Egy újabb nap, ami úgy kezdődött, hogy leestem az ágyról. Egyre többször fordul elő és ez nekem, nem tetszik ugyanis nem a legkellemesebb érzés arra kelni, hogy a kőkemény padlóra esel. Mint mindig most se maradt rajtam a takaró, ami felfoghatott volna valamit az ütésből így kicsit fulladozva próbáltam felkászálódni a földről. Nem úgy sikerült a dolog, mint gondoltam. Miközben másztam felfelé a gatyám beakadt egy kiálló, nem tudom mibe és szétszakadt én, meg ott feküdtem a földön egy szál f*szban. Mondhatom, örültem neki, hiszen a kedvenc alvó nacim ment tönkre. Na, nem baj így könnyebb lesz felállni. Nincs semmi, ami akadályozná a lábam mozgását. Nagy lendülettel ugrottam fel. Teljesen kiment a fejemből, hogy az ágyamnál van egy polc, ami eléggé kiáll. Amint sikeresen felálltam a fejemet bevertem és majdhogynem visszadőltem a földre. Szerencsére még meg tudtam kapaszkodni az ágyban és ezért nem estem el. Szédelegve indultam el egy alsógatyáért ugyanis semmi kedvem nem volt szabadon engedni a gyíkot. Az alsógatya tároló a másik szobában volt ugyanis nem szerettem ugyan ott tárolni őket ahol a ruháimat. Mit ne mondjak, megint elestem és bukfencezve érkeztem be a szobába. Nagy nehezen feltápászkodtam és még egy kicsit szédülve megkerestem az alsógatyáimat. Pár perc keresgélés után megtaláltam a kedvencemet. De csak ekkor jött a neheze a dolognak. Fel kellett vennem és hát, mint tudjátok ilyen téren elég szerencsétlen gyermek vagyok. Vajon mi vagy ki a fene átkozhatott el ennyire? Lehetséges, hogy a holló gyerek? Á nem hiszem azért ő nem ilyen okos, hogy tudjon ilyeneket is. Habár fekete mágus, ha jól vagyok informálva. Ha miatta vagyok ilyen béna akkor, hogy nyelné le a mágiáit a kis tetű >.> Idő közben sikerült felrángatnom magamra az alsógatyámat. Igaz, hogy az eksön közben szereztem pár lila foltot és egy szép púpot a tarkómra, de az mellékes. A végeredmény a lényeg, ami nem volt más, mint, hogy sikerült felvennem azt a nyamvadt kisgatyát. Miután rájöttem, hogy ma még a klánházba is be kéne találnom nagy lépésekkel indultam volna el felöltözni ha nem esek hasra abban a nyamvadt küszöbben. Nem hiszem el. Lehet, hogy az előbb is ebben az sz*rban estem el? Ki tudja… Na mindegy most nincs időm ezzel foglalkozni mert ha most ezzel kezdem el tölteni az időt akkor biztos, hogy minden űber-király küldit elvisznek előlem és azt nem engedhetem. A pólómat most minden baleset nélkül vettem fel, de ekkor jött a második fő ellenségem a nadrág. Elkezdtem imádkozni, hogy ne essek el meg ilyenek, de isten nem szeret, ha egyáltalán létezik… Ahogy felemeltem a lábamat, hogy beledugjam a nadrág egyik szárába elvesztettem az egyensúlyomat és egy nagy puffanással értem földet. A fejemet majdnem belecsesztem az asztal szélébe. Mivel tudtam, hogy ha felállok és úgy próbálkozom felvenni normálisan ezt a nyamvadt nadrágot akkor ismét itt kötök ki úgy döntöttem, hogy itt a földön fetrengve veszem fel. Innen lejjebb már úgy sem eshetek. Nagy nehezen kicsit rúgkapálva és pár szék felrúgása után sikerült magamra rángatnom a farmert. Ezek után indultam volna a konyhába mikor fetűnt, hogy nincs rajtam zokni. Ez azt jelentette, hogy fel kellett készülnöm egy újabb csonttörő mutatványra, de mivel én okos fiúcska vagyok térden kúszva mentem el a zoknimért és a földön ülve vettem fel. Ekkor jöttem rá, hogy itthon csakis így közlekedhetek. Az utcán elég hülyén néznék ki négykézláb. Miután sikeresen felvettem a zoknimat feltápászkodtam a földről és elindultam a konyhába, hogy csináljak magamnak egy kávét indulás előtt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen lassan fog lefőni az a nyamvadt barna lötyi. Körül belül fél óráig szerencsétlenkedett az a nyamvadt tűzhely mire felmelegítette a vizet. Miután megittam, éreztem, hogy nem kellett volna egy húzásra meginnom ugyanis a torkomat végigégette a nyavalyás kávé. Ha kiderül, hogy a holló gyerek átkozott el esküszöm, hogy ropogósra sütöm és holló sültet eszek vacsira. Nagy nehezen a cipőmet is feltornáztam a lábamra és végre elindultam a klánház felé. A utcán mint mindig most is elakartam taknyolni párszor, de a kedves emberek most is megfogtak. Mikor megérkeztem a klánházhoz most lassan indultam el nehogy ismét megfejeljem az a szép nagy ajtót. Elég volt az múltkor is. Azt hittem, hogy sikerült elkerülnöm az ajtó fejelést, de mint mindig megbotlottam a saját lábamban és úgy ahogy voltam ismét megfejeltem azt a telibe rakott ajtót. Vajon miért nem tudják nyitva tartani? Mondjuk akkor nagyobbat égnék mert a többiek elé esnék be és azt nem szeretném. Így is elég nehéz volt a beilleszkedésem, mint szupersztár. Miután feltápászodtam és megsimogattam a nagy és okos buksimat benyitottam és elindultam enni valamit ugyanis a nagy készülődésben é az ide úton megéheztem egy csöppet. Most még jobban figyeltem és nem siettem, mert nem akartam mindenki szeme előtt felnyalni a földet. Mikor megérkeztem a kiszemelt helyre kértem ismét egy pohár bort és egy szendvicset, amiben jó sok táp volt. Leültem egy üres asztalhoz úgy, hogy lássam a küldetéseket tároló táblát. Hátha a holló gyerek talál valami jót. Ha elindul, megyek utána, és majd azt mondom, hogy én is láttam a kiírást. Már az utolsó falatot ettem, mikor láttam, hogy egy lány Crowot elrángatja az asztaltól egyenesen a küldetéses tábláig. Gyorsan megittam a maradék boromat majd megvártam míg elég távol lesznek tőlem és követtem őket. Vagyis inkább csak Crowot hiszen a fene se tudta követni annak a bigének a tempóját. Majdnem tököszúrtam magam mikor láttam, hogy Crow nem a küldetés felé megy hanem haza. A franc enné ki a szemeit. Mivel nem volt nála semmi arra tippeltem, hogy biztos valami felszerelésért ment be. Elbújtam és megvártam míg kijön. Miután kijött megvártam, míg elér egy bizonyos távolságot és csak aztuán jöttem elő rejtekhelyemről. Egészen végig követtem míg el nem érkeztünk a vonat állomásra. Istenem mikor csináltam ilyet utoljára. Még kishúgyos koromban követtem a szüleimet mikor születésnapi ajándékot vettek nekem, de az volt a baj, hogy állandóan lebuktam. Éppen ezért most még óvatosabban kell őket követnem, hiszen ha lebukok akkor az lesz a vége, hogy a holló gyerek harcolni akar velem, de ma nem vagyok olyan kedvemben, hogy megsüssem. Mondjuk jó lenne megszabadulni tőle, de akkor mit mondok a klán vezetőnek és szegény csajnak akivel együtt indult el? Időközben megvettem a vonatra a jegyem és én is felszálltam. Mivel nem akartam, hogy észre vegyenek lehajoltam, és úgy ültem le és vártam, hogy megékezzünk. Nem tudom mennyi ideig tarhatott az út, de majdnem bealudtam. Az lett volna a szép. Ha itt elalszom, és tovább megyek a kelletténél. Megállt a vonat én pedig megvártam míg Crowék leszállnak és elindulnak csak azután ugrottam le én is. A fene egye már meg ezt a Crowot. Néha olyan idegesítő, de van, amikor a távolból nézes és tök normális. Lehet, hogy ellentétek vagyunk? Velem meg mi történt, hogy ennyire meglágyultam? A fene egye meg.. lehet,m hogy emós leszek? Már csak az kéne. Nem fogom vagdosni magam csak, azért mert depis vagyok. Ha depis az ember, akkor a legjobb gyógyszer a harc. Ott kiélheti minden agresszivitását az ember és még a szomorúságát is elfelejti miközben azon gondolkozik, hogy hogyan is nyírja ki az ellenfelét. Most jön az a kérdés, hogy én ez honnan tudom… Tapasztalat. Nem kevés harcot vívtam csak, azért mert depis voltam vagy unatkoztam. Mondjuk nem voltam olyan sokat depis és unatkozni, se unatkoztam olyan sokat, de azért bele kóstoltam mind két dologba és hát meg kell, hogy mondjam nem nagyon tetszett a két dolog. Ez a sok nyavalya, amiről itt beszélek. Ilyenkor komolyan mondom olyannak, érzem magam mint valami hisztis picsa. Annyira elkalandoztam a gondolataimban, hogy el is felejtettem figyelni, hogy ott vagyunk e már vagy sem. Csak annyira voltam képben, hogy lássam, merre mennek és, hogy ne vegyenek észre. Miután elhessegettem eme hülye gondolatokat észrevettem, hogy megálltak egy kapunál. Mivel nem akartam egyből oda menni bebújtam egy bokor mögé és elkezdtem gondolkozni azon, hogy milyen belépő kéne. Nem tudom mennyi ideig gondolkozhattam mikor rájöttem, hogy semmi ötletem sincs így natúr kell megjelennem. De mivel nem nagyon szerettem a natúr belépőket odakommandóztam a kapuhoz legközelebb lévő fához és felmásztam rá. Figyeltem arra, hogy ne csapjak nagy zajt és, hogy ne nagyon mozgassam a faágakat. Miután felértem egy szép kis faágra beugrottam eléjük és elkiáltottam magam.
-Szevasztok!