HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Nagyküldetés - Neorxnawang

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Celia Lumein
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 36
Aye! Pont : 1
Join date : 2011. Sep. 06.
Age : 27
Tartózkodási hely : Itt is ott is

Karakter információ
Céh: Lamia Scale
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Kedd Okt. 16, 2012 9:40 pm

Végre felértünk a kráter külső falán, egyre több és többféle lény hangját hallottam a közelben, gyülekeztek, mint egy embertömeg valami nagy eseményre.
- Nahát… Mennyi dög gyűlt össze!- Bosszankodott útitársam.
A nyüzsgő állatcsorda zsivaja közül azonban halványan kiszűrődött egy oda nem illő békés hang, erre azon nyomban rákapcsolt az agyam, mint egy vadászkopó orra az űzött vad szagára, csak engem a kíváncsiság, és nem a vadászösztön hajtott, szinte észre sem vettem, hogy a lábam magától előre vitt, a hang irányába.
- Most hová indulsz? Celia! Hahó!!- tartott vissza a vállamnál fogva Sáska, és erre sikerült magamhoz térnem.
- Hupsz! Ne haragudj!- Ijedtem meg hirtelen érintésétől.
Hangom elenyészett a távolban jelezve, hogy előttem már nincs talaj.
- Te majdnem lesétáltál a mélybe…- Sprőd haja nekisúrlódott a vastag bőr gallérnak miközben rosszallóan csóválta a fejét.
- Ő… Azt hiszem amit keresünk ott lehet a kráter közepén. – Közöltem picit bugyután.
- Látom… Minden állat arra tömörült – Sóhajtotta – Most már csak keresztül kell rajtuk törni, de ahogy látom eléggé elvannak egymással foglalva.
Én is hallottam a civakodó morgásokat és fújtatásokat amiket a lények hallattak, mintha azt a hangot követnék ők is ami után elindultam.
- Balra van egy keskenyebb ösvény ahol a legtöbb állat nem fér el, ott viszonylag biztonságban lemehetünk. - Javasolta magabiztosan.
- Azért csak legyünk óvatosak. - Tettem hozzá halkan.
- És ezt pont te mondod, aki majdnem lebucskázott az egész kráter oldalán?- Csipkelődött vigyorogva a sisakja alól.
- Sajnos... velem ez néha előfordul…- Fordultam az ösvény felé, éreztem amint lassan az arcomba tódul a vér, nem voltam büszke erre a tulajdonságomra, hogy bármilyen általam nem ismert dalra úgy rákapok, mint hal a horogra és addig nem is nyugszom, míg nem tanulom meg. Most is éreztem a kis motort ami hajtana előre, hogy közelebbről halhassam a kedvesen csengő dalocskát. – M-Most gyerünk!- Böktem ki végül eltökélten, de még mindig zavartól remegő hanggal.
És így is tettünk, én gyorsan kapkodtam lábaimat, Sáska egy lépéssel megtett annyi távolságot, mint én kettővel. Voltak meredek részek ahol a falhoz tapadva kellett haladni, de voltak egészen széles párkányok melyen kényelmesen elfért volna akár egy olyan furcsa elefánt is minden gond nélkül. Nagyon érdekes hely volt, legalább annyira mint a gombaerdő ahol felébredtem, bár a rezgések és a hangok itt más érzéseket keltettek bennem, intenzitásukból nem vesztettek, sőt erősebbek is voltak, de a levegőben ült valami megmagyarázhatatlan amit semmihez sem tudtam volna hasonlítani. Talán most már Sáska is érzett valamit, ahogy haladtunk a kráter közepe felé, mert csendben haladt mögöttem, de mozdulatai éberek és feszültek voltak.
- Hallod ezt? – Csattant fel hirtelen.
- Az éneket? Már egy ideje…- Vetettem hátra kifejezéstelenül. Most viszont oldalra is kellett figyelnünk, ugyanis egyre közelebb haladtunk el egy-két állatcsorda mellett, és éreztem, hogy nem épp barátságosan fürkésznek minket, némelyik még ránk is morgott.
Sáska levette hátáról fejszéjét, és fenyegetően csendült fel, ahogy a földre eresztette a veszélyesebbik felét, ez elriasztotta néhányukat, de a feszültség tovább fokozódott, miközben haladtunk befelé. A talaj most már vízszintesen terült el a lábunk alatt, legalább attól nem kellett félnünk, hogy lecsúszunk valahonnan, bár az a tény, hogy bármelyik pillanatban ránk támadhatnak a vad lények, bőven elég félelmet keltett bennem.
Sűrűbb fásabb részhez érkeztünk, a lehullott levelek közt furcsa alacsony, ám hosszútestű lények motoszkáltak, és követtek minket! Szép lassan elénk kerültek, mintha más irányba akarnának terelni miket.
- Celia. – Állt meg Sáska mögöttem, hangja elég baljósan csengett, úgyhogy én is megálltam. Az énekhangot, ami már nem is volt olyan távol, hangos avarcsörgés homályosította el, társam bőrkesztyűje keservesen nyekerdült halkan a fejszéje nyelén ahogy megszorította azt. Egyikünk se szólalt meg, csak vártuk mi történik a következő pillanatban, körülöttünk legalább öt furcsa lény tekergett a fák között, s ahogy egyre szorosabb kört alkottak körülöttünk, úgy csöndesedett el a környezetünk, a feszültségtől már csak rájuk, Sáskára és az énekhangra koncentráltam.
- De bűn rondák vagytok!- fröcsögte utálkozva társam, mikor előbújtak a fák sűrűje közül a bestiák.
A szörnyek mint egy válaszképpen nyálasan rikoltottak vissza ránk, én a lélegzetemet is visszatartottam, féltem használni képességeimet lehet, hogy csak még több ellenség gyűlne körénk a hangzavartól amit csapnék egy-egy támadásommal, pedig nagyon úgy tűnt nincs más választásom. Sáska egyenletes légzése és szívverése nyugodtságról árulkodott, de semmi jelét nem mutatta annak, hogy készülne valamire, Erősen fontolóra vettem a mágiám használatát. Vettem egy nagy levegőt és koncentrálni kezdtem, az egyre közeledő lények megerősítették az elhatározásomat, igen is fogom használnia mágiámat!
-HO…uff!-
- Ezt fogd meg!- Nyomott nekem egy nagydarab husángot Sáska – Ne merj mellettem mágiát használni. – Dörögte olyan sötét hangon, hogy a hideg is kirázott tőle, ellenkezni még kevésbé akartam, pedig perpillanat az egyetlen erősségem a hangmágia lett volna. De így csak kétségbeesetten szorongattam rögtönzött fegyveremet, és egy szívdobbanásnyi idő múlva a rémek támadásba lendültek.
Szerencsétlenségemre a lények engem szemeltek ki első áldozatuk ként, mint könnyebbik prédát, hárman felém ugrottak, ketten pedig társam felé, ő persze könnyű szerrel hárította mindkettőt, én pánikomban vízszintesen széleset hasítottam a levegőben, el is találtam kettőt a három közül, a harmadik sikeresen nekem jött, és fellökött, nagyon nyekkentem a lény súlya alatt a földön. Próbáltam eltolni magamtól a vastag bottal, de nem sok sikerrel, ráadásul a másik kettő is magához tért és ismét támadásra készültek, idegesen mordultak fel, miután lerázták magukról az előző koccanást. Sáska pont időben végzett a másik kettővel, hogy a segítségemre siessen, egy suhintással leszedte rólam a szörnyeteget, és az ütés másik kettőre sodorta, akik felborultak egy kupacba, szerencsére ettől megijedtek, és elpucoltak.
Hanyatt fekve kapkodtam levegőért egy párpillanatig.
- Élsz még?- Próbált segíteni felkelni társam.
Csak vettem egy nagy levegőt és felpattantam minden segítség nélkül, szégyelltem magam amiért megint segítségre szorultam, zavartan elindultam szó nélkül az ének irányába, ami most már biztos, hogy egy kislánytól jött , és már egészen közel voltunk.
-Hahó! Valami baj van?
- Dehogy is! - Fordultam visszafelé miután ráeszméltem, hogy ismét rákattantam a dallamra- Khm.. Köszönöm, hogy segítettél. - Mosolyogtam nem épp őszintén.
- Mi ütött beléd?- kérdezte gyanakvóan Sáska.
- Majd elmesélem, nem nagydolog, nézd el nekem. De most induljunk tovább, már nincs messze hang forrása!-
Útitársam ismét csak a fejét csóválta miközben rajtam nevetett, majd felkerekedtünk , hogy végre megleljük a lánykát akitől az a dalocska szólt, elég rövidnek és egyszerűnek hangzott, már fejből tudtam az egészet, és magamban dúdolgattam, együtt a kislánnyal.
Ahogy közelebb értünk, a hang most egészen mélyről szólt, a visszhangzások alapján egy lépcső vezetett lefelé egy nagyobb üregbe, ahonnan a dal jött, így társammal lesétáltunk, keringve a csigalépcsőn.
Teljesen tisztán hallottam az éneket, ott álltunk a kislány előtt végre, egy nagyobb teremben, éneke olyan kedvesen csilingelt, s halkan, mégis betöltötte az egész teret. Leültem a helyen ahol álltam, nem érdekelt, hogy alattam hideg a kő, csak pihenni akartam miközben hallgatom ezt a kis kellemes előadást.
- Pont olyan a haja mint neked…Csak a tied nem világít- közölte vigyorogva. – De mi az a kék bigyó ami körülveszi? Hmm… úgy látom alszik, talán ha felébresztem megtudja mondani hol vagyunk. - gondolkodott hangosan Sáska, közben már közel is lépett az alvóhoz. Erős mágikus rezdülés zavarta meg a nyugalmat a teremben, és társam jó messzire csúszott a lökéstől, amit az a bizonyos „kék bigyó” okozott. Rémülten ugrottam fel ültőmből, és odaszaladtam az ismét szitkozódó társamhoz, aki épp próbált felkelni.
- Ma hányszor kerülök még padlóra…?- inkább a meglepetéstől recsegtek szavai, mintsem a fájdalomtól.
Közben a burok egyre agresszívabban vibrált, sőt mintha kiterjeszkedett volna, több felől jötte a rezgések, és ide-oda csapongtak a levegőben, és társamat célba is vették, ő pedig fejszéjével próbált védekezni, de fájdalmasan tapasztalta, hogy fegyvere ezek ellen az anyagtalan jelenések ellen semmit sem ér.
Most már itt volt az ideje, hogy bevessem mágiámat, csak remélni tudtam, hogy segít valamennyire, akármit gondol is Sáska erről a dologról.
- Scream! – Kiáltottam, és varázslatomat a tusakodók felé céloztam, de úgy hogy csak a csápokat találjam el.
De semmi, az egyetlen dolog, amit sikerült elérnem az volt, hogy most engem kezdtek el kergetni a vonagló csápok. Sáska próbált megvédeni, de tehetetlenül csépelte fejszéjével a karokat, ami mindannyiszor visszaverte minden próbálkozását, és ismét magára vonta a figyelmüket.
- Látod, ennyit ér ez a nyűves mágia!- Hadonászot haragosan.
Sajnos most neki volt igaza, de persze ez csak egy rossz példa arra, hogy megmutassam, jótékony hatású is lehet a varázslat.
Feltűnt, hogy a lányka még mindig énekel, szakadatlanul ugyan azt a dallamot újra és újra, ha megpróbálnám elénekelni én is ugyan azt, talán reagálna rá valamit, gyorsan össze kellett szednem magamban a hangokat, mert Sáska egyre kevésbé bírta megvédeni magát. Sóhajtottam egyet, és énekeltem ugyan azt amit a kislány is, hangszíneink harmonikusan kapcsolódtak egymásba, szinte libabőrös lettem a hallatán, és kellemes érzés fogott el.


A hozzászólást Celia Lumein összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 17, 2012 5:26 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nakamura Haneda Ai
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 187
Aye! Pont : 12
Join date : 2009. Dec. 01.
Age : 27
Tartózkodási hely : Blue Pegasus klánház Liz-nél a bárpultnál

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Kedd Okt. 16, 2012 10:18 pm

Sikerült mindegyik madarat legyőznünk és végre indulhattunk, amikor is ismerős arccal találkoztunk. Red és a társa jött velünk szembe, aki mióta találkoztunk nem sokat változott. Ugyanolyan magas, vékony testalkatú maradt, mint amilyen volt, vörös haja és zölden fénylő szemei, még mindig feltűnővé tették.
- Sziasztok, hát ti mit kerestek itt?
- Hello!Igazából nem tudom, miért is vagyunk itt? - kérdezek rá Ainál a dologra.
- Hát ez egy nagyon jó kérdés...elraboltak minket, aztán beraktak meztelenül egy zárkába, majd kaptuk ezeket a ruhákat, aztán történt a varázslat a barlangban és ide kerültem...majd találkoztam veletek...de még emlékszem, hogy láttalak is titeket, amikor be voltunk zárva .
- Egyébként merre mentek?
- Azt találtuk ki, hogy nézzük meg mi van annál a kis városnál. - néztem Dead-re
- Akkor mi is veletek tartunk - nézek Adrianre.
- Remek, akkor szerintem indulhatunk is! - közben látja hogy jönnek a többiek is.
- Szerintem is indulhatunk. Már jó lesz valami használható információt is szerezni erről a helyről...- tettem a javaslatot nekik, mire el is indultunk.
Ahogy mentünk volt, hogy a közelben ólálkodó szörnyek ránk akartak támadni, de nem voltak elég kitartóak, mert hamar fel is adták. Furcsán is viselkedtek, nem nagyon lehetett érteni miért is hagyják abba a támadásokat, vagy miért nem folytatták. Megfigyeltem, hogy a kráter felé igyekeztek, biztos, hogy valami készülőben volt. Furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi is lehet ott, de most nem volt időnk, hogy még azt is megnézzük, meg nem tudtam, hogy a többieket mennyire érdekelhetné.
Ayuna azóta is eszméletlen volt, ami miatt még mindig aggódtam, de egy részről azért örültem is neki, mert lehet nem bírná ezt a feszültséget, ami itt megy.
Romok húzódtak végig mellettünk, ahogy haladtunk előre, de semmi érdekeset nem lehetett kivenni belőlük. Mind majdnem hogy teljesen megsemmisült, ezért nem is foglalkoztunk velük. A város legnagyobb részét már igencsak betemette a homok, a sár és a mocsok. Beljebb haladva egyre nagyobbak voltak a romok és sűrűbben is helyezkedtek el. Biztos voltam benne, hogy régen ezek az épületek hatalmasak voltak és a város is nagyon gazdag lehetett.
Végig kellett másznunk a romokon, amikor is szemünk elé került egy, ami mondhatni még épségben lévő épület. Egy hatalmas masszív épület volt, melynek a falai itt-ott megsérültek, leomlottak, a kupola részén is néhol betört vagy behorpadt, de ettől függetlenül fantasztikus volt a látványa.
A kert része valaha gyönyörű lehetett, akárcsak maga az épület. A díszes ablakai, még helyenként betörve, de egyben voltak és valami fantasztikus összképet alkottak. Néhány növény még megmaradt és szemmel láthatóan küzdenek az életért, bár nem lehet tudni, itt megmaradnak-e. Nem messze egy szökőkútban éppen csak itt-ott csordogált a víz. A falnál egy hosszú lépcső húzódott felfelé, melynek oldalán angyalok szobrai díszítették az oldalát, amik láthatóan meg lettek rongálva.
- Azta, furcsa, hogy ez az épület maradt meg egyedül, és a kinézetéről ítélve itt sose volt éhezés.
- Hát nem tudom...elég furcsán érzem magam ezen a helyen...de ettől függetlenül szerintem körbenézhetnénk - vetettem fel nekik az ötletet, mire be is mentünk.
A belső tér még szebb volt, mint a külső. Díszes oszlop, tartószerkezet és több különleges faragott minta volt felfedezhető és rengeteg díszes ajtó és ablak. A belső rész inkább megmaradt épségben, mint a kívül és a drágakövekkel kirakott padlózat is csodálatos volt. A beomlott részeknél beszűrődő fény adta a világosságot, így jól láthattuk az egész belső teret.
- Rendben, de ha jót akarunk magunknak, akkor készüljünk gyors távozásra ...úgy értem a legutóbbi ehhez hasonlóan pompás épület, amibe bementem, rövid időn belül lángra kapott ...
- Egyre furcsább ez az épület és már a hideg futkos a hátamon. - kopogtatja meg Red az egyik épségben maradt falat.
- Igen furcsa, de valami fantasztikus....- ámuldoztam a belső látványtól
- Ez olyan, mint amivel a hegyekhez teleportáltunk, bár nem egészen, ezzel szerintem már nem megyünk sehová ... - mondta Dead, miközben befelé haladtunk.
- Hát én még életembe nem láttam ehhez hasonló golyót.
- Én sem láttam még ilyet...hogy lehet ezzel teleportálni? - kérdeztem tőle jobban megnézve a fekete gömböt.
- Hát ... egyébként én se láttam még ilyet, csak egy órája. De bemész és egyszer csak ott leszel, ahol szeretnél. - Mondom néhány szót alaposan megnyújtva ...
- Akárhogy nézem, ez most nem úgy működik.
- Hát alaposan úgy tűnik...
- Nézzétek, szerintetek ez a négy tál mire való? - mutatok a golyók mellett lévő edényekre
- Hmm ez furcsa...de mik vannak ráírva ezekre a táblákra?- mutattam nekik, majd elkezdtem olvasni. - Éltetlek, gyógyítlak és ápollak! De pusztítóbb vagyok mint ellenségem, a tűz! Városokat nyelek el, és megfojtom, ki velem szembeszáll!...Azt hiszem az aki ezt ráírta kissé kattant lehet...
- Ez nyilvánvalóan a víz, hisz nélküle nem lehet élni és sok esetben segítségre van különböző betegségekre, hisz a legtöbb betegségben rengeteget kell inni. Amikor pedig árvíz van, a képes városokat is elpusztítani, ráadásul bele is lehet fulladni, ha elmerülsz úszás közben! Minden passzol!
- Szóval akkor ez a négy elem lenne? Ha tovább olvasod őket...- mondtam és már néztem is a következő tálat - "Lehetek ház, lehetek fegyver, lehetek magányos őre a mezőknek! Lehetek egy angyal, egy vízköpő, vagy bármi, mit vésőd győz erővel!"
- Szerintem ez több valami is lehetne. A hátak általában téglából vagy esetleg fából készülnek, de sziklából is láttam már házat, viszont fegyvert nem. Végül is a fa lehetne.
- Nah igen...ez tényleg érdekes...mit kellene ezekkel csinálnunk?
- Szerintem lépjünk tovább, hátha valamelyiket ki tudjuk zárni ...
- Rendben. Nézzük a következőt…
”- Csak egy vagyok a sokból, de még sincs párom! Itass, és az égig növekszem, de ne hagyj el, vagy elragad a száraz, hideg halál, melyet senki se vesz észre!" - olvastam fel nekik.
- Talán valami virág, vagy fű, bár az nem minden esetben nő az égig.
- Ez valószínűleg egy fa lehet, talán az udvaron találunk valamiféle fát, ami bitang nagy, de mégis hogy hozzuk be ide, vagy talán elég lenne egy része?
”- Nélkülem nincs élet, ott vagyok mindenkiben, ki él, és mozog! Kardodra tapadok, és erőt adok neked, vagy elhagylak, hogy más kardját ékesítsem, míg te lelked nélkülem kileheled!" Ezek találós kérdések lennének? - kérdeztem tőlük, de én magam is erre gondoltam.
- Szerintem valami olyasmik.
- Minden bizonnyal azok, a kérdés azonban az, hogy honnét szerezzük meg a tárgyakat, amik kellenek?
- Engem az is érdekelne, hogy mi történik, ha megvannak...Valamint az is mi van, ha elszúrjuk? - nézett körül a helyiségben Red, hogy nincsenek-e a felülről lelógó himbálózó kövek, de minden tiszta.
- Valamelyik mindenképpen kiderül, ha megpróbáljuk megoldani...
- Az már biztos...de ne hamarkodjuk el, mert ha hibázunk, lehet az életünkbe is kerülhet. - mondtam aggódva.
Megfontoltan összeszedtünk minden olyan darabot, amire úgy gondoltuk, hogy jó lesz.
Dead vizet rakott az elsőbe, Red követ hozott be kintről a másodikba, Dead társa egy fáról hozott egy darabot én pedig megvágtam magam a tőrömmel és vért csöpögtettem a negyedik tálkába. Vártuk, hogy mi fog történni , de nagyon aggódtunk, nehogy rossz vége legyen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Red Walter
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 220
Aye! Pont : 3
Join date : 2010. Nov. 28.
Age : 21
Tartózkodási hely : itt is- ott is

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Szomb. Okt. 20, 2012 4:43 pm

Amikor odaértünk az emberekhez, meglepetésemre ismerős arccal álltam szembe. Ai volt az, akivel elképesztő, hogy milyen régen nem találkoztunk, több éve már. Nagyon örültem neki, viszont kicsit meglepődtem, hogy itt látom.
- Sziasztok, hát ti mit kerestek itt?
- Hello!Igazából nem tudom, miért is vagyunk itt? – kérdezi a fura fazon Ai mellett.
- Hát ez egy nagyon jó kérdés...elraboltak minket, aztán beraktak meztelenül egy zárkába, majd kaptuk ezeket a ruhákat, aztán történt a varázslat a barlangban és ide kerültem...majd találkoztam veletek...de még emlékszem, hogy láttalak is titeket, amikor be voltunk zárva.
- Egyébként merre mentek?
- Azt találtuk ki, hogy nézzük meg mi van annál a kis városnál.
- Akkor mi is veletek tartunk. – fordulok Adrian felé, aki szokásához híven most is csendesen ácsorgott mellettem, majd bólintott.
- Remek, akkor szerintem indulhatunk is! – indul el a férfi előttünk, akinek később meg is tudtam a nevét, Dead.
- Szerintem is indulhatunk. Már jó lesz valami használható információt is szerezni erről a helyről…
Miközben a város felé tartottunk a szörnyek jóformán csak kerülgettek minket, de nem támadtak ránk, ami azért is volt furcsa, mert az első csapat szörny viszont gondolkodás nélkül megtámadt minket, ezek viszont van, hogy elmenekülnek előlünk. Ki érti ezt? Közben rájöttem, hogy van még egy személy velünk, ám ő az egész úton eszméletlen volt, biztos a harcok közben vesztette el az eszméletét.
A város minden része úgy nézett ki, mint ahol évezredek óta nem értek emberek, minden épületnek a fala ki volt döntve, vagy benőtte a növény, de itt-ott még kilehetett venni, hogy hány szobás volt egy ház, de semmi többet. A város közepe felé haladva úgy éreztem, hogy itt még találhatunk valami nagyon szuper dolgot. Abban a pillanatban a távolban egy még félig-meddig épségben lévő épületet vettünk észre, amikor közelebb értünk meglepődve láttuk, hogy a várossal ellentétben ez az épület csak itt-ott sérült meg, az ablaküvegek is helyenként érintetlenek voltak és még csak porosak se voltak annyira, mint ahogy az ember elképzelné. Egy hatalmas kert volt, régen talán szobrok is voltak benne és persze gyönyörű virágok. A háznak a hatalmas kapuja is csak pár helyen volt megroncsolódva. Az udvaron egy régi talán már elkorhadt fán megpillantok egy hintát, egyből eszembe jut egy kis fiatal kislány, aki önfeledten játszik a gyönyörű szép kertben és hintázgat. Valamikor gyönyörű lehetett ez a város, az emberek biztosan boldogak voltak. Elképedve álltunk az épület előtt és vizsgálgattuk.
- Azta, furcsa, hogy ez az épület maradt meg egyedül, és a kinézetéről ítélve itt sose volt éhezés.
- Hát nem tudom...elég furcsán érzem magam ezen a helyen...de ettől függetlenül szerintem körbenézhetnénk.
Nem sokat gondolkodtunk a dolgon, bementünk. Az épület belsején már szinte nem is látszott a falubeli helyzet, mintha minden nap karban lenen tartva az egész épület. A belső tér még jobban elbűvölt minket.
- Rendben, de ha jót akarunk magunknak, akkor készüljünk gyors távozásra ...úgy értem a legutóbbi ehhez hasonlóan pompás épület, amibe bementem, rövid időn belül lángra kapott ...
- Egyre furcsább ez az épület és már a hideg futkos a hátamon. – ezután odalépek az egyik épségben lévő falhoz és megkopogtatom, aztán egy szobron végig húzom az ujjamat és beigazolódott az az észrevételem, hogy itt egy szem por sincs, ami lehetetlen, főleg, hogy ha semmilyen ember nem gondozza az épülete.
Igen furcsa, de valami fantasztikus....
- Ez olyan, mint amivel a hegyekhez teleportáltunk, bár nem egészen, ezzel szerintem már nem megyünk sehová ... – mondja Dead miközben megáll egy fekete golyó előtt.
- Hát én még életembe nem láttam ehhez hasonló golyót. – vizsgálom meg közelebbről.
- Én sem láttam még ilyet...hogy lehet ezzel teleportálni? – néz Ai elkerekedő szemekkel
- Hát ... egyébként én se láttam még ilyet, csak egy órája. De bemész és egyszer csak ott leszel, ahol szeretnél.
- Akárhogy nézem, ez most nem úgy működik.
- Hát alaposan úgy tűnik...
- Nézzétek, szerintetek ez a négy tál mire való? – mutatok a tároló edények felé
- Hmm ez furcsa...de mik vannak ráírva ezekre a táblákra?
- "Éltetlek, gyógyítlak és ápollak! De pusztítóbb vagyok mint ellenségem, a tűz! Városokat nyelek el, és megfojtom, ki velem szembeszáll!"...Azt hiszem az aki ezt ráírta kissé kattant lehet...
- Ez nyilvánvalóan a víz, hisz nélküle nem lehet élni és sok esetben segítségre van különböző betegségekre, hisz a legtöbb betegségben rengeteget kell inni. Amikor pedig árvíz van, a képes városokat is elpusztítani, ráadásul bele is lehet fulladni, ha elmerülsz úszás közben! Minden passzol!
Én bólogatni kezdtem, mivel nekem is a víz ugrott be először.
- Szóval akkor ez a négy elem lenne? Ha tovább olvasod őket. - tanakodik a lány - "Lehetek ház, lehetek fegyver, lehetek magányos őre a mezőknek! Lehetek egy angyal, egy vízköpő, vagy bármi, mit vésőd győz erővel!"
- Szerintem ez több valami is lehetne. A hátak általában téglából vagy esetleg fából készülnek, de sziklából is láttam már házat, viszont fegyvert nem. Végül is a fa lehetne. – gondolkozok hangosan, ez a rejtvény kicsit másabb, az elsőt egyből kitaláltuk, de a második már több dologra is utalhat.
- Nah igen...ez tényleg érdekes...mit kellene ezekkel csinálnunk?
- Szerintem lépjünk tovább, hátha valamelyiket ki tudjuk zárni ...
- Rendben. Nézzük a következőt…
”- Csak egy vagyok a sokból, de még sincs párom! Itass, és az égig növekszem, de ne hagyj el, vagy elragad a száraz, hideg halál, melyet senki se vesz észre!"
- Talán valami virág, vagy fű, bár az nem minden esetben nő az égig.
- Ez valószínűleg egy fa lehet, talán az udvaron találunk valamiféle fát, ami bitang nagy, de mégis hogy hozzuk be ide, vagy talán elég lenne egy része?
”- Nélkülem nincs élet, ott vagyok mindenkiben, ki él, és mozog! Kardodra tapadok, és erőt adok neked, vagy elhagylak, hogy más kardját ékesítsem, míg te lelked nélkülem kileheled!" Ezek találós kérdések lennének?
- Szerintem valami olyasmik.
- Minden bizonnyal azok, a kérdés azonban az, hogy honnét szerezzük meg a tárgyakat, amik kellenek?
- Engem az is érdekelne, hogy mi történik, ha megvannak...Valamint az is mi van, ha elszúrjuk? - nézek körül a teremben, mivel rengeteg olyan könyvben olvastam már, hogy általában ha egy rejtvénynek elrontjuk a megfejtését valami ránk zuhan, vagy hasonló. A terem viszont teljesen normálisnak tűnt.
- Valamelyik mindenképpen kiderül, ha megpróbáljuk megoldani...
- Az már biztos...de ne hamarkodjuk el, mert ha hibázunk, lehet az életünkbe is kerülhet.
Miután megegyeztünk elkezdtük begyűjteni az elemeket innen-onnan. Közben pedig még párszor átolvastam a táblákat, de semmi más megoldás nem jutott az eszembe, ami esetleg még megfelelő lehetne. Aztán amikor készen voltunk idegesen néztünk egymásra. Most vajon mi fog történni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dead Shadorick
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Aug. 14.
Age : 29
Tartózkodási hely : titok

Karakter információ
Céh: Skull Order
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Szomb. Okt. 20, 2012 10:02 pm

Ebben a szorult helyzetben egyértelművé vált számomra, hogy egyedül sehogy sem tudtam volna idáig eljutni, így háta megkötetett szövetségeket érdekemben állt tovább ápolni, mi több lehetőség szerint minél több társra szeretnék szert tenni, evvel tovább növelve az esélyeimet. Mikor láttam, hogy két idegen alak közelít felénk, reflexszerűen rossz érzéseket kezdtem el feléjük táplálni. Készen álltam bármelyik pillanatban végezi velük, azonban még időben észhez tértem. Rájöttem, hogy most nem ez a célom, hiszen az elsődleges célom kijutni erről a teljesen elzárt, s hatványozottan életveszélyesnek tűnő helyről. Igazság szerint nem is értem, mitől rettegek ennyire, hiszen eddig csak egy kis tűzesetben, s hatalmasra nőtt csirkékkel volt dolgom. Egyikük sem olyan dolog, ami komoly nyomot hagyna edzett lelkemben. Esetleg nem is a kapott hatásoktól vagyok ilyen, hanem magától a hely közérzetétől. Alapul véve, hogy akaratom ellenére vagyok itt, egy ekkora területen, alig néhány emberrel összezárva, s ezek közül is csak egyetlen személyt ismerek csupán. Ráadásul azt se tudom, hogy mi történik, ha végül egymagam maradok, vajon örökre itt ragadok, vagy esetleg van valamiféle módja a kijutásnak. Minden esetre úgy gondolom, hogy nem hiába küldtek minket csapatostul.
- Sziasztok, hát ti mit kerestek itt? – Szólt a vörös hajú srác, amin kicsit meglepődtem. Az, hogy letegezett minket, azt jelenti, hogy legalább egyikünket ismeri, s mivel n nem emlékszem rá, így egyértelmű, hogy társnőmet ismeri valahonnét.
- Hello! Igazából nem tudom, miért is vagyunk itt? – Szúrtam közbe mielőtt Ai tudott volna válaszolni neki, evvel sokadszorra is hangot adva tanácstalanságomnak.
- Hát ez egy nagyon jó kérdés...elraboltak minket, aztán beraktak meztelenül egy zárkába, majd kaptuk ezeket a ruhákat, aztán történt a varázslat a barlangban és ide kerültem...majd találkoztam veletek...de még emlékszem, hogy láttalak is titeket, amikor be voltunk zárva.
- Egyébként merre mentek?
- Azt találtuk ki, hogy nézzük meg mi van annál a kis városnál.
- Akkor mi is veletek tartunk. – fordulok Adrian felé, aki szokásához híven most is csendesen ácsorgott mellettem, majd bólintott.
- Remek, akkor szerintem indulhatunk is! – Tekintettem lezártnak a tárgyalást, majd el is indultam. Számításba véve, hogy én láttam az egész sziget elhelyezkedését, én mentem elöl, így nem tudtunk eltévedni.
- Szerintem is indulhatunk. Már jó lesz valami használható információt is szerezni erről a helyről…
Az elleneink immár nem nagyon akartak ujjat húzni velünk, azonban még mindig akadt soraikban, afféle mártírok, akik szerettek volna bosszút állni társaik halálláért. Nem gondoltam, hogy a hozzájuk hasonló primitív lények érezhetnek bosszúszomjat, így az is megfordult a fejemben, hogy nem is az előző harc eredménye miatt dühösek, csupán még mindig szemet szúrunk nekik itt tartózkodásunkkal. Minden esetre ez így már tejesen mellékes, hiszen semmiféle említésre méltó eredményt nem értek el egyéni akcióik során.
Az út során egyetlen szó nem esett köztünk, nyilván mindenki félt egy kicsit, s ezért nem tudott kibontakozni. Tekintettel arra, hogy magam sem voltam a legjobb állapotomban, nem is csodálkoztam ezen. Így hát magától értetődően én sem törtem meg a kínos hallgatást. A zavartalan menetelés közben rengeteg dologban sikerült elmerülnöm. Azonban a rengeteg idő ellenére sem sikerült semmiféle érdemleges eredményre jutnom az igazán fontos dolgokkal kapcsolatosan, így hát egy picivel még bajba jutottabbnak éreztem magam.
A városba érve minden bizonnyal alaposan meglepődtem volna, ha nem egy másik városból kerülök ide. Az ottani épületek már-már ősinek tűntek, így ez a néhány évszázada magára hagyott hely nem is hagyott bennem akkora nyomot. A romok között nem találtunk semmit, amivel közelebb kerülhettünk volna a hely rejtélyének megoldásához, igaz nem is nagyon kutattunk, csupán szemünkkel pásztáztuk a z elénk táruló helyet. Az előző községgel ellentétben itt viszont nem hallottam semmiféle hangot. A mocskos térről kiérve pedig egy egész más összkép tárult elénk.
A romok egyre sűrűbben helyezkedtek el, s egyre nagyobb s jellegzetesebb épületek maradványai lesznek a dominánsabbak. Ki tudja, lehet itt éltek a gazdagabb emberek, de ki tudja, sajnálatos módon semmiféle nyomot nem hagytak maguk után, csak ezeket az értelmezhetetlen romokat. Az, hogy itt már értelmesebb civilizációra emlékeztető házak maradványait láthattuk ismét egy új információ volt, az elenyésző tudományunk között. Mégis örültem, hogy legalább ennyit is tudunk. Mikor kiértünk a lepusztult területről váratlan fejleménnyel találtuk szembe magunkat.
Egy elképesztően hatalmas aranykupolás épület. Az a templom, amelyből végül menekülnünk kellett sem volt kicsi, mégis eltörpült emellett. Immár biztossá vált, hogy nem akármilyen nép élhetett itt, nem is értettem, hogy nem vettük észre messzebbről ezt a monstrumot. A kolosszus érezhetően egyeduralkodónak számított a környéken. Holmi néhány évszázad nem bírt el vele, s ma is itt áll, elhagyatottan, de töretlenül. Igaz, hogy imitt, amott leomlott egy kevéske fal, s az épület csúcsa sincs a százszázalékos állapotában, de ettől függetlenül tiszteletreméltó a kitartása.
- Azta, furcsa, hogy ez az épület maradt meg egyedül, és a kinézetéről ítélve itt sose volt éhezés.
- Hát nem tudom...elég furcsán érzem magam ezen a helyen...de ettől függetlenül szerintem körbenézhetnénk.
- Rendben, de ha jót akarunk magunknak, akkor készüljünk gyors távozásra ...úgy értem a legutóbbi ehhez hasonlóan pompás épület, amibe bementem, rövid időn belül lángra kapott ...
- Egyre furcsább ez az épület és már a hideg futkos a hátamon.
Egy efféle gigantikus dolog sem érne semmit megfelelő körítés nélkül, így hát készíti rengeteg míves oszlopot, s művészien készített ablakkal, s ajtóval látta el. A valaha büszkén gondozott kertek pedig immár csak különösen száraz földet hagytak maguk után, néhány gyenge hajtással megtűzdelve, de azok inkább szánalmasak voltak, semmint szépek. A szintén nem a megfelelő hatást keltő kutakban pedig itt-ott csordogált egy kisebb adag víz. Az épület falához hosszú, széles lépcső vezet felfelé. Oldalról pedig angyalok őriztek bennünket, ezzel is kifejezve a törődést az ide látogatók felé. Legalább is véleményem szerint ezt a célt szolgálta fénykorában a szoborsor. Az épületbe hatolva újból egy másik szintre léptünk az ámulat terén. Az aranyozott, s drágakővel kirakott padlózat olyan pompát kelthetett, amivel a legjelentősebb igényeket is könnyedén kielégíthették, hisz még ma is úgy tűnt, mintha frissen lett volna felmosva a kőzet. A helység néhány sérülést leszámítva teljesen ép volt, amivel újfent masszívságáról tett tanúbizonyságot. egy szem por se ülhetett le. A világítás hiányát remekül pótolta a beszűrődő napfény, s a padlóról visszaverődő napfény csodás szín, s fény mámort keltett.
Mikor beljebb mentünk egy olyan golyóbist találtunk, mint amivel a sziget egyik szegletéből a másikba repültünk.
- Ez olyan, mint amivel a hegyekhez teleportáltunk, bár nem egészen, ezzel szerintem már nem megyünk sehová ... – Adom tudtukra a többieknek a közérdekű infót.
- Hát én még életembe nem láttam ehhez hasonló golyót.
- Én sem láttam még ilyet...hogy lehet ezzel teleportálni?
- Hát ... egyébként én se láttam még ilyet, csak egy órája. De bemész és egyszer csak ott leszel, ahol szeretnél.
- Akárhogy nézem, ez most nem úgy működik.
- Hát alaposan úgy tűnik...
- Nézzétek, szerintetek ez a négy tál mire való? – mutatok a tároló edények felé
- Hmm ez furcsa...de mik vannak ráírva ezekre a táblákra?
- "Éltetlek, gyógyítlak és ápollak! De pusztítóbb vagyok mint ellenségem, a tűz! Városokat nyelek el, és megfojtom, ki velem szembeszáll!"...Azt hiszem az aki ezt ráírta kissé kattant lehet...
- Ez nyilvánvalóan a víz, hisz nélküle nem lehet élni és sok esetben segítségre van különböző betegségekre, hisz a legtöbb betegségben rengeteget kell inni. Amikor pedig árvíz van, a képes városokat is elpusztítani, ráadásul bele is lehet fulladni, ha elmerülsz úszás közben! Minden passzol!- Érveltem a megfejtésem mellett, majd vártam a reakciókat.
- Szóval akkor ez a négy elem lenne? Ha tovább olvasod őket. "Lehetek ház, lehetek fegyver, lehetek magányos őre a mezőknek! Lehetek egy angyal, egy vízköpő, vagy bármi, mit vésőd győz erővel!"
- Szerintem ez több valami is lehetne. A házak általában téglából vagy esetleg fából készülnek, de sziklából is láttam már házat, viszont fegyvert nem. Végül is a fa lehetne. – gondolkozok hangosan, ez a rejtvény kicsit másabb, az elsőt egyből kitaláltuk, de a második már több dologra is utalhat.
- Nah igen...ez tényleg érdekes...mit kellene ezekkel csinálnunk?
- Szerintem lépjünk tovább, hátha valamelyiket ki tudjuk zárni ...
- Rendben. Nézzük a következőt…
”- Csak egy vagyok a sokból, de még sincs párom! Itass, és az égig növekszem, de ne hagyj el, vagy elragad a száraz, hideg halál, melyet senki se vesz észre!"
- Talán valami virág, vagy fű, bár az nem minden esetben nő az égig.
- Ez valószínűleg egy fa lehet, talán az udvaron találunk valamiféle fát, ami bitang nagy, de mégis hogy hozzuk be ide, vagy talán elég lenne egy része?
”- Nélkülem nincs élet, ott vagyok mindenkiben, ki él, és mozog! Kardodra tapadok, és erőt adok neked, vagy elhagylak, hogy más kardját ékesítsem, míg te lelked nélkülem kileheled!" Ezek találós kérdések lennének?
- Szerintem valami olyasmik.
- Minden bizonnyal azok, a kérdés azonban az, hogy honnét szerezzük meg a tárgyakat, amik kellenek?
- Engem az is érdekelne, hogy mi történik, ha megvannak...Valamint az is mi van, ha elszúrjuk? - nézek körül a teremben, mivel rengeteg olyan könyvben olvastam már, hogy általában ha egy rejtvénynek elrontjuk a megfejtését valami ránk zuhan, vagy hasonló. A terem viszont teljesen normálisnak tűnt.
- Valamelyik mindenképpen kiderül, ha megpróbáljuk megoldani...
- Az már biztos...de ne hamarkodjuk el, mert ha hibázunk, lehet az életünkbe is kerülhet.
Egészen addig tárgyaltunk, amíg egyikünknek sem volt újabb ötlete a megoldásokhoz. Aztán pedig mindenki elment a saját dolgára, nekem vizet kellett hozom az első tálkába. Mikor pedig minden a helyére került várakozni kezdtünk. Nem tudtuk, hogy mire várunk, de reménykedem benne, hogy valamiféle hasznos dolog lesz a kemény munkánk jutalma.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Igneel
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 439
Aye! Pont : 12
Join date : 2011. Jan. 25.
Age : 28

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Csüt. Okt. 25, 2012 2:06 pm

Celia:
Ahogy éneketek egybeforr, a kislány felnyitja a szemét. Lassan néz körbe, majd kinyújtózik, és ezzel egy időben a csápok eltűnnek. A kislány nagyon bágyatag, fáradtnak és kimerültnek tűnik, szemét is alig tudja nyitva tartani. Lassan leereszkedik a teste, de ahogy földre érne már rogyna is össze. Karodban (vagy Sáska karjában) pihenget, nem igen szól semmit, de néha fel fel néz. Hirtelen körülöttetek a gömb alakú helyiség szétnyílik, és a padló alattatok korongot formáz, és lassan ereszkedni kezd. Itt csatlakozz Dead csapatához.

Dead csapat:

A tálkákba belekerülnek az anyagok, mire azok fellobbannak és mágikus lángok közt égnek el. Ezzel egy időben a fekete gömb megmozdul, kissé megemelkedik, és halk zümmögést hallat. Mivel semmi baj nem történt, ezért vélhetően helyesen oldottátok meg a talányt, és a gömb működésbe lépett. Belépve a gömbbe nem térképet láttok, hanem magát a sziget kicsinyített mását, ahogy szemmagasságban lebeg köztetek. Láthatjátok a felszínt, a sziklák és gyökerek erdejével borított aljzatot. De a szigeten van egy kis fényes pont, valahol a közepében. Ha megérintitek, a gömb elteleportál titeket arra a helyre.
A rázós és émelyítő utazásból feleszmélve furcsa helyre kerültök. Egy óriási, ovális terem, melynek padlóját ezüstös fény tölti be, a plafonról pedig egy gömbszerű épületrész lóg lefelé. Ti egy kis lebegő hídon álltok, aminek több része is van, melyekkel fura szimbólumokat rajzol le a levegőben. Stabil a szerkezet, könnyed tudtok rajta járni, de azért nem kell leesni róla. A terem középpontjában egy körgyűrű látható. Ellenben semmi más használható dolgot nem fedeztek fel. Hamarosan a fejetek felett a gömb szétnyílik, és egy lebegő korong ereszkedik lassan lefelé. A korongon ott áll Celia és Sáska, Celia kezében pedig egy fiatal kislány, kinek haja ezüstösen ragyog, fehér ruháján se kosz, se gyűrődés, és békés, gyengéd arccal pihen.
Ismerkedjetek össze, immár egy csapat vagytok!
Ha végeztetek, a kislány lassan felébredezik.
-Mya... oh, sziasztok! - hangja lágy, és kedves. Továbbra is álmatag tekintettel néz körbe, mindannyiótokat megszemlél. -Mit csináltok itt?
Elmagyarázzátok neki hogy eddig mit tapasztaltatok, amit álmatagan hallgat végig, majd a magyarázat végén ásít egyet.
-Értem. Segíthetek...*ááááásít*... nektek... de elég fáradtnak érzem magam... ha visszajuthatnék a szobácskámba...
A szimbólumokat formáló híd rendszer átalakul, és a terem egyik végébe alkotnak egyenes utat, egy ajtóhoz, ami most nyílik fel. Az ajtón átlépve újabb ovális terembe érkeztek, aminek közepén lebeg egy újabb, nagyobb platform, amihez a frissen átalakult híd vezet. De a híd előtt hatalmas páncél gömb feszül, az összeillesztett darabok közül fény tör elő. Érzitek a hatalmas energiát,a mi kiáramlik onnan.
-Kinyitnám de... nem.... nem tudom...
A feladat egyszerű, és mégis baromi nehéz... ki kell nyitnotok a ház méretű páncélburkot. Mágiával semmire sem mentek, csak a fizikai erőtökre hagyatkozhattok. A páncél lemezek láncok százaival vannak összefogva, de egyenlő távolságban kis reteszek helyezkednek el, melyek az egész láncrendszert összetartják. Ha kihúztok egyet, egy-két másodperc múlva újabb darab terem a helyén. Hat darab ilyen reteszt láttok. Postotok addig tartson, hogy felnyitjátok a páncélburkot, ami a mélybe hull előttetek.

Szünet lesz, és még ha elmentek berúgni haverokkal, akkor is lesz időtök, úgyhogy november hatodikáig kérem a postokat!
Szerk.: Megijedtetek, mi? Very Happy Nah tehát november 6 a beadás időpontja!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Igneel
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 439
Aye! Pont : 12
Join date : 2011. Jan. 25.
Age : 28

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Vas. Nov. 04, 2012 5:54 pm

Előre jelzett problémák miatt a határidőt kitolom csütörtök délutánig! Addigra minden postot kérek szépen!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Celia Lumein
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 36
Aye! Pont : 1
Join date : 2011. Sep. 06.
Age : 27
Tartózkodási hely : Itt is ott is

Karakter információ
Céh: Lamia Scale
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Hétf. Nov. 05, 2012 9:36 pm

A dulakodás hangja eltűnt körülöttem, Sáska már csak egyhelyben állt és figyelt, fejszéje végét kimerülten ejtette a földre, ezzel együtt a mágikus rezgések melyek körbevették a kislányt, most megszűntek.
Szinte egyszerre hagytuk abba az éneklést a lányka pedig egy halk lebbenéssel ereszkedni kezdett, és gyorsan oda is ugrottam hogy elkapjam mielőtt a földre érne. Pehelykönnyű testét még én is elbírtam, súlyának szinte a felét, hosszú haja tette ki, melynek vége majdnem a földet súrolta. Szuszogása ritmusos és zavartalannak hallatszott, tehát még mindig aludt, nyugodtan, mintha mi sem történt volna.
- Nem tudom mi történt, de ezt szerencsésen megúsztuk- Jött közelebb útitársam, még mindig enyhén zihálva a harc hevétől.
Mosolyogtam nem voltam benne biztos, hogy egy egyszerű dal kihúzhat minket a csávából, de jó érzés volt, végre akadt valami hasznom az eddigi bonyodalmak után.
- Felébresszem?- Kérdeztem tétován. Olyan békésen szundított karjaimban, nem voltam benne biztos, hogy fel akarom háborgatni.
Kisebb csend után Sáska türelmetlenül felmordult. – Ne babusgasd már tovább, hogy jussunk ki innen ha még mélyebb álomba ringatod az egyetlen embert, aki talán segíthet nekünk?!- Trappolt még közelebb hozzánk. - HAHÓ! Kislány! Ébresztőőőő! – Az utolsó szó dobhártyaszaggatóra sikeredett, de a lány csak mocorgott egyet és tovább aludt, még egy alapos vállrázás sem keltette fel.
-Talán várnunk kéne míg felébred magától- Javasoltam higgadtan útitársamnak.
Hirtelen megindult alattunk a padló, és lassan ereszkedni kezdett, alólunk idegen beszédhangokat véltem felfedezni, legalább hatan voltak, és úgy tűnt sorstársakra bukkantunk, mert ők sem tudták hol vannak.
- Hahó! Ki van ott? – Kiáltottam le nekik, közben lassan teljesen leereszkedett velünk a korong, pont mellettük landoltunk.
- Ti kik vagytok? – Jött a kérdés egy magas fiatal férfitól.
Megörültem hogy vannak még itt rajtunk kívül elveszettek, gyorsan és vidáman be is mutatkoztam, hiszen minél többen vagyunk annál jobb.
-Áh! Üdv! Hála az égnek, hogy nem vagyunk teljesen egyedül! A nevem Celia Lumein, A társamat pedig csak szólítsátok Sáskának! – Hadartam el a bemutatkozást.- Ti kik vagytok? Titeket is furcsa alakok hoztak ide?
- Szia, én vagyok az,Ai! Ő itt Dead ... és Red.
Ai az! Legalább valakit ismerek is a tömegből!- Ai! Te vagy az? De rég találkoztunk! Jó újra a hangodat hallani! -
- Nem tudjátok véletlenül mi eza hely?- vágott közbe Sáska.
- Fogalmam sincs, de én személy szerint szeretném már kideríteni. - szólt a harmadik tagja a csapatnak, Red.
A másik három ember szokatlanul csendes volt.
- Talán ez a kislány segítségünkre lehet, de még egyáltalán nem ébredt fel bárhogy is próbálkoztunk...- Sóhajtottam. Igazából csak Sáska próbálkozott, nekem nem volt hozzá szívem.
- Mert ő ki lenne?- Kérdezte Dead.
- Egy szinttel fentebb találtuk, egy furcsa dalocskát énekelt egymagában, biztos vagyok benne, hogy köze van a történtekhez. – Válaszoltam.
Ai nagyon aranyosnak találta a kislányt, és hangot is adott véleményének.
- Teljesen egyedül volt? – Jött közelebb csodálkozva Dead, hogy jobban szemügyre vehesse a csöpp leánykát, aki még mindig aludt, mint a bunda.
- Igen- feleltem komolyan.
- Fura az biztos.- Mondta Red.
- Egy mágikus burok vette körbe- Tette hozzá Sáska.
- Fent találtatok még valamit?
- Semmit, csak egy nagy üres terem volt, a kráterben viszont rengeteg lény gyűlt össze. - Megborzongtam mikor belegondoltam, hogy ismét találkoznom kelljen azokkal a szörnyetegekkel, akik ránk támadtak.
- Mi hatalmas madarakkal futottunk össze. – Mesélte Ai.
- Ti milyen lényeket láttatok?- Kérdezte Red, persze én erre nem tudtam hirtelen mit mondani, Sáska viszont észbe kapott.
- Nagyokat és rondákat, Vérengző agresszív dögök, úgy loholtak erre mintha szét akart volna mögöttük omolni a föld. Gőzünk nincs mi üthetett beléjük. – Válaszolta Útitársam a legmélyebb megvetéssel a hangjában, reméltem, hogy Red nem veszi magára, hisz Sáska a lényekre gondol ilyen utálkozóan.
- Ti találtatok valami érdekeset?- Érdeklődtem gyorsan.
- Találtunk egy fura fekete gömböt, aminek hála ide jutottunk...- Közölte Dead.
- Ami egy fura lerombolt városban volt, ahol csak egyetlen épület volt épségben.... Bár ha kicsit belegondolok, lehet, hogy a fekete gömb tartja épségben azt az épületet. - Vetette Hozzá Red.
Érdekesnek hangzott, még ha nem is lehetett előttem egy gondolati kép a helyről, de legalább Sáska el tudta képzelni.
- Értem. - Sóhajtottam ismét. - Túl sok minden történt eddig, és egyáltalán nem áll össze számomra, hogy miért is, de remélem hamarosan megtudjuk.
- Hát remélem, hogy van valami célja az itt létünknek...- Mondta Dead.
Kisebb csönd támadt, de utána, mint egy varázsütésre a kislány felébredt!
- Mya... oh, sziasztok! – Köszönt szegény alig hallható, fáradt hangon.
- Szia. -
- Szia! -
- Szia. – Köszönt rá mindenki szinte egyszerre.
- Szia! végre felébredtél! – Mosolyogtam. Már alig vártam, hogy felébredjen!
- Épp ideje volt.- Morogta Sáska, nem értem mért colt olyan morcos hangulatban.
- Hogy érzed magad? – Kérdezte Red a kislányt
- Még mindig álmos vagyok...Ti hogy kerültetek(ÁSÍT) Ide?
Itt mindenki Megállt egy pillanatra, hiszen ahányan vagyunk annyiféle történetünk van, de legalább az eleje megegyezik ha minden igaz, így hát eldöntöttem, hogy gyorsan összefoglalom neki.
- Nos… Ez egy csöppet hosszú történet, de megpróbálom a lényeget összeszedni neked. Tehát, ha jól sejtem mindenkit elraboltak, és furcsa zárkákban kötöttünk ki ahol elvették mindenünket, és ránk aggattak egy ilyen köpenyt, majd egy hatalmas barlangba tereltek minket, mágusok köré, akik idézni kezdtek valamit, utána már csak egy nagy robajt hallottam, meg hogy mindenki egy nagy lebegő szigetről beszél a tenger felett. Aztán valami különös erő erre a helyre hozott minket. -
- Értem. Segíthetek...*ááááásít*... nektek... de elég fáradtnak érzem magam... ha visszajuthatnék a szobácskámba...
El is vezetett minket a szobájához, ami a többiek szerint hatalmas láncokkal volt lezárva. De mért kéne egy ilyen kislánynak ekkora védelem? Megint az az érzés fogott el hogy nagyobb dologba keveredtünk bele mint hittem.
Sáska elmesélte nekem a látványt részletesebben, miszerint hat darab retesz van egy hatalmas gömbön, és a gömbből valami energia áradt, de ezt mindannyian éreztük, még én is.
-Kinyitnám de... nem.... nem tudom...
Sokáig gondolkoztunk azon, hogy is kezdjünk hozzá, elég nehezen mozdultak a kallantyúk, de még nem mertük elhúzni őket.
- Hogy az istenbe tudná ezt egy kislány kinyitni, ha még nekünk se megy egykönnyen?- Panaszkodott Red.
- Biztos van valami titka. - Nevettem. - Lehet hogy egy kis vasgyúró titokban!
- Nézzétek, van hat darab retesz. Mi történik, ha kihúzom az egyiket? – fordul felém Red.
- Próbáljuk ki, sokat nem veszthetünk! – Feleltem elhamarkodottan.
- Hát jó, legfeljebb meghalunk… Már aki.- Fordult Dead újonnan idézett bűzlő bandája felé.
Ezen mosolyognom kellett bár először eléggé meglepődtem mikor a zombik megjelentek a színen, hallottam már feketemágusokról, és a dolgaikról de élőben még eggyel sem találkoztam, és nem mondhatnám, hogy a félholtak jelenléte pozitív érzéseket keltett bennem De bíznom kellett a körülöttem lévőkben, csak így volt esély a hazajutásra.
Tehát kihúztuk az egyik reteszt, de balszerencsénkre, néhány pillanat múlva újra lezáródott, valami más megoldást kellett hogy találjunk. Legalább rosszabb nem történt.
Sok szenvedés után Ai javasolta, hogy húzzuk ki őket egyszerre, és így is tettünk, minden ötletet ki kellett, hogy próbáljunk, én le is raktam egy biztonságos helyre a kislányt így segíthettem kihúzni a reteszeket ugyan abban az időben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nakamura Haneda Ai
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 187
Aye! Pont : 12
Join date : 2009. Dec. 01.
Age : 27
Tartózkodási hely : Blue Pegasus klánház Liz-nél a bárpultnál

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Szer. Nov. 07, 2012 10:56 pm

Miután elhelyeztük mindegyik tálkába, azt amit mi megfejtésnek gondoltunk hirtelen felrobbantak és mágikus tűz vette őket körül. Erre a fekete gömb, amit már Dead említett, hogy ezzel teleportáltak, halk zümmögéssel megmozdult, viszont semmi más nem történt.
Fellélegeztem, mert ezek szerint ez volt a kulcs ahhoz, hogy a gömb működésbe lépjen, de a frász állt belénk ettől a feladványtól, hisz nem tudtuk mi is fog történni, ha netalántán elrontjuk.
- Most már tudjuk használni! - szólalt meg Dead a gömbre nézve.
- Hát úgy tűnik. - tette hozzá Red, akit szemmel láthatóan megviselt ez a dolog.
- Azt hiszem, akkor el is tűnhetnék innen. - jegyeztem meg, mert már kezdett az idegeimre menni ez a hely.
- Szerintem jó lett a megoldásunk!
~ Nahát micsoda észkombány…~ gondoltam magamba.
- Szerencsére. Különben már régen alulról szagolnánk az ibolyákat. - jegyezte meg Red, amivel egyetértően bólogattam.
- Ki tudja ... szerinted használjuk ezt az izét?
- Próba szerencse. - válaszolt neki Red.
Ezzel bele is léptünk hát az ismeretlenbe és amint a gömb belsejébe kerültünk fantasztikus látványba lett részünk.
Azt a szigetet, ahol voltunk magunk előtt láttuk kicsinyített formában és mind köré tudtunk állni, így is jól megszemlélve azt. Gyönyörű volt így látni, hisz minden részét teljesen megfigyelhettük, ahogy a hegyek magasodtak, vagy akár a fák gyökereinek beborított tájat. Teljesen letaglózott a látvány és egy szót sem tudtam kicsikarni magamból. A szigeten egy fénylő pontra lettem figyelmes és nem tudtam magam türtőztetni, hogy hozzá ne érjek. Amint ezt megtettem azon percen elkezdtünk zuhanni és nem mondanám, hogy kellemes volt az érzés. A gyomrom teljesen összerázódott, ami miatt szerencsémre émelyegni is kezdtem, de egy furcsa és ismeretlen helyre keveredtünk.
Egy hatalmas terembe pottyantunk, melynek formája nem éppen szokványos volt, hisz ovális alakja nem éppen mindennapi. Padlója ezüstösen fénylett és a plafonról valamiféle gömbszerű épületrész lógott lefelé. Amint sikerült feleszmélnem az utazásból észre vettem, hogy egy libegő hídra kerültünk, aminek több elágazása is volt és furcsa szimbólumokat formált.
- Hol vagyunk? - kérdezte Red
- Azt én is nagyon szeretném tudni… - válaszoltam neki, mire a felettünk lévő gömb szétnyílt és egy lebegő korong kezdett a fejünk felett leereszkedni.
- Hahó! Ki van ott? – hallatszott egy hang kissé bátortalanul.
- Ti kik vagytok? - rögtönzött Dead.
- Áh! Üdv! Hála az égnek, hogy nem vagyunk teljesen egyedül! A nevem Celia Lumein, A társamat pedig csak szólítsátok Sáskának! – mutatkozott be. - Ti kik vagytok? Titeket is furcsa alakok hoztak ide?
Jobban megnézve, ismerős arcot véltem felfedezni. Megláttam Celia-t, akivel nem is olyan rég egy megbízáson voltunk, mellette egy ismeretlent véltem megpillantani, azonban nem csak ő volt az egyetlen. Celia karjaiban egy kislány volt, kinek szépsége rabul ejtett. Haja ezüstösen csillogott, ruhája fehér volt, mint a hó és olyan békés arccal pihent Celia karjaiban, mint aki épp aludna.
- Szia, én vagyok az Ai! – szólítottam meg Celia-t hátha felismer a hangomon keresztül. - Ő itt Dead ... és Red.
- Ai! Te vagy az? De rég találkoztunk! Jó újra a hangodat hallani!
- Nem tudjátok véletlenül mi ez a hely?- vágott közbe Sáska.
- Fogalmam sincs, de én személy szerint szeretném már kideríteni. - szólt Red.
- Talán ez a kislány segítségünkre lehet, de még egyáltalán nem ébredt fel bárhogy is próbálkoztunk... - válaszolta Celi
- Mert ő ki lenne? - szegezte hozzá a kérdést Dead.
- Egy szinttel fentebb találtuk, egy furcsa dalocskát énekelt egymagában, biztos vagyok benne, hogy köze van a történtekhez.
- Gyönyörű ez a kislány… - jött ki a hang a számon, egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem.
- Teljesen egyedül volt? - kérdezte Dead, aki közelebb ment Celiahoz, hogy jobban megnézze a lánykát.
- Igen. - felelte komolyan Celi
- Fura az biztos. - mondta Red.
- Egy mágikus burok vette körbe- tette hozzá Sáska.
- Fent találtatok még valamit?
- Semmit, csak egy nagy üres terem volt, a kráterben viszont rengeteg lény gyűlt össze.
- Mi hatalmas madarakkal futottunk össze. - meséltem nekik.
- Ti milyen lényeket láttatok?- kérdezett rá Red.
- Nagyokat és rondákat, Vérengző agresszív dögök, úgy loholtak erre mintha szét akart volna mögöttük omolni a föld. Gőzünk nincs mi üthetett beléjük. - válaszolta Celi társa.
Ekkor eszembe jutott az enyém, akit még mindig Dead társa tartott a karjaiban és aki még mindig eszméletlenül feküdt. Semmire sem reagált, azért reménykedtem benne, hogy nincs komoly baja. Mikor odaléptem hozzájuk láttam, hogy inkább olyannak tűnik, akit egy mély álom nyomna, ezért inkább nem is piszkáltam.
- Ti találtatok valami érdekeset?
- Találtunk egy fura fekete gömböt, aminek hála ide jutottunk...- közölte Dead.
- Ami egy fura lerombolt városban volt, ahol csak egyetlen épület volt épségben.... Bár ha kicsit belegondolok, lehet, hogy a fekete gömb tartja épségben azt az épületet. – tette hozzá Red.
Valamiért kezdtem furcsán érezni magam, a hangok néha olyan távolinak tűntek és a látásom is kezdett homályosodni.
~ Csak most ne…nehogy megint előjöjjenek a látomások…nem akarom…~ ráztam meg a fejem és próbáltam koncentrálni.
- Értem. – sóhajtott fel Celia. - Túl sok minden történt eddig, és egyáltalán nem áll össze számomra, hogy miért is, de remélem hamarosan megtudjuk.
- Hát remélem, hogy van valami célja az itt létünknek...- jegyezte meg Dead, amivel én is egyetértettem.
A hideg kezdett el futkosni rajtam, de próbáltam önuralmat gyakorolni és visszafojtani a rosszullétem.
Egyszer csak a kislány felébredt és mindenki rápillantott.
- Mya... oh, sziasztok! - köszönt nekünk kissé fáradt hangján.
- Szia.
- Szia!
- Szia. – Köszönt rá mindenki szinte egyszerre.
- Szia! Végre felébredtél! - mosolygott rá Celia, aki szemmel láthatóan izgatott lett.
- Épp ideje volt.- mormogta Sáska.
- Hogy érzed magad? – kérdezte Red a kislányt.
- Még mindig álmos vagyok...Ti hogy kerültetek- ásított.- Ide?
Erre hirtelen senki sem tudott válaszolni, hisz mi mindannyian különféle helyekről kerültünk össze, így nem tudtuk, ki mondja először.
- Nos… Ez egy csöppet hosszú történet, de megpróbálom a lényeget összeszedni neked. Tehát, ha jól sejtem mindenkit elraboltak, és furcsa zárkákban kötöttünk ki ahol elvették mindenünket, és ránk aggattak egy ilyen köpenyt, majd egy hatalmas barlangba tereltek minket, mágusok köré, akik idézni kezdtek valamit, utána már csak egy nagy robajt hallottam, meg hogy mindenki egy nagy lebegő szigetről beszél a tenger felett. Aztán valami különös erő erre a helyre hozott minket. - Celia törte meg a csendet, jobb is volt, amúgy is ő talált rá a kislányra.
- Értem. Segíthetek...- ásít - ... nektek... de elég fáradtnak érzem magam... ha visszajuthatnék a szobácskámba...
Amint ezt kimondta a kislány a hídrendszer kezdett átalakulni és a terem egyik végéből a másikba egy egyenes utat hozott létre, ami egy ajtóhoz vezetett.
Az ajtón belépve egy újabb ovális alakú terembe csöppentünk, melynek közepén egy hatalmas platform lett, amihez az átalakult híd is vezetett. Azonban a híd előtt egy páncél gömb tornyosult, minek összeillesztett darabjainál fény tör elő. Az energia, mely ebből áramlik elképesztő és szinte a bőrünkön érezzük.
- Kinyitnám de... nem.... nem tudom... - szólalt meg a kislány.
Egyikünknek sem volt használható ötlete én pedig egyszerűen kezdtem szédülni is és a lábaim is gyökeret vertek.
- Hogy az istenbe tudná ezt egy kislány kinyitni, ha még nekünk se megy egykönnyen?- fogalmazta meg Red.
- Biztos van valami titka. - nevetett Celia - Lehet hogy egy kis vasgyúró titokban!
- Nézzétek, van hat darab retesz. Mi történik, ha kihúzom az egyiket? – fordul Celi felé Red.
- Próbáljuk ki, sokat nem veszthetünk!
- Hát jó, legfeljebb meghalunk… Már aki. - mondta Dead megidézett élőholtjai felé.
Dead próbálkozásai egyre sikertelenebbnek tűntek, egyszerűen semmi sem hatott a gömbre. Muszáj volt valahogy kinyitnunk, különben itt ragadunk ki tudja meddig.
Nem bírtam már ezen a helyen lenni, a torkomban éreztem a szívemet és az egész testemben lüktettek az ereim. Kezdett a víz is kiverni, ami nem sok jót sejtetett. Elkezdtem agyalni, legalább ez el is próbáltam terelni a gondolataimat, hogyan lehetne megoldani a helyzetet.
- Srácok ez így nem lesz jó…mi lenne, ha mind egyszerre megpróbálnánk kihúzni a gömb darabjait? - vetettem fel nekik az ötletem, mire ők bólintottak.
Körbeálltuk a gömböt és mindannyian megfogtuk egy-egy darabját. Egy pillanat alatt sikerült, nem is gondoltuk volna, hogy ilyen egyszerű lesz. Sok időt, energiát és Deadre nézve zombit spórolhattunk volna meg, ha rögtön ezzel kezdjük.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Igneel
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 439
Aye! Pont : 12
Join date : 2011. Jan. 25.
Age : 28

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Csüt. Nov. 08, 2012 9:46 am

Irgum burgum, de tekintettel arra hogy ez a fórumos pályafutásom utolsó küldetése, adok még egy esélyt! Nya tehát vasárnap délig kérem a postokat, de ez az utolsó határidő!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Red Walter
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 220
Aye! Pont : 3
Join date : 2010. Nov. 28.
Age : 21
Tartózkodási hely : itt is- ott is

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Szomb. Nov. 10, 2012 6:57 pm

Amikor készen voltunk a feladattal görcsösen figyeltünk, hogy mi fog történni, meglepetésünkre semmi olyan dolog nem történt, amitől bajunk lett volna.
- Most már tudjuk használni!
- Hát úgy tűnik. – mondom kicsit idegesen
- Azt hiszem, akkor el is tűnhetnék innen.
- Szerintem jó lett a megoldásunk!
- Szerencsére. Különben már régen alulról szagolnánk az ibolyákat. – jegyeztem meg
- Ki tudja ... szerinted használjuk ezt az izét?
- Próba szerencse.
Szépen lassan léptünk be a gömbbe, mintha valami rossz várt volna ránk, de ellenkező esetben. Csodálatos volt, amit láttunk. A sziget kicsinyített mása volt előttünk, egyből megtaláltam azt a helyet, ahol a fákon másztam felfelé. Miközben szó nélkül bámultunk a tájat Ai megérintett egy helyet, aztán csak arra lettem figyelmes, hogy a gyomrom föl-le liftezik a zuhanástól, ami nem éppen kellemes dolog, főleg ha azt érzed, hogy a gyomrod kiakar jönni belőled. Egy elég nagy ovális alakú terembe érkeztünk, mivel a zuhanás véget ért a gyomrom szép visszaállt a régi megszokott helyére. Az ovális teremben van egy híd, mi pedig pont arra érkeztünk meg.
- Hol vagyunk? - nézek körbe.
- Azt én is nagyon szeretném tudni…
Aztán valami még furcsább történt, a gömbből egy korong tűnt fel, amin utaztak.
- Hahó! Ki van ott? – egy nő hang volt.
- Ti kik vagytok?
- Áh! Üdv! Hála az égnek, hogy nem vagyunk teljesen egyedül! A nevem Celia Lumein, A társamat pedig csak szólítsátok Sáskának! Ti kik vagytok? Titeket is furcsa alakok hoztak ide?
Egy fehér hajú lánnyal találtuk szembe magunkat, aki mellett egy férfi állt, bizonyára ő volt Sáska, ám nem csak ketten voltam. Volt egy kislány Celia karjai között, aki nem volt magánál.
- Szia, én vagyok az Ai! –szól Celia-hoz Ai, aztán minket is bemutatott. - Ő itt Dead ... és Red.
- Ai! Te vagy az? De rég találkoztunk! Jó újra a hangodat hallani!- mondta a lány, közben pedig feltűnt egy apróságnak nem mondható dolog, Celia vak. Valószínűleg attól ugyan olyan jó harcos mint köztünk akárki, csak első pillantásra észre se vettem
- Nem tudjátok véletlenül mi ez a hely? – nézett körbe Sáska is
- Fogalmam sincs, de én személy szerint szeretném már kideríteni. - válaszoltam
- Talán ez a kislány segítségünkre lehet, de még egyáltalán nem ébredt fel bárhogy is próbálkoztunk...
- Mert ő ki lenne?
- Egy szinttel fentebb találtuk, egy furcsa dalocskát énekelt egymagában, biztos vagyok benne, hogy köze van a történtekhez.
- Gyönyörű ez a kislány… - Ai megbabonázva nézte a kislányt, de igaza volt.
- Teljesen egyedül volt?
- Igen.
- Fura az biztos. – jegyeztem meg, ugyanis kisgyerekeket nem szoktak egyedül hagyni
- Egy mágikus burok vette körbe.
- Fent találtatok még valamit?
- Semmit, csak egy nagy üres terem volt, a kráterben viszont rengeteg lény gyűlt össze.
- Mi hatalmas madarakkal futottunk össze.
- Ti milyen lényeket láttatok? – kérdeztem, ugyanis valószínűleg nem csak mi botlottunk fura lényekbe.
- Nagyokat és rondákat, Vérengző agresszív dögök, úgy loholtak erre mintha szét akart volna mögöttük omolni a föld. Gőzünk nincs mi üthetett beléjük.
- Ti találtatok valami érdekeset?
- Találtunk egy fura fekete gömböt, aminek hála ide jutottunk...
- Ami egy fura lerombolt városban volt, ahol csak egyetlen épület volt épségben.... Bár ha kicsit belegondolok, lehet, hogy a fekete gömb tartja épségben azt az épületet.
- Értem. Túl sok minden történt eddig, és egyáltalán nem áll össze számomra, hogy miért is, de remélem hamarosan megtudjuk.
- Hát remélem, hogy van valami célja az itt létünknek...
Aztán a kislány mocorogni kezdett Sáska kezében, aztán kinyitotta a szemét. Mi pedig egyből körülálltuk, lehet, hogy rosszul tettük, mivel kicsit ijedten nézett fel ránk.
- Mya... oh, sziasztok![/color] – köszönt
- Szia.
- Szia!
- Szia.
- Szia! Végre felébredtél!
- Épp ideje volt.
- Hogy érzed magad? – kérdeztem egyből
- Még mindig álmos vagyok...Ti hogy kerültetek- ásít. - Ide?[/color]
Ezt a válasz kicsit hírtelen jött, körbenéztem az összegyűlt társaságon, mindannyian külön utakon jöttünk idáig, szóval kis időbe beletelne mire elmondanánk, hogy miken mentünk keresztül. Úgy tűnik Celia vette a bátorságot és röviden összefoglalta az eddig történt dolgokat.
- Nos… Ez egy csöppet hosszú történet, de megpróbálom a lényeget összeszedni neked. Tehát, ha jól sejtem mindenkit elraboltak, és furcsa zárkákban kötöttünk ki ahol elvették mindenünket, és ránk aggattak egy ilyen köpenyt, majd egy hatalmas barlangba tereltek minket, mágusok köré, akik idézni kezdtek valamit, utána már csak egy nagy robajt hallottam, meg hogy mindenki egy nagy lebegő szigetről beszél a tenger felett. Aztán valami különös erő erre a helyre hozott minket.
A kislány látszólag gyorsan megemésztette a hallottakat.
- Értem. Segíthetek...- ásítás - ... nektek... de elég fáradtnak érzem magam... ha visszajuthatnék a szobácskámba...[/color]
A következő pillanat a hidak elkezdtek rendeződni és kirajzolódott előttünk, hogy merre is kell menni. Az út végén egy ajtó állt. Amikor bementünk az ajtón egy újabb szobába csöppentünk, amiben volt egy hatalmas, ház nagyságú gömb, aminek a fénye bevilágított az egész helyiséget.
- Kinyitnám de... nem.... nem tudom...
- Hogy az istenbe tudná ezt egy kislány kinyitni, ha még nekünk se megy egykönnyen? – pár próbálkozás után feladtam és a többiekre néztem, akik szintén csak álltak.
- Biztos van valami titka. Lehet hogy egy kis vasgyúró titokban!
- Nézzétek, van hat darab retesz. Mi történik, ha kihúzom az egyiket?
- Próbáljuk ki, sokat nem veszthetünk!
- Hát jó, legfeljebb meghalunk… Már aki. – fordult Dead az élőhalottjai felé, akik ugye nem hallhattak meg.
Miután odaléptünk a gömbhöz először a mágiával próbálkoztunk, de semmi hatása nem volt, aztán meg a cellákat vizsgáltuk meg. Próbáltuk kihúzni őket, de amikor az egyiket kihúztunk egy másik került a helyére, szóval lehetetlen volt kinyitni. Ráadásul nem is a legkönnyebb húzogatni a rekeszeket, viszont biztos, hogy ezekben rejlik a megfejtés. Számtalan próbálkozás után nem jutottunk egyről a kettőre.
- Srácok ez így nem lesz jó…mi lenne, ha mind egyszerre megpróbálnánk kihúzni a gömb darabjait?
Első próbálkozás után sikerült egyszerre kihúzni a rekeszeket a helyéről. Nos, igen hamarabb is eszünkbe juthatott volna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dead Shadorick
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Aug. 14.
Age : 29
Tartózkodási hely : titok

Karakter információ
Céh: Skull Order
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Vas. Nov. 11, 2012 12:05 pm

Feszengő várakozás következett, amikor minden a helyére került. Néhány pillanatra, amíg a tárgyak a jellegzetes tűzzel égni kezdtek rengeteg lehetőség átfutott az agyamon, egy kissé bele is fájdult a hirtelen jött nagy mennyiségű adattól. Mi lesz, ha elrontottuk, na és ha mégis sikerült? Azonban mi van, hogyha helyes a megoldásunk, s ennek ellenére mégis valami számunkra kellemetlen fog jönni? Vajon minden tálból különböző ellenfél fog nekünk ugrani, vagy talán az épület fog összedőlni? Esetleg nem fog történni semmi sem? Rengeteg kérdés, s mikor megkaptam a választ megenyhültem.
A már ismert fekete gömb regenerálódott valahogyan, s állt immár szolgálatunkra. Szerencsére tudtam, hogy ez nem egy rossz előjel, így minden kétségem elmúlt a nehéz feladványt illetően.
- Most már tudjuk használni! – Szóltam, tudatva a többiekkel is, hátha, valami mást hinnének. Bár ezt kizártnak találom, de legalább megtörtem a frusztráló csendet és ezzel terhet vettem le, mindenki válláról.
- Hát úgy tűnik.
- Azt hiszem, akkor el is tűnhetnék innen. – Az ötlet nekem is tetszett,nem voltam ellene, mégis nem szívesen akartam elhagyni a helyet. Itt már tudtam, hogy m van, s mi nincs. Kicsit talán meg is tetszett az itteni hangulat. Sokkal kellemesebb itt, mint ismét egy teljesen ismeretlen helyre el teleportálni ismét.
- Szerintem jó lett a megoldásunk!- Nem tudom, miért ejtettem ki a számon ezeket a teljesen egyértelmű információkat. Talán kicsit az agyamra ment volna a hely.
- Szerencsére. Különben már régen alulról szagolnánk az ibolyákat. – Ezzel igazából nem tudtam egyetérteni, de nem is tudtam volna megcáfolni. hiszen ki tudja, lehet lett volna egy második lehetőségünk vagy valami. De hát ez már sosem fog kiderülni.
- Ki tudja ... szerinted használjuk ezt az izét? - - Magamban kicsit félve tettem fel ezt a kérdést, ám ez szavaim magabiztosságára nem hatott ki. Bár már használtam a golyót, mégis kicsit féltem tőle. Egyáltalán nem ismerem ezt a vackot, nem tudom, honnét származik,s kik készítették, mi több igazából használni sem nagyon tudom.
- Próba szerencse.
Nem vártunk semmire, ahogy megegyeztünk beléptünk az ismeretlenbe.
Bár már voltam hasonló helyzetben, ez teljesen más volt, mint az előző. Itt nem egy térkép tárult elém, hanem egy különös makett féle ugyancsak a szigetről. A kis hegyek és fák, amelyek a valóságban oly hatalmasak, most kézzel foghatónak és kicsinek tűntek. Olyan volt, mintha a sziget alárendelte volna magát nekünk, mintha legyőztük volna őt. A látvány azonban a többiekkel ellentétben nem nyűgözött le, hiszen láttam már a sziget tervrajzát ezelőtt is. Aira emeltem a szememet, a kicsinyített sziget helyett. Éppen egy fénylő pont felé nyújtotta a kezét, szólni szerettem volna, hogy ez nem biztos, hogy jó ötlet. Azonban lassúnak bizonyultam, mire kinyitottam a számat a lány kecses kacsója, már lecsapott áldozatára.
Ahogy gondoltam valóban kényelmetlen dolog következett. Elkezdtünk zuhanni, ami az előző fenséges, felsőbbrendű érzés után igazi isteni csapásnak hatott. A zuhanás alatt a gyomrom teljesen összerázódott, így azt hittem hamarosan kidobom a gyomrom tartalmának nagy részét, ebben azonban akadályozott, hogy már idejét se tudom, mikor ettem utoljára bármit is.
Végül egy kolosszus mértékű ovális alakú terembe estünk. A padló akár az előző helyen különösen fénylett, pedig biztos voltam abban, hogy ez is van olyan régi, mint a másik. Szokatlanságát tetőzve egy kör alakú épületrész lógott le a plafonról a jól megszokott csillár helyett. Többiekhez viszonyítva hamar észrevettem, hogy egy függő hídon vagyunk, ami a különös aurát tovább nővelte, azzal, hogy különböző szimbólumok díszlettek, s ráadásnak még az átlagostól eltérve, több elágazás is lehetőséget nyújtott nekünk a haladásra.
- Hol vagyunk? - kérdezte Red
- Azt én is nagyon szeretném tudni…
- Hahó! Ki van ott? – hallatszott egy hang kissé bátortalanul.
- Ti kik vagytok? – Nem igazán érdekelt a feltett kérdésem, sokkal jobban érdekelt, hogy mégis mi ez a hely, azonban illőnek éreztem visszakérdezni, evvel tudtukra adva, hogy először ők mutatkozzanak be.
- Áh! Üdv! Hála az égnek, hogy nem vagyunk teljesen egyedül! A nevem Celia Lumein, A társamat pedig csak szólítsátok Sáskának! – mutatkozott be. - Ti kik vagytok? Titeket is furcsa alakok hoztak ide?
Három alak tűnt fel. Kettő állva, egy kisebb alak karjai közt pedig egy náluk sokkal kisebb teremtés. Ezüstös haja elbűvölte a legtöbb embert ám engem nem. Ilyen ifjú lányirányába nem tudtam érzelmeket táplálni.
- Szia, én vagyok az Ai! Ő itt Dead ... és Red. – Mutatott beminket, Ai, aki talán ismerte a leányzót.
- Ai! Te vagy az? De rég találkoztunk! Jó újra a hangodat hallani!
- Nem tudjátok véletlenül mi ez a hely?
- Fogalmam sincs, de én személy szerint szeretném már kideríteni.
- Talán ez a kislány segítségünkre lehet, de még egyáltalán nem ébredt fel bárhogy is próbálkoztunk...
- Mert ő ki lenne? – Tettem fel a kézenfekvő kérdést, amelyre kivételesen valóban kíváncsi voltam, háta tud valamit a helyről az eszméletlen kislány
- Egy szinttel fentebb találtuk, egy furcsa dalocskát énekelt egymagában, biztos vagyok benne, hogy köze van a történtekhez.
- Gyönyörű ez a kislány…
- Teljesen egyedül volt? – Kérdeztem, majd közelebb mentem a kérdésem tárgyához. Ha egyedül volt, az azt jelenti, hogy velünk együtt jöhetett, vagy talán elvesztette a szüleit, az pedig azt jelentené, hogy megtaláltuk talán az egyetlen helyinek számító embert. Azonban azt, hogy egy ilyen feltűnő csöppséget ne jegyezzek mega rituáléról elképzelhetetlennek tartom.
- Igen. - felelte komolyan Celi
- Fura az biztos. - mondta Red.
- Egy mágikus burok vette körbe-
- Fent találtatok még valamit?
- Semmit, csak egy nagy üres terem volt, a kráterben viszont rengeteg lény gyűlt össze.
- Mi hatalmas madarakkal futottunk össze.
- Ti milyen lényeket láttatok?-
- Nagyokat és rondákat, Vérengző agresszív dögök, úgy loholtak erre mintha szét akart volna mögöttük omolni a föld. Gőzünk nincs mi üthetett beléjük. -
- Ti találtatok valami érdekeset?
- Találtunk egy fura fekete gömböt, aminek hála ide jutottunk...- Közöltem velük, idejutásunk rettentően leegyszerűsített változatát.
- Ami egy fura lerombolt városban volt, ahol csak egyetlen épület volt épségben.... Bár ha kicsit belegondolok, lehet, hogy a fekete gömb tartja épségben azt az épületet. – Egészített ki az ifjú Red.
- Értem. – sóhajtott fel Celia. - Túl sok minden történt eddig, és egyáltalán nem áll össze számomra, hogy miért is, de remélem, hamarosan megtudjuk.
- Hát remélem, hogy van valami célja az itt létünknek...- Semmiképpen nem akartam értelmetlenül tengődni ezen az átkozott helyen. Elképzelhetetlennek tartom, hogy csupán kedvtelésből szórakoznának velünk a fogva tartóink.
Sorsdöntő pillanat érkezett, amikor a kislány felébredt, ezzel a reménysugarunk fényesen kezdett ragyogni.
- Mya... oh, sziasztok! - köszönt nekünk kissé fáradt hangján.
- Szia.
- Szia!
- Szia. – Köszönt rá mindenki szinte egyszerre.
- Szia! Végre felébredtél! – Köszöntötte testközelből a mosolygó Celia.
- Épp ideje volt.- mormogta Sáska.
- Hogy érzed magad? – kérdezte Red a kislányt.
- Még mindig álmos vagyok...Ti hogy kerültetek- ásított.- Ide?
Mindenki a másikra nézett. különböző helyekről különböző utakat jártunk be, senkinem tudta eldönteni, ki meséljen, végül a hozzá legközelebb eső Celia vette kezébe a „mikrofont”
- Nos… Ez egy csöppet hosszú történet, de megpróbálom a lényeget összeszedni neked. Tehát, ha jól sejtem mindenkit elraboltak, és furcsa zárkákban kötöttünk ki ahol elvették mindenünket, és ránk aggattak egy ilyen köpenyt, majd egy hatalmas barlangba tereltek minket, mágusok köré, akik idézni kezdtek valamit, utána már csak egy nagy robajt hallottam, meg hogy mindenki egy nagy lebegő szigetről beszél a tenger felett. Aztán valami különös erő erre a helyre hozott minket.
- Értem. Segíthetek...- ásít - ... nektek... de elég fáradtnak érzem magam... ha visszajuthatnék a szobácskámba...
Újabb különös jelenség következett, amiből már kezdett elegem lenni, szerettem volna látni valami átlagosat végre. A hídrendszer, melyről érkeztünk kezdett átalakulni, egy egyenes úttá, amely egyetlen ajtóhoz vezetett.
Az ajtót kinyitva egy újabb ovális termett pillantottunk meg. Utunk ismét egy izéhez vezetett, amit egy páncél gömb védett, aminek összeillesztett darabjainál fény tör elő. Az ebből áradó erő, viszont szinte átjárta a testemet.
- Kinyitnám de... nem.... nem tudom... - szólalt meg a kislány.
- Hogy az istenbe tudná ezt egy kislány kinyitni, ha még nekünk se megy egykönnyen?- fogalmazta meg Red.
- Biztos van valami titka. - nevetett Celia - Lehet hogy egy kis vasgyúró titokban!
- Nézzétek, van hat darab retesz. Mi történik, ha kihúzom az egyiket? – fordul Celi felé Red.
- Próbáljuk ki, sokat nem veszthetünk!
- Hát jó, legfeljebb meghalunk… Már aki. - mondta élőholtjaim felé nézve.
PPróbáltam a szolgáimmal széttöretni, illetve különböző mágiákkal elpusztítani, de hiába, semmi nem hatott. Próbáltam áthatol mágiát is, de az sem hatott, így inkább befejeztem a morálomat rombóló gyenge próbálkozásokat.
- Srácok ez így nem lesz jó…mi lenne, ha mind egyszerre megpróbálnánk kihúzni a gömb darabjait? - vetettem fel Ai ötletét, ami igazából kézenfekvő volt, azonban a hely jellegzetessége talán elvette a józan eszeinket. Talán ha kicsit várunk és gondolkodunk, akkor nem kellett volna ennyi mágiát elhasználnom, de hát ez van, már megtörtént, nem lehet visszafordítani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Igneel
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 439
Aye! Pont : 12
Join date : 2011. Jan. 25.
Age : 28

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Vas. Nov. 11, 2012 8:24 pm

A burok lehull a mélybe, alatta óriási fény villan. Mikor kitisztul a látásotok, egy óriási, gyönyörűszép virágot láttok, melynek szirmai rengeteg színben játszanak, lassan forognak a központi mag körül. A kislányt kiragadja a virágból áradó mágikus erő, és magához húzza. A kislány ott lebeg a virág fölött, majd szép lassan megfordul. Már nincs olyan álmatag arckifejezése, sokkal éberebb és komolyabb egy kislányéhoz képest, valamint szemei ezüstös fényben úsznak.
-Köszönöm, hogy segítettetek eljutni ide! Ez a Neorxnawang központja! A mágikus rendszer szíve! Ismét én vagyok az irányító, mint azelőtt!
Ha rákérdeztek a furcsa névre, a kislány egy pillanatra behunyja szemeit, majd mikor kinyitja, eltűnik előletek minden, úgy érzitek mintha lebegnétek, majd egy idegen világ víziója dereng fel előttetek (Celia bár nem látja, de megannyi hang, illat és érzés építi fel az elméjében a víziót). Ez a világ nem Fiorén van, és nem is biztos hogy ebben a dimenzióban... itt az ég smaragd zöld, az erdők a felhők fölé nyúlnak, a hegyek kolosszális darabokra törve lebegnek aranyszín tavak felett, és ismeretlen fajú állatok járják a vidékeket. Ezután amiket a kislány mond, azt mind látjátok homályos képekben, vagy érzitek.
-Ez Neorxnawang, egy másik világ, melyet egykor felsőbbrendű lelkek uraltak! Az alantasabb világoknak ajándékozták hatalmuk egy részét, mely maga volt a mágia! Fiore kiesett ebből a kegyből, ide csak később került a mágiának egy sokkal torzabb formája. Akik közvetlenül lettek megáldva ezzel a hatalommal, azok szinte félistenekké váltak. De az erő után csak epekedő világok egyszerre lázadtak fel, ellopták a mágiát, eltorzították, gonosszá és pusztító természetűvé alakították! Haragjuk széttépte Neorxnawangot, elpusztította ezt a fennséges létsíkot! De én megmentettem belőle egy darabot! Ez a sziget az utolsó darabja Neorxnawang világának... és erre a népetek mágusai is rájöttek, és úgy látszik sikerült nekik idehozniuk... talán azt remélik, hogy kinyerhetik a szigetből az isteni hatalmakat! Mikor megidéztek engem és a szigetet, nem voltam teljesen magamnál, sokkolt és legyengített az utazás, de az utolsó pillanatban sikerült megragadnom pár méltó lelket, hogy idehozzam őket... titeket sikerült idehoznom, hogy segítségeteket kérjem!
Hatásszünet.
-Bár újra a szigetet behálózó mágia rendszerében vagyok, azok a mágusok a barlangban sikeresen megkezdték az irányítás átvételét, mielőtt még felébredtem volna. A szigetnek öt mágikus magja van, mindegyiknek más a szerepe... ezt, a központot már megtisztítottátok! Nem tudom irányítani a szigetet, valami lezárja az északi magot.. el kell tüntetnetek, bármi is legyen ott! A nyugati mag felel az én biztonságomért, ha az elpusztul, én meghalok... ott is van valami, aminek nem kellene, pusztítsátok el! A keleti mag tartalmazza a pusztító erőket, olyan mágiákat, melyek elsöpörnék a ti világotokat egy másodperc alatt! Megzavarodott a mag, helyre kell hoznotok! A déli mag a felszínen van, az tartja kordában a szigeten élő nagy hatalmú lényeket... ha az elpusztul, kiszabadulnak, és nagy pusztítást végeznek! Ha megtisztítjátok a magokat, a sziget ki tud törni a mágusok béklyója alól, és el tudom vinni innen, mielőtt bajt okozna... kérlek, segítsetek!

A feladat adott, beszéljétek meg, ki hova megy! Négy fekete gömb jelenik meg, mindegyik egy-egy maghoz vezet. Döntsétek el ki hova megy, lépjetek be a fekete gömbbe, hogy az elrepítsen titeket a megfelelő helyre, de még NE írjátok le, hogy megérkeztek!
Igazán nem kell sok mindent tennetek, nem kell túlbonyolítani a postokat, már közeleg a végkifejlet! Tessék belehúzni!
Határidő: november 20!!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Igneel
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 439
Aye! Pont : 12
Join date : 2011. Jan. 25.
Age : 28

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Hétf. Nov. 19, 2012 8:06 pm

Előre jelzett okok miatt a határidőt kitolom e hét péntek estig!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dead Shadorick
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Aug. 14.
Age : 29
Tartózkodási hely : titok

Karakter információ
Céh: Skull Order
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Pént. Nov. 23, 2012 4:40 pm

A hosszas előkészületek után egy másfajta megoldáson kezdtünk dolgozni, immár csapatként. Az új felvetés megfelelőnek bizonyult, hisz a burok a mélybe hullt s nyomán óriási fény tűnt föl! A hirtelen jött világosság természetes módon többünket elvakított, nem csak engemet. S midőn a látásom kitisztult egy nagy méretű, ám de gyönyörű virág tárult a szemem elé. Az ismeretlen növény minden szirma más-más színben játszott. Mintha a tömör gyönyör élő volna szirmai mozgolódtak a központi mag körül. Mint oly sok más dolognak ezen a helyen, nem értettem a működését. Kézzel tapintható volt a belőle áradó nem mindennapi mágia. Az erő elragadta a kislányt, azonban nem azért, hívta magához, hogy bekebelezze, vagy magába olvassza, hanem valami egészen más ok miatt. A gyengéd test a lény felett kezdett lebegni,majd megfordult. Előző álmatag arckifejezése teljesen a múltban rekedt, sokkal felnőttesebb tekintete ezüstös fényben ragyogott. Néhány pillanatig szemezett az összegyűlt csapattal, majd szavakba öntötte eddig jól átfontolt gondolatait.
-Köszönöm, hogy segítettetek eljutni ide! Ez a Neorxnawang központja! A mágikus rendszer szíve! Ismét én vagyok az irányító, mint azelőtt! - Ez sok dolgot megmagyarázott a számomra. Hogy mit keresett egy másik szinten a csöppség, hogy miért hitte azt, hogy azt a bigyót ki tudja nyitni, s hogy egyáltalán ki ő.
- Neorxnawang…? Életemben nem hallottam még róla. - Ai szavai cselekvésre késztették a leányzót. Egy teljesen más helyen kötöttünk ki. Eddig ismereteimmel ellentétben itt minden egészen más volt. Az ég smaragdzöld volt , a fák a felhőkig magasodtak, a hegyek pedig hatalmas darabokban lebegtek az arany színezetű tavak felett. Minden olyan idegen és színpompás volt, hogy biztos vagyok benne, hogy nem tudnám megszokni az itteni életet.
-Ez Neorxnawang, egy másik világ, melyet egykor felsőbbrendű lelkek uraltak! Az alantasabb világoknak ajándékozták hatalmuk egy részét, mely maga volt a mágia! Fiore kiesett ebből a kegyből, ide csak később került a mágiának egy sokkal torzabb formája. Akik közvetlenül lettek megáldva ezzel a hatalommal, azok szinte félistenekké váltak. De az erő után csak epekedő világok egyszerre lázadtak fel, ellopták a mágiát, eltorzították, gonosszá és pusztító természetűvé alakították! Haragjuk széttépte Neorxnawangot, elpusztította ezt a fenséges létsíkot! De én megmentettem belőle egy darabot! Ez a sziget az utolsó darabja Neorxnawang világának... és erre a népetek mágusai is rájöttek, és úgy látszik sikerült nekik idehozniuk... talán azt remélik, hogy kinyerhetik a szigetből az isteni hatalmakat! Mikor megidéztek engem és a szigetet, nem voltam teljesen magamnál, sokkolt és legyengített az utazás, de az utolsó pillanatban sikerült megragadnom pár méltó lelket, hogy idehozzam őket... titeket sikerült idehoznom, hogy segítségeteket kérjem! - Kiselőadása közepén hatásszünetet tartott, így próbáltam magamban összefoglalni az eddig megtudottakat. Egy a miénk felett álló, sokkal mágikusabb létsíkon vagyunk, amelyet néhány a számunkra ismert világnál mágikusabb hely darabokra szedett, s csak ennyi maradt belőle. Ezt az utolsó cafatot pedig a "mi" világunk szeretné megkaparintani, s ezt kellene nekünk megakadályozni. -Bár újra a szigetet behálózó mágia rendszerében vagyok, azok a mágusok a barlangban sikeresen megkezdték az irányítás átvételét, mielőtt még felébredtem volna. A szigetnek öt mágikus magja van, mindegyiknek más a szerepe... ezt, a központot már megtisztítottátok! Nem tudom irányítani a szigetet, valami lezárja az északi magot.. el kell tüntetnetek, bármi is legyen ott! A nyugati mag felel az én biztonságomért, ha az elpusztul, én meghalok... ott is van valami, aminek nem kellene, pusztítsátok el! A keleti mag tartalmazza a pusztító erőket, olyan mágiákat, melyek elsöpörnék a ti világotokat egy másodperc alatt! Megzavarodott a mag, helyre kell hoznotok! A déli mag a felszínen van, az tartja kordában a szigeten élő nagy hatalmú lényeket... ha az elpusztul, kiszabadulnak, és nagy pusztítást végeznek! Ha megtisztítjátok a magokat, a sziget ki tud törni a mágusok béklyója alól, és el tudom vinni innen, mielőtt bajt okozna... kérlek, segítsetek! - Nem fűlött a fogam a mentőakcióhoz, hisz sokkal világosabbá és érthetőbbé vált minden,de nem értettem egészen a kialakult helyzetet. Odáig rendben van, hogy mi itt vagyunk, s segítünk kell a szigetnek a túlélésért, de a többiek, akik velünk voltak azon a rituálén, ők hol lehetnek.
- Mindenképpen segítünk neked! Talán jobb lesz akkor ha én megyek Délre, a lényekkel úgy is volt már dolgunk Sáskával! - Szólt az így kialakult új kérdésekkel nem is foglalkozva, ki tudja talán csak én foglalkoztam az új helyzettel. - Utána békésen kijuthatunk innen!
- Egyet értek! Mindenképpen segítünk! Én megyek nyugatra! Megteszem, ami tőlem telik! Nem fogom hagyni, hogy elpusztuljon bármi is! - Az ifjú hölgy magabiztos kijelentése biztosított afelől, hogy őt is hidegen hagyja, ami engem annyira zaklat.
- Akkor én megyek keletre… - mondta Red, majd rövid tétovázás után én is döntöttem.
- Akkor én megyek Északra ... nincs sok kedvem hozzá, de gondolom, ha nincs rendben a sziget nem tudunk távozni!
- Ez nem kedv kérdése kedves társam...kénytelenek vagyunk segíteni!
- Megyek már, megyek! Óh, egyébként! Jól vigyázzatok magatokra, mert ha ti elbuktok, nincs második lehetőség, vége ennek a szigetnek és valószínűleg nekünk is. - Próbáltam egy kis súlyt helyezni társaim vállára, nehogy azt higgyék,hogy lazára veheti a figurát, tudniillik nem szeretnék gy ehhez hasnl helyen elpusztulni.
- Ebben egyet értünk! Sok szerencsét nektek!
Miután Ai társa észhez tért , az enyém is csatlakozott hozzám. Kissé elkomorodott az úr, majd hallottam a társaink búcsúzását,én viszont nem köszöntem el, nem illet a stílusomhoz. Helyette
inkább beléptem a gömb szerkezetbe és elindultunk a dolgunkra. Nem tudtam, hogy ott milyen kép fogad majd minket, vagy hogy egyáltalán oda érünk-e időben, de tudtam, hogy bármiről legyen is szó, meg kell birkóznom vele!


A hozzászólást Dead Shadorick összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Nov. 26, 2012 3:43 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nakamura Haneda Ai
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 187
Aye! Pont : 12
Join date : 2009. Dec. 01.
Age : 27
Tartózkodási hely : Blue Pegasus klánház Liz-nél a bárpultnál

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Pént. Nov. 23, 2012 6:09 pm

Hatalmas fényáradat kezdett úszni a helyen, ahol voltunk. Szinte teljesen elvakított minket a fény, ki sem tudtuk nyitni a szemünket. Miután alábbhagyott a dolog, akkor mindannyian felfigyeltünk az elénk táruló látványra.
Ami engem illett teljesen elállt még a szavam is attól, amit láttam. Előttünk egy óriási virág pompázott a legkülönfélébb színekben, melyet még sosem láttam. A központi mag fölött lassan, de még is láthatóan forgott, mintha ez lenne az egész helynek a lelke és a szíve.
A kislányt mellőlünk hirtelen magához ragadja valamiféle mágneses erő és a virág fölé kerül, ahol lebegni kezd. Felénk fordulva már nem olyan arckifejezése volt, amilyet először láttunk, sokkal komolyabb és határozottabb lett a pofikája.
-Köszönöm, hogy segítettetek eljutni ide! Ez a Neorxnawang központja! A mágikus rendszer szíve! Ismét én vagyok az irányító, mint azelőtt!
- Neorxnawang…? Életemben nem hallottam még róla. - mondtam ámulva, miközben láttuk, hogy milyen hely is ez az egész. Az ég itt nem gyönyörű kék volt, mint amit megismertünk már a világunkban, hanem inkább smaragd zöld, az erdők fái mondhatni a felhők fölé magasodtak, így mi oly pirinyónak éreztük magunkat, mint egy kis bogár. A hegycsúcsok sziklái a levegőben lebegtek, mindegyik hatalmas darab volt a égbekúszó kőmagaslatokból. A hegyek alatt a tavak, szintén nem kék színűek, melyeket már megszoktunk, hanem aranyba burkolóztak és olyan ismeretlen állatok mozogtak körülette, mely szintén ismeretlen volt számunkra.
- Csodaszép… - jött a hang a számon, melyet fel sem véltem fogni. ~ Ha létezik ilyen hely Fiore-n kívül, akkor ki tudja még hány ismeretlen dimenzióbeli más világok lehetnek rajtunk kívül…~
-Ez Neorxnawang, egy másik világ, melyet egykor felsőbbrendű lelkek uraltak! Az alantasabb világoknak ajándékozták hatalmuk egy részét, mely maga volt a mágia! Fiore kiesett ebből a kegyből, ide csak később került a mágiának egy sokkal torzabb formája. Akik közvetlenül lettek megáldva ezzel a hatalommal, azok szinte félistenekké váltak. De az erő után csak epekedő világok egyszerre lázadtak fel, ellopták a mágiát, eltorzították, gonosszá és pusztító természetűvé alakították! Haragjuk széttépte Neorxnawangot, elpusztította ezt a fennséges létsíkot! De én megmentettem belőle egy darabot! Ez a sziget az utolsó darabja Neorxnawang világának... és erre a népetek mágusai is rájöttek, és úgy látszik sikerült nekik idehozniuk... talán azt remélik, hogy kinyerhetik a szigetből az isteni hatalmakat! Mikor megidéztek engem és a szigetet, nem voltam teljesen magamnál, sokkolt és legyengített az utazás, de az utolsó pillanatban sikerült megragadnom pár méltó lelket, hogy idehozzam őket... titeket sikerült idehoznom, hogy segítségeteket kérjem! – miközben mesélt nekünk a kislány, halvány képeken keresztül láttuk a történteket. -Bár újra a szigetet behálózó mágia rendszerében vagyok, azok a mágusok a barlangban sikeresen megkezdték az irányítás átvételét, mielőtt még felébredtem volna. A szigetnek öt mágikus magja van, mindegyiknek más a szerepe... ezt, a központot már megtisztítottátok! Nem tudom irányítani a szigetet, valami lezárja az északi magot.. el kell tüntetnetek, bármi is legyen ott! A nyugati mag felel az én biztonságomért, ha az elpusztul, én meghalok... ott is van valami, aminek nem kellene, pusztítsátok el! A keleti mag tartalmazza a pusztító erőket, olyan mágiákat, melyek elsöpörnék a ti világotokat egy másodperc alatt! Megzavarodott a mag, helyre kell hoznotok! A déli mag a felszínen van, az tartja kordában a szigeten élő nagy hatalmú lényeket... ha az elpusztul, kiszabadulnak, és nagy pusztítást végeznek! Ha megtisztítjátok a magokat, a sziget ki tud törni a mágusok béklyója alól, és el tudom vinni innen, mielőtt bajt okozna... kérlek, segítsetek!
~ Ez borzasztó…nem tudom, hogy kerültünk ide, de nem fogunk tétlenül itt állni. Muszáj segítenünk. Ezzel együtt meg ki is juthatunk innen, hisz nagyon úgy tűnik, hogy más megoldás nincs. ~ gondoltam magamban, mikor ismét rám tört a hidegrázás és az émelygés. Na most aztán pláne nem volt szükségem a rosszullétre, mert élet halál kérdése volt, hogy kijutunk-e innen vagy sem. Gyengén megráztam a fejem és elhessegettem a torlódni készülő képeket az elmémben.
- Mindenképpen segítünk neked! Talán jobb lesz akkor ha én megyek Délre, a lényekkel úgy is volt már dolgunk Sáskával! - Celia felénk fordul - Utána békésen kijuthatunk innen!
- Egyet értek! Mindenképpen segítünk! Én megyek nyugatra! Megteszem, ami tőlem telik! Nem fogom hagyni, hogy elpusztuljon bármi is! - jelentettem ki határozottan.
- Akkor én megyek keletre… - mondta Red.
- Akkor én megyek Északra ... nincs sok kedvem hozzá, de gondolom, ha nincs rendben a sziget nem tudunk távozni!
- Ez nem kedv kérdése kedves társam...kénytelenek vagyunk segíteni!
- Megyek már, megyek!- válaszolta mondatomra. - Óh, egyébként! Jól vigyázzatok magatokra, mert ha ti elbuktok, nincs második lehetőség, vége ennek a szigetnek és valószínűleg nekünk is.
- Ebben egyet értünk! Sok szerencsét nektek! - mondtam nekik bár aggódtam mindegyikükért. Eközben láttam, hogy Ayuna felébredni látszik és odasiettem Dead társához.
- Minden rendben van? Jó sokáig ki voltál ütve! - mondtam neki, majd miután letették a földre értetlen arckifejezéssel nézett rám.
- Hol vagyunk? Gyönyörű ez a hely…de mintha már láttam volna.
- Most nincs időm elmagyarázni, majd útközben elmondom. - mondtam neki, majd megfogtam a kezét. - Ne aggódj, viszont maradj mellettem rendben? Ja és Aba, köszönöm, hogy eddig vigyáztál rá.
- Igazán nincs mit! Vigyázzatok magatokra. - válaszolta, majd Dead mögé állt.
- Vigyázni fogunk! Sikeres utat nektek!- hajol meg kissé Celi.
- Sok szerencsét! - mondta Red is.
Mindezek után mindannyian beléptünk társainkkal a fekete gömbökbe és elnyelt minket a sötétség.
Fogalmunk sem volt mi várhat ránk odaát, de az volt a legfontosabb, hogy biztonságban kikerüljünk végre erről a helyről és ráadásként megmentsük e helyet az elpusztulástól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Red Walter
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 220
Aye! Pont : 3
Join date : 2010. Nov. 28.
Age : 21
Tartózkodási hely : itt is- ott is

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Pént. Nov. 23, 2012 6:55 pm

Amikor végre a burok eltűnik előlünk, egy elképesztően szép virág lebeg a szemünk előtt, s közben forog a központban lévő mag körül. A szirmai hol ilyen színűek, hol olyan, de mindig más és más. Érezni lehet a levegőben a mágikus erőt, ami a kislányt magához vonzza, s miközben a kislány ott lebeg a rózsa felett, lassan megfordul. Mikor teljesen szembe fordult velünk tisztán látszott a szemében erősen égő fény, majd így szolt:
- Köszönöm, hogy segítettetek eljutni ide! Ez a Neorxnawang központja! A mágikus rendszer szíve! Ismét én vagyok az irányító, mint azelőtt!
- Neorxnawang…? Életemben nem hallottam még róla. – mondja Ai.
Ezután valami még furcsább történt. A kislány egy darabig csukva tartotta a szemét, majd amikor ismét feltünt az írisze elsötétült körülöttünk a világ. Először azt hittem, hogy csak nekem, de a többiek felől halk sziszegéseket hallottam, ami azt mutatta, hogy ők is meglepődtek a dolgon. Aztán újra hellottuk a kislány hangját, immár komolyabban.
-Ez Neorxnawang, egy másik világ, melyet egykor felsőbbrendű lelkek uraltak! Az alantasabb világoknak ajándékozták hatalmuk egy részét, mely maga volt a mágia! Fiore kiesett ebből a kegyből, ide csak később került a mágiának egy sokkal torzabb formája. Akik közvetlenül lettek megáldva ezzel a hatalommal, azok szinte félistenekké váltak. De az erő után csak epekedő világok egyszerre lázadtak fel, ellopták a mágiát, eltorzították, gonosszá és pusztító természetűvé alakították! Haragjuk széttépte Neorxnawangot, elpusztította ezt a fennséges létsíkot! De én megmentettem belőle egy darabot! Ez a sziget az utolsó darabja Neorxnawang világának... és erre a népetek mágusai is rájöttek, és úgy látszik sikerült nekik idehozniuk... talán azt remélik, hogy kinyerhetik a szigetből az isteni hatalmakat! Mikor megidéztek engem és a szigetet, nem voltam teljesen magamnál, sokkolt és legyengített az utazás, de az utolsó pillanatban sikerült megragadnom pár méltó lelket, hogy idehozzam őket... titeket sikerült idehoznom, hogy segítségeteket kérjem!
A hallottaktól kicsit meghökkentem, de nem volt időm csodálkozni, mivel a lány folytatta a mondandóját.
-Bár újra a szigetet behálózó mágia rendszerében vagyok, azok a mágusok a barlangban sikeresen megkezdték az irányítás átvételét, mielőtt még felébredtem volna. A szigetnek öt mágikus magja van, mindegyiknek más a szerepe... ezt, a központot már megtisztítottátok! Nem tudom irányítani a szigetet, valami lezárja az északi magot.. el kell tüntetnetek, bármi is legyen ott! A nyugati mag felel az én biztonságomért, ha az elpusztul, én meghalok... ott is van valami, aminek nem kellene, pusztítsátok el! A keleti mag tartalmazza a pusztító erőket, olyan mágiákat, melyek elsöpörnék a ti világotokat egy másodperc alatt! Megzavarodott a mag, helyre kell hoznotok! A déli mag a felszínen van, az tartja kordában a szigeten élő nagy hatalmú lényeket... ha az elpusztul, kiszabadulnak, és nagy pusztítást végeznek! Ha megtisztítjátok a magokat, a sziget ki tud törni a mágusok béklyója alól, és el tudom vinni innen, mielőtt bajt okozna... kérlek, segítsetek!
- Mindenképpen segítünk neked! Talán jobb lesz akkor ha én megyek Délre, a lényekkel úgy is volt már dolgunk Sáskával! Utána békésen kijuthatunk innen!
- Egyet értek! Mindenképpen segítünk! Én megyek nyugatra! Megteszem, ami tőlem telik! Nem fogom hagyni, hogy elpusztuljon bármi is!
- Akkor én megyek keletre… - mondtam elszántan, ugyan is a jobb oldal általában jobb. Aztán, hogy igazam lesz-e majd meglátjuk.
- Akkor én megyek Északra ... nincs sok kedvem hozzá, de gondolom, ha nincs rendben a sziget nem tudunk távozni!
- Ez nem kedv kérdése kedves társam...kénytelenek vagyunk segíteni!
- Megyek már, megyek. Óh, egyébként! Jól vigyázzatok magatokra, mert ha ti elbuktok, nincs második lehetőség, vége ennek a szigetnek és valószínűleg nekünk is.
- Ebben egyet értünk! Sok szerencsét nektek!
- Minden rendben van? Jó sokáig ki voltál ütve!
- Hol vagyunk? Gyönyörű ez a hely…de mintha már láttam volna. – kérdezi Ai társa, aki az imént kelt fel
- Most nincs időm elmagyarázni, majd útközben elmondom. Ne aggódj, viszont maradj mellettem rendben? Ja és Aba, köszönöm, hogy eddig vigyáztál rá.
- Igazán nincs mit! Vigyázzatok magatokra.
- Vigyázni fogunk! Sikeres utat nektek!
- Sok szerencsét! – mondtam én is búcsúzásként, majd Adriannal továbbmentünk.
Négy fekete gömb tűnt fel előttünk, majd mindannyian – a társainkkal együtt- egy-egy gömbbe léptünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Celia Lumein
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 36
Aye! Pont : 1
Join date : 2011. Sep. 06.
Age : 27
Tartózkodási hely : Itt is ott is

Karakter információ
Céh: Lamia Scale
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Pént. Nov. 23, 2012 8:20 pm

Hatalmas lánc és nehéz fémes csörgés jelezte sikerünket, és a burok zúgva hullott alá a mélybe, melyet erős rezgések kísértek. Körülöttem a többiek mind megrezzentek valamitől, amit én nem érzékeltem, csupán egy enyhe lökést. Felvettem ismét a kislányt a karjaimba és közelebb vittem a peremhez, hogy láthassa mi történt sok perce vesződés után a burokkal és a láncokkal. Pár pillanat múlva erőteljes mágikus rezgéseket észleltem a levegőben, a lányka pedig felemelkedett karjaim közül és a rezgések központja felé lebegett, majd döbbent csend keletkezett köztünk.
- Köszönöm, hogy segítettetek eljutni ide! Ez a Neorxnawang központja! A mágikus rendszer szíve! Ismét én vagyok az irányító, mint azelőtt!- Hallatszott a lány hangja távolabbról és sokkal kevésbé álmatag módon.
A név, amit említett igen ismerős volt, mielőtt ide hozott volna minket, hallottam, ahogy valaki ezt mormolja a tömegben, persze akkor nem tudtam ez mennyire fontos és szinte meg is feledkeztem róla.
Újabb mágikus hullám söpört végig a termen és társaim csodálkozva forgolódtak ide-oda, én pedig ismét úgy éreztem magam mintha a gomba erdőben lennék, de ezúttal sokkal különbözőbb hangok és zörrenések vettek körül, rendkívül éles körvonalat adva mindennek.
-Ez Neorxnawang, egy másik világ, melyet egykor felsőbbrendű lelkek uraltak! Az alantasabb világoknak ajándékozták hatalmuk egy részét, mely maga volt a mágia! Fiore kiesett ebből a kegyből, ide csak később került a mágiának egy sokkal torzabb formája. Akik közvetlenül lettek megáldva ezzel a hatalommal, azok szinte félistenekké váltak. De az erő után csak epekedő világok egyszerre lázadtak fel, ellopták a mágiát, eltorzították, gonosszá és pusztító természetűvé alakították! Haragjuk széttépte Neorxnawangot, elpusztította ezt a fenséges létsíkot! De én megmentettem belőle egy darabot! Ez a sziget az utolsó darabja Neorxnawang világának... és erre a népetek mágusai is rájöttek, és úgy látszik sikerült nekik idehozniuk... talán azt remélik, hogy kinyerhetik a szigetből az isteni hatalmakat! Mikor megidéztek engem és a szigetet, nem voltam teljesen magamnál, sokkolt és legyengített az utazás, de az utolsó pillanatban sikerült megragadnom pár méltó lelket, hogy idehozzam őket... titeket sikerült idehoznom, hogy segítségeteket kérjem!
Elképedve hallgattam végig a Lányka történetét, hihetetlennek tűnt, tényleg ilyen komoly dologba csöppentünk volna? Ezen elgondolkoztam volna,de a különös lány már folytatta is .
-Bár újra a szigetet behálózó mágia rendszerében vagyok, azok a mágusok a barlangban sikeresen megkezdték az irányítás átvételét, mielőtt még felébredtem volna. A szigetnek öt mágikus magja van, mindegyiknek más a szerepe... ezt, a központot már megtisztítottátok! Nem tudom irányítani a szigetet, valami lezárja az északi magot.. el kell tüntetnetek, bármi is legyen ott! A nyugati mag felel az én biztonságomért, ha az elpusztul, én meghalok... ott is van valami, aminek nem kellene, pusztítsátok el! A keleti mag tartalmazza a pusztító erőket, olyan mágiákat, melyek elsöpörnék a ti világotokat egy másodperc alatt! Megzavarodott a mag, helyre kell hoznotok! A déli mag a felszínen van, az tartja kordában a szigeten élő nagy hatalmú lényeket... ha az elpusztul, kiszabadulnak, és nagy pusztítást végeznek! Ha megtisztítjátok a magokat, a sziget ki tud törni a mágusok béklyója alól, és el tudom vinni innen, mielőtt bajt okozna... kérlek, segítsetek!
Súlyosnak tűnt a helyzet! Ha nem segítünk a mi világunk is pórul járhat, méghozzá nem is kicsit!
- Mindenképpen segítünk neked! Talán jobb lesz akkor, ha én megyek Délre, a lényekkel úgy is volt már dolgunk Sáskával!- Mondtam gyorsan többieknek, mindenki fel is eszmélt a gondolatai mélyéről. -Utána békésen kijuthatunk innen!- Fordultam feléjük.
- Egyet értek! Mindenképpen segítünk! Én megyek nyugatra! Megteszem, ami tőlem telik! Nem fogom hagyni, hogy elpusztuljon bármi is! – Mondta Ai eltökélten.
- Én pedig Keletnek tartok!- folytatta Red.
- Akkor én megyek Északra ... nincs sok kedvem hozzá, de gondolom, ha nics rendben a sziget nem tudunk távozni!- Mondta Dead kissé unottan.
- Ez nem kedv kérdése kedves társam...kénytelenek vagyunk segíteni! – Szólt Ai.
- Megyek már, megyek!Óh, egyébként! Jól vigyázzatok magatokra, mert ha ti elbuktok, nincs második lehetőség, vége ennek a szigetnek és valószínűleg nekünk is. - Figyelmeztetett minket Dead ugyan azon a hűvös hangon, ahogy eddig is beszélt.
Közben ismét felhangoztak a mágikus rezgések és négy nagy dolog jelent meg mindegyikőnk kétszemélyes csapata előtt, és ezek Dead elmondása szerint oda visznek minket ahová kell.
- Ebben egyet értünk! Sok szerencsét nektek! – Búcsúzott Ai és már indult is a maga útjára.
- Vigyázni fogunk! Sikeres utat nektek!- Hajoltam meg kissé, majd mindenki eltűnt a maga gömbjében.
Viszont valami nem stimmelt. Én már indultam volna de Sáska csak egy helyben állt, és minden egyes lélegzetvétele nehézkesen megremegett, mivel én ezt furcsálltam közelebb léptem hozzá.
- Mi a baj?- Kérdeztem a lehető legóvatosabban.
- MI A BÜDÖS FENÉÉRT KELL BELENYÚLNI MÁS VILÁGOK ÉLETÉBE?- Tört ki belőle hirtelen minden düh, ami eddig felgyülemlett. – Tudhatták volna, hogy a mágia csak rossz dolgokat , és bonyodalmat szül!- Hangja egyre jobban eltorzult a dühtől és a szomorúságtól. - Miért nem tartották meg maguknak azt az átkozott mágiát?! Pusztították volna el saját magukat!- Ordította a lányka felé gyűlölettel teli hanggal.
- Hálás lehetnél amiért megmentettelek. - Szólt a kislány teljesen nyugodtan.
- Hálás?...HÁLÁS?!- Üvöltötte majdnem állatias módon. - Inkább hagytál volna veszni, minthogy tovább keljen élnem azzal a tudattal hogy… -
- Hogy mivel? Hogy egyedül maradtál? – Szólt közbe a leány. – Sajnálom, hogy a barátaidon nem tudtam segíteni… De nézz körbe. Már nem vagy egyedül, új esélyt adtam neked, egyszer még meg köszönöd. – Felelte a kislány majd minden további szó nélkül eltűnt, éreztem hogy jelen volt továbbra is, de már nem volt előttünk.
-ÁTKOZOTT! – Ordította utána társam, és öklét iszonyatos erővel egy tartókőbe vágta ahol azelőtt ez egyik láncot rögzítő retesz volt. A tömör szikla azon nyomban kettéesett egy nagy reccsenéssel és apró darabok repültek minden felé. Összehúztam magam és reménykedtem, hogy nem talál egy egyik sem.
Nagyon megijedtem társam dühkitörésétől, féltem hogy magára haragítja Kislányt, aki úgy tűnt igen csak nagyhatalommal bírt.
Sáska zihálva morgott miután eltűnt, akihez beszélt, majd leroskadt, fémből készült térdvédői nagyot koppantak a kövön. Lassan lépdeltem elé, hogy megpróbáljak lelki támaszt nyújtani, még ha nem is voltam teljesen tisztába mi történt, annyit megértettem miken ment keresztül.
Lassan közelebb hajoltam hozzá és gyengéden a vállára tettem a kezem, térdelve ő majdnem olyan magas volt, mint én. Éreztem, hogy egész testében remeg még mindig az érzései túltengésétől, de most egy hang nem jött ki a torkán. Furcsa volt hallani, hogy egy ilyen hatalmas és erős ember, is tud szomorú és kétségbeesett lenni. Nagyon sajnáltam. Lassan átkaroltam nyakát, melyet védett páncéljának vastag bőrgallérja, és átöleltem.
- Bárcsak tudtam volna segíteni…Ez a hely nem olyan szörnyű mint amilyennek hiszed… - Szóltam hozzá szomorúan. Annyi mindent mondhattam volna nyugtatásként, de csak ennyi csúszott ki a számon. Nagy csend ült most a hatalmas csarnokban, és Sáska a percek múltán kezdett lenyugodni, már nem remegett, tüdeje már nem zakatolt dühödt bánatában.
- Köszönöm… - mondta váratlanul. – Sokat segítettél. - Tette hozzá, majd lassan megfogta karjaimat méretes kezeivel, levette nyakáról , és eleresztette. –Talán igaza van annak a lánynak… Hálával tartozom, amiért nem hagytál magamra.
Egy ideig szótlanul álltam előtte, meglepődtem szavain, de végül csak sikerült kisajtolni valamit magamból.
-Én… Nagyon szivesen…. Ugyan már te is nagyon sokszor mentettél már meg. - mosolyogtam kissé zavartan.
- Heh. - Nevetett tompán maszkja mögül.
- Majd szeretném megtudni mi is történt veled pontosan. - Vetettem fel kíváncsian. - Ha szabad.
- Ha nagyon akarod. Te is mesélhetnél majd erről a világról. No, de erre még ráérünk. Most intézzük el az elsődleges problémákat.- Szólt most már sokkal több kedvvel a hangjában mint eddig bármikor. Ettől nekem is sokkal jobb kedvem lett, és így léptünk be a gömbbe, pozitían, megkönnyebbülten, pedig lehet hogy csak most jön az igazi nehézség!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Igneel
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 439
Aye! Pont : 12
Join date : 2011. Jan. 25.
Age : 28

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Pént. Nov. 23, 2012 8:36 pm

Duzzogva és mérgelődve, de hétfőig kitolom a határidőt! DE hétfő délután 4 körül megy tovább a küldi!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Igneel
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 439
Aye! Pont : 12
Join date : 2011. Jan. 25.
Age : 28

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Kedd Nov. 27, 2012 10:32 am

Észak: Dead
Ahogy megérkezel, furcsa látvány fogad. Visszakerültél abba a faluba, ahol már jártál, de az utcák tele vannak hús-vér emberekkel. Tudsz velük beszélni is, habár elég furának és zavarodottnak vélnek, és nem igazán nyújtanak segítséget. Élik mindennapi életüket, teszik a dolgukat. A faluban pezseg az élet, de elhagyni nem tudod a falut, olyan, mintha egy láthatatlan falba ütköznél. Bizonyára van valami a faluban, amit aktiválni, megszerezni, elpusztítani, legyőzni kell, hogy megszünjön az irányító egységen a zár, de nem tudod, mi is lehet ez a valami. Bejárhatod a falu könyvtárát, ezer és ezer könyvekkel, melyek ismeretlen nyelven íródtak. Bejárhatod a falu templomát, ahol éppen mise folyik. Megnézheted a színházat, hol éppen egy romantikus történetet adnak elő fiatal színészek. Megnézheted a városházát, ahol épp ülésre készülnek fontosnak tűnő személyek.
Postod addig tartson, hogy kitalálod, mit kellene tenned, és véghez is viszed, de az eredményt még ne írd le!

Kelet: Red
Megérkezve nagyon furcsa látvány fogad. Egy óceán kellős közepén állsz, rajta a vízen, de úgy, mintha az legalábbis beton lenne. Sehol szárazföld, sehol egy hajó... aztán hirtelen a távolban ugyanúgy érkezik egy lebegő sziget, ahogy akkor érkezett, mikor ott voltatok elrabolva abban a barlangban... Neorxnawang éppen megérkezik, ám nem marad a levegőben, hanem elindul feléd. Elhalad feletted, de az aljáról a vízbe lógó indákon és gyökereken fel tudsz kapaszkodni. Szinte szuldotok a levegőben, mire a horizonton feltűnik a szárazföld. A sziget megemelkedik, és ahogy közeledtek, felismered a földet... ez Fiore! A sziget egyre magasabbra és magasabbra emelkedik, majd hirtelen az elejéből írtózatosan fényes sugárnyaláb hasítja keresztül a levegőt, és becsapódik Fiore szigeteibe. Vakító és széles körű robbanás következik be, mely a szó szoros értelmében szétszaggatja a földeket. Nyomában magasra törő gombafelhő marad csupán.
Nincs sok időtök, el kell kezdenetek mászni. Az indák életre kelnek, és megpróbálnak titeket lecsapni, vagy megfolytani. Feljebb mászva hamarosan kőhidak fogadnak titeket, melyek egy emelvényhez vezetnek, azon egy oltár szerű építménnyel. A hidat a zindék igyekeznek ledönteni.
Elérve az emelvényt valóban egy oltár fogad titeket, rajta egy totemszerű szoborral. Ti ne tudjátok kidönteni, vagy megsebezni a totemet. De közben az indék megállás nélkül csapdosnak, tekeregnek, a súlyosabb gyökerek nagy port kavarva csapnak le.
Postod addig tartson, hogy kitaláljátok, mit tegyetek, vigyétek véghez, de az eredményt ne írd le!

Nyugat: Ai
Te Ai szintén nagyon furcsa helyre érkezel. Egy fényűző kúria folyosóin találod magad. Minden tele gyönyörűszép díszítésekkel, festményekkel, műtárgyakkal. Rajtad már nem az eddigi ruhád van, hanem egy nagyon előkelő, finom ruházat. Bejárva a kúriát senkit nem találsz, de minden kifele vezető ajtó zárva van. Vannak itt nagyon szép hálószobák, táncterem, könyvtár, labor, konyha, belső kert... felfedezésed közben hirtelen távolabbról halk zenét hallasz. Követve a hangot egy klasszikus zenét hallasz, ami talán gramofonból jön. Az étkezőből jön, ahova benyitva már nem ürességet találsz. Hanem valami... egészen mást...
Az étkezőben a hosszú asztal meg van terítve, sok finom fogás, nemes italok, és illatos gyertyák sorakoznak. Az egyik szék mellett pedig egy ismerős arc álldogál... maga Norihide! A rémület és kétségbeesés dacára ő mégsem tűnik annak akit te ismersz, arcán kedves mosoly húzódik, és gyengéden kihúzza a széket.
-Kérlek, foglalj helyet!
Leülve a székbe végül megkerül, és leül melléd. Ő is előkelő öltözékben van, és mintha mi sem történne, kendőt tűr a gallérjába, és ételt emel a tányérjára. Feszült percek telnek el, mire szóba elegyedtek. Norihide úgy beszél, mintha mi sem történt volna köztetek, mintha úgy ismerne, mint egy kedves jóbarátot... de aztán beszédstílusa megváltozik, visszatér az a Norihide, akit te ismersz... kegyetlen dolgokról mesél, gonosz dolgokról, amiket tett, és amiket még tenni fog... Mindeközben a szoba fala megremeg, az étel a szemed láttára romlik meg, a gyertyák lángja elhal... lépned kell!
Postod addig tartson, hogy kitalálod, mit kell tenned, és véhez is viszed, de az eredményt még ne írd le!

Dél: Celia
Megérkeztek a romos város maradványaihoz, mely nyüzsög a különbsféle állatoktól. Vannak itt rágcsálók, növényevők, húsevők, ragadozók, mindenféle lény... vannak ismerős állatfajták is, és vannak soha nem látott, furcsa fajok is. Mind vár valamire. Alig érezhetően a föld rázkódik alattatok, és mély hangok jönnek egy bizonyos irányból. Követve a hangot a romok között két több méter magas és széles kék szikla darabot találtok, melyeket láncok terítenek be. Azokból jön a fura hang, és alóluk jön a rengés. A láncokat azonban állatok és szörnyek egész serege marcangolja, karmolja, tépi, üti... el akarják távolítani, hogy kieresszenek valamit...
Az állatok ha meghalnak, újabbak lépnek a helyükbe, kitartóan próbálják letépkedni a láncokat. Ti magatok is képesek vagytok a láncokat lecsapni, de a kövekben már nem tehettek kárt se fegyverrel, se mágiával. Ahogy a láncok leesnek egy-egy kőről, úgy emelkedik a kő egyre magasabbra, és tisztán látszik, hogy alatta valami óriási dolog lapul meg. Ha az egyik kőről le is esnek a láncok, addig nem történik semmi, míg a másikról le nem esnek.
Postod addig tartson, hogy kitaláljátok, hogyan akadályozhatnátok meg a láncok lehullását, és vigyétek is véghez a tervet, de az eredményt ne írd le.

Határidő jövőhét csütörtök!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Red Walter
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 220
Aye! Pont : 3
Join date : 2010. Nov. 28.
Age : 21
Tartózkodási hely : itt is- ott is

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Csüt. Dec. 06, 2012 9:52 pm

Ahogy beléptünk Adriannal a fekete gömbbe az egyből elkezdett kelet felé szállítani. Nem volt hosszú, de rövid idő sem. Igazából észre se vettem, hogy telik az idő körülettem, olyan volt, mintha minden megállt volna körülöttem. Már majdnem megérkeztünk, amikor elkezdett háborogni a gyomrom, valószínűleg akkor unta meg az utazást, szerencsére már nem volt sok hátra így anélkül, - hogy vissza jött volna belőlem, amit ettem – megúsztam az utazást. A burok egyszerűen feloszlott körülöttem. Idő kellett hozzá, hogy a szemem hozzászokjon a fényhez, ugyanis a gömbben minimális volt. Amikor végre tisztán látok, hatalmas meglepetésemre egy óceán kellős közepén állok, ami kicsit bizarr látványt nyújt. Ugyanis a víz olyan, mintha betonon állnék. Nincs benne a lábam a vízbe és nem is lesz vizes, még a halak és elúsznak a lábam alatt. Pár percig próbálgatom, hogy vajon mindenhol megtart-e a víz és igen, mindenhol. Sehol nem süppedek el. Ameddig ellátok, sehol nem látok szárazföldet, vagy esetleg egy kimagasodó erdőt, fát, de még hegyet vagy dombot sem. Semmit. Miközben nézelődök, a távolban mégis meglátok valamit, valamit, ami a levegőben van. Amikor közelebb jön valamennyivel kivehetőek a sziget, Neorxnawang formái. A sziget egyenesen elrepül felettem a vizet pedig végig szántja a szárazföldről lógó indák hada. Megfogom az egyik vastagabb indát, nem bízom a véletlenre, nem akarok a vízbe puffanni, lehet, hogy még akkor is megtartana ha több méter magasságból esnék, de bizonyára fájna is. Elég gyorsan száguldozik egy ekkora szikladarab, egy kis idő után meglátom az első szárazföldet a látóhatáron belül. Távolról is ismerősnek tűnt, de először nem hittem a saját szememnek, viszont, amikor már majdnem felette járunk tudatosul bennem a félelem. Egyenesen Fiore felé közeledünk. A sziget hírtelen elkezd emelkedni és egy ideig ezt a mozgást végzi, majd mintha egy hatalmas mágnest használtak volna, egyenesen becsapódik Fiore szigeteibe. A következő pillanatban hatalmas robbanás megy végbe, ami elég hangos zajjal jár, így még aki Fiore legtávolabbi részében van is, az is meghallja. A földet teljesen szétcincálja a becsapódás, amikor vége csak hatalmas por és hamu felhő marad. Lopva a mellettem álló férfire pillantok ő pedig furcsán néz rám, valószínűleg látja az arcomon az aggodalmat, így úgy gondolom, hogy megkell neki magyaráznom a dolgot. Ugyan is ő nem biztos, hogy tudja mennyire fontos nekem Fiore.
- Itt élek már egy ideje és megrémít, hogy pont ebbe a helybe csapódik bele ez a sziget. – mondom halkan, Adrian csak egy fejbólintást intéz hozzám, mert időközben az indák ránk támadtak. Miközben sebesen mászunk, Adrian nyaka köré tekeredik az inda, egy ideig küzd vele, aztán eszméletét veszti, viszont azután gyorsan sikerül elvágnom egy kártya segítségével a nyaka köré húzódott indát, így megmentettem az életét. Ám mivel nincs eszméleténél ez megnehezíti a helyzetemet. Elég vékony a testalkata, így talán a hátamon feltudom vinni egy darabig, ám közben még harcolni is, nehezebb dolog lesz, mint gondoltam. Adrian fejét a vállamra hajtom, halkan lehet hallani a szuszogását, de még pár perc és meghalt volna. Amikor már majdnem felértem egy inda a bokámra csavarodik és elkezd húzni, Adrian leesik a hátamról és egyenesen a mélybe zuhan.
- Giant Flying Card! – mondom, majd a kezemben lévő kártya többszörösére nő és egyenesen a zuhanó férfi felé száll, akit éppen idejében ment meg a becsapódástól, majd egyenesen felviszi a sziget tetejére. Amikor én is felérek megpillantok egy kőhidat, ami egyenesen egy emelvényhez vezet. Adriant még mindig a repülő kártyán szállítom, így elindulunk az emelvény felé. Ám mivel a kártya aligha fér be, muszáj lesz tovább vinnem a hátamon. Az emelvénynél egy oltárra figyelek fel, amin egy totemszerű faragvány található. Adriant leraktam a földre, ám közben az indák megint megindították a támadásukat felénk, mindenfelől csapkodtak, így muszáj volt mindkettőnket védeni, ugyanis Adrian még mindig nem tért magához és ki tudja mikor fog.
A totemet sehogy sem tudtam kiszedni, vagdostam is, de semmi hatása nem volt. Fura dologra lettem figyelmes. A totem egy kőasztalra volt rárakva, amin végig futnak kis sávok. A szobor a pálya bal felső sarkában volt és a jobb alsó sarkában volt egy kis lyuk, úgy látta, hogy oda pont befér a totem. Ám a táblán egy egész labirintus volt, feltűnt, hogy vannak zsákutcák is, valószínűleg belevezetem egybe, valami számomra nem éppen kívánatos történik. Ám mielőtt lekezdhettem volna nyöszörgő hangot hallottam Adrian felől, nyögve felült.
- Mi történt?
- Elájultál, mert egy inda majdnem megfojtott. - mondom, miközben küzdük az indákkal, amik nem csillapodtak. – Megtudod védeni magad? Van egy kis gond.
- Mekkora az a gond? – kérdezi
- Meg kellene oldani.
- Rendben.
Majd a földről felkapott egy botot és a hátát az én hátamnak vetette és engem is védett illetve magát is. Ám látszott rajta, hogy alig áll a lábán, néha meg-megingott és volt, hogy térdre is rogyott. Viszont nem tudtam vele foglalkozni, ugyanis a totemmel kellet valamit csinálnom. Lassan ráraktam a kezemet a faragott figurára és az hirtelen kékes fénybe kezdett úszni, majd szépen lassan tologatni kezdtem a rovátkákban, egyenesen a lyuk felé. Amikor odaért, egyet fordítottam a totemen, majd pontosan beleesett a lyukba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Celia Lumein
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 36
Aye! Pont : 1
Join date : 2011. Sep. 06.
Age : 27
Tartózkodási hely : Itt is ott is

Karakter információ
Céh: Lamia Scale
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Pént. Dec. 07, 2012 1:14 am

Megérkeztünk a megadott déli területre társammal, a teleportáló gömb segítségével, olyan érzés volt, mintha egyetlen lépéssel mérföldeket tettünk volna meg, de gyakorlatilag ez így is volt. Alig érte lábunk a talajt, az új környezet máris fülembe zúgta morajait, a kőfalak éles visszhangját, és a rajta nyugvó növények lágy susogását, és nem utolsós sorban újabb és újabb furcsa lények zörejeit. Óriási paták, karmos mancsok, és kitines ízelt lábak loholtak a romos utcákon, vagy surrantak a növényzet közt. Miközben haladtunk előre, talpunk alatt apró rengések támadtak fel ez eddig nyugodt talajból. Hangmágiám, és egy kis koncentráció segítségével kitoltam természetes hallásom határait, még többet voltam képes érzékelni és felfogni a körülöttem kavargó zajokból, és megtaláltam a rengést kibocsátó hatalmas dolgot, mely mélyen lenyúlt a földben, ami már elég közel volt hozzánk, a romváros sűrűbb részében.
- Megvan merre kell mennünk. Úgy tűnik ismét találkozunk majd több lábon járó barátainkkal – Jeleztem Sáskának a jó és a rossz hírt is egyben.
- Remek. – Jegyezte meg szűkszavúan. Éreztem a hangjában, hogy nem egészen van itt, nem tudtam, hogy zökkentsem ki a gondolataiból, ezért csak elindultam a tervezett irányba, hátha az elkövetkezendő események magukra vonják majd a figyelmét.
Megtaláltuk az óriási dolgot, pontosabban kettőt amit kerestünk, talán két hatalmas szikla lehetett, a láncokat amik szinte teljesen lefedték őket többféle lény is marcangolta, és mindez hangos csörgésben, kaparászásban, morgásokban nyilvánult meg.
- Nocsak, mit parádéznak itt ezek a dögök.
- Vizsgáljuk meg azokat a sziklákat, talán kiderül, hogy mit kéne tenni.
És közelebb is lépdeltünk, Sáska pedig hajtotta a lényeket az utunkból, hogy odaférjünk a furcsa képződményhez. Szerencsére nem velünk foglalkoztak, csak szorgosan tépdesték tovább a láncokat miután arrébb lettek tessékelve termetes társam által. Volt melyiket egyszerűen arrébb rugdosott, és volt, amelyiket hatalmas kétélű fejszéjével hessegette el.
Nemsokára kezeimmel vizsgáltattam a sziklát, és Sáska is közelebbről láthatta az egészet.
- Múltkor bejött az állatok követése… Talán ha most is így teszünk…
- Szedjük le a láncokat?- Kérdezte rögtön útitársam.
- Egyenlőre nem tudok jobbat. – Válaszoltam tétován.
- Ám legyen. – Csapta össze két méretes tenyerét sáska.
Egy hirtelen mozdulattal felém fordult, felemelt a derekamnál fogva és felültetett egy közeli magas kőtömbre.
- H- Hé! Én is segíteni akarok!- Méltatlankodtam.
- Tartogasd az energiáidat máskorra! Ezzel majd én megbirkózom.
Erről jutott eszembe, hogy már nem is emlékeztem, mikor ettem utoljára, és az időérzékem is teljesen megszűnt amióta itt vagyunk, azt sem tudtam volna megmondani mennyi idő telt el az ideérkezésem óta.
Sáska közben nekilendült az első láncoknak, Fejszéjének egyetlen lendítésével tört szét két láncot egyszerre melyek párhuzamosan húzódtak egymás mellett. Minden egyes ütésére összerezzentem ültömben, szinte éreztem azt a brutális erőt amivel lecsapott a láncokra, amik mint száraz gallyak hasadtak ketté súlyos fegyvere alatt.
Körül belül az ötödik ilyen csapás után váratlanul megrengett a fönt a nagy sziklák körül útitársam le is állt a láncok kioldásával egy pár pillanatra. A láncok megfeszülve nyikordultak fel a szikla mintha kintebb emelkedett volna a fölből.
Erre már lemásztam a kőtömbről és odamentem.
- Rossz előérzetem van – Közöltem Sáskával.
- Nem csak neked – Tette hozzá. – Ezek a láncok nem mostanában lettek fölrakva.
Még egyszer megvizsgáltam ujjaimmal a láncokat és feltűnt mire céloz a társam, néhol növények nőtték már be, és kopott volt.
- Ez már időtlen idők óta így állhat… Inkább megvédenünk kéne a láncokat és nem leszedni. - Javasolta.
- Igazad lehet. - Mondtam lassan. Kicsit szégyelltem az előző elhamarkodott megállapításomat. – És, hogy tartjuk vissza az összes lényt egyszerre attól, hogy letépjék a láncokat?- Tettem fel a nagy kérdést. - Talán ha a hangmágiámmal…-
- Hékás! Semmi hókuszpókusz oké? – Szólt közbe társam.
- És akkor én még is mit tehetnék? – Türelmetlenkedtem, mert már elegem volt, hogy nem segíthetek.
- Gyűjts száraz füvet, és ágakat. – Vágta rá rögtön Sáska.
Egy pillanatra bután gondolkozva álltam. – Tüzet akarsz gyújtani?
- Ahonnan én jöttem, ott minden dög félt a tűztől, talán őket is elijeszti. - Magyarázta. - Az a tervem, hogy körbepakoljuk az egészet fával, azokat meggyújtjuk, és megvárjuk, amíg eliszkolnak a szörnyetegek.
- De mi van ha elalszik a tűz? Vagy ha a lények nem is félnek tőle? És egyébként is mivel gyújtunk tüzet?- Kérdezgettem aggódva.
- Valamit gyorsan tennünk kell különben leszedik az összes láncot. Túl sokat gondolkodsz. Tessék, fogd meg ezt. - Vett le valamit az övéről Sáska és a kezembe nyomta.
Olyannak éreztem mint egy egyszerű kődarab, mégis fémes tapintása volt, érdes felülete, de ami a legjobban meglepett, hogy alig húztam végig rajta az ujjam érintésem nyomán hirtelen forróság keletkezett, ijedtemben vissza is dobtam útitársam tenyerébe.
Ő csak nevetett a reakciómon.
- Ez meg miféle dolog volt?
- Egyfajta fém otthonról… Tökéletesen alkalmas tűzgyújtásra. – Halványult el hangja a mondata végén, mintha ismét gondolataiba temetkezne.
- Rendben akkor én körbejárok valami gyújtósért – Igyekeztem hangosan mondani, hogy társam biztosan meghallja a sűrű gondolatai közt.
- Oh! Helyes!
- És te mit teszel közben? –Érdeklődtem.
- Fát vágok. - Vigyorogta Sáska, miközben fejszéje végét felemelte a földről és a vállára fektette szórakozottan.
Szép lassan össze is gyűjtöttünk elegendő éghető anyagot, útitársam óriási rönköket hozott, míg én apró gallyacskákkal és szárazfűvel szaladgáltam össze-vissza, közben persze mindketten figyeltünk a vadakra, nehogy túl nagy kárt okozzanak, amíg mi munkálkodunk.
Egyikőnk sem bízott teljesen a megoldásunk biztonságában, de ez tűnt az egyetlen megoldásnak a hirtelen pillanatban. Lassan elkészült a kisebb barikád, és készen álltunk , hogy meggyújtsuk…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Igneel
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 439
Aye! Pont : 12
Join date : 2011. Jan. 25.
Age : 28

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Pént. Dec. 07, 2012 8:35 am

Ismét letelt a határidő, és a csapat fele még nem írt! Dead, Ai, ciki lenne a célegyenesben kiesnetek mindenféle jutalom nélkül, úgyhogy vasárnap este 8-ig kérem a postokat! Celia, Red, ha tudtok, szóljatok a többieknek, mert a küldi indulásakor tisztáztuk, hogy rugalmasság a feltétele a részvételnek, és már elég sok haladékot adtam ennek ellenére. Épp ezért nem lesz több haladék. Már nincs sok hátra, húzzunk bele egy picit! Ha ügyesek vagytok, karácsonyig simán végzünk!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nakamura Haneda Ai
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 187
Aye! Pont : 12
Join date : 2009. Dec. 01.
Age : 27
Tartózkodási hely : Blue Pegasus klánház Liz-nél a bárpultnál

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Vas. Dec. 09, 2012 7:20 pm

Belépve a gömbbe fogalmunk sem volt róla, hogy hova fogunk kilyukadni. Az út most is kissé rázós volt és a gyomornak mondhatni nem valami kellemes. Amint megérkeztünk és úgy éreztem, hogy a lábam alatt biztos talaj van felsóhajtottam.
- Elmondanád végre, hogy még is mi a fene folyik itt? - kérdezte tőlem kicsit mérgesen Ayuna.
- Sajnálom, igazad van. Nos érdekes helyre érkeztünk, dee az előzményekről elég annyit megtudnod, hogy azért jöttünk ide, hogy megmentsük ezt a világot. Azt mondtad mikor a virágnál voltunk, hogy jártál már azon a helyen.
- Igen, emlékszem rá, hogy voltam már ott, de fogalmam sincs, hogy miért és hogy mit csináltam ott. Egyszerűen csak tudom, hogy jártam már annál a virágnál.
- Hmm…értem…- mondtam neki, majd körbenéztem a helyen ahova érkeztünk. Egy hatalmas ház folyosóján találtuk magunkat, mely fényűzőbb már nem is lehetett volna. Az egész folyosón végig tele voltak a falak festményekkel és régi műtárgyakkal, ami arról árulkodott, hogy egy nagyon gazdag tulajdonosé lehet ez a kolosszus. Eddig észre sem vettem, hogy a ruházatunk is megváltozott. Rajtam is és Ayunan is régi korabeli ruha ékesedett, nagyabroncsos szoknyával.
- Még is hogy került ez ránk? - értetlenkedett Ayuna, de én sem tudtam rá a választ úgy hogy csak megráztam a fejem.
~ Nagyon rossz előérzetem van…és egyáltalán nem akarom tudni, hogy miért…~ - gondoltam magamban, majd kezdett úrrá lenni rajtam a félelem, a düh és az elkeseredettség érzései, melyeket csak egyetlen egy személy tudott kiváltani belőlem. Már a gyomrom is felfordult a gondolattól, hogy az Ő keze lehet a dologban, de igyekeztem higgadt maradni.
- Menjünk…nézzünk körül…nem hinném, hogy egy elhagyatott helyre kerültünk, hisz túl nagy a tisztaság itt ahhoz, hogy senki ne lakjon itt. - mondtam Ayunanak, majd elindultunk.
- Ai…nem érzed magad furcsán? Minta valami nem lenne ezen a helyen rendben…túl nyugodt minden…- kérdezte, majd megszorította a kezem.
- De igen…én is érzem…- válaszoltam neki. ~Biztos, hogy valami nincs rendben, ha már Ayuna-nak is feltűnik ez az egész…
Haladtunk végig a hatalmas folyosón és rengeteg szoba ajtaja tárva nyitva volt ráadásul mindenhol a helység gyakorlatilag érintetlennek látszott. A műtárgyakkal és régi bútorokkal berendezett helységek maga volt az álom, egyszerűen olyan fantasztikus összhangban volt minden, hogy csak ámultam a látványtól. Biztos voltam benne, hogy aki ezt a házat berendezte kifinomult és tökéletes ízlése volt mindenben.
Megtalálható volt bármi, ami egy gazdagabb házban elképzelhető lehet. Körbejártuk gyakorlatilag az egész házat, a táncterem valami leírhatatlanul gyönyörű volt, óriási hely a falakon díszes minták, festmények és szobrok ékesedtek. Akkor könyvtárat még életemben nem láttam, mely ebben a kúriában volt, mert szerintem több háznyi négyzetméter volt az alapterülete. A padlóból a plafonig ért a polc, melyen milliónyi szebbnél-szebb könyv volt elhelyezve és ahogy a beszűrődő fény megtört a polcokon és a falakon elképesztő volt. Ayunaval bementünk a közepére és forogtunk, amíg el nem szédültünk és magunkba szívtuk a könyvek árasztotta kissé poros, de mégis kellemes illatot. Sajnos nem időzhettünk itt sokat, mert tudtuk, valami még sincs itt rendben és ahogy a konyhát és még jó pár helységet bejártunk eltelt rengeteg idő.
A belső kertet megpillantva Ayuna az ajtóhoz rohant és ki akarta nyitni, azonban az zárva volt. Elkezdte rángatni, majd kétségbeesett hangon fordult felém.
- Ai…innen nem tudunk kijutni. Egyik ajtó sem nyílt eddig mely kifele vezetett…
- Sejtettem, hogy ez lesz…most már biztos vagyok benne, hogy ez egy csapda…
Hirtelen halk zene csendült fel a fülembe, amire akaratlanul is felkaptam a fejem.
- Ayuna…te…te is hallod? - kérdeztem remegő hangon, mire beugrott az egyik halott lány arca a rémálmaimban mindig kínozni szokott.
Eszeveszett módon elkezdtem rohanni Ayuna-t a hátam mögött és hallottam is hogy rám kiált, de nem érdekelt. Rohantam, ahogy a lábaim bírták a zene egyre hangosabb lett, majd megálltam az étkező ajtaja előtt. Félve, remegő kézzel, de beljebb toltam az ajtót és beléptem rajta. Egy hosszú asztalt pillantottam meg, ami tele volt finomabbnál finomabb ínyencségekkel és ízletes italokkal. Az egyik széknél egy ismerős alakot véltem felfedezni. A légzésem is elállt, miután felém fordult, szívem a torkomban oly hevesen dobogott, mint még soha, a gyomrom görcsbe rándult és egész testemben remegni kezdtem.
- Ez nem lehet… - csúszott ki a számon, mire Norihide megfordult, arcán kedves mosollyal, amilyet talán a találkozásunkkor láttam utoljára és kihúzta a széket.
- Kérlek, foglalj helyet!
Nem ismertem rá…teljesen normálisan viselkedett, mint egy átlagos ember, mint egy jó barát, akit már ezer éve nem láttál, de nem hittem neki…tudtam, hogy ez valami csapda lehet csak, olyan nincs, hogy ő megváltozzon és így viselkedjen.
Megkerülve engem leült mellém és mint, aki jól végezte dolgát hozzákezdett ételeket szedni a tányérjára. Akármilyen éhes is voltam, a gyomrom miatt képtelen voltam egy falatot is letuszkolni a torkomon ezért inkább nyugodtan ültem a helyemen és rágyújtottam.
- Nem is tudtam, hogy te dohányzol…nem valami egészséges…nem kellett volna rászoknod… - mondta kissé kioktatóan.
Erre inkább nem mondtam semmit csak figyeltem minden mozdulatát.
- Valami baj van? Olyan feszült vagy… - mondta meglepetten, majd hirtelen, mintha minden megváltozott volna. Nevetést halottam az irányából. - Ó Ai…te annyira mérhetetlenül naív vagy...ahogy beléptél azon az ajtón azonnal meg kellett volna, hogy támadj vagy a másik ötlet, hogy próbálsz elmenekülni, bár tudom, hogy az nem a te stílusod… - nevetett és visszatért azaz ördögi mosoly az undorító képére, amitől mindig felfordult a gyomrom. - Tudod annyira jóó látni újra téged…de tényleg…már nagyon hiányoztál…sajnálom, hogy a barlangos incidens óta nem tudtunk találkozni, vagy lehet álmaidban elszoktam menni hozzád…semmit sem változtál az évek alatt…ugyanolyan gyenge és törékeny vagy, mint amilyen voltál. Hagyod, hogy az emberek elhitessék veled, hogy jók és mindent megtennél értük, de az életben nem fogod megtanulni, hogy ne bízz senkiben!!!! - hangja egyre erőteljesebb volt és haragtól teli. – Tudod mi a te bajod? Hogy nem tudsz túllépni a múlton és folyton azon rágódsz, hol rontattad el…nem tudod elviselni a bukásaid és azt sem, hogy egyáltalán fájdalmat okozz bárkinek is…szánalmas vagy…de…egyszerűen imádom, ha szenvedni látlak…szinte már a megszállottad lettem! Viszont még nem jött el az idő, hogy bármit is tegyek veled…érni kell ennek még. Nagyon készülj fel a következő időszakokra, mert számodra még csak most fog eljönni a pokol szépségem. Minden szeretted szenvedni fog miattad…a bőrödön fogod megtapasztalni az élet kegyetlen sorsát, és mindenki aki körülötted van megérni milyen a gonosz igazi ereje.
Nem akartam hallani amiket mond…képtelen voltam ismét átélni azokat a dolgokat, melyek a múltban történtek. A kezeimet a fülemhez kaptam és próbáltam kizárni a hangját a fejemből. Hirtelen a falak megremegtek és az asztalon lévő összes étel mind egy szálig megromlott. A gyertyák melyek a szoba fényét adták elhaltak és csak a kintről éppen hogy beszűrődő fény segített a tájékozódásban. Elugrottam az asztaltól és próbáltam gondolkozni mit tehetek. Ekkor betoppant Ayuna is, kire könnyes szemeim rátapadtak, akartam szólni, hogy maradjon ott, de egy hang sem jött ki a számon.
- Ai…mi történt?...hiába próbáltak utol érni nem tudtalak…ez meg kicsoda? - kérdezte értetlenül Ayuna, mire összeszedtem magam és válaszoltam neki.
- Sajnos egy régi nem szívesen látott ismerősöm… - remegett a hangom, de megpróbáltam koncentrálni és kitalálni mi a francot csináljak. Semmi más nem jutott eszembe, minthogy nekitámadjak Norihide-nek. A dühöm kezdte leborítani az agyamat, már a gyomorgörcsöm és a remegésem is kezdett alábbhagyni.
- Húzódj biztonságos helyre! - mondtam Ayunanak, majd teljes erőmből nekimentem Norihide-nek. - Wind Blades! - kiáltottam, de nem tudtam, hogy ez fog-e valamit is érni ellene, viszont most semmi sem érdekelt, csak forrt a vérem, hogy bosszút állhassak rajta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dead Shadorick
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Aug. 14.
Age : 29
Tartózkodási hely : titok

Karakter információ
Céh: Skull Order
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Pént. Dec. 14, 2012 7:58 pm

Egy újabb utazás várt rám ebben a kimondottan különös helyzetben, egy ehhez hasonló hihetetlenül titokzatos világban. Társamra tekintettem, akiről nem sok mindent tudtam leolvasni. Próbált igazi pókerarcot vágni, hogy ne legyen érezhető a félelme. Bennem azonban nem volt félelem, csupán nem volt kedvemre való, hogy egy ilyen ismeretlen és unszimpatikus környezetet mentsek meg. Hogy az igazat megvalljam, talán sokkal szívesebben vettem volna részt a világ támadásában, habár ki tudja, abban az esetben lehet, inkább szeretném megvédeni az itt található dolgokat, csak azért, hogy lázadó oldalam fennmaradjon. A kialakult helyzetben nem tudok megfontoltan viselkedni, ugyanis, a rendelkezésemre álló ismeretek alapján nem tudok világos képet alkotni, sem a megoldandó feladatról, sem pedig, a megoldásról.
Vajon jól tesszük-e, hogy segítünk, ennek a "rendszergazda leányzónak"? Vagy talán épp ezzel az átgondolatlan lépéssel taszítjuk magunkat a halálba. Lehet, ha egy kicsit tovább elmélkednénk, valami olyasmire jöhetnénk rá, ami egészen eltorzítja ezt a helyzetet. Azonban annak érdekében, hogy ne forduljak a "barátaim" ellen, akik megbíztak bennem, s engem "kértek fel" arra, hogy intézzem el a rám váró feladványt, kénytelen kelletlen vagyok megcsinálni bármi is legyen a dolgom. A"megbízó"szerint valamiféle dolog zárja el a magot, amitől meg kell tisztítatunk azt. Elsőre egyszerűtakarítói munkának tűnik, azonban nem vagyok hülye, az, hogy eltakar valami egy ilyen különösen fontos szerkezetet nem lehet a véletlen műve, ha pedig valaki, vagy valakik önként csinálták, akkor biztos, hogy nem hagyják őrizetlenül a művüket.
Mikor megérkeztünk kicsit meglepődtem. Amíg ide nem értünk végig azon gondolkodtam, hogy mi várhat itt rám, vissza se emlékezve arra, hogy északról jöttünk, ahol szemügyre vehettük az egész sziget térképét. "Ismerős" utcák tárultak elém, azonban tele "ismeretlenekkel", nem tudom, hogyan, de immár nem csak a nép hangját, de egyszer, s minta kinézetüket is szemügyre vehettem. Hozzám hasonló átlagos emberek jártak-keltek a területen. Nem volt, sem farkuk, sem pedig szarvuk, mi több, még más bőrszínűk sem! Igazából örültem, hogy nem különböztem tőlük gyökeresen, hisz így könnyebb beolvadni, mintha nem így volna.
Észhez térve az apró megrázkódtatás után gondolkodni kezdtem. Természetesen nem azon, hogy mit reggeliztem utoljára vagy, hogy ehhez a nadrágomhoz jól állna-e egy másik felsőm. Csakis a küldetésünk szempontjából különösen fontos "magon" kezdtem elgondolkodni. Minden bizonnyal ugyan úgy fog kinézni, mint az előző, amelyből a kölyök szólt hozzánk, na de mégis merre lehet. Egyetlen épeszű gondolat nem jutott eszembe a rejtéllyel kapcsolatban. Úti társam ezt látva egy ötletet vetett fel.
- Mi lenne, ha megkérdeznénk néhány helybélit a maggal kapcsolatban. – Sok hasonló küldetés után tapasztalataim szerint egy ilyen dologról nem minden második ember rendelkezik információval, így nem sok kedvem volt az értelmetlen kérdezősködéshez.
- Tégy, amit szeretnél, kérdezgess egy kicsit körbe, ha végeztél gyere a szökőkúthoz, ott foglak várni! – Bár jómagam nem csatlakoztam hozzá nem volt kedvem ahhoz, hogy az emberekbe vetett hitéből kitérítsem, így inkább hagytam, had tegyen, amit jónak lát.
Amíg ő hosszas beszélgetésbe bonyolódott az ismeretlenekkel, addig én helyet foglaltam egy a szökőkút mellett elterülő padon. Miközben várakoztam olyan helyeken gondolkodtam, ahova érdemes lesz benézni, hátha ott megtalálhatjuk a feladatunk forrását. Több hely is beugrott, de ami a legvalószínűbbnek tűnt, az az volt, hogy a falun kívül volt elhelyezve a rendkívül fontos eszköz. Nem telt bele tíz percbe, mire bajtársam letörten visszatért. Szomorúan szemembe sziszegte a következőket.
- Nem sikerült semmit kiderítenem. – Nem akartam szemtelennek tűni és azt mondani, hogy én tudtam előre, így inkább megpróbáltam együtt érző lenni.
- Értem. Hát, sajnálom, de hát, ha ez van, akkor nem tudunk mit tenni ellene. – Húztam el a számat, majd felkeltem. – Én azt mondom, hogy nézzünk körül a falun kívül, hátha ott találunk valamit.
- Rendben! – Egyezett bele a „cimborám”, majd útnak is indultunk. Egy rövid hangvételű séta után el is értük a helység határát. Mikor azonban szerettük volna átlépni a falu határát érdekes dolog történt. Egy mágikus fal lökött hátra bennünket, pontosabban engem, aki elől haladt. Társam ésszerűen, látva hogyan jártam, inkább megállt. Visszamentem és próbáltam ismét átjutni a láthatatlan akadályon, ám mindhiába. Nem volt mit tenni, a falu nem eresztett az utcáiról. Végül is egy kis gondolkodás után ésszerűnek tűnt, hogy a célom a falu határán belül van, hiszen, ha nem így lenne, akkor értelemszerűen a falun kívülre teleportált volna az ifjú hölgy.
- S, ha inkább a falu fontosabb épületeit látogatnánk meg, hátha találunk valamiféle nyomot?
- Oké! – egyeztem bele, mivel nekem sem jutott jobb ötlet az eszembe. Elsőnek a templomot látgattuk meg, azt ugyanis már tudtuk, hogy merre található. Ott azonban éppen misét tartottak. Így hát, hogy ne zavarjuk meg az istentiszteletük kénytelen-kelletlen tovább kellett állnunk. Miután elindulunk a falu központja felé, először a könyvtárat pillantottuk meg. arra gondolva, hogy hátha találunk valami használható információt csendesen bementünk az adattárházba. Nem telt bele öt perc, hogy rájöjjünk, semmi keresnivalónk itt. A könyvek mind számunkra érthetetlen nyelven volt megírva, így hamar ki is jöttünk az építményből.
Nem értettem, hogy, ha a folyóirataikat efféle tőlünk távol álló módszerrel írják, akkor hogy-hogy megértjük azt, hogy mit mondanak. Ismét elindultunk egy random irányba, végül pedig a városházánál kötöttünk ki. Szerencsére sikerült bejutnunk, azonban a számunkra érdekelt fontosabb személyek épp egy gyűlésre készültek, így inkább ezt a problémát is hanyagoltuk. Nem sokkal később egy színházban kötöttünk ki. Az eladott darabnak pedig egy végtelenül romantikus és unalmas történet volt az alapja. Szerettem volna minél hamarabb távozni, azonban kísérőm ragaszkodott hozzá, hogy maradjunk egy ideig. Abban a csendben pedig elmém megvilágosult.
Ugyanegy ilyen különös jelentőségű dolgot miért rejtenének a felszín felé, hiszen ott bármilyen támadás alkalmával megtalálhatják és elpusztíthatják azt! Hogy eddig miért nem jutott eszembe, a szerkezet nyilván a föld alá van rejtve. Most, hogy erre rájöttem, már csak arra kellene rájönnöm, hogyan ássak magamnak utat?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Igneel
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 439
Aye! Pont : 12
Join date : 2011. Jan. 25.
Age : 28

TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   Csüt. Dec. 20, 2012 11:37 am

Red: (nem tudom honnan szedted ezt a sávos-lyukas dolgot Very Happy) Nem sikerül időben véghez vinni a feladatot, az indák körbefonják a totemet, és az oltárhoz rögzítik teljes erejükkel, így már esélyetek sincs bármit is kezdeni vele! Ráadásul az indák ellen már kifáradtok, nagyon nehéz dolgotok van, míg nem az indák felülkerekednek rajtatok, és magukkal ragadnak titeket! Az életetekért kell harcolnotok, ugyanis semmi esélyt nem látni a menekülésre, pillanatok kérdése, hogy meghalljatok. Pont mikor elveszne a remény, testeteket beszippantja egy erő, ugyanolyan, amivel ide jöttetek, és ismét a kislány termében vagytok. A kislány szomorúan közli veletek, hogy a pusztító energiák kiteljesedtek.

Celia: A barikáddal és a tűzzel nem tudjátok visszatartani a szörnyeket, ha csak az egyik kőre koncentráltok, akkor azt meg tudjátok védeni, de külön-külön a kettőt nem tarthatjátok meg ekkora túlerővel szemben. Így az egyik kő láncban marad, míg a másikról lehullanak, és a föld megremeg. Valami óriási élőlény mocorog a talpatok alatt, de úgy tűnik a még láncban tartott kő megakadályozza, hogy előbújjon. Azonban a szörnyek most már csak rátok koncentrálnak, vadul vicsorogva vesznek titeket körbe. Esélyetek sincs, harcolhattok, de elbuktok. Mielőtt végzetes sebet kapnátok, a kislány titeket is visszaránt a kiinduló terembe. Nem telik el pár perc se, és a szörnyek leszedik a másik kőről is a láncokat, és az a valami felébred.

Ai: Megtámadod Norihidét, aki nem támad vissza, de akárhányszor megsebeznéd, hirtelen eltűnik, és mögötted jelenik meg újra. Fárasztó és kétségbeesett ez a harc, de ügyeskedéssel és társad segítségével még akár le is győzeted. Mikor sikerül halálos támadást mérned rá, gusztustalan fekete masszává olvad a látomás, és elenyészik előtted. Ugyanekkor összeomlik az egész épület körülötted, de ti mégis stabilan, sértetlenül álltok ott, majd titeket is visszaránt a kislány. Nektek sikerült a feladat, a kislány biztonságban van.

Dead: Nem találtad meg, amire szükség lett volna, így a sziget továbbra is Fiore felé tart... a lakosok a városban azonban hirtelen mind felétek fordulnak, és érthetetlen, dühödt ordításokkal megtámadnak benneteket. Nem katonákról van szó, hanem civilekről, de elborult, gyülölködő aggresszivitásuk így is nagyon pusztító, és hamar felülkerekednek rajtatok. Bármerre menekültök, a tömeg megállíthatatlannak bizonyul. Csapdába estek, és mikor már nincs remény, titeket is magához ránt a kislány.

Mikor már mindannyian ott vagytok, bizonyossá válik, hogy a katasztrófa szinte elkerülhetetlen. Neorxnawang hamarosan eléri Fiore-t, és elpusztítja. Tehetetlenül, kétségbeesetten álltok csak ott, számolva a következményekkel... ekkor azonban a kislány eltökélt arccal fordul felétek.
-Van egy megoldás! Még megállíthatom a szigetet, mielőtt bajt okozna! Köszönöm, hogy segítettetek nekem, és hogy velem voltatok... ti vagytok a példája annak, hogy a mágiát birtokló halandók nem olyan gonoszak és kegyetlenek, mint sokan hitték... Neorxnawangnak csak egy utolsó apró szilánkja létezik csupán, ez a sziget... de egyszer minden véget ér!
A kislány nagyon szomorú lesz, könnyei csordogálnak, de mégis mosolyog rátok, és boldog hangon folytatja.
-Boldog vagyok, hogy megismerhettelek titeket! Mindent köszönök... és kérlek, tegyétek meg nekem, hogy emlékezni fogtok rám! Csak ennyit kérek, nem többet! Most pedig el kell hagynotok a szigetet! Segíthetek visszatérnetek, de ahhoz el kell mennetek ugyanoda, ahol megérkeztetek! Menjetek, nincs sok időtök!
Futás! Egy kapu nyílik a terem egyik végében, melyhez keskeny híd vezet, a járat pedig a felszínre, a kráter közelébe vezet. Mindenki siessen oda, ahol megérkezett a szigetre! Van akinek bonyolultabb oda találnia, van akinek egyszerűbb, de végül mind odakeveredtek, miközben a sziget egyre közelebb kerül, és vadul rázkódik, ahogy pusztító erőket gyűjt össze egy mindent elsöprő támadáshoz.
Figyelem!!!! Társaitok ha haza akarnak jutni, szintén oda kell menniük, ahova érkeztek, tehát el kell válnotok! HA nem akar a társatok a saját otthonába visszajutni, veletek mehet!
Postotok addig tartson, hogy megérkeztek a megfelelő helyre, és vártok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Nagyküldetés - Neorxnawang   

Vissza az elejére Go down
 
Nagyküldetés - Neorxnawang
Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
 Similar topics
-
» [Küldetés] Hogy készítsünk babát?
» [Játékos Küldetés] A Kaszás Katakombája
» Konoha kapuja
» A falu vezetőjének irodája
» [Event] A legendás küldetés!

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: