Särnoch Heimlich

”Mindig csak a gondok!”

______A szokásos időben, a szokásos helyen, azaz a könyvtár egyik sarkában keresgéltem rajzokat, amelyeket betanulhatok, ha kell lerajzolhatok, irányíthatok. Mynas a szokásos helyén ücsörögve motsogott rólam ezt-azt, de nem érdekelt. Nagyon a látószögembe se került, hiszen egy gyertyánál lapoztam át a „Misztikus lények és Átkozottak” 719-es kép albumát.
______Néha hátborzongató belegondolnom ahogy a gyertya mellett a homályos vonások megelevenednek a 3 órányi kép elemzésben és válogatásban. Lapozgattam az öreg lapokat. Néhol helye kávés bögre nyomait látom. Sok helyen az idő gusztustalan foga helyét kényszeredem észrevenni. A nyitott noteszem mellett ez a könyv olyan, mint hozzám képest a könyvtáros Mynas. Erre a könyvre már alaposan kell restaurálás! Talán Lilianna kisasszonynak szólok. Az öreg törpének nem merem mondani, mert szó szerint leharapja fejem. Szerintem azt sem tudja mi az a szó. Jobb ha ezt a véleményemet megtartom magamnak, mielőtt bajban leszek. Kénytelen vagyok tovább lapozni vagy inkább becsukom a könyvet.
______ A döntésem meghozatalával egy időben odacammogtam a polchoz. Sehol sem látok létrát, pedig ez a könyv függőlegesen a 9. polcon van a helye.
- Meg is van Foxhorus!
______ Amint kimondtam a mondatot Mynas felemelte hosszú, töredezett, ősz szakállát – hogy el ne essen- majd odafutott hozzá. A botjával a szokásos fejkoppintással akart büntetni, de ekkorra már a ruhám hátulja szétszakadt és hátamból Foxhorus szárnyai álltak ki. Cselesen felrepültem az égbe, s láttam hogy Mynas keringett egyet a saját tengelyén, és fenekére esett.
______ Elfogott egy kis kacagás. Alig bírtam maamban tartani, de a pillanatnyi boldogság mögött ideges voltam. Már a sokadik alkalom, hogy a tetoválásaim miatt szétszakad a ruhám. Nagyon irritáló, mégis mit tegyek?
______ Ezen gondolkodtam el a kilátástalan helyzetig. Szomorkásan elrendeztem minden tárgyamat. Kétszer is ellenőriztem, mindent elraktam-e? Szerencsére így is volt. Kezdtem kisétálni, amikor a könyvtáros megállított. Egy könyvet nyújtott át féltő kezeiből, majd arrébb állt, mintha mi sem történt volna. Furcsa! Azt hittem az előbbi incidensért akkorát kapok a fejemre, hogy a Kriptáknál fognak eltemetni. Nem így lett. Mynas úr lehet valójában jó fej? Jelenleg hamar elvesztette ez az esemény az érdekeltséget. Jobbnak láttam az Étkező helységben való időtöltést.

______ Lépésről lépésre elkezdtem felfele sietni az étkezőbe tartó nagy lépcsőn sietni. Hihetetlen hogy miért tervezték ilyen magasra az étkezőt. Esküszöm másokat akart idegesíteni a tervező. Szégyellje el magát!
* Puff * Meg is lett az eredménye! Hatalmasat taknyoltam a lépcsőn. Ez egyszerűen nem az én napom. Nyugtattam magam: ~Mindjárt letelik a nap... ne aggódj! ~
Ennek reményében szedtem össze a könyveket és a pipát. A lépcsőn észrevettem egy névjegy kártyát. Világos kék alapon cifra cifra hátán középen egy névvel és elérhetőséggel.

[cneter]„Benedic Levander Crossfield
Szabó és festő művész
Magános út 76.”[/center]

______ Elmosolyodtam! Egyértelmű, hogy ki adta a tippet a ruhám nap mint napi károsodására. Így meg is fogadtam a tanácsot. Mint a szélvész futottam át az egész épületkomplexum teljes mellékfolyosó hálózatán, majdcsak kilyukadtam a búvóhelyről egészen a kiszemelt városig: Rásávig.

- Magános út 76. ...

______ Kerestem a választ a célomhoz, amikor egy kicsit lepukkant helység kirakatánál álltam meg. Csodálgattam a poros ruhákat. Bent semmi mozgás nem történt. Ezek szerint nagyon rosszul keres mostanában szegény öregember. Szívszorítóan benyitottam s váratlan meglepetés tárt elém.
Próba babák futkároztak a helységben, hogy átöltözzenek. A szebbnél szebb ruhákat lebegő varázstű készítette. Elfogott a helység varázsa! Egyszer csak egy összeráncolt szemöldökű, vézna, idős alak közeledett felém. Nagyon hasonlított Mynashoz. Sőt nem-e ikrek? Elképesztő! Viszont ami megrémisztett az nem a nagy hasonlóság, hanem a jó modor.

- Jó napot Kisasszony! Elnézést kérek, de csak is rendelésre gyártunk mindenféle textil cikket. Kérem szíverskedjen kifáradni... - várakozott, hogy valami reakciót mutassak. De annyira sokkolt a jóságos viselkedés, hogy egy pajszerral sem lehetett a talpamat eltávolítani a szép lakkozott hajópadlótól.

- Öhm.. Bocsánat! Én a Blackened Tears tagja vagyok. - ekkor kicsit megremegett Levander, sőt kicsit megfásult az arca. - Ezt a névjegykártyát kaptam, hogy Ön talán tud segíteni. - [u]Levettem a pokrócszerű valamit magamról.[/i] – Szükségem van az ön segítségére. Körülnéztem a szabók közül a környéken, de mindegyiknek kihívást jelent egy ugyan ilyen, épp állapotú ruha megvarrása Mágikus Köpeny mintájára. Mostanában sok bajok vannak a ruháimmal, és nem győzök nagy számban rendelni.

A szabó elvette a névjegykártyát. Látszik, hogy sok közös múlt kapcsolódik hozzá. Le is fáradt az egyik székre, majd pillantásokat vetett rám, és a ruhámra. Nagyokat lélegzett. Látszott rajta a gondolkodás, elmélyülés minden jele. Vonja a száját alaposan, inkább odacsoszogott jó kedvvel egy bárpultszerűséghez.
Kiemelte a jó öreg Szkáccsot. Tisztán töltött félig a visky-s pohárba, majd iszogatva felém fordul.

- Nem igazán tűnsz nekem sötét céh tagnak. Valóban olyan elvetemült tudsz lenni? Szerintem még egy hangyát se mersz eltiporni. - amikor ezt meghallottam, a sértődés ingerülete terjedt át minden idegszálamon, s vele együtt mágia részecskék is megmutatkoztak. Nem tudom mit látott, de... - Inkább elhiszem! Adj nekem fél napot. Nagyon sok dolgom van. Holnap délben gyere érte.

Elindultam kifele széles vigyorral, de amint megérintettem a kilincset:

- És üdvözlöm a közös ismerősünket. Yattaria! - majd lenyelte az egész Szkaccsot meglepetésemre.

- Egészségedre! … Viszlát!

Másnap visszatértem 12 óra tájékában. Nem értettem hogyan lehet kész? Erre is választ kaptam:
A terem analizálja a bent lévők méreteit és viselkedését, ezzel kapcsolatban van Levander tudatával. Talán a mágiámon keresztül rájött, hogy igen is tagja lehetek a Blackened Tears-nek.
Másnap amikor kérdezősködtem a városban, az egész utca eltűnt nyom nélkül. Mások úgy nevezik, hogy a Vándorló magános farkas utca. Vajon hova tűnhetett, tán álom volt? Neem! Itt a kezemben a ruha.