HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Hegyi túra

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Sophie Black
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
avatar

Hozzászólások száma : 336
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Jul. 01.
Age : 23
Tartózkodási hely : a csillagok közt :P

Karakter információ
Céh: Blackened Tears
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi túra   Szer. Dec. 01, 2010 10:43 pm

Féltem, hogy ez bekövetkezik. Ugyan soha nem foglalkoztatott a szerelem halvány árnya hátam mögött, azt gondoltam felesleges, s hogy a fejlődésem elsődleges figyelmet élvez minden mással, s köztük ezzel szemben is. Nem tagadom, tényleg fiatal vagyok még hozzá, de ha Shade tűri ezt, akkor nekem rendben van így. Ha megváltoztathatnám az elmúlt perceket, sem tenném, jól vannak így, bár megeshet, elsiettük…, nem, már mindegy. Itt vagyunk, és ez számít. Az ahogy a karjai átfonódtak derekamnál, s ahogy magához húzott, az volt a valóság. Ahogy ajkaimat egyszer-kétszer megharapta… kicsit rámenősnek tűnt, de nem bántam, nem ez számított, hanem hogy Ő van velem. Remélem sokáig mellettem is fog maradni, s amit felkel a nap, nem tűnik el mellőlem.
~ Meg kéne nézni, hogy a vihar hogy áll… ~ Gondoltam a csók után nem sokkal, ám ekkor kicsit váratlan fordulat ért. Shade álmosan néhány szót nyöszörgött, majd mellkasomra borult.
- Eh? – Lepődtem meg, de aztán hagytam, hogy álomba szenderedjen. Mi tagadást, ha nem hagyom is megteszi. Elmosolyodtam, kezemet pedig emeltem, hogy végigsimítsam haját.
Egy teljesen más oldaláról ismertem meg ezáltal, így olyan volt, mint egy kisfiú, aranyos és védtelen, nem bírtam levenni róla a szemem.
A hideg szél egyszer berontott a barlangba, de többször nem. Akkor ébresztett fel, csak egyszer, s ha ezt nem teszi meg, nem veszem észre, hogy már éjszaka van. Shadorick még mindig mellkasomon szundikált, idebenn pedig koromsötét lett. Nem tudtam szabadulni a szorításából, de nem nagyon akartam. Visszaaludni képtelen voltam, így egészen pirkadatig zakatolt az agyam a nemrég…, vagyis a jó néhány órával ezelőtt történteken, amik valójában még tegnap délután estek meg. A csók, s hogy most ez a férfi velem van… mind olyan szürreális érzetett keltettek bennem, de az érintése, hogy nem tűnt el, bizonyítják, hogy igen is, ez mind a valóság volt.
Néhány napsugár bevillant a barlangba szememben szúró érzést keltve, mikor drágám hirtelen megmoccant. Álmos tekintetét kérdőn rám szegezte.
- Jó reggelt! – Mosolyogtam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dead Shadorick
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Aug. 14.
Age : 29
Tartózkodási hely : titok

Karakter információ
Céh: Skull Order
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi túra   Csüt. Dec. 02, 2010 4:12 pm

Hihetetlenül jól éreztem magam alvás közben, bár ismét csak a teljes sötétség fogadott. Ám most nem olyan volt, mint általában, nem azt a megszokott „egyszerűen semmilyen” érzést váltotta ki belőlem. A hegyi hóvihar ellenére alvás közben kellemesen meleg, s csodás volt az, mely bennem kialakult. Nem azért mert már rég aludtam, ezért esett jobban, nem a fáradtságomnak semmi köze. Sokkal inkább a pihenésem előtti események miatt éreztem ekképpen. A miatt a fiatal gyönyörű nő miatt, akivel oly’ könnyedén bírtam beszélni, s ilyen rövid idő alatt, ennyire meg bírtam kedvelni. A hölgy minden bizonnyal továbbra is velem volt. Testemmel arra kényszeríttetem, hogy maradjon, ugyanis a fejemet rá hajtottam, így ha fel akarna kelni, ahhoz fel kell ébresztenie engem. Bár, be kell, valljam ez a helyzet véletlen volt, mégis nagyon jó és hasznos is számomra
A nap irritáló sugarai arra késztettek, hogy kinyissam a csipáimat, a parancsnak eleget téve szépséges látvány fogadott. Szemeim a gyönyörű leányzó orcáján ragadtak meg. Oly közel volt hozzám, s oly’ szépséges volt. Szívem hevesebben vert látványától és legszívesebben kiugrott volna a helyéről, hogy ő is jobban szemügyre vehesse, ne csak szemeim. Gyönyörű szemeit a nap sugarai csillogtatták meg, amely miatt szinte törvénytelenül szépségesnek tűnt. Száját szólásra nyitotta, ajkai mozgásából pedig arra következtetem mondott valamit. Sajnos, nem értettem, mit mondott hallószerveim még nem voltak olyan jók, nem hallottak se, ordítást se suttogást, egyelőre semmit sem. Mivel tudtommal csak ketten voltunk a barlangban egyetlen dolog járt a fejemben. Ha le is szid, ha el is küld, ha egyszerűen gyűlöl, akkor is hozzám beszél és nem máshoz. Ez az égi tünemény engem szólít meg és nem mást, ez pedig megint csak boldoggá tett, ugyanúgy, mint bármi, amit velem tesz együtt.
A szemem már teljesen kinyílt, s fülemmel hallani véltem egy kissé hallani véltem a természet halk suttogását. Ezek szerint a legtöbb érzékszervem már ismét teljesen használhatóvá vált. Ekkor elmém is felébredt és a fontosabb események jeleneti felrémlettek benne. Az ominózus találkozás, a mozdulat, mellyel a lány levette a csuklyám és végül, de nem utolsó sorban az a pár másodperc, amíg a szám összeforrt az övével. Azon pillantok, amely közben a szívem hihetetlen lángra gyúlt, mely oly’ elégtételt adott nekem, mint eddig semmi más. Egész testem a szívem minden sejtje és az agyam összes gondolata csak arra vágyott. Arra a rövid örömre, amelyért akár gyarló életem is odaadnám. Igazából eddig nem is tudom, miért ragaszkodtam emberi életemhez ennyire, hiszen oly’ sok rosszat tettem benne, s csak egyetlen célom volt, az is, csak azért, hogy míg élek, addig ne unatkozzam. Ám most, végre megtaláltam életem értelmét, így ezen többet nem fogok gondolkodni.
Rövid elmélkedés után testem teljesen felébredt és felemeltem fejemet, hogy a lányhoz közelebb hajoljak. Szemétől pár centire egy kosza tincset fedeztem fel. A kis pimaszt nem hagyhattam így, ezért jobb kezemmel óvatosan a helyére raktam, majd elkezdtem kedvesem haját simogatni. Puha és bársonyos érzés volt. A csodás arcát nézve nem bírtam ellenállni a kísértésnek, fejemet még közelebb emeltem övéhez és ajkaink ismét összeforrtak. Szívem sokkal hevesebben vert és kicsit úgy éreztem, ki akar ugrani a helyéről, úgy éreztem én vagyok a világ legboldogabb embere. Talán az is voltam, ezt nem tudom. A szívemben hatalmas lángot gyújtó esemény után elég erőt éreztem magamban, hogy megszólaljak.
- Jó reggelt! – Suttogtam neki, majd vártam a válaszát. Igazából nem tudtam, hogy mit várok, ki tudja talán már köszöntött, akkor mikor a füleim még nem hallottak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie Black
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
avatar

Hozzászólások száma : 336
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Jul. 01.
Age : 23
Tartózkodási hely : a csillagok közt :P

Karakter információ
Céh: Blackened Tears
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi túra   Szomb. Jan. 08, 2011 1:49 pm

Shadorick kómásan érdekes reggeli arca felkeltette szemeimet, s a betörő fény hatására talán még csillogó szemekkel is sikerült megfigyelnem ezt a csodát. Az ember nem gondolná, hogy az első találkozás után összejön valakivel, s még ugyanakkor együtt is alszanak. Na… nem éppen úgy, ahogy egy olvasó elsőre gondolná, nincs benne semmi piszkos. Mire végre ébren tudta magát, arcán is látszott, hogy figyel. Felemelte arcát, teljesen közel hozzám, aztán egy kósza hajtincset igazított meg nagy ujjaival.
~ de hatalmas kezei vannak *-* ~ gondoltam magamban, míg simogatta szürreálisan kék hajamat. Nem is tudom, honnan örökölhettem ilyen színt, mert ha jól rémlik, anyu szökésbarna volt, apa pedig vörös, és testvéreim közül is, majdnem mindenki vörös, és szőke lett. Hogy lóghattam ki ennyire a sorból, vajon? Talán nem is az volt az apám aki? Ugyan már… mostanra pénzsóvár életük biztos véget ért, miért aggódnék ezen, öregek voltak.
Talán kedvesem már nem tudta türtőztetni magát, s újabb csókban forrt össze lelkünk. Minél többet történik ez, annál jobban érzem, hogy valami különös van bennem, valami változik, és nem tehetek, nem akarok tenni ellene. Ha elveszíteném, nem tudnék mihez kezdeni magammal, megcsalna, megölném a nőt, vagy őrületbe kergetném, nem hagynék nyugodt percet neki. De rá, rá nem lennék képes haragudni. Tudom, hogy most szeret, érzem az ajkán, hogy boldog, ahogy hatalmas ujjaival a hajamba túr, azt nem nevezem csak játszadozásnak, mert nem az. Talán még soha nem akartam ennyire, hogy valakit boldoggá tudjak tenni, lehet ez lesz az új célom, nem tudhatom még, mert a jövő mindig mást hoz, de nem lenne ellenemre.
Késői köszöntése megmosolyogtatott, ezt vártam tőle. Nagyot sóhajtottam, majd egy apró gondolkozás után kezembe vettem az övét. Nagyjából olyan lehetett a kettő egymás mellett, mikor egy tinédzser megfogja egy újszülött baba kezét. Ujjait az enyémekre szorította, mintha szó nélkül is azt mondaná, nem akar elengedni, ám nekem pont ekkor az járt az eszemben, hogy meg kéne nézni, hogy áll a vihar.
- Shade…. – bátortalanul szólaltam meg, nem tudom miért voltam ennyire rémült. – Megnézem, hogy áll a vihar… - nem akarom itt hagyni Őt, de mint sokaknak, nekem is van dolgom. Kimásztam alóla, óvatosan, aztán kilépdeltem.
Odakinn hatalmas fehér takaró volt mindenfele, de még szállingózott a hó. A szél lecsendesedett, a látás viszonyok közel tökéletesre javultak. Kirázott a hideg: benn hagytam a kabátom. Megfordultam, ám már mögöttem állt Ő, kezében a kabátomat és a táskámat felém nyújtotta.
- Köszönöm. – Talán tudta, mire gondolok.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dead Shadorick
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Aug. 14.
Age : 29
Tartózkodási hely : titok

Karakter információ
Céh: Skull Order
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi túra   Hétf. Feb. 07, 2011 9:18 pm

A kedvesem kezét megfogtam, evvel is jelezzem neki, mennyire megszerettem, ilyen rövid idő alatt. Megpróbáltam egyszerre gyengéd lenni vele, hogy ne okozzak neki fájdalmat és mellette még erősen is akartam szorítani, hogy tudja, nagyon ragaszkodom hozzá. Halk szavakkal kért meg rá, hogy eresszem. Valahogy úgy éreztem, ma már nem sokáig fogom látni, végül is várható volt, hogy nem akar egy éjjel után öröké velem maradni. Miközben kisétált, enyémhez képest apró, ámde gyönyörű testét ismét megcsodálhattam. Ekkor vettem észre, hogy nincs rajta a kabátja. Természetesen rögtön megkerestem az említett ruhadarabot, majd kezembe vettem azt. Ekkor vettem észre a táskáját, ami nem sokkal mellette hevert. Igazi kis párbajt kellett vívnom a bensőmmel, ám rájöttem, hogy el kell engednem, neki is van dolga, s nekem is. Felvettem a tárgyat a földről, majd én is kimentem a barlang bejáratához. Az idő elég borzalmas volt, bár korán sem olyan, mint az éjjel. A hófehér pelyhek nem hulltak hatalmas méretben, s nem is fújt annyira a szél, ennek ellenére természetesen hideg volt. Kabátját és táskáját felé nyújtottam, kész voltam elfogadni, ha távozni akar.
Miután átvette a kabátját és fel is öltötte azt, én egy csókot nyomtam az ajkára. A hideg valahogyan elviselhetőbbé vált Éreztem, hogy szerelmünk tüze mind a kettőnket feléget és a zord hideget elnyomja. Hosszú csókunk után óvatosan elváltak ajkaink, majd én szólaltam meg.
- Hát, ez is eljött! – Mondom, szinte suttogva, hátha mégsem igaz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophie Black
Csillaglelkű mágus
Csillaglelkű mágus
avatar

Hozzászólások száma : 336
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Jul. 01.
Age : 23
Tartózkodási hely : a csillagok közt :P

Karakter információ
Céh: Blackened Tears
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi túra   Pént. Júl. 15, 2011 2:36 pm

- Igen… - Húztam félre a számat, tekintetemet pedig lefelé irányítottam. ~ De nem akarok még menni>.< ~ Annyira bántott a tudat, hogy okkal vágtam neki ennek az útnak, ha most csak kirándulni jöttem volna mehetnék vele egy darabig. Csak mégis, feladatom van, még akkor is, ha a Titan Nose valamelyik tagja már rég elvégezte, mert ugye… Shirotsuméról van szó. Idióta szörnyek, bolond banyák, minek kellett előttem beszélniük ilyesmiről?
- Még látlak majd? – Néztem rá, de nem voltam boldog, valahogy azt akartam hallani, hogy örökké együtt maraduk, vagy valami hasonlót, mindegy nekem csak ne azt, hogy egyszer biztosan, mert akkor nagyon valószínű a soha. Megfogtam a hatalmas kezeket, és vártam a választ.
Már épp mind a ketten menni készültünk, hogy miért is ne, pont ellenkező irányba, de egy bő öt lépés után a szívem annyira nehéznek bizonyult, hogy meg kellett fordulnom. Visszaszaladtam hozzá, és még egy utolsó csókot követeltem magamnak.
- Magnoliában megtalálsz. – Reméltem, hogy nem fog elfelejteni, de nem akartam megnehezíteni az elválást, ezután egyenesen szaladtam is Shirotsuméba, hátra se fordultam.
Ott, mint kiderült, még tegnap este intézte az ügyet valaki. Dühkirohanásomban felrúgtam egy virágcserepet is, amivel taroltam az egyik épület ablakát, onnan meg hatalmas ideges tömeg rohant ki, hogy éppen kártyavárépítő verseny zajlott benn, és a versenyzők építményeit tönkretettem a bezúduló üvegszilánkokkal. Sőt! Még vannak sérültek is, de persze nem vártam meg, hogy normálisan le tudjanak szidni, elrohantam…

Alig egy-két nap múlva szólított le a mester, hogy ő is ott volt éppen, és nem volt tőlem szép dolog, de legalább felkelt rá.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Hegyi túra   

Vissza az elejére Go down
 
Hegyi túra
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Kamakura hegyi falu
» Fegyveres erők, katonaság

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Hakobe hegy :: Hakobe - Játéktér-
Ugrás: