Csillagtalan éj

[Csillagtalan éj]

Éppen visszatértem a Fairy Tailbe bevásárló körutamról, s még nem kötöttem szerződést az újonnan szerzett Canis Venaticivel, pedig már ideje lenne. Na, nem baj, ha szükségem lesz rá, még úgyis meg tudom tenni. A dolgok most elég csendesek voltak, hisz legtöbb társam küldetésre ment. Én is ugyanerre készülök, szóval odasétálok a küldetésekhez, hogy találjak valami nekem valót, amikor megszólal Mirajane.
- Van ott egy, amiben a csillagokkal van problémájuk. A kilencven-ezres küldetés az. Szerintem neked pont jó lenne. –A szememmel időközben megtalálom a küldetést, és mikor Mira befejezte a mondatát, gyorsan átfutom, majd a végén szépen leszedem a falról, odamegyek a pulthoz, és beszélgetni kezdek Mirajane-nel.
- Szerinted, mi történhetett ott?
- Fogalmam sincs.
- Kérnék egy pohár baracklevet. –Tudniillik, hogy oda meg vissza vagyok a barackléért. – Na, hát végül is, azért kértek fel minket, mert ők sem tudtak rájönni a dologra. Köszi. –Közben megkapom a hatalmas pohárnyi baracklevem, és elkezdem szürcsölni, addig újból átfutom a szöveget. Összehajtogatom a papírcetlit, előveszem a pénztárcám, mert igen, van olyanom is, kiveszem belőle a baracklé árát, lerakom a pohár mellé, aztán felállok és elindulok kifelé.
- Elmentem, még a napokban visszajövök, remélhetőleg. –köszönök el, miközben már lépek is ki az ajtón.
Érdekes lesz, eddig még soha nem voltam küldetésen, érthetően kicsit izgatott vagyok már miatta. Elindulok haza, hogy összepakoljam a cuccaimat. Egyébként kibéreltem egy lakást és most ott lakom. A bérleti díj 78.500 havonta, 80 lenne, de lealkudtam, és mindig a hónap végén kell fizetni, ami szerintem rendben van így, mivel a hónap végére biztos össze tudok szedni annyit. És legalább tudom, mennyi kell még majd hozzá. Sikeresen takarékoskodhatok. Szép lakás, egy fürdőszoba, meg attól egy külön WC, egy konyha, egy szoba, meg egy félszoba egybekötve a konyhával, amit kineveztem nappalinak. A takarítást én végzem, természetesen, hisz bejárónőre minek költenék.
Előkeresem a fekete táskámat, s minden szükséges holmit, meg még a nem szükségeseket is, bele tömöm. Hála nagyanyó edzésének jó erőben vagyok, így meg sem kottyan ekkora súly.
- Huhh, minden megvan. Irány Hosenka. –Gondolom magamban, miközben hatalmasat lélegzem, majd bezárom az ajtót és elindulok. Vonattal megyek, hisz úgy jutok el a leghamarabb. A vonaton lenyitom az ablakot és kihajolok, nagyon jó érzés, ahogy a hajamat lebegteti a szél, mindeközben látni, elrohanni a tájat. Majd mikor már megunom a kifelé hajolást, visszaülök a helyemre. Hallom a többi embert beszélni a Hosenkában történtekről, de nem akartam odamenni, beszélgetni. Minek? Ha odaértem úgyis mindent elmesélnek a megbízóim. Elszunnyadok egy kicsit, de mire odaérek, addigra éppen fel is kelek.
Kiugrom a vonatról, és előttem már egy teljesen más környezet terül el. Keleti stílus ihlette meg az alkotót, így érthető, hogy miért érzem magam úgy, mintha keleten lennék.
Elkezdek bóklászni az utcákon. Mindenhol fürdők vannak, s szinte minden ember yukatában van. Amúgy már késő délután van, és lassan sötétedne befele is. Ilyenkor legtöbbször már látható ez esthajnalcsillag, de most sehol sem látom az égen.
- Hát valóban igaz volna, hogy nem látszanak a csillagok. Remélem ettől függetlenül, a csillaglelkeim még működnek. Mert, ha nem…

Miután megérkeztél a városkába egyből a megbízóidat kezded keresni. Meg is találod őket, a város fő épületében. Hatamas keleties stílusú, szinte palotának mondható hatalmas ház. Egy gyönyörű hosszú fehér hajú nő fogad téged.
-Jó estét, a nevem Miranda Resort-mutatkozott be.-én vagyok a ház asszonya.-mondta.-örülök hogy megismerhetlek. -Te is bemutatkozol. Amanda fölkísér téged a férjéhez.
-Nos, arról lenne szó hogy,gondolom ön is látja nincsenek csillagok az égen. Nyílván másutt van de itt nincs, hetek óta. A csillag fesztiválunkat pedig 5 nap múlva le kell fújnunk ha nem oldódik meg az ügy.-magyarázza James Resort a város igazgatója. A férfi egy elég magas vékony , barna hajú, jó képű, eszes férfinak tűnik.Elgondolkozol az ügyön de mivel mást nem tudtak mondani ezért úgy döntesz saját magad nézel körül. Legelőször is elmész egy jó kis fürdőbe. Miközben fürdesz s börödet körülöleli a jó meleg víz, fölnézel az égre. Egy szem csillag se. Miközben bámulod az eget észreveszed hogy mintha halványodna az égbolt, vagyis inkább az ami betakaraja, majd hirtelen egy lila színű varászkör csillan föl az égen ami ismét betakarja az ott keletkezett foltot. Fölpattansz a helyeden. Egyértelműen mágia...
Idáig tartosn a posztod!

Tovább sétálok, és mivel már eléggé kezd sötétedni, úgy döntök, hogy megkeresem a megbízókat. Előveszem a felkérést, hála az égnek rajta van a cím, de még így is sok időbe telik mire megtalálom a helyet. Egy darabig még az utcákon mászkáltam.
- Huhh –ekkor meglátok egy családot, és odaszaladok hozzájuk. –Jó estét! –Köszönök illedelmesen –Megmondanák, hogy merre találom ezt a címet? –Közben odanyújtom feléjük a felkérést, és mutatom rajta a címet. Aztán megszólal a férfi.
- Jó estét! Látja ott azt a hatalmas házat? –rábólintok- Az lesz ez a cím.
- Köszönöm szépen.
Elindulok a ház felé, s ahogy egyre közelebb érek, úgy tűnik számomra egyre nagyobbnak és nagyobbnak. Megállok a kapu előtt, s amint sikeresen megtalálom a csengőt, meg is nyomom.
Amíg nem jön ki senki, elkezdem egy kicsit elemezni a házat. Innen ahol én állok, úgy tűnik, mintha csak egy kis részét látnám a kertnek, így bizonyára az is szép nagy akár a ház, amely a városhoz hasonlóan keleties stílusú. Sok bokor és fa van, és egy kis tó is a ház előtt, amiben, ha jól veszem ki a körvonalait és színfoszlányait, akkor tavirózsa van. Majd egyszer megpillantok egy felém tartó alakot, aki mikor közelebb ér, veszem észre, hogy egy gyönyörű nő. Kinyitja a kaput és beinvitál. A lámpások fényében látom, hogy szép hosszú hófehér haja van, eközben hozzám szól.
- Jó estét, a nevem Miranda Resort, - mutatkozik be nekem. - én vagyok a ház asszonya. Örülök, hogy megismerhetlek.
- Engem Sophy Walternek hívnak. Én is örvendek. Hogy a lényegre térjek, én a felkérésük miatt vagyok itt, a Fairy Tailtől jöttem.
- Gondoltam. Felkísérlek a férjemhez.
- Köszönöm.
Bementünk a házba, majd a felfelé vezető hosszú, lépcsősor után, egy folyosóra értünk.
Miranda a folyosó végén lévő szobáig vezetett, majd bekopogott oda. Ekkor meghallottunk egy szimpla „Szabad!”-ot, és benyitottunk.
Miranda meghajolt, majd kiment a szobából, kettesben hagyva minket.
- Jó estét! Én a felkérésük miatt, jöttem. A nevem Sophy Walter, kérem, bízza rám a dolgot! –Mélyen meghajolok.
- Üdvözlöm. A nevem James Resort, a város vezetője. Ürülök, hogy ilyen hamar elvállalta valaki az ügyet. Nos, arról lenne szó, hogy gondolom ön is látja, nincsenek csillagok az égen. Nyílván másutt van, de itt nincs, hetek óta. A csillag fesztiválunkat pedig 5 nap múlva le kell fújnunk, ha nem oldódik meg az ügy. –Magyarázza a magas, vékony, barna hajú, kinézetre igen okos férfi, s én fel is fogom, hogy mire akart ezzel célozni: minél hamarabb visszajuttatni a csillagokat az égre.
- Értem. Mást nem tudnak még mondani? Esetleg, hogy volt-e valami furcsa mikor elkezdődött?
- Sajnálom, mi nem vettünk észre mást, csak, hogy egyik este már nem voltak fenn a csillagok.
-… Értem. Megteszek minden tőlem telhetőt a siker érdekében.
- Köszönjük.
- Remélem, nem zavarja, ha kicsit kutakodok a város területén.
- Természetesen. Végezze csak a dolgát.
Majd ismét meghajlok, és kimegyek a szobából.
~Hmm, vajon hol kezdjem. Ha már itt vagyok, akkor veszek egy forró fürdőt. Azután még a felderítés is jobban fog menni. ~ Gondolom magamban, és elindulok a fürdő felé. Nem sok vendéget látok út közben, valószínűleg megrémítette őket a dolog.
Odaérek a fürdőhöz, bemegyek, s már hamarosan a vízbe mászok befele. Megnézem, hogy milyen a víz hőmérséklete.
~Hmm, ez kellemes –Majd teljesen bemerészkedem. A vízben senki sincs rajtam kívül, így van időm gondolkozni. Hátammal nekidőlök egy sziklának, közben a karomat mosom. ~Vajon mi okozhatja ezt? Biztos, hogy nem a vízgőz…
Felfelé bámulok, az égre, ahol jelenleg egy nagy sötétség helyezkedik el, illetve még néhány felhő is.
Az egyik felhő pereménél mintha hullámzott volna az ég, így felpattantam a helyemről.
- Hát ez meg mi a csoda?? –A hullámok helyén, a felhő mellett láttam is egy csillagot, és ott minta világosabb lenne az égbolt, viszont ekkor a hullámok helyén egy lila fény villan fel, alig feltűnően, ám egy mágus szemének igen is észrevehető. Majd eltűnik, s az ég ugyanolyan, mint amilyen ezelőtt volt. –Semmi kétségem e felől, ez bizony mágia!

Kiugrok a vízből, gyorsan felöltözöm, és újra a városban kezdek el bóklászni, hátha találok egy mágust. Minden egyes kis zugba, nagy zugba benézek, de sehol egy mágiát használó személy, még normális embereket sem igazán találok, valószínű, hogy ilyen későn már nem jönnek ki a szállásukból. Pedig kell lennie valakinek, aki megidézi az a mágikus kört.
-Isteneeem… -sóhajtok nagyot –pedig már azt hittem, nyomon vagyok…
Mint, hogy mást nem igazán tudok kezdeni, visszamegyek én is a szállásomra, hogy holnap megújult erővel kereshessem a csillaghiány okát.
Viszonylag hamar elalszom, ahhoz képest, hogy alig hagy nyugodni az eset, és olyan mélyen szunyókálok, hogy még egy meteor sem ébresztene fel. Másnap reggel kicsit nyűgösen kelek fel, mert ki kell másznom ebből a kényelmes ágyból. De üsse kavics, elvégre nem a pihenés miatt jöttem ide…, dolgom van, nagyon fontos dolgom. Már olyan fél kilenc lehet, mikor sikeresen elhagyom a szobámat, és figyelmes leszek egy elég nyilván való dologra, amit tegnap észre se vettem. Nappal is fakóbb az égbolt, fakóbb és homályosabb, csak a felhők látszanak teljesen tisztán az égen, még a Nap is elhomályosodik.
~Ez is biztos a mágia hatása lehet. ~gondolkozom el, a tegnap történteken. ~Hát, talán most, hogy már nappal van, találok valami érdekfeszítőt, és hasznosat.
Újra körbe jártam a várost, töviről hegyire átkutattam mindent, bementem minden egyes helyre kérdezősködni, de mindenhol ugyanazt a választ kaptam:
„Én nem tudok semmit.” – „Nem voltam itt.” – „Egy szimpla borús nap volt, mint a mai.”
~ Persze, hogy borús nap volt, hiszen akkor már működött a varázslat…, sok bolond ember, csak azt hiszik, hogy az időjárás szórakozik velük.~ kezdett egyre jobban idegesíteni a helyzet, mert olyan nincs, hogy senki ne tudjon semmiről. ~Vagy csak elkerülöm a megfelelő embert. ~ amint ezt kigondoltam, megéreztem egy mágiával rendelkező személy jelenlétét, körülnéztem, és csak egy fiatalembert láttam. ~Érdekes…, eddig hogy-hogy nem vettem őt észre? Talán ő okozza a problémát! ~ kezdek el gyanakodni. ~Mi bajom lehet abból, ha beszélek vele? –Majd odamegyek hozzá, és megszólítom.
-Ömm… uram…, önt még eddig nem láttam erre, érzem az önből áradó varázserőt, miért jött ide, és milyen mágiát használ? –nyomulok rá hirtelen, amitől ő meg sem tud mukkanni, majd később nagy titkolózás közepette elárulja, hogy végül is ugyanazért van itt, amiért én is.
-Hmm… -Gondolkozom el egy kicsit, majd rákérdezek, hogy mit talált eddig, végül is, ez nekem is lehet egy újabb kiindulópont, amitől már jobban el tudok indulni egy bizonyos vonalon, de sajnos negatív választ kapok, ő sem talált semmit. Az, hogy számomra legalább ennyire megnyitotta magát, azt jelenti, hogy nem az ellenségemet találtam meg. Habár lehet, előrébb lennék azzal, ha vele vagy velük futottam volna össze, mert akkor nem kéne pazarolnom az időmet, és már meg is lennék a kihallgatással, meg a probléma elhárításával, és nem kéne tovább várni az itteni embereknek az előkészületekkel sem, és meg is tarthatnák a fesztivált már a napokban. De mindegy, örülök a kialakul helyzetnek is, nem szabad telhetetlennek lennem, s minthogy még csak az első a legelső felkérésemet teljesítem, meg kell ragadnom minden lehetőséget. Aztán eszembe jutott, hogy a két szem többet lát elv beválhat itt is, úgy hogy megkérdezem, hogy csatlakozhatok e hozzá. –Van esély arra, hogy együtt dolgozzunk? –Érdeklődöm az ötletem felől. Elfogadja az ajánlatomat, aminek személy szerint nagyon örülök, mert ennyivel is könnyebb lesz neki és nekem is.

/Bocsi, hogy csak ilyen későn írtam meg, meg, hogy ilyen rövidre sikerült ^^"/

Lovaskocsinyikorgásra ébredsz reggel. Mikor szétnézel magad körül csodálkozva látod hogy csak a papa hintázik melletted székében Tamoja pedig szőrén szálán eltűnt.
-Jó reggelt Bokuro bácsi.-köszönt az ismeretlen.-meghoztam a mai szállítmányt.-mondta kedvesen.-oh, és ki ez a bájos lányka?-kérdezi kedvesen közbe feléd fordul. Meglepődsz majd pár pislogással alrébb bemutratkozol és elmondod hogy egy vándor vagy.
-oh értem.-mosolygott. A férfi nem tűnt gonosznak sőt iagzán kedves fickónak nézett ki, de éreztél rajta valami különöset. A férfival jött két fickó lepakolta az ételt italt meleg ruhát amit hozott az öregnek, majd el is mentek, de a fickó ott maradt.
-gyönyörű nem?-kérdzte. Megkérdezed hogy mire gondol.
-A kilátás, szeretek ide járni, csa ez a fene nagy borulás ne lenne.-mondta. Meglepődsz, úgy mondta ezeket mintha nem is tudna semmit arról a kőröl. kérdezősködni kezdesz róla.
Eddig tartson a postod.

-Az a kő arra szolgál hogy bevilágítsa az eget s ezzel eltűntessen minden csillagot.-közben a férfi fölállt.-túl meszsire keresgélt.. Sophy Walter. Már pattantál volan föl mikor hirtelen elhomájosult minden. Egy barlangban ébredsz ami, sötét, vizes és elég büdös is. Egy nagy sziklához vagy kikötve. Eleresztesz egy félénk "Hahó-t" de csak egy fákjaláng a válasz.
-Örülök hogy felébredt, mert elakarom mondani az igazságot. Nem hiszem hogy valakinek si kifecseghetné, ahoz ön túlságosan is kötött.-célzott a kötélre, mely valószínű volt hogy varázskötél.-tudja mivel járna ha még ennél is több túrista jönne ide?-kérdezte.-még több fénynel, még több szennyezéssel, még több bűncselekménnyel, még több olyan dologgal ami csak arra zsolgál hogy a polgármester zsebe jó alaposan meghízzon, de ezt nem hagyom.-modnta majd ökölbe szorította a kezét. Nagyokat pislogsz jelezve nem értesz belőle túl sokat.
-A polgármesterét, az apámét, ...-mondta.
Eddig tartson a postod.

- Az apám... csak a pénzért él, semmi sem érdekli, még a saját tulajdon fia sem aki látta hogy amit csinál az rossz és ellene mert szegülni. Lehet hogy most úgy látja én vagyok a gonosz, de én csak..igazságot akarok,hogy változzon vissza azzá az emberé akit mindenkinél jobban tiszteltem. És nincs más módja mint hogy kicsit tönkreteszem a városát. Nem hagyom hogy mégtöbb pénztől megrészegülve, azt higgye bármit megtehet.-magyarázkodott a férfi. Kicsit elgodnolkozol, próbálsz belegodnolni a helyzetébe. Fölajánlod neki hogy talán ketten megtudjátok oldani ezt a dolgot úgy hogy mindenkinek jó legyen.-Nem akarom önt bántani kisasszony, csak értsen meg, ha ön közbeavatkozik, mindaz amit elértem semmibe vész. De tudja mit, talán mégiscsak a segítségemre lehet.-mondta majd leoldotta rólad a varázskötelet.-kérem kövessen.-mondta. Egy szép, végre tiszta és illatos helyen köttök ki.-Apámnak van egy gyengéje amit nem akartam fölhazsnálni ellene, de most nem tehetek mást. Anyámat az életénél,talán a pénzénél is jobban szereti, nálam is. Érte képes lenne bármit megtenni, kérem Sophy kisasszony segítsen nekem.-kérlel téged, bár eléggé vonakodsz ettől az egésztől.
Választhatsz:
-1Vagy beleegyezel és segítesz neki hogy megzsaroljátok az apját.(ez esetben nincs pénzjutalom de több Varázserő.)
-2 Elutasítod a fölkérést és harcba szállsz a férifval hogy pontot tégy ennek az egésznek a végére.( ez esetben marad a megígért pénzjutalom)

A két férfi megdöbbenve néz táged eme csdás szónoklat után. Néma csend kövekezett, elgondolkodó arcukat a lassan lemenő naplemente féynei ragyogatják meg.
-Apa én..-kezd bele a fiú.
-Hagyd Jeremy...ennek a kisasszoynak teljesen igaza van.-ebben a pillanatban a férfi kivette zsebéből a pénztárcáját majd erőtlenül a földre dobta.- Mit ér a pénz tudás hatalom, ha...-s ekkor megakadt kicsit , emlékektől telt szíve könyneket csalt szemeibe. Látta a kisfiát először lábraálni s azt ahogy először, nagy ragyogó szemekkel fölnézett a csodás csillagokra.- nincs meg mellettünk az aki ragyogóbb minden csillagnál...-mondta elcsukló hangon. A fiú közelebb lépett az apjához majd hírtelen midnketten sírva ölelték meg egymást. Mosolyogva figyeled a történteket, s lenyugtázod magadban hogy a küldetést elvégezted. Pár pillanattal késöbb Mis Resort is kilép az ajtón s zokogva ölelgeti csókolgatja fiát. A tulajdonos maradásra bír ugyanis másnap kerül megrendezésre a csillagfesztivál. A hegyen követitek szemmel a fesztivált mely megtöltötte élettel a várost. Azomban Mr. Resort intézkedése szerint mikor már minden csillag látható lesz az égen csak gyertyák éghetnek a városban. Így a lámpák fénye nem fogja elnyomni és láthatatlanná tenni a cosdás látványt. A csillagnézés alatt Jeremy még odasúgta neked:
-Ha te nem lennél én egész életemben egy semmirekellő csatornapatkány lennék Köszönöm...Sophy Walter.-mondta halkan s egymsára mosolyogtok. Hogy tetőzd az élményeket megörvendezteted barátaidat egy-egy előhívott csillaglélekkel is akik tartanak nekik egy kis bemutatót. Másnap reggel megkaparintod az ígért összeget s nyugodt, derűs arcal hagyod el a várost.