Véres, holdtalan éjszaka /Shiki és Iduna/ (+18)

Alkonyodott, mire megtalálta a megfelelő szállást, mire lefürdött és mire egy szál pendelyben a hajával babrált. A fogadó nem volt cifra, éppenhogy a szükséges berendezéseket és a fürdést biztosítani tudták, és a megfelelő pénzért, meg egy bájos mosolyért, egy-két pletykával is gazdagították Iduna ismereteit. Még hozzá igen érdekes híreszteléseknek jutott a birtokába, amiket a fürdőszoba tükre előtt gondolt végig alaposan.
- Jobban teszi, ha óvatos lesz kisasszony - hallotta elméjében az öreg fogadós hangját - Valamiféle démon tombol ezen a környéken. Nem vagyunk nagyváros, pontosan ezért kell magunkra vigyázni.
Pontosan ezért...
Iduna aggódón tekintett tükörképére. Vörös haját vállán fésülte, halvány rózsaszín hálóinge finoman simult testére. Nem volt átlátszó, de az biztos, hogy nem hagyta volna hidegen a férfi szemeket. Ovális arcát most nem rejtette smink mögé, de már sikeresen leápolta. A nőiesség soha véget nem érő procedúrájának végeztével kilépett a fürdőből és szobájának ablakához lépett. Lent alig tévelygett valaki, az itt élők hamarosan mind behúzódnak házaik védelmébe, hogy fáradtan dőljenek ágyaikba. Iduna kék szemei a hamarost feltűnő csillagokat szemlélték. Egyik fénylő pont a másik után...
~Lehet, csak valami régi legendával ijesztgetik az idetévedőket~ zárta ki elméjéből a gondolatot, miszerint jobban teszi, ha mégiscsak felkészül, mert lehet, hogy a démon nem válogat és lehet, hogy az áldozatai közé a fiatal lányok tartoznak!...
Halkan felnevetett az ötleten. Ugyan, valószínűleg túl sok mesét olvasott tanítója házában az ilyenekről, ahol a démon beleszeretett a lányba, ezért nem ölte meg, de cserébe az életéért fizetett... ostoba, romantikus lányregény az ilyen, semmi több.
Végül felsóhajtott és némileg nyugodtan fordult vissza ágya felé, mitől nem volt messze az ajtó sem. Megfordult a fejében, hogy talán kulcsra kellene zárnia, de aztán ezt is elvette. Mégis ki törne be egy utazó szobájába?

Késő estére járt mikor megérkeztem a faluba ahova a megbízóm küldött, a küldetés egyszerűnek ígérkezett, tudj meg mindent a falut sújtó "átokról", nyomozz és állítsd meg! Valahányszor egy új faluba vagy városba értem reflexből a közeli szállóhoz siettem egy jókora pihenésre. Ez nem volt másképp most sem, benyitottam a szálló ajtaján, maga az épület elég szerény volt, alig egy-két vendéggel, de számomra ennél tökéletesebb búvóhely nem is kellett. Odasétáltam a pultoshoz és egy ital kíséretében béreltem tőlük egy szobát.
- Tessék uram, az öné a tizennyolcas szoba! -majd átadta a kulcsot. A férfi öreg volt és sokat éltnek látszott, mosolyogva figyelte ahogy kortyolgatom az italom és miután végeztem a frissítővel levettem a csuklyámat. A bent levő embereket egy apróbb sokként érte a hófehér hajam és az élénk piros már-már világító szemeim, de én csak komor arckifejezéssel ültem ott, mikor kérdésre nyitottam az ajkaim.
- Tudna nekem mesélni arról az átokról ami a falusiakat sújtja már időtlen idők óta? Hallottam ezt azt és érdekelne.- mentettem ki magam mielőtt gyanús lett volna hogy túl sokat tudok. A bácsi nyugodt volt és kedvesen elkezdte mesélni a történetet a környéken élő démonról aki a
falusiakat falja fel egyesével szép lassan és a horrorisztikus, álmatlan éjszakákról amit ez a démon okoz a falusiaknak. A férfi városként említette ezt a helyet, ám számomra minden falu amit két óra alatt lángba tudok borítani és a népességét ki tudom irtani. Megköszöntem az infót és elindultam a szobám felé ~tizen mennyit mondott? ~ ránéztem a kulcsra és egy kopott számot láttam rajta de a 13-at tisztán ki tudtam venni belőle. A pultos és a vendégek már rég aludni tértek mikor én felkászálódtam a szobámhoz, a kulcsom nem illett a zárba így nem tétovázva egyszerűen berúgtam azt és miután beléptem hulla fáradtan az egész napos út után, becsuktam magam mögött az ajtót és lehuppantam az ágyra. Fejemet mélyen a párnába temetve igyekeztem álomba merülni, a csuklyám a nagy huppanás miatt a fejemre omlott így az arcom és a fejem egésze el volt takarva. Éreztem ahogy a sötétség körbe ölel miközben az álom karjaiba hullok ekkor egy ajtó csukódást zavart fel a félálomból.

Nem jött álom a szemére. A fogadó zár óra előtt még fogadott egy néhány vendéget, ezt tisztán látta az ablakból, de benne csak azok a bizonyos pletykák és hírek jártak. Érdekelte az a démon. Nem tudta volna megmondani, hogy miért, de egyre kíváncsibb lett rá. Elméje különféle formákban jelenítette meg, ugyanakkor egyre biztosabb lett a tényben: nem mondtak el neki mindent. De hát mit várt? Nő, és egy nőt nem illik mindenféle rémmesékkel ijesztgetni. Nem illik, de azt senki nem tudhatta, hogy ezek a mesék éppenhogy elhatározást szülnek a vörös fejben.
Hirtelen kaparászást hallott az ajtó felől. Alighogy odafordult, valaki erőteljesen berúgta azt. Iduna egy hosszú pillanatig lélegzetvisszafojtva állt az ablak előtt. Figyelte mint jön közelebb az alak, mint válik egyre emberszerűbbé, majd dől le az ágyra, mintha otthon lenne. Hirtelen jött félelme, miszerint a démont látja, biztos az tört be hozzá hamar alábbhagyott. Az ajtóhoz sétált, mi a nagy erőtől egyszer becsapódott, majd ismét kinyílt.
Jól irányzottan becsukta, kicsit hangosabban is, mint tervezte.
- Jól fekszik az ágyon? - kérdezte a valódi érdeklődés szemernyi jele nélkül. Kezeit csípőre tette, majd az ágy felé közelített, de nem lépett a férfi mellé. Nem ostoba, hogy ne készüljön fel egy esetleges támadásra... de akkor miért csukta be az ajtót? Na erre hirtelen ő se tudott volna válaszolni.
- Mégis hogy van képe egy hölgy szobáját kisajátítani az éjszaka kellős közepén?! - rivallt rá, mindegy milyen választ kapott előzőleg. Ez most a fő probléma - Bizonyára kapott saját szobát, saját kulccsal, úgyhogy ideje távoznia!
A vendégszeretet és a megértés csak úgy sütött a nőből, továbbra is egy vékonyka hálóinggel fedve karcsú testét. Villámló szemekkel nézett a fiúra, akit csak azért sem hagyott aludni. Felőle maga az ördög is lehet ez a látogató, amíg ez az ő szobája, addig itt nem alhatnak mindenféle jött-mentek.

- Jól fekszik az ágyon? - kérdezte tőlem egy női hang miután hallottam az ajtó csapódását, a hang maga lágy volt és kellemes, eleinte azt hittem hogy ez is az álom része, elvégre voltak már eléggé valósághű álmaim, így csak morogtam valamit halkan.
- Mégis hogy van képe egy hölgy szobáját kisajátítani az éjszaka kellős közepén?! - Ez a számon kérő hangnem viszont már egyáltalán nem álombeli - Bizonyára kapott saját szobát, saját kulccsal, úgyhogy ideje távoznia! ~Egy női hangot hallok, milyen idegesítő! Talán rossz szobába érkeztem, ez megmagyarázná azt miért sipákol és hogy a kulcs miért nem illett a zárba~ezek a gondolatok kergettek miközben a tenyereimen támaszkodva megemeltem a testem és ülő pózba helyeztem magam. Az arcom komor volt és rideg pár percig ameddig a csuklya takarta, jobbnak láttam felvenni a kedves fiú álarcát aki hibát követett el, a nő a csuklyában csak a számat láthatta tisztán ezért nem lesz gond a hirtelen személyiségváltás miatt. Felnéztem rá és közben elmosolyodtam kedvesen, levettem a csuklyámat és felvillantak élénk vörös szemeim. A meglepettség apró jeleit véltem felfedezni az arcán mikor végigmérte hogyan is nézem ki valójában, nem hibáztatom, hiszen elég rémisztő képen nyújthattam a sötétben, már-már világító, piros szemeimmel és hófehér hajammal.
- J-jó estét! - zavarodottan hebegtem miközben a tarkómat vakargattam és elmosolyodtam kedvesen.

Ki akarta zavarni, elvégre egy ilyen faragatlan senkiházi mit keres a szobájába ilyenkor? Arról nem is beszélve, hogy roppantul gyanúsnak néz ki abban a fekete csuklyában. Vagy lehet, hogy valami van az arcával és ezért takargatja? Ezt is egy opciónak tartotta, elvégre nem lehet mindenki szép és bizony ő is akadt már össze olyan személlyel, akit születésénél fogva vertek az istenek. Sajnálta őket, és ez a sajnálat lassan elnyomta a gyanakvást is. Ám mindenekelőtt mérhetetlen szigorral állt az ajtónál, kezeit csípőre téve, hogy aztán szembenézzen ezzel a kölyökkel! Nála minden bizonnyal nem lehet idősebb.
- J-jó estét! - hebegte a fiú zavartan, miután hátratolta csuklyáját és felfedte valódi arcát... legalábbis azt, amit egy álarccal nem lehetett elfedni.
Idunáben egy pillanatra megállt az ütő. Fehér haj és vörös szemek... démon! Pont olyan, mint azok a démonok a mesékből! Aljas hódítók, és... és mekkora szerencse, átok, mit tudja ő, hogy találkozott eggyel. Kedve lett volna a nyakába ugrani, mindenről alaposan kifaggatni, ám az a fránya óvatosság ismét erőt vett rajta. Alig két lépéssel ment közelebb hozzá, hogy utána térdeire támaszkodva, alaposan megfigyelhesse az idegen arcot. Az sem zavarta, hogy ezáltal biztos belátás nyílt a melleihez.
- Te egy... - kezdte aztán bátortalanul, majd gyorsan váltott - Fested a hajad, vagy természetesen fehér? Illetve ne haragudj meg a kérdésért, de albínó vagy, igaz?
Hirtelen ezzel tudott indítani, majd lassan összeszedte a gondolatait és ismét kihúzta magát, karjait mellei alatt fonva össze.
- Na haragudj, mielőtt idejöttem az a vén fogadós egy démonról mesélt nekem és amilyen gyorsan bejöttél, meg minden... nem vagy démon ugye?
Igaz a teste huszonöt telet is megélt, de olykor vannak gyerekes pillanatai, amikből nem tud kilábalni, hiszen annak idején hamar fel kellett nőnie. Ez egyfajta átok a koravéneknél, de mindenképp igyekszik kontrollálni a dolgot.
- Szóval... mit is keresel a szobámban?
Ez még fontos kérdés, és bár nyoma sincs a kezdeti szigornak, ez nem jelenti azt, hogy nem tud hirtelen viharossá válni, és ismét felnőttként kipenderíteni vendégét a saját szobájába. Szeszélyes nőiesség, mi mégsem az aznap este egyetlen titka... még ha erről akkor nem is tudhattak.

Látszott rajta hogy teljesen sokkolta a kinézetem, nem tettem semmit egyenlőre csupán vártam a reakcióit. Lassan előre lépett két lépést majd a zavarodottság, kíváncsisággá vált és szüntelenül ostromolt mindenféle kérdéssel.
- Te egy... Fested a hajad, vagy természetesen fehér? Illetve ne haragudj meg a kérdésért, de albínó vagy, igaz? - A zavarodottság most átvándorolt rám, mivel nem egészen értettem, hogy mit is kérdez, még rengeteg dolog van amit nem ismerek és meg kell tapasztalnom, amióta felébredtem az életem nagy része abból állt hogy az ismeretlen világ minden apró elemék próbálom megismerni. Kérdése közben előre hajolt és akaratlanul is pillantást vetettem a kebleire, egy pillanatra elpirultam, fogalmam sem volt mi okozta, ez a dolog is ismeretlen volt számomra, csak másokat láttam elpirulni eddig.
- Na haragudj, mielőtt idejöttem az a vén fogadós egy démonról mesélt nekem és amilyen gyorsan bejöttél, meg minden... nem vagy démon ugye?- Tovább bombázott kérdésekkel, azonban az utóbbi elég érdekesen hangzott, talán tud valamit a falut terrorizáló démonról? Ki kell derítenem mit tud, de anélkül hogy gyanút fogna, éreztem hogy egyre türelmetlenebb, tisztán kivehető jelét adta ennek amikor karba tett kezekkel kérdezett tovább.
- Szóval... mit is keresel a szobámban? -
- Sajnálom de n-nem tudom mit jelentenek azok a szavak amiket mondott, mármint az albínó, i-igen így nézek ki valóban, tudom zavaró és nem túl gyakori elég incidensem volt már emiatt. Nem vagyok démon, az igazság az hogy egy démon ügyében jöttem ide és a szoba őőőmm.... - elkezdtem keresni a kulcsomat, majd miután megtaláltam az ágyon heverve a nő elé mutattam a számát hogy lássa a kopott szám egyezik a szobáéval.
- Ezt a szobát kaptam, mondjuk nem nyílt valami könnyen az ajtó, de azt hittem hogy csak azért van mert ócska. - borzasztó nehéz fenntartani a jó kisfiú álcát és mosolyogni meg bájologni mikor ilyen kimerült az ember, éreztem hogy a nyakam és a vállaim fájnak már attól hogy naphosszat azt a táskát cipeltem a hátamon. Zavartan kerültem a nő tekintetét hogy tényleg elhigyje hogy gyámoltalan vagyok, és a felkaromat kezdtem vakargatni zavaromban, majd az ajkamra haraptam hatásfokozás képen.

Nos... a kérdésére elég érdekes választ kapott, amit hirtelen nem tudott hova tenni.
- Sajnálom de n-nem tudom mit jelentenek azok a szavak amiket mondott, mármint az albínó, i-igen így nézek ki valóban, tudom zavaró és nem túl gyakori elég incidensem volt már emiatt. Nem vagyok démon, az igazság az hogy egy démon ügyében jöttem ide és a szoba őőőmm.... Ezt a szobát kaptam, mondjuk nem nyílt valami könnyen az ajtó, de azt hittem hogy csak azért van mert ócska.
Türelmesen várta, amíg előkerül a kulcs, de egy fél pillantásnál nem pazarolt rá többet. Eléggé megkopott már a szám, valóban csak egy tizenhármast lehetett kivenni, ami viszont Iduna szobája. Akkor nem marad más lehetőség, mint a tizennyolc.
- Ez a tizennyolcas szobát nyitja. - felelte kedvesen, két ujja közé csippentve a kulcsot, majd játékosan lóbálva, akár egy hipnózis kellékét.
- De nem értelek teljesen. - komolyodott el egy pillanatra - Azt mondod a démon ügyében jöttél ide. Szerinted valóban létezik ilyesféle teremtmény egy ilyen aprócska, erdő övezte helyen?
Habár kérdése puszta kíváncsiságon alapszik, lehet a fiú fenyegetésnek vélte, vagy ki tudja, de Idunát elfogta egy különös érzés, ami azt illeti. Bizonyosan mágiáról van szó, ám maga sem ismerhette fel miféle. Nem is bizonyos, hogy a fiú bocsátja ki magából, lehet a környezetében van egy erő, ami ennyire mélyen érinti. De ez az erő akkor mindenképp hatalmas lehet.
Hosszú pillanatokig állt így egy helyben, aztán fejét az ajtó felé kapta.

Lábak tapodtak a folyosón, sietősen, nyomukban halk suttogásokkal. Akinek érzékeny az orra a szagokra, rögvest kiszúrta volna a vér félreismerhetetlen illatát. Iduna azonban nem rendelkezett ilyen képességekkel, így a kulcsot továbbra is a kezében tartva osont az ajtóhoz, hogy utána jó vendégként tárja fel, kíváncsi tekintettel szemlélve a rohangászást.
- Bújjon vissza kisasszony, nem történt semmi érdekes - állt elé egy idegen férfi, hogy utána egy társával tartson az ivó felé. Iduna összevonta szemöldökét. Lehet, hogy a démon tette?
- Elég furcsán viselkednek - állapította meg mintegy magának, aztán az ismeretlen fiú felé fordult.
- Jössz? Lehet ez a te ügyedet és érinti.

Ha mindketten mennek, úgy Iduna magára terítette vöröses köntösét és a folyosó vége felé irányította lépteit. Már egy kisebb csoportosulás alakult az ajtó előtt, miközben valaki folyamatosan el akarta zavarni őket. Ám a kíváncsi emberek olyanok, akár a legyek a döglött állaton.
- Mi történt? - kérdezte meg az egyik ott álldogáló nőt, figyelmét levéve a fehér hajú fiúról.
- Senki sem érti - rázta fejét a nő - A szoba ajtaját betörték, de bent nem dúltak fel semmit, csak kitörték az ablakokat... mintha szélvész tombolt volna, pedig kint szélcsend van. Az egyik vendég vette észre a dolgot.
A nép lassan oszlani kezdett a kergető szavaira. Elvégre valóban nem történt semmi. Egyesek már találgatni kezdték, hogy bizonyosan egy mágus okozta, biztos annak szabadult el az ereje. Iduna nem adott az ilyen pletykákra. Amennyire lehetett hosszan megnézte a szobát és az ajtóra kiírt számot, a kulcsait marokra fogva. Azok számait senki sem láthatta. Ha még ott találta mindenképp a fehér hajú fiú után szólt.
- Úgy látszik itt nincs semmi. Gyere, ideje aludnunk!
Máshol a fiú úgysem szállhatott meg és egyelőre el akart vele beszélgetni erről a dologról. Nem igaz, hogy nem félt, de valamennyi bátorságot öntött belé, hogy rajta kívül van más is, akivel átbeszélheti ezt az eseményt.

Már szobája nyugalmában - akár vele tartott hívatlan vendége, akár nem - hangos morfondírozásba kezdett.
- Az előbb erős mágia járta át a házat, biztosan éreztem, de... itt valami nem stimmel. A szoba padlóján nem csak üveg, hanem tükörszilánkok is hevertek, de nem tűntek véresnek. De a szobában nem állt egyetlen tükör sem... nem értem.
Fejét csóválva az ágyra ült, majd megnézte a kezében tartott kulcsokat.
- Mit akarhattak a tizennyolcas szobában?

A nő megnézte a kulcsot aztán elkezdte lóbálni a kezében mintha az ő tulajdona lenne, én csak furcsán pillogtam és jobbnak láttam hallgatni egy ideig.
- Ez a tizennyolcas szobát nyitja.- egy halvány mosolyt véltem felfedezni az arcán, majd elkomolyodott.
- De nem értelek teljesen.Azt mondod a démon ügyében jöttél ide. Szerinted valóban létezik ilyesféle teremtmény egy ilyen aprócska, erdő övezte helyen?- Nem is várta meg, hogy választ adjak szinte egyből furcsán kezdett viselkedni, mintha egy különös érzés tört volna rá. ~Talán ő a démon és éppen most küzd a benne tomboló szörnnyel? ~ ezek a gondolatok cikáztam a fejemben miközben csak meredten figyeltem a hölgyet. Nagyra tátott szemekkel pillogtam, fenn kell tartani a jó kisfiú álcáját és ha a nő bármikor gondot okoz, vagy az utamba áll egyszerűen ketté tépem. Nem! Nem szabad hogy ilyen érzések kerülgessenek mert akkor elfog a remegés és úrrá lesz rajtam az őrület, onnantól fogva oda az álcámnak. Nem szabad elárulnom semmi fontosat ennek a nőnek, egyrészről ismeretlen és mi van ha a céhem ellensége titokban, ez túl sok gondolat, talán túlbonyolítom a dolgokat. A fél perc kínos csendet emberek léptei szakították félbe, nagy nyüzsgés lehetett így éjfél környékén ami nem hiszem hogy megszokott volt ebben a kisvárosban. A nő kiment a folyosóra és érdeklődni kezdett.
- Bújjon vissza kisasszony, nem történt semmi érdekes - Hallottam kintről egy férfi hangját, majd fel alá járkáltak emberek egy pár percig, ezután a nő felém fordult és azt kérdezte.
- Jössz? Lehet ez a te ügyedet és érinti.- Megráztam a fejem mint aki egy mély transzból ébred és a nőre fókuszálva elmosolyodtam kedvesen.
- I-igen. Csak ön után!- Nehogy mögém kerüljön és a végén kést döfjön a hátamba, az-az én hobbim. Pár méterrel lemaradva mögötte követtem míg az ajtó elé nem értünk, ahol már vagy egy tucat ember nyüzsgött. A kis gyűlés hamar feloszlott, de még a nő megpróbált megtudni pár infót a démon dologról több-kevesebb sikerrel.
- Mi történt? - egy nőhöz fordulva és levette a tekintetét rólam, kissé zavart és zavarba hozott hogy mindig figyel, de így egy kicsit leereszthettem magam és amíg nem figyelt senki visszatértem az érzéketlen rideg arckifejezéshez, ami természetesen jött és nem igényelt energiát. A nő kisebb beszédbe elegyedett a másikkal.
- Senki sem érti - rázta fejét a nő -
A szoba ajtaját betörték, de bent nem dúltak fel semmit, csak kitörték
az ablakokat... mintha szélvész tombolt volna, pedig kint szélcsend van.
Az egyik vendég vette észre a dolgot. - Mikor a tömeg eloszlott még fél füllel hallani lehetett hogy mágusokról beszélnek a falusiak, így még jobb hogy nem fedte fel magát, még a végén gyanúsítanák. A nő felém fordulva kereste a szemkontaktust és pedig csak elmosolyodtam.
- Úgy látszik itt nincs semmi. Gyere, ideje aludnunk! - A kérdés meglepett, nagyon is, eleinte ki akart dobni most pedig a szobájába invitál? Minden esetre készenlétben állok nehogy rám támadjon egy óvatlan pillanatban, persze a gyanú legkisebb jelét sem mutattam kívülről.
A nő előre ment és mire utolértem már javában elmélkedett valamin. Engem is sok kérdés kísért az üggyel kapcsolatban, a tizennyolcas szobában volt az incidens, ekkor hirtelen visszaemlékeztem arra amit a csapos mondott.
- Tessék uram, az öné a tizennyolcas szoba! - Ezek tényleg engem akarnak, lassan kísértetiesen lépkedve mentem a folyosón, teljes sötétség ölelt körül, a kedvenc közegem. A szoba fénye már messziről szemet szúrt, előhívtam a Guillotineom, a karmok a kezemre fonódtak és a fegyver páncélzata az alkaromra illeszkedett, egy láncot akaratlanul is kiengedtem és magam köré tekertem a testemtől egy fél méteres körben, majd hirtelen eltüntettem, ez nagy és hangos lánccsörgéssel járt, de még nem értem a szobához, csak folytattam a lassú lépteket a bejárat felé. Mielőtt az ajtóba álltam volna eltüntettem a fegyverem is és normálisan álltam a nő előtt, a sötétből kilépve eleinte komor voltam de azonnal felkaptam a fejem és kedvesen néztem amint az árnyak lefolytak az arcomról.
- B-bejöhetek? -kérdeztem elhaló hangon és félrepillantottam zavaromban, majd egy lépést előre léptem.
- Tudja, elég furcsa számomra ami az előbb történt, és az eredeti szobámat tönkre tették.- vakartam a tarkómat a nőre pillantva.
- Elalszom a földön is tényleg! Illetve ömmm - hebegtem zavartan.- N-nem akarok alkalmatlankodni. -majd tettem egy lépést kifelé azt várva hogy megesik a nő szíve a gyámoltalan fiú álcáján. A terv az engedd közel az ellenségeid mondás alapján volt kidolgozva, ha rám akarna támadni akkor résen leszek, ha nem akkor elnyerem a bizalmát, megtudom mit tud a démonról, talán még segít is elvégezni a munkát.