HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Kristály-tükörkép (Tabuchi és Leanna)

Go down 
SzerzőÜzenet
Leanna Darkness
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
avatar

Hozzászólások száma : 170
Aye! Pont : 8
Join date : 2011. Feb. 09.
Age : 24
Tartózkodási hely : Grimmoire Heart - a léghajó tetőtere

Karakter információ
Céh: Grimoire Heart
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Kristály-tükörkép (Tabuchi és Leanna)   Szer. Okt. 19, 2011 9:43 pm

Tabu és Tango habozás nélkül levetették magukat a mélybe, de megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem használnak semmilyen mágiát, és egyenesen zuhan lefelé mindegyikük.
– Le fogtok zuhanni! – kiáltottam kissé félve, és már indultam is utánuk, bár tudtam, hogy Aqulia csak egy személyes.
– Ugyan, csak bízz bennem.
Pár pillanatig csendben voltam, de aztán megpróbáltam felé nyúlni és megragadni a karját. Valahogy meg akartam állítani, mielőtt palacsintává lapulnak, azonban a macskája megragadva a karját arrébb rántotta.
– Hát nem hallottad? Bízz benne. – szólalt meg, mire enyhén kikerekedtek a szemeim.
~ Beszél? De é~des! Na, jó, erre most akkor sincs idő! Tennem kell valamit, mielőtt…
Gondolatmeneteimet egy kisebb fény szakította félbe, majd a hófehér szárnyak kibukkanása Tango hátán. Egyet-kettőt csapott velük, majd pillanatok alatt biztonságban tartotta a mágust. Nagyot sóhajtottam, és elmosolyodtam, ahogy lassan közeledni kezdtünk a föld felé.
Az éjszaka csendjébe nem épp halk landolásunk hasított bele, főleg Aqulia szárnyai kevertek hatalmas porfelhőz, szanaszét hordva a zörgő leveleket és gallyakat. Leugrottam a hátáról, majd megigazítottam kicsit a hajamat, csak annyira, hogy ne nézzen ki úgy, mint valami rossz szénakazal. Megköszöntem Aqulia-nak a segítségét, majd egy gyors fejsimogatás után visszaengedtem a világába. Ezt követően nagy vigyorral fordultam két új társam felé.
- Jó ég, egy pillanatra komolyan a frászt hoztátok rám. De örülök, hogy nincs bajotok, szépen csőbe húztatok! – nevettem el magam. – Úgy nézem, titeket igazán nem kell félteni. Egy jó ideig nem kéne visszamennem a céhbe… Zancrow szénné égetne. Amúgy, ha már úgyis itt vagyunk, nincs kedvetek kicsit körülnézni? A múltkor olvastam egy könyven egy közeli kristálybarlangról, elég sok ember tűnt el arrafelé mostanság. Ott van fenn a hegy tetején – böktem egy magasabb hegyoldal közepe tájékán lévő, már messziről csillogó üregre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tabuchi Metarikku
Sárkányölő
Sárkányölő
avatar

Hozzászólások száma : 556
Aye! Pont : 45
Join date : 2010. Oct. 17.
Age : 21

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 14
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Kristály-tükörkép (Tabuchi és Leanna)   Csüt. Okt. 20, 2011 1:29 pm

Bár lenne még mivel hülyíteni szegény lányt, nem szeretném, ha túlságosan megijedne – és talán így van vele Tango is. Ő azon az elven lehet, hogy jobb nem kísérteni a sorsot, egyszer elkapja őt még a léghajón, és agyonölelgeti, hogy hála istennek, semmi baja nem lett.
Emiatt ereszti ki szárnyait, és csap vele néhányat, hogy stabilan legyen a levegőben, majd megragadja a ruhámat, és engem is megtart, míg nem leérünk a földre. Annál tovább felesleges is lenne…
Bár lehet, későn kapott el a cica, nem túl stabilan, és túl gyorsan repülünk… pardon, zuhanunk a föld felé, és egy hatalmas toppanással érek a földhöz, ami után még rugóznak a lábaim kicsit, miközben Leanna is megérkezik – szintén zuhanva, hatalmas porfelhőt keltve ezzel, ami enyhén köhögésre késztet.
Amint végre készen van a pipere dolgaival, elbúcsúzik a hatalmas sastól, majd nagyot sóhajtva, mosolyogva fordul felénk.
– Jó ég, egy pillanatra komolyan a frászt hoztátok rám. De örülök, hogy nincs bajotok, szépen csőbe húztatok! – nevet fel, mire én is elmosolyodom. – Úgy nézem, titeket igazán nem kell félteni. Egy jó ideig nem kéne visszamennem a céhbe… Zancrow szénné égetne. Amúgy, ha már úgyis itt vagyunk, nincs kedvetek kicsit körülnézni? A múltkor olvastam egy könyven egy közeli kristálybarlangról, elég sok ember tűnt el arrafelé mostanság. Ott van fenn a hegy tetején – mutat fel egy középméretű hegy oldalára, melynek a közepéről már innen látszik, hova is akar eljutni a lány – egy csillogó fényes pont jelzi a kristálybarlang hollétét.
– Ami azt illeti… mehetünk, úgyse lenne semmi dolgom. – vonom meg a vállam, mire ő teljesen fellelkesül, s el is indulunk a barlang szája felé.
Nem is gondoltam, hogy ilyen kínzó feladatba egyezek bele – mivel hosszú, kegyetlen tájon át való sétának állunk neki, csak azért, hogy leküzdhessük a távot. Kiinduló helyünkről, mintha közelebb lett volna a cél…
Néha lihegve állunk le pihenni, hogy aztán pár perc múlva újra nekiindulhassunk. Igazából, nagyjából fél óra múlva érünk el a barlang szájához, nekem mégis hosszú, szörnyű, és fárasztó óráknak látom ezt a 30 percet – soha többé nem hallgatok olyan túraötletre, ami Leanna szájából hangzik el, ez az egy biztos.
– Ott vagyunk máá~r? – nyögünk fel Tangóval egyszerre, mire ledobjuk magunkat, akárhol is vagyunk.
– Ami azt illeti, igen. – közli velünk Lea egy kis szemlélődés után, mire én is kinyitom a bal szemem. Egy barlang hatalmas szája magasodik felém, mintegy úgy téve, mintha én lennék a prédája – először kicsit összerezzenek, majd megnyugodok, hogy ez valójában milyen jó, mert megérkeztünk.
Már a barlang nyílása körben is meg van kristályosodva – s látszódik, belül egyáltalán nincs olyan felület, amit ne fedne kristály. Az egész belső teret fény világítja meg. A hold apró sugarai mindenegyes kristályon megtörnek, s továbbállnak a mellettük lévő, szomszédos kristályokra, így világosságot teremtve ott.
– Nos, akkor mire is várunk? Menjünk be, és nézzük meg, mitől épült ilyen rejtélyesre és magasra az a barlang! – csapok levegőbe az öklömmel, majd feltámaszkodok. Amint felhúzom Tangót is, vele és Leával oldalamon lépek be a barlangba – bár ne tenném ezt…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://katekyo-szj.hungarianforum.com/
Leanna Darkness
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
avatar

Hozzászólások száma : 170
Aye! Pont : 8
Join date : 2011. Feb. 09.
Age : 24
Tartózkodási hely : Grimmoire Heart - a léghajó tetőtere

Karakter információ
Céh: Grimoire Heart
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Kristály-tükörkép (Tabuchi és Leanna)   Szomb. Okt. 22, 2011 9:36 pm

– Ami azt illeti… mehetünk, úgyse lenne semmi dolgom. – mondta meg, mire egy nagy vigyorral lelkesen megiramodtam a barlang felé.
Soha nem hittem, hogy fitt vagyok, de valahogy az út rácáfolt erre. Míg én könnyedén ugráltam a sziklákon és kapaszkodtam a magas emelkedőn, Tabu és Tango szemmel láthatóan nehezen viselte ezt a túrát. Néha megálltunk egy kicsit pihenni, ilyenkor nekem is volt elég időm kifújni magam. Szerencse, hogy olyan típus vagyok, aki nehezen fárad, utána viszont gyorsan ki is piheni magát. Persze ez helyzetfüggő is, de egy kis hegyi túra mégsem fog levenni a lábamról.
Hozzávetőleg fél óra alatt értük el a barlangot, két társam mégis olyan állapotban volt, mintha legalábbis több kilométert haladtunk volna.
– Ott vagyunk máá~r? – nyögtek fel Tango-val egyszerre, ahogy lehuppantak a földre.
– Ami azt illeti, igen – mosolyodtam el, ahogy egy kis nézelődés után megbizonyosodtam róla, tényleg ezt a barlangot keressük.
A kristályképződmények már a barlang szájában is látszódtak, a holdfény pedig gyönyörű színekbe öltöztette őket. a kristályokon továbbterjedt a fény, így jó ideig világosra, vagy legalább félhomályra lehetett számítani.
– Nos, akkor mire is várunk? Menjünk be, és nézzük meg, mitől épült ilyen rejtélyesre és magasra az a barlang! – öklözött a levegőbe, majd talpra küldötte magát.[/color]
Miután Tangot is felsegítette, beléptünk a barlangba. A fényjáték, amit a kristályokon keltetettek a hold sugarai, teljesen elkápráztattak. Egyszerűen lehetetlen volt elhinni, hogy egy ilyen gyönyörű helyen emberek haljanak meg. Lehet, hogy igazából csak szóbeszéd az egész…
Azonban, ahogy egyre beljebb haladtunk, a kezdeti nyugalom lassan de biztosan valami furcsa érzéssé vált. Menekülni akartam, úgy éreztem, rohannom kell, messze innen, minél hamarabb. De maradtam. Nem akartam gyávának tűnni, pedig az arcomról le lehetett olvasni, hogy valami nem oké. Tabu is kissé érdekes arckifejezést öltött fel, szerintem ő is érezte, milyen furcsa kisugárzása volt a helynek. Azonban a kíváncsiságom erősen felülkerekedett a félelmemen, így határozottan haladtam tovább előre.
Mikor már a kristályok egy fokkal halványabban világítottak, észrevettem valamit a fal mellett. Egy vérbe fagyott, hajdanán embernek nevezett, szinte felismerhetetlen lény feküdt ott. Talán férfi lehetett… valamikor… jó régen.
Eleresztettem egy látványos fintort, majd tovább folytattam az utat, és láthatóan társaimat sem hatotta meg jobban a látvány. Tovább haladva egyre több csontba ütköztünk, ruhadarabokba, de főleg rengeteg vérbe a gyönyörűen csillogó falakon és padlón. Hirtelen megcsúszott a lábam, ahogy egy erősen lejtős részhez érkeztünk, és fenékre huppantam. Azonnal csúszni is kezdtem lefelé megállíthatatlanul, de Tabu is ugyanerre a sorsra jutott. Nem arról volt szó, hogy béna voltam – kivételesen nem. egyszerűen a talaj egyik pillanatról a másikra vált teljesen simává és olyan csúszóssá, mintha szappanos üvegre léptünk volna. A hosszan tartó siklásban csupán a lent lévő fal állított meg minket, amelybe mind a ketten durván belecsapódtunk. Fájdalmasan nyögtem fel, ahogy ülésbe lendültem, és megtapogattam a nyakam.
- Áh… a rohadt életbe, ez nagyon fájt! – sziszegtem, majd körülnéztem. – Mi a… az meg micsoda?
Egy hatalmas, kristályokkal övezett teremben voltunk. Mindent ezek a fényes képződmények borítottak, de a járat után nem is ez volt a meglepő… hanem a terem közepén álló hatalmas tükör…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tabuchi Metarikku
Sárkányölő
Sárkányölő
avatar

Hozzászólások száma : 556
Aye! Pont : 45
Join date : 2010. Oct. 17.
Age : 21

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 14
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Kristály-tükörkép (Tabuchi és Leanna)   Szomb. Okt. 22, 2011 11:01 pm

Még jól felszívom magam levegővel, mielőtt teljesen benn lennék a kristályos vesztőhelyen. Nem mesélt erről Leanna, de ha jól belegondolok, hogy min röhögtek azok a szánalmas emberek… ahogy Tango rám tekint, szinte hallani a gondolatait, de legalábbis ki lehet olvasni a szemeiből. ~ Szörnyű emberek van a céhben, ez tény… de tisztán emlékszem, mikor erről beszéltek. Tisztán emlékszem…
Elhúzom a számat. Eh, ezt nem kéne… Hogy ha tényleg úgy van, ahogy ők mondták, nagy bajban leszünk, bár egy rohadt barlang át ne járjon már az eszemen. Mégis, egyre többet ráz a hideg, ahogy itt vagyok, és Tango is közel húzódik hozzám… fél. Utálja kimutatni mindenkinek, még nekem is, valójában hogy érez, de úgy látszik, erre is sor kerül…

– Azaz idióta tudod hová ment küldetésre, Russ?! – nevetett fel a férfi, ahogy újabb korsó sört döntött le a torkán.
– Várj, kitalálom! Hakobe-hegy? Fort Term? – vigyorodott el, teljesen magán kívül, majd rám pillantott. – Nézd, ez a kislány, hogy issza a mondandónk! Hát szeret minket! Hé, ribanc, ide,ide… - vigyorgott továbbra is, mire én egy „tyeh” szócska társaságában elkaptam tekintetem asztaluktól, de tovább hallgatóztam.
– Dehogy! Valami ismeretlen hegyre ment. Tudod, a kristálybarlangba, amit, hű de félnek.
– A világbarma! S még ő volt a társunk, szánalmas! – röhögött fel, és a nyál, mely addig képződött szájában, kisebb zuhatagként tört elő szájából. Csodálatos látvány volt.
– Minden évben, ha nem, hónapban meggyilkolnak ott valakit. De csak azért ilyen ritkán, mert keveset járnak oda, elővigyázatosságból… ki tudja, mi rejtőzik ott! De az a szánalmas férfi csak bemerészkedett oda! Megbánhatta!


Akárhányszor végignézek a termen, csak ezek a párbeszédek zengnek fejemben. Nem tudom felfogni se azt, hogyan voltak képesek így túllépni egy bajtársuk – valószínűleg – vesztét. De belegondolni abba, hogy mi így bemerészkedtünk az oroszlán barlangjába…
Egy pillanatra megtántorodok, de egy remegő sóhaj kíséretében újra erőt veszek magamon. Nem szabad pont most úgy döntenem, hogy elfutok. Tango már valamivel magabiztosabban járkál mellettem, de lehet az is, hogy csak erőt vett magán – nem tűnhetek gyávának két nő közelében alapon. Hát, ahogy érzi…
Igaz, próbálkozom, de nem tudok sose elnyomni egy idétlen grimaszt, ami annak eredménye, hogy nem akarom azt a görcsös, idióta, félénk fejemet vágni. Amit talán eddig csak 4 ember láthatott igazán… persze az a nyomorult Den is…
Ahogy egyre beljebb haladunk, egy… valami teteme tűnik fel előttünk. Teste már oszlásnak indult, s így tökéletes betekintést nyerhetünk szervezetének belsejébe, már, ami megmaradt belőle. Alvadt vér darabkák hullnak ki, néhol pedig egy-egy fél szerv is kicsusszan. Nem túl finom látvány, valljuk be, de láttam már rosszabbat is – hamar arrébb fordítom tekintetem, próbálok egyáltalán nem rá figyelni, inkább másra koncentrálok. Mondjuk, ezt elég nehéz úgy, hogy csontokban botlasz meg, vagy egy kristályra feltűzdelve egy cuki, holt pofika mereszti rád szemeit – melyek valójában már rég ki lettek kaparva helyükről, így medrük üresen állnak. Lehet, hogy ezt a barlangot emberek használják különleges szeánszokra, kínzásokra, áldozásokra, valami bizarr istennek. De, ha mi leszünk az áldozni való… keressenek jobb hobbit ezek az emberek, például istenítsenek engem.
A kristályokat lassan egyre több vér fedi be, ami bár meg-megcsillan a hold fényén, ennek kárán még is folyamatosan sötétebb lesz a barlangban, egyfajta félhomály.
A nagy mélázásban szinte észre se veszem, hogy egyre kevesebbet roppan alattam a törhető kristály, és egyre kellemetlenebbül sima felszínre érünk. Viszont, mikor meghallom Leanna apró sikkantását, s Tango halk szitkait, jövök rá, már túl késő visszamenni… és csúszni kezdek.
Idegesítő, hepe-hupás, de legalább nem kristályszilánkos járaton csúszunk mind a hárman, és egyre inkább kezd rossz érzésem lenni. Ahogy lejjebb érünk, érződik a vér szaga… halk sikolyt hallok a fejemben, mely erősödni kezd.
„Már késő… hiába fogod a fejed. Hiába akarsz minket kiűzni innét. Itt vagyunk, s a végzeteteket akarjuk.”
Ezeket a mondatokat hallom, hol egybefolyva, hol külön-külön – egyre hangosabban, miközben embertelen ordítás, s női sikolyok társulnak ehhez. Akik itt rejtőznek… embereket gyilkolnak… többen vannak… lenn vannak… és ránk vadásznak!
Ahogy véget ér a „csúszda”, egy hatalmas fal állja utunkat – ez az egyetlen, ami megállít a további csúszásban, és hatalmas sebességgel csapódunk bele. Tango viszonylag tompítani tudja zuhanását szárnyai kieresztésével, de én, és Leanna könyörtelenül tompulunk le az ütközéstől.
– Áh… a rohadt életbe, ez nagyon fájt! – szisszen fel társam, és ahogy földet érek, a hangok abba maradnak… de a rossz érzés nem. Lihegve, könnyekkel küszködve veszek erőt magamon, s fojtok el minden érzést, miközben felnézek. – Mi a… az meg micsoda? – emelem tekintetem a kristályterem közepére. A falak többnyire simák, alig tükröződik róluk valami, néhol szilánkok állnak ki belőlük… de nem ez a lényeg. Hanem a teljesen sima, gyönyörűen tükröződő kristálytükör… hihetetlen…
– Menjünk, és derítsük ki. Ezért jöttünk, nem? – próbálom feloldani gátlásomat „lazaságommal”, de nehezen megy. Azaz érzés…
– Tabu, meg vagy még? – kérdi aggódva macskám, mire én kihúzom magam.
– Hogy ne lennék! - állunk fel, s indulunk el megfontolt léptekkel a tükör felé.
Lassan árnyaink is kirajzolódnak a tükörben, s mire közel érünk, nagyot sóhajtok. Semmi különös, csak egy tükör… bár, kicsit mintha torzul, mutatna minket. Mintha mi lennénk, de mégis, mások… bár lehet, csak a félhomály teszi.
– Hisz itt nincs semmi különös… - fordulnék sarkon, de hirtelen megtorpanok. Nem… pontosan tudom, hogy nem vigyorodtam el. Még csak egy apró mosoly se volt az arcomon azóta, hogy beléptünk ebbe a barlangba. Mégis… tisztán látszik, ahogy a tükörképem pofáján vigyor terül el. Egy olyan vigyor, mikor Den gyilkolásra készül.
Tango, s Leanna is, velem egyetemben, értetlenül lépnek hátra. Mi folyik itt? Mind a három vigyorog? Na meg… mintha… tényleg, mintha teljesen mások lennének.
Tükörképem nevetésre nyitja száját, de először nem jön belőle hang – pár másodperckéséssel érkezik az meg, mintha egy üveg mögül röhögne valaki. A többiek csak sejtelmesen vigyorognak, s a tükör-Tabu kilép helyéről… ahogy kimozdul, úgy változik meg külseje is. Nem teljesen, hisz simán összetévesztenék velem – de tükröződik róla a gonoszság.
Másodjára társam, pontosabban társa jön elő a tükör rejtekéből… mintha csak Tango lenne, átfestve, s sokkal ádázabb tekintettel megajándékozva.
Leanna tükörképe hasonlított legjobban „alkotójára” – de nem értettem, mi folyik itt. Nekik a tükörben a helyük, teljesen úgy kinézve, mint mi… úgy viselkedve, mint mi…
– Aranyaim! Hát itt vagytok, tényleg jöttetek kivégződni? Szar ügy! Személyesen is előttetek, ki az első csapást méri majdan rátok: Tabuchi Firerikku! Féltek már, aranyaim?! – vigyorodik el, feltartva, s lángba borítva bal kezét. Itt meg mi a franc folyik?!
Ugyanaz a hang, mint a gondolataimban… ugyanúgy néz ki, mint én, és… nem… ez nem lehet!
– Milyen szánalmasan néztek ki. Gyengék, eltaposhatóak vagytok! Én, Leanna Lightness vetek majdan véget földi léteteknek, hogy átvegyem helyed. – kacsint Leára, és undorító tekintetétől még én is megrezzenek. Karjaiban hamarosan, szinte a semmiből, egy kard tűnik fel. Fegyvermágus lenne?
– Mreow! Mennyivel kellemesebb itt a levegő! Főleg, hogy ha az előreérzett vér, az ellenség vére borítja be. Kufufufu. – így az imposztor Tango, mely követve az előzőeket, bemutatja mágiáját – fekete tollas szárnyait ereszti ki, és elvigyorodik.
Beférkőztek volna a gondolatainkba… és az életünket akarják?!


Megj..: Tabuchi Firerikku ötlete Jonathan McWilliams agyából pattant ki, ezúttal is köszönöm neki. ^^
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://katekyo-szj.hungarianforum.com/
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Kristály-tükörkép (Tabuchi és Leanna)   

Vissza az elejére Go down
 
Kristály-tükörkép (Tabuchi és Leanna)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» -= Shoton =-

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: