HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 A tükörbe zárt hercegnő (Arai, Eddard, Shou, Mateus, Kato)

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Benoite Louise Arai
Fegyver mágus
Fegyver mágus
avatar

Hozzászólások száma : 40
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 14.
Age : 25

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 2
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: A tükörbe zárt hercegnő (Arai, Eddard, Shou, Mateus, Kato)   Kedd Okt. 30, 2012 6:32 pm

Amint beléptem a terembe, ahol a társaimat és azt a nőt sejtettem, hirtelen nem láttam mást, csak fényességet. Pár percig nem is láttam mást, bármennyire is pislogtam.
- Végre kikerültem innen...hát ez csodálatos! - hallottam egyszer csak egy női hangot a semmiből.
Ezután kezdtem visszanyerni a látásomat és megpillantottam azt a fekete hajú nőt, a földön heverve, és mellette... egy szinte ugyanolyan másikat találtam. Fogalmam sem volt, mi folyik itt.
- Oké... erre azért nem számítottam. Mi folyik itt ? - kérdezte Mateus. ~Tehát ő sem ért semmit.~
- Ki maga, és mégis hogy került ide ? - szegeztem az újonnan megjelent nőnek a kérdést én is.
- Te ismered a nőt ? - tette fel a kérdést Kato.
- Nem, sosem láttam ! - nézek értetlenül Katora. ~Ezt vajon honnan vehette ?~
- Na, ne olyan hevesen fiatalok...most had élvezzem ki még egy kicsit, hogy megint érezhetem hús vér ember vagyok ! - válaszolta nekünk a nő. - El sem tudjátok képzelni mióta voltam oda bezárva, de végül még is csak sikerült kiszabadulnom, hála nektek !
Ekkor, a szoba egy másik bejáratán át megjelent Zeil is. ~Na, már csak ő hiányzott a képből.~ Letérdelt a nő elé, és kezet csókolt neki. ~Tehát, most akkor valójában őt szolgálja ?~
- Örülök, hogy újra látom Úrnőm. - szólalt meg a férfi. - Reméltem, hogy hamar foghatom ismét a kezét. - ezután felállt és felénk fordult. - Hálás vagyok, azért, hogy kiszabadítottátok az Úrnőm, azonban most nem hagyhatom, hogy visszatérjetek oda, ahonnan jöttetek. ~És ezt mi csináltuk ? Ennél rosszabb helyzetben már aligha lehetnénk.~
- Ó, hogyaza... - szólta el magát Mateus.
- Ezek szerint becsaptak minket. - vontam le a következtetést.
- Hát nagyon úgy néz ki, hogy ezt igencsak elcsesztük, srácok. És Ziel olyan, mint egy kis pincsi. - jegyezte még meg a végén Kato.
- Elcsesztük, királyi módon. - fogta a fejét Mateus is.
- Remek, akkor most ideje, hogy rendbe tegyük ez az egész gubancot. - állapította meg Kato. ~Hát, ebben most egyet értünk.~
- Azt kell mondjam, nagyszerűen belesétáltatok végig a csapdámba. - kezdte a nő. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire félrevezethetőek vagytok, de nem is bánom. - nevetett. - Ó istenem, ha most látnátok magatokat kívülről...ne vágjatok már ilyen bugyuta fejet. Nem hiszem el, hogy még mindig nem értitek a lényeget. - mondta és lenézett a mellette fekvő nőre. - Rengeteg kérdés lehet most bennetek, melyekre szeretnétek tudni a választ, de szerintem felesleges a szót fecsérelnem, hisz úgy is meghaltok. Ahogy most ő is. - a nő kezében megjelent egy kisebb kard, mellyel egy legyintéssel levágta a mellette lévő fejét, akit a hajánál fogva feljebb húzott. Elszörnyedtem néztem a lefejezett nőre. ~Csak úgy megölte őt !~
- Hoppá, hoppá... Ezt hogy tervezed rendbe tenni Kato ? - kiáltott fel meglepetten Mateus.
- Mégha nem is tehetjük rendbe, ezt nem hagyom annyiban. - mondtam elszántan.
- Hopp. Na erre nem számítottam. - mondta elgondolkodva Kato.
- Nos, kedves Mateus barátom, testvérem, amint láttad, a kardja csak úgy hipp-hopp a kezében termett, amiből az következik, hogy fegyver mágus. - kezdett el magyarázni Kato. - És hármunk közül kinek a specialitása a fegyver mágia, és nem Arai az ? - viccelődött Kato, még ebben a helyzetben is.
- Maradj veszteg, ne ugorj fejjel a falnak ! - szólt rá Mateus, közben nyugtatólag a kezét Kato vállára helyezte. ~Nem értem, hogy tud ez még ilyen helyzetben is nyugodt maradni ? Hisz épp most fejeztek le valakit ! Engem majd' megöl az idegesség, legszívesebben most azonnal... nem már rég nekitámadtam volna annak a nőnek !~
- Hidd el, nem a falnak ugranék neki. - vágott vissza Kato. ~Na, végre egy értelmes mondat.~
- Nem volt már rá szükség, hisz elvégezte a feladatát. - vigyorgott a nő. ~Addig vigyorogj, amíg megteheted !~ - Hmm...ha jobban belegondolok, akkor lehet még is csak szeretnék tudni, mi volt ez az egész nem ? - fordult Zeil felé.
- Ahogy gondolja Úrnőm, bár szerintem is felesleges. - értett egyet Zeil.
- Gondolom tudni akarjátok, hogy ki vagyok, bár szerintem már rájöttetek. - tartott hatás szünetet. - Akit az imént megöltem, az a húgom volt...akibe már évek óta be voltam árva, sajnálatos módon csak most tudtam kiszabadulni a ti segítségetekkel, amit már mondtam. A nyomok, melyek idáig vezettek titeket csak átverés volt... - nevetett fel. ~Ezek szerint a saját húgát ölte meg ?!~
- Én megmondtam, hogy csapda az egész. - vágott közbe Mateus.
- Csapda vagy nem, ígyis-úgyis le kell győznünk őket. - határoztam el magam.
- Szerintem hagyjuk későbbre az én megmondtam részt. - mondta Kato, és a nő felé fordult. - Mit akarsz ?
- Sajnálom, de máshogy nem tudtatok volna megtalálni és az egész színjáték is csak azért volt, hogy elcsaljalak titeket ide. - válaszolt Zeilnek. - Reménykedtem benne, hogy olyasvalakik jönnek a feladatra, akiket könnyű lesz irányítani és ez így is lett. Nem hiszem, hogy többet tudnotok kéne, mivel tényleg nem fogtok innen élve kijutni. - mondta majd Zeilnek jelezve nekünk támadtak.
- Tudod kit irányítsál te? Majd mindjárt megmutatom, hogy kivel kezdtél ki. - mondta Kato, és egy khukrit megidézve a nőre támadt. De Zeil sem tétovázott, rögtön nekem akat támadni, de Mateus ezt megakadályozta: egy pillanattal később Zeil teste szilánkokra törve esett szét.
- Kicsilány, te menj, segíts Kato-nak ! Ez a fickó az enyém ! - kiáltott ide nekem Mateus.
- Rendben ! A nőt úgyis jobban utálom ! - egyeztem bele én is. ~Kicsilány ?!~
Kato ezalatt viszont már támadott is: fegyverével egy vízszintes vágást intézett a nő nyaka felé, de az a kardjával kivédte a támadást. Közben én a kezembe idéztem egy acél rövidkardot és egy lentről fölfelé indított csapást intéztem a nő felé, de ő azt is kivédte. Ezután pedig először Katot rúgta hasba, majd pedig felém is rúgott egyet, hogy távol tartson magától. A rúgás miatt összegörnyedtem, és hátrébb léptem egyet.
- Ne olyan gyorsan drágáim. Mondtam, hogy ki akarom élvezni a szabadságom. - mondta a nő. ~Ami ha rajtam múlik, nem tart majd sokáig !~
Ezután rögtön újra támadtam: elrugaszkodtam a földről a lábammal, és egy vízszintes vágást intéztem a nő felé. A nő nem védte ki a csapást, egyszerűen csak hagyta, hogy a kard áthatoljon a testé, én pedig egy pillanatra meg is lepődtem ezen, de aztán egy másodperccel később a nő teste füstté vált, mintha ott se lett volna. El sem tudtam képzelni, hogy hogy csinálta ezt, de nincs időm gondolkodni, láttam, hogy a nő már mögöttem van.
- Ti mit néztek ? - kérdezte. Ezt követően Kato lecserélte a fegyverét egy íjra, és egy nyílvesszőt lőtt a nő felé, de azt kecsesen kitért előle, azonban így akaratlanul is közelebb ért hozzám. ~Itt az alkalom !~ Gondoltam, és egy fentről lefelé érkező kardcsapást indítottam felé. Viszont a nő ügyesen védett, és már támadott is: a másik kezében lévő karddal megpróbált hasba szúrni
- Én is itt vagyok, ne hagyjatok ki a buliból ! - kiáltotta közben Kato. Ezután az íját ismét lecserélte egy khukrira, és azzal a nő karját támadta.
A nő támadását csak úgy tudtam kikerülni, hogy oldalra ugrottam, innen viszont már rögtön támadtam is: egy vízszintes vágást indítottam a nő oldala felé. Közben ő Kato támadását kivédte, de nem volt elég gyors: vágásommal a nő karján sikerült sebet ejtenem. ~Csak sikerült végre eltalálnom !~ Ezután kilépett közülünk, és az egyik kardja helyére megidézett egy pörölyt, és azzal szándékozott lecsapni rám.
- Megvágtál ! Ezt nem fogom csak úgy szó nélkül hagyni ! - kiáltotta közben felém.
- Én sem ! - válaszolta neki csak úgy viccből Kato. ~Hogy a fenébe tud ez még egy ilyen helyzetben is poénkodni ?~
Eközben én fegyvert cseréltem: a kezemben lévő kardot leváltottam egy másfélkezes kardra, azt magam elé tartva védem ki a nő támadását. Viszont a blokkolás nem igazán úgy sikerült, ahogy azt én akartam: a kezemben tartott a kardot belezúzta a földbe, benne is maradt a hegye. De ekkor támadot Kato is: a khukriját beleszúrta a nő karjába, mély sebet ejte ezzel rajta. A kard kiesett a nő kezéből, ezután megpördült maga körül és a pörölyével mellkason csapta Kato, de úgy, hogy az két méter szabadesés után zuhant a földre. Ezek után kirántottam a kardom a földből. Megpróbáltam kihasználni, hogy a nő épp oldalt állt, felemeltem a kardom, és egy vízszintes vágást indítottam a karjára, viszont az előbb nyert lendületével épphogy, de kipördült a támadásom elől. Azonban úgy láttam, hogy a kezét már nem tudja többé használni a harc során, Kato támadásának köszönhetően.
- Jóhól...vagyohhok. - mondta közben az említettt, és megpróbált feltápászkodni a földről. Eközben a nőnek viszont sikerült mellém kerülnie, és épp készült lecsapni a fejemre, amikor Kato leszúrta.
- Megvagy. - mondta diadalittasan. ~Akkor most végre meghalt ?~
- Nem hinném. - válaszolta nő, és a kezében tartott pallossal megvágta Kato karját, ezután a egyszerűen elpárolgott, majd Kato jobb oldalán jelent meg. Így velem szemben helyezkedett el a nő, erre én megpróbáltam őt leszúrni a kardommal. Nagy meglepetésemre viszont nem a nő védte ki a támadásomat, hanem Kato: a khukrijával felfelé lökte a pengémet, így csak a nő arcát karcolta meg a kardom.
- Normális vagy ? Nem ölhetsz ! - ordított rám a fiú, de amint ezt kimondta a nő hátba vágta a pörölyével, így a földre zuhant.
- Ezt most komolyan nekem modtad ? Ez a nő megölte még a saját húgát is ! Biztos, hogy meg fogom ölni ! - ordítok rá Katora.
- Érdekes fordulat. Köszönöm, kölyök. - mondta a nő. Közben Kato átfordult a hátára, úgy válaszolt nekem.
- Törvényes céh tagja vagy. Nem gyilkolhatsz, még akkor sem, ha a nő kiírtott egy egész várost. Semmilyen körülmények között nem ölheted meg. - magyarázott nekem Kato. ~Méghogy nem ? Hát, én megölném, akkor is, mégha ki is rúgnának érte a céhből ! Hiszen ő is gyilkolt ! És előfordul, hogy az emberek harcolnak, és közben megölik egymást ! Véletlen. Igen, véletlen, ez jó magyarázat lenne. De mit magyarázkodok én itt ? Hiszen ő is meg akart ölni ! Akkor ez tulajdonképpen önvédelem !~
- Mi az, hogy nem ölhetem meg ? Hiszen önvédelem volt ! Országunk törvényei megendedik az önvédelmet ! - kiáltottam Katonak. Ezután újra a nőre támadtam: egy fentről lefelé irányuló, átlós kardcsapással. Viszont a nő félrescapta a kardomat, a fegyverét egy kardra cserélte, és azzal próbáta meg elvágni a nyakamat. Ezt én úgy védtem ki, hogy függőlegesbe állítottam a kardomat. Ezek után újra megtámadtam a nőt: egy vízszintes vágást indítottam a karja felé.
- Arai, esküszöm neked, ha megölöd, én öllek meg ! - kiabált rám Kato, majd felkelt a földről. Közben a támadásommal sikerült eltalálnom a nőt: igaz nem a karján, hanem a hasán sebesítettem meg. Utána a nő Katora támadt: fentről lefelé irányuló csapását a fiú a khukrijával hárította, ezután arcon ütötte a nőt, amitől az végül elterült.
- Hogy mondhatsz ilyet ? - kérdeztem felháborodottam Katotól, számonkérve rajta azt előbbi kijelentését. Döbbenten néztem rá, nem értettem, miért ilyen fontos számára az élet védelme. - Ha megteszed, téged is kirúgnak a céhedből. - fordítottam hirtelen Kato szavait saját maga ellen.
- Vállalom a rizikót. - mondta vigyorogva Kato. A nő eközben felállt, mire Kato a fegyverével felvágta a nő hátát, ezután megidézte az íját, és egy-egy nyilvesszőt lőtt a nő vállaiba, ezzel harcképtelenné téve őt. - Vissza kell vinni, hogy bizonyítani is tudjuk. - fűzte még ezek után hozzá Kato. Meglepődtem a fiú válaszán, de miután rávilágított arra, hogy be kell bizonyítani az ártatlanságunkat, elgondolkodtam. ~Ha mindenkit megölünk, és csak mi maradunk, akkor ki fogja elhinni nekünk, ők ölték meg a hercegnőt, és mondjuk nem mi ? Vagy elhiszik amit mondunk, vagy nem. És ez így kockázatos, ami a biztonságunkat illeti. Így tehát életben kellett hagynunk, tanúnak.~
- Rendben, de csak azért, hogy elmondja, hogy ő ölte meg a hercegnőt, és nem mi. - egyeztem bele. - Ja, és ha nem kellene tanúskodnia, én simán végeznék vele. - tettem még hozzá. ~De akkor is igazságtalan, hogy nem ölhetem meg a nőt, mikor ő is megölte a hercegnőt.~ Közben láttam, hogy az említett kínlódva próbálja meg magából kihúzkodni a nyílvesszőket.
- Úgysem hagynám. - válaszolt Kato mosolyogva, bár még most sem értem, hogy mi mosolyogni valója van még ezek után is.
- Szerintem túlságosan is jószívű vagy. - mondtam Katonak rosszalló tekintettel. - Van erre egy jó szó, nem tudom, hogy is hívják ezt...
Közben a nő megidézett két revolver, és ránk lőtt: az én vállamba egy villám töltény került, ami elég rendesen fájt, Katot pedig egy kristály-lövedék találta el. Ezek után végül a fiú felállt, megfogta az íját, és fejen vágta vele a nőt, úgy, hogy az végre elájult.
- Jól vagy ? - kérdezte tőlem zihálva Kato, miközben feltápászkodott a földről.
- Igen. - válaszoltam neki. - Látod, mondtam én, hogy nem kellene életben hagynunk. - mondtam Katonak, miközben a vállamat fogtam. Ezután átsétltunk a másik helyiségbe, hogy megnézzük, mi van Mateusszal. A másik terembe érve megláttam Mateust, és azt, hogy legyőzte Zeilt.
- Te... megölted ? - kérdeztem tőle.
- Én... meg. - válaszolt Mateus. ~Na, tudtam, én, hogy ő meg fogja ölni, nekünk bezzeg nem lehetett ! Milyen kár, hogy nem Zeil maradt életben, akkor megölhettük volna azt, aki lefejezte a hercegnőt. És még rá is ült !~ - De ha ez megnyugtat, szerintem így sokkal elviselhetőbb a fickó. Egyébként jó titeket is látni! Mi a helyzet az őrült királykisasszonnyal ?
- És én még azt hittem, hogy mi várunk majd rád. - jegyezte meg újfent mosolyogva Kato. - Nos, az van, hogy visszavisszük, és vagy a Mágia Tanács, vagy az itteni törvényhozás dönt a sorsa felől. - válaszolta.
- Akkor irány a kastély. Tudja az utat valaki ? - tette fel a kérdést Mateus. ~Hát persze, hogy nem.~
- Hát... talán valahol a föld alatt vagyunk. - találgattam.
- Most ugye ezt nem mondjátok komolyan ? Senki nem jegyezte meg az utat vissza felé ? - háborgott Kato. ~Mégis hogy a fenébe ?~
- Az már beomlott. - vetettem oda neki.
- Bocs, elvesztettem a fonalat miután lezuhantunk egy csatornába. - mentegetőzött Mateus.
- Akkor most merre ? - kérdezte Kato.
- Csak van itt egy kijárat. - reménykedtem.
- Nem kell pánikba esni, nem egy labirintusban vagyunk. Elindulunk valamerre, aztán majd csak megtaláljuk a kijáratot. - nyugtatgatott minket Mateus.
- Jól van, én szétnézek a másik helyiségben. - vetettem fel az ötletet, és már el is indultam a másik terembe. ~Jó, ezt mondtam, de most merre ? Hogy találjam meg a kijáratot ? Nincs itt semmi különös. Vagy lehet, hogy úgy van, mint azoknál a titkos szobáknál ? Ahol az átjárót valamilyen könyv elmozdításával lehet megnyitni ? Mindegy, kipróbálom !~ Gondoltam, és találomra odamentem az egyik könyvespolchoz, majd elkezdtem rajta mozgatni egymás után a könyveket.
- Fú, nem gondolod, hogy majd pont egy könyvespolc mögé rejtették a kijáratot ? Milyen régimódi már az ? - lépett oda hozzám váratlanul Mateus.
- Ez legalább egyszerű, ha valaki tudja, hogyan működik. - válaszoltam. ~Igen, ez így logikus.~
- Pont ezért nem gondolna rá senki. - vágta rá Kato is.
- Nem gondolhatjátok komolyan... - fogta a fejét Mateus. Erre megmozdítottam egy könyvet, mire az egész polc tényleg elcsúszott, bár csak néhány centire.
- Dehogynem. - válaszolt Kato, aztán ő is eltolta a könyvespolcot egy kicsit, rásegítésképpen. Ekkor hirtelen eltűnt a könyvespolc, és egy ajtó jelent meg a helyén.
- Ez... tényleg sikerült. - mondtam vidáman. Ezután Mateus felveszi a hercegnő testét, Kato pedig a nővérét veszi a vállára. ~Igazuk van ! Nem hagyhatjuk csak így itt őket. Sem az élőt, sem a holttestet.~
- Ezt viszem én, Arai te fogd a másik felét ! - szólt oda nekem Mateus.
- Rendben. - mondtam, és szomorúan lenéztem az egykor eleven hercegnő fejére, majd a hajánál fogva felvettem. Ezután átmentünk az ajtón, ami egy föld alatti alagúthoz vezetett. Aztán elértünk egy hosszú lépcsőhöz, amin feljőve egy sötét barlangban találtuk magunkat. Elindultunk a fény felé, és végül kiértünk a szabadba.
- De jó végre a szabadban... - szólaltam meg.
- És tényleg a polc mögött volt a kijárat... - jegyezte meg csendben Mateus.
- Ahh, friss levegő. Kicsit dohos volt az a barlang. - mondta Kato, és mélyet szippantott a kinti oxigénből.
- Ha kiszipogtuk magunkat a jó levegőből, megkereshetnénk azt a kastélyt is. Lesz mit mesélnünk a Főtanácsosnak. - vetette fel Mateus.
- Biztos örül majd nekünk. - vigyorodott el Kato.
- Arra emlékeztek, hogy hol volt a kastély ? - kérdeztem meg tőlük.
- Nincs messze. Ezt véletlenül tudom. - válaszolt Kato.
- Hűha.. szerintem ne erőltessük nagyon a fizetségünket. - szólt aggódva Mateus.
- Rendben, akkor vezess oda minket is. - mondtam Katonak. ~Csak lennénk már túl ezen az egészen.~
- Csak tegyük le a nőt és menjünk innen ahogy lehet ! - bíztatott még Mateus is.
- De csak miután elmondod, hogy halt meg Zeil. Csak kíváncsiság. - kérte Kato, eztán elindult a kastély felé, és mi utána.
- Megöltem. - felelte kurtán Mateus. ~Bárcsak olyat mondanál, amit nem tudunk !~
- De hogy ? - kíváncsiskodott tovább Kato.
- Többször vágtam meg mint Ő engem. - adott egy elmés választ Mateus. - Miért olyan érdekes ez ?
- Mondtam. Csak kíváncsiság.
- Fura alak vagy, ugye tudsz róla ?
- Sokszor mondták már.
- Miért nem lep meg ?
Közben elértünk a kastélyig. Bementünk a palotába, egyenesen Amos irodájáig. Ott a meglepett főtanácsossal találtuk szembe magunkat.
- Maguk meg mit keresnek itt ? - kérdezte ijedten.
- Elvégeztük a megbizást. - mondtam neki ridegen. Kato letette elé azt ájult nő testét.
- Úgy látom, kissé meglepi, hogy itt lát minket. - vetette oda neki Kato.
- Te jó ég, mit tettek vele ? - kérdezte szörnyülködve a főtanácsos.
- Őm... bocs de az ott nem a Hercegnő. - világosította fel Mateus. - Ő sajnos közel sem volt ilyen szerencsés... - mutatta fel a fej nélküli testet.
- Tudom jól, hogy Ő nem a hercegnő. Ő a Nővére akit belé zártak. Pedig már olyan közel volt, hogy kiszabaduljon... - mondta Amos. ~Mi az, hogy közel volt ? Akkor ő is benne volt ebben az egészben ?~ Néztem dühösen a főtanácsosra.
- Bocs, Amos, tesó, de mi folyik itt pontosan ? - értetlenkedett Kato.
- Maga tervezte el ezt ? - vontam dühösen kérdőre Amost.
- A-az egészet az Úrnőm kérésére tettem. - mondta remegve a főtanácsos. - Ő parancsolta, hogy küldjek neki néhány könnyen átverhető Mágust. De én esküszöm nem akartam semmi rosszat... én csak azt tettem amit Ő mondott.
- Heh... sejthettem volna, hogy Ő is benne van. Lottóznom kéne. - jegyezte meg vicceskedve Mateus.
- Nem akart semmi rosszat ? Pedig tett ! A hercegnő halála a maga lelkén is szárad ! - kiáltottam oda Amosnak. Már csak centikre voltam attól, hogy őt is megtámadjam.
- Csak a maga lelkén. - mondta ki nemes egyszerűséggel Kato.
- Felteszem most már végképp nem leszünk kifizetve... - sóhajtott Mateus. ~Ez még most is a pénzre gondol ? Mi a csuda van vele ? Ennyire nem érzi az elmúlt események súlyát ?~ Ekkor váratlanul egy ismeretlen alak lépett be a terembe.
- Itt meg mi folyik ? - kérdezte a férfi, igencsak meglepődve azon, amit itt lát.
- Maga ki ? - szegezte neki a kérdést Mateus.
- Hecados Parancsnok vagyok. Maguk kicsodák ?! ~Na ! Csak van ennek az államnak már egy normális katonai parancsnoka !~
- Elvileg mágusok, gyakorlatilag áldozati bárányok a főtanácsos oltárán. - vágta oda nyersen Kato.
- Mágusok. - válaszoltam én is. Közben a főtanácsos magába zuhanva ült ájult úrnője mellett.
- Mi folyik itt Amos ? - szegezte neki a kérdést a parancsnok, de az válaszra sem méltatta, helyette viszont megtette azt Kato:
- Nos az van, kérem alássan, hogy Amos főkolompos uraság idecsalogatott minket, hogy törbe csaljon, le küldjön a barlangokhoz, hamis nyomokat kövessünk és kiszabadítsuk a hercegnő - isten nyugosztalja - gonosz iker testvérét. Röviden ennyi. - foglalta össze.
- A hercegnő meghalt. - közöltem tényszerűen Hecadosszal. - A nővére ölte meg.
- És kifizetni se fog minket, ha engem kérdez. - szólalt meg Mateus. ~Hát, az valószínű, Mr. Pénzmániás !~ - Egyébként már bevallott mindent, úgyhogy ha nem haragszik én most már megyek is. - próbált meg ellógni Mateus.
- Na ne olyan gyorsan ! - állította meg a parancsnok. - Igaz ez az őrület ? - fordul megint Amoshoz.
- ...Az egész terv tökéletesen sikerült volna, ha Zeil képes lett volna végezni a munkáját... - motyogta Amos panaszosan.
- Jó kis kaland volt, de azt hiszem, hogy nem nevezek be rá még egyszer. - jegyezte meg szórakozottan Kato.
- Én se. - mondtam, és a hercegnő fejére néztem.
- Ideje lelépni. Kész őrültek háza volt ez. - mondta Kato.
- Várjanak ! - szólt Hecados, mielőtt indulnánk. - Szörnyen sajnáljuk, hogy ilyen módon felhasználta önöket Amos. Ha belegondolok, hogy meghalt Jorukoi kisasszony, és majdnem maguk is emiatt... - hagyta félbe mondatát. - Kérem fogadják el ezt a kis pénzt amiért segítettek lebuktatni Amost. Azt hiszem több mint rászolgáltak.
- Rendben van. - mondtam, és a szabad kezemmel elvettem az összeget. - Itt hagyjuk a hercegnő testét, hogy eltemethessék. - mondtam tárgyilagossan, és átnyújtottam a fejet a parancsnoknak. - Hova tegyük ? - kérdeztem.
- Szerintem vidd magaddal emlékbe ! - vágta oda Mateus. ~Mi va-an ? Ez megőrült ?~ - Remek, ma sem hiába öltek meg majdnem. - mondta, és átvette a pénzt.
- Nos, nem tudom mit mondhatnék. Fogadják részvétünket a hercegnőért. - fogott kezet a parancsnokkal Kato. ~Végre ! Az emberség egy kicsiny szikrája !~ Gondoltam, miközben néztem, ahogy elhagyják a helyiséget, és utána a kastélyt is. Közben jött pár katona a hercegnőért és Amosért, és elvitték őket. Gondolom, börtönbe. Aztán megvártuk a parancsnokkal, hogy elvigyék a hercegnő testét, végül kifelé indultam a szobából.
- Tudja, mit ? Azt hiszem, én itt maradok a hercegnő temetésén. - mondtam Hecadosnak.
- Ahogy óhajtja. Tudunk az ön számára biztosítani szabad szobát, ha igényt tart rá. - ajánlotta fel.
Másnap, a hercegnő temetésén az emberek, ha ez lehetséges, még szomorúbbak voltak, mint azon a napon, amikor idejöttem. Rengeteg ember gyűlt össze, a legtöbbje zokogott. Biztos nagyon jó hercegnőjük lehetett Jorukoi kisasszony. Én pedig az első sorból nézhettem ahogy temérdek virággal, papok kántálása közepette leeresztik a hercegnőt a sírba. A szertartás végeztével azonnal hajóra szálltam. ~Nos, ez a küldetésem tulajdonképpen sikertelenül zárult. Nem tudtam megmenteni a hercegnőt.~ Gondoltam szomorúan, miközben a víztükörben keletkezett önmagamat bámultam. ~De ez nem csak az én hibám volt. A nővére a bűnös, hisz ő fejezte le a saját húgát. Na meg persze Zeil és Amos. De kár ezen rágódni. Ami már egyszer megtörtént, azt nem változtatahatjuk meg. Mindegy, hohy az jó-e vagy rossz.~ Zártam le a gondolataimat, és visszamentem a kabinba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Juvia Loxar
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 91
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. May. 23.
Age : 27
Tartózkodási hely : Gray-től nem messze

TémanyitásTárgy: Re: A tükörbe zárt hercegnő (Arai, Eddard, Shou, Mateus, Kato)   Kedd Okt. 30, 2012 7:42 pm

Nah szivecskéim, hát eljött a vége a küldetésnek és meg kell mondjam, hogy így számomra első küldetésnek ez tökéletes volt! Nagyon élveztem a postjaitokat, főleg a két fiúkáét és különösen köszönöm, hogy azért olyan sokat nem csúsztunk, csak néha Wink Azért bevallom őszintén kicsit fáj, hogy vége van ennek a küldinek, de remélem még a jövőben fogunk együtt dolgozni, mert én tuti élvezném és remélem, hogy ti is Very Happy Nem is fecsérlem a szót, inkább ki is osztom a jól megérdemelt jutalmakat!

Arai: 200 VE és +20 VE bónusz ráadásnak, valamint 75.000 üti a markodat. A hírnév pont pedig + 25 HP.

Mateus: 180 VE és 50 VE bónusz ráadásnak, valamint 225.000 kerül a tarsolyodba. Ismét + 25 HP.

Kato: 180 VE és 50 VE bónusz ráadásnak, valamint 225.000 kerül a zsebecskédbe. Éééés ide is + 25 HP.

Nagyon köszönöm nektek még egyszer a közös munkát csak így tovább! Gambare szivecskék *-*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
A tükörbe zárt hercegnő (Arai, Eddard, Shou, Mateus, Kato)
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: