HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Magánküldetés:A sötétség Palástja (Adelus Morningway, Glen Ordway, Rouro Kao, Rammus Traidoras)

Go down 
SzerzőÜzenet
Erza Scarlet
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 1289
Aye! Pont : 30
Join date : 2010. Aug. 02.
Age : 29
Tartózkodási hely : Magnólia, céh ház

TémanyitásTárgy: Magánküldetés:A sötétség Palástja (Adelus Morningway, Glen Ordway, Rouro Kao, Rammus Traidoras)   Vas. Dec. 25, 2011 1:58 pm

Cím: A sötétség palástja

Szint: D

Helyszín: Vasúthálózat

Leírás:
Adelus Morningway és Glen Ordway: Mesteretek egy különleges könnyed kis munkával bíz meg bennetek. Okumura úr régi jó barátja és régi megbízója céheteknek, viszont most kéne neki egy kis segítség. Jelenleg az ország egyik végből a másikba kívánja értékeit át szállítani, de mivel nagyon nagy mennyiségű aranyról és kedves kis lányáról van szó úgy döntött szüksége lesz némi őrizetre is a vonaton. Elkéne kísérnétek őt és vigyázni rá. Nem nagy feladat, de Okumura úr tehetős ember aki soha nem volt szűk markú a céhetek, szóval hajrá! A feladat számotokra kötelező még ha ellenkeznétek is! Másnap reggel nyolckor indul a vonat Kameronból - ez egy igen csak messzi helység ahova addig el kell jutnotok. Az állomáson egy jól öltözött férfi talál meg titeket, és Okumura úrhoz kísér - itt találkoztok Kaoval is, postotok addig tartson amíg a vonat el nem indul.
Rouro Kao: Te éppen Kameronban tartózkodsz, rád bízom miért, és az állomáson vársz reggel a vonatra. Egy jól öltözött férfi lép melléd és munkát ajánl neked. Nem nehéz munka testőrködésről van szó, csak el kell kísérned Erába Okumura úrt, ami körülbelül egy napi vonatútra van innen. Te lefogadod a munkát, kérlek ezt a részt párbeszéde formában dolgozd ki. Postod odáig tartson, hogy elindultok a vonattal.
Rammus Traidoras: Te igen csak különös munkát kapsz így az ünnepekre. Meg kell figyelned két személyt a Quatro Cererusból, nevezetesen Adelus Morningwayt és Glen Ordwayt, kémeitek jelentették, hogy jelenleg Kameronban vannak egy megbízáson. A feladatod neked is jelentkezni erre a feladatra, Okumura úrnál - aki a megbízójuk - beépülni és megfigyelni a két mágust. Akció szigorúan titkos, lehetőleg férkőzz a bizalmukba is, és tudj meg többet a Quatro Cerberus és Okumura úr kapcsolatáról.


Sorrend: Nincs

Határidő: 5 nap



A hozzászólást Erza Scarlet összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 09, 2012 5:39 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rouuro Kao
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 513
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Nov. 19.

Karakter információ
Céh: Újraszervezett Mágus Tanács (Hírszerzési Egység)
Szint: 8
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés:A sötétség Palástja (Adelus Morningway, Glen Ordway, Rouro Kao, Rammus Traidoras)   Vas. Dec. 25, 2011 4:17 pm

Kao éppen, hogy kilépett a színház személyzeti szekciójából, máris újabb meglepetés érte. A parancsnok az ajtó mellett várt, de ezúttal már nem vigyorgott.
- Az előbb félbeszakítottak - és oda is nyújtott Kao elé egy borítékot. Az nagyobb volt, mint egy szokványos postai csomag. Kao felbontotta, így meg is tapasztalhatta milyen is egy hivatalos megbízás. Információk, fényképek, és a megbízás szövegezése. Kao feltekintett a parancsnokra.
- Jegyezd meg, semmisítsd meg. Sok sikert - azzal a figura egy villanás kíséretében eltűnt.
Kao az állomás felé menet nézte át a mappát, a megbízást, a feladat körülményeit, Okumura és a lánya fotóját, majd az állomáshoz érve elkristályosította az összes papírt, amik lassan csillámló kristályporrá omlottak szét a kezei között.
- Ezt majd megtanítod? - Kuudo végig érdeklődve nézett a papírokra, de mivel még nem tudott olvasni, igen csalódott képet vágott, amikor Kao végül megsemmisítette azokat.
- Persze, de most nem nagyon lesz időnk rá. Holnapra Kameronban kell lennünk, így azonnal vonatra kell szállnunk.
- Ez is a papíron volt?
- Igen.
Kao kiváltotta a jegyet, majd felszállt a vonatra. Nem is ült le egyelőre, hanem végigjárta a vonatot. Átkutatta a kocsik bejáratait, a kocsik közti átjárókat, és a lehetőségeket, hogy az utastéren kívül bújhasson el valaki. A kalauz nem egyszer találkozott vele, és csak idő kérdése volt, hogy az egyik ilyen, sokadik, találkozásuk során végül egy fülkébe parancsolja, mondván a kocsik között kapaszkodni a tetőre tilos és életveszélyes.
Kaot nem zavarta a dolog, azonban eléggé zavarta, hogy a vonaton túl sok helyet kellett védeni, viszont a lehetőségeihez képest még be is volt szorítva egy fülkébe több emberrel együtt. Ha Okumurát tényleg védelmezni kellett, akkor Kaonak többszörös hátránnyal kellett szembenéznie, arról nem is beszélve, hogy ismeretlen mágusokkal együtt végzi majd a feladatát.
Persze annyit ő is felfogott az indirekt feladat jellegéből, habár leírva sehol nem volt, hogy azért lett a helyszínre küldve, hogy védje valaki, vagy valakik érdekét akik kapcsolattal rendelkeznek a tanácsban, vagy éppen a tanács egyenesen érdekelt a személy vagy az értékek leszállításában, ami lehetőség, tekintve a célállomást, szinte adta magát...

Kaoék a nap további részét, majd az éjszakát is vonaton töltötték. Az este leszállta előtt kellett átszállniuk csupán, s onnantól a vonat lassan zötyögve vitte őket a céljuk felé, majd az eseménytelen éjjel múlásával végül megérkeztek Kameronba. Kao csupán pár alapvető friss élelmet vett, majd vissza is trappolt az állomásra, ahol az ügyfél saját személyzetének pár tagja már munkálkodott is a pakolással. Kao egyenesen a társaság felé vette az irányt, amire az embereket irányító, kifejezetten jól és stílusosan öltözött úriember is felfigyelt.
- Kellemes jó reggelt uram - köszönt Kaonak.
- Úgyszint, önnek is.
- Ha jól sejtem, akkor a felkérésünkre érkezett.
- Valóban.
- Nos, akkor ismertetem a feladatát. Amennyiben elvállalja, egy napos vonítúton át lesz Okumura úr és a kedves leánya testőrségének tagja. Természetesen Okumura úr és a lánya épsége az ön kizárólagos prioritása, de tudnia kell, hogy az uraság által szállíttatott értékek védelme is az önök felelőssége.
- Érthető. Úgy említette, hogy a 'mi' felelősségünk, tehát gondolom mások is vannak a testőrségben. Szeretném őket és a képességeiket megismerni.
- Amint megérkeznek erre lehetősége lesz, jómagam erről nem tudok felvilágosítást adni - mondta a férfi, és vissza fordult a dolgozó rakodó csoport felé. Pompás, gondolta Kao, egy tökéletesen idegen csoport, összeválogatás nélkül, megválogatatlan képességekkel...
- Akkor addig is ellenőrizném a kocsikat, amikben utazni illetve szállítani fogjuk a védenceinket.
- Természetesen. Az második kocsi le van foglalva az uraságnak, ez a legelső zárt kocsi pedig külön csak az ő értékeit szállítja majd.
- Helyes - mondta Kao, és fellépett a kocsira. Legalább a logisztikát egy kompetens ember kezelte, ami megnyugvással töltötte el Kaot. Amennyiben a mozdonykocsikat leellenőrzik, annak az esélye, hogy több oldali támadás érhetné őket elenyészővé válhatott, és az értékek külön tárolása is csak könnyítette az ellenőrzésüket.

Amíg Kao végigjárta a kocsikat a nap teljesen felemelkedett a horizontról, és a vonat is éledni kezdett. A mozdonyt már fűtötték, amikor a többi szereplő is megérkezett: Okumura és lánya egy hintóból szálltak ki. Ruháik és megjelenésük sugallta a jómódot és hatalmat, amit képviselhettek, ennek ellenére viszont a társaság igen csendesen, minden pompa nélkül szállt fel a lefoglalt kocsira. Kao üdvözölte őket, Okumura úr pedig jókedélyűen rázta meg a kezét és köszönte meg a segítségét.
A rakodással végzett csoport közben lezárta a szállítókocsit, és az azt felügyelő férfi az újabban befutott három testőrrel tárgyalt, akik perceken belül vele együtt szálltak fel a vonatra, gyakorlatilag együtt a mozdony gőzének feltörő sípolásával. Elindultunk.


A hozzászólást Rouuro Kao összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 26, 2011 9:13 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Adelus Morningway
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 232
Aye! Pont : 0
Join date : 2011. Mar. 06.
Age : 28
Tartózkodási hely : Quatro Cerberus céh

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés:A sötétség Palástja (Adelus Morningway, Glen Ordway, Rouro Kao, Rammus Traidoras)   Hétf. Dec. 26, 2011 7:40 pm

A vonat egyenletesen zakatolt alattunk, kint pedig félelmetes sebességgel suhant el a vidéki táj. Ám engem ezúttal nem érdekelt a látvány, helyette a kezemben tartott ódon könyvre próbáltam koncentrálni kevés sikerrel. Barátom, Glen Ordway is inkább unottan nézett ki az ablakon. Már szinte minden beszédtémát kimerítettünk, és már alig vártuk, hogy megérkezzünk Kameronba, ahol találkozni fogunk a megbízónkkal.
Felemeltem a tekintetemet a megsárgult lapokról és hagytam, hogy a gondolataim elkalandozzanak.
Még egy napja sincs, hogy a céhmester engem és Glent az irodájába hívott. Goldmine a toronyszoba ablaka előtt ácsorgott, és napszemüveggel az arcán a lemenő nap sugarit nézte. Én és a rúnamágus, kissé megilletődve vártuk, hogy a mester elmondja az okot, amiért idehívott minket. Nem gyakran fordult elő, hogy Goldmine személyesen beszéljen meg valamit a mágusaival.
- Örülök, hogy itt vagytok fiúk. - kezdett bele mély hangon. - Egy különlegesen fontos megbízást szeretnék nektek adni. Mond nektek valamit az a név, hogy Okumura?
Mindketten bólintottunk. Hogy Glen miért azt nem tudom. Nekem határozottan ismerős volt a neve, mivel a bácsikám egyszer mintha már mesélt volna egy üzlettársáról, akit így hívtak.
- Helyes, akkor bizonyára tudjátok, hogy ő céhünk egyik legjobb ügyfele, és kiemelten fontos, hogy fenntartsuk vele baráti viszonyunkat. Okumura úr, holnap reggel pontban nyolc órakor indul a vonat Kameronból Eraba, amin a fővárosba kívánja szállítani az értékeit. Az úton ő is részt vesz valamit a lánya is. Azt akarom, hogy álljatok a rendelkezésre mint testőrőrök és védjétek meg őt és az értékeit. - Tisztázta a feladatot Goldmine. - Morningwy, te térmágus vagy. Úgy tudom képes vagy megérezni magad körül, hogy mi történik. Ez nagyon hasznos képesség egy őrnek. Ordway, te pedig a rúnamágiáddal kiválóan el tudod látni az értékek védelmét. Bízom bennetek és a képességeitekben fiúk, ezért is küldelek titeket. Van valami kérdés?
Mindketten a fejünket ráztuk. Eléggé egyértelmű volt a feladat, nem is tűnt túl nehéznek, és megkaptunk minden szükséges információt.
- Ezt vigyétek magatokkal, - adott át Glennek egy borítékot. - Benne van pár kép Okumra úrról, a lányáról. Sok sikert fiúk – tette még hozzá a céhmester.
- Ade, ébredj! Megérkeztünk Kameronba. – rázta meg a vállam Glen felkeltve szendergésemből. - Remélem nem fogsz majd így elaludni amikor őrködni kell – tréfálkozott velem a rúnamágus, miközben leszedte a poggyászát a tartóból.
- Gondoltam inkább most kialszom magam, hogy fel tudjalak téged ébreszteni, ha esetleg elaludnál. - vágtam vissza vigyorogva.
- Veled ellentétben én tényleg aludhatok majd ... a rúnák megvédenek minket úgyis...- jegyezte meg csipkelődve Glen.
Jó hangulatban szálltunk le a vonatról, és elindultunk a sínek között, a főperon felé, ahol majd a megbízónkkal kell majd találkozni.
- Szerinted elegen leszünk erre a feladatra Glen? - fordultam a rúnamágushoz, amikor megálltunk, egy indulni készülő vonat miatt. Barátom válaszát éles füttyszó nyomta el. Mellettünk egy úr mérgesen felkiáltott, mikor az induló jármű keltette huzat lesodorta a kalapját.
- Szerintem igen. Amúgy meg, légy magabiztosabb, meglehet, hogy nem csak minket bérelt fel... - válaszolt Glen.
- Ezt ismételd meg kérlek, még mindig cseng a fülem – szóltam a barátomnak. - De igazad lehet, van rá esély, hogy mások is őrzik majd a rakományt...
- Én inkább abban reménykedek, hogy egyik se lesz ellenünk. - jegyezte meg Glen, miközben átvágva a sínek között megindultunk a pályaudvar felé.
- Ezt meg hogy érted?
- Az illegális céhek egyik kedvelt módja a beszivárgás. Mennyivel egyszerűbb lenne úgy ellopni Okumura úr értékeit, hogy nem számít arra, hogy az egyik testőre áruló?- kérdezte tőlem irónikusan- Meg aztán testőrként megismerheti a többi őr képességeit és a zsákmány védelmét is egyben. Mennyivel egyszerűbb így, mint menet közben rajtaütni a vonaton. - vakarta meg a fejét közben - Akárhogy is, az lesz a legjobb ha csak egymásban bízunk meg.
A rúnamágus komor szavai elgondolkoztattak. Volt már dolgom sötét mágusokkal, de még eggyel sem találkoztam amelyik ilyen alattomos eszközhöz folyamodott volna. Illetve, azért talán mégis. Ha valaki képes magát kiadni évekig egy város polgármesterének, akkor semmiség beépülni egy testőrség közé.
Kissé aggódva követtem Glent, aki kissé megelőzött és már a fedett peronon kereste a megbízónk emberét.
A peronon hatalmas volt a felfordulás. Az utasok jöttek mentek, és bosszankodva, igyekeztek a vágányokhoz.
- Uraim! Uraim kérem jöjjenek ide – szólított meg minket egy elegáns ruhát viselő fehér kesztyűs komornyik.
A társam intett, és odamentünk Okumura úr emberéhez. A pedáns őszülő hajó férfi kritikusan nézett rajtunk végig. Láthatóan ideges volt, és másodpercenként az órájára lesett.
- Elnézést kérek, de kissé szűkre szabott az időnk. A bemutatkozást inkább a vonaton kerítsünk majd sort. Áhh itt is van, - fordult el tőlünk a komornyik és egy lila hajú fiatal férfi felé kezdett el integetni, aki elindult felénk. - Jól van, mind megvagyunk. - jegyezte meg nyugodtabban a férfi, és bevárta az utolsó őrt is, aki kissé lihegve jött oda hozzánk. Mi Glennenl eredetileg korábban érkeztünk volna csak késett a vonatunk. Szerencsére számoltunk ezzel lehetőséggel és nem is késtünk el.
- Üdvvözlöml önt is uram. Épp időben érkezett. Kérem szálljunk fel mind a vonatra. Ott majd találkoznak a negyedik társukkal, és újra elmondok minden fontos tudnivalót.
Éles füttyszó hasított a levegő a mozdony felől, és a vonat kéménye okádni kezdte a fehér füstöt. Egyszerre indultunk el a komornyik vezetésével kocsik felé, és gyorsan felszálltunk rá, még pont időben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Glen Ordway
Gealdor
Gealdor


Hozzászólások száma : 142
Aye! Pont : 4
Join date : 2010. Dec. 21.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés:A sötétség Palástja (Adelus Morningway, Glen Ordway, Rouro Kao, Rammus Traidoras)   Szer. Dec. 28, 2011 11:08 am

Az élet igazán furcsa és folytonos menete csak is egyféleképpen képes megtörni, de ez, nem az a nap volt. Sőt, néhány vallásban az életet egy fához hasonlítják, melynek ágai szakadatlanul képesek nőni és minden egyes választással csak azt tudjuk eldönteni, hogy melyik tatút is választjuk. Ha azonban minden egyes ág egy választás vagy egy történés, akkor minden egyes szint az életünk egy befejezett szakaszát is jelképezi. És most épphogy ez történt. Véget ért egy fejezett és a múlt sötét árnyai közül egy eltűnt mindörökké. Az élet pedig halad a maga medrében tovább, ahogyan a közeli fák ágai lassan összekapcsolódnak, így téve teljessé az életét.
Glen nem sietett annyira. Kényelmes sétának fogta fel a lépcsők sokaságát, mely a Goldmine szobáját rejtő torony legtetején ért véget. Alig negyed órája ért csak el hozzá a hír, de akkor voltak fontosabb teendői is, így nem tett eleget a mestere felszólításának. De most, végre megtehette azt. Odaért a szobához, de még arra sem volt ideje, hogy bekopogjon, hiszen tisztán és érthetően hallotta meg a céhmester érthető szavait.
- Gyere be! -szólította fel a fiatal rúnamágust, ahogyan Glen belépett a résnyire nyitott szoba ajtaján.
- Elnézést a késésért, volt egy kis...- a mester egyetlen kézmozdulata azonban elég volt, hogy elcsendesítse őt. Háttal állt neki, és az ablakon keresztül az alattuk elterülő céhépület nézte. Glen pedig csendben a már addig is a szobában tartózkodó Adelus mellé lépett, ahogyan ő csak hátba veregette, üdvözlésképpen. Hiszen már az egész céh és Goldmine mester is tudta, hogy ők ketten egy csapatott alkotnak és kivételesen kiegészítik egymás hibáit, mind társadalmi, mind mágia terén.
- Örülök, hogy itt vagytok fiúk. - terelte magára a szót a mester- - Egy különlegesen fontos megbízást szeretnék nektek adni. Mond nektek valamit az a név, hogy Okumura? - glen csak egy pillanatra nézett Ade-ra, aki némán bólintott, majd ő is. Hallotta már a nevet, de ennél többet csak elvétve hallott róla. - - Helyes, akkor bizonyára tudjátok, hogy ő céhünk egyik legjobb ügyfele, és kiemelten fontos, hogy fenntartsuk vele baráti viszonyunkat. - igen ezt tudta róla Glen is, bárha többet nem is tudott róla- Okumura úr, holnap reggel pontban nyolc órakor indul a vonat Kameronból Eraba, amin a fővárosba kívánja szállítani az értékeit. Az úton ő is részt vesz valamit a lánya is. Azt akarom, hogy álljatok a rendelkezésre mint testőrőrök és védjétek meg őt és az értékeit. - a küldetés tiszta volt. De a mester még így hozzáfűzte, hogy mit vár el a két mágustól. - Morningwy, te térmágus vagy. Úgy tudom képes vagy megérezni magad körül, hogy mi történik. Ez nagyon hasznos képesség egy őrnek. Ordway, te pedig a rúnamágiáddal kiválóan el tudod látni az értékek védelmét. Bízom bennetek és a képességeitekben fiúk, ezért is küldelek titeket. Van valami kérdés? - Glen pedig csak megcsóválta a fejét. Mindent elmondott az öreg, még többet is mind kellett volna. Azonban ahogyan odasétált a rúnamágus elé és az asztalról felvett borítékot nyújtva neki át. - Ezt vigyétek magatokkal. Benne van pár kép Okumra úrról, a lányáról. Sok sikert fiúk .
-Nem lesz gond mester...- mosolygott barátságosan Goldminde-re Glen, majd Ade-al együtt kisétáltak a szobából és elindultak lefelé a lépcsőn. - Ezt a macerát, épphogy felgyógyultam az utolsó küldetésből...- sóhajtott fel Glen, ahogyan leértek a legfelső szintre. - Na én összeszedek pár cuccot és a főteremben találkozunk...- közölte Ade-al.
- Rendben, kapsz tíz percet...- közölte a térmágus és továbbsétált a lépcsőkön. - Aztán ne késs megint!- kiabálta utána, ahogyan eltűnt a lépcsőkön.

Glen, talán Ade utolsó szavai miatt, kissé idegesen sétált végig a már ezerszer járt úton. A folyosó közepén álló ajtónál pedig egy éles kanyart véve, egy szó nélkül nyitott be a szobába, egyáltalán nem zavartatva magát. Odabent kellemes félhomály ült, ahogyan tisztán lehetett hallani, hogy valaki a bejárattal szembeni konyhában forog és pörög.
- Megjöttem. - vette az irányt egyből a jobb oldali szoba felé.
- Mit akart a mester? -hallotta a kellemesen csengő hangot a konyhából.
- Csak egy kisebb megbízás. - vette elő a szekrény mélyéről a táskáját a rúnamágus- Okumura urat kell elkísérnünk Era-ba. Nem kel izgulnod...[/color]- pakolta közben a táskába a szükséges felszereléseket.
- Szóval Adelus is veled tart...- dőlt hátra Lilli, ahogyan kinézett a konyhából. - … ez megnyugtató.
- Mi? - sétált ki a szobából, ahogyan a táskát ledobta a bejárat elé és az útját a konyha felé vette. - Szóval szerinted felelőtlen vagyok? -lépett Lilli mögé, aki nevetve fordult meg.
- Csak minden túlzásba viszel...- jegyezte meg, ahogyan arcára boldog mosoly ült ki. - De azért vigyáz magadra.
- Nyugi... észre sem veszed és már itthon vagyok. - nyomott egy apró puszit Lilli szájára, majd kilépett a konyhából és leakasztva a kabátját, egy határozott mozdulattal vette fel.

Időben indultak el céhházból és az első járattal már úton is voltak. A táj csak lassan változott körülöttük, ahogyan a beszélgetésük lassan halk és elmúló szuszogásba ment át, ahogyan Adelus-t elnyomta az állóm. Glen maradt egyedül ébren és mélyen a gondolataiba merülhetett, mind régen. Igazából ezért szeretett vonaton utazni. A békés és hosszú útnak hála, eltudott merengeni olyan dolgokról, melyekre csak ilyenkor tudott időt szakítani. Visszaemlékezni régvolt időkre, feleleveníteni eseményeket és részletesen átgondolni a miértekre a választ. És sajnálatos módon volt egy olyan rossz szokása, hogy ezen elmélkedésekbe annyira képes volt belemerülni, hogy teljesen kizárta a külvilágot. Az idő ilyenkor pedig megszűnt körülötte.
Egy halvány rántás ébresztette fel ebből az állapotból, amikor a vonat az utolsó fékeit is behúzva megállt az állomáson. Mintha egy rossz állómból ébresztették volna fel, úgy bámult ki az ablakon és nézte az előtte elterülő város látképét és a közeli peron egyik tartópillérjén olvasható felíratott.
„Kameron”

Kissé fáradtan és fásultan kelt fel a padról és hajolt előre és rázta fel barátját annak mély álmából. El kell ismerni, Ade ebben nagyon hasonlított Glen-re. Ha elakadt akkor nagyon tudott aludni, olyan mélyen, hogy az embernek szó szerint felkellet rázni, pontosabban vissza kelet ráznia a valóságba.
- Ade, ébredj! Megérkeztünk Kameronba. -nyitotta ki a szemeit és álmod tekintettel nézett körül.- Haj...remélem nem fogsz majd így elaludni amikor őrködni kell. - jegyezte meg a rúnamágus, ahogyan magára kapta a kabátját és csomagját is magához véve jelezte a társának, hogy ideje indulniuk.
- Gondoltam inkább most kialszom magam, hogy fel tudjalak téged ébreszteni, ha esetleg elaludnál. - jegyezte meg Ade, ahogyan összekapva magát, ezúttal rá kellett várni.
- Veled ellentétben én tényleg aludhatok majd ... a rúnák megvédenek minket úgyis...- vigyorgott a barátjára.
Gyors léptekkel hagyták el vonatott és szálltak le az enyhén hűvös városban. Egy pillanatra még meg is rázkódott a rúnamágus teste, a kabátja ellenére is. De nem volt idejük ilyen csekélységgel foglalkozniuk. A síneken át átsétálva próbáltak közelebb kerülni a főperonhoz, mikor az egyik induló járat eléjük vágott.
-Szerinted elegen leszünk erre a feladatra? - próbálta elütni az időt Ade.
- Szerintem igen. Amúgy meg, légy magabiztosabb, meglehet, hogy nem csak minket bérelt fel... - jegyezte meg a céhtársára nézve, de az induló járat kürtje közbeszólt. De Glen még így is sejtette, hogy minden szavát értette a barátja, aki éppen akkor kapta el egy ügyes mozdulattal a légáramlat miatt elrepülni vágyó kalapját.
- Ezt ismételd meg kérlek, még mindig cseng a fülem. De igazad lehet, van rá esély, hogy mások is őrzik majd a rakományt...
- Én inkább abban reménykedek, hogy egyik se lesz ellenünk. - a vonat pedig elsiklott előttük, így folytatták útjukat a peron felé. De a beszélgetésük tovább zajlott.
- Ezt meg hogy érted? - vágta rá egyből Ade, ahogyan Glen-nek kellett megmagyaráznia a szavai értelmét. De ez őt nem zavarta. Már megszokta, hogy gyorsabban felmér minden helyzetet, mind akárki más, akivel eddig találkozott.
- Az illegális céhek egyik kedvelt módja a beszivárgás. Mennyivel egyszerűbb lenne úgy ellopni Okumura úr értékeit, hogy nem számít arra, hogy az egyik testőre áruló?- kérdezte tőle irónikusan- Meg aztán testőrként megismerheti a többi őr képességeit és a zsákmány védelmét is egyben. Mennyivel egyszerűbb így, mint menet közben rajtaütni a vonaton. - vakarta meg a fejét közben - Akárhogy is, az lesz a legjobb ha csak egymásban bízunk meg.
Glen végigsietett a sínek között, majd jobbra, ahol az emelt peronra vezetek fel a lépcsők és a két mágus máris a tolongó tömegben találta magát. De csak Glen volt az, aki a megbízót vagy annak az egyik kiküldött emberét kereste. Ade elgondolkodott valamin, ezt látta rajta Glen is, éppen ezért egy szót sem szólt hozzá. Sejtette, hogy az előbbi szavain gondolkodik a férfi.
- Uraim! Uraim kérem jöjjenek ide. – hallotta egy tökéletesen komornyiknak kinéző férfi hangját, majd ahogyan ránézett be is igazodott a képzelt látomása. A frakk, a fehér kesztyűk és a kinézete, le sem tagadhatta volna. Gyorsan vágták át magukat a tömegen -Elnézést kérek, de kissé szűkre szabott az időnk. A bemutatkozást inkább a vonaton kerítsünk majd sort. Áhh itt is van, - a férfi egy lila hajú fiúra nézett, aki akkor jelent meg a tömegben. Glen nem szólt semmit, ahogyan a fiúra nézett, pedig felismerte őt egyből. - Jól van, mind megvagyunk. - ért oda a harmadik őr is- Üdvvözlöml önt is uram. Épp időben érkezett. Kérem szálljunk fel mind a vonatra. Ott majd találkoznak a negyedik társukkal, és újra elmondok minden fontos tudnivalót - indult el a csapat sietve a komornyik vezetésével a céljuk felé, mely egy díszes kocsiból állt, melyről leírt, hogy csakis egy személynek lett kiadva. És ahogyan a vonat elindult Glen és Ade küldetése is megkezdődött.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rammus Traidoras
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 154
Aye! Pont : 103
Join date : 2011. Aug. 17.

Karakter információ
Céh: Újraszervezett Mágus Tanács (Rúna Akadémia)
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés:A sötétség Palástja (Adelus Morningway, Glen Ordway, Rouro Kao, Rammus Traidoras)   Szer. Dec. 28, 2011 6:57 pm

Aznap reggel egy eléggé furcsa megbízatást kaptam a tanácstól. A papír szerint két Quatro Cerberusos személyt kellett megfigyelnem, név szerint Adelus Morningwayt és Glen Ordwayt. A papíron nem állt semmi a tartózkodási helyükről, így a tanácson belül kezdtem kérdezősködni. Öt, talán tíz perc telhetett el így, mire néhány kém a tanács épületein belülre lépett. Azonnal a főbb személyekhez rohantak és jelentették a két mágus tartózkodási helyét. Az egyének ez amint megtudták, már rohantak is a papírhoz, hogy módosítsák, ami egyértelműen nem volt ott. Éppen az én kezemben tartózkodott, én pedig össze-vissza bóklásztam a tanács épületein belül. Egy ideig mérgesen keresgélték jelenlétem, majd amikor végre sikerült megtalálniuk, a következőt mondták:
- Na végre megvagy! Kémeink nemrég jelezték, hogy merre találhatod a két mágust.
Kíváncsian pillantottam a személyre.
- Na és mégis hol?
Az alak egy papírt adott át nekem. A papír szerint egy vonat fog indulni Kameronban kereken reggel nyolc órakor. Gyorsan a tanács épületein belüli órára pillantottam. Reggel hat volt, sietnem kellett, hogy odaérjek. Megkértem egy tanácsost, hogy szállítson el a mágikus járműjén, eleinte rossz szemmel nézett rám, de amikor jeleztem, hogy sürgős és még a papírt is felmutattam, akkor már szállításra készen állt. A közlekedés alatt átolvastam a papíron szereplő kisbetűs részt is.
"Okumura úrnál lehet jelentkezni a "küldetésre", de a feladat valójában az lesz, hogy minél több információt tudj meg Okumura és a Quatro Cerberus kapcsolatáról. Van esélye, hogy más mágusok is fellépnek a küldetés alatt, ezért ezzel is számolj. A feladatot titokban, észrevétlenül végezd el, nem tudhatják meg, hogy kémkedsz fölöttük." ~ Nem tűnik valami egyszerűnek... Gondoltam, miközben a bökkenőkkel teli utat pásztáztuk. Mivel nem volt mi mást csinálnom, még egyszer átnéztem a lapot, sőt mindkét oldalát is, netalántán kihagytam valamit. Mikor már szinte fejből mondtam az egészet a vasútállomásra érkeztünk. ~ Kicsit hamarabb ideértünk, most mit csináljak? Gondoltam, miközben az órát nézegettem. Alig volt fél nyolc. Intettem a tanácsosnak a speciális "Tanácstag-Szuper-Atom-Istenkirály" tanácsos köszönéssel, amit az ember csak akkor ismer meg, ha a tanácsba lép és a helyi boltokba vettem az irányt. ~ Van még fél órám az indulás előtt, éhes is vagyok, szomjas is... Elmélkedtem magamban, miközben felvásároltam pár boltot. Mágus Tanácsos kedvezményt is kaptam egy helyi sushi bárban, és irtó módon örültem, hogy a tanács tagja voltam, bár több ember lépne be azok közül, akiket ismertem. Ezek mellett betértem a speciális tanácsos mulatozóba is, ami szintén fenséges dolgokkal várta a tanács tagjait, egyszóval fel voltam készülve a küldetésre. (Mágus Tanács szponzor licensz lejár...3...2...1...most!) Teli hassal tértem a vasútállomásra, ami mintha egyik pillanatról a másikra telne meg a különösebbnél különösebb személyekkel és állatokkal. Az állatokról jutott eszembe Jürgen is, akinek egy nasi maradványt kotortam ki a zsebemből. A kezemre mászott, majd boldogan felfalta azt. Amint készen volt a reggelivel, a ruhám alatt visszamászott a lakóhelyére, ami az övemen volt megtalálható. Egy kisebb zsebként üzemelt, volt benne étel, szalamandra szóda és jutalomfalatkák, amiket persze Jürgen még mielőtt tett volna valamit, elfogyasztott. Még egy ideig álltam ott csöndesen, mikor megpillantottam Okumura urat. ~ A leírás szerint stimmel. Gyorsan felsiettem a vágányra, mikor fogadott minket.
- Uraim! Uraim kérem jöjjenek ide.
Eleinte nem is értettem miért kiabált ennyire, hiszen nem voltam messze tőle, de később megpillantottam két mágust akik szintén siettek hozzá. ~ Ők lennének azok? Gondoltam és sunyin elfordultam, hogy megnézzem a küldetés adatai között. ~ Igen, pontosan úgy néznek ki. Az egyik mintha ismerős lenne valahonnan... Több idő nem is volt, az adatokat gyorsan Jürgennek dobta, aki el is égette azokat. Remélem nem volt feltűnő a mini tűzijáték az övemen található zsebben.
- Elnézést kérek, de kissé szűkre szabott az időnk. A bemutatkozást inkább a vonaton kerítsünk majd sort. Áhh itt is van!
Kiáltotta az ember, majd felém integetett. ~ Mindeddig nem vett észre? Tragikusan vaksi szegény. Unott módon, zsebre tett kézzel mentem oda a társasághoz.
- Jól van, mind megvagyunk.
Mondta az ember mikor odaértem, de azért, hogy még jobban nyomatékosítsa szándékát még hozzátette a következő pár szót is, ami nem éppen esett jól, hiszen szerintem én voltam az első aki odaérkezett a helyszínre...
- Üdvözlöm önt is uram. Épp időben érkezett. Kérem szálljunk fel mind a vonatra. Ott majd találkoznak a negyedik társukkal, és újra elmondok minden fontos tudnivalót.
~ Negyedik?! Hmm.... a papíron végül is rajta volt, hogy több emberre is számítsak. Azért remélem, hogy négynél nem lesz itt több ember.
Még épp felszálltunk a díszes vágányra, mikor a vonat indulásnak eredt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Erza Scarlet
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 1289
Aye! Pont : 30
Join date : 2010. Aug. 02.
Age : 29
Tartózkodási hely : Magnólia, céh ház

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés:A sötétség Palástja (Adelus Morningway, Glen Ordway, Rouro Kao, Rammus Traidoras)   Csüt. Jan. 05, 2012 11:11 pm

Elindultok a vonattal, belül egy teljesen hétköznapi vonatot láttok, bár a második van az úrnak van fenntartva, de mögötte sima személy szállító vagonok vannak. A délelőtt és kora délután teljesen nyugodtan telik. Ha van kedvetek beszélgethettek a megbízótokkal, és megtudhatjátok hogy vagyonát azért viszi magával mert egy ideje fenyegető leveleket kap. A levélben mindig ugyan az áll, "Ha eljő az éjszaka, a farkasok üvöltése éjfélkor felhangzik. Ahogy éjfélt út az óra a halál bekopogtat az ajtón, és nincs többé menekvés, minden elveszik ki fontos s mi értékes!" Igen csak nyomasztják ezek a szavak, egyetlen lányát félti még is a legjobban. Sajnos nem tud riválisokról vagy bárkiről aki a vesztét akarná, de még is borzalmas rémálmok gyötrik minden éjjel. Álmában fekete köd kúszik köré ami szép lassan elnyeli, és látja ahogy lánya meghall. Ezért is döntött úgy hogy Erába költözik hiszen ott van a Mágus tanács is, és szentül hiszi, az a hely az országon a legbiztonságosabb. Este felé viszont szokatlan sötétség ülepszik a vonat köré, alig érezhetően de lassul, viszont se a mozdony vezető se senki más nem tudja miért. A hátsó vagonokban már alszanak az emberek, de ti sajnos nem engedhetik meg ezt a luxus. Mit tesztek? járőrözni kezdetek vagy a megbízóval maradtok? Postotok idáig tartson!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Adelus Morningway
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 232
Aye! Pont : 0
Join date : 2011. Mar. 06.
Age : 28
Tartózkodási hely : Quatro Cerberus céh

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés:A sötétség Palástja (Adelus Morningway, Glen Ordway, Rouro Kao, Rammus Traidoras)   Vas. Jan. 22, 2012 11:21 pm

A vonat lassan meg megrándulva indult el, és szép lassan kezdett elmaradni a peron, és maga Kameron is.
Az inas megkönnyebbülten igazította meg a ruházatát, és végigmért mindhármunkat.
- Nos üdvözlöm önöket, kérem szólítsnak egyszerűen Frank-nak – Mutatkozott be meghajolva Okomura úr komornyikja. - Az én feladatom gondoskodni az úr és kedves leánya kényelméről, továbbá segíteni maguknak, hogy kifogástalanul tudják elvégezni a feladatukat. Azt az instrukciót kaptam, hogy amint elindult a vonat kísérjem önöket Okomura úrhoz, ahogy személyesen is megismerje magukat. Szabad lesz? - kért elnézést a komornyik, amikor eloldalazott mellettem a szűk helyen és kinyitotta a vonatvagonba vezető ajtót.
Tágas előkelően berendezett luxus kocsiba léptünk be. A padlót fényezett fa borította, kényelmes kárpitok és pamlagok biztosították a kényelmet az utazás alatt. Külön bárszekrény volt az egyik ablak alatt, és egy négyfős asztal az étkezésekhez. Megfigyeltem, hogy éjszakára lakrima alapú lámpákkal tudják biztosítani a fényt a kocsiban. Egyszer kiskölyök koromban utaztam már ilyen kocsiban, mikor apa elvitt engem meg a testvéreimet valamelyik diplomata útjára. Akkor nagyon élveztem az utat, ám erősen kételkedtem benne hogy ez most is így lesz.
Okumura úr testes, sőt talán kissé túlsúlyos férfi volt. Arcát hatalmas fekete szakáll keretezte, élénkvörös és fekete ruhája a legjobb anyagból készült. Mellette foglalt helyet a lánya. A fiatal nő körülbelül, 18 körül lehetett. Alig ütött az apjára, hosszú szőke haja, kecses alkata valószínűleg az anyjától örökölhette. Ám arc vonásaiban, és zöld szemeiben az apja mutatkozott meg. Ő aranyszín ruhát viselt, és érdeklődve nézte kis csapatunkat.
- Örülök hogy megjöttetek barátaim. A nevem Okumura úr, ő pedig itt a lányom Laylath. - köszöntött minket a munkaadónk. - Kérlek foglaljatok helyet és egyetek, igyatok amíg beszélgetünk. - Kedélyeskedett tovább.
Kis csapatunk szót fogadott és leültünk a velük szemben lévő bársonnyal behúzott nagy ülésre.
Az ablakhoz kerültem én, mellettem meg Glen ült. A két másik mágus, feszengve kerülgette egymást, míg végül sikerült megegyezniük, hogy a korábban érkezett varázsló üljön a legszélére.
- Örülök, hogy személyesen is megismerhetem uram. A nevem Adelus Morningway. Én és a társam a Quatro Cerberust képviseljük. Mesterünk Goldmine üdvözletét küldi.
- Én Glen Ordway vagyok – mutatkozott be a barátom a megbízónknak.
- Áh a jó öreg Goldmine és a céhe. Tudtam, hogy benne nem fogok csalódni.
- Engem egyszerűen csak szólítsatok Rammusnak – mondta meg a nevét a Glen mellett helyet foglaló varázsló.
- Az én nevem nem fontos – jelentette ki barátságtalanul a negyedik mágus. Magasra szaladt Okumura úr szemöldöke, ekkora udvariatlanság hallatán. A lánya is meglepődött a legszélén ülő mágus kijelentésén, én kissé előrehajoltam és most először végigmértem azóta, hogy felszálltam a vonatra.
A férfi nagyjából velem egykorú lehetett. Barna szeme bizalmatlanul nézett ránk kerek szemüvege mögül. Ruházata meglehetősen egyszerű, hétköznapi volt. Kicsit ugyan a zsoldoskatonákra emlékeztetett, de semmiképpen nem mágusra. Eraban tartotta magát a mondás, hogy egy mágus megjelenése sokat elárul a stílusáról és a hatalmáról. Ez a férfi egy nagy szürke folt volt, mindenféle jellegzetesség nélkül.
A másik társunk már sokkal feltűnőbb volt. Lila, haja, szeme eléggé kirítt az átlagos fiorei polgár soraiból.
Ruházata fekete, fehér volt. Rövid felső és nadrág. A karjain pedig színes karpántokat viselt. Róla sokkal jobban el tudtam hinni, hogy mágus, mint a másik férfiról.
- Nos értem, legyen ahogy akarod – törte meg a kínos csöndet Okomura úr és ivott egy korty bort.
- Itt az ideje annak, hogy beavassalak titeket a feladatokba. Frank nem mondott nektek semmi és ez így van jól. Jobb itt a fülkében beszélgetni, és biztonságosabb is. - Okumura úr körülnézett, mintha lehallgatnának minket. Lánya belekarolt az apjába, talán, hogy bátorságot öntsön belé. - Mint tudjátok kereskedő vagyok. Fiatalabb koromban az egész országot bejártam, de mára vagyonos ember lévén már nem szükséges, hogy személyesen jelen legyek minden üzletkötéseimnél. Kameronban telepedtem le a családommal és nagyon jó életünk volt itt. Ám párhónapja minden megváltozott. - Mondta keserű hangon, és egy levelet rakott le elénk. Mind egyszerre hajoltunk a fekete papírra, amin fehér betűkkel az alábbi szöveg állt szépen kalligrafált írással:

"Ha eljő az éjszaka, a farkasok üvöltése éjfélkor felhangzik. Ahogy éjfélt út az óra a halál bekopogtat az ajtón, és nincs többé menekvés, minden elveszik ki fontos s mi értékes!"

- Egy ideje rendszeresen kapok ilyen fenyegető leveleket. De egyszerűen nem fér a fejembe ki akarhat nekem ártani.
- Esetleg egy régi riválisa, vagy üzletfele - kérdeztem egyből bácsikám zűrösebb ügyeire gondolva. Ám Okomura úr megrázta fejét és így szólt.
- Biztosan nem. Nem tudok senkiről akinek okkal ehetne ilyen fenyegetőzésre. Tisztességesen üzletelek, és a céhem betartja a szabályzatot.
- Apám az álmokról is mesélj nekik, Ők mágusok, hátha ért valamelyikük az álomfejtéshez – szúrta közbe kedves hangon Laylath.
- Álmok? - Kérdezte Glen, kissé hitetlenkedő hangsúllyal.
- Azok, méghozzá ijesztőek. Hogy úgy mondjam azok vettek rá erre a drasztikus lépésre. Valahányszor lehunyom a szemem újra meg újra az a szörnyű rémkép gyötör. Az álmaim egyik pillanatról a másikra változnak meg. Mind másképpen kezdődik, ahogy egy normális álom, de aztán rémisztő hideg feketeség kezd megjelenni. Lassan a közelembe kúszik, körülvesz, és elnyel. Közben pedig végig kell néznem ahogy ott van előttem szegény Laylath és meghal. - Okumra úr hangja ennél a résznél elcsuklott és a lánya együtt érzően megszorította a karját.
- Ez az álom nagyon különösnek hangzik. - Jegyeztem meg elgondolkodva. - Az álmok a mágia világához kötődnek, de csak kevesen ismerik a titkaikat. Azt olvastam egy erai kódexben tanulóéveim alatt, hogy az álmok magukban hordozzák a múlt, a jelen és a jövő titkait. Léteznek, vagy legalábbis léteztek olyan mágikus módszerek amik az álmokra hatnak. De hogy most mivel van dolgunk arra ötletem sincs.
- Nos, Apám elsősorban a rémálmok miatt is döntött úgy hogy elhagyjuk Kameront. - vette át a szót Laylath. Most figyeltem csak fel rá hogy így közelről milyen kialvatlan is a megbízónk. Mély nyomot hagyhattak benne azok az álmok. - Era Firoe legbiztonságosabb városa. Ott székel a Mágus Tanács, ezért is döntött, a költözés mellett. Sok mágus él ott akik szívesen vállalnak testőrködést és mágikus védelmek építését. Már vettük is városban egy szép ingatlant, és a bútorok egy részét is előreküldtük.
- Úgy bizony, ahogy az én drágaságom mondja. A mögöttünk lévő kocsiban van a vagyonom nagy része. Azt kívánom tőletek, hogy védjétek meg engem, de legfőképpen a kincseimet: az egyetlen leányomat és az örökségét. Őt féltem a legjobban ezen a világon.
- Mindent megteszünk, hogy ne essen bajuk – jelentette ki határozottan Glen.
- Ahogy a céhtársam mondja, nem tudom a többiek milyen mágiában jeleskednek, de mi ketten teszünk róla, hogy ne tudják megtámadni a vonatot és a kincseit. Glen, majd jól teleszórja csapdákkal a fontos vagonokat, én meg jó előre tudni fogom, ha megközelíti a kocsikat.
Köszönöm a segítségeteket. -
hálálkodott Okumura úr - Intézkedjetek ahogy jónak látjátok. Szervezzétek meg az őrszolgálatot. És ha kell valami,csak szóljatok Frank-nek.
Elbúcsúztunk a megbízónktól, és Laylathtól, majd visszavonultunk a kincseket szállító vagonba, ahol a mi utazó fülkénk is volt. A kis kabin nagyságrendekkel kisebb, és kényelmetlenebb volt, mint a luxus kocsi, de ez így volt rendjén valahol. Utaztam már rosszabb vonatkocsikban is. Kis csapatunk szépen bement a kocsiba, és helyet foglaltunk, hogy megbeszéljük a további teendőket.
- Rammus, Titokzatos Idegen, örülök,hogy megismerhetlek titeket. Remélem jól ki fogunk jönnek egymással az út során, és biztos vagyok benne, hogy közösen dolgozva sikerül megvédeni Okumura urat, és a lányát. -Köszöntöttem a többieket, akik úgy néztek rám, mintha nem lettem volna normális. Szerintem az nem normális, ha valaki eltitkolja a nevét. De igyekeztem, hogy ez utóbbi gondolat ne látszódjon rajtam. Se az hogy Glen szavainak hála még mindig aggódok feladat miatt. - Javaslom osszuk be az erőinket. Mi lenne ha párban dolgoznánk? Amíg az egyik pár őrködik, addig a másik pihen, és mondjuk pár óránként váltjuk egymást.
A két másik nem szólt semmit így folytattam a tervem ismertetését. - Glen és én vállaljuk a ma délelőttöt. Így legalább a társam el tudja helyezni a rúnacsapdáit a vagonokban. Addig ti nyugodtan pihenjetek, és majd ti váltotok fel minket mondjuk 1 óra körül. Az megfelel nektek?
A két mágus egymásra nézett, és úgy tűnt mintha nem nagyon örültek volna a dolgok ilyen téren történő alakulásának. De végül a nevét eltitkoló mágus csak megvonta a vállát elfogadva a helyzetet. Ellenben a másik mintha gyanakodva nézett volna engem és Glent. Biztos ő sem bízik bennünk, ahogy mi sem benne meg a Névtelenben. A bizalom olyan dolog amit ki kell érdemelni, és ezek ketten még nem szolgáltak rá. Igaz, mi sem az övékre.
Így hát ők ketten hátramaradtak a fülkében, míg mi Glennel munkához láttunk. A rúnamágus barátom úgy tervezte, hogy Lock Sealokkal zárja le kincseket tartalmazó ládákat, és a vagonok ajtajait, elérve, hogy csak mi mozoghassunk szabadon. A ládákba azt kódolta, hogy csak Okumura úr nyithatja ki őket, míg az ajtókba azt, hogy csak azok képesek kinyitni őket akik maguknál hordozzák az engedélyt szimbolizáló rúnajelet.
Ezeket sima lapra rótta felé és osztotta szét nekünk. Mi az őrök kaptunk egyet egyet, illetve Okumura úr a lánya és a komornyik.
Társamnak még arra is volt ereje, hogy ebéd előtt megbűvöltje a megbízónkat szállító kocsit. Bárki aki ártó varázslatot szánt Okumurának, vagy a lányának, az csak úgy tudta végrehajtani, ha előtte valamilyen módon megsebezte magát. Ez a kissé kegyetlen csapda pedig akkor aktiválódott, ha olyan lépett be a megbűvölt területre, aki nem hordozta magánál azt a kis papírlapot, ami az ajtókon való átkelést segítette.
Sajnos én nem sokat tudtam segíteni a barátomnak. Inkább csak figyeltem és tanultam. Szándékomban állt ugyanis elsajátítani a rúnamágiát. A hasznossága kétségtelen volt, nem is beszélve arról az előnyről, hogy így sokkal jobban érteném az ősi nyelveket, és nem kéne állandóan szótáraznom.
A hosszú és fárasztó munka miatt a barátom szinte lerogyott a váltáskor az ülésre. Amíg a két másik mágust őrködött, addig Glen végre kipihenhette magát. Ám délután az én figyelmem nem lankadhatott. Szemmel kellett tartanom a másik Rammust és Névtelent. Ezért időnként aktiváltam a Space magic-ett és úgy követtem a mozgásukat. Ekkor tűnt fel, hogy valami kis apró röpképes lény folyton követi őket. Eleinte azt hittem valami kém lehet, de végül szép lassan arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg az egyik mágus, valószínűleg Névtelen familiáris lehet. Egy alkalommal ugyanis alig karnyújtásnyira voltak egymástól. Mégpedig akkor ,amikor Rammus vagon túlsó végében volt.
Szerencsre egyelőre felesleges volt az elővigyázatosságom. A délután békésen telt el és nem történt semmi váratlan. Estefelé vacsoránál úgy döntöttünk, hogy maradnak így a párok és Glennel minkét lett az első esti őrség. Míg a barátom a kincseket őrző kocsiba ment, és a kincses kocsi és a megbízó kocsija közé helyezkedtem el, közel a pihenő két társunkhoz. Időnként felbukkant Frank, hogy kávét adjon nekünk, vagy hogy az rának tegyen meg valamit. Ő volt az egyetlen aki egyáltalán nem látszot a fáradtság. De ez nem lepett meg különösebben. A mi komornyikunk, az Öreg Thomas is csak napi négy órát ha aludhatott, nyugodjék békében.
Az idő lassan pergett, és a vonat zakatolva robogott tova a vad tájon. Sajnáltam, hogy a sötétség miatt nem látni semmit a vidék szépségéből. Glen a délutáni pihenése ellenére is ki volt fáradva egy kicsit. Nem volt könnyű feladat számára több rúnacsapda létrehozása. Ugyan szóbak került, hogy engem is meg fog tanítani a rúnamágiára, de még nem sikerült sort kerítenünk rá.
A Céhtársam most kincses fülke végében volt, az őrhelyén, én pedig a megbízó kocsijának ajtajában őrködtem. Frank pedig a vonat leghátsó konyhakocsijában volt, hogy előkészítse a másnapi étkeket ura számára.
Kezemben a rajzfüzettel a szépséges Laylathot próbáltam megörökíteni, ám nem igazán ment jól, időnként muszáj voltam körbefigyelni és Aktiválni a Space Magciet, hogy azokat a dolgokat is észlelhessem, amiket nem láthattam az őrhelyemről. A két kocsi közötti pozíciómból szerencsére elég jó volt a lefedettségem.
Glen váratlanul megjelent az aurámban. Éreztem amint sietve távág a kincseket őrző vagonon, és felébreszti Kaot, és Rammust. A két másik őrnek még lett volna két órányi pihenése a váltásig, szóval biztos nem volt rendben valami. Eltettem a füzetet és átmentem hozzájuk a közös fülkénkbe.
- Mi történt Glen? -szegeztem céhtársamnak a kérdést.
- Lassul a vonat. Nem érzed Ade?
- Ezt nem – ráztam meg a fejem.
- Lehet, hogy egy állomáshoz közelítünk. - vetette fel az a mágus aki az utolsó pillanatban érkezett meg Kameronba, és Rammusként mutatkozott be.
- Az ki van zárva. Megnéztem a térképet indulás előtt, és ha tartjuk a menetrendet még nem lehetünk a következő állomásnál. Csak hajnali 1 kor kéne ott lennünk, addig meg több óra van még hátra.
- Akkor mi legyen? - szólalt meg a hallgatag, névtelenségbe burkolózó varázsló.
Elgondolkodtam a kérdésén, és vetettem egy pillantást Glenre. Még délelőtt megegyeztünk, hogy mit csinálunk ilyen helyzetekben. Mivel nem nagyon bízhattunk meg a másik két mágusban, ahogy arra a barátom felhívta a figyelmemet, úgy döntöttünk, hogy ketté válunk, hogy szemmel tarthassuk az ismeretlen őröket.
- Az lesz a legjobb ha megint két csapatra oszlunk, de most más felállsában. Glen most Rammussal lesz, nem velem, és ti mentek a kincsekhez. Mi pedig Névtelennel együtt Okumura vigyázunk. Bárhol is csapnak le mi résen leszünk.
- A lámpák – szólalt meg a csöndes mágus ismét. Még a végén egy egész mondatot is össze fog hozni, villant át rajtam az ostoba gondolat.
- Tessék? - mindnyájan felnéztünk a mennyezetre szerelt lámpára, aminek a fénye, mintha kissé elhalványult volna. Ez minden volt csak nem jó jel. Ám nekem már volt dolgom a sötétséggel és nem féltem tőle. Intettem a Névtelennek, és átmentünk Okumura úr kocsijába, miközben Glen és Rammus őrjáratozni kezdtek a kincseket szállító vagonnál.
A megbízó és a lánya egyelőre békésen aludtak az ággyá alakított ülésekben. Csendben elmentünk mellettük, hogy beszélhessünk a vonatvezetővel. Kint megcsapott a hideg menetszél, a szén és a füst kellemetlen szaga.
Az vonat kezelőjének egyik segédje nézett le ránk a szénrakás tetejéről szénporos arccal.
- Mi történt? Miért lassul a vonat?
- Nem tudjuk mi sem. - hallatszott a válsz. - Megteszünk mindent, növeltük a sebességet, de még így is lassulunk, és ami még rosszabb kialudtak a fények is a mozdony elején.
Baljós érzettel mentünk vissza a megbízó kocsijába.
Materai high – morogtam, és egy materia kockát hoztam létre a Megbízónk és a lánya védelmére, szerencsére még nem éberdt fel egyikük sem. A mágikus védmű alján, minden oldalán egy egy öklömnyi lyukat formáztam, hogy azért szellőzzön a védelem. Jobb félni mint megijedni.
- Ez mi? - Kérdezte gyanakodva.
- Mágikus erőtér - válaszoltam a kérdésére, miközben elmémmel már a környezetünket vizsgáltam. A Névtelen baglya most is ott rejtőzködött a közelünkben. Már korábban is feltűnt a dolog, de nem szóltam. Ha rejtegetni akarja a familiárisát, hát legyen. Engem biztos nem fog meglepni, ha előröppen az szerkény tetején lévő rejtekéből. Egyre növekedett körülöttünk a homály, láttam, hogy még a materia ragyogását is eltompította. Ez a sötétség nem természetes dolog, hanem mágia. Mégis mi a fene készül Okumura úr ellen?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rouuro Kao
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 513
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Nov. 19.

Karakter információ
Céh: Újraszervezett Mágus Tanács (Hírszerzési Egység)
Szint: 8
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés:A sötétség Palástja (Adelus Morningway, Glen Ordway, Rouro Kao, Rammus Traidoras)   Pént. Jan. 27, 2012 2:39 am


Kao éppen a vagyontárgyakat tartalmazó kocsi átnézését fejezte be és visszatért Okumura vagonjába, amikor a vonat először megrándult. A nemes és a lánya egy jókora fotelben ültek, előttük az asztalon pedig étel és ital már terítve volt. A vagon másik végéből megérkezett az inas, az őt követő három idegen varázsló.
- Örülök hogy megjöttetek barátaim. A nevem Okumura úr, ő pedig itt a lányom Laylath. - köszönt Okumura a csoportra, amikor én is közelebb értem. - Kérlek foglaljatok helyet és egyetek, igyatok amíg beszélgetünk. - A férfi kellemes hangú és modorú volt, nem lehetett róla leolvasni, hogy mi oka lett volna a félelemre, ami miatt ennyi mágus gyűlt köré.
A jókora és kényelmes ülésen, amire mutatott a többiek hamar lehuppantak, csupán az egyértelműen kívülálló fiatal mágus habozott egy kicsit amíg én mozdulatlanul és kifejezéstelenül vártam, hogy leülhessek a fotel végén - inkább csak nekidőltem a karfának.
- Örülök, hogy személyesen is megismerhetem uram. A nevem Adelus Morningway. Én és a társam a Quatro Cerberust képviseljük. Mesterünk Goldmine üdvözletét küldi.
- Én Glen Ordway vagyok.
- Áh, a jó öreg Goldmine és a céhe. Tudtam, hogy benne nem fogok csalódni.
- Engem egyszerűen csak szólítsatok Rammusnak.
- Az én nevem nem fontos – mondta, miközben végiggondolta a bemutatkozást. A két Quatro Cerberus mágus, és Okumura személyes ismeretsége a céh vezetőjével egyértelmű utalás volt a férfi hatalmára, ami tökéletesen passzolt a Kao által kapott megbízásra is. A férfit minden oldalról meg kívánták védeni, sőt a Mágikus Tanács mozgósítása sejtetni is engedett...
A bemutatkozást vezető mágus látványosan szemlélt meg, míg a többiek kevésbé vették tudomásul a kijelentésemet. Okumura és a lánya láthatóan nem szokták meg az efféle viselkedést, ha volt is ellenségük, az is kegyesen és udvariasan bánt velük, vagy nem engedte, hogy kiderüljön a valódi szándéka.
- Nos értem, legyen ahogy akarod - Okumura vagy jó diplomata volt, ami a státuszában elvárható, vagy az esze a helyén volt. Nem kérdezett, inkább ivott egyet. - Itt az ideje annak, hogy beavassalak titeket a feladatokba. Frank nem mondott nektek semmi és ez így van jól. Jobb itt a fülkében beszélgetni, és biztonságosabb is. Mint tudjátok kereskedő vagyok. Fiatalabb koromban az egész országot bejártam, de mára vagyonos ember lévén már nem szükséges, hogy személyesen jelen legyek minden üzletkötéseimnél. Kameronban telepedtem le a családommal és nagyon jó életünk volt itt. Ám párhónapja minden megváltozott. - Okumura végül egy levelet rakott le az asztalra. A csoport egyszerre hajoltunk a fekete papír fölé, amin fehér betűkkel az alábbi szöveg állt, mesterien megformált stílusban:

"Ha eljő az éjszaka, a farkasok üvöltése éjfélkor felhangzik. Ahogy éjfélt út az óra a halál bekopogtat az ajtón, és nincs többé menekvés, minden elveszik ki fontos s mi értékes!"

- Egy ideje rendszeresen kapok ilyen fenyegető leveleket. De egyszerűen nem fér a fejembe ki akarhat nekem ártani.
- Esetleg egy régi riválisa, vagy üzletfele - kérdezte Morningway ismét elsőként elkapva a szót.
- Biztosan nem. Nem tudok senkiről akinek okkal ehetne ilyen fenyegetőzésre. Tisztességesen üzletelek, és a céhem betartja a szabályzatot. - Okumura, ahhoz képest, hogy sok éve volt a színtéren mégse fogta volna fel a hatalma jellegét? Főleg, hogy bejárta az országot, ellensége számtalan lehet, már csak a jelenlétével is.
- Apám az álmokról is mesélj nekik, Ők mágusok, hátha ért valamelyikük az álomfejtéshez – szúrta közbe Laylath. Kao összehúzta a szemöldökét. Biztos, hogy mágusokról volt szó, de ennél talán kevesebb tényszerű volt idáig.
- Álmok? - Kérdezte Glen, hitetlenkedve.
- Azok, méghozzá ijesztőek. Hogy úgy mondjam azok vettek rá erre a drasztikus lépésre. Valahányszor lehunyom a szemem újra meg újra az a szörnyű rémkép gyötör. Az álmaim egyik pillanatról a másikra változnak meg. Mind másképpen kezdődik, ahogy egy normális álom, de aztán rémisztő hideg feketeség kezd megjelenni. Lassan a közelembe kúszik, körülvesz, és elnyel. Közben pedig végig kell néznem ahogy ott van előttem szegény Laylath és meghal.
- Ez az álom nagyon különösnek hangzik.
- Az álmok a mágia világához kötődnek, de csak kevesen ismerik a titkaikat. Azt olvastam egy erai kódexben tanulóéveim alatt, hogy az álmok magukban hordozzák a múlt, a jelen és a jövő titkait. Léteznek, vagy legalábbis léteztek olyan mágikus módszerek amik az álmokra hatnak. De hogy most mivel van dolgunk arra ötletem sincs.
- Nos, Apám elsősorban a rémálmok miatt is döntött úgy hogy elhagyjuk Kameront. Era Firoe legbiztonságosabb városa. Ott székel a Mágus Tanács, ezért is döntött, a költözés mellett. Sok mágus él ott akik szívesen vállalnak testőrködést és mágikus védelmek építését. Már vettük is városban egy szép ingatlant, és a bútorok egy részét is előreküldtük. - Kao mély gondolkodásba esett. Era lehet, hogy tényleg a legbiztonságosabb városok egyike volt, de ennek csupán egy oka volt: az ott tevékenykedő alvilág a legkeményebben edződött, és a legprofibb. Ha valakinek ott akad a nyomára az ellensége talán még nagyobb veszélybe kerül, mint amekkorában volt. Erre gondolva Kaonak be is villant egy lehetséges ok. Nem az volt a lényeg, hogy mi, vagy hogy hogyan is működött, a mágia ami rávette Okumurát a költözésre, talán pont csak arra kellett, hogy kimozdítsa őt, védtelenné tegye, elérhetőbbé. Elvégre is a vonaton volt a vagyona nagy része, ami sem Kameronban, sem Erában nem lenne így összegyűjtve. Kao a kezébe temette az arcát.
- Úgy bizony, ahogy az én drágaságom mondja. A mögöttünk lévő kocsiban van a vagyonom nagy része. Azt kívánom tőletek, hogy védjétek meg engem, de legfőképpen a kincseimet: az egyetlen leányomat és az örökségét. Őt féltem a legjobban ezen a világon.
- Mindent megteszünk, hogy ne essen bajuk – jelentette ki határozottan Ordway.
- Ahogy a céhtársam mondja, nem tudom a többiek milyen mágiában jeleskednek, de mi ketten teszünk róla, hogy ne tudják megtámadni a vonatot és a kincseit. Glen, majd jól teleszórja csapdákkal a fontos vagonokat, én meg jó előre tudni fogom, ha megközelíti a kocsikat.
- Köszönöm a segítségeteket. Intézkedjetek ahogy jónak látjátok. Szervezzétek meg az őrszolgálatot. És ha kell valami,csak szóljatok Frank-nek. - Kao azonnal felállt, és a másik kocsi felé vette az útját, hogy előkészíthessen pár rúnakört.
A többi mágus csupán másodpercekkel lemaradva érkezett meg a kis kabinba, ahol a testőrségnek szánt pihenőhely volt, így Kao még várt. Morningway ismét a magáénak tekintette a szervezői mikrofont.
- Rammus, Titokzatos Idegen, örülök,hogy megismerhetlek titeket. Remélem jól ki fogunk jönnek egymással az út során, és biztos vagyok benne, hogy közösen dolgozva sikerül megvédeni Okumura urat, és a lányát. Javaslom osszuk be az erőinket. Mi lenne ha párban dolgoznánk? Amíg az egyik pár őrködik, addig a másik pihen, és mondjuk pár óránként váltjuk egymást. - A férfi csigolyát fájdítóan merev modora ellenére az ötlet megfelelt Kaonak, így ülve maradt, és nem is adta jelét, hogy bárhova menni is akarna. Rammus a két másik mágussal ellentétben pedig levágódott az egyik másik ülésre.
- Glen és én vállaljuk a ma délelőttöt. Így legalább a társam el tudja helyezni a rúnacsapdáit a vagonokban. Addig ti nyugodtan pihenjetek, és majd ti váltotok fel minket mondjuk 1 óra körül. Az megfelel nektek? - Kao ismét csak nem reagált, kényelembe helyezte magát, és tervezni kezdett. A másik rúnamágus jelenlétével az ő munkája jelentősen csökkent, így csupán olyan rúnakörökön kellett gondolkodnia, amik speciálisan egészítették ki a védelmet. Írni kezdett az asztalra az ujjával, és amit leírt, az megjelent, könnyed kristályokként álltak össze az ónyelv betűi. Amint a szöveget leírta, a kicsiny betűket mozgatni kezdte, és egymásra pakolva szépen besüllyesztette a pulóvere zsebébe, majd nekilátott egy másik leírásnak is.
Éppen befejezte azt, amikor Kuudo előkúszott a kabátjából.
- Elaludt - Kao is felnézett Rammusra, majd vissza a munkájára.
- Mindjárt átmegyünk a másik kocsiba, majd találj magadnak egy helyet és bújj el...
A magyarázat nem tartott sokáig. Kao részletesen elmagyarázta, betanította Kuudonak, hogy a rúnák aktiválása után mit kell tennie. Az első rúnakört Kao az Okumuráék ülőhelyét körbevevő területre készítette:
"Okumura, a lánya, és a szolgálója a megbűvölt területen elalszanak és felébrednek a kivételek parancsára és az érzékelésük minimálisra csökken az alvásuk idejére. A megbűvölt területen levő lények, amennyiben tudatosan cselekszenek Okumura érdekei és élete ellen, a testük körül megjelenő rúnák jelzik a szándékukat, ami rúnák csak a kivételek számára láthatóak. A kivételeknek számára működő funkciók csak akkor működnek, amennyiben azok tudnak a szabályokról. A kivételek: Rouuro Kao, Kuudo, Adelus Morningway, Glen Ordway és Rammus nevű varázslók."
Kuudo dolga az volt, hogy miután elhelyezkedett a rejtekhelyén, legyártott magának jó pár Stone Spine tövist, majd figyelte a rúnázott területet. Ha minden rendben ment, akkor csupán az alvó embereket, illetve a járőröző mágusokat látta egész nap, de Kao ezt a lehetőséget már elvetette magában. Az, hogy Okumurát egészen addig fenyegették és mágikus praktikákkal zaklatták, amíg el nem hagyta az otthonát arra volt biztosíték, hogy Okumura és a vagyona egy helyen és védtelen volt megtalálható, elzárva mindentől, még az azonnali segítségtől is. Kuudo parancsa egyszerű volt. Bárki, akin felvillant a rúna meg kellett támadnia, és hangzavart kellett keltenie, hogy mindenki tudjon a bajról, kivéve ha esetleg a rúnák megjelentek a három védett bármelyikén. Őket mindenképpen el kell altatni, és a titkukat megtartani kettejük között, amíg az szükséges.
A másik rúna szövegelése sokkal egyszerűbb volt, Kao kétszer készítette el, hogy az Okumuráékat körülvevő rúnázást egészítse ki velük:
"Bármilyen lény aki a megbűvölt területre lép és nem a kivételek közé tartozik, nem léphet ki onnan többé. A kivételekre is bármikor rávonható a szabály, Rouuro Kao vagy Kuudo által. A kivételek Rouuro Kao, Kuudo, Adelus Morningway, Glen Ordway, Rammus, Okumura, a lánya és a szolgálója."

Kao éppen kilépett volna a fülkéből, amikor Glen benyitott. Elmondta neki, hogy az éppen kezébe kapott papiros a kulcs az ajtók átlépéséhez, majd be is lépett a kabinba, hogy felébressze Rammust. Ardelus is hamarosan megérkezett, azonban ő nem követte a barátja példáját, és nem pihent le. Rammus a kincses kocsiban járőrözött, Kao Okmuráék mellett ügyelt, Ardelus pedig többször is megjelent, és semleges pillantásokat vetett. A bizalma a helyén volt, ahogy az esze is, gondolta Kao. Az utolsó alkalommal, amikor Kuudoval még beszélt pár susogott szót, aktiválta is a rúnákat. Előmozgatta a zsebéből a kristálybetűket, és azokat a helyükre lebegtetve mondta rájuk a rúnamágiát, a betűk pedig narancsszínű csillanással tűntek bele a nap nyugvó fényébe. Ardelus, Glen és Rammus ekkor léptek be újra a vagon ajtaján. Gyors egymásutánban, és egy már megkezdett társalgás közepén.
- Lehet, hogy egy állomáshoz közelítünk. - vetette fel Rammus.
- Az ki van zárva. Megnéztem a térképet indulás előtt, és ha tartjuk a menetrendet még nem lehetünk a következő állomásnál. Csak hajnali 1 kor kéne ott lennünk, addig meg több óra van még hátra. - Kao kinézett az ablakon, és pár másodpercig koncentrált. A vonat szokásos monoton rázkódása nem párosult a táj nyomorogva vánszorg képével.
- Mi legyen? -
- Az lesz a legjobb ha megint két csapatra oszlunk, de most más felállsában. Glen most Rammussal lesz, nem velem, és ti mentek a kincsekhez. Mi pedig Névtelennel együtt Okumura vigyázunk. Bárhol is csapnak le mi résen leszünk.
- A lámpák – szólalt meg a Kao ismét. A táj után az első dolga volt, hogy minden mást is megnézzen. Kuudora pillantott, aki úgyszintén rá nézett. A bagoly valószínűleg csak azért nem szólt még, mert mások is voltak a kocsiban.

Ardelus egyből a kocsi elejébe trappolt, Kao viszont csak félig meddig követte. A már elaltatott Okmuráék mellé még odahívta a szolgálót is, majd leültette, és amikor Ardelus feje kinn volt a vagonból, hogy tárgyalhasson a mozdony legénységével rá is parancsolt.
Amikor a másik mágus visszatért, egyből gyanús pillantást vetett a komornyik alvó figurájára, majd Kaora, aki ekkor mondta el neki mi történt.
- Én is rúnát vetettem Okumuráék köré, csak az én szabályaim kissé specifikusak, és nem ismerhetőek senki számára. A lényeg az, hogy a védenceink á fogják aludni az egészet, és mi látni fogjuk, bárki is ártani akar Okumuráéknak, a teste körül rúnák fognak megjelenni, amiket csak mi látunk majd.
...

- Materia high – morogta Ardelus, és egy fénylő anyagú kockába zárta Okumurát és a lányát.
- Ez mi?
- Mágikus erőtér - válaszolta, és továbbra is folyton pásztázta a kocsit. A tekintete minden szöget és sarkot megkeresett, és ő is távol maradt Kaotól, és Kuudo búvóhelyétől is. Kao csak remélte, hogy a mágus nem téveszti majd a célját a gyanakvása miatt, minden esetre amíg a másodlagos rúnák hatókörében volt Kao nem érezte szükségét az aggódó meggyőzésének sem...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Erza Scarlet
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 1289
Aye! Pont : 30
Join date : 2010. Aug. 02.
Age : 29
Tartózkodási hely : Magnólia, céh ház

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés:A sötétség Palástja (Adelus Morningway, Glen Ordway, Rouro Kao, Rammus Traidoras)   Szomb. Feb. 04, 2012 12:28 am

A vonat nem áll meg, bár folyamatosan lassul, de még sem áll meg. Kicsit fura érzés lehet, folyton azt érezni, hogy mindig lassabb és lassabb lesz, de sose áll meg, pedig már mind meg vagytok győződve róla, hogy mindjárt meg fogtok állni. Megbízótok megkerestet titeket és magához hívat, egy rendes pánik roham jött rá, hebeg, habog keze reszket, és folyton a lányát figyeli, meggyőződése hogy ha csak egy percre is leveszi róla a szemét elrabolják. A lány is ideges láthatóan fél de próbálja nyugtatni apját ő valamelyest tud magán uralkodni. A sötétség eközben, mint valami fekete gomolygó köd bekúszik a vagonba és ott gomolyog a talpatok alatt. Már ti magatok is és kezdtek egyre idegesebbé válni, várjátok a támadást, hiszen mi más jöhetne, de semmi nem történik. Csend van, csak megbízótok ás lánya fojtott beszélgetését halljátok és a vonat halk zakatolását, túlságosan is halk zakatolását. Adelus te nem érzel senkit sem, még Kao baglyát sem érzed, ami talán nem túl jó előjel. Társaitokról úgy fent semmi hír, pedig megbízótok érte is küldetett, de sehol se találják őket, mintha elnyelte volna őket a sötétség. Hírtelen a vonat megiramodik, brutális erő lök titeket fel, és a vonat borzalmas sebességgel kezd száguldani. Nem telik bele néhány perc, amikor a mozdonyvezető segédje beront a szobába, és pánikszerűen kiabálni kezd.
- URAM URAM! ELTÜNT A SÍN EGY SZAKADÉK FELÉ SZÁGULDUNK! - kiabálja.
Ha úgy döntötök ti is megnézitek a dolgot és ott hagyjátok megbízótokat, rá jöhettek nem hazudik, a mozdonyfülkébe érve láthatjátok a sínek tényleg eltűntek, és épp egy hatalmas szakadék felé száguldotok, megpróbálhatjátok behúzni a féket, de képtelenség megállítani a vonatot. Túl gyorsan mentetek ahhoz, hogy féktávon belül megtudjatok állni. Mit tesztek most? Találjatok ki valamit, amivel meg állítjátok a vonatot, ha úgy gondoljátok ez szükséges!

Rammus, és Glent ezennel kizárom a küldetésből!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Erza Scarlet
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 1289
Aye! Pont : 30
Join date : 2010. Aug. 02.
Age : 29
Tartózkodási hely : Magnólia, céh ház

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés:A sötétség Palástja (Adelus Morningway, Glen Ordway, Rouro Kao, Rammus Traidoras)   Szomb. Feb. 11, 2012 3:53 pm

Na akkor Kao írt nekem, hogy kilép mivel a másik két embert kitettem. Nos Ade, akar egy solo küldit vagy sem? De ha van ember akit szívesen hívnál akkor hajrá! xD
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Erza Scarlet
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 1289
Aye! Pont : 30
Join date : 2010. Aug. 02.
Age : 29
Tartózkodási hely : Magnólia, céh ház

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés:A sötétség Palástja (Adelus Morningway, Glen Ordway, Rouro Kao, Rammus Traidoras)   Kedd Ápr. 03, 2012 9:55 pm

Nos tekintve hogy nem kaptam választ már, inkább ki se számolom mióta a küldetést lezárom. Jutalom nincs és egy hangot se hajak senkitől valamint Kao, számodra az utolsó eset volt hogy ilyet megcsinálsz. A következőnél, ha nálam van ha nem VE- levonást fogsz kapni, mert persze ez egy játék, de jó lenne ha másokat is figyelembe vennél pl játékos társakat akik játszani is akarnak még!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés:A sötétség Palástja (Adelus Morningway, Glen Ordway, Rouro Kao, Rammus Traidoras)   

Vissza az elejére Go down
 
Magánküldetés:A sötétség Palástja (Adelus Morningway, Glen Ordway, Rouro Kao, Rammus Traidoras)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» [Küldetés] Hogy készítsünk babát?
» [Játékos Küldetés] A Kaszás Katakombája
» Konoha kapuja
» A falu vezetőjének irodája
» [Event] A legendás küldetés!

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: