HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Őrség!

Go down 
SzerzőÜzenet
Elfman
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 315
Aye! Pont : 1
Join date : 2010. Sep. 20.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Őrség!   Csüt. Feb. 16, 2012 10:11 am

"Kysérethet keressec vzleti vtazásra. A kithvnew fizethés melett elivthat Boobookpyook
festewi uárosába, a le'ethewséghec fewgyére, a socszinv kvltvra uárosába!
Yellentkhezés Krokhusban, Eökewrfvtty Ffogadó, emeleten balra a másodikh aitó."

- Pat McGroin, Boobookpyooki Kereskedewc, Uczai Árusok és Ussorások Céhe, altytkár


Mivel mind külön-külön környezetből érkeztek, ezért mindannyian külön indultok útnak. Írjátok le hogyan találtok rá a megbízásra és juttok el Crocusba! A post addig tartson hogy legkésőbb a fogadóban összefuttok!
(ha probléma adódna az úti cél megfejtésével, ajánlani tudom a Dessewffy név fonetikai elemzését)

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tony Smith
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 73
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 03.
Age : 23
Tartózkodási hely : Fairy Tail céhház

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Őrség!   Szomb. Feb. 18, 2012 12:58 pm

Szokásos ricsaj folyik a céhházban, mégis a felkérések falánál egy céhtársam nagyon szótlanul és értetlenül nézett egy papírt. Feltűnt, mert percekig ott állt, és csak azt az egy papírt nézte. Ennyit azért csak nem gondolkodik senki, hogy elfogadja-e vagy sem. Úgy döntöttem oda megyek hozzá és tanácsot adok neki vagy valami. Szegény biztos nem tudja mit csináljon.
Szépen, lassan odasétálok a hátához és megbököm a vállát.
- Hali! Segítsek? – kérdeztem kedvesen.
- Öö, szia. Segíteni? Hát azt tényleg megköszönném! Nézd már ezt a papírt – mutat rá -, itt nézem már fogalmam sincs mióta, de nem tudom megfejteni, hogy mit akar írni rajta...
Néztem én is a papírt, fordítottam, néztem oldalból és arra a következtetésre jutottam, hogy ez tényleg érthetetlen, valamiért mégis nem hagyta az embert nyugodni és tovább kényszerítette, hogy olvassa. Egy kész szörnyeteg ez a papír, manipulál. Némi álló vizsgálás után leszakítottam és leültem az egyik asztalhoz társammal. Elkezdtük alaposabban vizsgálni.

"Kysérethet keressec vzleti vtazásra. A kithvnew fizethés melett elivthat Boobookpyook
festewi uárosába, a le'ethewséghec fewgyére, a socszinv kvltvra uárosába!
Yellentkhezés Krokhusban, Eökewrfvtty Ffogadó, emeleten balra a másodikh aitó."

- Pat McGroin, Boobookpyooki Kereskedewc, Uczai Árusok és Ussorások Céhe, altytkár



- Próbáljuk úgy, hogy olvassuk hangosan. Úgy könnyebb kikövetkeztetni, hogy mi is az.
- Kiiisééérethet keressec…keresek vzleti –
- Üzleti! – mondta, én pedig bólintottam – Üzleti utazásra! Látod? A v ott átváltozik u betűre.
- Igen, jó megfigyelés. Tehát eddig úgy állunk, hogy a felkérő üzleti utazásra keres kíséretet. – vakarom meg a fejem – Remek, menjünk tovább.
Ez az elemzés így ment körülbelül egy fél órán át. Már-már azon gondolkodtam, hogy megéri egyáltalán ezt megfejteni? Többet eszi az ember az idegét vele, mint amennyit ér a munka. Nos, a fél óra elemzés és bogarászás után nagyjából sikerült kibogozni a szöveget. Arról szólt, hogy egy bizonyos Pat McGroin kísérőt keres. Állítólag kitűnő a jutalom és még egy Boobookpyook nevű városba is eljuthat, aki elvállalja. Azt írja erről a városról, hogy a festészet, a lehetőségek és a szókincs kultúrája. Meglepett a dolog, mert a felkérő is ide tartozik és a szókincse még a furcsábbnál is furcsább.
Jelentkezni Crocusban kellett, valamilyen futty fogadóban. Ennek a pontos nevét nem tudtuk megfejteni.
- Tudod mit? Ha akarod, ezt a küldetést elvállalhatod te. – mondta elemzőtársam – Nem szeretek kísérni senkit. Nem elég akció dús. Viheted!
- Ó, köszi! Nos, akkor azt hiszem, indulok már most. Még a végén lemaradok róla. Habár ha máshol is megfordul ehhez hasonló felkérés, biztos az érdeklődők feladják már az első szónál… - nevettünk fel – Na jó, szia!
- Szia!
Ezzel felálltam és rohantam is Miranak szólni, hogy melyik küldetést vállalom. Megnézte a papírt ő is, habár semmit nem értett belőle nevetett és jelezte, hogy rendben van, mehetek.

Crocusról már hallottam, vonat is épp megy arra Magnoliaból. Az állomáson nem kellett sokat várnom, mert a vonat indult rá nem sokkal, hogy odaértem. Az út hát telt, mint egy átlagos út. Semmi bonyodalom nem akadt. Amikor odaértem, akkor jött a neheze. Megkeresni egy olyan fogadót, aminek a nevét még csak nem is tudom pontosan. Ide-oda járkáltam a városban és őszintén szólva meg sem mertem kérdezni senkitől, hogy hol ez a bizonyos fogadó. Tuti hülyének néztek volna, ha megkérdezem, hogy „hol van a futty fogadó”. Amellett maradtam, hogy körbejárom a várost és amelyik fogadónak a neve jobban hasonlít a papíron lévőre, oda bemegyek és rákérdezek, hogy itt kell-e jelentkezni. Percekig mászkáltam, nézelődtem, de semmi.
Nos, már nem volt kedvem tovább mászkálni, úgy döntöttem megkérdezem az első szembejövő embert - így is tettem. Megállítottam és megmutattam a papírt. Érdekes módon, mindent értett belőle. Elmondta, hogy hol találom meg a fogadót, és a legjobb az egészben az, hogy körülbelül háromszor mentem el előtte. Visszamentem és megnéztem a feliratát: [nem-tudtam-megfejteni-a-nevét] fogadó. Remek. Bementem, szétnéztem, de nem láttam semmi gyanúst alakot. Vagyis olyan gyanúsat, aki esetleg küldetésre jelentkezne. Mindenki ide valósinak tűnt. Aztán megnéztem újra a papírt és láttam, hogy a végén írja, hogy fel kell menni az emeletre és ott balra a második ajtó. Így is tettem, felmentem és bekopogtam. Nem reagált senki, ezért benyitottam. A szobában nem volt senki. Valószínűleg elment valahová a megbízó. Vártam és nézelődtem a szobába.

Pár perc után hallottam, hogy nyílik az ajtó. Megörültem, hogy végre jön a megbízó, de ez nem így lett. Egy fiatal, körülbelül velem egyidős szőke srác volt az.
- Helló, nem tudnád megmondani jó helyen járok-e? Egy megbízás miatt vagyok itt. - kérdezte, közben felém nyújtva egy papírt. Kezeimmel visszautasítottam.
- Biztos jó helyen jársz - húzom elő én is a papírom -, ugyan ezért vagyok én is itt. - a srác szeme felcsillant.
-Akkor hát társak leszünk - nyújtotta kézfogásra a kezét - Az én nevem Shiro... Shiro Fukuboku, örvendek a szerencsének. - mosolygott.
- Tony Smith, részemről a szerencse. - ráztam vele kezet mosolyogva.
Miután bemutatkoztunk leültünk és csendben vártunk. Pár perc után ismét az ajtó kattant, szemünk felcsillant, de megint csak egy munkát kereső egyén volt, mondjuk ezúttal egy lány. Nem szólt, csak bólintott. Mi visszaköszöntünk neki, majd mikor a lány el akart kezdeni mondani valamit az ajtó megint nyílt.


A hozzászólást Tony Smith összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 11, 2012 5:27 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elfman
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 315
Aye! Pont : 1
Join date : 2010. Sep. 20.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Őrség!   Hétf. Feb. 27, 2012 3:41 pm

Emberek, ez így nem lesz jó. Elizabeth értesített, hogy nem kezdene bele a küldetésbe, de a többiekről egy szót sem hallottam! Legyetek szívesek szerdáig postolni, különben ki kell csukjalak titeket!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 127
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 13.
Age : 21

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Őrség!   Szomb. Márc. 03, 2012 4:24 pm

A Nap éppen hogy feljött, de én már felöltöztem és indulni készültem a céhbe. Amikor megérkeztem meglepődve tapasztaltam, hogy ilyen korai órákban még ez a céh is alszik. Megláttam a felkérések falát és elhatároztam, hogy elvállalok egy küldetést, ugyanis nagyon pénzszűkében vagyok. Csak egy futó pillantást vetettem a táblára, de egy felkérés azonnal megragadta a figyelmem.


"Kysérethet keressec vzleti vtazásra. A kithvnew fizethés melett elivthat Boobookpyook
festewi uárosába, a le'ethewséghec fewgyére, a socszinv kvltvra uárosába!
Yellentkhezés Krokhusban, Eökewrfvtty Ffogadó, emeleten balra a másodikh aitó."


- Pat McGroin, Boobookpyooki Kereskedewc, Uczai Árusok és Ussorások Céhe, altytkár


- Ez meg vajon milyen külföldi űrlény felkérése lehet? – beszéltem magamban, hisz ha mások nem is, én szeretek magammal beszélgetni…
- Szerbusz kincsem! Mit olvasol ilyen szorgalmasan?
- Ááááh, Bob mester! – megijesztett! – Találtam egy érdekes felkérést és próbálom megfejteni a jelentését.
- Mutasd csak aranyom, én is megpróbálom!
Bob mester leült mellém és megpróbálta felolvasni a papír tartalmát.
- Kipszilonsértethet… Kísértete? Kíséretet! Igen az első szó kíséret! Kíséretet… keresek? Üzleti Utazásra. – Na Bob mester egészen belejött, talán ő is egy külföldi űrlény…?!
Körülbelül tíz percig Bob mester csöndben maradt, majd felkiáltott.
- Tudom már! Nos, drágám a felkérés lényege, hogy kíséretet keresnek egy üzleti útra, a fizetés kitűnő és emellett eljuthatsz Boobookpyook festői városába. Crocusban kell jelentkezni valamilyen fogadóban, azon belül balra a második ajtó…
Hurrá! Kitűző fizetés, ezzel megfogott!
- Értem. Köszönöm a segítségen Bob mester! Egyedül nem ment volna! Akkor elmehetek?
- Nincs mit aranyom! Örülök, hogy segíteni tudtam. És természetesen elmehetsz! Sok sikert hozzá!
Miután Bob mester elment fogtam magam és hazarohantam. Otthon a lányok még mindig aludtak így csak Natit próbáltam felébreszteni.
- Nati ébredj! Ébredj már! Halohóóó! papagájrántottát csinálok belőled ha nem kelsz feeeeel~! – megrángattam a fülét, de semmi válasz nem érkezett. Feladtam a felébresztési tervemet, így írtam egy üzenet, hogy küldetésre megyek.
A hűtőre ragasztottam és elindultam.
Útközben csórtam egy térképet, amikor az eladók nem figyeltek és megkerestem rajta merre van Crocus városa. Vonatra szálltam és átutaztam Magnóliába, ott átszálltam egy másik vonatra, ami Crocusba tartott. Őszintén fogalmam sem volt, hogy most kitérőt tettem-e Magnóliába, vagy tényleg csak innen megy oda vonat, de nem volt kedvem kísérletezni.
Az út rettentően unalmas volt, így alig vártam már, hogy megérkezzek. Szinte örömódán zengtem, amikor befutott a vonat az állomásra. Leszállva a járműről megpillantottam a Crocus feliratú táblát, így megnyugodtam, hogy biztos jó helyen járok. Mivel semmi humorom nem volt a városban bolyongani, leszólítottam az első szembejövő idegent.
- Elnézést megtudja mutatni nekem hol van ez a furcsa nevezetű fogadó? – mutattam a papírt a férfinak és vártam a válaszát.
De ahelyett, hogy elmagyarázta volna az utat, odavezetett. Nagyon kedves embernek bizonyult, így illően megköszöntem a segítségét. Bementem a fogadóba és körbenéztem, majd felmentem az emeletre és benyitottam a balra levő második ajtón.
Belépve az ajtón két sráccal találtam szembe magam. Bólintottam nekik egy „Üdv’ gyanánt, de különösebben nem foglalkoztam velük. Nem tűntek idevalósinak, valószínűleg ők is a megbízás miatt jöttek. Nekitámaszkodtam a falnak és vártam, hogy megérkezzen a megbízó. Szinte hullaszag volt a szobában, így arra gondoltam megtöröm a csendet. Azonban mielőtt benyöghettem volna valami megahülyeséget, az ajtó kinyílt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiro Fukuboku
Sárkányölő
Sárkányölő
avatar

Hozzászólások száma : 39
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Feb. 15.
Age : 24
Tartózkodási hely : Bp

Karakter információ
Céh: -
Szint: 1
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Őrség!   Vas. Márc. 11, 2012 5:57 pm

Ahogy bolyongtam Shirotsume utcáin, immáron útravalóval a hátamon, azon gondolkodtam hogy hová is mehetnék? „Szükségem lenne valami célra talán egy kalandra, talán... egy küldetésre!” – csillant fel a szemem a felbuzduló gondolat hallatán, de aztán rájöttem, nem tudom hogyan is vállalhatnék küldetést. „Esetleg beléphetnék egy céhbe.” – gondoltam, de el is vetettem rögtön mert hisz az olyan mint a csöbörből vödörbe. A szabadságom volt a legnagyobb kincsem.
Merengésemből, a tömeg felbolydulása zökkentett ki, amelyet egy középmagasságú, fürge alak okozott. Sebesen szaladt végig az utcán, fellökve jó pár Shirotsumei lakost. Fejére mélyen rá volt húzva a csuklya, vállán táska billegett amiből is igen csak veszélyesen lógtak ki különböző iratok. Amitől tartani lehetett, kisvártatva be is következett, mert szegény fráter nekiment egy portékáit cipelő árusnak. Az ütközés következtében mind az iratok, mind a portékák széthullottak és ahogy az a kedves Shirotsumei polgároktól elvárható, nagy felfordulás keletkezett, hisz jó páran igyekeztek megkaparintani bármit ami értékes. Tekintve hogy ez mindennapos volt a piacon, én fél-szomorkásan, fél-unottan hátradőltem, nekitámaszkodtam az egyik ház falának és megvártam míg a tömeg szét széledt. Az iratokat cipelő „úriember” is gyorsan felpattant és továbbsietett. Mikor ez megtörtént, elsétáltam a felfordulás helyszínére. Igazából semmi különös nem volt ott, csak némi töredék és porcelán, viszont egy pillanat múlva, az egyik ilyen kerámia alatt, megcsillant egy papír csücske. Kíváncsiságomnak engedve felemeltem és megvizsgáltam. Ez sokkal tisztább volt mint a többi visszamaradt hordalék. Rögtön felismertem, hogy ez volt az egyik lap amit láttam a különös alak táskájából kilógni. Felpillantottam, hogy utána szóljak, de már messze járt, így visszatértem az irathoz és tovább sétáltam. Ez az írás állt rajta:

„Kysérethet keressec vzleti vtazásra. A kithvnew fizethés melett elivthat Boobookpyook
festewi uárosába, a le'ethewséghec fewgyére, a socszinv kvltvra uárosába!
Yellentkhezés Krokhusban, Eökewrfvtty Ffogadó, emeleten balra a másodikh aitó.”
- Pat McGroin, Boobookpyooki Kereskedewc, Uczai Árusok és Ussorások Céhe, altytkár

Az első reakcióm kb az lehetett hogy: „Ez mi a fene?” és legszívesebben elhajítottam volna a papírt, de mivel nem volt semmi dolgom így inkább vettem egy almát az egyik árustól, majd leültem az egyik padra és fejtegetni kezdtem a szöveget. Nagy nehezen kisilabizáltam, hogy valami kíséretről és egy üzleti útról van szó, továbbá jó fizetést ajánlanak és van ez a Boobookpyook nevű város ahova ellehet jutni. „ Boobookpyook... még sosem hallottam róla... és sokszínű kultúra? Hát az bizony látszik.” – gondoltam, majd tovább fejtegettem a rejtélyes írást. „ Yellentkhez... jelentkezés! Krokhusban?” – eszembe jutottak Tharyl’s mesterem tanításai a világról, amikor is, valamelyest igyekezett megtanítani a városokra, hegységekre és azok elhelyezkedéseikre, de sajnos sosem figyeltem rá igazán. Úgy látszik most ennek a levét megfogom inni. „No mindegy... Eökerwrfvtty Ffogadó?! Jó, végül is egy fogadóról van szó... de eöker, az micsoda? Viszont ezután csupa mássalhangzó van, tehát ott biztos hogy valami nem stimmel. Fvtty? Ide kelleni fog egy magánhangzó.. talán az „A”... fatty? Nem ez így nem jó... de mégis milyen szó van ami... megvan! Fütty! Akkor ez az eökewr valami állat lehet? Eö... ökör? Ökörfütty Fogadó...?” – nagyon örültem a megfejtésnek, szinte ujjongtam s rájöttem hogy még fejlődtem is, az aláírást már gyerekjáték volt megfejteni:
- "Pat McGroin, Boobookpyooki Kereskedők, Utcai Árusok és Uzsorások („Ajjaj”) Céhe, al-titkár..."
Na itt koppantam egyet: „ Az al-titkár nem az a személy aki ügyeket intéz és mindenfélét írogat?” – kérdeztem magamban – „S ez meg így ír!?” – Felháborodásom azonban rendkívül rövid életű volt, annál kevésbé az elhatározásom hogy ennek a küldetésnek utána kell járni, pláne ha már ennyi időt rászántam hogy megfejtsem a megbízást. Fogtam magam és elbattyogtam a vonatállomáshoz. Ott megkérdeztem az egyik alkalmazottat hogy indul e vonat egy bizonyos „Krokhus” felé. Ő igennel felelt és megmutatta a nekem kedvező járatot. (Közben kiderítettem hogy Krokhus-t helyesen Crocus-nak írják.) Kisvártatva már a Crocus felé robogó vonaton csücsültem, az enyhe rázkódás és a festői táj végtelenül andalító volt, így hát hamar elszenderedtem, s már közel jártunk Crocushoz mikor újra felébredtem. Ekkor már sötétedett és bár a nap karimája még ott ragyogott nyugaton, már látni lehetett az ezernyi csillagot az égen. Sűrű pusztaságok mellett haladtunk el, bár távolban hegyek csúcsai villantak meg néha a felhők mögül. Tharyl’s-ra a sárkányra gondoltam hogy vajon találkozunk e még, de sajnos a kételyeim igen erősek voltak ezzel szemben. Pár perc múlva bejelentették hogy nemsokára megérkezünk az állomásra, ezzel a gondolataim visszaterelődtek a megbízás köré. Azon tűnődtem, hogy: „Vajon kik lesznek az útitársaim, vajon inkább barátok, vagy inkább ellenségek leszünk? Vajon miért Boobookpyook az egyetlen szó ami helyesen van leírva a megbízásban és vajon ki volt az az elvetemült marha aki Pat McGroin-t al-titkárrá nevezte ki?” – erre a végszóra megszólalt a csengő és a vonat bezördült az állomásra. Megérkeztünk.
Crocus a legterjedelmesebb és legnagyobb város Fiore-ban. Itt él a király, kinek palotája hatalmas és leírhatatlan. Ezért nem is fecsérelném rá a szót, leszálltam a vonatról és begyalogoltam. Crocus egy völgyben helyezkedik el és számos sziklás hegylánc veszi körül. A város maga lenyűgöző, virágokkal van tele minden, a házakról és az emberekről a gazdagság érzete árulkodik. Nem véletlen hogy egy kereskedő itt próbálja megtalálni a szerencséjét. Mikor megtelítettem szívemet a látvánnyal, nekiláttam megtalálni a fogadót, sajnos sikertelenül, így hát egy járókelőhöz kellett hogy forduljak.
- Elnézést uram, nem tudná megmondani hogy hol találom az Ökörfütty Fogadót? – kérdeztem, kissé megszeppenve
- Dehogynem, nincs is messze, menjen tovább egyenesen, majd forduljon jobbra és a fogadó ott lesz a második kereszteződés sarkán. – válaszolta készségesen az úr. Elköszöntem, majd követtem az utasítást és nemsokára meg is pillantottam a kicsit kopottas, de tisztára mosott cégtáblát: „Eökewrfvtty Fogadó” Beléptem, s a szokásos kocsmai hangulat fogadott amit Shirotsumeban is megszoktam. Percenként csattantak a korsók, mindenhonnan szállt a pletyka, némelyek énekeltek, némelyek daloltak és némelyek csak csendben ittak. Egy különleges jelet sem mutatott senki, így hát tanácstalanságomban újra elővettem a megbízói írást. „Ja, hogy a második emelet!” - kaptam észbe és fellépcsőztem a másodikra. Ott, miután vetettem még egy pillantást a papírra, halkan odaléptem balra a második ajtó elé. Hirtelen minden bátorságom elszállt. „Hisz ez lesz az első ilyen küldetésem” – gondoltam izgatottan. Nem halogathattam sokáig, így hát kopogtam, s mivel válasz nem jött, remegő kézzel nyúltam a kilincshez, majd kinyitottam az ajtót. A szoba kissé rendetlen volt, benne enyhe dohszag terjengett. Nem volt ott más csak egy kb velem egy idős fekete hajú srác, igen ízléses öltözékben. Sajnos, ez rólam nem igen volt elmondható, csupán egy egyszerű farmer, egy pulóver és a szőrmekabátom volt rajtam ami anno megvédett a hidegtől a Shirotsume körüli hegyekben. Szégyenkezésemmel nem élhettem igen sokáig, valamit mondanom kellett, így megköszörültem a torkom, hogy lendületet vegyek és így szóltam:
- Helló, nem tudnád megmondani jó helyen járok e? Egy megbízás miatt vagyok itt. – Erre felé nyújtottam az időközben kissé meggyűrögetett írást. Kezével visszautasítja a papírt:
- Biztos jó helyen jársz, – mondja és előhúz egy papírt ő is - ugyan ezért vagyok itt én is. - Felcsillan a szemem, majd megeresztek egy vigyort.
- Akkor hát társak leszünk - mondom és kezet nyújtok felé. - Az én nevem Shiro... Shiro Fukuboku, örvendek a szerencsének. – mosolygok.
- Tony Smith, részemről a szerencse. – rázta meg a kezemet mosolyogva. Ezután leült, amire én is leheveredtem és vártunk. Eszembe jutott még pár kósza gondolat, meg kérdés, de végül elvetettem őket és inkább csöndben maradtam. „Ráér még...” – gondoltam. Egy kis idő múlva kattant a zár, mire felcsillant a szemünk, de nem a várva várt megbízó lépett be, hanem egy nagyon csinos lány szép hosszú hajjal. Szótlan maradt, csupán bólintott felénk és mi viszonoztuk. Ő nem ült le, csak nekitámaszkodott a falnak és kisvártatva szólni készült, mikor is a zár ismételten kattant és az ajtó kitárult.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elfman
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 315
Aye! Pont : 1
Join date : 2010. Sep. 20.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Őrség!   Hétf. Márc. 12, 2012 10:25 am

Ovant és Colonellot kizárom, két hétig nem vállalhatnak új küldetést. Azt hiszem megadtam a lehetőséget a postolásra, de egy idő után én is megunom a várakozást.

Éppen csak kinyílik az ajtó, de rögtön hangorkán jön ki rajta, meg egy nyurga, fekete hajú fickó.
- Nem érdekel, keríts valakit! - üvölti hátulról a hang. - Ez a város tele van mágusokkal! Ígérhetsz nekik pénzt is akár, de jobb lenne ha olcsón dolgoznának. És intézkedj a savanyított tojás ügyében, különben kicsukatlak a céhből!!
A fickó kétségbeesetten csukja be az ajtót, és vesz észre titeket.
Idegeskedve megszólít titeket, és kétségbeesett alkudozásba kezd. Eleinte próbál mindenféle juttatásokat meg miegymást felajánlani, de semmi olyat, ami titeket érdekelne. Még megpróbál fenyegetőzni is, hogy ilyen ajánlattal bármelyik mágust leszerződtethetné, de láthatóan minden áron titeket akar felfogadni. Kemény küzdelmek árán megegyeztek fejenkénti százezer gyémántban (ha elég meggyőzőnek találom ezt a részét a postotoknak! fenntartom a jogot hogy visszamenőleg módosítsam ezt).
Éppen hogy kezet adtok a munkára, már üvölt is a kereskedő. Nyílik az ajtó, és egy kövér, aranyláncos alak jelenik meg.
- Ferret! Megvannak már azok a rohadt mágusok?
Hangját csak az akasztja el, hogy meglát titeket, és hangja azonnal mézes-mázosra vált.
- Áh, látom van itt rendes mágus is! Csupa életerős fiatal, ezt már szeretem. Ferret, látom te nem viccelsz, csak a legjobbat fogadod fel. Helyes. Helyes. Pat McGroin vagyok, a Boobookpyooki Kereskedők Céhétől. Turisztikai altitkár. Örvendek a találkozásnak, és remélem tetszeni fog Boobookpyook festői városa, a lehetőségek és sokszínű kultúra földje!
Ez a szöveg már automatikus neki, mert időnként előhozakodik vele, szóról-szóra ugyanúgy.
Némi előkészület és bájcsevej után hátramentek a fogadó udvarába, ahol már vár rátok három hintó. Körülötte úriembernek csak messziről és akkor is pár üveg erős ital után nevezhető alakok ácsorognak. Látszik hogy nem az eszükért szerződtették őket.
Pat alkatát megszégyenítő sebességgel pattan fel a középső hintóra, és Naomit behívja a saját hintójába, Shirot az első hintó bakjára és Tonyt az utolsóra. Éppen hogy felszálltok, már el is indultok, az izomagyúak pedig egykedvűen kocogni kezdenek mellettetek.

Postotok eddig tartson! Nem feltétlen kell hosszú post, de az alkut jól dolgozzátok ki!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tony Smith
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 73
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 03.
Age : 23
Tartózkodási hely : Fairy Tail céhház

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Őrség!   Vas. Márc. 18, 2012 12:24 am

Hatalmas ordibálás kíséretében egy nyurga, fekete hajú ember lépett be az ajtón. A füleim körülbelül átkozták az égieket, ritkán hallanak ilyen erőteljes ricsajt. Az egész céh nincs ilyen hangos, mint az ordibálás, ami a kint álló férfi szájából jött.
- Nem érdekel, keríts valakit! – ordítozott a nyurga fickóval – Ez a város tele van mágusokkal! Ígérhetsz nekik pénzt is akár, de jobb lenne, ha olcsón dolgoznának. És intézkedj a savanyított tojás ügyében, különben kicsukatlak a céhből! – reszketve és kétségbeesetten zárta be maga után az ajtót nyurga uraság, majd észrevett minket és meghökkent, majd lépett egyet és elkezdett beszélni.
- Ááá, kitűnő, kitűnő… Ti bizonyára a felkérés miatt jöttetek, igaz? – mondta idegesen, valószínűleg felhúzta a másik fazon kint. Mondjuk, én sem lennék különb állapotban, azzal az apró különbséggel, hogy egy Wind Blast-el kirepíteném az illető fogát, legyen annak bármilyen következménye. A kutyákkal lehet ordibálni ily’ módon, de emberrel nem.
Shiro igenlően bólintott, a leányzó társunk is jelezte, hogy ő is azért jött, végül rám került a sor.
- Még szép. Na szóval uram, miről is lenne szó pontosan? Tudja a levélből sokat nem értettünk... - igazából, ami a papíron van megértettem, de az édes kevés. Ilyen kevés információ birtokában a hülye sem kezd bele semmibe.
- Semmi nagyszabású, csupán egy egyszerű testőri feladat a hosszú és fárasztó úton, bár ti nektek, nagy mágusoknak igazán meg se kottyan… - váltott át egy kellemes hangnembe, kecsegtető, nyalizós hangsúlyokkal – de térjünk is gyorsan a tárgyra… Mint azt a kérelemben is olvashattátok, a jutalmatok igazán kifizetődő ehhez a kis semmi feladathoz képest. Eljuthattok Boobookpyook festői városába és megcsodálhatjátok minden csodáját – süket és értelmetlen, kutyákat sem érdekelt beszédét megszakította leány társunk, egy elég ingerült hangnemben:
- Oké, oké ez mind szép és jó, de engem csak az érdekel, hogy mennyit fizet! – a pasas szemei felcsillantak, de nem örömében, hanem azért mert meglepődött, és nem nagyon tudta, hogy erre mit is mondjon. Ezt alátámasztotta még az az undorító tátogás is, de a sokk után ismét visszaváltott normális, ellenben lázadó hangnembe.
- No, de ez a fizetség kedves hölgyem. Láthatja Boobookpyook gyönyörű városát… - megakadt és elkezdte dörzsölni a kezét, majd folytatta – de ha az nem elég, akkor ajánlhatunk még egyebet is, például, nagyon sok árusunknál kaphatnak kedvezményt, nem is beszélve a céh fogadóiról, amelyek kitűnő ellátást biztosítanak a céh barátainak. – mély levegőt véve, végigszaladt mindannyiunk tekintetén, majd a lányhoz szólt – Akkor… megegyeztünk kisasszony… - váltogatta pillantásait rólam Shirora és vissza – s uraim?
A lány habozás nélkül válaszolt:
- Hát…őőő… hadd gondolkodjam… - tette a nagy bölcs és gondolkodót, közben már a válasz határozottan a nyelvén volt – részemről természetesen NEM! – vitte fel a végén a hangsúlyt.
Hasonló véleménnyel voltam én is, és ezt ki is nyilvánítottam közvetetten. Ez az én módszerem, és általában bejön. Csak a lány kedvéért biztos nem fogja a jutalmat megváltoztatni…habár ki tudja.
- Uram… Szórakozzon maga a … - és ezt már nem is folytattam, annyira megsérteni már nem akartam. Nem tett nekem semmi rosszat, azt leszámítva, hogy épp átvágni készült, de azt elnéztem neki. Fogtam magam és felálltam, majd célba vettem az ajtót. Tudtam, hogy úgyis meggondolja magát és így is lett. Ahogy a kilincs felé nyúltam, elém ugrott és széttárt karjaival, teljesen ijedten, maradásra próbált bírni.
- Ne, ne, várjanak! - mondta, olyannyira ijedten, hogy már a víz is csorogni kezdett róla – Jó értem én, maguknak pénz kell… nos akkor egyezünk meg, mondjuk huszonötezer gyémántban fejenként. Természetesen a kedvezményekkel és a céh juttatásaival együtt. Ez már igazán jó ajánlat nemde bár? – NEM! Egyáltalán nem tartottam még ezt sem megfelelő ajánlatnak. Komolyan, huszonötezer gyémánttal semmire sem megyek, azokkal a kedvezményekkel meg mégúgy sem.
- Akarja, hogy folytassam az előző mondatomat? – mondtam ingerülten, egy bántó grimasszal.
- Ne vicceljen már! Ennél még a sarkon is többet kapnék! – hagyták el ezen szavák a lány száját. Shiron látszott, hogy annyira nem izgatja a pénz, de azért ő sem ilyesmire számított.
A fickó hadonászni kezdett, majd új ajánlattal állt elő. Reméltük, hogy valami jóval ezúttal.
- Jól van, jól van! Csak semmi pánik! Értem én! Nem könnyű magukkal alkudni... haha - nevetgélt idegesen - Khm.. khm.. Nos akkor legyen százezer gyémánt, se több, se kevesebb. Ennyiért már igazán elvállalhatnák! Bármelyik, még a fogadóban levő úriemberek közül is elfogadná. – engem ez igazán felhúzott, hogy egy kalap alá tett holmi gyenge átutazóban lévő emberekkel, akiknek fogalmuk sincs a harcról és a mágiáról, de mielőtt kiadtam magamból, Shiro megelőzött.
- Ők mágusok?
- Ők? Nem ők... ők nem, de bizonyára elvállalnák ennyi pénzért, hisz ez már egy kisebb vagyon! – azt hitte, hogy ezúttal meggyőz minket, de ez nem jött össze ezért idegességében egyre jobban dörzsölni és tördelni kezdte a kezét.
- Szóval inkább kockáztatják az életüket ahelyett, hogy egy kicsit többet fizessenek? - förmedtem rá - Micsoda világ... - hajtottam le fejem és elkezdtem csóválni szégyenemben, hogy ilyen emberekkel kell egy bolygón laknom. Fúj, undorító. Alávaló népség!
- No de uram... ez igazán... – próbált válaszolni kérdésemre, de Shiro félbeszakította.
- Khm.. én is szólhatok pár szót? – kérdezte forgatva a fejét és várva a válaszunkra. Én igenlően bólintottam.
- Csak nyugodtan, tudtommal szólásszabadság van... – válaszolta a lány.
- Ööö... Hát... engem személy szerint nem nagyon mozgat a fizetség... – válaszolta csöppet sem meggyőzően - dee... azt gondolom, hogy ha a csapattársaimnak erre van szükségük, mivel az életüket kockáztatják, megérdemlik, hogy rendesen kifizessék őket. - mielőtt még nyurga uraság bármit is válaszolt volna, Shiro elfordította a fejét és tette mintha ott sem lenne, bámulva a szoba sarkát.
Erre én előveszem a papírt, amin a megbízás áll és a fickó orra alá nyomom.
- Lehet, hogy percekig kínlódtam ezt a pár sort kiolvasni, de a második mondat kétség kívül azzal kezdődik, hogy a fizetés igenis kitűnő! - engedem le kezem - Nem vagyok pénzéhes disznó, de ne ilyen módon csapják be az embereket!
- Rendben van, rendben van. Győztetek. Legyen száznegyvenezer gyémánt, de többet már igazán nem adhatok és akkor el kell tekintünk a juttatásoktól is. – egye fene, amúgy sem érdekeltek ezek a bizonyos juttatások. Kezet ráztam a fickóval és kicsit megpacskoltam a vállát.
- Nos uram, ezt már szeretem. – mosolyogtam
Ahogy kezet rázunk az alkura, nyomban egy kövér, arany láncos fickó rontott be az ajtón.
- Ferret! Megvannak már azok a rohadt mágusok? – ő lehetett az, aki az előbb is ordibált kintről. Teljesen ugyan olyan erőteljes volt a hangja, de mikor minket meglátott egyből ő is mézes-mázosan kezdett el beszélni.
- Áh, látom van itt rendes mágus is! Csupa életerős fiatal, ezt már szeretem. Ferret, látom te nem viccelsz, csak a legjobbat fogadod fel. Helyes. Helyes. Pat McGroin vagyok, a Boobookpyooki Kereskedők Céhétől. Turisztikai altitkár. Örvendek a találkozásnak, és remélem tetszeni fog Boobookpyook festői városa, a lehetőségek és sokszínű kultúra földje! – amint meghallom a nevét, zsebembe nyúlok és előveszem ismét a papírt.
- Uram ezt a levelet maga írta? Csak mert hmm... írásával ellentétben elég helyesen beszél. - vágok be egy széles mosolyt.
-Ömm... én? – néz rám elpirulva - Nem nem én, akkor épp nagyon elfoglalt voltam. Valójában Ferretet kértem meg, szóval ő írta. Igaz Ferret? - vágja hátba, majd vigyorog egy nagyot. Fogai olyanok voltak, akár a csillagok. Sárgák és távol egymástól, de hála az égnek aznap nem ettem túl sokat ezért nem is volt mit kiadjak magamból a látványtól.
- Én.. uram? - hökken meg Ferret, aztán hirtelen észbe kap - Jaa igen! Igen persze, én írtam. – kezd el vigyorogni ő is.
- Értem! Akkor ha nem baj, a fizetségem egy részét szeretném befektetni helyesírási tanfolyamra magának. - kezdek el nevetni, majd odalépek a Ferret nevű fickóhoz, megveregetem a vállát - Bocsi, de aki engem megpróbál átverni az valamilyen módon mindig megissza a levét. – vágtam be egy komoly képet, de közben hallottam, hogy Naomi szakad meg a röhögéstől.
- Khm... nem szeretnék semmi jó elrontója lenni - jegyzi meg - de az idő pénz, szóval remélem mindenki készen áll az indulásra. Fogjátok a cokmókotokat és gyertek utánam! – adta ki vidáman a parancsot. Ferret nem ment utána, inkább minket udvariasan kitessékelt:
- Csak önök után! – erre én bevágok egy megnyerő egoista kacsintást és kilépek az ajtón, majd megyek amerre Pat is.
- Ó, micsoda lovagiasság! – mondta a lány.
- Sebaj, uram azért nem is volt olyan rossz az-az írás. A Boobookpyook-ot hibátlanul leírta. – mondta Shiro. Ezt a beszólásomat nem hagyhattam ki. Hátrafordultam, Ferret ijedten rámnézett.
- A fene! Az helyes volt?? - csapom arcon magam - Bocsásson meg uram, tanfolyamra befektetés visszavonva.

Ahogy mentünk le, Pat még mesélt ott számomra jelentéktelen dolgokról. Nem is figyeltem rá, csak mentem és mentem. Amikor kiértünk a fogadóból, három hintó állt ott, körbevéve gorillákkal. Nos ezt a gorilla kifejezést sem véletlenül használom. Tényleg úgy néztek ki, mint a gorillák, éppenséggel szőr nélkül. Tisztán látszott, hogy Pat emberei, gusztustalan külsővel rendelkeznek, mint a „gazdájuk”. Foguk sárgák, ruhájuk koszos és néhol szakadt, egyik kopasz, másik haja gubancos. Esküszöm valami mutánsok között éreztem magam. És még, hogy kultúra városa…
Pat a középső hintóba felszállt, majd intett lány társunknak.
- Kedves hölgyem, kérem tartson velem az úton.
Ahogy ő felszállt, Pat kidugta hatalmas fejét az ablakon és kiadta nekünk is parancsot.
- Hé, te fekete hajú srác – szólított engem – Tied a hátsó hintó. Te, másik… - nézett rá Shiro igencsak kérdőre vonóan, hogy mégis mit képzel magáról, hogy így szólítja. Persze teljesen jogosan háborodik fel. – Tied az első hintó! – mindketten elfoglaltuk helyünket a saját hintónk bakján, majd Pat jelzésére elindultunk. Azok a számomra fél-szörnyeteg emberek kocogva követtek minket. És igen, nem tévedtem… Pat szó szerint a gazdájuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 127
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 13.
Age : 21

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Őrség!   Vas. Márc. 18, 2012 12:04 pm

Egy nyurga, fekete hajó fickó lépett be az ajtón miközben a háta mögött hangosan ordibáltak vele.
- Nem érdekel, keríts valakit! Ez a város tele van mágusokkal! Ígérhetsz nekik pénzt is akár, de jobb lenne, ha olcsón dolgoznának! És intézkedj a savanyított tojás ügyében, különben kicsukatlak a céhből!
Kétségbe esett arckifejezéssel becsukta maga mögött az ajtót, majd megfordult. Kikerekedett szemét látván úgy véltem, csak akkor vehetett észre minket és valószínűleg ők voltak a megbízók is.
- Ááá, kitűnő, kitűnő... Ti bizonyára a felkérés miatt jöttetek, igaz?– kérdezte tőlünk, de a hangjában idegesség motoszkált, valószínűleg az ordibáló férfi miatt.
A szemem sarkából láttam, hogy a szőkés hajú srác bólogat, így én is vettem a fáradtságot, hogy választ adjak.
- Ja. – vetettem végül oda tompán, amit szinte még én is alig hallottam így csak bólintottam egyet.
- Még szép. Na, szóval uram, miről is lenne szó pontosan? Tudja a levélből sokat nem értettünk... – érdeklődött a fekete hajú mágus, eléggé beszédes kedvében volt, de hát valakinek csak meg kellett kérdeznie, mert igazándiból én sem értettem semmit a felkérésből, csak a bőséges jutalom miatt jöttem el.
- Semmi nagyszabású, csupán egy egyszerű testőri feladat a hosszú és fárasztó úton, bár ti nektek, nagy mágusoknak igazán meg se kottyan... - hízelgett mézes-mázos hangon- de térjünk is gyorsan a tárgyra... mint azt a kérelemben is olvashattátok, a jutalmatok igazán kifizetődő ehhez a kis semmi feladathoz képest. Eljuthattok Boobookpyook festői városába és megcsodálhatjátok minden csodáját...
- Oké, oké ez mind szép és jó, de engem csak az érdekel, hogy mennyit fizet! – vágtam rá idegesen, mert nem azért mentem el odáig, hogy megnézzek egy várost. Az van bőven a világban, miért pont ezt akartam volna látni?
A Nyurga szemei szinte szikrát hánytak, mire én is szúrós szemekkel néztem rá. Tátogott egyet, mintha mondani akart volna valamit, de következő pillanatban visszaerőltette magára a normális arckifejezést.
- No, de ez a fizetség kedves hölgyem. Láthatja Boobookpyook gyönyörű városát... – ennél a résznél egy pillanatra elhallgatott, mint aki nem tudja, mi mindent hordjon még össze. Minden esetre engem nem igazán fogott meg ezzel a „város a fizetség” dologgal, de azért hallgattam tovább a mondandóját.
- De ha az nem elég akkor ajánlhatunk még egyebet is, például, nagyon sok árusunknál kaphatnak kedvezményt, nem is beszélve a céh fogadóiról, amelyek kitűnő ellátást biztosítanak a céh barátainak. – ekkor vett egy hatalmas levegőt, mint aki nyugtatni próbálja magát és megint rám nézett.
- Akkor... Megegyeztünk kisasszony...s uraim? – nézett a fiúkra is, mire bennem teljesen felment a pumpa, hiszen ezt nevezik fizetségnek? Ha azt írják a felkérésen, hogy bőséges fizetés, akkor azt tartsák is be! Én sem vagyok az igazság és a jóság megtestesítője, de azért ekkorákat nem szoktam lódítani!
- Hát...öööö hadd gondolkodjam... – tettem az államra a kezem, mintha komolyan fontolgatnám az ajánlatot - Részemről természetesen NEM! – vágtam rá kihangsúlyozva a nem szót.
- Uram...Szórakozzon maga a... – felállt a Feketehajú srác és elindult az ajtó felé. Úgy tűnt nem csak engem idegesített fel a Nyurga.
Mielőtt végleg elhagyatta volna a szobát a fickó elé ugrott és kitárta a karjait, hogy maradásra bírja.
- Ne ne várjanak! – rimánkodott kétségbeesetten. - Jó értem én, maguknak pénz kell... Nos, akkor egyezzünk meg mondjuk huszonötezer gyémántban fejenként. Természetesen a kedvezményekkel és a céh juttatásaival együtt. Ez már igazán jó ajánlat nemde bár? – ekkor már ott tartottam, hogy lábánál fogva kilógatom az ablakon, de mégis úgy döntöttem, hogy várok, hiszen már sikerült egy keveset kialkudni tőle…
- Akarja, hogy folytassam az előző mondatomat? – nézett a Feketehajú egy bizarr grimasszal az arcán a Nyurgára, valószínűleg sértésnek szánta…
- Ne vicceljen már! Ennél még a sarkon is többet kapnék! – háborodtam fel én is, mert már eléggé ideges voltam, viszont egy kis részben élveztem is a vitát, mert soha nem kiabálhatok senkivel, azonban a mérgem most erősebb volt az élvezetnél. A Szőkehajú még mindig nem mondott semmit, csak állt, és kíváncsi arccal figyelt minket.
A Nyurga védekezőn integetett és hadonászott az előbbi kijelentések miatt, majd sietve hadarni kezdett.
- Jól van, jól van! Csak semmi pánik! Értem én! Nem könnyű magukkal alkudni...haha - nevetgélt idegesen, bár én semmi humorosat nem láttam a kialakult helyzetben.
- Khm.. khm.. Nos, akkor legyen százezer gyémánt, se több, se kevesebb. Ennyiért már igazán elvállalhatnák! Bármelyik, még a fogadóban levő úriemberek közül is elfogadná.
- Ők mágusok? – kérdezte a Szőkehajú srác.
- Ők? Nem ők... ők nem, de bizonyára elvállalnák ennyi pénzért, hisz ez már egy kisebb vagyon! – tördelte idegesen kezeit megbízónk, bár hadd ne hangsúlyozzam, hogy ez hosszabb távra nem fog jót tenni a kezeinek…
- Szóval inkább kockáztatják az életüket ahelyett, hogy egy kicsit többet fizessenek? – förmedt rá Feketehajú a fickóra.
- Micsoda világ... – megcsóválta a fejét, majd lehajtotta.
- No de uram... ez igazán... - kezdte volna a megbízó a Feketehajúnak címezve, de a másik mágus közbevágott:
- Khm.. én is szólhatok pár szót? – kérdezte kissé zavartan, és olybá tűnt a beleegyezésünket kéri.
A másik fiú bólintott.
- Csak nyugodtan, tudtommal szólásszabadság van... – és kíváncsian vártam mondandóját, ahogy a megbízó is.
- Ööö... Hát... engem személy szerint nem nagyon mozgat a fizetség... – mondta kissé zavartan, majdhogynem félénken - De... azt gondolom, hogy ha a csapattársaimnak erre van szükségük, mivel az életüket kockáztatják, megérdemlik, hogy rendesen kifizessék őket. – fejezte be mondandóját és tekintete a sarokhoz vándorolt.
Mielőtt a megbízó bármit is szólhatott volna Feketehajú elővette a megbízólevelet és a képébe nyomta.
- Lehet, hogy percekig kínlódtam ezt a pár sort kiolvasni, de a második mondat kétség kívül azzal kezdődik, hogy a fizetés igenis kitűnő! Nem vagyok pénzéhes disznó, de ne ilyen módon csapják be az embereket!
Mindeközben odasétáltam Szőkehajúhoz , mert az előbb olyan aranyos volt, hogy nem tudtam megállni, hogy ne tokonyásszam meg egy icipicit.
- Jajj de aranyos vagy! És milyen igazságos! – meghúzogattam a srác arcát… na jó, gyakorlatilag egy méteresre nyújtottam szegény gyerek arcát… Miután elengedtem szerencsétlent, hatalmas piros foltok éktelenkedtek az arcán. Megejtettem egy halk kuncogást és visszaálltam előbbi helyemre.
- Köszi… gondolom – nézett rám meglepett arccal miközben a piros arcát masszírozta. Gondolom nem számított rá, hogy valami tök idegen lány letámadja nyújtható kis arcocskáját.
- Rendben van, rendben van. Győztetek. Legyen száznegyvenezer gyémánt, de többet már igazán nem adhatok, és akkor el kell tekintsünk a juttatásoktól is. - mondta lemondóan a Nyurga.
Az előbbi nyúzás áldozatom rábólintott, így hát én is beleegyeztem a dologba.
- Nos uram, ezt már szeretem. - rázott kezet vele a fekete hajú legényke, miközben másik kezével a Nyurga vállát ütögette. Az illető meglepettnek látszott, valószínűleg nem várta, hogy egy-kettőre ilyen barátságos lesz a srác.
Éppen hogy kezet adtunk a munkára, hangos üvöltözés közepette kinyílt az ajtó, és egy kövér, aranyláncos alak lépett be rajta.
- Ferret! Megvannak már azok a rohadt mágusok? – kérdezte mérgesen, miközben a nyála mindent beborított egy méteres távolságban, így észrevétlenül hátrálni kezdtem.
Ferret válaszolni sem tudott, mert a kövér disznó észrevett bennünket és egyből mézes mázos hangnemben nyáladzani kezdett nekünk.
- Áh, látom, van itt rendes mágus is! Csupa életerős fiatal, ezt már szeretem. Ferret, látom, te nem viccelsz, csak a legjobbat fogadod fel. Helyes. Helyes. Pat McGroin vagyok, a Boobookpyooki Kereskedők Céhétől. Turisztikai altitkár. Örvendek a találkozásnak, és remélem tetszeni fog Boobookpyook festői városa, a lehetőségek és sokszínű kultúra földje!
- Uram ezt a levelet maga írta? Csak, mert hmm... írásával ellentétben elég helyesen beszél. – mutatta a papírt és vigyorgott a Feketehajú, amin én is jót röhögtem magamban. Egy kis oltás nem ártott az egyénnek, legalább nem lesz akkora pofája legközelebb.
-Ömm... én? - zavartan félrenézett, valószínűleg azon gondolkodott, hogy milyen hazugságot vágjon be nekünk. - Nem nem én, akkor épp nagyon elfoglalt voltam. Valójában Ferretet kértem meg, szóval ő írta. Igaz Ferret? - vágta hátba őt, majd a nagy melák elvigyorogta magát. Én ott akartam fejbe lőni magam… Életem leggusztustalanabb látványa volt a tintapaca fogsora… Szinte az egész sárga színben pompázott, kivétel persze az a pár fog, amik feketék tündököltek. Abban a pillanatban még azon sem lepődtem volna meg, ha egy giliszta mászik ki a szájából.
- Én.. uram? - hökkent meg Ferret - Jaa igen! Igen persze, én írtam. – vigyorgott ő is, de a homlokára volt írva, hogy hazudik.
- Értem! Akkor, ha nem baj, a fizetségem egy részét szeretném befektetni helyesírási tanfolyamra magának. – kezdett el nevetni a Feketehajú, majd odalépett Ferrethez és megveregette a hátát. - Bocsi, de aki engem megpróbál átverni az valamilyen módon mindig megissza a levét.
Ferret mosolyt erőltetett az arcára és bólogatni kezdett. Nekem itt szakadt meg a komolysággal a kapcsolatom és hangos röhögésbe kezdtem. A szőke is mosolygott mögöttem, de úgy tűnt, neki jobb volt az önuralma, mint nekem.
- Khm... nem szeretnék semmi jó elrontója lenni – jegyezte meg, amit gondolom nekem mondott - de az idő pénz, szóval remélem mindenki készen áll az indulásra. Fogjátok a cókmókotokat és gyertek utánam! - rikkantotta vidáman, majd kimasírozott az ajtón.
Ferret megállt az ajtó mellett és utat engedett nekünk.
- Csak önök után! – mondta udvariasan.
Feketehajú kacsintott egyet Ferretre, majd egy pillanatra én is megálltam előtte.
- Ó, micsoda lovagiasság! – pukedliztem neki majd mosolyogva kimentem az ajtón.
- Sebaj, uram azért nem is volt olyan rossz az-az írás. A Boobookpyook-ot hibátlanul leírta. –vigasztalta a másik mágus Ferretet, mire a Feketehajú nagy lendülettel megfordult.
- A fene! Az helyes volt? – csapta arcon magát - Bocsásson meg uram, tanfolyamra befektetés visszavonva.
Ezen megint röhöghetnékem támadt, de visszafogtam magam és csak egy halk kuncogást engedtem meg magamnak.

Pat mindvégig lökte a rizsát a folyosón, a lépcsőn csak az volt a szerencsém, hogy megtanultam „kikapcsolni” a füleim, mert néha Nati barátnőm is szörnyen az agyamra ment, és ezzel védekeztem ellene. Így fogalmam sem volt mi a fenét hordott össze a pali, csak a fogadó udvarában kaptam észbe, amikor is megálltunk az ott parkoló három hintó mellett.
Izomagyú fickók sorakoztak a hintók mellet, bamba képpel bámultak előre a semmibe. Komolyan mondom, kész chippendale fiúk voltak! … Leszámítva hogy olyan volt a fejük, mintha egy ló vécének nézte volna őket, majd szatírkodásért jól meg is rugdosta volna őket. De az izom megvolt! Valószínűleg csak azért fogadták fel őket, ha az eszükért nem is.
Pat felugrott a középső hintóra és a kezét nyújtotta felém.
- Kedves hölgyem, kérem, tartson velem, az úton – kirázott a hideg a szavak hallatán, de nem volt mit tenni, beszálltam mellé. A másik két fiút is külön hintókba ültették. Amint beszállt mindenki a maga furgonjába Pat kihajolt az ablakon és elordította magát.
- Hé, te fekete hajú srác! Tied a hátsó hintó! Te, másik, tied az első hintó! – visszataszító egy hapsi volt, úgy beszélt a másik két fiúval, mint a kutyákkal. És egyáltalán hogy merészelte Feketehajút feketehajúnak hívni? Ez nem ér!!! Én neveztem el őket Szőkehajúnak és Feketehajúnak! Tolvaj szarka!
Pat jelzésére elindultak a hintók és a kigyúrt állatok unott pofával kocogni kezdtek mellettünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiro Fukuboku
Sárkányölő
Sárkányölő
avatar

Hozzászólások száma : 39
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Feb. 15.
Age : 24
Tartózkodási hely : Bp

Karakter információ
Céh: -
Szint: 1
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Őrség!   Hétf. Márc. 19, 2012 10:17 pm

Olyan hangorkán jött be rajta, hogy azt se lehetett tudni, hogy attól nyílt ki az ajtó, vagy az a nyurga, fekete hajú alak nyitotta ki, aki belépett azon.
- Nem érdekel, keríts valakit! - rikácsolta hátulról a hang. - Ez a város tele van mágusokkal! Ígérhetsz nekik pénzt is akár, de jobb lenne, ha olcsón dolgoznának. És intézkedj a savanyított tojás ügyében, különben kicsukatlak a céhből!
A fickó kétségbeesetten és kissé reszketve becsukta az ajtót, aztán felpillantott ránk. Egy pillanatra meglepődött, majd észbe kapott, kihúzta magát és így szólt:
- Ááá, kitűnő, kitűnő… Ti bizonyára a felkérés miatt jöttetek, igaz? – mondta, nem kevés idegességgel a hangjában. Én bólogatni kezdtem, majd kisvártatva a leány helyeslő válaszát is meghallottam, végül Tony is megszólalt:
- Még szép. Na szóval uram, miről is lenne szó pontosan? Tudja a levélből sokat nem értettünk…
- Semmi nagyszabású, csupán egy egyszerű testőri feladat a hosszú és fárasztó úton, bár ti nektek, nagy mágusoknak igazán meg se kottyan… - szólt mézes-mázos hangon - de térjünk is gyorsan a tárgyra… Mint azt a kérelemben is olvashattátok, a jutalmatok igazán kifizetődő ehhez a kis semmi feladathoz képest. Eljuthattok Boobookpyook festői városába és megcsodálhatjátok minden csodáját… - szava-folyása abbamaradt, mert hirtelen, egy csipetnyi ingerültséggel a hangjában, lány-csapattársunk felszólalt:
- Oké, oké ez mind szép és jó, de engem csak az érdekel, hogy mennyit fizet! – mondta csilingelő hangon. A különös alak szemei szikrákat szórtak egy pillanatra és tátogott egyet, de gyorsan visszaváltott udvarias, kissé fellengzős stílusába, majd így szólt:
- No, de ez a fizetség kedves hölgyem. Láthatja Boobookpyook gyönyörű városát… - elakadt egy pillanatra, majd folytatta, - de ha az nem elég, akkor ajánlhatunk még egyebet is, például, nagyon sok árusunknál kaphatnak kedvezményt, nem is beszélve a céh fogadóiról, amelyek kitűnő ellátást biztosítanak a céh barátainak. - levegőt vesz majd zavartan, megkérdezte – Akkor… megegyeztünk kisasszony… s uraim? – a lány azonnal megszólalt:
- Hát… őőő… hadd gondolkodjam… - Úgy tett, mintha elgondolkodna - részemről természetesen NEM! – felelte nagy hévvel. Én kissé zavartan, kissé tanácstalanul Tony-ra pillantottam, mire ő felpattant.
- Uram… Szórakozzon maga a… - kezdte, de látszott hogy felháborodásában a megfelelő szót sem találta, bár lehet, hogy csak nem akarta feltétlenül kimondani. Mindenesetre miután felállt, az ajtó felé indult, látszott hogy részéről befejezte az itt tartózkodást. Valószínű, hogy el is hagyta volna a szobát nyomban, ha a fickó az ajtó elé nem ugrik és tárja szét a karjait, maradásra bírván őt.
- Ne ne várjanak! - mondta kétségbeesetten - Jó értem én, maguknak pénz kell… nos akkor egyezzünk, meg mondjuk huszonötezer gyémántban fejenként. Természetesen a kedvezményekkel és a céh juttatásaival együtt. Ez már igazán jó ajánlat nemde bár? - rágta idegesen az ajkait.
- Akarja, hogy folytassam az előző mondatomat? – mondta Tony ingerülten, egy igen érdekes grimasszal, amit bizonyára mérhetetlenül bántónak szánt.
- Ne vicceljen már! Ennél még a sarkon is többet kapnék! – hangzott fel, ugyancsak ingerült hangnemben. Én szótlan maradtam, tekintve, hogy nem értek túlzottan a pénzhez, ráadásul sose vonzott igazán, úgy éreztem, hogy ezt inkább a másik kettőre bízom. Igaz viszont, hogy a szobában növekvő feszültség már engem sem kímélt meg túlzottan. A különös fickó védekezőn integetett és hadonászott, majd sietve hadarni kezdett:
- Jól van, jól van! Csak semmi pánik! Értem én! Nem könnyű magukkal alkudni... haha - nevetgélt idegesen - Khm.. khm.. Nos akkor legyen százezer gyémánt, se több, se kevesebb. Ennyiért már igazán elvállalhatnák! Bármelyik, még a fogadóban levő úriemberek közül is elfogadná.
- Ők mágusok? - bukott ki belőlem a kérdés
- Ők? Nem ők... ők nem, de bizonyára elvállalnák ennyi pénzért, hisz ez már egy kisebb vagyon! - válaszolta a fekete hajú és idegesen tördelni kezdte a kezét.
- Szóval inkább kockáztatják az életüket ahelyett, hogy egy kicsit többet fizessenek? – förmedt rá a szerencsétlenre Tony - Micsoda világ... – jegyezte még meg és csóválni kezdte a fejét.
- No de uram... ez igazán... - kezdte volna a felbérlőnk Tony-nak címezve, de mivel a beszélgetés kezdett elég rossz irányba elmenni, úgy éreztem közbe kell vágni:
- Khm.. én is szólhatok pár szót? - kérdeztem meg kissé zavartan és beleegyezésre várva körbenéztem. Tony csupán bólintott, a nyurga emberke csupán várakozóan bámult, míg leány társunk kedvesen megjegyezte hogy:
- Csak nyugodtan, tudtommal szólásszabadság van... – Erre immár picit magabiztosabban mély levegőt vettem és belekezdtem:
- Ööö... Hát... engem személy szerint nem nagyon mozgat a fizetség... - mondtam zavartan - dee... azt gondolom hogy ha a csapattársaimnak erre van szükségük, mivel az életüket kockáztatják, megérdemlik, hogy rendesen kifizessék őket. - fejeztem be a monológom, majd gyorsan elkezdem vizsgálni a sarokban levő pókhálót. A mondandómra válaszul, akart volna még mondani valamit a fickó, de Tony elővette a papírt, amin a megbízás áll és magabiztosan a fickó orra alá nyomta:
- Lehet, hogy percekig kínlódtam ezt a pár sort kiolvasni, de a második mondat kétség kívül azzal kezdődik, hogy a fizetés igenis kitűnő! – Még mondott valamit de arra már nem figyelhettem, mert miután elmondtam a véleményemet a csinos csapattársunk felpattant, odajött hozzám és szó szerint megnyúzott. Ez annyira meglepett hogy reagálni sem tudtam, még azt is alig fogtam fel hogy azt mondja milyen aranyos vagyok és milyen igazságos. Én? Mint aranyos? Sosem gondoltam magamra mint valami aranyos dologra úgyhogy erre igencsak elpirulhattam. Az hogy igazságosnak nevezett, büszkeséggel töltött el, hisz tényleg igyekeztem az lenni, Tharyl’s is így tanított. Mielőtt továbbállt még meghúzogatta az arcomat, amit bár kedvesnek szánt, nem volt túl kellemes. Teljesen meglepetten dörzsölgettem az arcom, s azt hiszem megköszöntem neki a dolgot, bár akkor még nagyon nagy zavarban voltam hogy emlékezzek arra hogy pontosan mit is mondtam. Mire felocsúdtam ebből az egészből, már beszélni is kezdett a nyurga fickó, így nem is hallottam az elejét, de azért a lényeget igen.
- Rendben van, rendben van. Győztetek. Legyen száznegyvenezer gyémánt, de többet már igazán nem adhatok és akkor el kell tekintünk a juttatásoktól is. - mondta lemondóan. Szerintem, bárki bármit mond, ez már tényleg jó ajánlat, úgyhogy rábólintottam s előbbi kínzómesterem szintúgy így tett. Tony-n volt a sor hogy áldását adja a feladatra és ő így is tett:
- Nos uram, ezt már szeretem. – rázott kezet emberünkkel és megveregette a vállát. Én jót nevettem magamban a hirtelen beállt személyiségváltozáson, de olybá tűnik nem csak rajtam hagyott nyomot, mert emberünknek szintúgy leesett az álla a dologtól. Aztán mire felfogta mi is történt, elmosolyodott. Ennek a pillanatában már nyílt is az ajtó és az előbbi hangtornádó forrása lépett be rajta. Egy kövér, testes alak aki nyilvánvalóan többet adott a csecsebecsékre, mint a higiéniára, ugyanis a nyakában levő vaskos aranylánc csillogása szöges ellentétben állt a bőre ápoltságával. Elemzésem persze csak egy pillanatig tarthatott, hiszen körülbelül ugyanabban a hangnemben rögtön fel is szólalt:
- Ferret! Megvannak már azok a rohadt mágusok? – kérdi, egy adag nyálat szétküldve a szobában s mintha a lánytársunk hátrálási manőverbe is kezdett volna emiatt, amiért gondolom senki sem hibáztathatta. A kövér fickó, vélhetően a fő megbízónk, mikor meglátott minket azonnal átváltott abba a stílusba amit már korábban az alárendeltjétől hallottunk és így szólt:
- Áh, látom van itt rendes mágus is! Csupa életerős fiatal, ezt már szeretem. Ferret, látom te nem viccelsz, csak a legjobbat fogadod fel. Helyes. Helyes. Pat McGroin vagyok, a Boobookpyooki Kereskedők Céhétől. Turisztikai al-titkár. Örvendek a találkozásnak, és remélem tetszeni fog Boobookpyook festői városa, a lehetőségek és sokszínű kultúra földje! – Hát majd kíváncsi leszek milyen is az a város, de mivel fontos mondanivalóm nem volt, csöndben maradtam. Velem ellentétben, Tony azonnal kapott az alkalmon.
- Uram ezt a levelet maga írta? Csak mert hmm... írásával ellentétben elég helyesen beszél. – mondja egy széles, kissé gunyoros mosollyal.
- Ömm... én? – hökkent meg Pat, majd egy pillanatra tanácstalanul elnézett - Nem nem én, akkor épp nagyon elfoglalt voltam. Valójában Ferretet kértem meg, szóval ő írta. Igaz Ferret? - vágta hátba, majd vigyorgott egy nagyot. Fogai hűen tükrözték a már fentebb leírt álláspontomat.
- Én.. uram? - lepődött meg Ferret - Jaa igen! Igen persze, én írtam. – vigyorodott el ő is, de úgy hiszem nem volt túl őszinte.
- Értem! Akkor ha nem baj, a fizetségem egy részét szeretném befektetni helyesírási tanfolyamra magának. – kezd el nevetni Tony, majd ismételten megütögeti Ferret vállát - Bocsi, de aki engem megpróbál átverni az valamilyen módon mindig megissza a levét. – Ferret erre csak bólogatni tudott a leány mellettem elkezdett röhögni s még én is megengedtem egy mosolyt magamnak. Kisvártatva Pat hangja szakítja meg a szituációt:
- Khm... nem szeretnék semmi jó elrontója lenni - jegyezte meg - de az idő pénz, szóval remélem mindenki készen áll az indulásra. Fogjátok a cokmókotokat és gyertek utánam! - rikkantotta vidáman, majd kibotorkált a helységből és a fogadórésszel ellentétes irányban elindult. Ferret nem indult utána, helyette félreállt és előreengedett minket. Tony kacsintott, majd lelépett. A leány pukedlizett, értékelte Ferret lovagiasságát, majd Tony után indult. Én, mielőtt kiléptem volna, odafordultam Ferrethez.
- Sebaj, uram azért nem is volt olyan rossz az-az írás. A Boobookpyook-ot hibátlanul leírta. – mondom neki, igaz, a kegyelemdöfést nem ez adta, hanem amikor Tony hátrafordult és felkiáltott:
- A fene! Az helyes volt?? – szándékosan arcon csapja magát - Bocsásson meg uram, tanfolyamra befektetés visszavonva. - Ezután semmi érdekes nem történt, Pat mesélt még valamit az útról, de semmi olyat ami fontos lehetett volna, inkább csak Boobookpyook nevű „festői” városát fényezgette. Szép lassan leértünk a fogadó udvarába, ahol már várt három, kissé régi, de viszonylag jó állapotban levő hintó. Körülötte nagy, majomszerű alakok álltak, először azt hittem róluk hogy vulcanok, pont olyanok mint amilyennel harcoltam régen, aztán rájöttem hogy emberek, csupán az intelligenciájuk nem volt túl megnyerő. Valószínűleg nem számíthatunk rájuk egy olyan ütközetben ahol gondolkodni is kell. A hintókhoz közelebb érve, Pat felpattan a középsőre és leánytársunkat is magával hívja. Ezzel nem túlzottan értettem egyet, pláne, látva a lány tartózkodást a dologtól, de elfogadta így én is beletörődtem, csak baj ne legyen. Minket Tony-val felparancsolt az első, illetve a második hintóra, megjegyzem hogy nem éppen a legnagyobb kedvességgel tette ezt. Persze nem ez volt a megfelelő pillanat hogy bárki belekössön, ezt bizonyára Tony is észrevette, így egyikünk sem szólt, teljesítettük a kérést. Alighogy felszálltunk, már el is indultunk és Pat csatlósai követtek minket. Úgy hiszem érdekes kaland elé nézünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elfman
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 315
Aye! Pont : 1
Join date : 2010. Sep. 20.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Őrség!   Szer. Márc. 21, 2012 8:04 pm

Az út összesen egy hétig tart, sok különösebb nem történik veletek, leszámítva egy kissé izzasztó banditatámadást, de ezt sikeresen legyőzitek (nem is kell különösebben részleteznetek ha nem akarjátok). Ezen az egyetlen incidensen kívül unalmasan telik az út, még Naominak is, ugyanis a kezdeti lelkesedés után Pat láthatóan zavarban van, és néhány bebukott ajánlattétel után semleges témákról beszél csak, azt se sűrűn.
Postotok lényege ott kezdődjön hogy Boobookpyook közelében jártok. Utastársaitok mélyeket sóhajtoznak, és egyre jobban vigyorognak ahogy közeledtek a városhoz. Ez felettébb érthetetlen lehet, mert irgalmatlan bűz kezdi belakni magát orrotokba, és hamarosan meg is látjátok a forrását.
A "város" messziről leginkább egy kéthetes kutyatetemre hasonlít, amire egy arra járó óriásmadár elvégezte a dolgát. Na nem mintha szó szerint végtermék borítaná a várost, de az építészeti összhatás arra hajaz. Középen egy folyó szeli ketté a várost, de nem is annyira folyik mint csusszan medrében, amit jól magyaráz a sárga szín és hogy egy tucat ember épp egy folyami hajót igyekeznek kiásni belőle. A forróságban láthatóan gőzölög az egész.
A szag olyan lehengerlő hogy negyed óra szenvedés után agyatok megtagadja bárminemű felismerését, bár ha kifejezetten koncentráltok rá még mindig érezhetitek (megj.: amíg Boobookpyookban vagytok mindennemű szaglással kapcsolatos képesség és mágia hatástalan).
Valahogy sikerül addig túlélnetek, amíg a hintók begördülnek Boobookpyook egy előkelőbb negyedébe (nem sokkal jobb környék mint a többi, csak itt már nincs annyi hajléktalan és koldus). Könnyes búcsú után, amire a szag is rásegít, nagy jajveszékelés közepette megkapjátok a fejenként 140.000 gyémántot, és isten véletek, már mehettek is hazafelé. Postotok eddig tartson!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naomi
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 127
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 13.
Age : 21

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Őrség!   Vas. Ápr. 01, 2012 8:17 pm

Körülbelül egy hét telhetett el az utazással, ha nem több, mert az unalmas napok teljesen egybefolytak számomra. Egy kicsit izgalmasabb küldetésre számítottam eleinte, de a legérdekesebb esemény csak egy banditatámadás volt, amit zökkenőmentesen elhárítottunk. Pat kissé idegesnek tűnt, vagy talán izgatott volt valami miatt, de én inkább az ablakon át vizslattam a környéket.
- Mit szólnál hozzá, ha… - motyogta zavartan – Ha…
- Nem. – vágtam a szavába gorombán, mert nem érdekeltek az ajánlatai, sőt az volt az érzésem, hogy még csak nem is üzleti ajánlatot akart tenni. Néhány ugyanilyen leoltott próbálkozás után befogta a száját és nem kezdett bele több ilyen dumába. Néha-néha megejtett pár fölösleges megjegyzést az időről, az égről, a csodálatos lovakról, blaaa-blaa és további ilyen dolgokról, amik abban a helyzetben egy csöppet sem érdekeltek.
Egyre melegebb lett ahogy haladtunk előre, majd az izomagyúak arcára kiült egy-egy megkönnyebbült vigyor. Ekkor már nekem is feltűnt, hogy közeledünk egy városhoz, és kihajoltam az ablakon, hogy jobban szemügyre vehessem. Abban a pillanatban mikor kihajoltam, kábultan zuhantam vissza az ülésre. Leginkább egy rothadó borz, egy hat hetes tonhalas szendvics, és egy fél éve levetetlen zokni összeturmixolt „parfümjére” emlékeztető szag csapta meg az orrom. Ahogy közeledtünk a városhoz, nagy örömömre a szag is egyre erősödött. A kezeimet az orromra tapasztottam, és igyekeztem a lehető legritkábban levegőt venni. Ezzel a módszerrel sikerült visszatértem a jelenbe és alaposabban megvizsgáltam a közelgő várost. Egy hatalmas trágyadombot láttam magam előtt, amit megspékeltek egy kis tyúkürülékkel. Kicsit közelebb érve el kellett fogadnom az épületek láttán, hogy az tényleg egy város akar lenni… de csak akar…
A Boobookpyook városát egy hosszú meder szelte ketté, amiben egy sárgás folyadék küzdött a továbbjutásért, ami egyébként sem lehetett egyszerű feladat, de még egy hajó, és egy csapat ember is akadályt állítottak neki. A hely szinte sistergett a forróságban, ami már szinte rám is igaz volt, nem beszélve a halálos bűzről ami nem akart szűnni. A sok koldus és hajléktalan az árnyékosabb helyeken fetrengtek, párnának használva a sok helyen szétterülő szemetet.
Mi még mindig mentünk, de én már teljesen magamon kívül voltam a mérgesgáz és a város gyönyörű összhatása miatt. A hintó egyszer csak megállt, mire én is feleszméltem. A városrészen ahol megálltak a hintók kicsivel kevesebb volt a hulladék és a koldus.
- Köszönöm a szolgálatait kisasszony! – fordult felém Pat, mire kicsit megörültem, mert ez azt jelentette, hogy vége a küldetésnek!
Megtudhatnám a becses nevét? – mosolygott rám, mire egyesével az össze szőrszál égnek meredt a hátamon. Visszataszítóan játszott az úriember szerepét...
- Naomihh! – mondtam végül kissé fuldoklósan, hogy minél kevesebb levegőt szívjak be.
- Nos, remélem még találkozunk Naomi kisasszony! Addig is viszlát! – kacsintott rám, és átadta nekem az ígért fizetséget.
- Arra ne számítson! Soha viszont nem látásra! – válaszoltam neki kedvesen, majd villámgyorsan kiugrottam a járműből. Teljesen könnybe lábadt a szemem, de elindultam, hogy minél hamarabb eltűnjek erről a helyről. A másik két mágushoz se mentem oda elköszönni, bár kicsit sajnáltam, hogy a nevüket sem tudtam meg, de úgy éreztem, hogy az éltem itt nagy veszélyben van... Mosolyogva intettem mindkettejüknek, mire ők is visszaintegettek, majd nagy és gyors léptekkel elindultam abba az irányba amerről jöttünk, hogy megmentsem az irhám a fulladásos haláltól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiro Fukuboku
Sárkányölő
Sárkányölő
avatar

Hozzászólások száma : 39
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Feb. 15.
Age : 24
Tartózkodási hely : Bp

Karakter információ
Céh: -
Szint: 1
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Őrség!   Pént. Ápr. 06, 2012 5:37 pm

Az út bár nem volt hosszú, a végtelen unalom miatt eléggé fárasztó volt, még az a rajtaütés se javított sokat rajta, amit pár kétes kinézetű martalóc próbált megvalósítani, mikor is épp egy erdőben haladtunk át. Hozzátenném, hogy ránk, mint képzett mágusokra igazából nem is volt szükség, mert az igencsak megtermett kísérőink már el is kapták őket mielőtt mi bármit is tehettünk volna. Két perc további harc után megfutamodtak, mi meg haladtunk tovább komótos tempónkban. Sajnos helyzetünkből kiindulva nem volt sok lehetőségünk beszélgetni, megállni sem sűrűn álltunk meg mert Pat és társai siettek. Így hát csak elüldögéltem a bakon és kémleltem a tájat, ami meg kell hagyni nagyon szép volt. Áthaladtunk egy csobogó forrással zajos erdőn, egy zsenge füves legelőn ahol birkák töltötték jól megszokott napirendjüket és egyszer egy vörös sziklás, kavicsos dombvidéken is. Egyik nap ahogy lustán vizslattam a tájat, kisvártatva izgalom fokozódott körülöttem tagbaszakadt kísérőim között. Ahogy felnéztem valamiféle várost véltem kirajzolódni a távolban. Hát nem mondhatni hogy túl ízlésesen volt felépítve de ezt még meghagytam annyiban, viszont amikor megéreztem hogy miféle szag áramlik ki abból a pöcegödörből, akkor erősen émelyegni kezdtem. Mialatt közeledtünk többször is kis híján lefordultam a szekérről és nem a zökkenések miatt. Egyre kisebb levegőcskéket vettem de sokat nem segített, így hát hátrahanyatlottam a kocsi falának és azt kívántam hogy legyünk már túl ezen az egészen. Egy kis idő múlva, bár a kábultság megmaradt, a gyomrom megnyugodott és a szag is valamelyest elviselhetőbbé vált, (valószínűleg a megszokástól) így nyílt alkalmam szemügyre venni a „várost”. Megállapítottam hogy pont ugyanolyan mint amilyennek a levélben ígérték, csak éppen ők pont az ellenkezőjét értik a „kultúra”, a „higiénia” és a „sokszínűség” szavak alatt. A település televolt szegényekkel, koldusokkal, a keskeny és pecsétes utcákon kis dombokban állt a szemét, a házak össze vissza dőltek és a faluk repedésekkel volt tele. A városon valamikor folyó haladhatott át, de amaz mostanra már csak egy ürülékkel és sárga trutyival eltömődött árok maradt. Egy évnek tűnő idő után végre begördültünk egy, a város valamivel normálisabb részébe és a kocsik megálltak, mire megint csak kis híján leestem, épp ezért, mielőtt leszálltam volna kicsit erőt gyűjtöttem még, hogy valahogy túl élhessem Boobookpyook bűzét és közben hallottam ahogy mögöttem Pat megköszönte a leánytársunk segítségét. Erre én is letámolyogtam a bakról, kihúztam magam, közben mosolyt erőltettem az arcomra és visszaintegettem a lánynak, majd várakozóan Pat felé léptem párat, mire ő morgott valamit és odadobott egy erszényt. Ezután biccentettem Tony felé, aki eközben a Ferret nevű fickóval diskurált és leléptem valamerre arra az irányba amerről jöttünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tony Smith
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 73
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 03.
Age : 23
Tartózkodási hely : Fairy Tail céhház

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Őrség!   Pént. Ápr. 06, 2012 7:46 pm

A Pat féle karaván kíséretével eltöltött egy hét volt a legunalmasabb időszak, amit csak életemben átéltem. A leg izgalmasabb az volt, amikor az egyik melák, amelyik a mi hintónk mellett kocogott megbotlott és jól beverte a fejét. Ezen nevettem is jókat, bár attól fogva egész végig a fickó csúnyán nézett rám, de nem mintha érdekelt volna. Igaz, egyik nap valami nagyon gyenge fazonok letámadtak minket és azért is nem ezt említettem a hét fénypontjának, mert mi hárman, mint felbérelt mágusok annyit sem csináltunk, mint például Pat, vagy a semmi harci képességekkel rendelkező kocsisok. Ők legalább féltek, habár nem tudom mitől mert a melákok elverték a támadókat percek alatt. Ez az egész akció egy erdőben történt. Ami nagyon nem tetszett az úton az az volt, hogy épp amikor a legszebb helyen haladtunk át, Ferretet elővette a horkolás, és ez számomra igencsak nagy baj volt mert abban a kocsiban volt, amelyiknek tetején ültem én. Sajnos két társammal nem volt alkalmam kommunikálni és persze jobban megismerkedni, mert megbízónk sietett így még csak megállás sem volt.
Ahogy haladtunk, a hőmérséklet egyre csak növekedett és növekedett. A melákok retkes és izzadt arcára vigyor kerekedett, sóhajtozni kezdtek, ugyan így a mellettem ülő kocsis is.
- Ezek minek örülnek ennyire? – mondtam fennhangon, amikor Ferret kidugta a fejét a hintó ablakán.
- Hát nem látja?! – mondta meglepődve, ekkor egy szörnyű bűz csapta meg az orrom.
- He? Mit? – ahogy előre néztem, elém tárul a legocsmányabban felépített város, amit valaha láttam – Na jó most már lákhkh… - köhögtem – látom…De, érzem is! – kiáltottam.
- Mi van? Én nem érzek semmit… Mit érez maga?
- Hogy a fenében nem lehet érezni ezt a borzasztó, banán… akarom mondani mindent rothasztó szagot?! – förmedtem rá
- Ez? Hiszen ez vanília és levendula keveréke, egy csipetnyi aloe vera-val… Legalábbis szerintem… - mondta. Azt hittem tréfálkozik, de látszott rajta, hogy ezt teljesen komolyan mondja.
- Istenem, ennyi marhát… - mondtam miközben az ég felé néztem, egy kis szellőt idézve fejem köré, ami odébb vitte kicsit a szagot. Teljesen nem lehetett ilyen erős szagot megszüntetni, de jobb volt, mint a semmi.
Ahogy beértünk a városba majdnem összehánytam magam, de nem csak a szagtól, hanem a látványtól is. Az utcák tele voltak koldusokkal és hajléktalanokkal, akik körül úgy szálldogáltak a legyek, ahogy még az egyhónapos dög körül sem. A várost egy folyó szelte át, de hát az sem volt nevezhető folyónak, mert ami benne volt, az minden volt csak nem víz. Sárga és kocsonyás folyadék, forró volt, gőzölgött. Pfuj, ez már a gusztustalanság netovábbját képezte. Ami megtetőzte a dolgot, az az volt, hogy ebben a…a fogalmam sincs miben emberek voltak! Egy hajót próbáltak kihúzni, ami benne ragadt. Ott helyben szidtam azt a percet és másodpercet, amikor kiejtettem a számon azt, hogy beleegyezek a 140.000 gyémántos fizetésért. Ha tudtam volna, legalább 500.000 alá nem is engedtem volna.
Lassan begördültünk a város egy kevésbé higiéniátlan zugába, ahol hála az égnek már egy fokocskával elviselhetőbb szag volt, bár még mindig ott kopogtatta a gyomorszájamat a nemrég megevett ennivaló. Nagyon próbált kijönni, de volt bennem annyi önkontroll és eme állatok által istenített város felé annyi tisztelet, hogy nem piszkítom be. Mondjuk lehet, hogy a kiokádott adagnak finomabb illata lett volna, mint a város alap szagának. Amikor megállt a hintó, majdnem leszédültem róla, de hála a kocsisnak ez nem történt meg, mert megfogott. A hintóból kiszállt Ferret és megigazítva ruháját, majd zsebébe nyúlva egy tarisznyát szedett ki, amit felhajított nekem.
- Köszönjük a kíséretet. Itt a 140.000 gyémánt, ahogy azt kikövetelték. – mondta mogorván.
Közben a lány társunk ment el pár méterrel arrébb, gyors tempóban a város kijárata felé. Intett, én vissza neki, majd leugrottam Ferret mellé.
- Ezt most komolyan mondja?! Hol van itt a kultúra, a higénia, a műveltség?! – mondtam egyre jobban emelve hangomat. Engem nagyon nehéz felhúzni, de ezek kihozták belőlem.
- Hogy mi? Ez itt mind a megtestesült műveltség! Ez itt Boobookypook! – mondta majd sarkon fordult és elindult lassan.
- Hé! – kiáltottam rá, de közben arréb épp Shiro ment el, kinek ugyan úgy, mint Naominak intettem, ő meg vissza.
- Ige~n? – mondta, már-már egyre idegesítőbb hangon. Az a csúnya vigyor az arcán, nagyon bosszantott, jött is, hogy behúzzak kettőt a fickónál, de inkább nem tettem, mert a pénzből, amit kaptam fizethettem is volna a maradék két-három fogát, ami még megvolt.
- Áhh…Tudja mit? Semmi! - sóhajtottam, majd elindultam én is mérgesen a kijárat felé. A másik két mágust már csak távolról láttam, mert elég nagy léptekkel haladtak előre. Én lassan haladtam, mert közben matattam a táskámban valami rongy után, amivel eltakarhatom az orrom és a szám, hátha leszűri egy kicsit ezt a szagot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elfman
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 315
Aye! Pont : 1
Join date : 2010. Sep. 20.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Őrség!   Szer. Ápr. 18, 2012 10:34 am

Mindannyian elindultok a helyes irányba, de a főút hamar elkeskenyedik, és sikátorokká korcsosul. Szerencsére az orrotok már megszokta a bűzt, és addig nem is érzitek amíg nem koncentráltok rá konkrétan.
Sajnos a sikátorok kibogozhatatlan labirintusában igen rusnyán eltévedtek, és fogalmatok sincs hogy merre jártok, ezért meglepő lehet, hogy az egyik kereszteződésnél egymásba szaladtok. Akár beszélhettek is egymással.
Amíg nem figyeltek, az árnyak és szemétkupacok közül öt fickó pattan elő, és mielőtt reagálhatnátok, kiütnek titeket.

Amikor felkeltek, még mindig a sikátorban vagytok. Egy gyors önellenőrzéssel kiderül, hogy semmi bajotok a fejeteken lévő púpon kívül, viszont a zsebeitek jóval könnyebbek. A száznegyvenezer gyémánton felül még a maradék pénzeteket és egyéb értékeiteket is elvették. Ami maradt a zsebekben az 1-1 papírlap, amin cizellált betűkkel a "Számla" felirat díszeleg, majd alatta macskakaparással pontos tételekben az ellopott holmitok. A kiállító a "Boobookpyooki Tolvajok és Haramiák Céhe". Cím nincs.
Ekkor, közel sem szalkonképes szavakat morogva az orra alatt, egy fickó fordul be a sarkon. Megfáradt középkorú férfi, kemény vonású arca borostás és folyamatos cinizmusba torzult. Mellvértet és sisakot hord, övén egy furkósbot, egy kard és egy kolomp lóg. Amikor észrevesz titeket, kezetekben a papírlapokkal, megcsóválja a fejét, leül egy kukára és rágyújt egy szivarra.
- Újak vagytok errefelé, mi? - kérdezi unottan.

Ha beszélni akartok vele, egyeztessetek velem! Postotok ott érjen véget hogy eldöntitek mi legyen!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Elfman
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 315
Aye! Pont : 1
Join date : 2010. Sep. 20.
Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Őrség!   Csüt. Júl. 19, 2012 4:22 pm

A küldetésnek vége!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Őrség!   

Vissza az elejére Go down
 
Őrség!
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: