HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Magánküldetés: Farkasvadászat

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Cancer
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 297
Aye! Pont : 5
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 28

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

TémanyitásTárgy: Magánküldetés: Farkasvadászat   Szomb. Jan. 28, 2012 10:11 pm

Szereplők:

A csapat:
Rouuro Kao és Uetto

B csapat:
Ovan Sandinger
Petersen Ruw

A csapat:

Egy világ végi faluban kezdődik számodra a küldetés, familiárisoddal egyetemben. Azt, hogy hogyan jutottál ide, illetve, hogy Uetto-val mikor, illetve hogyan találkozol, rád bízom (akár későbbi posztban is megteheted, addig E/2-ben írok rólad). Éppen jól megérdemelt italodat kortyolgatod a helyi kocsmában, mikor egy lovaglóruhát viselő, cingár férfi lép be az ajtón, zsebre vágott kézzel. Szemével végigsöpör a felé forduló arcokon. Rád nem vet különösebb figyelmet, de keze aprót mozdul zsebében, majd a pult felé veszi az irányt. Viselkedésében semmi nem ad gyanúra okot, de mégis kellemetlen érzéssel tölt el jelenléte. Ideje távoznod az ivóból, illetve később a faluból is! Vasút csak a legközelebbi városban van, így csak gyalog vagy lovon távozhatsz!
Azonban alighogy kiérsz a falu határából, három, meglehetősen gyenge, rongyosan öltözött fickó üt rajtad. Semmilyen mágiával nem bírnak, és fegyvereikkel is csak közepesen jól bánnak, így nem okoz nehézséget likvidálásuk. Mindhármuk zsebében egy-egy ugyanolyan szütyőt találsz, bennük ugyanannyi pénzzel, valamint egyikük zsebében egy rosszul rajzolt képpel rólad, valamint egy törött lakrimával. Amennyiben életben akarod hagyni valamelyiket, egy villanás kíséretében megmerevednek, majd egy szó nélkül összerogynak.
Az egyetlen, nappal még megközelíthető város Talte, ahol vonatot is találhatsz. Néhány napos séta-lovaglás után más falvakat és városokat is elérhetsz. Posztod ott érjen véget, hogy eldöntöd, mitévő leszel!

B csapat:

Titeket céhetekben személyesen keres fel egy-egy öltönyös férfi, és a következő feladatot bízzák rátok: a Korani cég megbízásából bérelnek fel titeket, mégpedig a következő okból: egy mágust kell elkapnotok, aki meggyilkolta néhány éve a cég főnökének lányát, és több alkalmazottal is elbánt, és most végre sikerült nyomára akadni. Kilétét, nevét egyelőre homály fedi, egy rajzot tudnak mutatni róla, amelyen fontosabb ismertetőjeleit felismerhetitek. (Nem meglepő módon Kao vonásait viseli a rajz). Fogadjátok el a küldetést, és vonattal érkezzetek meg Taltéba! A város néhány ezer fős lakosságú. A Korani cég irodája a belvárosban található, a többi kőháztól és raktártól eltérően az irodát egy kis liget veszi körül.
Belül hasonlóan ízléses a hely, a váróteremben kanapék és szőnyegek teszik elviselhetőbbé a várakozást, amíg a cég főnökére vártok.
Az igazgató nagyjából ötven éves lehet, arcát sebek tarkítják, szeméből kegyetlen fény sugárzik.
- Üdvözlöm önöket, Petersen, Ovan és Rohandar. Örülök, hogy elfogadták a felhívást, később lehet, hogy mások is csatlakoznak önökhöz. A gyilkost embereim már a város felé vezetik. Nem kertelek, a feladat veszélyes, és lehet, hogy nem ússzák meg ép bőrrel. De épp ezért ilyen magas a fizetség.
Ismerkedjetek össze, és amennyiben kérdésetek van, tegyétek fel a főnöknek!


A hozzászólást Celestial Spirit King összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 19, 2012 5:33 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rouuro Kao
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 513
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Nov. 19.

Karakter információ
Céh: Újraszervezett Mágus Tanács (Hírszerzési Egység)
Szint: 8
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Vas. Feb. 05, 2012 6:05 pm

Kao éppen a Psycho Circus küldetésről tért volna haza, amikor a feje fölött kezdett alkonyodni az erdő közepén. Szinte semmije nem volt már, és a munka után még csak kedve sem egy éjszakázásra, vagy egy vadonban töltött éjszakára. Felrepült hát a magasba, és körbekémlelt a narancsvörösbe festett ég alatt, és sikeresen fel is fedezett egy is tornyot a távolban.
Az egy helyi céhhez tartozott, mai gyakorlatilag az aprócska falu munkásait-embereit foghatta össze, köztük a kocsmárost is, aki a céh tövében nyíló kocsmájával talán a legjobb üzletet csinálta a faluban. Kao is itt pihent meg, amikor elérte a falu központját. Kikérte a menüt, ami lényegében egy kellemes földműves cipót, pár ujjnyi kolbászt, egy kis sajtot, és szőlőt jelentett, mellé asztali borral. Kao régen evett hasonlót, így kedvtelve látott neki, szerencséjére, merthogy az útszéli kézzel evő modorát elővette, az addig furcsán pillantgató népek egyből megnyugodtak, hogy talán csak valamelyik közeli faluból szabadulhatott és erre van útja.
Ezt elmondva nem is történt semmi különleges, maximum az volt említésre méltó, hogy Kuudo az asztal közepére pottyantott ki egy köpetet, ami főleg egy porcot tartalmazott a kolbászból, és a kocsmáros lecsapta azt a döngölt földre, hogy oda való és megdicsérte Kaot, amiért az állata ilyen kezes egyébként - egyetértésben több másik férfival az asztalok felől.
Kao éppen a romok eltakarítása után volt, amikor egy újabb idegen benyitott. Ez a fickó azonban már teljességgel nem illett ide. Kao Nadrágja és ing-mellénye még általánosnak ha mondható volt, a férfi utazó ruházata, hosszú kabátja és lovaglócsizmája már semmiképp. A kocsma népe csöndben nézett fel, némelyikük Kaora is vetett egy pillantást, miközben Kao éppen csak, hogy ránézett az illetőre. A férfiből egyetlen mozdulatot kapott el, az valamit matatott a zsebében, és ügyet sem vetett a kocsma hirtelen átható és zavaró csendjére. Kao ismerte ezt a csendet, ismerte ezt a jelenetet, és az emlékeiben a legutolsó ilyen következményei között egy 180 fokos fordulat is az életében. Nem mintha bánta volna, de az akkori és a jelenlegi énje között megvolt az a különbség, hogy már tudta mit nem akar elveszteni, sem változtatni.
Lecsapta a bort a pultra, és mosolygósan megköszönte, majd kisietett. Nem késlekedett, nem várt. Ha a sejtése igaz volt, akkor már régen késő volt bármit tennie is a fickóval, mindössze egyet tehetett: elkerült mindent és mindenkit, amíg a központban fel nem tűnik a hiányzása és megkeresik, közben pedig neki magának kell egyedül elvágnia ezt a szálat, amíg a cselekedetei arról árulkodnak, hogy egyedül van.

A kocsmából kirontva, az ajtót már nem engedte kinyitni, ahogy becsukta maga mögött, jókora kristályt teremtett elé, és azt összekristályosította a fallal és az ajtóval is. Amint ezzel készen volt, a lábszáraira kristályosított ki egy pár vastag réteget, amiknek csupán pillanatnyi Crystal Moving lökéseket adva minden lépése után kisprintelt a faluból.
A három fickó ekkor állta volna útját, de mire észrevették, hogy Kao gyorsabban érkezik, mint azt egy ló tette volna, már régen késő volt. Kao csak oldalra nézett és mire kimondta volna Kuudo nevét, a kis bagoly már építette is a tüskéit. A három fickó a mellkasukba szakított lyukakon kívül semmit nem árult el a támadójáról. Kuudo a rajtuk áttört tüskéket még azok lendületében irányította vissza magához és oszlatta fel azokat.
- Taltéban találkozunk, Shasu is hamar oda tud érni. Siess! - azzal Kuudo el is repült Kao válláról. Arról, hogy semmit sem tudott, de észlelte a bajt csak a karmai nyoma emlékeztetett...


A hozzászólást Rouuro Kao összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 14, 2012 11:18 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cancer
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 297
Aye! Pont : 5
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 28

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Vas. Feb. 19, 2012 5:37 pm

Köhömm. Első kör, B csapat.

A B csapathoz Rohandar Blacksteel is csatlakozott, apró változtatást kapott a vadászcsapat. Néhány napon belül szeretném látni a megírt posztokat. Egész konkrétan öt napon belül, és mostantól kezdve tíz napos határidővel számolhat mindenki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Petersen Ruw
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 519
Aye! Pont : 6
Join date : 2011. Jul. 27.
Age : 26

Karakter információ
Céh: Raven Tail
Szint: 6
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Kedd Feb. 21, 2012 11:02 pm

Napjaim a szokásos hangulatba teltek a Céhben, míg nem az egyik reggel szokatlan vendég érkezet hozzám, miközben a reggelimet fogyasztottam a céh épületében, az egyik asztalnál.
Egy öltönyös férfi volt, ki személyesen engem keresett fel. Minthogy váratlan helyzet volt ez számomra, még nem volt hasonló látogatóm, így figyelmesen hallgattam a rövid mondanivalóját.
A Korani cég képviseletében jött el hozzám és kért fel egy megbízásra, bár jelen esetben a vadászat jobb szó lett volna erre. Mutatott egy képet, hogy kit is kéne elkapni, de nem tűnt olyan veszélyesnek, mint ahogy pár perccel ezelőtt leírta őt. Egyszerű ruházat, szemüveg.
Miután megkérdezte, hogy vállalom e a feladatot, gondolkodás nélkül elfogadtam. Nem akartam ellenszegülni. Valahogy nem tűnt bizalomgerjesztőnek ez a fajta megjelenés, de féltem, az előadása kötelező jellegűnek hangzott és megijedtem, hogy én se leszek biztonságba, ha elutasítom őt. A tökéletes bizonytalanság érzését kezdtem el érezni, mi automatikusan befejeztette velem a reggelim evését.
Gondoltam rá, hogy a mágikus kétkerekűmmel megyek el a megbeszélt helyre, de a vonat megáll Talte városába, így jobbnak láttam nem pazarolni fölöslegesen a mágikus erőmet. A város nem volt nagy, csak pár ezren lakhattak itt.
Utam a belvárosba vezetett, a hasonló és hasonló raktárak miatt hamar meguntam a nézelődést és a gondolataimba merültem. A sétálásom közben azon tűnődtem, hogy miért hozzám jöttek el, miért engem kértek fel, miből gondolják, hogy jó lennék a feladatra? Miért én? Az utóbbi kérdést majd minden sarkon feltettem még magamnak, de nem jutottam értelmes válaszra.
A Korani cég irodáját egy kisebb park vette körül, minek köszönhetően kiemelkedett az itteni szokványos raktáraktól és irodaházaktól. Az épület belseje is hasonlóan tiszta és minőségi volt, a padlón szőnyeg, mikre bűn lett volna koszos lábbelikkel rá lépni, és kényelmes kanapék tették elviselhetőbbé a várakozást.
Perceket várhattam csak egyedül, mikor az ajtón egy ismerős arc lépett be. Korábban már találkoztunk és gond nélkül ismertem fel őt.
- Jó újra látni Boregard. – felállva köszöntöttem őt.
- Üdv! Tehát megint összesodort minket a sors. – mosolya nem volt a legmeggyőzőbb, de arra gondoltam magamba, hogy ő is bizonytalan e helyzet miatt.
- Úgy néz ki. – mosolyodtam el jobban - Legalább lesz egy ismerős arc is. – nyugtatott a tudat. – Nem tudod, jön még valaki? – a kínos csend elkerülése érdekében kérdeztem tőle.
A kérdésemre válaszként egy újabb alak lépett be hozzánk. Jól öltözöttnek látszott és az arcával sem volt semmi gond, csak hirtelen szokatlannak tűnt az arcszőrzetének ilyen módú viselése.
- Ömmm.... hali. – próbált köszönni egy nagyobb uborkával a szájában. - Ovan Sandinger vagyok. Itt kell várakozni? – mutatkozott be és kérdezte, miután lenyelte a szájában lévő falatot.
- Petersen Ruw. – nyújtottam a kezem neki - Valószínű igen, itt, bár ez nem biztos.
- Hali! Ha te is vadászni akarsz, akkor azt hiszem a válasz igen. – kicsit fellélegeztem, hogy nem csak egyedül leszek. - Amúgy a nevem Boregard. – mutatkozott be ő is végül neki.
- És honnan jöttél ide? – bár nem vagyok az a társasági lény, most gond nélkül ismerkedni akartam.
- A Lamia Scale máguscéhből jöttem. Feltételezem ti is mágiahasználók vagytok. – válaszolt.
- Ez csak természetes. Jómagam szabadúszó lennék.
- Én a Blue Pegasusból vagyok jelen, az ország másik végéből.
Én több kérdést nem akartam fel tenni és ők sem tűntek olyanoknak kikre szólni kéne, hogy fogják be a szájukat. Ez pozitív dolog a közös szimpatizáláshoz.
- Üdvözlöm önöket, Petersen, Ovan és Rohandar. – törte meg a pillanatnyi csendet a megbízónk, kinek félelmetes kinézete volt, a hideg kirázott, ahogy a szemébe próbáltam nézni, de csak fény vakította a szemem - Örülök, hogy elfogadták a felhívást, később lehet, hogy mások is csatlakoznak önökhöz. A gyilkost embereim már a város felé vezetik. Nem kertelek, a feladat veszélyes, és lehet, hogy nem ússzák meg ép bőrrel. De épp ezért ilyen magas a fizetség. – erről mostanáig el is felejtkeztem.
- Uram, azt meg tudná mondani, mégis miféle képességekkel bír ez az illető? – kíváncsiskodott Ovan.
- Nos, azt hiszem, hogy ez ügyben én is adhatok felvilágosítást, - az igazgató helyett Boregard, vagy Rohandar szólalt meg - mivel hogy úgy is csapatban fogunk dolgozni. Már harcoltam a lerajzolt személlyel, legalábbis akivel harcoltam, az pont így nézett ki. – arcán látszott, hogy emlékezni próbál - Kristály mágiája van, és eléggé szerteágazóan tudja hasznosítani. Még repülni is képes vele, szóval oda kell rá figyelni!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rohandar Blacksteel
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 2401
Aye! Pont : 2
Join date : 2011. Aug. 14.
Age : 23
Tartózkodási hely : Küldetésen

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 15
Jellem: Semleges Gonosz

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Szer. Feb. 22, 2012 4:49 pm

Éppen végeztem egy eléggé jól fizető megbízással, így hát időmet egy jobban szituált kocsmában múlattam, méghozzá igen jó hangulatban. Részeg ugyan nem voltam, bár egy-két korsó sör lecsúszott már, de eléggé jó kedvem volt. A hely nem volt túl zsúfolt, rajtam kívül csak a csapos, és még két vendég volt benn.
Miközben iszogattam az éppen előttem lévő habzó sört, még egy vendég érkezett, aki eléggé kilógott a sorból, mivel öltönyben volt, ami be kell vallanunk, nem túl sűrű viselet, különösen egy kocsmában nem. Eleinte nem igazán törődtem vele, de egyenesen hozzám lépett, sőt mi több, meg is szólított:
- Rohandar Blacksteelhez volna szerencsém? – érdeklődött.
Nem igazán tetszett a dolog, hogy ismeri a valódi kilétem, de másfelől azért hízelgő volt.
- Én volnék. – feleltem kurtán, és kissé gyanakodva méregetve a fickót.
- A Korani cég megbízásából vagyok itt, és egy munkát szeretnék ajánlani Önnek. – mondta el érkezésének az okát.
- Így már kissé érthetőbb, hogy honnan tudja a nevem, de azért jobb lesz, ha szemfüles maradok. – döntöttem el, majd kérdezősködtem kicsit: - Nos, a munkákra mindig szükségem van, de esetleg megtudhatnék valami konkrétumot is erről a megbízásról?
- Természetesen. Egy mágust kellene elfogni, aki pár évvel ezelőtt végzett a cég vezetőjének lányával, és több alkalmazottal is. Igen veszélyes fickó. Nem sokat tudunk róla, de tessék, itt egy rajz. – mondta, és egy papirost nyújtott át.
- Na nee! Ez komoly? – esett le az állam. – De hiszen ez Tarava. – néztem furcsán.
- Nos, számíthatunk a segítségére? – firtatta az öltönyös.
- Igen, elvállalom. – jelentettem ki.
Miután megkaptam a megbízást, vonatra szálltam, és egészen Taltéba utaztam vele.
- Azért megkérdezhettem volna attól a fazontól, hogy honnan tudta, hogy hol vagyok. – merengtem. – Bár… manapság már semmin sem lehet meglepődni. – gondolkoztam tovább. – Na de mindegy is, ezt már sosem tudjuk meg. – zártam le magamban a vitát, ami eléggé egy oldalú volt, tehát vitának nehezen nevezhető, de a lényeg, hogy lezártam.
A kapott információk alapján nem volt túl nehéz megtalálnom a cég épületét, mely a belvárosban állt, ami voltaképpen szintén kissé mondva csináltnak mondható, elvégre egy ilyen kis várost nem nagyon lehet így leosztani, hogy belváros meg külváros meg egyéb, de az öltönyös fickó így írta le.
A másik ismertetőjele az volt, hogy a házat egy kisebb park vette körül fákkal, bokrokkal, meg mindennel, ami egy parkhoz kell, szóval kilógott a város szokványos látképéből. A lényeg a lényeg, hogy bementem, és máris egy ismerősbe botlottam, aki látszólag jobban örült nekem, mint én neki, de sebaj.
- Jó újra látni Boregard. – üdvözölt, és egy rövidke gondolkodási szünet után már nekem is megvoltak az emlékeim arról, hogy hová is tegyem a tagot.
- Üdv! Tehát megint összesodort minket a sors. – mondtam, és egy hamis mosoly jelent meg az arcomon. – A fene vinné el, a megbízó tudja a nevemet, és ha azon fog hívni, akkor le fogok bukni. – mérgelődtem.
- Úgy néz ki. – felelte közben Petersen. - Legalább lesz egy ismerős arc is. – folytatta vidáman.
- Hát, szerintem is maximum az arcom lehet ismerős. – gondoltam.
Nem tudod, jön még valaki? – érdeklődött.
Nem volt időm válaszolni, mivel a feleletem helyett egy újabb jövevény lépett be az ajtón, aki egy uborkával a szájában köszönt is nekünk:
- Ömmm.... hali.
- Hát… ezt sem tanította meg a mamája, hogy teli szájjal nem beszélünk. – szűrtem le a tényt.
- Ovan Sandinger vagyok. Itt kell várakozni? – mutatkozott be készségesen.
- Szóval ő is a „jó” oldal képviselője. – elemeztem a fickót, hiszen az azonnali készséges, teljes neves bemutatkozás egyértelműen a legális mágusok kiváltsága.
- Petersen Ruw. – mutatkozott be a mellettem álló fiú is, és rögtön kezet nyújtott az ubisnak. - Valószínű igen, itt, bár ez nem biztos. – folytatta Petersen.
- Hali! Ha te is vadászni akarsz, akkor azt hiszem a válasz igen. – válaszoltam én is a kérdésre. - Amúgy a nevem Boregard. – mutatkoztam be én is „művésznevemen”.
- És honnan jöttél ide? – faggatózott Petersen.
- Mindenkinél ezzel kezdi? – gondolkodtam el.
- A Lamia Scale máguscéhből jöttem. Feltételezem ti is mágiahasználók vagytok. – kapta meg a választ.
- Aha, ahogy gondoltam, törvényes céhből jött. És ez mégis mi az, hogy csak feltételezi a mágiahasználatot? Miért, mi más lehetnék még? Talán utcai komédiás? – zsémbelődtem. - Ez csak természetes. Jómagam szabadúszó lennék. – böktem rá hamar, visszaemlékezve arra, hogy mit is tud rólam Petersen. – Nem lenne jó ellentétes információkat mondani. – járattam az agyam.
- Én a Blue Pegasusból vagyok jelen, az ország másik végéből. – zárta a sort régi „cimborám”.
Itt rövid csönd következett be, amit nem más, mint a megbízónk tört meg:
- Üdvözlöm önöket, Petersen, Ovan és Rohandar. – köszöntött minket.
- Na tessék! Hát nem lebuktatott? – mérgelődtem rögtön.
A megbízó nem volt túl feltűnő, eléggé hasonlatos volt egy szokásos sötét küldetésadóhoz.
- Örülök, hogy elfogadták a felhívást, később lehet, hogy mások is csatlakoznak önökhöz. A gyilkost embereim már a város felé vezetik. Nem kertelek, a feladat veszélyes, és lehet, hogy nem ússzák meg ép bőrrel. De épp ezért ilyen magas a fizetség. – mondta.
- Tényleg! Nem csak, hogy revansot vehetek a múltkoriért, még pénzt is adnak érte. Ez nagyszerű! – szállt el azonnal a leleplezésem miatti dühöm.
- Uram, azt meg tudná mondani, mégis miféle képességekkel bír ez az illető? – kérdezősködött Oven.
Kapva kaptam a lehetőségen, és máris bedobtam magam, meg sem várva, hogy a kérdés címzettje válaszolhasson:
- Nos, azt hiszem, hogy ez ügyben én is adhatok felvilágosítást, mivel hogy úgy is csapatban fogunk dolgozni. Már harcoltam a lerajzolt személlyel, legalábbis akivel harcoltam, az pont így nézett ki. – tartottam egy pillanatnyi szünetet, majd elmondtam a lényegi információkat is: - Kristály mágiája van, és eléggé szerteágazóan tudja hasznosítani. Még repülni is képes vele, szóval oda kell rá figyelni! – fejeztem be a rögtönzött kiselőadást.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cancer
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 297
Aye! Pont : 5
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 28

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Szer. Márc. 14, 2012 9:44 pm

Úgy érzem, elég türelmes voltam. Ovan Sandingert kizárom a küldetésből, és mivel még csak a PÜ-mre sem válaszolt, további két hét büntetést kap összes karakterével.

A csapat:

Néhány órán belül megérkezel Taltéba, amely egy néhány ezer fős, iparosodott város, a hozzá tartozó szűk, koszos utcákkal. Az egyetlen negyed, amely az emberi szemnek is kellemes látványt nyújt, az az üzleti negyed. A város körül erdők és hegyek terülnek el, amiket a várostól kőfal zár el - leszámítva a vonatállomást. Ide kell bejutnod, amiben nem is akadályoz meg senki. Azonban hátadon, mikor átlépsz a városkapun, fürkésző tekinteteket érezhetsz. Amennyiben a vonatokhoz indulsz, annak területére bombariadó miatt senkit sem engednek be. Kuudo egyelőre nem érkezik vissza - és mielőtt elhagyod a várost, meg kell bizonyosodnod afelől, hogy nincs semmi baja!

B csapat:

Munkaadótok megnyit egy csapóajtót, és Ovan Sandinger egy vérteknős szájába esik, ami hangos csámcsogás kíséretében megeszi. Furcsa módon nem is érdekel titeket, hogy mi történt vele, hanem visszafordultok a férfi felé, mikor bezáródik az ajtó.
- Örülök, hogy valakinek van gyakorlati tapasztalata a célponttal kapcsolatban. Számításaim szerint néhány órán belül meg kell érkeznie kies városunkba, és addig mindent meg kell tennünk, hogy hmm.. - gondolkozik el - megfelelő fogadtatásban részesítsük. A hatóságok elfordítják majd a fejüket, önöknek csak meg kell találniuk, bármi áron! Mindössze annyit kérnék, hogy minél feltűnésmentesebben találják meg, és hozzák ide a férfit!
A feladat: néhány órátok van. Ez alatt kell a város egyik elhagyatott részén csapdát felállítanotok Kao-nak munkaadótok embereinek segítségével. Azt, hogy milyen és ki ellen szól, rátok bízom. De ajánlom, beszéljetek össze a Farkassal! Sok sikert!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rohandar Blacksteel
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 2401
Aye! Pont : 2
Join date : 2011. Aug. 14.
Age : 23
Tartózkodási hely : Küldetésen

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 15
Jellem: Semleges Gonosz

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Vas. Márc. 18, 2012 9:19 pm

- Örülök, hogy valakinek van gyakorlati tapasztalata a célponttal kapcsolatban. Számításaim szerint néhány órán belül meg kell érkeznie kies városunkba, és addig mindent meg kell tennünk, hogy hmm… – gondolkozott el egy rövid időre a megbízó. - megfelelő fogadtatásban részesítsük. A hatóságok elfordítják majd a fejüket, önöknek csak meg kell találniuk, bármi áron! Mindössze annyit kérnék, hogy minél feltűnésmentesebben találják meg, és hozzák ide a férfit! – mondta el ismételten, de ezúttal kicsit konkrétabban a tennivalóinkat.
Miután végighallgattam, egyből a csapdaállítás jutott az eszembe, hiszen mi voltunk előnyben, tekintve, hogy a környék nekünk dolgozott.
- Van valakinél egy térkép a városról? – érdeklődtem.
Egy, a közelben álló fickó máris odanyújtott nekem egyet. Bár öltönyt viselt, mégis jobban hasonlított egy kidobóra.
- Előtte még kérdezhetek tőled Boregard? – kérdezett máris Petersen.
- Ha már egyszer megkérdezed, hogy kérdezhetsz-e, akkor már kérdeztél, tehát mindegy, hogy mit mondok, hiszen ha azt felelem, hogy nem kérdezhetsz, te már akkor is kérdeztél. – vezettem le egy gyors eszmefuttatást, de készségesebb feleletet adtam ennél: - Hogyne, hallgatlak. – mondtam, miközben a kézhez kapott térképet széthajtogattam.
- Rohandar, vagy Boregard? Melyik vagy pontosan? – kérdezte feszülten és kíváncsian.
- Tudtam én, hogy lebuktam, és hogy nem fogja ennyiben hagyni. – gondoltam morcosan, de azért válaszoltam, hiszen már nem volt mit tenni. - Nos, a részletekre nem szeretnék kitérni, de a valódi nevem tényleg Rohandar. - feleltem közönyösen, majd folytattam. - Ez a nagy épület itt micsoda? - kérdezem a megbízó „szekrényeitől”.
- Egy elhagyatott raktár. – felelte készséggel.
- Arra gondolsz Rohandar, - hangsúlyozta a nevem. - hogy oda kéne terelni? – érdeklődött.
- Talált zsenikém. Bár ez nem egyértelmű? – gondoltam. - Pontosan. – feleltem hangosan. - Az tökéletes hely lenne, főleg számomra. – mondtam sejtelmesen, majd egy rövid szünet után folytattam: - Nos, mivel kemény ellenfelünk lesz, ráadásul össze is kell dolgoznunk, azt hiszem meg kell osztanom veled még néhány információt magamról. - nyögtem ki nyűgnek tartva ezt az egészet.
- Hallgatlak. – felelte Petersen, és valóban nagy figyelmet tanúsított.
Vettem hát egy nagy levegőt, és megosztottam pár információt magamról:
- Nos tehát. Valójában egy sötét céhnek dolgozom, mivel lényegtelen, így nem nevezném meg, hogy melyiknek. A mágiám nagyrészt nekromanta mágia, de eléggé otthon vagyok a sötétség mágiában is, ezen felül pedig konyítok egy kicsit a szél mágiához... Gondoltam... Jobb, ha ennyit azért tudsz rólam. - fejeztem be végül a monológomat. - És most, ha nincs több kérdésed, rátérhetünk a tárgyra, tehát a csapdára. – tereltem tovább a beszélgetést.
- Nincs. – válaszolta kurtán partnerem. - Rendben, akkor a csapda. – fordította figyelmét a probléma felé. - Akkor oda tudják terelni az embereivel ehhez a bizonyos raktárhoz? – fordult a térképes fickóhoz.
- Azt megoldjuk. - válaszolta és intett is az embereinek.
- Térképezzük fel a raktárt közelebbről? – tudakolta Petersen.
- Még szép, sötétben nem lehet tapogatózni, ha ilyen dologról van szó. - feleltem metaforikusan.
A döntésnek megfelelően tehát kimentünk a kiszemelt épülethez, és alaposabban is szemügyre vettük. Tele volt dobozokkal, ablakok a tetőn, masszív falak, és erős vas gerendák, melyek tartották a tetőt. Ezen felül volt még egy remek tulajdonsága, csak egyetlen ajtó volt rajta.
- Nagyszerű ez a hely! Ha jól látom, mindössze egy ajtaja van, és az ablakok is csak a tetőn vannak. Itt kiválóan el lehet rejtőzni. - dicsértem az építményt. - Mit szólnál hozzá, ha a tetővasakon várnánk be a zsákmányt? – kérdeztem.
- Nekem megfelel. - válaszolta, miközben nézelődött. - Mondtad korábban, hogy találkoztál már vele. A mágiáján kívül van még más különleges tulajdonsága, amire számítani kell, ami nehezítheti a dolgunk? – faggatott tovább Petersen.
- A személyisége eléggé furcsa. Bárvolt idő, amikor mondhatni a társa voltam, de még akkor sem bízott meg bennem. Eléggé nehéz eset. Ja, és még valami. Ez nagyon fontos! Ami be van vonva kristállyal, az már minden fegyver a kezében. Jó lesz vele óvatosnak lenni. Nem tudom, hogy pontosan hogy csinálja, de nagyon jó. – dicsértem meg ezúttal prédánkat is.
- Értem. Akkor itt megvárjuk, és mikor ideér, lecsapunk rá. – vázolta fel ismét a tervet a társam. - B, vagy C terv? – tette hozzá végül.
- Hát, mondom az elképzeléseimet: Mikor belép, az ajtót be tudom csukni a szél mágiám segítségével. Ezen felül a sötétség mágiámmal meg tudom oldani, hogy szinte megvakuljon, amíg idebenn van. Csak az én szememet fogja látni. – vázoltam fel egy kombót.
- Én fogok látni? – kíváncsiskodott a srác.
- Természetesen. Mivel te velem vagy, így te mindent fogsz látni, ahogyan én is. – jelentettem ki büszkén.
- Valószínű, ha sötétül, már védekezni is fog. A kristálynak van gyenge pontja? – tudakozódott tovább.
- Jó kérdés. Biztosan van, de az előző csatánkban sajnos nem tudtam rájönni, hogy m az. De most kettő az egy ellen lesz. Valamit csak sikerül kiokoskodnunk. – vágtam ki magam a „fogalmam sincs” megszólalás helyett. - De van még egy ötletem. Gyere, segíts ezeket a dobozokat odavinni az ajtó mellé. – mondtam, hiszen a rengeteg dobozt és ládát is remekül lehetett hasznosítani, legalábbis az én koncepciómban. - Ebből csinálhatunk egy falat, amit ha belép szintén ledöntök. Így ha meg nem is akadályozzuk, de mindenképpen jelentősen lelassítjuk a kijutását. – fejtettem ki az ötletemet.
- Rendben. Gondolom a Korani cég emberi is kint fogják várni. – tette hozzá Petersen.
- Azt hiszem én nem fogom megerőltetni magam. – jelentettem ki.
Dolgozni nem igazán volt kedvem, ráadásul minél gyorsabban elkészül a munka, annál jobb, így hát megidéztem öt csontvázat. Négyet máris ráállítottam a dobozfal projektre, az ötödik pedig más feladatot kapott, ugyanis kényelembe helyeztem magam rajta. Négykézlábra ereszkedett, én pedig ráültem a hátára, és mint aki jól végezte a dolgát figyeltem az építkezést. Társam is besegített, megnyújtott karjaival belevetette magát a pakolásba.
- Azt hiszem, ezzel kész is vagyunk. – törölte le homlokáról az izzadtságot.
- Én is úgy vélem. – mondtam, majd felálltam, és az öt szolgámat visszazártam a közted dimenzióba. - Akkor irány a tető, aztán már csak várnunk kell. – tettem hozzá, majd bevetve a Flight mágiámat, felemelkedtem a ter irányába, és Petersent is emelni kezdtem.
Mikor felértünk a vastag acél gerendára, eszembe jutott még egy dolog, így azt is közöltem:
- Nos, ha bejön, két dologra ügyelned kell... illetve háromra. Én nem szólalhatok meg, hiszen felismerheti a hangom, és oda az inkognitó. A másik, hogy ne szólíts a nevemen, bármi is történjék. A harmadik pedig, hogy bár látni nem fog, hallani igen, szóval minél halkabb leszel, annál jobb. – mondtam el a tanácsaimat.
- Értettem. – kaptam meg a választ, és már valóban csak a halra kellett várni, hogy ráharapjon a horogra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rouuro Kao
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 513
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Nov. 19.

Karakter információ
Céh: Újraszervezett Mágus Tanács (Hírszerzési Egység)
Szint: 8
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Vas. Márc. 18, 2012 11:33 pm

Az éjszakai úton már senki sem zavarta meg, habár újabb banditákra, vagy hasonló jelenségre nem is számított. Tudta, ha nem csak egy helyi banda akarta rátenni a kezét a holmijára a felé vetődő idegennek, akkor utolérték. Az igazi kérdés már csak az volt, hogy mikor és hogyan is találtak rá, illetve hogyan követték le.
A fejében végigfuttatta a lehetőségeket, és vészesen kevés kiindulópontot talált. Ha hosszú ideje követték volna, az utolsó tanácsbeli tartózkodása előtt akkor már tudott volna a követőiről mielőtt kiért volna Era területéről, vagy éppen nem lett volna szüksége, hogy tudjon róluk többé. Az egység a tagok és a maga kilétére kifejezetten kritikus szemmel nézett, és kifejezetten precíz volt azon döntésekben amik ennek a védelméről szóltak, sőt, a szervezet szabályozásának szinte teljes egésze csak erről szólt - a részleteket, és a Fiorei törvények rövid említésszerű listáját félretéve arról, hogy mikor és hogyan szabad megölni azokat, akik bármiféle lételemű információ birtokába jutnak.
Tehát a követőinek csupán pár napja lehetett a megtalálásra, és utána a felkészülésre is. A megfigyelők jelenléte több szempontot figyelembe véve is logikus lehetett. Tisztázhatták a kinézetét és arróll is egy csapásra megbizonyosodhattak, hogy mágus-e, tehát több szinten biztosíthatták a forró nyomukat. A banditák bizonyára nem tudták mit csinálnak, kívülállók lehettek, akiket valaki megfigyelt az eredményért. Márpedig onnantól kezdve nem volt kibúvó, hogy a játék elkezdődött. Kao mobilitásán sok múlott, ami viszont most, az előző alkalomtól eltekintve, már nem csak önmagát jelentette. A társainak is tudniuk kell mi történik, és akár különváltak, akár együtt mentek tovább, mindenképpen találkozniuk kellett, hogy mindegyikük tisztában legyen a helyzettel és tervezhessen.

Talte falai szakították meg a gondolatait. A szürke és semmitmondó sáv a láthatáron pár óra múlva jelent meg, majd gyorsan növekedett igen magasra. Kao, amíg tehette még kihasználta, hogy nem volt közel és egy hatalmas ugrással indulva a magasba emelte magát, hogy kilátást szerezzen. Egyetlen apróság sem kellett volna, hogy feltűnjön neki, Talte szürke-fekete éjjele, a ritka utcai lámpák és a semmitmondó zsúfolt épületek sokasága a szokásos esti képet tükrözte. Azonban ahogyan előre várta, a szokványos látványt megbontotta pár apró pont. A falon emberek voltak. Talte nem kellene, hogy falőrséget állítson, gondolta Kao, mire az is szöget ütött a fejébe, hogy ha van is őrség a falon, és esetleg az élet megnehezedett errefelé, az állomás épületét is jobban kell, hogy őrizzék, mivel az, az egyetlen összeköttetés lévén Fiore vérkeringésével, a fal egy részének lebontásával járt amikor megépítették.
Amint leért hát, Kao irányt váltott és eltűnt a fák között az útról, hogy a faltól kőhajításnyira tartva megkerülje a városkát a síneket és az ismerős állomásépületet megkeresve. Pár perc múlva lépett ki a fák közül, alig pár méterre a vágányoktól, amikoris azonnal kiáltások szálltak felé.
- Hé! Ember! Nem véletlen van a riadó! Nem kerülheti meg csak úgy a...
- Miféle riadó? - Vágott közbe Kao, és határozott lépéseket tett az állomásőr felé, aki gyanakodva mérte végig.
- Bombariadó. Gyanús rakományok, meg fenyegetések voltak. Az állomás le van zárva. Nem is lesz vonat legalább holnap délig... - Kao szeme szinte káprázott a felismeréstől.
Őrök a falon? Bombariadó az állomáson? Talte fel volt készülve a fogadására, vagy inkább arra, ami a jelenlétével várható volt. Most már csak a mágusokat kellett bevárnia, egyéb választása nem lévén. Ha elindult volna - merre is lehetett Shasu egyáltalán? - akkor is tudták volna, hogy merre követhetik, ha viszont másfelé indult volna a nemsokára megérkező Shasu és Kuudo kerülhetett volna bajba. Bármi is történt, azzal, hogy nem pihent csupán a várható rosszat növelte volna.
- Rendben. Erről nem tudtam - mondta az őrnek, és egy barátságos gesztussal kissé elé vágott, hogy ne is feszélyezze a férfit és kisétáltak az állomásról. - Tud egy helyet, ahol pihenhetek? - Kérdezte Kao, még mielőtt a férfi visszament volna a posztjára, és szerencséjére kapott is egy kedvező választ.
- A kocsma mindig nyitva van... Bár ma nem volt senki valamiért... Próbálkozzon ott - bökött a férfi a tér másik oldala felé. Az épületet csak annyi különböztette meg a sok másik koszos zsúfolt háztól, hogy lehett látni egy jókora cégért amint elnyúlt árnyékot terítve lengett a sötét utca kövei felé.
Kao megfogadta a javaslatot és egyenesen átvágott a téren, majd bekopogott az ajtón. A kocsmáros egy perc múlva nyitott ajtót álmosan, de amint meglátta Kao öltözetét meg is nyitotta az ajtó szárnyát. Az átlagos munkás ruhájánál jobb holmikban érkező idegen mindig pénzt jelent egy ilyen helynek - legyen az akár közvetlen, akár a mocskosabb törzsvendégek szomszédos sikátorban lezajló retorziója utáni ünneplés. Vagy mindkettő. A semminél még az első is jobb, gondolta Kao, és mosolyogva viselte el a csapos álmos és randa képét amint kapott egy kis asztali bort és kenyeret sajttal. A csapos ugyanígy tett, amint átvette a fizetségét. Mindenki boldog volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Petersen Ruw
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 519
Aye! Pont : 6
Join date : 2011. Jul. 27.
Age : 26

Karakter információ
Céh: Raven Tail
Szint: 6
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Kedd Márc. 20, 2012 2:35 pm

- Örülök, hogy valakinek van gyakorlati tapasztalata a célponttal kapcsolatban. Számításaim szerint néhány órán belül meg kell érkeznie kies városunkba, és addig mindent meg kell tennünk, hogy hmm… - állt meg egy pillanatra - megfelelő fogadtatásban részesítsük. A hatóságok elfordítják majd a fejüket, önöknek csak meg kell találniuk, bármi áron! Mindössze annyit kérnék, hogy minél feltűnésmentesebben találják meg, és hozzák ide a férfit! – fejezte be a mondanivalóját, és bízta ránk a további teendőket.
- Van valakinél egy térkép a városról? – társam rögtön el is kezdett gondolkodni, azonban én még nem tudtam beleélni ebbe magam. A kért térképet szó nélkül nyújtották felé.
- Előtte még kérdezhetek tőled Boregard? – nem tudtam, hogy melyik nevét használjam.
- Hogyne, hallgatlak. – mondta, miközben a térkép elérte a maximális formáját.
- Rohandar, vagy Boregard? Melyik vagy pontosan? – elkezdtem kételkedni a miben voltában. Korábban egy egész küldetésig Boregardként ismertem, de most elbizonytalanodtam.
- Nos, a részletekre nem szeretnék kitérni, de a valódi nevem tényleg Rohandar. – bár megtudtam a valódi nevét, valahogy nem éreztem felé mást, mint az utóbbi pár percben, csak bizonytalanságot. - Ez a nagy épület itt micsoda? – kérdezte az egyik közelálló őrtől.
- Egy elhagyatott raktár. – felelte egyszerű komolysággal.
- Arra gondolsz Rohandar, - hangsúlyoztam a nevét, hogy jobban a fejembe maradjon - hogy oda kéne terelni? – kérdeztem tőle egyszerű kíváncsisággal.
- Pontosan. Az tökéletes hely lenne, főleg számomra. – valószínű a tudásából korábbról nem sokat láttam, így megkönnyebbültem, hogy legalább az egyikünk előnybe lesz az ellenfelünkkel szemben - Nos, mivel kemény ellenfelünk lesz, ráadásul össze is kell dolgoznunk, azt hiszem meg kell osztanom veled még néhány információt magamról. – eléggé vegyes érzelmek játszódtak le bennem ezt illetően.
- Hallgatlak. – szóltam neki, hogy kezdheti a mesélést, és adtam a tudomására, hogy figyelem őt.
- Nos tehát. Valójában egy sötét céhnek dolgozom, mivel lényegtelen, így nem nevezném meg, hogy melyiknek. A mágiám nagyrészt nekromanta mágia, de eléggé otthon vagyok a sötétség mágiában is, ezen felül pedig konyítok egy kicsit a szél mágiához... Gondoltam... Jobb, ha ennyit azért tudsz rólam. – „Ennyi a minimum.” gondoltam magamba, de nem állt szándékomba megköszönni ezt a tettét. - És most, ha nincs több kérdésed, rátérhetünk a tárgyra, tehát a csapdára.
- Nincs. – nem akartam egyenlőre tovább faggatni, látszott, hogy erősebb tőlem, így nem akartam felidegesíteni - Rendben, akkor a csapda. – gondolkodtam el, hogy hol is jártunk - Akkor oda tudják terelni az embereivel ehhez a bizonyos raktárhoz? – kérdésemmel az őrhöz fordultam.
- Azt megoldjuk. – mondta, majd intett az embereinek.
- Térképezzük fel a raktárt közelebbről?
- Még szép, sötétben nem lehet tapogatózni, ha ilyen dologról van szó. – valamiért olyan érzésem volt, hogy ő még is tud.
A raktárnak egyetlen ajtaja volt, min csakhamar be is mentünk. Nevéhez hűen rengeteg dobozt raktároztak itt, mik szinte a plafonig értek, hol hatalmas fém gerendák tartották a tetőt. Ablak nem volt sok, mi volt is, a tetőrésznél helyezkedett el.
- Nagyszerű ez a hely! Ha jól látom, mindössze egy ajtaja van, és az ablakok is csak a tetőn vannak. Itt kiválóan el lehet rejtőzni. – szemei csillogtak, és szinte hallani is lehetett, ahogy az agya kerekei a lehetőségeken forogtak - Mit szólnál hozzá, ha a tetővasakon várnánk be a zsákmányt?
- Nekem megfelel. – néztem fel újra, hogy el fogunk e férni rajta - Mondtad korábban, hogy találkoztál már vele. A mágiáján kívül van még más különleges tulajdonsága, amire számítani kell, ami nehezítheti a dolgunk? – próbáltam én is segédkezni, ha más nem a gondolkodásban, a tervkészítésbe.
- A személyisége eléggé furcsa. Bárvolt idő, amikor mondhatni a társa voltam, de még akkor sem bízott meg bennem. Eléggé nehéz eset. Ja, és még valami. Ez nagyon fontos! Ami be van vonva kristállyal, az már minden fegyver a kezében. Jó lesz vele óvatosnak lenni. Nem tudom, hogy pontosan hogy csinálja, de nagyon jó. – sajnos csak dicsérő szavakkal illette őt.
- Értem. Akkor itt megvárjuk, és mikor ideér, lecsapunk rá. – összesítettem a korábbiakat - B, vagy C terv?
- Hát, mondom az elképzeléseimet: Mikor belép, az ajtót be tudom csukni a szél mágiám segítségével. Ezen felül a sötétség mágiámmal meg tudom oldani, hogy szinte megvakuljon, amíg idebenn van. Csak az én szememet fogja látni. – valahogy nem bántam, hogy valamennyire átvette a vezető szerepet.
- Én fogok látni? – kérdeztem, belegondolva ciki lett volna, ha elvétem a cél és elütök mellette.
- Természetesen. Mivel te velem vagy, így te mindent fogsz látni, ahogyan én is. – látszott rajta, hogy szereti a mágiáját.
- Valószínű, ha sötétül, már védekezni is fog. A kristálynak van gyenge pontja? – szinte gondolkodás nélkül kérdeztem, ami az eszembe volt.
- Jó kérdés. Biztosan van, de az előző csatánkban sajnos nem tudtam rájönni, hogy mi az. De most kettő az egy ellen lesz. Valamit csak sikerül kiokoskodnunk. – nem volt túl bátorító a túlerőre alapozni - De van még egy ötletem. Gyere, segíts ezeket a dobozokat odavinni az ajtó mellé. – utasított, én meg követtem őt - Ebből csinálhatunk egy falat, amit ha belép szintén ledöntök. Így ha meg nem is akadályozzuk, de mindenképpen jelentősen lelassítjuk a kijutását. – be kellett vallanom magamnak, hogyha nem is volt őszinte velem, azért Rohandar okos volt.
- Rendben. Gondolom a Korani cég emberi is kint fogják várni. – tettem teljessé a gondolatmenetet.
- Azt hiszem, én nem fogom megerőltetni magam. – szólt, és végül használni kezdte a már számomra is ismerős mágiáját, és kényelembe helyezte magát az ideiglenes „székén”.
Míg ő távolról irányította a csontvázait, addig hogy ne álljak tétlenül, és hogy ne mondja azt, hogy nem csináltam semmit, átkaroltam pár dobozt, és álltam be a serege tagjai közé, a magasabb helyekre a megnyújtott karommal tettük fel a dobozokat, majd pár perc elteltével0 fáradtság némi jelét mutatva fejeztük be a pakolást.
- Azt hiszem, ezzel kész is vagyunk. – próbáltam rejtegetni a lihegésem, de azért a homlokomat megtörölve fordultam felé.
- Én is úgy vélem. – állt fel miután jól szemügyre vette az építményt - Akkor irány a tető, aztán már csak várnunk kell. – mondta a további tervet, és a korábban említett szél mágiájával könnyen fel is jutatott bennünket a gerendák fölé.
- Nos, ha bejön, két dologra ügyelned kell... –szólt miközben letett engem - illetve háromra. Én nem szólalhatok meg, hiszen felismerheti a hangom, és oda az inkognitó. A másik, hogy ne szólíts a nevemen, bármi is történjék. A harmadik pedig, hogy bár látni nem fog, hallani igen, szóval minél halkabb leszel, annál jobb.
- Értettem. – gondoltam át a tanácsait.

/ Most tűnt fel, hogy Kaoval egyezik a beszéd színűnk, így itt áttérek a Chocolate színre. /
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cancer
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 297
Aye! Pont : 5
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 28

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Hétf. Ápr. 02, 2012 8:25 pm

Megkövetek mindenkit a várakoztatásért, cserébe egy késést elnézek tőletek is!

A sorrend most kivételesen kötött, Kao-nak kell elsőnek posztolnia.

A csapat:

Az étkezésedet az ajtó nyikorgása zavarja meg. Egy egyszerű zubbonyt viselő férfi áll az ajtóban, meglehetősen jellegtelen arccal. A kocsmáros szemét azonnal a kezében pörgetett, nagyobb címletű érme vonzza magára.
A férfi szürke szeme rád szegeződik, majd rövid tétovázást követően felismerés csillan a szemében. Néhány lépéssel asztalod előtt terem, és ő is ételt rendel magának.
- Szabad a hely? - kérdezi reszelős hangon, majd választ sem várva letelepszik, és lassan - hogy véletlenül se érthesd támadásnak - egy papírlapot húz elő belső zsebéből, majd eléd helyezi. Ugyanazt a plakátot látod magadról, amit a másik csapat - rosszul rajzolt kép rólad. Ha valaki ismer téged, gond nélkül azonosítja veled a képet, de egy laikusnak komolyabban is szemügyre kell téged vennie ahhoz, hogy felismerjen. Az alatta levő felirat azonban még fontosabb: nagyobb összegű vérdíjat tűztek ki fejedre, mint a bombariadó kiváltója. Mikor a kocsmáros kihozza az ételt, nyugodt mozdulattal újra elrakja, mielőtt megnézhetné a rá rajzolt képet.
- Ha nem térek vissza, ez a felhívás a város minden pontján megjelenik egy órán belül. - kezd bele mondandójába. - Munkaadóim, üzletemberek lévén, kerülik a felhajtást, de megtesznek minden szükséges lépést, hogy elkapják. Amennyiben elhagyja a várost, minden máguscéh kézhez kapja a plakátot. Az egyetlen esélye, hogy elkerülje a hajtóvadászatot, az az, hogy eljöjjön erre a címre. - csúsztat feléd egy újabb papírt hasonló sebességgel, miközben nyugodtan eszik. A papíron a Petersen és Rohandar által felállított csapda helyszínéül szolgáló raktár szerepel (amelyről természetesen nem tudsz). Az előző szövege nem monológ - közbevághatsz, kérdezhetsz, türelmesen meghallgat, és még az is lehet, hogy válaszol! A kérdéseket PÜ-ben tedd fel nekem, majd ezek után dönts, hogy elmész-e a megjelölt címre, vagy a városon belül várod-e meg valahol Kuudot és Uettot!

B csapat:
Ti egyelőre türelmesen láblógáztok (azaz nem kell írnotok, mivel feladatotok Kao reakciójától függ).
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rouuro Kao
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 513
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Nov. 19.

Karakter információ
Céh: Újraszervezett Mágus Tanács (Hírszerzési Egység)
Szint: 8
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Csüt. Ápr. 05, 2012 12:30 am

Kao csendesen molyolt, harapott és kortyolt néha az előtte álló menüből, azonban a gondolatai és a cselekedetei teljesen máshol jártak. Terveznie kellett, és megpróbálni előre látni amit nem lehet: az ellensége mozdulatait, aki más ellenségeket használ. Egyetlen dologból lehetett kiindulnia: az ellensége, az egész felhajtás mögött, számára a lelepleződés végzetes lett volna, éppen ezért tervezett. A tervek pedig kimagasló részletességet és alaposságot mutattak eddig, ami kapcsolatokra és hatalomra utalt.
Kao letette a kezében maradt poharat, és rá is ébredt valamire. Az egész dolog kulcsa a játék volt, amibe ha bele ment, akkor volt igazán esélye veszíteni. Ki kellett lépnie az előre meghatározott körökből úgy, hogy a sakkozni akaró ellenfele ne boríthassa rá a táblát ha felállt az asztaltól. Egyetlen probléma volt. Még nem volt képes távolsági teleportációra, hogy minden kapcsolatfelvétel előtt nyomtalanul eltűnhessen, de még ha így is lett volna a társai órákon belül megérkeztek volna a városba, őt keresve.
Arrébb tolta az ételt, és alkotni kezdett. Először egy keskeny lánccal kezdte, amit métereken át csak teremtett; tudta, hogy mekkora területet volt képes körbevenni a rúnáival, csupán azt kellett megoldania, hogy a rúnái lehessenek ott, ahol kell lenniük. Amint kész volt, a lánc két végére egy-egy kisebb pengét teremtett súlynak, hogy a lánc akár még fegyverként is használható legyen, majd ezzel is elkészülve nekikezdett a rúnákat tartalmazó lemezeknek. A rúnákat ezekre alkotta meg a kristályából, és rájuk is mondta a Crystallic Enchantmentet:
A bűvölés akkor lép életbe, amikor Rouuro Kao kimondja "Nem kellett volna..."
A megbűvölt területen lévő mágiahasználó lények nem hagyhatják el a területet semmiképpen.
A megbűvölt területen lévő mágiahasználó lények mozgásért felelő izomzata teljesen lebénul.
A megbűvölt területen lévő mágiahasználó lények elvesztik a légzési képességüket ha mágiát aktiválnak.
Rouuro Kao bármelyik hatást aktiválhatja és deaktiválhatja a megbűvölt területen levőkön.
Kivétel a hatások alól Rouuro Kao, Kuudo, és Uetto Shasu.

Többre nem volt idő, de talán esély sem lett volna, hogy egy specifikusabb bűvölés nem csak akadályozta volna Kaot, ha esetleg végül tényleg szükség lett volna a használatára. Minden esetre maga a tudat, hogy ezúttal előre felkészülhetett elég volt ahhoz, hogy újra nekikezdhessen a maga terveinek. A kocsmába lépő zubbonyos idegen pedig igen hamar egy halálbiztos irányt is adott ezeknek.

- Szabad a hely? - kérdezte az illető, de az etikett eddig tartott, ő meg leült. Kao kivárt: hagyta, hogy a férfi, akárki volt is, elmondja amiért ott volt vele szemben, láthatóan nem vaktában betévedve a helyre. - Ha nem térek vissza, ez a felhívás a város minden pontján megjelenik egy órán belül. Munkaadóim, üzletemberek lévén, kerülik a felhajtást, de megtesznek minden szükséges lépést, hogy elkapják. Amennyiben elhagyja a várost, minden máguscéh kézhez kapja a plakátot. Az egyetlen esélye, hogy elkerülje a hajtóvadászatot, az az, hogy eljöjjön erre a címre. - A férfi magabiztos és professzionális volt. A profikat pedig nem szokták vesztegetni - tehát vagy volt még ilyen emberből sok, vagy a megbízó vesztett a színvonalából. A férfi szövege alapján még az is könnyen előfordulhatott, hogy a "munkaadó" nem az eredeti megbízó volt, így az ő készületlenségének tudható be a lépés.
Amíg a férfi csendben várt, Kao nem sürgette magát a válasszal és végiggondolta a lehetőségeit. Megölni a fickót végtén is nem változtatott volna semmin: egyszerűen megtörténne amit elterveztek. Ha pedig esetleg elindulna, hogy a várost lehetetlenítse el, és minden kimerészkedőt megölne, azonnal bizonyítékok sorával szolgálna a megbízónak, és akár tanácstag akár nem, már nem lenne mi megvédje egy valódi üldözéstől...
Mennie kellett a kikövezett úton. Az egyetlen reális lehetősége ez volt, ha el akarta kerülni a felhajtást. A megadott címen bizonyára a mágusok várták, akik egészen eddig valamiért nem jöttek el - most már legalább azt is tudta, hogy miért. Várták, hogy megjelenjen az ezüst-tálcán, kiszolgáltatva a megbízó játékszabályainak, és nekik, egy minden bizonnyal megfelelően előkészített terepen.
- Legyen - állt fel a helyéről, és az asztalon fekvő lánctekervényt is felvette, átvetette a nyakán és ráhúzta a mellényét. - Úgy is várnom kell a vonatomra, addig meg elszórakozhatok, nemde? - A mondatát megtoldotta egy mosollyal, és az elé rakott papírról leolvasta a címet, majd útbaigazítást kért a férfitól, mintha csak azt kérdezné meg, merre van az a templom, amit a Heti Mágus ritka történelmi érdekességként emlegetett, és mindenképpen látnia kell az ide tévedő turistáknak. A férfi látható zavarban bár, de elmagyarázta neki az útirányt, mire Kao illedelmesen otthagyta a helyet, a raktár felé tartva.


A hozzászólást Rouuro Kao összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 12, 2012 7:58 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cancer
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 297
Aye! Pont : 5
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 28

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Hétf. Ápr. 09, 2012 10:27 pm

B csapat:

Megkapjátok a fülest, hogy Kao felétek tart, és azt is, hogy igen magabiztos, tehát lehet, hogy erősebb, mint ti. Tudom, ha ránéztek a VE-re, akkor azonnal meg tudjátok állapítani, de most a "tudatlan" karakterek reakcióját szeretném látni. Kétfelé "indulhattok": az egyik verzióban bevárjátok, és egy hosszabb harci posztot szeretnék látni (Kao nem használhatja a bűvöléseket, mivel egy előre felkészített helyről van szó, amit megfigyelés alatt tartanak - ha ír, akkor előre figyelmeztetnek titeket, és továbbálhattok). A kimenetel az összebeszélésetektől és a VE-től függ, de Kaot nem bírjátok elkapni valamilyen okból, amit a döntésetekre bízok. A végén Kao megtépázva, de elmenekül a helyszínről, de ti sem maradtok sebesülések nélkül.
Amennyiben úgy hiszitek, hogy prédátok az erősebb, akkor hagyjátok ott az épületet, és szembesüljetek munkaadótok dühével - néhány őre eltűnt, méghozzá furcsa körülmények között - Kao nyilván nem lehetett, hiszen itt van a városban. Ha ezt a megoldást választjátok, egy PÜ-t kérek, és jobban kifejtem a vonalat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rohandar Blacksteel
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 2401
Aye! Pont : 2
Join date : 2011. Aug. 14.
Age : 23
Tartózkodási hely : Küldetésen

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 15
Jellem: Semleges Gonosz

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Vas. Ápr. 15, 2012 2:06 pm

Kinyílt az ajtó, és a megbízó egyik embere lépett be rajta.
- Az üzenet kézbesítve a címzettnek. A fickó ide tart. - mondta a megbízó talpnyalója.
- Nagyszerű, már úgyis kezdtem unatkozni. - jegyeztem meg vidáman.
- Úgy vélem még korai az öröm. Meglehetősen erősnek és magabiztosnak tűnt a jelentések szerint. - folytatta a pasas.
- A múltkor se volt piskóta. - emlékeztem vissza fájón a vereségre. - De leverjük, nem igaz Petersen? - fordultam társam felé.
- Le... azt hiszem. – válaszolta eléggé bizonytalanul - Még mennyi idő, míg ide ér? – kérdezte aztán az imént érkezett gyalogtól.
- Nem sokára itt van, készüljenek. – válaszolta.
- Ugyan már, ne legyél ilyen nyuszi, fő a magabiztosság. – korholtam a társamat. - Vettük! - folytattam a másik fickóhoz fordulva.
- Ha neked nem volt piskóta, akkor aggódok egy kicsit. - mosolyodott el Petersen.
- Akkor még mondhatni zöldfülű voltam. Ráébresztett sok hiányosságomra, melyeket azóta pótoltam, legalábbis remélem. - feleltem határozottan.
Nem kellett túl sokat várnunk, és a zsákmány egyenesen besétált a csapdába. Kinyílt az ajtó, és Tarava lépett be rajta.
- Igen, semmi kétség, ő az. – gondoltam, majd máris belevetettem magam, hogy teljesítsük a tervet.
Ahogy már előre megbeszéltük, a szélmágiámmal bezártam az ajtót, és ledöntöttem a felállított dobozokat is, és ezzel egy időben bevetettem a Dark Moment-et is, ezáltal levettem Tarava látását.
A folytatásra irányulóan viszont nem volt tervünk, így hát kénytelen voltam önállósítani magam és improvizálni. Gyorsan megidéztem tíz darab csontvázat, melyekkel máris megkezdtem az ostromot. Nem tudom, hogy a sötétség kényszerítette-e ellenfelemet védekezésre, vagy felfedezte-e a csontvázakat, de három pajzsot alkotott maga köré, így a fal és a pajzsok védelmében bújt meg. Jobbára a pajzsokat kezdtem el püföltetni, így azok kezdtek töredezni, de nem igazán jutottam előrébb.
- Rajta, csinálj te is valamit Petersen! – suttogtam, mivel eddig a társam nem sokat tett hozzá a harchoz.
Tarava a pajzsokat hirtelen széttolta, így a csapatomat is hátrébb szorította, ekkor érkezett rá Petersen támadása. Megduzzasztotta a kezét, és akárcsak egy gigantikus kalapács, a gerendákról lesújtva a földbe döngölte ellenfelünket.
- Ez szép volt, meg kell hagyni. – gondoltam, de nem akartam beszélni, mivel még a végén megtudja Tarava, hogy ki is vagyok, és ami még nagyobb probléma, hogy hol.
- Emeld fel a kezed! – suttogom ismét Petersennek, aki meg is fogadta a tanácsomat.
Ekkor valami fura dolog kezdett rátekeredni a karjára, amit máris feltételeztem, hogy Tarava irányít, vagy legalábbis ő hozott működésbe. Bár Petersen visszaalakította a karjait, a kötélszerű valami továbbra is rajta volt.
- Ez így nem jó. – jegyezte meg Pete, kissé aggódva.
- Dehogynem. - nyugtattam meg Petersent, és fellebegve közelebb repültem a célponthoz, és néhány méterről rálőttem a Bone Teeth-fel.
Mindeközben valami fura dolog történt a hátam mögött. Csak egy pillanatnyi villanást láttam, közben pedig a következők hagyták el Tarava száját:
- Nem kellett volna...
- Ez meg mi a pokol? – álltam értetlenül a dolgok előtt.
Az események kissé összekuszálódtak, mivel a történések elkezdtek torlódni. A lövedékeim találtak, és áldozatunk hátába szúródtak, eközben viszont Petersen, mintha elájult volna, leesett a gerendákról. Mivel nem lett volna előnyös, ha leesik és szétfolyik a padlón, így a szelemet és az egyik csontvázamat felhasználva még a zuhanás befejezése előtt elkaptam.
- Mi lehet a baja? – gondolkodtam, de nem akartam megszólalni, mivel közel voltam Taravához.
Erre ellenfelünk ismét pajzsokat hívott segítségül, melyeket fejjel lefelé kreált, és mint egy sátrat, maga köré húzta, így a három pajzs úgy nézett ki, mint egy piramis, a közepébe pedig bezárta alkotóját.
- Ennyivel még nem fogod megúszni, bár ügyes próbálkozás. – konstatáltam, és bevetettem a Bone Prison mágiám, melynek segítségével mondhatni belülről zúztam szét a pajzsokat.
Ezt igen ügyesen védte ki, a börtön területét kitöltötte kristállyal, így menekülve meg. Ezeket követően kristályból betűk rajzolódtak ki a levegőben, melyeket lassan, a keletkezésükkel egy időben ki is olvastam:
- "HA ÉLETBEN AKAROD TUDNI A TÁRSADAT, MEGHALLGATSZ" – hirdették a betűk.
- Ezúttal rossz lóra tettél. – gondoltam, mivel a saját céhtársaim, de voltaképpen Ann-en kívül bárkit teljes nyugalommal hagytam volna meghalni, ha a küldetés úgy kívánta volna, és hát, mit lehet tenni, ez most úgy fest, hogy ezt kívánja.
Mivel mondhatni patthelyzet alakult ki, így inkább visszavonultam, hogy valahogy megoldjam Petersen problémáját. Nem, nem azzal volt a gond, hogy nem hagytam volna meghalni, de jelen helyzetben jól jött volna még egy segítő kéz. Az első gondolatom az volt, hogy a kötelet, mely egy körben húzódott, azt kéne eltávolítanom, így hát a kardommal csapásokat mértem rá. A harmadik csapásnál szétpattant, de a kívánt hatást sajnálatos módon nem tudtam elérni, így a társam továbbra sem mozdult, csak lógott a hullám mellett, mint egy darab kocsonya.
A következő ötletem tehát az volt, hogy ez a technika csak akkor fog megszűnni, ha Taravát kiiktatom, így hát letehettem a segítségről. Ezért hát visszarepültem a foglyomhoz, és lebontva a csontbörtönt, elkezdtem megsorozni a kristályépületet a Dark Delete-tel. Mialatt lövöldöztem, a még meglévő kilenc hullámat is odavezényeltem a célpontom köré, és vártam az alkalmat, hogy végre összezúzzam az alkotást, hogy lecsaphassak végre.
Mikor már majdnem összetörtem a burkot, az felemelkedett, majd rögtön ez után betűk jelnetek meg ismét:
- "MÁR NEM LÉLEGZIK".
Rögtön ezután Pete valóban elvesztette a légzését és fuldokolni kezdett.
- Az ördög vinné el ezt a kis mocskot! – mérgelődtem, persze csak azon, hogy a jó kis segítségemet kinyírja, így kereshetek egy újat.
- "HALLGASSATOK MEG". – alakultak át a betűk.
- Hallgassam? Mégis minek? És akkor mégis miért nem beszél? – gondolkodtam.
- "VÁLASZOLJATOK" – jelent meg a következő alakzat.
- Egye fene, beszállok a játékba, de ne nézz kezdőnek! – határoztam le magam. - Ejnye Tarava, már ilyen mélyre süllyedtél? - válaszoltam végül, de úgy, hogy visszhangot keltettem közben, hogy ne fedjem fel a pozíciómat.
Petersen ekkor egy hangos nyögéssel jelezte, hogy ismételten kap levegőt.
- Ez egészen könnyen ment. – gondoltam elmosolyodva.
- "BIZONYÁRA..." – jelentek meg ismételten a kristálybetűk.
Ezt követően egy gyors kísérletet tettem arra nézve, hogy Pete-t kijuttassam a csatatérről, így a bábommal felkapva a raktár másik sarkába kezdtem cipelni, de hirtelen egy falszerű dologba ütköztek, és rúnák villantak fel narancsos, vöröses színben.
- A fene, gondolhattam volna, hogy annak a körnek van valami jelentősége. – gondolkodtam. - Csak hogy tudd, ha megölöd a foglyodat, azzal nem érsz el semmit. Nem fogok semmi őrültséget csinálni, hogy megmentsem. – feleltem Taravának látva a fejleményeket, és természetesen ismét visszhangok sokaságának kíséretében.
- "DE LEGALÁBB MEGHALLGATSZ "
Eközben sajnos nem figyeltem kellőképpen az ellenfelemre és nem vettem figyelembe a képességeiről szerzett összes információm, így sikerült felemelnie a gömböt, melyben benne volt, így áttörte a tetőt, ezáltal kijutva a Dark Moment-em hatóköréből.
Rugalmasan, bár mérgesen kezeltem a helyzetet, így a hullámi, leszámítva azt, amelyik Petersent tartotta egyben, elzártam, majd feloldva az így már feleslegessé vált Dark Moment-et, majd a Flight segítségével én is kiröppentem a tetőn keletkezett nyíláson.
- Tehát már nem kell rejtőzködnöm mi? - nevettem el magam, mikor kiértem.
Voltaképpen felesleges volt a kivonulásom, mivel Tarava gyorsan „levedlette” a burkot, és ellőtte, szerencsémre nem felém, majd ezt követően eltűnt egy szemvillanás alatt.
- Hát ez meg? – lepődtem meg, majd egyfajta hatodik érzéktől vezérelve lepillantottam a magam alatt hagyott terepre, és megpillantottam Taravát odalenn. – Pedig most jöttem ki. – bosszankodtam, majd ismételten leszálltam a csarnok belsejébe.
Magam előtt, mint az esőt küldtem le a hullákat, akik a levegőből záporoztak rá ellenfelemre. Egy szép nagy pajzs volt a válasz, majd hirtelen megjelent Petersen mögött, méghozzá egy szép nagy fegyverarzenállal, melyet tőrök és egy kard alkottak.
- Tehát teleportálás mi? – vontam le a következtetést.
A csontjaim egy része összezúzta magát a pajzson, a többi pedig felállt, és csatasorba mozdult, miközben én a hadrend közepén foglaltam helyet, hogy minél szélesebb körű védelmem legyen.
- Meghallgattok végre? – kiáltotta Tarava ingerülten.
- Az állatot, akit a mészáros a vágóhídra visz, azt sem hallgatja meg senki. De tekintettel a régi múltunkra, egye fene, adok neked egy alkalmat, hogy elmondd, amit szeretnél. De tudnod kell, hogy bármi is legyen, feladatom van, és az a te halálodat kívánja. – feleltem teljesen érzéktelenül, várva a kiselőadást.
- Én szívesen hallgatlak. – mondta szinte lelkesen Petersen. - Minthogy mást úgysem tudok. – tette hozzá, és ebben egyet kellett értenem vele.
- Nem mintha bajom lenne ezzel a hozzáállással, Rohandar… – nyomta mag kihangsúlyozva a nevemet.
- Nagyszerű, tehát emlékszik rám. – gondoltam borongósan.
- … de most nekem is kifejezetten kényes ügyem van. Azt hiszem pont a megbízótokkal. – fejezte be a mondatot.
- Akkor hát beszélj, most hallgatlak. – sürgettem.
- Én is. Minthogy mást úgy sem tudok. – ismételte meg magát Pete.
- Nem tudom mivel vett rá titeket a vadászatra, de amennyiben nem simítom el az ügyet hamarosan, nagyon súlyos következményekkel fogunk számolni. Páran így is a nyomomban vannak már a Mágikus Tanácsból. Gondolom, nem szeretnétek belegabalyodni egy nagy folyamba, amiben nincs megállás.– foglalta össze a dolgok állását.
Bár megfontolandó volt az ajánlat, de mégis a következőket mondtam:
- Igen egyszerű az oka az ittlétemnek és ez a pénz. Semmi személyes. Ami pedig a lavinát illeti, engem már így is azonnal letámadnak, ha kiderül, hogy ki vagyok, szóval már nem sok új jöhet. – mondtam továbbra is unottan, bár már több érdeklődést mutattam, mint a beszélgetés kezdetén.
- Ha csak a pénzről van szó... A megbízó vagyonának egy része bizonyosan itt van a városban. Nincs rá szükségem, amennyiben el tudom simítani az ügyet. – ajánlotta fel Tarava.
- Megvesztegetés? – kérdezett rá a dolgok állására Petersen, aki még most is csak lógott, mint egy darab rongy.
- Új megbízás? – kérdezte pontosítóan ellenfelünk.
- Nos, mégis hogyan szeretnél elsimítani és mit? Mert ha csak fejjel rohansz a falnak, akkor inkább ellened harcolok, mint azok ellen a fickók ellen. - jegyeztem meg undorodva, hiszen nem voltak valami bizalomgerjesztő ellenfelek, hiszen hazai pályán voltak.
- Koránt sem fejjel a falnak, ugyan. Tudhatnád már, nem vagyok mészáros. – kérte ki magának az ügyet Tarava.
Az igazat megvallva ő mindig is rejtély volt számomra, nem tudtam eldönteni, hogy végül is kinek a pártján áll.
- Én szívesen távoznék innen minden szó nélkül. – ajánlkozott Petersen, akinek jelen helyzetben tényleg nem volt túl sok lehetősége.
- Ha a dupláját fizeted a mostaninak, méghozzá rögtön azután, hogy lelépünk innen, akkor üsse kő, veled tartok. - jelentettem ki kerek perec. - És bár ismerlek, de nem ajánlom, hogy ne fizess, arra kényes tudok lenni, különösen ekkora összegeknél. – tettem néhány megjegyzést.
- Te is tudod, hogy ez lehetetlen. Vagy a társad életét veszed semmisnek, vagy pedig eleve nem is szándékoztál elengedni?
- Miért lenne lehetetlen? - kérdeztem vissza csípősen. - Mellesleg némileg jól érted a dolgokat. – jegyeztem meg sötéten, mivel ha nem adja meg az összeget, nos, nekem a fele is jó, ha pedig megadja, az még jobb. Én mindenképpen jól járok. Ami pedig a társam életét illeti, teszek rá, hiszen nem különösebben hatna meg a halála.
Tarava valamit suttogott Petersennek, majd egyenesen felém lőtte egy kis kristály kíséretében. A csontharcosaimra hagytam az élő ágyúgolyó problémáját, akik sikeresen fel is fogták a feléjük száguldó alakváltót, miközben én a tető felé repültem, mivel Tarava ismét teleportált egyenesen a lyukhoz, onnan pedig ismét eltűnt.
- A fene vigye el az elterelését! Gyerünk utána! – üvöltöttem mérgesen, miközben a lyuk felé haladtam.[i]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Petersen Ruw
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 519
Aye! Pont : 6
Join date : 2011. Jul. 27.
Age : 26

Karakter információ
Céh: Raven Tail
Szint: 6
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Kedd Ápr. 17, 2012 2:58 pm

Sokáig vártunk a bárányra, mikor kinyílt az ajtó. Egy öltönyös alak lépett be, a megbízónk egyik embere volt.
- Az üzenet kézbesítve a címzettnek. A fickó ide tart. – jelentett nekünk.
- Nagyszerű, már úgyis kezdtem unatkozni. – lelkesedett Rohandar.
- Úgy vélem még korai az öröm. Meglehetősen erősnek és magabiztosnak tűnt a jelentések szerint. – figyelmeztettet minket.
- A múltkor se volt piskóta. – töprengett el a korábbi találkozásukról - De leverjük, nem igaz Petersen? – fordult hozzám
- Le... azt hiszem. – valamiért nem bíztam magamba - Még mennyi idő, míg ide ér? – kérdeztem a férfitól.
- Nem sokára itt van, készüljenek. – válaszolt.
- Ugyan már, ne legyél ilyen nyuszi, fő a magabiztosság. – mondta ezt egy tőlem erősebb egyén - Vettük! -
- Ha neked nem volt piskóta, akkor aggódok egy kicsit. – mosolyogva mondtam neki.
- Akkor még mondhatni zöldfülű voltam. Ráébresztett sok hiányosságomra, melyeket azóta pótoltam, legalábbis remélem. – látszott rajta, hogy nem félt.
Az öltönyös férfi szavai igazak voltak, épp hogy elhelyezkedtünk, szinte rögtön be is lépett az ajtón a bárány. A korábban látott kép hasonlított is rá, de a valóságban azért némelyest jobban nézett ki.
- Igen, semmi kétség, ő az. – szólt, majd a mágiáját használatba véve be is zárta az ajtót, és a szél segítségével le is borította a gondosan felépített dobozokat, ezzel elzárva a kijáratott. Ezután másik mágiához fordult segítségül és elsötétítette a raktárt, egy pillanatra a sötétségen kívül nem láttam mást, de csakhamar újra látni kezdtem. Rohandar szeme vörösen izzott, mit a mágia használatára írtam fel.
A korábban megbeszélt tervet eddig beszéltük meg, így most következett az improvizáció. Megidézve pár csontvázat rohamnak indította a bábjait, mik három pajzsot ütöttek. Az információk szerint a pajzsok kristályból lehetek.
- Rajta, csinálj te is valamit Petersen! – szólt rám halkan, minthogy eddig nem sokat tettem hozzá a küzdelemhez, mondhatni csak az első sorból néztem az összecsapást.
Az ökleimet megduzzasztva és a karjaimat megnyújtva, fentről, kalapács módjára akartam a földbe döngölni a most ártatlannak tűnő bárányt. Hogy pajzsaival távolabb taszította a csontvázakat, és hogy velük volt elfoglalva, így váratlanul érte az ütésem, és a találatom sikeres volt. Valamiért reménykedtem benne, hogy ennyi elég volt, de csalódva kellett rájönnöm, hogy a végétől még távol álltunk.
- Emeld fel a kezed! – szólt rám halkan Rohandar, és húztam is fel a karom.
Miközben a kezeim mérete visszaváltozott az eredeti alakjukban, furcsa láncszerűség fonta körbe azokat. Megráztam a karjaimat, de ilyen egyszerűen nem tudtam megszabadulni tőlük.
- Ez így nem jó. – aggódva szóltam.
- Dehogynem. – szólt nyugodtan, majd meglovagolva a szelet ment közelebb ellenfelünkhöz.
A karomon a lánc furcsa lapokból állt, és ahogy próbáltam leszedni magamról, azok egyszer csak egy kört alkottak a testem körül, majd egy narancssárga villanás vetített körém egy érdekes szöveget, mit nem tudtam elolvasni.
Miután szememmel átfutottam a szöveget, csodálkozva néztem, hogy mit jelenthet, majd a testemet elhagyta az erő, hogy mozgásra bírjam magam. Tartani se tudtam a testem, így előre dőlve igen kellemetlenül vertem be a homlokom a gerenda oldalába, min eddig guggoltam. Az egyensúly eloszlásom nem volt a legjobb, és csakhamar el is kezdtem csúszni az egyik irányba, ezzel tehetetlenül zuhanva a föld felé. Nyitottam volna kiabálásra a számat, de láttam, hogy Rohandar intézkedett is, és egy csontvázát küldte a megmentésemre.
A csontos kezei igazán kemények voltak, de nem siránkoztam, minthogy így is sokkal kellemesebb volt az érkezés, mint amire számítottam.
A csontváz ölelésében a fejem sajnos nem küzdelem színterére nézett, így csak hallani tudtam a történéseket. Bárhogy erőlködtem, nem tudtam megmozdulni.
Jól kivehető volt a csontok találkozása a kristállyal, így viszonylag el tudtam képzelni a küzdelmet. Bár a szemeim elé vetített kép, küzdelem valószínű nem olyan volt, mint ami az oldalamnál játszódott, de a csend mindkét küzdelemben egyet jelentett: megálltak. Majd egy egy perces szünet után ütések következtek, miknek köszönhetően a lánc csörgését hallottam. Minden ütés egyre hangosabb, egyre erősebb volt, míg végül el nem szakadt a lánc. Örömmel álltam volna két lábra, örömmel bosszultam volna meg a mozdulatlanságom, de csalódottan kellett rájönnöm, hogy továbbra se tudtam mozogni.
Mintha újabb ütéseket hallottam volna, de ezek talán tompábbak voltak, mint a csontok. Nem tudtam mi lehetett, így csak figyelmesen hallgattam őket, addig, míg nem kezdted el nehezemre válni a levegővétel. Hirtelen a felirat pár szava jutott eszembe: „elvesztik a légzési képességüket”. Bármennyire mély levegőt próbáltam venni, nem tudtam. Tehetetlen voltam.
Kezdtem homályosan látni, és a fejembe képek ugrottak be korábbról. Kép, min az Anyukámhoz rohantam sírva, miután elestem a biciklimmel. Kép, min az Ő ölelése megnyugtatóbb volt bármi másnál. Kép, min nevetve kentem össze az Apukám arcát a szülinapi tortámmal. Kép, min épp sikerült megütnöm őt, miközben mágiahasználatra tanított engem. Kép, min épp hógolyóztunk, és a Nagymamám terített a földre engem. Kép, Bob Mester és Liz mosolygós arcáról. Kép, Natiról, miközben szégyenlősen énekelt. És kép Monáról, miközben az ölembe tartva őt sétáltam haza egy munkából.
Az emlékektől könnycseppek csordultak ki a szememből, és lepték el az arcom. Nem így képzeltem el a halálom. Ha szóba került, mindig is valami nagy dologra gondoltam, hősiesen egy nyíl elé álltam volna, vagy épp jelentkeztem volna akasztásra egy társam helyett. Bárkiért is áldoztam volna föl magam, azt gondolkodás nélkül tettem volna, de most, hogy ilyen súlyos volt a helyzet, nem akartam meghalni. Nem akartam elveszteni az életem, de bárhogy is akartam nem tudtam semmit se tenni, majd végül lehunyva a szemeimet sötétült el minden.

Nem álmodtam semmit, csak sötétség volt, mikor tüdőmbe újra levegő került. Miután észhez tértem, hangos nyögés kíséretében kapkodtam a levegőt. A csontváz, mi engem tartott megindult velem, majd vissza is pattantunk egy falról, mi narancssárgán villogott a találkozás helyén.
- Csak hogy tudd, ha megölöd a foglyodat, azzal nem érsz el semmit. – ismertem fel Rohandar hangját, annak ellenére, hogy most valamiért másképp hangoztak a szavai - Nem fogok semmi őrültséget csinálni, hogy megmentsem.
Sajnos, minthogy bár visszanyertem az eszméletem, forgolódni továbbra sem tudtam, így ismét csak a hallásomra kellett hagyatkozni. Rohandar mondani valójára egy kisebb zörgést követően a raktár tetejének beszakadására lettem figyelmes, majd másodpercek alatt kerültem ki a csontvázam öleléséből, mit igazán sajnáltam, mert szinte már nevet adtam neki, olyan szoros kapcsolatba kerültünk, és hát megmentette korábban az életem.
- Meghallgattok végre? – kérdezte hangosan tőlünk a mögöttem álló alak, miközben kristályok fogságába emelt maga elé. A csontváz öleléséből, most bilincsek formálódtak a csuklóim köré.
- Az állatot, akit a mészáros a vágóhídra visz, azt sem hallgatja meg senki. De tekintettel a régi múltunkra, egye fene, adok neked egy alkalmat, hogy elmondd, amit szeretnél. – állt fel Rohandar elénk csontvázai seregével - De tudnod kell, hogy bármi is legyen, feladatom van, és az a te halálodat kívánja. – félő volt számomra, hogy én itt továbbra is csak egy haszontalan báb voltam.
- Én szívesen hallgatlak. – lelkesedtem - Minthogy mást úgysem tudok. – szomorú volt a helyzetem.
- Nem mintha bajom lenne ezzel a hozzáállással, Rohandar… – ismerték egymást, jutott eszembe – … de most nekem is kifejezetten kényes ügyem van. Azt hiszem pont a megbízótokkal. – vázolta fel.
- Akkor hát beszélj, most hallgatlak.
- Én is. Minthogy mást úgy sem tudok. – ismételtem reménytelen helyzetem.
- Nem tudom mivel vett rá titeket a vadászatra, de amennyiben nem simítom el az ügyet hamarosan, nagyon súlyos következményekkel fogunk számolni. – éltem a gyanúval, hogy csak egy kifogást keresett - Páran így is a nyomomban vannak már a Mágikus Tanácsból. Gondolom, nem szeretnétek belegabalyodni egy nagy folyamba, amiben nincs megállás.
- Igen egyszerű az oka az ittlétemnek és ez a pénz. Semmi személyes. Ami pedig a lavinát illeti, engem már így is azonnal letámadnak, ha kiderül, hogy ki vagyok, szóval már nem sok új jöhet. – el is felejtettem eddig, hogy Rohandar „társam” egy sötét céhez tartozott.
- Ha csak a pénzről van szó... A megbízó vagyonának egy része bizonyosan itt van a városban. Nincs rá szükségem, amennyiben el tudom simítani az ügyet. – tett ajánlatott.
- Megvesztegetés? – kérdeztem, hogy jól értettem e a szavait.
- Új megbízás? – jelen helyzetben bármi jobb lett volna, mi változtatott volna a tehetetlenségemen.
- Nos, mégis hogyan szeretnél elsimítani és mit? Mert ha csak fejjel rohansz a falnak, akkor inkább ellened harcolok, mint azok ellen a fickók ellen. – húzta félre a száját.
- Koránt sem fejjel a falnak, ugyan. Tudhatnád már, nem vagyok mészáros. – zavart a tudat, hogy ilyen jól ismerik a másikat.
- Én szívesen távoznék innen minden szó nélkül. – szóltam, remélve, hogy elfelejtik, hogy közöm van hozzájuk.
- Ha a dupláját fizeted a mostaninak, méghozzá rögtön azután, hogy lelépünk innen, akkor üsse kő, veled tartok. – kért lehetetlent Rohandar- És bár ismerlek, de nem ajánlom, hogy ne fizess, arra kényes tudok lenni, különösen ekkora összegeknél.
- Te is tudod, hogy ez lehetetlen. Vagy a társad életét veszed semmisnek, vagy pedig eleve nem is szándékoztál elengedni?
- Miért lenne lehetetlen? Mellesleg némileg jól érted a dolgokat. – semminek vette az életem.
Bár ezelőtt se bíztam benne, minthogy nem rég derült csak ki az igazi neve, de hogy a halálommal se foglalkozott, így ellenségként tekintettem rá, nem feledve, hogy azért erősebb tőlem.
- Remélem ez elég volt ahhoz, hogy kiismerd a társadat, bármi is legyen a neved. Én most el fogok innen tűnni, te pedig megakadályozhatod, hogy utánam jöjjetek. Te döntesz... – súgta nekem Kao mögülem, majd a mágiájának köszönhetően dobott Rohandar felé.
A repülésem, a szárnyalásom szárnyak nélkül végül a korábbi halott barátom barátai állították meg. Úgy gondoltam rokonok lehetettek, mert az ő ölelésük se volt kellemesebb.
- A fene vigye el az elterelését! Gyerünk utána! – kiabálva ment utána fel a tető felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rouuro Kao
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 513
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Nov. 19.

Karakter információ
Céh: Újraszervezett Mágus Tanács (Hírszerzési Egység)
Szint: 8
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Szer. Ápr. 18, 2012 6:54 pm

Az esti sétából végül nem lett semmi. Kao tervezni akart, de képtelen volt rá akkora figyelemben, amekkora körülvette. A látszólag alvó város sikátorai, udvarai, ablakai, és éjszakára otthagyott járművei mind nézték ahogy elhaladt. Már számolni se lett volna értelme a nyomában loholó és rejtőzködő embereket, eltenni őket láb alól pedig valószínűleg még annál is lehetetlenebb. Akármekkora területet is lett volna képes átfogni egymaga, valahol biztos lett volna még valaki aki meg tud bújni a tekintete elől. Nem volt ott neki Kuudo sem, hogy jelezze a titkon mozgókat, és nem volt biztosítéka sem, hogy bármelyik házból nem tekint ki egy történetesen tényleg ártatlan civil.
A sétája pedig túl hamar közeledett a végéhez. A kis városkában nem is lehetett volna sok lehetősége eltévedni vagy hosszabb utakat választani, így perceken belül ott volt a raktár sötétlő frontja alatt. Megütötte az oldalát, a lánc pedig megcsörrent a mellénye alatt; minden más a szokásos helyén kellett, hogy legyen. Készült - csupán azt nem tudta, hogy mire és hogyan kell, hogy készüljön. Kifújta magát, és egy hosszú pillanat után, kifejezéstelenül és kiürített gondolatokkal nyomta be az ajtót...

A tér szinte kondult az üres és hangtalan várakozástól, a raktár pedig üresen tátongott. Kao szeme körbepásztázott, és a léptei előrevitték. Az a néhány jókora doboz, ami mégis ott volt a raktárban az ajtó két oldalán volt felhalmozva, így a kapu inkább egy folyosónak hatott, ami után Kao már várta is a kétoldali támadást. Nem lett volna meglepve, ha így is történt volna.
Az első jelre, hogy a támadás meg is indult, Kao lábai szétcsúsztak, kezébe pedig felcsusszant a kardja, azonban egy roham vagy akár egy varázslat hatása is elmaradt. Az érzés, ami kiváltotta a reakcióját, a köpenyét felrántva suhant el mellette láthatatlanul, és berántotta a kapukat, amik jókora csattanással záródtak be. Kintről mintha sok cipő és bakancs zaja hangzott volna fel, de a következő pillanatban már a feltornyozott ládák is mozgásba lendültek, és hangos dübörgéssel-recsegéssel zuhogtak a kapu elé.
Kao előre vetődött és féltérdre gurult, de a támadás és a támadók még mindig nem voltak sehol - ez az áldatlan állapot csak egy további másodpercig tartott, majd a raktárra sötétség szállt. Kao első reakciója három jókora pajzs létrehozása volt maga köré. A védelme koránt sem lett teljes, de elsődlegesen védeni akarta magát. A három pajzs körülötte lebegett karnyújtásnyira, és ha a támadás a sötétséget használta ki, akkor ugyanannyira eredményes is lehetett, mint amennyire a sötétség maga lett volna. A támadók pedig meg is jelentek. A léptek egyszerre hangzottak fel minden irányból ahol a falak és dobozok nem állták útjukat. Tucatnyi támadója lehetett, akik pár gyors lépéssel nekiütköztek a pajzsainak, és ütlegelni kezdték azokat.
Kao tudta, hogy nincs ideje számolgatni, sem túltervezni magát. Az ellenfele legalább két mágus volt, és tucatnyi talpas, egy ilyen helyzetben pedig a talpasokra maximum elterelésként számított. Szétlökte a pajzsokat maga körül, és hallotta, amint a támadók hátraborulva szóródtak szét a talajon. A nyomásnak se hangja, se jele nem volt, a támadói nem nyögtek, nem kiáltoztak, és nem is adták jelét semmilyen rendezetlenségnek. Kao a feketeségre grimaszolt. A jelek szerint a támadói láttak, és fel voltak készülve .
Ami ezek után következett, arra nem volt sok magyarázat. Kaot szinte hangtalanul sújtotta a támadás, ami a feje fölül jött. Egy hatalmas felületű valami csapódott le rá, és passzírozta a földhöz, és habár erős volt, valamiért nem érzett kritikusnak. Kao felfedezni vélte az érzést, két mágikus erő összecsapását, ami során az erősebbik természetű mágia nyomás nélkül is hat a gyengébbre. A mágia, bármi is volt, nem elem volt, nem volt se földszaga, se keménysége, nem volt se fém se fa se homok, se jég, víz és tűz sem lehetett, hiszen szilárd volt, de valahogy mégis rugalmas. A nyomás nem változott pár másodpercig, így Kao felemelte a fejét. A tarkóján érezte a bőr érintését. Egy hatalmas kéz csapott volna le rá?
Az ötlet azonnal jött, és Kao sem késhetett, az egyik kezével kitapintotta amit ért, valószínűleg a csuklót, a másik karjával pedig előhalászta a lánc végét, és elkezdte mozgatni. A láncon függő lemezek csörgése körbejárta a tárgyat, és habár Kao nem érzékelte milyen sikerrel járt, az eredmény megvolt: a kar visszahúzódott, ötletet adva neki afelől, hogy merre lehet a gazdája. A lánc csörögve szabadult ki a ruhája alól, és az elhúzódó mágiára csavarodva egyenesen annak mágusához száguldott. Bingo! Kao a lánc végére koncentrált, és hogy segítsen magának a karjával írta le a kört, amit azzal bejáratott végül.
- Nem kellett volna... - A szavak kimondásakor érezte a mágiája aktiválódását. Röpke pillanatokra még a rúnázott teret is mintha belátta volna, azonban a támadás nem maradt abba. Valami, ami sokkal inkább ismerős és hatásos volt a hátába csapódott. Késszerű szúrást érzett, és felszisszent a fájdalomtól, de nem hagyhatta, hogy a lehetősége elússzon. Újabb három jókora, háromszög alakú pajzsot hozott létre, ezeket azonban fejjel lefelé fordítva összesátrazta maga körül, hogy kiszedhesse magából a vállába fúródott pengét.
Az ellenfele azonban nem várt, Kaonak csupán arra volt ideje, hogy a furcsa fegyvert kihúzza a sebéből, a lába alatt máris megremegett a talaj, és kitört belőle valami. A pajzsok pár pillanatig ellen tudtak tartani a feltörő erőnek, azonban Kao fájdalma közbeszólt. A karja mozdításával járó szúró érzés lebénította, és a tarkójáig megsajdultak az idegei. A sebet inkább egy kristályréteggel zárta le, és a vállát is körbevette a kristályával, hogy mozdulatlanná tegye.
Miközben magával foglalkozott, a földből előtörő mágia feltolta a pajzsait, és körbevette Kaot, aki felegyenesedve egy ketrecben érezte magát. Előre és hátra dőlve vaskos, girbegurba rácsoknak ütközött, és a még mozdítható kezével megfogta azok egyikét. Az érzésük ismerős volt, csakúgy, ahogy a vállába állt fegyveré. Kezdett összeállni a kép. A szélmágus és a másik, testét módosító mágus mellett egy fekete mágus is az ellensége volt. Erre a felismerésre haladéktalanul elkristályosította maga körül a levegőt, kitöltve a még fenn levő helyet a rácsok között, megelőzve, hogy a rácsok felrobbanjanak a közvetlen közelében, ahogy azt annak idején a Rohandarral való csatájuk közben is tették.
A kristályban azonban egy hatalmas gyengeség volt. Kao egy levegőtlen fiolába zárta magát, és csupán egy maroknyi levegője volt azon a helyen, ahol a fejének hagyott egy kis mozgásra való teret. Tudta, hogy nem várhatott tovább, így betűket formált a levegőbe maga elé pár méterre.
"HA ÉLETBEN AKAROD TUDNI A TÁRSADAT MEGHALLGATSZ"
Reakció nem érkezett, Kao így, időt nyerve, nyitott magának egy kanyarokkal teli légzőrést, és hallgatózni kezdett. Három ütközést hallott, majd egy pár másodpercig újra csend szállt az épületre, de csak amíg a ketrec lebomlott a kristály körül. Kao egy utolsó pillanatig még reménykedett, hogy talán készek meghallgatni, azonban becsapódott az első támadás. Az egész kristály megremegett, majd a második becsapódás előtt még hallani lehetett, ahogy újra léptek tapodnak a talajon, és elkezdődött az összesített támadás. Az időnkénti erőteljes becsapódások és a fegyverek csattogása a kristályon kikezdte a burkot, és az egész védelem repedezni kezdett.
"MÁR NEM LÉLEGZIK"
A biztonsági opció a rúnákon volt az utolsó lehetősége, mielőtt a kitörést választotta volna. Aktiválta a légzés leállítását a rúnázott területen. Egy eredménytelen, és sérülésben végződő csata lehetősége csak rakott volna a leküzdendő akadályaira, éppen ezért viszont hajlandó is volt addig nyúzni a szerencséjét, amíg az elért - hogy ő is elérjen végre valami eredményt: információt, vagy akár segítséget, legyen az akár szándékos, akár nem.
"HALLGASSATOK MEG"
"VÁLASZOLJATOK"
A beálló csend azt jelezte, hogy legalább az egyik mágust tényleg sikerült elfogni, és az addigi kimaradások az ő megmentését célozták, a jelenlegi szünet pedig konkrétan az életét ítélte meg.
- Ejnye Tarava, már ilyen mélyre süllyedtél? - A válasz hosszan visszhangzott a teremben, amihez a levegő mozgása is hozzátartozott. Kao nem lepődött meg a már nem is fordulatnak nevezhető állapoton. Minden, ami addig történt túl jól volt megszervezve és kivitelezve ahhoz képest, hogy a vadászok akkor találkoztak volna vele először. Minden technika tökéletesen ellensúlyozta az övéit. Más alig lehetett volna.
"BIZONYÁRA..."
Kao nem bírt nem vigyorogni a fejleményen, és felengedte a szabályt. Remélte Rohandar ennyivel beéri, és végre meghallgatja. Talán még könnyebb is volt a helyzete vele. Ismerte valamennyire, képes lehetett kialkudni vele egy barátságos kitérőt is...
- Csak hogy tudd, ha megölöd a foglyodat, azzal nem érsz el semmit. Nem fogok semmi őrültséget csinálni, hogy megmentsem. – A reakció már-már ellenszenvet elvető erejű kinyilatkoztatás volt. Rohandart megedzette volna az alvilág?
"DE LEGALÁBB MEGHALLGATSZ"
A kristályt mozgatva Kao kilőtte magát a tető felé. Ki akart törni az épületből, hogy egyenlő esélyeket teremtsen, és lehetőséget a könnyed továbblépésre, ami hamarosan esedékessé vált. A tető áttörésével szerencsére megjött a fény is. Habár csak a hold volt fenn, annak a fénye is üdítő volt a narancssárga kristály csillanásában, amikor Kao végül megállt a tető fölött lebegve.
- Tehát már nem kell rejtőzködnöm mi? - Rohandar is kirepült a nyíláson. Kao, lebontva a kristálya előtte levő részét, időt sem fecsérelt a válaszra. Annyi bőven elég volt, hogy megtudta Rohandarnak volt szélmágiája is, így valószínűleg már csak egy mágus volt a harc korábbi színterén. Egy mágus, akit Rohandar ellen lehetett fordítani, aki visszatartotta Rohandart eddig is, és talán ezután is. Kao letekintett a lyukon, és teleportált.
A mágia éles gyakorlata még akkor is felcsigázta a teste összes zsigerét, arról nem is beszélve, hogy a karja is belesajdult az ugrásba, Rohandar pedig nem késett a válaszlépéssel. A csontvázai a levegőben jelentek meg Kao feje fölött, és a fegyvereik csapásra készen lendültek felé. Kao csak egy hatalmas pajzsot teremtett maga fölé, hogy szétzúzza a harcosokat és, hogy ne Rohandar látóterében kelljen továbbteleportálnia. A lábait a rúnamezője szélén tette le ismét, majd egy lépéssel az ott levő csontváz és a karjaiban levő mágus felé vette az irányt. A csontváz koponyáját a kardjával zúzta szét, majd az előrepülő tőrei több csigolyát törtek meg, és a csontok összeomlottak. A mágus összerogyott testére Kao pár kristálypántot alkotott, és felemelte azt maga elé, tőrökkel a mellkasa előtt, karddal a háta mögött.
- Meghallgattok végre? – Kiáltotta ingerülten, nem ártott volna a karjának a pihenés, így a dolgok siettetése életfontosságú lett volna.
- Az állatot, akit a mészáros a vágóhídra visz, azt sem hallgatja meg senki. De tekintettel a régi múltunkra, egye fene, adok neked egy alkalmat, hogy elmondd, amit szeretnél. De tudnod kell, hogy bármi is legyen, feladatom van, és az a te halálodat kívánja.
- Én szívesen hallgatlak. Minthogy mást úgysem tudok. - Az idegen mágus letargikus viselkedése felkeltette Kao figyelmét. A fickó egyébként sem tűnt egy ágról csapódottnak Rohandarral, bár a külső mögött ki tudhatta miféle valós arc lapult.
- Nem mintha bajom lenne ezzel a hozzáállással, Rohandar, de most nekem is kifejezetten kényes ügyem van. Azt hiszem pont a megbízótokkal.
- Akkor hát beszélj, most hallgatlak.
- Én is. Minthogy mást úgy sem tudok.
- Nem tudom mivel vett rá titeket a vadászatra, de amennyiben nem simítom el az ügyet hamarosan, nagyon súlyos következményekkel fogunk számolni. Páran így is a nyomomban vannak már a Mágikus Tanácsból. Gondolom, nem szeretnétek belegabalyodni egy nagy folyamba, amiben nincs megállás.
- Igen egyszerű az oka az ittlétemnek és ez a pénz. Semmi személyes. Ami pedig a lavinát illeti, engem már így is azonnal letámadnak, ha kiderül, hogy ki vagyok, szóval már nem sok új jöhet.
- Ha csak a pénzről van szó... A megbízó vagyonának egy része bizonyosan itt van a városban. Nincs rá szükségem, amennyiben el tudom simítani az ügyet. - Kao érezte, hogy Rohandar tapasztalata túlnőtt a régebbi találkozásukkor érzékelhető természetén, így tudta, hogy nem változtathatta meg az állást. Maradt a második lehetőség.
- Megvesztegetés?
- Új megbízás?
- Nos, mégis hogyan szeretnél elsimítani és mit? Mert ha csak fejjel rohansz a falnak, akkor inkább ellened harcolok, mint azok ellen a fickók ellen.
- Koránt sem fejjel a falnak, ugyan. Tudhatnád már, nem vagyok mészáros. - Kao természetesen nem adott ki titkokat, és ezt ezúttal Rohandar is tökéletesen érteni látszott.
- Én szívesen távoznék innen minden szó nélkül.
- Ha a dupláját fizeted a mostaninak, méghozzá rögtön azután, hogy lelépünk innen, akkor üsse kő, veled tartok. És bár ismerlek, de nem ajánlom, hogy ne fizess, arra kényes tudok lenni, különösen ekkora összegeknél. - Túl okos válasz. Rohandar nem alkudott egyszerűen, ami csak azt jelenthette, hogy a társa maradt...
- Te is tudod, hogy ez lehetetlen. Vagy a társad életét veszed semmisnek, vagy pedig eleve nem is szándékoztál elengedni?
- Miért lenne lehetetlen? Mellesleg némileg jól érted a dolgokat. - Soha ne mondd ki, hogy valaki elkönyvelhető veszteség, amíg életben van. Rohandar láthatólag nem ismerte még ezt a törvényt, azonban Kaonak ez pont elég volt, az előtte tartott mágus mögé hajolt.
- Remélem ez elég volt ahhoz, hogy kiismerd a társadat, bármi is legyen a neved. Én most el fogok innen tűnni, te pedig megakadályozhatod, hogy utánam jöjjetek. Te döntesz... - Azzal a rajta levő kristályokat kilőve Rohandarra újra teleportált, ki a tetőn tátongó lyukon, ott pedig pár futólépés után, hogy kikerüljön a látótérből, újra teleportált a legközelebbi ház tetejére, majd azonnal újra az utcára, hogy eltűnhessen minden szem elől...






Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cancer
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 297
Aye! Pont : 5
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 28

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Szomb. Május 19, 2012 8:32 pm

Így hát Kao kimenekült a háztetőkre, a vadászok pedig az épületben maradtak. Petersen és Rohandar, nektek döntenetek kell, üldözitek-e a feladatotokat, vagy pedig ott maradtok megbeszélni a történteket. Akárhogy is, a teleportálással nem tudjátok felvenni a versenyt, és a célszemély eltűnik a szemetek elől. Kénytelenek vagytok visszatérni a megbízóhoz, aki robbanásközeli állapotba kerül, amikor kiderül, hogy megszökött Kao. Végül csak hangosat sóhajt, és így szól:
- Ennél jobb alkalmat nem tudok keríteni, hogy elkapják. - tárja szét kétségbeesetten a karját. - De az idő nekünk dolgozik. Valamelyik ügynököm újra meg fogja találni, és újra lecsaphatunk rá.
Fel-alá kezd járkálni a szobában, láthatóan gondolataiba merülve. Amennyiben van javaslatotok arra, hogy hogyan folytassátok a keresést, mondjátok el neki! Amennyiben egy kicsit is erősködtök, elfogadja az ötletet, és nekiláthattok a megvalósításnak. Ellenkező esetben egy-két perc múlva saját gondolatai támadnak:
- Nem fog egy helyben maradni, tehát abban az ivóban, ahol megtaláltuk egyszer, már nem lesz ott, de azért megér egy próbát. Odaküldöm az egyik emberemet. De nem tudunk mást tenni, várnunk kell, míg újra megtalálják.. - keze ökölbe szorul, és elküld titeket. És mi mást lehet ilyenkor tenni, mint elindulni valamerre, remélve, hogy épp belefuttok az üldözöttbe?

Kao:

Azért nem eseménytelen a menekülésed. Puskagolyók kezdenek el a fejed körül repkedni, méghozzá rosszul öltözött fickók puskáiból, akik mintha rád vártak volna. Úgy fest, a rád vadászó férfi nem csak egy csapdát állított fel. Azonban esélyük sincs ellened: alig némi erőfeszítéssel elintézheted őket, vagy eltűnhetsz előlük. Ideje megfordítanod a játék menetét! Éjjel van, így szinte esélye sincs annak, hogy felismernek téged, ha elvegyülsz az esti forgalomban. Amit meghallhatsz az utcán, az az, hogy meghosszabbodott a bombariadó - méghozzá anélkül, hogy találtak volna bármilyen robbanószert a pályaudvaron. Ez nem is meglepő számodra, de az, hogy valaki(k) ennyire lefizessék a helyi rendfenntartókat miattad, sokat elárulhat arról, hogy ki üldöz téged. Valaki, akinek nagy befolyása és még több pénze van.. Lassan-lassan juss el a Korani cég nevéhez!

A késésért elnézést kérek, több dolog is összejött, ami miatt nem tudtam írni. Igyekszem, hogy ne forduljon elő többet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rohandar Blacksteel
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 2401
Aye! Pont : 2
Join date : 2011. Aug. 14.
Age : 23
Tartózkodási hely : Küldetésen

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 15
Jellem: Semleges Gonosz

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Kedd Május 22, 2012 4:56 pm

A tetőn tátongó nyíláson kilépve azonban már csak egy elmosódott emberi alakot láttam, amiben nem lehettem biztos, hogy Tarava. Így hát, mivel az üldözés értelmét vesztette, visszamentem Petersenhez, hogy megvitassam vele a továbbiakat.
- Most mi legyen? – kérdezte egyszerűen.
- Ezt bebuktuk azt hiszem. Esélytelen az üldözés, már bottal üthetjük a nyomát. Nem lett volna szabad hagyni, hogy kimeneküljön a sötétből. - bosszankodtam. – Hogy a fenébe lehet, hogy én még nem tanultam teleport mágiát? Hasznos kis cucc. – gondolkodtam közben.
- Akkor vissza a megbízóhoz? – vetette fel a problémát Pete.
- Hát... jobb ötletem nincs. - feleltem komoran, hiszen nem sok kedvem volt beszámolni a kudarcról.
- Rendben. - indult meg a bejárat felé. - Csak szólok, hogy ha erősebb lennék, most megütnélek. – folytatta morcosan.
- Megütnél? - néztem ártatlanul. - Mégis miért?
- Hagytál volna meghalni. Nem rajtad múlt, hogy élek még, Boregard. – fejtette ki a problémáját.
- Ja, hogy az! Ugyan már, ne szívd mellre! Tudtam, hogy nem fog végezni veled, hiszen, ha akarta volna, te már nem élnél nem igaz? És különben is, nem történt semmi bajod, tehát minden jól sült el nem? – magyarázkodtam.
Igazából magam sem értettem, hogy miért is próbálom magam kivágni, hiszen szóról szóra igaz, de hát mindegy, inkább velem legyen mint ellenem nem igaz?
- Tudtad? – ismételte meg. - Ja, jól sült el. – fejezte be végül, és más témára tért rá: - Ő most menekül, vagy majd visszatér? – kérdezte.
- Most tőlem kérdezed? Ha tudnám, szerinted elmennék a megbízóhoz? - kérdeztem vissza értetlenül, mivel hülyeségnek tartottam a kérdést.
- Csak azt hittem ismered, de akkor menjünk a megbízóhoz. – akadékoskodott tovább.
- Ismerni ismerem, csak éppen nem vagyok gondolatolvasó. – vágtam ki magam ismét.
- Értem. – hagyta ő is annyiban a dolgot, és szépen csendesen elballagtunk a megbízónk házához, ahol is, úgy tűnt, már vártak minket.
Bár reméltem, hogy én adhatom elő a sztorit a főnöknek, de sajnos megelőztek, mivel az egyik embere éppen akkor informálta a történtekről, mikor mi beléptünk. A fickó feje úgy nézett ki, mint egy túlnőtt paradicsom, ami már éppen szét akar posszanni, de végül csak egy nagy és hangos sóhaj jött ki a torkán, és így szólt:
- Ennél jobb alkalmat nem tudok keríteni, hogy elkapják. - tárta szét kétségbeesetten a karját. - De az idő nekünk dolgozik. Valamelyik ügynököm újra meg fogja találni, és újra lecsaphatunk rá. – folytatta bizakodva.
- Akkor is el fogom kapni! Ez már becsületbeli ügy! – gondoltam, mivel az nem létezik, hogy másodszorra sem tudtam megverni Taravát.
Eközben a férfi fel-alá kezdett mászkálni a szobában, s kissé mormogva, látszólag semmire sem figyelve a gondolataiba révedt. Rövid szünet után végül ismételten megszólalt:
- Nem fog egy helyben maradni, tehát abban az ivóban, ahol megtaláltuk egyszer, már nem lesz ott, de azért megér egy próbát. Odaküldöm az egyik emberemet. De nem tudunk mást tenni, várnunk kell, míg újra megtalálják… - mondta ökölbe szorított kézzel, majd intett, hogy addig mi távozhatunk.
Csendben, akár csak az idefelé vezető úton, elhagytuk a szobát Petersennel, s kinti épületrészbe mentünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Petersen Ruw
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 519
Aye! Pont : 6
Join date : 2011. Jul. 27.
Age : 26

Karakter információ
Céh: Raven Tail
Szint: 6
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Szer. Május 23, 2012 10:21 am

Körülnézve, vissza is tért hozzám a „társam”. Látszott rajta, hogy üldözte volna még tovább az ellenfelünket, azonban valamiért nem tudta.
- Most mi legyen? – nekem személy szerint ötletem se volt a továbbiakhoz.
- Ezt bebuktuk azt hiszem. Esélytelen az üldözés, már bottal üthetjük a nyomát. Nem lett volna szabad hagyni, hogy kimeneküljön a sötétből. – szavaira némi lelkiismeret furdalás kezdett eluralkodni rajtam, minthogy a küzdelemben inkább akadály voltam, mint támogató társ.
- Akkor vissza a megbízóhoz? – kérdésem mindkettőnk számára rossz volt, kudarccal visszatérni valahova sose jelentett jót.
- Hát... jobb ötletem nincs. – vallotta be ő is.
- Rendben. – kezdtem a sétát, de álltam is meg hirtelen - Csak szólok, hogy ha erősebb lennék, most megütnélek. – tájékoztattam. Nem tudom miért vallottam be neki, de zavartak a korábbi cselekedetei. Jól tudtam, hogy bár a „társam” volt, mégis egyedül voltam, és a küzdelem alatt rá kellett jönnöm, hogy mind Rohandar, mind a kristály mágus erősebbek voltak tőlem.
- Megütnél? Mégis miért? – hirtelen nem tudta miért mondtam neki, pedig nekem eléggé a fejembe maradtak a dolgai.
- Hagytál volna meghalni. – válaszoltam - Nem rajtad múlt, hogy élek még, Boregard. – neveztem álnevén, hogy jusson eszébe korábbi hazugsága, és emlékeztettem a csatánk végére, miben kijelentette, hogy ha úgy lenne, hagyna meghalni engem.
- Ja, hogy az! – emlékezett - Ugyan már, ne szívd mellre! Tudtam, hogy nem fog végezni veled, hiszen, ha akarta volna, te már nem élnél nem igaz? – ez még kevés volt ahhoz, hogy higgyek neki - És különben is, nem történt semmi bajod, tehát minden jól sült el, nem? – nem tudta milyen volt a láthatatlan börtönben, nem tudta, vagy csak nem emlékezett, hogy percekig nem kaptam levegőt ott.
- Tudtad? – ismételtem - Ja, jól sült el. – zártam le, nem akartam vitatkozni vele tovább, mert rosszul sülhetett volna el a számomra - Ő most menekül, vagy majd visszatér? – kérdeztem az ellenfelünkről.
- Most tőlem kérdezed? – csak ő volt itt - Ha tudnám, szerinted elmennék a megbízóhoz? – a kérdése jogos volt.
- Csak azt hittem ismered, de akkor menjünk a megbízóhoz. – mondtam.
- Ismerni ismerem, - adott igazat a mondatom első felének - csak éppen nem vagyok gondolatolvasó. – vallotta be.
- Értem. – igaza lehetett, ellenfelünk is ismerte őt, így ilyen helyzetben lehet, máshogy cselekszik, mint általában.
Nem szóltunk egymáshoz a továbbiakban és meg sem álltunk a Korani cég épületéig, hol jól látszott, hogy a napszemüvegeken keresztül is minket néztek.
A megbízónk egy öltönyös fickóval beszélt, mi nem volt meglepő ebben az épületben, azonban a beszédjük témája a mi kudarcunk volt. Hogy részletes mesélést kapott az őrtől, arca vérvörössé vált a hírtől, és a feje teteje szinte füstölt a méregtől, ennek ellenére mégis nyugodtan szólt hozzánk.
- Ennél jobb alkalmat nem tudok keríteni, hogy elkapják. – kétségbeesett volt - De az idő nekünk dolgozik. – keresett valami jót is a rosszban - Valamelyik ügynököm újra meg fogja találni, és újra lecsaphatunk rá. – nem adta fel az elkapását.
Hogy a sebes arca most még dühös is volt, rémisztő látványt nyújtott, és fényes szeméből semmit nem lehetett kiolvasni. Cipője kopogott a szoba padlóján, majd megállva ismét felénk fordult.
- Nem fog egy helyben maradni, - kezdett újra beszélni - tehát abban az ivóban, ahol megtaláltuk egyszer, már nem lesz ott, de azért megér egy próbát. Odaküldöm az egyik emberemet. De nem tudunk mást tenni, várnunk kell, míg újra megtalálják… - látszott rajta, hogy nem tetszett neki a helyzet, de neki se volt jobb ötlete.
Rohandarral útnak indultunk, és sétánk újabb célt vett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rouuro Kao
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 513
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Nov. 19.

Karakter információ
Céh: Újraszervezett Mágus Tanács (Hírszerzési Egység)
Szint: 8
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Vas. Jún. 10, 2012 5:29 pm

Kao csak párat ugrott; nem is akarta pazarolni az erejét, és nem is akart feltűnni senkinek, akinek nem kellett volna. Tudta már, hogy az utcákon és tetőkön is ott vannak az emberek és figyelnek, csak idő kérdése lett volna, hogy mindenki megtudja, hogy teleportál, ha az egész várost úgy szelte volna át. Várt hát egy kicsit, és csak később mozdult meg újra.
Pont ez lett a veszte is. Az egyik közeli tetőn landolt végül, ahonnan az utcára mászott, és közben az azt figyelő őrbe, majdnem szó szerint, bele is bukott. Az utca fölött függő Kaot, aki éppen a tagjai köré vont kristályt, hogy leugorhasson, egy puskalövés riasztotta meg. A falon megcsikorduló golyó és a visszhangok rábírták, hogy azonnal elengedje a gerendát és megkísérelje a landolást, inkább, mint hogy céltáblaként várjon egy következő lövésre.
A gondolat pedig, mint mindig, szorult helyzetekben, akkor is azonnal jött. Kao lába éppen csak elérte a talaj kövét, amikor a fején átvillant a kép, amit az őt lelövő láthatott volna. A lövést követően ő egyből elengedte a gerendát, és a földre zuhant...
A térdét, majd a testét is engedte, hogy a földet érjék, igaz segített magán, és a kristályaival tompította az esés erejét, de ettől még elterült a földön és nem mozdult többet. Próbálta lenyugtatni a testét, ami akaratán kívül is vadul dübörgött, a szíve vadul vert, és a légzése is gyors volt még. A várakozás pedig meghozta a gyümölcsét: az utca csendjébe tolakodott egy pár láb, és lassú léptek vertek ütemet a köveken.

***
Egy padlás. A lágy hold fényével borított sáv plafont és a gerendákat világította meg, az orrba fészkelt szag pedig a por és a szú ette fa és szőnyeg sajátja volt, ami minden emberben a padlások elhagyatottságát jelképezte. Egy elhagyott padlás, folytatódott a felismerés, majd a hiányzó deszkákra nézve meg is volt állapítható, hogy miért volt mégis szélmozgás.
A férfi fel akart ülni, de nem tudott. A feje mozgott csak, minden más súlyos bilincsekben volt, amiket még csak beazonosítani sem tudott, mert úgy borították, hogy egy apró mozdulata sem lehetett bennük. Mozgás nem lévén a gondolataiba süppedt, és egy pillanat alatt újraélte a homály előtti pillanatokat: ott volt a férfi előtt akit éppen lelőtt a gerendáról, miközben az le akart mászni. Az idegen lezuhant és elterült a földön, majd az esést követően már meg sem mozdult többé. Tudni vélte, hogy ezért jutalom járt volna, és azt is, hogy nem akarta, hogy bárki más rátaláljon, hogy ellopják előle a zsákmányt.
Akkor történt, hogy a halottnak hitt férfi hirtelen kinyúlt felé. Csak a keze mozdult, de az mintha kilőtt volna felé, és a következő pillanatban minden elsötétült, a hasában és a fejében éles fájdalommal. Erre az emlékre újra mozdulni akart, felemelte a fejét és fel akart ülni, de csupán annyi változott, hogy az izmok használatára a teste fájdalommal válaszolt. A hasában feléledt a fájdalom, és a látása ismét megremegett. Inkább visszafeküdt, amíg minden újra rendbe került. Legalábbis annyira rendbe, hogy ne legyen rosszabb, mint azelőtt volt.
- Ez a nap se lehetne már rosszabb - sóhajtott, majd kényelembe helyezte magát.
- Bízzon bennem, lehet - szólalt meg egy idegen hang a sötétből. Az idegen ki is lépett az árnyak közül. A férfi erre csupán megvonta a vállát... Azaz csupán megvonta volna, így viszont pár másodpercig semmi nem történt, aztán:
- Vészjósló megjelenés, és sejtető szavak. Kitalálhatom? Ha nem segítek, megölsz?
- Ez is egy lehetőség, de ha tisztában vagy a helyzettel, akkor akár fel is vázolhatnánk a többit, hátha lehet szó egyébről is.
- Ezzel csak az a baj, hogy bármi más is lesz a vége, megölhetsz, mert tudom ki vagy.
- Úgy látom ismered a fámát...
- Hát sokszor kapom ezt az arcomba.
- Azonban még mindig élsz. Ezt azt mutatja, hogy szokásod a jó döntéseket hozni.
- Többnyire csak megmentem a saját életemet...
- Ez általában elég. Sokan becsülik alá az életet, főleg ha az nem a sajátjuk.
- A mi szakmánkban az élet nem ér túl sokat, nem gondolod?
- Mi ér sokat, mi érhet egyáltalán többet akkor?
- A kellő test, vagy testrész, a céltárgy, információ. Mikor miért fizetnek.
- Tehát végeredményben a pénz is többet ér nálad?
- Hát - a férfin látszott, hogy még őt is meglepte valahol az egyenes logika, pedig ő maga volt aki kimondta a hozzá kellő szavakat. - Végül is igen.
- Ha megmarad az életed az nem jelenti azt, hogy mindig lesz információd?
- De lesz másról is, például a megbízómról.
- A parancsnok alkalmatlansága bénítja meg a sereget, nem a gyalogosé. - A férfi tekintete és kifejezése összezavarodni látszott.
- Ezzel mire célzol?
- Arra, hogy ha valaki nem akarja, hogy tudják a kilétét, akkor neki kell róla tennie, nem annak, akit megbíz pont azzal, ami veszéllyel lehet rá és a nevére.
- Hát... Ezt így még soha sem tapasztaltam - nézett az árnyék felé a férfi, és láthatóan érzékelte, hogy az idegen aki hozzá szólt véletlenül sem fedte fel neki magát, és a hangja is suttogó volt. Lehetetlen lett volna megmondani, hogy ki lehetett.
- Akkor eddig nem találkoztál egy életképes megbízóval. És azt is magyarázza, hogy miért kötöttél ki gyakran ott, ahol.
- Köszönöm a tanácsot - szólalt meg újra a férfi, már mosolyogva. - De hogy visszatérjünk az alaphelyzethez; most mi lesz velem?
- Mit tudsz adni az életedért?
- Információt - mondta gondolkodás nélkül, de annál vadabbul mosolyogva...

***
Kao tehát rejtőzködött. Bevette magát egy padlásra a testtel, és kiszedte belőle, amit az tudott. Az szerencsére nem is volt bonyolult. Nem voltak összekötők, sem a rejtőzködés legalapvetőbb formái. Az ellenfele uralta a környéket, egy mogul keze volt, ami bármit megtehetett egy ilyen várossal, mert szimplán semmi, még az állam sem volt elég közel vagy éppen gyors, hogy reagáljon rá. Az ellenállás valahol a hivatali és rendészeti vezetők lépcsőfokai között halt el, jól kitömött zsebeknek és kapcsolatoknak köszönhetően.
Az éjszaka eredménye tehát egy újabb ismeretség volt. Kao a férfit fizetség ígéretével engedte szabadon azonnal: csak annyi dolga volt, hogy adja a semmit se tudót és dolgozzon tovább is a Korani cég alvilági bandájának - valójában pedig csak vizsgázott Kaonál, hogy tényleg olyan értelmes és életre való, mint amilyennek a beszélgetésükkor tűnt. Kaot már nem érdekelte, hogy kiderül-e hogy ismeri-e az ellenségét, és az sem lehetett már probléma, hogy ismerik-e az erejét. Már ismertek mindent, amit tudni kellett, sőt, ha az egész ügy a múltjából származott, többet is tudhattak róla, mint bárki más. A helyzet az volt, hogy annyira sokat, ami már bőven felért egy halálos ítélettel. Vagy annyival, amennyi csak kellett a takarításhoz. Ezúttal remélhetőleg utoljára és véglegesen.
Kao tehát várt.
Várta Kuudo és Shasu felbukkanását egy újabb rejtekhelyen, egy magasabb épület padlására költözött, és elkristályosított egy cserepet a tetején, hogy a kis bagoly megtalálhassa őt ha végre megérkeztek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cancer
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 297
Aye! Pont : 5
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 28

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Szomb. Júl. 14, 2012 1:09 am

Kao:

Szeretném, ha Uetto és Kuudo ebben, vagy a következő körben megérkezne, ugyanis kissé bonyolódik a helyzeted.

A helyzetedre kézenfekvő megoldás az, hogy likvidálod azt, aki megpróbál téged megölni - így a rólad keringő információk is eltűnnének. Ehhez azonban szükség van az előzetes felmérésre, mégpedig a helyszínről, és a Korani igazgatójának hollétéről.

Az épületet fákkal beültetett, virágokkal és sövényekkel teli parkos sáv veszi körül, amit láthatóan kínos gonddal tartanak tökéletes állapotban. A mögötte húzódó irodaház falait hasonló módon óvják a kosztól (és az ablakok olyan hatásfokkal verik vissza a napfényt, hogy nem látsz be), de ami még fontosabb - kitaposott ösvényeken őrök és rendfenntartók sétálnak, ahogy a közeli utcákon is, árgus szemekkel lesve a közelben sétáló emberek arcát. Belső felépítéséről és az igazgató elhelyezkedéséről nem tudsz meg semmilyen módon semmit, de az épület rendeltetése nyilvánvaló: a városban fekvő műhelyek munkáját hangolja össze, foglalkozik a papírmunkával, adja le a rendeléseket, hárítja el az előre nem látott problémákat, és így tovább, ennek minden nyüzsgésével és biztonsági réseivel, hiszen a munka még miattad sem álhatott meg. Az igazgatót - habár elég ismert, de legalábbis hírhedt - már napok óta nem látták sehol, néhányan azt találgatják, hogy maga alá temette-e a munka. Házát némi kérdezősködés után megtalálhatod, de néhány rejtőzködni képtelen ügynökön kívül senkit sem találsz nála.

Ahogy ismerlek téged, ezzel bőven elég lehetőséget adtam neked (sőt, többet is, mint amennyire én gondoltam), hogy összerakj egy tervet, amivel betörhetsz az épületbe. Tedd is ezt meg, és érj el a tervezés végére!

Rohandar, Pete, a ti részetek Kao posztja után következik!

....
Ebi.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rouuro Kao
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 513
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Nov. 19.

Karakter információ
Céh: Újraszervezett Mágus Tanács (Hírszerzési Egység)
Szint: 8
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Vas. Júl. 22, 2012 11:04 pm

Kao a nappal kelt. A narancsos fénysugár az elkristályosított cserépen át tört rá az arcára és felébresztette. Nem tétlenkedett, egyből kémlelni kezdett: szárított eledelével a kezében lesett ki a tetőcserepek közt, hogy lássa, van-e észrevehető nappali őrség, és főleg, hogy van-e elegendő járókelő az elvegyüléshez. Hosszú perceket töltött a környékbeli tetők és az épületek figyelésével de nem ment semmire, mindeközben viszont alig látott pár járókelőt, és többjüktől is könnyen kiszúrta volna, hogy nem az utca mindennapi tagjai. Nem voltak odavalók, nem a dolgukra mentek, nem siettek, csak járták az útjukat, járőröztek tehát.
Nem volt kiút, sem biztosság afelől, hogy ne figyelnének: Kao csapdában érezte magát, amibe ő maga ült bele. Pihenhetett ugyan, de egy egész naphosszat kellett volna teljes elszigeteltségben töltenie, amihez nem fűlött a foga, főleg akkor, amikor lehetségesen olyan közel volt az őket üldözőkhöz, hogy véget is vethetett volna az egész üldöztetésének is. Ott és akkor igazából már törődni sem kellett volna az áldozatok számával. Egyszerűen csak, ha minden lehetséges információforrást kiiktatott volna elég gyorsan, csírájában fojthatta volna el a hír terjedését is. Csupán egy tragédiát kellett előidéznie...

Négy órán át rostokolt a közeli utcákat kémlelve, és magában terveket építve a lehetséges tragédiákról, amiket elő tudott volna idézni a társai segítségével. De Kuudo és Shasu sehol sem voltak Ki tudja menni idő lehetett megtalálni Shasut, utána pedig ki tudta, mennyi idejükbe telt az út a faluba. Kao nem engedte magát túl optimistának lenni, így az estére már előre tervezett, de még mindig egyedül.
A terveket két koppintás törte meg, mire Kao meglepetten fordította fel a fejét a tető felé. A kristálycserép túloldalán Kuudo állt. Kao örömmel emelte fel a cserepet, hogy Kuudo beugorhasson a padlásra, majd egyből neki is esett a kis madárnak.
- Mi történt?
- Shasu a közelünkben volt, és mivel volt vízi út idáig, nagyon gyorsak tudtunk lenni. Nem álltunk meg éjszaka.
- Shasu?
- Az utcán, éppen egy kéregetőt játszik.
- Helyes. Menj vissza hozzá, és keressetek meg egy embert...

A napnyugtáig eltelő időben Kao egyre feszültebben ült a padlás magányában, és jobb tevékenység nem levén, illetve a mozdulatlanságát kúrálandó, néha felállt, és gyakorlatozni kezdett, hogy ne gémberedjenek el túlzottan a tagjai mire végre elérte az éjszakát, és a tervezett akciót.
A képlet tiszta volt. Az újonnan szerzett informátorát Kuudo és Shasu megközelítik a nap folyamán, és átadják neki a feladatot: a Korani cég elnökségének felderítését, mind privát, mind céges valójában. A férfi, ha a képességeit a beszélgetésük során jól mérte fel, képes elegendő információval szolgálni már aznap este, amikor is megkaphatja a következő utasításait Kaotól. Az információ birtokában Kao gyors terveket alkot, amiket Kuudo és Shasu bevonásával próbálnak végrehajtani.
Kuudo és Shasu nap közben megfigyelnek. Shasu megpróbál a Korani cég emberei közül magas rangúakat találni, akiknek lemásolhatja az alakját, készülve az estére, míg Kuudo a Korani igazgatóságát deríti fel, amennyire csak tudja.
A várakozással eltelő órákban Kao az elmúlt napokra gondolt vissza. Miután Kuudoval találkozott, az addigi tehetetlenség érzése elmúlt, és a helyét a szokásos gondolkodásmód vette át. A gondolatok újra elkezdtek letisztulni, és Kao visszapörgette az eseményeket magában a két nappal azelőtti éjszakáig, amikor is a fogadóba betérve újra ugyanaz a jelenet játszódott le, mint annak idején, az üldöztetése kezdetekor. Jelenthette vajon ez azt, hogy annak idején is esetleg várták volna banditák az úton, ahogy most? Jelenthette vajon a három bandita jelenléte esetleg azt, hogy ez már egy másik protokoll lehetett? Logikusnak logikus lenne persze. Annak idején, amikor megölte a kocsmába belépő idegent még csupán az utána nyomozóknak adta el a kilétét. A jelen helyzetben viszont már készültek rá, méghozzá ebben a városban. A szálak kezdtek párhuzamossá válni Kao fejében, de a velük egyszerre érkező felismerés már nem volt olyan jó érzés, mint a felismeréssel járó megvilágosodás. Amikor elhagyta Hargeont már tudatában volt azzal, hogy egy kiterjedt szervezettel állt szemben, aminek van akkora hatalma, hogy egy egész országot átfogó ellenőrzést lefuttasson, majd éveken át ellenőrizze annak menetét. A szervezet amivel szemben állt minden valószínűség szerint nem a Korani cég volt. A Korani csupán egy lehetett a központok közül, úgy, ahogyan Hargeon is egy volt.
Kao felpattant ültéből, és fel-alá kezdett járkálni. Nem volt értelme megölni mindenkit. Az igazgató kellett neki. El kellett, hogy rabolja, és kiszednie belőle az információt, hogy kik állnak felette, hogy kik azok, akik az árnyékában lehetnek...

Az este további része szerencsére gyorsan telt. Kuudo pár perccel Kao felismerése után érkezett, hogy jelezze, készen állnak a találkozásra. Kao azonnal indult. A mély szürkületben lépett ki az utcára, maga köré tekert köpennyel és kalappal, így nem volt azonnal felismerhető, továbbá a terv szerint, a többiek már itt csatlakoztak hozzá.
A következő pillanatban egy beszélgető páros lépett ki az egyik udvar kapujából, akik biccentettek felé, majd be is várták. A két férfi közül csak az informátor volt ismerős, a másik pedig Shasu volt, már alakot váltva.
- Ted - biccentett Kao az informátora felé a kalapját mélyebbre húzva az arcába, így annak árnyéka alól má nem látszott ki semmi belőle. A megszólított minden természetességgel intett és kezdett bele a maga mondandójába.
- Tav, ez itt Davery Riddlick, akiről beszéltem, a Korani cég irodavezetője - mutatta be Shasu aliasát, mire Kao újra bólintott.
- Örvendek. Milyen használható a tapasztalata, Mr Riddlick?
- Sajnos nem elég. Igen rövid időt vagyok képes csak megfelelően ellátni a munkakörömben jelenleg - Kao bicentett. Shasu mindig is jól értette a kódnyelveket és a hasonlatokat, és azonnal képes volt hozzájuk csatlakozni. "Ted" a beszélgetés hallatán néhol eleresztett pár sokat mondó arckifejezést, Kao pedig onstatálta, a férfi képes ugyanolyan könnyedén csatlakozni a kódolt beszélgetéshez, mintha csak minden részlettel tisztában lenne. A korábbi információkkal együtt kissé furcsának tűnt, hogy egy ilyen intelligens és kivál képességekkel rendelkező ember miért pont itt és miért egy ilyen kaliberű feladaton dolgozik. Tudta, hogy az újdonsült informátora mögött jóval több van, mint ami látszott elsőre. A fölösleges gondolatait eltéve, Kao egy nagy sóhajjal látott neki a terv ismertetésének.
- Ted. Rád most már nincs szükség. A városban sem. Jobb ha egyből vissza is térsz a fővárosba, ott lesz jelentési kötelezettséged a közeljövőben. A Korani cégnél átveszem a pozíciódat, és gondoskodom róla, hogy minden a lehető legbiztosabban menjen végbe.
- Akkor azt hiszem a legjobb, ha indulok is.
- Kitűnő ötlet, Ted - Kao újra biccentett a férfi felé, aki a következő kanyarban letért, és a léptei is sietősen elhaltak az ellenkező irányba.
- Az igazgató nincsen az otthonában - szólalt meg Kuudo elsőként, súgva, amikor a társaság biztosan magára maradt.
- Az irodavezető szerint pár napja nem hagyta el a Korani épületét, de nem tudni pontosan hol van. Bizonyára védik.
- Ez nem probléma, legalább tudjuk, hol van.
- A legegyszerűbb az lenne, ha az épületet omlasztanánk össze.
- Nem. Az igazgatót el kell fognunk, ez a prioritásunk.
- Elfogni?
- Igen. Lehetséges, hogy ő nem a teteje a hierarchiának. Mindenképpen meg kell tudnom, amit csak lehet.
- És ha elfogtuk? Nem lenne egyértelmű jelzés a felsőbb irányításnak az eltűnése?
- Ha elfogtuk, elpusztíthatjuk az épületet. Tűz. Az a legjobb alibi és mindent eltüntet...
- Oké, de hogy jutunk be?
- Mr Riddick belép, ahogy lehetősége van, és próbál felderíteni, mi meg berepülünk...

A Korani igazgatóságának kiterjedt épületegyüttese soha sem aludt, legalábbis teljesen biztos soha. Mindig voltak fénnyel teli emeletei, és mindig voltak benne irodisták és a fenntartásáért felelős személyzet, illetve a Korani vállalatai általi forgalom sem állt meg soha. Az őrség ezekben a napokban kifejezetten magas volt, mintha csak a központ inváziótól tartott volna, minden sarkon és a tetőkön is őrök álltak, akik a széles parkot pásztázták illegális behatolók után.
Egy apróság azonban elkerülte az őrök, és a biztonságiak figyelmét is: az égbolt. Senki sem számított behatolóra az égből. Az éjszakai égen pedig, nagyjából kétszáz méter magasan, az emberi szemnek még nappal is csupán egy pontként érzékelhető valami közelítette meg a központot, majd amikor pontosan a tető fölé ért, megállt, elvesztette a lendületét, és ereszkedni kezdett.
- Menj. Keress egy pontot, és jelezz. Addig ereszkedek, amíg meg nem látlak - a szavakat követően a repülő férfi válláról eg picurka bagoly vetette a mélybe magát, és vitorlázott le az épület felé, miközben a férfi tényleg elkezdett süllyedni lefelé, de csak olyan iramban, mintha vízben merülne lefelé...
Lenn a tetőn ezután az egyik őr figyelt fel a szárnycsapkodásra. Galamb vagy varjú persze nem volt ritka, de ez a madár kicsi volt, a szárnyai rövideket vertek, és a madár nem is ment sehová, valahol a sötétben ott röpködött a levegőben. A férfi kibontotta az övén a zseblacrymát és felkapcsolta. A fény pár méteres kört alkotott körülötte, és a kis bagoly is érdeklődve szemlélte, ahogy a gömb világított, olyannyira, hogy le is szállt a lacrymára.
Az őr érdeklődve nézte a kicsiny baglyot, majd éppen szólásra nyalt volna a szája, de helyette köhintett egyet, és vért szórt maga elé. A szája sarkaiból megindult két vérfolyam, majd térdre rogyott, és elborult.
- Hányan vannak még a tetőn? - Kérdezte az őr árnyéka mögül kilépő férfi, aki pár pillanattal azelőtt még az épület felé közeledett a levegőben...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cancer
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 297
Aye! Pont : 5
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 28

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Szer. Júl. 25, 2012 3:18 pm

Rohandar és Pete:


Az igazgató néhány perc elteltével egy levelet küld nektek, amiben a következőt olvashatjátok:
- Habár a csapda nem működött, a gyilkost sarokba szorítottuk. Nem menekülhet, és nem rejtőzhet a végtelenségig a városban. Támadnia kell - de ennek az időpontját ő dönti el. Álljanak készenlétben!
Mivel Kao lépéselőnyben van, egyelőre nincs más dolgotok, mint lábat lógázni - értem ez alatt a fizetett szabadidőt. Kao tervének életbe lépéséig kell tartania posztotoknak!

A lehetséges szálak, amik alapján elüthetitek az időt (csak egyet választhattok!):

- Belső ellenőrzés: Az őrség rendjét kedvetek szerint átszervezhetitek az irodán kívül és belül. Az őrök ugyan morogva, de engedelmeskednek az utasításoknak, aminek hatására jóval szervezettebben szálhattok szembe Kaoval - vagy gyorsabban kapjátok meg az üzenetet, hogy megtámadták az irodát.

- Belső ellenőrzés v2: Ha kikérdezitek a Kao megtalálására küldött embereket, felfigyeltek Tedre, az informátorra. A kettős ügynök feladatköre sincs alatta, így elmond mindent, ami odáig történt közte és Kao között, cserébe azért, hogy elengeditek - ráadásul tisztában lesztek Shasu álcájával, hiszen így az újabb megkeresést is a tudomásotokra hozza (nem ölhetitek meg, hiszen később találkozik Kao-val).

- A rejtekhely felkutatása: Néhány órányi utánajárás után le tudjátok szűkíteni azt a területet, ahol Kao elbújt. Ez egyelőre nem jár semmi "bónusszal", de később lehetővé tehet még egy találkozást vele.

- Egyéb: Bármi, ami eszetekbe jut. Megkötések: csak egy nyomon futhat a cselekmény, nem találhatjátok meg sem Kaot, sem társait, nem hagyhatjátok el a várost, és a támadás idején harcra késznek kell lennetek, és nem válhattok szét. Ha olyan a tevékenység, természetesen erre is kaptok valami "jutalmat" a későbbi posztokra, amit majd a következő körben határozok meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rohandar Blacksteel
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 2401
Aye! Pont : 2
Join date : 2011. Aug. 14.
Age : 23
Tartózkodási hely : Küldetésen

Karakter információ
Céh: Soaring Gryphon
Szint: 15
Jellem: Semleges Gonosz

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Szer. Aug. 01, 2012 9:41 pm

Nem telhetett bele néhány percnél többe, hogy egy levelet kaptunk a főnöktől.
- Most jöttünk el, mit akarhat már megint? – morgolódtam magamban.
A levél tartalma eléggé tömör volt:
- Habár a csapda nem működött, a gyilkost sarokba szorítottuk. Nem menekülhet, és nem rejtőzhet a végtelenségig a városban. Támadnia kell - de ennek az időpontját ő dönti el. Álljanak készenlétben! – állt benne.
- Na kösz szépen, ezzel most aztán marhára beljebb vagyunk. – gondoltam, bár éppenséggel jobb ötletem nekem se nagyon volt.
Jobban mondva volt, csak hogy azzal sem valószínű, hogy előbb eljuthattunk volna Taravához, mint így.
- És most, hogyan tovább? - kérdeztem inkább csak formalitásból, hiszen már megvolt a magam terve, csak örültem volna neki, ha a partnerem is azt választja.
- Nem tudom, tanácstalan vagyok. Talán a várost nézném meg, szűkíteném, hogy merre lehet. – válaszolta, ami nem igazán volt kompatibilis az én elképzelésemmel, bár több szempontból lehetett volna találni egyezést, ha nagyon megkaparjuk a felszínt.
- Szerintem értelmetlen. Azt nem firtatnám, hogy honnan, de vannak elképzeléseim, hogy mi járhat a fejében. Mondjuk úgy, hogy egy kicsit már ismerem. Szerintem jobb lenne hagyni, hogy ő keressen meg minket. – vázoltam fel neki az én opciómat.
- Ez igaz, te jobban ismered. Legyen akkor, ahogy jobbnak látod. Veled tartok, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne különválnunk. – egyezett bele.
- Én is pontosan ilyen könnyűre terveztem. – gondoltam elégedetten a gyors rábeszélésről. - Igaz. Szerintem az lenne a legjobb, ha kikérdeznénk azokat, akik eddig a nyomában voltak. Nem szeretnék még egy olyan meglepetést, mint amilyen a raktárban te kaptál. - mondtam, majd egy rövid hatásszünetet tartottam. - Ők talán többet tudnak arról, hogy mire is készülhet pontosan.
- Remélem többet, mint mi.
Így hát a megbeszélteknek megfelelően nekiestünk, hogy kikérdezzük azokat a fogdmegeket, akiket Tarava nyomába küldtek eddig. Jobbára nem sok használható infóval rendelkeztek, és félúton már kezdtem azt hinni, hogy ez az egész egy kész időpocsékolás. Már-már gépiesen mentem oda a következő klienshez, és tettem fel neki a kérdést:
- Maga mit tud mondani nekünk? - kérdeztem komor, kissé talán fenyegető hangon is.
Egészen eddig csak én beszéltem, no meg akit kérdeztem… szóval a lényeg, hogy Petersen szinte meg sem szólalt, ami idegesített kicsit, mivel jobbára így mindent nekem kellett csinálnom.
- Semmit sem tudok mondani sajnos. – felelte, de nem nézett a szemembe, ráadásul eléggé verte a víz, és nagyon zavartnak is tűnt.
- Akárhogyan is, egy próbát megér. – gondoltam, és bepróbálkoztam egy kis csellel, hátha kiugrathatom a nyuszit a bokorból. - Te, szerintem ez hazudik. – mondtam Petersennek.
- Mindenki hazudik. Ez törvény. - kuncogott. - Próbáld újra, kicsit hatásosabban! – javasolta.
- Kösz a semmit! – morogtam magamban, de végül, látva, hogy a tag mégis inkább nyugtalanná vált, és látszott rajta, hogy menekülne, így megpróbálkoztam vele: - Kicsit? – törtem le kissé, mivel én inkább a „sokkal” kategóriát preferáltam volna az ijesztés terén, de hát mit lehet tenni, aki a kicsit nem becsüli…
Szóval csak négy hullát idéztem meg körben, akik kardot szegeztek neki.
- Szóval akkor kezdjük újra! Bökd ki mindent, amit csak tudsz Tarava felől. - néztem mélyen a szemébe.
- Mindent elmondok, csak hagyjatok békén. – lett hirtelenjében készséges az ipse.
- Rendben van, de aztán pörögjön a nyelved! - utasítottam, és a bábjaim eltették a fegyvereiket.
- Alig ismerem a tagot, de egyszer elkapott, jobban mondva... mindegy, a lényeg, hogy megfenyegetett, hogy ha nem informálom őt, akkor végez velem. - nyögte ki végül.
- Ez minket nem érdekel, mond tovább! - sürgettem.
- Hol volt? – szólt közbe a partnerem.
- Egy tetőn futottam vele össze. Beszakadt alattam pár gerenda és pont abba a padlásszobába estem, ahol ő is volt. – felelte a "fogoly".
- Rendben. Még valami? - faggattam tovább.
- Van egy férfi. Nem tudom, hogy ki lehet valójában, de úgy tesz, mint ha nekünk dolgozni, közben meg vele van. - hadarta.
- Na, ez már jobban érdekel engem. Te hogy vagy vele Pete? – kérdeztem a mellettem állótól.
- Igen, igen, ez már érdekes. Ki ő? – jött az újabb kérdése, amit csak sajnálni tudtam, hogy nem nekem jutott eszembe.
- A neve valami Riddick, ha jól emlékszem. Úgy mutatkozott be, hogy irodavezető. – felelte.
- Nocsak-nocsak. Mik ki nem derülnek itt. - motyogtam. - És te mit mondtál el neki? – néztem rá megint csak szúrósan és jelentőség teljesen.
- Már nem is tudom. Jóformán mindent, amit csak tudtam. - vallotta be nagy valószínűséggel őszintén. - És most már elengedtek? - kérdezte.
- Van még valami, amit tudni akarunk? – kérdeztem rá társamnál, hátha neki még van kérdése.
- Talán hogy hol van most, ha tudja.
- Igaz, merre van most? - kérdeztem meg én is, hátha nem vette volna a lapot.
- Azt sajnos nem tudom megmondani. - felelte.
- Akkor részemről kotródj innen, amíg jókedvemben vagyok! – mordultam rá.
- Jó kedved van? – csodálkozott el Petersen.
- Látnál akkor, amikor rossz napom van. - mondtam viccesen. - Mellesleg miért ne lenne jó kedvem? Hiszen most tudtunk meg egy rakat infót. – fejtettem ki a „jó kedvem” okát.
- Ez igaz. – mosolygott. - Akkor keressük meg azt a Riddicket vagy kit?
- Szerintem még nincs itt. Ha jól sejtem, csak akkor fog feltűnni, amikor megkezdődik a terv. – elemeztem ki a helyzetet, legalábbis amennyire esélyem volt rá, hogy megértsem Tarava gondolkodását.
- Akkor most várunk? – akadékoskodott tovább.
- Igen, azt hiszem, hogy az lesz a legbölcsebb, ha várunk és készülünk. – válaszoltam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Petersen Ruw
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 519
Aye! Pont : 6
Join date : 2011. Jul. 27.
Age : 26

Karakter információ
Céh: Raven Tail
Szint: 6
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Pént. Aug. 03, 2012 10:47 am

- Habár a csapda nem működött, a gyilkost sarokba szorítottuk. Nem menekülhet, és nem rejtőzhet a végtelenségig a városban. Támadnia kell, de ennek az időpontját ő dönti el. Álljanak készenlétben! – olvastuk a levelet, mit a megbízónk küldött utánunk.
Zavart, hogy neki kellett támadnia, minthogy mikor mi voltunk előnyben, sem tettem sokat a harchoz. Aggódva fogadtam a hírt és bár tény volt, hogy be akartam bizonyítani, hogy többet érek, mint azt korábban mutattam, valahogy nem akartam itt lenni, ilyen helyzetben. Zavart, hogy nem tudtam ki a „jó”, ki a „gonosz”. Egy társsal voltam, ki hagyott volna meghalni és a vad kit el kellett volna kapnunk, hagyta meg az életem. Ráadásul a megbízónk se keltett bennem jó benyomást.
Nem szóltam, inkább csak hallgattam, mert szemmel látható volt, hogy Rohandar más szinten állt, mint én és nem akartam kihúzni a gyufát nála és a megbízónkkal se akartam haragba kerülni, látva, hogy milyen felhajtást tudott egy ember miatt csinálni.
- És most, hogyan tovább? – fordult felém Rohandar.
- Nem tudom, tanácstalan vagyok. Talán a várost nézném meg, szűkíteném, hogy merre lehet.
- Szerintem értelmetlen. – legalább őszinte volt - Azt nem firtatnám, hogy honnan, de vannak elképzeléseim, hogy mi járhat a fejében. Mondjuk úgy, hogy egy kicsit már ismerem. Szerintem jobb lenne hagyni, hogy ő keressen meg minket.
- Ez igaz, te jobban ismered. Legyen akkor, ahogy jobbnak látod. – mondtam, de nem akartam most én lenni az ártatlan őz a farkassal szemben - Veled tartok, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne különválnunk.
- Igaz. Szerintem az lenne a legjobb, ha kikérdeznénk azokat, akik eddig a nyomában voltak. Nem szeretnék még egy olyan meglepetést, mint amilyen a raktárban te kaptál. – rossz emlékeket idézet fel - Ők talán többet tudnak arról, hogy mire is készülhet pontosan.
- Remélem többet, mint mi.
Rohandar ötlete volt, így a háta mögé állva voltam a csendes társa és hagytam rá a kérdezősködéseket. Nem voltam az a kérdezősködő személyiség, inkább hallgatóságnak voltam jó. Sok emberrel beszéltünk, beszélt, de nem jutottunk előrébb, lényegtelen információkat közöltek, ha egyáltalán tudtak is valamit mondani nekünk.
- Maga mit tud mondani nekünk? – ismételte nem először a kérdések kérdését.
- Semmit sem tudok mondani sajnos. – bár határozottnak akart látszani, mégis valami fura volt benne. Mintha akaratlanul kellett volna a tenyerét vakarnia, szinte már tépte fel a körmeivel a tenyere bőrét.
- Te, szerintem ez hazudik.
- Mindenki hazudik. Ez törvény. – húzódott mosolyra a szám - Próbáld újra, kicsit hatásosabban!
- Kicsit? – kérdezett vissza és ijesztő csalódottság lett látható az arcán. Szomorúságában négy bőr és hús nélküli barátját idézte meg maga mellé és fordult vissza az emberünkhöz. - Szóval akkor kezdjük újra! – lett határozottabb, mint korábban - Bökd ki mindent, amit csak tudsz Tarava felől.
- Mindent elmondok, csak hagyjatok békén. – hamar megtört, mit nem is bántam igazán, kicsit szűk lett a folyosó hetünknek.
- Rendben van, de aztán pörögjön a nyelved! – hogy megmutassa, nem lesz baj, ha beszél, a csontvázai letették a kardjukat.
- Alig ismerem a tagot, de egyszer elkapott, jobban mondva... mindegy, a lényeg, hogy megfenyegetett, hogy ha nem informálom őt, akkor végez velem.
- Ez minket nem érdekel, mond tovább! – időszűkében voltunk.
- Hol volt? – adtam hangot én is magamnak.
- Egy tetőn futottam vele össze. Beszakadt alattam pár gerenda és pont abba a padlásszobába estem, ahol ő is volt. – válaszolt részletesen.
- Rendben. Még valami?
- Van egy férfi. Nem tudom, hogy ki lehet valójában, de úgy tesz, mint ha nekünk dolgozna, közben meg vele van. – érdekes, váratlan információt közölt nekünk.
- Na, ez már jobban érdekel engem. Te hogy vagy vele Pete?
- Igen, igen, ez már érdekes. – gondolkodtam el, hogy hol lehet a kém - Ki ő?
- A neve valami Riddick, ha jól emlékszem. Úgy mutatkozott be, hogy irodavezető.
- Nocsak-nocsak. Mik ki nem derülnek itt. – örült az információnak - És te mit mondtál el neki?
- Már nem is tudom. Jóformán mindent, amit csak tudtam. – gondoltam az élete volt a tét, de mégis sajnáltam, hogy nem tartotta a száját - És most már elengedtek?
- Van még valami, amit tudni akarunk? – kérdezett engem.
- Talán hogy hol van most, ha tudja.
- Igaz, merre van most?
- Azt sajnos nem tudom megmondani. – nem is tudom, hogy miért gondoltam, hogy megtudja.
- Akkor részemről kotródj innen, amíg jókedvemben vagyok!
- Jó kedved van? – lepődtem meg rajta.
- Látnál akkor, amikor rossz napom van. – valamiért nem akartam látni - Mellesleg miért ne lenne jó kedvem? Hiszen most tudtunk meg egy rakat infót.
- Ez igaz. – összegeztem magamban, hogy miket is tudtunk meg - Akkor keressük meg azt a Riddicket vagy kit?
- Szerintem még nincs itt. Ha jól sejtem, csak akkor fog feltűnni, amikor megkezdődik a terv.
- Akkor most várunk? – kérdeztem inkább, minthogy tudatlan legyek.
- Igen, azt hiszem, hogy az lesz a legbölcsebb, ha várunk és készülünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cancer
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 297
Aye! Pont : 5
Join date : 2009. Oct. 10.
Age : 28

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   Pént. Aug. 24, 2012 11:31 pm

Ted, az informátor aranybányával ért fel Petersen és Rohandar számára. Ahogy Uetto elindul, hogy végrehajtsa a Kao által kifundált tervet, az őrség alig két-három perc késéssel le is adja a jelzést, hogy megérkezett az irodavezető. Választhattok, hogy ti magatok akarjátok-e elkapni a mágust, vagy a feláldozható őröket vetitek-e be ellene.
Az első esetben az első pillanatnyi döbbenet elmúltával az alakváltó védekezni kezd, de meglehetősen gyorsan letöritek az ellenállását - csak egy iroda vagy folyosó esik a küzdelem áldozatául.
A második esetben jóval bonyolultabb a helyzet. Az elfogására küldött őrök ugyan valamennyire lefárasztják őt, de kivétel nélkül meghalnak, majd a pánikot kihasználva Shasu egy újabb alakot vesz fel, és próbál eljutni a főnökötökhöz. Az eredmény ugyanaz, nektek kell megállítani őt, habár kissé gyengébb, mint az előző verzióban.

Azonban számotokra nem annyira érdekes Uetto, hiszen nem az a feladatotok, hogy őt kapjátok el. Nektek csak annyiban fontos, hogy megtudjátok, merre is van Kao. Vigyétek a főnök elé az urat, lehetőleg élve és viszonylag sértetlenül (ahhoz, hogy hogyan viselkedik elfogása után/közben, kérdezzétek az NJK-tulajt!), majd lássatok hozzá a kikérdezéshez!

Kao: Az előzőleg megbeszéltek alapján folytatódik a terved (mivel külön megbeszéltük, ezért csak vázlatokban írom le, te úgyis jobban tudod, mi fog történni, mint én). Likvidálod a tetőn levő őröket, majd folytatod a megkezdett tervet, habár nem számítottál arra, hogy Shasu-t elfogják. Kuudo azonban mágiáját használva megtalálja a főnök irodáját, és Shasut is, aki addigra már az irodában van. Az, hogy hol van az iroda, és milyen módon akarsz bejutni oda, közös megegyezésre bízom!

Posztotok odáig tartson, hogy Kao is bejut az irodába!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Farkasvadászat   

Vissza az elejére Go down
 
Magánküldetés: Farkasvadászat
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» [Küldetés] Sword Arti Nyomozók
» [Küldetés] A Pók Kazamata
» [Küldetés] Az elrabolt ara
» [Játékos Küldetés]Egy, kettő, három...

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: