A nap sugarai táncot jártak az égen, ahogy végigsétáltam a főutcán. Egyenesen a céhházba tartottam, valami meló miatt, amit Mei akart rám erőszakolni. Őszintén szólva semmi, de semmi kedvem nem volt most a munkavégzéshez, de jobbnak láttam nem magamra haragítani a lányt. Kezeimet zsebemben pihentetve másztam végig az embertömegek között, mire végre eljutottam célomig. Egy mély levegőt vettem, mielőtt benyitottam. A hatalmas kétszárnyú ajtó egyik fele nyikorogva nyílt ki, majd minden szem reám vetült.
- Üdv! - intettem a bámészkodóknak, majd átléptem a küszöböt, és egyenesen a bárpult felé indultam, nem törődve semmivel, és senkivel. Úgy suhantam végig a főterem szőnyegén, mint egy megállíthatatlan árny.
- Megjöttem - intettem Meinek, aztán leültem az egyik üres bárszékre.
- Szia Ita. Parancsolj - nyújtott át egy megbízást. - Ne késlekedj.
Némán bólintottam, majd felpattantam, és elindultam.
Menet közben átolvastam a papírt. Egy Orbanusz Viktorisz nevű politikus testőrt keres a hétvégére. Tökéletes. Bébicsőszködni kell, és ha szerencsém van, akkor még csak nem is történik semmi szokatlan. A könnyű pénzszerzési lehetőségem tudatában vígan sétáltam tova...