Yamatore Keiki

Név: Yamatore Keiki
Nem: Fiú
Életkor: 19
Mágia: Fegyvermágia
Céh: Fairy Tail
Jellem: Általában barátságos, segítőkész és kedves. Imád harcolni, és folyton edzeni magát. Megfontolt, szinte sose tervez rövid távra, jobban érzi magát, hogyha előre megtervezi azt, amit akar csinálni, és be van biztosítva, hogy sikerüljön neki az, amit el akar érni. Jó logikája van, és jó taktikát tud kitalálni, csak mindez időbe telik neki.
Kinézet: Hosszú fekete haja van, piros fejpántot hord a homlokán, és egy fekete sálat, vörös csíkokkal, amit néha maszknak használ. Magas, látszik rajta, hogy sokat edz, de valamiért mégse látszik annyira kigyúrtnak. Fekete könnyű páncélt hord és egy fekete nadrágot. Edzőcipőben jár mivel kiskorától kezdve edzett, és folyamatosan súlyok vannak rögzítve a karjához és a lábához papírszalaggal, hogy folyamatosan edzhessen. Egy acél rövid kard, és egy katana van rögzítve a csípőjére hátul.
Felszerelés: 1 db egykezes acél rövid kard, 1db katana, 1 db könnyű páncél, súlyok, papír kötőszalagok.


Előtörténet


Tizenkilenc esztendővel ezelőtt születtem, a szüleim házában, nem messze Magnoliától egy erdő széli kis házban. Egy fejvadász családban születtem, melyet mágusok alkották, így kisgyermekkorom óta edzek, és ismerkedek a mágiával. Édesanyám méregkészítésben volt profi, Édesapám pedig fegyvermágiát használt, melyet nap mint nap tanított nekem.
Mire 6 éves lettem, addigra apám elkészített nekem, egy olyan edzőtermet, mely szinte minden izmot megmozgat, több helyen gondolkodni kell, és ha valahol végeztem egy feladattal, egy könyvből egy részletet találtam, amivel bővítettem tudásomat. Minden nap más és más feladatokat kellett ott végrehajtanom, és újabb lapokat kaptam. Amikor 12 éves lettem, és már én is elkezdtem egyre több munkát vállalni, hogy a szüleimnek segítsek néhány merényletben – amit szinte az elejétől kezdve kifogásoltam, hogy nem akarom ezt csinálni, apám csak azt mondta, hogy ez a családunk feladata – egyre kevesebb időm lett az edzésre, ezért szüleim kitaláltak egy olyan módszert, amivel folyamatosan tudok edzeni. Készítettek nekem egy könnyű páncélzatot, majd súlyokat helyeztek a kezeimre, és a lábaimra. Ez viszonylag lelassított, és ha már komolyan legyengültem egy harc folyamán, levetettem a súlyokat, így növelve kétszeresére, akár háromszorosára az erőmet és a sebességemet. A vállaimra 3-3 mérgezett dobótőrt szereltem, melyeket Édesanyám készített. A bal vállamon bénító, a jobb vállamon vakító méreggel voltak beitatva a pengék, a csípőm hátsó részén pedig 2 db rövidkard van szerelve. 14 éves koromra már képes voltam Ex-quip-elni néhány fegyvert, és egyszerre 2 pengét tudtam forgatni, és a fegyverek nagy részéhez értettem. Ahhoz képest, hogy fejvadászatot folytattam egész életemben, a másfélkezes, és a kétkezes kardokat is egyaránt jól tudtam használni. Édesanyám a méregkészítést is elkezdte tanítani nekem.
Mikor 15 éves lettem, abban az évbe, amikor a szüleim egyik búvóhelyükön voltak, egy rajtaütés során megölték őket. Rám hagyták az edzőtermet, pénzt, a házban lévő tárgyakat – köztük egy hatalmas könyvtárat, melyben rengetek különleges mágiával, és méreggel foglalkozó könyv van - és egy Magnóliában lévő házat is. Azt akarták, hogy elmenjek oda, mert valószínűleg hamar el fognak találni abba a házba is, és ezért égessem is fel azt a házat. Szüleim kérésére felégettem a házat és beköltöztem a Magnoliában lévő házba. Nem olyan volt, mint amilyenhez hozzászoktam, de ennek inkább örültem. A nagyvárosi hangulat, az emeletes házak, hogy nem látok el a messziségbe, megváltoztattak. Az edzést folytattam, folyamatosan hordtam a súlyokat, és olvastam a könyveket, de a fejvadászsággal keveset foglalkoztam, a méregkeverést titokban használtam, mivel feketemágiának számít.
Céltalanul tengettem napjaimat, nem tudtam eldönteni, hogy mit is akarok csinálni, eddig az életem a fejvadászatról szólt, amit lehet eleinte elleneztem de ahogyan teltek a hetek, egyre jobban unatkoztam, gyakran felhoztam magamnak a kérdést, hogy folytassam-e a fejvadászatot. Elkezdtem folyamatosan edzeni, hogy lefoglaljon, és ne gondoljak a fejvadászatra, de ez nem volt elég. Elkezdtem az utcákat járni, és pletykák, szóbeszédek után kutattam, amiknek utána tudtam nézni, hogy az edzés mellett valami kitöltse napjaimat. A fogadósoktól feladatokat fogadtam el, melyek pénzjutalommal jártak. Pár évig így tengettem napjaimat, hogy pénzt szerezzek, de semmire nem költöttem el, gyűjtöttem, csak az a baj, hogy én sem tudtam, hogy mire. Egy nap mikor egy kocsmárossal beszéltem, azt mondta, hogy inkább csatlakozzak egy céhhez, mint hogy így járkáljam a kocsmákat. Első dolog amire gondoltam, hogy egy fejvadász céhez kéne csatlakozni, de oda több tapasztalat, kell, ennél is több, mint ami nekem van. A fogados elmondta, hogy a sógora például a Fairy Tail tagja, ő szívesen beinvitálna engem a céhbe. Ekkor végiggondoltam, hogy a Fairy Tail tökéletes lenne, hogy felerősödjek. Másnap reggel találkoztam a sógorával. Egy magas, szőkésbarna hajú férfival álltam szemben, aki fekete rövidnadrágot, és kék pólót, ezüstnyakláncot viselt.
- Üdv, Yamatore Keiki vagyok, de csak szólíts Keinek. – mondtam, majd biccentettem egyet.
- Akio vagyok, ne is húzzuk tovább az időt, azért jöttem, hogy mielőtt bevezetlek a céhbe, felmérjem a tehetségedet. – Mondta mogorván, majd sarkon fordult, és intett, hogy kövessem. Végre egy ember, akinél felmérhetem, hogy ideális vagyok-e fejvadásznak, gondoltam magamban, de ezt a felvetést gyorsan ki is vertem a fejemből. Kivezetett a városból egy kisebb tisztásra. Húsz lépés távolságot vettünk fel egymástól majd várt rám, hogy mikor kezdhetjük. Határozottan biccentettem egyet, majd szorosan megmarkoltam a kardjaimat. Nem mozdult, ezért kihasználtam az alkalmat, és minél gyorsabban futni kezdtem felé. Ő összetette kezeit majd maga elé mondta:
- Ice Make... Lance! – majd kezei felől 4 darab jégszurony jött ki. Futás közben sikerült 2 darabot elvágnom, a többi elől pedig kitérnem, de meglepetésemre a többi megfordult, és felém irányult. Az egyiket sikerült levágnom, de a másik megvágta a lábam, és éreztem, ahogyan a hideg jég belemélyed a húsomba. Miközben a 4. lándzsát vágtam volna le, észrevettem, hogy Akio öszpontosít, és összegyűjti a varázserejét. Ekkor nem a szuronnyal foglalkoztam, mert megérzésből sejtettem, hogyha elvágom, azt észreveszi, azonnal támad. Ezt kihasználva a bénító méreggel bekent tőrömet elhajítottam felé, ami elől nem tudott időben kitérni, így a bal vállát megkarcolta. Összeszorította a fogait, abbahagyta a koncentrációt, tudta, hogy ez méreg, ezért nem egy nagy csapásra koncentrált, hanem amíg bírta mozgatni a bal kezét, gyorsan össze tette és maga elé mondta:
- Ice Make... Sword! – majd egy jégből készült kardot készített a jobb kezében. Itt elmosolyodtam, gyorsan levágtam az utolsó lándzsát, majd elindultam felé. Mivel ő csak az egyik kezét tudta mozgatni, én előnyben voltam. Elindultam felé majd elkezdtünk kardozni. Láttam ahogyan a jobb kezében elkezd jegesedni a kard ezért belehúztam a tempóba, mert tartottam tőle, hogy fel fogja erősíteni a fegyverét, akot olyannyira, hogy megnyerje vele a csatát. . A kardját teljesen megerősítette jéggel, és egy suhintással eltörte mind a két kardomat, és ugyanazzal a mozdulattal megvágta a vállamat, bár nagy részben a lemezt találta el.
- Ahoz képest, hogy mérget használsz, elég jó vagy, - mondta majd elvigyorodott. Mivel még volt 1 darab egykezes kardom a dimenzió hasadékban és egy 1darab katana, de úgy gondoltam ezt most már befejezem.
- Méreg?... Azt is használok, de nem az a fő specialításom. – mondtam majd közben lecsatoltam magamtól a súlyokat, és magam elé mondtam:
- Ex-quip...One-handed Swords! – Majd két darab egykezes kardot idéztem mind a két kezemben, erősen megszorítottam, és megindultam Akio felé. Egy suhintással eltörtem a jégkardját. Néhányat vágtam még felé, de amikor felül támadtam, leguggolt, majd megrúgta a lábamat ott ahol eltalálta a lándzsa és gyorsan maga elé mondta:
- Ice Make... Claws! – majd a jobb kezén lévő karmokkal kezdett támadni. Az, hogy kirúgta a lábamat, kizökkentett, de próbáltam gyorsan támadni. Úgy, hogy a megvágott lábamat megrúgták, gyors felugrásnál elbotlottam, de gyorsan felálltam és néhány csapás után sikerült eltörni a karmait a bal kezemmel, majd a jobb kezemmel sikerült belevágnom a vállába, erre felordított, és egyik kezét se tudta rendesen használni. Eltettem mind a 2 kardomat, és bekötöttem Akio vállát, majd az én sebemet is elláttam, közbe nyugtatásként odamondtam neki:
- Nyugi, körülbelül tíz perc és elmúlik a méreg hatása. – Majd felálltam, és felszereltem a súlyokat, majd felsegítettem a földről Akio-t. Akioval megbeszéltük, hogy másnap elvisz a céhhez, és bevesznek. Felmentem a lakásomba, levetettem a cipőmet, levetettem a páncélomat, majd a fölsőmet ledobtam az íróasztalnál lévő székre. Vettem egy forró fürdöt, majd lefeküdtem aludni. Másnap reggel kilenc órakor ébredtem, nyújtózkodtam egyet, majd siettem, le ne késsek a találkozónkról. Gyorsan felöltöztem, magamra szereltem a súlyokat és elindultam a kocsmához. Mikor megérkeztem, még Akio nem volt ott. Nekidőltem a fogadó falának, majd mikor vártam körülbelül 5 percet, megjelent Akio. Mikor meglátott, megállt, intett, hogy menjek. Elindultam vele, majd amikor beértem, köszöntem neki
- Szevasz Akio! – Mondtam mosolyogva majd ő is ugyan ezt tette.
- Szia Kei! – biccentett egyet, én is felvettem a tempóját, zsebre vágtam a kezemet. Fáradt voltam, és egy kicsit sántítottam a lábamra, amelyet eltalált a szurony, de nem volt nagyon vészes rajta a seb. Mikor megérkeztünk egy több emeletes, magas céh épület tornyosult elénk, a kapujára felírva: Fairy Tail.
- Itt is volnánk – mondta Akio, majd kinyitotta nekem az ajtót hogy menjek be.Egy ebédlőben találtam magam, sok fapad volt néhány sorba elhelyezve. Egy kis öregember ült a bárpultnál, néhány ember pedig a padoknál beszélgetett. Akio odament az öregemberhez, én követtem volna, de intett, hogy csak maradjak. Mikor odaért, beszélgetett kicsit az öreggel, majd a fejével felém intett. Az öreg alaposan megnézett. Majd kis gondolkodás után leugrott a bárpultról és odasétált hozzám.
- Fiam, üdv a céhben – mondta, elvigyorodott, és elment. Akio is elsétált a barátaihoz, én pedig körülnéztem a Fairy Tailben.