KezdőlapRegisztrációBelépés

 

 Magánküldetés: Üzemi baleset

Go down 
4 posters
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Cancer
Mesélő
Mesélő
Cancer


Hozzászólások száma : 360
Aye! Pont : 15
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 33

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimeHétf. Nov. 07, 2011 4:36 pm

Jófiúk:

Mindkettőtöket komoly stressz ért az utóbbi időben, így valami könnyedebb küldetésre vágytok, ha már lazítani nem lehet. Mindkettőtöknek ugyanaz a küldetés tűnik fel:

"A Shirotsume Inc. közleménye

Vállalkozó szellemű mágusokat keresünk két feladatra. Mint bizonyára tudják, termékeink folyamatos fejlesztés alatt állnak, és mindig vállalkozó szellemű illetőkkel teszteljük az új fejlesztéseinket. Fáradozásukat és őszinte véleményüket természetesen bőségesen honoráljuk! A feladat második fele a többi tesztelő védelmére vonatkozik. Természetesen nem szeretnénk baleseteket, ezért szeretnénk mágusokat is meghívni erre a rutinmunkára."


A meglehetősen homályos leírás felkelti figyelmeteket. Amennyiben utánanéztek a cégnek, szinte alig találtok róla valamit. Egy újonnan felépített gyárról van szó, amelyből egyelőre még semmilyen termék nem került ki. Fogadjátok el a felkérést, és érkezzetek meg Shirotsume határába, a gyár mellé! A komplexum meglehetősen nagy (egész konkrétan több tíz hektárnyi földön terpeszkedik el, öt emeletes épületekkel). Mikor megérkeztek a kerítéshez, akár külön, akár egyedül, két ember fogad titeket, és bevezetnek egy-egy szobába, ahol egy rövid kérdőívet kell kitöltenetek. A szokásos kérdéseken kívül (név, céh, életkor, mágia) két furcsa pontot fedeztek fel:
- Egy tízes skálán mennyire viseli jól a stresszt?
- Ha választhatna, hol töltene el egy nyugodt vakációt?

Sophie Black:

Enoch mester egy különleges küldetést bíz rád, épp, mikor unatkozni kezdenél szobádban. Úgy tűnik, ő tökéletesen tisztában van azzal, hogy mit gyártanak ott, és egy kísérletet akar ott végrehajtani, amihez a te segítségedet fogja igénybe venni, akár tetszik neked, akár nem. Egy apró lacrimát nyom a kezedbe, azzal az utasítással, hogy bármi áron, de juttasd be a prototípusba, majd söpörj el onnan! Ehhez két módszer áll rendelkezésedre. Vagy te is elfogadod a felkérést, amelyet a legális céheknek küldött a gyár, vagy megpróbálsz beszökni valahogyan a gyárba. Mindkét esetben el kell jutnod Shirotsuméba. Első esetben te is kitöltöd a kérdőívet, a másodikban kerüld el/iktasd ki/zavard meg stb. a kerítésen belül sétáló őröket, és juss el a központi épülethez!
Vissza az elejére Go down
Red Walter
Gealdor
Gealdor
Red Walter


Hozzászólások száma : 220
Aye! Pont : 3
Join date : 2010. Nov. 28.
Age : 27
Tartózkodási hely : itt is- ott is

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 3
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimeHétf. Nov. 07, 2011 8:57 pm

Kint jó idő van a nap hét ágra, süt, én meg bent punnyadok a klánházban és elnyújtózkodtam a pulton.
- ÁÁÁÁ… Fáradt vagyooooook. – nyöszörgök Mirának. – De közben meg menni akarok, nem bírok egy helyben ülni. Mirajane, nincs valami pihentetőbb küldetés???
Nézek rá boci szemekkel, reménykedtem, hogy van valami olyan munka, amihez nem kell sok megterhelés, nem régen fejeztem be egy majdnem egy hetes munkát, ami eléggé fárasztó volt. Ráadásul az elmúlt napban nem sokat aludtam, talán az időjárás változás miatt.
- Igazából van itt valami, ami szerintem megfelelne neked. – azzal odalép a lány a küldetésekhez, kecses lágy mozgásával. – Itt is van.
Mutat a falra én pedig mondhatni, közelebb húzom magam a felhoz, hogy lássam, mi van oda írva. A papíron, aminek kicsit megvolt sárgulva az oldala, ez állt:

A Shirotsume Inc. Közleménye:

Vállalkozó szellemű mágusokat keresünk két feladatra. Mint bizonyára tudják, termékeink folyamatos fejlesztés alatt állnak, és mindig vállalkozó szellemű illetőkkel teszteljük az új fejlesztéseinket. Fáradozásukat és őszinte véleményüket természetesen bőségesen honoráljuk! A feladat második fele a többi tesztelő védelmére vonatkozik. Természetesen nem szeretnénk baleseteket, ezért szeretnénk mágusokat is meghívni erre a rutinmunkára.

- Nee mááár. Hol van az a Shirotsume Inc??? – fordulok a lányhoz, aki már vissza is libegett a helyére.
- Nem tudom, gondolom Shirotsume-ban…. – mondja mosolyogva a mindig derűs és jókedvű lányka.
- Chhh… - morgok, mivel nem igazán segített sokat. – Nem sokat segítettél.
Dobom le magamat ismét a székre, mert úgy tűnik, hogy mostanában nem fogom kideríteni, pontosan hol is van ez az akármicsoda.
- Menj és kérdezd meg a mestert. – veti fel az ötletet.
- Szuper ötlet, de hol is van most?
- Valószínűleg a könyvtárban keres még mindig valamit. – mondja bizonytalanul.
A mester ezer megy egy helyen lehet éppen, lehet, hogy nincs is a klánházban. De azért felemeltem magam és szétnéztem, mindenhol, persze, hogy az utolsó helyen volt, ami mellesleg a könyvtár volt. 3 könyvkupac volt a földön, ami mögött egy párnán ülve ott volt Makarov és éppen valamit tanulmányozott.
- Jó napot, mester. – szólok oda neki az egyik könyvkupacnál kukucskálva.
- Szija Red, a szívbajt hoztad rám. – mondja kicsit összerezzenve.
- Bocsánat. – mondom vigyorogva.
- Miért jöttél?
- Igazából van egy küldetés, ami eléggé kevés információt ad, maga tudja, hogy hol van az a Shirotsume Inc?
- Shirotsum…
- Ezt már hallottam, Mirajane is elsütötte, de pontosan??
Le lettem torkollva, hogy nem hagytam, hogy befejezze, amit mondani akart, így egy darabig segítenem kellett neki a könyvek között kutakodni, majd csak utána mondta el, a pontos helyét ennek a gyárszerű épületnek. Úgy döntöttem, hogy az utamra elviszem a familiárisomat is, azt remélve, hogy kikel.
Fél nap volt mire, elkészültem, mindennel megvoltam és kimentem a vonat állomásra. Lehet, hogy mégis csak otthon kellett volna maradni, a vonat késett is miközben utaztunk volt valami gond a sínhálózattal, így egy órás késősben volt minden.
Amikor leszálltam kinyújtózhattam végtagjaimat, elég sokat állt a vonat, így elgémberedtek a lábaim. Úgy döntöttem, hogy mivel Makarov nem sok mindent mondott erről a gyárról, megkérdezek egy helyi emberkét, a legjobb hely a kérdezősködésre egy piac vagy egy kocsma, ebben a percben inkább az elsőt választottam. A piacon hatalmas volt a forgatag, emberek jöttek mentek, kiabálás, nevetés, gyerekek, minden volt, finomabbnál finomabb illatok. Óriásperec, amit mindig is imádtam, ezért vettem is egyet és befaltam.
- Jó napot. – szólok oda egy néninek.
- Szija kedveském, miben segíthetek??
- Igazából lenne pár kérdésem.
- Gyere közelebb, nem hallom jól, de kérdezhetsz.
- Ismeri maga a Shirotsume Inc-t???
- Persze, nézd csak ott az a torony, már ahhoz tartozik. Nem régen épült gyár, és még mi sem tudunk sok mindent róla. Azt viszont igen, hogy szennyezik a levegőt, de semmilyen terméket, vagy dolgot nem adtak még ki. Isten se tudja min dolgoznak itt, kedveském.
- Köszönöm.
Azzal elindultam a gyár felé, nem telt sok időbe, pedig sétálva mente. A gyár komplexuma elég nagy volt, sőt talán a végét nem is láttam, több hektár is lehetett. Miközben nézelődök, egy férfi érkezik egy mágikus motoron, fogalmam sincs ki lehet, de megvárom, amíg leszáll.
- Szia. Te is a küldetésre jöttél? – léped oda hozzá, remélve, hogy barátságos.
- Hali. Igen Gondolom akkor te is. – egy barna, göndör hajú férfi száll le a motorról, alig lehet idősebb nálam, talán két-három évvel.
- Igen, a nevem Red Walter.
- Noah Senshi. Örülök.
Én csak bólintottam, mivel tovább nem volt időnk ismerkedni, mert megjelent a kapuban két férfi, akik velünk szemben álltak, majd az egyik méltóság teljesen megszólalt.
- Valószínűleg önök azok a mágusok, akik a küldetésre jöttek.
- Igen mi lennénk. – válaszol a mellettem álló srác, aki valószínűleg egy darabig velem lesz és lesz időnk többet beszélgetni.
Kinyitják a kaput és betessékelnek minket, majd az egyik férfi beszélni kezd, arról, hogy mi lesz a dolgunk a következő órában.
- Nemsokára el kell válniuk egymástól, egy-egy külön szobába kísérjük magukat, ahol egy rövidebb kérdőívet kell kitölteniük.
Azzal külön válunk és elmegyünk egy-egy szobába, ahol tényleg az asztalon volt egy kérőív, amin szokásos kérdések voltak.
~Név: Red Walter Céh: Fairy Tail Életkor: 14 stb-stb~ gyorsan végig futottam a kérdéseken, majd amit hamar kitudtam tölteni ki is töltöttem, bár az utolsó két kérdésen meg akadt a szemem, ott ezek álltak.
- Egy tízes skálán mennyire viseli jól a stresszt?
- Ha választhatna, hol töltene el egy nyugodt vakációt?

~Úristen milyen kérdések ezek?? Mit fognak vajon velünk művelni? ~ Morfondírozok, mivel nem sok embert érdekelnek ezek a dolgok. Az első kérdésre a válaszom, 7es volt, bírom is meg nem is, a másodikra pedig egy szigetet választottam volna, ahol csak pálmafák, élelem, ital és a megélhetéshez szükséges dolgok vannak és persze emberek a társasághoz.


A hozzászólást Red Walter összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 08, 2011 6:52 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Sophie Black
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
Sophie Black


Hozzászólások száma : 336
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Jul. 01.
Age : 29
Tartózkodási hely : a csillagok közt :P

Karakter információ
Céh: Blackened Tears
Szint: 4
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimeHétf. Nov. 07, 2011 11:55 pm

- Steeeellaaa~~~!!! - Kopog az ajtómon Josh, illetve kukucskál az ablakon is.
~ Jajj ne! ~ Bebújok az otthoni asztal alá, hogy még véletlen se vegyen észre, csak ekkor már késő.
- MEGTALÁLTALAK STELLAA~!!! - Az asztal alól pislákolok kifelé, hogy mit akar, mikor is beront a lakásba, mintha az ajtó nem is lett volna zárva. - Miért bújtál el? Oh! Bújócskázunk? - Csillannak fel a szemei.
- Kerestél valamiért, nem? - Nézek vissza rá, egyébként meg semmi kedvem vele játszadozni egész nap, még akkor is, hogyha egyébkét halálra unom az agyamat, inkább sakkozok az egyik elvont Blackened tears taggal az aula sötét sarokban ácsorgó asztalnál, ahol pókok, meg minden egyéb hüllők és rovarok fellelhetőek, mintsem gyermeteg játékokat játszva berohanni az egész föld alatti várost, meg a céhet. Ehhez nekem nincs türelmem!
- Jajj tényleg, akkor majd játszunk máskor. - Szontyolodik el kicsit, de azonnali hangulatváltást követően már mondja is, hogy miért keres. - Na igen, szóval Echo (Enoch) keres téged, mer' valamit mondani akar. Talán munka. - Vigyorodik el... - ... Vagy büntetés... - Ezt szinte halálosan komolyan mondta, és aggódó tekintete egyáltalán nem nyugtatott meg. - Csináltál valamit, Stella?
- Ugyan! Én, meg a káosz... - Másztam volna ki az asztal alól, de sikeresen beverem a fejemet, a teríték megugrik, és poharak dőlnek fel, csörömpölnek, borul a tartalmuk...
Bezony, minden kiborult, elvégre a mosatlant az asztalon tároltam egy ideje, és Őlustasága, szóval én, csak nézte ahogy gyűlik, és egyre nagyobb és nagyobb halom lett az asztalkán. Míg végül annyira elfajult a helyzet, hogy már nem is ettem rajta, hanem a kanapén, vagy az ágyamban...
- Ehh........ - Néztem unottan a mosatlanra, majd a mosogatósra, aztán felváltva oda-vissza. - Josh! Ha elmosogatsz nekem, akkor sütök neked sütit, mikor hazaérek. - A csillogó szempár megint a régi volt, tulajdonosa pedig azonnal szaladt a Fekete alapon fehér pöttyös fejkendőért, meg a fehér alapon fekete pöttyös köténykéért. Két sárga gumi kesztyűt húzott, jobbjában pedig tartotta a szivacsot, majd fel s alá járkált, hogy a mosatlant a mosogatósba rakja, elmossa, eltörölgesse, majd el a helyükre. És minden csillogott, még akkor mikor nem mentem el.
Nem éreztem annyira sürgősnek a dolgot, így aztán zárt ajtó mögött átöltöztem egy narancssárga ruhába, illetve a fejembe húztam egy lila, hosszú fülű, kicsit nyúlra emlékeztető sapkát. Eredetileg még a nyakamba raktam a céhsálat is, de későbbi döntések alapján, a zsebemben kellett, hogy végezze. Egyik hátsó, patentos zsebembe becsúsztattam az apró tojást, ami állítólag valami Cencoroll vagy milyen tojás volt, de amíg ki nem kell, nagyon sok kétség van bennem.
De nem sietek ennyire, nos végre sikerült elindulnom Enoch mesterhez - addigra tényleg végzett Josh, és az étkező asztal mellett aludt egy széken, na meg csorgatta a nyálát... fuj-, mikor felértem az irodájába, láttam rajta, hogy kellemetlenül sokáig várattam, de ennek ellenére se szólt, nagyot sóhajtott, hogy indíthasson.
- Sophie, feladatot szánnék neked. - Feláll, az eddig kezében heverő iratokat leteszi az asztalára, majd egy kis dobozt vesz a kezébe, abból pedig egy lakrimát ad nekem. - Shirotsuméban van egy üzem... tökéletes hely a kísérleteimnek... úgy döntöttem, hogy te erre a feladatra megfelelsz. Mielőtt visszakoznál, nincs választási lehetőséged. Rád bízom, hogyan juss be! - A kezembe nyomott egy legális céhek számára készült felkérést.
- ÁH! Köszönöm, Mester. - Elhagyva az irodát és feljutva a felszínre veszem is le a nyakamból a Blackened Tears kendőt, mert minek az? Van tervem, méghozzá milyen pompás tervem.
Shirotsuméba eljutni gyerekjáték volt, pláne elkapva egy rablóbandának a szekerét, akik oda mentek éppen bankot rabolni, út közben meg legtöbbjük önéletrajzát, és bűntetteit végighallgathattam, a néma(szó szerint néma) kocsisét kivéve. Azt mondták, hogy ki vágta a saját nyelvét, de nem akartam elhinni. Amikor kezdett volna durvulni a helyzet, csak a képükbe mondtam, hogy Blackened Tears, és máris hagytak békén, így aztán viszonylag nyugodt utat tudhattam magam mögött. Mígnem Shirotsume városhatáráig nem értünk, ahol kiszálltam a feltűnés elkerülése végett.
A határban egy fél óra séta után végre rábukkantam egy óriási létesítményre, kéményekkel, soksok emelettel, és kerítéssel körbevéve. Szabad szemmel nem láttam a telek végeit, akkora volt...
- Ezt semmi pénzért nem járom körbe! - Teszem karba a kezem, míg elindulok megadva magam a távnak, egy kavicsot rúgdosva magam előtt. Egy hatalmas öltönyös gorillába botlottam, sőt, neki is mentem, míg az morcosan nézte végig ahogy hátraesek... De még mielőtt világ tragédiája történhetett volna, és drága tojszlim összetörik, a kezemmel megtartottam magamat.
~ Nem sokon múlt!... ~ Nyugszom le, majd felállok. A két fejjel magasabb ipse csak úgy árnyékol engem a nap elől, én meg csak bámulok fel.
- Na mi lesz? - egy negyed órányi egymásra bámulás után végre kinyögött néhány szót.
- Bemegyek!
- Ki engedte meg?
- Gondoltam, bekísér majd a bácsi. - Mindezt úgy, mintha egy 6 éves gyerekkel találta volna szembe magát, közben egy másik zsebből előkotrom a felkérés papírját, míg ő dumál.
- Miért kísérnék be egy gyereket?
- Erre jöttem! - Emelem magam felé a magasba, amennyire csak tudom.
- ... - Széles vigyoromat már biztos unhatja szegény. Maga mögé mutatott a hüvelykujjával, majd megfordult és hatalmasakat lépdelt előre. Lassan ugrálnom kellett, hogy lépést tudjak vele tartani, de egyre jobb kedvem lett, aminek még a komor pillantások se vethettek véget: dudorászni, és fütyörészni kezdtem.
- Menj be! - Tár fel egy ajtót már benn az épületben, az egyik folyosón.
Egy szék, egy asztal, azon egy toll egy papírral, mindezek felett a plafonról irtózatosan rossz fényt árasztó lámpa lógott, és amíg átfutottam a papírt a neon hangja zavarta a fülemet.
~ Név? ... Talán nem kéne a sajátomat megadni... vagy... írok mindent a régi Sophy számlájára. ~ S beírtam névnek, hogy 'Sophy Walter'. Egy pár további kérdés felett csak úgy elfutottam, aztán megakadtam a céhnél... ~ Nos ezt mindenféleképpen ki kell húznom, akkor legalább a jelemmel nem kell igazolnom magam. ~ Úgy is tettem. ~ Mágia? Hát mit érdekli ezeket, hogy mihez konyítok? Jólvan, legyetek boldogak! ~ Tollammal szépen íveltem a betűket, míg ki nem formálódott a Csillaglélek mágia. A lakrimológiát valószínűleg nem kell nekik megemlítenem, mert miért is kéne, azzal nem jutnának semmire.
- ÉDES ISTENEM! ~ Ettől hülyébb kérdést? ~
"Egy tízes skálán mennyire viseli jól a stresszt?"
~ Most írjam be nekik, hogy összeroppantam? Vagy hogy skizofrén vagyok?... Ja! Skála. 6 elég kell hogy legyen rá. ~
"Ha választhatna, hol töltene el egy nyugodt vakációt?"
- Oh! ~ Csak nem annyit fizetnek, hogy szinte azonnal vakációzni mehessek? ~
A válaszom: Otthon a kádamban, a forró fürdőben. Esetleg egy forróvizes fürdőben, vagy tenger parton...
Befejezve nagyot nyújtózok a széken, hogy majdnem hátra essek vele.
~ Ilyen unalmas lesz? ~


A hozzászólást Sophie Black összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Dec. 04, 2011 12:34 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Noah Senshi
Elemi mágus
Elemi mágus
Noah Senshi


Hozzászólások száma : 147
Aye! Pont : 5
Join date : 2010. Sep. 24.
Age : 30

Karakter információ
Céh: Dragon Fang
Szint: 3
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimeKedd Nov. 08, 2011 1:08 am

Unalom. Máskor egy ilyen napon csak lazultam és élveztem az édes semmittevés okozta gyönyöröket, ám most nem ment. Mióta nagyapám elkezdte az edzésemet, olyan tempós lett az életem, hogy az ilyen átlagos napok már nem elégítik ki azt az izgalomvágyat, mely a nemrégiben vívott harcok miatt alakult ki bennem. Mivel lakásomban a fal bámulása nem volt elegendő, úgy gondoltam, ideje benézni a klánházba, hisz úgyis rég jártam ott.
Amire számítottam. Alig voltak bent páran, azok is épp ebédjüket fogyasztották, vagy számomra érdektelen beszélgetéssel ütötték el az időt... egy olyan embert sem láttam bent, aki mellé jelenleg szívesen leültem volna. Emiatt hát nem maradt más a bárpultnál foglaltam helyet, az épp szorgosan munkálkodó Sebastiannal szemben.
- Nocsak Noah, rég láttalak. Már kezdtem azt hinni, hogy egy dühös apa, báty, férj, szerető, erkölcsrendész...
- Leállhatsz. - Szóltam rá, mikor láttam, hogy elég jól belemelegedett azok felsorolásába, akik el akarhatnak kapni.
- Bocsi. Szóval, hogy vagy mostanában? - Hangzott a kérdés, ahogy egy újabb csillogóra pucolt poharat rakott a helyére.
- Elég elfoglalt voltam mostanában... tudod, családi ügyek. - Kezdtem bele, majd egy kis szünet után folytattam csak. - Most pedig halálra unom magam... - Sóhajtottam végül. - Ahogy látom küldetések sem nagyon vannak, amiből válogathatnék. - Fordultam a tábla felé, mely máskor ki sem látszik a felhívások mögül, ám ezúttal alig pár papírdarab lógott rajta.
- Nos igen... most elég sok küldetést vállaltak, viszont... - Hajolt le egy kis szünetet tartva, majd ahogy ismét felegyenesedett, egy nagy halom papír volt a kezében. - Most akartam kirakni az új küldetéseket, talán ezek közt találsz valami neked valót... mondjuk ezt. - Mutatott a halom legtetején heverőpapirosra... hát nem sokáig kellett keresnie.
- Muta. -Emeltem le a papírhegy csúcsát, majd buzgó olvasásba kezdtem. ~ Valami cég keres embereket tesztelésre, mágusokat védelemre, bla bla bla. Nem olyan nehéz, hogy megerőltessem magam, de pont olyan laza, hogy visszarázódjak régi önmagamba... ~
- Ezt akkor el is vinném. Köszi Sebastian, mindig öröm veled beszélni. - Ugrottam le a bárszékről, a küldetéssel kezemben és egy intéssel búcsúztam tőle, mire csak egy "Sok sikert"- hallatszott mögülem.
Gyorsan hazamentem, és egy tatyóba összedobáltam pár dolgot, ami jól jöhet még, aztán le a ház elé, fel a motorra és indulás. Shirotsume-ig az út nem épp egy rövid szakasz, azonban így motorral, még mindig gyorsabban oda érek, mint vonattal... de persze útközben meg kellett állnom pihenni párszor, hogy nehogy lecsapoljam minden varázserőmet. A város határához érve, már láttam is a hatalmas gyár kéményeit, így nem volt nehéz megtalálni a helyes irányt. Ahogy a hatalmas épület mellé értem, leállítottam motoromat és ahogy épp a bukót vettem le a fejemről, egy hang szólt a hátam mögül.
- Szia. Te is a küldetésre jöttél? – Ahogy megfordultam, egy tőlem pár évvel alacsonyabb és pár centivel fiatala... na várjunk, ez így nem jó >-< Tőlem pár évvel fiatalabb és pár centivel alacsonyabb, vörös hajú sráccal találtam szemben magam.
- Hali. Igen Gondolom akkor te is. - Feleltem.
- Igen, a nevem Red Walter.
- Noah Senshi. Örülök. - Hangzott a rövid bemutatkozás és nagyjából itt félbe is szakadt, hála két férfinek, kik közül az egyik rövidesen meg is szólított minket.
- Valószínűleg önök azok a mágusok, akik a küldetésre jöttek.
- Igen mi lennénk. - Válaszoltam kettőnk helyett is, remélve, újdonsült társam nem haragszik meg ezért.
- Nemsokára el kell válniuk egymástól, egy-egy külön szobába kísérjük magukat, ahol egy rövidebb kérdőívet kell kitölteniük. - Úgy is lett ahogy mondta... külön szobákba tereltek bennünket és bár nem tudom azóta sem, Red szobájában mi lehetett, gyanítom egy kevésbé szar szék, mint az enyém, aminek alig hogy ráültem, ki is tört a lába és zakóztam egyet. ~ Aúú... ha ezt a széket is ez a gyár készítette, akkor van egy olyan érzésem, hogy izgalmas napnak nézünk elébe. ~ Dörgöltem kobakom, ami nemrég koppant a kis elkülönített szoba padlóján. A kis incidens után azonban már tényleg neki ugrottam a kérdőívnek. ~ Neve? Hmm... valami vagány név kellene, mondjuk... Alex, vagy Rex... hmm, az "x"-es nevek olyan menők. Clorox *>* ~ Kezdtem gondolkodni, ám végül mégis saját nevemet találtam legkirályabbnak... arról nem is beszélve, hogy erre jobban hallgatok. A többi kérdésen is lazán átsiklottam.
~ Egy tízes skálán, mennyire viseli jól a stresszt? Hmm... na ez attól függ, vízszintes, vagy függőleges skála e... mert ha olyan, mint a rektális lázmérő, akkor szarul. Mindegy, legyen 7. - fhu ez a poén még nekem sem tetszett - ~ Már csak egy kérdés maradt hátra, amin igencsak elgondolkodtam... Ha választhatnék, hol tölteném a vakációt?
~ Hol az éghajlat mindig kellemes, s a lányok bőre mind selymes.
Hol egy lány beleül az öledbe, s ha mákod van később elmerülhetsz benne.
Ott, ahol a pia íze érdekes, s a lányok melle szép feszes.
Nem más ez, mint az Akane Nudibááár... ~ Táncoltam közben a szobában a kis aláfestő zenére, mely a vershez szólt a fejemben... ám végül természetesen csak annyit írtam be, "Akane Resort és kellemes környéke". Eztán már csak arra voltam kíváncsi, milyen feladatok is várnak itt ránk pontosan.
Vissza az elejére Go down
Cancer
Mesélő
Mesélő
Cancer


Hozzászólások száma : 360
Aye! Pont : 15
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 33

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimeKedd Nov. 08, 2011 7:16 pm

Egy-egy fehér köpenyes illető átveszi tőletek a kérdőívet. Néhány perc várakozás után újra találkozhattok velük, magukkal invitálnak titeket.

Jófiúk: Egy terembe vezetnek titeket néhány emelettel lejjebb. A terem egyik falát egy színházi függöny takarja el. Egyik kísérőtök egy, a plafonról lógó kötélhez sétál, és így szól hozzátok:

- Köszönjük a válaszokat. Bizonyára már nagyon furdalja az oldalukat a kíváncsiság, hogy mi is lesz a feladatuk. Stressztűrő képességüknek különösen örülünk, így hát örömmel üdvözölhetem önöket a.... - itt némi hatásszünet után meghúzza a kötelet, a függöny azonnal két oldalra repül, egy tengerpartot fedve fel. Hogy ezt építési bravúrral, illúziókkal, trükkös elhelyezéssel vagy valami egész más módon oldották meg, ne is firtassátok. Maga a tengerpart több kilométer hosszú, homokos föveny, pálmafákkal, bárokkal. - A Shirotsume Inc. Játékgyár tesztüzemében!
Ekkor tűnik fel nektek az, hogy egy kisebb csoport - nagyjából negyven-ötven - óvodás korú kisgyerek vár izzó tekintettel, türelmetlenül egy halom játék mellett. Önjáró homokozószettek, saját magukat felfújó gumimatracok, gyorstüzelő vízipisztolyok és egyéb strandjátékok várják a lurkók "bevetését".

A feladat adott: ezt a néhány életvidám, energiával teli gyereket kell megóvni a balesetektől és attól, hogy belefulladjanak a vízbe! Az eszközök tökéletesen működnek, de mivel nincs belőlük mindig elég, viták törhetnek ki fölöttük. Nagyjából egy órát kell kibírnotok velük. A fantáziát díjazom, örvendeztessetek meg. Smile Fürdőruhát biztosít számotokra a gyár.

Posztotok az egy órás "műszak" végéig tartson, mikor is holtfáradtan rogytok le egy-egy nyugágyba, míg a gyerekeket csalódott kiáltások közepette kiterelik a partról.

Sophie Black:

Neked más feladatot szántak, a felvezetés hasonló, mint Rednek és Noahnak. Neked a fürdőszobai, kádakhoz tartozó játékok jutottak egy olyan fürdőszobában, amiben tíz nagy fürdőkád helyezkedik el. Néhány kisiskolás korú fiúval és lánnyal kell a nyugtatóan beszélő kishajókat, az aromaterápiás gumikacsákat és a többi játékot kipróbálni. Mivel neked nem ez az elsődleges feladatod, már kezdhetsz is azon gondolkozni, hogy hogyan tudnád őket itthagyni anélkül, hogy valami történne velük, hiszen probléma esetén az egész gyár téged fog keresni. Egyelőre azonban nem találsz megoldást, így kénytelen vagy tűrni a munkával járó megpróbáltatásokat. Nagyjából háromnegyed óra múlva láthatsz egy esélyt arra, hogy leléphess, de egyelőre még rizikós, hiszen a gyár munkásai még aggódnak a tesztelés miatt. Várhatsz egy biztosabb esélyre, vagy megpróbálhatod ezt kihasználni. Ahogy a jófiúknál, nálad is díjazom a kreativitást! A gyerekek, életkoruknál fogva, kevésbé önveszélyesek, mint az óvodások, de hajlamosak a vadulásra. Fürdőruhát igény szerint számodra is biztosít a Shirotsume Inc.

Posztod szökésedig, vagy az egy órás műszak végéig tartson!

Határidő: vasárnap este.
Vissza az elejére Go down
Noah Senshi
Elemi mágus
Elemi mágus
Noah Senshi


Hozzászólások száma : 147
Aye! Pont : 5
Join date : 2010. Sep. 24.
Age : 30

Karakter információ
Céh: Dragon Fang
Szint: 3
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimePént. Nov. 11, 2011 3:20 pm

Miután végeztünk a kis papírmunkával, elvették tőlünk a már kitöltött kérdőíveket, minket pedig egy nagyobb terembe vezettek. Az egyik falon, egy hatalmas, vörös színházi függöny lógott, mellette pedig nem messze egy arany szín, első ránézésre elég finom anyagból készített kötél lógott le, melyhez egyik kísérőnk hamar oda is lépett.
- Köszönjük a válaszokat. Bizonyára már nagyon furdalja az oldalukat a kíváncsiság, hogy mi is lesz a feladatuk. Stressztűrő képességüknek különösen örülünk, így hát örömmel üdvözölhetem önöket a.... - Kezdett bele szépen csengő monológjába, azonban itt egy kis hatásszünet következett. Hirtelen megrántotta a kötelet, mire a vörös függöny hamar kettényílt, így felfedve, egy óriási tengerpartot, mely eddig rejtve volt előlünk. MAjd leesett az állam, mikor meg láttam a több kilométer hosszú partszakaszt, a tengert és laza, hajladozó pálmafák sorát, melyet itt- ott néhány bár szakított meg. - A Shirotsume Inc. Játékgyár tesztüzemében! - Fejezte be végül az elhúzott monológot, melynek az elejére itt már nem is emlékeztem. Csillogó szemekkel bámultam az előttem elterülő tengerpartra és reménykedtem benne, hogy ezt kell tesztelnünk... mondjuk mennyire bírja a homok, mikor rajtuk fekvő lányok hátát kened napolajjal, vagy épp a női röpi pálya mellé kell pár figyelő szempár, amíg azt teszteli pár... ~ Ez meg mi a szar? ._. ~ Láttam meg a gyerek sereget egy halom játék mellett és itt éreztem, hogy eddig felépített elképzelésem a küldetés gyönyöréről romokba omlik.
Miután leesett, mi is a pontos feladat, Reddel úgy beszéltük meg, hogy ketté osztjuk a gyereksereget, így az egyik fele velem tartott, másik fele pedig Red kis csapataként játszottak a távolban, hogy a két osztag nehogy egymásnak ugorjon.
Az én csapatomban persze máris vita tört ki két kis srác között, hogy kié legyen a kék és kié a sárga vízipisztoly... mindketten a kéket akarták, mert a sárga az lányosa O.o. Végül is ebben egyet értettünk, meg a kék menőbb is, de mivel én ugye érett felnőtt vagyok, muszáj voltam közbelépni. Hirtelen kikaptam a két gyerek kezei közül a stukit, mire mind a ketten meredten néztek rám, ahogy leseggeltek a homokba.
- Ne vitázzatok. - Lőttem mindkettejük arcába egy kis vizet. - Ha nem tudtok rendesen játszani, elveszem a játékokat. - Mondtam, mire megfordultam és lazán elindultam az egyik bár irányába, kortyolni arra, milyen király vagyok Cool . Ám alig tettem pár lépést, mikor egy homokgolyó kapott fejbe és mikor dühösen megfordultam, hogy ki volt, majd harminc, vízipisztollyal és homokozó vödrökben tárolt homokgolyókkal felfegyverzett gyerekkel találtam magam szemben, akik ördögi tekintettel meredtek rám.
- Állj, vissza adom. Visszaadom, nedobá... hé ez fájt. Áááá. - Rohangáltam a parton fel alá, a folyamatosan rám tüzelő gyereksereggel a nyomomban. Hamarosan sikerült azonban védelmet találnom. Pár önfelfújó matracot pajzsként használtam, s azok védő árnyékából tüzeltem vissza rájuk... ám egy valamivel nem számoltam. Amíg az alfa csapat szemből támadott és elterelte a figyelmem, addig a béta és delta csapatok mögém kerültek és hátba támadtak T_T Ezek a kis izék túl szervezettek voltak. ~ Még, hogy rossz az oktatás.. ~ Amíg próbáltam kivédeni a támadásaikat, eszembe jutott egy nagyon fontos és nem elhanyagolható tényező.. ~ De hát én mágus vagyok. Cool ~ Ahogy ezt felfedeztem, eldobtam a pisztolyt és a matracokat, majd egy menő beállással vártam, hogy az értetlen arcú ovisok újra tüzet nyissanak. Ahogy ez megtörtént, a felém száguldó vízlövegékeket, mágiámmal, magamtól alig pár centire megállítottam és egybe gyűjtve őket, agy pajzsot formáltam, amivel a homoktámadásoktól védtem magam. Ledöbbenve álltak az engem körbevett, ártalmatlannak látszó gyilkológépek, majd hirtelen mosoly jelent meg arcukon és rám ugrálva kérleltek, hogy mutassam meg megint, mutassam meg megint. ._.
Végül, miután lemásztak rólam, kisebb víz és jégmágia bemutatót tartottam nekik, ami úgy tűnt, nagyon tetszik nekik... s talán pont most voltam néhányukra olyan hatással, hogy később mágusok akarjanak lenni.
A bemutatóm nem tarthatott túl sokáig, hisz az egy órás munkaidő lassan lejárt, s a csalódott gyereksereg szomorúan intett nekem búcsút, ahogy kivezették őket. Én csak mosolyt erőltettem az arcomra és úgy integettem, míg látóterükből ki nem kerülök, majd holt fáradtan dőltem ki a homokba...
- Kölykök...
Vissza az elejére Go down
Red Walter
Gealdor
Gealdor
Red Walter


Hozzászólások száma : 220
Aye! Pont : 3
Join date : 2010. Nov. 28.
Age : 27
Tartózkodási hely : itt is- ott is

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 3
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimeVas. Nov. 13, 2011 12:45 pm

A papír kitöltése után egy másik terembe vittek minket. A terem egyik részében egy hatalmas vörös színű ponyva volt, úgy sejtettem, hogy valamit takargattak vele.
- Köszönjük a válaszokat. Bizonyára már nagyon furdalja az oldalukat a kíváncsiság, hogy mi is lesz a feladatuk. Stressztűrő képességüknek különösen örülünk, így hát örömmel üdvözölhetem önöket a.... – hírtelen megrántja a kötelet, közben pedig a vörös függöny fellebben. Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy egy tenger part lesz mögötte. Minden ugyan olyan volt, mint egy sima tengerparton, pálmafák stb. - A Shirotsume Inc. Játékgyár tesztüzemében!
Amint nézegettem a tenger partot megláttam egy gyerek sereget. Noah arcán láttam a csalódottságot, valszeg ő arra gondolt, hogy hölgyek fognak minket körül venni. A gyerekeknél rengeteg játék volt, sejtettem, hogy nem lett volna szabad eljönnöm erre a küldetésre, de ha már itt vagyok, nem megyek haza.
~ Szuper bébiszitterkedni kell~ Gondoltam magamban. Noahval úgy döntöttünk, hogy kettő osztjuk a gyerek sereget. Az én „csapatom” elég normálisan viselkedett, azt találtam, ki, hogy építsünk homok várt, amit később majd kedvükre szét lehet rombolni meg ilyesmi. A gyerekek egyből vitték a lapátokat, vödröket, és elkezdtek homokvárat építeni. A játékba néha én is beszálltam, be ágyazhattak a homokba meg minden hülyeséget elkövettem, hogy ne legyen vita.
Ám Noah hangját lehetett hallani az egész tengerparton, hogy nem megy neki a gyerekőrzős dolog. Egy ideig néztem, ahogy a gyerekek kergetik a fiút, ám úgy tűnt, hogy kieszelt valamit, mert megállt előttük és várt.
~Mágiát használ???? Kis kölykök ellen?~ Elkezdtem szakadni a röhögéstől, pedig nem is nehéz őket visszafogni, az én csapatom éppen megcélozta a vizet. Én jól elvoltam ebben az egy órában, de sajnos hamar letelt az egy órás munkaidőnk, bár ennek társam örült.
Miután a gyerekek elmentek és ledőltem egy napozó ágyra és kifújtam magam.
- Soha többet még egy ilyen napot.
Vissza az elejére Go down
Sophie Black
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
Sophie Black


Hozzászólások száma : 336
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Jul. 01.
Age : 29
Tartózkodási hely : a csillagok közt :P

Karakter információ
Céh: Blackened Tears
Szint: 4
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimeVas. Nov. 13, 2011 11:05 pm

A papír kész, én pedig elnyúlva a széken nyújtózok egy hatalmasat. A kezdeti löket elmúlt, így aztán egy nagyon unalmas, és érzelemmentes arcot felvéve bámulok a fehér köpenyes fickóra, aki egy eddig számomra fel se tűnő ajtón keresztül jön be, majd elveszi a papírt, átolvassa, rám tekint… mintha nem hinné, hogy én állok előtte – Talán beszélt a Gorillával…-, aztán mit se reagálva egy a plafonról hirtelenjében lepattanó madzagot megránt. A falak kettényílnak, a mögöttük lévő vörös függöny pedig felhúzódik, vele egy időben az egyik sarokban becsúszik egy vasív, azon pedig vörös függöny végig, mintegy öltöző fülkét alakítva ki nekem.
- Köszönöm a válaszait, hölgyem, örömmel üdvözlöm önt a Shirotsume Inc. Játékgyár tesztüzemében. – Most aztán komolyan meglepett… Tud beszélni! – Ajánlott a ruháit egy kényelmesebbre cserélnie, így a fülkében talál néhány, az alkatához illő – itt végig mér… - fürdőruhát. Válogasson kedvére.
Azzal ki is ment az ajtón, mitagadást egy kicsit megrémültem, nem gondoltam, hogy játékgyárról van szó... de hogy akkor milyen prototípus kell innen Enoch mesternek.
Kár túl sokat agyalnom ezen, mert nem fogok rájönni, őszintén azt se fogom tudni hogy mibe rakjam bele a lakrimát.
A fülke felé fordulok, és belépek. Egy szintén ívelt fémakasztón, vállfákon sorakozik a rengeteg bikini, és egyrészes fürdőruha, mígnem meg nem akad a szemem az egyiken. Tökéletes lenne, még csak nem is kéne attól aggódnom, hogy véletlen elszakad a nagy rohanás, kémkedés és akció közepette. Bár az is teljességében igaz, hogy nem használhatom valami szexi fegyvernek az üldözők, és a pasik ellen… így aztán két fürdőruhát vettem magamra. Az egyik EZ, míg a másik felette EZ. Nos igen, a második tökéletesen fedte az elsőt, és nekem így még jobb volt, legalább nem leszek annyira vizes, és ha a szellőzőben kell mászkálnom, nem fogok sz*rrá fagyni.
Kimászok az öltöző fülkéből, és az eddig fal, meg vörös függöny által takart ajtón berontok.
Csodálatos, majd’ egy tucat kád, és ahhoz mérten majd egy tucat kölyök… maga a pokol. Őszintén útálom a gyerekeket, olyan mulyák, és akaratosak, és… már most fújolnak rám a fiúk, a lányok meg együtt pancsolnak egy nagyobbacska kádban. Amint meglátom a termékeket, melyek mellé instrukciók gyanánt minimum 400 oldalas kézikönyvek vannak. Elolvasva az egyik dobozon ez áll: Aromaterápiás Gumikacsa ; Ajánlott 3 éves kor felett, nehezen lenyugvó gyermekek számára. Nah igen, a fiúk most estek egymásnak, egy szebbecske lány kedvéért, aki épp a fürdőruhámat rángatja, hogy wécére kell mennie.
- Várj egy kicsit.
- De… - és elkezdett bömbölni, vele egy időben a fiúkáknak leesett, hogy miért is bunyóznak, és egész hamar abbahagyták. Egy pufókabb, szemüveges, szeplős gyerek, és egy csontkollekcióhoz hasonlatos magasabb, majd teljesen göndör hajú másik nem bírták befejezni… A kislány, míg én a fiúk hülyeségén bámészkodtam, ismét megrángatta a nadrágomat. – Néni, bepisilek...
- Hö? – Fapofával fogadtam a nem várt kijelentést, ugyanis nem sikerült lélekben feldolgoznom azt a két szót. Először is… hogy mert ez lenénizni? Másodszor meg… mi az, hogy bepisil? Nem képes egy 5 percig visszatartani? – ISTENEM! - feltűnt, ahogy a kislány lábán csorog végig a sárga folyam, és tócsa képződik alatta. A falon megtekintek egy vészjelzőt, ami előtt egy plexi lap lehet, de idegességemben ököllel bezúztam azt, megnyomva a mögötte rejtőző nagy piros gombot. Az egyik őr jött is azonnal, s mivel viszonylag könnyű volt, a kislányt felemelve odapasszoltam neki.
- Micsoda pisiseket vettek fel! – A hapi köpni-nyelni nem tudott, hogy pont egy hozzám hasonló törpe beszél a pisisekről, de nem tűnt úgy, mint aki távozni akart volna. Márpedig én nem igénylem a társaságát semmilyen szinten… egy sípcsontrúgással letudtam mindent: Idegesen kitrappolt.
Vissza a munkához. A sok gyerek bambán bámult rám újonnan, még azok is akik már egy nagyobb kádban játszottak egyszer, mindennek oka, hogy a vészjelző csengő egész hangos volt, de legnagyobb szerencsém, hogy így összeterelhettem a birkákat.
- No! Mindenkinek egy kád és mindenkinek egy játék. Van bőven, de nem hagyom, hogy válasszatok, mert nincs olyan kedvem. Álljatok sorba! – A gyerekek húzva a szájukat, és noszogtatást igényelve végre beálltak, aztán kezembe kapva a játékokat, kiosztottam őket.
- Susie, a beszélő tengeralattjáró. – Arcom nem tükrözte az elképedést a fantáziadús név miatt, pedig alig bírtam ki röhögés nélkül. – Szappankréta, ami pictomagic utánzat.... Sammy a beszélő kétéltű. ~ ÚRISTEN!!! ~ Fürdőszoba hercegnője, hercegnő szett… korona jogar, kagyló bikini… Buborékfújó az ikreknek. Felhúzható állatok. Aromaterápiás kacsák… - Kész, végem, a többit végig se bírtam nézni, szóltam a kölyköknek, hogy vegyenek el azt, amit szeretnének, aztán másszanak be a kádba.
Erőltetve ugyan, de az utóbbinak is engedelmeskedtek, s végül önfeledten játszottak a kádakban. Egy valakit kivéve. A gyerek csak ült a kádban és bámult, mintha zavarná a jelenlétem, és ezzel eszembe juttatta a céhmesteremet. Majd fél órán át agyaltam azon, hogyan juthatnék közelebb a céljához, ugyanis a gyerek nem hagyta abba a szuggerálást, már-már feltételeztem, hogy a Mesternek ehhez köze van. Több jelet nem kaptam, csak még egy pisist… Egyre jobban elegem lesz belőlük.
- Néni, nagyon kell… - Mondta a kissrác.
- Jól van, gyere! – Elkísértem a mosdókig, mit se törődve a többi kölökkel, így is úgy is bajt okozok a gyárnak, ennyivel több vagy kevesebb, mit számít már. Nem akartam azért otthagyni, de nem is kellett, mert lett egy ötletem, amíg ő benn csorgatta. Amikor kijött, rosszullétet színlelve a földön feküdtem, mire a gyerkőc megijedt, és segítségért kiabálva elrohant.
~ Háhh… Átvágtalak! ~ Kelek fel a földről vigyorogva, majd bemászok a férfi wcben az egyik fülkébe, ami felett véletlen pont a szellőző járatok húzódtak meg. Felállva a toalettre, hallom, ahogy az illemhely előtt keresnek, és állítják, hogy ide nem jöttem be. Hamar feladták, de sajnos egyik fickónak dolga akadt, a mellettem lévő fülkébe ment hála égnek, és nem is szúrt ki, szóval fellélegezhettem. Ahogy csukódott az ajtó, felmászok a budikat elválasztó falakra, és szó szerint kitépem a szellőző ajtaját. Ismét körbenézek, s megkapaszkodva a peremben, már be is másztam.
Most pedig négykézláb indulok meg az orrom után a keskeny járatban.


A hozzászólást Sophie Black összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 02, 2011 11:34 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Cancer
Mesélő
Mesélő
Cancer


Hozzászólások száma : 360
Aye! Pont : 15
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 33

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimeKedd Nov. 15, 2011 6:52 pm

Sophie a hiányzás miatt később fejezi be a posztját, de egyeztettem vele, így megyünk tovább!

Jófiúk:

Negyed óra pihenés az egyik bárban, (és ha szeretnétek, beszélgetés) és egy újabb laborköpenyes nő áll elétek.
- Köszönjük a segítségüket! A gyerekektől rengeteg visszajelzést kaptunk a játékokról, de még közel sem végeztünk! És azt is láttuk, hogy tudnak a gyerekekkel bánni. Az előző felhívásra jelentkezett mágusokat nem mertük az új szériánk közelébe engedni.. A munka következő részeként újra játékokat kell tesztelniük egy új csoporttal. - magyaráz lelkendezve. - Most a házban levő játékokat kell kipróbálniuk. Ezeket a termékeket még sosem teszteltük gyerekekkel, és ehhez kellenek önök, ha esetleg történne valami.
Úgy tűnik, az előző egy óra igazából titeket tesztelt, semmint a játékokat. Újabb fárasztó munka elé néztek. Két játékfajtát kell kipróbáltatnotok: a fiús és lányos játékokat. Ezt a két csoportot osszátok fel magatok között!
A lányos játékokat nem meglepő módon lányok tesztelik. Ezek jóval fejlettebbek, mint az átlagos plüssök és egyebek: amelyikőtök felvesz egy macit a földről, a kezében megrázkódik a játék, pislog egyet, és így szól:
- Ó, mily csodálatos vagy!
A fiús játékokat, mivel a lányok már mással játszanak, kizárásos alapon fiúk próbálgatják. Az egyik legveszélyesebb szerkezet közülük a célkövető plüsslövedéket kilövő pisztoly, amely érintésre így reagál:
- Szolgálatra jelentkezem, uram!

Ami fontos: az összes, jelen lévő játék értelmes, öntudattal rendelkezik, és képes beszélgetni! Nektek kevésbé megterhelő a játék, hiszen most nem a gyerekekre kell figyelnetek, arra ott lesz néhány képesített óvónő. A ti feladatotok a hibás játékok kiszűrése és elkobzása. Kisebb problémák akadnak csak. Legalább 2-3 játékot említseket meg fejenként, és írjatok le őket!

Sophie Black befejezte a posztját, így az ő része:

A szellőzőrendszer visszhangzik, koszos, büdös és poros, de egyelőre nem veszik észre, hogy hol is vagy pontosan. Néha-néha, ahogy egy rácsos felülethez érsz, ráláthatsz az üzem folyosóira, ahol fel-alá rohangáló férfiak és nők keresnek téged, amiből leszűrheted, hogy nem szeretnék, ha szabadon mászkálnál a gyárban. Továbbkúszva azonban egy fontos párbeszéd üti meg a füledet.
- Már remélni mertem, hogy lesz egy nyugis napunk... - hallasz egy elkeseredett női hangot.
- Ha nem a játékvezérlő megy tönkre, akkor egy mágus tűnik el itt.. - ért egyet vele társa, majd némi lábdobogás után végre csönd van.
Tehát a játékokat valami irányítja! A feladatod megtalálni ezt a helyet (akár a szellőzőben maradva, akár máshogy), majd odajutni! Posztod ott érjen véget, hogy megközelíted a helységet! A szoba két szinttel alattad helyezkedik el, és környékén szinte laboratóriumi sterilitás uralkodik, a falak fehérek, életnek nyomát sem látod.
Vissza az elejére Go down
Noah Senshi
Elemi mágus
Elemi mágus
Noah Senshi


Hozzászólások száma : 147
Aye! Pont : 5
Join date : 2010. Sep. 24.
Age : 30

Karakter információ
Céh: Dragon Fang
Szint: 3
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimeSzomb. Nov. 26, 2011 1:27 pm

Miután a gyerekek eltűntek, engedélyt kaptunk egy kis pihenésre az egyik bárban, ahol csak egy nagy pohár hideg narancslevet kértem, hátha a kis vitaminlöket segít túlélni a napot, főleg ha egész nap ilyen feladataink lesznek.
- Nehéz egy nap volt, de azért megoldottuk. - Kezdeményezett beszélgetést újdonsült társam.
- Meg ám.. - Kortyoltam bele italomba, majd a poharat komótosan visszahelyeztem az előttem lévő bútordarabra. - Remélem következőnek, valami új napolaj felkenését kell tesztelni, általam kiválasztott lányokon. - Csillant meg a szemem, az egyik fehér köpenyes nővérke, vagy nemtom mi láttán... lényegében nem is érdekes, dögös volt Surprised .
- Azt én is díjaznám végre, de nem hiszem, hogy tervükben lenne csinos lányokat idehozni nekünk. - Ezzel a realista hozzáállással összezúzta gyönyörűen és részletesen kidolgozott álomképemet, de már nem volt mit tenni. Választ már erre nem tudtam adni, ugyanis már jöttek is a köpenyesek, újabb feladattal ellátni bennünket.
- Köszönjük a segítségüket! A gyerekektől rengeteg visszajelzést kaptunk a játékokról, de még közel sem végeztünk! És azt is láttuk, hogy tudnak a gyerekekkel bánni. Az előző felhívásra jelentkezett mágusokat nem mertük az új szériánk közelébe engedni.. A munka következő részeként újra játékokat kell tesztelniük egy új csoporttal. - magyarázta lelkendezve. - Most a házban levő játékokat kell kipróbálniuk. Ezeket a termékeket még sosem teszteltük gyerekekkel, és ehhez kellenek önök, ha esetleg történne valami. - A meló valóban nem épp az volt amire számítottam... de úgy tűnt, ez talán nyugisabb lesz, mint az előző. Mivel a kis férgekkel legutóbb megszívtam, a kevésbé agresszív gyerekgárdát, azaz a lányokat választottam, hogy felügyeljek játékaikra, Red barátom pedig a fiúkét ellenőrizte... remélem nem "olyan" és a rendes játékaikat ellenőrzi. ._. Nah mindegy, ott tartottam, hogy egy külön szobában voltak a fiúk és a lányok, hogy ne zavarják meg egymást, vagy ilyesmi. Mivel a lányokat választottam, nem volt meglepő, hogy a szoba tele volt lányos játékokkal. Babák, plüssmacik, amerre csak a szem ellátott, ám ezek nem voltak átlagosak. Az egyik babát felvettem, hogy kiderüljön, mi ilyen különleges bennük és eléggé megdöbbentem. A játék megrázkódott, majd horrorfilmeket megszégyenítő módon pislogott rám.
- Ó mily csodálatos vagy. - Mondta, mire teljesen elérzékenyültem és kicsit megráztam, hátha mond még valamit.
- Szeretlek. - Hallatta csengő hangon, mire csillogó szemekkel magamhoz öleltem. ~ Ilyen kedves játékkal még nem találkoztam *>* ~ Legszívesebben oda sem adtam volna a kislánynak, aki a nadrágom szárát rángatta, hogy játszani akar vele, de az egyik köpenyes csúnyán nézett így el kellett válnom kedves kis barátomtól. De talán ennek is köszönhető, hogy sikerült kiszúrnom egy hibás játékot... egy medvét, ami elég furán viszonyult a lányokhoz.
- Szia kis angyalom. Lenne kedved benézni a barlangomba? Esetleg a mézemből is rádfolya... - Már nem tudta befejezni, ugyanis nagyot rúgtam a fejébe, amitől az ablaknak repült. A kislánynak aki eddig azzal "játszott" a kezébe nyomtam egy másik játékot, én meg gyorsan elkaptam azt a pedofil plüssállatot.
- Engedj el te barom, már majdnem megvolt a csaj. - Szólt rám, ahogy a füleinél fogva lógott a kezemből.
- Ez egy kis csaj te nagyon állat... hol kel téged kikapcsolni?
- Ki kell velem mondatnod a nevem... de nem fog menni.
- Majd meglátjuk... mi a neved? - Próbálkoztam, de úgy tűnt ennyire nem volt hülye.
- Nah ja, majd biztos kimondom. A seggemre van tetoválva. - Mondta lazán, mire azt hinnétek viccelt, pedig tényleg a seggére volt hímezve a neve.
- Itt az áll "Pedo". Akkor te vagy Pedo a maci... vagy Pedomaci? - Néztem rá kíváncsian, mintha idegesség jeleit véltem volna felfedezni arcán.
- Az Pedro te nyomot... P.E.D.R.O Pedro. - Üvöltött rám ismét, majd széles vigyoromat látva elgondolkodott azon, amit az előbb mondott.
- Rohadj meg... - Adta át utolsó jókívánságait, majd eltávozott az örök... öööm... plüssmezőkre? A lényeg, hogy így már nem volt vele több gond így csak odaadtam a tudóskáknak, hogy kezdjenek vele valami. Épp vissza akartam térni, a lányok közé, mikor egy narancssárga valami talált fejbe... és bár nem fájt, azért szétnéztem, ki dobálja a segítőkész Noahbácsit.
- Itt lent nagyfejű. - Szólt egy vékony hang és ahogy lenéztem egy kis, fehér plüssnyuszit láttam a lábaim előtt, kezében egy répával, amit ismét csak a fejemhez vágott.
- Ez az én placcom... ha az embereimet cseszegeted, akkor velem találod szemben magad világos?
- Miféle embereid? - Kérdeztem vissza, mire a fele akkora nyuszi, mint az előbbi medve, felugrott az arcomhoz és puha tappancsival belerúgott, amit ugyan meg sem éreztem, de a rossz szándék jeleit véltem ebben felfedezni.
- Ezt Pedroért kaptad. Ő volt a legjobb emberem... bár eddig az egyetlen is, de már szerveztük a csapatot. - Tisztázta velem ördögi terveit, mire újabb rémisztő csapást indított gyomrom irányába, ám még időben sikerült lefékeznem.
- Tegyél le... tudod, hogy ki vagyok én? - Vergődött idegesen, mire csak semmitmondó arckifejezéssel néztem rá.
- Ümmm... nem ._.
- Fehér Nyuszpusz vagyok... a harmadik és.... basszus. - Ahogy kimondta a nevét ez is leállt, így már őt is csak át kellett adnom az illetékeseknek.
~ Ezt nem hiszem el... ha még egy plüss akar végezni velem... felmondok Q.Q ~

Vissza az elejére Go down
Red Walter
Gealdor
Gealdor
Red Walter


Hozzászólások száma : 220
Aye! Pont : 3
Join date : 2010. Nov. 28.
Age : 27
Tartózkodási hely : itt is- ott is

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 3
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimeVas. Nov. 27, 2011 6:43 pm

Miután végeztünk a ránk kiszabott feladattal, tartottunk egy kis pihenőt egy helyi bárban.
- Nehéz egy nap volt, de azért megoldottuk. - mondom nevetve, majd lehuppantam az egyik székre, ami meglepetésemre elég kényelmes volt.
- Megám. -kortyol az italába. - Remélem következőnek valami új napolaj felkenését kell tesztelni általam kiválasztott lányokon. – néz oda az egyik nőre.
- Azt én is díjaznám végre, de nem hiszem hogy tervükben lenne, csinos hölgyeket idehozni nekünk. - mondom kicsit csalódottan, majd leveszem a szememet a nőről.
- lehet... – gondolkodik el.
Beszélgetésünket ismét félbe szakították a köpenyes emberek, igazából lecserélhették volna az öltözéküket valami kevésbé baljósabb dologra.
- Köszönjük a segítségüket! A gyerekektől rengeteg visszajelzést kaptunk a játékokról, de még közel sem végeztünk! És azt is láttuk, hogy tudnak a gyerekekkel bánni. Az előző felhívásra jelentkezett mágusokat nem mertük az új szériánk közelébe engedni… A munka következő részeként újra játékokat kell tesztelniük egy új csoporttal. Most a házban levő játékokat kell kipróbálniuk. Ezeket a termékeket még sosem teszteltük gyerekekkel, és ehhez kellenek önök, ha esetleg történne valami.
~ Hát jobb, mint a semmi, ha ilyen kisebb dolgokat is megfizetik, mi csak jól járunk. ~
Mivel Noah elcsórta előlem a lány csapatot, így nekem már csak a fiúk maradtak. A két csapat külön szobába voltak, fene se tudja miért. Már ette a kíváncsiság az oldalamat, hogy mi van ezekkel, a játékokkal. Az első játék, ami hibásnak volt mondható egy tűzoltó fickó volt.
Úgy emlékeztem, hogy a tűzoltóknak el kéne oltani a tüzet és nem gyújtogatni. Egy ablaknál volt a játék és éppen le akarta égetni a függöny. Oda léptem majd felvettem, a játék pedig megszólalt.
- Mit akarsz? Tegyél le, el kell oltanom a tüzet.
- De te fel akartad gyújtani a függöny. Miért?? – nézek értetlenül.
- Mert nincs tűz és ha nincs tűz, akkor nem tudok mit eloltani.
~ Anyám, egy piromániás játék, vajon hol lehet kikapcsolni??~
- Hol tudlak ki kapcsolni?? – kérdezem tőle, majd össze vissza keresgetek egy gombot, mire megtaláltam egy kis fekete gombot, azt megnyomtam és a játéknak máris annyi.
Épp le akartam ülni, amikor valakinek a kiáltását hallottam meg.
- AKKOR IS VILÁGURALOMRA TÖRÖK!!!!
- Mi a???!!
Elindultam a hang irányába megkeresni a baj forrását. Egy elég méretes baba ház előtt állt egy király. Társaságában pedig egy ágyú, rengeteg lovas és fegyveres katona.
- Nézzétek hű szolgáim, az-az ember belépett a területünkre üldözzük ki. – ad utasítást a király.
A katonákkal még nem is volt semmi gond, de a vasgolyókkal, amit az ágyú lőtt ki igencsak meggyűlt a bajom.
- Álljatok már le, ilyen kis játékok nem tudják meghódítani a Földet. – egy vasgolyó éppen a fejem tetején landolt. – ÁÁÁ. Most már elég.
Felállítottam egy katonai csapatot én is, majd így ment egy darabig a csatározás, amikor már rajtam és a királyon kívül senki nem maradt odaszóltam az ellenséghez.
- Jobb lesz ha feladod, vesztettél.
- Vesztettem. – majd megnyomott egy gombot magán és így szólt. – Önmegsemmisítő program bekapcsolva, megsemmisítés végbemegy 5 másodperc múlva. 5….4….3…2…1…00.
Azzal egy kisebb pukkanást lehetett hallani füstölgést és a babának annyi volt. A játékok kisebb kupacot alkottak amikor odaadtuk az illetékeseknek. De ahhoz képest amennyi játék volt itt, a rosszak száma elég kevés volt.
Vissza az elejére Go down
Sophie Black
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
Sophie Black


Hozzászólások száma : 336
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Jul. 01.
Age : 29
Tartózkodási hely : a csillagok közt :P

Karakter információ
Céh: Blackened Tears
Szint: 4
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimePént. Dec. 02, 2011 11:33 pm

- Érdekelne, hogy mikor találnak meg… még az ő markukban is jobb lenne, mint itt… - Mértem végig a járatot. Nyirkos volt, piszkos, poros, szóval le kellett vonnom a következtetést, hogy nem takarítják, és nem sűrűn használják… a szagról pedig még említést se tettem, mint ahová berohadt egy borzbanda. Lassacskán fogyni kezdett a tűrésem is, mikor egy egér vagy patkány, vagy valami afféle szerzet szaladt el előttem egy elágazásban, és felsikkantva ugrottam egyet, minek köszönhetően bevertem a kobakom, s minden visszhangzott… majd zaj ütötte meg a fülem, mégpedig arról, hogy másnak is feltűnt valamiféle zaj. Rá akartam volna hagyni, lévén van saját dolgom, de nem tudtam, hallgattam, ahogy majd egy tucat ember rohangál fel s alá, a gyerekeket biztonságos helyre próbálják vinni, mármint azokat, akikkel nekem kellett volna foglalkoznom, és a kisfiú, akit átvertem, bömbölt a nőnek, akit megbíztak a felügyelésével.
~ Hogy milyen nyápic kölykök azok, akikből később nem lesz mágus… de vajon honnan szereztek ennyi kölyköt? ~ Fejemen azonnal átvillant Hargeon, és a gyermekcsempészet. Valami derengett arról a szervezetről még kicsi koromból, s bár a testemen nem hagytak heget, mint súlyos törvényszéki nyomot, tudom, hogy közük volt ahhoz is, amikor anyámék eladtak minket. Talán még Carmin is ilyen sorsra jutott mielőtt Donatienhez került, bár ő nem emlékszik semmire sem.
~ Hogy mennyi bajom van… ~ Nézek elébe egy viszonylag kis szögben lejtő csúszdaszerűségnek, és hálát adok a popsivédő fürdődresszért, mert máskülönben szétmenne a valagam. Csúszás közben egy gombom leszakadt, a fenekemen lévő ablakocskáról, így az félig lehajolva mutatta faromat a mögöttem settenkedő patkányoknak. Kúsztam, csúsztam, sőt, másztam is, már amennyit kellett, mígnem az egyik szellőző ablakfénye felől elkeseredett hangokat nem hallottam. Nőé volt, s igen érdekesnek tűnt, minden hang, szó, s maga az egész mondat, ami így hangzott, mihelyst mindent összeraktam fejben: Az elefántok szaporodásának folyamata… hopp, na szóval „Már remélni mertem, hogy lesz egy nyugis napunk...
Ha nem a játékvezérlő megy tönkre, akkor egy mágus tűnik el itt..” Ez megdöbbentett. ~ Nem gondoltam volna, hogy ennyire azt hiszik, hogy csak úúúúgy eltűűűűnööök. Biztos feltételeznek valami mást is… de ácsi! JÁTÉKVEZÉRLŐ? ~ Felkaptam a fejemet, de az első gondolatom az volt, hogy Azmegmiafene? majd elmondva magamban sokszor rájöttem, valami párosítottszó[összetett szó] akarna lenni, és szétválasztva már egész könnyen felfogtam a mivoltát, és mindennek a vége: A játékokat irányítják!
A két nő hangos, visszhangzó léptekkel távozott a szobából, majd széles, és gonosz vigyor ült a számra.
- Heheheee…. Muhahahaaa…!! - Kezemet a számra tapasztva kuncogtam tovább magamban, mert lassan összeállt a kirakós, bár még mindig vannak hiányzó darabkák. Mint például a vezérlő pontos koordinátái, vagy mint hogy mikor fogok kajálni végre, mert a járat belerezgett a hatalmas mordulásba.
A szellőzőhöz másztam, szemeimmel körbepásztáztam mindent, embereket, vagy riasztót keresve, s minthogy egyiket se találtam, kitörtem a rácsokat, kiugrottam, és az asztalt felforgatva térkép után néztem. A hófehér falon egyetlen szekrényecske állt, mégis magamtól nem mentem volna oda, kellett támogatás.
- Menj a szekrényhez! – Skizofréniám felsőfoka, hogy villódzó nyilak mutatnak a szekrény irányába, és a szerte-széjjel heverő tollak kiabálnak nekem. Egy nyílsorozat felváltva villogott, mellette szimmetrikusan két kisebb formákból álló másik. Megdörzsölöm a szemem, de mihelyst kinyitottam őket, mindennek hűlt helye volt. ~ Lassan súlyos eset leszek. ~ Jegyeztem meg magamban, míg a szekrényhez lépdeltem. Az ajtaján hatalmas lakat volt, és ekkor kattant a szoba bejárati ajtaja. Egy pápaszemes hölgyemény lépdelt be, s egyből kiszúrtam a nyakában lógó kulcsokat, nem vártam meg, amíg felfogja, hogy mi történik: az íróasztalról, a kiborult tolltartó tartalmából felkaptam egy ollót, s egyenesen a torkának hajítottam, amitől fuldokolva hullott a földre lassan élettelenné váló teste. A szép fehér falra most vérvörös foltok fröccsentek, szinte mámorított a tudat, hogy kidíszíthettem a falakat. A lányt beljebb vonszolva az ajtóból, kikaptam a nyakából a kulcscsomót. Ahogy elnéztem, még ennek a szobának is benne volt a kulcsa, de biztosra kellett mennem: Levettem a csomóról, s a csukott ajtó kulcslyukában elforgatva -elzárva ezzel mindenkit a bejutás lehetőségétől-, benne is hagytam; jól van ott.
A kulcsok között kaszmatolva, próbálgatva őket, végül is sikerült meglelnem azt az egyet, ami nyitja a szekrény ajtaját. Azokat feltépve, egyetlen mappát találtam, benne rengeteg papírral, de egyetlen egy érdekelt, a tervek: azokon rajta volt, hogy hova tervezik megépíteni, és az ugyanaz remélhetőleg, ahol pillanatnyilag van.
Mivel bezártam az ajtót, egyértelmű volt, hogy továbbra is a szellőzőben kell majd mászkálnom, de még mielőtt visszamásztam volna, egy fogason feltűnt az ott lógó, orvosi vagy valami ahhoz hasonló maszk, amivel kisebb szerencsével kikerülhetem a rothadás bűzét. Végre indulhattam, semmit se felejtettem el, legalábbis így gondoltam, de mikor egy újabb csúszdával kerültem szembe a szellőzőben, átfutott az agyamon, hogy hozhattam volna valami rongyot, amin ha utazok, nem megy szét a mindenem. Csak sajnos, én nagyon kék vagyok, olyannyira természetellenesen síkhülye vagyok, hogy azt szavakkal kifejezni se lehet, így aztán megérdemeltem, amit kaptam: a sok kék zöld és liluló foltot a testem összes részén, plusz az újonnan nőtt búbot a fejemre, amikor nekizakóztam a falnak.
Fájdalomról a figyelmem azonnal máshová terelődött, méghozzá arra, hogy egy gép búg, és erős, már-már szemet égető hófehér fény szűrődik át az új szellőző nyílás rácsai között. Kézzel tapintható a csend, és hogy semmi, és senki nem óhajt mászkálni ebben a helyiségben, de még egy picit fürkészek, hogy mi is van itt, nem mintha nem mernék kimenni, egyszerűen csak baljósan tiszta a hely, talán van valami beépített megfigyelő, vagy riasztó rendszerük is.
Vissza az elejére Go down
Cancer
Mesélő
Mesélő
Cancer


Hozzászólások száma : 360
Aye! Pont : 15
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 33

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimeSzomb. Dec. 03, 2011 9:46 pm

Sophie:

Egy utolsó rácson kell átjutnod, hogy beléphess a zúgás forrásához. Riasztónak nyomát sem látod, még akkor sem, amikor bejutsz a helységbe. Fogaskerekek kattognak a hófehér falakon, fehér acélasztalokon teli kémcsövek és pulzáló lacrimák sorakoznak, de embernek nyomát sem látod. Kábelkötegek futnak egy központi egységhez, mely egy óriási, lila plüssmaci alakjában csücsül a szoba közepén. A maci ül, de még így is négyszer magasabb, mint te. A tekercsek lábában és oldalában érnek véget. Fejéből egy fémnyúlvány kandikál ki. Megtaláltad az irányítót! Lustán pislogva fordul feléd feje, láthatóan nem érti, mit is keresel itt. Egyik keze kinyúlik feléd, de olyan lassan, hogy bőven van időd kitérni, ha akarsz. Bántani nem akar, továbbra is értetlenek mozdulatai és tekintete. Combjánál viszont egy lenyitott panelt vehetsz észre, amelyben egy lacrima csücsül fém alkatrészek között, épp akkora és olyan színű, mint a céhmesteredtől kapott. Úgy tűnik, te megtaláltad küldetésed célját, így hát cseréld is ki! A maci megrázkódik, a panel becsapódik. A plüss színe vérvörösre vált, te pedig jobbnak látod, ha azonnal távozol! Erre két megoldásod mutatkozik: vissza a szellőzőbe, illetve egy acélajtón, amely mellett ott függ a kulcsa. Indulj el valamerre!

Jófiúk:

Újabb pihenőt kaptok, és néhány csinos dolgozó kezd érdelődni arról, hogy esetleg nem akartok-e belépni. Mielőtt túl komoly csajozásra, állásajánlatra terelődhetne a szó...
- Baj van! - szakítja félbe őket az egyik dolgozó. - A harmadik mágus eltűnt! Segíteniük kell, hogy megtaláljuk! - néz rátok idegesen. - A gyerekeket már kivittük az épületből.
A lányok arcai elfehérednek, és szétrebbennek az ajtók felé.
Feltűnhet, hogy minden játékgyáros arca feszült, így hát nem is ódzkodtok a feladattól (addig sem nyírják a gyerekek az idegeiteket). Egy, már megszokott, fehér köpenyes férfi vezetésével indultok el hárman felkutatni a lányt.

Mindenki:

Sophie, téged valamilyen úton-módon felfedez Red és Noah triója, mielőtt kiérnél az épületből. Hosszas magyarázkodásra és vallomásokra, bemutatkozásra azonban nincs idő. Remegés rázza meg a földet, és egy folyosóról némán menetelő játékok fordulnak be felétek. Posztotok itt érjen véget!
Vissza az elejére Go down
Sophie Black
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
Sophie Black


Hozzászólások száma : 336
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Jul. 01.
Age : 29
Tartózkodási hely : a csillagok közt :P

Karakter információ
Céh: Blackened Tears
Szint: 4
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimeVas. Dec. 04, 2011 12:18 pm

Elhatároztam, hogy a cél érdekében, még be is hatolok a terembe, akkor is, ha védelmi felszerelésekkel van ellátva. Pictor kulcsát a kezemben szorongatva – persze csak, ha veszélybe kerülnék -, szóval próbáltam úgy leemelni a rácsot, hogy minél kevesebb zajt keltsek, hátha a szomszédos termek nem kihaltak annyira, mint ez itt. Így aztán, mikor már leszedtem, körül se nézve bukdácsoltam ki a járatból, nagyokat kaholtam, mert rengeteg port rántottam magammal, annyit, hogy a fehér, steril szoba tiszta piszok lett. Az én felső fürdőruhaféleségem is tiszta por és piszok volt, így kénytelen voltam tőle megszabadulni, majd amikor egyet libbentettem rajta, nagycsomó por szállt fel a levegőbe…
- HAPCI! – kaptam kezeimet az arcom elé, majd az ujjaimat szétnyitva kukucskáltam ki, hogy hova is csöppentem, míg körülnéztem, a csíkos ruhát berejtettem a szellőzőbe, így nem fogják tudni, hogy én voltam itt. A falak mellett asztalok, majd körbe az egész szobában… vagy teremben, ha jobban tetszik, mert a plafon nagyon magasan volt. Az asztalokon fiolák, kémcsövek, átvezető csövek, forraló edények, villogó lacrymák, és sok minden egyéb tárgy. Az üvegcsék telis-tele voltak színes folyadékokkal, s a tárgyak egy része úgy nézett ki, mint amit a lacrymologiás könyvben láttam egy példaértékű lacryma készítő laboratóriumról. Megvolt bennem az az érzés – a kistáskában heverő lakrimától -, hogy tökéletesen pontosan eltaláltam azt a helyet, ahová jönnöm kellett. Dagadt a mellem, míg csak meg nem fordultam, elvégre nagyon csábító volt a majd az egész termen átfutó kábelkötegek célja, így aztán szememmel követtem őket. És akkor feltűnt, hogy miért is magas a plafon… Egy hatalmas, minimum négyszer olyan magas plüssmaci üldögélt velem szemben, ahogy elnéztem jól meg volt tömve. Nagydarab volt, lila, és olyan idiótán pislákolt rám, de amikor felém nyúlt volna, a keményre tömött hajlatai lassan, komótosan engedelmeskedtek neki. Csak simán arrébb sétáltam, ő pedig a ledöbbent, de még mindig kómás, értetlen arca helyett csak a szemeivel tudott követni, még lassabban a mancsaival. Nyugisan körbesétálhattam, megnyomogathattam a saját magasságomban szinte mindenhol, hogy hol keményebb. Ezt így eljátszva vagy 5-10 percig, aztán feltűnt, hogy egy fedél le van nyitva a combja belső részénél. Akkor még hátulról próbált volna előrehajolni, így nekem szabad volt a pálya. A saját lacrymámat előkapva, és a másikat belőle kivéve cserére készültem.
Amíg nem volt benne egyik sem, élettelen volt, meg se rezdült, ám mikor az Enoch mesterét behelyeztem, nagyot rázkódott a lény, s még mielőtt észhez kaphattam volna, a fedele a rázkódás hatására nagyot csapódva csukódott be. Hirtelen színváltás következett, a medve vérvörös színben úszott immáron, a nyugodt lila helyett, és így még ijesztőbbé vált. Az ösztöneim azt súgták, ideje elhagynom a színpadot, hisz elviekben, a feladatomat teljesítettem. A lehető leggyorsabb akartam lenni, így a szellőző helyett most a nagy acélajtót választottam, ami mellett abszurd módon ott lógott a saját kulcsa. ~ Őrület, hogy milyen hülyék tudnak lenni az ilyen zseniális kutatók néha. ~
Lekapva a kulcsot, pont beleillett a zárba. Tárult is az ajtó, én meg futottam: végig a folyosókon, s fel a lépcsőkön, meg egyszer le is a lépcsőkön, bár nem tudtam minek… és ismét fel, jobbra, balra, egy ötös elágazásban a negyediken lementem, majd körforgalom következett, itt a fejemben lévő GPS magyarázott, hogy a körforgalom után 20 méterrel lesz egy ajtó, ami egy lépcsőházféleségbe vezet, majd fussak felfelé két emeletet, és ismételten az ajtóval szemben lesz egy körforgalom, aminek a harmadik kivezetőjénél eltévedek. Pontosan! Eltévedtem… És ekkor estem orra is valami kábel félében, ami csak úgy áthaladt a folyosón. Nem foglalkoztam vele: orromat fájlalva mentem tovább, most már nem futva, egyszerűen csak sétálva haladok előre.
Valami folyosó kereszteződésben állhattam meg éppen, amikor az egyik irányból egy fiú kezdett el kiabálni, amire persze odakaptam a fejemet, ha nem tudtam volna, hogy az egész üzem úgy állította be az eltűnésemet, mint szimpla baleset, vagy rablás, akkor viszont elfutottam volna. Ugyan rándult a lábamban az izom, ez mégse következett be, mert a tények gyorsan bevillantak. Így tényleg csak akkor fordultam meg, amikor ők közelebb jöttek, és a kölök már nagyban magyarázta hogy nem lehetnék itt, mert nem vagyok a személyzet tagja... kikérem magamnak, alkalmaznak, tehát a személyzethez tartozok, és nem a vásárlókhoz, jogomban áll itt lenni, de ezért nem ordítottam le, mert ütötte volna az álcámat. Minek áll a káosz kellős közepén egy lány, egy szál bikiniben valami kábelekkel teli folyosón? Minek, ha nem azért, mert...
- Eltévedtem Q_Q - Fordultam hátra könnyeket imitálva, játszva a szerepet már csak azért, mert így volt kedvem, meg mert már semmi egyéb dolgom nem akadt volna. A feladatomat teljesítettem, most már csak terelni kell a gyanút, s ha a fiúkák nem kémek, akkor meg is fogom úszni egy szimpla gratulációval, vagy elismerésfélével otthon, a mester irodájában.
Még mielőtt követelőztek volna magyarázatért, vagy be kellett volna mutatkoznom, esetleg rám vetették volna magukat *egóját kikapcsolja* azelőtt elszabadult a mérhetetlen armageddon, megrázkódott az egész létesítmény. Fejemben cikáztak fantáziám szüleményei a vörös plüss macival, de helyette csak balom felőli folyosón sötét szőnyeg kezdett el közeledni. A szőnyeg tartalma is kivonalazódott, ahogy közelebb ért: mind valamiféle játék volt, baba vagy plüss, vagy ... a lego hangyák. Legszívesebben odarohantam volna játszani, ha nem rémiszt meg a menetelésük erőteljes, ütemes zaja.




A hozzászólást Sophie Black összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 21, 2011 11:09 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Cancer
Mesélő
Mesélő
Cancer


Hozzászólások száma : 360
Aye! Pont : 15
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 33

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimeCsüt. Dec. 15, 2011 5:45 pm

Néhány napon belül posztot kérek a hiányzó emberektől (legyen mondjuk 22-e), vagy jelzést, hogy miért nem tudtok írni. Köszönöm.
Vissza az elejére Go down
Red Walter
Gealdor
Gealdor
Red Walter


Hozzászólások száma : 220
Aye! Pont : 3
Join date : 2010. Nov. 28.
Age : 27
Tartózkodási hely : itt is- ott is

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 3
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimeSzer. Dec. 21, 2011 12:04 am

Eljött az újabb pihenő ideje.
~ Kezdek hozzászokni ezekhez a kisebb munkákhoz. ~
Ám sajnos ez a pihenő rövidebb ideig tartott mint azt gondoltuk. Miközben két csinos pincér csaj kérdezgetett minket, hogy nem akarunk-e velük dolgozni, valaki félbe szakította a társalgásunkat.
- Baj van! – szakít félbe minket az egyik dolgozó- A harmadik mágus eltűnt! Segíteniük kell, hogy megtaláljuk! A gyerekeket már kivittük az épületből.
Egyből Noah-ra néztem. Nem is tudtuk, hogy más is van rajtunk kívül itt.
~ Most már érdekel, hogy ki lehet.~ Gondoltam magamban.
- Menjünk, addig sem a gyerekek húzzák az agyunkat. – mondtam társamnak, ő csak egy kisebb bólintással jelzett, majd elindultunk a fehér köpenyes férfi után. Mindenhol kerestük, az utolsó helyszín pedig a legfelső emelet volt, amihez elég kacifántos út vezetett és csak személyzeti tagoknak volt engedélyezve a belépés. Ha egyedül kellett volna visszatalálnom, valószínűleg nem ment volna. Mivel a bennem lévő navigációs rendszer valamiért elromlott, és folyamatosan ezt mondja:
’ Jelenleg nem kapcsolható, valami meghibásodott.’
Már régebben kiderült, hogy valamelyik szülőmtől örököltem, azt hogy a GPS rendszerem gyakorlatilag egyenlő a 0-val. (Ebben hasonlít Sophy és Red)
Régebben olyan is megtörtént már, hogy egy térképen nem tudtam normálisan tájékozódni, mivel az olyan furcsa írásjelekkel és elágazásokkal volt tele, hogy kisem lehetett nézni semmit a papírról.
Amikor felértünk az egyik emeletre, csodálkozva láttam, hogy az tele van kisebb nagyobb kábel csomókkal. Majd kicsit távolabb megláttam egy kék hajú, ismerős lányt. Elég különös, hogy pont itt van lent, de ami még különösebb, hogy-hogy kerülhetett ide.
- HÁT TE MÉGIS MIT KERESEL ITT?? – kiabálok a lány után, mivel ám ő nem vett észre, így kicsit megdermedt. – Ide tilos a bejárás, csak a személyzetisek illetve a felhatalmazottak jöhetnek be ide.
Mondtam kicsit halkabban, mivel közelebb értünk hozzá. A lány nem fordult meg, ám olyan furcsa érzésem támadt, amikor megláttam a kék haját. Mintha valami ismerős lenne, de nem tudtam mi az, biztos voltam benne, hogy mostanában nem találkoztam vele. Ám a lány éppen beszélni kezdett.
- Eltévedtem. Q_Q - nézett ránk kiskutya szemekkel.
Majd hirtelen valami furcsaság következett.
Rázkódni kezdett a föld, pár centin múlott, hogy nem estem el. A lány rám nézett, úgy tűnt ő sem tudta mi történik, én pedig szintén furcsán bámultam rá. Ekkor valami elég furcsa dolgot láttunk meg, egy játék hadsereget, akik csendben meneteltek előre.


A hozzászólást Red Walter összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 15, 2012 3:56 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Noah Senshi
Elemi mágus
Elemi mágus
Noah Senshi


Hozzászólások száma : 147
Aye! Pont : 5
Join date : 2010. Sep. 24.
Age : 30

Karakter információ
Céh: Dragon Fang
Szint: 3
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimePént. Dec. 30, 2011 11:30 am

Még alig vette kezdetét az újabb pihenő, mikor is pár elég szemrevaló pincér csaj lépett oda hozzánk és érdeklődtek afelől, nincs e esetleg kedvünk, kicsit hosszabbra nyújtani itteni munkaszerződésünket. És megint.Mindig ez van... az ember még csak épp, hogy belelendül a dologba, de egy idióta köpenyesnek muszáj beleszólnia a dologba, csak mert pont valami riadó van. Bár én még maradtam volna, de társam szinte azonnal felpattant, hogy induljunk... végül, mivel egy másik mágust emlegettek, aki eltűnt, lassan én is feltápászkodtam székemből és társam után indultam. A fehér köpenyest követve haladtunk egyre beljebb a hatalmas épületben. Hogy őszinte legyek idő közben elkalandoztak a gondolataim, az előbbi pihenő nyújtotta csodás pillanatok felé, így nem igazán figyeltem, merre és hogyan megyünk, egyszerűen csak követtem az előttem haladókat és reménykedtem benne, hogy az épület tervezője nem álmodott meg a csodás tengerpart mellé pár szakadékot, vagy hasonló pofás kis dolgot, hogy feldobja a helyet. Bár... ha a tervrajzokon szerepelt volna még pár olyan bár, hasonló kaliberű csajo... - Au. Most meg miért álltunk meg? - Kérdeztem, miután belerohantam az eddig előttem haladó tudósunkba... vagy lehet hogy gyógyszertáros volt? NA mindegy, szóval neki rohantam és homlokomat vakargatva vártam válaszra, de csak Red kiabálását kaptam válaszul és azt sem nekem címezte >-> Egy kék hajú lány volt valamivel előttünk és szinte könnyes szemekkel felelt Rednek. Nagyon nem is tudtam feldolgozni az eseményeket, mert hirtelen remegni kezdtem, rendesen rosszul lettem a kavargástól, majd... egy szolid büfi végre felszabadította rázkódó gyomromat.
- Na ennek jobb kint, mint bent. - Vigyorodtam el, hasamat megpaskolva... így jár az ember, ha azért rendel egy szar üccsit, mert a pincér csaj dögös. Nah... a következő pillanatban viszont tényleg furán megremegett a föld, majd alig pár másodperccel később, a labirintus folyosókból árnyakat láttunk meg közeledni, amíg elő nem kerültek az árnyak gazdái is. Hatalmas és félelmetes... játékok? ._. Csak remélni mertem, hogy ez nem annak a löttynek a mellékhatása, mert a büfi egy dolog, de ha olyat haluzok tőle, mint Bob a szebb napjain, akkor bizony tényleg baj van ezzel a cuccal.
~ Csak tudnám, miért mindig én kerülök ilyen helyzetekbe? >< ~ De most komolyan... soha zombik, vagy valami jó kis halálos vírus. Engem mindig ilyen játékok, vagy halott hercegnők találnak csak meg... bár az utóbbi az jó kis küldi volt, főleg mikor ShiKa-val ott voltunk a... na megint elkalandoztam. Szóval, abban reménykedtem, hogy a felénk közeledő, dühösnek tűnő plüss macik és egyebek, talán megelégszenek egy öleléssel és újra boldogok lesznek... vagy ha ez nem jön be, akkor majd a vízkígyóim megölelgetik őket és kifagyasztják még a nemtom mit is belőlük. Folyni fog a plüss a falon... muhahahaha ._.
Vissza az elejére Go down
Cancer
Mesélő
Mesélő
Cancer


Hozzászólások száma : 360
Aye! Pont : 15
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 33

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimeSzer. Jan. 04, 2012 10:12 pm

A menetelő plüss- és egyéb játékhadsereg továbbra is közeledik felétek, majd megáll előttetek néhány lépésnyire. Nagyjából kétszáz, válogatottan cuki játék áll előttetek, és pillant fel rátok. Vannak köztük már általatok ismertek és nem ismertek is. Egyvalami közös bennük: szemük egyszerre vörösen izzik fel, mikor mély morgás követi az előbbi dübörgést.
- Elpusztítani... - kezdik el kántálni a szót. Kezdetleges, illetve saját magukból kialakított fegyverekkel lépnek közelebb - vékony acélkábelek, magas nyomású fecskendők mutatnak felétek. Ahogy pillanatok múlva megtapasztaljátok, meglehetősen hatásosak is!
Az életetekért kell küzdenetek. A vízi játékok meglehetősen víz- és hidegállóak, a kerti játékok jól bírják az elektromosságot, a plüssök ütésállóak, és így tovább. Együtt kell dolgoznotok, hiszen a játékok próbálják mindig azt támadni, aki ellen erősek.
Red és Noah, nektek mindenképpen meg kell védenetek vezetőtöket is, Sophie, neked fakultatív! Egyelőre nem tudsz elszakadni a többiektől, hiszen akkor a játékok téged körbevesznek, és egyedül esélyed sincs.
Miután megszabadultok a játékoktól - kissé elfáradva, és jórészt sértetlenül -, elkezdődik a találgatás, hogy vajon mi okozta a meghibásodást.
- Az Irányító tűnik a legvalószínűbbnek. - veti fel Arek, a veletek tartó játékfejlesztő. Értetlenkedő pillantásotokat látva magyarázatba kezd. - Az Irányító felelős az öntudatos játékok viselkedéséért. Hónapok óta fejlesztjük. Idáig úgy tűnt, hibamentes, de bármi történhetett vele. Mindenképpen le kell állítanunk! Több tízezer játék hever a raktárakban kikapcsolt állapotban! Ha azokat is feléleszti, elpusztíthatja az egész várost!
Arek elmagyarázza, hogyan lehet lejutni az Irányítóhoz. Nagyjából két perces az út, ha az ember ismeri az oda vezető utat. Emellett azt is megemlíti, hogy az Irányítót csak egyvalamivel lehet kikapcsolni: a szobájában elhelyezkedő gombbal (Sophie, neked be is ugorhat a nagy, vörös gomb, KIKAPCS felirattal). Viszont a játékok már birtokba vették az oda vezető utat.. Úgyhogy ki kell találnotok valamit! Két ötlet:
- Az alsóbb szintek elárasztása
- A fejlesztők segítségével átállítotok néhány játékot a ti oldalatokra, és ellentámadást indítotok.

Ha valami más ötletetek van, szívesen fogadom azokat is. Posztotok a döntésig tartson!
Vissza az elejére Go down
Sophie Black
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
Sophie Black


Hozzászólások száma : 336
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Jul. 01.
Age : 29
Tartózkodási hely : a csillagok közt :P

Karakter információ
Céh: Blackened Tears
Szint: 4
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimeKedd Jan. 24, 2012 10:56 pm

Komolyan, ezek meg mit pattognak. Legalább nyolcszor vagy tízszer olyan magasak vagyunk, s feltételezem, hogy a lego hadsereghez képest majd százszoros különbség is van. De nem… csak jönnek és jönnek ééés még mindig jönnek – ha nem fogyna el a folyosó köztünk még mindig jönnének -, de inkább megállnak, pedig lehet nagyobb hatást keltenek, ha inkább jönnek. A nagy és kínos csend egy sípolós kacsa landolásának, és sípolásának hangjával kezdődik meg, amikor erőteljes farkasszemezés kezdődik meg a két ellenséges oldal között.
A farkasszemnek annyi, amikor a velünk szemben hadi rendben álló játékok egésze átmegy vöröstekintetűbe, az én arcom pedig aggódóból szörnyülködőbe, ahogy egy barbi megindul a kezére akasztott szárítóval, de persze alig tud lépni a katonasági acélbetétes bakancs imitációjú magassarkújában, aminek az lesz az eredménye, hogy a nővér barbik kis papucsféleségekben, injekciós tűkkel, meg orvosi lámpákkal hamarabb a lábunkhoz érnek, és támadnak. Őszintén észre se vettem, hogy valahol elhagytam a papucsomat, és már mezítláb vagyok, ami kimondottan hátrány ha le akarod rúgni a barbikat… Amint erre ráeszméltem – egy szuri árán… -, arrább lépdeltem, az egyik fiú mögé. Csak sajnos eze a babák khm hogyis mondjam, egyrészt feltételezem nem volt eléggé Kenes a srác, másrészt úgy tűnt, inkább a női nemhez vonzódnak, ami felettébb aggasztó volt számomra.
- Hess már innen! – Guggolok le, hogy szemtől szembe megmondhassam a véleményemet erről az egészről, ám a szőkeségek inkább a tűkkel kezdenek el hadonászni. – HÉÉÉ Ez nem jó játék!! >.< - Ugrálok ide-oda, hátha megunják, de pont ellenkezőleg, nem unják meg, csak totyognak utánam. – Tudjátok, én ezt már most unom. Festő kapuja! – Pictort se fogadja kellemesebb fogadtatás, mint a zaklatása a megannyi játéknak, de szegény majd hogy egyből ájulás szélére került, amikor a fiúknak szánt műpókok, és kígyók ostromolni kezdték a lábát.
- Mademoiselle, miért hívott egy ilyen helyre? Ce n'est pas bon! – Rikácsolt egyből, és ecseteivel próbálta elhessegetni az élősködőket, olyannyira, hogy még a legnagyobb ecsetét is előkapta, hogy sepregessen. Kiborított egy vödör festéket is, aminek ilyen ragasztó színe volt, szóval gondolom azzá is vált, és a kis csöppségek egyesével, sokasával ragadtak bele véglegesen. A monsieur amikor már bevédte magát, végre engem is megszánt egy kalapáccsal, amikor már csak a mellkasomtól felfelé látszottam ki a játékhalomból. Robotok tapostak a lábamon, plüssök nyomorgattak össze, és egy gumikígyó kúszott a nyakam felé, hogy megfojthasson. Mondanom sem kell, hogy mennyire csiklandós érzés volt… na jó elmondom. Annyira kacagtam, hogy már lassan sírtam, a könnyektől nem láttam, és a csápolásnak hála még később került hozzám a hatalmas, vörös fejű gumikalapács, amivel egy csapásra falhoz vágtam a játékok jó kétharmadát. Mikor festőmmel végre egy biztos teret tudtunk kialakítani magunk körül, ahova a ragacsos izé miatt nem jutott be egy-két kivételnél több játék, végre volt időm…
- PJÚ PJÚ!! TIKI – Félrekapom a fejem, hogy mi a fene ad ki ilyen hangot, amikor meglátom a kisvöröst egy extramini pisztollyal lövöldözni. – PUFF PUFF – Itt egy plüss maci a tömegen áthasít felé, hogy rá vethesse magát, mindeközben azt ordibálja:
- Add vissza a fegyverem, Nyamvadék!! – A kisvörös félrerántja a kezét, és oda se nézve, „játszva a nagymenőt” egy újabb idétlen hangot hallok felőle.
- BANG! – Szegény medvét olyannyira erősen találta el a töltet, hogy annak leszakadt a fejének azon része, ahonnan kiált a jobb füle, és a vatta csak úgy hullott alá, mint a hóesés, miközben a maci élettelenül esett fajtársai közé.
- Whoáá*-* mindig akartam egy ilyen pisztolyt! PJÚ!
~ Ez a gyerek nem normális… ~ Ekkor felém, pontosan szemből ugrólábakon érkezne egy hatalmas nyúl plüss, hogy annak az aljával lenyomatot készíthessen az arcomra, de még mielőtt nekem eshetett volna, a piros kalapácsom hatalmasat csattant rajta, az ugróláb ketté tört, a nyúl pedig a falnak száguldott, ahol véletlen leszakadt a feje.
- MUHAHAHAAA!!! – Hallattam az ördögi kacajomat, amikor valami hirtelen megragadta a bikinifelsőmet melleim között, és megragadva a masni egyik végét, kioldotta azt, így aztán kebleimet már nem fedte semmi, de persze, egyedül a technikus fickó láthatta, mivel a kisvöröst nagyon lefoglalta a játéka, a másik srác meg éppen szétkarmolt a jobboldalán egy hadszárnyat, nekem meg a hátát mutatta. Pictor viszont majdhogy rákvörös volt mellettem, és meg nem bírta állni, hogy ecseteivel ne csikoljon meg – festett rám egy felsőt, ami elsőnek csak testfestésnek, aztán már egy rendes kék-fehér csíkos pólónak látszott.
- Merci beaucoup! – Pislogtam zavartan, mint egy szűzlány… az is vagyok :$
A játék viszont, amely az előbb orvul megtámadott, most a lábaim elől bámul felfelé… nagyonnagy, sőt hatalmas késztetést éreztem arra, hogy belerúgva, átküldjem a túlvilágra, de inkább a fülét megragadva – valami állat plüss volt, de az alakjából nem tudtam eldönteni, hogy milyen is valójában – hozzávágtam az orrvérző köpenyeshez.
- Bunkii~! – Igazából erre már a másik két fiú is rám figyelt, mert addigra elfogytak az ellenségeik nekik is, meg úgy… nekem is.
- MEGMONDANÁ VALAKI HOGY EZEKBE MI ÜTÖTT?!?! – Idegeim táncolva lüktettek homlokomon, mert ez nagyon NAGYON furcsa. – Mi az, hogy beszélő, meg mászkáló, ellenséges játékok?
- … Szóval neked nem az volt a feladatod mint nekünk?
- Izé... azthiszem elájultam, vagy valami ilyesmi, és utána nem tudtam hol vagyok. – Valamit csak be kell hazudnom nekik, pillanatnyilag nagyon úgy látszik, nem tudják, hogy az egésze én okoztam… - Még mielőtt komolyan neki láthattam volna a munkának, az egyik kölyöknek wc-re kellett menni... Nade... mi van ezekkel?
- Mi se tudjuk mitől vadultak meg. Szóval én is annyit tudok mint te. … De ha te eltévedtél itt, akkor te sem vagy valami GPS.... ><
~ Micsoda logikája van ennek a gyereknek… ~
- Brr... itt még egy olyan ketyere is eltévedne! ._. – jelentem ki, de olyan megnyugtató volt az a szócska, hogy „sem”, mert ezek szerint ő se egy térkép, akárcsak én.
És csend lett, kínos csend, amit a másik srác tört meg végül.
- Én szerintem - Szólal fel hangosan, bambán maga elé nézve. - Éhes vagyok ~.~
- Hogy tudsz ilyenkor is a hasadra gondolni? – Kérdezi kisvörös.
- Ahogy te a GPS-re.
Közben megüti a fülemet a háttér zaj, amit a köpenyes pacák magyarázgatásaként azonosítok be, de olyannyira unalmasnak tűnik a monoton moraj, hogy inkább a fiúkkal beszélgetek még egy kicsit.
Pictor addigra megfestett valami kezdetleges GPS-t meg egy iránytűt, mert nem volt biztos a szerkezet működésében, és arra várt, hogy rákérdezzek a sráctól, hogy éhes e, mert festhet neki bármit.
- Hallod, kell kaja? – Hüvelykujjammal pictorra mutatok, ő meg meglóbálja az ecsetét, és máris festeni kezd egy hosszú baguette alapú szendvicset, mire felszólal a srác.
- Neem!... Az orvosom szerint így is sok színezőanyagot eszek…, hát még ha festve van. – Pictor erre felhúzta az orrát, és cakkompakkom lelépett. Persze ebben közrejátszott az is, hogy kőkobaki kisvörös a GPS-t már a falhoz vágta azóta.
- Hmpf >.< Micsoda bunkó alkalmazottaik vannak!!! – Lépdeltem oda a köpenyes fickóhoz, mint egyetlen értelmes társasághoz, aki csak kínosan vigyorgott. Ekkor pedig megint csend lett.
- Nos, hogy mi is okozta a problémát? Az Irányító tűnik a legvalószínűbbnek. ~ Ez most hogy jött ide? ~ Az Irányító felelős az öntudatos játékok viselkedéséért. Hónapok óta fejlesztjük. Idáig úgy tűnt, hibamentes, de bármi történhetett vele. Mindenképpen le kell állítanunk! Több tízezer játék hever a raktárakban kikapcsolt állapotban! Ha azokat is feléleszti, elpusztíthatja az egész várost!
- Valamit csinálnunk kell a plüssökkel. ........ Ötlet???
- Hmpf... Uram, még mindig nagyon bunki alkalmazottai vannak. Még csak bocsánatot se kérnek...
- Bocsánat. – Hajol felém a kisvörös. – De ha nincs szükségünk GPS-re?
- Jah persze... És mondd csak, hogy találsz el az irányítóig, Mr. Gps? – Nézek rá szúrós tekintettel, mert ez az idióta összetörte azt, amivel akár percek alatt odaérhetnénk a vezérlőhöz is.
- Hát egyszerűen… - Ezt a hazudóst…
- Hallgatom.
- Na jó, én sem tudom… de akkor mégis mit csináljunk, Mrs. Nagyokos??
Ismét az értelmiséghez fordulok a kérdésemmel.
- Nincs valahol ezen a gyereken egy kikapcs gomb?
- Ha lenne tudnák róla... De rajtad is kereshetnénk valamilyen gombot. Noah, neked nincs valami ötleted?? ~ Cehh… lenéz ez a picipöcs… Még a végén legyakom a fejét a nyakáról, ha így folytatja.~
- Kérdezzük meg az illetékest!
~ Azta… hú de okos. ~ Én magam is a köpenyesre néztem, aki előbb elgondolkodott, aztán beszélt.
- Ha jól ismerem az alaprajzot, a lift legalsó szintje mellett van egy kártyás ajtó , ami után lépcső vezet egy még lejjebb lévő szintre, és ott van az irányító is az egyik vége felé, a másik irányba meg a raktárakhoz vezető elágazás. Ez durván két perc, ha sietünk. – Levegő szünetet tart, amíg mi emésztjük az információkat, de én már eltévedtem… nem emlékszek kártyás ajtóra… - De leállítani csak a kapcsolóval lehet, ami az irányítóban van…
- Van kártya a leolvasóhoz?? – Teszi fel a kisvörös a lehető legidiótább kérdést…
- Hogy ne lenne? Természetesen minden fejlesztőnek van belépőkártyája.
- … Mi lenne, ha indulnánk, ha már nincs több kérdés? – Töröm meg a csendet, és látszólag mindenki elgondolkozik, talán éppen azon hogy jó lenne. Vagy nem...
- De mielőtt elindulnánk, kellene egy terv. – A kisvörös hangja leállít abban, hogy már éppen meginduljak.
- Mégis milyen? Egy gombot nem nehéz lenyomni...
- Te buta....ha már vannak ott, akkor mit akarunk csinálni? Erre is kellene egy terv. Végül is ki az a hülye, aki hagyna minket besétálni csak úgy. ~ Lebutázottlebutázottlebutázott MEGÖLÖM ~
- .... – miután lehiggadtam többnyire - Egy játékok által irányított vezérlő? A hangsúly a játékon van... ezek sem komplett tervvel jöttek ellenünk, hanem csak úgy nekünk rontottak.
- Úúú, bztos lesz még egy csomó kis csépelnivaló miniboxzsák. A papi edzéséhez késpest jó kis móka ezeket verni.
- Ehhh~~ - Szontyolodunk el egyszerre Vöröskével, mert az azt jelenti hogy sooook időbe fog telni leverni őket.
- No akkor, siessünk már!!!
- De kéne még mindig valami terv. – Tartotta fel megint a kisvörös… ~ Milyen betoji. ~
- Mit kell azon tervezni, hogy szétverjük az összeset, ami az irányító előtt az utunkba akad? – Ezt követően igazán már senkinek sem volt kifogása, hála égnek, úgy hogy indultunk is, mindenféle terv nélkül.


A hozzászólást Sophie Black összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 07, 2012 4:05 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Red Walter
Gealdor
Gealdor
Red Walter


Hozzászólások száma : 220
Aye! Pont : 3
Join date : 2010. Nov. 28.
Age : 27
Tartózkodási hely : itt is- ott is

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 3
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimeSzomb. Jan. 28, 2012 8:45 pm

Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy egy játékserek – akik éppen csak, hogy a bokánkig érnek – megküzdjön velünk, sőt mi több még le is verjenek. Lehetetlen! Úgy tűnik, hogy annyira magabiztosak magukban, hogy csak nyomulnak felénk. Mindenféle játék volt velünk szembe; macik, nyuszik, katonák, barbie babák, kacsa egyszóval tényleg minden.
- Elpusztítani...- kántálják miközben a szemük vörösen kezd izzani.
Rám elsőnek egy repülőben ülő disznó kezdett támadni, arról fogalmam sincs, hogy maradt a magasban a repülő, de furcsa golyókat lőtt ki, amik nem okoztak maradandó sebet, de csíptek. Megfogtam a repülőt és hozzá csaptam a falhoz, miközben az egyből leesett a földre. A többiekkel nem volt időm törődni, mert mind hármunkat körül vettek a plüssök. Engem éppen 3 medve ostromolt, az egyik kalóz kinézetű volt, a fél szemén szemellenző a jobb kezén egy kampó és az egyik lába is hiányzott. Úgy nézett ki mint egy hadirokkant. A második maci teljesen átlagosnak tűnt, és lánynak, a feje tetején egy masni volt, ám amikor megláttam a hatalmas palacsintasütőt a kezében kicsit elment az a megfigyelésem, hogy nem veszélyes. A harmadik macinak pedig egy géppuska volt a kezében, ami ilyen színes golyókat lőtt ki. Az első maci volt a legagresszívebb, mindent ami a kezébe akadt nekem dobált.
- Hey…. Áuu. Elég már. – fogok meg egy felém érkező darabot a repülőből, ami összetört, majd visszahajítom a medve felé, mire az dühösen vetődik el előle. – Így állunk?
Felkapok még egyet és hozzávágom, ez teli találat lett, a maci távolabb esett és kipurcant.
Túlságosan untam, hogy egyenként bánjak el velük, a kezemben megjelent egy kártya és a lány macihoz dobtam, a hasánál vágta el. A harmadik maci pedig nekem rontott. A plüsst a fülénél fogva felemelem, mire az kapálózni kezd, s kiveszem a kezéből a fegyvert, mire az megharapja az ujjamat, s leejtem a földre.
- Te bestia! Most nem fogok kegyelmezni!
Azzal lehasalok, s miközben a maci szalad másik fegyverért én elkezdek lövöldözni a tömegben.
- PJÚ PJÚ!! TIKI – a pisztoly kicsi a kezemben, ám ez nem nagy gond, mert a játékokat ugyan úgy meg tudom ölni. – PUFF PUFF
Egy maci megint megrohamozik, s elakarná venni a fegyveremet.
- Add vissza a fegyverem, Nyamvadék!! – kiáltok, majd újra lövök. – BANG.
A lövés a medvének a fülét érte, amiből még a vatta is hullani kezdett, de hát nem akartam kegyelmezni, mert ha túlerőben lesznek még legyőznének minket.
- Whoáá*-* mindig akartam egy ilyen pisztolyt! PJÚ!
~ Na jó itt lett elegem a medvékből. ~
Ekkor egy elefánt rontott ki a tömegből, még hangot is adott ki, amitől majd megörültem. Amikor nekirontott a lábamnak én elvesztettem az egyensúlyomat, s hátra estem. Amíg ültem a földön egy csomó játék jött felém, s egy csukló mozdulattal leütöttem az elefántot, ami a földhöz húzott, s felálltam. Még mielőtt a sereg ideért volna. Úgy tűnt, hogy már szinte senki se támadt engem, még pár katonát leütöttem utána tiszta volt a terep.
- Bunkii~! - figyeltem fel a kék hajú lány hangjára, miközben valami állatot elhajít.
- MEGMONDANÁ VALAKI HOGY EZEKBE MI ÜTÖTT?!?! Mi az, hogy beszélő, meg mászkáló, ellenséges játékok?
- … Szóval neked nem az volt a feladatod mint nekünk? – kérdezem tőle.
- Izé... azt hiszem elájultam, vagy valami ilyesmi, és utána nem tudtam hol vagyok. Még mielőtt komolyan neki láthattam volna a munkának, az egyik kölyöknek wc-re kellett menni... Nade... mi van ezekkel?
- Mi se tudjuk mitől vadultak meg. Szóval én is annyit tudok mint te. … De ha te eltévedtél itt, akkor te sem vagy valami GPS....
- Brr... itt még egy olyan ketyere is eltévedne!
Ezután a mondat után beállt a csend, amit végül Noah tört meg.
- Én szerintem. Éhes vagyok.
- Hogy tudsz ilyenkor is a hasadra gondolni? – kérdezem, mivel az a kijelentése, hogy éhes kicsit nem ide való.
- Ahogy te a GPS-re.
A fickó, aki nemrég jelent meg a lány mellett most festeni kezdett, s kezembe nyomott egy GPS szerű dolgot. Totálisan ki akadtam a hangjától, mivel folyton azt mondogatta, hogy rossz helyen állok, ezután egy határozott mozdulattal a falhoz vágtam. Miközben az én figyelmet elvonta a szerszám, a lány felajánlotta Noahnak, hogy a fickóval festet valami ételt. Mivel a fiú visszautasította, ezt az ajánlatott a lány megsértődött rá is és rám is.
- Nos, hogy mi is okozta a problémát? Az Irányító tűnik a legvalószínűbbnek. Az Irányító felelős az öntudatos játékok viselkedéséért. Hónapok óta fejlesztjük. Idáig úgy tűnt, hibamentes, de bármi történhetett vele. Mindenképpen le kell állítanunk! Több tízezer játék hever a raktárakban kikapcsolt állapotban! Ha azokat is feléleszti, elpusztíthatja az egész várost!
- Valamit csinálnunk kell a plüsökkel. ........ Ötlet???
- Hmpf... Uram, még mindig nagyon bunki alkalmazottai vannak. Még csak bocsánatot se kérnek...
- Bocsánat. – Hajtom meg a fejemet a lány felé. – De ha nincs szükségünk GPS-re?
- Jah persze... És mondd csak, hogy találsz el az irányítóig, Mr. Gps? – úgy néz rám mint aki megakar ölni, sőt ha ölni tudna a szemével, úgy érzem már halott lennék.
- Hát egyszerűen… - kezdek bele, de idővel rájöttem, hogy fogalmam sincs merre kéne menni.
- Hallgatom.
- Na jó, én sem tudom… de akkor mégis mit csináljunk, Mrs. Nagyokos??
- Nincs valahol ezen a gyereken egy kikapcs gomb?
- Ha lenne tudnák róla... De rajtad is kereshetnénk valamilyen gombot. Noah, neked nincs valami ötleted??
- Kérdezzük meg az illetékest! - veti fel Noah.
- Ha jól ismerem az alaprajzot, a lift legalsó szintje mellett van egy kártyás ajtó , ami után lépcső vezet egy még lejjebb lévő szintre, és ott van az irányító is az egyik vége felé, a másik irányba meg a raktárakhoz vezető elágazás. Ez durván két perc, ha sietünk. De leállítani csak a kapcsolóval lehet, ami az irányítóban van…
~ Ööö…A liftig stimt de, hogy azután merre és meddig, fogalmam sincs~
- Van kártya a leolvasóhoz?? – kérdezem meg a legegyszerűbb kérdést, ami eszembe jut, mivel ha nincs kártya, akkor nem fogunk tudni bejutni, bár meglehet buherálni a zárat.
- Hogy ne lenne? Természetesen minden fejlesztőnek van belépőkártyája.
- … Mi lenne, ha indulnánk, ha már nincs több kérdés? – ez a kérdés kicsit elgondolkodtat, szerintem kellene egy terv, s ezt az ötletet fel is vetem.
- De mielőtt elindulnánk, kellene egy terv.
- Mégis milyen? Egy gombot nem nehéz lenyomni...
- Te buta....ha már vannak ott, akkor mit akarunk csinálni? Erre is kellene egy terv. Végül is ki az a hülye, aki hagyna minket besétálni csak úgy.
- Egy játékok által irányított vezérlő? A hangsúly a játékon van... ezek sem komplett tervvel jöttek ellenünk, hanem csak úgy nekünk rontottak.
- Úúú, biztos lesz még egy csomó kis csépelnivaló miniboxzsák. A papi edzéséhez késpest jó kis móka ezeket verni.
- Ehhh~~ - elképesztő mennyire egyszerre sóhajtottunk fel a lánnyal, akivel nem igazán voltunk egy hullámhosszon, de ez úgy egyszerre történt, hogy kicsit meglepődtem.
- No akkor, siessünk már!!!
- De kéne még mindig valami terv.
- Mit kell azon tervezni, hogy szétverjük az összeset, ami az irányító előtt az utunkba akad?
A végén terv nélkül indultunk el.
Vissza az elejére Go down
Cancer
Mesélő
Mesélő
Cancer


Hozzászólások száma : 360
Aye! Pont : 15
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 33

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimeCsüt. Feb. 02, 2012 7:38 pm

Négy napon belül kérek posztot, és folytathatjuk a küldetést.
Vissza az elejére Go down
Noah Senshi
Elemi mágus
Elemi mágus
Noah Senshi


Hozzászólások száma : 147
Aye! Pont : 5
Join date : 2010. Sep. 24.
Age : 30

Karakter információ
Céh: Dragon Fang
Szint: 3
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimePént. Feb. 03, 2012 11:51 am

Lassan, mindkét karomon, egy-egy vízkígyó tekergett végig, s ahogy tenyeremhez ért, formálni kezdtem őket, majd egy gyors kis fagyasztás után mondtam csak ki mágiám nevét.
- Ice sword. - hagyták el ajkaim a bűvös szavak, éppen még mielőtt a "dumbo" szekció repülő elefántjai támadásba nem lendültek ellenem, hátukon a Momo nevezetű plüssmajmokkal, kik banán nuncsaku tudásukat bemutatva próbáltak rám ijeszteni... hát benézték. Én a banántól nem megijedek barátom, egyszerűen csak kajás leszek (nem mellesleg azok a banán izék is valami plüss cuccból voltak), így mikor dobálni kezdtek vele fentről, meg sem moccanva tűrtem a plüssgyümilövedékek erejét, amik úgy pattogtak le rólam, mint Supermanról, a puskagolyó... bárki is legyen az a Superman. Ezt látván ellenfeleim komolyabb eszközök bevetésére kényszerültek, s maguk az előbb banánnal (még jó hogy a plüssmajmok nem szarnak, mert akkor olyan kaksi rohamot kapok, hogy jajj) kezdtek el dobálni, most egytől egyig mind rám vetődtek. Kicsit szemét húzás volt ugyan, de mikozben a levegőben zuhantak felém, úgy csapdostam ketté, amelyiket tudtam. Bár... párnak így is sikerült átjutni a darálón, azok meg rám tapadtak.
- Na jól van gyerekek, most untam meg. - Mondtam, mikor három a fejemre mászott és befogták a szememet, a fülemet, no meg a számat próbálták volna, csak túl kicsi volt a kezük, nekem meg nagy a szám, mint azt már sokszor megjegyezték nekem. Egy vízkígyót idéztem jobb kezembe, majd azt egyszerűen a magasba dobtam és megszüntettem a mágiát, miután már csak a rám zúduló vízre kellett várnom. Amint az általam generált égi áldás elárasztott engem, s így a rajtam csüngő kis plüssizéket, egy egyszerű "Freeze"-el fagyasztottam meg őket, aztán löktem le magamról. Nagyjából az én részem ennyi lett volna a harcból, mert Dumbókáim visszavonulót fújtak, vagy épp erősítésért siettek, bár megvallom az előbbinek jobban örültem volna. Amíg én ellenőriztem, hogy tényleg minden szétvágott banán plüss volt e, addig a két másik társam, simán csak beszélgetni kezdenek valami DPS-ről... foggalmam sincs, mi lehet az, biztos valami gazdagabb helyről jöttek, vagy csak én nem vettem megint észre valami új terméket a boltokban, de ilyen cuccról még nem hallottam Fiore királyságában. Biztos valami mágikus térkép, vagy kitudja mi lehet, gondolom én, mert ha nem, akkor nehezen tudná mutatni az irányt, márpedig valami ilyesmiről dumáltak... meg arról, hogy hogyan tovább, mire felvetettem az angem jelenleg leginkább izgató problémát, hátha valahogy sikerül orvosolni azt.
- Én szerintem. - Kezdtem bele, kicsit bambán magam elé merengve, majd a kis hatásszünet végeztével folytattam. - Éhes vagyok.
- Hogy tudsz ilyenkor is a hasadra gondolni? – szólalt fel a vörös kis barátom, aki nem rég a GPS-en nyavalygott, vagy micsodán, erre ő oktat ki engem, hogy- hogyan tudok erre gondolni? Hé, tényleg, ezt meg is mondom neki.
- Ahogy te a GPS-re. Cool - Mondtam meg neki... haha, kemény vagyok. Ésss, hát én ekkor vettem észre a festő csávót, aki javarészt a kékség kisasszony mellett lebegett, egy ilyen színes pöttyös bigyóval, amit az ilyen művészek használnak, meg olyan ecset is volt nála és... hát én majdnem megeresztettem egy barna sugarat a meglepetéstől (majd befostam) mikor megláttam, hogy a fickó nem elég, hogy a levegőbe fest basszus... de még utána ilyen majdnem hasznos dolgok is lesznek azok és meg lehet fogni meg minden. Eközben tudtam meg, hogy a GPS valami idegen nyelven azt jelenti, hogy "kis beszélő doboz, aminek be nem áll a pofája" és valahogy nem értettem, hogy minek nyavalygott ezért vörös kis cimborám, de ha neki ez a fétise, ki vagyok én, hogy megszóljam?
- Hallod, kell kaja? - Mutatott a lány, ecsetes cimborája felé, így felajánlva, hogy fest nekem egy szenyát, de sajna vissza kellett utasítanom.
Neem, köszi!... Az orvosom szerint így is sok színezőanyagot eszek… hát még ha festve van. - Arról nem is beszélve, hogy kölyök koromban rágtam én már festéket, de a jótól igen csak távol állt az íze. Na jó, a fehér és a kék, egy kis sárgával nem is rossz... kicsit hasonló, mint amit apa főzött anno, ha anya pár napig nem volt otthon, de valahogy most gyomrom nem vágyott nosztalgiázni, valami rendes kaja kellett volna. Míg én ezen merengtem, folytatódott a beszélgetés a két meglehetősen színes hajú fél közt és kicsit különcnek is éreztem magam, mert én csak ilyen kis átlag barna vagyok... na jó, átlag azért nem vagyok, de na. Talán megkérhetném a festő cimbit, hogy fessen be lilára... úúú, vagy mondjuk zöldre. Höhh, azzal milyen szpesöl lennék már nem?
- Nincs valahol ezen a gyereken egy kikapcs gomb?
- Ha lenne tudnák róla... De rajtad is kereshetnénk valamilyen gombot. Noah, neked nincs valami ötleted??
- Kérdezzük meg az illetékest! - szólaltam fel, ahogy a beszélgetés közben visszarázott a valóságba, pedig már épp kitaláltam, milyen frizurát festessek magamnak.
- Ha jól ismerem az alaprajzot, a lift legalsó szintje mellett van egy kártyás ajtó , ami után lépcső vezet egy még lejjebb lévő szintre, és ott van az irányító is az egyik vége felé, a másik irányba meg a raktárakhoz vezető elágazás. Ez durván két perc, ha sietünk. De leállítani csak a kapcsolóval lehet, ami az irányítóban van…
- Van kártya a leolvasóhoz?? – kérdezte meg a mellékesen kártya mágus... hát ember, ha nincs, majd bűvészkedsz valamit nem? Vagy Kék Kisasszony festet egy lyukat a falba Festőbáróval és átmászunk rajta. Úúúú, festhetne nekünk motorokat és akkor villámgyorsan végigszáguldoznánk az épületen *>*
- Hogy ne lenne? Természetesen minden fejlesztőnek van belépőkártyája.

- … mi lenne, ha indulnánk, ha már nincs több kérdés? – Vetettem fel kicsit unottan... mindig a legjobb ötleteléseimet szakítják félbe hosszabb magyarázatokkal, akkor meg arra kell koncentrálni, aztán elfelejtem az ötletet Neutral
- De mielőtt elindulnánk, kellene egy terv.
- Mégis milyen? Egy gombot nem nehéz lenyomni...
- Te buta....ha már vannak ott, akkor mit akarunk csinálni? Erre is kellene egy terv. Végül is ki az a hülye, aki hagyna minket besétálni csak úgy.
- Egy játékok által irányított vezérlő? A hangsúly a játékon van... ezek sem komplett tervvel jöttek ellenünk, hanem csak úgy nekünk rontottak.
- Úúú, biztos lesz még egy csomó kis csépelni való miniboxzsák. A papi edzéséhez képest jó kis móka ezeket verni.
- Ehhh~~ Nyögtek fel együtt, ami vagy azt jelentette, hogy eddig bele sem gondoltak, hogy még lehetnek előttünk ellenségek, vagy olyan szexi hangom van, hogy felnyögtek rá... szerintem a B a nyerő. Cool
- No akkor, siessünk már!!!
- De kéne még mindig valami terv.
- Mit kell azon tervezni, hogy szétverjük az összeset, ami az irányító előtt az utunkba akad? - Kérdeztem, mire már nem igen érkezett válasz és indultunk is tovább.

/Elnézést a késésért és a post minőségéért, de jelenleg csak ennyire futja tőlem. a Következő körben megpróbálok jobb minőséget produkálni >< /
Vissza az elejére Go down
Cancer
Mesélő
Mesélő
Cancer


Hozzászólások száma : 360
Aye! Pont : 15
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 33

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimeVas. Feb. 05, 2012 11:51 pm

Így hát terv nélkül indultok útnak, amit úgy értelmezek, frontális támadást indítotok az Irányító ellen. Segítőtök megcsóválja a fejét, de úgy dönt, a mágusokra bízza a harcot, így hát elindul veletek együtt. Sophie, te egyelőre nem tudsz leszakadni tőlük, így kénytelen vagy velük tartani! Két szintet akadálytalanul tudtok lefelé haladni a folyosókon, de olyan érzésetek van, mintha figyelnének. Egyszer-egyszer egy játékot láttok eltűnni a sarkokon, de mire odaértek, már csak hűlt helyüket látjátok. A következő lépcsőnél viszont két, embermagasságú, lila maci áll őrt, ugyanolyan vörös szemekkel, mint az előző játékok.
- Ilyen játékokat nem gyártunk.. - hebegi meglepetten és idegesen vezetőtök, mikor a macik rátok néznek. Egyikük felemeli karját, és mintegy véletlenül, belevág a falba. Fülsiketítő dörrenés és visszhang hallatszik. Mély repedés keletkezik a betonon, vakolatdarabok potyognak le a falról és a mennyezetről. Rajta láthatólag semmilyen sérülés nem keletkezett. A mélyből motorzúgást hallotok, amelyet néhány másodperc múlva rajzó vadászrepülők rajzanak felfelé. Pici, vörös üveggolyókat lőnek felétek. Mielőtt még kinevethetnétek őket, az első, rövidre sikerült sorozat egy méterre a lábatok előtt robban fel, amit követ a második és harmadik, egyre közelebb hozzátok. Ha ez még nem lenne elég a megfutamodáshoz, a füstön keresztül vízsugár tör át, ledöntve titeket a lábatokról. A felfelé vezető utat is hasonló erejű ellenfelek zárják el, így nincs más megoldás, az egyetlen szabad úton kell menekülnötök, hátrafelé. Nyomotokban meglepően lassan haladnak a játékok, mintha nem is akarnának titeket elkapni. Ha megfordultok, egyet-kettőt leszedhettek üldözőitek közül, de túl erősek, hogy áttörjetek rajtuk.
Néhány perc üldözés után egy szerelőüzemben köttök ki. Gyártósorok dolgoznak mindenfelé, fém- és szövethalmok állnak a sarkokban, és a futószalagok elején játékok állnak sorban. Kisebb-nagyobb játékok építenek nagyobb játékokat, amelyek rátok ügyet sem vetve sétálnak ki a teremből. Idegenvezetőtök a lihegés után körbenéz, és így szól hozzátok.
- Ezek átépítik magukat! Ha így folytatják, a céhek sem tudják megállítani őket! - mondja kétségbeesetten. - Le kell állítani a szerelőket!
Red és Noah, ti kezdjétek el leverni a gépeket! Sophie, te némileg távolabb tegyél úgy, mintha elkezdenéd, mikor is egy kisebb nyuszi repül eléd, kivételesen nem vörös szemmel. Halkan megszólal, és meglepetésedre Enoch Mester hangja hallatszik belőle.
- A küldetésed első fázisa sikeresen véget ért. Azonban elszámoltam magam. Az Irányítót meg kell semmisítened.
Ha rákérdezel ennek okára, csak egy nyugtalanító pillantást kapsz válaszul tőle.

Posztotok ott érjen véget, hogy a szerelőket és a szerelőüzemet is használhatatlanná teszitek!
Vissza az elejére Go down
Sophie Black
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
Sophie Black


Hozzászólások száma : 336
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Jul. 01.
Age : 29
Tartózkodási hely : a csillagok közt :P

Karakter információ
Céh: Blackened Tears
Szint: 4
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimeCsüt. Márc. 15, 2012 1:23 pm

Megint rohanás lesz az egész… rohanunk … valahová, mert igazából valami lift rémlik, de semmiféle liftajtót nem látok, ja csak addig amíg le nem fordulunk a folyosóról azt hiszem jobbra. Az Arek névkártyájú fickó odaállt a kétszárnyú fémajtók elé, mellette a hívógombhoz nyúlt, aztán vártunk, addig amíg megérkezett végre a kabin. Amint széttárultak az önműködő ajtók, feltűnt, hogy nem valami hatalmas hely jut majd ránk, és fel is vetődött bennem a kérdés, hogy nem fog-e leszakadni az együttes súlyunk alatt, így aztán gyorsan végigfutottam mindenkin, de halálos nyugalommal lépdeltem be utánuk, mihelyst megállapítottam h mindenki vagy túl kigyúrt – ez az azt hiszem Noah nevezetű gyerek… - vagy vézna – idesorolnám a Kisvöröst, és a Kukacot.
Minden simán ment, de benn nyomorogni három kanszagot eregető pasival felettébb kellemetlennek bizonyult, de hálistennek nem tartott sokáig, a lift majdhogy azonnal a legalsó szintre érkezett, ami, milyen meglepő, egy hosszú folyosóból állt. Ahogy kiléptünk a kártyás ajtó egyből meg is mutatkozott, de nem volt ennyire egyszerű dolga Areknek a belépő kártya megtalálásával. Bizonyára elég régen használta, és kellett használnia ahhoz, hogy a fejlesztők egyik rossz szokása szerinti „minden kacatot vágj zsebre” dolognak hála, mind a két zseb telítődött felesleges kacatokkal, azokban pedig képesek voltak a kártyák elkeveredni. Ez megelőzhették volna anno a divatdiktátorok, ha nem ilyen hatalmas zsebezetű fehér köpenyt gyártanak minden laborkukacnak.
Mindeközben a Kisvörös ide oda forgatta a buksiját, a folyosó végei felé.
- Az anyját, ez kukkol?? – Riadtam meg egyszer, amikor hirtelen felkiáltott, és elkezdett rohanni az egyik irányba. Amikor odaért, akkor viszont már nem talált semmit sem, így hát visszakullogott hozzánk, az orra alá motyogva. – pedig ott volt…
Nos szóval Arek megtalálta, kicsit tovább tartott, mint azt terveztük, de a lényeg, hogy megtalálta a belépőkártyát, majd minden probléma nélkül lehúzta a leolvasón. Az irányítóban lévő macinak még nem volt annyi esze, hogy átprogramozza arra, hogy ne ismerje fel a fejlesztőket, így a pillanatnyi szerencsénket kihasználva mentünk is tovább. Fel nem foghatom, minek kell mindenhová ilyen erős lámpákat rakniuk, lassan felrobban tőlük a fejem. És hogy még fokozzák a falak olyan fehérek, hogy… NAGYON. Rövidebb folyosófélén haladtunk, ami alig tíz lépés hosszú volt, aztán egy lépcsőhöz értünk, ami szintúgy fehér volt, és még csak meg se látszott rajta senkinek a sáros lábnyoma sem… ~ Mennyire ügyelnek a higiéniára ezek…~ ahogy tovább lépdeltünk lefelé, egy fordulóban megpillantottuk a folyosót, amelyre igyekeztünk, azonban feltűnt két hatalmas valami, ami miatt visszahőköltünk egy picikét. Csak azért, hogy jobban megnézhessük őket, a fordulóból figyeltünk. A két valami hatalmas lila mackónak tűnt, már így hátulról. Közben Arekre néztem, aki eléggé értetlenül bámulta őket, és ismeretlennek tűntek számára. De mindennek hangot is adott, amikor a medvék lenn megfordultak.
- Ilyen játékokat nem gyártunk! - A korábbi sereghez hasonlatos vörösen ragyogó szemeikkel bámultak ránk, és bemértek. Az egyik belevágta az öklét a kemény falba, ami nem igazán képes ellen állni, mancsától hatalmas repedések cikáznak végig, akár a plafonig is, ami szépen, és gyorsan elért a lépcsőfordulóban figyelő emberkékhez, azaz hozzánk. Fentről egy nagyobb vakolatdarab zuhan le pontosan mellénk, én pedig ijedtségemben majd a mellettem álló vöröske karjába ugrok, de türtőztettem magam.
Még csak meg se tudtuk próbálni az ellentámadást, mert valami búgó zaj ütötte meg a fülünket, aminek a forrása majd azonnal meg is jelent a lépcső aljánál… egy egész méhkas, akarom mondani valami repülőféle, bár hiányos tudással nem mertem megesküdni arra, amit gondoltam. Megkérdezni pedig, már csak büszkeségből sem kérdeztem. Egy pillanatra megállt a csatatér, és akkor elkezdték a levegőben röpködő izék szórni a kis piros golyókat, őszintén… szánalm- nem mondtam semmit! Az orrunk előtt robbantak fel és a hatásuk rémes volt, a lépcsőben itt ott kirobbantak a fokok, és a falon is lyukak tátongtak. Ha ez nem lett volna elég belőlük, égész gyorsan újratöltöttek, és még a füst fel sem oszlott máris jött a következő sorozat, egyre közelebb hozzánk, aztán BUMM. A harmadikat egyikőnk se szándékozta volna megvárni, de a felfelé vezető lépcső tetejét tankszerűségek zárták el, és hasonló töltényekkel szórtak meg minket, egyszerre egy lentről érkező vízsugárral, ami a fordulóból induló kisebb folyosóra sodort minket, megint eláztatva…
Egy kisebb szégyenérzet kerített hatalmába, úgy ítéltem hogy ez az egész csak gyerekjáték lesz, nem pedig véres küzdelem, de sajnos túlságosan elfajult a dolog. Bár tény, engem azért küldtek ide, mert még csak gyermek rangú vagyok, és úgymond egy feláldozható bábú, csak még így is illett volna elárulnia Enochnak, hogy mibe vágom a fejszémet, hogy ne érjenek ilyen típusú kellemetlenségek.
~ Ha tudtam volna erről, még akkor lelépek, amikor nem futottam össze velük. ~ Pillantottam oldalra a társaimra, akik talán meg is próbálkoztak ellen tűzzel néha menekülés közben, de lehet, hogy csak a hátulról érkező támadásokra hittem azt. Viszont egy ilyen hátratekintés alkalmával feltűnt, hogy az ellen nagyon lassan jött csak utánunk. Vagy azért, mert nem érdekeljük annyira őket, vagy csak ott védtek valamit, vagy pedig csapdába futunk…
Nem olyan sokkal később egy elágazás után a fiúk berángottak egy ajtó mögé, és még mielőtt sikíthattam volna, befogták a szám, és Psszegtek. Nem nagyon néztek körbe, csak megkönnyebbültek, ahogy az ajtók előtt elhaladó játékok robaját hallották, nekem azonban majd egyből feltűnt, hogy mi van a helyiségben. Méghozzá futószalagok, meg fémállványokra tekercselt színes szövetek, „Vatta” feliratú zsákokból egy hatalmas cső szívja ki a tartalmat, egyenesen a futószalagon lévő játékokba, akik ettől egyre nagyobbra puffadnak. Egy villogó eszközön váltakoznak a feliratok miszerint „Kevés” – gondolom bennük a vatta, „Félig telt”, „Kemény”, „Nagyon kemény”, és ez az utolsó már zölden villogott. Ekkor a játék tovább indult, és már csak egy kisebb lacrymácskát helyeztek bele, és összevarrták a hátát… és így tovább mindet. A harmadik szalagnál megváltozott a mód, itt már nem plüssöket gyártottak, és nem is szövettel bevont játékokat, hanem műanyagból, és fémből készülteket.
Míg ezt végigpásztáztam a két srác egyik egyik keze még mindig a számat tapasztotta, így azt le próbáltam feszegetni, hogy kapjak végre normálisan levegőt is, és ekkor hátranéztek ők is, mire Arek már felfogta a helyzetet:
- Ezek átépítik magukat! Ha így folytatják, a céhek sem tudják megállítani őket! - Hangja kétségbeesett volt, és őszintén meg se lepődtem ezen. - Le kell állítani a szerelőket!
Nagyot sóhajtottam, és megindultam a terem túloldalában lévő Vattás zacsik felé, hogy a szalagról lehuppanó játékok már ne lehessenek kemények, sőt… ha nem lesznek kemények akkor nem engedik őket tovább a lacrymákhoz.
- Lupus kapuja!! – és a farkas még ellentámadás nélkül is azonnal széttépett egy plüss zsiráfot, ami egy magasabban lévő gombot nyomogatott eddig. Ekkor azonban egyből felbőszült a többi, és a kiskutyám élvezettel vetette magát közéjük, hogy cincáljon, csócsáljon, szétrázzon, meg karmoljon. Igazi kánaán volt neki a helyzet, nekem kevésbé… valami szőrös-bolyhos befogta hátulról a szemeimet, én meg megragadva majd a földhöz vágtam, csak az a rémisztő tekintet, az egyáltalán nem vörös szemek, meg persze az tartott vissza, hogy a másik fülével elég erősen rászorított a csuklómra… szóval elengedtem. Hálaistennek a többiek nem néztek ide, míg a nyuszi elmondta amit mondani akart. Belőle Enoch mester hangja szólt míg orrom előtt repkedett.
- A küldetésed első fázisa sikeresen véget ért. Azonban elszámoltam magam. Az Irányítót meg kell semmisítened.
- Ehh?! – Egy dühös tekintet kíséretében vált élettelenné a nyuszi, és zuhant a földre.
~ Köszönöm szépen, drága mesterem… remélem a lacrymával meg fogsz elégedni, de hogy it nem csak az irányítót rombolom szét dühömben az is száz… ~ Egy vasrudat ragadtam meg, ami a falnak volt támasztva, és elkezdtem pusztítani én is. Vertem mindent, ami az utamba került, plüssöt, helikoptert, berendezést, a kelleténél több időbe telt míg a futószalagot püfölve meg sikerült szakítani azt, de annyira megkönnyebbültem, ahogy szikrázva ketté vált, és alatta behorpadt a „sín”. Egy hatalmasabb plüss oroszlán jött hátulról felém, amit a vasrúd oldalra lendítésével egy picit megsértettem, ám annak meg se kottyant, nem is csoda, hisz tele volt vattával, ami elnyelte az ütés erejét, ám ekkor Lupus a nagy vatta és szövethegyből kiugorva a hátára vetette magát, és azon nyomban letépte az oroszlán egyik fülét, meg még egy cafatot a szövetsörényből, ekkor levetette magát róla, majd a farkát megragadva ennek a szalagnak a programozó pultjához vágta, ami szintén villogott szikrázott, meg füstölgött már kínjában. A fiúk is valahol itt járhattak már ott, ahol éppen voltak, Arek pedig egy viszonylag biztonságos helyről kukucskált kifelé. Valami önkioldó játékfélék pattogtak felénk, és robbantak fel, ám baseball-ütőként alkalmazva a vasrudat az egyiket sikeresen a többi közé vágtam és egyszerre robbant fel az egész készlet. Örömömben ugráltam volna, de egy fémkockákból álló kígyószerűség megragadta a nyakamat és a földre rántott. Rajtam tekergett, arcomba pedig lassan öltögette a nyelvét, amin apró szikrák cikáztak végig… valószínűleg megrázott volna, ha hozzám ér, ám Loup időben kapcsolt, és markolta meg a kígyó fejét, így nem esett nagyobb bántódásom, majd csak akkor, amikor engem nem kímélve lerántotta rólam a kígyót, az pedig nem egy helyen karcolta végig a testem.
- Vigyázhatnál egy kicsit!! – vetek szúrós pillantást Loupra, aki csak vállat von.
- Érdekel is… nem haltál bele… de ki vagy, rib*nc, hogy… - elhallgatott, mert pontosan tudta hogy kije vagyok, és hogy a szerződésünk szabályai nagyon is kötik őt, aztán csak morgott egyet, és nem jött közelebb hozzám. A kígyó még mozgott egy kicsit, így annak fejét dühében széttaposta. Ahogy felültem, feltűnt, hogy a táskaféleségem - amelyben a cencoroll tojásom volt-, eltűnt a vállamról, szóval más dolgom sem volt, mint jól körülnézni a rombolás helyszínén, és reménykedni, hogy nem tört össze. Loup értetlenkedve bámult rám, ahogy ide-oda kapom a fejemet, aztán a hajam tépem, végül négykézlábra ereszkedve keresek tovább valamit csendben.
- ... Csak nincs meg valamid? - Egy pici irónia volt a hangjában, de alig érezhető.
- Jep. Nincs meg a táskám. - Kapkodtam a szavakat, ahogy a vattahegynek rontottam, hátha benne lesz majd.
- Hogy mennyivel fogsz még nekem tartozni... - jegyezte meg Loup mögöttem, majd elkezdett szaglászni, s bár Canes Venaticit soha nem érhette utol a szimatával, így is tökéletesen működött most. Tényleg ott volt, ahol kerestem volna... a vatta hegyben, de annak a legalján egy félig még életképes kutyaplüss szájában. - Nesze. Aztán egy hétig ne zargassál. Nincs nekem időm a gyerekes problémáidra, Mihaszna. - Azzal felém hajította a táskát, ő maga pedig eltűnt. Még időm se volt kimászni a vatta alól, olyan gyorsan történt minden, szerencse, hogy a táskámat el tudtam kapni... kifújtam magam. ~ Mennyi feladatot sóznak egy Gyermek nyakába. És még a saját lelkem is visszapofáz.. ~ Felállok újra, de most mindenhol fehér szöszök és pamacsok repkedtek, ahogy leporoltam magamat.

Mire körül néztem, már minden romokban állt, s csak elhasznált, elfeslett, és a felismerhetetlenségig eltorzult játékok halma fogadott.
- Szép munka! – Szóltam oda Kisvöröséknek, és Arek is előbotorkált. Én pedig lassan éreztem, hogy nem maradt valami sok erőm ezután… Loup is inkább úgy döntött, hogy lelép…


A hozzászólást Sophie Black összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 20, 2012 8:37 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Red Walter
Gealdor
Gealdor
Red Walter


Hozzászólások száma : 220
Aye! Pont : 3
Join date : 2010. Nov. 28.
Age : 27
Tartózkodási hely : itt is- ott is

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 3
Jellem:

Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitimeSzomb. Márc. 17, 2012 11:17 am

Az utunkat a lift felé vettük, kezemben a barna színű tojással. Mikor beszálltunk elöntött a forróság, szűk helyen voltunk bezárva sokan egy kabinba. Hálát adtam az égnek, amikor végre kiszállhattunk. A kártyás ajtó pont szembe volt velünk, s amíg Arek küszködött, hogy ki tudja venni a kártyát a zsebéből, én pedig valami furcsát vettem észre az egyik falnál. Azt hiszem, egy figyelő szempár volt, de mire odafordultam már eltűnt. Amikor másodjára odanéztem, már teljesen ki tudtam venni, mi is volt az; egy plüssmedve.
- Az anyját, ez kukkol?? – azzal elindulok arra felé, ahol utójára megpillantottam a medvét. Ám amikor odaérek csalódottan, nézek vissza Arekre és a többiekre - pedig ott volt…
Areknek végre sikerült kinyitni az ajtót, felfelé menet az egyik folyosón megpillantottunk két nagy monstrum plüssfigurát. A két maci elég kiéhezettnek tűnt, a szemük olyan volt, mintha fel akarnának minket falni.
- Ilyen játékokat nem gyártunk! - közölte velünk a férfi.
Az egyik medve a kezét a falba vágta, amitől törés hangot hallottunk, s a fal tele lett repedésekkel. Szerencsénk volt, hogy nem omlott be az egész fal. Egy nagyobb faldarab omlott le, ami egyenesen felénk esett, a csaj - akinek még mindig nem tudjuk a nevét – kicsit megijedt, de végül is túlélte. Ezután valami furcsa zajt hallottunk, csak kapkodtam a fejemet, hogy honnan is jöhet ez az idegesítő zaj. A hang folyamatosan beleette magát az agyamba, amíg az meg nem fájdult. A zaj forrása egy repülőgép volt, azaz egy vadászgép. Elkezdett lőni kis golyókat, amik kezdetben nem tűntek veszélyesnek. Ám amikor ezek a golyók felrobbantak, kicsit nagyobb lett a káosz, mint azt gondoltam. Az egész hely majdnem lerombolódott. Éppen futni akartunk volna, mivel még egy ilyen támadást már nem hiszem, hogy kibírtunk volna. De sajnos a menekülő utat tankok zárták el, úgy tűnik, mégis csak van ezeknek eszük. Nem volt más választásunk, így egy ajtó mögé mentünk be, magunkkal rántva a lányt, aki majdnem sikított, de éppen hogy el tudtuk hallgattatni. Nem lett volna a legfényesebb, ha észreveszik hova is bújtunk. Egyenesen abba a helyiségbe csöppentünk, ahol a játékokat tervezik. A műanyag játékoktól a plüss figurákig. A megdöbbenésről elfelejtettem a lánynak a szájáról levenni a kezem, s az időközben már levegőért kapkodott.
- Ezek átépítik magukat! Ha így folytatják, a céhek sem tudják megállítani őket! Le kell állítani a szerelőket!
Azt még túlságosan elhamarkodott kijelentésnek találtam, hogy nem tudnánk megállítani ezeket, a játékokat, de abban a részben igaza volt, hogy mihamarabb le kell állítanunk ezeket. Eljött az ideje, hogy szétverjük ezeket, a gépeket. Miközben vizsgálgattam a gépeket, feltűnt, hogy kicsúszik a kezemből a tojás. Valami kivette a kezemből, s most elszalad vele.
~ Nem hagyhatom, hogy elszökjön! ~ Gondoltam magamban, s utána eredtem. A kis játék felfelé futott az egyik szalagon, amin a játékokat vitték ide-oda. Felfelé mentünk, a játékok pedig melettünk potyogtak a földre. Hatalmasat ugrottam, s rávettettem magam a figurára. Egy kézmozdulattal leütöttem a kis figurát a szalagról, az pedig hatalmasat repült, majd az egyik falnak nekicsapódott.
- Hát ez elszállt! - nevetek, majd hunyorogva nézek a figura után.
Kártyalapok segítségével szétvágtam a szalagot, amin a játékokat szállították, Noah pedig a víz segítségével próbált rövidzárlatot okozni. Ám amikor nem történt különösebben nagyobb rombolás, így egy erősebb varázslattal próbálkoztam.
- Jolt of Fate! – kiáltottam, majd 3 kártyalap repült az egyik gépezet felé, s hatalmas villámcsapás tört elő belőle. Mivel a víz vezeti az áramot, így nagyobb erejű lett a támadás. Mindent megsemmisítettünk, amit csak tudtunk. Addig püföltük a gépeket, amíg azok romhalmazzá nem váltak. Amikor végeztem kényelmesen hátra akartam dőlni, de volt egy pár játék, ami még nem semmisült meg, azok továbbra is nyomultak felénk. Egy groteszk jegesmedve támad ránk, az igazat megvallva szeretem a macikat, de nem kíméltem meg ezt a torz állatot. Egy csapással levágtam a fejét a nyakáról. Tőlem kicsit távolabb Noah is küzdött a még megmaradt játékokkal. A következő egy balerína ruhába öltözött akármi volt, aminek a kezébe gépfegyver volt. Ami sorozatosan lőtte kifelé a golyókat.
- Jolt of Fate!! – kiáltottam el magam megint, de nem a játékot céloztam, meg hanem a felette lévő még magmaradt szerkezet egyik darabját. A támadásnak köszönhetően az egyenesen a játékra esett, kilapítva azt.

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Magánküldetés: Üzemi baleset Empty
TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset   Magánküldetés: Üzemi baleset Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Magánküldetés: Üzemi baleset
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Magánküldetés: A Bál
» Magánküldetés: Ölj
» Magánküldetések
» Magánküldetés: A Varázslóverseny
» Csillagtalan éj

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Shirotsume-
Ugrás: