HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Magánküldetés: Psycho Circus

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Rohandar Blacksteel
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 839
Aye! Pont : 2
Join date : 2011. Aug. 14.
Age : 23
Tartózkodási hely : Küldetésen

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 14
Jellem: Semleges Gonosz

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Hétf. Okt. 08, 2012 3:02 pm

A kívánt hatás pedig nem maradt el. A rohamra induló csapatom szinte ellenállás nélkül vágta keresztül magát a túlerőn, mintha az ott sem lett volna, ami sajnos sok esetben valóban igaznak bizonyult. Egy-egy ellenfél csak úgy szertefoszlott, ahogy szembe került a katonáim kardjainak acéljával. Mások pedig, vérezve és holtan terültek el a cirkusztéren, miután megízlelték pengéimet. Mint utólag kiderült, csak illúziók voltak. Az egész olyannak hatott, mintha valami komédiába csöppentem volna, nem jelentett kihívást egy sem közülük. Illetve egy mégis csak akadt, aki fel tudta venni a versenyt a csapatommal, ő pedig nem volt más, mint a Schwarzenegger beütéses, izompacsirta, teszetoszóteron túltengéses majom, aki kannibál módjára felzabálta társait. Ő azért küzdött egy ideig, de a gyűrű… vagyis a nekromanta mágiám hatalmát nem lehetett megtörni. Ugyan lezúzta három-négy barátocskám, de végül a földre került, és kilehelte az utolsó lélegzetét.
- Akkor ezzel is megvolnánk! – gondoltam elégedetten. – Ideje, hogy ellássam a baját azoknak a mocskos kis cirkuszosoknak is. – vettem más irányt fejben.
Nem különösebben izgatott, hogy a nézők tombolnak, se az, hogy egyik másik beugrált a porondra és felém indult, hiszen még mindig megvolt a hulláim jó része, és egyik másik szerencsétlent ki is csinálták, amikor már túl közel értek hozzám. Aztán kisvártatva megjelent a szőke illúziómágus, aki éppenséggel az első helyen szerepelt a „TOP 10 akit ki akarok nyírni” listámon. A kezében azonban egy furcsa tárgy volt, melytől már az első pillanattól rossz érzés fogott el. Egy lámpást szorongatott, és hamar meg kellett tapasztalnom, hogy miért volt olyan unszimpatikus nekem a tárgy. A lámpából vörös nyalábok indultak meg, mintha csak egy polip sok-sok karja lett volna, és céljuk egyenesen a szolgáim voltak. Ahogy hozzájuk értek, mint egy óriási szívószál, kiszipolyozták belőlük a varázserőt, a hátramaradó csontok pedig élettelenül hullottak szerte szét a földön.
- Na jól van ám, most már elmehettek a búsba! – gondoltam egyre mérgesebben, mivel sok varázserőt fektettem bele a kicsikékbe, ráadásul már nem volt több előhívható zombim, így a nekromanta képességeim jóformán semmivé foszlottak.
De nem csak az én kicsikéim jártak pórul. Néhány néző, aki engedély nélkül berohant, szintén áldozatul esett, és kifacsarva, mint egy aszott múmia hullott a földre. Nem kellett hozzá sok idő, hogy a teljes fellépő körzetet kitakarítsa, és ketten maradjunk ott, mentesem minden egyébtől, ami mozog… már ha nem számoltuk a fénycsápokat, melyek még most is ott pásztáztak a nő körül.
Na hát akkor – mondta halkan, arcán pedig szinte kedves mosoly jelent meg. - , légy a segítségünkre csak még egy rövid ideig. – suttogta nekem, majd a nézők felé fordult, már akik még a lelátón maradtak. – Emberek! Vannak álmaitok? Vannak vágyaitok? Megmutattuk, láttátok, hogy lehetséges! Erő, hatalom, fiatalság, GYERTEK, VEGYÉTEK EL! Vegyétek el az ifjú mágus fejét, aki elém hozza, végtelen hatalmat nyer! – tett nekik ajánlatot.
- Ó hogy a kénköves pokol legmélyebb bugyra szakadjon rád! – morogtam hangosan, de persze ez se a lámpásos némbert, sem pedig a tömeget nem zavarta.
Özönlött felém a sok idióta, aki mind elhitte, hogy mágia használata nélkül velőben lehet esélyük ellenem. A másik vicces pont pedig az volt, hogy jó részük teljesen fegyvertelenül vágott neki a kihívásnak, csak egy-két emberkének jutott eszébe, hogy egy botot, vagy üveget, vagy bármi egyéb tárgyat a kezébe véve rohamozzon meg. Persze az eszközösök sem jutottak sokkal tovább. A legjobb esélyem az lett volna, ha hátrahagyva mindent, inkább meglépek a sátorból a tetőn keresztül, csakhogy a vörös kígyók ott tekeregtek felettem, így lehetetlenné téve a repülést. Ezen felül pedig a mágikus erőm is jelentősen megcsappant, tehát a lehető legtöbb erőt kellett megspórolnom ahhoz, hogy még fel tudjam venni a kesztyűt a fellépő személyzet ellen is. Így végül azt a döntést hoztam, hogy megvetem a lábamat, és lezúzom a támadóimat. Ehhez egy Dead Spike-ot teremtettem, és az első oda érkező puszta kezes férfinak máris kiontottam vele a gyomrát. Viszont alig, hogy kihúztam a fegyverem a testéből, máris újabb és újabb csőcselék jelentkeztek, hogy biza ők is el akarnak kapni engem. Sorban metszettem el a torkokat, ontottam ki a beleket, és véreztettem el a támadóimat, de oly mértékű túlerőben voltak, hogy kénytelen voltam egyre jobban hátrálni. A helyzet eléggé rossznak tűnt, hiszen bár én mágus voltam, a hatalmas létszámfölényük miatt felértek velem a mocskok, de nem adtam fel. Igaz, addig toltak hátrafelé, míg el nem értem a kör alakú porond egyik falát, ott azonban már a szilárd háti védelemnek verve a testem, megálltam, és sorban öltem meg, vagy tettem harcképtelenné a söpredéket. Hullottak, mint a legyek, és miután jól megizzasztottak, végre visszavonulót fújtak, és hátrálni, majd rohanni kezdtek, de mindhiába. Míg mindenki rám koncentrált, én pedig a harcra, a csápok észrevétlen körbefonták a tömeget, és a szélekről befelé haladva felzabálták a mágikus erejüket, és rövid idő alatt bekebelezte az összeset, egészen addig, mígnem ismételten egyedül maradtam élő ember a porondmesteren kívül.
A nő velem szemben állt, és még mindig csak mosolyogva nézett felém. Közben a háta mögötti nyíláson sorban lépkedtek be a cirkuszhoz tartozó személyek, köztük az a mocsok is, aki a sátorba hozott, és szintén szerepelt már azon a TOP 10-es listán. Amint nagyjából mindenki megérkezett, tudtomra adták, hogy rám többé már nincs szükségük. A feladatot, amit szántak nekem, azt sikeresen teljesítettem, a végső dolog pedig, amit tennem kell, az mindössze annyi, hogy dobjam fel a pacskert, hogy ezzel is nekik tegyek jót.
- Azt leshetitek barátocskáim! – gondoltam, és már készültem is a valószínűleg nem túl hosszúra nyúló összecsapásra, valami olyasmi gondolattal, hogy: - Néhányat akkor is elviszek magammal!
Azonban míg én meditáltam, addig a vörös lámpás fénye elkezdett átalakulni, és sűrű feketévé változott, benne pedig száz meg száz apró fehér pontocska villogott és cikázott.
Hó! Úgy tűnik szükségtelenné vált a halálod barátom! Maradj hát! Nézd meg min munkálkodtunk hónapokig! Minek lettél te is a részese! Csodáld, aztán halj meg. Szükségtelen, de elkerülhetetlen. – hallottam egy hangot, melynek nem láttam a forrását, de ha az irányból kellett volna tippelnem, akkor jó eséllyel azt mondtam volna, hogy a lámpából jött.
A rövid felszólalást pedig egy gonosz nevetés kísérte, melyről szintén csak annyit tudtam megállapítani, hogy ugyan attól származik, mint az iménti néhány mondat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rouuro Kao
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 513
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Nov. 19.

Karakter információ
Céh: Újraszervezett Mágus Tanács (Hírszerzési Egység)
Szint: 8
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Szer. Nov. 14, 2012 8:17 pm

Kao és Kuudo egyszerre ugrottak be a sátorba, pár pillanatnyi hallgatózás után, de mivel nem volt semmi és senki veszélyes odabenn, csak egyedül a kövér fickó, Kao azonnal rá is vetette magát. A zsíros alakot az asztalára vetve, torkának szegezve a kését, és szájára tapasztva a kezét mondta el mik a játékszabályok.
- Leveszem a kezem a szádról, de megtartalak, hogy ne moccanj. Ha mégis próbálsz, leszúrlak. Ha kiáltasz abban a pillanatban leszúrlak. Ha nem beszélsz akkor elfogy a türelmem és leszúrlak. Szépen nyugodtan beszélni kezdesz, és csak leütlek. Érthető? - A fickó vadul igenelt volna, de így csak a tokája rengett a felemás bólogatástól. Kao keze elemelkedett, és átfogott a férfi vállára.
- Nem tudom miért támadták meg a cirkuszt! Igaz, hogy öldöklés megy, de azok csak állatok! Lemúrok, meg marhák, meg iiii~ Kao hüvelykujja a kése markolatának végére zárt, és a penge határozottan felpeckelte a férfi száját, aki ha még több szemetet akart volna összehordani, önmagának metélt volna második szájnyílást, csak éppen a tokáján keresztül.
A dagadék legalább gyors felfogású volt, és kissé kitette a kezeit, jelezve, hogy érti, miről van már szó, így Kao tett egy újabb próbát. A kés újra lepihent.
- Rendben, értem én. Gordio lámpásáról van szó...
- Ennyit tudok, és azt is, hogy most lesz teljes. Használhatót mondj! MI ez a Gordio?!
- Gordio egy démon, aki emberi életekért cserébe hatalmat kínál! Önmaga nem tud ebben a világban létezni, nem ám, dimenziójának egy kis szeletét kiszakítva és azzal kibélelve a lámpást azonban közvetlen rést hozott létre. Ezzel képes úgymond a küszöbön toporogni és onnan tevékenykedni. A következő lépés, hogy kellő mennyiségű emberi életenergiát összegyűjtve, azt egy kiszemelt gazdatestbe töltse, amely így megbírja majd az ő jelenlétének roppant súlyát.
Nincs itt szó Zerefről, vagy vallásról. A cirkusz csakis azért jött létre, hogy Gordio a földre léphessen. Még a produkcióink sem valódiak. A szörnyek egy része illúzió, a többi maskarás haszonállat. A zombik csak kifestett szélütésesek.
– A férfit, mivel készségessé vált, Kao elengedte, és ő a legtermészetesebben, egyre oldódva mesélt. Kao végül eltette a kését, és Kuudora bízta a biztonságát, aki bizonyára valahonnan egy polcról figyelte, hogy mit tesz a zsíros pacák...
– Ő és a kiválasztott kezdetben egy testen osztoznak majd, de itt azt írják... Na gyere már megmutatom. Ha meg akarjuk állítani őket, össze kell dolgoznunk. Hisz én is csak kényszerből vagyok itt... - A férfi izgága lett, Kao akár el is hihette volna neki amit elkezdett mondani, mert a férfi hiba nélkül adta elő amit ilyenkor kellett.
Kao csupán azért nem bízott meg benne, mert ilyenkor még a legkisebb gyereknek sem bízott volna a kezébe egy tollat sem. Az alvilági etikett ezt diktálta. Meg sem lepődött, amikor a férfi fordulás helyett szimplán összerogyott, sőt számított is rá, hogy hallani is fogja a pendülést, ami Kuudo kőtövisének elnyilallásakor fütyül fel rendszeresen.
- Méregért akart nyúlni - szólt Kuudo, és leszállt a pacák asztalára, hogy közelebbről beleszagoljon a levegőbe, majd mutasson Kaonak egy kis dobozt.
- Hátha találok valami érdekeset - nyitotta fel a dobozt Kao, de nem maga felé, és a kezét sem hagyta, hogy a kinyíló doboz megtalálja, viszont nem aktiválódott csapda, így Kao belenézhetett, milyen mérgeket vagy anyagokat is hagyott rá a köpcös.
- A cirkuszal mi lesz?
- Megyünk, megyünk - szólt Kao félvállról.
- Mi a terved?
- Küldetésen vagyunk, és amúgy sem hiszem, hogy ezzel a Gordióval jól járnánk, ha szabadon garázdálkodhatna Fioréban. Attól is függetlenül, hogy bőven vannak nála veszélyesebb gonosztevők is, még akkor is, ha legtöbbjük csak önző, kövér, és kicsinyes ember...


A hozzászólást Rouuro Kao összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Nov. 15, 2012 11:26 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pantherlily
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 166
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 05.

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 10
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Csüt. Nov. 15, 2012 8:51 am

A fekete matéria lassan a lámpást tartó személy, tehát a szőke illúziómágus hölgy testére fonódik. Rohandar őszes barátjának ez azonban nem tetszik, így a két személy dulakodni kezd. Végül mindkettőjüket körbeöleli a sötétség és csontjaikat ropogtatva egy testté gyúrja őket. Férfi és nő furcsa egyesüléséből megszületett hááááát …GORDIO.

Rohandar, az egyesülés durva kivitelezése közben a sötét anyag fröcsög, és akarva akaratlanul eltalál egy két csepp, melyet azonnal beiszik bőröd. Új erővel töltődsz fel, furcsa és émelyítő, de hatalmas.

Rohandar, ha támadsz, Gordio egyelőre elkerül téged, így szembe találod magad a cirkuszi dolgozókkal. Rohamod Kao és Kuudo is megtámogatja, így hamar végeztek velük. “csupán” a sátor kupolájából csüngő démon van hátra..

Gordio képességei:
- Megújulás: Gordio képes reprodukálni magát. Hatalmasra tátott állkapcsán át új testeket okád világra. Hogy ereje hányad részét ülteti e testekbe, az csupán tőle függ. E módon képes létszámfölényével megosztani figyelmetek, vagy elhagyni csapdába esett, korábbi porhüvelyét.
- Amorf: Gordio testén plusz karok és fejek jelennek meg.
- Halálhörgés: Gordio torkából sötét energia hömpölyög elő.
Megjegyzés:
- Gordio bármely mása képes testének sötét anyagából kaszát teremteni.
- A démon főként a közelharcot preferálja.
- Kemény ellenfél, de képességeket használni, vagy önmagát reprodukálni nem olcsó mulatság. Ereje, akár a korábban elnyelt lelkek száma is, véges és ezen állapotában még nem képes veszteségeit pótolni.
Miután elfogy Gordio minden ereje, POKOLI BESTIÁK jönnek érte, hogy visszavigyék oda, ahová való. Utána, csupán a lámpás marad. Sokáig csevegni nincs lehetőség, Kao kollegái ugyanis új döntésre jutottak: nem várnak tovább, lecsapnak. Ily mód idő előtt, mégis megkésve, bekerítették a sátrat. Bármelyikőtök is viszi magával a lámpást, annak mestere vagy feljebbvalója megsemmisítésre ítéli a tárgyat. Persze ennek bevégzése már nem szemetek láttára történik…

Postotok a hazatéréssel és a lámpás leadásával, a küldetés befejezésével záruljon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rohandar Blacksteel
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 839
Aye! Pont : 2
Join date : 2011. Aug. 14.
Age : 23
Tartózkodási hely : Küldetésen

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 14
Jellem: Semleges Gonosz

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Csüt. Nov. 22, 2012 8:34 pm

A csápok, melyek eddig csak úgy tekeregtek a nagyvilágba, lassan de biztosan elkezdték körbefonni a lámpást tartó hölgyemény testét, mely azonban nem aratott osztatlan sikert a jelenlévők körében, és egyikük megpróbálta elvenni a lámpát a lánytól, vagy legalábbis valami olyasmit, de a karok teljesen körbe fonták őket, szinte egy pillanat alatt, és már csak a csontok ropogását és a szervek és egyéb húsos anyagok fröcsögését lehetett hallani. A folyamat közben minden irányba undorító, fekete színű folyadék fröcskölt, melyet ugyan próbáltam elkerülni, mégis egy kepés ráfröccsent a karomra, ahol már nem takarta a ruha, mivel az már leszakadt róla a dulakodás során, s így közvetlen a bőrömre kenődött a trutyi.
Még csak lehetőségem sem volt rá, hogy letöröljem, a bőröm olyan gyorsan beitta. Utána pedig bizsergést éreztem. Olyan volt, mintha férgek mászkáltak volna a testemben, ellenben mást is éreztem. Az erőm, mely ekkorra már jócskán lecsökkent, most ismételten magasra emelkedett, és ismételten kész voltam arra, hogy harcba induljak.
Közben az átalakulás befejeződött, és a fröcsögő masszából egy emberszerű szörnyeteg keletkezett. Nem haboztam sokáig, hiszen amondó voltam, hogy az van előnyben, aki elsőnek támad, így hát azonnal rávetettem magam, jobban mondva a hullákat. A porond telis-tele volt a kiszipolyozott nézők testével, melyek csak úgy hívogatták a nekromantát, hogy használja, és hát mivel én is nekromanta voltam, így ezt meg is tettem. Életre keltettem közülük húszat, és az imént megszülető ellenségre vezényeltem őket, ellenben ez nem éppen úgy sikerült, mint ahogyan vártam. Ahelyett, hogy védekezett volna, vagy esetleg visszatámadott volna, inkább menekülőre fogta, és kitérve a csapatom elől maga helyére a cirkusz gárdáját szánta, és ők készséggel harcba is szálltak érte ellenem. Nem volt mit tennem, hiszen még úgy is, hogy életre keltettem a tömeget, oda kellett rájuk figyelnem, révén, hogy többen voltak nálam, ami persze nem volt nehéz, hiszen egy embernél már a kettő is több. Na de a viccet félre téve, belekezdtem abba, hogy módszeresen elintézzem őket. Egyikük, egy kövérebb őszülő fickó volt az első áldozatom, akinek a testét a Bone Teeth-fel tettem élettelenné, majd gyorsan szükségem is volt rá, hogy valamiféle jeget hárítson, mely nekem volt címezve. A pajzs jól működött, hiszen felfogta a támadást, én pedig viszonoztam azt néhány ökölcsapással a zombiaimtól.
Egyes embereimnek ugyan sikerült fegyvert adnom a kezébe úgy, hogy a már felhasznált katonáim fegyvereit felszedték, de a legtöbben fegyvertelenek voltak, így kisebb csoportokban voltam kénytelen mozgatni őket. Míg a fegyvertelenek feltartóztatták és lefoglalták az egyes fellépőket, addig a fegyveresek úgy mozogtak, hogy végezni tudjanak velük. Nem telt bele sok idő, és a gárda máris holtan, vagy legalábbis harcképtelenül feküdt szanaszét a porondon.
Viszont a neheze még csak most következett, hiszen még nem gondoskodtam a házigazdáról. Látszólag még nem állt szándékában, hogy harcba bocsátkozzon velem, így arra következtettem, hogy talán van esélyem ellene, és le tudom győzni. Nem akartam megközelíteni, hiszen nem tudtam, hogy mire is képes, így inkább csak a csapataimat vezényletem ellene. Azonban bárhogyan is próbálkoztam, mindig csak kitért, majd valami sötét anyagot okádott ki, mely megsemmisítette a körülötte lévő néhány élőholtamat.
- Még jó, hogy nem én voltam ott. – gondoltam, s inkább taktikát váltottam.
A Dark Delete-tel illetőleg a Bone Teeth-fel próbáltam támadni, miközben a hullákról sem feledkeztem meg. Erre még furcsább dolog történt. A száját óriásira tátotta, és egy újabb, vele teljesen megegyező kinézetű testet okádott ki.
- Ez meg mi a csuda? – csodálkoztam el.
Majd újabb és újabb testek jöttek elő, mígnem már számbeli fölényben is voltak. Ugyan egyet sikerült megölnöm a csont fogakkal, eggyel pedig a reprodukálás közben elkaptak a halottaim, de ez még így is kevés volt. Ezt követően több ellenfélnek is új kezei nőttek a meglévőek mellé, ráadásul még kaszákat is teremtettek maguknak, melyek nagyjából abból az anyagból lehettek, mint a testük. Nem tudtam megmondani, hogy melyik az igazi, ahogyan azt, sem, hogy egyáltalán létezik-e köztük olyan, hogy igazi meg hamis. A tervem így hát az volt, hogy valahogy megöljem az összest. Kemény harc bontakozott ki az immáron Deminic Power-rel is felszerelt harcosaim között. Az általam irányítottak hullottak, mint a legyek, de rendre el-elkaptak egy-egy ellenfelet is, míg végül az állás az nem lett, hogy megint csak egy maradt a kisfickóból, és nekem is elfogyott mind az irányítható dögöm.
- Nem szabad közel mennem hozzá! – gondoltam, hiszen láttam, hogy közelharcban igen veszélyes ellenfél, nem beszélve arról, hogy milyen sok energiámat felélte a sok halott test és azok erősítése. – Innen kéne sarokba szorítanom, de hogyan? – tanakodtam, s mivel mást nem tudtam tenni, megint a legnagyobb területet lefedő mágiámhoz, a Dark Delete-hez nyúltam, és azzal soroztam meg.
Ekkor pedig egy nem várt segítsége kaptam. A semmiből egy apró tárgy suhant a lövedékeim nyomán, és becsapódott a porond talajába, nem sokkal elvétve a kerülgető lényt. Becsapódáskor pedig szép kis porfelhő keletkezett, az ember pedig el sem hitte volna, hogy egy ekkora kis valaminek ekkora ereje legyen, mint amekkorát mutatott a becsapódó tárgy.
A következő támadásom során megint csak egy ugyan ilyen tárgy indult útjára, s meggátolta abban, hogy közeledjen felém, sőt, arra kényszerült, hogy egy nagyobbat ugorjon. Ekkor pedig hirtelen észrevettem, hogy odafenn van Tavara is a cirkusz légterében, és két kristálykardot kreált a kezébe, és egy keresztvágással levágta a mocskot, aki a földre hullott, és már öklendezte is az új testet, hogy ne vesszen oda, de eddigre már vége volt. Elegendő időm lett arra hogy egy Bone Prisont hozzak létre Tavara és a lámpásból előjövő kis dzsinn köré, majd befejeztem a harcot a saját kis technikámmal a Bone Skewers-zel. Vagy két tucat csontpálca szúrta át mind az új, mind pedig a régi testet, méghozzá ügyelve arra, hogy a száján is több tüske haladjon át, nehogy megpróbálkozhasson a további megújulással vagy tudom is én, hogy mivel.
Mikor ez megtörtént, a semmiből furcsa, mondhatni szellemek jöttek elő, és megragadták a már testet, és visszarángatták abba a lámpába, melyből előjött, s nem maradt más utána, mint a pusztítás, no meg a pilács, mely a földre esett. Még alig ocsúdtam fel, mikor Tavara már hozzám is intézte a szavait:
- Tűnj el, a cirkusz körbe van véve... – mondta.
- Mégis miről beszélsz? – kérdeztem értetlenül, mire csak ennyit mondott:
- A Mágus Tanács emberei.
Nem volt időm a piszmogásra. A jelen pillanatban biztos volt, hogy nem tudom felvenni a versenyt a tanács embereivel, hiszen az erőm jó részét már feléltem, így esélytelen lett volna. Szóval nem vitatkoztam.
- Ezt itt rád hagyom, én úgysem venném hasznát. - mutattam a lámpára, majd elindultam kifelé a cirkuszból, s beleolvadva az árnyakba, kissé kilógtam a körzetből, majd elrepültem a terepről, amilyen gyorsan csak lehetett.
Visszaérve a céhbe pedig elmeséltem a mesternek a történéseket, itt-ott kicsit megszépítve a dolgokat, majd mikor rákérdezett a lámpa sorsára, azt mondtam neki, hogy az bizony megsemmisült.
- Sebaj, valószínűleg úgysem vehettük volna hasznát. – mormogta, majd elbocsátott.

/Ha valami nem stimmel, vagy nem tetszik Kao, akkor írj rám és megdumáljuk!/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rouuro Kao
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 513
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Nov. 19.

Karakter információ
Céh: Újraszervezett Mágus Tanács (Hírszerzési Egység)
Szint: 8
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Vas. Dec. 23, 2012 4:38 pm

Kao nem siette el túlzottan a sátorba való belépést, és nem is ment fejjel a falnak. A már kihalt, és holttestekkel körbeszórt területen senki sem állt az útjukba, miközben a sátorból még mindig zajok szűrődtek ki. A fennhangzó szólamot vészterhes kiáltozás váltotta fel, majd egy velőt rázó halálsikoly után minden újra csöndesebb lett. Kao és Kuudo is érezték, a létrejövő energia a sátorban messze meghaladta az övékét, így már le is tettek arról, hogy bármilyen közeledő lépést tegyenek a ponyva felé.
E helyett felrepültek a sátor csúcsa felé, majd a tartószerkezet egyik résén lestek be, hogy láthassák, mi is folyt odabenn. Rohandar még mindig benn volt, a porond kzepén, vele szemben pedig a még álló cirkusziak és egy feketeséget árasztó valaki - vagy valami - volt. Bizonyára Gordio végül testet öltött, amíg ők kinn voltak, hogy kikérdezzék a köpcöst...
A kialakuló helyzet végül egyértelművé vált. Gordio láthatólag nem ellenezte a neki segítő emberek támogatását, amikor nekilendült Rohandar csontvázai ellen, de Kao kétkedett benne, hogy ez bármi hosszan menő következtetésre elég lett volna. Egy olyan lénynek, aki lelkekből szerez erőt a legbiztosabb az volt, ha minél többet nyelhetett el, és hogy ha nem volt senki, aki akár csak lehetségesen is tudta, hogyan lehet őt visszaküldeni oda, ahonnan jött. Ha nem a csatában haltak volna meg, minden szolgálójára, majd szépen lassan Fioréra is az a veszély vért, hogy Gordio martalékává válnak majd - márpedig ha egyedül hagyták volna, akkor Gordioból igazán nagy veszély is lehetett volna. Pár falut, egy kisebb várost is könnyedén pusztíthatott volna el úgy, hogy még nem tud rá reagálni senki, viszont ha pár cirkuszi előadás közönsége elég volt a teste felöltéséhez, ki tudja mennyi erőre tett volna szert azután.

Rohandar viszont nem hagyott kétséget afelől, hogy kiváló gyilkos volt. A cirkusz társasága a leghamarabb hullott el, így neki már nem kellett, csak egy felé koncentrálnia. Először a gyengét pusztítsd el - szólt az íratlan vasszabály; az erőtlen elpusztításához amíg az erőd teljében vagy, nem kell akkora erőfeszítés, és könnyedén kivívhatod, hogy legalább egyenlőek legyenek a küzdő felek esélyei, de azt biztos, hogy ne legyen több ellenfél a kelleténél, hogy lehetetlenné váljon a rajtaütés, a cselvetés, és az orvgyilkosság.
Gordio azonban maga is túl nehéz ellenfél volt. Rohandar mágiái megfelelőek voltak a támadására, azonban a lény minduntalan elmenekült abból, amit emberek halálát okozta volna. Fekete anyagot okádott, ami sebzett, és képes volt elpusztítani a mágikusan megerősített zombikat is, de a hányadékban akár új testet is formálhatott magának, vagy éppen egy másának, ami ugyanúgy küzdött, mint ő maga.
Egy ilyen ellenfél ellen még a létszámfölény sem ért volna sokkal többet, főleg, ha a támadók mind föl vannak fedve, így Kao és Kuudo mozogni kezdtek. Kuudo a sátor legtetejéhez röpült, és a tartógerendára lefészkelve várta meg a megfelelő pillanatot, miközben Gordio újabb klónokat teremtett magából. Rohandar a létszámfölénybe kerülő Gordio ellen egy nagy területet lefedő sötétség-mágiát alkalmazott, ami sikeresen törölte el a klónokat, azonban a megmaradó Gordio újra fölényben maradt, és könnyedén kikerült minden támadást. Kuudo és Kao csak erre vártak.
A fekete lény elugrált Rohandar lövései elől, amikor Kuudo is elkezdte lőni felé a Stonesteel szilánkjait, amik fütyülve zúgtak le a talajra, majd robbanva vájtak lyukat ahol becsapódtak a porondon. Gordiot meglepni látszott a változás. Nem szúrta ki egyből, hogy honnan záporoznak az új lövedékek, de azt legalább tökéletesen észlelte, hogy nem szabadott hagynia, hogy azok betaláljanak, és a robbanásokat kerülgetve ugrott egyre nagyobbakat - pont ahogyan azt Kao is várta.
Amikor a fekete szörny végre a magasba vetette magát, Kao már várta. Odateleportált az ugrása útjába, és a kezébe teremtett kristálykardjaival átvágta. Gordio persze még ekkor sem adta fel. Lezuhanva már ki is okádta az új testét, de Kao itt is utolérte. Egy újabb tepeortálás után belevágta a kardját az új tesbe, majd amikor látta, hogy Rohandar csontbörtöne felé jük húzódik, újra teleportált, ezúttal már el a fekete alaktól, aki a csontok támadásától egy formátlan masszává kezdett válni, majd megjelenő kezek és arcok cibálták vissza abba a dimenzióba, ahonnan jött. A hirtelen beálló csendben már csak a lámpás koppant a porban és Kuudo röppent le Kao vállára.

Kao pedig szólni akart, de már erre sem volt ideje. Hirtelen a semmiből újabb és újabb mágikus aurák bukkantak fel, majd tűntek el újra, és egyre erősödtek. Kao ismerte az érzést: a hírszerzés épületében már megszokott volt, hogy az érkezőket erejük és az aurájuk elrejtése alapján lehetett beazonosítani, még mielőtt bárki is látta volna őket kijönni az érkező teremből...
- Tűnj el, a cirkusz körbe van véve... – szólt Rohandarnak, aki zavarodott pillantással válaszolt.
- Mégis miről beszélsz?
- A Mágus Tanács emberei. - Rohandar fájdalmas kifejezésén látszott,hogy egy pillanat alatt sok minden futott végig a fején, végül egy lemondó pillantással bökött a lámpásra, mielőtt megindult volna.
- Ezt itt rád hagyom, én úgysem venném hasznát...
Hazugságnak jó volt, gondolta Kao, de ennél azért többet tapasztalt már. Gordio, vagy a cirkusz még csak vérdíjat sem kaptak a fejükre. Az egyedüli ok, amiért Rohandar is itt lehetett, az a céhe volt. A Grimoire Heart, ami monopóliumot akart fenntartani a fekete mágiában, és a Zeref utáni kutatásban.
Gordio legalább nem Zerefhez kapcsolódott, Kao, ha tippelnie kellett volna, démonnak mondta volna, de a lényeg az volt, hogy végül is nem volt életbevágó fontosságú Rohandarnak, ezért is hagyta könnyedén hátra. Ez Kaonak is azt jelentette, hogy neki sem jelentett semmi különöset a tárgy, így használhatta arra is, hogy Rohandart fedezze vele, ha szükséges volt.

És valóban, pár másodperc tel csak el, amikor Kuudo végül elfordította a fejét. Kao, követve a pillantást, összepillanthatott az egyik operatívval, aki kezében fegyverrel osont be a nézőtér alá. A következő másodpercek alatt több újabb ügynök is beosont a cirkuszba, majd mindenkinek egyértelművé vált, hogy Kaon kívül már nincs senki a ponyva alatt, így azonnal el is kezdődött a kikérdezés.
Kao, megjegyezve magának, hogy Rohandar valahogy képes volt észrevétlenül átcsusszanni az ügynökök körén, de közben minden további nélkül kifejtette a megismert információkat az őt figyelőknek, természetesen elkerülve azokat a részeket, amelyek Rohandart tartalmazták, és az esetleg őt kompromittáló részeket is, mindent a lámpásra és a társulatra hárítva...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pantherlily
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 166
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 05.

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 10
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   Hétf. Dec. 24, 2012 12:01 pm

Ha nem is olyan egyszerűen és gyorsan, mint ahogy azt a kezdetekkor megálmodtam bár, de végül sikeresen eljutottunk az utolsó körig. Remekül helytálltatok és pozitív értékelést érdemeltek mint a minőség mint a szorgalom és nem utolsó sorban a tolerancia terén is. Megesett ugyan, hogy elsőre nem sikerült megértenem egyik másik postot, vagy pont fordítva, a játékos oldalon történt félreértelmezés, az eredmény mégis dicséretes lett. Mint első küldetésemben, nem volt túl sok csavar, fordulat, vagy meglepetés, azt a néhány akadályt azonban remekül vettétek, a megoldások ötletesek voltak, kedvemre valók.
Egyedüli rossz pontként az utolsó kör rövid, egyszerű kivitelezését tudnám megemlíteni, ami lehet, hogy részben az én hibám, másfelől mégis biztos vagyok benne, hogy ebből többet is ki lehetett volna hozni.

Egy gátlások nélküli, nyers és egyértelmű stílusban megfogalmazott értékelést, így a jutalom osztás után azért még várok tőletek, hogy itt vagy püben, azt rátok bízom.

Mindent egybevéve elégedett vagyok és hálás. Hálám pedig a következő javak bőkezű osztogatásában nyilvánítom meg.

Kao: +400VE +2.630.000 Gyémánt
Kuudo: +100VE

Rohandar: +380VE +4.500.000 Gyémánt
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Psycho Circus   

Vissza az elejére Go down
 
Magánküldetés: Psycho Circus
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» [Küldetés] Hogy készítsünk babát?
» [Játékos Küldetés] A Kaszás Katakombája
» Konoha kapuja
» A falu vezetőjének irodája
» [Event] A legendás küldetés!

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: