Sophia Sanlinia

Reggel.
~Ajj, nem akarok felkelni. De hiába, fogynak a gyémántjaim. Kénytelen leszek elvállalni valami munkát. Valami könnyű kellene.~döntöttem el magamban.~Nézzük, valami olyan kéne ahol a baglyot is tudnám használni. Azt nagyon keveset szoktam. Na rajta!~ szólítottam fel magam.
Összeszedtem magam és elbaktattam a céhhez. Ott szokás szerint nagy nyüzsgés folyt. Átverekedtem magam a küldetésekig majd elkezdtem böngészni a táblát. Hamar rátaláltam a megfelelőre:

,, Főleg alakváltó mágusokat keresünk távküldemény kézbesítésére. Mivel a távolság igen nagy nem árt ha az illetőnek van repülő képessége!
A rendes munka Nem kicsi fizetséget ígér!"

~Na, ez tökéletes. Itt baglyot is használhatom, ez remek alkalom a szárnyak eddzésére~ ilyen gondolatokkal sétáltam a pulthoz a lappal. Ott megmutattam Mirának, majd miután lejegyezte elindultam megkeresni a helyet.
Nem kellett sokáig keresgélni, ott volt nem messze a céhtől.
Mivel kapu nem volt bementem és bekopogtam az ajtón. Egy fiatal férfi nyitott ajtót.
- Jó napot! Sophia Sanlinia, vagyok és a postás feladat miatt jöttem. - köszöntöttem a megbízót. - Ugye jó helyre jöttem?
- Persze, persze, jöjjön beljebb! - invitált kicsit zavartan beljebb. - A küldetés maga egyszerű. Annyi lenne, hogy ezt a levelet el kell szállítani a szülőfalumba - mutatta meg a levelet amin semmi különlegesség nem látszott.
- Elnézést a kérdésért, de miért nem rendes postán küldi? - kérdeztem mivel nem láttam értelmét ezért mágusokat toborozni.
- Azokkal a felelőtlen, gondatlan idiótákkal?! Megbolondult?! Azt már nem! - kiáltotta felháborodva. - Bocsánat, csak egyszer eltűntettek egy nekem különösen fontos levelet és ezért soha többet nem szállíttatok velük. - adta meg a magyarázatot a hirtelen dühkitörésre.
- Értem. Elnézést, hogy olyat kérdeztem ami feldühítette.
Ezek után elmondta az útvonalat és a hátamra szerelt egy levéltartót. Átváltoztam bagollyá és kirepültem az ajtón. Repültem, repültem a táj meg csak úgy elsuhant alattam. Végül éreztem, hogy fogytán a varázserőm ezért leszálltam egy kis cserjéshez és ott megpihentem. Úgy 10-15 percig pihegtem aztán tovább indultam. Délre el is értem a falut. Ott még meg kellet keresni a házat. Leszálltam a főtérre, visszaváltoztam majd elkezdtem kérdezősködni. Mivel a megbízó elmondta a címzett nevét nem volt nehéz dolgom. Megláttam egy nálam nem sokkal idősebb lányt és odaléptem hozzá:
- Szia! Meg tudod mondani nekem hol lakik ebben a faluban egy Mikasa nevű lány?
- Persze. Őt szinte mindenki ismeri - mosolyodott el. - Ha elmész azon az utcán, majd a harmadik saroknál balra fordulsz ott a második ház - igazított útba.
- Köszönöm így már biztos odatalálok. - köszöntem meg a segítségét.
Elindultam a mondott irányba és hamarosan egy szép rendezett kertű kis házikó előtt álltam. Beléptem akertbe és bekopogtam. Egy kedves kinézetű lány nyitott ajtót.
- Jó napot! Ezt a levelet egy fiatalember küldte. Nem akarta postán ezért mágusokat keresett a feladatra. Így én lettem önök között a postás - adtam át a levelet mosolyogva. - És most ha megbocsát elindulok visszafelé, mert még világosban szeretnék hazaérni.
- Persze! Köszönöm!
Már épp indulni akartam amikor utánam kiáltott:
- Várj! Biztos kapsz majd Kasakától is fizetséget, de én is szeretnék adni neked egy kis apróságot - azzal átnyújtott egy apró faragott fa tigrist.
- Ööö... Nagyon köszönöm! - ezután intettem és elindultam a faluban lévő vasútállomás felé.
A visszautat vonattal tetem meg mert, nem akartam teljesen hulla lenni mikor hazaérek. Vonattal még sötétedés előtt otthon voltam. Azonnal elmentem a megbízómhoz és lemondtam mi történt. Ő ezzel nem elégedett meg ezért megmutattam a tigrist ami meggyőzte, hogy valóban átadtam a levelet.
- Bocsánat a bizalmatlanságért csak tudja nem vagyok az a legmegbízóbb alkat - vakargatta zavartan a fejét. - És köszönöm. Nagyon sokat segített ezzel. Remélem találkozunk még. És itt a jutalmad - adott át egy nekem nehéznek tűnő szütyőt.
- Köszönöm. És viszlát - intettem búcsút majd boldogan kisétáltam a kertből.
A tigrist örökre meg fogom tartani. Jó ha vannak ilyen emlékeim.
~ Ezazz! Küldetés teljesítve, remélem jó sokat fizetett. Szükségem lesz rá.~méláztam magamban.~Lehet megint kell majd keresni valamit. Ahh, sose lesz vége.~sóhajtottam fáradtam.~De ez így van rendjén. Elvágra ha el akarom terjeszteni a mágiát akkor erősnek kell lennem, és gyémántokra is szükségem lesz.~ oldottam meg magammal a problémát.