnemű egyed tartózkodik a táborban, bőr ők meglehetősen könnyűvérűek...
Itt vagytok a táborban, teljesen beépülve. Mi tehát a következő lépés?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eigo Haruki
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 2
Join date : 2010. Aug. 19.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Szer. Okt. 26, 2011 5:05 pm

Úgy tűnt, hogy sikeresen beépültünk, mivel gyanakvás nélkül odavezettek minket a tábortűzhöz. Egyesek csak üdvözöltek minket, de néhány kannákat nyomtak a kezünkbe, hogy velük mulassunk. Egyértelmű volt, hogy valamiféle alkoholos ital lehet benne. Mivel nem vetem meg a jó piákat, és kíváncsi is voltam rá, hogy mit isznak az ilyen banditák, úgy döntöttem, hogy megkóstolom. Letekertem a kupakot, azután a ruhámmal letörölgettem a kanna száját. Ki tudja, hogy hányan ittak már ebből, és már ránézésre se tűnt úgy az egész hely, mintha olyan nagyon odafigyelnének a higiéniára. Miután viszonylag tisztának találtam a kannát, belekortyoltam kóstolásképpen. Meggybor volt benne, ráadásul borhoz képest igazán erős. Pozitívan csalódtam, mert azt hittem sokkal rosszabb minőségű lesz ez a bor. Ha nem is aranyérmes, de egész jó ízű volt, így még egyszer beleittam. Ezután a többiekhez fordultam.
- Mit gondoltok erről? Én pozitívan csalódtam benne, nekem ízlett.
- Én ugyanígy vagyok vele, egész finom.
- Én nem igazán szeretem az italokat, de most inkább a munkánkkal kéne foglalkoznunk, nem?. Szóval, gondolom ti is észrevettétek azokat a fickókat akik józanul járkálnak a táborban? Ők lehetnek az a bizonyos őrök, akiket említett az a Stan nevű.
- Igen, én is figyeltem őket, és szerintem azokat nem árt szemmel tartani, mert a tervünk sikeressége múlhat rajtuk.
Ekkor odajött Sarumihoz néhány részeg bandita.
- Caitlyn, nem akarsz eljönni velünk az egyik sátorba?
- A járőrözés után rád fér egy kis szórakozás.
- Úgy megdolgozunk, hogy a füled is kettéáll majd.
Meg sem várták amíg Sarumi válaszol, máris megragadták a kezét, és elrángatták volna. A lány ellenkezett, és kétségbeesett tekintettel ránk nézett.
- Hé. Hagyjátok csak békén őt. Velünk volt járőrözni, úgyhogy velünk jön szépen egy sátorba. Mi is megérdemeljük a szórakozást a munka után. - próbáltam lerázni a banditákat.
- Úgy van, már út közben megbeszéltük, most az övék vagyok. Szakadjatok le rólam s*ggfejek.
- Ti is négyen vagytok, és mi is. Miért kellene átengednünk nektek?
- Mert megdolgoztunk érte, ti meg itt piáltatok egész nap. Majd ha ti dolgoztok, akkor megkaphatjátok, szóval most húzzátok el a beleteket, mert bajotok esik ha nem.
- Jól van, de csak most az egyszer.
Megvártuk, amíg kicsit távolabb mentek, majd folytathattuk a beszélgetést.
- Kösz fiúk. Ügyesen megmentettétek a helyzetet.
- Ez csak természetes, de most szerintem tényleg el kellene vonulni az egyik sátorba, nehogy ez miatt fogjanak gyanút. És ott talán nyugodtabban is tudnánk valami tervet kieszelni.
- Ez nem rossz ötlet. - erősített meg Daudy
Kerestünk egy üres sátrat, majd bementünk, és amennyire csak lehetett, behúztuk a bejáratnál a vásznat, nehogy valaki bejöjjön véletlenül.
- Szerintem kicsit el is kellene játszani, hogy az folyik itt bent, amire ott kint gondolnak. Miközben kitaláljuk a tervet, néha sikíts, vagy nyögj egyet Sarumi, mi pedig néha megrázzuk a sátrat Daudyval. - vetettem fel az ötletet halkan.
- Oké, de csak a ti kedvetekért. Láttunk ugyebár két lehetséges helyet, ahol az a Markus Twinblade nevű fickó tartózkodhat. Először is ki kellene derítenünk, hogy melyik helyen van pontosan. A többit szerintem csak az után tudjuk kitalálni. AHHHHH! - sikoltott fel a végén.
- Jobban megy ez a sikítás mint gondoltam. Egyébként egyetértek azzal amit mondtál. Amíg nem tudjuk, hogy hol van, addig nem is tudunk semmit kitervelni.
Mondandóm végén Daudy vigyorogva megrázogatta a sátrat.
- Játsszuk még egy kicsit a szerepünket, azután induljunk és gyűjtsük be a kellő információt.
Még egy darabig csináltuk a megbeszélteket, majd összeborzoltuk a hajunkat, és amikor kiléptünk a sátorból, úgy tettünk, mintha éppen akkor húznánk fel a ruháinkat.
- El kellene sétálni a nagy sátor felé. Ha ott van a vezér, csak állítottak valami őrséget, vagy csak simán elküldenek minket. Már az is egy jelzés. - javasolta Sarumi.
- Nem rossz ötlet. De mi lenne, ha csak egyszerűen megkérdeznénk az egyik részeg banditától, hogy hol találjuk a vezérüket. Eljátsszuk, hogy be vagyunk rúgva, és azért nem emlékszünk rá.
- Hát az eléggé necces, de lehet, hogy bevennék. - tette hozzá Sarumi.


A hozzászólást Eigo Haruki összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 27, 2011 6:45 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sarumi Toro
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 57
Aye! Pont : 14
Join date : 2011. Jul. 30.
Tartózkodási hely : itt is - ott is

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Csüt. Okt. 27, 2011 5:08 pm

Minden simán ment és a banditák egyáltalán nem gyanakodtak, sőt nagy vállveregetések közepette kísértek minket a tábortűzhöz, a mulatozók közé. Mikor odaértünk mindegyikünk kezébe nyomtak egy-egy kannát, amiben valamilyen ital lötyögött. Gyanakodva szagolgattam, de nem mertem megkockáztatni, hogy ne igyak belőle, mert az a csaj, akinek a bőrébe bújtam, biztos nem utasította volna vissza, ahogy megismertem, ezért kételyeimet félretéve húztam meg a kannát. Rossznak, nem volt rossz, de nem vagyok oda az alkoholokért. A többiek is ittak, ahogy láttam, és Eigo meg is jegyezte.
- Mit gondoltok erről? Én pozitívan csalódtam benne, nekem ízlett.
- Én ugyanígy vagyok vele, egész finom. – csatlakozott Daudy.
- Én nem igazán szeretem az italokat, de most inkább a munkánkkal kéne foglalkoznunk, nem?. Szóval, gondolom ti is észrevettétek azokat a fickókat akik józanul járkálnak a táborban? Ők lehetnek az a bizonyos őrök, akiket említett az a Stan nevű. – törtem le a lelkesedést, mire Eigo azonnal rábólintott.
- Igen, én is figyeltem őket, és szerintem azokat nem árt szemmel tartani, mert a tervünk sikeressége múlhat rajtuk.
Ekkor a beszélgetésünket megzavarta néhány, már erősen kapatos és felhevült bandita, akik a bővérű nőszemélyek készséges magatartásán felbuzdulva, nálam is próbálkozni kezdtek.
- Caitlyn, nem akarsz eljönni velünk az egyik sátorba?
- A járőrözés után rád fér egy kis szórakozás.
- Úgy megdolgozunk, hogy a füled is kettéáll majd.
Mivel úgy gondolták, hogy az a Caitlyn nevű némber úgy is benne van a dologban – biztos volt már tapasztalatuk, - meg sem várták a válaszomat, már vonszoltak is volna az egyik közeli sátor felé. Megvetettem a lábam és a fiúkra néztem kétségbeesetten, hiszen, ha most szétcsapok közöttük, akkor hamar lelepleződünk, és fuccs a tervünknek, viszont nem is állt szándékomban elhetyegni ezekkel a kedves fiúkkal. A szemem azt súgta társaimnak, hogy gyorsan találjanak ki valamit.
- Hé. Hagyjátok csak békén őt. Velünk volt járőrözni, úgyhogy nem veletek, hanem velünk jön szépen egy sátorba. Mi is megérdemeljük a szórakozást a munka után. – próbálta Eigo meggyőzni a banditákat.
- Úgy van, már út közben megbeszéltük, most az övék vagyok. Szakadjatok le rólam s*ggfejek. – kaptam a lehetőségen.
- Ti is négyen vagytok, és mi is. Miért kellene átengednünk nektek?
- Mert megdolgoztunk érte, ti meg itt piáltatok egész nap. Majd ha ti dolgoztok, akkor megkaphatjátok, szóval most húzzátok el a beleteket, mert bajotok esik ha nem.
- Jól van, de csak most az egyszer.
Mikor végre elmentek, nagyot sóhajtottam.
- Kösz fiúk. Ügyesen megmentettétek a helyzetet.
- Ez csak természetes, de most szerintem tényleg el kellene vonulni az egyik sátorba, nehogy ez miatt fogjanak gyanút. És ott talán nyugodtabban is tudnánk valami tervet kieszelni. – mosolygott Eigo.
- Ez nem rossz ötlet. - erősített meg Daudy.
Nem kellett sokáig keresgélni, hogy találjunk egy jelenleg üres sátrat, amit rögtön a magunkévá is tettünk és behúztuk magunk mögött a ponyvát, hogy lássák, nem üres, és nehogy ránk nyissanak.
- Szerintem kicsit el is kellene játszani, hogy az folyik itt bent, amire ott kint gondolnak. Miközben kitaláljuk a tervet, néha sikíts, vagy nyögj egyet Sarumi, mi pedig néha megrázzuk a sátrat Daudyval. – vigyorog Eigo, ahogy elénk tárja javaslatát.
- Oké, de csak a ti kedvetekért. – egyezem bele morcosan. - Láttunk ugyebár két lehetséges helyet, ahol az a Markus Twinblade nevű fickó tartózkodhat. Először is ki kellene derítenünk, hogy melyik helyen van pontosan. A többit szerintem csak az után tudjuk kitalálni. AHHHHH! – sikítok egy jó hangosat a mondandóm végén.
- Jobban megy ez a sikítás, mint gondoltam. Egyébként egyetértek azzal, amit mondtál. Amíg nem tudjuk, hogy hol van, addig nem is tudunk semmit kitervelni. – bólint Eigo.
Ekkor Daudy vigyorogva jól megrázza a sátor ponyváját.
- Játsszuk még egy kicsit a szerepünket, azután induljunk és gyűjtsük be a kellő információt.
Mivel nem szerettünk volna feltűnést kelteni, hogy gyorsan végeztünk, ha esetleg mégis figyelne valaki minket, még jó pár percig a sátorban maradtunk és hol egy sikítást, hol egy rázogatást ejtettünk meg, majd kicsit rendetlenné téve a ruháinkat és a frizuránkat kisétáltunk a sátorból tettre készen.
- El kellene sétálni a nagy sátor felé. – javaslom a fiúknak. – Ha ott van a vezér, csak állítottak valami őrséget, vagy csak simán elküldenek minket. Már az is egy jelzés.
- Nem rossz ötlet. De mi lenne, ha csak egyszerűen megkérdeznénk az egyik részeg banditától, hogy hol találjuk a vezérüket. Eljátsszuk, hogy be vagyunk rúgva, és azért nem emlékszünk rá.- kérdez vissza Eigo.
- Hát az eléggé necces, de lehet, hogy bevennék. - gondolkodom el ezen egyszerű és akár sikeres dolgon.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Natsu Dragneel
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 1644
Aye! Pont : 129
Join date : 2009. Oct. 06.
Age : 27

Karakter információ
Céh:
Szint: 777
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Csüt. Okt. 27, 2011 10:03 pm

17

Elindultok a nagy sátor felé. Érdekes módon nem állnak őrök előtte, sőt olykor jönnek is ki belőle banditák eléggé illuminált állapotban.
Belépve láthatjátok az okát. Jobb oldalt egy széles pult látható, ahol most is ülnek (vagy feküdnek mellette) az emberek. Középen ugyebár egy vastag tartógerenda áll, ami tartja az egész sátrat. Bal oldalt pedig hordókat pakoltak, amiknek látszatra ismeretlen a tartalmuk, ám jobban belegondolva egyértelművé válik mit is tartalmaznak…
Itt ha akartok elidőzhettek, de boron és sok részeg disznón kívül aligha találtok bármi használhatót. Kiérve (vagy akár bent is) megkísérelhetitek eljátszani a feledékeny részeget és rákérdeztek Markus tartózkodási helyére. A reakció hangos röhögés.
- Te aztán jól belehetsz állva én mondom, ha még arra sem emlékszel, hogy a nagy ajtó mögötti másik táborrészben van! – röhög tovább aztán elsétál.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eigo Haruki
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 2
Join date : 2010. Aug. 19.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Pént. Okt. 28, 2011 10:31 am

Úgy döntöttünk, hogy először Sarumi ötletét próbáljuk ki, és elindultunk a nagy sátor felé. Sehol nem láttunk őröket, de még csak túl nagy nyüzsgés se volt. Az őrök, akikre számítottunk ugyan nem voltak ott, de a sátorból néha kijött pár részeg bandita.
- Vagy nincs itt az a Markus Twinblade akit keresünk, vagy annyira erőnek gondolja magát, hogy nem állít őrséget maga köré. - jegyeztem meg.
- Az is lehet, hogy az őrség is leitta magát.
- Mivel őrök sincsenek, meg más sem aki megállítana bennünket, mi lenne, ha bekukkantanánk? Talán, ha bemegyünk okosabbak leszünk. - vetette fel Sarumi.
Amikor beléptünk, első ránézésre egy krimónak tűnt a hely. Jobb oldalt egy pultot láttunk, ami előtt szintén ittas banditák töltötték az idejüket. A másik oldalon pedig rengeteg hordót láttunk, amikben egyértelműen vagy meggybor, vagy valamilyen másfajta alkoholos ital volt.
- Hát itt biztos nem fogjuk megtalálni Markus Twinblade-t! Pedig mikor megláttam meg mertem volna esküdni, hogy ez az ő sátra. - súgta halkan Sarumi, akinek a hangjában kis csalódottság is volt.
- Én azért megpróbálnám kivitelezni az én tervem is. - mondtam mosolyogva.
Kissé tántorogva, mint aki már jó adag piát megivott, odasétáltam az egyik banditához, és megszólítottam.
- Figyelj csak ideh. Nem régh voltunk járőrözni, és jelnetekün... jelenetenünk kellene a főnöknekh. A gond csakh az, hogy kicsit sokat ittamh, és ellefejtettem... elfelejtettem, hogy hol találom megh. Meg tudnád mondani?
Kérdésemre hangos nevetésben tört ki a fickó.
- Te aztán jól belehetsz állva én mondom, ha még arra sem emlékszel, hogy a nagy ajtó mögötti másik táborrészben van! - mondta röhögve, majd megcsapta a vállam, és elsétált.
Visszamentem Sarumiékhoz, de még mindig tántorogva, hátha figyel valaki.
- Na ez is megvolna. - mondtam vigyorogva.
Kisétáltunk a sátorból, és óvatosan elindultunk a faajtó felé.
- Eigo! Daudy! Ez a szöveg, hogy jelenteni akarunk a főnöknek, nem is olyan rossz! Talán így, még ha megállítanak is minket, a közelébe kerülhetünk! - mondta halkan a lány.
- Igazad van, de nem árt eljátszani a részeget, mert akkor talán nem vesznek minket olyan komolyan. És ha véletlen valamit elrontunk, akkor csak elzavarnak minket, és arra fogják, hogy csak be vagyunk rúgva.
Közben már majdnem odaértünk a kapuhoz.


A hozzászólást Eigo Haruki összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 28, 2011 4:35 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sarumi Toro
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 57
Aye! Pont : 14
Join date : 2011. Jul. 30.
Tartózkodási hely : itt is - ott is

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Pént. Okt. 28, 2011 3:36 pm

Elindultunk, hogy valahogy a végére járjunk a kérdésnek, és mivel a sátor úgy is útba esett, először arra vettük az irányt. Odaérve nekem már igazán gyanús volt, hogy egy szem olyan embert sem láttunk, aki őrnek nézett volna ki, viszont láttunk pár erősen tántorgó, részeg banditát, akik a sátorból jöttek ki.
- Vagy nincs itt az a Markus Twinblade akit keresünk, vagy annyira erőnek gondolja magát, hogy nem állít őrséget maga köré. – foglalta szavakba Eigo, ami nekem is szöget ütött a fejembe..
- Az is lehet, hogy az őrség is leitta magát. – nézett körbe ismét Daudy.
- Mivel őrök sincsenek, meg más sem aki megállítana bennünket, mi lenne, ha bekukkantanánk? – vetettem fel. – Talán, ha bemegyünk okosabbak leszünk.
Belépve a sátorba meglepődve álltunk meg. A sátor nem az elképzelt főnöki lakóhely volt, hanem olyan kocsmaféle. Oldalt egy hosszú pultot láttunk, ahol tuskókon, ládákon kornyadoztak a már állni sem tudó emberek, a mások oldalon meg számtalan hordó sorakozott, amihez nem kellett túl nagy képzelőerő, hogy rájöjjünk mit is tárolnak, egyébként is csak úgy áradt felőlük az erjedt alkoholszag.
- Hát itt biztos nem fogjuk megtalálni Markus Twinblade-t! – súgom oda halkan a többieknek. – Pedig mikor megláttam meg mertem volna esküdni, hogy ez az ő sátra. – keseredem el egy kicsit, mert, ha nem itt van, akkor nagy valószínűséggel a másik lehetséges helyen a már felfedezett ajtó mögött lehet, ami sokkal jobban bonyolítja az elfogást.
- Én azért megpróbálnám kivitelezni az én tervem is. – nézett szét kíváncsian Eigo..
Kissé tántorogva, mint aki már jó adag piát megivott, az egyik még beszédképes banditához szédelgett:
- Figyelj csak ideh. Nem régh voltunk járőrözni, és jelnetekün... jelenetenünk kellene a főnöknekh. A gond csakh az, hogy kicsit sokat ittamh, és ellefejtettem... elfelejtettem, hogy hol találom megh. Meg tudnád mondani?
A kérdezett fickó először kíváncsian végigmérte a látszólag makonya részeg társunkat, majd kitört belőle a röhögés.
- Te aztán jól belehetsz állva én mondom, ha még arra sem emlékszel, hogy a nagy ajtó mögötti másik táborrészben van! - mondta a könnyeit törölgetve, majd jót csapott Eigo vállára és tovasétált.
Hát ez tényleg jól sikerült! Így biztosan megtudtuk, ami azért már sejthető volt, hogy a kapu mögött egy másik táborrész van, és a hírhedt rablóvezér is ott tanyázik. Eigo még mindig játszva a részeget sétált vissza hozzánk, nehogy gyanús legyen a hirtelen kijózanodása.
- Na ez is megvolna. - mondta vigyorogva.
Már nem volt miért a sátorban maradnunk, ezért kifelé indultunk. Kiérve mind a hárman az ajtóra néztünk és lassan, mintha csak céltalanul sétálnánk megcéloztuk, hogyha ott sem állnak őrök, valahogy átkeveredjünk annak túloldalára.
- Eigo! Daudy!– mondtam halkan a fiúknak. – Ez a szöveg, hogy jelenteni akarunk a főnöknek, nem is olyan rossz! Talán így, még ha megállítanak is minket, a közelébe kerülhetünk! – osztottam meg velük, ami hirtelen az eszembe jutott.
- Igazad van, de nem árt eljátszani a részeget, mert akkor talán nem vesznek minket olyan komolyan. És ha véletlen valamit elrontunk, akkor csak elzavarnak minket, és arra fogják, hogy csak be vagyunk rúgva.
Már egészen közel jutottunk, a kapu már ott magasodott előttünk.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Natsu Dragneel
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 1644
Aye! Pont : 129
Join date : 2009. Oct. 06.
Age : 27

Karakter információ
Céh:
Szint: 777
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Pént. Okt. 28, 2011 10:12 pm

18

Odaértek az ajtó elé és már nyúlnátok hozzám, ám ekkor mellőletek a sötétből egy hang szólal meg.
- Meg állni!
Egy bandita lép elő a sötétből és messze másmilyen, mint akiket eddig láttatok. Először is semmi jel nem utal alkohol fogyasztásra. Magabiztosan lépked, hangja pedig határozott. Másodszor a ruházata teljesen más. A barna szedett vetett barna bőrruhák helyett, egy sokkal szebben megmunkált fekete öltözetet viselt. Derekán egy hatalmas csat díszelgett, a karjain pedig kiélezett fém díszítések. A hátán egy hosszú kardot tartott, bár gyaníthatóan nem ez az egyetlen fegyvere. Arcát pedig egy fekete kendő takarta el.
- Hová készültök?
Egy válasz érkezik ekkor tőletek, melyben elmondjátok, hogy átszeretnétek menni, valamint részletezitek az okát.
- Akkor láthatnám a belépő medált?
Na most baj van. Nem tudtok semmiféle ilyenről, de ezt nem leplezhetitek le. Ki kellene találni valami indokot, miért nincs nálatok az említett medál. Lehetőleg olyan mesét találjatok ki, ami nem lesz gyanús, ha később visszaállítanátok.
A sztori után és mivel "részegek" vagytok elküld titeket melegebb éghajlatra, de több se kell nektek gyorsan eloldalaztok.
És most mitévők lesztek? Esetleg megkísérelitek lesből letámadni az őrt? Vagy megpróbáltok valahonnan előteremteni 3 medált? De ha így tesztek, vajon kinél lehet? Mert az biztos, hogy nem mindenki rohangászik ilyennel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eigo Haruki
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 2
Join date : 2010. Aug. 19.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Szomb. Okt. 29, 2011 10:20 am

Az ajtó elé érve Sarumi már nyitná is ki, de ekkor egy hangot hallunk meg magunk mellett, amitől Sarumi hirtelen meg is ijedt kicsit.
- Meg állni!
Egy férfi lépett elő a sötétből, aki első ránézésre, inkább hasonlított egy nindzsára mint egy banditára. Egész máshogy nézett ki, mint a többi férfi ott a táborban, akiket eddig láttunk. Egy közös volt csak bennük, hogy arcát egy kendő takarta. Fekete ruhát viselt, ami sokkal szebben meg volt munkálva mint a banditák ruhája. Karjain éles fémek díszelegtek, amik szemmel láthatóan nem csak díszítésként szolgáltak, hanem védekezésre és esetleg támadásra is alkalmasak lehettek. A hátán egy hosszú kard volt, bár a ruházatából ítélve, nem ez lehetett az elsődleges fegyvere. Ami a legjobban meglepett minket, az a józansága volt, mivel amióta ebben a táborban vagyunk, nem igazán találkoztunk ilyen emberrel.
- Hová készültök?
- A főnökhöz indutlunk... indultunk, mert jelentést kell tennünk a járőzörésről... járőrözésről.
- Akkor láthatnám a belépő medált?
- Egy pillanat. - kezdte Sarumi, miközben úgy csinált, mintha keresne valamit. – Nem sokkal ….ezelőtt……még …hukk….bocsánat…meg volt.
- Fenébeh. Azt hiszem otthagytuk a sátroban... sátorban, amikor a drága Caitlyn-el múlattuk az időt. - léptem oda a lány mellé, majd vigyorogva átkaroltam a vállát.
- De ha itt megrávsz... megvársz minket, akkorh mindjárt idehozzuk. Hehe, hisz hova is mennél, teh vagy az őr. - nevetett Daudy.
- Értem. Na akkor most húzzatok innen részeg disznók, mert nem állok jót magamért. - förmedt ránk a férfi és, hogy nyomatékosítsa mondandóját, a tábor felé taszított minket.
Tovább játszva a szerepünket, eltántorogtunk a sátor irányába, ahová azért mentünk legutóbb, hogy ne akarják Sarumival tölteni az éjszakát a banditák.
A sátor szerencsére még mindig üres volt, úgyhogy bementünk.
- Na most hogyan tovább?
- Próbáljuk meg lesből megtámadni az őrt?
- Az nem túl jó ötlet, mivel én eleve nem tudom feltűnés nélkül használni a fénymágiám, úgyhogy kiestem.
- Én sem szívesen bonyolódnék harcba vele, hiszen még többen is lehetnek akár, és akkor tuti lebukunk! Nincs más megoldás, valahonnan szereznünk kell ilyen medálokat. De az is biztos, hogy nem adnak ilyent minden jött-ment alaknak. - vakarta meg a fejét Sarumi.
- Talán körbe kéne nézni ismét a táborban. Egy csomóan kidőltek már, és részegen alszanak össze-vissza, hátha valakinél van egy ilyen medál. - osztottam meg az ötletem.
- Vagy valamelyik táborban mászkáló őrnél! Azt megpróbálhatnám elcsalni egy kis etyepetyére a bokrok közé, ahol már ti előre elbújtok. Akkor leütjük és elvesszük tőle. Talán nem tűnik fel a hiánya, és ha meg is találják, azt hiszik ő is részeg. A hatás kedvéért még meg is locsolhatjuk egy kis piával.
- Ez jól hangzik, csak nehogy többen akarjanak a bokrok közé vinni, mert akkor bajban lehetünk. De ha a tervem nem jön be, akkor ezt kell megpróbálnunk.
El is indultunk végrehajtani az ötletet amit felvetettem, és reméltük, hogy találunk ilyen medálokat valamelyik részeg banditánál.


A hozzászólást Eigo Haruki összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 29, 2011 5:16 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sarumi Toro
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 57
Aye! Pont : 14
Join date : 2011. Jul. 30.
Tartózkodási hely : itt is - ott is

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Szomb. Okt. 29, 2011 4:20 pm

Már éppen örülni kezdenénk, hogy simán odajutottunk az ajtóhoz és már nyitnám is ki, mikor egy rideg és határozott hang ránk kiált, és én ijedten kapom vissza a kezem.
- Meg állni!
A kapu melletti sötétségből ekkor egy termetes férfi lép elő, valószínűleg valamiféle őr lehet itt, de cseppet sem hasonlít az eddig látott banditákra. Ruházata nem szedett-vedett bőrdarabokból áll, hanem gondosan kidolgozott fekete szövetből. Derekát öv öleli körül egy hatalmas, díszes csattal az elején, arcát szintén fekete kendő takarja. Mikor közelebb ér látszik, hogy a hátára csatolva egy hosszú kardot visel, de nagyon valószínű, hogy bár nem látni, nem csak ez az egyetlen fegyver áll a rendelkezésére. De számunkra a legfőbb különbség a tábor többi lakójával szemben, hogy ez a fickó itt előttünk szín józan.
- Hová készültök?
Eigo kapcsol először és akadozó nyelvvel, kicsit dülöngélve vigyorog a férfire.
- A főnökhöz indutlunk... indultunk, mert jelentést kell tennünk a járőzörésről... járőrözésről.
- Akkor láthatnám a belépő medált? – mordul fel az őr továbbra is sziklaszilárdan elállva az utunkat.
- Egy pillanat. – kezdem ügyetlenül tapogatni a ruhámat, mintha azt a bizonyos medált keresném. – Nem sokkal ….ezelőtt……még …hukk….bocsánat…meg volt.
- Fenébeh. Azt hiszem otthagytuk a sátroban... sátorban, amikor a drága Caitlyn-el múlattuk az időt. – tántorog mellém Eigo és sokat mondó vigyorral karolja át a vállamat.
- De ha itt megrávsz... megvársz minket, akkorh mindjárt idehozzuk. Hehe, hisz hova is mennél, teh vagy az őr. - kacsint cinkosan az őrre Daudy.
- Értem. Na akkor most húzzatok innen részeg disznók, mert nem állok jót magamért. – unja meg a velünk való hiábavaló beszélgetést a férfi és a nyomaték kedvéért még a nyüzsgő tábor felé is taszít minket, nehogy eltévesszük az irányt.
Így hát tovább játszva a szerepünket, eltántorogtunk a sátor irányába, ahová azért mentünk nemrég, hogy lerázzuk az engem nyaggató banditákat. A sátor szerencsére még mindig üres volt, úgyhogy gyorsan besurranunk.
- Na most hogyan tovább? - mondja ki Eigo a mindnyájunkat izgató kérdést.
- Próbáljuk meg lesből megtámadni az őrt? – javasolja nem túl meggyőzően Daudy.
- Az nem túl jó ötlet, mivel én eleve nem tudom feltűnés nélkül használni a fénymágiám, úgyhogy kiestem. – csóválja a fejét a másik fiú.
- Én sem szívesen bonyolódnék harcba vele, hiszen még többen is lehetnek akár, és akkor tuti lebukunk! Nincs más megoldás, valahonnan szereznünk kell ilyen medálokat. De az is biztos, hogy nem adnak ilyent minden jött-ment alaknak. – vakartam meg a fejem.
- Talán körbe kéne nézni ismét a táborban! – veti fel Eigo. – Egy csomóan kidőltek már, és részegen alszanak össze-vissza, hátha valakinél van egy ilyen medál.
- Vagy valamelyik táborban mászkáló őrnél! – villanyozódok fel a gondolatra. – Azt megpróbálhatnám elcsalni egy kis etyepetyére a bokrok közé, ahol már ti előre elbújtok. Akkor leütjük és elvesszük tőle. Talán nem tűnik fel a hiánya, és ha meg is találják, azt hiszik ő is részeg. A hatás kedvéért még meg is locsolhatjuk egy kis piával.
- Ez jól hangzik, csak nehogy többen akarjanak a bokrok közé vinni, mert akkor bajban lehetünk. De ha a tervem nem jön be, akkor ezt kell megpróbálnunk..
- Szerintem nem sok esélye van annak, hogy a részegesek kaptak belépésre jogosulást. De ki tudja próbáljuk meg.
Mivel nincs több ötletünk, úgy döntünk először a könnyebbik feladatot hajtjuk végre és valamelyik részeg nyakából megpróbálunk csórni egyet, ha találunk náluk egyáltalán.


A hozzászólást Sarumi Toro összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 01, 2011 2:33 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Natsu Dragneel
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 1644
Aye! Pont : 129
Join date : 2009. Oct. 06.
Age : 27

Karakter információ
Céh:
Szint: 777
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Szomb. Okt. 29, 2011 10:36 pm

19
A gyors kis megbeszélés után elő is álltok a következő lépéssel. Ideje bele csapni a lecsóba. Kiléptek a sátorból és kerestek egy számotokra alkalmasnak látszó banditát, aki nem részeg, vagyis egy őrt. A srácok elbújnak a növényzetbe, miközben Sarumi megpróbálkozik az őr elcsábításával és becsalásával a bokorba, ahol a többiek rejtőznek. Az őr nem lesz egy könnyű eset. Látszik a szemében a vívódás és a vágy, de ott van benne e kötelesség tudat is. Sarumi-nak így nem lesz egyszerű dolga, minden női praktikát be kell vetnie a siker érdekében (nem muszáj keményen odatenni, egy kis erotikus incselkedés is tökéletesen realisztikus egy ilyen helyzetben). Mindazonáltal végül eléri a célját és az őr bárminemű gyanakvás nélkül hűen követi Sarumi-t a bokorba, ahol is elég nagy meglepetés éri.
Az őrnek esélye sincs, ti pedig tárgyalás és előre felszólítás nélkül összecsomagoljátok, leütitek, gúzsba kötitek, ami tetszik. Át kutatva a cuccait megörülhettek, hisz ott van nála egy medál. Ez már fél sikernek számít, hisz van egy medálotok, azonban még kettőre szükségetek van. Viszont biztosan tudjátok kiknél kell keresni. Nincs más hátra, mint még két őrnél ezt eljátszani. Velük szerencsére már Sarumi-nak eléggé könnyű dolga van. Végül pedig 3 medállal büszkélkedhettek.
Sajnos arra figyelnetek kell, hogy valószínűleg nem sok időtök lesz, mert körülbelül nyolc őrt láttatok, ebből pedig ti 3-at likvidáltatok, ami előbb utóbb fel fog tűnni valakinek. Természetesen erre nem rögtön lehet számítani, hisz a banditák nagy része alkoholban és a saját hányásában fürdik…

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Daudy Arizan
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 86
Aye! Pont : 0
Join date : 2011. Jul. 17.
Age : 29
Tartózkodási hely : Shirotsume

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Kedd Nov. 01, 2011 2:17 pm

Miután a falusiak felszerelése és elhelyezése megtörtént, a kapott térkép segítségével megindultunk a Szírttető ösvény felé vezető útnak. A térképet átadtam Sarumi -nak mivel féltettem, hogy gyengébb pillanatomban véletlenül cigipapírként használnám fel. A pillantás amit a térképre vethettem elárulta nekem, hogy nem is lesz az utunk annyira rövid mint ahogy azt kezdetben gondoltuk. Már egy hosszabb idelye elhagytuk a falucskát és egy nagyobbacska mező közepén járhattunk, mikor megpillantottam a láthatáron az első tájékozódási pontot ami, biztossá tett abban, hogy a helyes irányba tartunk. Mikor közelebb értünk Sarumi törte meg az utazás csendjét.
- Ez a magányos tölgyfa az első tájékozódási pont. Ezek szerint jó irányba haladunk. - Mutatott az aggastán tölgyre, majd ismét a térkép fölé hajolt és minket is odainvitált. Miután mi is odaléptünk és sikerült beazonosítanom magunkat a térképen, ráleltem a következő tájékozódást segítő pontra, amit meg kellett találnun. Ez a pont már nem volt annyira természetes mint egy tölgyfa Egy ökölbe szorított kézre emlékeztető szikla volt feltüntetve a térképen. ~Valószinüleg egy korábban itt élő civilizáció, felszinen maradt ismérve.~ gondoltam magamban. Mihelyst beazanosítottuk következő uti célunkat, el is hagytuk hamar az öreg tölgyet. Az út egyre nehezebé vált. A mezőt felváltotta egy kissé dombosabb kövesebb terület. Ez gyorsabban emésztette erőnket és mire a sziklához értünk mindhárman lihegtünk mint a kutyák egy napsütötte nyári délelöttön. A szikla valóban nem természetes képződmény volt. A kéz mutató és középső üjja az ég felé meredt. A szikla enyhén zöldes árnyalatú volt a rátelepedett moha hatására, ezáltal még öregebnek tünt, mintha az ősi civilizációk eggyike faragta volna ki, egy monumentális szobor részeként.
Miközben kissé megpihentünk Eigo ivott eggyet majd ő is vizsgálni kezdte a nem mindennapi látványt nyujtó természeti avagy mesterséges csodát.Sarumi ismét a térképre nézett majd megszólalt.
- Úgy tűnik még mindig jó irányba haladunk, mivel ez a szikla a második tájékozódási pont a térképen. Innen Észak-kelet felé kell tovább mennünk. - Tájékoztatott minket az utunk további irányáról.
- Remélem most már hamarosan odaérünk, mert kezdek fáradni. - jegyezte meg Eigo.
Kis időt még eltöltöttünk itt míg mindenki megcsodálta útjelzőnket majd tovább indultunk Észak-kelet felé. A köveket kisebb szikla darabok váltották föl amiket kerülgetnünk kellett viszont a talaj jó tartást adott így jól tudtunk haladni. Egy jó negyed órás, húsz perces gyaloglás után utunkat egy ösvény kereztezte. A vadászok története igaznak bizonyult. Az ösvényt visszahóditani készülő növények szét voltak taposva. Itt-ott lábnyomokat véltem felfedezni amik méjjebbek voltak az átlagnál, arra utalva hyogy sújosabb dolgokat cipelhettek magukkal.
Ez az észrevétel mindenkit arra sarkallt hogy figyelmesebben ügyeljen a környezetre. Éberen kémleltük a környéket. ~ Hiszen nem lenne túlzottan kellemes dolog a banditák tárt karjaiba szaladni.~ gondoltam magamban.
- Legyünk mostantól igen óvatosak! – mondta ki Sarumi hangosan ami mindannyiunk fejében megfordult. – Talán le kéne húzódnunk az nyílt útról és lehetőleg takarásban kéne haladnunk.
- Egyetértek! - bólintott Eigo. Mivel én is eggyet értettem lehúzottunk a csapásról, s csendesen minden lépésünkre odafigyelve haladtunk a Szirttető ösvényen. Rövidesen lépések zaját fujta felénk a szél. Körbenézve tapasztaltam, hogy utitársaim is észrevették a közeledő veszélyforrást. Mivel nem volt más lehetőségünk. Az út közelében lévő nagyobbacska szikla mögé rejtöztünk, éberen fürkészve az elöttünk kanyargó ösvényt. Pár pillanattal később meg is jelentek a zaj forrásai. Egy négy főből álló csapat közeledett felénk, egy nő és három férfi. Gyalogló sebességük éppen annyi időt adott nekünk hogy kialakítsunk egy tervet, mielött túl közel érnének.
- Mi legyen? - súgta Sarumi. - Megtámadjuk és foglyul ejtjük, vagy hagyjuk elmenni és követjük őket?
- Van egy ötletem. Milyen állat alakját tudod felvenni? - kérdezi Eigo.
- A sólyomét. - válaszolta a lány.
- Az jó lesz. Akkor változz át, repülj fel, és játszd el, hogy lezuhansz a banditák elé, de nem túl közel, nehogy el tudjanak kapni. Amikor észrevesznek, botorkálj be a sziklák és a növények közé, és gyere ide hozzánk. Szerintem követni fognak. Daudy a növénymágiájával befogja a szájukat, hogy ne tudjanak kiabálni, ezután pedig ketten kiütjük őket, és amikor eszméletlenek, megkötözzük őket, és messzebbre visszük őket az úttól. Ha ez is megvan, felébresztjük, és kifaggatjuk őket. Mit szóltok hozzá? - Vázolta fel gyors tervét Eigo
- Részemről rendben van, ha Daudy elbír egyszerre, mind a négyükkel! - nézett rám kissé szkeptikusan Sarumi amit én csak egy sejtetős mosojjal válaszoltam meg mivel a környezet az én mágiámnak kedvezett, megkönnyítve kissé dolgomat. - De, arra az esetre, ha nem beszélnek, milyen terved van? Hiszen ez is egy lehetőség. - fojtatta kissé bizonytalanul.
- Azt majd kitaláljuk akkor, több időnk is lesz rá. - Hesegette el ezt a lehetőséget Eigo.
-Igy van vészesen közelítenek. Most vagy soha kezdjük.
- Mivel a terv hamar alakot öltött, Sarumi nekikezdett varázsigéjéhez, minek végén új alakot öltött mint sólyom. Gyors szárnycsapásokkal megindult útjára az ég felé, majd a megbeszélteknek megfelelően hírtelen abbamaradt szárnyainak mozgása, s zuhanásba kezdett. Pár méterrel a banditák előtt ért földet. A terv bevált a kis csoport észrevette Sarumit.
- Höhö. Nézd má' a hülye madarat! - mutatott az egyikük Sarumi felé.
- Jó kis sült lenne belőle. – jegyzte meg a baloldalon álló férfi. - Mozdulj Larry! Éhes vagyok már!
- Oké. – felelt a Larry nevezetű harmadik férfi.
- Állj csak meg Larry! Mitől zuhant le az a madár? Nem tűnt sérültnek. Mi van ha beteg? - állította meg a nő.
- Mit számít az neked? - kérdezett vissza a baloldali férfi.
- Nagyon is számít b*zdmeg! Ha beteg állatot eszel, te is elkapod tőle. Én meg nem akarom, hogy végig fertőzd a tábort egy ilyen sz*rral. És k*rvára nem örülnék, ha miattad egész álló nap f*snék vagy okádnék.
- Kevésbé választékos szóhasználata tisztán mutatta bandita mivoltát, még ha kissé meg is lepett ezeket a szavakat egy nő szájából hallani.
- Jaj most mit hisztizel már? Larry nyomás, hozd azt a madarat.
- Larry maradsz.
- A Larry nevezetű férfi tanácstalanul nézett eggyik társárol a másikra, s várta, hogy végre eldöntsék már mit is akarnak.
- Állj meg, és csinálj úgy mintha pihennél, amíg befejezik a vitát. - súgta oga Eigo madáralakban fekvő társunknak.
- Most mit kell parádézni? Te meg mit kussolsz ott Stan? - fordul a harmadik férfihez. Mielőtt szólhatott volna iszonyatosan megkordult a gyomra, mire az előző fickó hangosan felnevetett. A nevetést a nő szavai szakították félbe.
- Jól van csesszétek meg, de ha miattatok beteg leszek felvágom a hasatokat és a saját beletekkel akasztalak fel titeket egy fára!
- Hallottad Larry az "Úrnőt". Indulás van!
- Larry elmosolyodott majd újra Sarumi után indult. A lány ügyesen csalta felénk a férfit, Aki gyanutlanul követni is kezdte őt az előre kifurdalt úton és módon. Mikor elég közel értek, nekiláttam tervünk második felének kivitelezésének.
- Grapling Vines. - Ejtettem ki a varázsigémet.
Egy inda nőtt ki a földből, ami körbetekeredett a férfin, és a száját is befogta, nehogy kiáltani tudjon a társainak. Eigo megfogott egy követ s azzal nagyot sujtva a bandita felyére, cselekvésképtelenné tette.
- A fénymágiámat nem használhattam, mivel azt észrevette volna a többi, ti pedig már megcsináltátok a feladatotokat, szóval én is ki akartam venni a részem az egészből. - Magyarázta el cselekvésének okát Haruki.
- És most hogyan tovább? Eggyel nem sokra megyünk, ráadásul ez egy idióta. -hívtam fel a figyelmet jelenlegi helyzetünk problémás részeire.
- Szerintem, nem fognak örökké várni rá a társai, és jönnek, hogy megkeressék. Ha másért nem, akkor azért nehogy egyedül egyen meg. - felelte halkan Sarumi.
- Akkor várjuk meg, amíg a többiek utána jönnek, és csináljuk úgy, ahogy megbeszéltük.
- Daudy, megkötve tudod tartani ezt a fickót, miközben a többit is betekered az indáiddal? Hátha közben felébred véletlen.

- Persze, nem lesz gond.
- Nincs más hátra, mint várni.
- Eigo szavai után csendben várva bujtunk meg ismét a szikla mögé. Ahogy Sarumi sejtette valóban nem kellet sokáig várnunk, hogy a lekötözött férfi társai megunják, kissé bugyuta társuk lassú, vontatott munkáját. Türelme végéhez érve az eggyik férfi megszólalt.
- Mi tart már eddig Larry? Ne mond már, hogy egy nyamvadt lesérült madárral sem bírsz már el!
- Mivel társuk nem szólalt meg, a nő kezdte el szólitgatni.
- Larry?
- Szerintem történt vele valami. - mondta a Stan nevezetű
Ekkor acél csörgését hallottam, ahogyan a fegyvereiket előrántják. Sarumi kilesett a szikla mögül, hogy felmérje mivel állunk szemben.
-A nő kezében egy rövidkard van, a férfiaknál pedig egy hosszúkard és egy buzogány.
- Amikor elég közel érnek, kötözd le a lábukat az indáiddal, hogy ne tudjanak mozdulni. - Fordult felém Eigo. A három főre csökkent csapat óvatos léptekkel közelített felénk. Türelmesen kivártam míg megfelelő távolságba értek majd megkezdtem mágiámat.
- Grappling Vines.
-Indák nőttek ki a földből, és rátekeredtek a banditák lábára. Két társam akcióba lendült.
- Titan Magic: Arm.
- Light Beam.
- Mindketten az eggyik férfit vették célba, akit ki is ütöttek.
- Knuckle Plant – kiáltottam és a nő felé irányítottam az indaöklöt ami gyomron találta a nőt. Az ütés hatására a nő is kifeküdt. A harmadik férfi ezidő alatt kiszabadította magát az indák fogságából és megindult felénk. A következő indaöklömet félbevékta ezzel ártalmatlanná téve azt. Eigo Egy fénysugárral próbálkozott de azt issikerült egy időben történő férremozgéssal kikerülni.Sarumi sem tétlenkedett és újra megnyújtva karját, sikerült fejbe vágnia az ellenségünket, aki egy kissé megtántorodott ettől. Habozás nélkül nekilendültünk Eigoval. Indaöklöm és a fénysugár is eltalálta célpontunkat, ezzel kiütve őt.
- Sikerült meglepnünk őket, de ez az utolsó majdnem minket lepett meg.
- Pár bandita nem győzhet le minket. - mosolygott. - Daudy, ne felejtsd el a lábukat is megkötözni, nehogy megpróbáljanak elrohanni. - fordult felém.
- Már készen is van. - mondtam büszkén.
- Akkor melyikkel kezdjük a kihallgatást?
- Mivel láttuk, hogy ez a Larry nevü nem éppen a tudásáról híres, ezért mondjuk először a nővel kezdjük. - válaszoltam kérdésére és már indulta is egy adag vízért amit egy közeli forrásból szereztem. A vizet teketóriázás nélkül a nő fejére öntöttem aki prüszkölve tért magához.
- EZT NEM ÚSSZÁTOK MEG TI FÉRGEK! HA ELKAPLAK TITEKET AKKOR EGYESÉVEL FOGOM MEGKÍNOZNI MINDANNYIÓTOKAT, EGÉSZEN ADDIG AMEDDIG AZÉRT NEM KÖNYÖRÖGTÖK, HOGY MEGÖLJELEK TITEKET! – visított, ahogy a torkán kifért.
Megcsóváltam fejemet majd megszólaltam.
- Azt hiszem nem vagy abban a helyzetben, hogy fenyegetőzz. Inkább mondd el, hogy hol van a táborotok és, hogy hányan vagytok.
- ENGEDJETEK EL A K**** ANYÁTOKAT! ÉLVE FOGLAK MEGETETNI TITEKET A KUTYÁKKAL! - Megelégelve a nő rimánkodását Sarumi megnövesztette kezét és fejbevágta vele a nőt.
- Ne kérj bocsánatot, engem is idegesített, és nem is hiszem, hogy bármit ki tudtunk volna szedni belőle. – legyintette Eigo is.
- Akkor most én választok. Folytassuk ezzel az utolsóval. – fordult az alélt férfihoz és már nyúlt is a vízért amit az elöbb hoztam.
- Ezt még megbánjátok. - Tért magához a férfi.
- Fogd be. Áruld el merre van a táborotok és, hogy mennyien vagytok. - förmedt rájuk Sarumi.
- Arra várhatsz, hogy elmondom. De ti hárman édes kevesek vagytok ellenünk. Még akkor is ha lesből támadtok, ahogy ránk.
- Jobban teszed, ha beszélsz, mert a végén még bajod esik.
- A társaink meg fognak találni titeket. Mi csak egy szimpla őrjáratra jöttünk ki, és ha nem térünk vissza egy bizonyos idő múlva, gyanút fognak a többiek. - Mivel most már én is kezdtem unni a dolgot, ezért egy indaököllel véget vetettem a férfi fenyegetéseinek.
- Én se akartam kimaradni a sorból. – mosolyogtam vidáman társaimra.
- Úgy néz ki, hogy már csak egy van hátra, azon az idiótán kívül. Most én jövök. – húzza ki magát Eigo és az utolsónak maradt rablóhoz, a Stan nevezetűhöz sétál, majd követve példánkat, vizet locsol az arcába.
- Na idefigyelj, van egy ajánlatom a számodra. Vagy elmondod, hol van a táborotok és, hogy hányan vagytok ott, vagy itt és most véget vetünk a nyamvadt életednek.
-A férfi csak lesüti a szemét és hallgat.
- Adok 10 másodpercet, hogy válaszolj, mert ha nem, akkor először a társaidat fogjuk kivégezni a szemed láttára. – próbálkozik tovább Eigo. De a férfi úgy látszott nem veszi túl komolyan a fenyegetőzést, mert továbbra sem szól egy szót sem.
- Lejárt az idő. Sarumi, megkérhetlek rá, hogy kezdd el a sort valamelyikkel?
- Örömmel. Lássuk csak, melyik is legyen az első. Meg is van, legyen ez a Larry nevezetű. - Sarumi megindult a Larry nevű férfi alélt teste felé és úgy tett mintha nagy örömére szolgálna a férfi torkának elmetszése. Kését a férfi nyakára helyezte s Eigora nézett mint aki az utolsó utasításra várna. Mivel Sten a kikérdezett férfi elfordította fejét erővel fordítottam vissza, hogy hatással legyenek rá a látott dolgok.
- Ne fordítsd el a fejed. Ha nem beszélsz, akkor szépen sorban megöljük mindet, és te végignézed ez egészet. - tettem még hozzá.
Sarumi egyre jobban a bandita torkához nyomta kését. A kés éle éppen a határon volt ha most csak egy kicsit elmozdult volna a kést tartó keze, Larry elvérzett volna torkán nyíló seben keresztül. Így is kissé megsérült mivel vér szivárgott a férfi nyakáról. A férfi kinek fejét még mindig fogtam vívódott lojalitása és társának élete között. Végül csak megtört.
- Hagyd abba! Könyörgöm ne! Inkább mindent elmondok!
- Az utolsó pillanatban szólalt meg, de szerencsére bejött a tervünk. Mindannyian megkönnyebbültünk. Folytathattuk a faggatással.
- Először is áruld el, hogy merre van a táborotok és, hogy mennyien vagytok ott?

- Innen északra, csak követnetek kell az ösvényt. Velünk együtt összesen negyvenen, plusz még a vezetőnk.
- Mire készültök? Melyik falut akarjátok megtámadni? - folytatta Sarumi
- Gosa Town-t fogjuk megtámadni, ha minden rendben megy.
- És mikor? - tettem fel a kérdésemet
- Holnap napnyugtakor indulnánk.
- Áruld el, hogy hogyan tervezitek, különben nem tétovázunk, és azonnal megöljük a társaidat. - Ragadtatta el magát kissé Eigo. A férfi egyre idegesebbé vált.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Daudy Arizan
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 86
Aye! Pont : 0
Join date : 2011. Jul. 17.
Age : 29
Tartózkodási hely : Shirotsume

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Kedd Nov. 01, 2011 2:18 pm

- Az éjszaka leple alatt támadunk, ahogy szoktunk. Meglepetés szerűen. Csendben ellepjük a várost, az utcán lévőket egyesével elhallgattatjuk, aztán, amikor minden tiszta jön a roham. Végig raboljuk és gyújtjuk a várost a főnök vezetésével.
- A táborotokban vannak őrök? És ha vannak, akkor hányan? - kérdezett újból Sarumi.
- Vannak. Körülbelül hatan, néha nyolcan vagy tízen. A főnök hangulatától függ.
- Szoktak járőrözni?
- Igen, mi is épp járőröznénk.
- Milyen időközönként szoktak, és párban, vagy egyedül?
- Akinek nincs dolga a táborban azokat szokták vagy ki küldeni, vagy a táboron belül. Egyedül sosem szokott senki maradni.
- Vannak mágusaitok?
- Csak egy. A vezetőnk.
- Milyen mágiát használ? - Kérdeztem rá e fontos tényre.
- Fegyvereket tud idézni. Többről nem tudok.
- Hányan vagytok felfegyverkezve? - kérdezte Sarumi.
- Mindannyian.
- A vezetőtök, állandóan a táborban van, vagy szokott egyedül mászkálni?
- Mindig a sátrában van. Csak nagyon ritkán szokott előjönni.
- A férfi kezdte felismerni, azzal hogy elárulta nekünk a kért információkat, valószinűleg társai vesztét segítette elő. Egyre zavarodottabb lett.
Mivel a szükséges információkat megtudtuk Eigo intésére arrébb húzódtunk nehogy meghalja fogjunk tervünk további részeit.
- Most mi legyen? - kérdezte Sarumi. – Elég sokan vannak ahhoz, hogy csak úgy simán besétáljunk a táborukba és harcoljunk velük, vagy elfogjuk őket.
- Talán értesíteni kéne a Gosa Town-i lakosokat, hogy meg akarják támadni őket, és ott bevárni a banditákat, felkészülten a fogadásukra. - Javasoltam egy lehetséges verziót.
- Az nem lesz jó! – csóválta meg fejét Eigo. – Ha ez a négy fickó nem tér vissza időben gyanút foghatnak és akkor talán a tervüket is megváltoztatják.
- Teljesen igazad van! - helyesetl a lány. – Chronaios mester szerint a vezetőjük, ez a Markus Twinblade, nem egy buta ember. Biztos, hogy nem sikerült volna ilyen sokáig sikeresen kivitelezni a rablásokat sem, ha ez nem így lenne. Ha négy embere nem tér vissza a felderítésből tuti máshol fog támadni, mi meg kezdhetjük előröl a kajtatásukat.
- De, hát akkor mit csináljunk? - kérdeztem felyemet vakarva. – Ezeket itt – mutattam fogjainkra. - csak nem engedhetjük vissza!
- Ekkor hírtelen jött ötlettől vezérelve Eigo és Sarumi összenéztek és egyszerre megszólaltak egymás szavait kiegészítve.
- Mi lenne…..nem olyan nagy a különbség…..és álarc is van……csak ez a nagy melák! - Értetlenül néztem eggyik társamról a másikra.
- Most mi van? Mi ez a hirtelen jött lelkesedés? - Vágtam rá mivel még mindig nem értettem teljesen mire is gondolnak. Társaim egymásra néztem majd Eigo elkezdte magyarázni.
- Szóval az jutott eszembe, hogy ahogy elnézem három banditának hasonló a termete, mint a miénk, csak ez a Larry nevű lóg ki a sorból, de hát egyébként is csak hárman vagyunk! Mi lenn, ha beöltözhetnénk a ruhájukba és, ha felvesszük az álarcokat is, nagy eséllyel észrevétlen tudunk a táborukba bejutni. Saruminak még a haja is olyan, mint ezé a nőé, ha lehet egyáltalán annak nevezni! – mutat az ájult haramiára Haruki. – Ott meg majd kitalálunk valamit, ha úgy alakul. Te is erre gondoltál Sarumi?
- Pontosan! – bólintott Sarumi. – Ha mást nem arra jó, hogy kikémleljük a táborukat és a felkészültségüket. Ha látjuk, hogy nem bírunk velük, még mindig jöhet a második variáció, hogy értesítjük a falut meg a rendfenntartókat.
- És Larry hiányát mivel magyarázzuk majd? - Kérdeztem kissé szkeptikusan mivel nem sok kedvem volt egy talán túlzottan is szűk és igénytelen ruhát felvenni. – Mert biztos nem hagyják szó nélkül!
- Hát…….- gondolkodott szebbik klántársunk, egy hihető magyarázaton. – Talán mondhatjuk azt, hogy egy nyulat kergetett és beleesett egy szakadékba. Amilyen kevés sütnivalója van, szerintem a többiek is elhiszik róla. - Fordult felénk kérdő tekintettel.
Mivel jobb ötletünk nem akadt így mindannyian beleeggyeztünk.
- Akkor megpróbáljuk?
- Igen! – Eigo válasza határozottan csengett.
- Hááát….igen! – döntöttem el végül én is.
- Annyit még hozzátennék az egészhez, hogy ha ott vagyunk, és sikerül körülnézni a helyen, utána lehet, hogy meg kellene próbálni elkapni a vezért. Ha igazat mondott ez a fickó, akkor a sátrában tölti a legtöbb időt, és talán egyedül van. – teszi még hozzá Eigo.
- Ez remek ötlet! Hiszen ezzel lefejezhetnénk a bandát, még az is lehet, hogy ha látják az elfogott főnöküket, mind megadják magukat. - mondta mosolyogva Sarumi.
Mivel el lett döntve következő lépésünk, nekiáltunk átvenni bandita fogjaink ruháit. Ahogy gondoltam elég nehéz dolgom akadt velük mert kissé túlzottan markéns bukéjuk, első közelebbi szaglásra belemart orromba.
- Ennyire büdöset még életemben nem éreztem, mint amilyenek ezek a ruhák. Ezek még nem hallottak a mosásról vagy a fürdésről? - Jött a felismerés Eigo oldaláról.
- Az enyémnek is iszonyatosan rossz szaga van. - Jegyeztem meg kissé elmosojodva az előre látott történéseken.
- Azt hiszem, én vagyok a legjobb helyzetben. Igaz, hogy az enyémnek se kellemes a szaga, de a tieteket még itt is érzem. Azt hiszem jobban teszem majd, ha kicsit messzebb állok tőletek. - vigyorgott Sarumi.
- Most, hogy ezzel megvagyunk, rejtsük el ezeket a fickókat valahova, ahol nem veszik észre őket olyan könnyen. És ha elmegyünk innen, akkor már nem tudom őket fogva tartani az indáimmal tehát le kell kötöznünk őket.
- Akkor amíg ti elviszitek innen őket, addig én keresek valamit amivel meg lehet kötözni őket, és be lehet fogni a szájukat. - ajánlotta fel a lány.
Meg is indultunk Eigo húzni kezdte vezérüket én pedig a hozzám legközelebb fekvő fogoly lábát fogtam meg és elkezdtem húzni társam után.
- Figyelj csak, eszembe jutott valami. Lehet, hogy jobb lenne, ha nem egy helyre raknánk az összeset, hanem távolabb egymástól, nehogy még egymásnak segíteni tudjanak, és még a végén kiszabaduljanak. - vetette fel fénymágus társam.
- Ez nem rossz ötlet. Akkor én ezt a Stant elviszem máshova. - és már indultam is keresni egy alkalmas helyet ahol lerakhatom. Közben Eigo a nőt is elcipelte egy harmadik pozícióba. Visszaérve már csak a Larry nevű sújos csontozatú maradt. Őt már csak ketten voltunk képesek elcipelni.Sarumi már várt ránk, kezében néhány hosszabb kötéllel.
- Hol találtad ezeket a köteleket? - kérdeztem meglepődve, hogy ílyen helyen kötelet szerzett.
- Eszembe jutott, hogy útközben láttunk néhány koponyát karóra tűzve, és azokon a karókon voltak kötelek. - felelte Sarumi.
- Gyere, megmutatom hová rejtettük el a banditákat. - Miután végeztünk visszatéttünk a sziklához, Eigo kérdezte.
- Végeztetek? Én megkötöztem egyet.
- Én is megkötöztem egyet, szóval tőlem indulhatunk.
- Én pedig a maradék kettőt kötöztem meg, úgy, hogy felőlem is indulhatunk. - húzta ki magát büszkén Sarumi.
Mivel mindannyian végeztünk nekiindultunk az útnak, ami egyre kanyargósabbá vált a környező sziklák miatt,valamintenyhén emelkedni is kezdet és ez minyájunkat kissé megviselt. Számításaink szerint a tábor nem lehetett túlzottam messze mivel a felderítők nem túlzottan távolodhattak el táboruktól. Rövidesen meg is bizonyosodhattunk róla, hogy igazunk volt. Hangok szűrödtek át a fák között valahonnan az elöttünk elterülő erdős területről. Egy magasabra nőtt cserjésen átverekedve magunkat elénk tárult a nagyobbacska tábor. A sátrak egy hatalmas tábortűz köré lettek felálítva. A tűz körül pedig a mienkhez hasonló ruházatban haramiák mulatoztak. Kissé felönthettek már a garatra mivel igen csak jó kedvükben voltak. Mivel ruházatunk nem árulta el, valódi kilétünket kissé fellélegezve jobban körbenézhettünk. A jobb oldali sátrak tetején kissé morbid díszítés gyanánt koponyák voltak fel aggatva. Ezek kisebb foltozott lakóalkalmatosságok voltak. Az ellenkező oldalon egy jóval nagyobb sátór kapott helyet. Ez a sátor egy cirkuszi sátorra emlékeztetett. Viszont ez sem volt a legjobb álapotban. Látszott rajta, hogy több darabból lett össze eszkábálva. ~ Szóval ez lesz Markus Twinblade rezidenciája~ gondoltam magamban. Miközben tovább járattam szememet a tábor sátrain, hírtelen megakadt a szemem egy a szíklán felfelé ívelő faradott lépcsősoron, amit egy nagyobbacska kétszárnyacs ajtóval zártak el. Az ajtón úgyszintén szimbólumként deszkéból eszkábált koponya ékeskedett. Mivel már így is könnyen leleplezhettük volna magunkat azzal, hogy túlzottan sokáig nézelődünk, megindultunk hát a tábortűz felé.Nem jelentettek problémát a velünk összefutó emberkék sem. Öltözékünk bevélt, mindenki akivel összefutottunk vidaman köszöntött minket. Aztán hírtelen egy férfi álta el utunkat, aki allig bírt már álni lábán a sok piától. Mikor megszólalt csak úgy áradt belőle a cefreszag.
- Óóóó! Hát visszatértetek?! Na oszt láttatok valamit?
- Igen, végre visszaértünk. A sziklákon és a fákon kívül semmit láttunk, minden nyugodt volt.- dörmögte Eigo.
- Akkor… jó… De várjunk csak? Nem vagytok ti kicsit sokan? Négyen mentek el és hatan jöttök vissza? Hát mi lett veletek? A drága Caitlyn megfialt? - kérdezte röhögve.
- Nagyon vicces kedvedben vagy ba*d meg. Azt akarod, hogy kibelezzelek? - Válaszolta Sarumi a korábban elfogott nő stílusát utánozva.
- Na de elég a beszédből, lássunk neki a mulatozásnak. – indult el újból Eigo és mi gyorsan követtük. A szórakozó tömeg kellős közepére érve sikerült probléma nélkül beépülnünk a társaságba. Mindenkinek jó kedve volt, páran még kannákat is nyomtak kezünkbe. Beleszagolva egyből ráismertem a meggybor jellegzetes savanykás illatára. Más estben simán letóltam volna a kanna negyedét. Viszont mivel küldetésben voltam nem akartam egy lehetséges gyengepontot sem teremteni magamnak. Így hát csak belekortyoltam eggyet. Miután a tobbiek is hasonlóan tettek Eigo megszólalt.
- Mit gondoltok erről? Én pozitívan csalódtam benne, nekem ízlett.
- Én ugyanígy vagyok vele, egész finom.
- Én nem igazán szeretem az italokat, de most inkább a munkánkkal kéne foglalkoznunk, nem?. Szóval, gondolom ti is észrevettétek azokat a fickókat akik józanul járkálnak a táborban? Ők lehetnek az a bizonyos őrök, akiket említett az a Stan nevű. - Terelgette vissza a témát a vágányba Sarumi.
- Igen, én is figyeltem őket, és szerintem azokat nem árt szemmel tartani, mert a tervünk sikeressége múlhat rajtuk. - válaszolta Eigo és éppen, hogy befejezte mondatát pár részeg fickó lépett oda Sarumihoz.
- Caitlyn, nem akarsz eljönni velünk az egyik sátorba?
- A járőrözés után rád fér egy kis szórakozás.
- Úgy megdolgozunk, hogy a füled is kettéáll majd.
- Meg sem vár va a lány válaszát rángatni kezdték. A lány ellenkezett és közben kétségbeesett tekintetével minket fürkészett.
- Hé. Hagyjátok csak békén őt. Velünk volt járőrözni, úgyhogy velünk jön szépen egy sátorba. Mi is megérdemeljük a szórakozást a munka után. - Próbált segíteni Eigo.
- Úgy van, már út közben megbeszéltük, most az övék vagyok. Szakadjatok le rólam s*ggfejek.
- Ti is négyen vagytok, és mi is. Miért kellene átengednünk nektek?
- Mert megdolgoztunk érte, ti meg itt piáltatok egész nap. Majd ha ti dolgoztok, akkor megkaphatjátok, szóval most húzzátok el a beleteket, mert bajotok esik ha nem.
- Jól van, de csak most az egyszer.
- Vártunk egy kicsit és közben szúrós pillantásokkal még a csapat után néztem. Miután eltávolodtak folytathattuk beszélgetésünket.
- Kösz fiúk. Ügyesen megmentettétek a helyzetet.
- Ez csak természetes, de most szerintem tényleg el kellene vonulni az egyik sátorba, nehogy ez miatt fogjanak gyanút. És ott talán nyugodtabban is tudnánk valami tervet kieszelni.
- Most az egyszer eggyetértek Eigoval. - Hejeseltem Eigo ötletét.
A legközelebbi üres sátrat kiválasztva, bemásztunk és a bejárati vásznat a lehető legjobban behúztuk.
- Szerintem kicsit el is kellene játszani, hogy az folyik itt bent, amire ott kint gondolnak. Miközben kitaláljuk a tervet, néha sikíts, vagy nyögj egyet Sarumi, mi pedig néha megrázzuk a sátrat Daudyval. - vetette fel az ötletet halkan Eigo.
- Oké, de csak a ti kedvetekért. Láttunk ugyebár két lehetséges helyet, ahol az a Markus Twinblade nevű fickó tartózkodhat. Először is ki kellene derítenünk, hogy melyik helyen van pontosan. A többit szerintem csak az után tudjuk kitalálni. AHHHHH! - sikoltott fel a végén.
- Jobban megy ez a sikítás mint gondoltam. Egyébként egyetértek azzal amit mondtál. Amíg nem tudjuk, hogy hol van, addig nem is tudunk semmit kitervelni. - Eigo mondandója végén kissé elvigyorodva a helyzeten megrázogattam a sátrat.
- Játsszuk még egy kicsit a szerepünket, azután induljunk és gyűjtsük be a kellő információt.
- Többiek eggyetértve velem folytattuk még egy kis ideig a megbeszélteket. Majd mikor végeztünk összeborzolva halyunkat kiléptünk a sátorból és úgy tettünk mint aki most igazítja vissza ruháját felöltözés után.
- El kellene sétálni a nagy sátor felé. Ha ott van a vezér, csak állítottak valami őrséget, vagy csak simán elküldenek minket. Már az is egy jelzés. - javasolta Sarumi.
- Nem rossz ötlet. De mi lenne, ha csak egyszerűen megkérdeznénk az egyik részeg banditától, hogy hol találjuk a vezérüket. Eljátsszuk, hogy be vagyunk rúgva, és azért nem emlékszünk rá.
- Hát az eléggé necces, de lehet, hogy bevennék. - tette hozzá Sarumi. Kis eggyeztetés után arra jutottunk, hogy a lány ötletével kezdjük. Elindultunk a nagy sátor irényába de őröket nem találtunk a közelben sehol. A sátorbol viszont néha néha kibujt egy -két részeg bandita.
- Vagy nincs itt az a Markus Twinblade akit keresünk, vagy annyira erőnek gondolja magát, hogy nem állít őrséget maga köré. - jegyezte meg Eigo kissé hitetlenkedve.
- Az is lehet, hogy az őrség is leitta magát. - vetettem fel.
- Mivel őrök sincsenek, meg más sem aki megállítana bennünket, mi lenne, ha bekukkantanánk? Talán, ha bemegyünk okosabbak leszünk. - vetette fel Sarumi.
Belépve a sátorba rájottem hogy ez nem Twinblade sátra. Ez valószinűleg az italraktár lehetett mivel tele volt minden hordókkal meg persze néhány részeg fazonnal.
- Hát itt biztos nem fogjuk megtalálni Markus Twinblade-t! Pedig mikor megláttam meg mertem volna esküdni, hogy ez az ő sátra. - súgta halkan a lány.
- Én azért megpróbálnám kivitelezni az én tervem is. - mondta Haruki enyhén mosolyogva. Mondandója végeztével enyhén tántorogva elindult az eggyik bent tartózkodó haramiához és megszólította.
- Figyelj csak ideh. Nem régh voltunk járőrözni, és jelnetekün... jelenetenünk kellene a főnöknekh. A gond csakh az, hogy kicsit sokat ittamh, és ellefejtettem... elfelejtettem, hogy hol találom megh. Meg tudnád mondani?
- Te aztán jól belehetsz állva én mondom, ha még arra sem emlékszel, hogy a nagy ajtó mögötti másik táborrészben van! - mondta röhögve, majd megcsapta társunk válát, és elsétált.
Mivel olyan hangosan beszéltek,hogy mi is simán megértettük, nem kellett elmondania még egyszer mit is mondott az alak.
- Na ez is megvolna. - Mondta Eigo miután visszaért mellénk. Fogtuk magunkat és kisétáltunk a sátorból.
- Eigo! Daudy! Ez a szöveg, hogy jelenteni akarunk a főnöknek, nem is olyan rossz! Talán így, még ha megállítanak is minket, a közelébe kerülhetünk! - mondta halkan a lány.
- Igazad van, de nem árt eljátszani a részeget, mert akkor talán nem vesznek minket olyan komolyan. És ha véletlen valamit elrontunk, akkor csak elzavarnak minket, és arra fogják, hogy csak be vagyunk rúgva.
Közben már majdnem odaértünk a kapuhoz.
Épphogy odaértünk és már nyitnánk az ajtót mikor egy hang megáljt parancsol.
- Meg állni!
- Az alak teljes ellentéte volt a többi banditának. Rúházata tiszta fekete volt nem csoda, hogy az utolsó pillanatig észre sem vettük. Ruhája szine és az arcán lévő kendő lehetővé tette neki,hogy teljesen beleolvadjon az árnyékokba. Ezzel az öltözékkel jobban emlékeztetett egy ningyára mint egy útonállora. És a szagok hiányából itélve többet is fordított a higéniára mint társai. Karjain éles fémeket hordott amit valószínűleg nem csupán ékszerként aggatta magára. Hátán keresztben egy hosszabb egykezes, esetenkén kétkezesnek is alkalmazott kard pihent. Az öltözetéből itélve viszont nem ez lehetett az eggyetlen fegyvere. A kompozíciót pedig, egy fényes csat zárta derekán. Teljesen józannak tünt ami azt jelentette, hogy baj esetén komoj ellenségként kellett számítani rá.
- Hová készültök?
- A főnökhöz indutlunk... indultunk, mert jelentést kell tennünk a járőzörésről... járőrözésről.
- Akkor láthatnám a belépő medált? - válaszolta határozott szavakkal. Úgy tünt nem igazán hattotta meg, hogy „ részegek vagyunk”.
- Egy pillanat. - Kezdett matatni ruházatában Sarumi – Nem sokkal ….ezelőtt……még …hukk….bocsánat…meg volt. - mondta végül mivel medált nem találtunk az elfogott banditáknál.
- Fenébeh. Azt hiszem otthagytuk a sátroban... sátorban, amikor a drága Caitlyn-el múlattuk az időt. - próbálta kimenteni a lányt Haruki.
- De ha itt megrávsz... megvársz minket, akkorh mindjárt idehozzuk. Hehe, hisz hova is mennél, teh vagy az őr. - Kacsintottam az örre, hátha sikerül ezzel kicsit oldanom a feszült helyzetet.
- Értem. Na akkor most húzzatok innen részeg disznók, mert nem állok jót magamért. - Fogyott el a férfi türelme és a nyomaták kedvéért még meg is taszított, hogy véletlenül se tévesszük el az utat. Így hát továbbjácva szerepünket visszatántorogtunk a sátorhozt amit röviddel ezelött hagytunk el. A sátor üres volt így gyors besurrantunk és jól elhúztuk a bejárati vászont.
- Na most hogyan tovább? - mondja ki Eigo a mindnyájunkat izgató kérdést.
- Próbáljuk meg lesből megtámadni az őrt? - tettem fel a kérdést amiben én sem igazán bíztam mivel attól,hogy részegek a banditák ugyanúgy észrevehetik ha harc folyk.
- Az nem túl jó ötlet, mivel én eleve nem tudom feltűnés nélkül használni a fénymágiám, úgyhogy kiestem. - csóválta fejét a fénymágus. ~ Tehát neki sincs túlsok kedve egy teljesen józan felfegyverzett őrrel harcolni a tábor kellős közepén ~ gondoltam magamban.
- Én sem szívesen bonyolódnék harcba vele, hiszen még többen is lehetnek akár, és akkor tuti lebukunk! Nincs más megoldás, valahonnan szereznünk kell ilyen medálokat. De az is biztos, hogy nem adnak ilyent minden jött-ment alaknak. - Javasolta alakváltó mágusunk.
- Talán körbe kéne nézni ismét a táborban! – ajánlotta másik társam. – Egy csomóan kidőltek már, és részegen alszanak össze-vissza, hátha valakinél van egy ilyen medál.
- Vagy valamelyik táborban mászkáló őrnél! – csillant fel alány szeme. – Azt megpróbálhatnám elcsalni egy kis etyepetyére a bokrok közé, ahol már ti előre elbújtok. Akkor leütjük és elvesszük tőle. Talán nem tűnik fel a hiánya, és ha meg is találják, azt hiszik ő is részeg. A hatás kedvéért még meg is locsolhatjuk egy kis piával.
- Ez jól hangzik, csak nehogy többen akarjanak a bokrok közé vinni, mert akkor bajban lehetünk. De ha a tervem nem jön be, akkor ezt kell megpróbálnunk.
- Szerintem nem sok esélye van annak, hogy a részegesek kaptak belépésre jogosulást. De ki tudja próbáljuk meg.
-Mivel ezek az ötletek voltak a leg alkalmasabbak megindultunk elsőként a részegen fekvő egyedeket átkutatni akinél lehet medál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Daudy Arizan
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 86
Aye! Pont : 0
Join date : 2011. Jul. 17.
Age : 29
Tartózkodási hely : Shirotsume

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Kedd Nov. 01, 2011 2:56 pm

Mivel nem találtunk alkalmas részeg egyént akinél lett volna medáll, áttértünk Sarumi tervére ami egy alkalmas helyet igényelt ahol nem látják meg a banditák mikor leütjük társaikat. Mivel az eggyetlen személyek akik nem voltak részegek az őrök voltak nem volt más választásunk mint kiválasztani belőlük egy szinpatikusat.
- Úgy tűnik, hogy ezeknél egy darab sincs. Próbálkozzunk meg az én tervemmel. - mondta Sarumi.
- Igen, talán annak nagyobb az esélye, hogy bejön. - helyeselt Eigo.
- Ott van is egy, akivel kezdhetnénk. - mutattam az egyik irányba, az éppen arra járó őrre.
- Akkor ti keressetek egy jó búvóhelyet, és ha találtatok, akkor intsetek nekem, én pedig odacsalom.
Találtunk is egy alkalmas helyszint ahol Eigoval megbujhattunk amíg Sarumi odacsalja az eggyik őrt. Ez egy cserjéssebb rész volt a sátrak mögött. Elegendő takarást biztosított arra, hogy kivitelezzük tervünket. Két szűken egymás mellé nött faórriás és pár cserje törzseik körül. Megbujtunk hát takarásban úgy, hogy rálátásunk legyen Sarumira. Mivel inteni innen nem tudtunk mágiám segítségével egy indát növesztettem a lányig amit követni tudott rejtekhelyünkig. Közben szarumi kiszúrt magának egy őrt aki kissé távolabb volt társaitól. ~ Remélem nem történik valami előre nem látható bonyodalom~ gondoltam magamban. Sarumi elindult az őrhöz kissé incselkedve megszólította. Mi sajnos hallótávolságon kívül estünk így nem tudtuk miről folyk a beszélgetés ezért, figyeltük és közben elkezdtünk halkan beszélni.
- Szerinted Eigo még hányan lehetnek a tábor másik felében? Van egy olyan érzésem, hogy nem lesz könnyű dolgunk. Ne m csak a jól felszerelt őrök hanem ott van még az a Twinblade is aki nem hinném, hogy olyan egyszerű eset lenne ha már egyszer Chronaios régi céhtársa volt. Lesznek itt még problémák. -Vetettem fel későbbi poblémáink forrását.
- Fogalmam sincs mennyien lehetnek ott. Az a Stan nevű ugye azt mondta, hogy 40-en vannak, de mivel nem volt medálja, így lehet, hogy nem is volt még a tábor másik részében, úgyhogy nem tudhatta, hogy ott hányan vannak. Viszont az is lehet, hogy ott nincsenek sokan, csak az a férfi akit keresünk, meg esetleg néhány testőre.
- Kisvártatva tervünk sikerét jelezte, Sarumi közeledett felénk az őr pedig követte őt hűen, egyre közelebb rejtekhelyünk felé. Amint közelebb érnek meghaljuk amint Sarumi halkan mondogatja az őrnek.
- Erre gyere nincsen túlzottan messze. Ott a fák mögött megteszi.
Az őr pedig mit se tudva arról, hogy mi már várjuk követte a fák rejtekébe. Pillanatok alatt elmondtam halk varázsigém.
- Grappling Vines. - A földből kinövő növények pillanatok alatt behállózták az őr testét s mire észbe kapott volna, Eigo le is ütötte így eggyetlen nyikkanás nélkül leterítettük.
Sarumi röktön neki is látott az új alélt fogoly átkutatásának. Kisvártatva elő is került a keresett medál. A megbeszéltek alapján elővettem egy kis flaskát amibe egy gyengébb alkoho lotykölődött. Az ital igaz, hogy gyenge volt de szagát egy erősebb égetett szesz is megirigyelhette volna. A folyadékkal körbe locsoltam az alélt testet majd, hogy ne haggyunk hátra egy lehetséges hátulról ránktámadó későbbi ellenfelet társaimhoz fordultam.
- Ha nem kötjök gúsba végtagjait, előfordulhat, hogy hamarosan felébred és akkor figyelmeztetheti a többieket az ittlétünkről. Tehát az én véleményem kössük csak meg lábait és kezeit valamint a száját is tömjük be. Akkor legalább nem lesz gondunk vele.
- De, ha megkötjük, akkor rögtön tudják, hogy ellenség van a táborban és a medál hiánya rögtön lebuktat minket. Így is, úgy is gyorsan kell cselekednünk, és átjutnunk a kapu, hiszen bármelyik megoldást is választjuk, előbb-utóbb hiányozni fognak az őrök.
- Egy darabig nem fog magához térni, az biztos! Talán így, hogy nem kötjük meg több időnk lesz, hiszen azért bármikor belebotolhatnak. Ha gúzsba van kötve egyből gyanús, ha meg csak ájult és bűzlik a piától, elkönyvelik részegnek, és amíg fel nem ébred van időnk.
- Én közben elmegyek a következő őrért. - mondta Sarumi, majd elindult.
- Nem volt más hátra eljátszottuk ugyanezt még két alkalommal. Hamarosan 3 medál büszke tulajdonosai voltunk.
~ De mi van ha lebukunk lehet átkéne vennünk Eigoval az őrök ruháit mert kicsit gyanus nekem, hogy csak az őröknél találtunk medált, és az végképp feltünő lenne ha 3 örrel kevesebb lenne ott.~
- Miután ezt átgondoltam, gyors el is hesegettem a gondolatot és inkább az elöttünk álló feladatra koncentráltam. Mivel megvolt mind a 3 medál megindultunk az ajtó felé. Félúton Eigo megszólalt.
- Azért a piát kár volt így elpazarolni.


A hozzászólást Daudy Arizan összesen 9 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 01, 2011 6:23 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eigo Haruki
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 2
Join date : 2010. Aug. 19.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Kedd Nov. 01, 2011 5:42 pm

A sátorból kilépve, rögtön elkezdtük átkutatni az alvó részeg banditákat, hátha akad náluk olyan medál, amilyent kerestünk. Miután egy tucatot átnéztünk, rájöttünk, hogy felesleges amit csinálunk, és csak időhúzás.
- Úgy tűnik, hogy ezeknél egy darab sincs. Próbálkozzunk meg az én tervemmel. - mondta Sarumi.
- Igen, talán annak nagyobb az esélye, hogy bejön. - helyeseltem.
- Ott van is egy, akivel kezdhetnénk. - mutatott az egyik irányba Daudy.
- Akkor ti keressetek egy jó búvóhelyet, és ha találtatok, akkor intsetek nekem, én pedig odacsalom.
Daudyval elindultunk keresni, és hamar rá is találtunk a helyre. Két egymáshoz közel álló fa, körülöttük pedig bokrok, amik jó takarást biztosítottak. A sátrak mögött volt, és elég messze ahhoz, hogy ne lehessen semmit hallani, ráadásul sötét volt, úgyhogy odalátni se tudott senki. Mivel így nem is tudtunk inteni Saruminak, ezért Daudy egy indát növesztett, ami végigkúszott a földön egészen a lányig, ezzel jelezve, hogy merre vagyunk, és hogy hozhatja az őrt. Mi a tábortűz fénye miatt láttuk, hogy mi folyik ott, és figyeltük is, hátha valami rosszul sül el. Egy magányos férfi felé ment klántársunk, akit meg is szólított rögtön. A távolság miatt nem hallhattuk, hogy mit mond a lány, de egyértelműen látszott, hogy sikerrel fog járni.
- Szerinted Eigo még hányan lehetnek a tábor másik felében? Van egy olyan érzésem, hogy nem lesz könnyű dolgunk. Nem csak a jól felszerelt őrök hanem ott van még az a Twinblade is aki nem hinném, hogy olyan egyszerű eset lenne ha már egyszer Chronaios régi céhtársa volt. Lesznek itt még problémák. - mondta Daudy.
- Fogalmam sincs mennyien lehetnek ott. Az a Stan nevű ugye azt mondta, hogy 40-en vannak, de mivel nem volt medálja, így lehet, hogy nem is volt még a tábor másik részében, úgyhogy nem tudhatta, hogy ott hányan vannak. Viszont az is lehet, hogy ott nincsenek sokan, csak az a férfi akit keresünk, meg esetleg néhány testőre.
Közben Sarumi már közeledett felénk, az őr pedig követte. Ahogy hallótávolságba értem, hallottunk, ahogy a lány csalogatja az őrt.
- Erre gyere nincsen túlzottan messze. Ott a fák mögött megteszi.
Amint odaértek a két fa közé, amik mögött elrejtőztünk, Daudy nem késlekedett, és varázslásra emelte a kezét..
- Grappling Vines. - mondta el halkan a varázsigét.
A földből indák nőttek ki, amik gyorsan megkötözték az őrt, én pedig fejbe vágtam, amitől összeesett. Sarumi rögtön elkezdte átkutatni a férfit, és rövid idő után meg is találta a keresett medált. Ekkor Daudy elővett egy üveget, aminek a tartalmával lelocsolta az őrt. Amikor végzett ezzel, felénk fordult.
- Ha nem kötjök gúsba végtagjait, előfordulhat, hogy hamarosan felébred és akkor figyelmeztetheti a többieket az itlétünkről. Tehát az én véleményem kössük csak meg lábait és kezeit valamint a száját is tömjük be. Akkor legalább nem lesz gondunk vele.
- De, ha megkötjük, akkor rögtön tudják, hogy ellenség van a táborban és a medál hiánya rögtön lebuktat minket. Így is, úgy is gyorsan kell cselekednünk, és átjutnunk a kapu, hiszen bármelyik megoldást is választjuk, előbb-utóbb hiányozni fognak az őrök.
- Egy darabig nem fog magához térni, az biztos! – néztem rá az ájult férfira. – Talán így, hogy nem kötjük meg több időnk lesz, hiszen azért bármikor belebotolhatnak. Ha gúzsba van kötve egyből gyanús, ha meg csak ájult és bűzlik a piától, elkönyvelik részegnek, és amíg fel nem ébred van időnk.
- Én közben elmegyek a következő őrért! - mondta Sarumi, majd elindult.
Sarumi hamar odacsalogatta a másik két őrt is, akiket szintén gond nélkül ártalmatlanítottunk. Mivel náluk is volt medál, ezért megvolt mind a három, így azonnal el is indultunk a kapuhoz.
- Azért a piát kár volt így elpazarolni. - mondtam a társaimnak útközben.


A hozzászólást Eigo Haruki összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 01, 2011 6:24 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sarumi Toro
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 57
Aye! Pont : 14
Join date : 2011. Jul. 30.
Tartózkodási hely : itt is - ott is

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Kedd Nov. 01, 2011 6:05 pm

Hiába kutattuk át a már jócskán megszaporodott részegen alvó rablókat, azoknál egy árva medált sem találtunk, így hát az én általam javasolt tervet kellett megvalósítani.
- Úgy tűnik, hogy ezeknél egy darab sincs. Próbálkozzunk meg az én tervemmel. - mondtam
- Igen, talán annak nagyobb az esélye, hogy bejön. – bólintott Eigo
- Ott van is egy, akivel kezdhetnénk. - mutatott az egyik őrre Daudy.
Nem tűnt veszélytelennek és kivitelezhetőnek is alig, mert az őrök mindegyike szín józan és elég éber volt. Így olyat kellett választani, aki inkább az erdő szélén járőrözik és így kevéssé tűnik fel a beljebb lévő őröknek.
- Akkor ti keressetek egy jó búvóhelyet, és ha találtatok, akkor intsetek nekem, én pedig odacsalom. – hagytam magukra a fiúkat.
Mikor Eigo és Daudy elhelyezkedett, én elindultam a kiválasztott bandita felé, hogy bevetve női bájaimat, vagyis tulajdonképpen a szerepem szerint Catlynét, egy jó kis móka reményében odacsalogassam. Megvártam míg olyan helyre ért, ahonnan nem látták a többiek, aztán hozzá léptem:,
- Szia szépfiú! – karoltam bele megjátszva az enyhén kapatos nőt. – Annyira unatkozom! Nem akarsz esetleg felvidítani? – simogattam meg az arcát kacéran.
- Menj innen Catlyn! – próbálta leszedni magáról a kezemet az őr. – Nem látod, hogy szolgálatban vagyok! Majd, ha végeztem utána megkereslek és felvidítalak ne félj! – súgta oda azért még, nehogy más után nézzek.
- De én most unatkozom! – játszottam a duzzogó lányt. – Pedig olyan jó lett volna veled lenni egy kicsit. – mórikáltam meg magam előtte. – Szép szál legény vagy, tetszel nekem! De hát, ha te most nem érsz rá……. Akkor keresek mást helyetted. – és úgy tettem, mint aki készül faképnél hagyni, közben a hatás kedvéért megigazítottam magamon a szutykos göncöket, kicsit megemelve a melleimet is benne.
A hatás persze nem maradt el, a fickó nyelt egy nagyot, a szemei majd kiestek és gyorsan körbe nézett.
- Várj szépségem! Ne siess annyira! Talán egy pár percre szabaddá tudom tenni magam!
- Nagyszerű! – léptem vissza hozzá és pár centire az arcától néztem bele a szemébe vágyakozva, ami persze nekem egészen mást jelentett, mint neki.
- Gyere, csak gyere! Ott a két fa között a bokrokban jó lesz, már alig várom, hogy odaérjünk! – cibáltam a kezénél fogva, és ő boldogan és türelmetlenül követett, hiszen azt hitte másért sürgetem.
A bokrok mélyén aztán egészen más meglepetésben volt része. A döbbenettől nyikkanni sem tudott, meg aztán Daudy is biztosította indáival, hogy ezt ne is tudja megtenni.
- Grappling Vines! – szavaira indák tucatjai nőttek ki a földből és kötötték gúzsba a meglepett őrt, majd Eigo egy jól irányzott mozdulattal leütötte.
Izgatottan vetettem magam a férfi ruházatának átkutatására, nagyon remélve, hogy szerencsénk lesz, mert, ha nála sincs medál, akkor fogalmam sincs, hogy jutunk a kapu mögé, legalább is harc nélkül. De tapogatózó kezem hamarosan egy medált mutat fel a fiúknak, mely mindnyájunk arcán mosolyt fakasztott. Egy meg van. Jöhet a következő.
De még előtte Daudy, a már előkészített italt az őrre locsolta a megbeszélteknek megfelelően, hogyha fel is fedezik részegnek higgyék, de közben megszólalt.
- Ha nem kötjük gúzsba végtagjait, előfordulhat, hogy hamarosan felébred és akkor figyelmeztetheti a többieket az ittlétünkről. Tehát az én véleményem kössük csak meg lábait és kezeit valamint a száját is tömjük be. Akkor legalább nem lesz gondunk vele.
- De, ha megkötjük, akkor rögtön tudják, hogy ellenség van a táborban és a medál hiánya rögtön lebuktat minket. Így is, úgy is gyorsan kell cselekednünk, és átjutnunk a kapu, hiszen bármelyik megoldást is választjuk, előbb-utóbb hiányozni fognak az őrök.
- Egy darabig nem fog magához térni, az biztos! – nézett az ájult férfire Eigo. – Talán így, hogy nem kötjük meg több időnk lesz, hiszen azért bármikor belebotolhatnak. Ha gúzsba van kötve egyből gyanús, ha meg csak ájult és bűzlik a piától, elkönyvelik részegnek, és amíg fel nem ébred van időnk.
- Én közben megyek a következő őrért!
Így hát a legelső variációnál maradtunk és folytattuk a tervünket: még két őr becserkészését, ami hasonló eredményt hozott, így már megvolt a három medál, indulhattunk a kapuhoz, mikor megszólalt Eigo.
- Azért a piát kár volt így elpazarolni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Natsu Dragneel
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 1644
Aye! Pont : 129
Join date : 2009. Oct. 06.
Age : 27

Karakter információ
Céh:
Szint: 777
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Szer. Nov. 02, 2011 11:11 am

20

Ejha szép munka volt! Daudy pedig ütős visszatérést produkált. De haladjunk is tovább. Sikeresen nálatok van mind a három medál, amik inkább hasonlítanak egy durván megmunkált nagyobb darab rézpénzre, mintsem egy rendes ékszerre, de végül is banditákról van szó. Maga a medál kör alakú és akkora, hogy kényelmesen belefér a tenyeretekbe, a közepébe pedig egy heges arcú koponya van bele karistolva.
Minden esetre visszatértek az előbbi átjáróhoz. Az őr sehol sem látszik (pedig most direkt figyelitek), de amikor a kapuhoz értek előlép a sötétből.
- Lám, lám… Csak meglett az a belépő? – kérdezi tőletek, ám hangjából sugárzik a szkeptikusság. Erre válaszoltok és átadjátok neki mindannyian a belépőt. Először elkerekedik a szeme és látszik rajta, hogy nagyon meglepődött.
- Úgy tűnik tényleg igazat beszéltetek – vakarja a fejét és nyújtja vissza egy kisebb vizsgálat után – Pedig már azt hittem, ti is csak beakartatok sunnyogni anélkül, hogy Markus bizalmasai lennétek. Sajnos annyian vagyunk itt, hogy nem tudok mindenkit megjegyezni, meg ugye ez a hülye inkognitóság – bök a maszkjára. Esetleg valaki megjegyezhet egy szellemes megjegyzést, erre persze hangosan felnevet. (Ha olyan volt a megjegyzés, akkor akár vissza is reagálhat valami pozitívat.) Odalép a kapu mellé a sziklához és félrehúz egy nagyobb levelű indás növényzetet. Mögötte pedig feltűnik egy lyuk. Az őr beledugja a kezét a következő pillanatban pedig egy sötét mágikus kör jelenik meg a kapun és hangos kattanás hallatszik. Ekkor a fickó kihúzza a kezét és odasétál a kapuhoz. Megfog egy kidudorodó fát az egyik lécen és húzni kezdi. Ám ahogy kinyitotta 10 centire, hirtelen megtorpant.
- Jut eszembe… Mi is a mai jelszó?
Eddig tartson a posztotok. Maximum fejben pöröghetnek a gondolatok, de cselekedni még nem kell.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eigo Haruki
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 2
Join date : 2010. Aug. 19.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Szer. Nov. 02, 2011 1:04 pm

- Azért az italélt nem volt kár. Borzaszó íze volt és ha mondhatom a szaga fölözött mindent amit eddig ittam. Egy kisérletem balul elsült terméke. - reagált Daudy.
Miután megnyugodtam, elővettem a medált és elkezdtem nézegetni. Semmi különlegeset nem láttam benne. Tenyér nagyságú, kör alakú, az anyaga réz, a közepén pedig egy heges arcú koponya volt belevágva. ~ Már megint ez a koponya. ~ gondoltam. Közben odaértünk a kapuhoz, ahol figyeltem a helyet, ahonnan legutóbb feltűnt az őr, hátha most meglátom, de sehol sem volt.
- Na ezért kellettek ezek a medálok? Már itt sincs az a fickó. - mérgelődtem.
Miután kimérgelődtem magam, hogy feleslegesen dolgoztunk a medálért, és egyikünk se látta az őrt, odamentünk a kapuhoz, és Daudy már nyúlt is felé, hogy kinyissa. Ekkor hirtelen a semmiből ismét előjött a férfi.
- Lám, lám… Csak meglett az a belépő? - kérdezte kételkedve.
- Mondtuk, hogy ottmadart... ottmaradt a sátorban. - feleltem.
- Ja! Azok a s@eggfejek megzavr…megzavarkodtak minket! – mutatott a tűz irányába Sarumi. – És aztán…aztán gyorsan köllött húzni a belünket kifelé. El is küldöttem….küldtem őket a p@csába! - húzta mosolyra a száját.
- Én meg létem... látom még mindig itt állol. Hik!.. azannya...
Mindannyian átadtuk a medált, amin kissé elcsodálkozott, de elkezdte vizsgálgatni azokat.
- Úgy tűnik tényleg igazat beszéltetek. - adta vissza a medálokat, miközben a fejét vakarta. - Pedig már azt hittem, ti is csak beakartatok sunnyogni anélkül, hogy Markus bizalmasai lennétek. Sajnos annyian vagyunk itt, hogy nem tudok mindenkit megjegyezni, meg ugye ez a hülye inkognitóság. - mutatott a maszkjára.
- Majd egysze edgücs... eggyült.... együtt iszunk és akkó majd emlékszel ránk. - mondta Daudy.
Az őr felnevetett, és ekkor már barátságosabbnak tűnt. Odament a kapu mellé, ahol félrehúzott egy nagyobb levelű növényt, ami a szikla előtt volt. Az indák mögül egy lyuk tűnt elő, ahová a férfi bedugta a kezét, majd közvetlen utána egy hatalmas fekete mágikus pecsét jelent meg a kapun, és ekkor egy hangos kattanást hallottunk. Az őr kihúzta a kezét, és odament a kapuhoz, ahol megfogott egy fát, ami kiállt az egyik lécből, majd elkezdte húzni. Épphogy csak elkezdte kinyitni nekünk a kaput, hirtelen megállt.
- Jut eszembe… Mi is a mai jelszó? - fordult felénk.
~ Ez remek... már majdnem átjutottunk, erre kitalálja, hogy jelszó is kell neki. Hmm... És mi van akkor, ha ez csak egy beugratós kérdés. Amióta látta a medálokat, azóta kissé közvetlenebb lett. Lehet, hogy ezt poénnak szánja, és igazából nincs is jelszó. Ez megmagyarázná azt is, hogy miért kezdte már el kinyitni a kaput, és miért csak akkor jutott eszébe. ~ gondolkoztam magamban.


A hozzászólást Eigo Haruki összesen 7 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 02, 2011 9:26 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Daudy Arizan
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 86
Aye! Pont : 0
Join date : 2011. Jul. 17.
Age : 29
Tartózkodási hely : Shirotsume

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Szer. Nov. 02, 2011 2:56 pm

- Azért az italélt nem volt kár. - válaszoltam – Borzasztó íze volt és ha mondhatom a szaga fölözött mindent amit eddig ittam. Egy kisérletem balul elsült terméke. - nyugtattam meg Eigo barátomat.
Amint befejeztem mondandómat elkezdtem forgatni az éppen szerzett medált kezemben.
Az ékszernek nem igen mondható rézdarab egy dúrván megmunkált túlméretezett rézpénzre emlékeztetett. A széle sok helyen még annyira recés volt, ha végighúztam ujjaimat nagy eséj volt rá, hogy véletlen megvágom magam. Az érme közepén mind két oldalon egy heges arcú koponya volt belefaragva, vagy inkább mondanám belekarcolásnak. ~ Mit is vártam egy rablóbandától.~ gondoltam. A fémdarab éppen akkora volt, hogy tenyerembe kényelmesen elfért.
Megvizsgálása után fogtam és ruházatom számtalan zebének eggyikébe süjjesztettem. Éppen időben mivel pár lépéssel később már ismételten a kapu előtt áltunk. Akárhogy fürkésztem a környéket az őrt nem leltem sehol.
- Na ezért kellettek ezek a medálok? Már itt sincs az a fickó. - Szólalt meg mérgelődve Eigo.
Mivel eggyikünk sem lelte a fura figurát, megingultunk az ajtó felé. Már megindultam, hogy nyúljak valami kapaszkodó után, amivel feltárhatom elöttünk az utat, mikor hírtelen egy ismerős hang szólalt meg mellőlünk.
- Lám, lám… Csak meglett az a belépő? - Mikor odafordultam az őr volt az. ~ Honnan került elő már megint ez az alak. biztos vagyok abban, hogy az imént még nem volt ott az árnyékban.~ csodálkoztam magamban, miközben bróbáltam elrelyteni meglepettségemet arcomon.
- Mondtuk, hogy ottmadart... ottmaradt a sátorban. - mondta határozottan de szinlelt alkohos hatás alatt Eigo.
- Ja! Azok a s@eggfejek megzavr…megzavarkodtak minket! – mutogatott Sarumi a tűz. – És aztán…aztán gyorsan köllött húzni a belünket kifelé. El is küldöttem….küldtem őket a p@csába!
- Én meg létem... látom még mindig itt állol. Hik!.. azannya...- mondtam kissé túlzottan beleélve magam szerepembe.
És már húztuk is elő mindnyájan a medállokat. Az őr kissé meglepve vizsgálgatni kezdte a fémdarabokat. Majd kisvártatva megszólalt.
- Úgy tűnik tényleg igazat beszéltetek. - nyujtotta vissza a rézpénzeket vizsgálata befelyeztével. - Pedig már azt hittem, ti is csak beakartatok sunnyogni anélkül, hogy Markus bizalmasai lennétek. Sajnos annyian vagyunk itt, hogy nem tudok mindenkit megjegyezni, meg ugye ez a hülye inkognitóság. - mutatott a maszkjára.
- Majd egysze edgücs... eggyült.... együtt iszunk és akkó majd emlékszel ránk. - Jegyeztem meg az őrnek, aki erre felnevetett, majd megszólalt.
- Mondasz valamit! Hát lehet, hogy a szavatokon foglak benneteket, ha vége szolgálatomnak és ti is elszabadultatok a főnöktől.
- Mondta most már sokkal barátságosabban, mivel rájött, hogy nem hazudtunk neki a medálokkal kapcsolatban. Megfordult odalépett a fa ajtó mellé, az indékkal és mohával benőtt sziklafal elé. Férrehúzott egy csomó indát, ami feltárt egy a sziklafalba faragott méllyedést. Beledugta kezét. Kisebb morajlást követöen egy sötét mágikus kör jelenik meg a kapu közepén. Egy hangos kattanás következet majd eltünt a mágikus kör. Az őr kihúzta kezát a lyukból, majd a kapuhoz lépett. Megfogott egy kitüremkedő részt az eggyik deszkán és elkezdte kitárni elöttünk a kapu eggyik szárnyát. Ám mikor 10 centit kimozdította eredeti helyéről, megállt és felénk forrdult.
- Jut eszembe… Mi is a mai jelszó? - Mondja gyanakvás nélkül.
~ Tudhattam volna, hogy nem lesz annyira könnyű. Pedig már majdnem bentvoltunk most mitévők legyünk.~ futott át anyamon a másodperc törtrésze alatt.


A hozzászólást Daudy Arizan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 02, 2011 9:01 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sarumi Toro
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 57
Aye! Pont : 14
Join date : 2011. Jul. 30.
Tartózkodási hely : itt is - ott is

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Szer. Nov. 02, 2011 8:31 pm

Míg vidáman a kapu felé tartunk Daudy megnyugtatja barátját.
- Azért az italért nem volt kár. Borzasztó íze volt és ha mondhatom a szaga fölözött mindent amit eddig ittam. Egy kísérletem balul elsült terméke.
Ezen jót mosolyogtam, majd a kezemben szorongatott és trükkösen megszerzett medálra fordítottam a figyelmemet. Nem tudom, mit voltak úgy oda ezért a nagyobb fajta rézkorongért, mert hát inkább annak tűnt, mint bármilyen medálnak mondott ékszernek. Annyiban hasonlított csak, hogy kerek formája volt, a közepén egy belekarcolt képpel, egy koponyával és elfért a tenyeremben. Szóval nem volt egy nagy szám.
Mire a végére értem a mustrának, már a másik táborba vezető bejárat előtt is álltunk és türelmetlenül néztünk körül, hogy hol is van már az őr, de egyelőre nyoma sem volt.
~ Talán ő is beszállt a mulatozásba, csak nekünk adta itt a nagy, becsületes őrszemet! ~ néztem körül morcosan, hogy ennyit dolgoztunk a semmiért. Úgy láttam a többiek is így voltak vele, és Eigo nem is rejtette véka alá a véleményét.
- Na ezért kellettek ezek a medálok? Már itt sincs az a fickó.
De hát nem állhattunk itt napestig, így Daudy meg is indult, hogy maga nyissa ki a kaput, mikor, mintha a semmiből lépett volna elő, mégis csak feltűnik a kapus.
- Lám, lám… Csak meglett az a belépő? – kérdezi enyhe kétségekkel a hangjában, mi pedig hökkenten torpantunk meg.
~ Pedig a szemem is kigúvadt, hogy meglássam, de vagy valami varázslat rejti, vagy a falból lép elő! ~ csóválom a fejem, de aztán észbe kapva kicsit dülöngélve álldogálok tovább, míg a közelünkbe ér.
- Mondtuk, hogy ottmadart... ottmaradt a sátorban. – int a kezével kicsit kuszán Eigo.
- Ja! Azok a s@eggfejek megzavr…megzavarkodtak minket! – mutogatok a tűz irányába. – És aztán…aztán gyorsan köllött húzni a belünket kifelé. El is küldöttem….küldtem őket a p@csába! – vigyorogtam a képébe.
- Én meg létem... látom még mindig itt állol. Hik!.. azannya...- játszik rá még Daudy is.
Aztán mindannyian felmutatjuk a medálokat, hogy a fickó is láthassa, tényleg igazat mondunk.
Az őr először csak fejcsóválva hallgatta a részegnek tűnő fecsegésünket, majd mikor meglátta a kezünkben lévő medálokat őszintén elcsodálkozva kezdte megvizsgálni azokat.
- Úgy tűnik tényleg igazat beszéltetek. – adta vissza aztán, miután alaposan megnézte őket. - Pedig már azt hittem, ti is csak beakartatok sunnyogni anélkül, hogy Markus bizalmasai lennétek. Sajnos annyian vagyunk itt, hogy nem tudok mindenkit megjegyezni, meg ugye ez a hülye inkognitóság. - mutatott a maszkjára.
- Majd egysze edgücs... eggyült.... együtt iszunk és akkó majd emlékszel ránk. – mondja vidáman az őrnek Daudy, aki erre csak felnevetett.
- Mondasz valamit! Hát lehet, hogy a szavatokon foglak benneteket, ha vége szolgálatomnak és ti is elszabadultatok a főnöktől. – mondja most már közvetlenebbül, majd az ajtó melletti sziklafalhoz lépdel és elhúzza az azt befutó indás növényzetet, így feltárva a mögötte lévő lyukat.
A férfi nem sokat teketóriázik, könyékig bedugja rajta a kezét és abban a pillanatban egy mágikus fekete kör jelenik meg a kapu közepén és valami hangos kattanás is hallatszik felőle.
Az őr ekkor kihúzza a kezét és az ajtóhoz sétál, majd egy, a felületből kiálló fát húzni kezdi maga felé, ezzel lassan feltárva a bejáratot. Már vagy 10 centi a rés, mikor, mintha eszébe jutna valami, megtorpan.
- Jut eszembe… Mi is a mai jelszó?
~ Ó, hogy az a….! Még jelszó is van! Vagy csak kamu az egész és szórakozik velünk! Ha tényleg van jelszó, akkor nincs visszaút, ez már nem tudjuk kimagyarázni! Akkor le kell csapnunk rá és elhallgattatni! ~

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   

Vissza az elejére Go down
 
Magánküldetés: A bukott Titán
Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» [Küldetés] Sword Arti Nyomozók
» [Küldetés] A Pók Kazamata
» [Küldetés] Az elrabolt ara
» [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: