HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Magánküldetés: Az étel művészete

Go down 
SzerzőÜzenet
Cancer
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 297
Aye! Pont : 5
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 28

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

TémanyitásTárgy: Magánküldetés: Az étel művészete   Szer. Jan. 04, 2012 10:55 pm

Résztvevők:
Raelae Xing'ke
Juro Chiba
Melanie Ripper


Egy meleg, tavaszi napon mindennapos életeteket egy papír zavarja meg. A levél enyhe, kellemes fűszerillatot áraszt magából, rajta kacskaringós betűkkel áll a felirat:

"Felhívás!

A Raker étterem ételkóstolókat keres, teljes körű munkára! A mennyei ízek és a fizetség garantált. Az egyetlen feltétel az edzett gyomor és a kifinomult ízlelőbimbók!"


Alatta találjátok azoknak az ételeknek a listáját, amelyeket megkóstolhattok:
Párolt Gollak
Rántott Blizzardwern-szárny
Csípős szószban főzött Culler

Úgy érzem, ehhez nem is kell több motiváció! Irány a magnoliai étterem, és a jutalom! Ha szeretnétek, találkozzatok egymással, de egyelőre nem kötelező.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raelae Xing'ke
Sárkányölő
Sárkányölő
avatar

Hozzászólások száma : 182
Aye! Pont : 8
Join date : 2011. Jul. 21.
Age : 29

Karakter információ
Céh:
Szint: 5
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Az étel művészete   Kedd Jan. 10, 2012 3:19 am

Dög meleg, végre valami otthoniasság ebben az országban. Vígan tekintettem ki kora délután az ablakon, ahogy a ház előtt elsétáló emberek napernyővel, legyezővel küzdenek a hőség ellen. Oh, és ha már kora délután, illene valamit ebédelni.
Hála Natinak, hogy rám sózott egy szakácskönyvet, így legalább van fogalmam mi mire való, és mit hogyan kell a konyhában használni… hogy ne csak porosodjon már a konyha a házban, ha már van.
Leemeltem a terjedelmes irományt a polcról, a címe „süteménysütés sütemény-agyúaknak”, de nem csak édesség volt benne. Például le volt az is írva, hogy a fakanál melyik végét kell megfogni. Véletlenszerűen felcsaptam valahol, hátha valami érdekeset találok ott. Viszont ahol kinyílt semmi érdekes nem volt, valami irdatlan bonyolult étel elkészítésének leírása szerepelt, viszont volt ott egy könyvjelző, biztos elfelejtette kiszedni. Másodjára is szemügyre véve nem is könyvjelző volt, hanem egy borítok. Húúú, biztos egy szerelmes levél, van is tippem kitől kaphatta. Még nem volt felbontva, így nagyon óvatosan kezeltem az érzékeny papírt, hogy később jól vissza tudjam ragasztani, mintha meg se néztem volna.
Csalódás ért azonban. Csak egy reklám volt…

„Felhívás!
A Raker étterem ételkóstolókat keres, teljes körű munkára! A mennyei ízek és a fizetség garantált. Az egyetlen feltétel az edzett gyomor és a kifinomult ízlelőbimbók!"

Kóstolásra váró ételeink:
Párolt Gollak
(Mi a fene az a Gollak?)
Rántott Blizzardwern-szárny (Vajon egy egész szárny? Remélem nem, azzal egy lovat agyon lehetne ütni… vajon ki képes azt megenni? Bár lehet nem egy személy rendeli saját magának, hanem házibulikra sázllítják…)
Csípős szószban főzött Culler (Vajon milyen íze lehet a csípős-csillogós vámpírnak? Jah, az nem N, hanem R)

Ez alatt még az étterem címe is szerepelt, ami Magnoliába szólt. Visszacsúsztattam a levelet a borítékba, és gondosan visszazártam. Majd ha lesz alkalmam odaadom Natinak, hogy menjen kajálni… vagy vigyázok az alakjára, és elmegyek én kajálni, és akkor még ebédet sem kell itthon csinálnom.
-Nephila drága, megyünk nyaralni!
Vállamra vettem a pókomat, és Magnoliáig meg se álltam. Szerencsére emlékeztem a címre, hamar oda is találtam. Hétköznapi helynek tűnt, de valamivel mégis kitűnt a többi étterem közül. Talán azzal, hogy ezer, meg ezer illat lengedezett körülötte (aminek felét gondolom csak én érzem)? Vagy azzal, hogy már állt a bejárat előtt egy lány, és egy fiú, a fiú ugyanolyan szerelésben, mint Rammus, és látszólag szúrós tekinteteket vetettek egymásra. De lehet csak az én szemem csal, lehet a szerelem rózsaszín fellege lengte be kettejüket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Melanie Ripper
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 14
Aye! Pont : 0
Join date : 2011. Mar. 23.
Age : 22
Tartózkodási hely : Céhház

Karakter információ
Céh: Blackened Tears
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Az étel művészete   Szer. Jan. 11, 2012 12:30 pm

Mindennapi, csöndes és zavartalan szabdalásomat csináltam lélektelen, fülledt kis szobámban. Szegény lány sikoltozott még egy kicsit, de kit érdekel? Úgy élvezetesebb… Vér, édes, meleg, forró, lüktető vér tapadt a kezeimhez, de nem foglalkoztam vele, miért is kellett volna? Élveztem, kacagtam, nevettem, lenyaltam, legszívesebben saját ujjamat is leharaptam volna, hogy még több vért lássak, de az fájt volna és én nem szeretem, ha nekem fáj, azt szeretem, ha más szenved, ordítozik kínok-kínját átélve, ahogy a pokol legforróbb bugyrait éli át az én kis kamrámban. Már elájult, régen, de nem is vettem észre, talán meg is halt a vérveszteségtől, még nem volt időm megnézni, nincs időm ilyesmire, ha szabdalni van kedvem, szétszaggatni, kitépett izmokat összecsomózni és tébolyultan nevetni, rángatózni, röhögni, kellett, néha szükségem volt rá, hogy kiszabaduljak, kiéljem magam, ha az a ribanc nem enged ki sosem! Kopogtak… ki merészel kopogni az ajtómon?!
Kopogásra figyeltem fel a delíriumos álomból. Nem tudom, mi történt itt, de önkéntelenül is felsikítottam, mikor végre felfogtam, hogy egy hullában turkálok. Értetlenül pislogva tántorogtam hátrébb, míg hátammal az ajtónak nem ütköztem. A kopogtatás csak nem akart abbamaradni, úgyhogy végül inkább kinyitottam, hogy megöljem, behúzzam a másik hulla mellé azt a szerencsétlent, aki annak ellenére, hogy semmi életjelet nem adtam magamról, mégis itt vinnyog az ajtóm előtt, mint valami elhagyatott kiskutya. Kiderült, hogy valami belső postás vagy mi, amint a kezembe nyomta a levelet, rögtön tovább is állt. Morogva csaptam be az ajtót, aztán jobban megvizsgáltam a borítékot.
- Angel, leveled jött! – kiáltottam el magam, mikor megláttam, hogy nem én vagyok a címzett.
A fiú nem válaszolt, úgyhogy csak megvontam a vállam és szétszabdaltam a papírt. Sajnos nem szerelmes levél volt, sőt, semmi érdekes, csak valami szórólap.

„Felhívás!

A Raker étterem ételkóstolókat keres, teljes körű munkára! A mennyei ízek és a fizetség garantált. Az egyetlen feltétel az edzett gyomor és a kifinomult ízlelőbimbók!

Kóstolásra váró ételek:
Párolt Gollak
Rántott Blizzardwern-szárny
Csípős szószban főzött Culler”


Angel finom ebédet tud főzni, de na, azért ő sem mesterszakács, én meg nem fogom beírni levessel, még ha neki is küldték ezt a reklámot. Készülődni is kezdtem, bezsákoltam a hullát, megmostam a kezem és átöltöztem valami kevésbé véres cuccba, amit nem sajnálok, ha véletlenül leeszem. Na nem mintha lennék olyan béna, hogy leegyem magam, csak… na. Vállamra kaptam szokásos lila hátizsákom és belegyömöszöltem a plüss nyuszit, meg a két pakli kártyámat, csípőmre kötöttem a kendőm és a szemetesnek álcázott, halottat magam után cibálva vettem utamat a Magnóliában lévő étterem felé.
Oda már üres kézzel érkeztem, időközben kidobtam, mégsem cipelhetek végig az utcán egy bűzlő hullát, nem illene hozzám… aztán meg a végén még letartóztatnának gyilkosságért, pedig őszintén mondom, tényleg fogalmam sincs, hogy került a szobámba az a csaj. Én voltam az első, legalábbis a jól láttam, de tényleg senki nem állt az ajtónál, úgyhogy kényelmesen, egyik lábamról a másikra nehezedve várakoztam.
Épp a kártyáimat röptettem már végleges unalmamban, amikor volt kedve betoppanni valaki másnak is. Elég csúnyán nézett rám, miután meglátta a céhemet jelző kendőt, de lehet, csak félreértelmeztem a dolgot. Végülis levettem és eltettem, ha már baja van vele a „társamnak” vagy minek nevezzem, gondolom ő is enni jött, de én aztán hozzá nem szólok, ha ilyen csúnyán néz rám! Aztán betoppant egy vöröske is. Csak had menjünk már be, rendezzük le ezt a kóstolást, aztán mehessek haza… Remélem azért valami szórakozást is betesznek a programba, mert csak úgy síri csöndben unalmas és amúgy is utálok úgy enni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Juro Chiba
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 47
Aye! Pont : 0
Join date : 2011. Dec. 04.
Age : 27

Karakter információ
Céh: Újraszervezett Mágus Tanács (Rúna Akadémia)
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Az étel művészete   Csüt. Jan. 12, 2012 1:53 pm

- Vizet! – kiáltottam, amikor beléptem a szobába. A mai napom eléggé fárasztó volt, amit csak tetőzött a hőség. Szobatársam, meglepő módon, házon kívül volt, ezt ki kellett használnom, a hűsítő víz után rögtön a titkos helyemhez mentem.
- Ezt nem hiszem el! – rogytam le a földre – Már ezt is megtalálta?
A szobatársam egy zabagép, és mindig megeszi az én gondosan félrerakott tartalékaimat is. Elég bosszantó, ezért kerestem mindig egy rejtekhelyet, ahová eldughatom, de valahogy mindig megtalálta őket. A melegben nem volt több erőm a siránkozásra, inkább csak lefeküdtem az ágyra, és csak néztem ki a fejemből. Hírtelen egy nagy dörrenés hallatszott az ajtónál, majd egy borítékot csúsztattak be alatta. Kellemes illat csiklandozta az orromat, amitől csak összefutott a nyál a számban, nem volt rajta címzett, így hát kibontottam.
- Csak egy szórólap. – szomorkodva néztem, de hamar megjött a kedvem, amint elolvastam.

"Felhívás!

A Raker étterem ételkóstolókat keres, teljes körű munkára! A mennyei ízek és a fizetség garantált. Az egyetlen feltétel az edzett gyomor és a kifinomult ízlelőbimbók!"


- Ez életmentő! A szobatársam főni fog a saját levében, ha megtudja miről maradt le!
Tovább olvasva megtaláltam a fogások listáját is, amit meg kellene kóstolnunk.

„Párolt Gollak
Rántott Blizzardwern-szárny
Csípős szószban főzött Culler”


Hát ezek nem mondtak valami sokat, fogalmam sem volt, milyen ételek ezek, de nem is érdekelt. Csak azon járt az eszem, hogy megbosszulhatom a szobatársam gaztettét úgy, hogy én még jól is lakom. El is indultam a megadott címre, de valahogy sehogy sem találtam. Elkezdtem ideges lenni, hogy mégiscsak éhen maradok, így végső elkeseredésemben újra megnéztem a címet.
- Én bolond! Magnoliában van az étterem! – csaptam a homlokomra, majd a pályaudvarra mentem, ahol az első vonattal már száguldoztam is a cél felé. Sosem voltam még ezelőtt Magnoliában, de valahogy hamar megtaláltam az éttermet, ahol már egy leányzó várt a bejárat előtt, mire felment bennem a pumpa.
~ Ennyi szenvedés után, még csak nem is én vagyok az első? ~ gondoltam magamba, majd gyilkos pillantásokat vettettem felé. Nem tudom, mit gondolhatott rólam, de valamit gondosan elrakott, talán félt, hogy el akarom lopni. Kis idő múlva még egy alak közelített felénk, aki egy ernyőt tartott a feje fölé.
~ Kezdünk sokan lenni, ideje lenne kajálni! ~ türelmetlenkedtem, amitől csak még éhesebb lettem. ~ Mi lesz Már?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cancer
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 297
Aye! Pont : 5
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 28

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Az étel művészete   Hétf. Jan. 16, 2012 1:07 pm

A délutáni forgalomnak köszönhetően még csak színét sem látjátok a személyzetnek az ajtón kívül, így be kell mennetek, és megkeresni a munkaadót. Az étteremben a világosbarna szín dominál, arab stílusú berendezéssel kombinálva. Bent minden asztal foglalt, egyet leszámítva, amelyen három személyre terítettek meg. Talán tíz percnyi várakozást követően orrotokat újra (Raelae esetében még intenzívebben) megcsapja a felhíváson már egyszer megérzett illatkombináció. Az ajtó , és a morcos képű séf bukkan elő a konyhából. Meglepődve pillant végig rajtatok.
- Szép napot! Feol vagyok, az étterem tulajdonosa és a szakács. Foglalás? - érdeklődik. Láthatólag meg sem fordul a fejében az, hogy ti lennétek a munkaerő. Mikor eloszlatjátok tévképzetét, arca felderül egy lehelletnyit, de nem tart sokáig öröme. Gyanakodva körbenéz holmitokon, és felvont szemöldökkel kérdezi:
- Hogy fér el a csomagotokban a Blizzardwern? - néhány másodperc múlva láthatóan megérti a kommunikációs zavart. Arca robbanásközeli állapotot jelez, de szinte azonnal lehiggad, és legyint egyet.
- A teljes körű azt jelenti, hogy az alapanyagokat is a megbízott hozza. - sóhajt elkeseredetten. - A hozzávalók egzotikusak, és ahogy már kitalálhattátok, csak mágusok tudják elejteni őket.
Így tehát a feladatotok a három, említett állat elejtése, majd leszállítása! Feol természetesen nem enged el titeket üres gyomorral, a megterített asztalon perceken belül fejedelmi lakomát szolgálnak fel nektek, valamint egy "Fiore növény- és állathatározó" című kötetet is kaptok segítségül. Ez idő alatt ismerkedjetek össze!


És a feladat: a Blizzardwern élőhelye és alakja kötött, a másik kettő élőhelyét ti határozzátok meg (akár ugyanott is lehet). A Culler állat, a Gollak növény, képességeik attól fognak függeni, hogy hol élnek. Posztotok ott érjen véget, hogy megérkeztek ahhoz (azokhoz) az állathoz/növényhez, amelyikkel kezdeni szeretnétek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cancer
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 297
Aye! Pont : 5
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 28

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Az étel művészete   Hétf. Jan. 30, 2012 8:30 pm

Ez így nem járja. Első kör után (egyik után sem) illik ennyit késni. Négy napon belül várom a posztokat. Mostantól a határidő minden esetben tíz nap.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Melanie Ripper
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 14
Aye! Pont : 0
Join date : 2011. Mar. 23.
Age : 22
Tartózkodási hely : Céhház

Karakter információ
Céh: Blackened Tears
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Az étel művészete   Szomb. Feb. 04, 2012 12:13 am

Egy jó ideig toporogtunk az ajtó előtt így hárman, de én megunva a várakozást, meg hogy senkinek nincs kedve kitolni ide a képét, hogy fogadjon minket, én egyszerűen berontottam az ajtón keresztül. Mi az már, hogy nem fogadják tisztességesen az önkéntesen jövő munkaerőt?! Nem érdekel, hogy minden asztal tele van, egyet kivéve, nem érdekel, hogy három emberre van terítve és az sem, hogy esetleg a miénk, hol az üzletvezető, megfojtom! Összegyűröm azt az amúgy is zsugorodott fejét és beletömködöm egy apró kis dobozba, aztán beledobom valami közeli folyóba, had egyék a halak, a többi testrészét meg szétszórom az égtájaknak megfelelően, szép lesz, főleg ha felülről nézi az ember. Gondolataimra csak még jobban megéheztem, egyszerűen a vérengzés egy olyan dolog, ami azt hozza ki az emberből, hogy éhes lesz, úgyhogy enni akartam, minél hamarabb és minél finomabbat, mert különben fú, de mérges leszek és lerombolom ezt az egész kócerájt, mert csak jól esik! Végül csak előkavarodott az a szakács is vagy mi, aki olyan borjú tekintettel meresztette ránk a gülü szemeit, mintha még életében nem látott volna mágust.
- Szép napot! Feol vagyok, az étterem tulajdonosa és a szakács. Foglalás?
- Idefigyelj öreg, nem tudom, hogy mi bajod van, de én dolgozni jöttem ide és kajáért, úgyhogy örülnék neki, ha felfognád, hogy én… meg ez a két szerencsétlen itt a munkaerő. – morogtam, fejemet hátra döntve, ahogy felnéztem a séfre.
Nagyon nem tetszett az ábrázata, az a hosszú, szőke bajusz mintha csak azt ordította volna, hogy a pasi belül is ugyanolyan szőke, mint kívül. Ahogy végre eljutott borsónyi agyáig csigalassan az infó, mintha kicsit felengedett volna a szigorú ábrázata, de nem tartott sokáig. Szorulása van, hogy állandóan ilyen fancsali a képe? Úgy kezdett mustrálni minket, mint amikor néha megneszelik a katonák, hogy nem vagyok túl legális személyiség, de át nem tehetek róla, én már csak ilyen vagyok.
- Hogy fér el a csomagotokban a Blizzardwern? – a mi?
Ja igen, az volt a szórólapon, mint az egyik étel. Nem tudtam, hogy nekünk kell bevásárolni azt, amit enni fogunk, az éttermek arra valók, hogy csak bemenjünk, azok meg lessék minden kívánságunkat, ami az ebéddel kapcsolatos és rögtön szaladjanak is megcsinálni, nem? Heh, hát micsoda egy amatőr banda ez? Már bánom, hogy eljöttem, lett volna még boncolnivaló abban a csajban…
- A teljes körű azt jelenti, hogy az alapanyagokat is a megbízott hozza. A hozzávalók egzotikusak, és ahogy már kitalálhattátok, csak mágusok tudják elejteni őket. – fú és akkor most repessünk az örömtől, hogy nekünk kell szaladgálni az ebédünkért?
Már neki akartam ugrani, de az illatok túl csábítóak voltak, hogy ilyenekért kivágjanak innen, szóval inkább csak jó kislány módjára letelepedtem a székemre és államat a tenyerembe támasztva, az asztalra könyökölve bambultam ki a fejemből. Tekintetem két társamon cikázott. Valahogy nem tetszett egyiknek a képe sem. Nem volt túl… gonosz. Egyik sem az én típusom, a fenébe.
- Melanie Ripper, kártyamágus. Ha lekislányoztok, levágom a fejetek és konzerváló anyaggal teli befőttesüvegbe teszem, aztán felpakolom a polcomra a többi mellé. Amúgy nincs plafonon a kedvem, mert volt „szerencsém” találkozni veletek, szóval ne várjátok, hogy ujjongjak. – morogtam oda nekik amolyan bemutatkozás-félét, az nem túlzottan érdekelt, hogy nekik mi a véleményük rólam, gondoljanak, amit csak akarnak.
Csak kikaptuk az ételt, ami egész jól nézett ki, ezek szerint nem is csinálják olyan rosszul, amit csinálnak. Rögtön tele is tömtem a szám mindennel, ami csak jól nézett ki és aminek csak jó illata volt, ilyenkor tudtam nagyon sajnálni, hogy a gyomrom jóval szűkebb, mint az átlag emberé, ezért kevesebbet tudok csak enni. Teljesen kipukkadva csigáztak a szemeim, amíg a másik kettő még mindig tömte magát, szóval inkább a kapott könyvért nyúltam, hogy átböngésszem, mégis mik azok, amiket meg kell fognunk, hogy megehessük. Hát nagyon örültem mondhatom, tényleg olyan jó volt, hogy nekünk kellett hajkurászni a kaját…
- Na, befejeztétek már a fejetek tömését? Mert akkor menjünk, nem akarom itt tölteni az egész napomat. Elsőnek kezdjük a Blizz… szóval azzal a Blizzizével, úgyis azt emlegette az öreg. – fejtettem ki a véleményem, ellenvetést meg nem volt túl sok kedvem elfogadni.
Hamar össze is pakolásztunk, én a hátamra dobtam a szokásos lila hátizsákom az elmaradhatatlan nyuszival és már neki is vágtunk, táskámba süllyesztve a könyvet. Reméltem, hogy azért hamar össze tudjuk majd fogni ezeket a… dolgokat, hogy végre hazamehessek, mert én már most untam ezt a feladatot és ha nem lesz valahogy érdekesebb, komolyan mondom, az unalomba fogok belepusztulni. Egész úton nem szóltam egy szót sem, beszélgessenek azok ketten, ha akarnak, de tőlem határolják el magukat, nem olyanok, mint én, közünk sincs egymáshoz és kész.

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cancer
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 297
Aye! Pont : 5
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 28

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Az étel művészete   Szomb. Feb. 04, 2012 3:40 pm

Juro Chibát és Raelae Xing'ke-t kizárom a küldetésből. Melanie, tőled kérnék egy PÜ-t, szeretnéd-e másokkal vagy egyedül folytatni a kalandot, vagy zárjam le.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cancer
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 297
Aye! Pont : 5
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 28

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Az étel művészete   Szer. Feb. 08, 2012 7:22 pm

A küldetés folytatódik, az új tagok:

Dead Shadorick,
Elizabeth Colmen.


Melanie, téged szavaidra Raelae és Juro faképnél hagynak, így hát felszerelkezés után egyedül kell nekivágnod a hegynek, hogy megtaláld a Blizzardverneket. A sziklás, havas ösvényeken jópár nyomot felismersz, de nemsokára hóvihar tör rád, annak minden ínyencségével együtt. A szél majdnem lesodor az útról, jégdarabok csapódnak az arcodba, így nem ártana valamilyen menedéket keresned! Egy keskeny bejáratú, de belül meglehetősen tágas barlang épp megfelel a célnak, amelyből először ki kell paterolnod az ott lakó farkasokat. Néhány órán belül véget is ér a vihar, és ahogy kilépsz, két alakot veszel észre.

Dead és Elizabeth:

Ti kissé megkésve veszitek észre a kihelyezett, illatos papírt, így hát késve, de egyszerre érkeztek a Rakerhez, ahol Feol meglepetten, ám örömmel fogad titeket is. Arra, hogy nincs nálatok semmi, csak lemondóan legyint egyet, majd Melanie-ék után küld titeket - mivel az ő számlájára vették a jegyeket, ezért tudja, hogy a Hakobe-hegy felé tartanak. Feladatotok innentől kezdve hasonló, mint Melanie-é, induljatok neki a hegynek - a hóvihar lassan kezd elvonulni, mikor is egy kissé átfagyott lányt láttok kimászni az előbb emlegetett barlangból.

Ismerkedjetek össze, és induljatok egy csapatban a préda felé! A lábnyomokat elfújta a hóvihar, így egy ötlet kell hogyan találjátok meg őket!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dead Shadorick
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Aug. 14.
Age : 29
Tartózkodási hely : titok

Karakter információ
Céh: Skull Order
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Az étel művészete   Vas. Feb. 12, 2012 8:56 am

Ridegség, fáradtság, nehéz lábak, súlyos fej, ólmozott has. Leginkább ezek a szavak jutottak eszembe, ahogy visszagondoltam arra, hogyan is estem be a szerény kis hajlékomba. A házam már hónapok óta lakatlan volt, azonban senki nem mert még csak a közelébe sem menni. Ennek pedig több oka is volt, a legfontosabb ezek közül pedig az, hogy kemény hullaszagot árasztott magából. Valamint az is jót tett a ház védelmének, hogy mára már elég rossz az állapota, így igazából senkinek sem kell. Én viszont mindezek ellenére szerettem ezt a lakást, mert mindig a régi emlékeket jutatta az eszembe, vagyis, valami hasonlót sejtek megbújni a hátérben. Most azonban, hogyha beszívom a holtak illatát és végignézek az építményen nem villan be egyetlen kép sem. Ennek oka, minden bizonnyal az emlékeim hiánya. Mostanra már megbarátkoztam ezzel is, de nem örülök neki, hogy a fejemből jó néhány év ki van esve.
Az imént említet okok miatt semlegessé váló telekben továbbra már nem volt kedvem élni, így összepakoltam a fontosabb tárgyaim és elindultam a céhem felé. Az út nemrégiben felhúzott házak gyönyörű kinézetével lepett meg. Biztos voltam benne, hogy eddig egyetlen komolyabb pillantást sem tettem az engem környékező épületekre, talán mert nem voltam rákényszerítve, hisz a fekhelyem megvolt. Az utat viszonylag hamar megtettem, de az is lehet, hogy remek elfoglaltságom miatt csak úgy szállt az idő.
Mikor megtettem az első néhány lépést a céh épületében majdhogynem az összes tekintet rám szegeződött. Rengeteg új arcot fedeztem fel a jelenlévők közül, mellettük azonban jó néhány régi arcot is láttam. Ennek ellenére azonban velük sincs közös emlékem, bár, belegondolva, lehet, hogy nem is volt sosem. Nyugodt, magabiztos léptekkel közlekedetem, mígnem egy fiatal mágus állt elém. Annak ellenére, hogy több mint egy fejjel alacsonyabb volt nálam, mégis úgy nézett fel rám, mintha rangban felettem állna.
- Mi a helyzet, Ogre? Csatlakozni szeretnél? – Az egyik asztalnál hangosan felnevettek a barátai, ami kissé irritált. A srác odakacsintott a csapathoz, mire a másik irányból egy régebbi tag, aki ismer megszólította az ifjút.
- Gilbert, ő régebbi tag, már jóval előtted csatlakozott hozzánk!
- Akkor hol jártál Shrek? Elég rég óta itt tanyázom már, de még egyszer sem láttam a dagadt pofádat! – Olcsó, útszéli és humor nélküli sértegetéseinek hatására ismét kacaj harsant a rajongóinak asztalánál. Láttam, hogy Wil ismét közbe akart szólni, azonban kezemmel jeleztem neki.
- Gilbert, ugye így hívnak? –Az ifjú bólintott egyet, mire én folytattam. – Nem tudom, honnan jöttél, hogy hány éves vagy, még azt sem, hogy milyen szaros mágiát használsz. De nem is érdekel, mert tudom, hogy azt hiszed magadról, hogy te vagy itt a főnök, szóval, viszlát, egy másik életben! –Szavaim után pedig mindkét kezemmel a földre csaptam és elsuttogtam a varázsszót. - Shadow Orochi- A földből előbújó sötét kígyók az ellenük tehetetlen férget egy pillanat alatt elintézték. A mágus rögtön hátraesett, én pedig, mintha semmi sem történt volna, átléptem a testét és egészen a küldetések faláig meneteltem.
Ahogy kerestem a testhez illő feladatot, úgy egyre éhesebb lettem. Az orromat ekkor erős fűszerillat csapta meg. Ehhez hasonlót igen ritkán éreztem, ezért rögtön elkezdtem keresni a forrását. Egy küldetés hívogató papírja volt az. Végül is elérte a hatását, hiszen leakasztottam a lapot és elolvastam, mi volt rajta.

"Felhívás!
A Raker étterem ételkóstolókat keres, teljes körű munkára! A mennyei ízek és a fizetség garantált. Az egyetlen feltétel az edzett gyomor és a kifinomult ízlelőbimbók!"
Párolt Gollak
Rántott Blizzardwern-szárny
Csípős szószban főzött Culler


Az említett ételek közül egyiket sem kóstoltam, mi több még csak hírből sem hallottam róluk. Azonban biztos valami finomságok lehetnek, ha már mágusokat keresnek az ízlelésére. A tájékoztatást a zsebembe süllyesztettem és elindultam a kijárat felé. Az előző áldozatom élettelen teste felett csupán az a néhány barátja állt, akik minden értelmetlen faviccén nevettek. Az egyik fiatal hölgynek még könnybe is lábadt a szeme. Az egyik férfi fel is állt és zilált arccal, ujját reám szegezve kiabálni akart volna. Mielőtt azonban bármilyen hangon megszólalhatott volna, egyetlen gyilkos pillantással elhallgatattam.
- Törődj bele, hogy addig nem tudod megbosszulni, amíg nem vagy elég erős! Gyűlölj, emlékezz ezekre a percekre és szenvedj, miközben edzel! – Tanácsaim után egy mágiát alkalmaztam. – Dark Moment! – A teljes sötétségben senki nem szólt, még csak meg sem mozdult. Mintha nem is a fényt, hanem egyenesen az időt kapcsoltam volna ki.
Ahogy kiértem az utcára elindultam a vasút felé, ugyanis már így is késésben voltam, nemhogy, még ha gyalog kelnék útra. Nem igazán szerettem vonattal utazni, mert nem volt a stílusom, na meg amúgy sem szerettem, ha mozog alattam a föld. Bár azért rosszul nem lettem tőle, de olyan nyugtalan érzés fogott el miatta. Az állomáson megvettem a jegyet, majd felszálltam a szerelvényre és egy egész nyolcszemélyes kupét lefoglaltam magamnak. Bárkit, aki be akart jönni, olyan gyilkos tekintettel jutalmaztam meg, hogy inkább visszatáncolt, oda ahonnét jött. Az út unalmas, kényelmetlen és fárasztó volt. Miután megérkeztem a Raker étterem városába leszálltam.
A levegő kellemes volt, a szél nyugodt a hely lakói pedig semmilyen furcsaságnak nem mutatták nyomát. Ez önbizalommal töltött el, azonban nem változatott a tényen, hogy nem tudom, merre van a felhíváson említett hely. Kénytelen-kelletlen leszólítottam egy öregasszonyt, aki helyinek tűnt.
- Jó estét! Nem tetszik elárulni nekem, hogy merre találom a Raker éttermet?
- Tessék, fiam? Nem értetem, mit mondtál? – Nem dühödtem fel, vén volt már, úgy sincs már sok ideje hátra, hogy az emberiség terhére legyen, felesleges lenne felkapnom rá a vizet.
- Mondom, merre van a Raker étterem? – Minden szót elég hangosan mondtam, különösen a kulcsszavakat.
- Jaj, te kis édes, dehogy vagyok rákos! Talán valamilyen közvélemény kutató vagy? Csak mert tudod az unokám … – Ennyi ösztönzés elég is volt arra, hogy otthagyjam az asszonyt, had beszéljen magában. Elkezdtem keresni egy másik optimális embert, majd rövid idő múlva meg is találtam, egy középkorú férfi képében.
- Jó napot, elnézést a zavarásért. Elárulná nekem, hogy merre találom a Raker éttermet?
- Persze! Menjen a … – Az instrukciókat megjegyezve és azt gondosan követve viszonylag hamar megtaláltam a célhelyet. Nem vártam senkire, így rögtön be is hatoltam. Ott láttam egy hölgyet, aki minden bizonnyal a főnökre várt. Igazából nem is tudom, mi súgta ezt, a tekintete talán, vagy az, hogy egyes egyedül állta tömegtől jó messze. Feleslegesnek tartottam értesíteni, hogy itt vagyok, hisz nem is tudja, hogy rajta kívül más is jön. Csak mögé lopóztam és vártam.
- Remélem, jó okod van, hogy idejöttél? – Igazából semmi kedvem nem volt a hölggyel diskurálni, így csak bólintottam. Nem kellett sokat várnunk a megbízó hamarmegérkezett.
A részletek nem igazán érdekeltek, csakis a nagy vonalak iránt mutattam érdeklődést. Rövidre fogva az lesz a dolgunk, hogy elkapjuk az étlapon található élőlényeket és visszahozzuk ide. Ezzel pedig világossá vált, miért nem hívott csak néhány kóstolót. Mágia nélkül ugyanis elég nehéz lehet elkapni őket. Csak reménykedni tudok abban, hogy nem valami gyenge lények ellen kell majd harcolnom, hanem igenis kemény vadállatokat kell befognom. A lelőhelyük állítólag a Hakobe-hegyen van. Valahogy ismerős volt a hely neve, mintha valami sorsfordító történt volna ott, de nem mernék rá megesküdni. Mivel eszembe nem jutott a dolog, így inkább nem is foglalkoztam vele.
Miután a hölgy megbeszélte a kellő dolgokat a főnökkel távoztunk a teremből. Az utcán nem esett szó köztünk, én nem akartam tőle semmit és ő sem érdeklődött semmi iránt. még szerencse, hogy ő tudta, merre van a vasútállomás, mert én biztos voltam benne, hogy vagy négyszer eltévedtem volna, mire megérkezem. Az állomáson Feol számlájára megvettük a jegyeket, majd útra is keltünk. A kabinunkban csak mi ketten voltunk, így legalább nem zavart semmi, abban, hogy elmélyedjek gondolataimban.
- Egyébként, hogy hívnak? – Kérdezte meg egy alkalommal a társam. Elég hülyén néztem volna ki, hogyha bólintok, így számat válaszra nyitottam.
- Dead Shadorick –Felelem neki, majd fejemet el is fordítom. Nem szeretek beszélni, és ez mindig így volt, ez az egyetlen dolog a múltammal kapcsolatban, amiért tűzbe tenném a kezem. Miután véget is ért, hosszú monológokkal teli társalgásunk, ismét magunkba süllyedtünk. Kedveltem a közénk leülő csendet, így amikor elkezdtük összeszedni a holminkat kicsit kényelmetlenül éreztem magamat.
A hegyen hóvihar tombolt, azonban engem nem igazán zavart, megszoktam már a természet mindenféle formáját, nem fog rajtam kifogni egy kis hideg. Mikor egy barlang bejárata elé értünk egy embert vettünk észre…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elizabeth Colmen
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 159
Aye! Pont : 0
Join date : 2010. Nov. 05.
Age : 23

Karakter információ
Céh:
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Az étel művészete   Vas. Feb. 12, 2012 8:51 pm

A szobám ágyán feküdve nézem a plafont és gondolataimban a régi emlékek közt kutatok, mikor kezdtem én ilyen lenni? A tegnap befejezett munkámban is négy embert öltem meg ráadásul ok nélkül, de egyáltalán nincs lelkifurdalásom miatta sőt mintha még jól is esett volna látni a rémült arcukat mikor rám néztek, a gyilkosukra. Ehhez nem vagyok hozzá szokva furcsa érzés mintha a mágiám sötétsége engem is elért volna és úgy érzem kezdek egyre jobban hasonlítani a többi örült, pszihopata fekete mágusra. Vagy csak én fogom fel ennyire dramatikusan a dolgokat? Az is lehet, már lassan semmiben sem vagyok biztos, de végül is a változásban nincs semmi rossz mindenki változik és ha egyszer jó érzés megölni az embereket akkor megteszem hiába is vallottam eddig mindig mást a dolgok váltóznak ahogy én is. Már nem az a kedves aranyos kislány vagyok mint nyolc évvel ezelőtt azóta már sok szörnyűséget láttam és tettem , de valamiért egyiket se bánom, ha megölök valakit az is én vagyok!
Ezért is tovább nem foglalkozva ezzel a gondolatmenettel kelek fel az ágyról és az éjjeli szekrényre letett leveleket kezdem el kibontani, meglepő módon az első két levél nem más volt mint a számla, komolyan mondóm ezzel már lassan az őrületbe kergetnek másra se költöm a munkából szerzett pénzt mint számlákra és kajára, komolyan le kéne szoknom az evésről… A következő levél azonban felkeltette érdeklődésem:

"Felhívás!
A Raker étterem ételkóstolókat keres, teljes körű munkára! A mennyei ízek és a fizetség garantált. Az egyetlen feltétel az edzett gyomor és a kifinomult ízlelőbimbók!"
Párolt Gollak
Rántott Blizzardwern-szárny
Csípős szószban főzött Culler"


Nos ez a levél teljes mértékben megfelelt azon elhatározásomnak, hogy én leszokok az evésről, mivel hát az ingyen kajálás és a leszokás egy és ugyan azon dolog, nem de? Hát de hogy nem! Épp ezért gyors rendbe szedtem magam és miután magamra kaptam fekete kabátom és a familiáris tojással teli táskám is felvettem elindulok a Raker étterem felé, ha emlékezetem nem csal csak 10 percre van innen. Sajnos azonban rá kellett jönnöm, hogy az én képzeletemben kicsit másmilyen Magnolia, úgy tűnik ennyi év után se tudom magam rendesen kiismerni itt, őszintén szólva ez szégyen gyalázat, de ez van. Azonban ki tudja milyen mágia és szerencse folytán, de ahogy a következő utcánál elfordulok meg is látom a keresett éttermet, most komolyan merje azt mondani valaki, hogy engem nem szeret Fortuna.
Ahogy belépek a Rakerbe rögtön körül is nézzek rá kell jönnöm, hogy tömve van a hely ami már alapjában véve is zavaró tényező és ráadásul szinte minden világosbarna és a berendezés nagy része kissé arab stílusú ami jól nézz ki csak egy a baj vele, hogy ez nem az én stílusom túl… világos. Ezért is meg persze a korgó gyomrom miatt sétálok oda az egyik sietős pincérhez.
-Jó napot! A kóstolói munka miatt jöttem esetleg ha…
-Mindjárt küldöm a főnököt – vág bele mondandómba amire legszívesebben jól fejbe vertem volna mert ugyan, hogy jön ő ahhoz, hogy ezt meg merje tenni? De ezt azért még se tehettem ha már ilyen segítőkész volt ezért csak vártam az ajtó előtt amin a 40 körüli férfi bement, s miközben vártam feltűnt az, hogy egy srác lopózik mögém, először nem is szóltam hozzá, de végül csak nem bírtam ki.
- Remélem, jó okod van, hogy idejöttél?- Mondandóm közben a srácra pillantottam aki még számomra se tűnt túl bizalomgerjesztőnek, de ijesztőnek se. A tekintetén látszott, hogy nem bírja az embereket és a hátára púpnak se akarná őket, de ettől függetlenül gondolom, hogy ő is a munka miatt jött és ezt meg is erősíti felettébb nagy válasza mégpedig a bólintása. Ezután hála az égnek kirobbant a főszakács az ajtón így nem kellett mást mondanom a srácnak.
-Szép napot! Feol vagyok hallottam, hogy a munka miatt jöttetek! – Mondja mire én is csak bólintok mire a férfi jól végig mér minket majd csak lemondóan sóhajt.
-Miért nem lehet megérteni, hogy a teljes körű kiszolgálás azt jelenti, hogy ti hozzátok a hozzávalókat!? – Teszi fel költői kérdését mire rögtön megértettem, hogy miért is sóhajtott fel s ahogy megtudtam azt, hogy nekünk kell a kaját is hozni kissé el is ment a kedvem az egésztől. Én ingyen kajára jöttem és könnyű pénz reményében erre mit kapok? Még se vagyok én annyira Fortuna kegyeltje...
-Nos mindegy végül is az előző három se volt jobb- morogja – a többiek a Blizzardwern-t mentek megkeresni először amit a Hakobe hegyen találhattok meg, ti is menjetek arra majd ha meghoztátok a hozzávalókat akkor ehettek is!
Ahogy ezeket a szavakat kimondja már én sóhajtok fel, hogy lehetek ekkora szerencsétlen? Na mindegy végül is a felhívásban azt írták jutalomra is lehet számítani szóval csak megéri megszerezni azokat a valamiket…utána meg még ehetek is szóval csak nem lesz ez olyan rossz.
Ezért is elköszöntem még Feoltól majd társammal együtt indultunk el a vasútállomás felé pontosabban olyan volt mintha követett volna, de nem baj végül is csak a nagy városismeretemnek köszönhetően negyed órával tartott tovább az út mint kellett volna… Hát igen tény a városnak ezt a részét nem ismerem olyan jól hiába rohangálok itt mindig fel alá.
Nagy nehezen végre csak oda értünk az állomásra ahol Feol számlájára meg is vettük a jegyeket majd fel is szálltunk a vonatra, a kabinunkban azonban rajtunk kivűl senki nem volt. De valamiért én egyre jobban kezdtem kényelmetlenül érezni magam ebben a nagy csendben ezért muszáj volt megszólalnom.
- Egyébként, hogy hívnak? – Kérdezem miközben kifelé bámulok az ablakon s először komolyan azt hittem a férfi nem fog válaszolni, de végül nagy nehezen csak megtette.
-Dead Shadorick – Mondja mire csak bólintok és én is bemutatkozok annak ellenére, hogy ő nem volt kíváncsi a nevemre, mert talán ez még jól jöhet ha valami miatt szólnom kell neki. Na nem mintha amúgy nem tudnék rászólni, hogy tűnj innen, de azért így mégis csak kissé személyesebb ha már egyszer erre a kis időre társak lettünk.
Ezen kérdésem után már nem is próbálkoztam olyannal mint egy beszélgetés kezdeményezése, túlságosan is látszott Dead arcán, hogy nincs kedve beszélgetni így én is csak a gondolataimba merültem és csak bámultan az ablakon kifelé. Mikor megérkeztünk a célunkhoz akkor lekászálódtunk a vonatról majd szépen elindultunk a hegyen felfelé, de az én szomorúságomra egy hóviharba kerültünk, ami nagyon nem tetszet, na nem mintha fáztam volna csak egyszerűen nem szeretem a hideget és különben is olyan jó idő volt Magnoliában, miért kell ezt elrontani? Hála az égnek a vihar nem akart pár óránál tovább tombolni, ezért már kicsit nagyobb kedvel haladtam tovább a hegyen mikor csak egy barlanghoz értünk amin egy kissé átfagyott lány lépett ki…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cancer
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 297
Aye! Pont : 5
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 28

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Az étel művészete   Szer. Feb. 15, 2012 11:25 pm

Melanie Ripper határozatlan időre hiányzik, úgyhogy folytatódik a küldetés. A karakterét használhatjátok, lehetőleg igyekezzetek úgy mozgatni, hogy hű legyen az előtörténethez.
Melanie, amikor visszajössz, egy-két poszttal behozhatod a lemaradást, semmi hátrány nem fog érni.
Dead és Elizabeth, a lány láthatóan berekedt a hidegtől, és nem tud beszélni. Mutogatva és bólogatva azonban megértitek egymást - így kiderül, hogy az eredeti csapat három tagja közül ő az egyetlen, aki megmaradt, a másik kettő leszakadt tőle. Morogva, de csatlakozik hozzátok, és együtt indultok el Blizzardvern-t vadászni. A hóvihar a nyomokat teljesen elfedte, ezért feljebb kell sétálnotok! Az állatkák a hideg, sziklás helyeken rakják a tojásaikat, amelyek fentebb találhatóak - és ha többen vannak, még veszélyesek is rátok nézve. Néhány órás bolyongás után találtok is néhányat egy tisztáson.
Hó borít mindent, de így is ki lehet venni a lények fából és levelekből összeállított fészkeit, bennük tojásokkal, a szülők a levegőben repkednek, illetve a tojásokat próbálják melegíteni. A legkisebb is nagyjából két és fél méter magas, így a frontális támadás kerülendő (arról nem is beszélve, hogy nektek egészben kellenének a szárnyak, így nem szabad széttrancsírozni őket). Egyet- kettőt le kell szakítanotok a csoportból. Találjatok ki egy tervet, és valósítsátok meg, egészen addig, míg meg nem támadnátok a leszakadt Blizzardvern(eke)-t!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dead Shadorick
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Aug. 14.
Age : 29
Tartózkodási hely : titok

Karakter információ
Céh: Skull Order
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Az étel művészete   Kedd Feb. 28, 2012 10:02 pm

Az ember láthatóan didergett és majd hogy nem mindene lefagyott. Így volt ez a hangjával is, így csak kis nehézségek árán bírt beszélni. Szavaiból azonban semmit nem értettünk, így egy kis activiti során megtudtuk, hogy az előző csapat utolsó tagja. Jobb lehetőség híján csatlakozott „kétszemélyes csapatunkhoz”. A társaság remek lehetőséget nyújtott arra, hogy mélyen szántó gondolataimba mélyedjek, hisz senki nem szólt semmit.
Szerettem ezt a folyamatot, mert ilyenkor egyre jobban megismerem magamat. Rájövök, hogy mit is érzek igazából, mik is a jelenlegi céljaim, s mik a lehetőségeim. Bár a testem eredményekre vágyik és érzem, hogy mindenre képes lenne, fejben nem vagyok itt. Mintha az agyam és a lelkem két külön úton járna. Hihetetlenül fura érzés, s még csak sejtésem sincs, hogy ezen hogy tudnék változtatni. Úgy érzem magam, mint egy tanácstalan és gyáva, de ennek ellenére erős farkas. Egy élőlény, amely hihetetlenül lassú, ámde ha valamit eldönt, akkor bármit képes megmozgatni. Egy szó, mint száz, jelenleg nem vagyok önmagam. Érzem, hogy a szívem úgy ver, mint egy vadállaté, ám az agyam kerekei csak éppen hogy éldegélnek. Ez a furcsa érzés pedig egy új embert alakított ki belőlem.
Elmélkedésemet egy hang szakította meg.
- Te milyen mágiát használsz? – Kérdezte a hölgyemény, amelyik képes volt a beszédre. Szavai megleptek és lejtése miatt kicsit hamiskásnak éreztem, hisz nem ilyennek ismertem. Hozzám hasonlóan negatív egyénségnek tartottam, de természetesen nem vagyok tévedhetetlen, bármi megeshet.
- Sötétet! – Feleltem sokat sejtetően, mikor észrevettem a vállán egy kicsike jaguárt. Eddig sosem láttam hozzá hasonló élőlényt, azonban lepődöttségem szerencsére nem uralkodott el rajtam, hisz az elmém le van maradva, a testem ezért nem is törődik most semmilyen érzelmemmel.
- Látszik is, hogy sötét vagy. – Mormogta a kis szőrös, mire a testem már cselekedni szeretett volna, azonban az eszem ezt nem engedte, hisz annak ellenére, hogy lassú, azért még határozott volt.
- Esetleg valami konkrétabbat?- Hogy mit válaszoljak, az kicsit megdolgoztatta a lusta kis buksimat. Kezdetben gondoltam arra is, hogy egy kicsit megijesztem és megmondom neki, hogy „ha elmondom, meg kell, hogy öljelek”, azonban, mivel ez kapcsolatunknak nem tett volna jót, s huzamosabb ideig leszünk együtt, így elvetettem ennek a lehetőségét. Gondoltam arra is, hogy hazudok, azonban ezt nem tartottam célra vezetőnek, hiszen a küldetésünk alatt mindenképpen kell használnom a mágiám. Végül el is jutottam, arra, hogy elmondom neki az igazat, így néhány szót kiejtve feleltem is.
- Nekromanta, sötétség és árnymágiát.- Hogyha már én feleltem neki, illőnek találtam visszakérdezni, így egy rövid hatásszünet következéseként újabb hangokat eresztettem ki ajkaimon. – S te?
-Nekromanta- Felelte tömören, azonban sokat mondóan. Meglepett a gyors válasz, de talán ő jobban bízott bennem, vagy egyszerűen gyorsabban gondolkodott, mint én.
Egy hófedte tájra érkeztünk. Szemem segítségével lassan végigvizsgáltam a terepet, amelyen rengeteg fura lényt találtunk. egy aprócska sejtés azt súgta, hogy őket kerestük, így a többiek tekintetét is megfigyeltem. Az arcvonásaikból pedig arra jutottam, hogy igen, ezek valóban ők. A szörnyek sokkal termetesebbek voltak, mint ahogy azt gondoltam, így kicsit megrémültem, azonban ez sem tudott eluralkodni testemen. Néhány madár próbálta melegíteni a kicsinyét, néhány pedig az égen szálldosott.
- Azt hiszem, valami elterelés nem ártana, különben ezek felfalnának minket. – Mivel nem volt túl sok kedvem a társaságukhoz, így ezt a szerepet elvállaltam.
- Ok. – Nem vártam semmire, rögtön elvonultam tőlük és elkezdtem agyalni.
Első ötletként magamat akartam használni csaliként. Ám ezt az eshetőséget komolyabban átgondolva rájöttem, hogy ebben az esetben előbb vagy utóbb durva tragédia következne be, a hatalmas túlerő miatt. Második ötletként néhány szárnyast szerettem volna megtámadni, ám ez sem jó ötlet, hiszen ebben az esetben szárnyaik nem lennének épek.
Nyikorgó agykerekeim kemény munkához láttak, mígnem egy tökéletes tervet hoztak össze. Egy néhány hullám eltereli a figyelmüket, amíg társaim megfosztják egy-két tollától az áldozatot, miközben én egy kényelmes kanapéban hátra dőlve finom sütiket eszegetek, miközben jó minőségű sört és energiaitalt gurítok a jól megérdemelt házi pálinkám mellé. aztán rájöttem, hogy a lényegesebb dolgokat elfeledhetem, hisz nincs nálam sem bárminemű étel vagy ital, leülni legfeljebb pedig a hóba tudok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elizabeth Colmen
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 159
Aye! Pont : 0
Join date : 2010. Nov. 05.
Age : 23

Karakter információ
Céh:
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Az étel művészete   Szer. Feb. 29, 2012 9:17 pm

A nőn aki kisétált a barlangból nem kicsit látszott, hogy majdnem megfagy, majd azúrkék szemeibe pillantok hirtelen olyan mérhetetlen ridegséget és ürességet vélek felfedezni benne mint saját szemeiben Nathan halála utáni napokban. De erről gyorsan elterelem gondolataimat és inkább próbálok kiszedni Deaddel együtt a lányból valami információt, de rövid időn belül kiderül, hogy ez sokkal nehezebb feladat mint először hittem volna. Mert szegény lánynak nincs hangja, de rögtön neki kezdtünk egy kis activitinek és ki is derült, hogy az előző csapat tagja és a hóvihar elől ment be a barlangba. Mivel ő nem akarta feladni a munkát így úgy döntött, hogy velünk tart ezért már hárman indulunk tovább a hegy teteje felé.
Gondolataim útközben egyre inkább elkalandoznak leginkább apa halála miatt, ő még sem volt olyan jó ember mint hittem így nekem miért kéne az általa felállított szabályoknak megfelelnem, mikor az már közel sem tetszik? Nem vagyok olyan jó ember mint voltam és már nem is akarok, nekromantaként pedig ne is várjanak tőlem mást..
A gondolataimból azonban hirtelen fel kell eszmélnem mert valami elkezd felfelé mászni a hátamon s ahogy oldalra pillantok rá kell jönnöm, hogy az nem más kint Kira, a kis tigriském.
-Végre felkeltél, te álomszuszék-mondom miközben a kis familiáris a vállamon foglal helyet s ha érzékeim nem csalnak körmeit kissé belemélyeszti ruhámba, hogy jobban bírjon kapaszkodni, aminek én nagyon nem örülök, de kivételesen nem teszek rá semmilyen megjegyzést, azonban ahogy a másik lányra pillantok rá kell jönnöm ő szívesen tenne megjegyzést rá csak, hogy sajna nincs hangja.
-Egy fejlődő szervezetnek… ööö… sok alvásra van szüksége – Mondja el kissé nehézkesen magyarázatát mire én el is mosolyodok, még mindig nehezen találja a megfelelő szavakat látszik, hogy nem olyan rég kelt ki a tojásból…
- Te milyen mágiát használsz? – Kíváncsiskodok Deadnél viszonylag kedves hangnemben ami még engem is meglep kissé, de pillanatnyi gyengeségem csupán annak könyvelem el, hogy nem rég Kirával váltottam pár szót és vele még viszonylag kedves vagyok, még ha néha nem is érdemli meg a kis szőrpamacs.
- Sötétet! – Válaszol nagy sokára mire én csak bólintottam válaszként komolyan mondom ennél jobban tényleg nem lehet meghatározni azt, hogy milyen mágiát használ.
- Látszik is, hogy sötét vagy. – Morogja vállamról a kis szőrgombóc én pedig ezt egy szúrós pillantással díjazom, de nem mondok semmit azért be kell vallanom tetszik az, hogy a kis tigris nem fél a mágusoktól bár mondjuk egy nekromanta a „gazdája” szóval a félelmet nem nagyon kéne ismernie.
- Esetleg valami konkrétabbat?- Kérdezgetem tovább a férfit hátha megtudom, hogy milyen mágiát is használ pontosan, hisz ez az információ nagyon jól jöhet még a munka során, bár őszintén szólva jobban örülnék ha az enyémtől teljesen eltérő mágiát használna, de erre sok esélyt azonban nem látok, de hát nézzük a jó oldalát, legalább tud mágiát használni…
- Nekromanta, sötétség és árnymágiát.- Kezd bele mondandójába majd pár pillanat múlva folytatja. – S te?
-Nekromanta – válaszolok szinte rögtön a feltett kérdésre, ha ő megtette akkor nekem nincs mit haboznom, igaz, hogy azt mondják: „a tudás hatalom” , de ezt most ebben az esetben nagyon nem igaz. Ezért is bátorkodtam elárulni neki azt, hogy milyen mágiát is használok meg persze a kölcsönösség elve ha te elmondod én is.
Ezután meglepő módón ismét nem szólunk egymáshoz, persze nem az lepett meg, hogy Dead és a másik lány nem beszél hanem inkább Kira szótlansága, neki általában be nem áll a szája most mégis mintha egy kissé elgondolkodva figyelte volna az elénk táruló havas tájat, mintha ő már tudna valamit amit én még csak eztán fogok megtudni és lássanak csodát valahogy így történt.
Egy tisztásra érkezünk amit nem túl meglepő módon hó borít s ahogy szemem végig járatom a tájon fura lényeket pillantok meg, és a fából összeeszkábált fészkeiket amikben tojások sorakoztak. Azt hiszem ez nem lesz olyan könnyű feladat mint hittem hisz ezek közel két és fél méteresek és bármennyire is leszeretném ezeket a teremtményeket becsülni valami mélyen azt súgja ne tegyem.
- Azt hiszem, valami elterelés nem ártana, különben ezek felfalnának minket. – Közlöm velük a fejemben járó gondolatot mire Dead rögtön el is vállalja azt, hogy ő majd eltereli a lények figyelmét. Ezt megerősítve vonul el tőlem és a másik lánytól.
- Remélem számíthatok a segítségedre a szárnyak megszerzésében! – Fordulok a lány felé kissé, de fél szemmel még mindig a Blizzardverneket figyelem, nem akarok tőlük semmiféle meglepést. Ahogy tekintetem újra és újra végigjáratom ezen a tisztáson megpillantok egy-két hullát amik remekül vonzanak magukhoz egy pár szárnyas rondaságot én és a másik lány pedig elindulunk feléjük , hogy leszakíthassunk néhány szárnyat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cancer
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 297
Aye! Pont : 5
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 28

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Az étel művészete   Pént. Márc. 09, 2012 8:47 pm

Három Blizzardvern-t sikerül elcsalnotok a fészkektől. Láthatóan éhesek, vérben forgó szemekkel indulnak meg a holttestek felé, és jó étvággyal nekik esnek. Ha mozognak is a hullák, esélyük sincs, pillanatok alatt felhabzsolják őket.
Ezután jóllakottan leheverednek a hóba, és lassan álomba merülnek, ha megvárjátok. Azonban a legkisebb zajra is felébrednek, és rátok támadnak, ugyanígy reagálnak a szagokra is, amit nehéz elrejteni a kavargó levegőben, de megoldható, ha elég ügyesek vagytok.
Mindenképpen harcolnotok kell a Blizzardvernekkel, de csak rajtatok múlik, hogy milyen állapotban lesznek a harc előtt. Mindenkire egy szárnyas jut, ami 500 VE-vel kevesebbel rendelkezik, mint az ellenfele. Repülni tudnak, gyorsak és erősek, szájukban nem csak fogak sorakoznak, de leheletük enyhe fagyasztással is bír. Ellenben buták, a legegyszerűbb csapdákba is belefutnak, amit csak felállítotok. Egyetlen céljuk az, hogy elpusztítsanak titeket, a betolakodókat.
Miután legyőztétek őket, újabb akadállyal kell megbírkóznotok. Miután összeszedtétek a szárnyakat, hogyan fogjátok őket levinni a hegyről? Erre kell egy megoldást találnotok most, és hogy ne legyen olyan egyszerű a dolgotok, nem használhatjátok a csontvázakat és zombikat a cipekedésre, két okból. Egyrészt, ha a hullák hozzáérnek a húshoz, akkor már senkinek nem lesz gusztusa megenni a belőlük főzött ételt, másrészt a hosszú úton varázserőtök túlságosan kimerülne a mozgatásuk miatt. A kreativitást díjazom, hajrá!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dead Shadorick
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Aug. 14.
Age : 29
Tartózkodási hely : titok

Karakter információ
Céh: Skull Order
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Az étel művészete   Szer. Márc. 21, 2012 6:42 pm

Lassú észjárásomhoz csatlakozott a testem is, s az is olyan szinten ellustult, hogy igazából, abból az időből nem is emlékszem sokra. Ki tudja, talán a testem hibásodott meg először, nem is az agyam. Mindez, ez teljesen mellékes dolog, hisz sokkal fontosabb dolgok is történtek ekkor. Például, hogy a groteszk madarakról elkezdtem hallucinálni. A képzelgés igen csak érdekes volt, mivel a jelenlegi helyzethez semmi köze nem volt. A célpontjaim épp egy mezőn legelésztek, azonban nem valamiféle növényeket, hanem embereket. Étkeik mg teljesen frissek és élők voltak, így lakomájuk egyáltalán nem volt csendes. Az emberi sikolyok és kiáltások közepette egy hatalmas sárkány tűnt fel a távolban. A rémek fel sem szegték a fejüket rá, még akkor sem, mikor leszállt tőlük alig száz méterre. ami viszont meglepetést okozott a számomra, hogy a termetes lényről egy ember kászálódott le. A férfi teljes páncélzatban állott ott, kezében egy fenyegetően csillogó pallossal. olyannyira nem voltam magamnál, hogy elkezdtem csodálni a hőst, aki csupán megjelenésével elüldözte a ragadozókat. Az emberek megörültek a megmentő érkezésének, egy óvatlan pillanatban azonban páncéljából egy kard állott ki. a test rögtön a földre hullott, s mögüle én vigyorogtam a kétségbeesett urakra, s hölgyekre.
A rövid történet itt véget is ért, mert feleszméltem, hogy nekem nincs időm ilyes féle butaságokra. Hisz nekem nem az a célom, hogy lassan és biztosan végezzek ezzel a küldetéssel, hanem hogy a világ legerősebb nekromantává váljak s uraljam ezt a Föld nevű bolygót. A hogy miért akarom ezt, azért mert érzem, hogy ezt rendelte számomra a sors. Gyötrelmes gyermekkorom megtanított arra, hogy a joggal való együttélés nem eredményez semmi jót, hisz szüleim is úgy éltek, ahogy azt előírták, s mi lett velük. Valamint egyetlen gyerekkori barátom sem követett el semmi rosszat, s még sincs itt velem. Mióta pedig elkezdtem uralni a mágiám, rájöttem, hogy engem ez elégedetté tesz. az érzés, hogy öntudatán kívül irányítok valakit, s ez által akár más emberek élete felől is döntök. Valahogy megnyugtatott a tudat, hogy erősebb vagyok azoknál, akik körül vesznek. De vajon jót tesz-e nekem az, hogyha mindenkit likvidálok, hisz akkor egyszer csak egyedül maradok ezen a világon. Az pedig olyan unalmas lenne, hisz nem lenne senki, aki szórakoztatna. De ezen majd ráérek később agyalni, hisz világra törő terveim beteljesüléséhez még rengeteg idő szükséges. Egyelőre el kell intéznem ezeket a tollas nyomorékokat.
Kicsit hosszú várakozási idő után, de megidéztem három ínycsiklandozó hullámat. Ez alatt nem azt kel érteni, hogy a testek épek, s jó zsírosak voltak, hanem hogy viszonylag egyben voltak. Bábjaim nem tétováztak, azonnal felhívták magukra a figyelmet. A bolond állatféléket sem kellett sokat kéretni, azonnal rákaptak a csalira. „Társaim” próbáltak ellenállni, azonban tehetetlenek voltak. Lényegében nekik nem is az volt a dolguk, hogy legyőzzék őket, hanem, hogy elintézzék, hogy legyen időnk néhány tollal könnyebb tenni delikvenseinket. Társaimnak jeleztem, hogy várjunk még egy kicsit, hadd végezzenek áldozataink. Remélhetőleg ugyanis, miután végeznek a falatokkal ledőlnek egy időre emészteni, s akkor jön el a mi időnk. A másodpercek hihetetlen lassúsággal teltek, a madarak hihetetlenül lassan ettek, minden falatot addig rágcsáltak, míg az valósággal le nem csúszott torkukon. Már-már idegesítő mérnöki óvatossággal ették a tehetetlenembereimet, amely kis feldühített. Nem mintha, bármit is éreznék a rothadó testük és ellenállhatatlan szaguk iránt, de egyszerűen rosszul esett, hogy ily elítélendő úton végzik. Magamban már fel is esküdtem arra, hogy hasonló sorsot fogok elrendelni a számukra. Eme égbekiáltó eskü után kicsi szívem megnyugodott, s hidegvérrel vártam ki, a lakoma végeztét.
A jól lakott monstrumok nem zavartatták magukat, ledőltek a hóba aludni. El sem hittem, hogy ezek a veszélyes ragadozók milyen gondtalanok is valójában. Úgy véltem, hogy ezek a rendet parancsoló állatok ennél büszkébbek, s okosabbak. Az idő azonban nem állt meg, így én sem. Merénylői óvatossággal indultam meg az áldozataim felé. Minden egyes lépésemet többször is átgondoltam, mintha az életem múlna rajta. Ki tudja, talán tényleg életveszélyben voltam, de ez már sosem derül ki, hisz nem hibáztam. Nem is telt olyan sok időbe s ott álltam az egyik pihengető élőlény felett. Lélegzetemet próbáltam, úgy szabályozni, hogy azzal a lehető legkevésbé zavarjam őt. Mielőtt elkezdtem volna leoperálni róla a tollait körbetekintettem. Társaim hasonlóképp megérkeztek a „célegyenesbe”, s ők is valamiféle megerősítésre vártak, hogy igen, kezdhetjük. Mivel ők nőből voltak, úgy véltem nekem kell a kezembe vennem az irányítást. Szóval nem vártam tovább belevetettem magam a célszerek megszerzésébe. Próbáltam minél kevésbé ragaszkodó részeiket keresni, hogy ezzel se hívjam fel a figyelmüket annyira. Hiábavaló volt azonban minden óvatosság, hiszen, ahogy az várható volt, előbb vagy utóbb észrevettek bennünket a dögök.
Mikor észrevettem, hogy a dögnek kinyílt a csipája, első dolgom volt a tollait biztonságos helyre menekíteni. Miután ezt megtettem a lassúfelfogásúra tekintettem, ő pedig immár állva tekintett le rám. Bár emberek között hatalmas termet voltam, nála mégis több mint egy méterrel hatalmasodott fölém. A „nem a méret a lényeg” gondolat megemésztése után határozottan szemébe tekintettem. Ő is elkomolyodott, s kezdetét vette egy kemény szempárbaj az igazi harc előtt. Normális esetben minden bizonnyal vereséget szenvedtem volna a küzdelem eme formájában, de mára már dörzsölt játékossá váltam ebben is. Segítségül hívva a terror varázslatomat, ugyanis hihetetlen előnyre tettem szert. A csetepaté vesztese meglepődött, s fura számomra ismeretlen madárhangot kiadva torkán csapdosni kezdett termetes szárnyával. Az égben tovább folytatta az irritáló rikácsolást, miközben félelemtől meggyengült szemével továbbra is engem figyelt. A jelenet láttán jogos önbizalom fogott el, s diadalittas vigyor fogott el. Ettől a ponttól kezdve már csakis én kerülhetek ki győztesen ebből, az így már teljesen értelmetlen küzdelemből.
A földhöz hajoltam, s onnét két halálpengét húztam ki. Nem gondolván arra az eshetőségre, hogy a bolond teremtés elég gyors lenne, e rövid elgyengült pillanatot is kihasználni a meglepetésszerű támadásra. Már pedig így volt. Az állat mintha uralná a levegőt, oly sebességgel csapott le rám. Éppen hogy csőrét el tudtam hárítani az egyik pengémmel. Karmait belemélyesztette a mellkasomba, s a földre taszított. Biztos vagyok benne, hogy ekkor már többen pánikba estek volna, azonban én harcedzett mágus voltam. Nem sajnáltam a vérem áldozni, a győzelem érdekében. A madár nyomta lefele a csőrét, hogy az élethez fontos fejemet elpusztítsa. Én azonban visszanyomtam a pengémmel, miközben a másikkal egy hirtelen csapás mértem a jobb szárnyára. Miután belevágtam a szárnyába az eszközt, elkezdtem húzni lefele. A blizzardvern ismét éktelen rikácsolásba kezdett, de én nem kegyelmeztem. Egészen addig húztam le a pengét, amíg a monstrum ismét az égbe nem menekült.
A levegőbe néhány árnydenevért küldtem felé, egy kerülő úton, hogy észrevétlenül sújthassanak le rá. A földről felállva elhajítottam felé az egyik halálpengém, ami elől ő természetesen kitért. Mikor közel éreztem hozzá a denevéreket hat csont fogat küldtem felé,majd egy árny öklöt és egy sötét lökéssel is megajándékoztam a kedves teremtést. Miközben a szárnyas érdekes pillanatokat vesztegetett azzal, hogy megfigyelje, miféle lények piszkálják gigászi testét, addig a csapások egyre közelebb kerültek hozzá. Mikor észrevette a közelgő veszélyforrásokat, néhány másodpercig még dózott a páiknak is, s csak utána próbált meg elmenekülni. Terve azonban meghiúsult, sérült szárnyába egy további csont fog fúródott bele, amíg a máikba három is becsapódott. A többi átkom pedig az arcába kapta meg.
A ritka faj képviselője néhány pillanatra elvesztette az eszméletét és elkezdett a föld felé zúgni. Magamnak tettetett izgalommal fürkésztem a lény zuhanási pályáját. Mikor erőteljes puffanással a talajra érkezett, rögtön fel is eszmélt. Erőteljes testalkatának hála nem sínylette meg annyira az utóbbi másodperceket annyira, hogy teljesen harcképtelenné váljon. Szárnyai azonban olyannyira tropává váltak, hogy csak erős fájdalmak árán tudta mozgatni. Egy idő után azonban megszokta a fájdalmat, s bár nem olyan magasra, mint ezelőtt, de felemelkedett. Mozgása látványosan lelassult, ezért sokkal könnyelműbbé váltam. Ismételten lehajoltam egy halálpengéért, s ő újból gyors támadásba kezdett. Terve azonban sérülései miatt nem valósult meg, mert időben észrevettem a turpisságot. Önbizalmam nem engedte, hogy még idő előtt véget vethessek a tervének, ezért vártam. Egészen addig, amíg leheletével meg nem támadott, s ilyen módon meggyengített. Szájszaga nem volt büdös, azonban enyhe fagyasztó hatása megállította néhány pillanatra az agymozgásom. mikor „kiolvadt” tudtam, hogy eredeti tervem, hogy a pengét elhajítva megölöm az ellenséget nem fog beválni. Kezemben ugyanis csak minimális erőt éreztem, egyáltalán nem eleget arra, hogy kellő erővel dobjam el a fegyvert. Buksimat erősen törve az erősebbik kezem a feje irányába fordítottam, s három csont fog segítségével legyőztem az ellent. A támadásaim egymás után csapódtak be, s a célpontom mindet megérezve szinte a földre robogott.
Feladatom végeztével mellkasomba erős fájdalom hasított. Ennek hatásár rögtön a földre térdeltem, miközben fájó részem erősen szorítottam. Harc közben észre se vettem, hogy ennyire keményen megsebzett a vad jószág. Szememből majdnem könnyek potyogtak ki, ám sikerült visszafojtanom ezt az indíttatást. Ekkor azonban tüdőmbe, mintha nem jutott volna elég levegő. Nem tudom, milyen okból, de a földre fektettem fejem, éppen a lábaim elé. Szemeim lehunytam és próbáltam megnyugodni. Próbáltam egyre több levegőt beszívni, ami össze is jött, s hamar tele is lettem vele. Ennek hatására pedig gyorsan ki is fújtam a levegőt. Majd állapotom elkezdett javulni, s egyre lassabban tudtam venni és kifújni.
A roham elmúlása után elkezdtem gondolkodni, mi lehetett az oka ennek a hirtelen reakciónak. Ezelőtt is volt, hasonló sérülésem, s mégis megúsztam effajta szenvedés nélkül. Lehet, hogy a tengeri kirándulásom alkalmával összeszedtem valamiféle egészégi problémát, ami miatt sokkal jobban érzem a fájdalmat. Vagy egyszerűen csak ez a lényerősebb volt, mint eddigi elleneim.
Ezt a témát azonban inkább későbbre halasztottam és a zsákmányra tekintve elkezdtem azon agyalni, hogy mégis, hogyan tudnánk könnyűszerrel levinni ezeket a hegyről. Törökülésbe ültem, s államat a kezemmel alátámasztottam. Ideiglenesen, ezt a pozíciót neveztem ki, az elmélkedő „állásnak”. Hiába, hogy igazából nem tudtam jobban gondolkodni, de ha már így döntöttem, akkor legyen az. Miközben az államat simogattam íriszeim az itt élők fészkeire vándoroltak. Természetesen agyamban már meg is fogant a terv, amit hamarosan felvázolok a társaimnak, ha végeztek saját dolgukkal.
-Mi lenne ha a fészkeken juttatnánk le innen a szárnyakat?
-Remek ötlet... - válaszol Dead a legkevésbé sem kedvesen, de nem is vártam tőle mást az eddigiek alapján legalábbis nem.
-Akkor ezt megbeszéltük… - Terveztük el társammal, majd hozzáz is fogtunk.


A hozzászólást Dead Shadorick összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Ápr. 09, 2012 9:20 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elizabeth Colmen
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 159
Aye! Pont : 0
Join date : 2010. Nov. 05.
Age : 23

Karakter információ
Céh:
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Az étel művészete   Hétf. Ápr. 09, 2012 10:01 am

Miközben azt várom, hogy Dead elterelje a Blizzardvern-ek figyelmét, addig leguggolok Kira mellé és a fejét simogatom aki ennek köszönhetően csak jól esően elfekszik a hóban nem is törődve annak hidegségével, sem a tőlünk nem messze lévő szörnyekkel.
Miközben a kis tigrisről ismét felpillantok a Blizzardvernekre rá kell jönnöm, hogy már három le is szakadt a bandától és éppen a másik nekromanta hulláit kezdik el követni amiket jó ízűen kezdenek el falatozni. S mivel már sikeresen megedződött a gyomrom, nyugodtan és mindenféle undor nélkül figyelem ezt a nem mindennapi lakomát, de a kis tigris ahelyett, hogy figyelne csak undorodva elfordul miközben mancsával orrát piszkálja, valószínűleg a hullák árasztotta irtózatos bűz zavarja, bár nem értem, hogy nem szokta még ezt meg...
-Te ezt, hogy bírod nézni? Ráadásul büdös is van...- Nézz rám Kira már-már érdeklődve majd egy pillanatra a lakomára nézz, de fejét rögtön vissza is fordítja s tekintete ismét az én arcomat pásztázza.
-Szégyen, Kira, ragadózóként ezt te nem tudod nézni? - Mosolygok a kis szőrgombócra aki válaszom után kissé el is fintorodik.- Lehet, de ez én hulláimnak a szaga se jobb, érdekes módon azt bírod...
-Az más... - morran majd csak, hogy megmutassa, hogy igenis bírja visszafordul s a szörnyeket kezdi el ő is figyelni amik már majdnem teljesen elfogyasztották a zombikat.
-Ha te mondod- jegyzem még meg halkan majd felállok és már úgy figyelem az eseményeket, ahogy a célpontjaink lefekszenek a hóba pihenni. Őszintén szólva ezt a tettüket teljes mértékben meg tudom érteni, én is lefeküdnék egy ilyen kiadós evés után… bár tény az evési szokásaink kissé eltérőek.
A nekromanta lassú megfontolt léptekkel indul el a Blizzardvernek felé és én is és a másik lány is követjük példáját. A lehető legóvatosabban próbálok közelíteni a szörnyekhez, hogy biztosan ne ébresszem fel őket, nem áll szándékomban velük harcolna, nem félek tőlük, de túl könnyedén tépték szét a zombikat, ahhoz, hogy elvegyék a kedvem attól, hogy közelebbről is megismerkedjek a csőrükkel…
-Kira maradj itt- szólok még oda a kis tigrisnek mielőtt még túl közel jönne ő is a ”madárkához”, nem akarom, hogy megsérüljön, mert most úgy sem tudna segíteni. S ezt ő is nagyon jól tudja ezért nyugton is marad, de látom rajta, hogy nem tetszik neki a dolog.
Ahogy végre odaérek a Blizzardvernhez előveszem egyik tőröm s megfontolt, óvatos mozdulatokkal próbálom a szárnyát megkaparintani magamnak, de sajnálatos módon engem nem nagyon kedvel Fortuna ezért a szörny valószínűleg a fájdalom miatt amit okoztam neki kinyitja szemeit, s ahogy kicsit észhez tér, kinyitja száját s rám lehel, én pedig épp időben kapom bal kezem arcom elé, ahhoz, hogy a lény fagyos lehelete inkább azt érje. Bár be kell vallanom ez valahogy nagyon nem esett jól, komolyan úgy érzem mintha még a vér is megfagyott volna az ereimben, de sajnos nem sok időm maradt ilyen apróságokkal foglalkozni, mert a Blizzardvern hirtelen felkell és ahogy felpillantok rá ismét rá kell jönnöm arra, hogy nem kicsit magasabb nálam és ez amúgy nem kis önbizalmamat és egomat rendesen rombolta. Hogy miért? Mert nem szeretem kicsinek érezni magam és ez a lény mellett túlságosan is annak érzem magam.
-Dark Blast!- Mondom még mielőtt a szörny bármit is tehetne de ahelyett, hogy a támadásom eltalálná az ellenfelem inkább a levegőbe emelkedik, ezért is ismét ugyanezzel a támadással próbálkozok s szerencsémre, most sikerül is eltalálnom a Blizzardvernt. Ami a támadásomat szinte meg sem érezte sőt még azon feldühödve indul meg felém én pedig gyors egy csontdárdát varázsolok elő, hogy visszatudjak támadni miután kitérek a szörnyike támadása elől, ez azonban nem nagyon jön össze mert nem tudok időben kitérni így csőrével sikeresen megsebzi vállam, de ettől függetlenül eléggé figyelek ahhoz, hogy dárdám hegyét még a lény mellkasába szúrjam, mire az csak hangos rikácsolásba kezd. Ezt kővetően a lény ismét a magasba emelkedik azonban ami nagyon meglep az, hogy a hátán ott csimpaszkodik Kira is miközben a szörny szárnyát próbálja eltávolítani a helyéről.
-Szőrpamacs, gyere le onnan! – Szólok rá a kis vakarcsra s a Blizzardvern pedig ez idő alatt azzal van elfoglalva, hogy lerázza magáról a kis tigrist, de az erősen kapaszkodik a lénybe, nekem pedig hirtelen egy ötletem támad arra, hogy hogyan is győzhetném le a szörnyet.
-Dark Blast! Dark Blast! – Varázsolok kétszer is egymás után s meg sem várva a sötét lövedékek célba értét rögtön két csontdárdát is dobok a lény felé, ami végre mintha azt mutatná, hogy megérezte a támadásom mert a föld felé kezd zuhanni hála a testéből kiálló dárdáknak köszönhetően.
-Ugorj, Kira!- Kiáltok a kis kedvencemre mire az kivételesen rögtön teljesíti azt amit mondok és elrugaszkodik a Blizzardverntől s egyenesen a kezeim köré ugrik. – Szép ugrás volt!
-Köszi, hogy elkaptál- motyogja majd odabújik hozzám, ami kissé meglep mert ezt csak a kikelése utáni pár napon csinálta és mikor félt. S ekkor villámcsapásként ér a felismerés, hogy Kira tényleg fél, s ezt bizonyítja azt is, hogy kissé remeg kezeim között.
-Nyugalom már vége van!- Suttogom neki miközben a fejét simogatom, de nem nyugtatgathatom tovább a kis tigrist mert a Blizzardvern felkel a földről és felénk indul.
-Most tényleg maradj itt!- Szólok a kis familiárisra miközben leteszem a földre ő pedig messzebb rohan, én viszont a szörnyre emelem tekintetem ami lassú, csoszogós léptekkel halad felém, de ahogy ismét egy sötét lökéssel próbálnék rá támadni az inkább magától összeesik, felettébb nagy örömömre, de hogy megbizonyosodjak arról, hogy biztosan meghalt. Ezért még egy csontdárdával jutalmazom meg élettelen testét és végre magamhoz veszem a szörny szárnyait, majd a tigrissel együtt sétálok oda Deadhez, miközben egyre azon jár az agyam, hogy hogyan kéne a szárnyakat eljuttatni a vendéglőbe, mert hogy én addig nem cipelem az biztos. Első ötletem az volt, hogy kedves holtaink végzik el ezt a kellemes feladatot, de ezt rögtön el is vetem mivel nem igazán szeretnék abból enni amihez ők hozzáértek.
Ahogy Kirával odasétálunk Deadhez ő nem szól semmit csak nézelődik, mintha éppen azon gondolkozna, hogy hogyan vigyük le innen a szárnyakat.
-Nem fáj a vállad?- Kérdez hirtelen Kira miközben az egyik közeli fészket piszkálja a mancsával.
-Nem- Hazudok szemrebbenés nélkül, bár nem is olyan nagyot, mert annyira nem fáj a vállam, de mégis csak kellemetlen. Majd szavaim után Kira odasétál hozzám és leül a lábam mellé, miközben nekem csak egyre azon jár az agyam, hogy hogyan is kéne a szállítást megoldani.
-Mi lenne ha a fészkeken juttatnánk le innen a szárnyakat?
-Remek ötlet... - válaszol Dead a legkevésbé sem kedvesen, de nem is vártam tőle mást az eddigiek alapján legalábbis nem.
-Akkor ezt megbeszéltük… - Bólintok majd neki is állok a terv megvalósításához.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cancer
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 297
Aye! Pont : 5
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 28

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Az étel művészete   Szer. Ápr. 11, 2012 5:13 pm

Melanie, ebben a körben már újra csatlakozhatsz a küldetéshez!

Ügyesek voltatok! A Blizzardwernek szárnyai egyben vannak, és még szánkózni is tudtok velük! A fészkek megszerzése nem esik nehezetekre, a többi állat nem neheztel azért, hogy eltüntetitek a fészkeket (amelyekben nincs tojás). Miután felerősítitek a fészekre/fészkekre a kaját, indulhattok is lefelé! A közelben van egy lejtő, amely alkalmas az extrém szánkózásra. Néhol kissé ugráltok, de épségben leértek a faluig, és ami még fontosabb, a nehezen szerzett zsákmány is felkerülhet egy expresszvonatra, egy hűtőkocsira. Az első kaja kipipálva, kettő maradt!

Miután megveszitek a jegyeket, fáradtan elnyúltok a helyeteken, azzal a boldog tudattal, hogy még a feladat kétharmada előttetek van. Válasszátok ki, mi a következő kaja, és írjátok le, milyen a környezet, ahova érkeztek a vonattal! Magáról a begyűjtendő dologról még ne írjatok semmit!

(Igen, ez tényleg egy rövidebb kör, így nem is várok el hosszú posztot. Ha Melanie-t nem sikerülne elérni mondjuk 5 napon belül, szóljatok!)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elizabeth Colmen
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 159
Aye! Pont : 0
Join date : 2010. Nov. 05.
Age : 23

Karakter információ
Céh:
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Az étel művészete   Vas. Ápr. 22, 2012 9:13 pm

A szörnyeket figyelve sétálok oda kis tigrissel az egyik fészekhez amiben szerencsémre egy tojás sem volt, amit ugyan kissé nehézkesen, de ellökdösök Kirával a lejtőig majd a többiekkel elindulunk le a lejtőn, s sajnálatomra kissé nehézkesen sikerül csak irányítani a rögtönzött járműt, de Kira láthatóan élvezi a száguldást annak ellenére is, hogy néhol eléggé ugrálunk, vagyis majd kiesek a fészekből…
-Mitől féltél nem rég? – Használom ki ezt a kis időt egy kis beszélgetésre aki csak szimplán mered előre, ahelyett, hogy válaszolna ezért inkább tovább nem is piszkálom, ezzel majd elmondja ha elszeretné.
-Végre megérkeztünk!- Suttogom miközben kikászálódok a fészekből Kirával a vállamon, s az egyik expresszvonatra fel is rakjuk a szörnyek szárnyait.
-Mi legyen a következő?
-A gollak- vágja rá rögtön Kira ahelyett, hogy a többiek mondanék, de mivel ők is rábólintanak erre a választásra így megvesszük a jegyeket s végre valahára leülünk. Egy halk sóhaj szökik ki ajkaimon mikor végre nem a saját lábaimon kell már állnom, a kis tigris pedig letelepszik a lábamra, s mivel a többieknek ahogy látom nem áll szándékában beszélgetni, ezért én is csöndbe maradok, közben pedig Kira fejét simogatom már-már ösztönös mozdulatokkal. Ő pedig egyre csak közelebb bújik hozzám s pár perc elteltével el is alszik ölemben ezért én csak az ablak felé fordulok s a kinti tájat figyelem. Az elsuhanó fákat és bokrokat, a világoskék eget melyen pár felhő is helyett foglalt.
-Megérkeztünk! –Piszkálom meg a kis tigrist aki álmosan nyitogatja szemeit miközben a többiek felállnak és elindulnak le a vonatról s miután végre Kira is magához tér mind a ketten elindulunk le a vonatról s ahogy leszállunk egy nagy erdő képe tárul szemeink elé, melynek fái magasan törnek az ég felé és a rajtuk tanyázó madarak hangos csiripelése fogadott minket.
-Szép hely – szólal meg a kis szőrgombóc miközben mancsával az előtte lévő kis virágot piszkálja én pedig válaszként csak bólintok s az erdőt figyelem, valahogy semmi kedvem nincs most oda bemenni, de mivel csak fák vesznek minket körül így nem valószínű, hogy máshol lennének azok a valamik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dead Shadorick
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Aug. 14.
Age : 29
Tartózkodási hely : titok

Karakter információ
Céh: Skull Order
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Az étel művészete   Szer. Május 16, 2012 5:38 pm

A kimerítő küzdelmet követően szerettem volna rövid időre kikapcsolni a társaimat, azonban erre sajnálatos módon nincs lehetőségem. Ugyanis, ha én figyelmen kívül is hagyom jelenlétüket, ők akkor sem fogják megvárni, hogy elegendő életerővel rendelkezzem hozzájuk. Az állatos hölgyemény elindult egy fészek felé, amit kis kedvencével, ha nehezen is, de ellöknek a lejtőig, majd miután a csapat összes tagja, a zsákmánnyal együtt beszáll a több funkciós „járműbe” elindulunk a hegy aljára. Az út során senki nem értette a másik szavát, így volt alkalmam kikapcsolódni és pihenni. A talaj kellemetlen csúcsosodásai és mélyedései sem tehettek semmit, rövid sziesztám ellen. Mikor véget ért a kirándulás, megvártam, amíg a hölgyek kiszállnak, ugyanis rettentő udvariasnak szerettem volna tűnni a szemükben. Nem azért, mert a közelükbe akarok volna férkőzni, hanem mert egyszerűen lusta voltam hamarabb megmozdulni és egy remek indoknak látszott.
Az értékes zsákmányokat hangtalanul szállítottuk egy hűtőszekrénybe, amit egy expressz vonat vitt tovább. Nehezen váltam meg a megszerzett csomagtól, de nem volt más lehetőségem, ha mihamarabb végezni szerettem volna. Márpedig ez volt a célom és nem más. Szerettem volna minél előbb megtölteni a bendőmet az ígéretesnek tűnő étellel. A körbevevő arcokról semmit nem tudtam leolvasni, de talán, ha kicsit jobban érdekeltek volna az érzelmeik, többet tudok meg. Azonban ez nem így volt, úgyhogy folytattam halk tudatlanságomat.
Miután a könnyebb dologgal végeztünk, el kellett döntenünk, merre is tovább. Nekem és a néma nőnek ebbe a témába azonban nem volt cseppnyi beleszólásunk sem. Ki tudja, talán jobb, is, hogy a dög döntött, így sikerült megszabadulnunk egy hosszas diskurálástól, ami talán a csapat szétomlásával végződött volna. Ezek után megvettük a jegyeket és megkezdtük csendes utunkat. A járműn elfoglalva a helyünket a legtöbben, köztük én is, alaposan elnyújtóztak. Sem testem, sem lelkem nem bírta megzavarni semmi a világon, az újabb sziesztában. Gondolataim egy fensőbb parancsnak engedelmeskedve elvonultak a célom útjából és teljes figyelemmel bírtam adózni a pihenésnek. Érkezéskor valahogy sikerült életet lehelnem a tagjaimba és kivánszorogni a kényelmes fekhelyemből.
Az ég viszonylag tiszta volt, s reméltem, hogy nem kell esőben kutatnunk majd a vadak után. Lejjebb hatalmas fák pislogtak rám, amelyekről madarak csipegtek ránk. A kiálló növények a szél ritmusára balra, s jobbra dülöngéltek. Mintha üdvözölnének bennünket a körükben. Otromba arculatuk miatt azonban kissé ijesztőként hatottak a számomra. A talaj a fák rávetülő árnyékai miatt néhol eléggé megbízhatatlannak tűnt. Mintha a sötétben egész más szerepe lenne neki. Elsőként indultam meg kis csoportomból a hely kutatására, amiért kissé zavarba is estem. viszont nem tekintettem vissza, mert nem akartam, hogy zavarom észrevegyék a leányzók.

/Bocsi a késésért ^^”/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cancer
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 297
Aye! Pont : 5
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 28

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Az étel művészete   Kedd Jún. 05, 2012 10:49 pm

De mi is az a Gollak?

A helyieken szinte látszik, ahogy beindul a pavlovi reflex: amikor megkérdezitek őket a növényről, szinte nyáladzani kezdenek, és földöntúli boldogságot sugároz arcuk, ahogy a belőle készült finomságokra gondolnak, és csak hangos szólongatással lehet kirobbantani őket az álmodozásból. De kissé zavarba jönnek, amikor megkérdezitek, hogyan lehet felismerni a növényt, mert nem sikerült még háziasítani. Csak az ehető részét ismerik, ahogy az a tányérjukra kerül: nagyjából harminc centi hosszú, uborka alakú termés, világoskék színben. A piacon természetesen nem találni, így magatoknak kell beszerezni!
Egy szerencsétek van: a betakarításért felelős férfi köztiszteletnek örvend, így azonnal el is irányítanak titeket hozzá. Egy viszonylag fiatal, ámde törött lábú férfival ismerkedtek össze, aki meglehetősen jó kedvében van, hogy valakit érdekel a munkája. A szokásos tiszteletkörök megtétele után ezzel a leírással áll elő:
- A termést hozó gollak indás futónövény, nagyjából tíz-tizenöt méteres. Méghozzá ritka gyors fajta, egy vágtázó lovat is lehagy, ha figyelmetlenül próbáljátok leszüretelni. A kacsok szorítása elég erős ahhoz, hogy a mozgáshoz használt faágakon mély nyomot hagyjon. A horpadások egy-két órán belül eltűnnek - a friss vágások megtalálása az alacsony faágakon az egyetlen mód, hogy megtaláljátok a gollakot. De legalább könnyű felismerni..
Egy kisebb üvegcsét kaptok, benne növénynyugtatóval, amelyet rá kell csepegtetnetek a gollakra, mielőtt elkaphatnátok. Induljatok el az erdőbe, és induljatok el némi bolyongás és agresszívabb mókusokkal való találkozás után egy friss csapáson!

/Dead, nálad is szeretnék párbeszédeket látni!/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dead Shadorick
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Aug. 14.
Age : 29
Tartózkodási hely : titok

Karakter információ
Céh: Skull Order
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Az étel művészete   Vas. Szept. 30, 2012 11:40 pm

Sajnálom, de szeretném jelezni, hogy ebből a küldetésből kilépek, tekintve, hogy egyszerre két futó magánküldetése lehet egy embernek!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Az étel művészete   

Vissza az elejére Go down
 
Magánküldetés: Az étel művészete
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» [Küldetés] Sword Arti Nyomozók
» [Küldetés] A Pók Kazamata
» [Küldetés] Az elrabolt ara
» Ishimaru Hatsuharu

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: