HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Magánküldetés: A bukott Titán

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Natsu Dragneel
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 1500
Aye! Pont : 79
Join date : 2009. Oct. 06.
Age : 27

Karakter információ
Céh:
Szint: 777
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Szer. Nov. 02, 2011 11:26 pm

21

Végig pásztázza az arcotokat, aztán hangos nevetésbe tör ki.
- Bocs csak egy kis őrző humor. Menjetek csak - tárja ki nektek jókedvűen a kapukat, amin ti be is léptek. Mögöttetek rögtön be is csukódik a kapu. Az előttetek lévő táborrész jóval csendesebb, mint az előző. Itt is ég középen egy tűz, de jóval kisebb. Rengeteg szerteágazó ösvény indul ki a középső kis térről. Az ösvények körül pedig sátrak állnak. Néhány út dombokra vezet, amiket sziklák takarnak el, de onnan a tűz füstje száll fel. A szikla fal mellett helyenként, még kisebb faházak is húzódnak. Az itt lévő banditák ruházata hasonlatos a kapu előtti őréhez, de akadnak tiétekhez hasonlóak is bár ők jóval kevesebben vannak. Ami viszont titeket érdekelhet, az a szemben lévő ösvény, ami a tábor legmagasabb pontjára vezet. Egy sziklákkal körülvett hatalmas sátor, amit hátulról pedig a hegy zárt le. Ez már sokkal igényesebb darab, nem olyan ebből-abból összevarrt anyag. A tetejére pedig vörös festékkel (vagy lehet vérrel?) fel van mázolva a medálokon látható sebzett arcú koponya. Most, hogy itt vagytok, hova és hogyan tovább?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eigo Haruki
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 2
Join date : 2010. Aug. 19.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Csüt. Nov. 03, 2011 12:20 pm

Rövid ideig komoly tekintettel bámult minket, majd hirtelen elkezdett hangosan nevetni.
- Bocs csak egy kis őrző humor. Menjetek csak. - nyitotta ki a kaput.
- Ez jó volt, majdnem bevettem. - nevettem én is, mintha jót szórakoznék azon amit mondott.
Ebben a helyzetben nem volt túl jó poén, mert már azon aggódtunk, hogy lebukunk. De végül is megkönnyebbültem, hogy nem ütköztünk újabb akadályba.
Gyorsan átmentünk, még mielőtt megint kitalál valamit az őr. Amint mindannyian beléptünk a kapun, a férfi rögtön be is csukta mögöttünk. Ekkor elcsendesült minden. Már nem lehetett hallani a részeg banditák mulatozását. Jól is esett, hogy végre egy kicsit csendesebb helyen voltunk.
Körbenézve láttam, hogy itt is ég egy tábortűz a hely közepén, de ez nem volt akkora mint az előző. Az előző táborrésszel ellentétben, innen rengeteg ösvény indult, és nem volt olyan elzárt a hely. Az ösvényeknél sátrak álltak, amik igényesebbek voltak mint azok, amiket a kapu másik oldalán láttunk. Néhány út felfelé vezetett a dombokra, de nem lehetett pontosan látni, hogy hová, mert sziklák takarták el a kilátást. Az viszont látszott, hogy füst száll fel azokról a helyekről. A sátrakon kívül itt már néhány faház is volt a sziklafal mellett. A banditák ruhái is sokkal igényesebbek voltak, olyanok mint az őré, akivel a kapuban találkoztunk. Itt is akadt néhány olyan, aki a mienkhez hasonló ruhát viselt, de azok kevesen voltak. Tovább szemlélve a helyet, feltűnt egy ösvény ami a tábor legmagasabb pontjára vezetett. A domb tetején egy hatalmas sátor volt, ami mögött már csak a hegy volt. Ez volt a legigényesebb mind közül, és ez volt az egyetlen ami egyféle anyagból készült, és nem volt össze vissza foltozva. A tetején valami vörös anyaggal egy sebzett arcú koponya volt felfestve, olyan amilyen a medálokon is volt.
- Egyértelmű, hogy abban a sátorban lesz a fickó akit keresünk. - mutattam előre.
- Minden valószínűség szerint igazad van! - bólintott Sarumi. - Nem nagyon van más lehetőség!
- A minőségét és nagyságát figyelembe véve ez a legkézenfekvőbb. - értett egyet Daudy.
- Most, hogy már itt vagyunk, talán nem kell játszanunk a részeget. Ha itt hibázunk, akkor már nem tudjuk ráfogni a piára.
- De, ha nem játsszuk tovább, akkor meg hogyan jutunk közelebb?
- A részegség az örnél még működött de itt szerintem se lenne célszerű. Ide valami más kell.
- Ki kellene találnunk valami jó mesét, hogy négyszemközt tudjunk beszélni azzal a Markus Twinblade-el. Mondjuk láttunk valakit vagy valamit a járőrözés közben.
- Kérdés, hogy ha oda vezetnek is bennünket, magunkra maradunk-e vele. – csóválja a fejét. – Lehet, hogy itt már jobban ismerik egymást és ezért nem bíznak meg olyan nagyon a külsősökben. - mutat a másik táborrész felé. – De mivel nincs jobb ötletem benne vagyok, viszont azt mondom készüljünk fel, hogy esetleg harcolnunk is kell.
- Igazad lehet Sarumi. Jobb lesz a felkészülünk a legrosszabbakra mivel az imént is majdnem fennakadtunk az őr humornak szánt beszóllásán.
- Daudy, te akadtál fent a viccén, én sejtettem, hogy ez van a dolog mögött. - mosolyogtam. - Olyan dolgot kell mondani, amit nem szívesen osztana meg a többiekkel. Mondjuk egy olyannal indítani, hogy Chronaios-al találkoztunk a járőrözés alatt, és azt üzeni, hogy...


A hozzászólást Eigo Haruki összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 05, 2011 1:59 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sarumi Toro
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 57
Aye! Pont : 14
Join date : 2011. Jul. 30.
Tartózkodási hely : itt is - ott is

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Csüt. Nov. 03, 2011 9:31 pm

Láttam a többiek arcán is a tanácstalanságot, de mielőtt bármelyikünk is mondhatott volna valamit, az őr vidám hahotában tör ki.
- Bocs csak egy kis őrző humor. Menjetek csak – nyitja ki végül tejesen a kapuszárnyakat.
- Ez jó volt, majdnem bevettem.- tér magához Eigo egy látszólag vidám nevetéssel.
~ Nagyon humoros a fickó! Biztos unatkozik itt magában! Még jó, hogy nem ugrottunk neki! ~ sóhajtok magamban egyet, aztán a már a kapu túloldalán ballagó fiúk után indulok.
Éppen, hogy átérünk az őr már zárta is be utánunk az ajtót, ami lassan elvágta az odahagyott táborlakók részeg gajdolását. Itt aránylag csend fogadott minket.
Mielőtt tovább mentünk volna alaposan körbenéztünk. Ennek a tábornak a közepén is volt egy máglya, de közel sem akkora, mint az első táborban. Erről a kis térről sok-sok kis ösvény indult ki, melyek mentén mindenhol sátrak álltak. Egy-két út felvezetett a dombokra, melyek végét a sziklák takarása miatt már nem láthattuk, de az onnan felszálló füstöt igen. A tábort övező sziklák mellett kisebb faházakat is megpillantottunk. Láttuk, hogy az itt tartózkodó banditák többsége olyan jobb minőségű ruhát hordott, mint amit a kapuőr is, de azért, ha nem is sokan, de akadtak, akik olyanban voltak, mint ami rajtunk is volt. Aztán megpillantottam velünk szemben egy ösvényt, ami egészen a tábor fölé vezetett, az egyik legmagasabb pontra, melyet szintén sziklák vettek körül és a háta mögött már a hegy zárta el az utat. Egy hatalmas, szépen kialakított sátor állt a tövében, melynek tetejét egy ugyanolyan koponya díszített, valamilyen vörös színezékkel és remélhetőleg nem vérrel felrajzolva, mint amilyen a medálokon is volt.
- Egyértelmű, hogy abban a sátorban lesz a fickó akit keresünk. – szólalt meg Eigo a sátorra mutatva.
- Minden valószínűség szerint igazad van! – bólintottam. – Nem nagyon van más lehetőség!
- A minőségét és nagyságát figyelembe véve ez a legkézenfekvőbb. - teszi hozzá Daudy.
- Most, hogy már itt vagyunk, talán nem kell játszanunk a részeget. Ha itt hibázunk, akkor már nem tudjuk ráfogni a piára.
- De, ha nem játsszuk tovább, akkor meg hogyan jutunk közelebb? – nézelődtem körbe, hátha eszembe jut valami jó ötlet.
- A részegség az örnél még működött de itt szerintem se lenne célszerű. Ide valami más kell. - rázza a fejét a fehérbőrű fiú is.
- Ki kellene találnunk valami jó mesét, hogy négyszemközt tudjunk beszélni azzal a Markus Twinblade-el. Mondjuk láttunk valakit vagy valamit a járőrözés közben. – veti fel Eigo.
- Kérdés, hogy ha oda vezetnek is bennünket, magunkra maradunk-e vele. – ingatom a fejem. – Lehet, hogy itt már jobban ismerik egymást és ezért nem bíznak meg olyan nagyon a külsősökben. – intek a fejemmel az első tábor felé. – De mivel nincs jobb ötletem benne vagyok, viszont azt mondom készüljünk fel, hogy esetleg harcolnunk is kell.
- Igazad lehet Sarumi. Jobb lesz a felkészülünk a legrosszabbakra mivel az imént is majdnem fennakadtunk az őr humornak szánt beszóllásán.
- - Daudy, te akadtál fent a viccén, én sejtettem, hogy ez van a dolog mögött. Olyan dolgot kell mondani, amit nem szívesen osztana meg a többiekkel. Mondjuk egy olyannal indítani, hogy Chronaios-al találkoztunk a járőrözés alatt, és azt üzeni, hogy......


A hozzászólást Sarumi Toro összesen 6 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 05, 2011 8:01 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Daudy Arizan
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 86
Aye! Pont : 0
Join date : 2011. Jul. 17.
Age : 28
Tartózkodási hely : Shirotsume

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Szomb. Nov. 05, 2011 1:41 pm

A férfi tüzetesen végigméri arcunk minden rezzenését, majd hírtelen erős nevetésben tör ki.
- Bocs csak egy kis őrző humor. Menjetek csak. - Tárta ki előttünk a fakapu szárnyait, miközben nagy levegővételekkel oltotta levegőszomját amit az iménti nevetés okozott. ~ Hogy azt a ...~ gondoltam magamban és fellélegeztem mivel már készültem a közelgő összecsapásra.
- Ez jó volt, majdnem bevettem. - nevettett az őrrel Eigo, álcázott vidámsággal. Nekem csak egy enyhe mosojra tellett. ~ Ezt most megúsztuk, de mi lesz még? Még egy ilyen poén és megfolytom az alakot~ nyeltem le agressziómat. Miután mindenki kissé ideges lett a poéntól jobbnak láttuk minél hamarabb átlépni az altón. Az ajtó rögtön be is zárult mögöttünk. Az őr valószinűleg nem akart kockáztatni semmit, így röviddel belépésünk után be is záródott a kapu. A mögöttünk lévő tábor zaja rögvest elcsendesedett. Csupán néhány túlzottan hangosra sikeredett beszélgetés hangja szűrődött át. A keletkezett csend kifejezetten jól esett, én mindigis jobban szerettem a csend és nyugalom birodalmát, az erdős területeket. Az elénk táruló második táborrész jóval igényesebb volt. Középen az előzőnél kisebb tábortűz égett. A tűz körüli térségről rengeteg kisebb ösvény indult. Az ösvények minden esetben egy-egy sátorhoz vezettek. Viszont ezek a sátrak eggyátalán nem hasonlítottak az előző innen onnan összeszedett anyagokból összetákolt sátorféleségekhez. Az itteni sátrak mind igényesek és egyben kissé nagyobbak is voltak. Voltak olyan ösvények is amelyek kanyarogva eltünt a magasabban lévő dombok között. Viszont a tény, hogy füst szált fel a helyekről arra utalt, itt is sátrak állhattak kissé magasabb hierarhiai szinttel rendelkező személyeké. Sőtt az előző táborrésztől eltérően itt még alkalmanként faházakat is lehetett találni a sziklák árnyékában. Körbenézve az itt tartózkodó útonállók nagy részének hasonló ruházata volt mint a magát humorosnak képzelő őrnek. Szerencsénkre akadtak páran olyanok is akikk a mi ruhánkra emlékeztető anyagdarabokat viseltek, de belőlük elenyésző mennyiség volt jelen. Most, hogy a csend hatására kissé lenyugottam, volt alkalmam kissé jobban megszemlélni a környéket. Így hamar feltünt az ösvény ami a tűz tőlünk átellenes oldalon indult felfelé a sziklák között kanyarogva, a vélhető legmagasabb pontra. A magaslat tetelyén az ösvény végén a sziklafal előtt az előzőeknél jóval nagyobb sátor állt. Ha mondhatom ez volt mindközül a legigényesebb és valószinűleg berendezése is fényűzőbb lehetett. Tetején az ismerős lellel, a sebzett koponyával. A jel valami vöröses anyaggal volt felfestve lehetett vér is, viszont ilyen távolságból nem tudtam megítélni.
- Egyértelmű, hogy abban a sátorban lesz a fickó akit keresünk. - mutatott a satorra a fénymágus.
- Minden valószínűség szerint igazad van! - bólintott Sarumi. - Nem nagyon van más lehetőség!
- A minőségét és nagyságát figyelembe véve ez a legkézenfekvőbb. - adtam igazat Eigonak.
- Most, hogy már itt vagyunk, talán nem kell játszanunk a részeget. Ha itt hibázunk, akkor már nem tudjuk ráfogni a piára.
- De, ha nem játsszuk tovább, akkor meg hogyan jutunk közelebb? - kérdezi Sarumi
- A részegség az örnél még működött de itt szerintem se lenne célszerű. Ide valami más kell.
- Ki kellene találnunk valami jó mesét, hogy négyszemközt tudjunk beszélni azzal a Markus Twinblade-el. Mondjuk láttunk valakit vagy valamit a járőrözés közben.
- Kérdés, hogy ha oda vezetnek is bennünket, magunkra maradunk-e vele. – csóválja a fejét a mágusnő. – Lehet, hogy itt már jobban ismerik egymást és ezért nem bíznak meg olyan nagyon a külsősökben. De mivel nincs jobb ötletem benne vagyok, viszont azt mondom készüljünk fel, hogy esetleg harcolnunk is kell.
- Igazad lehet Sarumi. Jobb lesz a felkészülünk a legrosszabbakra mivel az imént is majdnem fennakadtunk az őr humornak szánt beszóllásán.
- Daudy, te akadtál fent a viccén, én sejtettem, hogy ez van a dolog mögött. Olyan dolgot kell mondani, amit nem szívesen osztana meg a többiekkel. Mondjuk egy olyannal indítani, hogy Chronaios-al találkoztunk a járőrözés alatt, és azt üzeni, hogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Natsu Dragneel
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 1500
Aye! Pont : 79
Join date : 2009. Oct. 06.
Age : 27

Karakter információ
Céh:
Szint: 777
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Vas. Nov. 06, 2011 8:54 am

22

Miután megbeszéltétek a dolgokat elindultok a szemben lévő ösvényhez. Út közben rengeteg banditával szembe találkoztok és egy részük levegőnek néz titeket, míg a másik jó alaposan megbámul titeket. Talán gyanakodnak? Vagy csak a ruházatotok üt el a magasabb rangú banditákétól és csupán lenéznek titeket? Egyesek megvetőbb tekintetéből következtetve valószínű. Eléritek az ösvény, ami néhány méter után lépcsősorba megy át. Elkanyarodik jobbra és ívesen közelíti meg a felső területet. Felérve egy elég nagy helyen találjátok magatokat. Épp elég széles a hatalmas sátorhoz, de olyan hosszú, hogy akár még másik két sátor is elférhetne itt. Oldalt a sziklák takarják a helyet, és csak a sátor teteje látszódik ki, bár ezt lentről ti már érzékelhettétek.
A sátor szája nyitva áll, bent pedig lámpások vagy gyertyák égnek. Egy nagydarab ember fekete alakja körvonalazódik ki a ponyván, ahogy megvilágítja a fény. Épp nekitámaszkodik valaminek, talán egy asztalnak.
Ami talán feltűnhetett nektek, hogy mióta az ösvényre léptetek nem láttatok egy banditát sem, ami fura lehet, de biztos van oka. Kérdés, hogy ez egészséges-e rátok nézve?
Mindenesetre közeledtek a sátorhoz és mikor már csak pár méterre jártok tőle egy mély és határozott hang szól a sátorból.
- Mit akartok?
Válaszoltok a kérdésre dióhéjba, hogy jelentenétek. Ekkor kihúzza magát, így legalább még fél méterrel magasabb lett és megfordulva kilép a sátorból elétek. Egy hatalmas két és fél méteres test tornyosul felétek. A bal szeménél egy csúnya heg húzódik végig az egész arcán. Dús szakállát legalul összekötve hordja. Széles vállain védőpáncélokat visel, az egyikből tüskék állnak ki, a másikon pedig egy koponya díszítés látható.
- Halljuk –feleli kurtán és várja a válaszotokat.


Markus Twinblade
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eigo Haruki
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 2
Join date : 2010. Aug. 19.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Vas. Nov. 06, 2011 10:16 am

Miután mindenki elmondta az ötletét, és senkinek nem volt több mondanivalója, elindultunk a nagy sátor felé. Ahogy elhaladunk a banditák között, néhányan tudomást sem vesznek rólunk, de látszik rajtuk, hogy ezzel próbálják kinyilvánítani, hogy lenéznek minket és, hogy magasabb rangúak nálunk. A másik része a férfiaknak pedig alaposan megbámul minket. Mind ugyanolyan megvető tekintettel teszi mindezt, mintha begyakorolták volna, hogy egyformán nézzenek. Egyértelmű, hogy a ruháink miatt van mindez, mivel a másik táborrészben volt ez a viselet, és ezért nem is csodálom, hogy lenéznek minket. Sokkal igényesebb minden ezen a részen.
Közben odaértünk az ösvényhez, ami néhány lépés után egy lépcsősorban folytatódik. Jobbra kanyarodik az út, és ívesen tart a domb teteje felé. A végére érve, egy hatalmas terület fogad minket, amin a sátor kényelmesen elfér, sőt talán még másik két ekkora sátor is elférne mellette. Oldalt sziklák veszik körbe a helyet, amik miatt a sátornak csak a teteje látszódik ki.
A sátor eleje nyitva van, bentről pedig kiszűrődik a fény. Bent egy nagy darab ember látszik, akinek az árnyéka a ponyvának vetül. Úgy tűnik, mintha valaminek nekitámaszkodna, de nehéz megmondani egy árnyékból, hogy mi az.
- Ti is észrevettétek, hogy egyetlen banditával sem találkoztunk, amióta az ösvényen végigjöttünk? - kérdezte halkan Sarumi.
- Most, hogy mondod, tényleg így van. - nézett körül Daudy.
- Az igaz, de ebből vagy azt tudnám leszűrni, hogy annyira erős a fickó, hogy nem kell neki őrség. Vagy pedig nem számítanak arra, hogy valaki be tud szivárogni közéjük. - bólintottam.
- Vagy mindkettő. Viszont az is lehet, hogy csak mindenki pihenőre tért már, ezért nincs már itt senki.
Közben haladunk a sátor felé, és amikor már majdnem odaértünk, egy mély és határozott hang szól ki bentről.
- Mit akartok?
- Jelentenénk a járőrözésről. - vágta rá Daudy.
Felegyenesedett, majd megfordult és kijött a sátorból. Egy körülbelül két és fél méter magas férfi állt előttünk. Nem csak magas volt, hanem hatalmas izmai is voltak, amitől még félelmetesebbnek tűnt. Az árnyéka is nagy volt, amit láttunk, amikor még a sátorban volt, de azt hittem, hogy csak a fények világítják meg úgy, hogy nagyobbnak tűnik mint amilyen. Az arca bal oldalán egy hatalmas heg húzódik végig. Nagy szakállát összekötve hordja, ahogyan a haját is. Rajta is bőrruha van, ami eltér mindegyik bandita ruházatától. Vállain páncélt visel, a jobb oldaliból tüskék állnak ki, a bal oldalin pedig egy koponya található. Nyakában egy vastag lánc lóg.
- Halljuk. - mondja.
- Lehet, hogy nem fog örülni neki, de a járőrözés közben találkoztunk egy öreg mágussal. Azt mondta, hogy a neve Chronaios és, hogy adjunk át egy üzenetet. Lehet, hogy nem itt kint kellene ezt megbeszélni.
- Igen! - bólintott Sarumi. – Van egy ajánlata magának, de a lelkünkre kötötte, hogy csak négyszemközt és a legnagyobb diszkrécióval adjuk át.


A hozzászólást Eigo Haruki összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 06, 2011 1:27 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sarumi Toro
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 57
Aye! Pont : 14
Join date : 2011. Jul. 30.
Tartózkodási hely : itt is - ott is

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Vas. Nov. 06, 2011 12:51 pm

Miután nagyjából eldöntöttük, hogy mit mondunk, ha esetleg megállítanak bennünket, határozott léptekkel elindultunk a szemben lévő, a remélhetőleg a vezér sátrához vezető ösvény felé. Menet közben sok emberrel futottunk össze, de csodák csodája, senki nem állított meg bennünket, csak jó alaposan szemügyre vették a kis csapatunkat, sőt voltak akik egyenesen átnéztek rajtunk, mintha levegőből lennénk. Kicsit elbizonytalanodtunk. Talán nem szokványos, hogy a külső táborból ide jönnek jelentést tenni? Vagy csak az ottaniakat nem tartják magukkal egyenrangúnak és lenézik őket? Hát némelyik jobban öltözött bandita tekintetéből tényleg ezt lehetett kiolvasni!
De a legnagyobb megkönnyebbülésemre végül is baj nélkül elérjük a felfelé futó ösvényt, ami néhány méter után lépcsőben folytatódik, és egy nagy kanyart leírva éri el azt a részt, ahol a sátor is áll. Miután elértük a lépcső tetejét és körülnéztem, meglepődve láttam, hogy milyen hatalmas ez a tér. Nem, hogy egy sátor, de legalább még két ugyan ilyen nagy is elfért volna itt. Oldalról sziklák határolják és így a sátor teteje is alig látszódik ki.
Közelebb merészkedtünk a belülről megvilágított sátorhoz, melyen egy hatalmas ember körvonalait reszkettette meg a kiszűrődő fény, aki talán egy asztalnak, vagy valami hasonlónak nekitámaszkodva álldogált odabenn.
- Ti is észrevettétek, hogy egyetlen banditával sem találkoztunk, amióta az ösvényen végigjöttünk? – súgtam a fiúknak, miután már többször körbenéztem.
- Most, hogy mondod, tényleg így van. - nézett körül Daudy is.
- Az igaz, de ebből vagy azt tudnám leszűrni, hogy annyira erős a fickó, hogy nem kell neki őrség. Vagy pedig nem számítanak arra, hogy valaki be tud szivárogni közéjük. – bólint Eigo.
- Vagy mindkettő. Viszont az is lehet, hogy csak mindenki pihenőre tért már, ezért nincs már itt senki. – mondom elgondolkodva.
Miközben ezt megbeszéltük már majdnem a sátorhoz is értünk, ahonnan hirtelen egy határozott és mély hang állított meg minket.
- Mit akartok?
- Jelentenénk a járőrözésről. – vágta rá azonnal Daudy.
Ekkor a sátorban látott árnyék még jobban megnyúlt és elindult kifelé a sátorból. Mikor kilépett, egy behemót ember állt előttünk, legalább két és fél méter magas volt, nem kevésbé széles és izmos. Az arcát egy csúnyán összeforrt heg torzítja a szemétől egészen az álláig, bozontos szakállát és hosszú haját összekötve viseli. Nem elég, hogy a termete is tekintélyes, a vállát védőpáncél is takarja, még szélesebbnek mutatva azt. A páncélt egyik oldalon tüskék, a másik oldalon egy koponya teszi félelmetessé.
- Halljuk. – veti oda nekünk kurtán.
- Lehet, hogy nem fog örülni neki, de a járőrözés közben találkoztunk egy öreg mágussal. Azt mondta, hogy a neve Chronaios és, hogy adjunk át egy üzenetet. Lehet, hogy nem itt kint kellene ezt megbeszélni. – kezd bele a megbeszélt szövegbe Eigo.
~ Hát ez a Twinblade kemény dió lesz még hármunknak is! Arról nem szólva, hogy, ha nem intézzük el egy perc alatt, utána az egész tábor a nyakunkon lesz! ~ mérem fel az esélyeinket, és nem vagyok túl optimista.
- Igen! – bólintottam, mintegy megerősítésként. – Van egy ajánlata magának, de a lelkünkre kötötte, hogy csak négyszemközt és a legnagyobb diszkrécióval adjuk át.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Natsu Dragneel
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 1500
Aye! Pont : 79
Join date : 2009. Oct. 06.
Age : 27

Karakter információ
Céh:
Szint: 777
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Kedd Nov. 08, 2011 6:52 pm

Akkor Eigo üzenete alapján folytatjuk és Daudy hétvégén pótol. Felteszem erről ő is tus és teljesen hozzájárult, így nyugodt lehet a lelkiismeretem.
23

- Lehet, hogy nem fog örülni neki, de a járőrözés közben találkoztunk egy öreg mágussal. Azt mondta, hogy a neve Chronaios és, hogy adjunk át egy üzenetet. Lehet, hogy nem itt kint kellene ezt megbeszélni – szólt Eigo és amint száját elhagyta a Chronaios név Markus szemei elkerekedtek, majd a fogát kezdte csikorgatni. A nyakán és a homlokán jelentősen sok ér jelent meg és lüktetett erősen. Bár sötét volt és csak a fáklyák szolgáltak némi fénnyel, így is látni lehetett, hogy az arca egy újféle vöröseslila árnyalatot vesz fel.
- Igen! Van egy ajánlata magának, de a lelkünkre kötötte, hogy csak négyszemközt és a legnagyobb diszkrécióval adjuk át.
- Chronaios…
- dörmögi ingerülten maga előtt és összeszűkítette a szemét – Lóduljatok be! Hallani akarok mindent! – utasít titeket ingerülten és félre lép az útból. Bementek a sátorba, ami láthatólag több szekcióra van bontva. Ti csak egyet láttok (ahova beléptetek), de még két másik legalább van, ide egy-egy Markus méretű lyuk vezet. Ahova beléptetek, ott egy hatalmas asztalt láthattok az ország ezen szekciójának a térképével rajta. Az összes település fel van rajta tüntetve, amit pedig lerohantak késsel ki van vágva.
Markus is belép utánatok és elhúzza maga mögött a sátor „ajtaját”.
- Kezdjétek az elejéről! – parancsolja és ingerülten, mégis roppant kíváncsian várja a történetet.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sarumi Toro
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 57
Aye! Pont : 14
Join date : 2011. Jul. 30.
Tartózkodási hely : itt is - ott is

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Szer. Nov. 09, 2011 11:04 am

Ahogy megemlítettük Chronaios mester nevét a vezér feje lilulni kezdett, és azt még az egyre erősödő sötétségben is jól lehetett látni, hogy majd szétrobban.
- Chronaios… - morogja összeszűkült szemekkel.
Biztos nagyon kíváncsi lehetett, mit is akar tőle volt céhtársa, mert ezek után azonnal a sátrába parancsolt minket, olyan kedvesen, hogy nem tudtuk vissza utasítani.
Lóduljatok be! Hallani akarok mindent!
Na, nem mintha nem ezt akartuk volna, hiszen ez volt a cél. Félreállva engedett utat nekünk.
A sátorban aztán volt módunk egy pillanatra körül nézni. Abban a helyiségben ahová mi beléptünk megláthattuk azt a nagy asztalt, aminek valószínűleg érkezésünkkor neki volt támaszkodva, rajta egy térképpel, melyből már több darab is hiányzott. Ha jól láttam pont azok a részek, melyeket már megtámadtak és jóformán elpusztítottak. De még legalább két helyiség nyílt innen, olyan átjárókkal ellátva, melyen ez a hatalmas ember könnyedén átférhetett.
De nem nagyon volt idő a bámészkodásra, hiszen ahogy mögöttünk belépett, majd behúzta maga után a sátor bejárati ponyváját, már csattant is az ingerült és feszültségtől terhes kérdése.
- Kezdjétek az elejéről!
- Hát az….úgy volt…., hogy mentünk az úton….és akkor..- próbáltuk húzni az időt egymás szavába vágva.
Markus egy darabig csak kapkodta egyikünkről a másikra a szemét, de aztán megelégelte a dolgot.
- Elég legyen! – rivallt ránk dühös hangon. – Csak egyikőtök beszéljen! Te! – bökött rám hurka vastagságú ujjaival. – kezd el végre, hogy mi történt!
Még jó, hogy álarc takarta az arcomat, mert most igazán levert a víz, hiszen ezt nem egyeztettük előre, és azt sem mikor akarjuk megtámadni. De lehet, hogy eljött az ideje.
- Szóval, az úgy volt, hogy járőröztünk a megadott útvonalon és egyszer csak kilépett előttünk az erdőből egy ősz hajú fickó, mi persze rögtön le akartunk csapni rá, de aztán meg sem tudtunk mozdulni. – hadartam folyékonyan a hirtelen kitalált történetet. – Akkor mondta el, hogy csak azért hagy minket életben, hogy adjuk át az üzenetet. – nézek a többiekre, helyeslést várva, mikor is Eigo folytatta.
- Azt üzente, hogy már készen áll a csapata, hogy végett vessen ennek a rabló hadjáratnak, és jobban járna Markus Twinblade, ha önként feladná magát. – fejezte be a részben kitalált történetet nagy szusszanással, lehetőséget kínálva csapatunknak, hogy amíg Markus a hallottakon rágódik esetleg, vagy elvakítja a düh, addig megtámadhassuk. Én már benne lettem volna, mikor Daudy mellém húzódott és megérintve a vállamat megcsóválta a fejét és figyelmeztetőleg a két másik helyiség felé biccentett. Valahol igaza volt, hiszen nem tudhattuk mi, vagy ki lapul a bejáratok mögött, ezért kényszeredetten, de egyetértettem a dologgal, hogy még várjunk, de ha Markusnak további kérdései lesznek, szerintem bajban leszünk.



A hozzászólást Sarumi Toro összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 09, 2011 2:56 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eigo Haruki
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 2
Join date : 2010. Aug. 19.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Szer. Nov. 09, 2011 2:18 pm

Amint meghallotta az öreg nevét, a banditavezér szemei elkerekedtek, feje pedig egyre jobban vörösödött, és közben fogait csikorgatta.
- Chronaios… - mérgelődik.
Látszott rajta, hogy kavarognak benne az érzések, kíváncsi volt, és Chronaios iránt érzett dühöt is lehetett látni rajta.
- Lóduljatok be! Hallani akarok mindent!
Félreállt az útból, mi pedig besétáltunk a sátorba. Szemben a bejárattal, egy asztalt láttunk, amin egy nagy térkép volt, a környező területekkel rajta. Néhány helyen lyukas volt, amire először azt hittem, hogy csak elhasználódott és elszakadt, de néhány ilyen hiányzó rész körül határvonalak látszottak. Egyértelmű volt, hogy azok a határvonalak azokat a településeket jelezték, amiket már megtámadtak, és leromboltak a banditák. A helyiség két oldalán egy-egy hatalmas átjáró nyílt, amiket mintha erre a Markusra méretezték volna. Feltehetően két másik helyiségbe vezettek.
Közben belépett mögöttünk a vezér, és behúzta a sátor bejáratát.
- Kezdjétek az elejéről! - mondta ingerülten.
- Hát az….úgy volt…., hogy mentünk az úton….és akkor.. - vágtunk egymás szavába.
A fickó hamar megunta a dolgot, hogy semmit nem ért az egészből.
- Elég legyen! - emelte fel hangját dühösen. - Csak egyikőtök beszéljen! Te! - mutatott Sarumira. - kezd el végre, hogy mi történt!
Ezt a részét a történetnek nem egyeztettük, ezért reménykedtem benne, hogy Sarumi valami jó mesét talál ki, mert ha nem hiszi el a vezér, akkor bajba kerülhetünk.
- Szóval, az úgy volt, hogy járőröztünk a megadott útvonalon és egyszer csak kilépett előttünk az erdőből egy ősz hajú fickó, mi persze rögtön le akartunk csapni rá, de aztán meg sem tudtunk mozdulni. Akkor mondta el, hogy csak azért hagy minket életben, hogy adjuk át az üzenetet. - nézett ránk.
Gyorsan kapcsoltam, és folytattam a történetet.
- Azt üzente, hogy már készen áll a csapata, hogy végett vessen ennek a rabló hadjáratnak, és jobban járna Markus Twinblade, ha önként feladná magát. - fejeztem be a történetet.
Ekkor csend lett, és látszott a férfin, hogy elgondolkozott a hallottakon. Közben körbenéztem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nincs senki rajtunk kívül a sátorban. A többiekre néztem, hátha le tudok olvasni valamit az arcukról, hogy esetleg ők is a támadáson gondolkoznak-e. Sarumi szemmel láthatóan ugyanezen a véleményen volt, de ekkor Daudy odalépett mellé, rátette a lány vállára a kezét, és megcsóválta a fejét. Kérdőn néztünk a társunkra, amikor az átjárók felé mutatott, de úgy, hogy az a Markus nehogy észrevegye. Ekkor rájöttem, hogy mit akarhat, nem tudjuk, hogy mi lehet, a többi helyiségben vagy, hogy hány ember tartózkodhat ott. Igaz, hogy csend volt, de nem lehetünk elég óvatosak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Natsu Dragneel
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 1500
Aye! Pont : 79
Join date : 2009. Oct. 06.
Age : 27

Karakter információ
Céh:
Szint: 777
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Szer. Nov. 09, 2011 4:58 pm

24

Twinblade némán elgondolkozik a hallottakon. Látszik rajta, ahogy pörögnek a gondolatai, a nyakán és a homlokán az erek pedig valósággal majd szétdurranva lüktetnek.
- Ez különös. Nem volt szokása halállal fenyegetni. Mindig is puhány volt… - tűnődik tovább és járkálásba kezd fel s alá az asztal mellett.
- Mondjuk ez a megadásos marhaság teljességgel rá vall. Pedig igazán tudhatná, hogy sose adom meg magam. Inkább halok meg harcban, mintsem életem hátralevő részében egy lyukban rohadjak a föld alatt! – kiált fel ingerülten és az asztalra csap, ami ütése nyomán kettétörik és összeroskad. Dühödten fordul felétek.
- Változik a terv! Még ma este tovább állunk, megtámadjuk a következő falut és mindent elpusztítunk! És talán ideje lesz foglyokat is ejteni ezúttal... – azzal nem törődve veletek elindul a sátor kijárata felé, valószínűleg, hogy felvázolja a változásokat a többi banditának is.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eigo Haruki
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 2
Join date : 2010. Aug. 19.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Csüt. Nov. 10, 2011 12:08 pm

A banditavezéren még mindig látszik, hogy mennyire dühös, amit a nyakán és a homlokán kidülledő erek is kiemelnek.
- Ez különös. Nem volt szokása halállal fenyegetni. Mindig is puhány volt… - gondolkozik, majd elkezd fel-alá járkálni az asztal mellett.
- Mondjuk ez a megadásos marhaság teljességgel rá vall. Pedig igazán tudhatná, hogy sose adom meg magam. Inkább halok meg harcban, mintsem életem hátralevő részében egy lyukban rohadjak a föld alatt! - kiált fel.
Egy nagyot csap az asztalra, ami az ütés erejétől kettétörik. Nem csak látszatra tűnik erősnek, hanem tényleg az is. Vastag keményfából volt az asztal, ami nem törik össze akármilyen kis ütéstől. Dühös tekintettel felénk fordul.
- Változik a terv! Még ma este tovább állunk, megtámadjuk a következő falut és mindent elpusztítunk! És talán ideje lesz foglyokat is ejteni ezúttal... - megfordult, és elindult a sátor kijárata felé.
Egyértelmű, hogy a többi banditával is közölni akarja a tervét. A többiekre néztem, hogy mitévők legyünk. Nem tudtuk megbeszélni a dolgokat, csak testjelekkel tudtunk kommunikálni. Twinblade felé biccentettem a fejemmel, jelezve ezzel, hogy most támadjuk meg. Sarumi bólintott, Daudy pedig habozott. A két átjáróra mutattam és a fejem csóváltam, hogy nincs ott senki, majd ismét a banditavezér felé biccentettem a fejemmel. Ha lett volna valaki a másik két helyiségben, akkor nekik szólt volna először. Nem tudhattuk, hogy mikor lesz legközelebb egyedül, úgyhogy cselekednünk kellett.
Sarumi megrántotta Daudy kezét, és Twinbladre mutatott, majd elhúzta kezét a nyaka előtt, hogy ezzel értesse meg Daudyval, hogy mit kell tennünk.
Sarumi nem tétovázott tovább, és felvette egy sólyom alakját. Innen már nem volt visszaút, ha a fickó észreveszi, hogy mágusok vagyunk, akkor megtámad minket, de ha előbb mi támadjuk meg, akkor előnyben lehetünk. Kezembe összpontosítottam a mágiámat, felkészülve egy vakító villanás megidézésére.


A hozzászólást Eigo Haruki összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Nov. 24, 2011 4:38 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sarumi Toro
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 57
Aye! Pont : 14
Join date : 2011. Jul. 30.
Tartózkodási hely : itt is - ott is

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Csüt. Nov. 10, 2011 2:03 pm

Valamennyien láthatjuk, hogy mennyire feldühítették és el is gondolkodtatták az általunk közöltek, mert a fején és a nyakán még mindig erősen kidagadtak az erek. Egy darabig csendben várakoztunk, aztán még mindig kicsit tétovázva megszólalt:
- Ez különös. Nem volt szokása halállal fenyegetni. Mindig is puhány volt… - majd töprengve fel-alá kezd járkálni a sátorban.
- Mondjuk ez a megadásos marhaság teljességgel rá vall. Pedig igazán tudhatná, hogy sose adom meg magam. Inkább halok meg harcban, mintsem életem hátralevő részében egy lyukban rohadjak a föld alatt! –üvölt fel hirtelen kirobbanva és hatalmas öklével akkorát csap a mellette álló vaskos asztalra, hogy az azonnal kettétörik.
[color=cyan] ~ Azta! Ezt ugyan puszta erővel nem nagyon gyűrnénk le az tuti! ~[/color]
- Változik a terv! Még ma este tovább állunk, megtámadjuk a következő falut és mindent elpusztítunk! És talán ideje lesz foglyokat is ejteni ezúttal... – fordul felénk szikrázó szemekkel és döndülő lépésekkel indul a sátor kijárata felé, több mint valószínű azért, hogy kiadja a parancsot az embereinek is.
Izgatottam kaptam a tekintetem a többiekre és láttam, hogy Eigo is tűkön állva várja, hogy mit cselekedjünk, hiszen hibát követtünk el, mikor nem egyeztünk meg valami jelben a támadásra. A fiú a rablóvezér felé intett, ami gondolom a támadásra invitált, és amire én beleegyezően bólintottam, hiszen ha kiengedjük azon az ajtón, már többé nem lesz lehetőségünk ilyen támadásra. Daudy azonban még mindig habozik, mert mint az előbbi mutogatásából tudtam, attól tart, többen is vannak a másik helyiségben.
~ Ezt a kockázatot most már be kell vállalni! ~ vonom meg a vállam és Eigo második biccentése is ezt erősíti meg.
Ezért megrántom a magam mellett álló Daudy kezét és határozottan Markus hátára mutattam, majd elhúztam a kezem a nyakam előtt, remélve, hogy ez az egyezményes jel egyértelművé teszi a dolgot.
Mivel nekem a fizikai erőm eltörpült az ő erejéhez képest, így max. sólyomként volt esélyem vele szemben, hogy a feje felett kőrözve és a szeme világára menve lehetőséget adjak a többiek varázslataira. Ezért nem is haboztam, hanem azonnal átváltoztam, remélve, hogy a fiúk veszik a lapot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Natsu Dragneel
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 1500
Aye! Pont : 79
Join date : 2009. Oct. 06.
Age : 27

Karakter információ
Céh:
Szint: 777
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Csüt. Nov. 10, 2011 3:57 pm

25

Végre megtörténik a várva várt harc. Hátulról támadtok, így tiétek a meglepetés előnyi, nálatok van a kezdeményezés. Az első néhány támadás teljesen talál, mindazonáltal nem tűnik túlságosan sérültnek tőle.
- Mocskos árulók! Még is mit képzeltek kik vagytok?! – ordít vissza rátok és egy szablyát idéz a kezébe, majd gondolkodni kezd – Várjunk csak… mágia? Ti Chronaios kis csicskásai vagytok nem igaz?!
Elkezdődik a harc. A harcmodorán és a stílusán is látszik, hogy csak szórakozik veletek. Csupán elkerüli a támadásaitokat és inzultál titeket. Mestereteket és az egész céhet is folyamatosan szidja.
Közben csak-csak sikerül bevinnetek egy-két találatot, aminek megörülhettek, ő azonban feldühödik és nagyobb erővel harcol. Ekkor kezdi el használni a fegyver repertoárját.
Időközben kiáltások és futás hangját halljátok magatok mögött és banditák tömkelege özönlik fel hozzátok kört alkotva körületek, kivont kardokkal.
- Megállni! Ők az enyémek – ül ki egy gonosz vigyor az arcára. A harc folytatódik, ami abszolút nem kétoldalú. Egyre jobban érzitek, hogy esélyetek sincs ellene. Csupán játszik veletek. A harcot egy meglehetősen vert helyzetig írjátok, amikor is eltűnik a kezéből az aktuális fegyver és két ugyanolyan kard jelenik meg nála. A kardok teljesen egyformák, a pengén különös rúnák lüktetnek, a keresztvasba pedig egy simára csiszolt lakrima van ágyazva. Úgy tűnik nem véletlen Twinblade a neve…
- Most végetek van kis titánok, de ne aggódjatok. Az a vén bolond megkapja majd a fejeteket…

Az általa használt képességek:
- Dimension Warp / Dimenzió Hasadék /
- Dual Wield /Kétkezes fegyverhasználat /
- Weapon Moving /Fegyvermozgatás /
- Distance Ex-quip / Távolsági Idézés /

Fegyverek:
- Steel Shortsword /Acél rövidkard/
- Steel Sword /Acél kard /
- Steel Long Sword / Acél Hosszúkard /
- Steel Saber / Acél Szablya /
- Steel Broadsword / Acél Pallos /
- Steel Great Sword / Acél Nagy Kard /
- Steel Hand And A Half Sword / Másfélkezes kard /
- Steel Maul / Acél Buzogány /
- Steel Hammer / Acél Pöröly /
- Steel Spiked Maul / Acél Tüskés Buzogány /
- Two-handed Steel Maul / Kétkezes Acél Buzogány /
- Two-handed Steel Hammer / Kétkezes Acél Pöröly /
- Two-handed Steel Tetsubo / Kétkezes Acél Tetsubo /
- Purgatory Broadsword / Purgatórium Pallos /

Nem muszáj mind beleépíteni, csupán ezekből választhattok.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Natsu Dragneel
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 1500
Aye! Pont : 79
Join date : 2009. Oct. 06.
Age : 27

Karakter információ
Céh:
Szint: 777
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Kedd Nov. 22, 2011 7:27 pm


Na hát valamit tessék alkotni itt. Már nagyon közel a vége (ezzel talán nem okozok senkinek sem meglepetést) és eddig úgy megvoltam elégedve veletek. Soha egy küldetésem nem haladt még ilyen jól. Hát ne is hozzatok rám szégyent.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sarumi Toro
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 57
Aye! Pont : 14
Join date : 2011. Jul. 30.
Tartózkodási hely : itt is - ott is

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Pént. Nov. 25, 2011 5:38 pm

Abban a pillanatban, ahogy sólyommá változom már neki is vágódok az arcának és a szemének, hogy, míg a többiek előkészítik a varázslataikat, addig valamennyire elvakítsam és minél több sebet ejtsek rajta. Tépem és vágom, ahol bírom, és örömmel állapítom meg, hogy váratlan akcióm sikerrel járt, de akár mennyire igyekeztem, azért nem mondhatni, hogy túl sok sebesülést tudtam volna okozni neki, mielőtt egy erőteljes ütéssel lesöpör magáról.
- Mocskos árulók! Még is mit képzeltek kik vagytok?! – bődül fel dühösen és egy szablyát idéz a kezébe, majd némi gondolkodás után ismét megszólal – Várjunk csak… mágia? Ti Chronaios kis csicskásai vagytok nem igaz?!
Ezalatt visszaváltoztam és nem akadályozva a többieket megpróbáltam megnövesztett kezeimmel akadályozni a mozgásban, hol a karjára tekeredve, hol a lábaira, kihasználva Eigo elvakító varázslatát. Daudy is többször megütötte indaököl varázslatával, egyszer gyomron, egyszer pedig a fején, majd megint Eigó próbálkozott egy fénysugárral, de látszólag ezeknek semmi hatása nem volt a fickóra.
Ügyesen hátrál ki a fogásokból, kerüli el a támadásokat, könnyedén ugrál és tér ki előlünk, látszólag még csak meg sem erőlteti magát, miközben hol minket szapul, hol a cégünket szidja, vagy mesterünket illeti ocsmány szavakkal. Ha az volt a célja, hogy feldühítsen minket, azt nálam legalább is sikerrel elérte.
A fiúk is vitézül harcolnak és egyszer-kétszer sikerül is bevinniük sikeres találatokat. Én még mindig használom a megnyújtott kezeimet, de már a kardomat is bevetem és miközben óvatosan forgatom, hogy a fiúkat nehogy megsebesítsem vele, Eigo ismételt vakító varázslatot vet be, amit Marcus könnyedén kivéd, de azért mégis csak sikerül megvágnom pár helyen, de jóformán fel sem veszi. Sőt, mielőtt nagyon elbíznánk magunkat, hogy talán van keresni valónk vele szemben, már fokozza is a tempót és kezd olyan komoly fegyver mágiát bevetni, ami már komoly fölénybe helyezi velünk szemben.
A bandavezér a kezében lévő szablyával indul támadásba, mire Daudy egy sötét füstöt okádó gombát idézett meg, így Twinblade szerencsésen elrohant mellettünk, anélkül, hogy észrevett volna minket. A kis szünetet kihasználva mindhárman a sátor kijárata felé iramodtunk, hogy nagyobb helyünk legyen, és hárman három különböző irányból tudjuk támadni. Nem kellett sokáig várnunk a feldühödött férfire várni, egyszer csak egy embernyi nyílás hasadt a sátor oldalán és kilépett belőle egyenest felénk tartva, de menet közben még fegyvert is váltott, és most egy tetsubóval rohamozott. Azonnal szétspricceltünk, így a fegyver csak a földbe csapódott és egyikünknek sem esett baja, de nem szerettem volna ha ez a közelemben tarolja le a földet, mert még a szele is elég lett volna, hogy felborítson.
A kétségbeesett harc persze nem kerülte el a táborlakók figyelmét. Dühös kiáltozások és a felfelé igyekvő banditák hangja már nem is jöhetne rosszabbkor. Annak a tervnek, hogy a vezért csendben intézzük el, hát annak lőttek. Most már nem csak a küldetésünk elvégzése miatt, hanem saját életbe maradásunk miatt is harcolnunk kellett, aminek a kilátásai a növekvő bandita számmal együtt csökkentek, akik szép lassan, ránk szegeződő fegyverekkel vettek körül minket. Most már, ha akartunk volna sem tudtunk volna elmenekülni, így hát maradt a harc.
Marcus egy intéssel megállította a lemészárlásunkra indulókat.
- Megállni! Ők az enyémek – vicsorgott ránk halált ígérő tekintettel, és elkiáltotta magát:
- Dimension Warp! Two-handed Steel Hammer!
A kezében megjelenő kétkezes pörölyt könnyedén pörgetve indult meg felénk, aztán újabb kiáltás hallatszott.
- Distance Ex-quip! Steel Shortsword! – és a kard Daudy mögött bújt ki a tér szövetéből és mivel a srác nem vette észre, alig volt időm kinyúlni és arrébb ütni a felé szúró pengét.
Így viszont Marcus azonnal engem vett célba, hiszen félig védtelen maradtam, de Eigo ismét egy fénysugarat lőtt felé, ezt azonban a kezében lóbált fegyverrel hárított és még meg sem állt közben. Már azt hittem végem, mikor hirtelen egy erős rántást éreztem a kinyújtott kezemen és aztán máris Daudy mellett álltam és a férfi pörölye csak a levegőbe kaszált.
- Dual Wield! Steel Long Sword! – hagyja el a száját a kiáltás, majd két hatalmas lépéssel előttünk termett.
- Weapon Moving! – újabb varázsige és a hosszú kard már szúr is felém, amit már nincs esélyem teljesen elkerülni, így végigszalad az oldalamon. Nem ejtett mély sebet, de felszisszentem az égő fájdalomtól, és hátra ugrottam, hogy elkerüljem az esetleges újabb szúrást. A kard azonnal a kezében termett ismét, és most a pöröly Daudy feje felé száguldott, miközben a hosszú kard, parancsára Eigo felé mozdult.
Próbáltam elfeledkezni a fájdalomról és a hosszú kezeimmel ismét leszorítani, hátha valamelyik fiúnak sikerül egy súlyosabb csapást bevinnie a férfinek, de egy mozdulattal lerázott magáról. Daudy elvetődött a pöröly útjából, de ezzel együtt elvesztette az egyensúlyát és a földre esett, Eigo szerencsésebb volt , mint én mert elkerülte a pengét, de nem nagyon tudott visszavágni már hatékonyan.
- Distance Ex-quip! Steel Spiked Maul! – jelent meg az újabb buzogány Eigo mögött, aki csak úgy tudta elkerülni a csapást, hogy hasra vetette magát.
Kétségbeesetten vettem tudomásuk, hogy nekem már teljesen elfogyott a varázserőm és úgy látom a fiúk sem bővelkednek benne, és a végtelenségig kimerültem az össze-vissza ugrálásban is, hogy nem vágjon miszlikbe, vagy nem nyársaljon fel valamelyik megidézett fegyvere. Azt hiszem nyugodtan elmondhatjuk, hogy mi ugyan mindent megtettünk, de a rablóvezér nem a mi súlycsoportunk. Eddig is csak szórakozott velünk, gúnyos mosollyal a szája szélén, de most megállt egy pillanatra és megdöbbenve láttam, hogy a kétkezes pallos eltűnt a kezéből és helyette két, a megszólalásig hasonló kard jelenik meg a kezében, melynek pengéin furcsa írásjelek vibráltak és a kardok keresztvasába egy csiszolt lakrima volt belefoglalva. A férfi arcán kárörvendő mosolyt futott szét és ezekkel a különös fegyverekkel a kezében megindult felénk.
- Most végetek van kis titánok, de ne aggódjatok. Az a vén bolond megkapja majd a fejeteket…





A hozzászólást Sarumi Toro összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 27, 2011 5:34 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eigo Haruki
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 2
Join date : 2010. Aug. 19.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Vas. Nov. 27, 2011 12:29 pm

Amíg mi Daudyval előkészítettük a mágiáinkat, Sarumi máris nekirontott a férfinak. Az arcát vette célba, amit csőrével és karmaival ott támadta, ahol csak érte. A fickó hamar megunta, majd egy ütéssel félrelökte a lányt. A sok vágás és tépés után az arcán alig látszott valami sérülés. Már éppen támadni akartam volna, amikor megszólalt.
- Mocskos árulók! Még is mit képzeltek kik vagytok?! – kezdte dühösen, miközben egy szablyát idézett a kezébe, majd egy kis hatásszünet után folytatta. – Várjunk csak… mágia? Ti Chronaios kis csicskásai vagytok nem igaz?!
Ez után gyorsan megidéztem egy vakító villanást, ami váratlanul érte, ezért sikeres volt. Sarumi visszaváltozott a sólyom alakjából, és karját megnövesztve, lefogta Twinblade lábait. Daudy egy indaököllel támadta, ami gyomron találta, de az csak lepattant róla. Közben kiszabadult a lány fogásából, de Sarumi a másik karjával rögtön a fickó kezére tekerve karját, ismét lefogta. Látszott, hogy kezd elmúlni a vakításom hatása, de még nem látott rendesen, ezért gyorsan ismét megtámadtuk. Egy fénysugárral vettem célba, Daudy pedig ismét egy indaököllel próbálkozott. Mindketten a férfi fejét vettük célba, de úgy tűnt, hogy szinte észre sem vette, hogy megtámadtuk.
Támadásaink közepette, még arra is volt ideje, hogy minket, a céhünket, és Chronaiost ócsárolja. Próbáltam nem figyelni ezekre, Daudyn is látszott, hogy nem foglalkozik a fickó mondandójával, de Sarumi egy dühösebb lett. A lány előrántotta a kardját, és azzal rontott neki. Egy Light Magic-el ismét megpróbáltam elvakítani Twinblade-et, hogy ne tudjon védekezni, de erre már fel volt készülve, és kardját a szeme elé emelve kivédte a támadásomat. Miközben ezzel volt elfoglalva, Saruminak sikerült megvágnia néhány helyen a fickót, de az úgy harcolt tovább, mintha semmi sem történt volna. Ekkor a kezében levő szablyával felénk rohant. Daudy megidézett egy gombát, ami sötét füsttel vett körül minket, ezért az ellenfelünk nem láthatott minket, mi pedig félreugrottunk, Markus pedig belerohant a füstbe. Az alkalmat kihasználva kirohantunk a sátorból, hogy több helyünk legyen. A férfi hamar utánunk jött, de nem az ajtót használta, hanem fegyverével kivágta a sátor oldalát. Hirtelen eltűnt kezéből a szablya, majd helyette egy Tetsubo jelent meg. Azonnal nekünk ugrott, de sikerült időben félreugranunk, és így a földet találta el, ahol egy elég mély gödör keletkezett. Óvatosnak kellett lennünk, mivel ha csak egyszer eltalál, az már végzetes lenne.
Egyre közeledő kiabálásokat hallottunk, ami egyértelműen a többi banditától hangja volt. Nem úgy sikerült a tervünk, ahogyan azt szerettük volna. Nem csak hogy feltűnés nélkül nem sikerült végezni a vezérrel, de az még nagyobb falat is volt, mint ahogyan azt elképzeltük. Hamar körbevettek minket a banditák, akik ránk szegezték a fegyvereiket. Elég kevés esélyünk volt a túlélésre, de a harcon kívül más választásunk nem igazán maradt.
Twinblade váratlanul intett a társainak, hogy álljanak meg.
- Megállni! Ők az enyémek – néz ránk félelmetes tekintettel.
- Dimension Warp! Two-handed Steel Hammer! - kiáltotta.
Fegyverét ismét lecserélve egy másik kétkezesre, rohan felénk. Olyan könnyedén tartotta, mintha csak valami bot lett volna nála.
- Distance Ex-quip! Steel Shortsword! - kiáltotta ismét, mire Daudy mögött egy kard jelent meg.
Mivel társunk ezt nem vette észre, ezért Sarumi gyors reagálással megnyújtotta karját, és félreütötte a fegyvert. A fickó az alkalmat kihasználva azonnal a lányt vette célba. Egy fénysugarat indítottam meg gyorsan a vezér felé, aki a pörölyével hárította azt, és még csak le sem lassult tőle. Már annyira közel volt a lányhoz, hogy kitérni sem volt ideje, amikor hirtelen eltűnt előle Sarumi. Daudy megragadta a megnyújtott karját, ami ott volt előtte, és egy nagyot rántott rajta, amitől elhúzta a lányt a férfi útjából. A támadás csak a levegőt hasította szét szerencsére.
- Dual Wield! Steel Long Sword! - idézett meg egy újabb fegyvert, majd rögtön Sarumi és Daudy előtt termett.
- Weapon Moving! - indította el fegyverét a lány felé, aki ezt a támadást már nem tudta teljesen elkerülni, így az végigvágta az oldalát. Hátraugrott, hogy megnövelje a távolságot, a férfitól. Úgy tűnt, hogy nem ejtett nagy sebet a kard, de látszott Sarumin, hogy nem lehetett kellemes. Közben a kard ismét Twinblade kezében termett, és a másik kezében levő pöröllyel Daudyt vette célba. Éppen készültem volna támadni, amikor a kardja felém száguldott. Egy fénysugarat lőttem a fegyverre, ami könnyedén átszelte a támadásom, és még mindig közeledett felém, ezért félreugrottam, hogy elkerüljem. A kard elsuhant mellettem, és az egyik sziklába fúródott. Gyorsan társaimra néztem, hogy mi van velük, és megnyugodva láttam, hogy Daudynak is sikerült elvetődnie a pöröly elől, Sarumi pedig támadáshoz készülődött.
- Distance Ex-quip! Steel Spiked Maul! - mondta el az újabb a varázsigét, majd közvetlen utána hallottam, hogy valami van mögöttem.
Hasra vetődtem, és megfordultam. Egy újabb buzogány volt, amit éppen hogy csak sikerült kikerülnöm.
A varázserőm már a végét járta, és már annyira elfáradtam, hogy csak úgy kapkodtam a levegőt. Társaim is ugyanebben a helyzetben voltak, mivel hiába voltunk hárman, a fickó mindegyikünket tudta támadni, de olyan gyorsan, hogy mi már csak védekezni tudtunk. Twinblade a sok rohangálás, és a nehéz fegyverek ellenére amit a harc folyamán megidézett, még csak nem is lihegett. Egyre jobban közeledett a harc vége, és egyre jobban fölénk kerekedett a férfi. Sokkal erősebb volt nálunk, így esélyünk se volt a győzelemre. Egy pillanatra megállt, és eltüntette a fegyverét, majd megidézett a helyére másik kettőt. Két teljesen egyforma kard volt a kezeiben, amiknek pengéin különös rúnák vibráltak, a keresztvasba pedig egy-egy simára csiszolt lakrima volt beleágyazva. Egy gonosz vigyor jelent meg az arcán, majd lassú léptekkel elindult felénk.
- Most végetek van kis titánok, de ne aggódjatok. Az a vén bolond megkapja majd a fejeteket…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Natsu Dragneel
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 1500
Aye! Pont : 79
Join date : 2009. Oct. 06.
Age : 27

Karakter információ
Céh:
Szint: 777
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Kedd Nov. 29, 2011 9:04 pm

26
- Lassan a testtel! – ordít valaki le fentről. Felnéztek és egy férfi körvonala rajzolódik ki, ahogy leugrik a hegy tetejéről, ami kész öngyilkosságnak tűnik. Azonban ő a keze egy suhintásával egy aranyló fénypengét lő felétek és találja el Twinblade pengéit, amik kirepülnek a kezeiből és jóval arrébb szúródnak a földbe. Az alak a földre érkezik guggolva, onnan pedig elrúgta magát és már ott is termett mellettetek és állon vágta Twinblade-et, aki hanyatt repülve bezúgott a sátrába. Most, hogy végre megállt előttetek jobban megtudjátok nézni. Magas, arányos testalkatú, fekete hajú, barna szemű, borostás férfi. Határozott, szinte uralkodói, de legalábbis parancsoló kiállású, egy bőrből és vászonból készült ruhát visel. Körülötte pedig egy alig látható aranyló mágikus aura fénylik.
- Jól vagytok? Chronaios küldött utánatok, úgy tűnik jól tette…
A válaszotok után a sátorból mocorgás hallatszódik, majd hirtelen kiszakad a teteje és Twinblade ugrik ki egy óriási kétkezes karddal a kezében.
- Erre most nincs idő, azonnal mennünk kell. Kapaszkodjatok!
Az aurájának a színe megváltozott, a hátából pedig két mágikus szárny nőtt ki. Megragadott titeket és már repültetek is. Sarumi itt akár át is alakulhat, jelezvén, hogy ő magától is tud repülni, de ha ezt nem teszed téged is egy csokorba szed a többiekkel.


A daliás férfiú, ki megmentett titeket
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sarumi Toro
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 57
Aye! Pont : 14
Join date : 2011. Jul. 30.
Tartózkodási hely : itt is - ott is

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Csüt. Dec. 01, 2011 3:29 pm

Már komolyan leszámoltam az életemmel, hiszen nem csak a rablóbanda vezetője, Marcus bizonyult sokkal erősebbnek nálunk és kockáz fel minket rögvest, de, ha ez nem lenne elég, még több tucatnyi mindenre elszánt és bosszúszomjas bandita áll körbe bennünket. Mielőtt azonban elérne bennünket a végzetünk egy éles kiáltás harsan valahol a fejünk felett.
- Lassan a testtel!
Ez azért kicsit meglepett, hiszen eddig abban a hiszemben voltunk, hogy ott magas, eddig megközelíthetetlen sziklák övezik a tábort.
Én is, mint ahogy mindenki felfelé kapja a fejét és egy férfi alak körvonalait pillanthatjuk meg, aki, legnagyobb megdöbbenésemre, már veti is le magát fentről, ami ilyen magasságból nem tűnt valami túlélhető ötletnek. Aztán helyesbítettem elhamarkodott véleményemet, mert a férfi, még zuhanás közben idéz meg egy fénypengét, mely süvítve szeli át a köztünk lévő távolságot és csapódik egyenesen Twinblade, még mindig ütésre emelt pengéibe és repíti ki azt a kezeiből messzire, ahol rezegve állnak bele a földbe.
~ Egy mágus! Persze, hogy egy mágus, aki csak így leveti magát egy hegyről és gond nélkül landol köztünk! ~
Mert közben a férfi ruganyos mozdulattal földet is ért, és már azzal a lendülettel ugrott elénk és vágta úgy állon a meglepetéstől döbbent főnököt, hogy az egy szépen ívelt hátra szaltóval röpült be a sátor nyitott szárnyain.
Csak most volt alkalmunk jobban megnézni a közénk csöppent idegent, aki körül erős fénnyel izzott a mágikus aura. Állát délcegen felszegve szegezte ránk barna szemének a pillantását, ez a magas, fekete hajú és arányos testalkatú férfi, akinek arcát borosta tette még markánsabbá, ruhája nem volt hivalkodó, egyszerű bőrből és vászonból készült. Határozott hangja szakított ki a dermedtségemből.
- Jól vagytok? Chronaios küldött utánatok, úgy tűnik jól tette…
- Igen! csak egy kis karcolás. – szedem össze magam, hogy válaszoljak.
- Én is jól vagyok. - tette hozzá Daudy.
- Nekem sincs bajom. - biccentett a férfi felé Eigio.
Még be sem fejeztük az utolsó mondatot, mikor dühös morgás és csörtetés hangja hallatszik a sátor felől, majd a sátor teteje egyszerűen darabokra szakad és a nyílásban Marcus jelenik meg egy hatalmas kétkezes karddal, amit egyszerű földi halandó megmozdítani sem tudna.
A mágust körülvevő fény színe azonnal megváltozik, hátából két gyönyörű és hatalmas szárny tűnik elő. Hirtelen mozdulattal előttünk terem és megragadva minket ránk kiált.
- Erre most nincs idő, azonnal mennünk kell. Kapaszkodjatok!
- Én megoldom magam! – bújok ki a karjai közül, hiszen nekem nem kell segíteni a repülésben és ő is könnyebben és gyorsabban haladhat, ha csak két embert kell cipelnie.
Azonnal felveszem a sólyom alakját és követbe a közben a levegőbe vágódó és két társamat magával ragadó mágust távolodunk el a banditák táborától.




A hozzászólást Sarumi Toro összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Dec. 04, 2011 11:54 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eigo Haruki
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 2
Join date : 2010. Aug. 19.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Vas. Dec. 04, 2011 11:23 am

Reménytelennek látszott a helyzetünk, és már úgy tűnt, hogy csak valami csoda folytán élhetjük túl ezt a harcot. Eléggé idegesítő volt, hogy ilyen messzire eljutottunk, és a legvégén buktunk el. Nem számítottunk rá, hogy ilyen erős ez a Twinblade. Már épp készült lecsapni valamelyikünkre, amikor valahonnan fentről egy ordítás hallatszott.
- Lassan a testtel!
Felkaptam a fejem, ahogy mindenki más is, de nem láttam sok mindent a sötétben, csak egy férfi körvonalait. Eléggé magasan volt, de ez nem zavarta, és levetette magát a szikláról. Nem láttam sok esélyt rá, hogy olyan magasról biztonságosan földet érjen. Ekkor esés közben egy fénypengét lő felénk, amivel eltalálja a fickó kardjait, amik kirepülnek a kezéből, és kissé távolabb a földbe fúródnak.
Guggolva ért földet a férfi, és rögtön utána elénk ugrott, és állon vágta Twinblade-et, amitől az egyenesen a sátrába repült.
A fények megvilágították az ismeretlent, akit így jobban meg tudtuk nézni. Tekintetét felénk fordította, barna szemeivel minket nézett. Magas volt, de arányos testalkatú, hosszú fekete hajú, arca pedig borostás. Ruhái egyszerűek voltak, bőrből és vászonból készültek. Teste körül sárgás mágikus aura fénylett, amit alig lehetett látni. Ekkor rájöttem, hogy ismerem. Még nem beszéltem vele, de sokszor láttam már a klánházban. Athair, a klánunk egyik mágusa.
- Jól vagytok? Chronaios küldött utánatok, úgy tűnik jól tette… - kérdezte.
- Igen! csak egy kis karcolás. - felelte Sarumi.
- Én is jól vagyok. - folytatta Daudy.
- Nekem sincs bajom.
Épphogy csak válaszoltunk, máris csörtetés hallatszott a sátor felől, majd hirtelen kiszakad a teteje, és Twinblade jelenik meg, egy hatalmas karddal a kezében. A harcunk során láttunk néhány nagy fegyvert nála, de ez mindegyiket felülmúlta.
Ekkor klántársunk aurájának színe megváltozott, hátán pedig két mágikus szárny jelent meg. Egy gyors mozdulattal előttünk termett, és megragadott minket.
- Erre most nincs idő, azonnal mennünk kell. Kapaszkodjatok! - kiáltotta.
- Én megoldom magam! - mondta Sarumi, miközben kibújt a férfi karjai közül.
A lány felvette a sólyom alakját, Athair pedig elrugaszkodott a földtől, és máris a levegőben voltunk. Sarumival követett minket, és egyre jobban távolodtunk a banditák táborától.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Natsu Dragneel
Admin
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 1500
Aye! Pont : 79
Join date : 2009. Oct. 06.
Age : 27

Karakter információ
Céh:
Szint: 777
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Vas. Dec. 04, 2011 11:39 pm

27
Athair-ral egészen a legközelebbi településre repültök északi irányba. Ott lerak titeket és elmondja merre találjátok a vonatot, majd kijelenti, hogy visszamegy elkapni Twinblade-et. Ha esetleg vele akarnátok menni, azt nem hagyja, hisz sokkal erősebb nálatok, különben is csak az útjában lennétek. Int nektek, aztán kibontva a szárnyát elindul visszafelé. Ti pedig kerestek egy Shirotsume-ba induló vonatot, vagy ha drágának találjátok találhattok más alternatívát, esetleg gyalogolhattok is. A táv csupán 10 km így is úgy is. Útközben beszélgethettek a történtekről, vagy némán a gondolataitokba mélyedhettek, kinek mi áll jobban közel. Fáradtak is vagytok és rossz érzéssel tölthet el az is, hogy nem sikerült a feladat, amit a mester rátok bízott. Ha logikusan végig gondoljuk nem a ti hibátok, hisz az ellenség volt túl erős. Ha nem is teljesen, de talán egy csöppnyire ez vigaszt nyújthat. Visszaértek a céhbe, ahol a mester már vár titeket eléggé aggódó tekintettel, de mikor meggyőződik róla, hogy mindannyian épségben visszaértetek fellélegzett.
- Gyertek foglaljatok helyet és meséljétek el mi történt.



Mivel ez az utolsó kör legyen határidő is, mondjuk jövőhét vasárnap.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eigo Haruki
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 2
Join date : 2010. Aug. 19.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Kedd Dec. 06, 2011 6:31 pm

Északi irányba haladtunk, és gyorsan szeltük a levegőt. Athair hamar elvitt a legközelebbi településre, ahogy rögtön le is szálltunk. Kis lemaradással Sarumi is megérkezett utánunk, és amikor földet ért visszaváltozott a sólyom alakból. Lehajolt és térdeire támaszkodva próbálta kipihenni magát. Látszott, hogy nagyon elfáradt, ami érthető is volt, mivel egy kemény harcon vagyunk túl, ami után mi is rendesen elfáradtunk Daudyval. Athair is gyorsan repült, és biztosan nem lehetett könnyű tartani vele az iramot. Már messze voltunk a banditák táborától, így nyugodtan kipihenhettük magunkat, és a fáradtság sem számított.
- Ha ezen az úton végigmentek egyenesen, és a végén elfordultok jobbra, akkor ott megtaláljátok a vonatállomást. Menjetek vissza a klánházba. - zökkentett ki gondolataimból klántársunk hangja.
- Te nem jössz? - kérdezte Sarumi.
- Nekem van még egy kis elintéznivalóm. Visszamegyek, és elkapom Twinblade-et.
- Akkor jövök én is! - vágtam rá.
- Engem se hagyjatok ki a mókából. - jelezte Daudy.
- Én is kipihentem magam. Itt ne hagyjatok. - egyenesedett fel Sarumi.
- Láthattátok, hogy milyen erős, esélyetek sincs ellene. És különben is csak útban lennétek, és rátok is vigyáznom kellene.
- De ez a mi feladatunk. Nem várhatjuk el, hogy más csinálja meg helyettünk.
- Menjetek vissza a mesterhez.
Mondandója befejeztével intett egyet, és ismét kibontotta szárnyait, azután pedig elindult Twinblade tábora felé.
Beletörődve, hogy vissza kell mennünk a klánházba, elindultunk a megadott úton a vonatállomás felé. Mindhárman csendben voltunk az egész út alatt. Amikor megérkeztünk, megvettük a jegyeket, és odamentünk a peronhoz, ahonnan a Shirotsuméba tartó vonat indul. Még mindig csendben lógattuk az orrunkat, és közben megérkezett a várt szerelvény. Felszálltunk, és miután találtunk egy üres kabint, leültünk. A vonat elindult, így mi már hazafelé tartottunk.
- Már majdnem sikerült végrehajtani a küldetést, amit az öreg kért, erre a legvégén bukunk el. - mérgelődtem.
- Az igaz, hogy egészen a siker kapujáig eljutottunk, de ott csak majdnem meghalni sikerült. – fogta meg a sérült oldalát. – Eigo, ne keseregj! Hiszen láttad, hogy esélyünk sem lett volna megölni Marcust! Örüljünk, hogy utánunk küldte Athairt és élve megúsztuk. – fejezte be csendesebben.
- Tényleg nem volt esélyünk. De ez akkor se mentség. Semmi hasznunk nem volt, és Athairnek még Twinblade elfogásán kívül, minket is meg kellett mentenie. Ráadásul most is helyettünk harcol azokkal a banditákkal, egyedül. - emeltem fel a hangom.
- Igen, helyettünk harcol és egyedül, mert mi elbuktunk. De most már nincs mit tenni. Inkább reménykedjünk benne, hogy Athairnek nem lesz semmi baja, és sikerül teljesítenie azt, amit nekünk nem sikerült. - mondta Daudy.
- Talán elbuktunk, de ne feledjétek el, hogy azért eredményeket is elértünk! Megtaláltuk a tábort és még, ha nem is tudtuk elfogni, vagy elpusztítani a bandavezért, akkor sem lenne itt tovább maradása, hiszen lelepleztük a rejtekhelyét, és azt nem tudhatta nem értesítettük e a hatóságokat vagy a mesterünket. - csitítgatja Sarumi a kedélyeket. - Azt én sem értem, miért utasította vissza Athair a segítségünket, hiszen, ha mást nem, amíg ő harcol Twinblade-vel, addig leköthettük volna a banditákat. De, lehet, hogy nem akarta megosztani a figyelmét, hogy ránk is ügyeljen. - vonta meg a vállát.
Ekkor csend telepedett a kabinra. Egy ideig nem szólt senki egy szót sem, csak az ablakon befújó szél hangját, és a vonat zaját lehetett hallani.
- Abban igazat adok neked, hogy megtaláltuk a tábort, és hogy nem lenne maradása. - szakítottam félbe a csendet. - De ezzel még nem értünk el semmit, mert akárhová is ment volna, akkor biztos vagyok benne, hogy ott folytatta volna ahol itt félbehagyta. Ki tudja hány ember halt volna meg azért, mert mi nem tudtuk elvégezni a feladatunkat. Ha nem minket küldtek volna oda, akkor más lehet, hogy már végzett volna velük. Most szerencsénk volt, hogy jött Athair, de nem várhatjuk mindig, hogy valaki kisegítsen minket. - szorítottam ökölbe kezeimet.
- Igen, ha nem jön Athair, hogy megmentsen minket, akkor ott utolért volna minket a vég. Nem voltunk elég erősek, egyszerűen csak szerencsénk volt. - csapott a vonat oldalára egy jókorát Daudy.
- Most már sajnos mindegy! - szögezte le Sarumi. - Számunkra már véget ért a küldetés, és már csak azért drukkolhatunk, hogy Athair sikerrel járjon.
Beszélgetésünket egy hang szakította félbe.
- Shirotsume végállomás.
- Úgy tűnik megjöttünk. - mondta Daudy.
- Akkor induljunk is vissza a klánházba. - vetette fel Sarumi.
Leszálltunk a vonatról, és a főutcán elindultunk a klánházba. Az út alatt már egyikőnk sem szólt semmit, csak leszegett fejjel mentünk előre.
~ Erősebbnek kell lennem... Többet kell edzenem... ~ futottak át az agyamon a gondolatok.
Végig ilyeneken járt az agyam, és annyira a gondolataimba voltam merülve, hogy nem vettem észre, hogy megérkeztünk az épülethez. Nekimentem az ajtónak, ami ettől kinyílt, én pedig beestem rajta. Eléggé üres volt mostanában a főterem, de persze most mindenki ott töltötte a szabadidejét. Hangos nevetésben törtek ki, két társammal egyetemben, akik a hátam mögül figyelték az eseményeket. A fejemet fogva felálltam a földről.
- Miért nem szóltatok...? - fordultam társaim felé.
Hamarosan abbamaradt a nevetés, és mindenki visszatért a dolgára, mintha mi sem történt volna. Közben odamentünk a pulthoz, ahol Mei serénykedett.
- Szia. Visszatértünk. - intett Sarumi.
- Azt észrevettem. - nevetett fel Mei ismételten.
- Azért ennyire nem volt vicces. - morogtam.
- A mester már vár titeket a dolgozószobájában.
- Egy sört még meginnék előtte.
- Ez egy jó ötlet. - egyezett bele Daudy.
- Az ráér később is. Azt mondta, hogy amint visszaértek, azonnal küldjelek titeket hozzá. És ezt külön leszögezte, hogy semmit ne adjak nektek.
- Akkor jobb ha indulunk is. - nézett a lépcső felé Sarumi.
Felmentünk az emeletre, és egyenesen Chronaios dolgozószobájához mentünk, ahol Sarumi rögtön be is kopogott.
- Tessék. - hallatszott bentről.
Mindhárman bementünk, majd Daudy becsukta maga mögött az ajtót. Az íróasztal mögött ült az öreg, és eléggé gondterhelt tekintettel nézett ránk, de amikor látta, hogy nincs semmi bajunk, akkor fellélegzett.
- Gyertek foglaljatok helyet és meséljétek el mi történt. - mutatott az asztal előtt álló székekre.
Leültünk, és egymásra néztünk, hogy ki kezdje mesélni a történteket. Egyikőnk se kezdett bele, ezért Chronaios folytatta.
- Örülök, hogy jól vagytok. Látom, hogy megviselt benneteket ami történt, de ne hibáztassátok magatokat. Túl erős volt az ellenfeletek, nem kellett volna rátok bíznom ezt. - próbált nyugtatgatni minket.
- Ettől valahogy nem vagyok jobban. Akkor se tudtuk elvégezni a feladatot. - vágtam közbe.
- Így van, szégyent hoztunk a klánra, és magára is Mester. - helyeselt Sarumi.
- Nekem viszont most egy kis pihenőre van szükségem valamint rengeteg edzésre amibe kialakítom alapjait.
- Nekem is sokat kell edzenem. Nem engedhetem meg a pihenőt se magamnak. Azt hiszem neki is látok rögtön az edzésnek.


A hozzászólást Eigo Haruki összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Dec. 10, 2011 3:09 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sarumi Toro
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 57
Aye! Pont : 14
Join date : 2011. Jul. 30.
Tartózkodási hely : itt is - ott is

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Szomb. Dec. 10, 2011 1:36 pm

Athair erős tempót diktált, melyhez, hogy tartani tudjam, igen csak igyekeznem kellett. Észak felé repült és az első megpillantott településen le is ereszkedett a fiúkkal, én meg hálásan követtem, mert már igen csak bukdácsoltam a levegőben.
Ahogy földet értünk visszaváltoztam és lehajolva kapkodtam a levegőt. Nagyon elfáradtam, hiszen kemény csata állt már mögöttünk és az út is rátett egy lapáttal. Láttam, hogy a fiúk sincsenek sokkal jobb bőrben, így mindenkire ráfért egy kis pihenés.
Atheir egy darabig hagyta, hadd lihegjük ki magunkat, de aztán megszólalt:
- Ha ezen az úton végigmentek egyenesen, és a végén elfordultok jobbra, akkor ott megtaláljátok a vonatállomást. Menjetek vissza a klánházba.
Hanghordozása és a csak ránk vonatkozó utasítására felkaptam a fejem.
- Te nem jössz?
- Nekem van még egy kis elintéznivalóm. Visszamegyek, és elkapom Twinblade-et. – válaszolta keményen.
- Akkor jövök én is! – lépett előre Eigo.
- Engem se hagyjatok ki a mókából. - jelentkezett Daudy.
- Én is kipihentem magam. Itt ne hagyjatok. – álltam fel tettre készen én is.
- Láthattátok, hogy milyen erős, esélyetek sincs ellene. És különben is csak útban lennétek, és rátok is vigyáznom kellene. – ingatta meg a fejét céhmesterünk küldötte
- De ez a mi feladatunk. Nem várhatjuk el, hogy más csinálja meg helyettünk. – háborgott Eigo a férfi szavaira.
- Menjetek vissza a mesterhez. – zárta rövidre a vitát Athair, majd búcsúzóul intett és szárnyát kitárva ismét a levegőbe emelkedett és még egy darabig szemmel tudtuk követni, ahogy a banditák tábora felé szárnyalt.
Nem sokat tehettünk most már, ezért keserű szívvel megindultunk a megadott irányba, hogy felszálljunk a vonatra és szégyenszemre, eredmények nélkül visszatérjünk a klánházba, és beismerjük mesterünknek, hogy kudarcot vallottunk.
Hosszú volt az a tíz kilométer amit a vasútállomásig gyalogolnunk kellett, főleg ilyen nehéz szívvel, ezért nem nagyon diskuráltunk az úton, mindenki a saját gondolataival volt elfoglalva. Mikor az állomásra érkeztünk, megvettük a jegyet, majd felszálltunk a nemsokára begördülő szerelvénybe. Szerencsénkre találtunk egy üres fülkét, így bevackoltuk magunkat oda és csendesen vártuk, míg elindul a vonat. Akkor Eigo már nem bírta tovább.
- Már majdnem sikerült végrehajtani a küldetést, amit az öreg kért, erre a legvégén bukunk el. – mondta dühösen..
- Az igaz, hogy egészen a siker kapujáig eljutottunk, de ott csak majdnem meghalni sikerült. – emlékeztetem magam a sérült oldalamra. – Eigo, ne keseregj! Hiszen láttad, hogy esélyünk sem lett volna megölni Marcust! Örüljünk, hogy utánunk küldte Athairt és élve megúsztuk. – mondom csendesen, inkább csak magamnak, mert persze, hogy én sem érzem jól a bőrömben. Nehéz megemészteni, hogy nem teljesíthettük klánmesterünktől kapott küldetésünket.
- Tényleg nem volt esélyünk. De ez akkor se mentség. Semmi hasznunk nem volt, és Athairnek még Twinblade elfogásán kívül, minket is meg kellett mentenie. Ráadásul most is helyettünk harcol azokkal a banditákkal, egyedül. - szól emelt hangon Eigo.
- Igen, helyettünk harcol és egyedül, mert mi elbuktunk. De most már nincs mit tenni. Inkább reménykedjünk benne, hogy Athairnek nem lesz semmi baja, és sikerül teljesítenie azt, amit nekünk nem sikerült. - mondta Daudy.
- Talán elbuktunk, de ne feledjétek el, hogy azért eredményeket is elértünk! Megtaláltuk a tábort és még, ha nem is tudtuk elfogni, vagy elpusztítani a bandavezért, akkor sem lenne itt tovább maradása, hiszen lelepleztük a rejtekhelyét, és azt nem tudhatta nem értesítettük e a hatóságokat vagy a mesterünket. - csitítgattam a kedélyeket, annak ellenére, hogy én is szörnyen letört voltam. - Azt én sem értem, miért utasította vissza Athair a segítségünket, hiszen, ha mást nem, amíg ő harcol Twinblade-vel, addig leköthettük volna a banditákat. - tettem hozzá azért. - De, lehet, hogy nem akarta megosztani a figyelmét, hogy ránk is ügyeljen. - vontam meg a vállam és egy darabig elrévedve bámultam a kinti elsuhanó tájat és hallgattam a kerekek monoton kattogását.
Súlyos csend telepedett a kabinra
- Abban igazat adok neked, hogy megtaláltuk a tábort, és hogy nem lenne maradása. – folytatta végül Eigo. - De ezzel még nem értünk el semmit, mert akárhová is ment volna, akkor biztos vagyok benne, hogy ott folytatta volna ahol itt félbehagyta. Ki tudja hány ember halt volna meg azért, mert mi nem tudtuk elvégezni a feladatunkat. Ha nem minket küldtek volna oda, akkor más lehet, hogy már végzett volna velük. Most szerencsénk volt, hogy jött Athair, de nem várhatjuk mindig, hogy valaki kisegítsen minket.
Látszott, hogy mennyire feldúlta a dolog, hiszen szinte elfehéredtek ökölbe szorított kezei.
- Igen, ha nem jön Athair, hogy megmentsen minket, akkor ott utolért volna minket a vég. Nem voltunk elég erősek, egyszerűen csak szerencsénk volt. – vágott a fülke oldalára egy csattanósat tenyérrel Daudy, aki szintén nehezen viselte úgy látszik a dolgot.
- Most már sajnos mindegy! – szögeztem le csendesen. – Számunkra már véget ért a küldetés, és már csak azért drukkolhatunk, hogy Athair sikerrel járjon.
Az idő úgy elszaladt, hogy csak arra eszméltünk fel, hogy a hangosbemondó közli, megérkeztünk Shirotsumébe.
- Úgy tűnik megjöttünk. – kapcsolt először Daudy.
- Akkor induljunk is vissza a klánházba. – álltam fel nem sok lelkesedéssel.
Elhagyva a vonatállomást egyenesen a klánház épületéhez igyekeztünk szótlanul, saját kedvetlen gondolatainkba merülve, legalábbis nálam ez volt a helyzet, de a többiek sem repestek a boldogságtól.
Mikor megérkeztünk kikerekedett szemekkel néztem, ahogy az elől lépkedő Eigo a szó szoros értelemben a fejével nyitotta ki az ajtót, aztán azzal a lendülettel be is esett rajta.
Akár mennyire is magam alatt voltam a békaként elterülő Eigo látványa és a bentről felharsanó nevetés engem is megkacagtatott. Közben a társam lassan tápászkodott fel a fejét tapogatva.
- Miért nem szóltatok...? - kérdezte.
Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy annyira magába merül, hogy az ajtót sem veszi észre, ezért csak vigyorogva megvontam a vállam, de aztán, ahogy a teremben is abba maradt a nevetés, az én képemről is letörlődött a mosoly. A pulthoz sétáltunk, ahol Mei vidáman serénykedett.
- Szia. Visszatértünk. – intettem neki.
- Azt észrevettem. – nevetett fel Mei.
- Azért ennyire nem volt vicces. – szűrte a fogai között a szót Eigo.
- A mester már vár titeket a dolgozószobájában.
- Egy sört még meginnék előtte.
- Ez egy jó ötlet. – szólt támogatólag Daudy.
- Az ráér később is. Azt mondta, hogy amint visszaértek, azonnal küldjelek titeket hozzá. És ezt külön leszögezte, hogy semmit ne adjak nektek.
- Akkor jobb ha indulunk is. – fordultam a feljárat felé letörten.
Egyenesen a mester dolgozószobájához mentünk és, hogy ne húzzuk tovább a kellemetlen beszélgetést gyorsan bekopogtam.
- Tessék. – szólt ki a jól ismert hang.
Besorjáztunk az ajtón, ahol már Chronaios várt minket az íróasztala mögött, majd mikor figyelmesen végigmért minket, megnyugodva felsóhajtott.
- Gyertek, foglaljatok helyet és meséljétek el mi történt. – kínált hellyel bennünket.
Feszengve leültünk, de senki nem akarta felvállalni, hogy elmondja a kellemetlen híreket, így egy percnyi csend után a mester ismét megszólalt.
- Örülök, hogy jól vagytok. Látom, hogy megviselt benneteket, ami történt, de ne hibáztassátok magatokat. Túl erős volt az ellenfeletek, nem kellett volna rátok bíznom ezt. – igyekezett oldani a lelkünket nyomó terhet.
- Ettől valahogy nem vagyok jobban. Akkor se tudtuk elvégezni a feladatot. – morgott Eigo.
- Így van, szégyent hoztunk a klánra, és magára is Mester. – tettem hozzá a szégyentől pirosan.
- Nekem viszont most egy kis pihenőre van szükségem valamint rengeteg edzésre amibe kialakítom alapjait. - mondta Daudy.
- Nekem is sokat kell edzenem. Nem engedhetem meg a pihenőt se magamnak. Azt hiszem neki is látok rögtön az edzésnek.- kontrázott a másik fiú.


A hozzászólást Sarumi Toro összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Dec. 11, 2011 12:42 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Daudy Arizan
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 86
Aye! Pont : 0
Join date : 2011. Jul. 17.
Age : 28
Tartózkodási hely : Shirotsume

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Szomb. Dec. 10, 2011 3:03 pm

Mivel a fontos dolgokat megbeszéltük és senkinek nem volt már más felvetni való témája, elindultunk a magaslaton felállított sátor óriás felé. Az utunk közbe gondolataimba merültem, így szinte észre sem vettem a velünk szembe jövő banditák gyanakvó, vagy inkább lenéző tekinteteit. Valószínűleg a másik táborrészen használt ruházat ütött el az általuk hordott igényesebb ruházattól. Rövidesen elérkeztünk a szűk ösvényhez ami előttünk elkanyarodott és egy lépcsősorban folytatódott, ezáltal felvezetve, egy nagynak mondható felső platóra. A hely szélessége éppen csak elegendő volt, hogy felállíthassák a sátrat, viszont hossza háromszor magába foglalhatta volna azt. Oldalról sziklák takarták a sátrat az alsó részekről, és ezáltal csak a sátor teteje látszódott ki alulról ahogy azt tapasztalhattuk is, amint beléptünk a második táborrészbe. A sátor szája nyitva állt, ezáltal láthatóvá váltak a bent égő fényforrások. A sátor ponyváján egy nagydarab férfi sziluettje körvonalazódott ki. Éppen valami tárgynak támaszkodott, talán egy asztal lehetett de ezt az árnyékból nem tudtam kivenni.
- Ti is észrevettétek, hogy egyetlen banditával sem találkoztunk, amióta az ösvényen végigjöttünk? - sugta oda halkan Sarumi.
- Nem tudtam mi volt a fura, de most, hogy mondod, tényleg így van. - Néztem körbe gyanakodva.
- Az igaz, de ebből vagy azt tudnám leszűrni, hogy annyira erős a fickó, hogy nem kell neki őrség. Vagy pedig nem számítanak arra, hogy valaki be tud szivárogni közéjük. - bólintott Eigo.
- Vagy mindkettő. Viszont az is lehet, hogy csak mindenki pihenőre tért már, ezért nincs már itt senki. - Miközben ezen töprengtünk haladtunk tovább a sátor felé. Mikor már csak pár méter távolság lehetett köztünk és a ponyvás lakhely között, egy mély és határozott hang szűrődött ki bentről.
- Mit akartok? - kérdezte.
- Jelentenénk a járőrözésről. - válaszoltam gyorsan fenn akadás nélkül. Az alak felegyenesedett előző helyéről, majd megfordult és kilépett a sátron kívülre. Az alak egy igazi monstrum volt. Két és fél méter magas, tagjai dagadtak az izmoktól. Az arca bal oldalát egy heg rondította el. Szakállát összekötve hordta hasonlóan hajához. Ruházata hasonlóan a többi banditához bőrből készült, de erősen eltért azoktól. Vállait, vállpáncélok fedték. A jobboldalit tüskék míg a bal oldalit egy koponya ékesítette. Nyakán karnyi vastag láncot hordott.
- Halljuk. - mondta.
- Lehet, hogy nem fog örülni neki, de a járőrözés közben találkoztunk egy öreg mágussal. Azt mondta, hogy a neve Chronaios és, hogy adjunk át egy üzenetet. Lehet, hogy nem itt kint kellene ezt megbeszélni.
- Igen! - bólintott Sarumi. – Van egy ajánlata magának, de a lelkünkre kötötte, hogy csak négyszemközt és a legnagyobb diszkrécióval adjuk át. - Amint mesterünk nevét meghallotta, Twinblade idegessé vált. Dagadozó erek jelentek meg zord arcán. Majd szétvetette az ideg.
- Chronaios… - morzsolta ki a nevet összepréselt fogai között. Miközben gondolataiba merült betessékelt minket sátrába
- Lóduljatok be! Hallani akarok mindent! - Félreállva az ajtónyílás elöl engedett utat a sátor belsejébe. A sátor szobákra volt bontva, mi viszont csak az elsőt láthattuk ahova éppen most léptünk be. Egy nagyméretű asztal foglalta el a „terem” közepét. Az asztallapon, az ország ezen területét ábrázoló térkép volt kiterítve. A térképen szerepelt a térség összes települése, a lerohant területek helyén pedig lyukak éktelenkedtek. A lyukak késsel lettek kivágva, a térkép lapjából. Twinblade Követett minket a sátor belsejébe, majd maga mögött behúzta a sátorponyvát.
- Kezdjétek az elejéről! - sürgette a dolgot.
- Hát az.úgy volt…., hogy mentünk az úton….és akkor.. - válaszoltunk egymás szavába vágva. A nagydarab férfi először csak kapkodta fejét egyikünkről a másikra, majd megelégelve a hadovát, megszólalt.
- Elég legyen! – rivallt ránk dühös hangon. – Csak egyikőtök beszéljen! Te! - bökött rá Sarumira vastag ujjával.
– kezd el végre, hogy mi történt! - Szóval, az úgy volt, hogy járőröztünk a megadott útvonalon és egyszer csak kilépett előttünk az erdőből egy ősz hajú fickó, mi persze rögtön le akartunk csapni rá, de aztán meg sem tudtunk mozdulni. - Hadarta az előre nem megbeszélt részt klántársunk.
– Akkor mondta el, hogy csak azért hagy minket életben, hogy adjuk át az üzenetet. - Nézett ránk a lány helyeslést várva, mikor Eigo tovább szőtte a történetet. - Azt üzente, hogy már készen áll a csapata, hogy végett vessen ennek a rabló hadjáratnak, és jobban járna Markus Twinblade, ha önként feladná magát. - Láttam társaimon, hogy közel állnak ahhoz, hogy könnyelműen megtámadják az izomkolosszust. Sarumi mellé léptem megérintve vállát, vontam magamra figyelmét majd megcsóváltam fejemet és figyelmeztetőleg a két másik terem felé biccentettem. A lány megértve utalásomat biccentett. Eközben a vezér Némán gondolataiba süppedve állt előttünk.
- Ez különös. Nem volt szokása halállal fenyegetni. Mindig is puhány volt… - tört fel a gondolatfoszlány szájából, s elkezdett fel alá járkálni az asztal előtt. - Mondjuk ez a megadásos marhaság teljességgel rá vall. Pedig igazán tudhatná, hogy sose adom meg magam. Inkább halok meg harcban, mintsem életem hátralevő részében egy lyukban rohadjak a föld alatt! - folytatja gondolatmenetét, most már hangosan beszélve. Egy csapással nyomatékosítva álláspontját. Az asztal az ütés hatására ropogva ellenkezik, majd reccsenve adja meg magát és kettétörve hullik a földre. Dühös tekintetét ránk emelte.
- Változik a terv! Még ma este tovább állunk, megtámadjuk a következő falut és mindent elpusztítunk! És talán ideje lesz foglyokat is ejteni ezúttal... - Markus megfordult és megindult a sátor kijárata felé. A másodperc törtrésze alatt egymásra néztünk és határozott alakot öltött a terv. ~ Hát legyen nem lesz jobb alkalmunk ~ gondoltam magamban. Eigo jelezte egy biccentéssel, hogy támadjunk. Gondolataim között kavarogva tervet kezdtem kialakítani amivel csökkenthetem az esélyét sérüléseinknek. Ez kívülről hezitálásnak tűnhetett, mivel Eigo a két szoba felé bökött fejével majd rázni kezdte azt. Sarumi pedig megrántotta kezemet és Twinbladre mutatott, majd elhúzta nyaka előtt ujját ezzel jelezve teendőnket. A lány nem habozott tovább, felvette egy sólyom alakját, ezzel kijátszva az erőviszonyok jelenleg is látszódó hatalmas különbségeket. Ahogy átváltozott, már szárnyalt is a fegyvermágus feje irányába. Ott karmolva ahol érte azt. A meglepetés ellenére nem sok sikeres sebet sikerült elhelyezni a nagydarab férfin. A férfi megunva a próbálkozást, egy egyszerű ütéssel félresöpörte a lányt. Már éppen készültem én is megtámadni mikor hirtelen megszólalt.
- Mocskos árulók! Még is mit képzeltek kik vagytok?! - kiáltotta dühösen majd egy szablyát idézett kezébe, majd folytatta.
– Várjunk csak… mágia? Ti Chronaios kis csicskásai vagytok nem igaz?! - Eigo Egy vakító villanással próbálkozott miközben Sarumi visszaváltozott majd megnövesztve kezét, és megpróbálta lefogni a fegyvermágus lábait. Én pedig egy indaököllel gyomron vágtam ami mintha falba ütközött volna egyszerűen lepattant a mágus hasfaláról. Közben kiszabadult Sarumi kezének szorításából. Sarumi másik karjával Markus kezét fogta le. Twinblad Eigo vakítása hatására még nem látott rendesen, de látszott rajta, hogy kezd elmúlni a vakság. Így gyorsan ismét támadtunk. Haruki egy fénysugárral én pedig ismét indaöklömet alkalmaztam. Mindkét támadás a férfi arcát vette célba, de mintha mágiánk hatástalan lenne ellene észre sem vette a támadást. Kezdtem rájönni mágiánk szintje igencsak alacsony volt a banditavezér szintjéhez képest. Támadásaink kevesebb sérülést okoztak neki mint egy szúnyogcsípés, és még arra is maradt ideje, hogy céhünket és Chronaiost ócsárolja. Én teljesen kizártam tudatomból, a férfi monológját, viszont Sarumi úgy látszott egyre idegesebbé válik. A lány előrántotta kardját és nekirontott ellenségünknek. Eigo egy Light Magic-el ismét megpróbálta megvakítani, az izomkolosszus viszont számított erre és kardját szeme elé emelte s ezzel kivédte a támadást. A védekezés viszont elvonta figyelmét, és ezáltal Sarumi be tudott vinni néhány mélyebb vágást. A férfi viszont mintha mi sem történt volna elindult felénk. Megpróbálva menteni a helyzetet megidéztem egy gombát amit eldobva sűrű sötét füstbe borítottam magunkat. Félreugorva kikerültük a fegyvermágus rohamát. Ez az alkalom optimális volt arra, hogy csataterünket áthelyezzük a sátron kívülre, ezzel több teret adva a védekezés lehetőségeire. A férfi hamar észrevette eltűnésünket és kardjával lyukat vágva a sátor ponyváján új utat nyitott magának. A szabja hirtelen eltűnt kezéből és egy Tetsubo jelent meg helyén. Azonnal nekünk ugrott nagy husángjával kezében. A támadás elől éppen sikerült időben félreugrani, és ezzel a földet találta el. A talajon ahol még egy másodperce álltunk egy nagyobbacska kráter díszítette, az ütés hatására. A csatazaj oda vonzotta Markus banditáit. Nem sikerült előre eltervezett akciónk. Tul nagy falat volt. Hamar körbevettek minket a banditák, és már készültek a támadásra, mikor Twinblad váratlanul megálljt intett társainak.
- Megállni! Ők az enyémek – nézett ránk félelmetes tekintettel. - Dimension Warp! Two-handed Steel Hammer! - kiáltotta. Kezében egy kétkezes kalapács jelent meg. Rohanni kezdett felénk s közben fegyverét olyan játszi könnyedséggel tartotta mintha csupán egy kiskést szorongatott volna markaiban. - Distance Ex-quip! Steel Shortsword! - kiáltotta de nem láttam semmi változást, egészen addig míg Sárumi megnövesztett keze nem ütött félre egy kardot a hátam mögül. Ez viszont alkalmat nyitott a vezérnek arra, hogy megtámadja a lányt. Eigo ismét fénymágiájához folyamodott ami ismét semmit nem használt. Mivel nem vlt másra idő, megragadtam Sarumi megnyúlt karját és félre rántotta őt a támadás elől.
- Dual Wield! Steel Long Sword! – hallottam a férfi kiáltását, és már előttünk termett hatalmas testével.
- Weapon Moving! - indította fegyverét Sarumi felé amit nem tudott már teljesen kivédeni és végigszántott az oldalán. A lányba hasító fájdalomtól összerándultak arcizmai. Nem tűnt túl nagy sebnek de nem lehetett kellemes. A kard ismét a támadó férfi kezében termett, és másik kezében lévő pöröjjel engem vett célba. Utolsó pillanatban sikerült egy erős vetődéssel kitérnem a nehéz fegyver útjából, a vetődés közepette viszont egy éles kődarab végigszántotta jobb alkaromat.
- Distance Ex-quip! Steel Spiked Maul! - kiáltotta a férfi ismét. És hirtelen egy buzogány jelent meg Eigo háta mögött még épp időben sikerült hasra vágnia magát. A fájdalom belehasított alkaromba, mágiám is fogytán volt és mint mindannyiunkat kifárasztott a folytonos védekezés. Zihálva vettem a levegőt miközben éreztem ahogy vérem végigcsorog kézfejemen, ujjaimon majd mikor nem volt hova tovább folynia összetorlódott ujjbegyemen s végül nagy cseppekben földre hullott. Ellenségünk viszont ereje teljében volt a sok fegyver idézés és támadás dacára. Egyre inkább kilátástalanná vált helyzetünk. A rám sújtó támadása után egy pillanatra megállt eltűntek kezeiből fegyverei, majd két mésik fegyvert idézett helyükre. Két teljesen azonos kardot melynek pengéjén különös rúnák vibráltak keresztvasába pedig egy-egy laposra csiszolt lakrima volt beleágyazva. Lassú léptekkel elindult felénk és közben ismét nekikezdett monológjának.
- Most végetek van kis titánok, de ne aggódjatok. Az a vén bolond megkapja majd a fejeteket… - Már vártam a hasító fájdalmat és a gyors és hideg halált mikor egy hang kiragadott beletörődésemből.


A hozzászólást Daudy Arizan összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Dec. 11, 2011 5:08 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Daudy Arizan
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 86
Aye! Pont : 0
Join date : 2011. Jul. 17.
Age : 28
Tartózkodási hely : Shirotsume

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   Szomb. Dec. 10, 2011 3:04 pm

- Lassan a testtel! - A kiáltás felettünk hangzott el, onnan ahonnan semelyikünk nem számított arra, hogy valaki is érkezhetne. Mindannyian a hang forrása felé kaptuk a fejünket. Még támadónk is megszakította támadását, hogy tekintetét az érkezőre emelje. Egy férfi körvonalai közeledtek tartózkodási helyünk irányába. Zuhanási sebessége és a magasság ahonnan esett lefelé nem túlzottan túlélhető kombinációnak tűnt. És hirtelen egy fénypengét idézet kezeibe amit már indított is Twinblad-felé. Amint a fénypende belecsapódott a fegyvermágus fegyvereibe, azok forogva repültek ki kezeiből. A férfi pedig ruganyos mozdulattal földeltért előttünk. És már indult is és egy jól célzott alsó horoggal hatalmas ütést mért a banditafőnök állába, aki súlyát meghazudtoló gyorsasággal-és magasságba emelkedve repült be a sátor ponyvái közé. Most, hogy elült a kezdeti meglepetés alkalmunk nyílott jobban megvizsgálni az érkezőt. Egész testét egy erősen izzó mágikus aura borította. Ránk emelte tekintetét majd határozott érces hangon megszólalt.
- Jól vagytok? Chronaios küldött utánatok, úgy tűnik jól tette…
- Igen! csak egy kis karcolás. - válaszolja Sarumi
– A történtekhez képest jól, kössz a kérdést. - Próbáltam rám erőltetni a mosolyt.
- Nekem sincs bajom. - biccentett a férfi felé Eigio. Hirtelen morgás hallatszik a sátor felől majd kiszakad a sátor ponyva teteje és Markus lép ki a nyíláson egy hatalmas kétkezes kardal amit egy hétköznapi ember meg sem tudna emelni. Az újonnan érkező férfi körülötti aura hirtelen megváltozott és két hatalmas szárny jelent meg hátán. Pillanatokon belül mellettünk termett.
- Erre most nincs idő, azonnal mennünk kell. Kapaszkodjatok!
- Én megoldom magam! - felelte Sarumi és kibujt a férfi karjai közül. Minket közben szorosan megragadva a levegőbe emelkedett. Meghökkentő gyorsasággal távolodtunk a banditák táborától. Athair (mert útközben bemutatkozott nekünk) egyenesen a legközelebbi településre repült velünk ahol rögtön le is szált. Kis lemaradással Sarumi is megérkezett földet érve visszavette emberi alakját. Amint elengedett Athair, lábaim nem tudtak megtartani így összeestem és a harc összes fáradsága egyszerre rohant le. Kapkodtam a levegőt, hogy a rám törő légszomjat valamilyen szinten csökkentsem. A megsérült alkarom lüktetett vérzése már elált viszont mélysége miatt ez egy maradandó heget fog okozni mikor begyógyul, egy életre szóló emléket teremtve egyik legnehezebb küldetésünkről.
- Ha ezen az úton végigmentek egyenesen, és a végén elfordultok jobbra, akkor ott megtaláljátok a vonatállomást. - Törte meg a csendet Athair.
- Te nem jössz? - kérdezte Sarumi.
- Nekem van még egy kis elintéznivalóm. Visszamegyek, és elkapom Twinblade-et. - válaszolta a férfi. - Akkor jövök én is! - vágta rá Eigo
- Engem se hagyjatok ki a mókából. - vágtam rá lihegve, de közben mosolyogtam.
- Én is kipihentem magam. Itt ne hagyjatok. - egyenesedett fel Sarumi.
- Láthattátok, hogy milyen erős, esélyetek sincs ellene. És különben is csak útban lennétek, és rátok is vigyáznom kellene.
- De ez a mi feladatunk. Nem várhatjuk el, hogy más csinálja meg helyettünk. - próbált ellenkezni Eigo. - Menjetek vissza a mesterhez. - Mondandójának végére érve intett majd kibontva szárnyait már hasította is a levegőt, gyorsan távolodva Twinbade tábora felé. Kissé csalódottan megindultunk a vonatállomás felé. Fájdalmas csend honolt az út alatt, Senki egy szót nem szolt. Megvettük jegyeinket és már indultunk is a Shirotsuméba tartó vonatra. Egy üres kabint kerestünk leültünk Az út felét átaludtam. Arra keltem, hogy Eigo valamiről beszél
...erült végrehajtani a küldetést, amit az öreg kért, erre a legvégén bukunk el. -mérgelődött. - Az igaz, hogy egészen a siker kapujáig eljutottunk, de ott csak majdnem meghalni sikerült. – fogta meg a sérült oldalát.
– Eigo, ne keseregj! Hiszen láttad, hogy esélyünk sem lett volna megölni Marcust! Örüljünk, hogy utánunk küldte Athairt és élve megúsztuk. – fejezte be csendesebben.
- Tényleg nem volt esélyünk. De ez akkor se mentség. Semmi hasznunk nem volt, és Athairnek még Twinblade elfogásán kívül, minket is meg kellett mentenie. Ráadásul most is helyettünk harcol azokkal a banditákkal, egyedül. - Emelte fel hangját a férfi. - Igen, helyettünk harcol és egyedül, mert mi elbuktunk. De most már nincs mit tenni. Inkább reménykedjünk benne, hogy Athairnek nem lesz semmi baja, és sikerül teljesítenie azt, amit nekünk nem sikerült. - feleltem Eigo kirohanására. A fájdalom már kezdett enyhülni karomban, már nem akadályozott a mozgásban így mozgatni próbálgattam mennyire használható.
Beszélgetésünket egy hang szakította félbe. - Shirotsume végállomás. - Úgy tűnik megjöttünk. - mondtam. - Akkor induljunk is vissza a klánházba. - vetette fel Sarumi. Rövidesen megérkeztünk rég látott klánházunk elé elgó meglökte az ajtót ami túl jól sikerült és ezáltal beesett a nyüzsgésig teli nagyterembe. Jóízű nevetésbe tört ki mindenki köztük Sarumi és én is jót szórakoztunk társunk balszerencséjén.
- Miért nem szóltatok...? - fordult felénk Eigo mikor felegyenesedett az ajtón belül. Odaléptünk a pulthoz majd Sarumi megszólította Meit.
- Szia. Visszatértünk. - mondta Sarumi.
- Azt észrevettem. - kacagott fel ismét Mei. - Azért ennyire nem volt vicces. - morogta Eigo.
- A mester már vár titeket a dolgozószobájában. - Egy sört még meginnék előtte.
- Ez egy jó ötlet. - vágtam rá.
- Az ráér később is. Azt mondta, hogy amint visszaértek, azonnal küldjelek titeket hozzá. És ezt külön leszögezte, hogy semmit ne adjak nektek.
- Akkor jobb ha indulunk is. - nézett a lépcső felé Sarumi. Az Emeletre érve egyenesen Chronaios dolgozószobájához mentünk. Sarumi be is kopogott ajtaján.
- Tessék. - hallatszott bentről. Miután mindannyian beléptünk becsuktam magam mögött az ajtót. - Gyertek foglaljatok helyet és meséljétek el mi történt. - Mondta megszokott nyugalmával az öreg varázsló mikor meggyőződött arról, hogy nem esett komolyabb bajunk.
- Örülök, hogy jól vagytok. Látom, hogy megviselt benneteket ami történt, de ne hibáztassátok magatokat. Túl erős volt az ellenfeletek, nem kellett volna rátok bíznom ezt. - próbált minket megnyugtatni.
- Ettől valahogy nem vagyok jobban. Akkor se tudtuk elvégezni a feladatot. -vágta közbe Eigo.
- Így van, szégyent hoztunk a klánra, és magára is Mester. - helyeselt Sarumi.
- Nekem viszont most egy kis pihenőre van szükségem valamint rengeteg edzésre amibe kialakítom mágiám alapjait. - Törődtem bele a történtekbe.~ Megígérem magamnak, hogy keményen dolgozok, hogy még egyszer ne történjen ilyen egy küldetésemen sem.~
- Nekem is sokat kell edzenem. Nem engedhetem meg a pihenőt se magamnak. Azt hiszem neki is látok rögtön az edzésnek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán   

Vissza az elejére Go down
 
Magánküldetés: A bukott Titán
Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
 Similar topics
-
» [Küldetés] Hogy készítsünk babát?
» [Játékos Küldetés] A Kaszás Katakombája
» (Alapműveletek 2) Chakrafelszabadítás
» Konoha kapuja
» A falu vezetőjének irodája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: