HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Magánküldetés: A Darkenhoff kastély

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Loki
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 573
Aye! Pont : 11
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Szomb. Júl. 31, 2010 3:27 pm

A Darkenhoff kastély

Brezze városának vezetője nagy bajban van, és kétségbeesésében már a mágus klánokhoz fordult. Az ország összes klánjába szétküldte a megbízásokat, hogy a lehető leghamarabb, minél több jelentkező érkezzen. A feladat pedig nem más volna, mint a megbízó lányának kiszabadítása a Darkenhoff kastélyból, melyben jelenleg egy titokzatos idegen él. Az idegen rejtélyes körülmények között 2 héttel korábban rabolt el Ulrika Magdovát. A megmentésére küldött fegyveres erők pedig nem tértek vissza a kastélyból, még a mai napig sem.
Szint: D
Jutalom: 320.000 Gyémánt

A megbízás mellé van csatolva egy térkép is, melyen a Darkenhoff kastély és Brezze városa is fel van tüntetve. Látjátok, hogy a célállomásotok bizony magas és hideg helyen van. Tehát tessék úgy készülni!
A klán társaknak tessék társulva útnak eredni! A postok addig tartsanak, míg eldöntitek, hogy mivel mentek, majd elindultok!
Sorrendet egyenlőre nem szabok meg köztetek, döntsétek el egymás között, hogy ki mikor ír!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Takeshi Gakuro
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 34
Aye! Pont : 0
Join date : 2010. Apr. 03.
Age : 22
Tartózkodási hely : Itt is és ott is, de inkább mondom a kocsmákat ^^

Karakter információ
Céh:
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Szomb. Júl. 31, 2010 6:18 pm

A pihe puha ágyikómban heverésztem mikor szó szerint kidobott az ágy. Nagy puffanással értem földet. A takaróm az ágyon maradt így nem volt semmi olyan tárgy, ami felfoghatta volna az ütést. Ilyen tökéletes ébresztőm se volt még. Surprised a szemeim vissza akartak csukódni, de egy egyszerű szem dörzsöléssel megoldottam, hogy ne tegyék. Nagy nehezen feltápászkodtam a földről és elindultam a konyhába csinálni magamnak egy kávét. Útközben még párszor megbotlottam és elestem, de nem érdekelt ugyanis megékeztem a konyhába. Ott párszor belerúgtam a berendezésbe, de nem érdekelt, mert tudtam, hogy ez csak azért van, mert még nem ébredtem fel teljesen. Ráadásul a hajam is a szembe lógott így még annyit se láttam, mint azelőtt. A kávé elég sokáig készült és én meg párszor bealudtam és felkeltem. Miután elkészült a kávé kerestem egy megfelelő nagyságú bögrét és kitöltöttem az össze lefőtt barna folyadékot, ami ebben az esetben az életmentő csomagnak számított. Hagytam egy kicsit hűlni majd úgy, ahogy volt feketén megittam az egészet. Miután éreztem, hogy a koffein kezd hatni úgy döntöttem, hogy megyek és megnézem a klánházba a táblát, hátha van valami jó kis küldetés, amire tudok jelentkezni, mert már egy jó ideje nem tettem semmi hasznosat sem. Az öltözködés ugyan olyan bonyolult feladatnak bizonyult számomra, mint az ébredés. Miközben a pólómmal küzdöttem párszor elestem, beütöttem valamelyik testrészem meg stb. Komolyan mondom egy nap alatt, összeszedek egy évnyi sérülést, ha így folytatom. A nadrág felvételről ne is beszéljünk. A lábam beakadt én meg egy hangos puffanással a földön landoltam. Ekkor kezdtem úgy érezni, hogy ez a mai nap el van átkozva, hiszen ennyit még se életemben nem bénáztam. Miután sikeresen felébredtem és felöltöztem elindultam a klánház felé. Az utcán párszor megbotlottam és majdnem felnyaltam a földet, de szerencsére mindig volt egy segítőkész emberke, aki megakadályozta volna a balesetet. Már majdnem elértem a klánház ajtaját mikor megbotlottam a saját lábamban és, úgy ahogy volt telibe fejeltem azt a nyavalyás ajtót. Mi a francnak kell ilyen kemény ajtó? Majdnem betörtem miatta a fejemet… mondjuk az is, ehet, hogy nem kéne ennyit bénáznom. Miután sikerült feltápászkodnom a földről leporoltam magam és benyitottam. A szokásos kis tömeg volt bent, de személyesen senkit sem ismertem csak azt a töketlen Crowot akivel, állandóan összetűzésem van. Komolyan mondom néha az agyamra, megy azzal a szőke fejével, de hát nem tehetek mást. Ő is a klán tagja pont úgy, mint én. Ha kinyírnám, repülnék a klánból… Az utam nem egyből a táblához vezetett, hanem a kajálós részhez, mert olyan éhes voltam, mint a fene. Az is igaz, hogy ehettem volna otthon is, de a mellékes. Nem akartam beégetni a Quatro Cerberust mert ha otthon eszek a végén még azt hiszik, hogy nem ízlik az itteni kaja, ami általában isteni szokott lenni. Nem tudtam, hogy mit egyek ezért inkább csak egy egyszerű salátát kértem magamnak. Hát igen szeretem a nyúl kaját, de azt viszont rühellem, ha azért szolnak be, mert nyuszi-muszi kaját eszem. Azonban a kaja nem is lehet kaja a jó ital nélkül ezért még kértem egy pohár bort is a saláta mellé. Istenem ilyen téren ínyenc vagyok, nem tehetek róla. A salátát pár falatból betömtem a bort, pedig vagy tíz percig iszogattam. Nem tudom mért, de most a pia jobban esett, mint a kaja pedig farkas éhes voltam. Miután megittam az utolsó kortyot eleresztettem egy visszafojtott büffentést majd elindultam megnézni, hogy van e valami érdekes küldetés mert ha így folytatódik a nap akkor biztosan tökön szúrom magam unalmamban. Meglepett, hogy míg ettem nem történt semmi baleset velem és azt hittem, hogy itt véget értek azok a fene elesések meg fejbevágások, de tévedtem. Annyira figyeltem a népet, hogy nem vettem észre egy oszlopot és, úgy ahogy volt megfejeltem. Kicsit megszédültem, de ez most nem érdekelt. Gyorsan körbenéztem, hogy látta e valaki a szerencsétlenkedésemet majd miután megbizonyosodtam róla, hogy senki se láttam nagy léptekkel indultam meg a kihirdetett küldetések felé. . Pár ember már álldogált ott, de szerencsére még senki se vette észre azt, amelyiken nekem egyből megakadt a szemem. Eleinte csak azt néztem, hogy mennyit kapnék érte. Odanyúltam és letéptem majd elindultam az ajtó felé. A papíron ez állt:

Brezze városának vezetője nagy bajban van, és kétségbeesésében már a mágus klánokhoz fordult. Az ország összes klánjába szétküldte a megbízásokat, hogy a lehető leghamarabb, minél több jelentkező érkezzen. A feladat pedig nem más volna, mint a megbízó lányának kiszabadítása a Darkenhoff kastélyból, melyben jelenleg egy titokzatos idegen él. Az idegen rejtélyes körülmények között 2 héttel korábban rabolt el Ulrika Magdovát. A megmentésére küldött fegyveres erők pedig nem tértek vissza a kastélyból, még a mai napig sem.
Szint: D
Jutalom: 320.000 Gyémánt


A szemem megakadt a 320.000 gyémánton. Annyira belemélyültem a küldetést hirdető lapocskába, hogy nem vettem észre az előttem álló Crowot. Mivel nem vettem észre nekimentem majd a lábaim összeakadtak és eltanyáltam. Csodálatos mondhatom. Pont a fő ellenségem előtt esek pofára. Nagy nehezen feltápászkodom, de a papírt nem tudtam elrejteni előle és megakadt rajta a szeme. Volt vele még egy lány. Őt nem ismertem ezért gyorsan felpattantam és felvettem a földről a papírt. A lány most nem érdekelt sokkal inkább aggódtam azért, hogy Crow is jönni akar a küldetésre. Mondjuk, lehet, hogy jól jönne egy kis segítség és személyesen csak őt, ismerem innen.
-Mi a helyzet szőke herceg? Fája fogad a jutalomra mi? Mivel most olyan kedvemben vagyok felajánlom neked és a hölgynek, hogy gyertek velem és miután végeztünk elosztjuk a cuccost. Ha meg nem akkor viszlát.- mondtam majd vártam a válaszukat. Nem lepődtem meg mikor Crow rák vörös fejjel rábólintott, hogy oké rendben van, de azért arra számítsak, hogy ki akar majd nyírni. A fene egye meg, hogy pont rajta kellett felbuknom. Szívem szerint másba estem volna el nem ebben a tökfilkóban. Intettem nekik, hogy akkor jöjjenek, de a papírt oda adtam nekik, hogy azért tudják, hogy mi lesz a feladat. Viszont mielőtt elindultunk volna ki kellett találnom, hogy hogyan is jutunk el oda ahova mennünk kéne. Kb. tíz perc gondolkozás és beszélgetés után rájöttünk, hogy a legegyszerűbb a vonat lesz ezért minél gyorsabban elindultunk a vonatállomásra. Mikor megérkeztünk a szemeim ágra nyíltak a vonat ott állt. Odafutottam és kinyitottam az egyik vagon ajtaját és jeleztem a társaimnak, hogy jöjjenek, mielőtt még elindul a vonat. Mondjuk, ha Crow valami véletlen folytán itthon maradna jó napunk, lenne, de mivel a mai napom nem ilyen szerencsés ez nem következett be. Szerencsére(?) mind a hárman fel tudtunk szállni a vonatra mielőtt az elindult volna. A vagon ahova felszálltunk majdhogy nem üres volt. Még szerencse! Nem szeretem azokat a nagy tömegetek. Olyankor mikor vagy ötven ember egy helyen van, nem kapok levegőt, mert az össze nyomoronc elszívja előlem a friss oxigént, hogy nyelnék le keresztbe a bokámat. Miután megvizsgáltam a terepet kerestem egy helyet ahova leültem és vártam, hogy megérkezzünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Crow Geelstun
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 62
Aye! Pont : 8
Join date : 2010. Jul. 26.
Tartózkodási hely : szép lányok körében 8)

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Szomb. Júl. 31, 2010 7:48 pm

Újabb unalmas reggel, amikor hőn szeretett Fészkemben szinte semmi sincs rendben, ámbátor már megszoktam eme romos állapotot, s megtanultam nem foglalkozni vele. Egy hatalmas ásítás kíséretében mindenerőmet összeszedve végül a fürdő felé vettem az irányt, s tiszteletköröm elvégzése után felöltözve tértem vissza a konyhámba. Gyorsan megreggeliztem, majd egy kisebb méretű hátizsákba bepakoltam egy pulóvert, egy hálózsákot, tőrjeimet, némi élelmet és néhány üveg vizet. Ezt követően kulcsomat, cigimet és gyújtómat magamhoz véve elindultam a klánom épületébe. Mostanában semmi kedvem sem volt küldetésre menni, de a pénzem a házam felújítása miatt vészesen fogyni kezdett, ezért muszáj volt keresnem valami feladatot. A panzió felé vettem az irányt, ahol Alice lakott, mivel úgy gondoltam, hogy élvezetesebb lenne vele misszióznom, mint egyedül. Útközben egy hatalmas ásítás kíséretében kibontottam a még érintetlen energia rudakat tartalmazó dobozt, s egy szálat a számba véve meggyújtottam. Szemeimet lehunytam néhány másodperc erejéig, s próbáltam élvezni, amint a nap első sugarai megvilágítják arcomat. Rövidesen megérkeztem a hatalmas épülethez, s azonnal beléptem rajta. Nem tudtam, hogy melyik szobában lakik a lány, de hála a barátságos recepciósnak, meglehetősen gyorsan eljutottam a célhelyhez. Hármat kopogtam az ajtón, majd vártam, hogy ajtót nyisson. Rövidesen erre sor került, s Én egy mosollyal fogadtam a lányt.
- Szia! Bocsi a korai zavarásért, de nincs kedved eljönni velem valami küldetésre? – kérdeztem tőle, s kis habozás után szerencsére beleegyezett. Megvártam, míg Ő is összekészülődik, majd együtt indultunk el a Quatro Cerberus klán házához, ami számomra már olyanná vált, mint a második otthonom. Halvány mosoly kíséretében léptem be a hatalmas kapun. Önbizalmam láthatatlan köpenyként lengte körül testemet, miközben üdvözöltem az ismerősöket. Váltottunk pár szót barátainkkal, majd megérkezve küldetéstáblához valami egyszerű, ám még is jól fizető küldetés után kezdtünk el kutatni. Hamarosan rátaláltam a megfelelő küldetésre:

Brezze városának vezetője nagy bajban van, és kétségbeesésében már a mágus klánokhoz fordult. Az ország összes klánjába szétküldte a megbízásokat, hogy a lehető leghamarabb, minél több jelentkező érkezzen. A feladat pedig nem más volna, mint a megbízó lányának kiszabadítása a Darkenhoff kastélyból, melyben jelenleg egy titokzatos idegen él. Az idegen rejtélyes körülmények között 2 héttel korábban rabolt el Ulrika Magdovát. A megmentésére küldött fegyveres erők pedig nem tértek vissza a kastélyból, még a mai napig sem.
Szint: D
Jutalom: 320.000 Gyémánt


Ezt írta szó szerint a cédula. Minden tökéletes volt; a jutalom és a nehézségi fok is megfelelt. Gondolatmenetemből valami rejtélyes idióta ébresztett fel, aki hátulról sikeresen belém jött, s lábaink összeakadásának hála sikeresen zakózott egyet. Hátra fordultam, s egyből felismertem az illetőt; a legvisszataszítóbb és legmodortalanabb Quatro Cerberus tag volt az: Takeshi Gakuro. Sosem bírtuk egymás képét a sráccal, olyanok voltunk, mint a tűz és a jég; ellentétek. Trágár stílusával pedig mindig sikerült kikényszerítenie belőlem a idegbeteget. Most is így történt. A homlokomon lévő erecske rögtön megdagadt a sok vértől, amit a szívem a fejembe pumpált. Szőke Herceg? Én? Szánalmas. Rövidesen sikerült magamra nyugalmat erőltetnem, s ismét képes voltam higgadtan visszavágni.
- Takeshi, nem unod még az egyoldalú rivalizálást? Egy olyan selejt, mint te, sohasem érhet a nyomomban. Ahogy a fenn ragyogó Holdat egy vadállat, te se leszel képes sohasem elérni Engem, mindig feléd fogok kerekedni. – vigyorodtam el, mivel láttam, hogy szavaim meghozták hatásukat. A sötétkék hajú céhtag rögtön fújtatni kezdett, s próbált kitalálni valamit, amivel visszavághat nekem. Hamarosan jött is a középszerű reakciója:
- Nagy a pofád, ugye tudsz róla? – milyen hétköznapi alak, legalább megpróbálhatna úgy viselkedni, mint egy igazi mágus.
- Neked meg büdös… – mondtam végül egy halvány mosoly kíséretében, s Alice-hez fordultam. Elmémben folyamatosan azon gondolkoztam, hogy bár a személyisége rendkívül idegesítő, valamint lehet, hogy csak plusz felelőséget vállalnék, hiszen rá is vigyáznom kell, még is ha többen vagyunk, nagyobb az esélye annak, hogy sikerrel teljesítsük a küldetésünket.
- Alice, mi lenne, hogyha ezt az idiótát is magunkkal vinnénk? Két tűz mágus nagy előnyt fog jelenti a hegyekben, persze tudom, hogy a nyomodba se érhet. – néztem a szemem sarkából az említett személyre, aki még mindig túlzott agresszivitással az arcán próbált meg pusztán a pillantásával megölni, de rá kellett jönnie, hogy még mindig nem tud halálos sugarakat lövellni. Miután mindent sikerült tisztáznunk a vonatállomás felé vettük az irányt. Útközben még sikerült egy-két szópárbajt vívnom Takeshi-vel, de valahogy sosem sikerült semelyikünknek megnyernie azokat. Úgy tűnik, érdekes utazás elé nézünk. Rövidesen megérkeztünk az állomásra, ahol még éppen sikerült elcsípnünk a vonatunkat. Takeshi szállt fel legelsőként, majd magam elé engedve Alice-t, Én szálltam fel utoljára. A túlfűtött pudli eközben már ülőhelyeket is talált nekünk. Halvány mosoly kíséretében telepedtem le, miközben azon gondolkoztam, hogy megérte magunkkal hozni Őt is…


A hozzászólást Crow Geelstun összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 03, 2010 6:37 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alice
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 453
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Jun. 11.
Age : 23
Tartózkodási hely : Itt vagyok

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 7
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Szomb. Júl. 31, 2010 9:40 pm

Kora reggel volt, de ma nem volt kedvem az edzéshez. Így hát jobb híján csak fetrengtem az ágyban és azt terveztem, hogy az egész napot ott töltöm.
Azért bementem a fürdőbe és lefürödtem, majd visszabújtam a hálóingembe és újfent behelyezkedtem a meleg takaróm alá. Jól esett a melegben a semmittevés. Az ablakon beszűrődő napfény melegen sütött az arcomba.
Egy picit kellemetlen volt a szememnek, így hát lehunytam őket és úgy élveztem a csöndet. Már majdnem bealudtam megint, amikor valaki kopogott az ajtómon.
Na, úgy tűnik Kris nem hagyja, hogy sziesztázzam. - Gondoltam magamban és elmosolyodtam. Kinyitottam a szemem és kibotorkáltam az ágyból, hogy ajtót nyissak neki. Azonban az ajtóban nem Kris állt:
- Szia! Bocsi a korai zavarásért, de nincs kedved eljönni velem valami küldetésre? - Crow állt az ajtóban, vidám mosollyal az arcán. Eléggé meglepett, hogy pont ő kopog be az ajtómon, ráadásul zavarban is voltam, hogy csak egy hálóingben állok ott.
- Öhm...persze, szívesen..., csak előbb összepakolok, meg felöltözöm, ok? - Ő jelezte, hogy rendben van, mire én berobogtam a szobámba ( az ajtót becsuktam) gyorsan felöltöztem és összedobáltam mindenféle ruhát amit találtam, a táskámba. Ahogy pakoltam eszembe jutott az első küldetésem és az, hogy milyen hideg volt a ott.
A biztonság kedvéért. - Egy kis keresgélés után megtaláltam az újonnan vásárolt kabátomat és belegyömöszöltem a táskámba.
Odakint Crow türelmesen várt. Amikor kijöttem a szobámból végre köszöntem én is neki, majd elindultunk a klánház felé.

A klánházban mindenki kedvesen köszöntött minket és mi, ahogy az illem diktálja, mindenkinek visszaköszöntünk.
Hmm...és én majdnem otthon maradtam sziesztázni.
Odamentünk a küldetésfalhoz és körülnéztünk, hogy melyiket lenne érdemes
elvállalni. Ahogy néztem a küldetéseket, valahogy elsiklott a szemem az egyiken, amire később Crow hívta fől a figyelmemet.
Egy D szintű küldetés volt az. amiért 320. 000 gyémánt volt a fizetség.
Ennyit fizetnek? Na jó, nekem ennyi is elég, én benne vagyok.
Azért elolvastam, hogy mi a küldetés lényege.
Breez városának vezetőjének a lányát elrabolták és valakinek
ki kell szabadítania. - Lényegében erről szólt a küldetés.
Még volt oda írva valami, de levonta a figyelmemet valaki. Az egyik klántag véletlenül nekiment Crow-nak, majd egy szép landolással a földön kötött ki.
- Mi a helyzet szőke herceg? Fáj a fogad a jutalomra mi? Mivel most olyan kedvemben vagyok felajánlom neked és a hölgynek, hogy gyertek velem és miután végeztünk elosztjuk a cuccost. - Kezdte Takeshi Gakuro. Nem nagyon beszéltem még vele eddig.
- Takeshi, nem unod még az egyoldalú rivalizálást? Egy olyan selejt, mint te, soha sem érhet a nyomomba. Ahogy a fenn ragyogó Holdat egy vadállat, te se leszel sohase képes elérni Engem, mindig feléd fogok kerekedni.
Na, úgy hallom ezek se szívlelik egymást. De ami azt illeti, nekem se tetszik a stílusa annyira. De legalább feltűnt neki, hogy lány vagyok.
- Nagy a pofád, ugye tudsz róla? - Vágott vissza neki Takeshi.
- Neked meg büdös...
Na, ez se lesz egy rövid küldetés, ha tényleg vele megyünk.
Ekkor Crow felém fordult.
- Alice, mi lenne, hogyha ezt az idiótát is magunkkal vinnénk? Két tűz mágus nagy előnyt fog jelenteni a hegyekben, persze tudom, hogy a nyomodba se érhet.
A bók jólesett, de abban nem voltam teljesen biztos, hogy ez jó ötlet. Azért rábólintottam az ügyre. Szemem sarkából Takeshi-re néztem. Elég gorombán méregette Crow-t.
Mi lesz ebből?
Magunk közt megbeszéltük, hogy vonattal megyünk a küldetésre. El is mentünk a pályaudvarra, ahol megvettük a jegyeket. Takeshi azon nyomban felszállt a vonatra, amint a jegyek megvoltak és nagyon pattogott, hogy mi is siessünk, nehogy a vonat elmenjen. Bár el tudtam képzelni, hogy mennyire bánná, ha Crow esetleg lemaradna. A mellettem haladó szőke fiú előre engedett, majd ő is felszállt. Addigra Takeshi már talált helyet. A kocsi, ahol ült majdnem teljesen üres volt. Crow és én Takeshi-vel szemben foglaltunk helyet, én az ablak mellet, a két fiú meg egymással szemben.
Te jó ég, hogy ezek mit össze nem fognak majd balhézni...Már előre érzem. - Sóhajtottam és kinéztem az ablakon, várva, hogy a vonat induljon.


A hozzászólást Alice összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 07, 2010 5:16 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kitamura Kazuhiro
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 28
Aye! Pont : 0
Join date : 2010. May. 09.

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Vas. Aug. 01, 2010 12:04 pm

Reggel már elég korán felkeltem egy szemét légy miatt, aki nem hagyott békén. Ránéztem az órára és úgy gondoltam még rám férne egy kis alvás. De egyáltalán nem bírtam visszaaludni. Lassacskán felkeltem és az ágy mellé készített papucsba belebújtattam fáradt lábaim. Nagy csoszogással közelítettem meg a fürdőszobámat. Mikor benyitottam nem hittem a szememnek olyan nagy rendetlenség volt.
- Húúú holnap már takarítok. - mondtam halkan, majd engedtem egy kis vizet a kádba. Mikor a kád megtelt langyos vízzel, egy kisebb lendülettel belevágódtam, s elmerültem a habokban. Pár percig még áztam, de aztán nagy nehezen kikeltem a vízből és elkezdtem öltözni. Mikor felöltöztem a konyha felé vettem az irányt, hogy egyek valamit. A hűtőbe benéztem és nem nagyon láttam semmi érdekeset. Ezért úgy gondoltam majd a klánházban reggelizek. Még mielőtt elindultam volna gyorsan visszatettem nagybőgőmet a tokjába, s a vállamra vettem. Mikor kiértem az utcára szívtam egy mélyet a frisslevegőből. Amikor odaértem a klánházhoz rögvest benyitottam az ajtón. Hát igen átlagos szag csapta meg az orrom pia és cigi szag.
~ Na, ezt aztán szeretem jó friss levegő után ilyen rossz kocsmaszag. - gondoltam magamban, s így szóltam:
- Jó reggelt mindenkinek!
Nagy köszönés után rögtön a pulthoz mentem. Nézegettem milyen ételek vannak a listán és a szemem megakadt a rántottán.
- Akkor nekem lesz egy rántotta és egy tea. - mondtam a pultosnak, s odaadtam neki a pénzt. Az egyik asztalnál vártam a rendelésemre. Kezdtem unatkozni ezért kimentem megnézni a küldetéseket. Az egyik elég csábítónak tűnt az ára miatt ezért elkezdtem olvasni a részleteket.
~ Hmm, szóval meg kell menteni Brezze vezetőjének a lányát ez elég jó feladatnak tűnik. - futott végig az agyamon ez a gondolat majd láttam, hogy a rántotta már ott gőzölög az asztalomon. Gyorsan odamentem, s nekiláttam a reggelinek. Mikor megettem a rántottát már csak a teát kortyolgattam. Hirtelen egy kisebb vita kitört a küldetésfalnál és megkönnyebbültem, hogy a vita közelében sem vagyok. Mikor a teát is befejeztem a székemet behúztam majd elindultam a vonatállomásra. Mikor felszálltam a vonatba a legközelebbi fülkében foglaltam helyet. Egy újság volt a mellettem lévő helyen, amit elkezdtem olvasni. Mikor végigolvastam pár érdekfeszítő cikket az újságot letettem a kabinban lévő kis asztalra. Pár perc múlva egy kicsit unatkoztam ezért elővettem nagybőgőmet, s elkezdtem rajta egy szomorú dalt játszani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loki
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 573
Aye! Pont : 11
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Hétf. Aug. 02, 2010 2:54 pm

QC csapat: A csodálatos, élettel teli zöld mezőket, erdőket lassan felváltják a hófedte sztyeppék és fenyvesek. Ebből arra következtethettek, hogy lassan, de közeledtek a célállomás felé. Vonaton már a fűtés is bekapcsol, hiszen a levegő hőmérséklete rohamosan csökken. Az ablakok szélén jégvirágok jelennek meg, amik egy csodálatos keretbe foglalt kép érzetét keltik a kinti tájnak.
Egy alagúton mentek keresztül, és mikor szinte át sem értek hirtelen kisiklik a vonat. A vagonotok az oldalára dől. A többi utas és a csomagok azonnal repkedni kezdenek, majd hatalmas sikongás tör ki. Szerencsére senki sem sérült meg súlyosabban. Kikászálódtok a felborult vagonból, és látjátok, hogy a többi utas is odakint gyülekezik. A masiniszta sajnálatos módon elhunyt…
Ha a síneket megvizsgáljátok, akkor rájöttök, hogy nem baleset volt a vonatszerencsétlenségetek, hanem valaki szándékosan rongálta meg a síneket.
Dönthettek, hogy a küldetésre koncentráltok, vagy inkább nyomoztok a sínrongáló után!



Kitamura Kazuhiro: A csodálatos, élettel teli zöld mezőket, erdőket lassan felváltják a hófedte sztyeppék és fenyvesek. Ez azt jelenti, hogy már nem vagy messze. Vonaton már a fűtés is bekapcsol, hiszen a levegő hőmérséklete rohamosan csökken. Az ablakok szélén jégvirágok jelennek meg, amik egy csodálatos keretbe foglalt kép érzetét keltik a kinti tájnak. Az út nagyjából dögunalmas. Pontosabban egészen addig, míg a fenyves erdő közepén mindenféle ok nélkül megáll a vonat. A vagon ajtaja kinyílik és három bandita lép be. Lőfegyvereik vannak, és azonnal a pénzt és az értékeket kezdik követelni. A rémült utasok azonnal engedelmeskednek, és minden értékük a zsákba dobálják. A begyűjtő bandita elér hozzád.
- Héé, te! Bele minden pénzeddel és értékeddel a zsákba, vagy golyót kapsz a fejedbe!
Te döntesz, hogy mihez kezdesz. De figyelmeztetlek, hogy a fickóknak egyenként 200-200 varázserejük van, és előszeretettel idéznek meg különféle lőfegyvereket.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Takeshi Gakuro
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 34
Aye! Pont : 0
Join date : 2010. Apr. 03.
Age : 22
Tartózkodási hely : Itt is és ott is, de inkább mondom a kocsmákat ^^

Karakter információ
Céh:
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Hétf. Aug. 02, 2010 4:18 pm

A vonat csak úgy suhant. Az egyik percben még mezőket láttam a másikban meg erdőket. Nagyon reménykedtem benne, hogy nem valami hideg helyre megyünk mert az a részét nem figyeltem meg a küldetésnek és ezért semmi olyan felszerelést nem hoztam ami kellene a melegbe mint pl. egy jó meleg kabát egy sapka vagy esetleg egy sál.. mondjuk azt inkább kihagynám mert biztosan megfojtanám vele magam. Mivel meg akartam bizonyosodni róla, hogy nem hideg helyre megyünk elkértem a holló gyerektől a leírást ahol szépen meg volt jegyezve, hogy hideg helyre megyünk. A fene egy meg mi lesz így velem T-T meg fogok fagyni. Ráadásul Crow nem is adna nekem semmit amilyen szenya. Ahogy haladtunk előre azt is észrevettem, hogy egyszer csak havas rétek kerültek elő, ami tényleg azt jelentette, hogy jégkocka leszek. Az ablakon jégrózsák jelentek meg és bekapcsolták a fűtést, ami nem a leghülyébb ötlet eme világon. Áldom azt az elmét, aki kitalálta. Már éreztem, hogy melegszem felfele mikor bementünk egy alagútba. Mennyire utálom az alagutakat. Surprised Nagyon sötét van, és nem látunk semmit se. Már láttam az alagút végén, de egyszer csak éreztem, hogy valami nincs rendjén. A vonat kisiklott és az oldalára dőlt. A csomagok röpködtek össze vissza és én is mivel nem számítottam ilyen balesetre. Miközben repültem a másik oldalra, elkaptam egy kabátot majd egy hangos puffanással érkeztem meg a túloldalra. Ha megtudom, hogy ki miatt történt ez a baleset esküszöm, hogy ropogósra sütöm. Tényleg! Tűzmágus vagyok, akkor tudok tüzet rakni, és akkor nem fogok megfagyni *.* Nagy nehezen kikászálódtam az ülés alól és felvettem a beszervált kabátot. Bukdácsolva elindultam kifelé, hogy megnézzem milyen a helyzet odakint. Mielőtt azonban sikerült volna kimásznom, elestem. A fene vigye el. Nem elég, hogy az előbb repültem még ez is? A lábam beleakadt egy csomag szíjába és hát nem tudtam szabadulni, hogy a rák vinné el. Odahúztam magamhoz a a táskát és megpróbáltam kibogozni ami nem nagyon ment. Sajnos még jobban összecsomóztam. Ekkor elkapott a harci ideg és egy kisebb lángot varázsoltam a jobb kezemen lévő mutatóujjamra és elégettem a fenébe az akadályt. Nagy nehezen feltápászkodtam és elindultam kifelé. Miután kiléptem egészen a vonat elejéig, a tetejébe kapaszkodtam, nehogy eltaknyoljak. Mondjuk itt senki, se láthatná hiszen olyan sötét van, hogy még a kezeimet se látom. Azt hittem, hogy sikerül úgy eljutnom a vonat elejéhez, hogy nem taknyolok el, de sajnos tévedtem, mint mindig. A saját lábamban botlottam meg és telibefejeltem a vonatot. Nagyot koppant a fejem, de senki se vette észre. Biztos valami borzalmasabb dolog történt, mint az, hogy megfejeltem ezt a tetves vonatot. Nagy nehezen felálltam és elindultam, vagyis csak próbálkoztam, mert egy kicsit szédültem. Komolyan mondom szerencsétlen, vagyok. Leültem és vártam, hogy véget érjen a szédülés. Beletelt úgy tíz percbe majd feltápászkodtam és elindultam előre. Egész nagy tömeg összegyűlt. Mikor odaértem láttam, hogy valami nincs rendjén. Először azt hittem, hogy egy sérült sincs, de sajnos ebben is tévedtem. A masiniszta életét vesztette. Gyorsan megvizsgáltam a sínt és láttam, hogy valaki megrongálta. Vajon mi voltunka célpont vagy utazik egy híres személy a vonatot, amiről mi nem tudunk? De akkor is… Mit ártott ez a szegény masiniszta? Lehet, hogy vannak gyerekei. A franc vinné el így, most ha ezt is bevállaljuk, akkor két küldetésünk van, de csak a kastélyosért fizetnek. Ezért maximum dicséretet kapnánk, ha elfognánk azt a tetűt, aki ezt tette. Annyira rossz érzés most ez így, de nincs más választásom. Felálltam és elindultam kifelé az alagútból.
-Hééé. Crow! Ti jöttök vagy itt maradtok?- ordítottam l magam és reménykedtem, hogy elsőre meghallja. Ha nem akkor istenem egyedül indulok el.


//picit rövid lett, de kell ilyen is :p//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Crow Geelstun
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 62
Aye! Pont : 8
Join date : 2010. Jul. 26.
Tartózkodási hely : szép lányok körében 8)

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Hétf. Aug. 02, 2010 7:00 pm

Miután felszálltunk a vonatra, s az elindult, szemeimet lehunyva próbáltam elaludni, hiszen így legalább nem kell egész úton Takeshi vinnyogását hallgatnom arról, hogy megjött neki, vagy hasonló érdekveszítő dolgok történtek vele. Ámbátor kissé sajnáltam Alice-t kettesben hagyni vele, de úgy gondoltam, hogy tud magára vigyázni a tűz máguslány, ha szükséges lesz. Az utazás nagy részét alvással töltöttem, s csak akkor ébredtem fel, amikor a gyönyörű zöld növényzetet felváltotta a kopár, hófödte táj. Mindig is jobban szerettem a hideget, ezért rajongással figyeltem a csodálatos hó paplant, ami betakarta a terepet. Íriszeimmel néhol Takeshire és Alicere pillantottam, mivel kíváncsi voltam, hogy most mi járhat a fejükben, de fájdalmas sóhaj kíséretében kell rájönnöm, hogy még mindig nem vagyok gondolatolvasó. Rövidesen jégrózsák materializálódtak a vonat ablakainak szélén, melyek még inkább nyilvánvalóvá tették számomra azt, hogy kint rendkívül hideg van. Még szerencse, hogy hoztam magammal meleg ruhát, bár ezt erről az idióta Take-ről kevésbé tudom elképzelni. Halvány mosoly jelent meg szám szélén, miközben táskámból egy szendvicset vettem elő, s kiszabadítva a szalvéták béklyójából, enni kezdtem. Mivel a reggelim elfogyasztása sikertelen volt, mostanra már eléggé megéheztem. Már megettem a szendvicsem felét, amikor bementünk egy korom sötét alagútba. Zavartalanul ettem tovább az ételemet, s már megpillantottam az alagút kijáratát, ám ekkoron hirtelen kisiklott a vonat és a vagonunk az oldalára dőlt, de reflexeimnek hála még időben elkaptam egy kapaszkodót és ellenben Takeshivel, Én nem követtem a repülő csomagokat. Mondanom se kell, enyhén komikus helyzet volt, amint a jelenlévő másik férfi egyszerű bábuként szállt, miközben utolsó elkeseredett lépésként még megpróbált megkapaszkodni, de ez sem sikerült neki. A tüdőmben felhalmozódott levegőt kifújtam és fájdalmas pillantást vetettem felé, majd eszembe jutott, hogy nem csak mi ketten vagyunk itt. Riadtan kaptam a fejem Alice felé, aki látszólag jól volt, de azért úgy döntöttem, hogy rákérdezek erre.
- Alice, nem esett bajod? – kérdeztem a lánytól, s miután válaszolt a kérdésemre kiveszem a táskából kedvenc fehér cipzáros pulóveremet, s leszállok a vonatról. A hófödte talajra lépve kirázott a hideg, ámbátor csak ekkor jutott eszembe, hogy magamra kéne öltenem a pulcsimat. Ezután a művelet után, a masinisztához rohantam, s a nyaki artériájára téve a kezem, megbizonyosodtam arról, hogy éle-e, vagy netalántán a balesetben elhunyt. Sajnálatos módon az utóbbit kellett megtapasztalnom. Lemondó sóhaj szakadt fel mellkasomból, s körbenéztem. Minden utas riadtan nézett az irányomba, láttam a szemükben, hogy nem tudják mit tegyenek most. Eközben Takeshi-re pillantottam, aki megállapította, hogy nem baleset volt.
~ Hmm… Valószínűleg az emberrablók próbálták meg megakadályozni az érkezésünket. S ez esetben továbbra is a lány kiszabadításával kell foglalkoznunk, nem szabad időt hagynunk nekik. – mérlegeltem a helyzetet, majd Alice-re és Takeshire pillantottam. Utóbbi már elindult az alagútból kifelé, s nem volt mit tenni, nekünk is mennünk kellett. Ám nem tudtam, hogy az utasokkal mit kezdjek.
- Kérem maradjanak a vonatban, hiszen még is csak melegebb van ott. Amint tudok, küldök segítséget Önöknek, bízzanak a Quatro Cerberus mágusaiban. – mosolyodtam el, majd válaszuktól függetlenül intek nekik, s társaim után indulok…


A hozzászólást Crow Geelstun összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 03, 2010 6:38 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alice
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 453
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Jun. 11.
Age : 23
Tartózkodási hely : Itt vagyok

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 7
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Kedd Aug. 03, 2010 10:45 am

A vonat hamarosan elindult. A házak eltűntek, helyettük zöld mezők
és erdők jelentek meg az ablak túloldalán. Takeshi nem olvasta el a küldetés
leírását, elkérte Crow-tól, aki nem sokkal később el is aludt. Miközben Takeshi
a leírást tanulmányozta, én kifelé néztem az ablakon. Az út így telt el, csendben és békésen. Nem beszélgettünk.
Szép lassan a mezők eltüntet, helyettük hósipkás hegyek tűntek fel.
Kezdtem éhes lenni, így elővettem amit az útra csomagoltam magamnak.
Nem volt olyan finom, mint amilyet Richard szokott készíteni, de ez is megfelel.
Miután megettem amit hoztam, újra kinéztem az ablakon, amin szép lassan jégvirágok jelentek meg. A hőmérséklet is rohamosan csökkenni kezdett,
már éppen kezdetem volna fázni, de szerencsémre bekapcsolták a fűtést, így nyugodtan folytathattam az izgalmas táj kémlelést. Már majdnem elaludtam, amikor végre feltűnt nekem is, hogy Crow felébredt. Mi több, éppen evett.
Hirtelen a vonat behajtott egy alagútba. Még el sem értük a végét, amikor a
vonat hangos sivítás közepette elkezdett dőlni, majd teljesen az oldalára fordult és úgy csúszott még egy ideig. Minden nagyon hirtelen történt, majdnem leestem a székről, de még idejében sikerült elkapnom az ülés karfáját. A karommal védtem a fejemet, a közénk zuhanó poggyászoktól.
Amikor végre a vonat megállt felnéztem. Takeshi a földön ült és nagy igyekezettel próbálta kiszabadítani a lábát egy csomag szíjából. Crow mellettem ült.
- Alice, nem esett bajod?- Fordult hirtelen felém.
- Nem. Jól vagyok! - Mondtam, hogy megnyugtassam.
Takeshi végre kiszabadította magát és leszállt a vonatról, Crow felvett egy pulóvert és követte. Én gyorsan előhalásztam a holmimat a többi csomag alól és utánuk siettem. Odakint hideg volt, de nem annyira, a szokásos kabátom pont elég volt. Már egész kis tömeg verődött össze. Mire kiértem addigra Takeshi megvizsgálta a síneket és megállapította, hogy ez nem baleset volt, hanem valaki megrongált őket.
Eközben Crow a masinisztát vizsgálta meg, akiről kiderült, hogy már nem él.
Takeshi elindult az alagút vége felé.
- Hééé. Crow! Ti jöttök, vagy itt maradtok? - Kérdezte.
Mi? El akar menni?
- Kérem maradjanak a vonatban, hiszen mégis csak melegebb van ott. Amint tudok, küldök segítséget Önöknek, bízzanak a Quatro Cerberus mágusaiban.- Crow intette az embereknek és továbbment, Takeshi után.
Mi itt hagyjuk őket? De hát...lehet, hogy a rongáló most éppen a vonatban van.
Nem nagyon tudtam mit tenni, így kissé dühösen utánuk mentem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kitamura Kazuhiro
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 28
Aye! Pont : 0
Join date : 2010. May. 09.

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Szer. Aug. 04, 2010 3:23 pm

A szép zöld mezőket és növényeket lassan kezdte átváltani a puszta hófödte rengeteg. Ahogy beljebb értünk kezdett hideg lenni, de aztán bekapcsolták a fűtést. A nagybőgőt kivettem a tokjából és a tokot a padlóra helyeztem. Elkezdtem rajta játszani néha kinéztem az ablakon lassan az üveget befedték a jégvirágok.
~ De unalmasak ezek a vonat utak. De jobb ez mintha sétálni kéne az egész úton. Remélem, azért kapok társaságot, mert így még unalmasabb az utazás. - gondoltam magamban majd hirtelen megállt a vonat. A fékezéstől egy kicsit előre dőltem, kintről zajokat lehetett hallani. Felkeltem a székből és lassan az ajtóhoz ballagtam. Az ajtó ablakán kinéztem, s úgy látszott banditák támadták meg ezt a vonatot.
- Na, ne megtámadták a vonatot. Mit kéne csinálni? - kérdeztem magamtól és lassan visszasétáltam a helyemre, ahogy megláttam az egyik banditát erre közeledni. A félelemtől megdermedtem, de aztán eszembe jutott, hogy én mágus vagyok nem egyszerű ember. Amikor a bűnöző benyitott rögtön elkezdte a minden értéket, dumát. Elkezdtem gondolkozni, hogy mit kéne csinálni is. A bandita elég közel tartotta a fegyvert ahhoz, hogy leszereljem. Megpróbáltam összeszedni minden bátorságom, s a bandita fegyveréért nyúltam. Mikor megfogtam a lőfegyvert rögtön elhúztam balra nehogy belém lőjön a bandita. Mikor elhúztam balra a fegyver rögtön elsült a bűnöző kezében. Én eztán halántékon ütöttem ököllel, majd pár pillanat leforgása alatt megrúgtam a lengőborda tájékán. A bandita ilyen ütések után rögvest eleresztette a fegyvert és hanyatt esett az egyik székbe. A fegyvert a férfi mellkasának szegeztem, s kétszer is meghúztam a ravaszt. Mikor végeztem a banditával rögtön a kabin ajtajához siettem és láttam, hogy a bandita társai erre siettek.
~ Na, felkészülök az érkezésre és Fary Tail-esen látom el a bajukat. - gondoltam magamban, majd felvettem a szokásos beállást, s amikor hallottam az ajtót nyikorogni így szóltam:
- Water Snake!
Amikor megidéztem a kígyó alakú vizet egyenesen nekilöktem a két rablónak. De az egyik bűnöző fegyvere elsült és vállon lőtt. A lövéstől a falnak vágódtam. Az utasok körém gyülekeztek és az egyik ellátta a sebem. Ezek után már csak arra vártam, hogy elinduljunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loki
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 573
Aye! Pont : 11
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Csüt. Aug. 05, 2010 9:09 pm

QC csapat: Gyalogosan indultok a célotok felé, de az időjárás nem túl kegyes hozzátok. Eleinte csak a hó kezd szállingózni, de a hőmérséklet így is jócskán fagypont alatt van. A látótávolság fokozatosan csökken, de ti nem vagytok hajlandóak megállni. Még a hófedte fenyves erdő sem rettent el titeket. Utatokat keresztezi pár nem túl régi állati lábnyom. A térképet megnézve látjátok, hogy a kastély nincs messze, sőt talán jó látási viszonyok mellett, már látótávon belül lenne.
Haladtok tovább, és rövidesen egy az oldalán álló szekérhez értek, mikor egy hangos farkasüvöltés töri meg a körülöttetek uralkodó csendet. Az üvöltés rövidesen követi a fokozatosan közeledő csaholás is. Hamar azon kapjátok magatokat, hogy minimum 20 farkas vesz titeket körbe. Tekintetük semmi jóról nem árulkodik, csupán arról, hogy titeket szánnak a vacsorának. Néhány szívdobbanásra, mintha megállna az idő, majd nektek rontanak a dögök.
Egyenként 180-180 varázserejük van, viszont van egy hatalmas megtermett, fekete farkas, aki 600 ponttal rendelkezik.
Tessék elintézni mindent!



Kitamura Kazuhiro: Miután ellátják, a sebed a vonat tovább indul. Te visszaülsz a helyedre és próbálod elfoglalni magad valamivel.
Elméletileg már nincs sok hátra az útból, mikor egy hulla sápadt nő ül le veled szemben, akinek csak a szemeit láthatod, mert arca többi részét fátyol takarja. A nőt még kíséri egy alaposan megtermett szőke, fonott hajú fegyverforgató.
- Üdvözöllek fiatal mágus! – szólal meg a nő. – Gondolom az elrabolt lány érdekében jársz ezen a zord vidéken. Tudod én is oda tartok ahová te, bár én nem a lányért megyek, hanem hogy egy régi sérelmemért bosszút álljak a rablón. Mivel tudom, hogy az ellenfelünk közös, és igen erős szeretném, ha egyesítenénk az erőinket. Mit szólsz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Crow Geelstun
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 62
Aye! Pont : 8
Join date : 2010. Jul. 26.
Tartózkodási hely : szép lányok körében 8)

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Szomb. Aug. 07, 2010 1:57 pm

Takeshi megkért, hogy írjak én először, remélem nem baj ^^
és ha úgy jó, akkor leszek én az első mostantól


Társaságunk egyedüli női tagjának arcán láttam, hogy nem szívesen hagyja itt Ő sem az utasokat, ám meg kell értenie: ha mi is itt maradunk, akkor azzal csak még nagyobb veszélybe sodornánk az embereket, hiszen a támadóink egészen biztos, hogy nem rettennek el a fölösleges mészárlástól. Tarkómat megvakarva vártam be a mögöttem sétáló lányt, majd Takeshi után indultunk, aki tíz méterrel odébb várakozott ránk. Unottan kezdtem el kutatni jobb zsebemben, majd egy bontatlan doboz cigit vettem elő, s feltépve a csomagolást, az ajkaim közé illesztettem egyet. Ekkoron már beértük Takeshit, ezért felé nyújtva a dobozt Őt is megkínáltam, majd amint kiszolgálta magát, avagy visszautasította, visszacsúsztatom a dohány tárhelyét a nadrágom zsebébe. Szerencsére most épp’ a hó sem esett, ezért könnyedén meg tudtam gyújtani a számban lévő rudacskát, ám ahogy haladtunk egyre beljebb végül elkezdett szállingózni az előbb említett csapadék. Dühösen szívtam még utoljára egy nagyot a dohányból, majd kivéve ajkaim közül elnyomtam, s a csikket a táskámba dobtam, elvégre csúnya dolog szemetelni. >.> A hőmérséklet folyamatosan csökkent, s hamarosan kezdtem érezni, amint a végtagjaim kezdenek megmerevedni. Valóban jó ötlet volt két elemi tűz mágust hozni magammal, hiszen amint harcba fogunk bocsátkozni, az Ő mágiájuk majd fel fog melegíteni engem is. Íriszeimmel a minket körbevevő tájat fürkésztem. Rég nem láttam havat, ezért legszívesebben itt helyben lefeküdnék a hó paplanra, hogy még inkább a részévé váljak eme csodálatos dolognak, ám most küldetésen vagyok. Visszatérve a valóságban ismételten kellő komolysággal kezdtem el felmérni a helyzeti lehetőségeket, valamint az esetleges veszélyforrásokat. A látótávolságunk folyamatosan fogyatkozott, s elértünk egy fenyves erdőt. Néhány percig haboztam bemenni, elvégre itt különböző ragadozók lehetnek, melyekkel nem lenne kellemes találkozni, ám a kastély ebben az irányban van, tehát kénytelenek vagyunk erre tovább menni. Nyugodt tempóban vágunk keresztül az erdőn, s néhol egy csoport meglehetősen friss állatlábnyom jelzi számomra, hogy hamarosan szembetalálkozhatunk néhány állattal. Lelki szemeim előtt már látom is, amint megjelenik előttünk egy Yeti, vagy esetleg egy csoport őrült havasi nyúl esik a torkunknak. Ha választani kéne, akkor inkább az utóbbi mellett voksolnék, mivel a fehér szőrű két lábon járó jegesmedve-gorilla-emberkeverék nekem sohasem jött be, s úgy vélem a hátralévő életemben is ki fogok emellett tartani. Öt-tíz perc telhetett el, mióta beléptünk az erdőbe, s egy oldalára borult szekeret pillantok meg, amikor egy vészesen közeli farkasüvöltés töri meg a minket körbeölelő nyugodt csendet. Néhány másodperc múlva csaholásra lettem figyelmes, és hamarosan megjelenik körülbelül két tucat farkas.
~Végre! Mindjárt lesz tüzem. – szemeim kísérteties fényben csillannak meg, mikor is arra gondolok, hogy az elemi mágus palánták jóvoltából hamarosan fel fog melegedni a környék, ám nem fantáziálhatok tovább, mivel a farkasok nekünk rontanak. Egy lassú, színpadias mozdulattal lehajolok, s megérintem mindkét kezemmel a hó paplant, majd várok… Várok, amíg a farkasok, kiket nekem kell legyőznöm, elég közel érnek hozzám, s akkor megtöröm a csöndet:
- Death Spike. – csak ennyi hallatszik, s két csont dárda –mindkét kezem lenn volt a földön- törik föl a talajból, s karóba húz néhány farkast. Ezt követően ismételten használom eme mágiát, ám ekkoron már csak egyet idézek meg és azt is közelharcra szándékozom használni. A farkasok felém vetődnek, amire Én jobb lábamra támaszkodva magam elé szegezem a csontdárdát és nyársba húzom a támadóimat. Tervem tökéletesen működött egy pontot leszámítva. Elfelejtettem az ember testének legkritikusabb pontját védeni: a nyakat és hátat. Egy farkas rontott nekem hátulról, s karmait a húsomba mártotta. A fájdalomtól felszisszenek és szemem sarkából az életemre törő állatra pillanatok, aki már a nyakam felé harap.
- Birth of a Demon. – suttogtam, s vállamtól felfelé az egész testem megkeményedik, ezzel védelmet nyújtva a harapástól. A farkas eszét vesztve kezdi el Lord Ash’Argaroth különleges páncélszerű bőrét harapdálni, mind hiába. Eközben a kezemben lévő dárdát megpörgetem, majd a ragadozó gyomrába állítom. A szerencsétlen jószág felnyüszít, majd látószerveit lehunyva örök álomra hajtja fejét. Hamarosan a barátaim is végeztek az Ő részükkel, s itt volt az ideje a falka vezérével is megküzdeni.
- Ti a Fire Ball-lal folyamatosan támadjátok, Én pedig megpróbálom közelharcban legyőzni, vagy legalább is megbéklyózni, ezzel könnyű célponttá téve számotokra. – hadartam el tervemet. Ha a többieknek is megfelel ez a stratégia, akkor végtagjaimat a Démonéra cserélem, s neki rontok az éjfekete bundájú állatnak. Azonnal neki kezdtünk az adok-kapoknak, mely során csak Én kaptam, ám a társaim eközben folyamatosan találatokat visznek be a farkasnak. A Birt of a Demon-nak hála megúsztam kisebb zúzódásokkal, harapássokkal és karmolásokkal, míg a farkas folyamatosan gyengült a mindent elsöprő lánglabdáknak hála. Végül meguntam az egyoldalú csatározást, s balomat a földre téve egy Csontdárdát idéztem meg, melyet a megfelelő pillanatban a húsevő mancsába állítottam, ezzel a talajhoz szögezve. A tűzgolyók felénk száguldtak, s Én elrugaszkodva a földtől kikerültem a tűzmágiák hatótávjából, míg a farkas benn égett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alice
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 453
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Jun. 11.
Age : 23
Tartózkodási hely : Itt vagyok

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 7
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Kedd Aug. 10, 2010 5:51 pm

Takeshi megkért, hogy írjak előtte, szóval most
én következem!



Crow bevárt engem, majd együtt mentünk a jóval előttünk álló Takeshi után.
Miközben én még mindig duzzogtam, kiértünk az alagútból és nekivágtunk gyalog az út hátralévő részének. Nem volt nagyon hideg, simán kibírtam abban a kabátban, amit mindig hordani szoktam. Egy idő után elkezdett esni a hó. Még mindig nem fáztam, meg lusta is voltam a táskámba kutakodni, ezért inkább nem vettem fel a másik kabátomat, s így mentem tovább, de egy idő után már nekem is kezdett hideggé válni az idő, úgyhogy gyorsan előkotortam a kabátomat és belebújtam, majd társaim után kocogtam, már amennyire tudtam futkosni a hóban.
Legközelebb nadrágban jövök. - Gondoltam magamban dühösen, mert majd lefagytak a lábaim. Mindig is utáltam a havat. Egyedül a házból a meleg kandalló mellől az ablakon keresztül nézve szerettem, mert akkor nem éreztem a rettentő hideget, de gyönyörködhettem a táj szépségében.
Kis, háromfős csapatunk konokul törtetett előre a viharban. Egyre nehezebben láttam, s nemsokára elértünk egy erdőt. Nem agy örömmel, de végül bementünk, mivel ebbe az irányba kellet mennünk a kastély felé.
Az erdőben nem egyszer friss állat lábnyomokat találtam a hóban. A térképet szemlélve megállapítottam, hogy a kastély már nincs olyan messze, ha nem lenne a vihar, már valószínűleg látnánk is.
Talán húsz perce sétáltunk az erdőben, amikor egy felborult szekeret pillantottunk meg. Éppen odamentem volna, amikor farkasüvöltést hallottam, nem is olyan messze tőlünk, s hamarosan csaholásukat is meghallottam.
Egy percbe se telt, már ott voltak, egy rakás farkas egy helyen.
- Ex- Quip: Magic Scythe! - Kiáltottam, s nekiestem a kaszámmal a farkasoknak. Néhányat szétszabdaltam, s mikor már meguntam eltüntettem a kaszát és helyette tűzmágiával irtottam a farkasokat. Amikor végeztem az én részemmel körbenéztem. Takeshi és Crow is már végeztek. Hirtelen a semmiből egy hatalmas farkas került elő a semmiből.
- Ti a Fire Ball- lal folyamatosan támadjátok, Én pedig megpróbálok közelharcban legyőzni, vagy legalábbis megakadályozni, ezzel könnyű célponttá téve számotokra. - Crow átvette az irányítást, de nem bántam.
Némán bólintottam, s Takeshi-vel megsoroztuk tűzlabdákkal a farkast, eközben Crow Démon végtagjaival nekiesett. A farkas hamarosan gyengülni kezdett. Crow egy csont dárdával a földhöz szögezte a farkast, majd Takeshi-vel szinte egyszerre nekidobtunk néhány tűzlabdát. Crow sikeresen félre ugrott a támadásunk elől, azonban a farkas nem tudott elmozdulni az őt földhöz szegező dárda miatt, s a támadásunk telibe kapta, s hamuvá égett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kitamura Kazuhiro
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 28
Aye! Pont : 0
Join date : 2010. May. 09.

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Szer. Aug. 18, 2010 1:55 pm

Miután az egyik utas ellátta a sebemet lassan megpróbáltam visszaballagni a fülkémbe. A sebről letekertem a kötést, ami a segítőkész utas gondosan rögzített.
- Szép munka volt az utasoktól de én jobban tudok gyógyítani, mondtam majd a kezemet a sebre, helyeztem, s a vízmágiával pár perc alatt begyógyítottam. Mikor készen lettem kinéztem az ablakon és észrevettem, hogy már nemsokára megérkezek Brezze-be. Elégé elkényelmesedtem a fülkében található széken, s úgy gondoltam pihentetem egy kicsit a szememet. Mikor ajtónyitódást hallottam felnyílt a szemem és egy elég sápadt nőt láttam, akinek csak a szeme látszódott, mert az arca többi részét fátyol fedte. Nemsokára a nő helyet foglalt velem szemben.
~ Ugyan ki lehet ez a nő? - tettem fel a költői kérdést magamnak mikor bejött a sápadt nő kísérője is, aki elég nagydarab szőke férfi volt. Hirtelen megszólalt a fátyol alatt a nő. Először köszönt nekem, amire én így reagáltam:
- Üdvözlöm hölgyem!
A nő pár másodperc múlva rákérdezett hogy az elrabolt lány miatt jöttem-e ily zord helyre. A kérdésre válaszolni se tudtam, mert a nő nem hagyta abba a beszélgetést, és eztán elmondta, hogy ő is arrafelé tart de ő nem a lány miatt, hanem azért mert a rablón akar bosszút állni. Nemsokára a sápadt nő felajánlott segítségét.
- Várjon, még megfontolom az ajánlatát csak pár perc. - mondtam a nőnek, aki nyugodtan várakozott.
~ Hmmm a nő segítségével nagyobb esélyem lehet legyőzni a rablót és ő nem is a fizetségért, teszi így nem is, kell a pénzt szétosztanom. - futott végig az agyamon ez a gondolat.
- Okés akkor szövetkezzünk. - mondtam a nőnek, aki lehet, hogy nagyon örült a dolognak de nem tudhatom megállapítani, hiszen az arca takarva volt.



A hozzászólást Kitamura Kazuhiro összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 21, 2010 3:35 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loki
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 573
Aye! Pont : 11
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Szomb. Aug. 21, 2010 3:29 pm

QC: Fellélegezhettek, hiszen elfogytak a farkasok. Ám az időjárás abszolút ellenetek van, az égből ónos eső kezd hullani rátok, s a szél is fokozatosan kezd feltámadni. Néhány percen belül egy óriási hóviharban találjátok magatokat, de túl céltudatosak vagytok ahhoz, hogy csak úgy megálljatok.
A látótávolság szinte már a nullával egyenlő, ezért is esik meg az, hogy Alice lába alól váratlanul elfogy a talaj, de a szőke lovag az utolsó pillanatban még elkapja a zuhanó lány karját.
Miután túl vagytok a szorult helyzeten rájöttök, hogy ebben a viharban semmiképpen nem kifizetődő, ha tovább meneteltek. Ezért hamar rejtek után kutattok a környéken és találtok is egy szűkös üreget.



Kazu: Először is szeretné megjegyezni, hogy a titokzatos nő kísérője férfi, nem pedig nő. igaz ezt nem adtam meg konkrétan, de most megtettem. Kérlek, az előző postodban ezt javítsd!
A nő válaszodat hallva elégedetten bólint. Viszont utatok hátralévő részén csend honol a fülkében. Igaz a nő kísérője fenyegető pillantásokat vet rád, de nem történik semmi.
A vonat végül célba ér, ti pedig leszálltok. A szőke kardforgató különösen ügyel arra, hogy 4 lépés távolságot tarts a nőtől. Az állomáson egy hintó vár titeket, amibe a nő gondolkodás nélkül beszáll, viszont neked ez látszólag tilos, hiszen a testőrféle szőkeség az utadba áll, s némán az egyik gazdátlan lóra mutat. Miután felpattansz a kis csapat meg is indul egy földúton, ami a hegyekbe vezet, ahol látszólag most igen cudar volt az idő. nemsokára el is kezd szállingózni a hó, s a látótávolságotok is csökkenni, kezd.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Crow Geelstun
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 62
Aye! Pont : 8
Join date : 2010. Jul. 26.
Tartózkodási hely : szép lányok körében 8)

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Vas. Aug. 22, 2010 1:14 pm

Halk sóhaj kíséretében nyugtázom magamban, hogy végre elfogytak a farkasok, ezáltal a veszély is elmúlt, ám a hátamon lévő vérző karmolások miatt kissé rosszul érzem magam. Ámbár gyűlölök megsérülni, a figyelmetlenségemnek hála sosem úszom meg épp bőrrel a harcokat. Balommal elsöpröm íriszeim elől a kissé átázott tincseket, miközben a társaság többi tagjára pillantok.
- Jól vagytok? Ugye nem sérültetek meg? – mosolyodom el halványan, miközben még utoljára végig simítom a hátamon lévő heget. Szerencsére egyedül Én sérültem meg, a többieknek semmi bajuk, ám egyre jobban kezd erősödni a szél, s az előbbi hópelyhek szállingózását felváltotta hóvihar. Szinte alig hallhatóan elmormogok az orrom alatt egy káromkodást, majd rövid megbeszélés után végül úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk, hiszen a cél már oly’ közel van. A havazás egyre csak erősödik, s vele párhuzamosan a látási viszonyaink is romlani kezdenek, míg nem szinte teljesen mellőznünk kell ezen érzékszervünket. Hirtelen Alice hangjára leszek figyelmes és miután reflexszerűen felé fordulok, arra leszek figyelmes, hogy a lány lába alól elfogyott a talaj. Balommal azonnal a táskám oldalához nyúlok, ahonnan előveszem egyik tőrömet, majd Alice után indulok. Fegyveremet a jeges talajba állítom, míg jobbommal azonnal a lány után nyúlok, s szerencsére még időben sikerült elkapnom a kezét. Halk sóhaj szakad fel mellkasomból, miközben felhúzom az elementáris mágust a szakadékból. Eme művelet befejezését követően tőrömet a helyére raktam, majd kissé morcosan Alice-re pillantottam. Legszívesebben megdorgáltam volna, hogy miért nem figyel oda, ám rá kell jönnöm, hogy ilyen időjárási viszonyok mellett akár Én is lezúghattam volna.
- Minden rendben? – kérdeztem végül. – Szerintem keresnünk kéne valami rejteket, ahol átvészelhetjük a vihart, s majd az elcsendesedését követően tovább mehetünk. – osztottam meg gondolataimat a csoport többi tagjával, s miután Ők is átgondolják a javaslatomat, hosszas keresés után egy szűkös üreget találtunk, s a többieket követően utolsóként húzódtam be az ideiglenes menedékünkbe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alice
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 453
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Jun. 11.
Age : 23
Tartózkodási hely : Itt vagyok

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 7
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Pént. Szept. 10, 2010 5:46 pm

Végre végeztünk a farkasokkal. Eléggé kifáradtam, és hangosan, szaporán vettem a levegőt. Rátámaszkodtam a térdemre és úgy próbáltam kifújni magam.
Crow megkérdezte, hogy hogy vagyok, mire én felmutattam a hüvelykujjam, ezzel jelezve, hogy jól. Ő már annál kevésbé volt jól: A farkas megkarmolta a hátátés lassan szivárgott belőle a vér.
Hogy én jól vagyok e? Na és ő? Ő sérült meg. Mégis miért nem képesek a
férfiak magukra is vigyázni? Fenébe, hogy így keménykedik. De azért, úgy tűnik, tényleg nincs különösebben semmi baja.

Tovább mentünk, de az idő egyre rosszabbodott. Rettenetesen felerősödött a szél, és hamar egy hóviharban találtuk magunkat. A hópelyhek egyre nagyobb pelyhekben estek, s a szélben összevissza kavarogtak, alig láttam valamit.
Fenébe! Semmit se látok! Hol van Crow? - Jobbra balra nézelődtem, hogy megtaláljam, nem láttam valami tisztán, de láttam, hogy előttem van, nem mesze. Megszaporáztam a lépteimet, hogy utolérjem, de elfogyott a talaj a talpam alatt. Éppen csak felsikoltani volt időm máris zuhantam.
Kigondolta volna, hogy az életem egy század másodperc alatt le fog peregni előttem? - Már szinte biztos voltam benne, hogy most végem, de Crow elkapta a kezemet és felhúzott.
- Minden Rendben? Szerintem keresnünk kéne valami rejteket, ahol átvészelhetjük a vihart, s majd az elcsendesedést követően tovább mehetünk.
Beleegyezően bólintottam, s hamar találtunk egy helyet, ahol meghúzódhattunk.
- K-k-köszi! A -az a-a-adósod vagyok! - Vigyorogtam dideregve Crow- ra, amikor már bent voltunk. A hangom remegett annyira fáztam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loki
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 573
Aye! Pont : 11
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Szomb. Nov. 06, 2010 8:46 pm

Hűha! Na, ez a küldi is egy kellően zavaros vízbe zuhant… Az eredeti csapatból csupán Alice van talpon. Mit is csináljak? Megvan! Hozok kettő beugrót, akik örömmel vesznek rész a küldetésben, legalább is ők ezt állítják. Mivel az eseménysorozat kellős közepén vagyunk, és a zsebemből rántom elő a két új kalandort ezért lehet, hogy itt maszek lesz a történet, de valahogy ezen is túl kell vergődnünk. Ezért előre is elnézéseteket kérem.
Alice két jövendőbeli társad Olive és Itachi.



Sorrend csupán a két hölgy között van, méghozzá: Olive, Alice
Itachi bármikor írhat.


Olive: Ez aztán a nap! Hatalmas pangás a klánházban, és nem ártana, ha a zsebedben lenne egy kevéske pénz is. Ilyenkor vajon mit tesz egy magadfajta? Hát persze! Egy küldetést keres magának. Nézelődsz, keresgélsz, és ezen akad meg a szemed:

Brezze városának vezetője nagy bajban van, és kétségbeesésében már a mágus klánokhoz fordult. Az ország összes klánjába szétküldte a megbízásokat, hogy a lehető leghamarabb, minél több jelentkező érkezzen. A feladat pedig nem más volna, mint a megbízó lányának kiszabadítása a Darkenhoff kastélyból, melyben jelenleg egy titokzatos idegen él. Az idegen rejtélyes körülmények között 2 héttel korábban rabolt el Ulrika Magdovát. A megmentésére küldött fegyveres erők pedig nem tértek vissza a kastélyból, még a mai napig sem.
Szint: D
Jutalom: 320.000 Gyémánt
/A megbízás mellé van csatolva egy térkép is, melyen a Darkenhoff kastély és Brezze városa is fel van tüntetve./

Le is csapsz a küldetésre, amíg lehet. Rövid szedelőzködés után útnak is eredsz. Ám sajna sikeresen lekésed az induló vonatot. Mivel mágikus energiáidat nem szeretnéd pazarolni, ezért inkább bérelsz olcsó pénzért egy hátast.
Neki is vágsz a nagy kalandnak, és zavartalanul haladsz. Ahogy közeledsz, a célodhoz a levegő úgy kezd hűlni, a látótávolság fokozatosan csökken, és a hó is megjelenik. Rövidesen egy fenyvesben leled magad, ahol váratlanul a látótávolság egyenlő lesz a nullával, és hóvihar kerekedik. Valahonnan egy farkasüvöltés hallatszik, mire a lovad megbokrosodik és levet magáról, majd világgá szalad.
Egyedül vagy a bajban. Valahol menedéket kell lened a vihar elől, mert így nem soká húzhatod. Neki is indulsz, hogy túlélési esélyeid még kellően jók legyenek. Ám az egyre erősödő viharban képtelenség normálisan haladni. Hosszú perceken haladsz valamerre, s érzed, hogy pár perc és nem bírod tovább, de ekkor csoda történik! Valaki karon ragad és húzni kezd maga után, pillanatokon belül egy kis üregben találod magad egy lány és egy kis tüzecske társaságában. / a lány Alice /


Alice: Nos, te vedd úgy, hogy az életed megmentője nem is lett volna. Magányosan ücsörögsz a tűz mellett, mikor észreveszed, hogy odakint a viharban egy elveszett alak bolyong. Saját biztonságoddal mit sem törődve kimész az alak után, karon ragadod, és bevonszolod magaddal a menedékedre. Az illető egy lány, nem is akárki, Olive!

Lányok, tessék beszélgetni! Wink

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Itachi: Te pedig még klán nélküli macsó módjára járod a vidéket. Éppen egy vasútállomáson készülsz felszállni a vonatra, mikor is egy érdekes beszélgetés csapja meg a füledet.
- Tartson velünk fiatalúr! A maga mágikus erejének nagy hasznát vennénk.
- Sajnálom, de ehhez az egészhez nem fűlik a fogam. Nekem itt valami nagyon bűzlik.
- Jól meggondolta a dolgot? Szép jutalom jár, amennyiben sikerül kiszabadítani a lányt. Mi természetesen segítenénk, de jutalomból nem kérnénk, mert nekünk csak az elrablóval van dolgunk. Gondolja meg még egyszer!
- Kösz nem, jobb dolgom is van, mint az ilyen bűzlő dolgokkal foglalkozni. – és azzal az idegen felszállt a vonatra, és véglegesen lezártnak tekintette a témát. – Minden jót!
- A lehető legtöbb szerencsét! – Reagál a hosszú szőke hajú férfi, kissé letörve.
Természetesen Neked ennél több sem kell ahhoz, hogy kíváncsiságod felébredjen. Hamar oda is mégy a szőke férfihoz, és kérdezni kezdesz tőle. Ő pedig elmesél pár dolgot. Kiderül, hogy a férfi úrnője komoly ellentétben áll egy a hegyekben berendezkedett emberrel, akivel le akarnak számolni. Erre még az is rátesz egy lapáttal, hogy a célpont Brezze vezetőjének lányát elrabolta. A vezető pedig hatalmas jutalmat ígért annak, aki visszahozza a lányát. És mivel a gonosztevő egy veszélyes alak, így szeretnének egy mágust is a soraikban tudni.
Erre mi a válaszod?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Itachi Sadamesu
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 15
Join date : 2010. Aug. 11.
Age : 27
Tartózkodási hely : Shirotsumei Asszonybosszantó

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Kedd Nov. 09, 2010 1:31 pm

Végre befejeztem a küldetést, s a jutalommal a zsebemben sétálgattam a városban. Nem kellett sokat gondolkodnom rajta, hogy hova megy el a pénzem, hiszen ha haza megyek, az öreg lenyúlja az egészet, a tartozásomra hivatkozva, és egy rossz szót sem szólhatok, különben akkora fejmosást kapok Mei-től, hogy még az életkedvem is elmegy. Ilyen kilátásokkal nem sok hangulatom volt haza menni, de már itt sem volt több dolgom. Végigjártam a város utcáit, és kirakataiban gyönyörködtem, s nézelődtem, hátha találok valami ajándékot a parancsolgató pincérnőnek. Jó pár órát nézelődtem, s közben sörös kulacsom kortyolgattam, mikor végre eljutottam abba a hangulatba, mikor végre elhatároztam magam, hogy haza megyek. Zsebre tett kézzel sétáltam a vasútállomásra, s közben átkoztam magam, hogy a mesteremtől kapott kardot eltörtem a küldetés alatt. Még reggel elvittem egy kovácshoz megjavíttatni, s meghagytam az illetőnek, hogy hova küldje majd el a kész darabot.
Az állomásra érve, rögtön a jegyváltóhoz sétáltam, s megvettem a jegyemet.
- 3 óra múlva indul a vonat Shirotsuméba, kellemes utazást -mondta a jegy üzér.
- Köszönöm - válaszoltam, majd hátat fordítottam, s letelepedtem a váróban az egyik padra. Jobb elfoglaltság híján, elővettem rumos flaskámat, s azt kortyolgattam, valamint közben az árnyékommal játszadoztam unaloműzés gyanánt. Az árnymágia igen bonyolult tudomány, legalábbis számomra, s eddig csak a legalapabb dolgokat tudom vele elvégezni, s ha nem találok egy jó mestert, könnyen lehet, hogy nem fogok túljutni az alapokon. Gondolataimból a hangos bemondó ugrasztott ki, ami közölte, hogy a Shirotsumei járat 10 perc múlva, a hármas vágányról indul. Bambán néztem jobbra, majd balra, s az eddig teli váróteremben már csak alig egy tucat ember volt jelen. Fel sem tűnt, hogy ilyen gyorsan telik az idő, mikor az ember így elmélázik. Minden esetre feltápászkodtam, és elindultam a 3-as vágányhoz, s már szálltam volna fel a vonatomra, mikor egy érdekes beszélgetésnek lett szem, illetve fültanúja.
- Tartson velünk fiatalúr! A maga mágikus erejének nagy hasznát vennénk.
- Sajnálom, de ehhez az egészhez nem fűlik a fogam. Nekem itt valami nagyon bűzlik.
- Jól meggondolta a dolgot? Szép jutalom jár, amennyiben sikerül kiszabadítani a lányt. Mi természetesen segítenénk, de jutalomból nem kérnénk, mert nekünk csak az elrablóval van dolgunk. Gondolja meg még egyszer!
- Kösz nem, jobb dolgom is van, mint az ilyen bűzlő dolgokkal foglalkozni. – és azzal az idegen felszállt a vonatra, és véglegesen lezártnak tekintette a témát. – Minden jót!
- A lehető legtöbb szerencsét! – Reagálta hosszú szőke hajú férfi, kissé letörve.
~Na, csak nem egy potya munka?~ villant az agyamba a felismerés. Nem haboztam sokat, bár dolgozni nem szerettem, de mindig szívesen elvállalok olyan melót, ahol nem kell túlságosan megerőltetnem magam a jutalomért. Oda sétáltam a szőke férfihoz, s illedelmesen bemutatkoztam.
- Itachi Sadamesu, jelenleg független mágus - hajoltam meg a férfi előtt -véletlenül meghallottam, hagy egy magamfajtára van szüksége. Lehetséges, hogy érdekelne a dolog -közöltem vele tárgyilagos hangsúlyban.
A férfi elmondása alapján megtudtam, hogy az úrnőjének ellenlábasa a hegyekben rendezkedett be és ezt az illetővel szeretnének leszámolni, hogy többet ne árthasson. Természetesen erre még rátett egy lapáttal, hogy az a férfi elrabolta a város vezetőjének lányát és aki kiszabadítja, annak hatalmas jutalomban lenne része. Mit ne mondjak, roppant csábító ajánlat, ezért még azt a kijelentést sem vettem figyelembe, miszerint az az ember rendkívül veszélyes.
- Tehát, ha jól értem, én segítek eltakarítani az útból a fickót, cserébe a lányért, és a teljes jutalomért? Csábító ajánlat, meg kell hagyni. Áll az alku- mondtam, majd kezet nyújtottam a szőkehajú srácnak.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Olive Nite
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 28
Aye! Pont : 0
Join date : 2010. Aug. 02.
Age : 24
Tartózkodási hely : itt+ott :P

Karakter információ
Céh: Lamia Scale
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Kedd Nov. 09, 2010 8:58 pm

Unalmas nap, csak semmi izgalom, Ronnie és Raidon sincs semerre, minden bizonnyal küldetésen eszi őket a fene, én meg itt poshadok. Igazából, a pultoson kívül nem sok mindenki van itt, egy-két mágus, akik hozzám hasonlóan csak punnyadnak.
A hét többi napján nem keveset költöttem, így most zsebeim is a klánházhoz hasonló állapotban vannak.
- Kéne egy küldetés. – fújtam ki magam, míg tenyereimmel az asztalon megtámaszkodtam, s felálltam. – HAPCI! – küldtem meg véletlen egy széllöketet a benn tartózkodó emberek felé. – Bocsi! – kiáltottam oda, majd már szaladtam is a felkéréseket bámulni. Egy régebbi felkérés még mindig itt porosodott, meg is lepődtem rajta, hisz azt hittem, a magas jutalom miatt bárki elvállalja majd, de nem tették, ott maradt. Most úgy ácsingózott utánam, hogy nem tudtam még egyszer nemet mondani neki: Letéptem. Már tudtam, mi áll benne, annyiszor kerültem szembe vele, de nem volt bátorságom hozzá. Egy térkép melléklet volt a hátulján, melynek segítségével meglelhetem Brezze városát, meg…, nem csak a várost, hanem úgy benne mindent, még a Dakrenhoff kastély is benne volt.
- Ezt elvállalom! – kiáltottam a pultosnak, aztán rohantam ki az épületből. Tudtam, hogy oda, Brezze városába nagyon nagyon ritkán indulnak vonatok, talán naponta, és pont ilyen magasságban szoktak, úgyhogy jobb, ha sietek. Előbb még hazarohantam egy-két dologért, vastag kabátért, s golyóimért. Amúgy szintén a napokban sikeresen vettem egy öklöm nagyságú ólomgolyót is. Ki is próbáltam, hogy szélmágiámmal mennyire lehet meghajtani, s egész jónak bizonyult. Persze, mikor sebessége akkora lett, hogy követni alig tudtam, lendülete pedig egy falat is megzúzott, ha ügyesebben tudtam volna koncentrálni a levegőáramlatokat, valószínűleg át is töri.
Hanyatt homlok futottam végig a peronon, keresve a megfelelő vonatot, majd mikor megláttam, hangos kürtszó jelezte, indul. Akármennyire kapkodtam lábaimat, már nem tudtam elérni.
- Ahh… most mit csináljak? Túl messze van Brezze.. csak nem repülhetek addig. – gondolkodtam kicsit mérgesen. – HAPCIII! – Hapciztam hatalmasat, s a várakozó tömeget kicsit arrébb fújtam. Ekkor egy lovas őr lovagolt el nem messze tőlem, bár én csak a patkókopogást vettem észre. – Ló? – csillantak fel szemeim, majd elrohantam. Igaz ez is költekezés, de ennyim még épp van…
Hamar megtaláltam egy lóbérlő istállót, s egy gyors gebét kaptam is. Az érdekesség abban van, hogy még életemben nem ültem lovon, eddig nem is terveztem, most viszont muszáj. A ló elhúzódott elsőre, így nem is sikerült felszállnom rá, aztán külső segítséggel végre ment, majd egy gyorstalpalót szolgáltatott gazdája, hogy hogyan irányítsam, hogy mozogjak, ez egy negyed, fél órába is beletelt, de a jószág sebessége visszahozta a hátrányt. Már jó rég úton lehettünk Brezze felé, mikor érződött, hogy lassan hűl a levegő, már-már leheletem is kirajzolódott. Kabátomat előkerestem, míg a lovat megállítottam, majd felvettem, így már kevésbé fáztam. Cseppet sem szerencsémre, az út egy fenyvesen vezetett át, hova még a lóval be is sikerült jutni, ám a hóvihar, mely imént kezdődött, megszüntette eddigi korántsem pompás látásviszonyomat is. Nem csak én ijedtem meg, a ló is, s mi több, megbokrosodva ágaskodott két lábra, nagyokat nyerítve. Nem voltam olyan helyzetben, hogy érte aggódjak, ugyanis nagyot vetődtem róla, egyenest a földre. Nyekkentem egyet, míg az elvágtázott vissza.
- Áúáúáúúú … - nyöszörögtem, majd heves köhögésben törtem ki, az a múltkori megfázás a Hakobe hegyen egyáltalán nem akar elmúlni. Lehet, ebben az állapotban nem kellett volna semmilyen felkérést se elfogadnom, bár már mindegy, nem fogok csak ezért megtántorodni. A havazás, szélviharok egyre zordabb körülményeket teremtettek, én pedig egyáltalán nem voltam hozzászokva ekkora terheléshez, lassú, de biztos fagyhalálra voltam ítélve.
Már éreztem, hogy lábaim felmondják a szolgálatot, megálltam, összerogyni készültem, ám karomat megragadta valaki, és elkezdett húzni maga után. Valami üregben találtam magamat a lánnyal kettesben, kit megmentőmnek nevezhettem.
- Köszönöm. – leheltem ki magamat a tűz mellett, míg folytatta a beszélgetést.
- Ugyan, ez természetes, nincs mit megköszönnöd! – Kicsit zavartan mosolyogtam, m az üreg egyik távolabbi szegletében feltűnt valaki, valaki, aki csak csendben ül, és figyel. Közben meg Alice bemutatkozott.
- Öh.. az én nevem Olive Nite, én is örvendek. – Kérdőn tekintettem Alicera, hogy ki ez a férfi itt mellettünk, ám válaszát megelőzően, már be is mutatkozott.
- Mi járatban vagy ekkora viharban errefelé? – Érdeklődte hirtelen Alice.
- Hát… Darkenhoff kastélyát keresem. – Mint kiderült, ők is ugyanezért vannak itt.
Egy kisebb csend telepedett közénk, amit aztán Crow tört meg.
- Kérsz? – nyújtott felém egy egész idegen tárgyat, miről utólag kiderült, cigaretta volt.
- Nem, köszönöm, nem dohányzom. – mosolyogtam cseppet zavartan.
Éreztem a kényszert, hogy hatalmasat hapcizzak, ám szél mágiám instabilsága miatt visszatartottam magam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alice
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 453
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Jun. 11.
Age : 23
Tartózkodási hely : Itt vagyok

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 7
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Vas. Nov. 14, 2010 5:30 pm

Nem sokat beszélgettünk a barlangban, talán a hideg miatt, nem voltunk
nagyon beszédes kedvünkben, inkább csak csendben ültünk a tűz mellet és melegedtünk. A láng nem adott olyan nagyon erős meleget, de egyre jobban éreztem magam, már nem fáztam. Odakint viszont a vihar szüntelenül tombolt.
- Borzalmas idő van odakint remélem hamar elmúlik... - Törtem meg végül én a
csendet és odamentem a barlang bejáratához. Ekkor meghallottam egy fura hangot.
- Te is hallottad? Mintha tüsszentet volna valaki. - Erősen meresztettem kifelé a szemeimet, így ha Crow válaszolt is, nem figyeltem és nem is hallottam. Végül valóban megpillantottam valakit odakint, s egy szó nélkül elhagytam a menedékhelyünket, hogy segítsek a kóborlónak. Egy lány volt az, aki már majdnem összeesett a fáradtságtól, de pont mielőtt még összerogyott volna elkaptam a könyökét és bevonszoltam a barlangba.
- Köszönöm. - Nyögte fáradtan a lány.
- Ugyan, ez természetes, nincs mit megköszönnöd. - Válaszoltam neki vigyorogva, s közben hálát adtam az égnek, hogy nem egy farkas, vagy valami más volt odakint. Bemutatkoztam neki amit ő is viszonzott, s érdeklődve nézett rám, hogy ki az a srác aki velem van. Éppen mondani akartam, amikor Crow megelőzött és bemutatkozott.
- Mi járatban vagy ekkora viharban errefelé? - Kérdeztem Olive-tól.
- Hát...Darkenhoff kastélyát keresem.
- Tényleg? Mi is éppen a kastélyt kerestük, de inkább fedezékbe húzódtunk ebben a viharban. - Mondtam neki meglepetten.
Micsoda véletlen...
A beszélgetésbe beállt egy kis csönd, amit végül Crow tört meg:
- Kérsz? - Nyújtotta Olive felé az egyik kis cigarettás dobozt.
Azt hittem, már nincs cigije...
Olive visszautasította a cigit, s közölte, hogy nem dohányzik. Valahogy volt is egy ilyen érzésem.
- Szerintetek mikor áll el a vihar? - Kezdett elegem lenni a sok hóból és a hidegből, ami a tűz ellenére gonoszul tört be a barlangba, s már nagyon mehetnékem volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Crow Geelstun
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 62
Aye! Pont : 8
Join date : 2010. Jul. 26.
Tartózkodási hely : szép lányok körében 8)

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Kedd Nov. 16, 2010 4:29 pm

Egy halvány mosolyt eresztek el, miután megbizonyosodtam róla, hogy Alice jól van és a soktól még mindig dadogva, valami olyasmit mondd, hogy az előbbi momentum miatt az adósom. Ezt hallva kissé zavartalan elkapom a tekintetemet róla, s megvakarom a tarkómat. - Dehogy vagy, ezt ugyan úgy Te is megtetted volna értem. - pillantok a lányra, majd a tekintetem ismételten a lobogó tűzre vándorol. Bele se merek gondolni, hogy Alice nélkül mihez kezdenék most, elvégre ezt a kis hőt, amit a lángok adnak, egyedül Neki köszönhetem. Ha Ő nem lenne, valószínűleg a Yeti mellett Én is jégkockába bebörtönözve várnám megmentőimet, hiszen ezt az elviselhetetlen fagyot, e nélkül képtelen lennék átvészelni. Hamarosan egy különös hangra hívja fel a figyelmemet partnerem, aminek hatására visszatérek a jelenbe és Én is fülelni kezdek, hátha a rejtélyes ideges/valami ismételten hallatja hangját. Már éppen válaszolnék, mikor a lány se szó, se beszéd, elhagyja az üreget. Azonnal felálltam, hogy utána indulhassak, ám siettemben elfelejtettem összehasonlítani az üreg és az Én magasságomat, ezáltal sikeresen megfejeltem az egyik kiálló sziklát. Halk nyüszítés kíséretében frissen szerzett púpomhoz kaptam, miközben a bejárat felé pillantottam, mivel megérkezett a Quatro Cerberus egy másik tagja. Már éppen próbáltam valami hatásos szentbeszédet kitalálni elmémben, amivel kissé leszidtam volna a lányt, hisz’ meggondolatlanság csak így kimenni a hidegben, ám észrevettem, hogy nincs egyedül; mögötte egy másik lány volt, aki látszólag a tűrő küszöbének a végén járhatott, hiszen belegondolni is rossz, hogy mióta kóborol oda kinn. - Üdv, az Én nevem Crow Geelstun. - mutatkoztam be Én is a másik két jelenlévő után, majd úgy döntöttem, hogy egy ideig szüneteltetem a társasági életemet és inkább a gondolataimba merülök, de ekkoron meghallottam, hogy Sophy is a kastélyt keresi. ~ Marhaság volt azt gondolnom, hogy csak Mi megyünk a küldetésre… - morogtam halkan a sarokban, majd előhalászok farmerem egyik zsebéből a cigimet, s megkínáltam a másik két mágust a káros szenvedélyemből, majd miután visszautasították, egy szálat a tűz segítségével meggyújtok, majd az ajkaim közé illesztek. Nagyot szippantok belőle, majd kifújva a füstöt válaszolok Alice kérdésére. - Szerintem hamarosan el fog annyira csitulni, hogy tovább indulhassunk. Nem vesztegethetünk itt annál több időt, mint amennyi szükséges. - válaszoltam.


A hozzászólást Crow Geelstun összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jan. 20, 2011 5:06 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loki
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 573
Aye! Pont : 11
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Csüt. Dec. 23, 2010 10:42 am

Trió: Valamivel több, mint egy órát kell még eltöltenetek a menedékben mire lassan, de alábbhagy az odakint féktelenül tomboló vihar. Mivel késlekedni nem szeretnétek, és a kinti látásviszonyok már jelentősen feljavultak, így nekivágtok az út hátralévő részének. Látásotok többször is megtréfál, mikor a kastélyt látni vélitek, hiszen az közelinek tűnik, de mégsem értek oda olyan hamar, mint várjátok. Ám érzékeitek hiába vannak ellenetek, hiszen a természet mellétek áll. A kérlelhetetlen hózápor visszaszelídül kellemes szállingózásba, és a szél is elhal, a köd pedig kezd teljesen feloszlani. Mire eléritek a szurdokban megbúvó kastélyt addigra már kristálytiszta lesz az idő.
Az előttetek terpeszkedő kastélynak baljóslatú kisugárzása van, de ez nem lep meg titeket, ha már a gazdája olyan gazemberféleség. Az viszont sokkal jobban meglep titeket, mikor az egyik torony ablakából lila fénysugár szűrődik ki. A jelenség nem ismétlődik meg többet.
Ha teljesíteni akarjátok a küldetést, akkor be kell jutnotok. Ám a csapóhíd fel van húzva, és így csak a befagyott vízen tudtok átjutni a túloldalra. A jég kellően vastag, ezért bátran nekivágtok. óvatosan haladtok, és hegyezitek a fületeket a repedések halk nesze után. Viszont mikor már sínen éreznétek magatokat, akkor váratlanul beüt a baj. A jég alatt valami óriási dolog elsuhan, majd a következő pillanatban pontosan alattatok nyílik ketté a jég. Nem volt már időtök bármit is reagálni, így a jéghideg vízbe merültök mind a hárman.



Itachi: Elfogadtad a kecsegtető ajánlatot, így az idegen társasággal tartasz. természetesen nem kell gyalogolnod utánuk, hiszen egy lovat bocsájtanak a rendelkezésedre. Jó, persze, az nem véd meg a hidegtől, de ez már a te gondod… Mikor elindultok, a célotok irányába akkor még csúnya vihar tombol a hegyekben, de amint közelebb értek hozzá a viharfelhők, mintha kettényílnának fölöttetek. A korábbi hóviharról csupán a frissen lehullott 2-3 lábnyi hóréteg tanúskodik.
A miniatűr karavánban te hátul haladsz, egyfajta hátvédként. Ám a néhány méterrel előtted haladó hintó ablakán egy kecses női kéz kinyúl és int, hogy zárkózz fel mellé. A kérésnek eleget is teszel, viszont a meghívód nem leplezi le magát, mert hintója ablakán egy vörös bársonyfüggöny rejti a belteret.
- A célszemély egy igen veszélyes ember, aki nemrégiben szert tett egy óriási erőket tartalmazó medálra. – szól ki egy érzéketlen női hang. - A medál erejét arra akarja használni, hogy az ország összes holtjából egy sereget toborozzon magának. Tudom, hogy maga a leánymentésre fókuszálna, de félek nagy szükségünk lesz az ön tudására, ha nem érnénk időben a kastélyba.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Itachi Sadamesu
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 15
Join date : 2010. Aug. 11.
Age : 27
Tartózkodási hely : Shirotsumei Asszonybosszantó

Karakter információ
Céh: Titan Nose
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Kedd Jan. 04, 2011 4:47 pm

Az egyezség megköttetett. Jól jövedelmező üzletnek tűnt így első hallásra, így nem volt kérdéses, hogy el fogadom-e avagy sem. Hatalmas szerencsémnek örvendve, egy ló gyeplőjét nyomták a kezembe.
- Mégis mit csináljak ezzel? - kérdeztem meglepetten.
- Utazz vele - felelte valaki a társaságból, kacarászva.
Egyáltalán nem lelkesedtem az ötletért, hogy az utazás legkényelmetlenebb módját kényszerítik rám, de ahogy gondolataimat áttereltem a jutalomra, kissé felvidultam.
- Semmi sem egyszerű -morogtam halkan, ahogy a lóra próbáltam felszállni. Az átkozott kanca, sehogy sem akarta, hogy megüljem, mikor megpróbáltam felkapaszkodni rá, azon nyomban előrébb ment néhány lépést. Egy bámészkodó sietett végül segítségemre, persze miután jól kikacagta magát ügyetlenségemen. Egy gyors köszönet nyilvánítás után megindult kis társaságunk a cél felé. Természetesen a nagy kapkodásomban, nem is gondoskodtam semmiféle meleg öltözék beszerzésére, így mikor megláttam, hogy a hegyen elég viszonttagságos időjárás uralkodik, mogorván átkoztam magam ostobaságomért. Ahogy közelebb értünk, elkerekedett szemekkel bámultam a felhőket, olybá tűnt, mintha kettényílnának fölöttünk. Egyedül a magas, hideg hóréteg tanúskodott arról, hogy hóvihar dúlt nemrégiben a környéken. Vacogva kullogtam a karaván mögött, s rumomat majszoltam lassanként.
- Méghogy a pia romokba dönti az embert... - motyogtam magam elé, majd ismét belekortyoltam a flaskába, s a vacogás azonnal enyhült, ahogy a nedű felmelegítette testem. Már jó ideje, hogy egy hintó, s vele még jónéhány ember csatlakozott hozzánk, vagy jobban mondva mi csatlakoztunk hozzájuk. Kissé kíváncsian tűnődtem el, ki ülhet abban a díszes hintóban, hisz erről semmiféle információt nem bocsájtottak rendelkezésemre,kivéve a nemét, meg természetesen, hogy ő a megbízó. Magamban már rengetegszer képzeltem el, hogy nézhet ki a nő, talán kövér és ronda, vagy karcsú és szép, vajon szőke vagy barna, egy szó mint száz, eléggé elvoltam a gondolatok ez irányú szárnyaltatásával, mikor a hintóból kinyúlt egy női kéz, s egyértelműen intett, hogy zárkózzak fel. Mivel nem volt rajtam kívül senki hátul, így nem kellett az miatt sem aggódnom, hogy netán nem engem hívat. Ahogy odalovagoltam a hintóhoz, kizártam elmémből a túlsúlyos elképzeléseket, hisz amit láttam a hölgyből, nem tűnt kövérnek. Mikor megérkeztem az ablak mellé, lebiggyesztett ajakkal vettem tudomásul, hogy őkelme nem óhajt bemutatkozni nekem, behúzott függönnyel rejtette el személyazonosságát.
- A célszemély egy igen veszélyes ember, aki nemrégiben szert tett egy óriási erőket tartalmazó medálra. – szólt ki egy érzéketlen női hang. - A medál erejét arra akarja használni, hogy az ország összes holtjából egy sereget toborozzon magának. Tudom, hogy maga a leánymentésre fókuszálna, de félek nagy szükségünk lesz az ön tudására, ha nem érnénk időben a kastélyba.
Egy pillanatig elgondolkoztam a dolgon, majd válaszoltam:
- Természetesen ha így történne, minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, a veszély elhárításának érdekében.
Az új információk aggályokat okoztak nekem. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy a dolgok ilyen rosszra is fordulhatnak. Reménykedtem benne, hogy nem késünk el, időben odaérünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alice
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 453
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Jun. 11.
Age : 23
Tartózkodási hely : Itt vagyok

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 7
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   Kedd Jan. 18, 2011 6:18 pm

Piszkosul hideg volta a barlangba, a tűz, amit gyújtottunk Crow-al sokat javított a helyzeten, de még így is fáztam. A hangulat azért nem volt rossz, új útitársunk Olive jó beszélgető társnak bizonyult, így az az egy óra, amit még a barlangban kénytelenek voltunk eltölteni viszonylag hamar eltelt. Végül a vihar viszonylag lecsendesedett odakint, legalábbis a látásviszonyok jelentősen javultak.
- Szerintem mennyünk. – Mondtam a többieknek, akik beleegyeztek. Egyikünk sem akart tovább a hideg barlangban vesztegelni.
Összeszedtük, amit az útra hoztunk és nekivágtunk a kastély felé vezető út maradékának.
Bár az építmény közelinek látszott mégse értük el, csak jóval később, mint ahogy azt elképzeltem.
- Meddig kell még mennünk? Lerohad a lábam, az istenért… - Morogtam fáradtan. Az azért sokat segített, hogy a viharelcsendesedett, a hó is csak szálingózott, a szél is fuvallattá vált. A köd is teljesen eloszlott. Hamarosan elértük a szurdokban álló nagy kastélyt, de persze addigra már az idő teljesen kitisztult.
Persze… amikor már ideértünk teljesen jó az idő…
Azért a figyelmemet visszafordítottam a kastélyra. Nem ígért túl sok jót, elég öreg volt amolyan gótikus „ha belépsz, kicsinállak” fajta építmény volt, ami arról árulkodott, hogy a gazdája sem lehet éppen túl jó ember, bár ebben az esetben tudtuk, hogy nem egy kedves fagyis bácsival van dolgunk, hanem egy gazember szerű akárki akarna lenni. Annyira nem is lepődtem meg azon, hogy milyen z építmény, ám az egyik torony ablakából lilás fény szűrődött ki, majd mind normálissá változott többet nem ismétlődött meg.
- Rendben, akkor meny…, oh… - már éppen javasolni akartam, hogy mennyünk be, de a csapóhíd fel volt húzva.
Tudnám, hogy ennek minek a vizes árok…
Szerencsére az árokban a víz befagyott és a jég elég vastag volt, így habozás nélkül indultunk a túloldal felé. A jégen viszonylag könnyen tudtunk haladni, bár a jég (nem meglepő módon) elég csúszós volt. Azért óvatosak voltunk és minden apró kis neszre figyeltünk, reméltük, hogy nem szakad be alattunk a jég.
Ez nem is olyan vészes… vastag a jég, nem is értem, miért parázunk ennyire. – Már nem voltunk annyira óvatosak, magabiztosan haladtunk, amikor valami zajt hallottam, mintha valami felénk úszott volna a jég alatt, s hamarosan valami valóban el is úszott alattunk. Szinte rögtön ebben a pillanatban a jég pontosan alattunk szakadt be. Még időnk se volt semit se tenni, mind a hárman a hideg vízbe estünk.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: A Darkenhoff kastély   

Vissza az elejére Go down
 
Magánküldetés: A Darkenhoff kastély
Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
 Similar topics
-
» [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya
» [Küldetés] Hogy készítsünk babát?
» [Játékos Küldetés] A Kaszás Katakombája
» [Játékos Küldetés] A rejtvények kastélya
» Obszidián Kastély

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: