HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Arisa Maruyama

Go down 
SzerzőÜzenet
Arisa Maruyama
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 50
Aye! Pont : 0
Join date : 2011. Dec. 21.
Age : 24
Tartózkodási hely : még kint a nagyvilágban

Karakter információ
Céh: -
Szint: 5
Jellem:

TémanyitásTárgy: Arisa Maruyama   Szomb. Ápr. 28, 2012 8:59 pm

Rémálom/ Valóság


Az olyan tiszta volt, hogy majd megvakultam. Bántotta a szemem a nap ragyogó fényessége és még majd megsültem a hőségtől. Jobban szeretem a hideg borongós napokat, jégmágusként jobban elviselem a hűvöset, mint a meleget. De ez van. Nem befolyásolhatom az időjárást bármennyire is szeretném, vagyis nem, nem szeretném megtudni mi, lenne akkor, ha beleavatkoznék a természet törvényeibe.
Már a 3. napja gyalogoltam, és ahogy szokott lenni most sem találkoztam egy árva emberrel se… mintha annyira hiányozna az emberek nyafogása. Hm. Végül is ... az előbb én is nyavalyogtam a meleg miatt…"TE JÓ ÉG! SAJÁT MAGAMMAL VITATKOZOM! Totál nem vagyok egy észlény. Ezt is az éhségem és a kialvatlanságom számlájára íróm, mint minden mást is, ami rossz eddig történt velem az előző napokban". Az utolsó falat kajámat is elfogyasztottam tegnap és a rágótartalékom is megcsappant és ma reggel el is fogyott az összes. Szóval pár órája mint szokott lenni, jelentkeztek az elvonási tüneteim.Bármit megadnék csak egy icike- picike falat kajáért.
Ahogy haladtam tovább, a távolban egy falu vonalait véltem felfedezni, mire a remény aprócska szikrája lobbant fel bennem, hogy nem fogok éhen halni a közeljövőben. Megszaporáztam a lépteimet, így pillanatok alatt a faluba értem, ahol az első dolgom volt betérni egy „pihenőházba” és kivenni egy szobát, persze azt sem felejtettem el, hogy kicsikarjak egy kicsi vacsit a házvezetőtől. Nem volt könnyű, de végül beadta a derekát, mikor a kiskutya szemeimmel néztem rá. Az volt az utolsó előtti fegyverem…szerencséjére nem kellett bevetni ellene az utolsó tervem. Természetesen nagyon hálás voltam neki. Nem sok emberrel találkoztam eddig életem során, aki szerény fizettség mellett, szállást és ételt ad.
Mikor mindennel végeztem hanyatt feküdtem a matracon és jó sokáig néztem a plafont.

~Hallottad, hogy délutánra kikérdették a legfinomabb rágó versenyét?~ ütötte meg a fülemet a ez a gyönyörűbbnél gyönyörűbb hír.~ Bárki jelentkezhet zsűrinek.
~Pontosan hol lesz?~kérdezte a másik.
~Természetesem a falu főterén. Az első továbbjut a következő fordulóra, aminek a helyszíne még nincs eldöntve,de azt rebesgetik, hogy valamelyik nagyobb városban lesz.~ Ez az információ már túl sok volt…elég annyi nekem, hogy a falu főterén lesz e zseniális verseny megrendezése. Nem gondolkodtam túl sokat,szedtem is a lábaimat,hogy mindenkit beelőzve jelentkezek zsűrinek. Egy hatalmas pasas ült velem szemben és mért végig tetőtől talpig a „ jelentkezőpultnál”, ami nem állt másból, csak egy kis asztalból, amin több kupac papír hevert.
~Nem vagy te egy kicsit fiatal ahhoz, hogy zsűritag legyél?~kérdezte amint végigmért.
~Akár fiatal vagyok ,akár nem, nálam jobb bírálót nem talál~húztam vigyorra a szám.
~Gyerekek nem vehetnek részt a pontozásban~rázta meg a fejét.
~Kikérem magamnak uram, nem vagyok már gyerek~ álltam a sarkamra~ imádom a rágót és nem azért jöttem el ide olyan messziről, hogy bámuljam, hogy készítik a finomabbnál-finomabb finomságokat, hanem azért mélyen tisztelt uram, hogy én is tagja legyek azoknak az embereknek, akik kinevezik a győztest~mondtam. Lehet egy kicsit túlzás volt ez a mélyen tisztelt duma,de a lényeg az, hogy a fickónak tetszik, hogy valaki „tiszteli”. Hát miért ne növeljem tovább azt az icike-picike egóját, ami már szinte messziről látható?~ nos? Megengedi uram, hogy zsűri tagjai közt legyek?
~Hát, jól van nem bánom legyen~adta be a derekát. Jupiiiii.~ de aztán jó döntés legyen. Fél óra múlva kezdődik, addigra legyél itt.
~Természetesen~vigyorogtam, majd felírtam a nevem arra a lapra, amit elém tolt, aztán csatlakoztam azokhoz, akik már feliratkoztak. Mint mázlista zsűri, bekukkanthattam a „kulisszák” mögé. Nem volt nagy durranás, de nem nézek le semmi olyan helyet, vagy eszközt, amivel a legcsodálatosabb finomságokat készítik. Összesen 10 szélesebb fémasztal volt két sorba állítva, 1-1 méteres helyet köztük kihagyva, hogy a bírok, mint jómagam, könnyen szemmel tudják tartani a verseny minden egyes mozzanatát, vagy éppen észrevenni az olyat, amit nem nagyon szabadna csinálni a versenyzőnek. Míg nem kezdődött el a rendezvény félrevonultam egy árnyékos helyre. Előhalásztam a táskámból egy csomag rágógumit és elkezdtem rágcsálni párat, miután megettem az igencsak szerény kajcsimat, aztán hűsöltem egy kicsikét abban az egy órában.
Mikor eljött az idő, visszamentem a helyszínre és leültem a számomra kijelölt székre, amire kiírták egy papírra a nevem. Csillogó szemekkel figyeltem, ahogy megnyitják a rendezvényt, majd engedélyt adnak a versenyzőknek, hogy elfoglalják a helyeiket és kikészítsék a segédeszközeiket.
~ Mindenkinek 1 órája van arra, hogy elkészítse, amire jelentkezett~ szólalt meg a főszervező~ a szabályok egyszerűek, mégis szigorúan vesszük:

1. Külső segítséget nem kérhetnek.
2.Egymást nem hátráltathatják.
3.Nem használhatnak a segítségükre mágiát, még a legutolsó pillanatban sem.


A szabályok megsértést követően a személyt kizárjuk, vagy kényszerpihenőre ítéljük, ami nem hiszem, hogy egyikőjüknek is a javára válna. A győztest az 5 főből álló zsűri fogja kijelölni. És ha már itt tartunk 5, szabály: Nem befolyásolhatják a zsűrit sem. Most pedig óra indul!~ indította el a versenyt. "He-he.. a zsűrire nem szabtak ki szabályokat, ergó…teletömhetem a táskám fincsi rágókkal. MUHAHAHA"!
Hangos csörömpölés kezdődött el. Egyből felpattantam, csak úgy, mint a többiek és elkezdtem cikázni az asztalok között figyelve, hogy hogyan készül el a finomságom, hátha megjegyzek néhány lépést és a jövőben hasznosíthatom…
"JA, PERSZE! El sem tudom magam képzelni, ahogy rágót készítek. Úgy néznék ki a kis köntösökében, mint egy cirkuszból szabadult majom. Nagy vicc. Első lépésem biztos az lenne, hogy miután felrobbantottam a konyhát jégbe is fagyasszam azt. Nem a főzés nem az én világom…esetleg az előző életemben az volt, de a maiban már biztos nem,de várom már azt a napot, amikor kiderül majd, hogy az élet mit szán nekem a jövőben. Valójában én most miért is ezen agyalok és miért nem azt figyelem, ahogy szorgoskodnak az emberkék. Hát én sem vagyok teljesen komplett. Saját magammal vitatkozni… bár ezt is mondtam már egyszer. Na, mindegy ez vagyok én, aki folyton saját magával van ellentétben, de most nem ez a legfontosabb".
Odamentem egy kb. 18-19 éves fiúhoz és lecövekelve előtte néztem minden egyes mozdulatát, ahogy meggyújtja nagy nehezen a tüzet a fazék alatt ( előre is részvétem azoknak és gratuláció, akik képesek lesznek kivakarni belőle az odaszáradt trutyit), és amint kiméricskél mindent az egyelőre színtelen masszához. (na, most derül ki, hogy milyen az emberre káros anyagokat tesznek bele az efféle finomságokba, amiket persze hidegen hagynak az olyan függők mit én. Mint aki régen helyesen mondta: „Valamiben meg kell halni” És teljesen igaza is van az illetőnek. Váá, már megint saját magammal beszélgetek. És látszólag el is vagyok magammal. Avilágon a legkönnyebb dolog összeveszni, aztán kibékülni magaddal". Szóval visszatérve a témához, szépen lassan készült el minden. Miután kikeverte a masszát fazekastul együtt belemerítette egy vödör jéghideg vízbe, ami lehűtötte egy kicsit, ami arra volt jó, hogy könnyebben tudja kezelni a masszát. Ezután kiöntötte egy faalapra és szaggatni kezdte, amiket apró golyókká gyúrt. ( Igen tudom nem valami izgalmas, de nem tudok ez ellen mit tenni..egyszerűen így készül a rágó. ) Elnézve az emberkéket sem nagyon érdekelte. A nagy tömegből maradtak kb. 10?? Nem baj én akkor is kitartok. Vagyok annyira fanatikus és függő, hogy áradozzak egy ilyen, másoknak unalmas dologról.
Miután cukorporban meghempergette, félretette a pici masszákat és egy másik edénykében összekeverte az ehető, káros anyagú színezéket, amit gyengéd ecsetvonásokkal vitt fel az immár kihűlt golyókra. Ez szolgált arra, hogy miután megkeményedett, ne hagyja eldeformálódni kis bogyókat. Nagy meglepetésemre, mikor végzett összepakolt és LEÜLT.
~Ennyi?~döbbentem meg.~ennyi elkészíteni egy rágót?
~Igen~vont vállat a fiú~ nem nagy durranás,csak ismerni kell a hozzávalókat és ügyelni kell arra, hogy ne égessük oda a tűzön a masszát. Annak igen csak rossz szaga van.~fintorodott el. Csillogó szemekkel bámultam az elkészült rágógumikat. Teljesen ki voltam már éhezve rá. Olyan gyönyörűek voltak, szinte hívogattak, hogy egyem meg vagy tegyem őket zsebre. Szépen körbejártam az összes asztalt, és hol itt, hol ott lekaptam és mélyre süllyesztettem egyet-egyet.” He-he..ezt elég lesz legalább egy egész hónapra".
~Maga meg mit csinál?- harsant fel a hátam mögött a főgóré hangja, mire nyakam behúzva fordultam felé.
~Én?~-kérdeztem az ártatlan adva~ semmit, csak ami a dolgom. Figyelem, hogyan készülnek e művek és csodálom mindenki mozdulatát~pattogtam ide-oda~ dicsérem, biztatom őket~ simiztem meg az egyik buksiját~ ez egyszerűen FANTASZTIKUS!~ táncoltam körbe-körbe~ hát nem az?
~ Kérem ürítse ki a táskáját~parancsolta, sem mint kérte.
~Mi ez a hirtelen magázódás?~próbáltam terelni a szót.
~Nem kérem még egyszer!
~ Na jó~sóhajtottam fel és beletúrtam a táskám és kihúztam a saját rágómat~látja?~mosolyogtam tá~ csak ez van nálam. Mindenki hord magánál egy csomaggal, főleg ha olyan függő mint én. Nincs is benne semmi más- ráztam meg egy kicsit..az a kicsi sem kellett volna, mert hirtelen kiröppent belőle egy piros bogyóka.
~HÉ AZT ÉN CSINÁLTAM!! TOLVAJ!!~kiáltott fel az egyik versenyző.
~ Azt hiszem az én szerepem itt vége~ kezdtem le hátrálni~ igazán köszönöm szépen ezeket. Viszlát!~sprinteltem el a helyszínről, de nem voltam annyira mázlista, hogy ne kövessenek. A fél falun végigkergettek, mikor megbotlottam valamiben és végig csúsztam a földön. Na ez az igazán nagy pech.
~ Nem megy maga innen sehova~fogta meg a grabancom MR.Főgóré és elvette a táskám~szépen visszaadja a rágógumikat és egy kis szidással továbbmehet.
~NEE- kapálóztam~ ne vegyék el!! Kérem~ nyavalyogtam[color=lightblue]~ alig van már tartalékom és ha nem kapok be időben egyet elvonási tüneteim lesznek.~Magának már eleve elvonási tünetei vannak~ szedte el tőlem a táskám,majd miután kiürítette visszaadta és elment. Én csak könnyes szemekkel bámultam utánunk.
~ Megfosztottak az édességeimtől!!!!

Hirtelen pattantak ki a szemeim.Rossz volt, de mégis megnyugtató és kevésbbé rémisztő.
~Csak egy álom volt Arisa~ nyugtattam magam~méghozzá egy rémálom.~ Kivert a víz,olyan borzalmas volt. Pedig olyan jól indult! Elvették őket! Ha nem vették volna el…~ábrándoztam még egy kicsit, mikor kattant bennem valami~ BAKKER ARISA! EGY BEKÉPZELT ÁLOMTÓL MÉG NEM LESZ KAJÁD!!!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pantherlily
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 166
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 05.

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 10
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Arisa Maruyama   Szer. Május 23, 2012 8:01 pm

draaaagaszaaag! kicsi gollam Arisa, gfatu az elso kalandodho:).konnyed kis irasod pihenteto volt ess karakterhu. nehanyszor rancoltam a homlokom az ellentmondasok miatt, mint kesobb kiderult egy alkot irtal le igy azokat elkonyveltem az agyad jatekainak. mashol azonbann hibadztak a mondatok. erdemes vissza olvasni hosszabb mondatokat, mert az ember olykor hajlamos a vegere elfelejteni hogyan is kezdte. en pl az egesz szoveget ias ujra szoktam olvasni van h tobbszor is es olyankor bele bele javitok. van h a szoismetleseket is ilyenkor fedezem fell. neha rendben van mert hangulatot kolcsonoz mint pl finomabbnal finomabb finomsagok , maskor zavaro. varom a kovi kalandot remelem ott mar zuzni is fogsz es kezdetet veszi egy izgi tortenetszal is:)!addig is jutalmad 100ve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Arisa Maruyama
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Nyilvántartás :: Élmények :: Kalandok-
Ugrás: