HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Christina nyomában! (Nati, Petersen, Atsui, Lashlee, Angel, Mona)

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Naomi
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 127
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 13.
Age : 21

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Christina nyomában! (Nati, Petersen, Atsui, Lashlee, Angel, Mona)   Szomb. Okt. 20, 2012 3:53 pm

- Figyelem Csorda! – illetett minket kedves megnevezéssel Rega. – Információt kell szereznünk, erre a legalkalmasabb az ivó! Bemegyünk, de azt akarom, hogy legyetek készenlétben, mert ez egy veszélyes környék! – Tehát Rega mégiscsak aggódik a testi épségünkért! ~ csillant fel a szemem. Arlene mindeközben mellém somfordált, úgy tűnt velem kívánt egy párost alkotni, vagy csak viszketett a háta és velem akarta megvakartatni… - Megígértem az Öreg Bobnak, hogy egyben visszaviszlek titeket, amihez tartani is fogom magam, de ha csak egy ujjamat is meg kell mozdítanom valakiért, mert esetlegesen bajba került, az számíthat rá, hogy a céhben annyi lesz a vidám, mosolygós napjainak! – tévedtem...
- Én fedezlek majd téged, te engem, oké? – ezek szerint egyik tippem betalált.
- Megegyeztünk. – mondtam kissé fáradtan a rám törő álmosság miatt, majd az öklöm tartottam barátnőm felé, aki viszonozta gesztusomat, és összeérintettük ökleinket. Ezután Rega intelmére bevonultunk a mulatóba.
Belépve, szinte pofán vágott az alkohol és azok fogyasztóinak ínycsiklandozó bukéja, mely rögtön szájon át lélegzésre késztetett, aminek köszönhetően szinte a számban éreztem az „ízüket”. A kocsma falai szinte szétrobbantak a mulatozó férfiaktól, akik minket kezdtek bámulni, vagyis főként az elöl menetelőket, akik úgy véltem nem igazán törődtek a dologgal.
Tovább furakodtam a tömegben Regáék után, és hevesen „nem”-et bólogatva utasítottam vissza néhány combját paskoló „ülj csak ide gyönyörűm”-öt hajtogató részeg férfit. Undorítónak találtam a férfiaknak azon fajtáját… isznak és megállás nélkül minden csajnál bepróbálkoznak, mit sem tudva magukról. Sosem fogom megérteni miért jó mérték nélkül inni és lerészegedni a sárga földig, de ha jobban belegondolok, nem is akarom.

Miután átverekedtük magunkat az embereken, Rega ledobta magát a pulthoz, minket pedig egy üres asztalhoz vezényelt. Rossz előérzetem támadt. Végignéztem a helyiségben, sok ácsorgó ember töltötte meg a kocsmát, de akkor miért nem ültek le? Zavart a dolog, kissé túlságosan is, amin a fejét csóváló emberek nem sokat javítottak. Végül győzött a lustaság, és paranoiásnak elkönyvelve magam, helyet foglaltam a többiek mellett. Arlene is mellém ült, majd rögtön fel is ugrott.
- Áúú, valami nyomja a szebbik felem... – Arlene székén egy vastag szőrös kéz pihent, markolásra specializálódva, amit barátnőm előtt sem leplezett. A kéz gazdája kaján vigyorral a képén, örült a sikerének.
- Nyomd meg te is a rondábbik felét... – utaltam, hogy vágja képen a fickót, mielőtt még eltelne önbizalommal, és díjat kérne tapizós szolgáltatásaiért. Vagy mielőtt még én vágom képen, amiért letaperolt téged…
- Nem rendezhetek itt felhajtást!- szűrte ki fogai közül a szavakat, miközben vigyorgott zaklatójára. 19 évesen az ember lánya menyire felelősségteljes… ? Engem biztos nem érdekelt volna sem a helyszín sem semmi, már rég képen töröltem volna azt aki a tiltott testrészeimre téved. Barátnőm közelebb hajolt a férfihez, valamit a fülébe suttogott, majd távoztak. Akaratlanul is rossz dolgokra gondoltam, noha tudtam, hogy Arlene nem olyan… ugye? Pár perc elteltével vissza is tért, a férfi nélkül.
- Ez gyors menet volt... – kuncogtam halkan, nem csalódtam barátnőmben, gyorsan elpucolta a férfit a föld felszínéről. – De ugye azért pár napig még életben marad, és nem fognak téged vádolni embergyilkossággal? – fojtottam el egy apróbb mosolyt, hisz Arlene a légynek sem ártana. Kivéve, ha igen. - Nem foglak elrejteni az igazság emberei elől. - néztem rá kiscica szemekkel, holott igazából, úgy vigyáztam volna rá, mint egy porcelánbabára, bár még túl gyenge lennék ahhoz.
- Nyugi. Az ilyet nem tekintem embernek. – a lényeg akkor is ugyanaz, ha bántalmaz téged a pokolban kell elégnie.
- Akkor nincs gond. – reagáltam végül, majd arcomat a tenyerembe helyezve átadtam magam a lustaságnak, és majd’ leragadó szemekkel bambultam magam elé.
- Minden rendben? – kérdezte társam.
- Na ná! Miért is ne lenne? – nyögtem ki alig érthetően, a szavak közé beékelődő ásítás miatt. Kissé fáradtabb voltam a szokásosnál is, tényleg többet kellene aludnom, de az is lehet, hogy csak az eső művelte ezt velem...
- Mondd csak, mégis mennyit aludtál? – rögtön a lényegre tapintasz… de kissé túlságosan aggódsz értem szívem.
Akkor két kéz megragadta kebleim, és teljes testével rám mászott egy bűzölgő fickó.
- Eleget. - vetettem oda, és gyomorszájba vágtam az ipsét, aki már alapjáraton sem tűnt beszámíthatónak, és kidőlt. Ismét átfutott az arcomon egy undort kifejező fintor, majd a táskámból az ölembe helyeztem Harut. – Na, és most kell elkezdenem, hogy meglegyen az eleget...- hajtottam a fejem Harucchira.
- Héj, te kis ripacsuklás- bántottad az ecsém? – tessék? hogy én?
Lassan emeltem fel a fejem, hogy vajon melyik fickó drágaságos "eccsét" bántalmaztam. Egy dülöngélő, szintén részeg fickó szédelgett mögöttem, aki minden bizonnyal már nem volt szomjas.
- Nem, az a lány most rohant ki az ajtón. Nem láttad?– néztem ártatlanul a részeg fószerre, reménykedve, hogy beveszi és nem kell vele zsibbasztanom az agyamat.
- Oh, még elcsíphetem, köszi cica. – azzal el is hagyta a zajos épületet, és hangosan nevetni kezdtem. Nem hittem volna, hogy annyira idióta is lehet valaki, és mégis.
- Háháháá!- röhögött velem szomszédom. - Nagy az Isten állatkertje, de kicsit hiányos a kerítés.– fején találtad a szöget Arlene!
A nagy röhögésnek hála, az álom egy-kettőre tovább állt szemeimből. Felálltam, a táskám vállamra vettem, egyik kezem magam elé helyeztem, és meghajoltam Arlene előtt, egy inas és egy udvarias fiatalember keverékét imitálva.
- Meghívhatom egy italra, hölgyem?– mosolyogtam rá, és szerintem tökéletesre sikerült alakításomon.
- Ohh, már azt hittem sosem kér meg!– akkor nem csak én kerültem a kiszáradás közelébe. Kis jelenetünkön nevetve vonultunk a pulthoz, ahol Rega is beszélgetett. Persze tartottuk a távolságot, és nem mentünk halló távolságon belülre, nem mintha a zenétől és az ordibáló emberektől olyan sokat hallhattunk volna.
- Két csajos italt kérünk. – mondtam a pultosnak, aki felhúzta a szemöldökét, majd némán bólintott. Semmilyen frissítő neve nem jutott eszembe, ami abban a porfészekben is megtalálható lehetett. Kisvártatva a fickó elénk nyomott két poharat. Az orromhoz emeltem az enyémet, és mélyen beleszippantottam. Meglehetősen jó illata volt a pohár tartalmának. A számhoz emeltem a pohárka szélét, de mielőtt beleihattam volna, a kocsma ajtaja kivágódott, és az addigi hangulat jéggé fagyott. Hat magas fickó sétált be, majd az egyik megszólalt.
- Nézdmár Főnök! Új huzat van a törzsasztalunk székein!– mutatott az asztalra, ahol társaink, és nemrégiben mi is ültünk Arlenennel.
- Óóó, bajt szimatolok… - súgta a fülembe a lány.
- Most azt kódoltad, hogy pukiztál? - fojtottam el egy röpke mosolyt, nem hagyhattam ki egy hülye megjegyzést sem. - Mondhatod lényegre törően is... mert érzem a szagát. - mértem végig a fickókat, és valóban, szinte érezni lehetett a bűzüket, vagy csak nekem volt túl finnyás az orrom?
- Nolám, minő meglepetés! - mondta egy másik, miközben megvakarta borostás állát - Kedvemre való „huzatok”, de a helyfoglalásért büntetés érdemelnek, ugye fiúk? – a többi hümmögéssel jelezte egyetértését, eközben néhány fickó halkan kisietett a kocsmából.
- Nem kéne odamennünk?– aggodalmaskodott Arlene - Ha a sejtésem nem csal, ebből nem csak szócsata lesz. – úgytűnt barátném aznap egy zsák aggódást ebédelt..., vagy csak én voltam túlságosan eltunyulva.
- Ne aggodalmaskodj annyit. – feleltem neki, és leültem megint a pulthoz. Biztos voltam benne, hogy ha bunyóra kerülne a sor, nem okoznának túl nagy gondot a fiúknak, de ha még is, majd megpróbálunk segíteni… - Várjuk ki mi lesz a vége.
- Már menekülnek. – nyúzott tovább barátnőm.
- Jó nekik.– ásítottam halkan. Az a fránya álmosság megint visszatért.
- Micsoda? Te átvertél! – csattant fel nem messze tőlünk Rega, majd az ivó közepébe hajította a fickót, akivel addig párbeszédet folytatott.
Azzal az addig csöndben ülő emberek is püfölni kezdték szomszédjaikat, és se perc alatt az egész kocsmát verekedő vendégek töltötték be.
Háttal ültem a bunyónak, nem volt kedvem végignézni, ahogy pár hullarészeg pacák agyalja egymást, mindeközben Arlene is beadta a derekát és leült mellém. Pár percig csöndben ültünk, majd a mellettem ülő céhtársam széke ripityára tört, és Arlene egy eszméletét vesztett férfin pihentette magát. Több se kellett nekem, elkapott a röhögő görcs, mire a fejemhez vágódott egy szék. Kész, az a bizonyos cérna elszakadt, a pumpa felment bennem, és kezem nyújtottam a még mindig a férfin ücsörgő Arlennek, és kissé morgósan, de izgatottan tettem fel azt a vérpezsdítő, egy szavas kérdést, miszerint:
- Jössz?
- Jövök hát! – állt fel kezem segítségével, és széles vigyor ült ki az arcomra. Az addig unalmasnak, sőt egyenesen szánalmasnak tűnő részeg-verekedést, most egyszer csak hívogatónak és viccesnek találtam.

Az egyik fickó a hat közül felénk tartott, és megszaporázva lépteit, támadásba lendült. Az arcomhoz emeltem a kezem, várva támadását, de szem elől tévesztettem, és a következő pillanatban gyomorszájba kaptam egy ütést tőle. Köhögni kezdtem, és egy kicsit meggörnyedtem, de nem voltam hajlandó térdre ereszkedni. Kapizsgáltam, mit érezhetett az a fickó akit nemrégiben én vágtam szintén gyomorszájon.
Azonban nekem úgy tűnt, a támadóm nem teljes erejéből tette velem azt. Igyekeztem összeszedni magam, és bevetettem mágiámat, azonban amint rá küldtem a Fire ballokat, azok lepattantak a férfi testéről. Arlene is rátámadt a tőrével, de szintén hatástalannak bizonyult a fickó ellen, mintha valami védőruhát viselt volna, vagy rinocéroszbőre lett volna a hidratálás hiányában. Úgy tűnt sokkal erősebb és gyorsabb, mint megítéltem megjelenésükkor. ~Hiba volt lenéznem ezt a bandát! Utálom, amikor ilyen lenéző idióta vagyok.~ mérgelődtem magamban.
B tervként megpróbáltam az ellenfelünk háta mögé kerülni, de a férfi hirtelen eltűnt, valószínűleg nem talált minket megfelelő harcpartnernek, amit nem is csodáltam, majd Arlene sikoltozására lettem figyelmes. Egy részeg, termetes pasi fogta le hátulról, mozgásképtelenné téve őt. El is felejtettem a felszívódott férfit, és az új problémára koncentráltam. Nem tudtam mit csináljak. Mágiával rátámadnom hiba lett volna, mert még véletlen barátnőmet találtam volna el, és fizikai erővel meg nem sokra mentem volna egy kigyúrt gorilla ellen. Szemet szúrt azonban egy harmadik lehetőség: egy kaján vigyor a testes majom arcán. Egy rövid csatát folytatva magammal, hogy „tegyem, ne tegyem”, úgy döntöttem megteszem "azt".
Füttyszóval jeleztem a férfinak, hogy figyeljen rám, majd megragadtam a pólóm nyakát, és kinyújtottam azt, megnagyobbítva dekoltázsom, jó belátást eredményezve, mire a férfi vérző orral elengedte Arlenet, akinek nem is kellett több, tiszta erejéből pofán vágta a fickót, aki elterült mögötte a földön. Büszkeséggel eltelve a sikeremtől, de szégyenkezve is a módszerem miatt igazítottam vissza pólómat eredeti helyére. Nem sok emberért tettem volna meg, annyi szent, de Arlene beletartozott abba a „nem sok ember”-be.
- Köszi a segítséget, bukj leeeee! – kidobtam magam alól a lábam, és hasra vágódtam a földön. Mire felnéztem egy fetrengő férfi testtel találtam szembe magam.
- Kössz asszony.- mosolyogtam rá. Jó csapat voltunk.
A kis akcióm, sajnos már férfiak figyelmét is felkeltette, akik perverz vigyorral az arcukon közeledtek felénk. Felgyúlt egy villanykörte a fejem fölött, előrébb léptem egy nagy lépést, és a kezemet nyújtottam Arlennek, remélve, hogy benne van még egy kis csapatmunkában, és kérdés nélkül azt teszi, amit kérek tőle. Úgy is történt, feltétlen bizalmat jelképezve, a keze beletapadt az enyémbe, és mielőtt a férfiak ránk másztak volna, meglendítettem Arlene egész testét, és a levegőben megpörgetve magam körül, leütöttük a fickókat. Miután nem keltek fel, lelassítottam a forgót, és talpra állítottam barátnőmet. Összecsaptuk tenyerünket a sikeres műveletre, majd feltűnt, hogy a hely elcsendesedett és a tömegbunyó abbamaradt. A „kocsma” túlsó felében, ami már inkább egy tábortűzre előkészített fakupacra hasonlított, ott sorakozott egymás mellett a hat pasas, a fakupac innenső oldalán pedig mi. Örömmel nyugtáztam, hogy kis csapatunkból senkinek sem esett nagy baja, a földön heverő tucatnyi részeg meg nem túlzottan érdekelt. Némán álltunk farkasszemet nézve a hat idegennel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arlene Sylar
Fegyver mágus
Fegyver mágus
avatar

Hozzászólások száma : 63
Aye! Pont : 0
Join date : 2011. May. 12.
Age : 22
Tartózkodási hely : Kecskemét

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Christina nyomában! (Nati, Petersen, Atsui, Lashlee, Angel, Mona)   Vas. Nov. 18, 2012 6:37 pm

- Figyelem Csorda! – intézte „megtisztelő” szavait felénk Rega. – Információt kell szereznünk, erre a legalkalmasabb az ivó! Bemegyünk, de azt akarom, hogy legyetek készenlétben, mert ez egy veszélyes környék! – mondta határozottan, majd egy árnyalatnyival visszafogottabbra vette a formát, s míg én szavai hatására Naomi mellé lépkedtem, folytatta mondandóját. – Megígértem az Öreg Bobnak, hogy egyben visszaviszlek titeket, amihez tartani is fogom magam, de ha csak egy ujjamat is meg kell mozdítanom valakiért, mert esetlegesen bajba került, az számíthat rá, hogy a céhben annyi lesz a vidám, mosolygós napjainak! - Nem kellett hozzá különösebb magyarázat, hogy tudjuk mire gondolt Rega.
- Én fedezlek téged, te engem? - kérdeztem a kissé unottan bámészkodó Naomit.
- Megegyeztünk. – mondta laposan pislogva, majd egy beleegyező öklözés után bementünk a kocsmába. Nem gyakran járok ilyen helyekre, most már értem is hogy miért. A szag, ami benn terjengett, egy disznóól és egy szeszfőzde „illatának” keverékéhez hasonlított a legjobban. Jó disznóólhoz hűen tele van mocskos disznókkal az egész hely, akik visítanak és részegen kurjongatnak. Mikor sikerült leküzdenem a szag miatti hányingert, Rega a pult felé indult, de mielőtt még utánaindultunk volna, intett, hogy ne kövessük, hanem üljünk le egy üres asztalhoz. Érdekesnek találtam, hogy többen is állva ittak, pedig ott egy egész üres asztal. ~ A részeg ember logikája biztos különbözik az enyémtől.~ Nem törődve a férfiak megdöbbentséggel és félelemmel kevert tekintetével lehuppantam Naomi mellé. A puha szék helyett egy elég kemény dolog ért a fenekemhez.
- Áúú, valami nyomja a szebbik felem... - pattantam fel, és tudatosul bennem hogy az a dolog nem más mint egy szőrös férfikéz, és a kéz gazdája perverzen vigyorgott rám.
- Nyomd meg te is a rondábbik felét... – mondta halkan Naomi.
- Nem rendezhetek itt felhajtást!- sziszegtem ki a szavakat, és hirtelen ötlettől vezérelve a férfira mosolyogtam, majd odahajoltam a füléhez, és miközben azon voltam nehogy elrókázzam magam a piaszagtól, odasúgtam neki hogy „ha kijössz velem a mosdóba, olyan dologban lesz részed mint még soha”. A férfi vagy naiv volt, vagy veszélyesen ostoba, de követett engem. Ahogy becsukta mögöttünk az ajtót cipőm sarkával rátapostam a lábára, majd mikor a fájós lábához nyúlt, egy elegáns mozdulattal térdeltem fejbe, minek hatására elterült a földön. ~ Végül is, ilyenben még biztos nem volt része. ~ Elégedettem sétáltam vissza barátnőmhöz.
Ez gyors menet volt... – nevetgélt szolidan - De ugye azért pár napig még életben marad, és nem fognak téged vádolni embergyilkossággal? – kérdezte aggódást színlelve, majd hozzátette - Nem foglak elrejteni az igazság emberei elől. - nézett rám játszva a ma született bárányt.
- Nyugi. Az ilyet nem tekintem embernek. 
Akkor nincs gond. – mondta álmosan, majd kezeibe temetve arcát meredt a világnak.
Minden rendben? – kérdeztem, pedig a válasz egy egyértelmű „nem”.
Na ná! Miért is ne lenne? – válaszolta, és talán ha nem ismertem volna és nem ásítozott volna hatalmasakat még hittem volna neki.
Mondd csak, mégis mennyit aludtál? - kérdeztem tőle, de mielőtt még válaszolt volna felbukkant egy fickó, kinek túlságosan megtetszettek barátném dombocskái.
Eleget. - válaszolt egy gyomorszájon vágás közben, majd ölébe vette a kis Harut.– Na, és most kell elkezdenem, hogy meglegyen az eleget...
Héj, te kis ripa – jött oda hozzánk, vagyis inkább Naomihoz egy erősen szesz szagú férfi- bántottad az ecsém?
Nem, az a lány most rohant ki az ajtón. Nem láttad?– ránézve Naomi arcára a teljes ártatlanságot, és a hitetlenkedést lehetett látni, hogy képes őt meggyanúsítani ilyennel.
Oh, még elcsíphetem, köszi cica. – futott ki az ajtón. Naomival egy időben kitört belőlünk a röhögőgörcs.
Háháháá!- nevettem, és megpróbáltam értelmesen kimondani a szavakat két levegővétel között. - Nagy az Isten állatkertje, de kicsit hiányos a kerítés.
Naomi mintha csak az állításomat akarná alátámasztani, komornyikot játszva meghajolt előttem, majd rám meresztette hatalmas szemeit és úgy kérdezte:
Meghívhatom egy italra, hölgyem?– cserélte mosolygósra az unott arckifejezését.
Ohh, már azt hittem sosem kér meg!– hogy is utasíthattam volna vissza, ha egyszer meghív. Én sunyin mosolyogva, Naomi pedig önfeledten kacarászva vonult a pulthoz. ~ Még nem sejti a kisasszony, hogy neki kell fizetni muhahahaaa! ~
Két csajos italt kérünk. – mondta színtelen hangon Naomi a pultosnak, és már kaptuk is a poharainkat valamilyen beazonosíthatatlan szmötyivel. A kinézete nem volt a legjobb, a színét behatárolni nem tudnám, de az illata... az elég jó volt ahhoz, hogy ne a színére figyeljek. Belekortyoltam egyet, és már köptem is ki. Az ital finom volt, de olyan hangos csattanással csapódott ki a kocsmaajtó, hogy ijedtemben vagy félrenyelem az italt, vagy kiköpöm. Az ajtóban hat kigyúrt férfi állt, és egyre csak az asztalt nézték, ahol barátaink ültek.
Nézdmár Főnök! Új huzat van a törzsasztalunk székein!– szólalt meg a maga talán 190 centijével a legkisebb férfi.
Óóó, bajt szimatolok… - súgtam Naominak.
Most azt kódoltad, hogy pukiztál? - erre nem tudtam mit reagálni. Mindig meglep, hogy ennyire nem érdekli őt ha gond van. - Mondhatod lényegre törően is... mert érzem a szagát. - mondta a fickókat fürkészve. Úgy tűnik mégiscsak megértette mire gondoltam.
Nolám, minő meglepetés! - szólalt meg egy másik fickó.- Kedvemre való „huzatok”, de a helyfoglalásért büntetés érdemelnek, ugye fiúk? – ettől a férfitől a gyomrom felfordult, pláne amikor perverz mosollyal az állát vakargatta.
Nem kéne odamennünk? – intéztem kérdésem Naomi felé - Ha a sejtésem nem csal, ebből nem csak szócsata lesz.
Ne aggodalmaskodj annyit. – mondta nemtörődömen barátném, és visszaült a pulthoz - Várjuk ki mi lesz a vége.
Már menekülnek. – mondtam neki siettetésképpen, amikor láttam, hogy egy-két férfi szinte lapos kúszásban siet ki a kocsmából.
Jó nekik. – mondta Naomi ásítva. ~ Ha én olyan nyugodt lennék mint ő... ~
Micsoda? Te átvertél! – üvöltött fel dühösen Rega, majd egy szép ívelt mozdulattal a beszélgetőpartnere megtanult repülni, egyenesen a kocsma közepén lévő asztalig. Egy bolond százat csinál alapon, az eddig nevetgélve beszélgető kocsmabarátok elkezdték egymást verni, korsókat törni egymás fején. Ahogy elnéztem a mieinket nem nagyon izgatta a dolog őket, így leültem Naomi mellé, hátha lecsillapodnak az idióták. Már-már kezdtem lenyugodni, amikor hirtelen valami nekicsapódott a székemnek, mire az ripityára tört, és én lefenekeltem a padló helyett egy férfi arcát. Legalább puhára estem. Barátnőmnek minden bizonnyal tetszett a „előadásom” mert röhögőgörcsöt kapott, de érdekes módon rögtön elhallgatott, amikor arcba találták egy székkel. ~ Ez a karma kis aranyom.. ~ Úgy tűnik a sérülés észhez térítette barátnőmet, és meghozta a harci kedvét. Felsegített, rám nézett és csak egy szót kérdezett.
Jössz?
Jövök hát! – mondtam, majd vigyorogva belevágódtunk a tömegbe.

Úgy tűnik a hat nagydarab pasasnak is megjött a harci kedve, mert alighogy bekapcsolódtunk, az egyik máris felénk futott. Naomi rám mosolygott, ezzel jelezve, hogy hagyjam rá ezt a fickót. A pacák, mintha csak tudta volna, hogy mit beszéltünk meg, őt vette először célba, és sajnos sikerült gyomorszájon vágnia szegénykémet, aki a fájdalomtól megrogyott. Az ütés miatt bosszúból Fire Ballokat küldött a támadóra, de mintha csak egy láthatatlan pajzs lett volna rajta, a Fire Ballok lepattantak róla, semmilyen sérülést sem szenvedett. Igaz hogy Naomi azt mondta, hogy hagyjam rá, de nem tehettem. És amúgy is, csapatban úgyis jobban működünk. Megidéztem a Kígyótőröm és rátámadtam a fickóra. A lábát céloztam meg, remélve, hogy majd összerogy, de nem így lett. A pengém teljesen ártalmatlan volt rá nézve. Bevallom, azt hittem egyszerű lesz elintézni. Végül is, minél erősebb az ellenfél, annál jobb legyőzni. Naomi megpróbált hátulról rá támadni, de a fickó úgy tűnik véresebb harcot akart, ezért belevetette magát a tömegbe, minket faképnél hagyva. Nem mintha bánnám, nem sok esélyünk lett volna ellene. Hirtelen valaki hátrarántott, és erősen lefogta a karjaimat. Mind a két karját fel kellett használnia, hogy lefogjon, így kárt nem tudott volna tenni bennem, viszont én is harcképtelenné váltam így. Naomi fütyült egyet, majd amikor a fickó ránézett egy széles mosollyal belátást engedett a dekoltázsába. A fickót sem az agya vezérelte, a keblet látványától eleredt az orra vére, és elengedett, így alkalmam nyílt lekeverni neki egyet, amitől kiterült a földön.
Köszi a segítséget, bukj leeeee! – hiúsította meg a hálálkodásomat a Naomi felé ugró férfi. Hála Naomi gyors reakciójának, a férfi centikkel fölötte ugrott el, közvetlen közelről tanulmányozva a pult kemény fáját.
Kössz asszony. - mosolygott rám.
- Korai még a mosoly kisasszony, a férfiak még talpon vannak. – motyogtam az orrom alá, majd ránéztem barátnőmre, aki kezét nyújtotta felém. Kezeihez nyúltam, és erősen belekapaszkodtam, mire Naomi megpördült a tengelye körül, engem meglengetve, és a férfiakat megismertetve a magassarkúmmal. Ezek után már csak azért imádkoztam magamban hogy barátnőm nehogy elengedjen, mert akkor érdekes röppályát leírva repülnék ki a kocsmából. Szerencsére barátnőm nem volt gonosz kedvében, fokozatosan megállt, és segített egy helyben maradnom, amire egyedül nem lettem volna képes, tekintve hogy úgy éreztem magam mint egy búgócsiga. Sikerünket egy baráti pacsival ünnepeltük meg, és körülnézve nyugodt szívvel láttuk, hogy a hat pasas és a többi kocsmában maradó részeg is a padlón hever. A mieink közül senkinek nem esett baja, kisebb karcolások, púp a fejen, de ezek elviselhető kocsmai harci sebek. A kocsmáról már nem lehetett ugyanezt elmondani, az egyik falon egy embernyi lyuk tátongott, nem volt ép szék, és egy kisebb „tó” volt a padlón a kiömlő alkoholoktól. De hát, ez már nem a mi gondunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fried Justine
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 299
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Nov. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Christina nyomában! (Nati, Petersen, Atsui, Lashlee, Angel, Mona)   Vas. Jan. 13, 2013 1:51 pm

Bizonyára észrevettétek, hogy ezt a küldetést nem zártam le, amikor távoztam.

Az oka rendkívül egyszerű, ez a küldetés menni fog tovább! A sztori jó, a társaság jó, az RTL meg 2! Very Happy
A továbbiakban Cana fogja mesélni a történetet, de aki marad, az jobban teszi, ha lépést tart, mert ő nem olyan vajszívű, mint én!
Szóval sok szerencsét és jó írást! Annyit ígérhetek, hogy ez egy frenetikus cucc lesz! Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mona Okami
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 183
Aye! Pont : 1
Join date : 2011. Mar. 18.
Age : 22

Karakter információ
Céh: -
Szint: 6
Jellem: Semleges

TémanyitásTárgy: Re: Christina nyomában! (Nati, Petersen, Atsui, Lashlee, Angel, Mona)   Kedd Feb. 26, 2013 8:26 pm

- Figyelem Csorda!
~ Lassan befejezhetné…
– Információt kell szereznünk, erre a legalkalmasabb az ivó! Bemegyünk, de azt akarom, hogy legyetek készenlétben, mert ez egy veszélyes környék! – magyarázta, bár nehéz elképzelni, hogy aggódik értünk – Megígértem az Öreg Bobnak, hogy egyben visszaviszlek titeket, amihez tartani is fogom magam, de ha csak egy ujjamat is meg kell mozdítanom valakiért, mert esetlegesen bajba került, az számíthat rá, hogy a céhben annyi lesz a vidám, mosolygós napjainak! – mondtam én hogy gyanús. Ez csak maga miatt aggódik, na meg a plusz munka miatt.
A rövid monológ végeztével végigpáztázta sorainkat, majd legyintett hogy menjünk utána.
A kocsmába lépve minden szem ránk szegeződött aminek annyira nem örültem. A hely csordultig teli emberekkel és rengeteg alkohollal melyek émelyítő illata ott terjengett a levegőben. Regát nem hatotta meg a jelenet különösebben. Fogta magán, előre ment és levágódott a pultnál egy üres székre majd mutatta hogy üljünk le. Véletlen pont a helyiség egyetlen üres asztalára mutatott amit igencsak furcsálltam. Mivel minden más asztal teli volt, és még nyomorogtak is az emberek, igen gyanús látványt keltett egy teljesen üres asztal, pont hat székkel. Ám nem volt mit tenni. A Szabó szava szent, tehát mindenki jó kisgyerek módjára mindenféle ellenvetés nélkül helyet foglalt a számunkra kijelölt helyen.
Elhangzott pár nem épp bizalomgerjesztő bók pár ittas vénember szájából, főleg nekünk, lányoknak. Legszívesebben az összeset móresre tanítottam volna jelenlegi vérmérsékletemmel, de Regától jobban féltem, mint pár rossz vicctől.
Zene is volt ugyan, de nem hozott különösebben lázba.

- Ez a hely nem valami bizalomgerjesztő... – jegyeztem meg utalva minden eddigire amit volt időnk ebben a kis porfészekben megfigyelni.
- Szerintem annyira nem vészes, csak meg kell találni a megfelelő társaságot, - felelte Peet ami jó is lenne, ha lenne megfelelő társaság. - viszont ilyen szép lányok mellett, nem tudom, mi fog kisülni ebből. - hát igen, jó kis megjegyzések röpködtek a levegőben mikor beléptünk az épületbe.
- Akkor inkább őket nézegesd, nehogy bajuk legyen. – mondtam miközben unottan szemléltem az asztal mintázatát.
- Ezt úgy mondod, mintha te csúnya lennél. - felfedezni véltem némi meglepettséget a hangjában.
- Ezt nem állítottam, de nyilvánvaló, hogy ők sokkal nőiesebbek. Nézz csak rájuk. – néztem végig a másik hármon, akik valóban merően különböztek tőlem.
- Ha szoknyát vennél, te is nőies lennél, és ha hosszabb lenne a hajad. - mondta Pete.
- Ha mondhatnám a fodrásznak, hogy: "Vágja hosszúra!", hidd el, megtenném. – feleltem cinikusan. Ez valóban így volt, a hosszú haj egyáltalán nem zavart volna. Sőt. - A szoknyát meg felejtsd el. Kényelmetlen. - tértem vissza a mondandója első feléhez, amire egyből visszakérdezett.
- Kényelmetlen? – csodálkozott majd jól ki is nevetett - Nem hiszem.
- Próbáltad már? – kérdeztem. Nem tetszett az irány amit felvett rövid párbeszédünk.
- Igen. – válaszától leesett az állam. Tágra nyílt szemekkel meredtem rá amitől elmosolyodott - Csak vicceltem. – nyugtázta a dolgot - De legalább már valami érzelmet is mutatsz, haladás. - állapította meg jókedvűen kuncogva.
- Ha-ha-ha. – fejemet a kezemen támasztva ismét az asztal lapja kötötte le a figyelmemet.
Kis idő múltán az ajtó nem kis zajt csapva kivágódott és én a rajta beáramló csapatra emeltem unott tekintetem. A hat férfi aki belépett, hozzánk hasonlóan bőrig ázott és igen rossz kisugárzásuk volt. A többi ember csak egy pillanatra figyelt rájuk, majd idegesen visszafordultak saját asztalukhoz és sietősen elfoglaltságot kerestek maguknak.
- Nézd már Főnök! – kezdte el az egyik colos – mert hogy mind az volt – Új huzat van a törzsasztalunk székein! - mutatott felénk az alak.
- No lám, minő meglepetés! – szólt a Főnök – Kedvemre való „huzatok”, de a helyfoglalásért büntetés érdemelnek, ugye fiúk? - terült szét a pofáján a nem kicsit perverz mosoly, mikor végig szaladt a tekintete rajtunk. Néhányan jobbnak látták kereket oldani, és gyorsan eloldalogtak már szórakozó helyet keresni, ahol találnak sört. Nyilvánvalóvá vált, hogy már akkor bajba keveredtünk, mikor Rega beinvitált minket oly kedvesen erre a helyre és leültetett minket. A hat frissensült, akarom mondani frissen érkezett felénk haladt az asztalokat kerülgetve és jóízűen ropogtatták ízületeiket.
- Micsoda? Te átvertél! – hangzott Rega hangja betöltve a kocsma légterét, és egy ember máris a padlót károsító módon ért földet. És ekkor... kitört a káosz. A bent lévő tömegben felpezsdült a vér és hirtelen mindenki verekedős kedvében lett és nem is próbálták meg feltartóztatni érzéseiket. Ütötték, rúgták, dobták és köpködték is egymást a nagy forgatagban.
- Azt hiszem ideje ritmust váltanunk fiúk. - szólt az egyik énekes és máris élettel telibb zenét kezdtek játszani, mondhatni aláfestésnek.
- És még mi ne kerüljünk bajba. - mérgelődött mellettem Peet - Csessze meg. – azzal fel is pattant, és az eddig ülőalkalmatosságként szolgáló széket hozzávágta valakihez, akinek neki is rontott majd a lendülettől egészen a falig jutottak. Puff … csapódtak neki.
Nem tetszettek a történések. Nem akartam felkelni. Nem volt kedvem verekedni. Legalábbis addig míg valaki meg nem változtatta a véleményem.
- Szia drága. - simult két kéz a vállaimra. Kirázott a hideg és ijedtemben akaratlanul is beindultak önvédelmi mechanizmusaim melyek abban nyilvánultak meg, hogy felsőtestem teletömte magát csalánsejtekkel. Igaz ez nem éppen gyors védekezés, de máris felébresztett merengésemből.
- Ki a f@sz a te drágád?! - néztem rá már állva, szikrákat szóró szemekkel. - Na adok én neked: Red Fire Ball! - és már repült is felé a jó húszcentis lángoló gömb. Mikor célba talált szép kis foltot hagyott maga után a fazon felsőtestén, aki az ütéstől odébb is repült.
- Rohadtul nem volt kedvem felkelni te idióta!
Akarva akaratlanul én is csatlakoztam a verekedő tömeghez és jól bevertem pár utamba kerülő képét. Néha megpillantottam a többieket is.
A következő jelentkező már nem volt ilyen könnyű esett, ugyanis nehezen esett, pedig kirántottam a lábát. Hamar felkelt és ismét harcra készen állt előttem én meg azon agyaltam mégis mivel vágjak vissza. A többiek példáját követve én is felkaptam egy széket és hozzávágtam, ám azokon az izomkötegeken lazán ripityára tört a szék a nélkül, hogy komolyabb sérülést okozott volna. Orrom alatt szitkozódtam, hogy miért nem megy ez olyan könnyen ahogy elképzeltem, de vissza kellett szállnom a földre ha nem akartam törött koponyával végezni. Alig volt időm odébb ugrani a felém szálló kolosszus elől, mikor az felém röpült. Ismét egy széket a kezembe véve, ám azt most megspékelve egy kis perzselő élvezettel becéloztam az éppen földről feltápászkodó ellenfelem és felé hajtottam a lángoló bútordarabot. Szerencsémre most eltaláltam.
~ Egy gonddal kevesebb. - Gondoltam mikor Pete bevágódott elém egy felém szálló asztaltól óvva, ami később egy részeget talált célba, valószínűleg Rega jóvoltából.
- Hát a szándék megvolt, - sóhajtott majd felém fordult és aggódva kérdezte - te jól vagy?
- Jól, csak most ne nagyon érj hozzám. - nem lett volna szerencsés ha pont most zsibbad el a harc közepén.
- Öhm... – nos igen. Pete valószínűleg nem ismerte ezt a mágiámat így semmi nem jutott eszébe ami miatt nem szabadna hozzám érnie, de próbált minél frappánsabb választ adni. - úgyse olyan romantikus pillanat ez. Most mi legyen?
- Én lefogom, te ütöd. – mondtam és pár magot a földre dobva máris megbéklyóztam egy ellenséges verekedőt. Miután nem tudott moccanni, társam egyből elkezdte püfölni, majd mikor úgy gondolta befejezte, zárásként pár méterrel odébb rúgta a szerencsétlent.
- Vigyázz! – kiáltotta és máris reagáltam a felém repülő szék látványára.
- Flame Boots! – a lángok megjelentek én meg sebtiben odébb léptem inkább futólépésben, hogy elkerüljem a sérülést.
- Aztaaa... Ez szép volt. – dicsért meg, de akkor egy felé repülő beazonosítatlan égi, azaz földi test nekisodorta a pultnak, engem is magával rántva és elvetődtem a földön. Felkeltem a földről, leporoltam magam és felmértem a csata jelenlegi állását. 0 – 0.
- Ez a szám eszméletlen jó. Fiúk, ez a szám csodálatos! – kiabálta Pete – De azt hiszem sokat ittam... – én is azt hiszem.
Reméltem, hogy a hat gorilla végre meghátrál, de valójában rajtuk és rajtunk kívül minden mozogni képes ember elszivárgott a kocsmából. Ennek valószínűleg nem lesz jó vége.

Bocs a késésért!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cana Alberona
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 563
Aye! Pont : 18
Join date : 2011. Apr. 05.
Age : 32

TémanyitásTárgy: Re: Christina nyomában! (Nati, Petersen, Atsui, Lashlee, Angel, Mona)   Szomb. Márc. 23, 2013 4:06 pm

Szép jó napot "Csorda"! Smile Bár nem ma mondtam, hogy jön a folytatás, sajnos csak most álmodtam meg azt, elnézést a sok-sok késésért. Mivel már lement egy pár kör, és általában szép, hosszú postokat írtatok, én már csak két postot fogok kipréselni belőletek, azok viszont az eddigieknél is jóval hosszabbak lesznek. Tudom, hogy mindannyian szépeket szoktatok írni, úgyhogy az elvárásaimat is ehhez igazítottam! Smile Remélem a nagy kihagyás még nem vette el a kedveteket, és kíváncsiak vagytok, mi lesz a vége ennek a Blue Pegasusos történetnek.

Nem is váratlak titeket tovább,
lám itt is van a folytatás:

A kocsmában megáll az élet, amint a bunyó megszakad, a tulaj a fejét fogva, kétségbeesve próbálja felmérni a keletkezett károkat, de szólni ő sem mer. Az egyszerű vendégek feszülten figyelik a szemben álló feleket, tehát titeket, és a helyi rosszfiúkat, akiken látszik, hogy bármikor készen állnak a folytatásra. Ekkor Rega, akin – veletek ellentétben - nem látszik, hogy éppen egy kellemes kocsmai verekedésen van túl, beáll elétek, csípőre teszi a kezét, végigméri a kigyúrt fazonokat, aztán jókedvűen összecsapja a tenyereit.
- Na Csorda! – kurjantja. – Kifelé! - mosolyodik el ördögien. – Most! – teszi hozzá egy fokkal komolyabban, amolyan megerősítés gyanánt.
Mivel ti ilyen szófogadó gyerekek vagytok, és hát tudjátok, hogy Regával nem érdemes ujjat húzni, engedelmesen elhagyjátok a terepet. A kocsma előtt a sárban tapicskolva, szakadó esőtől áztatva összekapjátok magatokat, amikor az ajtó körüli réseken, és az ablakokon át vakító fény szűrődik ki néhány másodpercig, majd egy nagy durranás kíséretében, az egész épület megremeg, és egy jókora porfelhőt pufog ki magából, ahol csak tud. Egy perc múlva Rega a kezeit porolva kisétál, a ruházatát is megigazítja, majd felétek fordul.
- Héé Csorda! Megtudtam, merre kell mennünk, úgyhogy kövessetek! Senki nem marad le, - mutat Pete-re – senki nem kóborol el, - mutat Naomira – és senki nem turbékol, mert az idegesít! – bök végül Nati és Strago felé szigorúan. Azzal a zsebébe nyúl, és előhúz egy kicsire összehajtott anyagdarabot, ami széthajtva egy terebélyes, vízálló köpennyé alakul. Magára teríti, és elindul a sötét utcán. Kövessétek!

Átsétáltok a komor kis településen, szinte egy lelket sem láttok, mindenki behúzódott éjszakára. Az eső kitartóan áztatja a csipet-csapatot, de Rega természetesen nektek nem tartogat meglepetés esőköpenyt. Észak felé meneteltek, miután elhagytátok a falut, az erdőben folytatjátok utatok, hegynek felfelé. Rega kemény, de még tartható tempót diktál, és nem fecseg senkivel. Ha mégis lenne hozzá kérdésetek, azt küldjétek el PÜ-ben!
Jó néhány órát meneteltek, az óra már éjfélt üt, amikor az öreg hirtelen megáll. Néhány pillanatig csak áll, és a szemét forgatja körülnézés gyanánt, aztán megszólal:
- Itt letáborozunk! – közli katonásan, aztán a zakója zsebéből egy lakrimát húz elő, aktiválja, és ledobja a földre. Tucatjával emelkednek ki a földből a szépen csiszolt falécek, s egymásra ugrálva őrült építkezésbe kezdenek, míg végül egy takaros, nem túl nagy, egyszintes faházikóvá állnak össze. Rega nem habozik, int, hogy kövessétek, és bemegy. A berendezés egyszerű, de elégséges, van egy különálló szoba, ezt Rega befoglalja, és már arra is csúnyán néz, aki az ajtó közelébe megy. A szobán kívül az egész egy nagyobbacska, egy légterű helyiség, amiben van egy kis konyha, illetve három emeletes ágy. Az öreg azonnal fel is dob a tűzhelyre egy vízzel teli teáskannát, aztán az ágyakra mutat.
- Itt alszotok! Holnap korán indulunk tovább, úgyhogy aki duhajkodik, azt megetetem az itt őshonos óriásvaddisznókkal. – hajol előre szemeit ijesztően meresztgetve rátok, és sejtelmes, suttogó hangon folytatja. - Ha jól hegyezitek a füleiteket, most is hallhatjátok, ahogy az ablakok alatt neszelnek. Azok a kis csattogások a 20 centi hosszú szemfogaik. – húzza ki magát újra, majd bólint egy elégedettet, és elkészíti a teáját. Ezután elvonul a szobájába, és reggelik elő sem jön. Egyetek, igyatok, szárítkozzatok meg, és pihenjetek!

- Ébresztő Csorda! – kiáltja másnap reggel hatkor Rega a szoba közepén állva, hangosan tapsolva. – Tíz percetek van összeszedelőzködni, aztán indulunk! – Kapjátok hát össze magatokat. Az idő leteltével elhagyjátok a házat, ami egy pillanat alatt visszaalakul lakrimává, Rega pedig visszabujtatja a zsebébe, és némán folytatja az utat.
Egész nap menetelni fogtok, zsémbes vezetőtök pedig csak pár óránként engedélyez kisebb pihenőket. Ő maga meglepően jól bírja, nem látszik rajta különösebb fáradtság nyoma. Sajnos az eső másnap sem kímél meg titeket, sőt, ahogy egyre feljebb haladtok a hegyen, úgy alakul át lassan hóvá. Egy hágóra felmászva, hatalmas völgy tárul elétek a hegy túloldalán, közepén egy óriási, téglalap alakú fémépülettel. Méreteit jól tükrözi, hogy a teteje vetekszik a körülötte elterülő óriásfenyőkkel, széltében és hosszában is elképesztően nagy, bár viszonyítani csak a fákhoz tudjátok, amíg meg nem látjátok a hangár melletti –valószínűleg – mesterséges tisztáson Christina tökéletes mását, ami szinte gyermekjátékká törpül a fémóriás mellett.
- Nna oda megyünk! – mutat le lelkesen Rega, majd felétek fordul, és arca megkomolyodik. – Innentől a menet nem lesz sétagalopp, a korábbi szabályok fokozottan érvényesek. Senki nem mászkál el egyedül, hacsak nem unta meg az életét. Megígértem Bobnak, hogy egyben hazaviszlek titeket, úgyhogy vigyázzatok a seggetekre! – ró meg titeket a mutatóujjával. - Nem dumáltok, nem csináltok csete-patét, befogjátok a szátokat, és minden ágreccsenést nyilvántartotok! Értve vagyok Csürhe? – megvárja az igenlő bólintásokat, aztán megfordul, és lefelé veszi az irányt, a völgybe.
Az út rosszabb, mint felfelé volt, többet kell küzdenetek azért, hogy talpon maradjatok. Innentől nem lesznek pihenők, de Rega láthatóan lassabbra veszi a tempót. Éppen besötétedik, mire a hangár közelébe értek. Lentről az építmény méretei szinte mellbevágóak. Rega egyelőre megáll a fák rejtekében, leguggol az avarosba, és int, hogy kövessétek példáját. Az épület körül járőröző, fegyvertelen embereket figyeli.

Postotok eddig tartson!

Határidő természetesen nincs, de minél gyorsabban írtok, annál hamarabb jön a befejező kör! Ezen kívül szeretném, ha elküldenétek, milyen varázstárgyat fogadnátok el szívesen jutalom gyanánt. Az is jó, ha csak egy ötletet írtok, mondjuk arról, hogy milyen funkciónak tudnátok hasznát venni, aztán majd együtt kiokoskodjuk a végleges verziót. Smile

Hajrá!

_________________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Christina nyomában! (Nati, Petersen, Atsui, Lashlee, Angel, Mona)   

Vissza az elejére Go down
 
Christina nyomában! (Nati, Petersen, Atsui, Lashlee, Angel, Mona)
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Konoha kórháza

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: