Tűz és jég-szövetségre lépnek!

Amit a legjobban utálok, az fölkelni, egy olyan napot magam után hagyva, ami csupa munkával telt. Tegnap egész végig Mira-nak segítettem a könyvtárban, meg kicsinosítottuk a céhet. Ezek után még 10 órányi alvás is kevés volt. Persze jól szórakoztunk, de nagyon elfáradtam, jobban mintha valami küldetésre mentem volna. A könyvtárban pedig...sok mindenre bukkantam. Találtam egy kis füzetet, egy napló féleséget....Greg-é volt....Nem olvastam bele fölvittem magamhoz és bevágtam szekrénybe. Majd egy esős napon amikor kedvem lesz újra sírni utána, mikor majd nem lát senki és egyedül vagyok...majd akkor ráérek picsogni.. De ma, ismét hét ágra sütött a Nap, ami fölkeltett. Hatalmasakat nyújtóztam az ágyamban. Nem akartam még fölkelni, de aztán rádöbbentem arra hogy van még munka bőven, ugyanis megígértem még Mira-channak hogy segítek neki holnap vásárolni is. Mikor erre rádöbbentem fölkaptam a fejem,miután ezt végiggondoltam erőtlenül, egy nagy sóhaj kíséretével vágtam vissza fejem a párnámba. Egy negyed óra lustálkodás után kikecmeregtem az ágyamból. Odakint már javában folyt az élet, ahogy kinéztem az ablakon. Fölöltöztem. A mai napon egy kék toppot és egy szoknyát vettem magamra, jó idő volt, megsültem volna ha a nagy bundámba mászkálok a városba. Lementem Mira-hoz aki már egy kiadós reggelivel várt, és a megszokott teámmal. Szerettem Mirajanet. Kedves volt szorgos, segítőkész, és kétségkívül jól főzött ^^
-Akkor ma még segítesz nekem ugye?-kérdezte Mira.
-Áh szóval ez a fenséges reggeli csak a segítségemért van?-kérdeztem.
-Nem dehogy is!-mondta kétségbeesetten hogy félreértettem őt.
-Ugyan hagyd, vicceltem. Persze hogy segítek hiszen megígértem neked.-mondtam mosolyogva.
-Köszönöm.-mosolygott. Mihelyst megettem az étkem, azt vártam mikor indulunk el Mira-val a boltba, de közbe jött valami.
-Ne haragudj Anoya, menj egyedül, nekem a mesternek kell segítenem sürgősen, a lista a pulton van.-mondta.
-Rendben!-mondtam. A céh aulájában csak pár ember fogyasztott, nem volt nagy hangzavar, csak néha röppent föl egy-egy hangos szó.
Magamhoz vettem a listát majd elindultam a boltba. Kicsit anyukásan éreztem magam , aki a családjának vásárol be a mindennapokra. A Fairy Tail nem a munkahelyem, végre van családom...vajon Gregnek tényleg ízlett az amit készítettem neki? Gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat a fejemből majd mentem tovább. Magnolia főutcája telis -tele volt emberekkel. Ahogy haladtam előre, hirtelen rossz érzésem lett, meg is álltam, körülnéztem. A rossz előérzetem beigazolódott. Két kéz megragadott hátulról, majd egy apró sikátorba hurcolt. Addig kapálóztam amíg sikerült kikerülöm a kezek fogságából.
-Kik vagytok, és mit akartok?-kérdeztem mérgesen. Hárman voltak. Egy nagydarab egy alacsony sovány, és végre egy normálisan kinéző figura. A normális testalkatú fickó kilépett a fényre. Hosszú szőke haja a vállára rogyadozott. Fekete bőrdzsekit viselt, és bő, sötétkék nadrágot. Hirtelen tapsolni kezdett.
-Szép volt fiúk, ez ám a zsákmány.-mondta.
-Mégegyzser kérdem, mit akartok?
-Ne féljen kedves, mi csak a vagyonát akarjuk.-mondta.
-” Egyszerű utcai rablók lennének, nem hiszem, jócskán van bennük varázserő”-gondoltam magamba.-kétlem hogy csak a pénzem kellene, mit akartok valójában?
-Maga ugyebár , a Fairy Tail varázslója nem?-kérdezte.
-”Nem lehet, máris rám találtak volna? Greg áldozata, semmi lenne?”-kérdeztem magamba.-nem adok választ egyszerű tolvajoknak!-kiáltottam majd lerántottam kezemről a kesztyűmet.
-Ice Make! Lance!-kiáltottam. Kezembe kaptam a lándzsámat, amit feléjük tartottam.
-Egy jégvarázsló, milyen érdekes. -mosolygott. -Kron,....kapd el.-mondta a nagydarabnak. Nem vártam meg míg megmozdul. Fölugrottam, bár nem volt túl sok helyem, megpróbáltam teljesen beledöfni a lándzsám a fejébe. De mielőtt az célt érhetett volna. A kicsi duci alak fölugrott hozzám megfogta a lábaimat és hozzávágott a falhoz. A lándzsám darabokra tört.
-Rohadékok, mi a fészkes fenét akartok tőlem?-kérdezte.
-Egyszer minden tündér meghal.-mondta a vezető fickó, aki közbe odajött hozzám, majd megfogta a jobb karomat amin a Fairy Tailes pecsétem is volt.-és épp itt az ideje hogy egy tündér szárnyai, a porba hulljanak!-kiáltotta.......

Vidáman fütyörészve sétáltam Magnolia utcáin. Szerettem ezt a helyet. Olyan nagy város volt a többihez képest. Persze ez miatt sokszor el is tévedtem. Pont a város mellett volt feladatom és miután sikeresen megcsináltam gondoltam egyet és bejöttem a városba.
- Ha már itt vagyok, talán beköszönök Makarov bácsinak – suttogtam magamnak jókedvűen. A tarkómra tettem a kezeimet és tovább sétáltam a főúton, vidáman fütyörészve. Ahogy haladtam a bal oldalamról törés hangot hallottam. Mintha valami üvegből készült tárgy szilánkosra tört volna. A zaj irányába néztem és abbahagytam a fütyörészést. Egy sikátorból jött a hang. Három férfi volt bent egy fiatal lánnyal, akit az egyikük épp a falhoz szorított.
- Talán segítségre szorul? – dünnyögtem magamban.
- Rohadékok, mi a fészkes fenét akartok tőlem?
- Egyszer minden tündér meghal. – mondta a közepén lévő fickó. Közben közelebb lépett a lányhoz és ráfogott a karjára, amin valami tetoválásszerűség volt. Nem tudtam pontosan megmondani, mert nem láttam jól a takarás miatt. Viszont egyértelműen biztos voltam benne, hogy a lány bajban van. Így hát fogtam magam és elindultam a sikátorba.
- És épp itt az ideje, hogy egy tündér szárnyai, a porba hulljanak!
Ekkor meg pöcöktettem az illetékes férfi vállát. Hátra nézett rám, majd egy pillanat alatt végig mért.
- Húzz innen öcsi, nem a te dolgod…
- Az lehet, de ez már igen.
Rávigyorogtam, majd egy hatalmas jobb egyenessel képen töröltem, amitől elengedte a lány kezét és neki tántorgott a falnak. A két társa elképedve bámulták a jelenetet, de amint fölébredtek a révületből támadtak. Mindketten egy-egy ütést indítottak felém. Ám én ekkor vettem észre a földön egy gyönyörű gyűrűt, amiért lehajoltam. Fölöttem a két tag ütése elszáguldott és egymást találták arcon, majd nyekkentek a földön. Fölvettem a gyűrűt. Elég szép és drága lehetett, mivel valami gyémánt féle volt a közepén.
- Szerintem ezt elejtetted.
Azzal vigyorogva felé nyújtottam a gyűrűt.

Éppen hogy csak ki nem törte a csuklómat. A gyűrűm lecsúszott az ujjamról, és a földön landolt. A fickó már törte volna el a kezem mikor egy ismeretlen fiú megkocogtatta a férfi vállát. Az ránézett, gyorsan végigmérte.
-Húzz innen öcsi, nem a te dolgod… -vetette oda neki.
- Az lehet, de ez már igen.-mondta mire a férfi akkora jobb egyenest kapott hogy pár foga ki is potyogott.. A csatlósai hatalmas szemekkel néztek, majd miután magukhoz tértek a csodálkozásból, nekitámadtak fiúnak, de ő megpillantotta a földön ,csillogó gyűrűmet amiért épp lehajolt mikor a két hapsi épp elütött fölötte.
- Szerintem ezt elejtetted. -nyújtotta oda a gyűrűmet, amit gyorsan fölhúztam a kezemre. Abban a pillanatban kirázott a hideg szó szerint, új erőre kaptam. Fölálltam mellé, kicsit még fájt a karom de újra tudtam harcolni.
-Te meg ki vagy?-kérdeztem tőle.
-A nevem Reigen Hawkins, örvendek a szerencsének.-mutatkozott be.
-Remek, és most mit kezdjek a neveddel?-erre a fiú kicsit elszontyolodott majd válaszolt:
-Nem tudom, te kérdezted.
-Nem a nevedet kérdeztem hanem azt kérdeztem ki vagy az nem ugyanaz.-kezdtem el balhézni vele. A fickók meg csak néztek.
-Mi ez itt? Ovoda kaktusz csoport?-kérdezte a kicsi duci.
-Na de mind egy, figyeljünk oda.-mondtam.
-Oké.-mondta vidáman Reigen.
-Rohadék, kis patkány, hogy lehet egy ilyen kis szardarabnak ekkora ütőereje?-kérdezte a vezető fickó, miközben arcáról törölgette le a vért.....

A lány elvette a gyűrűjét, majd felhúzta az ujjára. Ezután rám nézett.
- Te meg ki vagy?
- A nevem Reigen Hawkins – büszkén kihúztam a mellkasom – örvendek a szerencsének!
- Remek, és most mit kezdjek a neveddel?
A kezdeti öröm visszább hagyott. A hideg válaszától teljesen elszonytyolodtam.
- Nem tudom, te kérdezted…
- Nem a nevedet kérdeztem, hanem azt kérdeztem ki vagy, az nem ugyanaz.
Időközben a két fazon feltápászkodott a földről.
- Mi ez itt? Óvoda kaktusz csoport?
Már szóltam volna vissza a fickónak, hogy nem mert vadkörte, de a lány belém fojtotta a szót.
- Na de mindegy, figyeljünk oda.
- Oké! – nyugtáztam vidáman.
A szőke férfi is felállt időközben és az állát ropogtatta, majd a vért törölgette a szájáról.
- Rohadék, kis patkány, hogy lehet egy ilyen kis szardarabnak ekkora ütőereje?
Megvontam a vállamat.
- Nem tudom. Így?
A kérdésem után egyből behúztam neki még egyet, amitől ismételten koppant a falon. Hallottam, hogy mögöttem az egyik tag nekem akar rontani, ezért gyorsan hátra rúgtam. Sikerült gyomron találnom. A hasához kapott és kicsit összegörnyedt.
- Te kis…
Fölegyenesedett, hogy újra támadjon, de megelőztem. Egy tűzlabdát vágtam hozzá.
- Fire Ball!
A fickó dobott egy hátast és kigyulladt. Elkezdett a földön szerencsétlenkedni, hogy eloltsa a tüzet.

Reigen vállat vont.
-Nem tudom. Így?-kérdezte majd ismét behúzott a szőkének még egyet, mire egy másik ismét neki akart rontani, sikerült hátra rúgnia, egyenesen hasba találat volt. A hasához kapott és összegörnyedt.
-Te kis...-lassan fölállt hogy újra tudjon támadni, de Rei nem várta meg, váratlan dolog történt...
-Fire Bal!-kiáltotta, egy tűzlabda repült a fickónak aki fölgyulladt, a földre feküdve ficánkolt hogy eloltsa a tüzet.
-”Szóval egy tűzmágus, nahát, de biztos nem Fairy Tailes, de akkor milyen klánból, nem baj, később kiderítjük, nos ha ő villog az erejével én sem tehetek mást...”-gondoltam mire odasétáltam a közbe pirítósra sült alakhoz.
-Had segítsek!.-mondtam vigyorogva, majd kezemmel megfagyasztottam a felsőtestét ahol égett.

Ahogy a tűzgolyó eltalálta a fickót, a társa mögém osont és rákapott a nyakamra. Reflexszerűen bentebb húztam a fejemet, aztán kiléptem enyhén oldalra és belekönyököltem a gyomrába, majd a kezemet kinyújtottam azzal a lendülettel és lágyékon ütöttem, amitől már nem csak meggyengült a szorítása, de el is engedett. Ekkor átkaroltam a nyakát és egy csipődobással a földre küldtem magam elé. Felnéztem, hogy a lány hogy áll, aki időközben odasétált, ahhoz, akit meglőttem.
- Had segítsek!
A férfi mellkasára tette a kezét majd megfagyasztotta azon a helyen ahol megégett.
- Jégteremtés? Ejha!
A falnál a szőke fickó megint mocorogni kezdett, majd felállt. Gondoltam, megint megütöm, de nem jött össze. Számított rá és gyorsan ráfogott mindkét kezemre.
- Nehogy azt hidd! Kétszer be jött, de harmadszorra már nem fogsz tudni megütni! Háhá!
Lenéztem a kezeimre, aztán föl a szőkére és elvigyorodtam.
- Így jártam.
Azzal megfejeltem az orrnyergét, ami ettől valószínűleg eltört. Reméltem, hogy ettől már elmegy a kedve a gonoszkodástól. Ha attól nem is, de legalább elengedte a kezeimet és az orrához kapott. Akit a padlóra küldtem most feltápászkodott és a jeges társához futott majd felsegítette.
- Húzzunk innen!
A szőke is fogta magát és utánuk szaladt. A főútról még visszanézett miközben fogta a vérző orrát.
- Bég látyuk egymást!
Ezt követően eltűntek. Én vidáman utána integettem.
- Rendicsek!

Reit új támadás érte de szerencsére eléggé képzett volt a verekedésben. Az egyik ütése kellemesen betalált középre ^^” Eközben a falnál a szőke ismét mocorogni kezdett, nem adta föl a rohadékja. Rei ismét hozzá lépett, ütött volna ismét de a férfi megfogta a kezét
- Nehogy azt hidd! Kétszer be jött, de harmadszorra már nem fogsz tudni megütni! Háhá! -mondta, mire Rei elgondolkodóan nézett, majd válaszolt.
- Így jártam.-azzal úgy lefejelte szegény csávókamat hogy az orra szilánkosra tört, ha jól hallottam, mert elég szépen reccsent az biztos. El is engedte a fiút ahogy az orrához kapott. Akit lejegeltem az lassan föltápászkodott , másik társa segített neki, majd a szőke is menekülésbe kezdett.
-Bég látjuk egymást!-fenyegetőzött a szőke, akinek a hangján hallatszódott hogy „enyhnét” széjjeltört az orra. Ezek után elfutottak.
-Rendicsek!-integetett Rei vidáman utánuk”ez kész ez a gyerek, hogy tud ilyen vidám lenni.”
Én fáradtan nekidőltem az egyik falnak, és a csuklómat nézegettem. Szépen belilult, kishijján el is tört.
-Ki a jó fene gondolta volna hogy egy bevásárlásból ez lesz?-kérdeztem magamtól.

Visszafordultam a lányhoz, aki fáradtan nekidőlt a falnak.
- Ki a jó fene gondolta volna hogy egy bevásárlásból ez lesz?
Vigyorogva a tarkómhoz tettem a kezeimet.
- Magnolia már csak ilyen, mindig történik valami.
Halkan felkacagtam, majd eszembe jutott, hogy nem is tudom még a lány nevét.
- Tényleg még meg se mondtad a nevedet.

- Magnolia már csak ilyen, mindig történik valami.-mondta vigyorogva, majd halkan fölkacagott
- Tényleg még meg se mondtad a nevedet.
-Anoya De Hielo.-nyujtottam felé a bal kezemet, jobb hijján, amit alig tudtammég mozgatni is.-jégmágus vagyok, de gondolom már észrevetted.-,mondtam.- te pedig Tűzmágus vagy ha minden igaz, jól egymásra találtunk mondhatom, és meliyk klánből vagy?-kérdeztem-mert biztos hogy nem Fairy Tailes vagy.-mondtam.

- Anoya De Hielo.
Mutatkozott be a lány, majd felém nyújtotta a bal kezét. Elkezdtem gondolkodni vajon bal kezes, vagy csak ennyire fáj a jobb kezén a sérülés? Mindenesetre gyorsan ráfogtam a kezére és vigyorogva megráztam.
- Jégmágus vagyok, de gondolom már észrevetted.
- Igen. - feleltem vidáman.
- Te pedig tűzmágus vagy, ha minden igaz.
- Ó, Anoya figyelmedet semmi sem kerüli el.
Nevettem egy jót a saját megjegyzésemen.
- Jól egymásra találhatunk mondhatom. És melyik klánból vagy? Mert biztos nem Fairy Tail-es vagy. - szögezte le a végére.
- Oh én a Quatro Cerberus klán mágusa vagyok!
Hirtelen hősi pózba vágtam magam, amint kimondtam a Quatro Cerberus nevet.
- De akkor te nyílván Makarov-nál vagy a Fairy Tailben.
Eszembe jutott a régi küldetésem, amikor gyakorlatilag megmentettem a várost és maga Makarov köszönte meg, aki Goldmine bácsi jó barátja. Sóhajtottam egyet.
~Áh, a nosztalgiázás...

- Oh én a Quatro Cerberus klán mágusa vagyok!-mondta nagy büszkeséggel, majd rögtön hősies pózba vágta magát.
- De akkor te nyílván Makarov-nál vagy a Fairy Tailben.-kérdzte. Kissé leragadtam annál hogy a Quaro Cerberusból való, akkor ismerheti azt a lókötő Max-ot is.
-Igen,-válaszoltam.-akkor te ismered Max-ot ?-kérdztem, s márt forrt dühömben a vérem.-mivel a legutobbi küldetésünk során rendesen faképnél hagyott anynit se modnott fapapucs.-eközben fölálltam ,-és szeretném neki ezt a "kedvességet" visszafizetni.

Igen. - válaszolt a kérdésemre, majd folytatta - Akkor te ismered Max-et?
Hirtelen nem értettem a téma váltást és hogy jön ide Max.
- Max? - gondolkodtam el halkan.
- Mivel a legutóbbi küldetésünk során rendesen faképnél hagyott, annyit se mondott fapapucs - közben indulatosan fölállt - és szeretném neki ezt a "kedvességet" visszafizetni.
A szemében az indulatok valósággal lángoltak. A fejemen egy hatalmas csepp jelent meg.
~ Mit csinálhatott Max?
Anoya egyre hevesebb lett.
- Nyugalom jégkirálynő, még a végén felolvadsz.
Anoya szúrós szemeit magamon éreztem, mintha parázzsal égettek volna. Ami elég paradoxon volt hisz ő jégmágus és én a tűz.
- Akkor ismered vagy sem?
- Persze ismerem...
Kicsit érződhetett a hangomon a kétségbeesés.
~ Vajon mit csinálhatott Max? És miért érzem úgy, hogy én fogom meginni a levét?

- Nyugalom jégkirálynő, még a végén felolvadsz.-mondta viccesen, bár én egyátalán nem voltam vicces hangulatomban, mindenem sajgott, és vissza kelett volna már menni a klánházba mielött még aggódni kezdenének. Mondjuk eléggé gyilkos módjára nézhettem rá, mert elég kétségbeesett pofát vágott
- Akkor ismered vagy sem?-kérdzetm ingerültn.
- Persze ismerem...-válaszolt röviden.
-Oh igen, akkor majd ha visszamész megtennéd nekem hogy jól seggbe rugdosott, mert azt hiszem nem fogok vele egy jó ideig találkozni ha így folytatom,- fogtam meg a kezem.

- Oh igen, akkor majd ha visszamész megtennéd nekem hogy jól seggbe rugdosod, mert azt hiszem nem fogok vele egy jó ideig találkozni ha így folytatom.
Ekkor ráfogott a sérült jobb kezére és azt kezdte el szorongatni. Talán az érintéssel enyhítette a fájdalmat. Végül is jégmágus. Elképzelhető, hogy a jéggel hűsíti a kezét. Ahogy ezen filóztam, észbe kaptam, hogy talán el kéne kísérnem egy kórházba.
Ráfogtam a bal kezére és húzni kezdtem magam után.
- Hé! Hova viszel?! - csattant fel.
Visszanéztem rá futás közben és rávigyorogtam.
- Oda, ahol ellátják a sérülésed. - mutattam a fájó kezére.
Utcáról utcára haladtunk. Igazából csak egy gondom volt. Fogalmam sem volt merre van ebben a városban az elsősegélynyújtó hely. De azért magabiztosan haladtam az ösztöneim után.

Reigen hirtelen megfogta a bal kezem is húzni kezdettt maga után.
- Hé! Hova viszel?! - csattantam fel.Ahogy mentünk előre még visszanézett rám és közben vigyorgott.
- Oda, ahol ellátják a sérülésed. - mutatott a fájó kezemre.
Utcáról utcára haladtunk. Mondjuk mérget vettem volna rá hogy azt se tudja merre megyünk. De engedtem neki, valahogy most már megbíztam benne, kedves volt és gondoskodni akart rólam.Mondajuk az is igaz amit vásároltam azt közbe otthagytuk a tett színhelyén de most már mindegy ^^"
-Itt jobbra.-mondtam, mire ő csak zavartan megvakarta a homlokát és közbe nevetett.

Egyik utcából a másikba fordultam. Lövésem se volt róla, hogy merre megyek de éreztem már a cél közelségét.
- Itt jobbra.
Végre bekapcsolódott a tájékozódásba a navigátor is. Azonnal jobbra fordultam be ahol először tudtam és végig szaladtam az utcán, aminek a végén ott állt a város gyógyító komlexuma. Bár mások csak kórháznak hívták.
- Nah, itt is vagyunk. Itt pikk-pakk rendbe hozzák a karodat.
Mosolyogva hátrafordultam.
- Hidd el jobb lesz, mint volt.

Rei egyből befordult jobbra, majd végigfutott velem a kórházik ami az utca végén állt. Hatalams fehér épület vol.
- Nah, itt is vagyunk. Itt pikk-pakk rendbe hozzák a karodat.-mondta vigyorogva., és igaza volt egyből fogadtak negem, leápolták és bekötözték a karomat.
- Hidd el jobb lesz, mint volt.-mondta.
-Igen, csak azt sajnálom, hogy amit vásároltam annak annyi lesz mire viszérünk. Ti a Quarto Cerberus mágusai mindig csak rohanni tudtok?-kérdeztem.-de mindegy..köszönöm hogy segítettél nekem, hálás vagyok.-mosoylogtam.-van mégegy ismerősöm a Quarto Cerberusból ami csak jó lehet. Tényleg nincs kedved betérni hozzánk a klánba?-kérdzetm lelkesen.-meghívlak valamire.-mondtam.

-Igen, csak azt sajnálom, hogy amit vásároltam annak annyi lesz mire visszérünk. Ti a Quarto Cerberus mágusai mindig csak rohanni tudtok?
Erre a mondatára elvigyorodtam.
- De mindegy. Köszönöm hogy segítettél nekem, hálás vagyok. - mondta mosolyogva - Van még egy ismerősöm a Quarto Cerberusból, ami csak jó lehet. Tényleg nincs kedved betérni hozzánk a klánba? Meghívlak valamire.
Fölöttébb csábító volt az ajánlat, de bele gondoltam, hogy mióta is voltam a városban. Már el kellett volna indulnom. Jobb kezemet a tarkómra tettem és a fejemet kezdtem vigyorogva dörzsölgetni.
- Nagyon kedves vagy, de nekem indulnom kell. Viszont szavad ne feledd, mert behajtom rajtad!
Szegény tudatlan lány. Nem tudja mit vállalt be ezzel. Ezzel a tudattal arcomon csak még nagyobbra húzódott a mosolyom.
- Rendben!
Eltávolodtam tőle néhány lépéssel, majd mágiához folyamodtam, hogy gyorsabban haza érjek.
- Red Cartpe!
Egy vörös szőnyeg formájú láng jelent meg alattam és fölemelt egy méter magasra. Még visszanéztem Anoya-ra.
- Örülök, hogy megismerhettelek! Még találkozni fogunk!
Ezután a kis "szőnyegem" hosszú piros csíkot húzva maga után elrepített egyenesen a klánház felé. Így szó szerint mondhattam volna, hogy elhúztam a csíkot...

- Nagyon kedves vagy, de nekem indulnom kell. Viszont szavad ne feledd, mert behajtom rajtad!
Kicsit elszontyolódtam, tudtam hogy sietős a dolga. Pedig megakartam köszönni a segítségét..
- Rendben.-mondtam.
A fiú eltávolodott tőlem pár lépéssel, láttam rajta hogy készül valamire.
- Red Cartpe!Egy vörös szőnyeg formájú láng jelent meg a fiú talpai alatt.
- Örülök, hogy megismerhettelek! Még találkozni fogunk!
-Abban biztos lehetsz.-mosolyogtam. Ezek után a kis szőnyegén, szinte szó szerint elhúzta a csíkot, gondolom meg se állt a Quarto Cerberusig. Éreztem, nem is , tudtam hogy még látni fogom őt, és nem csak őt hanem a cimboráját is. Max..kivételes barátod van. Mégis úgy érze az a sok mosoly, valami...sötét multat rejt. Valahogy ezt mindig megérzem.
Miután ellátták a karomat visszamentem a tett színhelyére. A cuccaim ott hevertek a földön. Még jó hogy semmi romlandót nem vettem, csak az üditők lettek olyan melegek mint a lóhugy. De sebaj mire valók a hűtök ugye? Na meg én ^^"

Repülve hasítottam a levegőt. A szél a hajamba túrt. Nagyon jó kedvem volt. Mióta beléptem a klánba és teljes jogú mágusként élek egyre több barátom van. Apa biztos büszke lenne rám. Elvigyorodtam. Fölnéztem az égre. Lehet, hogy csak képzelődtem, de a felhők mintha pont úgy álltak volna, hogy az arca kirajzolódott rajtuk.
- Büszke leszel rám! Nagyobb mágus leszek, mint te!
Nevetve szálltam tovább egy újabb sikeres küldetés és egy új barát szerzése után.

Vége

/ Köszönöm a játékot ^^ /