A nyomozás

Bár, csak néhány napja végeztem életem első küldetésével, nem bírtam magammal. Berontottam a klánházba és odarobogtam a küldetésfalhoz.
Nézelődtem egy kicsit a küldetések között.
- Nincs itt egy sem, ami érdekelne. - Motyogtam, de végül megakadt a szemem egy munkán, mint két másik takart el.
Ez mi? " Gyilkosság Galuna Island-on. Ez király! Vonattal elmegyek Hargeon-ig.
Talán még találkozom Duke-al és Louis-el! Nem.. nem talán, hanem biztos, hogy beköszönök nekik.Vagy inkább hagyok egy üzenetet nem t' om. Onnan hajóval könnyen el tudok menni Galuna-ra.
Jókedvűen letéptem a papírt a küldetésfalról, majd odaballagtam a pulthoz és kértem egy kis kaját az útra. A pultos jól kiismert, tudta, hogy mennyit eszem ezért nem is spórolt az étellel.
Miután elvettem a nagy csomagot össze tekertem a papírt és elindultam vissza a szálláshelyemre. Már beszereztem egy csomó új ruhát ezúttal nem kellet Kris-től kérnem. Gyorsan bepakoltam minden olyan cuccot, amit szükségesnek éreztem, és elindultam az állomás felé.
Annyira izgulok! Olyan rég nem láttam már őket. Talán ezúttal apának és anyának kéne hívnom őket, végül is ők neveltek föl. Ráadásul azt mondtam, hogy megkeresem Kurk-ot, de végül csak leléptem. Megérdemlik, hogy a szüleimnek hívjam őket. Már egy hónapja, hogy elmentem otthonról, biztosan leordítják majd a fejem, aztán meg úgy megölelgetnek, hogy majdnem megfulladok.
A gondolattól is mosolyognom kellet.

Hamar elértem az állomásra. Megvettem a jegyet, és felültem a vonatra, ami nem sokkal később elindult. A vonatút kimondottan unalmas volt, társaság nélkül, ezért unalmamban megettem az összes kaját, amit a klánházban kaptam.

Mikor elértem Hargeon-t teljesen felpörögtem.
Vajon találkozok ismerősökkel?
Elindultam a kikötő felé. Annyira örültem, hogy megint itthon lehetek, nem győztem nézelődni. Kíváncsivá tett a gondolat, hogy egy hónap alatt mennyit tud változni egy város. Azonban a környék pont olyan volt, mint mielőtt elmentem volna. Ahogy sejtettem az utcán rengeteg baráttal találkoztam. Alig bírtam lerázni őket, de mivel siettem, ezért hamar lekoptattam őket, bár szívesen beszélgettem volna még velük.
Mielőtt elértem a kikötőt úgy döntöttem, hogy beugrok a műhelybe, de az zárva volt.
Miért van zárva? Duke sosem zárt be hét óra előtt hétköznap.
- Ah, Alice! De rég láttalak!Duke és Louis nincsenek a városban. - Az öreg órásmester volt az, aki minden nap beugrott Duke- hoz beszélgetni.
- Hol vannak?
- Hát téged mentek megkeresni.
Oh, a fenébe!
- Akkor odaadna egy üzenetet nekik? - Kérdeztem és elővettem egy papírt és egy tollat, majd írtam egy üzenetet, amiben leírtam, hogy csatlakoztam egy klánhoz és, hogy mi az új címem.
- Hát, akkor viszlát! Még látjuk egymást! - Köszöntem el.
- Remélem. - Ment el az öreg integetve.
Továbbmentem, de néha -néha még utána néztem.

A kikötőben sikerült meggyőznöm egy fickót, hogy olcsóbban elvigyen a Galuna-ra A hajó, egy óra alatt elérte a szigetet. Elköszöntem és elindultam a falu irányába, ahol már várhattak, mert a démonok teljesen belelkesültek, amikor megmutattam nekik a plakátot és mondtam nekik, hogy a küldetés miatt jöttem. Követelték, hogy mutassam meg a klán jelemet, amit készségesen megmutatta.
Beengedtek a város kapuján és elvezettek a megbízóhoz.
A démon, aki a küldetést küldte a Quatro Cerberus-hoz, nagyon öreg volt.
Elmondta, hogy hogy hogyan történt a gyilkosság, hogy a meggyilkolt démon alig ment be a házba ,sikoltót és máris megölték, de ezt csak akkor tudták meg, miután bementek a házba. Összefontam a karomat magam előtt.
Szóval a tettesnek alig volt egy percnél több ideje a gyilkosságra. Lehetséges ez?
Nekem ez így sehogy sem tetszett.
- "Nincs olyan bűntény, ahol a tettes ne hagyna nyomot maga után". - Duke mindig ezt mondta, mikor egy bűntényről olvasott az újságban
- Semmilyen nyomuk nincs? Nincs ötletük, hogy ki lehetett?

Az öreg démon a kérdésemre azonnal elővett egy papírt és egy tollat
és ráírta egy címet. Valóban, volt egy démon, aki nem nagyon kedvelte az
áldozatot, ezért őt gyanúsítják.
Mintha ez eldöntene bármit is.
Megköszöntem a segítséget, kértem egy fényképet a halott démonról és elmentem a megadott címre, ami a város másik felében volt. Szerencsémre a megbízóm pontosan írta le a címet, így könnyedén megtaláltam a keresett házat és bekopogtam.
- Hagyjatok már békén, nem én voltam! - Kiállott valaki ki dühösen.
- Uram, én csak néhány kérdést szeretnék feltenni az üggyel kapcsolatban.
A démon ezután makacsul hallgatott.
- Ha segít nekem és megtalálom az igazi tettest, amennyiben nem maga az, az ön neve is tisztázódni fog. Kérem segítsen nekem! Tényleg csak pár kérdésről lenne csak szó! - Reménykedve vártam, hogy hogyan reagál erre.
A zár kattant, és az ajtó résnyire kinyílt.

Az ajtó, lassan kinyílt és a démon beengedett.
Odabent, kicsit nagypapás, nagymamás volt a berendezés, egész takaros
kis otthon, olyasmi, amit én is szeretnék öreg koromra, a káposzta
szagot leszámítva.
- A nevem Chomesuke és nem tettem semmi rosszat. Az esemény idején valóban elmentem oda, de amikor odaértem már csak az elmenekülő tettest találtam nem tudom, hogy mi történhetett, ezért követtem, kicsit furcsán nézett ki, de nem látszott hatalmasan erős lénynek. Az egyetlen érdekesség a tökfejes esernyője volt. Az erdő szélénél elvesztettem. - Még kérdezni sem volt igazán időm, de a démon felelt anélkül is.
Pedig csak azt akartam elsőnek kérdezni, hogy valóban rossz viszonyban volt e az áldozattal.
- Öhm..., köszönöm az információkat! Ennyi...bőven elég. - Zavartan elköszöntem és elindultam az erdő felé.
Hát...legalább megspóroltam ezt az időt is. - Gondoltam vidáman.
Amíg átvágtam a falun nézelődtem egy kicsit. A falu lakói egész
nyugodtnak tűntek, ahhoz képest, hogy nemrég meggyilkoltak valakit.
Össze vissza nézelődtem, hát ha meglátom azt a tökfejes esernyőt, bár ennek igen kicsi volt a valószínűsége. Hirtelen valaki elhaladt mellettem és azt hittem hallucinálok: Az áldozat volt az.
Na jó! A halottak köztudottan nem járnak, ha csak nem zombik. Ez elég furcsa.
Követni kezdtem az áldozatot, hogy megtudjam mi is folyik itt.