Lágyan ringatózik a tavaszi szél, miközben a madarak trilláznak s én pedig egy kis mosollyal hallgatom gyönyörű koncertjüket, az egésznek valahogy olyan hatása van mintha már hetek óta azt tanulnák, hogy mikor éppen melyikük és hogyan szólaljon meg. Ahogy ezeket a lágy dallamokat hallgatom lassú léptekkel sétálok a kertünkben s közben nézelődök, hol a rózsabokrokkal szegélyezett út kis köveit hol pedig a kerítés mentén lévő fákat, melyek még mindig nem nyerték vissza szépségüket s a rügyekkel díszített ágaik az ég felé törnek
Azonban ez a vidám tavaszi hangulat teljesen ellentétben van a belsőmben egyre csak növekvő sötét űrrel, az életben nem sok emberhez kötődöm, de hozzájuk nagyon és közéjük tartozott apa is és most, hogy nincs, hogy végleg elveszettem, ezt egyszerűen nem tudom feldolgozni, még legalábbis nem, három napja halt meg és azóta csak egyre jobban fáj a halála.
Mintha valami végleg eltűnt volna belőlem, ő volt az egyetlen ember, aki mindig a jó út felé próbált terelgetni, emlékszem mindig azt mondta, hogy: „annak ellenére, hogy fekete mágiát használsz és azt az emberek elítélik még sok jót tehetsz”. Talán igaza is van, de én jelen pillanat senkit nem akarok ezek után megmenteni sem másnak segíteni én csak, bosszút akarok állni apa halálért. De nem tudom pontosan, hogy ki ölte meg Jack vagy valamelyik kedves kis felbérelt embere? Végül is így jobban belegondolva teljesen mindegy, mindegyikőjüknek köze van ahhoz, hogy apa halott és ezért meg fognak fizetni, történjék bármi, én bosszút állok.
Ezekre a gondolatokra akaratlanul is ökölbe szorítom kezem majd inkább elindulok ki az útra, hogy egy kicsit sétáljak távol a házunktól és a gondoktól, de egy kis séta után az út szélén a fűben egy lányt pillantok meg. S ahogy közelebb sétálok hozzá rá kell jönnöm, hogy ő Yuri ráadásul ha jól látom a felsője kissé véres a vállánál ami sérülésre utal ezért is sietősebbre veszem lépteim és a lányhoz odasétálok.
-Yuri, hallasz? – Kérdezem miközben kissé meglökdösöm a lány vállát, de mivel választ nem kapok ezért két hullát támasztok fel amiknek a segítségével a házba viszem Yurit.
-Kislányom, mi történt?- Kérdezi rögtön volt dadám, Lucie mikor beérek régi ismerősömmel a házba, de én egy percig sem állok meg csak hátraszólok a vállam fölött.
-Fogalmam sincs, de majd mindjárt kiderítem – mondom s a hullákat a szobám felé terelgetem ahol lerakják Yurit az ágyamra.
Szer. Ápr. 04, 2012 7:23 pm