Magánküldetés: A villámlopó

Tárgy: Magánküldetés: A villámlopó Kedd Aug. 03, 2010 10:34 pm

Nos, a következő történt: Egy kis faluban hetek óta megállás nélül esik meg villámlik, és a falusiaknak megfordult a fejében hogy nem az időjárás táltosodott meg hanem valakinek a keze van ebbe benne, főleg hogy egy furcsa alakot is láttak mostanság aki nagy, barna, kopottas kabátba sétálgat, s néha az ég felé nyújt valamit kezében. A feladatod az hogy kiderítsd ki ez az alak, állísd vissza a rendet, és térj haza ép bőrrel
Rang: D
Fizetség: 80 ezer ékkő
Jó munkát.
A postod az érkezésig tartson, te dönsd el milyen úton modon találod meg a küldetést és hogy mész el a faluba.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A villámlopó Szer. Aug. 04, 2010 2:30 pm

Elég rosszul indult a napom, egy átkozott légy nem hagyott aludni. Dühösen keltem fel és fél órán át üldöztem, mire sikerült végleg elküldenem a másvilágra. Hiába próbáltam visszaaludni, esélytelen volt, eléggé rosszalvó vagyok. Gyors összedobtam valami reggeli féleséget, ami a hűtőbe volt, azt mind beleraktam, majd elindultam szívni egy kis friss levegőt.
~ Fel kellene dobnom ezt a napot, különben még valakinek neki esek és kiverem belőle a lelket is. Már tudom is, hogy hogyan. Egy korsó hideg sör mindig mindent megold. ~ gondoltam magamban és a klánház felé vettem az irányt, mielőtt kárt tennék a járókelőkben. Mikor megláttam az épületet, ahova oly nagyon siettem, megint eszembe jutott a sör és már a gondolattól is kezdett jobb kedvem lenni. Beléptem az ajtón és a következő pillanatban már a pultnál voltam.
- Jó reggelt! Egy frissen csapolt, jéghideg sört, legyen szíves. – mondtam a csaposnak, és míg nem kaptam meg, körbenéztem az ebédlőben. Soha nem láttam még ennyire üresnek. Alig volt bent egy- két ember. Nem érdekelt ennek az oka, csak a söröcském, amivel leültem egy üres asztalhoz. Jó nagyot kortyoltam belőle és éreztem, ezt a pillanatot most már semmi sem ronthatja el. Sajnos hamar legurult az utolsó csepp is a torkomon és én csak ültem az üres korsót nézve. Gondoltam kérek még egyet, de mikor a pult felé mentem, megakadt a szemem a falon, ahova a küldetéseket rakják. Az egyik lapon ott volt a „villám” szó, amitől teljesen elfelejtettem az eddigi célomat.
- Ez az enyém! – jelentettem ki, és letéptem a falról. Gyors elolvastam, zsebre vágtam, majd a pulthoz siettem.
- Kérek még egy sört, tíz szendvicset elvitelre és egy térképet. – adtam le a rendelést. A frissítő italomat és a térképet hamar megkaptam, a szendvicsekre várni kellett. Ez a kis idő alatt átnyálaztam a térképet, a legrövidebb utat keresve a faluhoz, és megint kiürítettem a korsómat. Elkészült az útravaló, kifizettem minden tartozásomat és elindultam haza a kardomért. Mihelyt az oldalamon tudtam hűséges társamat a vasútállomás irányába tartottam. Megvettem a jegyet majd vártam. A vonatom késett, ez megint lehangolt egy kicsit, de az út nyugodt és békés volt, túlságosan is. A végállomás előtt kellett volna leszállnom, de szerencsésen sikerült elaludnom. Ott álltam tanácstalanul a rossz állomáson, és a fejemet törtem, hogy most mi lesz? Megnéztem megint a térképet és rájöttem, hogy ez a város sincs nagyon messze attól a kis falutól, így elindultam gyalog. Egy hegy választotta el a két települést, az utamon gyönyörű tájakat láttam. Ahogy egyre közelebb értem a faluhoz, úgy lett egyre borongósabb az ég és hamarosan eleredt az eső. A szél is viharossá vált, és megjelentek a számomra oly csodálatos villámok. Még mindig nem lehetett látni a falut, de mégis megálltam. Mélyen beszívtam a friss levegőt, amitől szinte új erőre kaptam. Körbenéztem, de a látótávolság igen kicsinek bizonyult, nem láttam túl sok mindent. Folytattam az utamat és pár perc múlva már kezdett kirajzolódni a végállomásom vonalai és egy kis séta után meg is érkeztem.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A villámlopó Szer. Aug. 04, 2010 6:59 pm

Nos, most hogy megérkeztél ideje betéri a helyi kocsmába infógyüjtésért. A kocsmáros elmondja hogy a falu északi részén él a falu polgármestere aki majd útbaigazít. El is indulsz, de elég lassan haladsz a szembefújó szél meg eső miatt bár nem igazán zavart mert közben hatalmas és fúlsüketítő villámok cikáztak fölötted. Meg is érkeztél a polgármestr úr rezindenciájára. Nem volt túl puccos kis házikó de megfelelő, és kiemelkedő volt a többi között. Egy alacsony pocakos ,öltönyös figura üdvözöl téged.
-Üdvözlöm fiatalamber, én vagyok a helyi polgármester, kérem fáradjon beljebb.-tessékelt befelé majd a kandalló melett leültetett egy kéynelmes puha fotelbe és hozott finom forró teát. Odakint halladszodott ahogy az ágakat tépi a szél. Te csak kifelé bámulsz az ablakon hogy meglessd a villámokat miközbe a férfi már mondja is a magáét.
-Gondolom jól elolvasta a fölkérést.Igazából ez lenne a feladat sok hozzáfűzni valóm nincs csak had kérdezzem meg miféle mágus ön?-mikor válaszolsz a pocakos fazon nagyon megörül hogy egy szakértő tévedt be hozzá.
Eddig tartson a postod

Tárgy: Re: Magánküldetés: A villámlopó Szer. Aug. 04, 2010 11:42 pm

Az első utam a helyi kocsmába vezetett, persze nem a hideg, friss sör miatt, amit rendeltem, hanem hogy információt gyűjtsek a küldetésemhez. A frissítő italomat kortyolgatva tekintetem körbejárta az épületet és a vendégeit. A kocsma eléggé lerobbant volt, mintha minden nap lett volna valamilyen felfordulás, valamilyen balhé. Az itt italozó falusiak közül egyikre sem mertem volna az életemet bízni, mintha csak azért járnának ide, hogy a bajt keressék, és nem mulatni. A söröm elfogyott, így a kocsmáros felé fordultam. Magas és vékony férfi állt velem szembe hosszú barna hajjal, egy fehér pólót viselt barna mellénnyel és szintén barna, csak egy kicsit világosabb nadrággal.
- Még egyet, legyen szíves! – kértem ki a következő kört és elkezdtem beszélgetni a tulajjal. Mint kiderült jó volt a megérzésem az itteni törzsvendégekkel kapcsolatban. Nem sokat fogyasztanak, de annál nagyobb zűrt kavarnak. Csak annak köszönhetik, hogy nem dobták ki őket, hogy nincs más vendég rajtuk kívül. De foglalkozni kell a küldetéssel is, elmeséltem az ittlétem valódi okát, hogy egy varázsló klánból jöttem, hogy segítsek nekik, amire rögtön hasznomra szolgált.
- Hál Istennek, hogy itt van! Már hetek óta nem múlik el ez a fránya vihar. Menjen el a polgármesterhez, ott lakik a falu északi részén a legszebb házban, majd ő mindenben tájékoztatni fogja.
Megköszöntem a hasznos információt, és fizetni készültem, amikor jelezte, hogy a ház vendége voltam.
~ Kezd jól alakulni a napom ~ gondoltam majd kiléptem az utcára. El is indultam az említett irányba, de a hatalmas és erős szél, meg a szakadó eső miatt szinte olyan érzésem támadt, mintha hátrafelé haladnék. Szerencsére óriási villámok díszítették az eget, megtörve a sötétséget és a csendet, ezzel javítva egyébként se rossz hangulatomat. A fények megvilágították a házakat, amik eléggé egyhangúnak tűntek. Mintha nem lett volna különbség ház és ház között, csak apró kis eltérések. Még pár percig ballagtam előre, mire megláttam egy teljesen más házat kitűnni a többi közül. Nem a méret miatt, nem azért, mert túl csicsás lett volna, egyszerűen csak más volt.
~ Ez lehet a polgármester otthona. ~ futott át a gondolat a fejemen és becsöngettem. Egy alacsony, pocakos emberke nyitott ajtót, érdekes bajusszal.
- Üdvözlöm fiatalember, én vagyok a helyi polgármester, kérem, fáradjon beljebb. – monda ki a vendégváró szavakat. Szó nélkül követtem, egyenesen a kandalló felé vezetett. Kellemes meleg csapta meg arcomat, ami nagyon jól esett a kinti hideg szélhez képest.
- Kérem, foglaljon helyet! – közben egy fotelra mutatott, ami nagyon kényelmes volt – Kér egy teát? – még válaszolni sem volt időm, már a kezembe tudtam a gőzölgő forró teát. Csak a fákat tépő szél hangja zavart egy kicsit, de az ablakból gyönyörű villámokat lehetett látni. Míg én a cikázó fényeket néztem, a polgármester már el is kezdte a mondandóját.
- Gondolom, jól elolvasta a fölkérést. Igazából ez lenne a feladat sok hozzáfűzni valóm nincs csak hadd kérdezzem meg, miféle mágus ön?
A kérdés meglepett egy kicsit, rögtön le is vettem a szemeimet a villámokról és rá figyeltem.
- Villámmágus vagyok. – Jelentettem ki, majd tekintetem újra a villámokra tévedt.
- Hát ez nagyszerű! Jobb ember nem is jöhetett volna! – mondta nagy örömmel, szinte majd kiugrott a bőréből.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A villámlopó Pént. Aug. 06, 2010 9:18 pm

Megvacsorázol majd megmutatják neked a kényelmes szobádat ahol aludni fogsz, le is dőlsz a hosszú út után. Reggel, szinte észre sem vehető a különmbség a tegnapi időjárás közt. Úgyan úgy tombol a vihar odakint mint tegnap. A villámok reggel is lenyűgöznek. Reggeli után azonnal megindulsz a környéken szétnézni. A szél egyre gyorsabban fúj és egyre több eső csapkod az arcodba. De végül egy dombon kötsz ki ahol meglátsz egy fekete kabátú, csukjás alakot aki két kezét az ég felé tartja, s kezeiben egy kis kristály lapul. A villám belevág a kezei közé. Az alaknak semmi baj anem lesz, csak a sárga villám látszik körülötte ahogy cikázik a teste körül. A fickó rádnéz, rádvigyorog majd egy villans alatt eltűnik mintha nem is eltt volna
Eddig tartson a postod.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A villámlopó Vas. Aug. 08, 2010 12:32 am

Egy ideig még elbeszélgettünk, főleg az én mágiámra volt kíváncsi, de erről nem akartam többet elárulni neki. Hamarosan megkorgott a gyomrom, jelezve, hogy az utolsó szendvicsemet is már vagy hét órával ezelőtt megettem. A polgármester is meghallotta, amiért nagyon röstelltem magam.
- Megtisztelne, ha velem vacsorázna. – tette meg a felajánlást, amit örömmel el is fogadtam. A vacsora nagyon ízletes volt, legjobban az aranysárga sült fácán nyerte meg a tetszésemet. A vacsora után már indulni készültem, hogy keressek valamilyen tetőt a fejem fölé, de a vendéglátóm megállított.
- Ugyan már, hova siet? Tudom, hogy nincs hol aludnia, és a faluban fogadó sincs. Jöjjön, megmutatom a szobáját. – mondta és már el is indult egy szűk folyosó felé. Vonakodva bár, de mégis elfogadtam, de furcsállottam, hogy miért tűr meg egy vadidegent a házában ilyen hosszú ideig. Utána mentem és a folyosó végén egy szépen kifaragott ajtót véltem felismerni a sötétben. A szobába érve vendéglátóm magamra hagyott, én meg szétnéztem ideiglenes lakhelyemen. A helyiség közepén egy gyönyörű csillár lógott le a mennyezetről, alatta a falhoz tolva egy ágy helyezkedett el. A falakon réginek tűnő festmények díszelegtek, az ággyal szembe egy szekrény állt üres polcokkal. Gondoltam, egy ideig itt fogok maradni, ezért a kevés holmimat, ami a hátizsákomban elfért, a polcokra raktam.
~ Hosszú és fárasztó nap volt ez a mai, ideje lepihenni. ~ mondtam ki magamba a nap utolsó szavait, és rádőltem az ágyra. Meglehetősen kényelmesnek találtam, hamar el is aludtam. Másnap reggel kipihenten keltem fel és eldöntöttem, hogy körbenézek a faluban. Kinéztem az ablakon, és meglepődve észleltem a változatlan időjárást. Furcsállottam, mert a vihar többnyire hol lecsendesül egy kicsit, hol jobban rájön, de itt semmi ilyesminek a jelét nem tapasztaltam. A villámok is megmaradtak, aminek különösen örültem, legalább van valami jó is az időjárásban. Ott álltam még pár percig csodálva a cikázó fényeket, de a pocakom megint jelezte éhségemet. Bementem a konyhára (nagy nehezen megtaláltam) és kértem pár szendvicset, amit rögtön fel is faltam reggelire. Jóllakottan, elégedett mosollyal indultam tervem megvalósításának. A körutam során szomorúan tapasztaltam, hogy mégis változott az idő. A szél egyre jobban tombolt, az eső is jobban esett már. Rengeteg víz került az arcomba, a ruhám is már teljesen átázott. A házak is ugyanúgy álltak, mint tegnap, de most jobban szemügyre vettem őket. Mindegyik egyszerű kis parasztházikónak tűnt, egy ablaka nézet csak az útra. Irányomat megváltoztattam, egy domb felé tartottam.
~ Innen be kell, hogy lássam az egész falut. Itt biztos találok valami érdekeset. ~ gondoltam, majd elindultam, hogy elérjem a falu legmagasabb pontját. Nem volt olyan könnyű, mint ahogy elterveztem, a sok esőtől megázott a talaj, így egy sártengeren kellett átverekednem magam. A csúcsra felérve gyönyörű látvány tárult elém. A táj lenyűgözött, minden olyan zöld volt. A villámokat is jobban lehetett látni, amitől csak még boldogabb lettem. De ahogy a tekintetem körbejárta a helyet, észre kellett vennem, hogy nem vagyok egyedül. Egy másik alak állt a közelben, akit eddig észre sem vettem. Hosszú fekete kabátot hordott, és a fejét csukja fedte be, így nem láttam az arcát sem. A kezeiben egy kristályt tartott, amit az égbe emelt. Hírtelen egy csodálatos villám csapott bele a két kezébe, de nem sérült meg, csak egy sárga villám cikázott a teste körül. Azt éreztem, nekem is el kell sajátítanom ezt a mágiát, de ezt az alakot gyanúsítják a falusiak, ő miatta van ez a véget nem érő vihar, bár ők kopott barna kabátot említettek, nem feketét.
~ El kell fognom ezt az alakot. Akkor végzek is a küldetéssel és mehetek… ~ futottak át az agyamon ezek a gondolatok, de még a végére sem értem, az idegen rám nézett, rám vigyorgott és egy szempillantás alatt eltűnt, egy apró nyomot sem hagyva maga után. Ha nem láttam volna a saját két szememmel, el sem hittem volna.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A villámlopó Kedd Aug. 10, 2010 5:58 pm

A zuhogó esőben nem tudsz mit tenni visszamész a polgármester villájába. Útközben azomban az egyik utcán meglátsz egy kopott, barna kabátot amit ide oda rángat a szél. Mevizsgálod a ruhadarabot, majd az egyik zsebében rálelesz egy papírdarabra. Jól átázott de nehezen kitudtad venni mit írtak rá:" holnap éjfél nagyvillám lesújt"-olvasdtad a papiroson, majd zsebrevágod a fecnit , hónod alá csapod a kabátot és elindulsz vissza. Késöbb a polármester megerősíti hogy ugyan ez a kabát volt nemrégiben a a gyanúsítottadon is.
Idáig tartson a postod.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A villámlopó Kedd Aug. 17, 2010 12:39 am

Még pár percig ott áztam az esőben, a történteken gondolkodva. Pár perc volt az egész, mégis mintha órák lettek volna. Rengeteg kérdés átfutott az agyamon, de nem kaptam meg a válaszokat. Sokkal könnyebbnek gondoltam ezt a küldetést, most meg már elveszetnek tűnt az egész. Nem volt semmi nyom, amin elindulhattam volna, a gyanúsítót is játszva megszökött előlem. Most valahogy a villámok sem tudták visszaadni az önbizalmamat és a kellemes hangulatomat. Elindultam visszafelé, az átmeneti szállásomra, az utca szokatlanul üres, kihalt volt, ami nyugtalanított egy kicsit. Mikor a dombra igyekeztem több emberrel összefutottam, akik vidáman köszöntek, a rossz idő ellenére. Megálltam és szétnéztem, hátha találok valakit, aki megmagyarázná, hogy mi történt itt, de egy lelket sem láttam. Valami mégis megragadta a figyelmemet. A jobb oldali kis utcában egy ütött-kopott barna kabáttal játszadozik a viharos szél.
~ Ez pont olyan, mint az, amit az elkövetőnek kellene viselnie. ~ elmélkedtem, miközben odasiettem hozzá és felvettem a földről. A kedvem hamar megjött, az arcomon is szélesebb lett a vigyor, tudtam, hogy végre egy nyomra találtam. Alaposan átkutattam a zsebeit, de egy papírfecnin kívül semmit sem találtam. Megvizsgáltam, mi lehet rajta, de ebben a nagy viharban teljesen átázott, olvashatatlanná vált. Csak egy mondattöredéket sikerült kiolvasnom, ami az egész lényege lehetett: „holnap éjfél nagyvillám lesújt”. Zsebembe rejtettem a papírdarabkát és a kabáttal együtt újra elindultam, hogy közöljem a polgármesterrel a fejleményeket. Visszaérve a villába a falu elsőszámú emberét nem találtam sehol, a konyhán mondták, hogy házon kívül van, valami fontos dolga akadt. Nem nagyon tudtam mit is a munkája, de abban biztos voltam, hogy fontos, és nagy felelőséggel jár. Megettem néhány szendvicset, majd a kandallónál vártam visszatértét.
~ Innen milyen jól lehet látni a kecses villámokat. ~ gondoltam a fényes csodákat nézegetve, majd teljesen elkalandoztak a gondolataim. Csak a papíron olvasott szavak jártak a fejembe.
~„holnap éjfél nagyvillám lesújt” Vajon mit jelenthet ez? Egy biztos, holnap nem fogok aludni!
Nem kellett sokáig várnom, legalábbis úgy éreztem, mintha pár percig lett volna csak távol a drága vendéglátóm. Ázott kutyaként lépett be az ajtón, igencsak morcos ábrázattal. Fura volt a vidám kis alakot ilyen hangulatában látni, de mihelyt észrevette, hogy ott vagyok, hozta a formáját, széles mosollyal elindult felém és hangosan üdvözölt.
- Jó hogy látom Mr. Kage, van valami újság az üggyel kapcsolatban?
- Hát… Találtam egy kopott kabátot, az az érzésem, hogy azé a fickóé lehetett, akit maguk láttak.
A polgármester szemügyre vette a kabátot, amit a kezemben tartottam és igenlően bólogatott.
- Ez az! Biztos vagyok benne. Ez az a kabát, amit az a különös idegen viselt.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A villámlopó Vas. Aug. 29, 2010 12:17 pm

Mivel mást nemigen tudsz cisnálni ezért a polgármester villájában maradsz. Vacsora után ledőlsz gondolkozni az ágyadra, próbálod öszerakni a kirakóst a fejedben de nem igazán működik. Az idő csak úgy száll a fejed fölött és lassan éjfélt üt az óra. Az óra kondulására eszmélsz föl, majd pár pillanattal késöbb hatalmas villámok kezdenek cikázni az égen amiket még magad sem láttál. Egymás után, a furcsa hogy dörgés az nincs. Mikor kinézel az ablakon látod hogy körübelül 20 méterenként nagyon kicsi kis kristálylakrimák vannak elhelyezve a kastély körül. Majd a nagy fák között megpillantod a gyanusítottad.
Választhatsz:
1- kisietsz és megpróbálod hatástalanítani a lakrimákat, hogy ne tudják elszívni a hatalmas mennyiségű erőt.
2-Ott maradsz a fenekeden megvárod míg jól föltőltődik energiával a fickó és utána rontasz neki.
Eddig tartson a postod.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A villámlopó Hétf. Aug. 30, 2010 4:43 pm

Vendéglátóm még tovább kérdezősködött, én meg elmondtam mindent, kivéve egy-két dolgot. Úgy gondoltam jobb, ha nem tud a cetliről, meg arról, hogy mi áll rajta.
- És most mit fog tenni? – érdeklődve nézet rám, majd az órájára tekintett.
- Még nem tudom, de úgy érzem, nincs sok időm ezen gondolkodni.
Tovább beszélgettünk és az idő gyorsan elrepült. A gyomrom elég hangosan megkorgott, szégyelltem is magam egy kicsit miatta, de tény, hogy nagyon éhes lettem.
- Hallhatóan éhesnek tűnik, - mondta mosolyogva – jöjjön, vacsorázzunk együtt!
Örömmel elfogadtam a meghívást, amit nem is bántam meg. Egy nagy ebédlőbe vezetett, ahol sült fácán volt a mai menü. Az ízletes vacsora után a szobámba mentem pihenni egy kicsit. Ledőltem az ágyra, de nem tudtam elaludni. Gondolataim a különös fickó és a villámok körül forogtak.
~ Ki lehet ő? Mit tervezhet? Mi az a „nagyvillám”? ~ a kérdések csak gyűltek, de a válaszok valahogy elmaradtak, semmire sem jutottam. Az idő ellenem játszott, a szokásosnál is nagyobb tempóra váltott, amit az óra jelzet is.
- Már éjfél lenne? – kérdeztem magamtól, majd hatalmas villámok fénye törte meg a sötétséget. Kinéztem az ablakon és leesett az állam, sosem láttam még ilyen nagy és gyönyörű Istennyilát, de rögtön felmerült bennem a kérdés, „Miért nincs hangja?” Szememmel követtem az egyiket, és láttam, hogy a villa körül, nagyjából húsz méterenként apró kristálylakrimák helyezkedtek el. Jobban körülnézve megpillantottam egy sötét alakot a fák között, akiben rögtön felismertem a dombnál lévő fickót. Azonnal kirohantam a kastélyból egyenesen a lakrimák felé.
~ Nem hagyhatom, hogy elszívja ezt a hatalmas energiát, akkor túl erőssé válna, és nem tudnám megállítani. ~ gondoltam és egy fadarabot vettem a kezembe, úgy estem neki a legközelebbi kristálynak.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A villámlopó Vas. Szept. 12, 2010 11:36 am

Ahogy nekiesel a kristálynak az rögtön megráz egy kicsit, még jó hogy nem vártál sokat a gyepálásával mert az erejük pillanatról pillanatra csak nő. A fickó közeledni kezd feléd s végre megmutatja az arcát is. Hatalmas vörös sebhely tátongott a jobb szeme alatt, Sárga szemei csag úgy villogtak. Az utolsó pillanatban ugraszl el mielött még lesúlythatott volna mágiájával. A lakrimákban az energia egyre csak nő, a fickó is támadásba lendül mit teszel most?
Ahogy újból megpróbálsz hozzáérni az egyik lakrimához észreveszed hogy nem mergráz mint az elöbb, hanem átárad beléd az energia. Viszont túl sokat sem akarsz elnyelni nehogy káros legyen a számodra. Miután föltöltődtél szálj szembe a fickóval. Egy szép villámmágus VS villámágus csatát szeretnék olvasni. Kedvedre gyepálhatod el a fickót de ne csináld ki teljesen ^^"
A fickó ereje: 240 ami azt jelenti hogy te sem úszod meg szárazon a dolgot.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A villámlopó Szomb. Okt. 09, 2010 10:23 am

Raidon Kage, szeretnélek fölszólítani hogy ha két napon belül nem postolsz kénytelen vagyok lezárni a küldetést így ahogy van szóval kérlek igyekezz.
Lucy

Tárgy: Re: Magánküldetés: A villámlopó Szomb. Okt. 23, 2010 1:08 pm

Nos, mivel a felszólítás után se postoltál ( icist el is maradtam ezzel ^^"") így kénytelen vagyok lezárni a küldetést. Jutalmat nem kapsz mivel hát nem volt kidurranó siker ez a küldetést...
Lucy

» Magánküldetés: A Bál
» Magánküldetés: Ölj
» Magánküldetés: A gyermek
» Magánküldetés: Az átok
» Magánküldetés: A karaván