Magánküldetés: Üzemi baleset

Tárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset Kedd Ápr. 10, 2012 8:27 pm

Miután azt az információt kaptam, hogy Noah kimarad egy körből, megy tovább a játék. Axel a későbbiekben egy hosszabb poszttal pótolhatja az elmaradást.

Ügyesek vagytok, a szerelőcsarnok romokban, a játékok utánpótlásának nagy része megszűnt! Inaljatok el gyorsan, hiszen nyilván feltűnik az Irányítónak az, hogy nem érkeznek újabb társak. De most újabb problémával szembesültök. Nincs terv, de a frontális támadáshoz még mindig túl kevesen vagytok, illetve túl sok a játék. Kerülő utat kell keresnetek ahhoz, hogy győzhessetek! Az előbb emlegetett, roppant erős macik pont akkorák, mint ti, tehát itt az alkalom, hogy álcázzátok magatokat. Négyet kell belőlük szereznetek - vagyis négy őrt kell levernetek. Segítségük nem jön, de a nehézség abban rejlik, hogy nem téphetitek őket szét. Amint megvannak az álruhák, bújjatok beléjük, és épüljetek be! Majd irány az Irányító folyosója, ahol egyre nagyobb a nagy macik koncentrációja, de mást nem láttok. Ahogy befordultok a sarkon, egy óriási, színes LEGO-falat láttok magatok előtt. Egy piros-kék LEGO-robot áll előtte, és közeledtetekre gépies hangon így szól:
- Jelszó? - sárga szeme fenyegetően megvillan fején, így nem csak a meleg, vattával kitömött ruha miatt izzadhattok, hanem amiatt is, hogy nem tudjátok a megfelelő kulcsszót. Egy szerencsétek van. Egy, az alaprajzon nem szereplő járatot építettek a játékok, amely egészen a felszínig húzódik, és láthatólag nem őrzik azt. Spuri onnan el! Posztotok ott érjen véget, hogy majdnem kiértek a kürtőből (amelyet a föntről lefelé eső LEGO-darabkák nem tesznek egyszerűvé)

A határidő 15 nap! Aki nem ír, az repül. Szárny nélkül, balra el.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset Szer. Ápr. 25, 2012 10:00 pm

- Phew… Nem semmi alkalmazottakat vettek fel ilyen pitiáner munkára… - Jegyezte meg Arek halkan, és kedvem lett volna hozzávágni, hogy biztos mindenkinek volt valami hátsószándéka ezzel a feladattal… pláne ha minden csajt fürdőruhában rohangáltatnak, akkor főleg tökéletes célpont a cég a fiúknak. Nekem pedig, azt hiszem egyértelmű, hogy kutatás és fejlesztés területtel foglalkozó üzemek tökéletes célpontok a hozzánk hasonló lusta emberek számára, akik inkább ellopják a technológiát, mint hogy saját magunknak kialakítsuk őket. Pedig lehetne sokkal dúrvább kinézetű a lacryma, amit hordozok a tojás mellett… mondjuk szöges, fekete kristálygömbbel a foglalatban. Esetleg egy könnycsepp minta belülre, jelezve hogy a másolás szigorú megtorlást vonz maga után, vagy valami… nem egy random kinézetű golyó.
Nos… mindenki csak csendben, fáradtan állt, és bámultunk egymásra, ötlet nélkül, mindaddig amíg az ajtó fölött néma vészt jósló vörös villogás fel nem tűnt a kisVörösnek.
- Nézzétek azt a furcsa villogást. – mutat oda, elég értetlen arcformát felvéve.
- Talááán… A francba!
- Tudomást szereztek rólunk! – Mondta ki Arek, amire én gondoltam.
- Basszameg. – Jutott el a Vörös agyáig is. - Most hogyan tovább? – Noah, ahogy elnéztem, annyira nem törte magát az elkövetkező lépések tervezésében, és mivel nekem és majd senki másnak nem támadt jobb ötlete, így kimondtam azt, ami a legésszerűbb…
- El innen minél gyorsabban, kiba sok játék fog ideérkezni perceken belül! – A többiek megindultak az ajtó felé, én pedig követtem őket. A Folyosókon vagyunk ismét, ahol a vörös lámpákhoz társul még egy éles sziréna hang is, amitől a dobhártyám erős lüktetésbe kezdett, majd kétszer gyorsabban, mint a tempó, amiben rohantunk egy elég ismerős irányba.
Bevillant, hogy már jártam erre, de istennek se akart eljutni az agyamig, mindaddig amíg meg nem pillantottam a lépcsőt, és a falon tátongó lyukakat amiket korábban a nagy medve őrök ütöttek, meg a robbanó tölténnyel rendelkező játékok.
… és a lépcső felől robaj hangzott. Nekem nem volt időm reagálni, hogy mi is fog történni, azonban a két fiú nagyon hamar észhez kapott, és engem, meg Areket a takarítók szertárába rángattak.
Valahogy furcsán puhán landoltam, és akkor tűnt fel, hogy a kisvörös ölében csücsülök éppen, és bár tudom, hogy én vagyok a gonosz az egész szituációban, mégis sikeresen elpirultam, mígnem a fal mellé vágódtam - ki a kisvörös öléből-, és a gyors lélegzetemmel küszködtem, de Arek hamarabb intézte el, hogy ne kezdjek el ordítozni vagy sikítozni, de minden zajt megszűntetett, aminek forrásává válhattam volna, azáltal, hogy befogta a számat és halkan psszegett egyet. Csendben maradtam és füleltem, figyeltem a zajt, ami az ajtó mellett búgva, csörtetve haladt el.
Letéptem a kezemmel az övét, és nagyon dühös tekinttel figyeltem a beszélgetésüket, ami bőven akörül forgott, hogy mit is tegyünk akkor, de mindenki olyan tehetetlen volt… ~ Jóságos.. milyen mulyákkal kerültem össze… ~
- Egy álca… jól jönne… - eszembejut valami. – DE VALAKIK MEGBÁNTOTTÁK A FESTŐMET >,>…. Hmpf bunkók ˇ ˇ - befordultam a fal felé, és a negatív hullámaimat kezdem sugározi minden irányba, még olyan is volt, mintha körülöttem sokkal sötétebb is lenne, mint a többiek felé… így hallgattam, hogy miről is beszélnek. Néhány perc múlva a téma egy bejutási módszer keresésére terelődött, de ott megakadtak, hogy abban az irányban ott vannak az óriás medve őrök.
- De …*szipp* azok csak plüssök…
- Plüss……… - látszott ahogy kattog valami a ksivörös fejében, nem is akartam bezavarni, még akkor sem, ha közben Arek nagyban ecsetelte, hogy nem is gyenge plüssökről van szó. – plüss… - még mindig kattog. Elég rozsdásak az agytekervényei, ha ennyi időbe telik kinyögni amire éppen gondol. – A plüssök… vattával vannak tömve.
Mindenkinek leesett az álla, hogy hogy a fenébe juthatott neki egy ilyen egyértelmű dolog az eszébe, ilyen nehezen, és ennek az információnak mi a fészkes keresni valója van itt és most, pontosan ezen a helyen, ebben az időben, amikor lehet, hogy az életünk múlik a szituáció komolyan vételén, vagy azon, hogy akármilyen tervet alkossunk a maradék lehetőségeinkből viszonylag gyorsan.
- Hogy a fenébe lehetsz ilyen hülye?!?!
- De… nem érted?
- Nem értjük… - Szólalt meg Arek, hangjában kétségekkel a fiúval szemben.
- Gondolhattam volna… - Kokit nyomott a fejemre. – Akkor hallgassatok meg legalább. A vattát könnyen el lehet távolítani. És mi van akkor ha nincs benne vatta? Bingo! Üres. Egy üres medve jelmez pedig mire jó, na mire? – Látszott mindannyiunkon a megvilágosodás fénye.
- Ez…
- Briliáns… - Ragyogott fel az apró fény csillanása Arek lecsorduló könnyein.
- Akkor is akad még probléma… hogy érjük el, hogy kiszedhessük a vattát? Na… Vörös…, erre mondj valamit.
- A nevem Red, nem Vörös… - Lett ideges hirtelen. – És… javaslom hagyjuk, hogy Noah is gondolkozzon. Noah? – Fordult a fiú felé, aki eddig csendben figyelte a beszélgetést.
- … Valamilyen szinten robot félék nem, mármint, elektromosak, vagyis… vízérzékenyek. Vagy, rosszul gondolom?
Arek egy csöppet elgondolkozott aztán „nem”-et bólintott a fejével, tehát nem, nem gondolja rosszul.
- Egyszerű akkor, vonjátok el a figyelmüket, én pedig zárlatot okozok.

Alig öt percbe telt a többi tervezgetése, mire addig jutottunk, hogy én magam Lynx-szel, a Red nevű gyerek pedig kártyamágiával próbálja elvonni a figyelmüket, illetve a legkisebb kárt okozni bennük ezalatt, mindazonáltal Noah megmondta előre, hogy ki fog majd merülni, szóval ne szedjük nagyon szét őket.
Aztán indult a banzáj. Vörössel az oldalamon előre mentem, Arek és Noah utánunk, így mi voltunk az első hullám. Nos… a maciknak is volt első hullámuk, mégpedig a mi folyosónkon egy őr formájában, amit oly könnyedén szedtünk le, hogy az már fájdalmas volt, vagyis épp hogy nem… csak el ne szálljunk a könnyen jött győzelemtől.
Az a maci Areké lett; a lehető legjobb döntésnek ez bizonyult. A következő kettőt csak lassan sikerült megszereznünk, ugyanis nem volt akkora mákunk, mint korábban. Most töménytelen mennyiségű maci járőrözött, ami majdnem lehetetlenné tette, hogy bármelyiket is csak egy kicsit sebezzük meg, de nekünk se essen közben bajunk. Egyébként közben jutott időm merengeni is… MI A FENÉÉRT JÁTSZADOZOK ÉN EZEKKEL? Azonnal meg is válaszoltam… a kis vörösben volt valami… emlékeztetett valakire, sőt még a neve is, bár annyira azért nem emlékszek, meg ő méginkább nem emlékezhet, elvégre ha az, akire én gondolok akkor csak csupán három éves lehetett. A másik válasz nagyonis egyszerűnek bizonyult, méghozzá nekik az az érdekük, hogy az irányító elpusztuljon, nekem pedig ez a küldetésem konkrétan.
A merengésből a combomat tapizó, és rajtam felmászó alig térdemig érő plüss teddy rángatott vissza a valóságba. A nyakukban színes nyakkendővel, szalaggal felszerelt brutális kismackók elárasztottak engem, és a Vöröst is. Red segítségkérésére egy hatalmas víztömeg volt a válasz, ahogy elnéztem, ez a víz megállás nélkül folyt, és amint hátra pillantottam világossá vált. A plafontól kicsit lejjebb egy cső húzódott, amit Noah és Arekmaci sikeresen felsértett annyira, hogy a benne csörgedező víz kiáradjon.
A kisebb medvék nem bírták a sodrást, ellenben annak a két nagynak, akik az ők gardedámjaik voltak, meg se kottyant az a kis patakocska.
Valahogy terv nélkül a maciknak rohanni olyan szürreális ötletnek tűnt még az elején, de amikor már a medve nyakában ültem, nem is gondolkoztam túl sokat. Lynx az általam elkapott mackó mellkasát nyeste fel karmaival, majd Noah egy kisebb vízkígyót küldött bele, amitől az kisebb szikrákkal jelezte, hogy se az elektromosság, se a varázserő nem áramlik benne már tovább. Apropó varázserő… valószínűleg nagyon minimális maradhatott már nekem, ugyanis hiúzom megbökdöste a vállamat… mennie kéne – aadta tudtomra, majd közös megegyezés alapján eltűnt.
Vöröskéjével is hasonló szituációt játszottak le, azonban azt inkább Noahnak adta, szóval neki kéne még egy maci… de honnan?
Tökéletes kérdés volt, ugyanis a folyosóra nem érkezett több őr, sőt… teljesen kihaltnak minősíthettük. Viszont a folyosó folytatódott egy kanyart követően, csakhogy, végig a falon inkább egy üvegablak húzódott. Bár még mielőtt valamelyikőnket észrevették volna a benntartózkodók, visszahőköltünk, majd leguggolva kukucskáltunk befelé az ablakon, hogy szemügyre vehessük kikkel is lesz dolgunk.
- Mit szólnátok, ha úgy mennénk be, mintha elfogtunk volna egy foglyot, azaz a kis vör…. Redet. –az a dühös, szúró tekintet mindent elárult: nem volt ínyére a tervem, sőt megértem, hogy így véli... – Mi van?? Csak neked nincs jelmezed. – csak sajnos az érv, amit fel tudtam hozni ellene tökéletes volt, ha vele az oldalán mennénk be, akkor sajnos lelepleződnénk mi magunk is, az pedig nem volna túlságosan jó. Felkaroltuk Redet, aztán bementünk.
- Most! – hallottuk halk hangját, mire kirántotta a karját a szorításunkból. Rengeteg kártyalap jelent meg az ujjai között és hasogatta fel azokat a macikat, akiket úgy vélt, hogy ellene vannak. Az egyik zárlatos lett, hála Noahnak, és ő mintha meghibásodott volna, úgy játszotta el hogy a társából szedi ki a tömést. Tehát csak a jelmez maradt a kezében.
- Most hogyan tovább? – Kérdezi Arek hangján egy medve, aki közben fellökött egy másik ugyanolyat.
- Hát… Azt hiszem itt a futás ideje! – Kis vörös a kezébe kapta a jelmezt, s elkezdtünk futni kifelé a teremből, mindeközben magára ráncigálta a mackót, és szépen, már sokkal lassabb sétatempóban átsétáltunk egy következő termen.
- Héé. Nem kellene valamilyen jelzést csinálnunk, hogy meg tudjuk egymást különböztetni a többi medvétől, ha harcra kerülne a sor? Csinálhatnánk monoklit valakinek. – valami fura, elfojtott kacagást hallottunk felőle, ami aggasztóbb volt attól is, hogy mi lesz, ha fejvesztve egymásnak esünk, mert azt hisszük, hogy a másik egy ellenséges medve…
- Lehetne, ha nem bántottátok volna meg a festőmet…bunkók. – És igen, ismételten ennél a témánál lyukadtam ki, így amint kiértünk a teremből, s a többi játék nem vehette észre bevándoroltam a következő sarokba. Éppen hogy csak feladtam ezt a tevékenységet, Mr. Vörös azonnal megvágott a mellkasomnál, illetve a medvém mellkasánál, mert engem már nem ért, de még mielőtt egy dührohamomban rátámadhattam volna, hogy ezt hogy képzelte, feltűnt, hogy a többiek is kaptak, sőt, éppen a saját karját vagdossa össze, úgy hogy néhol még a tömés is kibuggyant.
- Kezdetben ez is megteszi. – Arekkel sajnos egyet kellett értenem, így csak csendben maradtam.
Számolni nem tudtam, mennyi óriási, valószínűleg a medvéinknél erősebb játék sorakozott fel az úton, melyen végighaladtunk, de mind végezte a dolgát, ránk se hederítettek. Csak néha rezzentem meg, amikor az egyik-másik pont úgy döntött, hogy felénk kell fordulnia feltétlen, ahhoz, hogy folytathassa amibe belekezdett, de egyetlen támadást nem intéztek ellenünk. Nagyot sóhajtva hallom, ahogy a teremből kijövet csukódik mögöttünk az automata ajtó, és egy teljesen üres folyosóra érkezünk ezzel, amin úgyszint egy jobbra ágazás található. Lefordulva azonban hatalmas akadályba ütközünk. Pici színes téglácskákból hatalmas fal állt előttünk.
- Jelszó? – Ahogy feltűnt, arc formát rajzoltak ki a sötétebb kockák, ami elég mogorván méregetett minket. Meg mertem volna esküdni, hogy a téglácskák változtatják a színűket néha, hogy az ábrán azt lássuk, hogy mozog.
Hogy mi a francért volt közvetlen mellette egy járat, benne lépcsővel, eddig a percig nem sikerült még rájönnöm, azonban a lehető legrosszabb döntés volt, hogy mi azon akartunk bejutni. A kis téglácska zápor igen nagy fejtörést okozott… még szerencse, hogy a medvejelmezeknek hála, párnázott kobakunk nem sajgott úgy, mint ahogy sajoghatna, ha nem lenne párnázva.

Tárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset Szomb. Jún. 16, 2012 12:01 pm

A helyiséget porig romboltuk, most már – remélhetőleg- nem gyártanak több plüss állatot. Valószínűleg a hatalmas nagy rombolás felfog tűnni valakinek, ha nem is arról, hogy nem érkezik játék utánpótlás, de a nagy zajról biztos rájönnek, hogy valami nem stimmel. Miközben állunk, pihenünk és közben zakatol az agyunk, hogy mit kellene csinálni, feltűnik egy furcsa , vészjósló vörös villogás, ami az ajtó tetejénél lévő kis műanyag, átlátszó dobozból szűrődik ki.
- Nézzétek azt a furcsa villogást! – mutatok fel.
- Talááán…A francba! – mondja a mellettem toporgó lány, ebből a nyögve összerakott mondatból nem igazán értettem semmit, de szerencsére Arek bővebben kifejtette, hogy mit is jelent a villogó fény.
- Tudomást szereztek rólunk.
- Basszameg. – esik le nagy nehezen a tantusz. – Most hogyan tovább??
Fordulok a többiekhez, mivel én tanácstalanul állok és bámulom a villódzó fényt.
- El innen minél gyorsabban, kiba sok játék fog ideérkezni perceken belül! – szólal meg a kék hajú lány, ezután mindannyian az ajtó felé vesszük az irányt , ami kivezet a folyosóra, ahol a szirénák zaja fogad minket. Beszélgetésre nem igen jut időnk, de ha lenne rá időnk sem hallanánk egymást, ettől az irtózatos zajtól. A fejem egy öt perc után megfájdul a szirénák hangjától, megpróbálom kizárni a fejemből, de sajnos nem sikerül. Csak abban reménykedtem, hogy a többiek tudják a kifelé vezető utat, mert nekem fogalmam sincs, hogy merre kellene kimennünk. Kis idő után meglátunk egy lépcsőt, de valami furcsa hangot adva jön lefelé a lépcsőn, úgyhogy Noahval gyorsan észbe kaptunk és a lányt meg Areket behúzzuk egy szertárba, vagy valami hasonló helyiségbe.
Az egész kavarodásnak az lett a vége, hogy mindannyian egymás hegyén-hátán, illetve ölébe landoltunk. Ezt most szó szerint értve, mivel a lány egyenesen az ölembe landolt, majd ezután gyorsan felküzdötte magát, s vöröslő arccal a fal mellé lépett. Egy átlagos helyzetben, nekem is a fejembe szökött volna a vér, de most nem éreztem semmit. Amikor úgy nézett ki, hogy a lány elkezd sikítani, Arek gyorsan befogta a száját és csendre intette, ahogy minket is.
Az ajtó mellett valami plüss állt mehetett el, olyan furcsa csoszogó és fújtató hangot adott. Miután elmúlt a hang, halkan tanácskozásba folytunk, hogy mi tévők legyünk.
- Nem jutunk ki anélkül, hogy újabb plüssökbe ne futnánk és lehet, hogy következőnek nem lesz ekkora szerencsénk, hogy találunk egy ajtót. – gondolkodok. – Mit kellene csinálnunk?
Arek mélyen a gondolataiba mélyedt, Noah pedig csak meghúzza a vállát, ami azt hiszem ennyit jelent, hogy neki sincs ötlete.
- Egy álca… jól jönne… DE VALAKIK MEGBÁNTOTTÁK A FESTŐMET …. Hmpf bunkók… - puffog a lány, mellettem még mindig vörös arccal.
~ Betojok, hogy még mindig, amiatt a fickó miatt van megsértődve ~
Ezután jött még pár ötlet, de nem jutottunk többre, pár percig még csendben ültünk és gondolkodtunk. Minden irányból óriási medvékbe botlanánk.
- De …*szipp* azok csak plüssök…
~ Plüss….csak plüssök…plüss… vatta… Érzem, hogy kezd valami ötletféleség kikupálódni a fejemben, de kockázatos is lehet…. ~
- Plüss……… - mondom ki hangosan is, hátha jobban jön az ötlet. Arek éppen beszél valamit, de nem tudok arra figyelni mit mondd… - plüss… a plüssök vattával vannak kitömve.
Mondom ki végül, jó alaposan átgondolva a tervet, amit kieszeltem.
A többiek a lehető legbugyutább képet vágják, s nem igazán értek, hogy jutott ez eszembe.
- Hogy a fenébe lehetsz ilyen hülye?!?!
- De… nem érted?
- Nem értjük. – mondja Arek.
- Gondolhattam volna… - azzal egy jó nagy barackot nyomok a mellettem ülő lány fejére. – Akkor hallgassatok meg legalább. A vattát könnyen el lehet távolítani. És mi van akkor, ha nincs benne vatta? Bingó! Üres. Egy üres medve jelmez pedig mire jó, na mire?
Hírtelen mintha egy isteni fénycsóva világított volna be az ablakon, még az Isteni hangot is hallottam, amint megvilágosodik az elméjük.
- Ez…
- Briliáns. – fejezi be a mondani valóját Arek.
- Akkor is akad még probléma… hogy érjük el, hogy kiszedhessük a vattát? Na… Vörös…, erre mondj valamit.
- A nevem Red, nem Vörös… - kaptam fel a vizet – És… javaslom, hagyjuk, hogy Noah is gondolkozzon. Noah? – nézek a fiúra.
- … Valamilyen szinten robot félék nem, mármint, elektromosak, vagyis… víz érzékenyek. Vagy, rosszul gondolom?
Arek nemet int a fejével, majd Noah pedig azt mondja, hogy a mi feladatunk csak annyi, hogy vonjuk el a figyelmüket, amíg ő elvégzi a tervet.
- De…. – kezdem el – csak kisebb kárt okozz bennük, ha teljesen szétáztatod, akkor már nem tudjuk majd hasznát venni a plüssöknek, mert a víztől nehezek lesznek, és nem fogjuk elbírni őket.
Bólintott, majd még megbeszéltük, hogy ki mivel vonja el a figyelmet, úgy, hogy mi is kevés kárt tegyünk bennük.
Az első macit elég könnyű volt kibelezni, egyedül járőrözött a folyosón.
~ Ha mindegyik egyedül lesz gyerekjáték lesz az egész~
Ahogy megterveztük, Noah csak kisebb kárt okozott bennük, s az első maciba Arek bele is bújt, mivel ő volt a legsebezhetőbb.
A második és a harmadik jelmezért meg kellett küzdenünk, egy hadsereg portyázott az egyik folyosón, s amint észrevettek minket, mindegyik ránk támadt. Engem elborítottak a kis plüssmacik.
- Hééé, Noah. – szólok oda a fiúnak. – Jól jönne egy kis segítség.
Mire egy kisebb mennyiségű víz felém áradt, s a macikat elmosta. Ennek csak az volt a hátránya, hogy én is csurom vizes lettem. A terepen most már csak a két óriás maci állt. Elvontuk a figyelmüket, s Noah a hátuk mögül könnyű szerrel végzett velük.
- Király! – pacsizok Noahval is és a lánnyal is.
A negyedik megszerzése kicsit furcsább volt, egy hatalmas üvegfalú teremben rengeteg játék gyűlt össze, mindenfelék. Kis macik, nagyobbak és óriásiak, papagájok, akik félig kalózok voltak, ugráló nyuszik, elefántok, tankok és rengeteg katona.
Leguggoltunk a fölre, hogy megbeszéljük, mit akarunk csinálni.
- Mit szólnátok, ha úgy mennénk be, mintha elfogtunk volna egy foglyot, azaz a kis vör…. Redet. – szúrós szemmel nézek a lányra. – Mi van?? Csak neked nincs jelmezed.
- Hát jó. – egyezek bele.
Megbeszéltük, hogy úgy teszek mintha kiszabadultam volna, és rájuk támadok, közben pedig Noah medve alakban az egyik ember nagyságú medvére támad. Megfogták a kezemet, s mintha hátra lenne kötve, bevezettek a szobába.
Amikor beértem elkezdtem küzdeni, rángatózni.
- Most! – súgtam oda a többieknek
Azzal elengedték a kezemet én pedig elkezdtem a játékokkal harcolni, minden a terv szerint ment, minden játék rám figyelt. Noah pedig végezhette a dolgát, úgy tűnt a játékok megvannak zavarodba, nem tudják, hogy ki az, aki velük és ki az, aki ellenük van.
Egy dolgot hagytunk ki a megbeszéléskor, erre pedig már csak akkor jöttünk rá, amikor a kezünkben volt a plüssállat, kibelezve.
- Most hogyan tovább? – kérdezi Arek.
- Hát… - kezdem. – Azt hiszem itt a futás ideje!
Futás közben valahogy magamra ráncigálom a jelmezt, így már valamennyire nyugodtabbak vagyunk és a futás sétává változik, végül is nincs mitől tartanunk, ugyan olyanok vagyunk, mint a többiek.
~ Ugyan olyanok vagyunk ~ Gondolkodok.
- Héé. Nem kellene valamilyen jelzést csinálnunk, hogy meg tudjuk egymást különbözetni a többi medvétől, ha harcra kerülne a sor? – kérdezem a többiektől. – Csinálhatnánk monoklit valakinek.
Elképzelem a macikat monoklival és feltör belőlem a nevetés.
- Lehetne, ha nem bántottátok volna meg a festőmet…bunkók. – azzal megint a sarokba fordult és elkezdett duzzogni.
Egy kártyával játszottam, amíg gondolkodtam ezen a dolgon. Amikor eszembe jutott valami, azzal Noah macijának a fülét levágtam, Arekének a szeménél vágtam egy csíkot, amíg a lányéba a felsőtestére, az enyémnek meg a kezeit vagdostam össze
- Kezdetben ez is megteszi. – nyugtázza Arek, azzal az irányító felé vezetett minket.
Az utunkat egyre nagyobb és nagyobb plüssök keresztezték, de nem néztek ránk, szokványosa volt a kinézetünk. Semmi mást nem látunk, de ahogy az egyik sarkon befordulunk egy színes lego falba ütközünk.
~ Ez hiányzott még, sose fogunk átjutni ~
- Jelszó? - kérdezi a fal, s szúrósan néz ránk.
Nem akartam találgatni a jelszóval kapcsolatban, amíg ezeken gondolkodtam valaki elkezdi ütögetni a vállamat.
- Mi vaaan??? – kérdezem ráförmedve, a fiú az.
Valamit mutatni akar, talált egy járatot, amit a játékok építettek. Friss levegő árad le, úgyhogy úgy gondoljuk, innen kifelé vezethet. Ennél rosszabb helyzetbe már nem igen lehetünk, úgyhogy elkezdünk felfelé mászni. Furcsa, hogy senki nem őrizte a helyet, s, hogy miért ez csak az alagútban derült ki. A mászás valósággal lehetetlen volt, mivel legó darabok potyogtak a fejünkre, de minket ez sem állíthatott meg.

[Bocsánat a késői posztért]

Tárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset Szer. Szept. 19, 2012 10:50 pm

Noah kiesett.

- Kapjátok el őket! Az Irányító mindjárt elkészül! - ezek az első hangok, amik fogadnak titeket a felszínen. Egy óriási, kanárisárga építőkockákból épült erődben találjátok magatokat. A közeletekben egy torony magasodik, tetején antennával. Műanyag, életnagyságú őrök állnak körül titeket, szintén műanyag páncélban. A puskák, az előzőekkel ellentétben vészjóslónak tűnnek, és komoly sebet is tudnak okozni. Esélyetek sincs a menekülésre, de vezetőtök agya továbbra is dolgozik.
- Azzal hangolhatják össze a hadsereget. - mutat fölfelé Arek a torony tetejére. - Meg kell semmisítenünk!
Hangosan csattannak a reteszek, ahogy lövésre készülnek a katonák. De ekkor egy vérteknőc esik mellétek, maga alá temetve jó részüket. Ezt a vérteknőc észre sem veszi, egyből Noah felé fordul, és megeszi a delikvenst, majd elégedetten - és rombolva - kisétál az erődből. (Igen, ezt is ki kell játszani!)
Most már van esélyetek a torony lerombolására!
Műanyag katonák: 15 VE-vel rendelkeznek, de szinte korlátlan számban érkezik az erősítés. Rosszul céloznak, számuk azonban kárpótolja őket ebben is.
Képernyők: A várban véletlenszerű helyeken elszórva TV-képernyőket találtok. Ha véletlenül rájuk néztek, automatikusan bekapcsolnak, és a számotokra legérdekesebb műsorokra kapcsolnak, amiket ott sem bírtok hagyni, ha valaki ki nem zökkent titeket!
Automata vízágyúk: Ez szerintem egyértelmű.

Mikor az antenna - vagy a torony - megsemmisül, a játékok döntő többsége mozdulat közben megfagy. Mielőtt örülhetnétek sikereteknek, hangosan robajlani kezd a föld, és egy óriási macikéz tör ki a talajból nem messze tőletek!

Tárgy: Re: Magánküldetés: Üzemi baleset Vas. Jún. 02, 2013 7:47 pm

Ti is kiestetek. Tudtommal mindketten teljesen inaktívak lettetek, így a jutalmazástól eltekintek. Ha mégsem, egy PÜ-t várok.
Küldi lezárva!

» Magánküldetés: A Bál
» Magánküldetés: Ölj
» Magánküldetések
» Magánküldetés: Rivaldafény
» Magánküldetés: Egy kis kiruccanás