HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Pofátlanság!

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Nati Teina
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 403
Aye! Pont : 10
Join date : 2011. Mar. 26.
Age : 21
Tartózkodási hely : konyha

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 7
Jellem: Semleges jó

TémanyitásTárgy: Re: Pofátlanság!    Szer. Május 02, 2012 6:42 pm

A lények sokasága megrémisztett. Mivel varázserőm sem nagyon volt, és jobb karom nem mozgott, így kénytelen voltam elővenni a Bob mestertől kapott rúzst és egy ostort formálni belőle. Ez csak arra volt segítség, hogy ne tépjék le az arcom a közeledő zombik, sajnos így is elég sokszor sikerült megrángatniuk egy kicsit. Az egyikük már majdnem az arcomhoz ért, mikor lábammal sikerült elrúgnom magamtól így egy másik társát is felborítva. Gondolkoztam rajta, hogy át kellene alakulnom rinocérosszá, viszont akkor az esélye annak, hogy meg tudok állni sok ideig, vagy egyátalán támadni tudok eléggé csekély volt. Ahogy varázserőm kezdett visszatérni bevetettem újra mágiám, méghozzá a take over: fail-t. Így már félig-meddig pótoltam elveszett végtagomat, de még így sem volt az igazi a harc, sokkal nehezebb volt mint egyébként. Nem értettem, hogy ezek az izék egyátalán hogyan látnak szem nélkül? Radarfüleik voltak, mint a denevéreknek, vagy mi? A zombik egyre csak gyülekeztek köröttünk, és kezdtem úgy érezni, hogy a vég eljött. Arcom próbáltam hajammal takarni, hogy minél nehezebben jussanak hozzá. Bal kezemből a rúzs kiesett, így sajátommal hárítottam az ütéseket, valamint az orvul támadó népet a farkammal. Küzdeni akartam minden csepp erőmmel, nem akartam hogy ott haljak meg. Mikor már szinte feladtam a reményt, akkor az élőlények elkezdtek sorban pusztulni. Vérük szanaszét fröcskölt, természetesen nagy része ránk hullt. Közel álltam ahhoz, hogy az aznapi étel kijöjjön belőlem, vagy összeessek, netán sírógörcsöt kapjak a szörnyen sok vér láttán. Mivel tudtam, hogy Nao úgysem tud megszólalni, úgy gondoltam nekem kell valahogy a levegőt kicsit olvasztani hiába ő volt a tűzmágus. Fel akartam venni a rúzsomat mikor megpillantottam az egyik tetem alatt, viszont akadt egy kisebb- nagyobb problémám. A bal kezem a jobbal együtt elhalt. Nem tudtam mozgatni egyiket sem! Teljesen kétségbe voltam esve, viszont nem akartam pánikolni főleg nem Nao előtt akinek szintén nem volt rózsás a helyzete. Inkább farkammal emeltem fel a varázstárgyat és raktam el táskámba.
- Ez azt hiszem... kemény menet volt. – állapítottam meg, Nao pedig csak bambán nézett rám. Ahogy körbevittem tekintetem egy fekete hajú lányon akadt meg szemem aki csupa kosz és vér volt.
- Te ugye nem fogpiszkálós gyilkos vagy? – mutattam rá farkammal, és gyanús pillantást vetettem felé.
- Milyen fogpiszkálós? - törölte le magáról a vért, és ezzel a kérdéssel úgy gondoltam választ is adott de azért magyaráztam.
- Olyan fogpiszkálós, aki miatt én kissé lebénultam, Naomi barátnőm hangszála pedig kényszerszabadságot vett ki. - magyaráztam.
- Fogpiszkáló...? –kezdett el agyalni a lány, miközben végig vizslatott mind a kettőnket. - Hé... nem volt véletlenül... kapucnija? – gondoltam tud valamit.
- De! Pontosan! - válaszoltam, közben Nao oldalba bökött, először nem tudtam mit akar, aztán gondoltam leesett.
- Ja, hogy mutassalak be! – bár valahogy nem azt találtam a legfontosabbnak. - Tényleg, de illetlen vagyok. Engem Nati Teinanak hívnak, ő pedig itt a céhtársam Naomi Wildrose. - nyújtottam a kezem.
- Leanna Darkness... – a lány nagyon nem izgatta fel magát neveink hallatán, még mindig saját gondoltait fürkészte, gondoltam én. Nao mutogatott valamit a fülével kapcsolatban, amit nem értettem. Reméltem nem azt akarja, hogy nyaljam meg... de nem.
- Mi van kuka, csak nem... mi a fene, nem hallasz?! - akadtam ki. - Ömm... Leanna, mit tudsz arról a kapucnis fazonról? – kérdeztem Leannat, hátha tud róla valamit, vagy azt, hogy mi tudná hatástalanítani a kis fadarab kártékony hatásának legalább a továbbterjedését.
- Semmi jót... – mondta halkan a lány, majd karjait egymásra helyezte. - Korábban volt vele egy összetűzésem... meg a haverjaival... hát mondjuk úgy egy pár hónapra ágyhoz lettem kötve... mégis mi a francot kereshet itt? – pár hónap? Haverok? Egyre biztatóbb. Meg ágyhoz kötve? Inkább eltereltem nem éppen jó gondolataim, amelyek a perverzség fele vitték utam.
- Hát, nagyon remélem, hogy nem minket. Valahogy szívesebben mennék haza... – állapítottam meg. Bár nagyon fúrta az oldalamat a fazon, és az arc nélküliek is.
- Minden esetre... hé, most hogy belegondolok – szorította kezét ökölbe, láthatólag aggasztotta valami. - Én biztos nem megyek haza. Elintézni valóm van azzal a fazonnal. – a lány eléggé őrültnek tűnt, hogy egy ilyen emberrel akar elszámolni, aki több hónapra kiütötte.
- Nem akarok kötekedni. – tényleg nem állt szándékomban. - De ha pár hónapig ágyhoz voltál kötve, miből gondolod, hogy el tudod intézni? – néztem érdekesen, hiszen nem értettem a logikát. Leanna csak csúnyán nézett rám, biztosan sértőre sikerült a kérdésem, főleg hogy ebben benne volt az, hogy kétségbe vontam az erejét.
- Franc se tudja. – jó válasz - De akkor is ki akarom deríteni, mit keres itt és miért kellett már megint megsebesítenie egy barátomat... miatta vesztettel el Scorpiot... – Scorpio? Kezdtem arra gondolni, hogy a lány csillaglelkű mágus, hiszen ha jól tájékozódtam Scorpio nem más mint egy csillagszellem.
- Minden esetre, ha az a fazon ilyen veszélyes nem hagyhatunk egyedül... - hiába nem ismertem a lányt kedvesnek tűnt, és bántott volna, ha nem tartok vele. Hiszen az az ember velünk is eléggé elbánt, meg aztán biztosan semmi esélye nem lett volna Leanak vele szemben.
- Nem kértem segítséget senkitől. – mordult rám. - Emeleltt sérültek is vagytok... – agyilag biztosan, hogy veled akarunk tartani... - veszélyesebb nektek mint nekem Ráadásul ő ahogy nézem megsüketült – mutatott Naomira. Hiába volt süket a lány, harcolni attól még tudott, jobban is mint én a jelen helyzetben.
- Lehet hogy mégis tudnánk segíteni... mindjárt megkérdezem Naot. – farkammal előkotortam a füzetem és a tollam, de írni persze nem ugrott be, hogy nem is tudok. Leanna fele fordultam kérlelő szemekkel. - Leanna, leírnád amit mondok?
- Felőlem aztán... mit kéne? – kérdezte flegmán.
- „Kicsit veszélyes a helyzet, a kapucnis fazonnal lehet összefutunk, de segíteni akarok. Vállaljuk te süket kuka?" -ahogy a lány leírta értelemszerűen Naonak nyújotta a kis füzetkét.
- Amúgy van erre sokkal könnyebb mód az ő részéről – ugrott be a lánynak. Zsebébe nyúlt, majd előkapott egy tollat. - Tessék. Ezzel írhatsz a levegőbe is. De ha elhagyod kicsinállak – nem tudtam eldönteni, hogy a lány most kifejezetten kedves-e, vagy inkább csak a rend kedvéért segít. Minden esetre nagyon jó ötlet volt, Nao tudott írni, bár eléggé olvashatatlanul...
" Naná, hogy benne vagyok! Az a szemétláda megsüketített és elnémított! Viszonoznom kell a kedvességét! Te.... majomfarok?..." – majom farok? Nyomtam a gonosz lánynak egy pofont a farkammal, hogy érezze a majmok erejét.
- Milyen majomfarok? – kérdezte Leanna, közben a tockost visszakaptam.
- Éppen a mágiám kritizálja ez a boszorka! – feleltem.
- Jaaa – mondta halkan magában.
- De akkor ha jól gondolom Scorpiobol, akkor csillaglelkű mágus vagy, ugye? –kérdeztem rá, mert igencsak érdekelt.
- Aha – bólintott egyet. nem sűrű jelenség volt egy csillaglelkű, kicsit örültem, hogy találkoztam eggyel. - Ti milyen mágusok vagytok? – kérdezett vissza.
- Én alakváltó, ő pedig itt tűzmágus. – Naora nézve eléggé elszontyolodott, hogy kihagytuk a nagy diskurálásból.
- Melyik céh tagjai vagytok? – érdeklődött tovább.
- Blue Pegasus. És te? – gondoltam nem árt, ha mi is tudjuk kivel állunk szemben.
- Jut eszembe – vágta ki magát a lány a kérdés alól. Valamiért úgy éreztem, nem biztos, hogy törvényes céh tagja. Közben Nao kezéből kikapta a tollat, és írni kezdett. - Mivel nem hallasz, ide is írom: "Ha elhagyod a tollam kicsinállak. Úgyhogy vigyázz rá" – kifejezetten szimpatikus volt a lány.
- " Nyugi nem vagyok olyan hanyag, mit amilyennek látszom!" – kacag a máj, és röhög a vakbél.
- Akkor jó – bólintott Lea, majd én is megkaparintottam a tollat.
- "Rosszabb! Látnád a konyhámban mit művelt!" – muszáj volt megosztanom... Ahogy leírtam Nao visszakaparintotta, majd mentegetőzni kezdett.
-"Az nem én voltam, hanem Mona!... főként..." – Leanna megelégelte a kis csevejt, és nála kötött ki megint a toll.
- "Jó, jó, ne szórakozzatok a tollammal! Nem érdekel. Inkább induljunk valamerre."
- Csak utánad. – mondtam, majd vártam, hogy a lány elinduljon, remélve ő többet tud a környékről mint mi.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leanna Darkness
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
avatar

Hozzászólások száma : 170
Aye! Pont : 8
Join date : 2011. Feb. 09.
Age : 24
Tartózkodási hely : Grimmoire Heart - a léghajó tetőtere

Karakter információ
Céh: Grimoire Heart
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Pofátlanság!    Szer. Május 02, 2012 8:31 pm

Már nem is tudom, mióta bolyongtam a csatornában, csak azt, hogy rettenetesen elegem volt belőle. Minden csupa bűz és mocsok volt, arról nem is beszélve, hogy kezdtem attól tartani, hogy eltévedek.
Végül összeszedtem minden bátorságom, és remélve, hogy fent már elült a csata és a korábbi riadalom, felemeltem az egyik utamba kerülő csatornatetőt. Azonban ez nagy hiba volt. Alig éreztem meg a friss levegőt, máris egy erős kar ragadta meg a csuklóm, és kirántva a mélyből egyenesen a földhöz csapott. Felszisszentem, de pillanatokkal később nagy lendülettel hátrébb is rúgtam magamról a jól megtermett, arctalan borzalmat.
- Hogy ti soha nem pusztultok már meg! – vágtam hozzá dühösen, ahogy kardot rántva szemrevételeztem a terepet.
Nem volt egyedül, még jó pár társával együtt tartózkodtak a területen. Közülük azonban nem mindegyik figyelt rám. Mielőtt még komolyabb támadásba kezdtem volna, észrevettem két hozzám hasonlóan arccal rendelkező lányt. Ők is éppen harcoltak.
Nekem viszont nem volt időm arra, hogy az ő bajukkal foglalkozzam. A testes dög nagy lendülettel iramodott meg felém, de pár kisebb védekezészselés csapással végül sikerült hátrálásra kényszerítenem. A gond azonban az volt, hogy csak egyre jöttek és jöttek, hiába öltem meg belőlük nem is egyet.
Én azonban éreztem, hogy egyre jobban kifulladok. Még annyira nincs régóta, hogy előzőleg is egy ehhez hasonló sereggel kellett megküzdenem… és valljuk be, nem pihentem ki még magam tökéletesen. Igazából a mozdulataim lassan kezdtek automatikussá válni, és hiába próbáltam valami gyenge pontot találni, igazából csapkodtam, amerre láttam. A tüdőm egyre jobban szorított és lüktetett, úgy éreztem, el fog nyomni a túlerő.
Nem várhattam megint a korábbi idegen segítségét. És igazából nem is akartam – ugyanakkor a szellemeimet se állt szándékomban előhívni. Andromeda könnyen lehet, hogy a sok undormány láttán hasznavehetetlenné vált volna… Vulpecula pedig nem elég erős egy ekkora csapathoz.
Éppen az egyiket hasítottam volna át, amikor annak vére szanaszét fröccsent, és a többiek is követték. Ismét olyan volt, mintha valami összerágná őket, egy láthatatlan száj, vagy ilyesmi.
A sok folyadék már megint teljesen beterített, de úgy éreztem, a sok undorító, bűzölgő víz, és a korábbi hasonló mennyiségű vérözön után ez már annyira mindegy. Ennél itt úgyis csak egyre szarabb állapotban lehetek.
Csak mikor már mind megsemmisültek, akkor lépdeltem közelebb a másik két lányhoz.
- Ez azt hiszem... kemény menet volt. – tette a nagyokos megállapítást a barna hajú lány.
A mellette lévő azonban csak bambán bámult előre. Volt egy olyan érzésem, hogy nem oké vele minden.
- Te ugye nem fogpiszkálós gyilkos vagy? – akadt meg rajtam a lány szeme, és felém mutatott a… farkával?
~ Na, ez érdekes…
Nem kell rosszra gondolni. Nőről van szó, mielőtt valakinek elvetemült gondolatai támadnának.
Pillantása gyanakvó volt, de ez különösebben nem hatott meg.
- Milyen fogpiszkálós? - töröltem le az arcomról és a karomról a vért, amennyire sikerült.
- Olyan fogpiszkálós, aki miatt én kissé lebénultam, Naomi barátnőm hangszála pedig kényszerszabadságot vett ki. - felelte.
- Fogpiszkáló...? – tudatosult bennem a szó, és akaratlanul azonnal is egy nem épp kellemes emlék ugrott fel a fejemben.
Összeharaptam a szám, és mérgesen ráncoltam a szemöldököm.
- Hé... nem volt véletlenül... kapucnija? – tettem fel a legárulkodóbb kérdést.
- De! Pontosan! – válaszolta azonnal, azonban közben a mellette álló nőszemély oldalba bökte.
Nem nagyon figyeltem arra, amit csináltak. Inkább a gondolataimba mélyedtem, amelyek nem voltak valami bíztatóak. Még mindig élénken élt bennem a legutóbbi megalázó vereség.
- Ja, hogy mutassalak be! – valamiféle hangot hallottam a nőszemély felől, de nem igazán törődtem vele, megvallom őszintén. - Tényleg, de illetlen vagyok. Engem Nati Teinanak hívnak, ő pedig itt a céhtársam Naomi Wildrose. – nyújtotta felém a kezét.
Mint korábban is mondtam, nem anyagon figyeltem a bemutatkozásukat, de ezt félig-meddig ösztönből viszonoztam, és elfogadtam a kinyújtott kezet.
- Leanna Darkness... – feleltem, de még mindig a hónapokkal korábban történtekre gondoltam.
Ráadásul ott van az az újságcikk vagy mi, amit ha jól emlékszem, Tybalt vágott hozzám… már nem tudom, Csak az a vigyorgó fej maradt meg rajta. Mégse haltak volna meg? Mi a franc folyik itt? Csak azzal az őrült férfivel ne találkozzak újra, aki kinyírta őket…
- Mi van kuka, csak nem... mi a fene, nem hallasz?! – halottam meg Nati döbbent hangát,mire feleszmélve feléjük fordultam. - Ömm... Leanna, mit tudsz arról a kapucnis fazonról? – kezdett faggatózni.
Bár többet tudtam volna, mint amennyit valójában. Ezzel még mindig nem értünk sokat.
- Semmi jót... – mondtam halkan, majd összefontam a karjaim magam előtt. - Korábban volt vele egy összetűzésem... meg a haverjaival... hát mondjuk úgy egy pár hónapra ágyhoz lettem kötve... Mégis mi a francot kereshet itt? – fejtettem ki hangosan is a gondolataim egy részét.
De nem vázoltam fel nekik mindent. Nem mondtam el azt sem, hogy ennek az alaknak léteznie sem lenne szabad…
- Hát, nagyon remélem, hogy nem minket. Valahogy szívesebben mennék haza...
Ha haza akar menni, csak rajta. Én nem fogok.
- Minden esetre... hé, most hogy belegondolok… - kezdtem, de nem fejeztem be.
A kezeim ökölbe szorultak, és dühösen haraptam össze a szám. Leo… már emlékszem. Amikor a fogpiszkálójával meglőtte őt, ugyanúgy eltűnt, egyik pillanatról a másikra, mint Aqulia…! Ebben is az ő kezének kell lennie!
- Én biztos nem megyek haza. Elintézni valóm van azzal a fazonnal. –jelentettem ki ellentmondást nem tűrően, bár jobbára csak magamnak.
- Nem akarok kötekedni – kezdte a beszédet Nati, és már tudtam is, mit akar majd mondani. - De ha pár hónapig ágyhoz voltál kötve, miből gondolod, hogy el tudod intézni?
Mit ne mondjak, érdekes fejjel nézett rám. Az én pillantásom viszont annál inkább haragot mutatott az irányába.
Először is, miért becsül le? Még semmit nem látott az erőmből. Másrészt meg, semmi köze ahhoz, hogy én mit akarok csinálni. Nem hiszem, hogy csak jófejségből aggódna.
- Franc se tudja – feleltem végül egy kisebb vállrántással. - De akkor is ki akarom deríteni, mit keres itt és miért kellett már megint megsebesítenie egy barátomat... miatta vesztettel el Scorpiot... – suttogtam meglehetősen dühösen.
- Minden esetre, ha az a fazon ilyen veszélyes nem hagyhatunk egyedül...
- Nem kértem segítséget senkitől – mordultam rá nem valami barátságosan, de igazából, csak nem érzetem úgy, hogy bele kéne keveredniük ebbe az egészbe. - Emellett sérültek is vagytok... – világítottam rá őket a legfontosabb dologra, ami miatt nem sok esélyük van – na nem, mintha nekem annyira rengeteg lenne. - veszélyesebb nektek, mint nekem. Ráadásul ő, ahogy nézem megsüketült – böktem rá a – ha jól emlékszem – Naomi nevezetűre.
- Lehet hogy mégis tudnánk segíteni... mindjárt megkérdezem Naot. – próbálkozott Nati, majd a farkával előkotort egy füzetet és tollat. - Leanna, leírnád amit mondok? – fordult felém egy kisidő után kérlelő szemekkel.
- Felőlem aztán... mit kéne? – vetettem oda elég flegmán.
- „Kicsit veszélyes a helyzet, a kapucnis fazonnal lehet összefutunk, de segíteni akarok. Vállaljuk te süket kuka?" - diktálta, majd amint a végére értem, ő Naominak nyújtotta a füzetet.
- Amúgy van erre sokkal könnyebb mód az ő részéről – jutott eszembe, hogy mennyi mindent hordok magamnál, és felé nyújtottam egy fénytollat. - Tessék. Ezzel írhatsz a levegőbe is. De ha elhagyod, kicsinállak – figyelmeztettem felettébb komolyan.
Bár ha süket, akkor valószínűleg nem hallja…
" Naná, hogy benne vagyok! Az a szemétláda megsüketített és elnémított! Viszonoznom kell a kedvességét! Te.... majomfarok?..."
Erre Nati nemes egyszerűséggel pofán farkallta… vagy mi a fene… a farkával pofán csapta a lányt.
- Milyen majomfarok? – kérdeztem, miközben a tockos viszonzásra talált.
- Éppen a mágiám kritizálja ez a boszorka! – felelte némileg sértetten.
- Jaaa – hagytam rá a dolgot, és elkönyveltem magamban, hogy ismét sikerült az egyértelműre rákérdeznem.
- De akkor ha jól gondolom Scorpiobol, akkor csillaglelkű mágus vagy, ugye? – fordult felém Nati.
- Aha – bólintottam, de többet nem nagyon akartam beszélni erről – pláne nem Scorpioról – így inkább áttértem rájuk. - Ti milyen mágusok vagytok?
- Én alakváltó, ő pedig itt tűzmágus – bökött a másik lányra, aki úgy tűnt, nem örül annak, hogy semmit nem ért.
Mit ne mondjak, én se lettem volna boldog süketen. De ha nem beszél… akkor néma is? Jaa, tényleg, hiszen a találkozásunk elején említette is Nati. Jól van, most is odafigyelek ám… folytattam a kérdezősködést.
- Blue Pegasus. És te?
Meg is lepődtem volna valamiért, ha nem abba a céhbe tartoznak.
- Jut eszembe – kerültem el a témát, ugyanis nem akartam, hogy kapásból az elején megtudják, hogy egy sötétcéh tagja vagyok.
Válasz helyett kivettem a tollat a lány kezéből, és én írtam vele a levegőbe. - Mivel nem hallasz, ide is írom: "Ha elhagyod a tollam, kicsinállak. Úgyhogy vigyázz rá."
- " Nyugi nem vagyok olyan hanyag, mit amilyennek látszom!" – érkezett az írásos felelet.
- Akkor jó – bólintottam, de Natinak azonnal át kellett vennie a tollat.
- "Rosszabb! Látnád a konyhámban mit művelt!"
Ezt aztán tényleg közölni kellett velem. Köszönöm.
-"Az nem én voltam, hanem Mona!... főként..."
megelégelve a szórakozásukat ismét megragadtam a tolat, és én írtam vele.
- "Jó, jó, ne szórakozzatok a tollammal! Nem érdekel. Inkább induljunk valamerre."
- Csak utánad – felelte Nati, mire meglódultam – igazából csupán egy találomra irányba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loki
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 607
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Re: Pofátlanság!    Hétf. Május 07, 2012 12:07 pm

Összegezzük, hogy mi is a jelenlegi helyzet állása. Van itt három kis pipike. Az egyik pipi szárnyai bénák, a másik nem hall, s nem kotkodál, míg a harmadik retkesebb és bűzösebb, mint a… a fenébe erre már nincs is megfelelő hasonlat!
Elindultok megkeresni azt a fránya fogpiszkálós bácsit, aki oly csúnyán kibabrált mindannyitokkal. Igazából lövésetek sincs, hogy merre lehet, de azért a zseniális női megérzésetekre hagyatkozva elindultok az egyik irányba. A keresés persze hamar lopakodásba megy át, hiszen a városban hemzsegnek az arctalan zombik, a boszorkányüldöző lakók és az elfajzott embercsökevények. Utóbbiról Leanna talán tarthatna is egy kis rövid élménybeszámolót, hiszen őket még nem ismeri a két tűsarok kommandós. Az épületekben és azok között sikeresen átlopakodtok, anélkül hogy a három csoport valamelyike előtt is lebuknátok, még annak ellenére is, hogy két pipi súlyosan fogyatékos. És lássatok csodát! Hát véletlenül nem megtaláljátok a fogpiszkálós csávót?! Marselus éppen a város utolsó háza falábnak dőlve várakozik valakire. Éppen fogpiszkálójával kaparja ki a körme alá rakódott koszt, lábai mellett pedig ott áll az a váza is, amit már Natiék korábban is láttak nála. Amint bármiféle akcióba is léptek vigyorogva vesz tudomást rólatok.
- Sziasztok, lányok! Hóó! Te is túlélted idáig, Csillagvirág? – szegei Leannának a kérdést, majd fogpiszkálóját a szájába veszi.
Ekkor hirtelen egy sötét aurát éreztek meg közeledni. Csillagvirág már érzett hasonlót, odalent a csatornában. Azonnal irányába fordultok, és pont szemtanúi lesztek, ahogy a rettenetes aura tulajdonosa a sarkon befordul. Egy újabb démon, ez viszont merőben máshogy néz ki, mint az eddigiek. Teste nincs is, csupán egy óriási nagy fehér feje, amin egy hatalmas száj vigyorog. Szájában tűhegyes fogak sorakoznak. Szemei helyén emberi arcok körvonalai domborodnak ki. Hatalmas salátaforma füleit egy nyúlhoz hasonlóan hordja, bár az övé itt-ott tépett, s lyukas. Undorító zöld kezeit pikkelyek borítják, csakúgy, mint a karmos lábait.
- Megjött Chrimpp, hogy halálra csikizzen, Marselus! – szólal meg a démon mély, öblös ám vidám hangon.
Marselus egy pillanatra összerezzen, majd hangosan felkacag.
- Csak téged tudtak utánam küldeni?
- Kérlek, add vissza az urnát, az Uraságom még megkímél, ha most visszaadod!
- Szórakozz, az uraságod szőrös golyóival! - fogpiszkálóját a démon irányába köpi, mire a démon szájából kék villámok csapnak elő. Amikor a fogpiszkáló találkozik a villámokkal hatalmas robbanás következik be. A robbanás ereje hátravet titeket, a hatalmas porban semmit se láttok.
Amikor Leanna feláll éppen azon ténnyel kénytelen szembesülni, hogy egy kék villám cikázik feléje. Ez a kék villám el is találja, s ez volt az utolsó dolog, amit Leanna lát, élettelenül rogy össze. Mikor a maradék két tyúk feleszmél, s leül a por, tesznek egy érdekes felfedezést. Nao testében Nati van, míg Nati testében Nao! A fogyatékosságotok nem cserélt veletek együtt testet. Nem mellesleg pedig a továbbra is földön heverő Leanna arca nyomtalanul eltűnt. Marselus és Chrimpp szintén megpattant.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 127
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 13.
Age : 21

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Pofátlanság!    Hétf. Május 14, 2012 5:56 pm

Haladtunk előre csodálatos szimatunkat követve, reménykedve, hogy megtaláljuk azt az elvetemült merénylőt, aki hazavágott mindannyiunkat. Nem sokat haladtunk, majd egyszer csak megragadott egy szőrös valami és félrerántott.
Nati farkincája tekerődzött a karomon, mire lesöpörtem magamról és körbenéztem, mitől parázott be a kis rongyos-karú. Lelapultam, mert én is észrevettem a járőröző embereket, akik nemrég máglyán akartak belőlünk rostonsültet készíteni. Morcos arcot vágva az újabb akadály láttán, negyven fokkal odébb fordítottam a fejem, és a ronda zombik pozícióját is sikeresen feltérképeztem.
Szemet szúrt egy új faj, amit még nem jegyeztem fel az „Eleinte érdekesnek/aranyosnak tűnő, undorító izék” könyvébe, és kíváncsian figyeltem meg minden apró részletét az idegen lényeknek. Arcukat undorító kinövések, vagy túlméretezett pattanások borították, és kopasz foltok tarkították fejüket, ahol egykoron haj lehetett. Pont úgy néztek ki, mint egy két hete temetett ember, aki valahogy kikecmergett a sírjából. A még számomra ismeretlen lány, kihalászta kezemből a varázstollat, s írni kezdett.
"Azokat is jobb lenne elkerülni – mutatott a rothadó félben lévő lények felé. – Fogalmam sincs igazából pontosan, hogy micsodák, de azt tudom, hogy szereti az emberhúst. – Milyen meglepő… az itteni állatok mind embert esznek. – Szóval, ha nem akartok az étlapjukra kerülni, odébb kéne állni. "
Az információt a „könyvembe” véstem, és figyeltem, ahogy a két lány folytatja a társalgást. Megpróbáltam leolvasni szájukról a beszéd témáját, sikertelenül, így inkább arcmimikájukra összpontosítottam.
Egy légy vonta el a figyelmem, békésen repült, majd a következő pillanatban Nati farka lecsapott a védtelen állatra. Akárcsak én, a fekete hajú lány is felvonta szemöldökét, és tágra nyílt szemekkel bámulta Natit.
Tovább indultunk, a vékony kis sikátorokban szaladgálva, egy ház falának támaszkodva találtunk fogpiszkálós emberünkre. A köcsög amit nemrégiben láttunk, még mindig nála volt, és a bénító fogpiszkálói sem hiányoztak kezéből. Széles vigyorral az arcán fordult felénk. Mondott nekünk valamit, legalábbis a tátogásából arra asszociáltam, és szájába vette a fogpiszkálóját, amivel azelőtt a körmét tisztogatta. Félrehúztam a számat, a fogpiszkáló ínycsiklandó izét elképzelve.
Képzelgésem egy felénk közeledő sötét aura szakította félbe. Felé fordultam, és a gonosz energiák tulajdonosát keresve a szemem elé szökkent egy újabb ismeretlen lény. Egy nagy test nélküli fehér fej közeledett felénk, vigyorra húzódott szájjal, melyben borotvaéles fogak ücsörögtek egymás mellett. Két szeme helyén emberi arcok vonulatait vettem ki, és kissé megrágcsált zöld saláták díszítették egyébként is „gyönyörű” fejét. Kezein, lábain zöld pikkelyek sorakoztak, csikorogtatta fekete, hegyes karmait.
Egy már ismerős fogpiszkáló száguldott a lény felé, mire annak szájából cikázó kék villámok törtek elő, és ütköztek a vékony kis fadarabbal, hatalmas robbanást keltve. A robbanás lökéshulláma a földre küldött minket, hatalmas porfelhőt kavarva, amitől az orrom hegyéig sem láttam. Mikor leülepedett a por, szemügyre vettem magam, nem-e történt valami baj. Furcsa mód nem éreztem a kezeim, de azon kívül semmi más bökkenő nem volt, leszámítva a furcsa göncömet. Szörnyülködve néztem végig ruházatomon, de aztán tűnt fel a legrosszabb...
- ÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!! – sikítottam, miközben farkammal tépkedtem hajkoronám - BARNA A HAJAM! – kaptam kisebb szívinfarktust.
- Jéééé… van hangom….. újra van hangom!!! És hallok is!– ujjongtam – De hogy nézek ki?! – győzött az önkritika. Egy ablakhoz futottam, hogy megnézzem magam, szinte összerogytam a látványtól. Nati nézett vissza rám a tükörből, vagyis tudomásul kellett vennem, hogy bebörtönöztek a testébe. Ami Nati küllemét illeti, azzal semmi problémám nem volt, csak az a hosszú szoknya... a halálom.
- Izzééé… ami az előbbi ruhamegjegyzéseket illeti nem gondoltam ám komolyan. – fordultam vissza az igazi Natihoz, de saját testemmel találtam szembe magam.
- Nati? – vontam fel a szemöldököm. Nem válaszolt semmit, csak tátogott, mint nemrégiben én.
- Na akkor tehát… én vagyok te, te pedig én? Te most néma és süket, én pedig… nyomorék… és magamban beszélek... - gondoltam át a helyzetet, miközben szórakozás képp libegtettem magam ellőt két kezem.
- Alakot váltok! – csillant fel szemem, Nati képességein gondolkodva. – Legyek fiú, legyek fiú, legyek fiú….. – mormoltam halkan, és csodák csodájára, átváltoztam fiúvá, csak a ruha maradt női. Lejtettem egy menő táncot Natinak, mire szúrós szemekkel bámult rám, valószínűleg nem díjazta a bolondozásom.
- Oké-oké tudom, hogy hülye vagyok! – nevettem, majd ugyanazzal a módszerrel, mint a fiút, felvettem a saját alakomat.
- Na, újra a régi… leszámítva a göncöt. – sóhajtottam lila tincseimet birizgálva.
Amúgy jól vagytok? – fordultam végül a két lány felé, akiknek testi épségéről pár percre megfeledkeztem. - Hol vannak a fickók?!
Nati természetesen nem válaszolt, a számomra idegen lány pedig még a földön feküdt, ezért letérdeltem mellé, és magam felé fordítottam a testét. Egy másodpercre teljesen lefagytam. A lány arca eltűnt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nati Teina
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 403
Aye! Pont : 10
Join date : 2011. Mar. 26.
Age : 21
Tartózkodási hely : konyha

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 7
Jellem: Semleges jó

TémanyitásTárgy: Re: Pofátlanság!    Szer. Május 16, 2012 4:51 pm

Leanna vezetésével elindult a kis trió. Teljesen olyan volt, mintha Lea lett volna a tyúkanyó, mi pedig a kis pipik, akik nem mellesleg félig életképtelenek. Ahogyan haladtunk az uctán szemeim a zombikat fürkészték, hátha meg akarnának támadni minket, de szerencsémre – vagy nem – nem a zombikkal futottunk össze, hanem a boszorkányűző társulattal.
- Na, a drága barátaink! Futás be valahova! – mondtam, Naomit farkammal megragadtam és kis sikátorba mentünk, ahova Leanna követett. A lány nem értette mi van, furán nézett rám.
- Mi a fene van már? – kérdezte szúrós pillantással, hogy megálltunk a keresésben.
- Azok az emberek nem szívlelnek minket. Konkrétan boszorkánynak tartanak, és nincs kedvem velük most hajba kapni. – magyaráztam meg a dolgot. Szerintem nem akart máglyára kerülni megint egyikünk sem, és jobb – vagy nem jobb – dolgunk is volt annál, hogy vasvillás nénikék elől rohangáljunk.
- Meg szerintem az arc nélküli zombikat is jobb elkerülni. – mutattam ki a farkammal, mikor feltűntek a zombik. A helyzet egyre fokozódott, már csak egy ártatlan macskát láttam az úton, akitől nem kellett félnünk.
- Értem... – sóhajtott fel Lea. Az út további részein osonkodó üzemmódra váltottunk mind a hárman, és próbáltuk elkerülni a ránk leső veszélyeket. Szinte profi kémnek is elmehettünk volna, mert egy összetűzésbe sem kerültünk. Egy kisebb sikátorból épp mentünk volna ki, mikor tyúkanyó „visszahívott” minket, és Nao zsebéből előbányászta a tollat.
"Azokat is jobb lenne elkerülni –mutatott egy érdekes fajra Lea. – Fogalmam sincs igazából pontosan, hogy micsodák, de azt tudom, hogy szereti az emberhúst. –Hehh... megnyugtató. Nem csak arcunkat akarják letépni és magukénak tudni, és nem csak máglyára akarnak minket küldeni. Nem! Még meg is akarnak zabálni minket! A pokolba kívántam a jó kedvem amivel elindultam a nagy kirándulásra. –Szóval, ha nem akartok az étlapjukra kerülni, odébb kéne állni. "- akkor mire vártunk? Azoknak az ember valamiknek elég rosszul nézett ki az orcájuk. Méretes gennyes undorító kinövéseik voltak, hajuk voltokban hiányzott és nem voltak túl magasak. Nem akartam találkozni velük, nem gondoltam, hogy nagy barátságot kötnénk.
- Van itt valaki aki nem akar minket valahogy kinyírni? – kérdeztem ironikusan, és akkor láttam hogy egy egér elszaladt előttünk. Köszönöm, hogy a csapatot erősítetted cincogi. Te legalább nem piros szemű véregér voltál.
- Szerintem nincs – rántotta meg a vállát Leanna. Nem izgatta fel annyira, hogy egy falu ránk vadászik. - Én nem akarlak titeket kicsinálni, ha ti se engem. – persze, pont az állt szándékunkban.
- Attól nem kell félned. Én a légynek sem ártanék. – abban a pillanatban arra repült egy, és látta a vérszomjat szemében amivel meg akart minket gyilkolni! Én mondom, hogy veszélyes volt! - Na mi van, ki akartál velem kezdeni? Hülye rovar! – szóltam a tetemnek, melyet farkammal lecsaptam, Leanna pedig szemöldökét felhúzta, és érdekesen nézett rám. Az előző állításom nagyon jól sikerült megcáfolni.
- Hagyjuk.... – sóhajtott egy nagyot. Inkább nem kértem bocsánatot, az elég hülyén hatott volna. A tyúkanyó újra megindult, mi pipik pedig elindultunk utána. Nem kellett sokat osonkodni meg is láttuk a fogpiszkálós pacákot.
- Sziasztok, lányok! Hóó! Te is túlélted idáig, Csillagvirág? – hiába volt kicsit kancsal a csávó, még így is lehetett látni, hogy eme kérdést Leannanak szánta, és biztosan nem nekünk. A fogpiszkáló még nála volt, ahogyan az urna is és vigyora sem tűn el a képéről. Leanna egy szóval sem válaszolt, lehet azért mert borzalmasan nagy sötét aurát éreztünk mind a hárman, amitől kissé megrezzentünk. A sarkon egy nagy fehér vigyori fej fordult be, cápákat megszégyenítő hegyes fogakkal. Szeme nem volt, hanem emberi arcok pörögtek a helyén. Füle hosszú volt, lyukakkal teli megtépázva, és végtagjait zöld pikkelyek borították. Még egy undorító férget kaptunk a másik mellé.
- Megjött Chrimpp, hogy halálra csikizzen, Marselus! – hogy micsináljon? Halálra csikizzen? Milyen kórságai voltak annak az... embernek?!
- Csak téged tudtak utánam küldeni? - bájcsevely indul.
- Kérlek, add vissza az urnát, az Uraságom még megkímél, ha most visszaadod! – na mi lesz a válasz Marselus?
- Szórakozz, az uraságod szőrös golyóival! –perverz! Hogy lehet ilyet mondani úri hölgyek előtt?
Ahogy ezt kimondta a Marselus nevű egyén, akkor a fogpiszkálóját kiköpte Chrimpp felé, aki ettől nem félve egyszerűen valami kék villámot köpött. A két hatalmas erő találkozása egy nagy robbanást hozott létre, ami mind a hármunkat jócskán hátra lökött. A robbanás ezen kívül még jó nagy port kavart. Mikor feleszméltem, és egy kicsit ülepedni kezdett megijedtem... Lila volt a hajam! De hát a hajamat csak nem verhetem e annyira, hogy beliluljon! Olyan isten nem született! A második ami nagyon megrémített az nem volt más, mint a melleim! Eltűnt mind a kettő mellemből a negyede! Gyorsan odakaptam, és szomorúan éreztem, hogy tényleg. Nem csak a melltartó nyomta össze... de várjunk! Odakaptam? És nem volt farkam? Nyúltam volna a táskámba egy tükörért, de az sem volt nálam, így fel kellett állnom, és egy ablakot keresni.Borzadva láttam, hogy Naomi lettem! És meglepődtem, hogy Naominak milyen kicsi feneke van... csinosabb mint az enyém! De a mellbedobásban legalább én nyertem volna. Haha! Na de ha Naomi voltam, akkor gondoltam nem hallok, és beszélni sem tudok. Jól gondoltam. Kicsit még szétnéztem az ülepedő por között, majd megláttam magamat a jelenlegi testemben, és gyorsan előkerestem a tollat majd leírtam annak a szőkének: „Te gyagya! Ne használd el minden varázserőd!” De ahogy leírtam borzalmas dologra lettünk figyelmesek. Leanna arca eltűnt... ő is egy lett az arcátlan zombik közül... a kis pofátlan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leanna Darkness
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
avatar

Hozzászólások száma : 170
Aye! Pont : 8
Join date : 2011. Feb. 09.
Age : 24
Tartózkodási hely : Grimmoire Heart - a léghajó tetőtere

Karakter információ
Céh: Grimoire Heart
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Pofátlanság!    Szomb. Jún. 16, 2012 2:05 pm

A csapat végül az én vezetésemmel indult meg. Valójában fogalmam sem volt, merre kéne menni, vagy merre lehet az a baromarcú… meg úgy az egész helyet nem ismertem. Kicsit elgondolkodtam, mennyire jó ötlet egyáltalán, hogy éppen engem követnek. De mivel ők sokkal jobban sérültek nálam, és emellett ahogy néztem, szintén lila gőzük nincs róla, hol vagyunk, azt hiszem, édes mindegy, ki miatt tévedünk el még jobban…
Sajnos ez a keresés közel sem volt olyan egyszerű, mint amit szerettem volna.
- Na, a drága barátaink! Futás be valahova! – ragadta meg Naomit a farkával, mikor felbukkant pár falusi, és az egyik sikátorba rángatta.
Felvont szemöldökkel, kétkedő arckifejezéssel követtem őket.
- Mi a fene van már? – kérdeztem egy szúrós pillantással, hogy megálltunk.
- Azok az emberek nem szívlelnek minket. Konkrétan boszorkánynak tartanak, és nincs kedvem velük most hajba kapni – magyarázta meg gyorsan a helyzetet, mire lemondóan felsóhajtottam.
Úgy nézem, ők is rendesen benne vannak a bajban, nem csak én.
- Meg szerintem az arc nélküli zombikat is jobb elkerülni. – mutattam ki a farkával az utcára.
Az egész bárosban tömegével járkáltak fel-alá az arctalan zombik. Egy kicsit mintha túl sok lenne az ellenség…
- Értem... – sóhajtottam fel végül.
Nem telt sok időbe, hogy az egész kutakodás bujkálásba menjen át. Egyre több és több veszélyes lény bukkant fel, és bevallom, elgondolkodtam rajta, hogy kijutunk-e innen élve?
Éppen az egyik sikátorból léptek volna ki a lányok, mikor pár embercsökevény tűnt fel a láthatáron. Azonnal visszaintettem őket, majd kihalásztam Naomi zsebéből a tollamat.
„Azokat is jobb lenne elkerülni” – írtam fel, hogy Nao is értse, s fejemmel a lények felé böktem. „Fogalmam sincs igazából pontosan, hogy micsodák, de azt tudom, hogy szereti az emberhúst.”
Hát ebből van, ami igaz van ami nem. A lényeg, hogy kerüljék őket, benne van. „Szóval, ha nem akartok az étlapjukra kerülni, odébb kéne állni." – fűztem még hozzá.
Azoknak az ember valamiknek elég rosszul nézett ki az orcájuk. Méretes gennyes undorító kinövéseik voltak, hajuk voltokban hiányzott és nem voltak túl magasak. Nem akartam találkozni velük, nem gondoltam, hogy nagy barátságot kötnénk.
- Van itt valaki aki nem akar minket valahogy kinyírni? – tette fel a felettébb értelmes kérdést Nati.
- Szerintem nincs – rántottam meg a vállam.
Én már megszoktam, hogy a hovatartozásom miatt üldözőbe vesznek. Nem kedveltem a kialakult helyzetet, de azért ez segített kicsit feldolgozni.
- Bár én nem akarlak titeket kicsinálni, ha ti se engem. – jegyeztem meg.
- Attól nem kell félned. Én a légynek sem ártanék. – ahogy ezt kimondta, elrepült a feje előtt egy légy. - Na mi van, ki akartál velem kezdeni? Hülye rovar! – osztotta ki a szerzetet, majd a farkával egy pillanat alatt lecsapta.
Felvontam a szemöldököm és elég látványosan elfintorodtam. Ez nagyon gyenge… és nagyon fájdalmas volt. Plusz az előbbi megszólalásának ellentmondó…
- Hagyjuk.... – sóhajtottam egy nagyot, és inkább úgy döntöttem, nem foglalkozok a dologgal.
Én újra elindultam, ők pedig jöttek is utánam. Nem is bujkáltunk olyan sokat ez után, mikor feltűnt a keresett személy… az a fogpiszkálós nyomoronc…
- Sziasztok, lányok! Hóó! Te is túlélted idáig, Csillagvirág? – szegte nekem a kérdést, fogpiszkálóját a szájába véve, mire dühösen felmorrantam.
Éppen válaszoltam volna, de belém ragadt a szó. A sötét aura, amit már korábban éreztem lent a mocskos csatornában, most ismét felbukkant. Az irányába fordítottam a fejem, és egy nem valami bizalomgerjesztő látvány köszönt rám.
A förmedvénynek nem volt teste, csak egy nagy fehér feje. Ezen arcok sokasága helyezkedett el, na meg a nagy, szüntelenül vigyorgó szája. A fogsorai sem voltak bíztatóak… a kezeit pedig valami zöld pikkelyszerűségek borították, ahogy a lábait is, melyek karmokkal is meg voltak toldva. Egyik undorító hányadék a másik után, fantasztikus…
- Megjött Chrimpp, hogy halálra csikizzen, Marselus!
Hogy mi a jó… csikizzen…?! Te szent ég…
~ De, hé! Ezt a hangot már hallottam valahol – nyilallt az agyamba. ~ Megvan… mikor leestem a csatornába!
A fogpiszkálósból kitört a röhögés. Hangja bennem viszont csupa rossz emléket keltett.
- Csak téged tudtak utánam küldeni?- kérdezte végül.
- Kérlek, add vissza az urnát, az Uraságom még megkímél, ha most visszaadod!
~ Na, majd pont ő ijed be ettől… röhögnöm kell. De eddig fel se tűnt a váza a lábánál…
- Szórakozz, az uraságod szőrös golyóival!
Ezt a megszólalást nem kommentálom. Inkább nem.
Fogpiszkálóját a lény felé köpte, mire annak szájából kék villámok csaptak elő.
~ Egy ilyen találta el azt az embert is, aki leesett a csatornába! – villant az agyamba, de több gondolkodásra a nagy robbanás miatt nem volt időm.
Ennek a nagy ereje hátralökött engem, és elterültem a földön, még gurultam is egy keveset.
- Hogy az a jó…! – káromkodtam volna el magam, de csak köhögés lett belőle.
Igyekeztem kitisztítani a tüdőmet, amibe került némi por. Akkora volt a porfelhő, hogy az égvilágon semmit nem láttam.
Már éppen keltem volna fel, hogy hátha úgy jobb látási viszonyok adódnak, mikor egy felém cikázó kék villámmal találtam szembe magam.
Nem tudtam elugrani, nem volt már rá időm. A villám becsapódott, engem pedig azonnal beborított a sötétség…

//Elnézést a késésért. Az érettségi és az év végi hajrá sok időmet elvette, legközelebb gyorsabb leszek.//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loki
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 607
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Re: Pofátlanság!    Hétf. Júl. 09, 2012 8:33 am

Lányok: (Mostantól úgy tessék játszani, hogy Nati testének nincsen farka, hiszen azóta történt egy kis változás a mágia felhozatalában!) Ha nem volna még elég kínotok, akkor semmi gond, hiszen érkezik egy újabb adag jóság! A házak közül hamarosan előtűnnek az arctalan zombik. Egy ideig csak tétován, magukról nem tudva járkálnak, de aztán egy szempillantás alatt megzakkannak és rátok támadnak. Ismét az arcotokra vágynak, de most már elképesztően agresszívek is - nem mintha eddig nem lettek volna azok. Gondolom, egyikőtök se akarja, hogy letépjék az arcát és ő is pofátlan legyen. Ezért két választásotok van: harcoltok, vagy menekültök. Akármelyiket is választjátok az lesz a vége, hogy a pofátlan Leanna is ellenetek fordul. Nos, ha pipák vagytok rá, akkor most jól el lehet fenekelni a kicsikét. Ha nem, akkor próbáljátok túlélni ezt a rohamot is, ahogyan jól esik! A bohóckodásotok azzal érjen véget, hogy beszakad alattatok a föld és lezuhantok egy csatornába, egy mocskos, ürüléktől bűzlő csatornába, ahová rajtatok kívül még néhány másik pofátlan zombi is beesik, ám odalent már nem akarnak bántani titeket, újra visszatérnek a nyugalmi állapotukba. Ám odafentről valóságos véreső hullik a nyakatokba, ha nem bújtok el előle időben. És most?



Lány: Amikor kinyitod a szemed, egy hófehér világban találod magad, ahol minden bárányfelhőből készült. Úgy érzed magad, mintha lebegnél, egyféle eufórikus állapotban vagy. A hangokat visszhangozva hallod. Aztán rövidesen - a szembántó világosság ellenére is - megpillantasz néhány lebegő arcot, akik egymással beszélgetnek. Mondanom sem kell, hogy eléggé rendhagyó látvány ez. Ám mielőtt még bármit is szólhatnál, vagy tehetnél, rájössz, hogy te magad is egy ilyen lebegő arc vagy. Nos, mint itt lehet okoskodni, kérdezősködni, ha úgy gondolod, vagy szimplán lebegni amerre jól esik. Végül odáig fajulnak a dolgok, hogy a felhő épületek közül előtűnik, egy hatalmas démoni száj. A szájat megpillantva a rémült arcok kétségbeesett menekülésbe kezdenek. Előtör belőled is a csorda szellem, és te is menekülsz/bujkálsz. Ám nem is olyan könnyű a dolgod, mert ez a démonszáj nem hagyja magát lerázni, a felhő tárgyakat szétzúzva üldöz titeket, és jaj annak a szerencsétlen arcnak, akit utolér! Mert azokat aztán megrágja, s megeszi. A post érdemi része odáig tartson, hogy a száj egy hangosat böfög, majd békén hagy titeket és eltűnik. Itt még lehet kérdezősködni, vagy bármi hasonló, ha úgy gondolod!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 127
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 13.
Age : 21

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Pofátlanság!    Pént. Júl. 20, 2012 1:13 am

- Ööö… hahó! – lökdöstem meg térdemmel a korombeli hölgyet, de az semmit sem reagált. Tanácstalanul néztem magam elé, hiába gondolkoztam, nem jutott eszembe semmiféle mentő ötlet, hogy hogyan szerezhetnénk vissza a lány arcát, és hogyan menekülhetnénk meg.

A környék csendjét, és nagy gondolkodásomat nehézkes léptek zaja törte meg. A szívem egyre hevesebben kalapált, ahogy a házak oldalait kémleltem a léptek gazdáit keresve, s reméltem, nem egy újabb csoport zombi közelgett felénk. Az imám sajnos nem talált meghallgatásra, ugyanis még több nyöszörgő, szédelgő élőhalott lépett elő a házak rejtekéből a legnagyobb örömünkre.
Eleinte úgy tűnt, mintha észre sem vettek volna minket, csak fel-alá járkáltak az utca távolabbra eső részén.
Kérdőn néztem Natira, aki szintén a pofátlan zombi sereget tanulmányozta. Közelebb kúsztam hozzá, hogy felkeltsem a figyelmét, azonban az állatok hangosan felnyögtek, és felénk iramodtak. Valószínűleg, és nem meglepő módon, ismét az arcunkat akarhatták lehalászni a helyéről, de látva Leanna elrettentő példáját, még inkább igyekeztem volna védeni a pofimat. Átgondolva, lehetetlennek látszott felvenni a harcot a dögökkel szemben, félig lebénulva, illetve megsüketülve-megnémulva. Ráadásnak a zombik rosszabbnak tűntek, mint amilyenek addig voltak. Sokkal gyorsabban és hevesebben csapkodtak karjaikkal, hogy beteljesítsék céljukat; hogy megszerezzék féltve őrzött arcunkat.
- Natiii. – kezdtem volna mondandóm, de levittem a hangsúlyt. Eszembe ötlött, hogy barátném azon kellemetlen szituációban Én volt, és én süket voltam.
Odaléptem mellé, vagyis a testemben kempingező Natihoz, és a vállammal meglöktem, hogy rám nézzen, és választ adjon, hogy szerinte mit tegyünk.
- M – E – N – E – K – Ü – L – J – Ü – N – K? – kérdeztem lassan, megformázva minden betűt, hogy le tudja olvasni a számról a kérdést. Heves bólogatásba kezdett, miszerint megértette kérdésemet.
- V – E – L – E M – I L – E- G – Y – E – N? – mutattam a fejemmel Leanna felé, aki még mindig a földön feküdt mozdulatlanul.
Nati belegyúlt a zsebembe, vagyis az ő zsebébe, és kivett egy rúzst.
- Nem hinném, hogy ez a legmegfelelőbb időpont a szépítkezésre… - jegyeztem meg bosszúsan, hiszen úgy sem hallotta. Azonban a rúzs hirtelenjében ostorrá változott, és pofátlan társunk teste köré tekeredett. - Okos, nagyon okos! - dicsértem meg kihasználva süketségét.
Kissé elhúztuk az időt, és nyakunkon voltak a zombik, tehát gyorsan futni kezdtünk, Leannát a hátunkon cipeltük, igazándiból csak Nati vitte, lebénult karokkal nem nagyon tudtam a hasznára lenni.
Ha nem lett volna bőven sok a jóból, még egy „kis szerencsét” küldtek nekünk az égiek: Leanna magához tért, pontosabban csak a zombi maradványa, és ficánkolni kezdett Nati hátán, nem megkönnyítve a menekülését.
Szerencsére az ostor szorosan tartotta a zombi-lány testét, nem tudott kiszabadulni, csak morgott, ahogy az összes többi állat a nyomunkban.

Lihegve rohantunk még mindig, és a fel-le ugráló mellek, kezek nem igazán segítettek a menekülésben. Hogy tudta Nati elviselni őket?!
Egyszeriben elfogyott lábunk alól a föld, és nagy csobbanás kíséretében estünk a szennyvízbe. A finom illat belülről tépázta az orromat, a víz felszínén beazonosíthatatlan valamik úszkáltak, egyre csak csalogatva a gyomrom mélyén rejtőző bárminemű táplálékot.
Túltéve magam a problémákon vettem észre, hogy rajtunk kívül egy-két zombi is a csatornában landolt, azonban nem támadtak ránk. Kíváncsian felnéztem, hogy mi lett a többivel, és újabb bónusz szerencseként egy jó adag vér csapódott rám, mintha a dögök felrobbantak volna
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nati Teina
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 403
Aye! Pont : 10
Join date : 2011. Mar. 26.
Age : 21
Tartózkodási hely : konyha

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 7
Jellem: Semleges jó

TémanyitásTárgy: Re: Pofátlanság!    Szomb. Aug. 04, 2012 11:05 pm

Naomi meglökdöste Leannat, hátha reagál valamire, de nem. Semmi értelmeset nem tudott csinálni, csak a többi arcnélkülihez hasonlóan állt, és bambult a nagy világba. Ha tudtam volna beszélni akkor üvöltöttem volna egy jó nagyot, hogy csak velünk történhet ilyen is, és hogy hiába ismertem meg egy új, kedves lányt az hirtelen zombi lett.
Miközben magamban fortyogtam, mert máshogy nem tudtam, akkor beállított egy Leannahoz hasonló hadsereg, csak ők nem voltak szimpatikusak… még annyira sem mint újdonsült zombibarátnénk. A hadsereg létszáma egyre csak nőtt, ahelyett hogy nekünk egy kicsit kegyelmeztek volna, és inkább a csökkenést választják a zord külsejű „emberek”. Biztos voltam benne, hogy az akaratuk teljesen elveszett, de nem akartam harcolni ellenük. Még pedig azért, mert ha akár egyet is megölünk az nagy balszerencse lehet, ugyanis gyanítottam, hogy az emberek akik ezekben az arcátlan testekben lakoztak, még élnek valahol. Legalábbis úgy kellett hogy legyen, mert Leannat mindenképpen meg akartam menteni. Nem ismertem régóta, de egy valamit tudtam, az pedig az volt, hogy ő nem rossz lány. Talán félreismerhettem, viszont még ha rossz is volt, velünk együtt keveredett bele a zombihistóriába, nem hagyhattuk cserben.
Nao egyre közelebb lépett hozzám, és láttam, hogy tátog valamit. Nagyon szépen artikulált, így kivettem a szájából egy „Meneküljünk?” kérdést, mire a válaszom szavak helyett, csak bólogatás volt, mert ezt tudtam abban az állapotomban megtenni. Ez után még megkérdezte Nao hogy a „Fara most milyen?” nem értettem hogy jött ide a kérdés, főleg hogy tudja hogy nem tudok válaszolni. De mivel az én bőrömben volt a lány így csak kerek és feszes fara lehetett. Miután ezt levezettem, eldöntöttem magamban, hogy Leannat nem hagyhatjuk a zombik között, mert akkor el fogjuk veszíteni, inkább benyúltam Nao-Nati zsebébe, és elővettem a rúzsomat. Láttam, hogy Nao motyog valamit nekem, Nati-Naonak de nem érdekelt, úgyis csak valami szemétkedő beszólás lehetett. A rúzst végighúztam a falon, és a kötéllel amely abból keletkezett megkötöztem zombi-Leát, és a hátamra vettem. Reméltem bírni fogom egy olyan helyig az élő terhem ahol már nem kell nagyon tartanunk az arcátlan népségtől. Az addig nyugodt ellenfeleink most újult erővel törték át az őrület kapuját, és akartak nekünk esni, mi hárman pedig futásnak iramodtunk. Hiába voltunk hárman mondjuk, mégis egy ember fizikai, és mentális képességeivel értünk fel. A hátamon ép elméjét elvesztett Leanna és kezdett megőrülni, így nehezebben ment a loholás mint reméltem, de egy csatorna megmentett bennünket az üldözőinktől, hiába lettünk büdösek. Egyébként ez jó nagy kitolás volt, hogy nem hallottam, nem tudtam beszélni de azt a rohadt büdös csatornabűzt éreztem az Isten verje meg!
Ahogy éppen szaglójáratom tornáztattam, hogy ne legyen belem tartalma felülről üres, piros hidegzuhany ért minket. Fentről a nyílásból, egy halom vér a fejünkre esett, én pedig teljesen megdermedtem. Hirtelen a gyomrom felfordult, közel voltam a szagok és a vér miatt a hányáshoz, alig bírtam tartani magam. Ha hangot adtam volna ki, a sikításom jó messzire szállt volna, de így csak könnycseppek gördültek le szememen a sok dolog történése után.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loki
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 607
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Re: Pofátlanság!    Vas. Aug. 26, 2012 5:52 pm

Augusztus huszonkilencedik napjáig várok. Utána itt is elbúcsúzunk egymástól...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leanna Darkness
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
avatar

Hozzászólások száma : 170
Aye! Pont : 8
Join date : 2011. Feb. 09.
Age : 24
Tartózkodási hely : Grimmoire Heart - a léghajó tetőtere

Karakter információ
Céh: Grimoire Heart
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Pofátlanság!    Vas. Aug. 26, 2012 5:55 pm

Mikor legközelebb kinyitottam a szemem, azonnal vissza is hunytam a tekintetem egy rövidebb pillanatra. A szembántó világosságot, ami fogadott, csak egy kis idő után tudtam rendesen megszokni.
Az előttem kibontakozó táj minden volt, csak az nem, amire számítottam. Az előbb még a földön feküdtem, de most minden fehérbe borult körülöttem, s a környezet bárányfelhőkből állt össze.
„Olyan ez, mint valami elcseszett mennyország… meghaltam volna?” – merült fel bennem a gondolat, mialatt alaposabban is szemrevételeztem a terepet.
Nem gondoltam soha olyasmire, hogy a gyilkosságok után, amiket elkövettem, egyszer a mennybe jutok. Éppen ezért ezt a kósza gondolatot hamar ki is töröltem a fejemből.
Különböző hangokat hallottam magam körül, de mindegyik visszhangzott. Mégsem zavart, sőt; annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, hol vagyok, meglepően jókedvűnek éreztem magam.
Ahogy a kép tisztulni kezdett és megszoktam a világosságot, megdöbbentő felfedezésre tettem szert: arcok lebegtek körülöttem. De nem is egy vagy kettő – sokan voltak. Az idegen fejek egymással beszélgettek, mégsem lepődtem meg ezen a rendhagyó látványon. Túl jól éreztem magam.
Belegondolva rendesebben is a helyzetembe, pillanatokkal később arra is rájöttem, hogy én magam is egy ilyen arc vagyok. Se kezem, se lábam, se semmi… a testem eltűnt. Mégis szakadatlanul vigyorogtam. Nem értettem magam.
Gondolkodtam rajta, hogy faggatózni kezdek, de valamiért túl gondtalannak éreztem magam. Lett volna kérdésem, éreztem, de mégsem jutott eszembe semmi. Soha nem voltam még ilyen állapotban korábban. Csak semmittevéssel lebegtem a semmiben.
Az idő múlását sem érzékeltem különösebben, de azzal tisztában voltam, hogy már eltelt pár perc, mikor a csendnek és nyugalomnak vége szakadt.
Egy hatalmas, démoni száj jelent meg a felhő épületek mögül. A többiek, amint megpillantották, kétségbeesett menekülésbe kezdtek.
Valamilyen oknál fogva, hiába nem voltam az a kifejezetten gyáva nyuszi fajta, én is a nyomukba eredtem. Volt egy olyan érzésem, hogy jobb, ha velük együtt menekülök. Hamarosan meg is értettem, miért.
Egy tőlem sokkal jobban elmaradott arcot bizony utolért, és egy pillanat alatt bekebelezte, és lenyelte. Nem kellett nagy ész ahhoz, hogy rájöjjek, nekem sem lesz különb sorsom, ha utolér engem.
De a bujkálás közel sem volt olyan egyszerű, mint amilyennek először hittem, lévén, hogy csak egy szájról volt szó. Ugyanis a felhőből készült tárgyakat egy pillanat alatt megsemmisítette, és akit egyszer kiszemelt, azt addig üldözte, amíg utol nem érte.
Nem számoltam, hány arcot falt fel az az akármi. Csak arra koncentráltam, hogy én megmeneküljek.
Végül egy biztonságosabb menedékhelyről, amely távolabb volt a szájtól, rejtőztem el. Alig, hogy megbizonyosodtam afelől, hogy nem maradtak sokan, a száj megállt.
Értetlenül néztem rá, s vártam, mi fog történni? Engem is észrevesz, elkap és megesz, vagy valami más?
Végül nem kellett tovább menekülnöm. A száj egy undorítóan hangosan böfögött, majd, mint aki jól lakott, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is távozott. Megkönnyebbülten merészkedtem elő a rejtekhelyem mögül.
Noha kezdetben nem állt szándékomban semmit rákérdezni, a nagy riadalomban pár kérdés megfogalmazódott bennem, melyekre mindenképpen választ akartam kapni. A hozzám legközelebb álló archoz fordultam, és indítottam is a vallatást.
- Mégis mi a fene folyik itt? Hol vagyunk? Mi volt ez az előbb? – kérdeztem volna még többet is, de mire belekezdtem a kérdezősködése, a felét már elfelejtettem.
Egyelőre ennyi volt a legfontosabb kérdések listáján, melyekre választ akartam kapni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loki
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 607
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Re: Pofátlanság!    Hétf. Okt. 01, 2012 4:49 pm

Pacik: Mocsokban és vérben úszva néztek ki a fejetekből, néhány vízi hullát játszó, arctalan zombi társaságában.
- Jól vannak, hölgyeim? – kérdezi egy idegen férfi hang a felszínről. – Tartsanak ki, egy pillanat és felhozom magukat!
A férfi külseje rendezett, s nagyban eltér a helyiekétől, ami mér egy jó jel a számotokra. Kezei körül vibrálni kezd a levegő, s hamarosan kristálygömbök jelennek meg.
- A fene! – szisszen fel bosszúsan, majd a következő pillanatban egy villám találja telibe, ami messzire löki a lyuk peremétől, és így már szem elől veszítitek a segítőkész idegent.
Alig teli kel fél perc, s odafent mintha a pokol szabadulna el. Vörös, barna, zöld, és kék fény váltakozva színezi a felszín látványát, hangos robajok és kisebb rengések közepette. Nem kell zseninek lennetek, hogy tudjátok odafent egy mágikus párharc folyik. Persze ti erre nem sokáig figyelhettek, mert körülöttetek a sötétben vörös, gyűlölettől izzó szempárok jelennek meg. Néhány rövidke, aljas cincogó hangot követően egy háló vetül rátok, ami lehúz titeket a mocskos víz alá. A következő pillanatban már csak azt érzékelitek a világból, hogy tompa tárgyakkal többször is fejen vágnak titeket.

Mikor magatokhoz tértek egy fertelmesen bűzös helyen találjátok magatokat, fejjel lefelé kötözve a falnak. Veletek szemben furcsa lények állnak, amiket először fel sem ismertek, mivel fejjel lefelé nem olyan könnyű művelet ez. Aztán szép lassan felfogjátok a látványt. Patkányemberek állnak előttetek. Hozzátok legközelebb egy vénségesen vén, csapzott, foltokban hulló, szürke bundájú patkányember áll. Vörös szemeiből a harag sugárzik. Tűhegyes, megsárgult fogait fenyegetően villogtatja. Ruházata ócskább a hajléktalanokénál is. Göcsörtös, karmos kezeit a botján pihenteti, mivel már csak arra támaszkodva képes járni. Botjának díszköve, egy matt smaragdzöld kő, amit hanyag gondossággal formáztak meg. Szőrtelen, megcsonkított farka idegesen csapkodja a földet.
A vén patkány mögött feltehetőleg a testőrei állnak, akik szemmel láthatóan jóval fiatalabbak és erősebbek nála. Bundájuk minősége és színe is életerősebb, csakúgy, mint testük. Bőrpáncélt viselnek, míg oldalukon az otromba, ám annál halálosabb fegyvereik lógnak.
Ha szemfülesek vagytok, akkor meglátjátok, hogy a terem egyik sarkában egy hatalmas üst alatt tűz lobog. Az üstben zöld trutymót kavargatnak, benne az arctalan zombikkal. Igen a zombik között ott úszik a forrásponthoz közeledő zöld trutymóban Leanna is.
Az öreg patkányember, ekkor cincogó nyelvén rátok rivall. hallhatólag, illetve láthatólag valamit mond, vagy kérdez tőletek, de mivel ti nem ismeritek a patkányemberek nyelvét, nem tudjátok, hogy mi a probléma tárgya.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mekanomoarizchika: - Már biztonságos? – kérdezi félve egy remegő hang. – Elment a démon?
Egy furcsa, egyenesen szokatlan arc bújik elő. Furcsa módon ő a többi arccal ellentétben nincs abban a különös eufórikus állapotban, ennek köszönhetően egész értelmesnek tűnik, furcsa megjelenése ellenére is. Az egész arcot szőr borítja. Szemei kékek, akár a mesebeli tengerek. Kis divatos kecskeszakállat visel. Sőt macskaszerű fülei vannak! Itt döbbensz rá, hogy az arc nem az emberi fajhoz tartozik.
- A nevem Probulus Naigon, a Quatro Cerberusból. – hangja még mindig feszült, jól láthatóan nem heverte ki a hatalmas száj támadásával járó sokkot.
Miután eleget tettetek az etikettnek Probulus válaszol a korábban sebtében feltett kérdéseidre. Megtudod, hogy egy démoni világban vagytok. Pontosabban egy varázslattal felvértezett urnában, amibe egy démont zártak el, réges-régen. A démont azért zárták el, mert képtelenség volt elpusztítani, viszont ha továbbra is szabadon hagyták volna garázdálkodni, akkor egész országokat változtatott volna arctalan zombikká, azzal hogy elrabolja az áldozatai arcát. Amit persze azért tesz, hogy ehessen, ugyanis a démon az emberek arcaival táplálkozik. És ahogy már gondolod, az a korábbi hatalmas száj az a démon volt. Az arctalan zombik csupán akkor vadulnak meg, illetve támadnak másokra, ha a démon étkezni kezd ebben a világban. Ekkor ugyanis a külvilágban maradt testek ösztönösen érzékelik, hogy veszélyben vannak, s halálukat megelőzendően egy arcot próbálnak szerezni maguknak. Ám ha ez nem sikerül nekik, mielőtt ebben a démoni világban felfalja őket a szörnyeteg, akkor a testük automatikusan a felfalt arcuk sorsára jut. Ennek voltál szemtanúja te magad is. Ezt az arczabáló démont pedig valaki kiengedte, ami persze nem nagy újság…
Ha egyéb kérdéseid vannak, akkor azokkal nyugodtan keress meg! Ám valahogy jó volna kijutnod, mert örökké nem jó ötlet egy démon világába élni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nati Teina
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 403
Aye! Pont : 10
Join date : 2011. Mar. 26.
Age : 21
Tartózkodási hely : konyha

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 7
Jellem: Semleges jó

TémanyitásTárgy: Re: Pofátlanság!    Szomb. Okt. 06, 2012 11:53 am

Élvezetes volt a csatornában, ahol a pofátlan népség úszkált körülöttünk, és a szag is orrfacsaró volt. Komolyan, miért nem hallok, és inkább nem érzek szagokat? Sokkalta jobb lenne. Ráadásul Leanna is jó kérdés, hogy mikor fog megint megvadulni, és akar majd ránk támadni. Mondjuk meg van kötözve, így nem olyan veszélyes a drága. Fentről valami elárnyékolta a fényt, én meg arra néztem. A férfi tátogott valamit, aki ott állt, de jó kérdés volt, hogy mit. Naomi teste kifejezetten kényelmetlen volt a számomra, picit szorongó érzésem volt. Még mindig felfele néztem, és láttam ahogyan telibe kapja egy villám a férfit, akinek szándékairól nem sokat tudtam, de gondoltam nem rossz ember lehet, mivel NaoNati mosollyal fogadta érkezését, és nem örült az ellenfele támadásának. Fent cikáztak az élénk zöld, barna, és kék színek, amik két mágus harcát jelentették. Nem tudtam kimenni segíteni, Nao meg még úgysem mint én, mivel ő ott kétbalkezetleneskedett. A csata zajait... csak vicceltem, mert nem hallottam semmit! Szóval, körülöttünk csúnya vörös szemű állatkák jelentek meg, és nem nyuszik voltak! A piros szemű vérnyuszik még cukik is! De ezek piros szemű rasnya vérpatkányok voltak, akik kicsit sem kedves arckifejezéssel indultak meg felénk. Egy hálót dobtak ránk, mintha csak halacskák lennék, és lehúztak a víz alá. Nem esett túl jól a dolog, hogy mocskos vízben kell hajat mosnia Naominak az én testemben, az ő haja igazából nem nagyon izgatott. Egy másik pillanatban, csak egy ütést éreztem a koponyámon, és elájultam.
De jó lett volna úgy maradni, azt hittem otthon a pihe-puha ágyikómban alszom mellettem Stragoval, és nem kell törődnöm semmivel! Ehelyett mikor magamhoz tértem egy falról lógtam fejjel lefele kikötözve, mint valami bolti sonka, vagy inkább lapocka, mert hogy hús nem sok volt rajtam, talán a mellemből lakott volna jól egy patkánycsalád. Megint csak azt akartam, hogy a szaglószervem is mondja fel a szolgálatot, mert irtó büdös volt, megint. Bár ez még lehet, hogy rosszabb volt az előbbi csatornás jelenetnél... Miután nagyjából észhez tértem, láttam hogy valami fura szerzeteknek a lakhelyén vagy búvóhelyén, tanácshelyén vagy valamilyen helyén vagyunk. Csúnya, büdös koszos patkányemberek fogtak el bennünket. Aki legközelebb állt hozzánk, ránk meresztette a nagy és gonosz piros szemeit, bundája büdös volt, és szürke,foltokban hullott a földre. Füle meg volt tépázva, már rosszabbul nézett ki a többi egyednél, és ruhái pedig el voltak szakadva, koszosak voltak. A csatorna víz mosta őket. Fogkefét már régen nem látott, a szájvízről nem is beszélve! Olyan sárgán csillogott agyarkészlete, mintha csak villanykörte világított volna a szemembe. A körömreszelő is ismeretlen fogalom lehetett számára, mert koszos karmaival összenőtt - igen, a karom és a kéz összenőtt! - kezeit a botján pihentette. A bot viszont igen ízléses volt. Egy smaragzöld kő volt benne megformázva, gyönyörűen lecsiszolva. Ezen támaszkodva jött a csúnya patkánycsávó, és a farka amin már alig volt szőr - rossz is az öregedés! Kihullik mindenünk! - a földet verdeste. Mögötte már sokkal életrevalóbb, szebb bundájú, páncélos patkányok álltak, bár a fogkefe, és a tusfürdő valamint a számukra szőrpakolás fogalma még mindig ismeretlennek tűnt. Oldalukon pont akkora bunkók lógtak mint ők maguk, de láthatólag hatásosak voltak, valószínűleg minket is egy olyasmivel csaptak fejbe, és vonszoltak ide utána. A sarok felé sandítottam, hátha meglátok valami értelmesebb lényt, de nem jártam sikerrel. Egy nagy üstben az arc nélküli manusok fortyogtak, és valószínűleg nem dühükben, hanem abban a zöld trugyiban amit az üstbe tettek. Legjobban csiganyálra, vagy takonyra hasonlított. Leanna drága is közöttünk volt, és arckifejezéséből... hát igen, mivel nem volt neki nem tudtam abból sok mindent kivenni, de lelki kötelékükkel éreztem, hogy nem élvezi a dolgot.
Mikor visszatekintettem a vén patkány már nagyban tátogott meg magyarázott valamit, amit persze én nem értettem, és Naomi fejét elnézve ő sem. Akkor itt már nem velem van a baj! Na jó, de. Ő legalább hallotta. Ez galádsááág!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 127
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 13.
Age : 21

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Pofátlanság!    Szomb. Okt. 06, 2012 8:39 pm

Kiprüszköltem az orromból a vért - ami rejtély, hogy hogyan került oda -, olyan érzést hagyva maga után, mintha taknyos lettem volna.
A csatorna bűze gyorsan megszokható volt, legalábbis részemről: Fogalmam sincs Nati miként vélekedett róla, csak az látszott rajta, hogy nagyon rosszul érintette a vér látványa, legalábbis az arcáról, vagyis az én arcomról, a félelem jelei ríttak le. Elég rosszul festett… hát igen... nem tudta jól hordani a testem. Ami tény az tény, az én testem sokkalta jobban áll, nekem.
Mialatt eme gondolatokon csámcsogtam egy erős, magabiztosságot sugárzó férfihang ütötte meg fülemet.
- Jól vannak, hölgyeim? – felnéztem a csatorna kijáratához, és egy egész jóképű, izmos és jólfésült fickó szeme találkozott az enyémmel. – Tartsanak ki, egy pillanat és felhozom magukat! – leplezetlen mosollyal az arcomon néztem a hős megmentőnkre, és bólogattam.
Előre haladtam az időben, és már arról álmodoztam, hogy amint kijutunk a kelepcéből, varázsütésre visszakapom a testem, és Nati nem rontja benne tovább a levegőt, de felmerült egy kis probléma. A hőscincérünk körül, aki eme terv alapja volt, megjelent néhány vészjósló kristálygömb, amit egy nem túl boldog „Fené”vel címkézett, majd egy villámcsapás elsodorta őt a lyuk bejáratától. A következő percben a felszíni világ, mint egy fényben táncoló üveg, különböző színeket vett fel, melyek mindegyikét hangos robbanások követtek, mibe belerázkódott az egész csatorna. Még a hülye is kitalálta volna, hogy a segítőkész fickó mágia-párbajba keveredett.
Majd' felrobbantam a méregtől, hogy tehetetlen nyomorékokként ücsörögtünk a bűzlyukban, ahelyett, hogy odafent segítettünk volna a jóképű idegennek.
Ismét Natira néztem, hogy megvan-e még a testem, de ehelyett a csatorna sötétebbik felén akadt meg a szemem, ahol rengeteg vörös pötty gyúlt fel. Meg se „csodálhattam” a gyilkos tekinteteket, azok gazdái néhány cincogás kíséretében ránk dobtak egy hálót, és lehúztak minket a mocskos vízbe. Azalatt a pár másodperc alatt komolyan végigfutott azon az agyam, hogy benyeljem-e a szennyvizet, amitől a későbbiekben Natinak szép hasmenése lesz? Azonban felvetült ellenérvként, hogy végül is nekem kellene megízlelnem az ízletes turmixod, és mi van ha a hasmenés pillanatáig sem cserélődik vissza a testünk? Inkább hanyagoltam gonosz gondolataim, és ellenkezni akartam, de valami keménnyel kupán vágtak, és minden elsötétült.

Lassan kezdtem visszanyerni az eszméletemet, de szinte ismét kiütött az a leírhatatlan szag, ami fogadott. Kissé kábán, de elszántan igyekeztem felmérni helyzetemet.
~ Lássuk csak… 1. én megvagyok. 2. a testem is megvan. ~ fordítottam el a fejem pár fokkal, ahol NatiNao állt? Égnek meredő hajjal? ~ No várjunk csak… Ez gyanús. ~ ráncoltam homlokom, majd beletelt minimum két percbe mire leesett, hogy fejjel lefelé kivagyunk kötözve a falhoz.
Feltűnt egy pár furcsa figura is, amiket rövidke tanulmányozás után, koszos patkányoknak tituláltam. Legelöl állt egy öreg, bosszúszomjas szemekkel rendelkező patkány. Megtépázott fej, hiányos szőrű test, rozoga végtagok… úgy nézett ki, mint akit megrágtak, majd a rossz íze miatt kiköptek. A sárga fogai… Hát, biztos szennyvízzel mos fogat és… khm… ürüléket használ fogkrémnek. A gondolattól is kirázott a hideg, és fintorogtam egyet. Tovább tanulmányoztam a főpatkány kinézetét, ami még szakadt göncökből és egy botból állt, aminek tetejére egy zöld kő volt illesztve, de nem lett volna meg az összkép a csonka, megtépázott farok nélkül ami a földet verdeste. Igen, anélkül nem lett volna az igazi.
A "gyönyörű" főpatkány mögött fiatalabbnak, és erősebbnek tűnő bőrpáncélozott patkányok sorakoztak. Sokkalta jobb külsővel büszkélkedhettek, mint a főnökük, és hatalmas fegyverekkel az oldalukon álltak vigyázzba. Feltehetőleg valamiféle katonák lehettek, vagy őrök.
Feltűnt egy üst is… alatta égett a tűz… és megkordult a gyomrom. Észre sem vettem odáig farkaséhségem, de amint megláttam, hogy mik vannak az edényben – Leanna és még néhány pofátlan zombi, zöld moslékkal megöntözve– rögtön elment az étvágyam.
Míg az üstöt vizsgáltam a patkányfő közelebb lépett hozzánk és cincorászni kezdett.
- Mit mak-makogsz?! – néztem rá felhúzott szemöldökkel, mire csak tovább folytatta a cincin-t, amiből természetesen semmit sem értettem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loki
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 607
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Re: Pofátlanság!    Vas. Dec. 30, 2012 4:15 pm

Leanna-ra aztán várhatunk. A megmaradt két hölgytől kérdem, hogy volna-e kedvük, egy villámgyors befejezéshez, ami után busás jutalom üti a markukat, vagy inkább most helyben vágjam el a sztorit, viszont elúszik a jutalom? A döntésetekre van idő, hiszen csak jövőre folytatódik a sztori, akármi is történjen. Január második napja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loki
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 607
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Re: Pofátlanság!    Szer. Jan. 02, 2013 10:41 am

Azt hiszem, ha visszaemlékeztek, akkor könnyedén megállapíthatjátok, hogy életetek egyik legfurább napjának közepén vagytok. Gondolom már nagyon elegetek lehet belőle, így hát mindjárt meg is érkezik a várva-várt megváltás. Egy csonka farkú patkányember lép be a helységbe, kezében egy réztálcával. A tálcán néhány furcsa külsejű szerszám van, amik távolról nézve is kínzóeszköznek látszanak. Az öreg patkányember elemeli a tálcáról az enyhén szólva sem bizalomgerjesztő külsejű csipeszt. Még utoljára hangosan rátok cincog, majd nekilátna a vallatásnak, ám pont a legrosszabb embernél, ugyanis a drága Nati körmeit szándékozik leszaggatni, amennyiben nem kap válaszokat. A kínzószerszám, már majdnem akcióba lendül, amikor hirtelen beszakad a mennyezet. A plafonon tátogó lyukon keresztül az a korábbi idegen ugrik be, aki ki akart titeket segíteni a csatornából, de valami közbeszólt.
- Huh, még éppen időben! - szólal meg a srác.
A vén patkányember testőrei azonnal rátámadnak a váratlan vendégre, aki gyermeteg könnyedséggel felülkerekedik rajtuk. A férfi jobb karját lángok veszik körül, majd mikor azzal az ellenfelei irányába üt, akkor egy hatalmas, lángokból formált kutyafej tör előre. A támadás elsöprő erejű, egy szemvillanásnál is gyorsabban emészti hamuvá azt, ami az útjába kerül. Ekkora már a vénséges patkányember meglógott, látván, hogy rosszul áll a szénájuk.
- Azt hiszem erre szükségetek lehet - turkál a zsebében a srác, majd elővesz két, körülbelül tabletta nagyságú lakrimát. Odalép hozzátok, majd erőnek erejével lenyelteti veletek a lakrimákat. Pillanatokon belül furcsa bizsergő érzés jár át titeket, majd rádöbbentek, hogy megszűntek a fogyatékosságaitok, amik oly annyira megnehezítették az életeteket. Pár pillanattal később a srác megszabadít titeket a láncaitoktól is, így elszabadultok a faltól. Természetesen a testcsere még nem oldódott meg.
- A nevem Erik McGregor - mutatkozik be.
( PÜ-ben, vagy Skypeen keressetek fel, amennyiben komolyabb beszélgetést is akartok folytatni az úriemberrel! Máskülönben nem lesz túl beszédes )
Ezeket követően Erik elvezet titeket a felszínre, majd a városból is kifuvaroz titeket, egy hatalmas földhullámon, amit szállítóeszköz ként használ. Miután a várostól biztos távolságban letett titeket ő visszamegy, lévén, hogy valamit még el kell intéznie, ám titeket óva int attól, hogy visszatérjetek a városba.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 127
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 13.
Age : 21

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Pofátlanság!    Kedd Jan. 08, 2013 9:19 pm

~ Miért történik ez? Mi a fene folyik itt?! ~ rágódtam magamban, de a kérdéseken kívül semmi nem fordult meg a fejemben. Ráadásul minden egyes perc elteltével kábultabbnak éreztem magam a fejembe áramló vér miatt, ráadásul rosszullétemen a fenomenális "illatok" és látvány sem segített túl sokat.
Mielőtt beadtam volna derekamat a teljes bódultságnak, egy új személy, vagyis állat jövetele vonta el a figyelmem saját problémáimról.
A jövevény, nem meglepő módon, ismét egy patkányember volt, viszont ő nem tűnt se katonának, se testőrnek, mivel a külleme sokkal megviseltebb volt, mint az öreg-patkány mögött sorakozó testőrség. Csak aztán tűnt fel, hogy az öreghez hasonlóan, a frissen érkezőnek is hiányzott a farka, de nem tudtam, hogy van-e összefüggés közöttük, így a patkány kezében lévő tálcára tévedt a szemem. Különböző kínzóeszközöket véltem rajta felfedezni, amelyeket – ha szemeim nem csaptak be – néhol vérfoltok borítottak, vagyis minden bizonnyal nem épp kellemes élmények szolgáltatására használták fel őket.
Az öreg rágcsáló levett egy koránt sem szimpatikus formájú csipeszt a réztálcáról, majd komótosan Natihoz lépkedett, közben hangosan cincogott, amiből persze egy kukkot sem értettem.
~ A körmeim! ~ állt meg bennem az ütő, mikor a patkány Nati-, pontosabban az én ujjaimhoz emelte a szerszámot. Nem tudtam eltalálni, hogy csak le akarta vágni a kissé hosszúra nőtt körmöket, vagy az egészet le akarta tépni a helyéről!?
Javarészt nem is a körmöm aggasztott igazán, hanem a szóban forgó ujjrész akkori viselője, vagyis Nati állapota. ~ Bár tehetnék valamit! ~ néztem barátnőm rémült arcát. Akárhogy képzeltem, nem épp kellemes érzés, ha megszabadítják az embert a körmeitől...
Közben a csipeszt már csak centik választották el a körömtől, a víz egyre jobban kivert az idegességtől, mikor hirtelen, nagy robajjal leomlott a mennyezet, nagy porfelhőt kavarva a sötét lyukban. Miután a por leülepedett, kíváncsian néztem fel a födémen tátongó lyukra.
- Huh, még épp időben! – vetődött be az a férfi, akit nemrégiben a csatorna szájánál láttam.
Alig, hogy kimondta mondatát, a meglepett testőrök habozás nélkül vetették rá magukat, de az idegen gond nélkül kikerülte azok támadásait. Nem húzta sokáig az időt, lángba borította egyik karját, majd egy kutya, vagy netalán-tán farkas fejet öltött lángtengert eresztett szabadjára, mely mindent elpusztított ami az útjába került, beleértve a patkányembereket is.
Hiába lógtam fejjel lefelé, a férfi produkciójától tátva maradt a szám, s mire észbe kaptam az öreg patkányt sem láttam sehol, valószínűleg ő is felfedezte a hatalmas erőkülönbséget.
- Azt hiszem, erre szükségetek lehet. – fordult felénk, miközben zsebeiben kutatott.
Pillanatokkal később két kapszula formájú és méretű lakrimát varázsolt onnét elő, majd azokat felénk tartva közelebb lépett hozzánk. Értetlenül bámultam a fickóra, mire az belenyomta a számba a lakrimát. Rögvest kiakartam köpni, de az illető a számra tapasztotta a kezét, megakadályozva azt, és igyekezett lenyeletni velünk a bogyókat. Néhány pillanatig erősen tiltakoztam, de gyorsan átgondolva a helyzetet arra jutottam, hogy a férfi biztos nem ellenünk volt, mivel a csatornánál is segíteni akart, így végül lenyeltem azokat a bizonyos tablettákat.
Mikor eljutott a gyomromig – ami fejjel lefelé beletelt egy kis időbe -, furcsa érzés kerítette hatalmába testemet, úgy éreztem, mintha elzsibbadtam volna, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is a különös bizsergés. Azt követően vártam valamilyen hatást, de nem történt semmi. Legalábbis amíg fel nem fedeztem a fájdalmat, ami a lebénult csuklómnál összpontosult; túl szoros volt a lánc. ~ Te jó ég… ~ csillant fel a szemem ~ Érzem a karom! Elmúlt a bénulás! ~ feszítettem meg a láncokat, hogy megbizonyosodjak a dologról.
A csodálatos felfedezést követően a hősünk lefejtette rólunk a láncokat, és készségesen segített nekünk talpra állni, amit egy halovány „köszönömmel” díjaztam. Kissé furcsa volt a sok lógást követően ismét talpon állni, így nem meglepő módon még mindig rosszul voltam. Jéghideg tenyeremet lüktető halántékomhoz nyomtam, ami kezemhez képest tűforrónak bizonyult. Kicsit előre döntöttem a fejem, hogy jobban kiélvezhessem a kezem nyújtotta hűvös érzést, amikor valami nagy barna takarta el látóköröm, mégpedig a hajam.
~ Franc! ~ mérgelődtem egy sort magamban, mivel hiába nyertem vissza a karok felett az irányítást, még mindig Nati testében parádéztam.
- Nagyon köszönjük. – szólalt meg végül Nati - Mégis mi folyik ebben a városban? – tette fel a kérdést, ami már bennem is megfogalmazódott, így én szó nélkül vártam a választ.
- Hát ez egy eléggé összetett dolog. – sóhajtott - Egy őrült alak meglovasított egy urnát, amiben egy egész démoni világ volt elzárva. – he? - Ennek az urnának a zárja megsérült. A démoni világ sötét és tömény mágikus ereje elkezdett kiáramlani, az pedig olyan hatással volt az emberekre, mint amit odafent is tapasztalhattatok. – darálta el egy szuszra az egészet, majd kezdett összeállni a fejemben a kép, legalábbis a zombis része biztosan.
- És mi tudunk ez ellen tenni valamit? – faggatózott tovább Nati.
- Nem akarok tahónak tűnni, de a ti varázserőtök szánalmasan kicsi ezekhez. – felelte őszintén. Lesütöttem a szemeim, és valami furcsa, szorongó érzés lett úrrá rajtam, mintha valami a torkomban akadt volna. Rosszul esett az igazsgágot hallani.
Nati sem szólalt meg, valószínűleg ő is a hallottakat emésztette.
- A nevem Erik McGregor. – törte meg a kialakult csöndet a fickó.
Nem feleltem semmit, nem mintha addig olyan sokat beszéltem volna, de végleg elment a kedvem a társalgástól. Mivel Nati sem szólalt meg, Erik a kezével intett, hogy kövessük őt, majd sarkon fordult. Kiürítettem a fejem, és némán utána indultam, Natival együtt, majd néhány sötét folyosót és lépcsőt követően a felszínre érkeztünk. Ott kezével a föld felé intett, mire az megremegett alattunk, és egy hatalmas hullám emelt minket a magasba, amiről majd’ leestem, de visszanyerve egyensúlyom, fél térdre ereszkedtem, nehogy véletlen leszédüljek.
Mikor a város szélét is elhagytuk, a hullám a sík talajjal vált egyenlővé, és Erik egy, számára fontos elintéznivalóra hivatkozva vissza indult a városba, ám előtte a lelkünkre kötötte, hogy ha kedves az életünk ne merészkedjünk vissza a oda.
- Akkor most tényleg nem tehetünk semmit? – kapcsolt be az agyam némi kihagyás után, mikor Erik már nem volt sehol.
- Hát úgy tűnik. Én bízom abban az emberben, hogy meg tudja oldani a problémát. – egyetértően bólintottam, hisz egy rendkívül erős férfiról volt szó. - Viszont azt mondta, hogy ide édeskevés a mi erőnk. - ne is emlékeztess... - És ahogy azzal a fogpiszkálóval elbántak velünk, én hiszek neki. Nekem még terveim vannak, úgyhogy bár fájó szívvel, de most nem fogok segíteni. – amint kimondta, felidéztem magamban annak a jelentéktelennek tűnő kis fadarabnak a képét, amely oly könnyedén lekapcsolt minket. Rendkívül bosszantott a helyzet, de tény, hogy ott én tudtam volna a legkevesebbet tenni a városért.
~ Vajon milyen tervei lehetnek egy Nati kaliberű nőnek? ~ futott át agyamon a kérdés.
- Gyereket akartok? – tört ki belőlem az első ami eszembe jutott, és tágra nyílt szemekkel néztem Natira.
- Egyszer biztosan, de nem pont erre gondoltam te idióta! – ült ki halovány pír az arcára, és lekevert nekem egy tockost. – Inkább menjünk. – törtetett előre.
- Rendben. – kuncogtam halkan, és követtem őt, egyre inkább eltávolodva a várostól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nati Teina
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 403
Aye! Pont : 10
Join date : 2011. Mar. 26.
Age : 21
Tartózkodási hely : konyha

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 7
Jellem: Semleges jó

TémanyitásTárgy: Re: Pofátlanság!    Vas. Jan. 13, 2013 3:33 pm

Hányszor is álmodoztam én arról gyermekkoromban, hogy majd fejjel lefele fogok lógni, mint a denevérek hosszú órákon át, de most, hogy ez megtörtént már nem tetszett annyira a dolog. Ráadásul egy büdös patkányfészekben voltunk! Strago házában is szörnyen rühelltem a kis egércsalád okozta szagot a ház egyes részeiben, de ezek az emberszerű dögök még orrfacsaróbbak voltak! Már megint megkérdeztem a nagyobb hatalmaktól, hogy miért nem a szaglásomat vették el, és miért a hallásomat. Ennél jobban már kiszúrni sem lehetett volna velem. A fejemben lüktetett a vér, és ez is megnehezítette a „denevér létem”. Fejen állni sem szerettem soha, szerettem mikor mindig minden a rendes megvilágításban van, és nem áll a feje tetejére az életem. A teremben mégy egy kellemetlen szagú teremtmény csatlakozott a kis társasághoz, ismételten farok nélkül. Valamiért megfordult a fejemben, hogy lehet a patkányoknál ez egy kaszt. Mint az embereknél az eunuch, csak nekik nem az elülső, hanem a hátsó farkukat vágják le. A patkányember egy tálcához ment, ami tele volt fogókkal, csipeszekkel, és hasonló eszközökkel. A patkányember egy óriási körömcsipesszel indult el felém, én pedig nagy ijedtemben himbálózni, és kapálózni próbáltam, elég kevés sikerrel, de arra jó volt, hogy rájöjjek nem is én vagyok a testemben. Naomi testére még jobban kellett vigyáznom, hiszen más tulajdonának mindig fontosabbnak kell lennie, mint a sajátomnak. Addig oké, hogy magammal kiszúrok, de az egyik legjobb barátnőmmel… az még jobb móka, hogyha éppen nem a kezeit akarták volna lenyisszantani. Vagy a körmét. De a lényeg, hogy valamit a kezével akartak csinálni, aminek nagyon nem örültem, főleg mert ha fáj, azt én érzem és nem ő. Jó, ez önző volt, de megérdemli, mert… megérdemli. Szívem szerint sikítottam volna, és a hangommal megpróbálom elkergetni a lényeket, de hát néma voltam. Semmi esélyem nem volt, csak ha kiszabadulok a láncok közül, viszont most olyan voltam, mint egy hernyó. Olyan volt, mintha egy bábba lennék szorulva, és addig nem tudtam kimászni, ameddig nem jött el az ideje, csak hogy az én időmről a patkányemberek döntöttek, és nem a természet. Hirtelen olyan érzésem volt, mintha egy árnyalattal sötétebb lenne, takarná a fény útját. Felnéztem a plafonra, és egy férfit láttam meg. Valamit tátogott. Nem tudtam, hogy barát vagy ellenség, de mivel ember kinézete volt, és arca is volt, valamint nem úgy nézett ki mint a fogpiszkálós gyilkos, így reményt keltett bennem a jelenléte. A patkányok neki is estek szegény embernek, de az nem ijedt meg. A legtermészetesebb módon fogta magát, és a kezét tűzzel vette körül, majd egy kutyafejet alkotott a lángcsóva. A kis kutyus mindent porrá égetett, nem volt előtte akadály. Kicsit megijedtem ettől az erőtől, viszont örültem, mert nem ellenünk alkalmazta. Egy patkány nem maradt a teremben, csak mi hárman. Én pedig abban reménykedtem, hogy a férfi a barátunk, és majd segít rajtunk, nem pedig ő akar minket megenni vacsorára, meg manikűrt alkalmazni rajtunk. Valamit motyogott, amit nem hallottam, és elővett két kis lakrimát, amik úgy néztek ki mint valami gyógyszer. Először Naomi szájába rakta bele, aki ellenkezett a dolognak, viszont nagy nehezen lenyelte. Milyen makacs lány… nem áll módjában soha semmit lenyelni. Láttam, hogy nincs káros hatása a dolognak, vagyishogy Naomi még él, úgyhogy én már nem ellenkeztem. Elég rossz volt ezt a kis kapszulát fejjel lefele bevenni, majdnem vissza is kívánkozott, de végül csak elért a gyomromig. Belegondoltam, hogyha zsiráf lennék még rosszabb lenne. Milyen hosszú utat kellene felfele mennie a kapszulának? Tényleg. Milyen rossz lehet a zsiráfnak hányni! Szegénykém, jól kiszúrt vele az élet. Mennyi rossz poént hallhatott? Egyáltalán hogy hallja meg, mikor valami kisebb teremtmény felszól neki? Az élet nagy kérdései… A férfi kiszabadított minket a láncok fogságából, és rá kellett jönnöm, hogy hallom a láncszemek csörgését! Felemelő érzés volt. Soha nem örültem még ennyire az érzékszerveim rendes működésének. Miután sikerült egy kicsit visszarázódni a földi életre, és eltároltam magamban, hogy a testem többé nem béna, meg is indult a beszélőkém.
- Nagyon köszönjük. – mondtam ki hálám a férfinak. - Mégis mi folyik ebben a városban? – kérdeztem tőle, mert már nagyon fúrta az oldalamat a dolog.
- Hát ez egy eléggé összetett dolog. Egy őrült alak meglovasított egy urnát, amiben egy egész démoni világ volt elzárva. Ennek az urnának a zárja megsérült. A démoni világ sötét és tömény mágikus ereje elkezdett kiáramlani, az pedig olyan hatással volt az emberekre, mint amit odafent is tapasztalhattatok. – szóval képtelenség ütötte fel a fejét, három értelemben. Első: az embereknek eltűnt a képük, avagy arcuk. Második: ez az egész képtelenségnek hangzott, és a harmadik: képtelenség volt elképzelni, hogy egy perccel is tovább maradjak, de mégis megkérdeztem, hogy lehetne-e valamit segíteni.
- És mi tudunk ez ellen tenni valamit?
- Nem akarok tahónak tűnni, de a ti varázserőtök szánalmasan kicsi ezekhez. – nem tűntél tahónak, hanem az voltál, megnyugtatlak. Tisztában voltam vele, hogy nem vagyok a legerősebb mágus, de azért kezdőnek sem lehetett nevezni. És ez a dolog csak egy valamit jelentett. Hogy az az erő, ami itt felütötte a fejét, nagyobb és hatalmasabb volt, mint amit mi valaha is láttunk. Nem akartam megtudni, hogy mi lehetne velünk abban az esetben, ha nem megyünk el. Talán többé nem látnánk a napvilágot, és az ibolyát is alulról szagolhatnánk.
- A nevem Erik McGregor. – akkor most én leszek a tahó, és nem fogok se köszönni se bemutatkozni. Na jó, igazából annyira elgondolkoztam, hogy elfelejtettem, hogy be kellene mutatkozni, vagy egyáltalán beszélni kellene, ugyanis megint tudok. Pedig milyen jól jött volna a patkányokkal szemben! Tudtam volna nekik egy kis altatódalt énekelni… bár akkor lehet hamarabb akartak volna megkínozni. Erik intett, hogy kövessük őt, mi pedig mint a jó kiskutyák mentünk utána egy árva szó nélkül. A felszínre érve egy földrengés következett be. Vagyis azt hittem, de igazából egy az Erik által használt varázslat volt. Egy földhullámot indított el, amivel elvitt bennünket a város széléig, majd a talajszintre vitte az „eszközt”, ahol mi lelépünk az instabil talajról. Erik közölte, hogy neki még van egy nagyon fontos elintéznivalója, de mi vissza ne menjünk. Kénytelenek voltunk hallgatni rá, mert többször is figyelmeztetett, hogy nem tudunk semmit sem tenni. Így hát csak megköszöntük amit értünk tett, és néztük ahogy visszamegy abba a földi pokolba.
- Akkor most tényleg nem tehetünk semmit? – kérdezte tőlem Naomi, és hangjában egy kis csalódottság hallatszott. Én is szerettem volna erősebb lenni, és segíteni az embereken, de nem lehetett.
- Hát úgy tűnik. Én bízom abban az emberben, hogy meg tudja oldani a problémát. Viszont azt mondta, hogy ide édeskevés a mi erőnk. És ahogy azzal a fogpiszkálóval elbántak velünk, én hiszek neki. Nekem még terveim vannak, úgyhogy bár fájó szívvel, de most nem fogok segíteni. – jelentettem ki. Nem állt szándékomban meghalni, még annyi mindent csinálni akartam. Bár a bűntudat gyötört, hogy másokat pedig ott hagytam a bajban, de az ember nem teheti mindig azt ami a másiknak jó, néha magára is gondolnia kell.
- Gyereket akartok? – nem számítottam erre a megszólalásra, sikerült is kicsit zavarba hoznia Naominak. Természetesen tudta a választ, de így, hogy volt nekem Strago kicsit kínosabb volt válaszolni. Magamban mindig tervezek, de valahogy mikor ki kellett mondani, olyankor nem tetszett annyira a dolog.
- Egyszer biztosan, de nem pont erre gondoltam te idióta! kapott egy kisebb suhintást a fejére a lány. – Inkább menjünk. – mondtam neki kedves hangon. Nagyon örültem, hogy egyikünknek sem lett nagyobb baja, azon kívül, hogy még mindig nem voltunk önmagunk, de reméltük az el fog múlni…
- Rendben. – kuncogott a lány, és indult utánam a hazavezető úton.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loki
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 607
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Re: Pofátlanság!    Hétf. Feb. 04, 2013 4:33 pm

Hazaérve pár érdekes dologra döbbentek rá... Elfelejtettétek megoldani a testcserélős problémátokat, ami még egy kis idő talán kínos szituációkat eredményezhet. Aztán Leanna-t, illetve az ő testét is faképnél hagytátok a patkánybarlangban, mit sem törődve a szomorú sorsával. A várost nem mentettétek meg. Tulajdonképpen ez a küldetés teljes kudarc. Sebaj tűsarokkommandó! Lesz ez még jobb is! Jutalmat azért kaptok, mert olyan szeretni való vagyok.

Nati: 200 VE; 225.000 Gyémánt
Nao: 150 VE; 70.000 Gyémánt

Leanna: Mivel a te részed még nem zárult le, ezért nem adhatok jutalmat. Mivel a büntetésnek sok értelmét nem látom, inkább még MINDIG fent tartom annak a lehetőségét, hogy befejezd a te részedet. Ez esetben felkeresni tessék! (Skypee vagy Facebook volna a legegyszerűbb)


Extra jutalom a küldetést sikertelenül befejező lányoknak, hogy még mindig egymás testében raboskodnak. Hogy ez mikor rendeződik? Nos... Ez csakis rajtam múlik. Reklamációt nem fogadok el, kérdésekre viszont szívesen válaszolok ezzel kapcsolatban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Pofátlanság!    

Vissza az elejére Go down
 
Pofátlanság!
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: