HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Magánküldetés: Psycho Circus

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Pantherlily
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 166
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 05.

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 10
Jellem:

TémanyitásTárgy: Magánküldetés: Psycho Circus   Pént. Jan. 06, 2012 6:51 pm

A közelmúltban egy új őrület rohant végig Fiore lakosságán. A királyságot, egy eddig senki által nem képviselt irányvonalat bemutató társulat járja, mely cirkusznak tartja magát, nevettetés és az általános értelemben vett szórakoztatás helyett azonban rettegést, undort és rémálmok egész tárházát vonultatja fel. Mind e mellett bizarr, sötét mágiával és utalásokban Zereffel is kapcsolatos produkcióik - noha nem is minden esetben konkrétan, mégis kétségbevonhatatlanul - egy magasztosabb célt és a kiválasztottak felemelkedését sejtetik.
Sosem közvetlen nagy városokban vernek tanyát, sőt, előadásaik pontos helyét vagy idejét sem hirdetik hatalmas plakátokon, vagy rikkancsok harsány torkán keresztül. Csak a megfelelő közegben mozgó emberek jutnak hozzá a szükséges információkhoz, akik pedig szétszórják azt a többiek közt. A megrázó és léleknyomorító élmény ellenére is rengetegen keresik őket, mit sem foglalkozva azzal, hogy sokan, titokzatos módon már nem is távoznak a sátrakból. Egyesek szerint ez is csak szóbeszéd, ostoba pletyka csupán, ami tovább növeli a cirkusz hírnevét, mások azonban szentül hiszik, hogy a halál is tagja a társulatnak és félve rezzennek össze már a gondolatuktól is. Van aki szándékosan és van aki véletlenül, van aki egyedül és van aki társaságban, van aki kíváncsiságból és van aki bátorságának fitogtatása végett keveredik porondjuk közelébe, de az biztos, hogy a Psycho Circus neve, ma már senki számára sem ismeretlen.

Mona, te is az utóbbi kategóriába tartozol, szabadon választott módon, sikerül szerezned - egy elsőre kéjgyilkosnak tűnő sunyi alaktól - egy belépésre jogosító, fekete alapon, ijesztő bohócot ábrázoló kis kártyát, ám újdonsült Blue Pegasusos barátnőid közül, egyik sem elég bátor, hogy veled tartson. Már-már nevetségesnek tűnő kifogásaik végül arra sarkallnak, hogy bebizonyítsd, ez csak egy izgalmas show, ők pedig ostobák, hogy lemondanak róla. Minden további nélkül felkerekedsz és elindulsz kifelé a városból. A belépődön szereplő, nagy piros orrú fickó, kezével mutatja neked a helyes irányt, míg feje mellett egy számlálón látható a hátralevő távolság. A mágikus kis GPS nem foglalkozik a terepviszonyokkal, így gonosz mód átvezet téged egy szúrós bokrokkal és kiálló gyökerű fákkal teli kis erdősségen, majd egy bogáncsoktól hemzsegő mezőn is. Jó három óra gyaloglás után, megviselten érkezel egy alacsonyabban fekvő lápos vidék határára, melyben jól kivehető ösvények vezetnek, s melynek közepén ott áll a fekete lila sátorrengeteg. A talaj biztonságosnak tűnik, mégis jobb ha óvatos vagy, bizonyos pontokon igen süppedős tud lenni és ha életveszélybe nem is sodor senkit, ragadós gödreivel, bárkit szívesen megszabadít fél pár cipőjétől. A bejáratnál kígyózó tömeg várakozik, te mégsem állsz még be, néhány percig csak nézelődsz, bámulod a területet. Egy hatalmas sátor mellett négy kisebb helyezkedik el, félkört rajzolva ki. Koponyás maszkot és csontokból kovácsolt vérteket viselő lovak álldogálnak ketreces oldalú kocsik mellett - melyekbe nem lehet belátni - s legelnek, ősrégi csataterekről gyűjtött, ég felé meredő dárdák tövében. A lándzsákra emberi és állati tetemek vannak húzva, melyekről nem lehet megállapítani hogy valóság vagy csak illúzió. A sátrak közt, zömök, koszos kis zöld alakok sürögnek forognak, fekete ruhákban s résnyire elhúzva a függönyt ketreceik elől, véres húscafatokat dobálnak oda...”Hm…ez lenne olyan nagy szám?”
A te postod idáig tartson.

Rohandar és Sorov, titeket legkevésbé sem a kíváncsiság vagy a borzongás utáni vágy hajt, ti ezt nem átélni, hanem előidézni szoktátok. Ti nem is különösebben érdeklődtök ezen amatőr produkció iránt, mesteretek figyelmét azonban mégis felkeltette a társaság nagy tömegeket mozgató ereje és Zereffel kapcsolatos kutatásaik, céljaik híre. Megparancsolja, hogy szaglásszatok kicsit körbe és derítsetek ki minél többet szándékaikról és eredményeikről. Ha bármi használhatót találtok Zerefről, azt szerezzétek meg és tüntessetek el minden nyomot magatok után, ha pedig kiderül, hogy csak átverés az egész, arcátlanságukért büntessétek őket pusztulással. Végeredményében ugyan az mindkét lehetőség, annihiláljátok őket. Annyit tudtok és nem többet, hogy valahol Aramon városának környékén lesznek mostanában, de beállítottságotokból kifolyólag nem esik nehezetekre megtalálni az utat a cirkuszhoz, melyhez odaérve, kerülve a feltűnést álltok a tömegbe és várjátok, hogy rátok kerüljön a sor.
A ti postotok eddig tart.

Kao, te mint az Újraszervezett Mágus Tanács tiszteletbeli tagja, elkötelezetten szolgálod, s odaadással óvod hazád, belső és külső ellenségtől egyaránt. Itt az ideje, hogy tégy valamit Fiore holnapjáért! Aggasztó hírek érkeznek mindenhonnan, az emberek félelemmel vegyülő rajongással beszélnek egy különös társaságról, amely cirkusznak titulálja magát, de az is lehet, hogy egy új, álca mögé bújt sötét céhről van szó. Feljebbvalód magához rendel s informálva téged ezen eseményekről, közvetlen parancsba adja az ügy mielőbbi felderítését. Azonban egy esetleges baklövést elkerülendő, azonnali közbelépés helyett, alapos kivizsgálást rendel el, s ki más is lehetne erre alkalmasabb mint a hírszerzési egység, egy sokat látott katonája. Nincs könnyű dolgod, csak egy városnevet kapsz, „Aramon” és két napot, hogy nyomára bukkanj a Psycho Circusnak. Hogy egy lepukkant kocsmába betévedve keveredsz e bele az illetékes emberek társaságába és szerzel egy kártyát, vagy próbálsz szimplán ráakadni egy „terítő” horgára, azt rád bízom.

A te postod addig tartson, hogy a kártya birtokába jutsz és annak segítségével elindulsz célod felé, de még nem érkezel meg.



Határidő: 1 hét
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rohandar Blacksteel
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 839
Aye! Pont : 2
Join date : 2011. Aug. 14.
Age : 23
Tartózkodási hely : Küldetésen

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 13
Jellem: Semleges Gonosz

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Pént. Jan. 13, 2012 3:17 pm

Kopp-kopp-kopp. Hangzott a dörömbölés az ajtómon.
- Ki a fene lehet az ilyenkor? – mérgelődtem.
Voltaképpen nem volt már olyan korán, sőt már kora délelőtt volt. Kinyitottam az ajtót, ahol is az egyik céhtársam ácsorgott.
- A mester hívat téged. – adta át a tömör üzenetet, majd el is ment.
- Na, basszus. Mégis mit akarhat már megint? – tanakodtam, de gyorsan rendbe szedve magam, a mester szobája felé vettem az irányt.
Nem voltam egyedül. Egy másik céhtaggal együtt értem oda az ajtóhoz, és mindketten be is mentünk.
- Remek, látom megérkeztetek. Fontos feladatom van a számotokra. – köszöntött minket Hades mester. - Mint azt talán ti is hallottátok, nemrég egy újfajta őrület kezdett el terjedni Fiórében, bizonyos "cirkusz". Névlegesen a Psycho Circus, egy elsőre teljesen átlagosnak tűnő társulat volt, de újabban más hírek keringenek. Állítólag tevékenységük hozzáköthető Lord Zerefhez, és hogy ez ne legyen elég, aggasztóan nagy tömeget sikerült megmozgatniuk. Fennáll az esélye, hogy számunkra felhasználható információkkal is bírnak. Feladatotok a következő: Hatoljatok be, tudjátok meg a szándékaikat, szerezzetek meg minden hasznos információt, és közbe ne hagyjatok nyomokat! – mondta az utolsó tagmondatot különös hangsúllyal, és a szokottabbnál sötétebb tekintettel. - Ha pedig kiderülne, hogy csak egy rakás csalóról van szó, gondoskodjatok róla, hogy soha többé ne halljunk felőlük. – fejezte be végül a dolgok ismertetését.
- Ez csak természetes. – válaszoltam magabiztosan.
- Jelenleg Amaron város környékén tanyáznak. Távozhattok. – zárta le a beszédet a mester, mi pedig szinkronban válaszoltunk rá:
- Igenis!
Miután kiléptünk a teremből, úgy gondoltam, hogy nem ártana egy kicsikét többet tudnom a csapattársamról, most kivételesen, hiszen ő mégis csak céhtag.
- A nevem Rohandar. Örvendek. – törtem meg a csendet.
- Sorov Mazjef. Kérlek, tegezzük egymást. – mutatkozott be társam is. - Mi a specialitásod, Rohandar? – kérdezte.
- Fekete mágiában utazom. Hullákkal és a sötétséggel elboldogulok. – válaszoltam, majd kissé elmosolyodtam.
- És mond csak, képes lennél a megölt őröket visszaállítani a helyükre? – érdeklődött tovább.
- Nos, gyakorlatilag igen, de értelmük hogy is mondjam... nulla. – válaszoltam kissé szomorkásan. - És veled mi a helyzet? Te mit tudsz? – kérdeztem vissza.
- Mágia szempontjából démon mágus volnék. Foglalkozásilag inkább fejvadász. – felelte. - Épp ezért javasolnám a kamu örök állítását. Rosszul járnánk, ha menekülnünk kéne, és harcra kerülne sor. – mondta.
- Ne aggódj, zárt helyről bármikor meg tudok lépni, vannak megfelelő eszközeim. Mellesleg a lekötés szintén megy, szóval ezt a pontot vállalni tudom. De ha már itt tartunk, arról volt szó, hogy el kell varrni a szálakat nem? – tudakoltam.
- Pontosan. – mondta, miközben néhány fiolát húzott elő. - Csak a konyhát kell megtalálnunk, és nyert ügyünk van. – vigyorodik el.
- Hát nem tudom, én nem igazán vagyok az ilyen dolog híve. Úgy vagyok vele, hogy amit nem én öltem meg, az még nem biztos, hogy halott. De azt hiszem, ezzel még ráérünk töprengeni, először meg kéne tudni, hogy mi van ott pontosan. – fejtettem ki a nézeteimet.
- Részemről az is elég, ha görcsök közt fognak fetrengeni. De igazad van, indulnunk kéne. – erősítette meg.
- Jut eszembe, te hogy szoktál leszállni a hajóról? – érdeklődött.
- Ahogy éppen adódik. – feleltem.
Miután leszálltunk a léghajóról, egészen nyugodt utunk volt. Nem igazán találkoztunk senkivel, és az út jobbára sziklák és erdőségek között vezetett, így nem is volt túl nyitott. Az erdők zöldelltek, így alapvetően eszményi képet nyújtottak, bár az ilyen dolgok engem nem igazán szoktak érdekelni. Rövidesen meg is érkeztünk az uticélunkhoz, mégpedig Amaron városához.
- Körbe kéne szimatolnunk a környéken, hogy ki az, aki tud valamit a cirkuszról nem? – kérdeztem meg társamat, miután már beértünk a városba.
- De. Két óra múlva itt? – hangzott a kérdéses felelet.
- Rendben. Akkor majd találkozunk. – feleltem, majd elváltunk.
Jómagam körbejártam a környék összes kocsmáját, elvégre honnan tudhat meg többet az ember, ha nem a kocsmából, nem igaz? Itt is, ott is csepegtek az információk, és két óra leforgása alatt meglehetősen sokat sikerült megtudnom a névleges cirkuszról. Az információszerző körút lezártával pedig ismét találkoztam a démonmágussal.
- Na, megtudtál valamit? – érdeklődtem.
- Igen. Rengeteg néző lesz, így elvegyüléssel nem lesz a gondunk, ellenben nehezebb lesz tevékenykedni. Ja, és a helyszín is megvan. Nálad?
- A helyszínt én is megtudtam, Valamint azt mondták, hogy a nézők egy része nem szokott kijönni az előadás után. Érdekesnek hangzik. Ráadásul ahhoz képest, hogy nem tudni, hogy hol van, de mindenhol mindent tudnak róla. – feleltem.
- Ezt nem értem. Miért akarnak nagy hírverést, ha közben eltitkolják a helyszínt? – tanakodott.
- Szerintem, ha ott leszünk, akkor már többet fogunk tudni nem? Szóval mehetnénk is. – vetettem fel a gondolatot.
- Igaz. – helyeselt Sorov is.
Így hát megindultunk, hogy felkeressük a cirkusz épületét. Az információk alapján könnyű szerrel megtaláltuk, méghozzá egy kisebb, erdőnek nem nevezhető facsoport rejtekében, a város szélén.
- Szerintem egyenlőre nem kéne összebalhézni senkivel, inkább vegyüljünk el és szaglásszunk körbe itt is. Mit gondolsz? - kérdeztem.
- Én részemről itt maradok a sorban. Még talán hallhatunk valamit. – válaszolta.
- Rendben van, azt hiszem, akkor én is itt maradok, és ha eljön a megfelelő pillanat, akkor beosonok a színfalak mögé. – mondtam el én is a tervemet Sorovnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rouuro Kao
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 513
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Nov. 19.

Karakter információ
Céh: Újraszervezett Mágus Tanács (Hírszerzési Egység)
Szint: 8
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Pént. Jan. 13, 2012 6:44 pm

- Kao, te mint az Újraszervezett Mágus Tanács tiszteletbeli tagja, ki elkötelezetten szolgálod, s odaadással óvod hazád, belső és külső ellenségtől egyaránt, ismét tehetsz valamit Fiore holnapjáért! - A parancsnok csak meglegyintette a mappát, amire addig oda sem nézett, majd lehajította azt az asztalára. - A sok sületlenség, amit összehordanak ezek a tollművészek el tud kápráztatni, de a lényeg legalább kivehető. Aramonban kikötött egy társaság, amiről nem sokat tudunk egyelőre, csak azt, hogy Psycho Circus a neve, és horrort, illetve misztikumot terjeszt.
- Ha jól sejtem nem egy egyszerű rémcirkusz torzakkal.
- Részleteket nem tudok, de tény, hogy nem egy szokványos freakshow. Ami aggasztó, hogy már sötét céh is a cirkusz felé vette az útját.
- Melyik?
- A Grimoire Heart, többek között. Az alkalom kitűnőnek ígérkezhet, és ezt a feladatot is teljesítheti az iroda...
- Vállalom - mondta Kao, és felállt a székéről.
- Mindig is érdekelt - kezdett bele a parancsnok - hogy miért választottad pont a Grimoire Heartot. A három egyikét...
- Pedig tudhatnád. Nem túl nehéz kikövetkeztetni. Ott volt az aktákban, az elfogott tagok vallatásainak kivonatában...
- Azok a a kivonatok meg vannak csonkítva. Az eredetiekhez már senki sem férhet hozzá. Mi lehetett ennyire érdekes mégis?
- Azok, akik válogatták vagy nem gondolkodtak eleget, vagy pedig nem találták többnek a vallomás adott részeit, mint hiedelem, és alá nem támasztott halandzsa. Ez viszont nagyon komoly hiba lehetne. A helyedben kivételezném az aktát és megsemmisíteném úgy, ahogy van.
- Mire célzol?
- A Grimoire Heart valami után kutat, amit a mágia eredetének hív...
- De annak mág csak a létezését sem voltunk képesek megerősíteni soha. Tény, hogy az ősi mágiák erősebbek és koncentráltabbak voltak mint a maiak, de a most ismerteknél korábbra senki sem tudott eljutni.
- Ez még nem bizonyíték a nemlétezésükre.
- Tehát egy sejtésre alapozol?
- Ezt sosem mondtam. Nem emlékszel? Te magad említetted meg a mágikus kutatásomat az első találkozásunkkor. - Kao kisétált a teremből a parancsnok égető tekintetétől kísérve. A férfi a folyosón érte utol.
- Tudsz valamit? Mi a forrásod?
- Ha esetleg idő előtt meghalnék, akkor majd te megtalálhatod a valódi bizonyítékot - mondta Kao, majd tovább indult. - Addig is, a létezésem lehet a bizonyítékod. Tüntesd el azt az aktát...

***

Kao a nap végén már Aramonban volt. Csak annyit tudott, hogy a cirkusz belépőjét bárki megkaphatja, viszont azt, hogy hogyan, illetve mikor, hogyan dolgoznak a terítők, vagy éppen kik azok, azt már neki kellett kiderítenie. Egy bizts volt. Érdeklődni nem érdeklődhetett; ez volt a szabály a helyi utcákon. Még ha a szomszéd szobában voltatok is, a legpénzéhesebb informátor is a város másik felébe irányított, ha hívatlanul kérdeztél a helyiek iránt. Az idegeneket sehol sem szerették.
Ha valahogy mégis találkozni akartál az alvilággal, azzal, aki mákonyt, fekete szeszt, mágikus szert adott el, akkor csak oda kellett menned, ahol a szokás megkövetelte a félrenézést. Volt ahol ez a hely az úri mulató volt, volt pedig, ahol a késdobáló talponálló. Legalább egy ismertetőjel mindig készen állt: őrök az ajtóban, akik valójában csak azt tartották fel, akitől az alvilág tarthatott volna, vagy pedig a dupla fal a vécében, a hátsó szobában, ahová egyre és másra tűnnek el az érkezők, de ez persze senkit sem zavar, értelemszerűen, mert mindenki félrenéz.
Kao erre a helyre tartott. Már a vonat mosdófülkéjében módosított egy kicsit a kinézetén, majd az utolsó megállóhelyek után már csak az ajtóban állva várta, hogy megérkezhessen: nem mehetett vissza a békés kabinba olyan arccal, amit magára rajzolt. Cupán pár helyesen elkent bőrfesték és smink segített, hogy a bőre foltokban elbarnultnak tűnjön, a szemei alatt lila karikák éktelenkedjenek, és egy kevés szárítópor keletről segített abban is, hogy az arca beesettnek és kiszáradtnak tűnjön, pont mint egy alkoholista, vagy mákonyfüggő, akinek már elég a napi betevő hogy talpon maradjon. A vonatról letántorogva, majd az állomás fényéből szinte kimenekülve húzódott be az esteledő utcák mélyére, ahol az árkádok alatt, a hátsó folyosókon bolyongott még órákon, és az alkonyat teljes sötétségbe fordulásán át.
- Oy, tesau, kéne egy kis izé, mi? - Az egyik sötét aluljáróból szólt ki a hang. A gazdája jól kivárva amíg Kao elhalad mellette, majd megfordul, és pislog párat, keresve őt végül elnevette magát. - Persze hogy kell. Menj ki a főútra itt, és a túloldalon ott az udvar. De előtte... Honnan jöttél? - A kérdés mellé egy megbúvó kés is párosult. Kao nem vette észre, vagyis inkább eljátszotta, hogy előre is bukik kissé. A férfi hátrahúzta a karját, látszólag nem vette észre, hogy Kao játszik, akkor hagyta volna a kést szúrni.
- Nem tudom. A vonatról lelökött a kalauz... 'ol vagyok?
- Jó helyen. Csak menj át - azzal a fickó meglökte Kaot, aki áttántorgott az út felé, majd az út túloldalán a félig nyitott kapun át egy szürke, halott udvarba, amiről csak egy fém ajtó nyílt az épület mocskos falán. Az ajtó kinyílt, és a rajta kinéző kétajtós szekrény gyorsan intett. Kao beténfergett, bár akkor már koránt sem játszott annyira súlyosan. A hasonló helyet meg kell tisztelni a józansággal, hogy ne akarjanak a másik kijáraton kivinni és kirabolni egyből.

- Mi kell cimbora - szólt a csapos, amikor Kao leült a pulthoz. - Nem nézel ki jól, valami könnyebbet kezdésnek?
- Ja, vizet. Egy kancsóval - mondta Kao, és törölgetni kezdte magát.
- Vizet? ez nem a szomszéd étterem, fater.
- Akkor adj a vizezett sörödből két korsóval, csak az egyikbe töltsd a sört a másikba meg a vizet.
- Ez meg mi akar lenni?
- Úgy hívják rendelés.
- Na ne szórakozz velem, ember! - A fogdmeg és társa már meg is ugrottak a pultos kiáltására, de Kao kése jókorát koppant a falban. Igazság szerint a gerenda amibe belevágta recsegve tört meg, mivel segített a kés erején a benne levő kristály mozgatásával is. A két jókora tag nyelt egyet-egyet, és vártak.
- Kezdjük előről - szólalt meg Kao. - Hozod a vizemet, nem pofázol, kitöltesz nekem egy teljes sört, a két ideges barátunknak pedig egy egy pohárkát, és minden rendesen megy tovább. Eléggé ki vagyok égve - Kao szavai, mint elixír hatottak, és az alapzaj visszaállt. A háttérből semmi sem mozdult, így a bár szokványos népe tudta, hogy itt az ideje elnézni a dolgok fölött. Ez mindenkinek gyorsan ment, és Kao előtt hamarosan landoltak a kikért italok. Az egyik fogdmeg odacammogott Kaohoz, és egy biccentéssel elvitte az italokat, majd Kao, pár pultnál ülő vidulására lemosta magát a kancsó vizével, és közben jókorákat kortyolt a zúdulatból, hogy visszanyerje a kiszáradt energiáit.
- Mi égetett ki, testvér - kérdezte egy hang hirtelen, majd a mondata végén koppant egyet a pult. Kao kése volt a kezében.
- Kösz - mondta Kao, és eltette a kést. - Túl sok munka...
- És hogy-hogy egy ilyen helyen vezeted le?
- Nincs jobb.
- El kéne nézned akkor ide - azzal a fickó odacsúsztatott Kao elé egy kártyát. A szimbóum és a név máris beleférkőzött Kao agyába.
- Mi akar ez lenni?
- Cirkusz.
- Na ne szórakozz velem, belőlem egy vasat sem vakarsz ki ilyen hülyeségekkel.
- Nem kérek érte semmit.
- Akkor pedig tudhatnád, hogy én sem fogadom el - mondta Kao, és nyugodtan nekilátott a sörének.
- A te választásod - morogta a pacák, és már nyúlt is a kártyáért.
- Miért teríted, ha nincs benne pénzed?
- Ez nem szokványos cirkusz...
- Erre én is rájöttem - a fickó erre közelebb hajolt, és félhangon súgott tovább.
- Halál, őrület, szex, horror. Minden van, amit elbírhat a gyomrod, még olyan is amit már nem. Hehehe - a fickó képén kaján vigyor jelent meg. Kao sejtette, az alak nem erre a helyre volt való. A külseje, és az, hogy mindenki ignorálta a jelenlétét is erről árulkodott. Megtűrték, talán mert jattolt, talán mert fogyasztott...
Kao végül elvette a kártyát, mire a férfi nagy vigyorogva felállt, és kivonult a teremből egy hátsó bejárat felé. Kao szemei megakadtak a kártán. A fekete lapon a bohóc makabráns sziluettje, a tűhegyes fogakban végződő vigyor, és a vörösen megcsillanó szemek magukon tartották az ember pillantását. Kao egy pillanatra visszaemlékezett azokra az időkre, amikor a sablonos napokból az ilyen meghívások felé egyenesen röpült, amikor minden abnormális egy kis élvezetet is tartogatott.
- Olyan, mint egy állat. Vannak ilyen emberek is? - Kuudo kérdezte súgva Kaot, és a gallérja alól bámult a képre.
- Nem. Ez a művészet hatása. Talán lehetséges, hogy láss valami nagyon is életszerűt, ami nagyon nem hasonlít majd semmi eddig látotthoz.
- Ez is egy anomália, amiről meséltél?
- Igen. Az egyik véglet.
- Melyik?
- Ezt neked kell majd eldöntened.
Azzal Kao felállt az asztaltól, és kisétált a helyről. Nem sietett, nem volt hová, hiszen Shasut még másnapra várta, addig csupán meg kellett szállnia egy fogadóban, majd másnap megkeresnie a patakot, amiről az alakváltó beszélt, hogy találkozhassanak, és együtt mehessenek tovább. Kuudo, amint kiértek a szabadba, el is köszönt, és kirepült az éjszakába, hogy vadásszon, és előre megtalálja a partot...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pantherlily
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 166
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 05.

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 10
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Kedd Jan. 17, 2012 10:21 am

Először is - ha már úgy alakult, hogy a következő kör kiírásán túl is posztolnom kell ide - akkor szeretném dicsérő szavakkal illetni Rohandart és Kaot, mint első játékosaim, amiért minőségi és érdekes kezdéssel örvendeztettek meg.

Monától és Sorovtól pedig szeretnék elnézést kérni. Van nekem, egy már előre megírt kis tájékoztatóm, amely a mesélővé fogadásom esetén életbelépő szerződési feltételeket tartalmazza. Tudom az én hibám, hogy nem publikáltam rögtön és naiv, botor mód csak annyit írtam, "Határidő: 1 hét"... de most felülemelkedve eme borzalmas baklövésből született szégyenérzetemen, közzéteszem, hogy a jövőben ne lehessen több félreértés. ^^

Ime hát:

Pár szóban a küldetés menetéről: Egy hetes határidővel dolgozunk, amelytől nem vagy csak akkor kívánok elállni ha a valóban minőségi postok több időt igényelnek, vagy ha egyhangúan úgy határoztok, hogy nem akartok haladni. Késés vagy távollét előre jelezendő nekem, privát üzenet formájában, ezzel azonban nem ajánlatos visszaélni és sorozatosan alkalmazni. Késést egyéb formában, mindösszesen egyszer vagyok hajlandó elnézni. Az értékelést pedig valóban befolyásolja majd a játékos teljesítménye, odafigyelése, hogy mennyire törődött a munkával amit kiadott a kezei közül és hogy hányszor tartotta fel önhibájából a társaságot. ( Természetesen mindez személyre szabottan, mindenkinek saját képességeihez mérten.)

Nah, akkor ezek fényében szeretném folytatni a küldetést, a hiányzások pótlására pedig 3 napot adok, az annyi mint... péntek... legyen péntek este, ez viszont már nem alku tárgya!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sorov Mazjef
Fegyver mágus
Fegyver mágus
avatar

Hozzászólások száma : 106
Aye! Pont : 12
Join date : 2011. Jan. 12.
Age : 25

Karakter információ
Céh: Grimmoire Heart
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Kedd Jan. 17, 2012 4:39 pm

Reggel még a szokottnál is korábban keltem, a hajnal napsugarai már csak az üres ágyamra vetültek. Az utóbbi hónapokban nem jártam el küldetésekre, és ez bizony azzal járt, hogy eltunyultam. Testemen kis zsírpárnák kezdtek felbukkanni, és mivel ezt egyáltalán nem kívántam, úgy döntöttem, ideje újra formába hozni magamat. Napi háromszori edzés, 200 fekvő és felülés, súlyok híján ágyúgolyók emelgetése. Ma is így kezdtem a napot, majd miután elégedetten konstatáltam, hogy egyre kevésbé fáradok el, úgy döntöttem megjutalmazom magam egy kiadós reggelivel. Terv szintjén egészen jól is ment, de a megvalósítással már gondom akadt. Egyik céhtársam volt olyan kedves a lehető legjobbkor bejelenteni, hogy a mester hivat. Az átkozott megvárta, amíg tányérral a kezemben fél méterre vagyok az ellenállhatatlan illatú tojásos pirítósnak, és ekkor állt be elém és mondta el, amit mondani kellett. Szinte biztos vagyok benne, hogy szándékosan tette, de nem volt időm ellenkezni. Nem jó ötlet megváratni a mestert.
Egy számomra még ismeretlen céhtaggal együtt érkeztem meg a mester szobáját záró vasajtó elé, gyaníthatóan ugyanazon okból. Beléptünk, és meghallgattuk a mondanivalóját.
- Remek, látom megérkeztetek. Fontos feladatom van a számotokra. – kezdett bele.
- Mint azt talán ti is hallottátok, nemrég egy újfajta őrület kezdett el terjedni Fiórében, bizonyos "cirkusz".
~ Ejnye ejnye, csak nem került el ez az információ?
- Névlegesen a Psycho Circus, egy elsőre teljesen átlagosnak tűnő társulat volt, de újabban más hírek keringenek. Állítólag tevékenységük hozzáköthető Lord Zerefhez, és hogy ez ne legyen elég, aggasztóan nagy tömeget sikerült megmozgatniuk. Fennáll az esélye, hogy számunkra felhasználható információkkal is bírnak. Feladatotok a következő: Hatoljatok be, tudjátok meg a szándékaikat, szerezzetek meg minden hasznos információt, és közben ne hagyjatok nyomokat! – hangsúlyozta ki a végét.
- Ha pedig kiderülne, hogy csak egy rakás csalóról van szó, gondoskodjatok róla, hogy soha többé ne halljunk felőlük.
- Ez csak természetes. – válaszolta a céh- és majd valószínűleg csapattársam.
- Jelenleg Amaron város környékén tanyáznak. Távozhattok. – fejezte be a beszédét a mester.
- Igenis! – vágtuk rá kórusban.
Elhagytuk a termet, és az erkélyek felé vettük az irányt, legalábbis én arra vettem. Az hogy társam merre haladt nem tudhattam, bár mivel később bemutatkozott, azt hiszem követett.
- A nevem Rohandar. Örvendek. – szólalt meg.
~ Te, ez engem öregnek néz.
~ Biztos összeadta a korunkat. Úgy már matuzsálem lennél.
- Sorov Mazjef. Kérlek, tegezzük egymást. – mutattam be magam. - Mi a specialitásod, Rohandar? – tudakoltam.
- Fekete mágiában utazom. Hullákkal és a sötétséggel elboldogulok. – válaszolta elmosolyodva, mint aki szeret alattomban elbánni ellenfeleivel. Lehet találtam egy nekem való társat.
- És mond csak, képes lennél a megölt őröket visszaállítani a helyükre? – kérdeztem rá.
- Nos, gyakorlatilag igen, de értelmük hogy is mondjam... nulla. És veled mi a helyzet? Te mit tudsz?
- Mágia szempontjából démon mágus volnék. Foglalkozásilag inkább fejvadász. Épp ezért javasolnám a kamu örök állítását. Rosszul járnánk, ha menekülnünk kéne, és harcra kerülne sor. – indokoltam előző kérdésemet.
- Ne aggódj, zárt helyről bármikor meg tudok lépni, vannak megfelelő eszközeim. Mellesleg a lekötés szintén megy, szóval ezt a pontot vállalni tudom. De ha már itt tartunk, arról volt szó, hogy el kell varrni a szálakat nem? – kérdezte.
- Pontosan. – mondtam, és előhúztam néhány méreggel töltött fiolát, jelezve, hogy fel vagyok készülve az efféle helyzetekre. - Csak a konyhát kell megtalálnunk, és nyert ügyünk van. – vigyorodtam el.
- Hát nem tudom, én nem igazán vagyok az ilyen dolog híve. Úgy vagyok vele, hogy amit nem én öltem meg, az még nem biztos, hogy halott. De azt hiszem, ezzel még ráérünk töprengeni, először meg kéne tudni, hogy mi van ott pontosan. – jelentette ki, bár szerintem nem volt igaza. Én teszem bele a mérget, tehát én ölöm meg.
- Részemről az is elég, ha görcsök közt fognak fetrengeni. De igazad van, indulnunk kéne. - értettem egyet.
~ Na persze erős gyomor kell ahhoz, hogy csupán görcsöket kapjanak.
- Jut eszembe, te hogy szoktál leszállni a hajóról? – kérdeztem meg, mert hát furdalt a kíváncsiság. Dennek és Leának ott vannak a csillagszellemeik, Tabunak ott a macskája, de ez a gyerek vajon hogyan csinálja?
- Ahogy éppen adódik. – felelte.

***

A leszállás után nem volt túl nehéz az utunk. Igyekeztünk távol maradni a civilizációtól és elkerülni a forgalmasabb utakat, ami sikerült is. Rövidesen elértük a várost, ahol Rohandar a következő kérdést szegezte nekem.
- Körbe kéne szimatolnunk a környéken, hogy ki az, aki tud valamit a cirkuszról nem?
Ebben egyetértettem, de úgy gondoltam kikötöm, hogy egyedül kémkedek. Nem hiszem, hogy egyeznének a módszereink.
- De. Két óra múlva itt?
- Rendben. Akkor majd találkozunk. – válaszolta, így elváltunk.
Valószínűnek láttam, hogy az előadáshoz még most is gyűjtik a nézőket, és azt is, hogy ezt nem a legnépszerűbb helyeken fogják tenni. Igaz, egy kocsmában jóval több információhoz lehet jutni, de ez nem feltétlen megbízható, mégis, az utam először pont egy ilyen helyre vezetett. Hamar találtam egy olyan társaságot, akik a cirkuszról beszéltek, sőt, erősen ajánlgatták azt egy vézna fiúnak. Amint a srác érdeklődni kezdett, a társaság átment sugdolódzásba, így én is leöltem egy közeli asztalhoz, és feléjük fordítottam a jobb fülem. Ahogy azt sejtettem, egy sikátorba irányították a fiút, innen alig háromsaroknyira. Feltűnés nélkül elhagytam a kocsmát, és az első adandó alkalommal felmásztam a háztetőkre, ahol aztán elmentem a megadott sikátor fölé. A fiú hamar megérkezett, és nem sokkal rá egy szürke csuklyát viselő illető is. Ő volt az informátor.
- Látom jó sokan leszünk… - kezdett bele az informátor, majd eztán átváltott a cirkusz dicsérésére. Ez abból állt, hogy magas végzettséget igénylő, bonyolult szavak áradatát zúdította szerencsétlen ifjúra, aki azt se tudta, vajon a feje van a nyakán, vagy fordítva. Miután ilyen mód szabadon formálható katyvaszt készített az agyából, beletett valami szilárdat is. A helyszínt, jobban mondva az irányt. Ezen a ponton úgy döntöttem eleget hallottam, és megindultam vissza a találkozási pontra, elkerülve azokat az utcákat, ahol már jártam. A megbeszélt időpontban találkoztam Rohandarral.
- Na, megtudtál valamit? – kérdezte.
- Igen. Rengeteg néző lesz, így elvegyüléssel nem lesz a gondunk, ellenben nehezebb lesz tevékenykedni. Ja, és a helyszín is megvan. Nálad?
- A helyszínt én is megtudtam, Valamint azt mondták, hogy a nézők egy része nem szokott kijönni az előadás után. Érdekesnek hangzik. Ráadásul ahhoz képest, hogy nem tudni, hogy hol van, de mindenhol mindent tudnak róla.
- Ezt nem értem. Miért akarnak nagy hírverést, ha közben eltitkolják a helyszínt? – mondtam ki a bennem felvetődött kérdést.
~ Most, hogy jobban belegondolok, az informátor hangsúlya, amikor kimondta…csak nem?
- Szerintem, ha ott leszünk, akkor már többet fogunk tudni, nem? Szóval mehetnénk is. – vágott közbe Rohandar.
- Igaz.
Egy rövid séta volt az út, nem több, de ha a cirkusz valóban sok nézőt akar magának, akkor nem is lehetett volna máshogy. Mégis, a helyszín szerintem nem volt a legjobb választás. Mélyebben kellett volna lennie az erdőben, a nézők akkor is elmentek volna, ha van megfelelő út. Vagy ostoba ez a társaság, vagy van valami más védelmük. Nem árt óvatosnak lenni.
- Szerintem egyelőre nem kéne összebalhézni senkivel, inkább vegyüljünk el és szaglásszunk körbe itt is. Mit gondolsz? – kérdezte Rohandar.
- Én részemről itt maradok a sorban. Még talán hallhatunk valamit. – mondtam. A cirkusz csak nem hagyja szó nélkül a népet.
- Rendben van, azt hiszem, akkor én is itt maradok, és ha eljön a megfelelő pillanat, akkor beosonok a színfalak mögé. – mondta el Rohandar is a terveit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pantherlily
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 166
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 05.

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 10
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Hétf. Jan. 23, 2012 5:56 pm


...A szívembe reggel fekete varjak fészkeltek
Tövises iglicéből pakolva a menedéket
A fájdalom szörnyűséges volt, állhatatlan
De a búcsú tőled még rosszabb, drága bogaram

Legnagyobb sajnálatomra, a csalódottságról nem is beszélve, minden próbálkozásom - még saját magam által kiírt határidőm megszegése- ellenére is KÉNYTELEN vagyok Monát kizárni. Viselkedése elfogadhatatlan, büntetése pedig példaértékű... lenne, ha ez most itt közzé tétetne, de ez más tészta.

No de hogy valami jóról is essen szó, azon túl, hogy Sorov szinte rögvest egy remek poszttal javította a kedvem, mindjárt folytatódik a küldetés! Úgy.. fél, egy óra múlva Smile csak még le kell gépelnem...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pantherlily
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 166
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 05.

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 10
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Hétf. Jan. 23, 2012 7:22 pm

Mona látván a sátrak ijesztően lila árnyalatát és a bárányfelhők véletlenszerűen alakuló rémisztő formáit, úgy dönt, hogy mégsem olyan faszagyerek és inkább visszatér barátnőihez, hogy elismerje, nekik volt igazuk és a vakmerőség nem bátorság, csak a hülyeség átmeneti fölénye a gyávasággal szemben.

Rohandar és Sorov: A sorban álldogálva fülelhettek és nézelődhettek…Előbb említett érzékszervetek sikeresen elkap néhány érdekes mondatfoszlányt. Valaki nem is olyan távol tőletek azt hangoztatja, hogy ő már négy előadás óta kíséri a cirkuszt és hogy őt kiválasztották. Ruhája mérsékelt jómódról, beszéde az átlagnál( ami valljuk be igen alacsony) magasabb műveltségről árulkodik, mégis…haja csapzott és kócos, arca borostás, szemei megsárgultak és tébolyba fordultak, megjelenése ápolatlan, finom cipője lassan leszakad lábáról, az korábban említett öltözék pedig drága holmi bár, de igen mocskos. Ami pedig a szagát illeti, nos vélhetőleg mióta a társulat hű követője, nem igen foglalkoztatta.
Nem akarom mozgatni a karaktereitek, de ha úgy tetszik, közelebb húzódhattok némi információ reményében, vagy állhattok ott tovább ahol vagytok..HA odasomfordáltatok, lehetőségetek lesz végighallgatni néhány igazán részletesen elmesélt, brutális műsorszám leírását, ám azon túl, hogy esetleg jól mulattok vagy elborzadtok a hallottakon, nem tudtok meg semmi relevánst.
Nem akarom mozgatni a karaktereitek, de ha úgy tetszik, meg is szólíthatjátok az úriembert, akinek ily mód további kérdéseket tehettek fel, miket pü formájában várok és válaszolok meg.
A csevegés jól halad, elhangzott már egy két használható információra hajazó mondat is, ekkor azonban az egyik „kisebb” sátorból hirtelen féktelen, hátborzongató üvöltés tör elő. Pár pillanattal később egy szép szóval illetve is szörnyszerű lény ugrik ki, szétszaggatva a lila-sárga vásznat, hatalmas agyarai közt pedig egy félmeztelen, fekete hóhérmaszkot viselő férfit lóbálva. A teremtmény teste abszolút csupasz, bőre fakó rózsaszín, sok-sok heggel tarkítva. Szemei helyén, ha voltak neki egyáltalán valaha is olyanok, a bőr összenőtt, de azt megállapítani hogy a húst összesütötték, vagy már így született, nem lehet. Nyaka púpos mint egy bölénynek, mancsain méretes fekete karmokat visel. Hátát a vállától kezdve egészen faráig, acélos fényű tüskék borítják.
Ijesztő, ijesztő...de meglehet, hogy ez amolyan warm up elem, talán a nyitóműsorszám… vagy mégsem? Négy, az előző, karrierjét eledelként befejező fickóhoz hasonló másik lép elő hosszú, szikrázó végű dárdákkal és szegecses, kampós végű láncokkal kezükben. A bestia tör, zúz, kacskaringózik, de végül is felétek tart és elsőre nem úgy tűnik, hogy a biztonsági szolgálat képes arra, hogy megfékezze.
Döntenetek kell. Felkészültök a harcra, vagy megőrizve inkognitótokat, béna flótások módjára elvetődtök útjából és másra hagyjátok a piszkos munkát. Postotok idáig tart.

Kao: Reggel a hotelszobádban ébredsz, birtokában jó sok szabadidőnek, hiszen olyasféle előadásokat, mint ahova te is igyekszel, nappal nem tartanak, csak alkony után. Ha a városban kívánsz még kicsit szaglászni, nézelődni, kutatni a Psycho circus vagy a Grimmoire Heart után, csak tessék, dél tájékán azonban utolér az éhség. A település szélén baktatsz, amikor is a közeli erdősségből egy szakadt, megviselt fiatal férfi bukdácsol elő, szemében halálos rémülettel. Azonnal a nyakadba veti magát és ruháidba csimpaszkodva könyörög, hogy mentsd meg, mentsd meg a cirkusztól.
Hopp hopp, én itt infószagot érzek. Nyilván számodra sem kötelező semmi, de ha úgy gondolod némi kedvesség nem nagy ár az információért cserébe, nyugtasd meg a szerencsétlent. Ha a segítségnyújtás mellett döntesz siessetek gyorsan odébb, mert pártfogoltad nem érzi magát biztonságban, illetve eléggé éhes is már, hiszen napok óta nem evett.. egy kis mozgó kifőzdénél telepeszetek meg, majd rendeltek és jóízű falatozásba kezdtek. Nincs is jobb a közös evésnél, hát még a közben folytatott beszélgetéseknél. Kérdezz bátran, ő készségesen válaszol majd.(te rámpüzöl én meg visszapüzök) A menü közepén azonban hangja elcsuklik, szemei kidüllednek, feje pedig az ételbe bucskázik. Tehetsz bármit, ez már meghalt. A pultos pedig, aki az imént hátrament „valamiért”, nos már se híre se hamva. Ez így alakult, nincs mit tenni, neked viszont lassan indulnod kell, hiszen már jócskán benne vagy a délutánban. Miután találkoztál barátoddal a folyóparton, a kártya segítségével eljuttok a cirkuszig, amit távolról vesztek szemügyre és nyugtázzátok, hogy igen nagy a felfordulás…
A te köröd idáig tart.


Tekintettel a kérdezz felelek játékra és egyéb résztvevőket érintő tényezőkre, a határidő erre a körre két hét azaz 14 nap
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rohandar Blacksteel
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 839
Aye! Pont : 2
Join date : 2011. Aug. 14.
Age : 23
Tartózkodási hely : Küldetésen

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 13
Jellem: Semleges Gonosz

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Szomb. Feb. 04, 2012 5:26 pm

A sorban ácsorogva hirtelen felfigyeltem egy igen érdekes mondatfoszlányra, melyet követően tovább is hegyeztem a fülem:
- ... állítom, hogy jobban tudom, mint te vagy bármelyikőtök, hiszen már négy előadáson is részt vettem. – vitatkozott egy fickó másik hárommal. - Jól hallottátok, bizony négyen. – ismételte el még egyszer a hatás fokozása végett. - Ne is kérdezzétek, miért, hiszen én magam kiválasztott vagyok! – hitegette hallgatóságát.
- Te is hallottad ezt? – fordultam oda Sorovhoz.
- Amilyen hangos lett a végére, szerintem az egész itt összegyűlt nép hallotta. – válaszolta.
- Jogos. Mit gondolsz, megér egy próbát, hogy megkérdezzünk tőle ezt-azt? – kértem ki az ő véleményét is a dologról.
- Lehet elkiáltozza anélkül is. Ha nem, hát akkor megkérdezhetjük. – adott diplomatikus választ.
- Én mindenesetre kicsit közelebb megyek. – mondtam.
- Ahogy akarod, én jobb szeretek a háttérbe maradni. – tette hozzá a társam.
- Rendben van. – nyugtáztam a dolgot, majd elindultam.
Néhány méterre álltam meg a fickótól, és tovább hallgattam a mondandóját.
- Csupa kín és gyötrelem amit a nagy társulat eléd tár! Az ám, maga az élet. Itt aztán megszabadulsz a gyengeségeidtől és a vélt nyavalyáidtól. Egyszer láttam, ahogy egy nyakig földbe ásott férfi a szájába vett egy izzó vaspálcát, hogy azzal ölje meg a rá uszított három patkányt. Az ajkai sziszegve pöndörödtek össze mint a tűz fölé tartott virsli, de inkább ezt választotta, mint hogy néhány ocsmány rágcsáló élve felzabálja az agyvelejét. – számolt be egy igen érdekfeszítő műsorszámról. - Szóval így megy mi? Ez nem valami nagy szám. Gondolom összeszednek mindenhonnan pár szerencsétlent, aztán őket „áldozzák fel”. Szégyen… és ilyenek merik magukat Zerefhez tartozónak nevezni. – háborodtam fel, mivel a műsorszám nekem egyszerű nyilvános kínzásnak tűnt, amit bármelyik, sötétebb szívvel rendelkező ember meg tud csinálni, nem kell hozzá semmilyen nagyobb erő vagy hasonló.
Azért még nem adtam fel a reményt, hogy megtudhatok valami érdembelit is, így hát még közelebb léptem, és megszólítottam a mesélőt:
- Elnézést, nem tudja véletlenül, hogy kik ennek a cirkusznak a tagjai? – érdeklődtem.
- Ezek már megjárták a mennyeket és a kínok gödrének kénköves bugyrait is. Világjárók, mágusok, a mindenség tudói. Több száz évesek, sérthetetlenek, ha első a nap halhatatlanok, istenek lesznek és mi velük tartunk. arghwhahahahaaaa... – nevetett fel.
- Jesszus, ez valami pszichopata. – gondoltam, de nem igazán volt több időm gondolkodni, mivel egy hatalmas, és még számomra is kissé ijesztő üvöltés süvített végig a levegőn. Egy
szörny tört elő az egyik közelben álló sátorból. Szájában egy félig meztelen, fekete hóhérmaszkkal eltakart arcú alakot csócsált. Szemei nem voltak, vagy ha voltak is, már nincsenek, lábain nagy, fekete karmok éktelenkedtek. A nyaka eléggé púpos volt, a hátán pedig a vállától egészen a hátsó részéig tüskék meredeztek.
- De nem vagy szép! – gondoltam, majd Sorovhoz intéztem a szavaimat: - Hé Sorov! Mi legyen? Ütsz vagy futsz? – érdeklődtem tömören afelől, hogy megtámadjuk-e a szörnyet, ami egyéb iránt pont felénk rohant, vagy vegyük-e fel a nyúlcipőt, és inaljunk el.
- Inkább tennék úgy, mint egy darázs. – felelte, miközben kirántotta a kardját.
- Darázs? Az kicsi basszus, azzal mit akarsz csinálni? – gondoltam értetlenül.
- Döfnék. – fejezte be vigyorogva.
- Így már érthetőbb, de találhattál volna valami jobbat is. – gondoltam továbbra is kissé rosszallóan.
Négy, a megkajolt emberhez hasonló ruházatú fickó jött mindenféle felszerelésekkel a kezükben, de nekem nem igazán tűnt úgy, hogy kézben tartanák a helyzetet.
- Felőlem mehet. – mondtam végül Sorovnak elmosolyodva, és bevetve a Rise of Dead mágiámat, máris tizenöt karddal felszerelt zombit állítottam csatarendbe, és a rögtönzött sereg élén vártam, hogy a lény közelebb jöjjön.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rouuro Kao
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 513
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Nov. 19.

Karakter információ
Céh: Újraszervezett Mágus Tanács (Hírszerzési Egység)
Szint: 8
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Vas. Feb. 05, 2012 1:16 pm

Kao frisen ébredt. A korai kelés hiánya könnyített Kaon így ő végre megengedett magának egy kis extrát a szépítő eljárásból. A központban ezt sosem tette, az ottani alvókamrából mindig szürke hajnalokon osont ki, és próbálta elkerülni a forgalmat, de így is tucatnyi nyüzsgő hírszerzőnek szokta meg a képét akikkel mindig találkozott, menetrendszerűen.
Kuudo már Kao mellett volt és csöpp kis tollgombóc testét a párnába fészkelve szuszogott, álmában is néha eleresztve cérnavékony sóhajokat és szavakat. Pár percig csupán, de Kao kiélvezte a napkelte melengető de lágy erejét még mielőtt felkelt volna, Kuudot pedig hagyta aludni; a csöppség azonnal felébredt volna a mozgására, és mivel az éjszaka felét mindig ébren töltötte, még biztosan nem aludta ki magát.
Végül, amikor a nap elég magasra hágott, Kao is erőt vett magán, hogy felegyenesedjen, és elvégezze a kellő reggeli mozgásokat, majd megmosakodjon. Nem tervezett a napra sokat, hogy az éjszaka során ne lehessen kimerült, így csupán nyugodtan készült el, és végül egy félig éber Kuudot a mellénye zsebébe téve hagyta el a szobát.
A nap magasról virított le rá, és a város is szinte nyüzsgött, az emberek többnyire azonban tartózkodók voltak: habár sokan voltak az utcákon, a többségük kerülte a többieket, és mindenütt volt egy kis kétely a levegőben. Kao is érezte, mindennél jobban, amikor ő idegenként végigsétált köztük. Valami nem volt rendben, és az a valami történetesen a cirkusz volt. Kao elővette hát a kártyát, és ránézett az utat mutató figurára. Tudta, hogy a na p azon részében maximum a táborra, vagy a cirkusz népére találna rá, így csak közelebb ment, a város szélére, hogy később helyben lehessen az induláskor.
A város széli utakon pedig nem érte túl nagy meglepetés, az utak üresen tátongtak, mintha bármit is tenne, hogy az emberek csak a belsőbb területekre merészkednek a városban. Nem, ez nem ttt semmit, sőt ha a cirkusz innen akart volna embereket szerezni a showjához így, szemtanúk nélkül, akár végigrazziázhatták volna az összes városhatári utcát is. Vagy nem tudtak volna segíteni a szerencsétlenen, aki kimenekült az erdőből, ahogy meglátta Kaot.
Igaz, így ő is megtehette, hogy szimplán eláll az útból. A férfit üldözte a cirkusz, őelőlük menekült, legalábbis ezt kiáltotta felé, mire Kao szimplán csak elillant az útnak még csak a közeléből is, visszavonulásában jó mélyen a fejébe húzva a köpenye csuklyáját.
- Azt hogy nem segítettél értem...
- Ha ott maradok, és tényleg üldözik, harcba is keveredhettem volna, vagy a cirkusz emberei láthatták volna hogy segítek vagy éppen hogy nem. Nem akarom hogy idő előtt kiszúrjanak. - Kuudo bólintott, és folytatta a tollászkodást. Nem rég ébredhetett fel akkor.
- Jut eszembe - szólalt meg újra - Shasu már az éjjel megérkezett, szóval már találkozhatsz vele.
- Tényleg? Hogy nézett ki?
- Finoman... Milyen legyen egy hal ha nem finom? Persze nagyobb volt mint az átlagos halak...

Kao pedig, jobb dolga nem lévén, elindult Kuudo szavai nyomán a folyó felé. Út közben csupán egy kifőzdénél állt meg egy jókora adagnyi ételért, majd a papírdobozból szemelgetve mentek tovább. Kuudo, aki egyenesen a dobozba költözött az evés idejére onnan kommunikált.
- Minek vettél ennyi ételt? Ez sokkal több mint általában.
- Shashunak is kell valami energia, nemde? Főleg hogy tegnapig átutazta Fiore vizeit...
- Evett a vízben.
- Halformában evett?
- Azt mondta, hogy amíg hal formában van, addig nem érzi az ízeket kivéve a nedvekét. Ha halformában marad amíg emészt akkor nem is lesz rosszul. - Kao, aki eközben éppen a sokadik sült garnélára harapottt rá, egy pillanatra meggondolta, hogy folytatni akarja-e az evést...
Nem sokkal később Kao és Kuudo párosa a part közeli sziklákon szökellve közelítette meg a patak partját. A durva hegyi mederben futó víz tisztán csobogott előttük, így azonnal meglátták Shasu közeledő alakját. Az alakváltó egy hatalmas, minden édesvízi halat megszégyenítő formát öltött, teste több mázsát nyomhatott, mégis a víz mélyén a hegyi patak gyors vizével ellen is gond nélkül siklott feléjük.
Az utolsó métereken mély zöld-kék ragyogással változott át egy másik hallá, majd pillanatok alatt, a vizet is felverve gyorsított és lőtt ki a felszín fölé, hogy a vízből kirepülve változhasson át. A sziklára már a jól megszokott, ruháiba burkolt Shasu érkezett le.
- Üdv újra.
- Mi volt az a hatalmas forma? - kérdezett Kao, leereszteve az üdvözlésre szánt intést. Kuudo hasonlóképp utánozta a mozdulatait.
- Óriás folyami macskahal - válaszolta Shasu és miközben követte Kaoékat, folytatta is - a legnagyobb édesvízi hal, folyók deltájában él, és sósvízben is mozog.
- Amolyan átmeneti hal?
- Igen, mondhatjuk. Minden parton megél...
- És az a gyors forma?
- Vitorlás hal. A tenger leggyorsabb hala. Csak madarak gyorsabbak nála, vagy mágia.
- Látom fel vagy készülve.
- Én megválogathattam, hogy miként úszom, nem úgy mint a többi vízi lény...
- Szóval kiválogattad azokat, amik nem vesznek el a vizek élelemláncában. Helyes.
A beszélgetést csönd követte. Kao sokszor nézett a kártyára, Shasu pedig a tájat fürkészte folyton, mintha várna valamit. Kao is sejtette mit, azonban magával ellentétben a társai, Kuudo is és Shasu is rendelkeztek állati érzékekkel vagy megszokásokkal. Kuudo érzékei mindegyikükénél erősebbek voltak, míg Shasu, vízi lény lévén mindennél korábban érezte meg a testnedvek ízét a levegőben. Nem volt benne semmi különös, ő csupán nagyon jól tudta minek milyen az íze, és azt is, hogy hogyan érezheti őket azonnal. Márpedig ő is és a bagoly is érezték, a környéket vér szaga járta át...
- Shasu vízi lénynek képzeli magát? - kérdezte Kuudo súgva, amikor a páros kissé távolabb került a menetben Shasutól.
- Nem. Shasu egy vízi lény - válaszolt Kao, a madár egyértelmű meglepődöttségére.
- Shasu egy ember.
- És pontosan ezért lehet az, aminek vallja magát.
- Oh... - Kuudo ezt az egy részét dolgozta fel igen nehezen az embereknek, ebben kifejezetten hasonlított Shasura: nem volt képes megérteni, hogy az emberek miért nem tekintik magukt egszerűen embereknek, miért teremtenek különbségeket maguk között minden lehetséges és abszurd nézet, filozófia, vallás és egyéb alapokkal, amiknek köze sincs ahhoz, hogy milyen a fajuk, mire képesek és mire nem. Amíg a madár ezt képtelen volt elfogadni, Shasu képtelen volt önmagát emberinek tekinteni, de a végső esetben mindkettő megegyezett volna: ők nem tartoznak az emberek csoportjához, és ez számukra így tökéletes...
- Ezt még nem mondtam el neked, de Dawoon annak idején elmesélt nekem rengeteg történetet és tudást amit a régi világ vándorai szedtek össze annak idején. Szerinte az, hogy az ember dönthet a maga kiléte felől része a szabadságának, és a társadalom ezt régen tisztelte is. Ha egy férfi nőként viselte magát, nőnek tekintették, és ha egy nő élt férfi életet, kiérdemelhette a férfiak bánásmódját. Ez volt a leggyakoribb példa, de szerintem ez is elég, hogy megértsd. - Kuudo lassan bólintott, Kao azonban nem hitte, hogy a madár valóban megragadta a lényeget. Hiszen okos volt, és úgy tanult mint egy szivacs, ez még sem fért a fejébe. - A választás, vagy annak a lehetősége olyasmi, ami az embernek az öntudata óta a legfontosabb tulajdonsága. Egy állat számára ilyen nem létezik. Az állatok számára nincs választás, nincs kérdés a hovatartozásról, sem arról, hogy kit és mit miként kezeljen. Szerintem ezért nem érted meg az embereket. Megérteni azonban szerintem nem szükséges. Az egyetlen dolog, amit észben kell tartani, hogy az ember egy ösztönnel többel rendelkezik, mint bármely más állat, és ez az ösztön képes lehet az összes többit felülírni. - Kuudo szemei egy darabig meredtek Shasura, majd a madár vissza nézett Kaora.
- De ha Shasu megválasztja, hogy nem akar ember lenni, akkor nem pont az emberi ösztöne vezérli?
- Nagyon éles logika... De, valóban. Shasu pont azért marad emberi, mert választ, de ezzel tisztában is van.
- Akkor miért mondja mégis, hogy vízi lény?
- Mert annak vallja magát.
- Ennek nincs értelme.
- De van. Shasu előbb utóbb vagy meghozza a valódi döntését, és tényleg vízi lénnyé válik, vagy ember marad.
- De ha vízi lénnyé válik, akkor nem lesz többé ember.
- Igen. Csak az a kérdés, hogy kevesebb lesz-e, vagy több...

A menetre szinte hirtelen sötétedett rá, a hármas pedig megállt, és csendben figyelte az éppen látóterükbe kerülő tábort. A sátrak környékén tüzek fénye világított, az emberek sokasága már hallható és érezhető volt, a már kitört pánik pedig nőttön-nőtt. Kao a társaira nézett, majd futólépésben közeledni kezdtek az ordibálástól és rohanástól zajos tömeg felé...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sorov Mazjef
Fegyver mágus
Fegyver mágus
avatar

Hozzászólások száma : 106
Aye! Pont : 12
Join date : 2011. Jan. 12.
Age : 25

Karakter információ
Céh: Grimmoire Heart
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Szer. Feb. 22, 2012 5:18 pm

Ahogy Rohandarral álltunk a tömeg közepén, egy erősebb hangot véltem felfedezni. Férfitől származott, de tulajdonosát nem láttam, és egyelőre értelmes beszéde se tudtam kihallani. Ám ahogy telt az idő, egyre hangosabb és hangosabb lett, míg végül arra eszméltem, hogy érthető mondatot hallok.
- ... állítom, hogy jobban tudom, mint te vagy bármelyikőtök, hiszen már négy előadáson is részt vettem. – próbálta a saját igazát bizonygatni, habár állításáról sajnos lemaradtam. - Jól hallottátok, bizony négyen. – ismételte. - Ne is kérdezzétek, miért, hiszen én magam kiválasztott vagyok! – fordult áll öndicsőítésbe.
- Te is hallottad ezt? – tette fel a kérdést Rohandar, persze minden feltűnés nélkül.
- Amilyen hangos lett a végére, szerintem az egész itt összegyűlt nép hallotta. – mondtam ki a véleményem.
~ Legalább magára von minden figyelmet a kiskakas.
- Jogos. Mit gondolsz, megér egy próbát, hogy megkérdezzünk tőle ezt-azt? – kérdezte.
- Lehet elkiáltozza anélkül is. Ha nem, hát akkor megkérdezhetjük. – válaszoltam. Nem hittem, hogy túl sok hasznos információval tudna szolgálni, és egyébként se bízom meg az effélékben.
- Én mindenesetre kicsit közelebb megyek. – adta tudtomra.
- Ahogy akarod, én jobb szeretek a háttérbe maradni. – mondtam neki. Elvégre ki vagyok én, hogy feltartsam? Csak nem okoz bajt.
- Rendben van. – mondta, azzal távozott.
Habár maga a beszélgetés nem is izgatott túlságosan, az illetőt ettől függetlenül jobban is megnéztem magamnak. Most már semmi nem terelte el a figyelmem, volt módom ráfókuszálni. Alacsony fickó, csak a hangjával tűnik ki, jobban mondva az öltözékével is kitűnhetett volna, ha áldoz némi időt annak tisztíttatására. Elegáns, tehetséges kezek munkáját dicsérő ruhát viselt, de ennek pompáját elfedte az a rengeteg piszok és mocsok, amit felszedett rá. Gyanítom, amióta itt van a cirkusznál, azaz azóta a négy előadás oda, biztos nem mosta ki a ruháit, és nagy valószínűséggel le se porolta őket. Ezt a megjelenést koronázta a kócos, a szélrózsa minden irányába szétálló haj, és a jómódúakra jellemző egyenes háttartás hiánya. Még egy hétnyi kosz, és senki nem találja ki a származását.
~ Mindenhol akad egy-két ilyen szerencsétlen. ~ sóhajtottam fel, de akkor bevillant valami.
~ Miért nem látni több „tartós” látogatót?!?
Még mielőtt válasz után nézhettem volna, egy hatalmas üvöltés hasított végig a levegőn. Nem emberi, és eddig nem találkoztam olyan állattal se, ami ilyen hanggal bírt volna. Egy sátor ponyvája szakadt, és egy medve méretű, bár attól teljesen eltérő kinézetű szörny ugrott ki onnan. Tépőfogai között egy halott, vagy legalábbis súlyos sokban lévő félmeztelen, a hóhérokra jellemző maszkot viselő férfi lógott bizarr pózban.
~ Legyen ez akár szerencsétlen baleset, akár műsorszám, mindenképp bajban vagyunk. Ha Zeref a fő céljuk, a cirkuszosok simán megengedhetik maguknak pár tucat néző elvesztését.
Gyors helyzetfelmérést tartottam.
~ Veszélyes pontok a száj és a karmos lábak. Izomzat fejlettnek tűnik. Szőrzet hiányában vastagabb bőr várható. Szemek nincsenek, füleket se látni, valószínűleg éjszaki lény, tehát fejlett szaglás, és a talaj rezgéseinek érzékelése várható. A hátán lévő tüskék érzékeny gerincre utalnak. Ott kell megtámadni.
- Hé Sorov! Mi legyen? Ütsz vagy futsz? - Kiáltott felém Rohandar, leleplezve ezzel kilétünket, bár ez jelen helyzetben nem számított.
- Inkább tennék úgy, mint egy darázs. – válaszoltam, miközben lassan kihúzta katanámat a hüvelyéből.
- Döfnék. – mosolyodtam el.
A közelben négy, minden kétségen kizáróan a cirkuszhoz tartozó felfegyverzett férfi rohant a szörnyhöz, és megpróbálkoztak annak megállításával. Érdekes, de nem úgy tűnik, mintha meg akarnák ölni. Szikrázó dárdáikkal és kampós végű láncaikkal a befogásán ténykednek, ámde egy megvadult állatot nem lehet egyszerűen befogni. Ők, még ha nem is tudnak róla, egy végzetes vacsorára vállalkoztak.
- Felőlem mehet. – mondta felém társam, és a szemem sarkából megfigyeltem, hogy máris felfegyverzett zombik kezdtek el körülötte sorakozni.
~ Hol rejtegethette eddig őket?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pantherlily
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 166
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 05.

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 10
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Hétf. Feb. 27, 2012 11:09 pm

Ovan, Rohandar, a felétek törtető otromba monstrumot – ámbár szívós egy bestia – de sikeresen legyűritek. Kiszemelt szónokotok azonban szerencsétlenül áldozatául esik, még mielőtt megfékezhetnétek, halálra tapossa néhány másik nézelődővel egyetemben. Azt egyébként, hogy végül ártalmatlanítjátok, vagy megölitek a szörnyet, rátok bízom, de akárhogy is, kis magánakciótokkal valamelyest oda az inkognitó, immár nyilvánvaló, hogy nem hétköznapi látogatók, de még csak nem is kókler, kezdő mágustanoncok vagytok. A h arc nyomait gyorsan eltakarítják, s egy darabig nem is zaklatnak titeket, rövid idővel később azonban két, már korábban látott őrszerűség jelenik meg közeletekbe és elinvitálnak titeket hátra a sátrak közé. Ha esetleg nem egyértelmű hova és miért hívnak, annyit válaszolnak, hogy valaki látni akar titeket. Ha tovább szeretnétek csevegni ezzel a két roppantmód intellektuális egyénnel és releváns kérdéseitek vannak számukra, püzzetek nyugodtan. Engedelmeskedtek, vagy ellen szegültök? A kör, döntésetek kigondolásával, megtárgyalásával, mérlegelésével záruljon.

Azt mondom haladjunk rövid, gyors körökkel, így több döntést hozhattok és alakíthatjátok a játék menetét.
Kao, téged sem akarlak túlzottan behatárolni, jövőd illetően még semmi sem dőlt el, talán most állsz az egyik legnagyobb döntés előtt. Beállhattok szimplán a sorba, és sodródhattok az egyszerű nézők tengerével együtt, be a fő sátorba a porondot körülölelő lelátókra, vagy fel is deríthetitek kicsit a terepet.
1. esetben, vegyülj el , várd ki a sorod, a kapuban add le a kis dobogón álló liliputi csúnyaságnak a bohócos kártyád és foglalj helyet valahol, ahol találsz szabad székeket. ahogy elül a zsibongás és tömeg, elsötétedik a sátor és dobszó jelzi a közelgő kezdést.
2. esetben a lentebb mellékelt alaprajz mutatja milyen ismeretekhez juthattok. Az egész cirkusz területén jelen vannak a maszkos őrök és sok apró zöld kis lény is sürög forog itt ott, ha pedig egy is észre vesz, a legkevésbé sem lát szívesen és jó esetben még barátságosan tessékel vissza a várakozók sorai közé.
Kíváncsi vagyok mi a terved, milyen irányba kívánsz orientálódni, így mondhatjuk, hogy szabad kezet kapsz. Ha olyasmire készülsz amihez információkra van szükséged, írj bátran püt. Postod időben ne haladjon túl a srácokén.


ALAPRAJZ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rouuro Kao
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 513
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Nov. 19.

Karakter információ
Céh: Újraszervezett Mágus Tanács (Hírszerzési Egység)
Szint: 8
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Kedd Márc. 06, 2012 11:10 pm

Kao és társai a sátortábor láttán óvatosabban lépkedtek, azonban nem is kellett közelíteniük, a cirkusz máris ricsajjal és kiabálással fogadta őket. A tömeg, amit észrevettek, szó szerint szétrohant. Sokak éppen a rácsodálkozó hármasra törtek rá a bozótosban, miközben menekülőben voltak, így észre sem vették, hogy amitől menekültek, nem követte őket. Kuudo szárnyai a csőre elé csapódtak.
- Bűűűz - nyögte ki a tollai alól, amikor már mindhárman tökéletesen látták a bestiát, és a vele megküzdő két mágust. Kao nem szólalt meg, de Rohandar profiljára egy kelletlen pillantással válaszolt. Shasu vonta el a figyelmét, egy sugallatnyi érintés után mutatta a pillantásával, hogy észrevette a sátorok közt iparkodó egyenalakokat. A groteszk formaruhájú figurák a harc színhelyére érkeztek a saját béketeremtő eszközeikkel, de máris elkéstek. A bestia a két mágus [előtt hevert és nem mozdult.] A cikrusz dolgozóinak még ez a hír sem volt kifejezetten új, az egyikük a pároshoz is lépett, a többiek pedig vagy beálltak elkísérni őket, vagy a bestiával és az áldozatok eltakarításával foglalkoztak. A műsornak mennie kellett tovább...
- Mi legyen?
- Semmi. Egyelőre nincs szükségünk a felhajtásra. Szerencsénkre a cirkusziaknak van most pár színes kanárija akire figyelhet. Minél többet kell megtudnunk a csoportról, a cirkuszról, és arról, hogy miért érdekelheti a Grimoire Heartot a tevékenységük.
- Nem kéne inkább kihasználni a lehetőséget, hogy nem figyelnek fel ránk, és el vannak foglalva?
- Bizonyos tekintetben igazad van, de ha ránk találnak, ha látják az arcunkat, tisztában vannak egy újabb mágussal, vagy éppen ellenséggel, akkor esélyünk sem lenne akár csak alapvető szinten megismerni miről is szól ez az egész. Cselekednünk kellene úgy, hogy nem tudjuk mit hagytunk ki. És azt sem felejthetjük el, hogy ők - biccentve a két mágus felé - is itt vannak valamiért. A Grimoire Heart pedig hírhedt a Tanács köreiben arról, hogy látszólag válogatás nélkül pusztít el az útjába kerülő falvakat is akár.
- Látszólag? Arra gondolsz, hogy a "mágia eredete" utáni kutatás az összefüggés a pusztításban?
- Egyértelműnek tűnik. És ha hinni lehet a forrásoknak, akkor a sötét mágia ehhez a kulcs, Zeref hagyatéka.
- A Psycho Circus pedig egyszerűen bűzlik az őrület mágiáitól - mondta Shasu, és Kuudora nézett.
- Nagyon vicces... Ez a szag förtelmes - mondta a madár és felröppent magaslati levegőért.
- Nézz körbe. Csak ne kerüld a tekinteteket - szólt felfelé Kao, és a sátortábor felé mutatott.

Kuudo hamar eltűnt a szürkületben, az emberi - majdnem - páros pedig besorolt a néhol félve, néhol részeges buzdulattal bámészkodók sorába a fő sátor kapuja felé. A műsor nemsokára kezdődött...



[Az hogy Kuudo felderítéséből mi drül majd ki gondolom következő kör, ha nem rohanhatok túl előre...]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pantherlily
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 166
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 05.

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 10
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Hétf. Márc. 12, 2012 9:35 am

Utolsó határidő: március 18. !
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rohandar Blacksteel
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 839
Aye! Pont : 2
Join date : 2011. Aug. 14.
Age : 23
Tartózkodási hely : Küldetésen

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 13
Jellem: Semleges Gonosz

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Csüt. Márc. 15, 2012 3:02 pm

Ahogy a szörnyeteg támadásba lendült, Sorov beállt elé, és matador módjára hergelte, akárcsak a bikát szokás, mindössze a vörös posztó hiányzott a kezéből, de azt meg úgyis oda lehetett képzelni.
- Tereld el a figyelmét, én meg elkapom! - kiáltottam, majd máris két oldalra próbáltam vezényelni a csapataimat, hogy oldalba tudjam támadni a fenevadat.
Oldalba támadni. Igen, ez jó terv, csakhogy nem igazán tudtam, hogy hogyan sebezhetném meg úgy, hogy megdögöljön. Ezt a kis hiányosságot úgy döntöttem, hogy majd közben kiderítem. Ekkor azonban még egy ötlet villant át az agyamon, ami kiegészítésnek sem volt utolsó, így tehát felpattantam a légdeszkámra, melyet a köpenyem alól kaptam elő, és nagyjából négy méteres magasságig emelkedtem fel vele.
Nem volt teljes összhang Sorov és köztem, de a lényeg megvolt, miszerint a szörnnyel végezni kell. Az események kissé felpörögtek. A lény egyenesen társam felé rohant, aki, mielőtt odaért volna és letaposta volna, mint egy üres sörös dobozt szokás a kidobás előtt, nos, felugrott, és a bestia hátán landolt. Én sem voltam tétlen, és a lent lévő csontvázaimat támadásra vezényelve a két oldaláról csépeltem a szörnyet, melynek eredményessége igencsak konvergált a nullához, hiszen szinte meg sem sebeztem, ráadásul több hullámat is bezúzta.
Módosításképpen teremtettem egy csontdárdát a kezembe, mellyel megpróbáltam felülről letámadni. Ekkor azonban ismét egy kósza ötlet körvonalazódik a fejemben, és egy gyors óvintézkedés után meg is valósítottam:
- Maradj a hátán vagy tűnj onnan! – kiáltottam a fenevad hátán lovagló mágusra, majd a széttaposott csontokat felrobbantottam, amik a kicsike hasát sebezték meg, azonban jól látható módon ez sem okozott neki túl nagy problémákat.
- Könnyen beszélsz, ültél már meg sündisznót?!?
Ez volt Sorov válasza az iménti felszólításomra. Hát nem, még nem próbáltam sündisznót lovagolni, de ha méretben összenézzük, akkor nem is férnék el a hátán, de ez most lényegtelen, térjünk inkább a tárgyra!
- Épp ez a cél, hogy sündisznó legyen. - mosolyodtam el egy pillanatnyi szünet után, majd közelebb repültem és a fejére célozva eldobtam a dárdámat, ami beleállt a szörny oldalába.
- Nem elég neked ennyi tüske? – méltatlankodott a társam, valószínűleg nem értette a célzásomat, azonban nem álltam le kifejteni azt.
Ismét támadt egy újabb ötletem, kezdtem magammal, jobban mondva a kreativitásommal megelégedni, annak ellenére, hogy az eddigi ötleteim nem váltak be.
- Gyere le róla, van egy ötletem! – kiáltottam a deszkáról, és reménykedtem benne, hogy ezúttal be is jön.
- Remélem megéri, mert még egyszer nem fogok ide visszamászni! – kaptam választ, és Sorov le is ugrott a fenevad hátáról.
Én bevetettem a Vertebra Whip mágiámat, méghozzá nem egyszer, hanem kétszer, ezáltal kettő ostort alkotva.
- Tessék, fogd ezt! Csapj vele és tekerd rá a jobb első lábára. Ha megvan, akkor húzd, a kis játékszereim majd segítenek. - mondtam kacsintva, és hat csontvázat adva Sorov mellé. - Enyém a másik lába. Gyerünk! – mondtam, és a többi csontommal elindultam a másik oldala felé.
- Akarom én tudni kihez tartozott ez? – kérdezte a társam, miközben a helye felé ment.
- Szerintem jobb, ha nem tudod, pláne, hogy én sem tudom. - nevettem harsányan.
A rátekeréssel nem is volt semmi probléma. Ahogyan azt egy ostortól el lehet várni, kétszer áttekerte a lábat, és némi ügyességgel meg is lehetett tartani, hogy ne tekeredjen le.
- Itt megvan, húzzátok ti is! - üvöltöttem át erőlködve a túloldalra, és annyira nekifeszültem, amennyire csak bírtam.
A terv bevált. Nehézkesen ugyan, de a lény feldőlt, tekintve, hogy kihúztuk két lábát alóla. Ezután otthagytam az ostor végét, és rohantam a feje irányába. Nem voltam egyedül az ötlettel, mivel Sorov is hasonló módon cselekedett. Szinte egyszerre értünk oda, és mindketten belemártottuk a pengéinket a bestia fejébe, ahonnan meleg vér csorgott ki, a behemót pedig eltávozott az élő lények sorából.
- Na, ez aztán szép kis dög volt. - állapítottam meg, miközben a csontvázaimat visszazártam a köztes világba.


A hozzászólást Rohandar Blacksteel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 24, 2012 9:35 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pantherlily
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 166
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 05.

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 10
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Szomb. Márc. 24, 2012 4:19 pm

Miután Rohandar és Sorov legyőzték a bestiát, az élettelen testből egy irreálisan apró termetű, 10 cm magas, rózsaszín bundájú nyuszi mászott elő. Röpke mosolyt villantott a Grimmoire Heartosok felé, majd egy villámgyors szökelléssel - minden előjel nélkül - Sorov arcára vetette magát. Ugyan ilyen gyorsan eltűnt annak nyelőcsövében, ki hörgő, fuldokló hangok közepette szorongatta saját torkát. A csont és a porcok ropogó, kattogó hangja még a gurgulázás közepette is kivehető volt. Egy két perc eszméletlenség után mr Mazjef két lábra állt, majd nyuszi módjára ugrándozva eltűnt a naplementében. Köszönjük az eddigi munkáját, hogy jelentkezett és hogy ilyen sokat hozzátett a játékhoz.

Arra kérlek Rohandar, hogy - mivel újkeletű társad (ki egyébként sem tűnt nagy számnak és nem is igazán nőtt a szívedhez) lelécelt - fejezd be ezt a kört.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rohandar Blacksteel
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 839
Aye! Pont : 2
Join date : 2011. Aug. 14.
Age : 23
Tartózkodási hely : Küldetésen

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 13
Jellem: Semleges Gonosz

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Szomb. Márc. 24, 2012 9:34 pm

/Nos, gondoltam inkább egy új postban írom meg a folytatást, és az előzőt meghagyom úgy, ahogy van./

Miután a szörny végre kimúlt, tarthattam egy kis szünetet, és el is távoztam a publikum szeme elől, mivel nem szerettem volna, ha jelen helyzetben engem is valami őrült cirkuszosnak néztek volna. A „láthatatlanná válásom” olyan értelemben sikerült, hogy a közönség tagjai békén hagytak, ellenben a cirkuszhoz tartozó maszkos alakok megtaláltak.
- Elnézést Uram! Megkérhetnénk, hogy jöjjön velünk? – kérdezte az egyik maszkos.
- Ez már rosszul kezdődik. – gondoltam. – És mégis hová kéne mennem? – kérdeztem, miközben fürkésztem a tekintetüket, hogy hátha elárul valamit a terveikről, bár az ilyenekben nem voltam annyira jó.
- A nagy cirkuszsátor mögötti szabad térre. – válaszolta tömören és voltaképpen semmitmondóan a fickó.
- És mégis miért kéne odamennem? – faggattam őket tovább.
- Valaki szeretne Önnel találkozni. – kaptam még egy sejtelmes és nem sok információt tartalmazó választ.
- Lássuk csak! Ha itt maradok, akkor azt biztos nem fogják hagyni, és már megint problémám lesznek velük. Ellenben, ha velük tartok, akkor nagy a valószínűsége, hogy csapdába csalnak vagy hasonló, hogy eltüntessenek. Ugyanakkor, ha el akarnának tenni láb alól, akkor azt itt is megtehetnék, hiszen a nézők ezt csak a show részének tekintenék, így hát nem lenne vele gondjuk. Más részről megvizsgálva a dolgot, ha itt maradok, akkor biztosan nem leszek okosabb az itt folyó történéseket illetően, viszont ha velük mennék, akkor talán sikerülhetne valami használható információt is kiszednem belőlük. – latolgattam a dolgokat, miközben a két testes emberke csak figyelt és várt. – Nos, uraim, vezessenek! – adtam be a derekamat, hiszen ha harcolnom kell velük, akkor a helyszín már nem túl lényeges.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pantherlily
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 166
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 05.

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 10
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Hétf. Ápr. 16, 2012 7:56 pm

Rohandar:
Utad két kísérőd oldalán, egy a fő sátor mögötti kisebbhez vezet. A szervezők gondoskodtak arról, hogy bárki is téved erre, ne lásson semmit, minden gondosan letakarva és kíváncsi szemek elől elzárva van, legfeljebb morgást, szenvedő nyöszörgést hallhatsz. Egyedül lépsz a sátorba, melyben egy vékony, tengerkék selyemruhás
FÉRFI üldögél asztala mögött, s érkezésedkor mértani számításokat végez egy gyertya fényénél. Kezéből leteszi szerszámát, néhány könyvet húz az előtte fekvő papirosra, majd izzadt arcából kisöpörve az oda lógó tincseket hátradől székében.
- Üljön csak le, drága barátom! Csak nyugodtan, hisz nem tett semmi rosszat. Ugye? – Azzal álla alá pockolja jobb kezét. - Sőt! Mondhatjuk, hogy szívességet tettél nekem! – Vált át minden átvezetés nélkül tegezésbe.- Megfékezted azt a drummlandit! – Ugrik fel, s lassan tapsolva végig rajtad tartva szemét, oda sétál székedhez.
- Azt kell, hogy mondjam, bravo! Minden elismerésem! A képességeid bámulatosak, de ezt a teljesítményt el is vártam egy olyan nagy céhtől mint amilyen a tied. Igazából már vártam a felbukkanásotok. Hol késlekedtél ennyit? No de nem számít, ne aggódj, nem maradtál még le semmi lényegesről. – Ontja a szavakat látszólag nagyon izgatottan, nem is igen várva bármilyen válaszra.
- Ez a ma este más, a ma esti előadás más lesz. Ma estére készen lesz. Készen lesz és elviheted a mesterednek! – Azzal az ég felé emeli kezeit és őrültmód felkacag.
Ha esetleg rákérdeznél hogy mégis mi a nyavajáról hadovál itt, nem veszi fel a dolgot, nem hajlandó elhinni, hogy a kérdésed komoly, de azért válaszul oda vet néhány mondatot
- Ugyan már barátom! Amiről mi itt beszélünk, az nem más mint Gordio Lámpása. A lámpás amely ma este megtelik és aztán utat mutat Zerefhez. Úgy bizony, de még előtte én mutatok neked valamit. Gyere menjünk a legjobb páholyba, hogy bevégezzük az utolsó simításokat. Kell még néhány értékes lelkecske, hogy feltöltődjön a lámpás és tudod hol vannak tömegesen ezek a mit sem sejtő üzemanyag részecskék? Bizony a lelátón! Na gyere! – Azzal megindul kifelé a sátorból és a művészbejárón át – oldaladon veled – behatol a fő sátorba ahol folyik az előadás. Bent érdekes dolgokat láthatsz, furcsa korcs állatokat, kígyó testű macska és három fejű kutya( bár megjegyzem, ez utóbbi nem tűnik valódinak.. mintha csak egy sima kutya lenne két felragasztott mű fejjel). Láncra vert zombik, kiket ha irányítani próbálsz, képtelen vagy, őrült pofák és paráználkodó szajhák, mind-mind vannak itt. A színpad közepén egy teljesen fekete sátor van, amelynek réseiből piros fény sugárzik.
- Na barátom oda igyekszünk most. – Azzal a sátorra mutat és elindul feléje. Postod ezzel záruljon.
Ha kérdeznél az alaktól vagy diskurálnál vele, írj püt.
Kao: Sikerül helyet foglalnotok egy tetszőleges páholyban. A lelátókat csak félhomály uralja a porondot viszont átláthatatlan gomolygó sötétség. Miután megteltek az ülőhelyek a sötét matéria kiterjed a sátor belsejének egészére, elfojtva minden kiáltást, röfögést, horkantást. A kezdődő előadást dobpergés jelzi, melyet a PORONDMESTER hirtelen felbukkanása szakít félbe. Szürkés aurája egy pillanatra eltaszítja a szurokszín füsttengert, majd visszarántja és száján keresztül úgy szippantja be annak egészét, mint kisgyermek egy csokornyi, hosszú, metélt tésztát. Hatalmas tér közepén áll, háta mögött egy teljesen fekete sátorral, arcán őrült, tébolyult mosollyal. Egy átlagos cirkuszi felvezető monológot, amolyan versecskét mond el, amely teljesen feltüzeli a nézőtéren ülőket, majd, hogy még jobban megspékelje a hangulatot, olyan produkciót ígér az est végére, amely a cirkusz, sőt az emberiség történetében is egyedülálló és sosem látott. Ez után a nő visszavonul a kicsi fekete sátorba,a műsor pedig kezdetét veszi. Furcsa, émelyítő állatok és lények felvonulása, szimpla cirkuszi számok egy kis őrülettel megspékelve, néhány a nézők közül jelentkező szerencsétlen fanatikus haláltusája valamilyen vadállattal vagy ördögi szerkezettel szemben és szemérmetlen, beteg szajhák fajtalankodása, ezeket rád bízom. Közben Kuudo is megérkezik és mesél a Rohandar és az idegen fickó között beszélgetésről, valamint, hogy mialatt itt benn ül mindenki, addig kinn a bejáratot leláncolják a sátor széleit pedig körös körül leszegelik, így olybá tűnik, egy nagy kelepcét csinálva. Beszélgetéseteket egy reflektor fénye töri meg amely Shasura vetül és egy kellemetlen érces hanggal párosul. A hang gazdája, egy púpos torz alak, aki ünnepélyesen jelenti, hogy a 398. 115.(ez Shasu széke) és 247. es széken ülő szerencsésekre valamilyen hatalmas megtiszteltetés és díjazás vár, fáradjanak le hozzá. Itt zárul a kör.
Kérdés esetén írj püt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rohandar Blacksteel
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 839
Aye! Pont : 2
Join date : 2011. Aug. 14.
Age : 23
Tartózkodási hely : Küldetésen

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 13
Jellem: Semleges Gonosz

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Szer. Ápr. 18, 2012 8:27 pm

Bár nem voltak túl szimpatikusak nekem a fickók, mégsem volt különösebb problémám velük út közben és egy másik sátorhoz vezettek, mely a fősátornál kisebb volt, és annak a háta mögött helyezkedett el.
Rengeteg dolog volt körös-körül, de semmiről sem tudtam megállapítani, hogy mi is lehet az valójában, mivel az összes láda, ami csak az én feltételezéseim szerint volt láda, le volt takarva. Némelyikből hangok jöttek ki, melyek eléggé hátborzongatók voltak, még számomra is. Egy-egy mérges morgás, vagy szánalmas nyögés hallott.
A sátor előtt a fogdmegek kint maradtak, így tehát egyedül léptem be a helységbe. Odabenn csak egy ember volt, aki kék selyemruhát viselt, és egy asztal mögött ült, látszólag nagyon belefeledkezve valami nagyon fontos elfoglaltságba. Előtte egy gyertya égett, melynek fényénél számolgatott, méricskélt és köröket rajzolgatott egy kopott körzővel. Látszólag végzett, vagy legalábbis nem akarta, hogy tudomást szerezzek a papiroson szereplő dolgokról, így, miután letette a kezéből az eszközöket, néhány könyvet tett rá, hogy ne látszódjon belőle semmi.
- Különös egy fickó. – gondoltam.
Ahogy elrendezhette a terepet, a tincseit, melyek az arcába lógtak, és izzadtságtól nedvesen tapadtak a bőréhez, félrevonta. Nem tudtam eldönteni, hogy a sátorban levő hőmérséklet volt-e az oka az izzadságának, mert meg kellett hagyni, nem volt éppen hideg odabenn, vagy éppen a munka melegítette ki ennyire, de nem is volt fontos.
A hely és önmaga rendbetétele után hátradőlt a székében, melyben ült, és hozzám intézte a szavait:
- Üljön csak le, drága barátom! Csak nyugodtan, hisz nem tett semmi rosszat. Ugye? – mondta nyájasan, majd a kezével az asztalra támaszkodott, utána pedig az állát ráhelyezte az öklére.
Nem szóltam egy szót sem, csak leültem, ahogy mondta, elvégre, mégis csak én vagyok a vendég, a vendégnek pedig ülni szokás.
- Sőt! Mondhatjuk, hogy szívességet tettél nekem! – folytatta, immáron teljes nyugodtsággal letegezve, amin kissé megütköztem, mivel jobb szerettem, ha valaki tartja a távolságot.
- Megfékezted azt a drummlandit! – szólt megint, majd felállt.
Feltételeztem, hogy az állatka volt a „drummlandi”, szóval értettem a dolgot. Közben a fickó egyre közelebb és közelebb lépett hozzám, míg végül közvetlenül a székem előtt meg nem állt.
- Azt kell, hogy mondjam, bravo! Minden elismerésem! A képességeid bámulatosak, de ezt a teljesítményt el is vártam egy olyan nagy céhtől, mint amilyen a tied.
- Tehát még a Grimmoire Heart-ről is tud he? – gondoltam kissé meglepődve.
- Igazából már vártam a felbukkanásotok.
- Nocsak, ez kezd érdekes irányba haladni. – reflektáltam gondolatban, mivel nem igazán szerettem volna megszólalni, mivel a végén még olyat találok mondani, amiből később még fejfájásom adódhat.
- Hol késlekedtél ennyit? No de nem számít, ne aggódj, nem maradtál még le semmi lényegesről. – mondta továbbra is izgatottan a pasas.
- Érdekesről? Ez máris kezd érdekes lenni. – tanakodtam továbbra is, mivel valóban felkeltette az érdeklődésemet.
Szerencsémre nem is várta tőlem, hogy bármit is mondjak, még gondolkozni is alig volt időm, mert különben lemaradtam volna a következő mondatáról.
- Ez a ma este más, a ma esti előadás más lesz. Ma estére készen lesz. Készen lesz és elviheted a mesterednek! – ujjongott és kezeit az ég felé emelve felnevetett.
Úgy döntöttem, hogy itt jött el az a pillanat, melynél meg kell szólalnom:
- És mi is fog elkészülni? – kérdeztem eléggé tömören és lényegre törően.
Egy darabig nem válaszolt és eléggé furcsa szemeket meresztett rám, melyből azt szűrtem le, hogy valami nem világos számára. Végiggondolva a dolgot, a kérdésem tartalmával nem lehetett probléma, hiszen ennél tömörebben nem igen tudtam volna mondani és a szavak, melyeket használtam, szintén eléggé hétköznapiak voltak. Ez arra engedett következtetni, hogy a kérdésem értelmével van problémája.
Aztán a hallgatást megtörte és végül mégis csak válaszolt:
- Ugyan már barátom! Amiről mi itt beszélünk, az nem más, mint Gordio Lámpása. A lámpás amely ma este megtelik és aztán utat mutat Zerefhez. Úgy bizony, de még előtte én mutatok neked valamit. Gyere, menjünk a legjobb páholyba, hogy bevégezzük az utolsó simításokat. Kell még néhány értékes lelkecske, hogy feltöltődjön a lámpás, és tudod hol vannak tömegesen ezek a mit sem sejtő üzemanyag részecskék? Bizony a lelátón! Na gyere! – mondta teljesen felspannolva, és maga után vont.
- Ennek totálisan elment az esze. – gondoltam lemondóan, de nem ellenkeztem, mivel így vagy úgy, de akár még hasznot is húzhattam a fickóból.
Kimentünk a sátorból és egyenesen a művészbejáró felé vettük az irányt, majd beléptünk a fősátorba. Itt összetalálkoztam a furcsábbnál furcsább „fellépőkkel”. Volt itt minden: vadállatok, furcsa mutáns teremtmények, bohócokhoz hasonlatos, őrülten röhögő pofák, szajhák és zombi szerű, láncra vert alakok. Ez utóbbiak nagyban hasonlítottak az általam is használt élőhalottakhoz, de mégis nagyban eltértek azoktól. Abban biztos lehettem, hogy nem nekromanta mágiával tartják őket életben.
- Na barátom oda igyekszünk most. – mondta a kísérőm és a színpad közepén álló, koromfekete sátorra mutatott, és meg is indult felé.
- Miért van az az érzésem, hogy én ezt még meg fogom bánni? - gondoltam, majd követtem a fickót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rouuro Kao
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 513
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Nov. 19.

Karakter információ
Céh: Újraszervezett Mágus Tanács (Hírszerzési Egység)
Szint: 8
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Csüt. Május 10, 2012 12:04 pm

Kaoék a tömeggel sodródva, de igen hamar bejutottak a sátorba. Az ülőhelyek közül még a legjobbakat is kiválaszthatták: Kao egy páholyba vezette Shasut, hogy ne kelljen túl sok emberrel osztoznia a közvetlen közelében fellelhető téren. Csak a feltűnés elkerülése miatt nem zárta le a páholyba vezető kis ajtót, viszont amint a páholy ülései megteltek és az előadás megkezdődött, már látta is, hogy milyen szerencsés volt a választás. Mindent tökéletesen láttak a nézőtéren ülők fejei fölül, és meglehetős távolságban is voltak ahhoz, hogy véletlenül se kerüljenek egyetlen várható attrakció hatótávjába.
A szüntelen dobpergést végül a porondmester szakította félbe, akinek a szépsége maga körül mindent elszürkített, méghozzá szó szerint, és a hatalmas sátorban uralkodó, felhőként terjedő sötétséget egy pillanat alatt szívta magába. Kao a mágián gondolkodott. Lehetett volna sötétség mágia, azonban az nem magyarázta meg a szürke aurát, hacsak az egy olyan mágia volt, amit nem ismerhetett korábbról. Az, ami tökéletesen képes lehetett ilyen hatásra a tapasztalata szerint, lévén a hangok is elhaltak a sötét felhők alatt, az illúzió volt.
A nő hangja visszhangozva rikkantott fel, mire a közönség azonnal reagált. A porondmesternek könnyű dolga volt, játszotta az eszelőst, és olyanokat ígért, amikre máshol legyintettek volna. Itt azonban mindenki erre várt. Az emberek titkos vágyai, amiért mindenki elmegy a nyilvános kivégzésekre, amiért a tüntetőket nagyobb kíváncsi tömeg kíséri, amiért mindenhol fel-felbukkannak kutya és kakasviadalok, az végre itt volt, nyíltan és egyszerűen kendőzetlenül. "Itt halál lesz, szakadó hús, és tébolyult visítás, amíg csak meg nem szakad a torok. Van, aki egyszerűen a gyönyörbe fog belehalni; szörnyeteg szépséggel!" És ennek mindenki örült. Mit örült? Tombolt a hírtől az egész közönség, mindenki tudta, most nem kell megjátszani, most senkit sem érdekel ki ült mellette, most 'A cirkuszban' voltak, sehol másutt.

Shasu megvető pillantással nézett Kao felé. Kao is tudta mire gondolt a társa, nem kellettek hozzá szavak. Emberek, és emberek alkotta bestiák öltek embert nem többért, mint a csupa élvezet, a pillanat erejéig tartó émelyült ordítás, aminek ha vége, remegve döbbennek rá mit is láttak. Ez a fajta játék még Kao szótárában is belülről súrolta a beteg és kiirtandó kategóriákat. Csak azért, hogy a világ a maga retardált rendjében folyhasson tovább. Még az a rend is jobb volt ennél.
Kuudo akkor repült be a páholyterembe, és villant át annak lelátóján, amikor a kurvák is előkerültek. A dög az utolsó áldozata testét szorongatva vonszolta ki azt a porondról, rozsdavörös csíkot hagyva maguk után, a bohóc pedig felkapta a letépett-otthagyott fejet a porból. Kezével késlekedés nélkül fúrt bele a nyakba, és kitépte a csigolyák maradványait, majd a némuló csöndben hátborzongató cuppanással tört utat a koponyába a kezével. Egy kósza pillanat telt el tökéletes némaságban, aztán a fej állkapcsa megmozdult. A bohóc otromba hashangján, az állkapocs vadul csapkodva adta elő a kis történetét a kurváról, aki a halálba taszított a testével egy várost, amikor továbbadta a testét rágó betegséget száz férfinak, egyetlen éjszaka alatt.
A szajhák pedig bőszen dolgoztak közben, a férfiak, és néhol a nők is pedig megrészegülve a ténytől, hogy az egyik kurva ugyanazt a mételyt hordja magában, kaptak az egyszeri vad örömön. Volt amelyiknek a keze hiányzott, volt amelyiket a társai vitték ki a nézőkhöz, mert ő menni se bírt, de vonaglani vonaglott, leszopott és magába engedett bármit és bárkit. A lázító sikolyok és hörgések közepette érezni lehetett a show végét. A nézők között voltak néhányan, akik nem bírták tovább, ráébredtek mi minden történt...
- Az a másik mágus, aki a Grimoire Heartból jött az egyik hátsó sátorban beszélt egy fejessel. A férfi elmondta neki, hogy Gordio Lámpását készítik el ma, ami Zerefhez mutatja az utat. Egy mágikus tárgy, ami emberekből készül. Ez a tömeg lesz az áldozat! - Kuudo hadart, mint aki tényleg megijedt, ez egyszer valószínűleg teljes joggal. Kao, aki már rég nem figyelt a színre, lázasan járatta a fejét, azonban a hírekek nem volt vége. - A cirkuszt pedig lezárják. inden ajtón láncok vannak, és a külső borítást leverik. Még most is dolgoznak rajta. - Kao megragadta Kuudot, és súgott neki.
- Kimész, és az összes dolgozót, aki a sátrat zárja le, lelövöd! Ha nincs kit megölni, akkor a sátrat hasítod fel a talajhoz közel! Nem láthatnak meg, és nem tudhatják hol vagy! - Azzal egy kis kristályt teremtett Kuudo köré, és kilőtte a tető felé, pont mielőtt a reflektorok fénye felizzott, és elvakította a páholyukat.
- És ők a nyerteseink! 398! 247! 115! Az uraknak olyan szerencséje van, mint másnak ezen a világon soha nem volt! Ebben az egyedülálló világszámban szerepelnek, és díjukat egy világ csodálja majd! - A bohóc azonban elakadt a mondanivalójában. Kao Shasu vállára tette a kezét, és lassan rázta a fejét...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pantherlily
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 166
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 05.

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 10
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Vas. Jún. 10, 2012 8:04 pm

kaao:

shasu ockodasan hamar tul lepnek, konnyuszerrel talalnak helyere egy lelkes harmadikat. a szerencsesek udvrivalgas kozepette sietnek a szinpadra. kisebb felvezetes utan egyesevel vonulnak a kozepen levo satorbba, az eppen varakozokat kejholgyek udvaroljak korul. a satorbol voroses izzas hompolyog kifele, ami teljesen lekoti a nezosereget. ok ezert is nem veszik eszre a sator falain kivuul dulo kuzdelmeket. kuudo nyilvan a vartnal komolyabb ellenallasba utkozott, mely tenyt mi sem bizonyit jobban a satorvaszonnak csapodo bagolytest halvany sziluettjenel, a lelatokat fedo sotetsegnek hala, most van lehetoseg arra, hogy kis pajtasod segitsegere siess. (haa helyeden maradsz, vegig nezheted amit rohandarnak leirok) koros korul a sator belsejebol szabadulni probalokat azonban zold koboldfelek varjak, hoggy feltunesmentesen eltuntesssek oket. ha a foldhoz kozel probalsz meglepni, need is lesz szerencsed hozzajuk.(eegyebkent gyengek, de vegyszer illatu kendoikkel konnyen elkabitjak es a nezoter ala vonszoljak a reszegeket) ha idoben elindultal , kint egy igencsak megtepazott, de meg mozgaskepes kuudot talasz. korulotttte sok-sok holttest, csak egy alak van talpon. arcaba kamzsa log, ruhait mindenhol szijak szoritjak le., testet fust fonja korbe.(minden szintjenek megfelelo fustmagiat es lvl1-2 szelmagiat ismer, 5500ve je van.a cirkusz szolgalataban all es nem konnyu ellenfel.)
miutan vegeztel vele, egy addigcsak csendben, sunyin figyelo, kopcos, szemuveges, kopaszodo, feher, orvosi kopenyt visselo ferfit veszel eszre, ahogy az egyik kulonallo satorba iszkol. veszelyes lenne csak ugy futni hagyni, de kozben latszolag az eloadas is erdekes iranyba kanyarodott.hogyan tovabb?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pantherlily
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 166
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 05.

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 10
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Vas. Jún. 10, 2012 8:25 pm

rohandar:

ahogy kileptek a szinpadra, arcon csap a tomeg udvrivalgasa. a kis sator elott egy szoke no all hata mogott harom ferfival.hangja tulharsogja a csocseleket s olyba tunik rajtad, a vilag legerosebb sotet cehenek magusan fogjak demonstralni milyen hatalmat is kepesek ok a hiveiknek adni. (beszeltetnem de teloroll probal a legegyszerubben) mire felfogod az elhangzottakat mar hatalmas reflektorok fenyeben furdesz. vezetod vissza futott oda ahonnan jottetek es mar tisztes tavbol integet es szurkol vigyorogva. ha fele vetned magad, a porondmester hatalmasra nott, sotet alakja allja utad. szettart kopenye aalol szornyek, es zombik hada acsarkodik rad, majd egy hirtelen erohullam es hanyingererzet megtantorit. a nagy alak fekete fustkent hompolyogve tavozik, atadva helyet a harom ferfinak akik mar korbevettek es harcra keszulnek. testuk egyszeriben megvaltozik, izmaik feldagadnak, ugy neznek ki es akkorak mint HULK, csak nem zoldek. baromi szivosak, erosek, ellenalloak, nagyokat ugranak es sebeik bizonyos fokig regeneralodnao. 1800ve juk van fejenkent, kemeny ellenfwlek. magikus kepesseguk nincs. nagy nehezen leteritesz kettot, mire a harmadik befalja oket es uj erore kap.(egyebkent az ido mulasaval ellenfwleid izmai lassu satnyulason mentek keresztul) ujra feltunik a porondmester es buszken konstatalja a nagyerdemunek, a cirkusz kovetoi barkivel felvehetik a versenyt. azzal ujra szettarja kopenyet, mely alol lassan menetelve jo negyven otven zombiszeru fegyveres alak indul meg feled, hatalmad most sincs felettuk. posztodd a totalis bekeritessel erjen veget. mit teszel? tovabb harcolsz vagy mashogy hataarozol?ird le.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rohandar Blacksteel
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 839
Aye! Pont : 2
Join date : 2011. Aug. 14.
Age : 23
Tartózkodási hely : Küldetésen

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 13
Jellem: Semleges Gonosz

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Csüt. Jún. 21, 2012 6:09 pm

Követtem az „idegenvezetőmet”, át a színpadon, elvégre jobb ötletem nem volt. A lelátó tele volt nézőkkel, akik valóságos extázisban ünnepeltek, és üdvrivalgással fogadtak minket.
- Ezekbe meg vajon mi üthetett? – tanakodtam, de nm volt túl sok időm a gondolataim pátyolgatására.
Pillanatok alatt odaértünk a sátorhoz, ahol is egy szőke hajú nő állt, méghozzá nem egyedül, mert három férfiú volt a háta mögött.
- Hölgyeim és Uraim! – harsogta el magát, a hangja pedig könnyedén elnyomta a nézősereg zaját. – Örömömre szolgál, hogy bejelenthetem cirkuszunk következő műsorszámát! A köreinkben üdvözölhetünk egy sötét mágust, aki vállalta, hogy megküzd a mi három bátor önkéntesünkkel! – kiabálta.
Annyi időm sem volt, hogy teljesen felfogjam az elhangzottakat, és máris hatalmas reflektorok égető tüze fókuszált rám.
- Na álljunk csak meg egy kicsit! Mi az, hogy vállalta? Meg sem kérdeztek! – gondoltam kissé bosszúsan, mindazonáltal, nem voltam túl berezelve a gondolattól, hogy három emberrel végezzek, tekintve, hogy nem jelenthetett kihívást.
Körbepillantottam, hogy valakinek ezt szóvá is tehessem, de addigra már csak a három pasas volt ott, akiknek meg úgyis hiába beszéltem volna, legalábbis akkor nagyon úgy tűnt. A fickó, aki idáig kísért, már felhúzta a nyúlcipőt, és hátrahagyva engem visszafutott oda, ahonnan jöttünk, és vigyorogva integetett.
- Várj csak te kis sunyi, utánuk te is sorra kerülsz! – gondoltam elégedetten, hiszen úgy számoltam, hogy három egyszerű emberrel nagyjából fél perc alatt végezni tudok.
A színpadon volt még egy szépen megtermett egyén is, akin egy szép, éjfekete köpeny volt.
- Hm, egy ilyet nekem is be kéne szereznem. Tök jól állna. – gondoltam teljes nyugodtsággal.
Aztán mindenféle előjel nélkül gondolt egyet, és köddé, jobban mondva füstté vált, a helyén pedig megjelent az a három szerencsétlen, akinek éppen el kellett volna kennem a száját.
- Na, akkor lássunk is neki! – gondoltam, de ekkor újabb meglepetés jött.
A három jómadár izmai olyan hirtelen növekedésnek indultak, mintha egy álló napig proteinpudingot zabáltak volna megállás nélkül, utána meg kaptak volna egy kis szteroidot is. A növekedés ütemét egy lufi felfújásához lehetett hasonlítani, csak pechemre ezeket nem lehetett kipukkasztani.
- Oké, talán... mégsem lesz annyira könnyű dolgom. – szemléltem a dolgokat.
A szép szál legények pedig nem voltak restek, máris nekem rontottak. Természetesen továbbra sem estem pánikba, bár meglehetősen gyorsnak találtam őket a méreteikhez képest, de ez akkor lényegtelen volt. Nemes egyszerűséggel előkaptam a mágikus deszkámat, melyet eddig a zsebemben tároltam, és felpattanva rá könnyűszerrel kicseleztem a fickókat. Bár jó nyolc méter magasra röppentem, mégis eléggé könnyen felugráltak a szintemre, melyet én hol egy Dark Blast-tal, hogy egy kardvágással, hogy pedig pár Bone Teeth-fel jutalmaztam. Bár inkább olyan patthelyzetnek tűnt a szituáció, mégis hátrányban éreztem magam. Hiába vágtam meg az ellenfeleimet többször is, a sebeik, mintha hatványozott sebességgel gyógyultak volna.
- A fene vinné el, ezzel így nem jutok egyről a kettőre. – tépelődtem morcosan, és inkább bevállaltam a rizikót.
Mikor ez egyik majom felugrott, és leugorva a deszkáról, keményem megmarkolva a kardomat beledöftem, így mindketten a földön landoltunk. Úgy helyezkedtem, hogy áldozatom érjen le előbb, és így felfogja az én esésemet. Persze bevethettem volna a Flight-ot is, de jó szokásomhoz híven nem szerettem felfedni az összes titkomat, ha csak nem volt kétségtelen a harci fölényem. Az ellenséges terep viszont nem nekem kedvezett.
- Nincs az az isten, hogy én ilyen nyápicok ellen kikapjak! – mosolyodtam el.
Nagy valószínűséggel létfontosságú szervet találhattam el, mivel a kísérleti patkány nem kelt fel többé, sőt, még csak mozdulni sem mozdult.
- Egy kész, kettő maradt. - konstatáltam a történteket.
A másik két idióta éppen felém tartott, egyikük jobbról, a másikuk pedig balról, és felugorva, ökleiket összekulcsolva próbáltak leütni.
- Na de kérem, ennyire lebecsülni engem. – bosszankodtam ironikusan, és ebben a pillanatban bevetve a Flight-ot, könnyedén hátralibbentem, így csak a hullát darálhatták be.
Viszont nem hagytam annyiban a dolgot, máris ellentámadást is indítottam, amiben szerencsém volt azzal is, hogy a két erőteljes csapás jelentősen megtántorította a támadóimat, főleg, hogy nem találtak el vele. Az acél karmaimat megteremtve a kezemre, a szél szárnyán szállva máris a baloldalon elhelyezkedő fickó mellkasába mélyesztettem őket, és a szívet átdöfve őt is átsegítettem a túlvilágra.
- Nem is volt ez olyan nehéz. – gondoltam elégedetten, bár, ha az az előbbi csapás csak súrol, akkor már nem úszom meg törött csont nélkül.
Közben ismét hátráltam, de furcsa módon a harmadik megmaradt tag nem támadott rám.
- Különös, egészen eddig, olyan hevesen támadtak, most vajon miért nem jön nekem? – tanakodtam.
Ezt követően olyan dolog történt, amire nem számítottam: A kis házi kedvenc ellenfelem fogta magát és megzabálta a mellette fekvő hullát, majd átrohanva a másikhoz, azt is becuppantotta.
- Azt a leborult szivargéit! És még a nekromantákra szokták mondani, hogy undorítóak… bár, ha jobban belegondol az ember, akkor az állatokat is megölik és feldolgozzák, mielőtt az asztalra kerülnek, szóval… - filozofálgattam, de sajnos nem igazán tudtam elmélyülni az eszmefuttatásomban, mert más kötötte le a figyelmemet.
Nem csak a pocija lett tele a kis gyönyörűségnek a nyami-nyamitól, hanem a sebei is begyógyultak, ráadásul az izomzata is még erősebb lett.
- Ahhoz képest, hogy nem használtak mágiát, nem voltak olyan könnyű ellenfelek, ráadásul több mágikus erőt használtam ellenük, mint amennyit akartam. – morogtam magamban. – Most meg ezt megint kezdhetem leépíteni.
Közben viszont megint visszatért a király köpenyes, böszme ember, aki máris beszédet intézett a közönséghez.
- Mint ahogyan az hölgyeim és uram, láthatták, a követőink megállják a helyüket egy erős fekete mágussal szemben is, és meg is tudták izzasztani.
Bár voltak fenntartásaim a megizzasztással kapcsolatban, mégsem szóltam semmit, csak vártam a fejleményeket. Góliát, széttárva a karját, a köpenye alól zombiszerű lényeket hívott elő, akik pillanatok alatt körbevettek, és legalább negyven, de inkább ötven főt tettek ki.
- Hát ez remek! Nem elég nekem a gorilla, most kapok még egyet, meg még ezeket a csontokat is kuglizzam le. – bosszankodtam magamban. – De ne higgyétek, hogy olyan könnyedén adom magam. – mosolyodtam el szélesen.
Úgy éreztem eljött az idő, hogy egy jó kis kombót bemutatva hűvösre tegyem végre ezeket a marhákat.
- Szép álmokat, én a gyertyákat most elfújom! – mondtam, és a Dark Moment-tel teljes sötétséget varázsoltam.
A következő lépés a Rise of Dead bevetése volt, mellyel máris előhoztam a huszonöt csatlósomat, és befejezve az előkészületeket, mindegyiket felszereltem a Demonic Power mágiával is, így a győzelmi esélyeim jelentősen megugrottak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rouuro Kao
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 513
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Nov. 19.

Karakter információ
Céh: Újraszervezett Mágus Tanács (Hírszerzési Egység)
Szint: 8
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Csüt. Júl. 12, 2012 1:58 am

A porondmester és a bohóc, habár egy pillanatra az értetlenségébe fagyva tekintettek Shasura, hamar újra a kezükbe vették a helyzetet. Amíg a bohóc újra elindított egy lámást, hogy kiszúrjon magának egy újabb szerencsést, addig Kao pillantása találkozott a porondmesterrel és mind a ketten tudták. Kao tudta és a porondmester is tudta, egy erős mágusra néztek egymás szemeiben a pillanat töredékéig, majd, habár elkapták tekinteteiket, egymás jelenlétét ott érezték egymásban.
Nem ez volt az első ilyen érzés Kao számára, de kétségtelenül, egészen addig ez volt a legerősebb. Talán lehetett köze az éppen fejlesztésben levő új mágiájához? Talán a mágiája fejlesztése új kapukat nyitott meg benne? Egy újabb pillanat telt el csupán, és a felismerés visszahúzta Kaot a gondolataiból, hogy újra figyeljen. A tömeg őrjöngött, a porond közepében levő sátorban pedig a három kiválasztott valamin átesett. Az őket eltakaró sátorból látható mennyiségű, és Kao bőrét is megrázó minőségű mágia eredt ki. A kifejezetten ritka pillanatok egyike volt ez, amikor Kaot megrázta a borzongás egy mágikus aura érzetén, amikor az aura még számára is, a gyökereiig neutrális valójáig is érezhető volt.
- Shasu. Másolj le és kövess. Maradj rejtve. - Kao ritkán parancsolt, szinte soha, de amikor megtette, akkor a társai szerencsére meg se gondolták miért tette, egyszerűen szót fogadtak, egyetlen szemhunyásnyi kétely nélkül. Egy pillanaton belül Shasu maszkja lejjebb engedett, és Kao önmagával nézett farkasszemet.
A következő másodpercek többszörös meglepetést hoztak, de Kao már nem ingott meg: amint meglátta a porond szélén érkező Rohandart már arra is rájött, hogy mire ment ki a játék. Erőpróba. Vagy Rohandar lesz a tesztalany, vagy a használó, és az a bizonyos lámpás éppen ott készül a porond közepén, ha pedig sikerül - és itt csattant a vászonnak valami kívülről, amire mindketten felkapták a fejüket - akkor az egész sátor lesz a következő alapanyag. Kuudo elhaló hangja szólt át a vásznon, és hívta Kaot, mire ő, közvetlen követve Shasu által, minden meggondolás nélkül átszakította a vásznat, és kivetődött az emelvényről ahol a székeik voltak.
Kuudot a levegőben érték utol. A kis madár beléjük kapaszkodott, amikor a páros kiszakította magát a cirkusz sátrából, majd együtt zuhantak a felszín felé, ahol a káosz uralkodott. A sátor tövében számtalan kis halott test között pár még élő goblinfajzat mozgott, és próbálták a vásznat a helyén tartani. Látszólag a sátorból folyamatosan próbáltak kijönni a nézők, azonban ezt mindegyik kis lény megpróbálta megakadályozni, azonban már nem voltak elegen.
Kuudo kimerültségét látva Kao nem is kételkedett, a kis bagoly nem volt rest és egyetlen kétely nélkül ölt meg mindent és mindenki aki az útjába került. A sok goblin testén kívül emberek is voltak bőven, akik Kuudo kitörési helyétől távolabb, gyakorlatilag egy félkörben hevertek a vérükbe fagyva. Egyedül egyetlen egyikük volt még talpon, aki a kis csapat felbukkanásakor megállt a léptében, és kivárta, amíg a hármas leérkezik. Kao az esés közben teremtett pár kristályt, ami felfogta a zuhanásukat, és lágyan tette le őket a földre a holttestek körének közepére.
- Tehát így - szólalt meg a kámzsája alól a férfi. A férfi karjai megmozdultak, Kao gyomra pedig azonnal, szinte reflexből moccant meg. Tudta, a férfi mágiát készült aktiválni, mégpedig ártalmasat az érzése alapján.
- Szét - szólt a parancs, mire Shasu és Kuudo két irányba ugrottak el Kao felől. A gyors döntés pedig meghozta a maga sikerét: az azonnal szétlövellő füstfelhőben Kao még látta, ahogy Kuudo belőtte magát a föld alá, Shasu pedig távolabbra indult el, és eltűnt az első közelükben levő sátor mögött. Tudta, hogy csak ketten voltak az idegen mágussal a füstben, így nem is kellett visszafognia magát. Csupán a mágus küzdőstílusát kellett kiderítenie.
Nem is várt sokat: pár pillanatig volt csupán a füstben, amikor a belélegzett levegője fogyni kezdett, a tüdeje pedig kaparó köhögéssel kezdett fenyegetőzni. Azonnal lépnie kellett, felemelte a kristályát, és vele önmagát is, amíg ki nem jutott a sötétlő szférából. A lábai alá egy pajzsot teremtett, hogy védekezése a lehető legfelkészültebb legyen és várt. Várta, hogy megtudja, az ellenfele képes-e távolsági harcmodorra, illetve hogy hogyan használja azt.

A várakozást a szél törte meg. A mágikus füstöt megzavarta valami, Kao pedig odakapta a tekintetét, ahol a levegő örvénylese magához ragadta a füstöt, így készen is volt a kitérésre, hogy arrébb lökje magát a pajzzsal, amikor a légnyomás átszakította a füst peremét, és így csupán egy erős széláramként haladt el Kao mellett. A normálisan láthatatlan támadás most pont a füst jelenlétébe bukott bele, az egyik mágia árulta el a másikat, ami végül érezhetően véget is szakított a mágus próbálkozásának, és előcsalta a rejtőzésből.
A kámzsás férfi majdhogynem kígyóként emelkedett ki a füstfelhőből a maga után vont kormos levegő látszatával, és annyival nem is állt meg: a kezeit gomolygó anyag vette körül, ami a következő pillanatban kötélként lőtt ki Kao felé. Kao nem tért ki, inkább a kristálya tulajdonságára támaszkodott, és egy újabb pajzsot teremtett, majd egy újabb gondolatra egy újabbat is. Mindkét karját egy közepes, tüskés pajzs fedte: a gondolkodása szerint ideje egyébként nem lett volna, hogy egyéb támadásokat formáljon egy olyan ellenfél ellen, aki képes a levegőt befolyásolni, és abban füsttel is támadni. Bárhol a földszinttől felfelé veszélyben lehetett, és csak az eleme keménységére és oszthatatlanságára támaszkodhatott a füst és a levegő nem-összefüggő masszájával szemben.
Az előtörő támadás tényleg megtört a pajzsokon: a férfi kígyóként előrenyúló kezeit úgy zárta el a két pajzs Kao felől, mintha azok csupán egy könnyed vízáram lettek volna, de a férfi nem állt meg, és Kao felé közeledve egy újabb füstkitörést idézett meg magából. Az már sokkal hatalmasabb volt, és pillanatok alatt elnyelhette volna Kaot pajzsostul-alakostul, ha ő viszont nem lett volna résen, és nem készült volna ilyesmire is. Tudta, hogy ha a férfi újra elnyeli őt a füstben, akkor egyből hátrányba kerülhet, viszont Kao csakis akkor lehetett igazán veszélyes a férfire, ha a saját pályáján volt képes megtámadni, ott, ahol a férfi nem számított rá, és úgy, ahogy nem számított rá...
A támadója viszont erre nem hagyott időt. Kao az újabb és újabb, mindig más irányból tekergőző füsttámadások, és az elő-előtörő széllökések között szlalomozva és a pajzsaival védekezve kereste a vakfoltot, ami nem mutatkozott, így végső elszánásában teljesen új taktikába kezdett, és lerohanta az alatta repülő varázslót. Túlzás lett volna azt állítani, hogy a kámzsást meglepte volna a támadás azonban nem számított arra, hogy Kao mindenét abba fekteti. Kao látta a férfi arcán az utolsó pillanatokban kiülő pánikot amikor ő nem állt meg a zuhanásban, a köré fonódó füst támadásban sem. Ilyen távolságban még a füst sem okozott gondot, tisztán látta még a férfi alakját, és azt is, hogy csupán a kinyújtott kezei mellé kell kerülnie, hogy teljesen védtelenné tehesse azt, és kihasználhassa a pillanatot.
Egy pillantás, egy teleport: a füst, ahol Kao egy szívdobbanással előbb volt a hirtelen változás vákuumában húzódott össze, a kámzsás szemei pedig káprázva meredtek maga elé, amikor Kao keze, és a rajta levő pajzs csupán centiméterekre tőle materializálódtak. Kao gyors volt, semmit sem bízott a véletlenre; egyszerűen csak a férfi arcába nyomta a pajzs élét, ami azonban nem öklelt, hanem egyszerűen mint egy nagy adag lekvár, beletolult a fickó képébe, teljesen ellepve azt [Crystal Tone: OD]. A meglepetéssel egy időben Kao a baljával is támadott, a férfi gyomorszájába öklelt, így az öklendezve tátotta ki a száját, magába engedve az éppen rajta szétfolyó folyékony kristályt.
A férfit teljesen letaglózta a meglepetés és a fulladás közeli állapot: koncentrációját vesztve zuhant le a saját füstjével körbezárt területre. A füst szinte azonnal oszlani kezdett, így végül Kao is követte a földre a négykézláb öklendező figurát, aki egy percnyi keserves fulladozás után végül újra felállt, és gyűlölködő pillantást vetett Kaora.
- Mit akar itt egy---
- NEM akarsz azonnal meghalni, ugye? - Kao a közbevágását nyomatékosítva lépett előre, de a férfi nem hátrált.
- Nem tudom miért hagytál élni, de nagy hiba volt, még egyszer nem tudsz meglepni!
- Nincs rá szükségem. Már vesztettél, és ha van egy kis eszed, akkor elmondod amit tudni lehet erről a helyről, még mielőtt meghalnál. Ha együttműködsz talán nem végezlek ki.
- Kivégezni? - A mágus itt felnevetett, és felegyenesedett, majd kiköpött. - Még ha ez a gusztustalan anyag méreg is, inkább halok meg úgy, minthogy egy szót is szóljak a mocskos fajtádnak, T--- A férfi szava elakadt, a kezei pedig a hasára tapadtak.
- Mondtam, hogy vigyázz, mit mondasz! - Kao figyelmeztetése már fölösleges volt. Látta, hogy a férfi lassan rájön a helyzetére, majd amikor felfogta azt, csupán kiköpött, és újra szólásra nyitotta a száját.
Szó már nem jött ki rajta, csak vér. Kao egy ujjat mozdított csupán, mire a férfi ruhája alól véres szilánkok szakadtak elő, narancs és vörös színekben megcsillanó kristályok, amik láttán Kao csupán egy sejtelmes mosolyt eresztett meg, és bólintott, mint aki éppen egy rég feltett kérdésére kapott választ.

Mindeközben a füst végleg eloszlott, és a halálos csöndbe burkolózó környéken csupán egyetlen mozzanat zavarta meg a halott látképet: Kao önmagát látta az egyik sátor bejárata mellől inteni. Közelebb lépdelt, mire a másik Kao suttogva megszólalt.
- Az egyetlen ember aki életben maradt. Odabenn van.
- Én is megyek. A sátor csúcsában leszek - szólalt meg Kuudo, amint egy pillanatra leszállt Kao vállára, majd a kis csapat újra szétvált. Kao felnyitotta a sátor bejáratát, Shasu-Kao alrébb osont, Kuudo pedig a sátor teteje felé röppent el.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pantherlily
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 166
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 05.

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 10
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Csüt. Szept. 27, 2012 6:33 pm

Roha:
(Az előző körben egy kis félreértés történt a porondmester személyét illetően. Ő nem egy külön személy, hanem a szőke hölgy akiről azt hiszem mellékeltem képet, de legalább is akartam, már nem emlékszem. Persze nem csoda, ha a telefonon, röviden összefoltozott szövegemet félreértetted. )

Belevaló harcosaid számára szinte senki sem jelent igazi ellenfelet és ezt veheted szó szerint! Annak a bizonyos 40-50 fős tömegnek a zöme csupán illúzió, a maradék pedig eltorzított és rossz állapotban levő, hús vér ember. A sereg fele nem létezik, a másik fele pedig nem jelent veszélyt. A porondmester(hölgy) a zűrzavarban elveszett, a falánk izomgyurit pedig lenyomja a túlerő. A győzelem a tied, de azt hiszem ez nagyon sok varázserőbe került neked. A tömeg állva őrjöng, egyik másik fanatikus leküzdi magát a nézőtérről, hogy megérinthessen. Lelkesedésük csak tovább fokozódik, mikor feltűnik a szőke illúzionista, kezében egy piros lámpással. A lámpát körülvevő vörös fényárból nyalábok törnek elő, egyszerre talán egy tucatnyi, s lecsapva zombijaidra, az utolsó cafatig kitépik belőlük a varázserőt. Egyik másik fénycsáp az ott futkosó nézőket is elkapja, úgyan úgy kifacsarva őket. Pár pillanat múlva újra csak te és a nő álltok egymással szemben. A vörös fénykacsok, bár visszahúzódtak, mindúntalan pásztáznak a nő körül, a padlót tapogatva.
– Na hát akkor – Mondja szelíd mosollyal, úgy, hogy csak te halld – , légy a segítségünkre csak még egy rövid ideig.
– Emberek! Vannak álmaitok? Vannak vágyaitok? Megmutattuk, láttátok hogy lehetséges! Erő, hatalom, fiatalság, GYERTEK, VEGYÉTEK EL! Vegyétek el az ifjú mágus fejét, aki elém hozza végtelen hatalmat nyer! – több se kell nekik, ömlenek a nézőtérről!
A vörös csápok minden mágikus támadást kiszipolyoznak, és ha óvatlanul túl közel mész, téged is elkapnak, de talán jobb is, ha a tömeggel foglalkozol. Noha egyszerű csőcselékkel állsz szemben, ilyen legyengült állapotban gondot okozhatnak létszámfölényük miatt. Hogy repülve menekülj, kizárják a fejed fölött tapogatózó vörös fénynyalábok. Pár perc kemény helytállás után az emberek száma olyannyira megcsappan, hogy a még ott levők menekülőre fogják, de hiába. A lámpás fénye, amely korábban, észrevétlenül, kívülről befele haladva lemorzsolta az emberkoszorút, a maradékot sem kímélik. Mikor az utolsó szerencsétlen is fonnyadtan esik össze, ismét te kerülsz előtérbe. A nő csak mosolyogva figyel téged, miközben háta mögött megjelenik a cirkusz fellépőgárdájának zöme, köztük azzal a férfival is, aki a sátorba vezetett. Megköszöni közreműködésed, s sajnálkozva konstatálja, hogy szereped itt véget ér, azaz még egy apró szívességet tehetsz, életed feláldozásával. Az említett lámpás vörös fénye azonban hirtelen sűrű feketére vált, melyben apró fehér csillámok fuldokolnak.
– Hó! Úgy tűnik szükségtelenné vált a halálod barátom! Maradj hát! Nézd meg min munkálkodtunk hónapokig! Minek lettél te is a részese! Csodáld, aztán halj meg. Szükségtelen, de elkerülhetetlen. – Postod egy őrült kacajjal érjen véget.


Kao: Odabent édeskés illatú füst és félhomály fogad. Valaki szinte azonnal feléd veti magát, ám az elkapkodott rajtaütés és az esetlen kivitelezés természetesen kudarcba fullad. Az illető egy apró, köpcös ember, kerek szemüveggel és hasonlóan kerek, tetején tar, fejjel. Apró szemei rémülten kidüllednek miközben kegyelemért visít, akár bántod akár nem.

Ha lecsillapítod, képes és hajlandó kérdésekre válaszolni. Amennyiben így döntesz, küld el őket nekem( öt kérdésre biztosan igazat mond). Szóval várom válaszod a kérdésekkel, vagy egy alternatív folytatás ötletével.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pantherlily
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 166
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 05.

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 10
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Vas. Szept. 30, 2012 3:34 pm

Kao-NAK:
Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   

Vissza az elejére Go down
 
Magánküldetés: Psycho Circus
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» [Küldetés] Hogy készítsünk babát?
» [Játékos Küldetés] A Kaszás Katakombája
» Konoha kapuja
» A falu vezetőjének irodája
» [Event] A legendás küldetés!

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: