HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Nick Venom

Go down 
SzerzőÜzenet
Nickolas Venom
Sárkányölő
Sárkányölő
avatar

Hozzászólások száma : 64
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Aug. 09.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Dragon Fang
Szint: 3
Jellem: Kaotikus Semleges

TémanyitásTárgy: Nick Venom   Szomb. Júl. 28, 2012 12:43 pm

Irány a csúcs!
1. fejezet: Üdv a mágikus motor versenyek világában!

Nickolas Venom magában zsörtölődve ment végig Shirotsume egyik elnéptelenedett utcáján. Valósággal forrt a méregtől és nem azért mert második generációs méreg sárkányölő volt. Lehetősége lett volna elfogadnia egy hatalmas összegű pénzt, de a sors úgy gondolta megtréfálja kicsit a mágust. Két Titan Nose-os varázslóval kellett közreműködnie és hála nekik nem fogadhatta el a kenőpénzt. Annyinak viszont igazán örülhetett volna, hogy legalább nem ütötte meg a bokáját és nem varrtak a nyakába egy gyilkosságot. Ám elvakultan csak a pénz lebegett a szeme előtt. Egy pillanatra még azon is elgondolkodott, hogy talán visszamegy és megzsarolja a gazdag fickót. Fejcsóválva mondott le az ötletről. Még ő is belátta, hogy nem kéne kísértenie a szerencséjét.
Mérgében belerúgott egy útjába kerülő apró fémdobozba, ami messzire szállt és néhány utcával arrébb ért földet.
– Az a két rohadt erkölcsi mintapéldány. Ha nem lettek volna, akár több milliót legombolhattam volna a fickóról… - morgolódott tovább. Lekanyarodott egy mellékutcán és rágyújtott, aminek hála valamennyire megtudott nyugodni. Miközben a kietlen utcán sétált, melyen csak bakancsa kopogása visszhangzott eszébe jutott azért egy jó élmény Euphi-val. Bár sok hasonló lánnyal találkozott és az ő személyisége is kiakasztotta, azt elkellett ismernie, hogy észveszejtő testtel áldotta meg a sors. Ráadásul még menyasszonnyal úgy se csinálta. Aztán leképzelte, hogy a kedves apuka milyen képet vágott volna, ha kiderülne mit is művelt a szeretett kislányával. A jelenet mosolyt csalt az arcára és egyből jobb kedvre derült. Az elhasznált cigi csikkét elpöckölte és rágyújtott egy másik szálra.
Már közeledett az állomás felé, de nem szaporázta meg a lépteit. Fogalma sem volt, hogy mikor indul vonat vissza Era-ba, de nem is érdekelte különösebben. Majd felül arra, amelyiket eléri. Nick nem az a fajta ember volt, aki stresszelte volna magát ilyen kis semmiséggel. Különben is, úgy is bliccelni akart, mint mindig.
– Uram, megkérném, hogy oltsa el! - szólalt meg egy harcsabajuszos kék egyenruhás férfi.
– Ha? - fordult a hang irányába Nick.
– Az állomás területén tilos a dohányzás. Gondolom megérti, hogy sok itt a nem dohányzó.
– Ó elnézést, többször nem fordul elő - eresztett meg egy bűnbánó mosolyt és eldobta a cigijét. A férfi megemelte a kalapját és tovább állt. Nick is visszafordult és a zsebébe nyúlva előhúzott egy másik szálat és rágyújtott.
– Na persze…
Tovább sétált a menetrend táblázatig, ahol aztán kikereste az őt érintő vonatot. Még fél óra volt az indulásig, ráadásul a hozzá legközelebbi vágányról ment volna, de a vonatnak még se híre se hamva nem volt. Nick nem tehetett mást, minthogy várt. Egy tíz perc után azonban már felállt a kényelmetlen padról és járkálni kezdett. A sokadik keringésnél azonban megakadt a szeme egy színes plakáton, melyen három mágikus motorkerékpár szerepelt. Egy versenyfelhívás volt, mely főleg kezdő versenyzőknek szólt, akik szeretnék kipróbálni magukat a mezőnyben. A fődíj pedig kereken 500.000 Gyémánt volt, ami már Nick fantáziáját is megmozgatta. Amúgy is már korábban kacérkodott a gondolattal, hogy kipróbálja a motorozást, mikor egyszer látott ilyet az utcán. Ez pedig tökéletes alkalomnak tűnt, ráadásul biztosítanak a versenyzők számára motorokat. A helyszínt Garage Island, a mágikus motor versenyek hazája biztosította, oda pedig bármelyik kikötőből eljuthat az ember. Nick gyorsan kibogarászta a legközelebbi Hargeon-ba induló vonatot, amit szerencséjére még éppen sikerült elcsípnie. Kinézett magának a vagon közepén egy üres fülkét és odafészkelte be magát. Amikor jött az ellenőr elaltatta és átült a szomszédos fülkébe.
A kikötő városába érve egyből a partra sietett és felszállt egy éppen induló hajóra, ami ráadásul tele volt a versenyre jelentkezőkkel. Legalábbis a versenytől zengett az egész hajó, mindenki hangos fecsegéssel adta tudtára Nick-nek, hogy kik is. Unott képpel lépdelt a szállítóeszköz jobb oldalsó korlátjához és rátámaszkodva a tengert kezdte el bámulni. Közben pedig kénytelen volt végig hallgatni azt a sok felesleges és értelmetlen témázgatást a motorokról és a versenyről. Persze azért volt egy-két olyan dolog, amire felkapta a fejét és hegyezni kezdte a fülét, hogy jobban értse. Többek között kiderült számára, hogy két fajta versenyt szoktak rendezni a szigeten. Az egyik a gyorsulási, amiben egy teljes kört kell megtenni a sziget körül. A másik pedig a túlélési, ahol az a lényeg, hogy utolsónak maradjon bent a versenyző és mindenkit kiüssön. A kezdőknek persze az előbbi került megrendezésre, így Nick-nek is egy gyorsulási versenyen kellett részt vennie, ahol az győz, aki elsőnek ér be. Valamint azt is megtudta, hogy elég sűrűn rendeznek ott versenyeket és különböző bajnokságokat, melyeket még a lakrimavíziós adások többsége közvetíteni is szokott.
Viszont volt két tag, akiktől már a szőr állt fel a hátán, annyira bosszantották. Egyrészt az egyiknek olyan magas frekvenciájú hangja volt, hogy sokszor elnyomta az érdekes beszélgetéseket, ráadásul az a két tag mást se tudott csak hencegni, meg mindenkit szapulni. Ráadásul egyre hangosabban hallotta őket, ami azt jelentette, hogy közeledtek felé.
-…de most tényleg nézd meg őket! Szánalmas mind egytől egyig! Rég láttam már ennyi lúzert egy rakáson. Még csak arra sem méltóak, hogy… - a vége sosem derült ki, mivel épp ekkor értek Nick mögé, aki nemes egyszerűséggel hátratoltam a lábát, a srác pedig előreborult és lefejelte a fedélzetet.
– Bajt akarsz, te szemétláda?! – csattant fel a másik, miközben felsegítette a barátját.
– Ugyan… Csak azt hittem, ha valaki ilyen hangos, akkor érzi az akadályokról visszapattanó hangokat. Ráadásul most látom micsoda lapátfüleid is vannak. Azokkal remekül kéne fognod.
– Hogy micsoda?! Te kóstolgatsz? - préselte ki ingerülten a fogai között és egy tűz labdát gyújtott a kezében.
– Na gyere. Mutasd mit tudsz nagyfiú. - vigyorodott el Nick és azt várta mikor moccan támadásra. A mágus társa ekkor a vállára tette a kezét és a lapátfülű eloltotta a tüzet.
– Te is versenyző vagy mi? - jött hirtelen a kérdés.
– Talán.
– Szóval az - vigyorodott el – Majd meglátjuk ott is ilyen tökös vagy-e újfiú.
– Ha ilyen nagyágyúnak képzeled magad mit keresel a kezdők között?
– Még ezt se tudod? - nevetett fel.
– Ez tényleg teljesen sötét - kezdett el röhögni a másik is.
– Ide bárki benevezhet, aki még indult a Ligában.
– Áh, hagyd is a francba ezt a szemetet. Mekkora lúzer.
– Jah, jobb is így. Majd a pályán találkozunk - azzal hangos röhögések közepette továbbálltak. Nick felvont szemöldökkel nézte végig a jelenetet, aztán visszafordult és újra rátámaszkodott a korlátra. A hányinger kerülgette őt az ilyen emberektől. Undorítónak tartotta, amiért nem lép tovább, csak azért marad, hogy a porba alázza kezdőket, ezzel növelve a saját egóját.
Időközben a horizonton kirajzolódott a zöld sziget körvonala. Távolról nem is látszódott a pálya, aminek a fás terület volt az oka. A pályát növények és különböző természeti akadályok nehezítették. Kidőlt fák, rönkök, sziklák, indák, gödrök.
Előhalászott egy újabb szál cigit a zsebéből és meggyújtotta. Mire a hajó lehorgonyzott pont el is szívta a csikket pedig a vízbe dobta. Az utolsók között hagyta el a hajót és a kisebb tömeget követve elsétált a központba és a beállt a többi újonc mögé a sorba. Csupán araszolva haladt előre és az is vagy félóráig tartott, persze ezen semmi meglepő nem volt, hisz rengeteg érdeklődő látogatott el a versenyre nevezés szempontjából.
Nagy sokára azonban csak sorra került és odalépett a fiatal lányhoz, aki a pult mögött ült. Megeresztett felé egy sármos vigyort, amitől a hölgyemény egyből elpirult. Sok ügyetlenkedés után Nick elé tolta a nyomtatványt, amit ő aztán gyorsan kitöltött, majd flörtölésbe kezdett. Többen mögötte erre nagy hőbörgésbe kezdtek, így Nick inkább búcsút vett a lánytól és rágyújtott egy újabb szál cigire. Felemelte a papírokat, amit kapott és jobban szemügyre vette őket. Kiderült számára, hogy ő lett a huszonhármas számú versenyző és jelen helyzetben elkellett volna mennie a huszonhármas garázshoz. Tovább lapozva a papírok között talált egy térképet, amivel könnyedén eljuthatott a garázshoz, közben pedig egy másik lapon a versenypályát nézte figyelmesen. A pálya körbejárta az egész szigetet és meglehetősen kanyargósra sikeredett. Nick tudta, hogy nem lesz könnyű dolga, ráadásul még motoron se ült ezelőtt és ahogy egyre közelebb ért a garázshoz, úgy kezdte egyre kényelmetlenebbül érezni magát.
Végül elért egy fémajtóhoz, amire a huszonhármas számot festették. Oldalt megnyomta az érzékelő lakrimát, mire az ajtó felemelkedett a teremben pedig fény gyulladt. A garázs egy motorhoz képest meglehetősen nagy volt, legalábbis Nick-nek a háromszor öt méteres helyiség annak tűnt. A garázs közepén ott állt egy lila mágikus motor. Oldalt egy szekrényt látott egy asztallal, meg némi szerszámot, vele szemben pedig egy kivetítőt a falon. Ránézett a papírjára, ahol lépésenként leírták mi a teendője. Ha már senki nem tartott neki kiselőadást mi merre hány méter, akkor ezt érezte a minimumnak. Odalépett a szekrényhez és kivett belőle egy kezeslábast, amiről első látásra megtudta mondani, hogy legalább másfélszer akkora, mint ő maga.
– Ezt ki a halálra tervezték? - akadt ki a ruhát elnézegetve, majd segélykérően a papírra tekintette, de semmit nem írtak róla. Se csere lehetőségét, se méretbeli problémák esetén értesítendő személyek listáját. Nem volt mit tenni fintorogva belebújt és azon gondolkozott, ha mondjuk a hátára köt egy csomót, az segít-e a helyzetén. Ám ilyenre nem volt szükség, mert ahogy felhúzta magára, a ruha hirtelen összement és felvette Nick pontos alakját. Csodálkozva nézte magát, emelgette a kezét és fogdosta a ruhát.
– Bámulatos…
Még néhány gimnasztikai mozdulatot és nyújtást is elvégzett benne, de a ruha kitartott. Sehol sem volt kényelmetlen, nem vágott be sehol. Feszes, mégis laza volt amennyire kellett.
Fölvette a papírját és nézte a további teendőket, ami nem volt más, mint maga a motor. Egy ilyen mágikus motort nem a belső energiája hajtja, hanem a mágus varázsereje, aki rajta ül. A kormány jobb részénél található volt egy SE csatlakozó, mely a varázsló mágikus erejét volt hivatott megcsapolni.
Felült a motorra és kényelmesen elhelyezkedett rajta. Magára kapcsolta az SE csatlakozót és ahogy beindult a motor érezte, ahogy lassan fogy a mágikus ereje. Oldalt ekkor kinyílt a fal és egy kar bukósisakot nyomott a fejére, majd a kijelzőn megjelent egy út és körülötte eltűnt a garázs. Egy versenypályán találta magát, de körbe nézve nem látott senkit. Előre nyúlt, de a világ körülötte furcsán rezgett.
– Értem, szóval egy szimuláció. Ez kell nekem - vigyorodott el a sisak alatt. A semmiben egy női oktató hangját hallotta meg, aki jó tanácsokkal látta el. Követte minden utasítását és elindult a szimuláció. Még ő maga is meglepődött mennyire jól megy neki, olyan érzése volt, mintha mindig is ezt csinálta volna. Ahogy a testén érezte a sebességet, valahogy jóleső érzéssel töltötte el, még ha nem is volt valódi.
Végül egy sípoló hang jelezte az egy órás szimuláció végét és Nick visszatért a valóságba. Az előtte lévő kijelzőről eltűnt az út és helyette egy intro jelent meg a versenyről és felszólította a versenyzőket a motorok azonnali elfoglalásáról. Felkérték őket, hogy csatlakoztassák az SE csatlakozójukat és mivel mindezeken már túlesett türelmesen várt.
Aztán hirtelen remegni kezdett az egész garázs és a teteje szétnyílt, majd a motorral együtt emelkedni kezdett. Amint túllépett a garázs plafonja magasságán a versenypálya rajtjánál találta magát. Körbe tekintett és a többi versenyző is hasonlóképpen emelkedett fel. Rengetegen voltak még körülötte és három soros oszlopokba rendeződtek. Huszonhármas számú versenyző lévén ő a hetedik rajtoló sorban foglalt helyet, ami nem sokkal az oszlopok közepe előtt volt. Összesen ötvenegy versenyző jelentkezett, ami szép kis konkurenciát jelentett a számára. A többi versenyző hozzá képest hasonlóan kíváncsian lestek körbe és néztek a mezőnyt.
Aztán egy hatalmas vörös gömb lakrima úszott be a rajtvonal elé a magasba. Mindenki felkészült a kezdésre és elszánt arckifejezésbe váltott. Jó pár motor hangosan felbőgött. A lakrima színe felvillant és világítani kezdett vörösben. A következő másodpercben sárgára váltott, aztán zöldre és minden versenyző mágikus erőt nem spórolva elindult.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Erza Scarlet
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 1289
Aye! Pont : 30
Join date : 2010. Aug. 02.
Age : 29
Tartózkodási hely : Magnólia, céh ház

TémanyitásTárgy: Re: Nick Venom   Pént. Aug. 03, 2012 10:17 am

Nos kedves Nick örülök hogy visszatértél! Szép kalandot írtál, egyetlen egy elírást találtam ami külön díjjazandó, valamint nagyon szépen fogalmaztál. Látom tartod régi színvonalad, aminek nagyon örülök! Egyetlen egy dolgot említenék meg, kérlek szépen legközelebb kicsit több cselekmény történjen abban a kalandban!

Jutalmad: 200 VE
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Nick Venom
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Pagoda

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Nyilvántartás :: Élmények :: Kalandok-
Ugrás: