KezdőlapRegisztrációBelépés

 

 A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)

Go down 
4 posters
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Cana Alberona
Mesélő
Mesélő
Cana Alberona


Hozzászólások száma : 597
Aye! Pont : 28
Join date : 2011. Apr. 05.
Age : 37

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeKedd Aug. 21, 2012 2:32 pm

A tégla

Sotet magusok figyelem!
Profi bergyilkosokat keresek, magas jutalom fejeben!
A jelentkezoket vasarnap ejfelkor varom a Rivendell Town melletti temetoben.

Okumura, te a Skull Order kuldetes falan talalsz ra a megbizasra, es ha mar ott vagy, el is vallalod.
Daniel es Kes, ti tetszoleges helyen akadtok ra a hirdetesre, sokfele felbukkanhat, de sejthetitek, hogy csak olyan helyeken, ahol eleri a "celkozonseget".

Jussatok el Rivendell Townig, ahol a szigoruan orzott varoskapuktol nem messze, az erdo oltalmaban talaljatok meg a temetot. Mire megerkeztek, mar egy tucatnyi ember tobzodik a sirok kozott, egytol egyig sotet alakok, akarcsak ti. Van koztuk csendes megfigyelo is, szigoru vagy epp orult tekintetu, es egy "mindenlebenkanal" fazon is.
Fel 1 is elmulik, amikor a temeto rozoga kapujaban megjelenik a megbizo. Atlagos testalkatu, jol oltozott, 30as eveiben jaro ferfi. Megkoszoruli a torkat, majd miutan megbizonyosodott rola, hogy mindenki ot figyeli, megszolal.
- Udv! A nevem Darren. Orulok, hogy ilyen sokan eljottetek, de nekem csak ot emberre van szuksegem. - huzza el a szajat kisse gunyosan.

Postotok eddig tartson!
Talalkozhattok ut kozben is, vagy csak a temetoben, ezt ratok bizom.
Tessek postolas elott tobbszor atolvasni az iromanyokat, igy sokkal szebbek lesznek, higyjetek el. Ez a sajat erdeket is, hiszen igy tudtok fejlodni. Ha kerdes, keres, problema van, nyugodtan irjatok PM-et, nem harapok. Smile

Hatarido nincs, amig bizonytalanok az irasi lehetosegeim. Sok sikert! Smile

Vissza az elejére Go down
Kes Kontráz
Elemi mágus
Elemi mágus
Kes Kontráz


Hozzászólások száma : 2647
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jun. 04.
Age : 31

Karakter információ
Céh: -
Szint: 13
Jellem: Semleges

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeSzer. Aug. 29, 2012 10:21 am

Már egy ideje Fressia town-ban időzöm, így úgy gondoltam kinevezem székhelyemnek az egyik kocsmát. A legsötétebbre eset a választásom mert itt minden meg van ami kell. A kocsma neve Vasszűz, elég félre eső helyen van. A kocsmában ülve iszogattam a sörömet, melybe belefacsartam egy citromot az íze miatt. A szőrözés közben halottam pár fickót arról beszélgetni hogy van valami klassz balhé, valamelyik városban. A hallgatózás után megnéztem miről beszélnek. Egy plakátot tartottak a kezükben. A társalgás befejezése után elindultak kifelé a kocsmából. Úgy gondoltam hogy megnézem a papírt. Rajta az volt hogy különleges jutalom jár érte. Azt gondoltam miért ne nézem meg. A kocsmából kiindulva egyenest a vasútállomásra vettem az utam. Vetem egy jegyet Rivendell town-ba. Aztán felültem a vonatra és vártam az indulást. A vonat elindult az állomásról. Az utazás két órát vett igénybe így pont éjfélre értem az állomásra. Az állomásról a város kapui felé vettem az irányt. A kapukat jól őrizték két őr kívül és kettő belül, számomra fura az ekkora őrség. Bár biztos van rá okuk hogy így védik a várost. A kapun kifelé haladva egy épület keltette fel a figyelmem, különösen akkor mikor pár őr jött ki onnan. -Ez azért már túlzás szerintem de az ö dolguk-. Gondoltam magamban. A kapuktól nem olyan messe, úgy husz percnyi sétára. Az erdő oltalmában egy temető húzódott meg. Elég réginek tűnt de tele volt emberekkel. Zsebemből előveszem a papírt megnézni hogy jó helyen járok. Az írás szerint igen. Be sétáltam a temetőbe mely televolt sírokkal. A sírok között emberek voltak. Elég sokszínűek mivel voltak köztük nagydarabok, kövérek, torz kinézetűek. Vanak csendes megfigyelök kik szemeltartanak mindekit. Vannak elég szigorú tekintetűek közötuk. Vannak örultek is kik vihogásukkal hivják fel magukra a figyelmet. Akadnak it mindenlében kanál figurák, akik bármibe szívesen beleűtik az orrukat. -Na ezek se azok az alakok akiket szívesen hivnak rendes ünepségre, diszvendégnek- gondoltam magamban. A zsebemböl imét elöveszem a papírt, mely serint várjunk míg nem jön a megbizó. A várakozás közben egy szirra űltemle és elkezdtem várni, közben a figyelmem a társaságra koncentráltam. Nem hiányzik hogy itkapjak egy ágyt megha ingyen is adnák. A várakozás közben megnézem kinek a sirján pihentetem a sejhajom. A sziron lévö márványtáblát egy mozdulattal letörlöm. mire egy gyönyörü lány képe tünt elö. A haja rövid fekete a seme barna. A neve Filia De Szejrun, szép nev. A dátum a síron egyhétel ezelöti, pont 22 évesen haltmeg. -Kár érte-gondoltam magamban. A nézelödést abbahagyva körbenéztem. Már fél egy is elmult a temetö roszoga kapuinál megjelent egy férfi. Jól öltözöt átlagos testalkatu ember. Jobban megnézve úgy harminc év körűli lehet. A torkát megköszürölte majd várt, várt hogy mindenki rénézenn. Majd megszolal egy elégé átlagos hangon, nem kiabált de elég hangosvolt hogy mindenki halja.
-Üdv! A nevem Darren. Örülök, hogy ilyen sokan eljöttetek, de nekem csak öt emberre van szükségem.-huzza el a sáját kissé gunyosan.
-Na ezt se kö, papír, olóval döntjük el-gondoltam magamban.
Vissza az elejére Go down
Cana Alberona
Mesélő
Mesélő
Cana Alberona


Hozzászólások száma : 597
Aye! Pont : 28
Join date : 2011. Apr. 05.
Age : 37

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeSzomb. Szept. 15, 2012 8:30 pm

Nos bár azt írtam, nincs határidő, azért mégiscsak lassan egy hónapja írtam ki a kezdőkört.
El kéne dönteni, hogy szeretnétek-e játszani, vagy sem. Ha igen, kedd estig (09.18) van időtök postolni, ha nem sikerül, lezárom a küldetést!
Nem csak én várok rátok, talán észrevettétek.

Köszöntem a figyelmet.
Vissza az elejére Go down
Daniel Deamhan
Fekete Mágus
Fekete Mágus
Daniel Deamhan


Hozzászólások száma : 99
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. May. 03.
Age : 27
Tartózkodási hely : Szentendre

Karakter információ
Céh:
Szint: 3
Jellem:

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeSzomb. Szept. 15, 2012 8:54 pm

(bocsánat, hogy nem raktam ki eddig a postot, már kész vagyok vele kb 2 hete, csak meg akartam várni, amíg az elejéhez kapcsolódó kalandomat elfogadják, de látom már nem várhatok tovább, maximum ha nem fogadják el, akkor megváltoztatom ez elejét.)

Egy fárasztó nap után Daniel letelepedett egy város szélén. Mivel éjszaka volt, a városőrök nem akarták beereszteni, de Daniel úgy döntött, hogy nem hozza a saját fejére az egész városőrséget, ezért inkább nem próbált meg erőszakkal bemenni. Pénze még ugyan volt, de egy kis spórolás sem ártott a szabad ég alatt alvással. Letelepedett, egy fa alá, és az éget figyelte, de Mortemet közel tartotta magához a biztonság kedvérét. Eltelt így egy kis idő, és Daniel már majdnem elaludt, amikor mellette az árnyékok kiszélesedtek, és megjelent egy alak. Az összeköttetője volt az a szindikátusból.
- Üdv, Bruce! – Mondta Daniel.
- Az a múltkori nevem volt, változtatnunk kell minden alkalommal, a biztonság kedvéért. Most legyek mondjuk Mike. Üdv, Daniel. – Mondta az összeköttető.
- Rendben, ahogy akarod, Mike. – Mondta Daniel. – Van viszont egy fontosabb kérdésem. Miért kerestél föl? Máris kaptam egy megbízást?
- Természetesen nem, de találtam valamit, ami érdekes lehet a számodra. – Mondta az összeköttető, és átadott Danielnek egy plakátot. Daniel elolvasta a plakátot, a következő állt rajta:

„Sötét mágusok figyelem!
Profi bérgyilkosokat keresek, magas jutalom fejében!
A jelentkezőket vasárnap éjfélkor varom a Rivendell Town melletti temetőben.”

- Érdekes. – Mondta Daniel. – Merre van innen Rivendell Town? – Kérdezte.
- Keletre. – Mondta az összeköttető. – Tessék itt egy térkép, most péntek van, ha sietsz, két nap alatt pont odaérsz.
- Rendben, köszönöm az információt, indulok is. – Mondta Daniel, és így is tett. Az összeköttető biccentett felé, és eltűnt.

Daniel fáradhatatlanul menetelt két napon keresztül, kisebb pihenőket tartva pár óránként. Vasárnap délután ért Rivendell Town elé. Jól megszemlélte a védelmet, és örült, hogy nem a városon belül van dolga. Egy kis küzdelem után már őrök egész csordája lenne rajta, amivel még nem elég erős, hogy elbírjon. A várostól nem messze lepihent pár órára, hogy lehetőleg friss és éber legyen a munkaadóval szemben, majd kb este 11 órakor elindult a temető felé. A temető mélyen az erdőben volt, és mire Daniel odaért már jó pár ember volt ott. Néhányon látszott, hogy piti kis tolvaj, más egyenesen egy sorozatgyilkos őrültségével nézett. Voltak értelmesebbek is, akik távolról nézték az egy-egy vitázó szájhőst, aki egy ilyen társaságban kötekedni, mert. Daniel elhelyezkedett egy sírkövön, közvetlenül a temető kapuja mellett, és hozzá is odajött egy alak. Egy kicsi, vékony, de sunyi alak volt, és kiszúrta magának Danielt. Éppen megszólalt volna, de Daniel mélyen a szemébe nézett csuklyája alól, mire az alak megállt, majd meggondolta magát, és más prédát keresett. Talán a Daniel tekintetében lakozó üresség tette. Több mint egy óráig várakoztak, kisebb verekedések voltak, de igazi küzdelem nem tört ki. Viszont Daniel megfigyelte a verekedők harcstílusát. Mindegyik verekedő szerencsétlen barom volt, a profik okosabbak voltak, és inkább csak nézték az eseményeket. Csak jóval a kijelölt időpont után érkezett meg a megbízó, egy öltönyös úriember, aki a harmincas éveiben járt feltehetőleg. Testalkatilag semmi különös nem volt rajta. Belépett a kapun és megköszörülte a torkát. Az emberek nagy része felé nézett, de néhány idióta elkalandozva vihogott, és egy nagydarab fickó meg éppen egy tolvaj fejét verte bele egy sírkőbe. Az alak újra megköszörülte a torkát, most már mindenki rá figyelt.
- Üdv! A nevem Darren. Örülök, hogy ilyen sokan eljöttetek, de nekem csak öt emberre van szükségem. – Mondta, majd gúnyosan körbenézett, és elhúzta a szája szélét.
- Ez jó móka lesz. – Szólalt meg Daniel fejében Darkos.
- Ahogy mondod. – Mondta Daniel, és elvigyorodott. A sírkőnek támasztotta Mortem tokját, és lassan elkezdte előhúzni a kardot.
Vissza az elejére Go down
Cana Alberona
Mesélő
Mesélő
Cana Alberona


Hozzászólások száma : 597
Aye! Pont : 28
Join date : 2011. Apr. 05.
Age : 37

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeSzer. Szept. 19, 2012 12:33 pm

Okumurat sajnos kénytelen vagyok kizárni a küldetésből. A többiektől kérek még egy kis türelmet, hátha jelentkezik valaki a helyére.

Ha nem, akkor ketten folytatjátok.
Vissza az elejére Go down
Dead Shadorick
Fekete Mágus
Fekete Mágus
Dead Shadorick


Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Aug. 14.
Age : 34
Tartózkodási hely : titok

Karakter információ
Céh: Skull Order
Szint: 4
Jellem:

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeSzer. Szept. 19, 2012 8:45 pm

Egy átlagos vasárnap reggel. Csak fekszem, és nem gondolok semmire. A legtöbben ilyenkor a családjukkal töltik az időt, vagy legalább a kedvesükkel. Együtt eszik meg az ünnepi vasárnapi ebédet, utána pedig valamilyen programmal szórakoztatják el magukat. Nekem azonban sem kedvesem, sem csalásom, sőt, semmilyen programom nem volt. Eszembe jutott, az is, hogy keressek magamnak valakit, de nem volt meg hozzá a kellő hangulatom. Ahogy nem csináltam semmit, belém hasított a tudat, hogy milyen régen is csináltam valamit. Persze nemrég segítettem a mesternek egy nagyon kényelmetlen és megalázó munkában, de hát azt a sötétben csináltam, semmiféle hírnevet nem szereztem általa. Eldöntöttem, hogy hosszú idő óta először, ismét elvállalok egy valódi megbízást.
Felöltöztem, majd el is indultam a céhházba. Ott többen megbámultak, azonban néhányan a régi tagok közül nem is foglalkoztak velem. Rossz szokásaim miatt, nem igazán kedveltek az itteniek, sőt, akad köztük, aki nem titkoltan került engem. Kivételesen nem akartam felbujtani a csapat rendjét, csak egy hozzám illő munkát kerestem. A fal előtt néhány zöldfülű állt és tanakodott. Nem volt kedvem szóba elegyedni velük, de a papírlap, amely felett dönteni szerettek volna, megtetszett. Természetemből adódóan nem foglalkozta a taknyosokkal, letéptem a lapot és tovább álltam. A srácok természetesen utánam kiálltak, ám most nem balhézni jöttem, így nem is foglalkoztam velük. Még, hogy profi bérgyilkos munkára, ők, majd ha befagy a pokol és elvesztem a hulláim felett az irányítást!
Az iménti jelenet kicsit felzaklatott, azonban mikor kiléptem a nyugodt utcára, minden stresszem elszállt. Természetesen az állomásra siettem, ahol megvettem a jegyem és felszálltam a megfelelő vonatra. Az utolsó vonattal indultam, így tizenegy előtt értem oda, teljesen idegen helyen találtam magam, biztos voltam benne, hogy ha indulás előtt nem nézek utána, nem találom meg időben a temetőt. Így viszont tudtam, hogy ki kell mennem a városból, ahhoz, hogy elérjem a célállomást.
A kapu mellett két őr várt. Nem törődtem velük, figyelmen kívül hagyva őket, csak a célomra koncentráltam. Szerencsére ők sem mertek megszólítani, így gondtalanul tudtam továbbhaladni. Egy rövid séta után pedig meg is érkeztem a temetőbe. Ott pedig már egy tucatnyi mágus várakozott előttem. Csupa sötét fickó, aki azt képzeli magáról, hogy ő valaki. Milyen szemtelen senkiháziak, csupán ennyi volt a véleményem a bagázsról. Az idő borzasztóan lassan telt, napokba telt, mire éjfél lett és hetekbe, mire fél egy.
Mikor a megbízó feltűnt a színen természetesen minden megváltozott. Az átlagos fizikumú, ámde jól öltözött középkorú férfi megváltoztatta a légkört. Természetesen a várakozó, pihenő hangulat elmúlt, s helyébe mindenki harcosabbá és ellenségesebbé vált. a tapasztaltabbak tudták, hogy egy ilyen melóhoz semmiképpen nem kell ennyi ember.
- Üdv! A nevem Darren. Örülök, hogy ilyen sokan eljöttetek, de nekem csak öt emberre van szükségem! –Szavai után a férfi gúnyosan elhúzta a száját, többen pedig csatarendbe állították fegyverarzenáljukat.

(Bocsánat a rövidségért, egyszer ma már elvesztettem egy háromnegyed postot, most ennyihez maradt erőm!)
Vissza az elejére Go down
Cana Alberona
Mesélő
Mesélő
Cana Alberona


Hozzászólások száma : 597
Aye! Pont : 28
Join date : 2011. Apr. 05.
Age : 37

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeCsüt. Szept. 20, 2012 12:07 pm

Nos volt itt egy kis félreértés, ugyanis a vonat nem Rivendell Townban rak le titeket. Ha elolvassátok a város leírását, vagy elég csak a képre néznetek, láthatjátok, hogy a települést teljesen körbezárják a hegyek, ahol pedig nem, oda egy magas falat húztak fel, aminek egyetlen bejáratát szigorú őrség vigyázza, tehát nem lehet csak úgy bejutni, a vonat pedig nem megy el a városig. Ergó nem jártatok még bent! Nem kell újraírni a postokat, de a továbbiakban ennek megfelelően tessék játszani!

És akkor folyt. köv.:

Nos jól gondoltátok, egy kis bunyó következik. Darren egy furcsa félmosollyal az arcán letelepszik az egyik sírra, és karba tett kézzel várja, hogy eldöntsétek, kié lesz meló.
- Na mi lesz? Nem érek rá egész éjszaka... – dob be egy műásítást, miután látja, hogy haboztok. Erre persze mindenki kapcsol, és megkezdődik az adok-kapok.
15-en vagytok, de ellenfeleitek nagy része teljesen amatőr. Mindenki mindenkit támad, rátok bízom, milyen mágiákat használnak, de változatos a repertoár. Szép lassan megfogyatkozik a csapat, mígnem a végén csak ti hárman maradtok, illetve két másik fickó, akikkel még Dead sem bír el. Az egyik Areck, egy magas, erős testalkatú, 40-es éveiben járó, szigorú tekintetű férfi, barna, zilált hajában már fel-felcsillanak az őszes tincsek, ha pedig kérdezik, nem válaszol, vagy csak morog egyet. A másik egy alacsonyabb, szikár fiatalember, maximum 25 éves lehet, fekete, jól fésült, trendi haja van, és kényelmes, de jól vasalt ruhái. A neve Adam, végig kifejezéstelen arcot vág. Ő sem a szavak embere, de azért lehet hallani a hangját, bár titokzatos, és sejtelmes, így nem sok mindent tudhattok meg róla. Areck alakváltó mágiát használ, Adam pedig elemi mágiákat. Utóbbi egy számotokra ismeretlen, kisebb sötét céh tagja, Areck-ből viszont nem tudtok ilyen infókat kiszedni.

- Pompás.. – szólal meg unottan Darren, mikor rajtatok kívül mindenki a földön „piheg” – akkor indulhatunk végre. – azzal feláll, és a temető kapuja felé veszi az irányt. Miután elhagyjátok a temetőt, a hegy lábáig sétáltok, és annak mentén gyalogoltok tovább az erdőben, egy kisebb csapáson. Ha kérdezitek út közben, csak annyit válaszol, hogy mindent megtudtok, ha odaértek. Nagyjából fél óra múlva megérkeztek a célhoz, egy hatalmas kastélyhoz. Borzasztó elhanyagolt, a kert már szinte az erdő része, az ormótlan vaskapu olyannyira berozsdált, hogy talán már csak a szentlélek tartja a helyén, a kastély futónövényekkel benőtt, beszürkült falai pedig sok helyen omladoznak.
- Ez az én kis otthonom – tájékoztat Darren jókedvűen, miközben bevezet titeket az óriási hallon keresztül egy dohos könyvtárszobába. Itt leül végre egy kényelmes fotelra, de titeket nem kínál hellyel. – Nos a feladat roppant egyszerű – mondja, miután egy italt is töltött magának. – A célpont Rivendell Town vezetője, a Kormányzó – húzza könnyed mosolyra száját, és tart egy kis hatásszünetet. – A jutalom pedig legyen mondjuk..– mintha számolgatna magában. – egy millió gyémánt – legyint könnyedén. - Megfelel? - újra mosolyog, és kortyint egyet az italából.

Postotok eddig tartson!


Határidő jövő vasárnap (09.30.)!


Megjegyzés:
Próbáljunk meg kicsit hosszabb postokat írni, lehet ragozni a környezet leírását, a karakterek belső gondolatait, mi a véleményetek egymásról, Darrenről, és a két ismeretlenről. Illetve figyeljünk oda a múlt és jelen idő közötti ugrálásra!! A kettő együtt nem működik, valaki vagy múlt időben ír, vagy jelenben! A word helyesírás ellenőrzője is nagyon hasznos segítség, de akár itt a kis post író panelben is láthatjátok az elírásokat. Tessék inkább kétszer is visszaolvasni az irományokat, mielőtt bekülditek, azért van a "Preview" gombocska itt alant, így könnyedén elkerülhetitek az értelmetlen mondatokat (pl.: "A nézelödést abbahagyva körbenéztem."). Illetve a tőmondatokat is igyekezzünk hanyagolni. Nem azt mondom, hogy 3-4 soros ódákat írjatok, csak próbáljuk megtalálni az arany középutat. Hajrá! Smile

Vissza az elejére Go down
Kes Kontráz
Elemi mágus
Elemi mágus
Kes Kontráz


Hozzászólások száma : 2647
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jun. 04.
Age : 31

Karakter információ
Céh: -
Szint: 13
Jellem: Semleges

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeSzer. Szept. 26, 2012 5:22 pm

Mindenki állt és várt. Vár hogy mi lesz? Mit tegyen? Ezen kérdések járhattak a fejükben. Én óvatosan kezdtem elővenni a fegyverem,lassan hogy senki se vegye észre. A körülöttem állók ősze zavarodottan nézték egymást. A csendet csak egy két varjú károgása törte meg, a sírok között hideg szél kezdet el fújni. Darren látta a tétovázó tekinteteket, erre elkezdet lassan az egyik sírhoz sétálni. Afelé amelyik legközelebb volt hozzá. Leült és karba tette a kezét az arcán furcsa félmosoly látszódott, majd várt várt hogy kezdődjék valami.
-Na mi lesz? Nem érek rá egész éjszaka... - Aztán úgy tett mintha ásított volna. Több se kellet a tömegnek, mindenki mindenki ellen. Én elkezdek körbe felé nézni miközben a fegyverem szorítom. Erre hallatszót balról -Kemény írás tűz-. Egy lángoló valami haladt felém amit még időben kikerültem hogy leguggoltam. Pont a fejem felet haladt el, ép hogy elkerültem máris hallatszót hogy valakit eltalált. Mire a hang tulajdonosa üvöltve viszonozta a szívességet -Wather ball- hallatszott. Máris repült el felettem egy vízlabda. Erre a labda után ugrottam kihasználva az általa okozandó figyelmetlenséget. A szerencsétlen mágus a támadás elöl kitért de előlem nem tudott. A Farkaspenge könnyedén hatolt a hasába, majd keresztül a testén. Érződött a kifolyó vére melegsége mikor a kezemre folyt. A szeme fen akadt és valamit dadogott amit már nem értetem. Ezután a másik felé fordultam aztán rohanni kezdtem, miközben határozott mozdulattal ki húztam a fegyververem a hullából. A másik pengét használva könnyen Küldtem az előző után. még meglepődni sem volt ideje. A szerencsétlen fel se fogta mi történt mire meghalt. Csak egy egyszerű szív találat és vége.
-Meg halsz! - Ordította valamik miközben felém sújtót a kardjával. A fegyverem kirántva a halottból rögtön hárítottam is. A hogy ott álltunk egymást tolva a fegyverekkel, a föld megremegett
és dübörgő hang hallatszott. A hang irányába fordíttatóm a fejem. Mint egy vonat jött felénk szürke valami. Az volt mi üvöltött. Ahogy hozzák közel ért én félre ugrottam, a másik viszont nem így eltalálta. Felkapta a szarvára és úgy rohant vele tovább. A hogy utána nézek látom valami orrszarvú lehetett. A szarván a hullát rázta hogy levesse, eközben a belek ki fordultak mire lesett. A hogy körbenézek látom már csak öten maradtunk. A megmaradtak Daren felé fordultak én is így tettem. A többiekkel együtt Daren elé álltunk.
-Pompás- Szólal meg Daren unottan – akkor indulhatunk végre.- Aztán fel áll a sírköröl aztán a temető kapuja felé fordul és el indult kifelé. Utána indultunk mindannyin. Én zártam a sort így jól megtudtam nézni a többieket. A ki orrszarvúból emberré vált. Egy magas, izmos testalkatú, középkorú férfivolt kinek hajában már az öregedés jelei mutatkozott.
-Biztos alakváltó lehet ha állatból emberré vált.- Gondoltam magamban.
A mellette lépkedő egy nála valamivel alacsonyabb, szikár férfi. Korban talán velem egyidős lehetett. Fekete jól fésült haja volt mi még divatos volt. Legalábbis ahogy eddig a városiaktól láttam. A fekete ruhái vasaltak voltak de ránézésre kényelmesen mozgott bennük. Mikor a nagydarabhoz fordult.
-A nevem Adam te kivagy? Kérdezte a másiktól jellegtelen arckifejezéssel.
-Arcek.- Válaszolta dörmögve.
-És ti kik vagytok? - kérdezte.
-Én Kes vagyok. Válaszolta.
-Dead. -Hallatszott előröl. Egy hatalmas ránézésre több mint két méter magas ezüst szürke rövid hajú férfi. Aki velem egykorú lehetett.
-Daniel.- Válaszolt egy hideg férfi hang. Jobban megnéztem Hogy ki a hang gazdája. Egy velem egy magas férfi kinek a testét köpeny takarta.
Az út most a hegy mentén kezdet el haladni. Előttem csak néha hallatsót beszélgetés Amiből le lehetett szűrni hogy Arcek nem a savak embere, mivel a többi kérdésre vagy nem válaszolt, vagy csak dörmögött.
Adam valamivel beszédesebb volt de ő sem az a szószátyár alak. Az elöl lévők sem különösebben beszédesek de néha őket is lehetett hallani. Pláne mikor megkérdezte valaki a munkáról vagy az útról kérdeztek. Daren viszont csak annyit válaszolt. - Mindent megtudtok ha oda értünk- Ez szinte mindenkinek elég volt hogy csendben kövesse. A csapáson min haladtunk Fél óra alatt értünk a célhoz. Egy romos kastélyhoz. Amit kúszó növények nőttekbe. Az erdő félig mát magába olvasztotta. A nagy vas kaput a rozsda megette rendesen, már csak a lélek tartsa a helyén. A kastély falai szürkék mint a kő. A falak omladoznak mintha össze dőlne.
-Ide kéne a kertészt? Elég elvadult lehet ha nem felel meg akárki a gazok elleni küzdelemre.-Gondoltam magamban. Mire egy mosoly húzódott az arcomra, amit gyorsan el is tüntetem.
-Ez az én kis otthonom. -Mondta Daren jókedvűen. Miközben átvezetett minket a halon. Egyenesen egy dohos könyvtárba. Körbenézve rengeteg könyv volt ott. Daren kényelembe helyezte magát egy kényelmes fotelbe. Mi szétszóródva megálltunk, mivel minket nem kínált hellyel.
-Nos a feladat roppant egyszerű.- Mondta miután egy pohár italt töltőt magának. -A célpont Rivendell town vezetője, a Kormányzó.- Húzta mosolyra a száját és közben a poharában lévő italt kavarta óvatos csukló mozdulatokkal. Miközben a másik keze az ölében pihent. Rövid szünetet tartott. E szünet alatt még a légy hangját is hallani lehetett. Mindenki némán állt és várt.
-A jutalom pedig legyen- szólalt meg ismételten. Aztán újabb szünet. Mintha számolna valamit, látszott rajta hogy gondolkodik.
-Egy millió gyémánt- legyint egyet a kezével könnyedén. -Megfelel?- Kérdezi mosolyogva aztán kortyint az italából.
-Egymillió gyémánt, az nemsemmi.- Gondolom magamban. - Munka se lehet könnyű ha egy ekkora összeget ígér érte. Ráadásul úgy mit ha csak valami semmiség lenne. Ezzel valami nem stimmel nekem. De elég csábító hogy belemenjek.



Vissza az elejére Go down
Daniel Deamhan
Fekete Mágus
Fekete Mágus
Daniel Deamhan


Hozzászólások száma : 99
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. May. 03.
Age : 27
Tartózkodási hely : Szentendre

Karakter információ
Céh:
Szint: 3
Jellem:

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeSzomb. Szept. 29, 2012 10:27 pm

- Na mi lesz? Nem érek rá egész éjszaka... – Mondta Darren, majd egy teljesen műt ásított, látván, hogy néhányan hezitálnak. Ezután egy fél mosollyal letelepszik egy sírra. Ekkor kitört a káosz. A legközelebb álló alak rögtön Daniel felé ugrott, szemében az őrület látszott, de szerencsére Mortem már elő volt húzva, így Danielnek csak védekeznie kellett a félkegyelmű csapkodásai elől, ami végül nem is bizonyult olyan könnyű dolognak. Pár karcsapás után az ellenfele végre hibát ejtett, előredőlve a feje fölé emelte a kardját és onnan akarta egy lendítéssel átszelni Daniel testét, de túl vagy helyet hagyott a kard és a teste között a lendítés közben. Daniel előreugrott, és Mortem markolatának hegyes végét belemélyesztette a félkegyelmű állkapcsába, majd mellkasba könyökölte, ezzel kissé ellökve magától. Ellenfele kiejtette a kardját a kezéből, ahogy hátratántorodott, és Daniel mellett koppant a földön. Daniel egy gyors fordulattal keresztbe átvágta a félkegyelmű mellkasát. gyorsan körbenézett, hogy honnan érkezhet támadás. Távolabb zombikat látott, tehát volt nekromata is, odébb pedig egy orrszarvú száguldott keresztül a temetőn, letarolva a sírokat. Ordítást hallott maga mellől, két darab nyurga alak rohant felé egymás mellett kibont kardokkal, látszólag társak voltak, hogy nem fordultak egymás ellen a küzdelemben. Még elég távol voltak ahhoz, hogy Daniel mágiát tudjon gyűjteni a kezébe, és megcélozza az egyik nyakát.
- Dark Blast – mormolta, és egy fekete sötétségből álló gömb lövődött ki az ujjából, ami nyakon találta az egyik alakot. Az alak feje hátracsuklott, és többet nem mozdult. Ahogy elkezdett összeesni a társa utána nyúlt, és elkapta. Először rémülten nézte a halottat, majd gyűlölettel Daniel felé nézett. Daniel kihasználva ezt az időt ismét varázsolt. A hulla keze megelevenedett, és nyakon ragadta egykori társát, aki annyira meglepődött, hogy elejtette a kardját.
~ Öld meg! ~ Daniel parancsára a zombi ráharapott áldozata fejére, miközben fojtogatta, és a sokkolt meglepett embernek innentől semmi esélye sem volt. Daniel ismét a csatamezőre szegezte a tekintetét, és pont jókor, mivel egy tőr süvített el az arca mellett, ahogy megfordult. Az előtte álló alak szitkozódott egyet, majd Daniel felé emelte a kezét, és egy zöldes sötétség labda lövődött ki belőle. Daniel gyorsan reagált, ugyanazzal a technikával és a két Dark Blast egymásnak csapódva semmivé foszlott. Eközben Daniel az alak felé rohamozott, és Mortemmel előre szúrt. Az alak előhúzott egy rövid kardot és hárította Daniel támadását, majd felé rúgott. Daniel egy odalépéssel elszökkent a rúgás elől, miközben a kardját visszahúzta, és egy oldalvágást hajtott végre. Az alak szintén gyorsan reagált, és kivédte a vágást. Daniel a szeme sarkából meglátta, hogy az általa feltámasztott és test, és az áldozat lángokban van.
- Siess, ha lassú vagy a mögötted lévő mágus elkap! - Mondta Darkos.
~ Magamtól is rájöttem, ne szólj bele a küzdelmembe! ~ Gondolta Daniel, és gyorsan felmérte a terepet. A félkegyelmű hullája kb 2 méterre feküdt a mostani ellenfele hátától. Gyorsan kellett cselekednie. Az elülső lábával egy tólórúgást rúgott ellenfele felé, aki gyorsan reagált, és a kardja lapjával védte a testét, de meglökődött, és kettőt hátralépett, hogy újra egyensúlyba hozza magát. Daniel nekiugrott, miközben mágikus energiáit a holttestre koncentrálva feltámasztotta azt. A kardjával vágott, de ellenfele ismét kivédte a vágást. Ekkor a feltámasztott zombi elkapta a lábát és meghúzta. Az alak kibillent az egyensúlyából, és meglepődött. Daniel ezt kihasználva mellkason szúrta, és gyorsan lerúgta Mortemről. Utasította a zombit, hogy álljon fel, és ugorjon mögé. Átugrotta a haldoklót, és így az élőhalottja időben odaért mögé. Amint megfordult a zombi fellángolt, és gyorsan elégett. Feltűnt előtte az újabb ellenfél, aki egy fiatal, jól öltözött férfi volt. Kitartotta a kezét Daniel felé, és lángok kezdtek cikázni rajta. Daniel leszúrt a kardjával az előtte vonagló emberbe, kivégezve azt, és rögtön feltámasztotta. Az élőhalott pont időben kelt föl, hogy pajzsot képezzen az érkező tűzgolyó és Daniel között. Az ellenfele közömbösen nézte, ahogy a zombit elenyészik a lángok, majd körbenézett. Daniel ugyanezt tette, de ő nem fordította el a fejét, csak a szeme sarkából mérte végig a helyzetet. Öten maradtak, nem volt szükség további küzdelemre.
- Milyen kár. – Mondta Darkos kis gúnnyal a hangjában. – Most jött volna az izgalmas rész, ahol csak a legerősebb marad élve. -
~ Ez itt előttem erősnek tűnik, lehet, hogy meghaltam volna. ~ Gondolta Daniel, Darren felé fordult.
- Pompás… - Mondta unottan Darren. – Akkor indulhatunk végre. – Mondta, majd felállt, és elindult a temető kijárata felé. Mindannyian követték. Az egyik alak éppen visszaváltozott orrszarvúból emberré, ahogy haladtak, és az elemi mágiát használó jellegtelenül rákérdezett a nevére, majd mindenki máséra, így Daniel megtudta a csapatban mindenkinek a nevét, ám az övét is megtudták, bár ez nem volt nagy dolog. Az alakváltót, Arecknek hívták egy erős és nagy ember volt, komor tekintettel, az elemi mágus Adam volt. A megmaradt emberek között még volt egy másik nagydarab alak ezüstös hajjal, aki Dead névre hallgatott, és egy vékony szintén ezüst hajszínű és visszahúzódó alak, akit Kesnek hívtak. Elértek egy hegy lábához, ahol egy csapáson folytatták útjukat, az erdőben. Kb fél óra múlva odaértek a célhoz, egy nagy kastélyhoz. A kastély omladozott, és egyáltalán nem volt rendben tartva. A növények benőtték, a kert pedig a természet részévé vált. Nem volt messze onnan, hogy egyszerű romnak legyen titulálva, mintsem egy ember lakóhelyének.
- Ez az én othhonom. – Mondta Darren, miközben egy hatalmas előcsarnokon keresztül bevezette őket egy kis könyvtárszobába. Itt leült egy fotelba és italt töltött magának.
- Nos a feladat roppant egyszerű. – Mondta. – A célpont Rivendell Town vezetője, a Kormányzó. – Itt egy kissé elmosolyodott, és szünetet tartott. Daniel is felfelé görbítette a szája szélét, de csak annyira, hogy a többiek ne vegyék észre. Tetszett neki a dolog, viszont abban reménykedett, hogy a kormányzó harcszerető erős ember, akivel harcban végezhet, és nem kell hátulról leszúrnia. Ha legalább testőrsége lenne, amin át kell vágni, már az is élvezetes lenne, de nem annyira mint ha magával a Kormányzóval is meg kéne küzdeni.
- A jutalom pedig legyen, mondjuk. – Mondta Darren, majd kicsi szünetet tartott. – Egy millió gyémánt. – Itt kissé legyintett, mintha ez semmiség lenne számára. – Megfelel?
~ Valami bűzlik ezen a Darrenen, igaz, hogy egy kastélyban lakik, de az se biztos, hogy az övé. Lehet, hogy csak blöfföl. Nagy kár lenne, ha meg kéne ölnöm, mert becsapott, egész szimpatikus a sok szánalmas ember között akikből e szánalmas faj áll. Mindegy, a kis pénz is pénz, ráadásul a lehetőségnél, hogy küzdjek és még fizetést is kapjak semmi sem jobb. ~ Gondolta Daniel, és csöndben bólintott.

Vissza az elejére Go down
Dead Shadorick
Fekete Mágus
Fekete Mágus
Dead Shadorick


Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Aug. 14.
Age : 34
Tartózkodási hely : titok

Karakter információ
Céh: Skull Order
Szint: 4
Jellem:

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeVas. Szept. 30, 2012 11:35 pm

Már mikor megérkeztem tudtam, hogy mi lesz az első. Épen ezért is kerültem a riválisaim hátába, hogy innét egy gyors és aljas támadással gyorsan végezhessek a saját részemmel. Amikor pedig megjelent a főnök már készen álltam arra, hogy a kellő pillanatban lecsapva elkezdjem a durva mészárlást. Ahogy az érkező első szavai elhangzottak én csendben az első áldozatom mögé lopóztam. Mámorító volt tudni, hogy végre újból vért onthatok, ahogy az is édes szájízzel töltött el, hogy tudtam, mennyire is védtelen az előttem álló tudatlan senkiházi. Hihetetlen hogy egy ilyen sötét feladatra, olyan emberek jelentkeznek, akik még a hátukat sem biztosítják be. Kicsit felhergeltek a zöldfülű senkiháziak, de hát ez van.
Egy halál tüskét idéztem meg, amivel rögtön átszúrtam az óvatlan ellen testét, amely helyből szörnyet halt. Melankolikus érzést keltett bennem a törő csontok által keltett zaj, és az ember testéből kijövő utolsó hangfoszlányok melódiája. Hasonlóan védtelen, s kezdő társa elhűlve nézett társa holttestére. El sem tudtam képzelni, honnét szalajtották ezt a tudatlan bagázst, mit hittek ezek, hogy játékházba tartanak, vagy talán hogy ez a munka csak egy komolytalan viccelődést. Példátlan és halált érő hibát követtek el, mikor idejöttek, ily kevés tudással és tapasztalattal. Rengeteg alkalmam lett volna rá, hogy végezzek a másik férfival is, amíg az mással van elfoglalva.
De ha ilyen könnyen végzem, a csapattal az nem elégítené ki a bennem rejlő gyilkos hajlamokat. A srác, másik nevén második áldozatom egy egyszerű árnyököllel próbálkozott. Milyen gyerekes és gyenge! Csak ennyit gondoltam a próbálkozásáról. Talán azt hitte, hogy egy ilyen szintű támadással engem megmozgathat? Újabb hiba! Mágiáját a védő árnyam segítségével könnyűszerrel hárítottam, mire ő ismét lefagyott. Lassú harci stílusa már kezdett untatni, s ezért úgy döntöttem, lezárom a küzdelemnek ezt a rövid fejezetét. Néhány csont foggal soroztam meg az álmélkodó idegent, akit olyannyira meglepett a támadás, hogy észre se vette, hogy vége. Nemcsak a küzdelemnek, s az életének, számára minden egyébnek is ezen a világon.
Nem rohantam ostoba módon a mészárlásba, hisz egy eltévedt varázslat bármikor érkezhet, ha túlságosan belevetem magam a harcba. Egyfajta szemlélőként figyeltem, mégis mit művelnek a többiek, egészen addig, amíg egy társam nem adódott a játékok megfigyelésében. Nem éreztem azt a potenciált benne, amellyel érdemeltnek tartanám ugyanarra a sorsra, mint én. Miután ezt tisztáztam magamban, a földre csapva árnykígyókat idéztem meg, akik egyetlen parancsomnak engedelmeskedve rohamozták az idegent. Az viszont jobb volt annál, mint elsőre tűnt, élőhalott testeit feláldozva sikerült életben maradnia. Váratlan lépéssel rukkolt elő, amikor egy tüskét hajított felém. Feldühített a stílus, amellyel küzdött, mert azt annyira magaménak éreztem, hogy egyszerűen felpezsdítette a vérem, ha a sajátomhoz hasonló mágiát látok más keze által használni.
- Te aljas senkiházi! Tudd hol a helyed! – Suttogtam neki, hogy csak ő hallja, majd pedig minden dühöm kiadva magamból az árny húzástechnikámmal a mélybe húztam a szentségtörő mágust.
Ekkorra már megvolt a kellő létszám, s én majdhogynem az egészről lemaradtam. Lényegtelen, véleményem szerint ez a küldetés nekem lett kitalálva, már abból is látszik, hogy mennyire élveztem az első próbát. Amint a többiek is észrevették a csetepaté végeztét minden újból nyugodt, túlvilági aurát sugárzott. Rengeteg hulla feküdt a földön, aminek kiváltképpen örültem volna, ha nem lettem volna egyébként is teljesen tele ilyen tekintetben. Sajnálhattam a dolgot, de nincs mit tenni, ki kellett hagynom a kínálkozó alkalmat. A körülöttem lévőkkel nem foglalkozva követtem a megbízót, mikor a nevem kérdezték készségesen válaszoltam, de egyebet nem árultam el, na meg a többiekkel sem foglalkoztam.
Teljesen lényegtelen hogy ki mivel foglalkozik, vagy, hogy milyen a mágiája. A lényeg az, hogy az, aki végezni fog a célponttal az én leszek, mert én úgy kívánom, s ebben nem tűrök ellentmondást. Nem érdekel, hogy csapatmunka, s tudom, hogy nem azért vagyunk többen, mert így jobban nézünk ki, de nem számít! Ha kell, végzek azokkal, akik az utamat állják, legyenek azok a társaim vagy ellenlábasak egyaránt! Fröcsögni fog a vér abból a testből, amelyik elém kerül.
Ki szakadva saját véres lelki világomból, egy kastélyhoz értünk. Vagy inkább egy szemétdombhoz. Nem a legmegfelelőbb szó erre egy beazonosítatlanul régi, ámde érezhetően kastélynak induló építmény. Milyen „szomorú”, hogy egy ilyen szép alkotást hagynak ennyire leamortizálni. Közelebb léptem a vaskapuhoz, amely olyan volt, mintha nem is lett volna. Nyilván nem ő az, aki távol tartja a hívatlan látogatókat, hanem maga az épület űzi el azokat. Szomorú, hogy az emberi lustaság ennyire elfajzottá tette ezt a helyet, de mégis, így sokkal jobban tetszett az egész. Érezhető volt, hogy mekkora kockázatot vállal az ember mikor belép ide, a falak bármikor rád dőlhetnek s te a törmelék alatt ragadhatsz. Vagy épp egy óvatlan pillanatban egy mérges pók vagy egyéb lény sújthat le rád a ház sötét zugaiból. A groteszk küldő, s a benne rejtőző ismeretlen veszélyforrások, annyira sötétek. Tetszik!
A ház tulaja beljebb hívott bennünket a küszöbnél, egészen egy könyvtár szobáig. Ahogy megérkezünk, ő helyet foglal egy kényelmes fotelban, tetszett a stílus, hogy nem kínált bennünket hellyel. Hiszen mi, vagy legalább is én nem azért érkeztünk, hogy keleti kényelemben, nyugati nyugalommal mellékelve végigélvezzük a feladatot. Mikor rátérünk a feladatra, az úr tölt magának egy italt majd pedig elárulja, hogy a célpontunk nem más, mint a tőlünk nem messze található Rivendell nevű város vezetője. Majd miután a célpont nevét elárulta, a pénzről kezdett beszélni. Azonban én ezt korainak éreztem. mindig is szerettem, ha mindennel sorban haladunk és először megbeszéljük, hogy mit kell csinálni a célponttal, mikor és hol. Vagy esetleg ez az egész merénylet nincs is ennyire kiforrva.
mindegy, természetesen nem fogok sokáig itt időzni, ha nem szükséges várakozni a munkával, még ma este végzek a polgármesterrel, ha csupán ennyi az óhaj.
Vissza az elejére Go down
Cana Alberona
Mesélő
Mesélő
Cana Alberona


Hozzászólások száma : 597
Aye! Pont : 28
Join date : 2011. Apr. 05.
Age : 37

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeCsüt. Okt. 11, 2012 11:03 am

- Gondolom észrevettétek, hogy a városba nem lehet csak úgy bejutni. A falon átmászni lehetetlen, a kapukat pedig őrzik azok a férgek, bár nekem régebben nem okozott ez gondot, sajnos a látogatásaim után szigorítottak az őrségen a senkiháziak, így ezek a lehetőségek elúsztak. – furcsa, elégedett mosollyal közli mindezt egy legyintés kíséretében, majd az egyik könyvkupac tetejéről egy tekercset kap le, és visszasétál az asztalhoz. Lehuppan a kényelmes foteljába, és kigöngyölíti a papírt, ami egy térképet rejt. – Tehát az egyetlen útvonal a városba, a hegyeken át vezet. – ujja hegyét lassan végigvezeti egy vonalon. – Nem lesz könnyű dolgotok, dehát ezért fizetlek titeket. – vonja meg a vállait. – Még ma este elindultok, így talán holnap napnyugtára átérhettek Rivendellbe. A többit meg oldjátok meg, DE csak akkor kapjátok meg a jutalmat, ha valami bizonyítékot is hoztok arról, hogy elvégeztétek a feladatot. – vigyorog. – Minden világos?
Megj.: itt kérdezhettek Darren-től, ha kíváncsiak vagytok még valamire, ez esetben PÜ-ben várom a kérdéseiteket.

- Nos akkor mindent megbeszéltünk, most pedig menjetek innen, nekem még sok dolgom van ma. Gondolom kitaláltok. – azzal feláll az asztaltól, és kivonul a könyvtárból.

Rátok bízom ki kezeli a térképet, mindenesetre ideje indulnotok. A lerobbant előkerten át kijuttok a szebb napokat is megélt vaskapun, ahonnan a térkép szerint egy ösvény vezet felfelé a hegyre. A kitaposott utacskát hamar meg is találjátok, így kezdődhet a kaptatás. Az út eleinte lankásabb, de aztán nemsokára egyre meredekebb lesz. Az erdőben indultok, de órákig tartó gyaloglás után, a növényzet lassan ritkulni kezd, és a hőmérséklet is fokozatosan csökken, sőt a körülmények egyszer csak olyannyira zordak lesznek, hogy a továbbhaladás szinte lehetetlenné válik. Ahol már a fák sem hajlandóak megmaradni, a sziklák között az út olyan meredekké válik, hogy túl kockázatos lenne éjszaka mászni, így kénytelenek vagytok tábort verni. Rátok bízom, mit csináltok ez alatt az idő alatt, Areck és Adam nyugodtan lefekszenek aludni. Ha esetleg hozzájuk van kérdésetek, azt is PÜ-ben várom! Pirkadatkor továbbindultok, de a haladás így is egyre nehézkesebb. Hóvihar tarkítja utatokat, míg végül be nem léptek az örök hó birodalmába. Rettenetesen hideg van, és iszonyatos lélekvesztőkön át vezet az ösvény, amit a hó miatt ráadásul nagyon nehéz követni. Szerencsére nem kell egészen a csúcsig másznotok, még előtte találtok egy barlangot, ami a térkép szerint átvezet a hegy túloldalára. Itt megpihenhettek újra, ha gondoljátok, de táborozásra már nincs idő, még éjszaka el kell érnetek a várost, mert nappal nincs esélyetek támadni! A barlangban már kényelmesebben tudtok haladni, természetes képződménynek tűnik, bár itt-ott egyértelműen látszik az emberi beavatkozás nyoma, főleg ott, ahol a járat túlságosan beszűkül. Valami fényforrást is találnotok kell, ha nem akartok a vaksötétben tapogatózva haladni. Pár órát bolyongtok a hegy fojtogató gyomrában, majd mikor végre kiértek újra a fényre, láthatjátok, hogy sokkal alacsonyabban vagytok, mint ahol bementetek. Nincs hó, ellenben van növényzet, ami egyre sűrűbb, nemsokára beértek az erdős területre is, miközben a lenyugvó Nap lassan vérvörösre festi a horizontot. Beesteledik , mire beértek az első házak közé.

Postotok eddig tartson!

Határidő jövő vasárnap (okt. 21.), és elnézést a késésért!

Vissza az elejére Go down
Kes Kontráz
Elemi mágus
Elemi mágus
Kes Kontráz


Hozzászólások száma : 2647
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jun. 04.
Age : 31

Karakter információ
Céh: -
Szint: 13
Jellem: Semleges

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeCsüt. Okt. 18, 2012 7:40 pm

Aztán így folytatta.
-Gondolom észrevettétek, hogy a városba nem lehet csak úgy bejutni. A falon átmászni lehetetlen, a kapukat pedig őrzik azok a férgek, bár nekem régebben nem okozott ez gondot, sajnos a látogatásaim után szigorítottak az őrségen a senkiháziak, így ezek a lehetőségek elúsztak. -
Egy furcsa elégedett mosoly ült közben az arcára. Aztán legyintet mintha egy semmiség lenne. Aztán egy könyv kupachoz sétál és a tetejéről leemel egy tekercset. Az asztalhoz vissza térve a fotelébe ül és a tekercset az asztalra tesi majd ki göngyölít. Egy térkép tárul elénk amin a várost körülvevő hegyek látszanak.
-Tehát az egyetlen útvonal a városba, a hegyeken át vezet. - Azzal elkezdte a z ujját végig húzni a térkép egy vonalán. -Nem lesz könnyű dolgotok, de hát ezért fizetlek titeket.- Vonta meg vállát.– Még ma este elindultok, így talán holnap napnyugtára átérhettek Rivendellbe. A többit meg oldjátok meg, DE csak akkor kapjátok meg a jutalmat, ha valami bizonyítékot is hoztok arról, hogy elvégeztétek a feladatot. -vigyorodott el ezen.– Minden világos? - Kérdezte végignézve a társaságon.
Mindenki nézte a térképet. Én próbáltam megjegyezni minél többet az útból. Főleg az irányt és a terepet néztem. ~Nekem ez nem probléma, egy nap alatt át jutok ha kell. De este a hegy nem játék, főleg este mikor nem látni semmit este.~ Így gondolkodtam mikor Darren újra megszólalt.
-Nos akkor mindent megbeszéltünk, most pedig menjetek innen, nekem még sok dolgom van ma. Gondolom kitaláltok.- Azzal felállt és kisétált a szobából.
Azzal mi is elkezdtük indulni. A térképet Adam veszi magához hogy majd ö vezet minket. Mind el indultunk ki a romos kastélyból, egyenest a természet által ostromolt kertbe majd át a rozsdás vaskapun. Adam a térképet nézve egy föld útra vezet ami már eléggé ki volt taposva hogy haladhassunk rajta. Az út a hegyre felfelé vezetett. Ahogy haladtunk az út egyre meredekebb kezdett lenni. Már az erdő sem akart oda fel menni, a fák egyre ritkábbak lettek míg teljesen el nem tűntek. A levegő kezdet lefelé hűlni, a csillagok fényét alig lehetett látni. Az út sziklás és meredek volt nehezen haladtunk. Adam úgy döntött itt megállunk. Így mindenki letelepedett egy neki tetsző helyre. Adam és Areck lefeküdtek aludni én egy szikla mellé telepedtem le aminek a hátamat támasztottam. Úgy döntöttem hogy alszom pár órát. Így elaludtam, de a fülem nyitva volt nehogy valaki rám támadhasson.
Reggelkorán pirkadatkor keltem és a többiek is mozgolódni kezdtek. Nem volt vesztegetni való időnk így tovább indultunk. A haladás így sem volt könnyű a többiek nehezen haladtak én ezzel szemben valamennyivel könnyebben. ~ A sziklás terep egy mágusnak is nehéz nemhogy egy átlag embernek. Most kapóra jön hogy egy hegyen laktam, na meg Apokalion kemény edzései. Amik szinte embertelenek voltak, így nem olyan nehéz számomra. Bezzeg egy farkasnak ez gyerek játék.~ Gondoltam miközben a sziklákon haladtam. Ahogy haladtunk a hegyre fel úgy elértük a hóhatárt. Itt már nekem is nehezebb volt mivel egy hóvihar köszöntött bennünket. Az út most vált igazán nehézzé a hó által kivájt utakat kellet követni amik néhol életveszélyesek voltak. Több helyen csúszós, meredek, kanyargós lélekvesztőkön haladtunk át. Ráadásul csontig hatoló hideg volt, ami nem épp a legkellemesebb. Mind fáztunk és kezdtük érezni a hideg hatását a testünkön. ~Egy jégmágus ,ég élvezné is ezt a hideget.~ Fordult meg a fejemben az út során néhány sor. Nagy megkönnyebbülés volt mikor Adam bejelentette- Itt egy barlang erre megyünk tovább.- Azzal beléptünk a barlangba.
A barlangban nem volt hófúvás így pár fokkal melegebb volt bent mint kint. A helyzetet kihasználva hogy könnyebb a haladás. Nem tartottunk pihenőt hanem folytattuk az utat a hegy gyomrába. A barlangban sötétnek látszott így fény forrás kellet. A barlang bejáratában egy bokor nőtt. Ennek a bokornak a z ágait használtuk fáklyának. Amiket Adam gyújtott meg. Így már indulhattuk a barlangba. A barlangban haladva néztem a barlang falát. Látszott hogy a természet alkotta, bár néhol felfedezhető volt hogy ember kéz is besegített. Ott ahol keskenyedhetett az emberkéz kiszélesítette. Így haladtunk a barlangban pár órát amikor elértük a kijáratott.
Amikor ki értünk akkor vettük észre hogy alacsonyabban vagyunk, mint a hogy indultunk. Kiérve a növényzet újra zöldellt és nem kellet mesze mennünk hogy elérjük az erdőt. A nap már vörösre festette az ég alját így nem maradt sok időnk a tájban gyönyörködni. Átvágtunk az erdő szűrűjén. Mikor kiértünk már sötétedett így csak estére értünk a város elsző házait. ~ Na végre beértünk. Most már kezdődhet a komolyabb munka.~ Gondoltam és már vártam milesz.
Vissza az elejére Go down
Daniel Deamhan
Fekete Mágus
Fekete Mágus
Daniel Deamhan


Hozzászólások száma : 99
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. May. 03.
Age : 27
Tartózkodási hely : Szentendre

Karakter információ
Céh:
Szint: 3
Jellem:

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeSzomb. Okt. 20, 2012 1:37 am

- Gondolom észrevettétek, hogy a városba nem lehet csak úgy bejutni. A falon átmászni lehetetlen, a kapukat pedig őrzik azok a férgek, bár nekem régebben nem okozott ez gondot, sajnos a látogatásaim után szigorítottak az őrségen a senkiháziak, így ezek a lehetőségek elúsztak. – Mondta Darren, miközben furcsa mosolyt eresztett hallgatósága felé. Levett egy tekercset egy kupac könyvről, majd visszaült a helyére és kinyitotta. Egy térkép volt az. – Tehát az egyetlen útvonal a városba, a hegyeken át vezet. – újával mutatja az utat. – Nem lesz könnyű dolgotok, de hát ezért fizetlek titeket. – vonja meg a vállait. – Még ma este elindultok, így talán holnap napnyugtára átérhettek Rivendellbe. A többit meg oldjátok meg, DE csak akkor kapjátok meg a jutalmat, ha valami bizonyítékot is hoztok arról, hogy elvégeztétek a feladatot. – Itt elvigyorodik, és úgy kérdi: - Minden világos? – Daniel némán bólintott, nem volt szükség ostoba kérdésekre, a feladat nyilvánvaló volt, és egy emberi fej elég bizonyíték lesz a megbízó számára, ebben biztos volt.
- Nos akkor mindent megbeszéltünk, most pedig menjetek innen, nekem még sok dolgom van ma. Gondolom kitaláltok. –Mondta, majd egyszerűen kivonult a könyvtárból.

A csapat rögvest el is indult, az Adam nevű alak vette rögtön magához a térképet, és ő ment elől, Daniel kissé hátrébb ment, hogy rálátása legyen a térképre. Nem akarta, hogy félrevezessék, vagy egyszerűen eltévedjenek azért, mert Adam nem értelmezi jól a térképet. Visszamentek a kertbe, és ki a rozsdás vaskapun. Ezután, ahogy a térkép jelezte egy ösvényen haladtak tovább, ami felvezetett a hegyekbe. Az út eleinte könnyen járható volt, de lassan egyre inkább meredekké vált, és a növényzet is ritkulni kezdett, ahogy a magasság miatt már nem tudtak megélni a fák. Egyre hidegebb is lett, ahogy az várható volt a magasság miatt. Elkezdett beesteledni, és túl veszélyes lett volna továbbmenni, úgy, hogy nem látnak semmit, ezért hát letáboroztak. Danielnek nem tetszett a dolog, őt nem zavarta az éjszaka, hiszen a sötétség Darkos eleme volt, bár ez nem jár azzal, hogy a hordozója lát a sötétben. Daniel rögtön lepihent, ha már megálltak legalább kipiheni magát, hogy másnap a legjobb formájában legyen. Arrébb húzódott a többiektől, és egy ideig figyelte a többieket, megpróbálta kiszúrni, hogy valakinek a csapatból szándékában áll e az éjszaka folyamán gyilkolnia, vagy lopnia esetleg más ehhez hasonlót elkövetni. Úgy találta, hogy biztonságban lesz. Egyenlőre. Lefeküdt aludni, de még álmában is éber maradt. Hajnalban indultak tovább, egy hóvihar nehezítette az útjukat és a hideg is egyre elviselhetetlenebb lett. Az ösvényt csak nehezen tudták követni, és a táj is egyre hajmeresztőbb lett. Elértek egy barlanghoz, amit a térkép jelzett. A térkép szerint, ha átmennek rajta a városban érnek ki. Némileg kifáradtak, de most nem állhattak meg pihenni, az idő számított. A barlangban sötét volt, de szerencsére rögtön a bejáratnál furcsa mód egy kis bokor nőtt, és beljebb mindenféle, de leginkább fa hulladék volt. Míg többiek a bokorból csináltak fáklyát Daniel a hulladékból kiszedett egy farúdat és betekerte egy, szintén a hulladékban talált szövetdarabbal, és a többiek gyújtóeszközét elkérve meggyújtotta. A barlang természetes volt, azon kívül, hogy itt-ott nyilvánvalóan emberi kéz munkálta járhatóvá az utat. Amikor kiértek sokkal alacsonyabb magasságon voltak, és ismét visszatért a növényzet. Eközben eltelt jó pár óra, és megint esteledett. Elindultak az egyre sűrűsödő fák közé, és lassan elérték Rivendell házait, ahogy a nap sugarai eltűntek a horizonton.

(Bocs ha picit rövid lett, holnap (azaz ma) reggel elmegyek és csak hétfőn jövök, tehát most este enyit tudtam összehozni (tudom ,előbb kellett volna kezdenem az írást Smile))
Vissza az elejére Go down
Cana Alberona
Mesélő
Mesélő
Cana Alberona


Hozzászólások száma : 597
Aye! Pont : 28
Join date : 2011. Apr. 05.
Age : 37

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeHétf. Okt. 22, 2012 9:03 pm

Dead megcsaplak ha nem írsz! Ááá nem is... inkább meghagylak Baltazárnak..

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Atpq_pGCEAA2IdK

Remélem ez elég hatásos fenyegetés.. csak képzeld magad annak a szegény epernek a helyébe..
Vissza az elejére Go down
Dead Shadorick
Fekete Mágus
Fekete Mágus
Dead Shadorick


Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Aug. 14.
Age : 34
Tartózkodási hely : titok

Karakter információ
Céh: Skull Order
Szint: 4
Jellem:

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeKedd Okt. 23, 2012 10:03 am

A könyvtárban kényelmesen elhelyezkedő megbízó elárulta a feladatunkat, majd az érte járó összeget is. Mindeközben kitöltött italát jóízűen fogyasztotta. Nem tudtam mit akar jelképezni az ital, talán nemességét akarta vele kimutatni. De ebben az esetben, miért egy ilyen helyre vezetett minket. Végül pedig mielőtt mindenki elsereglett volna kitért a küldetés részleteire is.
- Gondolom észrevettétek, hogy a városba nem lehet csak úgy bejutni. A falon átmászni lehetetlen, a kapukat pedig őrzik azok a férgek, bár nekem régebben nem okozott ez gondot, sajnos a látogatásaim után szigorítottak az őrségen a senkiháziak, így ezek a lehetőségek elúsztak. – Nem zavart, hogy kerülőúttal kell dolgoznunk. Azonban érdekelt volna, miféle látogatásokat tehetett a férfi. Talán igazából hozzánk hasonlóan ő is egy erős lélek, vagy egyszerűen csak a helység kitagadta őt a tettei miatt. érdekelt volna a válasz a kérdésemre, azonban túl személyesnek éreztem, ahhoz hogy feltegyem az úrnak. – Tehát az egyetlen útvonal a városba, a hegyeken át vezet. – Ezen kijelentéséhez pedig egy a könyvespolcáról elhozott térképet hívott segítségül. A papíron jól látszott a város és annak környéke, vajon ezt a térképet maga készítette vagy vette, illetve csináltatta. Az előzőhöz hasonlóan, ez is foglalkoztatott, de ugyancsak személyesnek éreztem. – Nem lesz könnyű dolgotok, dehát ezért fizetlek titeket. Még ma este elindultok, így talán holnap napnyugtára átérhettek Rivendellbe. A többit meg oldjátok meg, DE csak akkor kapjátok meg a jutalmat, ha valami bizonyítékot is hoztok arról, hogy elvégeztétek a feladatot. Minden világos? – Meglettek volna a kérdéseim, azonban tőlem különálló okok miatt egyet sem tettem fel. – - Nos, akkor mindent megbeszéltünk, most pedig menjetek innen, nekem még sok dolgom van ma. Gondolom, kitaláltok. – Szavai után pedig magunkra hagyott bennünket. A térképet az Adam nevezetű kolonc veszi magához, majd rögtön el is indulunk az utunkra.
Az enyhén dohos könyvtárszobából először a hatalmas előszobába jutottunk, a házból távozva pedig az elhanyagolt kertbe jutottunk, ahonnét a szebb időket megélt és jóval több törődést érdemlőkapun át távoztunk. A megbízónk menedékéről egy már kitaposott földútra vezetett az utunk, ami a hegy felé vezetett. Mivel az útkitaposott föld, így a haladás is könnyebbé vált számunkra. Én leghátul haladtam, nem vegyülve senkivel. Ahogy egyre tovább jutottunk, úgy kezdett el egyre meredekebb lenni a lejtő. Végtére is magától értetődő, hogy egy hegy felfelé tőr, s nem hozzánk hasonlóan előre. A kezdetben velünk tartó fák sora is kezdett ritkulni, egészen addig, amíg meg nem szűnt. A sziklás és életveszélyesnek tűnő utat éjszaka megközelíteni ostobaság lett volna, így megegyezünk, hogy tábort verünk. Én nem akartam megállni, hisz nem félem a halált, sőt jó barátom az. De sajnos csapatmunkára vettek fel, így kénytelen vagyok nem magánszámba kezdeni.
A kényszer pihenőt kihasználva Adam és Areck nevű társaim aludni tértek. Nem féltem a halált, de még egyetlen társra sem találtam, akiben annyira megbíznék, hogy közelében leengedjem a védelmem s aludni térjek. Ezen a kalandon pedig egyértelműen nem a volt a cél, hogy csapatosan összehaverkodjunk, s országos cimborák legyünk és jókat szórakozzunk, s pihenjünk. Nem sokkal a két vezéregyed utána a többi is álomra hajtotta a szemét. Bár mindenki gyengének és védtelennek tűnt, tudtam, nem is, sokkal inkább éreztem, hogy mind éberen alszanak, így bármivel próbálkoznék, szinte biztos vagyok, hogy nem sikerülne. Nem mintha egyébként lett volna valamiféle sötét tervem, de jó tudni, hogy nem zöldfülűekkel vagyok körülvéve. Ajánlom is nekik, hogy hasznukat vegyem a végrehajtás során, mert különben szörnyű véget érhetnek. Az éjszakát egy sziklán ülve töltöttem, magamban rengeteg dolgot végiggondolva, hogy mi t fogok csinálni a harcok során, hogy mit teszek miután a feladatot elvégeztük, na meg sok hasonlót.
Pirkadatkor nem vártunk tovább, mindenki útnak indult. Talán nem kellett volna megvárni ezt a reggelt, hiszen most hóvihar akadályozott bennünket a haladásban. Az éjszaka várható fejlemény volt, de ez a természeti csapás talán azt szeretné mondani, hogy még ő is ellenünk van. Végül egy olyan helyre jutunk, ahol láthatóan az év minden szakában előfordulnak efféle viharok. Emlékszem ezelőtt is jártam már hasonló helyen, akkor egy szó szerint elbűvölő mágust ismertem meg. De ez már nagyon rég volt, azóta egyetlen cseppnyi érzelmet nem táplálok iránta. Az természetesen önmagában sem lett volna könnyű végrehajtani, egy igazi lélekvesztőn haladunk, amit az arcunkba csapó hópihék tovább nehezítenek. A legális feladatokon edződött egyedek nyilvánvalóan már rég elhullottak volna, de a hozzánk hasonló sötét alakok nem is várhatnának el ennél kellemesebb utat.
Szerencsére nem a csúcsig kellett menetelnünk, hanem egy barlangon kellett áthaladnunk, ami immár rögtön a városhoz vezet. Természetesen nem mehettünk be olyan egyszerűen a járatba, hogy lesz, ami lesz. Hogyha ránk sötétedik, amíg odabenn vagyunk minden bizonnyal bent ragadunk, így egyik társam egy bokor ágait használva tűzet gyújtott, s azzal világítottunk. A hely természetesnek látszott, ám itt-ott mégis emberi kéz nyomai látszódnak, amikor szűkölni kezdene a terep. Hosszú órákat töltünk a fojtogató területen, de nem nyavalyoghattunk, hiszen nincs lehetőségünk máshonnét megközelíteni a várost. S úgy gondolom, hogy csapatomból mindenkinek szüksége volt a pénzre.
Mikor kiérünk, már sokkal alacsonyabban vagyunk, hiszen itt állandó növényzetet pillantunk meg. Észre se vettem, hogy egész idő alatt lefelé is haladtunk, talán a lejtés aprósága miatt nem vettem észre ezt, de hát, most már mindegy, az a lényeg, hogy hamarosan beérünk a községbe és nekiláthatunk a dolgunknak. A lenyugvó nap vörösre festette a horizontot, ami a nemrégiben újból megpillantott fák rengetegét sokkal szebbé tette. Este lett mire elértük a terület el házait.
// Elnézést kérek Iszákos-Sama, mostanában szűkében vagyok az időnek, de többet nem fordul elő hasonló! Egyébként, ha Balthazár-samával sikerül megbeszélnie egy találkozót a számomra azt megköszönném! *-* //
Vissza az elejére Go down
Cana Alberona
Mesélő
Mesélő
Cana Alberona


Hozzászólások száma : 597
Aye! Pont : 28
Join date : 2011. Apr. 05.
Age : 37

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeSzer. Nov. 14, 2012 1:11 pm

Tyűűűű gyerekek, elnézést a késésért ismét, de a heti hat nap meló nincs jó hatással rám, a szabadidőmre meg még annyira se, a leharcolt agysejtjeimről nem is beszélve, úgyhogy mostantól nem szabok határidőt, de mindenképpen igyekszem majd nem váratni titeket. Persze ha úgy érzitek, hogy mégiscsak kell, mert különben jobban ellustizzátok a postolást, akkor szóljatok, és marad a határidőzés, én viszont továbbra sem tudom magam mindig pontosra ígérni.. szeretném, de nem megy :/
Azt viszont meg kell mondanom, kissé csalódott vagyok a postokat olvasva. Nem sokkal írtatok többet, mint én, a párbeszéd 0, a veletek tartó NJK karakterek is elvesztek, mint szürke szamár a ködben. Kicsit erőltessétek meg magatokat légyszíves, ez saját érdeketek, nem az enyém! Ha máshol nem tudtok összebeszélni, ott a fórum chat, vagy akár a PÜ, mindkettő a kommunikációra van kitalálva! És könyörögve kérek mindenkit, NE keverjük a jelenidőt a múltidővel. Vagy jelenben írtok, vagy múltidőben mesélitek el, mi történt! Köszöntem.

Folyt.köv.:

A város lassan nyugovóra tér, talán jobb is, ha kerülitek a feltűnést, és meghúzzátok magatokat valahol, amíg a lakók el nem bújnak az éjszaka elől takaros kis házaikba. Rátok bízom, hol táboroztok le arra a kis időre. Bár van egy városszéli, kis kocsma a közelben, amint beléptek oda, az a csendes néhány iszogató azonnal rátok szegezi a tekintetét, és kíváncsian méregetnek titeket.
Akárhol is várjátok ki a sötétet, a kormányzó kúriája már messziről felismerhető, az úti célotok tehát megvan. A város szívébe kell eljutnotok, de vigyázzatok, mert az utcákon éjszaka is járőröző katonák vigyázzák a lakók álmait, akiket jobb, ha elkerültök. Szerencsére nem ma kezdtétek az árnyakban való sunnyogást, így hamarosan el is éritek a kőfallal körbezárt palotát. Itt természetesen még több őrbe botlotok, de szerencsére a szemfüles Adam kiszúr egy rést a pajzson. Egy ráccsal lezárt csatornajáraton át tudtok bejutni a külső falon. Különös módon az őrjáratokat könnyedén elkerülitek itt is, a rács pedig nem okozhat problémát öt mágusnak. Hamar a csodás díszkertben találjátok magatokat, innen már egyenes út vezet a palotába. Természetesen a bejáratokat őrzik, de miután körbejárjátok az épületet, „sasszem” Adam ismét megtalálja az utat befelé, egy titkos ajtó formájában. Belépve egy katakomba rendszerbe értek, ami némi bolyongás után a palota pincéjébe vezet. Egy nagyobb, látszólag élelmiszerraktárnak kinéző helyiségbe juttok, ahol egy csapat álig felfegyverzett katona fogad titeket. Visszafelé sincs menekvés, ugyanis a katonák a katakomba rendszerből is özönlenek, nincs tehát esély, csapdába estetek. Gondolom, nem adjátok magatokat olyan könnyen, tehát harc következik.
A katonák „csak” jól képzett fegyverforgatók, ellenben sokan vannak, szűk a tér, minden kijárat el van zárva, ráadásul váratlanul Adam és Areck is ellenetek fordul. Az ő segítségükkel már könnyedén „lefegyvereznek” titeket. Amint ez megtörténik, megjelenik a helyiségben a Kormányzó is. ( Átlagos termetű, ősz hajú, hatvanas éveiben járó úr, mégis tekintélyt parancsoló megjelenésű, elegáns, de kissé katonás ruhákban.)

Postotok eddig tartson!
Vissza az elejére Go down
Cana Alberona
Mesélő
Mesélő
Cana Alberona


Hozzászólások száma : 597
Aye! Pont : 28
Join date : 2011. Apr. 05.
Age : 37

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeSzer. Nov. 28, 2012 6:54 pm

Történik itt még valami? Ha szeretnétek még játszani, akkor sürgősen kezdjetek aktívkodni, mert bár nem adtam határidőt, a végtelenségig én sem fogok várni. Amennyiben már nem kívántok az oldalon tevékenykedni, jelezzétek nekem!

A határidő vasárnap (dec. 02.) este! Ha addig nem adtok magatokról életjelet, lezárom a küldetést!
Vissza az elejére Go down
Kes Kontráz
Elemi mágus
Elemi mágus
Kes Kontráz


Hozzászólások száma : 2647
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jun. 04.
Age : 31

Karakter információ
Céh: -
Szint: 13
Jellem: Semleges

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeCsüt. Nov. 29, 2012 4:51 pm

A házak szép, ízléses építésűek voltak. Az emberek lassan kezdtek a házaikba húzódni. Az utcák egyre csendesebbek lettek. De még nem elég csendesek a munkánkhoz. A házak között állva elkezdtünk nézelődni, hogy hol húzódjunk meg, míg teljesen el nem csendesül a város. Ahogy nézelődtem észrevettem egy kocsmát, ami nem volt túl messze tőlünk. ~ Ott talán könnyebb lesz kivárni az estét. ~ Így én elindultam a kocsmába. A többiek észrevették, hogy én merre indultam el, ezért követtek.
A kocsmába belépve láttam néhány embert iszogatni. A kis csapatunk feltűnést keltett az ott lévőkben. De ezt gyorsan elossz lattuk, mivel a hogy beléptünk külön váltunk. Én a bejárattól nem mesze egy üres asztalnál foglaltam helyet. A többiek is szétszóródtak a nekik megfelelő helyre. Csendesen vártuk a sötétre. A várakozás közben én egy sört fogyasztottam el. A hogy odakinn be sötétedet mi is indulni, kezd tűnk kifelé a kocsmából. Nem keltetünk feltűnést, mivel egyesével lemaradva hagytuk el az épületet.
Kiérve könnyű volt kiszúrni a kormányzó kastélyát. Elindultunk a városközpont felé. Szép lassan csendese haladtunk előre, mint az árnyak. Magunkra és egymásra is figyeltünk. Senki nem akarta hogy valaki ballépése miatt lebukjon. A katonák dolgukat végezve járták a város utcáit. Nem volt nehéz elkerülni őket, csak csendben meghúzódni az árnyékba. Ahogy haladtunk előre felé. Csörgés csapta meg a fülemet, mintha valaki a kukánál bujkált volna. Odanéztem és vártam, hogy ki az. A hogy néztem a zaj felé egy tarka macska ugrott elő a kuka mögül. Nagy megkönnyebbülés volt számomra hogy nem egy ember az. A macskát figyelmen kívül hagyva indultam tovább. Ahogy a kúriához értünk újra összeverődtünk. Az egyik közeli ház sarka mögül kémleltük az őrséget. A gyenge pontokat keresve. Ahogy nézelődtünk Adam Szólalt meg suttogva.
- Ott van egy bejárat - mutatott egy messzebb lévő csatorna felé.
A társaság óvatosan osonva haladt házról házra, az épületek takarásában. Az őrség nem vett észre semmit sem. A csatornánál furamód nem volt őrség és a rács sem épp mai darabnak tűnt. De ez szerencsének tűnt akkor. Mind az öten megragadtuk és szép óvatosan ki mozdítottuk a helyéről. Ahogy át értünk egy díszkert fogadott bennünket. A kastély már előttünk volt. Neki indultuk hogy felderítsük a területet. Ahogy körül jártuk az épületet, minden bejáratnál álltak örök. Nem tudtunk volna hang nélkül bejutni. A hogy haladtunk Adam intett, hogy álljunk meg. A mint meg álltunk – Ott. – mutatott egy pince ajtónak látszódó tárgyra. A szeme most is segített. ~ Fura hogy ilyen könnyen meg találja a bejáratott. Talán szerencse, talán valami más. ~ Gondolkodtam magamban.
Ahogy az ajtóhoz értünk azonnal kinyitottan Adam, mintha nyitva lett volna. Belépve ódon falak fogadtak minket. Talán valami katakomba lehetett. A haladás könnyű volt, nem eset nehezünkre. A fényt ismét Adam szolgáltatta. A hogy haladtunk én a késemmel jelöltem meg a haladási irányunkat. De ezzel nem voltam egyedül, úgy tűnt senki nem akar eltévedni. Ezét a mindenki a magmódján hagyott jelet. A haladás így is csendes volt. Ahogy haladtunk már kezdtem azt hinni, hogy eltévedtünk. Az elöl haladó Adam meg állt, és a fejét kezdte el vakargatni. A keze még mindig lángolt. Ahogy ott álltunk felfigyeltem, hogy a láng fodrozódni kezd. – Erre. Innen levegő jön. – Mondtam és mutattam a megfelelő irányba. Erre Adam a kezét arra tartotta amerre én mutattam. Ö is észre vette, hogy onnan levegő áramlik be a katakombába. Ahogy tovább haladtunk felfedeztünk egy csapóajtót, ami fel vezetett. Areck odalépet és fel emelte résnyire az ajtót, azét hogy körülnézzen. Mi vártunk hogy mi lesz. – Tiszta. – Mondta, azzal kinyitotta az ajtót. Mi fel másztunk egyesével.
Ahogy fel értünk egy kamra fogadott bennünket. Elég tágas volt a kamra hogy mind elférjünk benne.
Viszont amint mind fel értünk Katonák kezdtek beözönleni az ajtón. Mi vissza akartunk jutni az alagútba. Azonban már onnan is jöttek a katonák.
Hirtelen szűkké vált a kamra a betóduló katonák miatt. Én a Farkaspengét kaptam elő. A többiek is felkészültek a harcra. Én még könnyen tudtam használni a fegyverem, mivel egyszerre tudtam két irányba támadni. A katonák a lándzsáikkal nehezen tudtak érvényesülni, míg én könnyebben. Az egyik katona szúrását lecsapva hárítottam, aztán ugyan azzal a lendülettel máris a torkát átvágtam át. A farkaspengével előre is és hátra is könnyen tudtam támadni, a két pengének köszönhetően. A szűkülő tér egyre jobban és jobban akadályozott. Mikor Adam és Areck is melléjük álltak már nem volt sok esélyünk. Szép lassan egyesével fegyvereztek le minket a katonák.
A mikor már mindünket lefogtak, belépet az ajtón egy átlagos testalkatú férfi. Akinek őszülő haja, és kemény külsőt kölcsönző egyenruhaszerű ruhája volt. ~ Ahogy gondoltam túl könnyű volt a bejutás.~
Vissza az elejére Go down
Dead Shadorick
Fekete Mágus
Fekete Mágus
Dead Shadorick


Hozzászólások száma : 333
Aye! Pont : 10
Join date : 2010. Aug. 14.
Age : 34
Tartózkodási hely : titok

Karakter információ
Céh: Skull Order
Szint: 4
Jellem:

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeSzomb. Dec. 01, 2012 6:04 pm

Bocsi a késésért, holnap este 11 előtt megírom a posztot....
Vissza az elejére Go down
Daniel Deamhan
Fekete Mágus
Fekete Mágus
Daniel Deamhan


Hozzászólások száma : 99
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. May. 03.
Age : 27
Tartózkodási hely : Szentendre

Karakter információ
Céh:
Szint: 3
Jellem:

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeVas. Dec. 02, 2012 7:55 pm

Igaz már sötétedni kezdett, a városaik egy része még mindig az utcán bolyongott. Még várniuk kellett a támadással. Ahogy elindultak az egyik tag kiszúrt egy kocsmát és elindult felé. A többiek, és Daniel is vártak egy kicsit, majd egyesével követték, feltűnésmentesen. A kocsmában külön asztalokhoz ültek, hogy ne keltsenek feltűnést, Daniel csöndben megbújt az egyik sarokban, és ott várta meg, amíg a csapat tagjai elkezdtek kiszállingózni, majd követte őket. A helyiek nem nézték jó szemmel őket, de ez valószínűleg minden idegennel így volt a városban.
A városban meglehetősen sok őr mászkált, és így nem volt egyszerű dolog észrevétlennek maradni. A házak árnyékaiban, és a kivilágítatlan területeken osontak a kormányzó kúriája felé, ami egy elég tetemes darab épület volt, így könnyű volt már messziről is kiszúrni. Daniel legszívesebben végzett volna az őrökkel, de nem tehette, mivel riadót fújtak volna, és oda lett volna az egész küldetés. Ahhoz meg nem volt elég erős, hogy mindenkin áttaposva jusson el a célpontjához. A sunnyogás nem volt kedvére való, csakúgy, mint Darkosnak, aki állandóan bíztatta Danielt, hogy küzdjön már meg pár őrrel, és így nehéz volt tartania a lépést a többiekkel.
Hamarosan elértek a kőfallal övezett kúriához, ahol az őrség sokszorosa volt az eddiginek. Daniel kételkedve nézte, a lehetséges bejutási pontokat.
~ A fal túl sima, nem tudjuk megmászni, főleg nem észrevétlenül. ~ Gondolta.
- Öljétek meg az összes őrt, és irány a főkapu! – Mondta Darkos. – Unalmas ez a tétlenség, PARANCSOLOM, hogy ölj! – Daniel keze megmozdult magától, és Mortem markolata felé nyúlt. Daniel gyorsan elkapta a másik kezével, és megszorította, majd visszahúzta maga mellé. Ekkor Adam mutogatni kezdett, és elindult. A többiek követték és egy ráccsal lezárt csatornabejáratot találtak. Könnyedén leszedték a rácsot, és elindultak befele a résen keresztül.
~ Itt valami nincs rendjén, ez ennyire őrzött helyen pont ne lenne a rács rendesen rögzítve, jobb lesz figyelni. ~ Gondolta Daniel. A csatornákon hamar túljutottak, és csak egy őrjáratot láttak mászkálni bennük, akiket könnyű volt elkerülni. Egy díszkertben lyukadtak ki a csatornából, ami már a falon belül volt. Innen már nem volt messze a palota, ahol természetesen még több őrt találtak. Daniel nehezen, de ismét ellen tudott állni a kísértésnek. Egy kis nézelődés, és körbe-körbe járkálás után ismét Adam volt az, aki megtalálta a nem őrzött bejáratot. Ez egy titkos ajtó volt, ami furcsa módón egy kis lökésre kinyílt, és nem volt semmi egyéb zár, vagy csapda rajta.
~ Elég felelőtlen réseket hagytak a védelmükön. ~ Gondolta Daniel. Bent egy katakomba rendszert találtak. El is indultak, többen megjelölték az útvonalat, de Daniel nem törődött ilyesmivel, inkább figyelte, hogy nem próbálnak meg e rajtuk ütni. Adam szolgáltatta a fényt tűzmágiája segítségével, azaz a kezét használta fáklyaként. A katakombák keservesen hosszúak voltak, és bizony többször megakadtak, nem tudván, hogy merre is kéne menniük. Az emberi tájékozódási képesség teljesen csődöt mondott a járatokban. Ám egy idő után enyhe szelet éreztek, és elkezdték követni azt. Találtak is egy csapóajtón, amin Adam mászott fel, és nézett körbe.
- Tiszta. – Mondta, majd kimászott, és a többiek is követték. Egy éléskamrában találták magukat, ami nem volt túl nagy, de volt elég helyük a kényelmes mozgásra. Valószínűleg a kúria pincéjében lehettek, tehát az irány innentől felfelé kellett, hogy vezessen. Ekkor az ajtók kicsapódtak, és katonák kezdtek beözönleni, teljes páncélzatban.
Daniel keze szinte magától előrántotta Mortemet.
~Végre! ~ Gondolta, és nekirohamozott szemből a katonáknak, a társait elfelejtve. Lendületből rúgott a legelső katona felé, aki védekezően maga elé emelte a pajzsát. Daniel minden erejét beleadta a rúgásba, és inkább tolni próbálta az ellenfelét, mintsem a saját erejével eltörni a lábát a pajzson. A katona megtántorodott a hirtelen ellenállástól, és kissé megbillent a pajzsa. Daniel ezt kihasználta, és rögtön fel is lépett rajta, majd a jobb kezével megragadta a katona fejét, míg a ballal átnyomta Mortemet a katona sisakján. Kihúzta a véres kardot, és ellökte magától a halottat, a katonák ez alatt a kis idő alatt már majdnem körbezárták. A rés felé futott, és az azt épp betölteni szándékozó katona felé vágott. A katona kivédte a vágást a pajzsával, majd vágott Daniel felé. Daniel egy rúgással lehárította a kezét, majd ugyanazt a lábát nem lerakta, hanem megához húzta, és félig elfordulva kirúgott, bele a katona mellkasába, ahol csak bőrvértet viselt. A katona megtántorodott, Daniel keresztbe rakta le a lábait, kifordult és Mortemmel mélyen belevágott a katona fejébe. Ellökte magától a hullát, és kilépett a körből, miközben mágiát gyűjtött, és feltámasztotta az eddigi halottait, hogy konfúziót keltsen, és még több katonával végezzen. Igaz most már nem szervetten vették körbe, az előbbi alakzat is elkezdett átalakulni, és olyan sok katona volt a kamrában, hogy lassan nehézzé vélt a mozgás. Daniel gyorsan közbenézett. Az egyik társa kicsit arrébb egy kétirányú, érdekes fegyverrel harcolt, de sehol se látta Adamot és Arecket. Érezte, hogy az egyik zombija megölt valakit, majd oldalról egy lándzsás katona rontott felé. Daniel Mortemmel védte a lándzsát és közelebb lépett az ellenfeléhez, aki így nem tudott rendesen védekezni, a fegyvere hosszúsága miatt. A jobb kezével megragadta a lándzsa nyelét, a balban tartott Mortemmel pedig átszúrta a katona mellkasát. A lándzsát eldobta maga mögé, és védte az egyre több érkező támadást. A tömeg egyre nagyobb lett, és bizony elég nagy túlerővel álltak szemben. Daniel feltámasztotta az iménti halottat, és érzékelte, hogy a másik kettővel már végeztek. A katonák olyan sokan és hevesen támadtak, hogy Daniel alig bírt védekezni Mortem segítségével, nemhogy támadni. A kard folyamatosan mondta neki a csapások irányát, de az ellenfelei elkezdtek felülkerekedni rajta. Ekkor egy tűzgolyó csapódott a zombijába, ami menten el is égett, így Daniel egyedül maradt. Mielőtt bármit is tehetett volna Adam már egy másik mágiát célzott felé, és a katonák körbezárták. Hirtelen legalább hat penge szegeződött a torkának. Daniel nem mozdult, de a kezével nem engedte el Mortemet, sőt nem is tudta, mintha csak valami ott tartotta volna, hozzánőve a bőréhez. Lassan minden mozgás megszűnt, és mindenki le volt fegyverezve. Kivéve Adam és Areck, akik ellenük fordultak.
- Elárultak titeket, biztos jobban fizettek nekik, ráadásul nem is ismertétek egymást, tehát nincs ezen mit meglepődni. – Mondta unottan Darkos. – Ami viszont felháborító, hogy nem magukban küzdöttek meg veletek, hanem ezzel a nagy túlerővel.
~ Lényeg, ami lényeg, el vagyunk fogva. ~ Gondolta Daniel. Amint minden lecsöndesedett az ajtón belépett egy ősz hajú nem túl vén öregember, akin egy uniformis díszelgett.
- A kormányzó. – Mondta Darkos. Daniel nézte a kormányzó minden mozdulatát, és szorítani kezdte Mortemet a kezében.
Vissza az elejére Go down
Cana Alberona
Mesélő
Mesélő
Cana Alberona


Hozzászólások száma : 597
Aye! Pont : 28
Join date : 2011. Apr. 05.
Age : 37

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeHétf. Dec. 10, 2012 12:36 pm

Dead, pótolhatod az előző kört, de a következőt már nem írom ki, ha nem jött meg a postod. Ebben az esetben kénytelenek leszünk nélküled befejezni a küldetést!

Folyt.köv.:
A kormányzó alaposan végigmér titeket, de arcáról, a felsőbbrendűségen kívül, semmiféle érzelmet nem tudtok leolvasni.
- Szép munka. – fordul végül a katonák közt elégedetten feszítő Adamhez és társához.
- Ugyan, gyerekjáték volt Uram. – feleli büszkén, de könnyedén Adam.
- Darren nem fogott gyanút?
- Ha így is volt, nem adta semmi jelét. De tudja, hogy Darrennél sosem lehet tudni. Szűkszavú és titokzatos volt, mint mindig.
- Ő választott ki titeket?
- Nem, harccal dőlt el, kié a munka, de nem fedtük fel igazi erőnket. – mosolyog, a Kormányzó pedig nem szól semmit, csak visszafordul felétek. Kis szünet után szólal meg csak újra.
- Nos, nem tudom, kik vagytok, és nem is érdekel, de van egy ajánlatom számotokra. Darren azóta vadászik rám, mióta a várost elzártam a külvilágtól és az apja kastélyától, aki nem volt hajlandó elhagyni a kúriát, és beköltözni a falakon belülre, így kénytelenek voltunk vele megszakítani a kereskedelmi és üzleti kapcsolatokat. Az öreg egyébként is őrült volt, az elszigeteltség pedig végül önpusztításba taszította. Jó pár éve már, hogy leugrott a kastély tornyából, Darren pedig hadat üzent az egész városnak. Többször okozott csete-patét Rinvendell-ben, amik nem egyszer komoly anyagi károkkal, és személyi sérülésekkel végződtek, nem is beszélve az ellenem irányuló merényletekről, amik eddig mindig kudarcba fulladtak. Persze próbáltuk elkapni, rajtaütöttünk a kastélyban is, de Darren okos, és rendkívül jól tud rejtőzködni, ráadásul a mágikus hatalma is meggyőző, ezért ha meg is találtuk, még egyszer sem sikerült legyőzni. Mikor megtudtuk, hogy újabb merényletet tervez, beépítettünk két mágust, hátha így a közelébe férkőzhetünk. A terv az, hogy ti reggel visszatértek Darren titkos útvonalán a kastélyhoz, az embereim pedig követnek titeket. Körülvesszük a kúriát, amíg ti úgy tesztek, mintha sikerrel jártatok volna, aztán Adam jelére támadunk. Mivel nem tudjuk, pontosan mekkora Darren hatalma, ti is segíteni fogtok nekünk, cserébe pedig, ha sikerült elkapnunk azt a szemetet, amnesztiát kaptok. Szabadon távozhattok. Ha bármilyen ellenállást tanúsítotok, vagy szökni akartok, átadunk titeket a rúnalovagoknak, és egy mágikus börtönben fogtok elsorvadni. Holnap reggel indulunk, addig eldönthetitek, mit akartok. – azzal sarkon fordul, és int a katonáknak, akik átvezetnek titeket egy cellába, ami szintén a pincében van. Adam és Areck végig mögöttetek jön, és szemmel tartanak titeket.

Miután kattan a zár, Areck bal kezével furcsa jeleket rajzol a levegőbe, a cellátok rácsait pedig mágikus védőfal zárja körül. Éjszaka csak néhány őr marad mellettetek, megpróbálhattok kijutni, de a rúnafalról minden varázslatotok lepattan. Vizet, és vacsorát kaptok, de persze semmi luxusra ne számítsatok. Éjszaka ráértek megbeszélni és/vagy átgondolni a történteket, reggel pedig hajnalban ébresztenek titeket a katonák. Kaptok egy szerény reggelit, aztán a Kormányzó is meglátogatja a csipet-csapatot.
- Nos? Hogy döntöttetek? Segítetek nekem, vagy inkább élvezitek a rúnalovagok vendégszeretetét?

Ha jól sejtem a döntésetek egyértelmű lesz, postotok tehát addig tartson, hogy Adam, Areck és nagyjából 50 katona kíséretében elindultok a hegyek felé, ahol bejutottatok a városba!

Utolsó előtti kör, ráadásul elég rövid is, minél hamarabb postoltok, annál hamarabb kapjátok meg a jussotokat! Smile

Vissza az elejére Go down
Daniel Deamhan
Fekete Mágus
Fekete Mágus
Daniel Deamhan


Hozzászólások száma : 99
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. May. 03.
Age : 27
Tartózkodási hely : Szentendre

Karakter információ
Céh:
Szint: 3
Jellem:

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeCsüt. Dec. 13, 2012 7:35 pm

A kormányzó peckesen odalépkedett mindhárom fogoly elé, és érzelemmentesen felmérte őket. Szemében csak egy dolog volt jelen, a lenézés. Ennek láttán Daniel legszívesebben átdöfte és kivéreztette volna, de nem tehette meg az őt körbevevő rengeteg fegyveres miatt.
- Szép munka. – Mondta. Adam és Areck büszkén feszítettek, csakúgy, mint a többi katona.
~ Milyen undorítóak. ~ Gondolta Daniel.
- Ugyan, gyerekjáték volt Uram- Mondta Adam.
- Darren nem fogott gyanút? – Kérdezte a kormányzó.
- Ha így is volt, nem adta semmi jelét. De tudja, hogy Darrennél sosem lehet tudni. Szűkszavú és titokzatos volt, mint mindig. – Válaszolta Adam.
- Ő választott ki titeket?
- Nem, harccal dőlt el, kié a munka, de nem fedtük fel igazi erőnket. – Mondta Adam vigyorogva. A kormányzó ismét a foglyok felé fordult. Egy kis ideig csak nézte őket, majd beszélni kezdett.
- Nos, nem tudom, kik vagytok, és nem is érdekel, de van egy ajánlatom számotokra. Darren azóta vadászik rám, mióta a várost elzártam a külvilágtól és az apja kastélyától, aki nem volt hajlandó elhagyni a kúriát, és beköltözni a falakon belülre, így kénytelenek voltunk vele megszakítani a kereskedelmi és üzleti kapcsolatokat. Az öreg egyébként is őrült volt, az elszigeteltség pedig végül önpusztításba taszította. Jó pár éve már, hogy leugrott a kastély tornyából, Darren pedig hadat üzent az egész városnak. Többször okozott csete-patét Rinvendell-ben, amik nem egyszer komoly anyagi károkkal, és személyi sérülésekkel végződtek, nem is beszélve az ellenem irányuló merényletekről, amik eddig mindig kudarcba fulladtak. Persze próbáltuk elkapni, rajtaütöttünk a kastélyban is, de Darren okos, és rendkívül jól tud rejtőzködni, ráadásul a mágikus hatalma is meggyőző, ezért ha meg is találtuk, még egyszer sem sikerült legyőzni. Mikor megtudtuk, hogy újabb merényletet tervez, beépítettünk két mágust, hátha így a közelébe férkőzhetünk. A terv az, hogy ti reggel visszatértek Darren titkos útvonalán a kastélyhoz, az embereim pedig követnek titeket. Körülvesszük a kúriát, amíg ti úgy tesztek, mintha sikerrel jártatok volna, aztán Adam jelére támadunk. Mivel nem tudjuk, pontosan mekkora Darren hatalma, ti is segíteni fogtok nekünk, cserébe pedig, ha sikerült elkapnunk azt a szemetet, amnesztiát kaptok. Szabadon távozhattok. Ha bármilyen ellenállást tanúsítotok, vagy szökni akartok, átadunk titeket a rúnalovagoknak, és egy mágikus börtönben fogtok elsorvadni. Holnap reggel indulunk, addig eldönthetitek, mit akartok. – Mondta a kormányzó, majd megfordult, és elindult kifele a teremből. Daniel forrongott dühében. A kormányzó intett a katonáknak, hogy vezessék el őket. Elvették a fegyvereiket is, Daniel nem akarta elengedni Mortemet, de tudta, hogy nincs más választása, és ezt Darkos is nyomatékosította benne.
- Örülj, hogy ilyen könnyen megúszod. Még nem vagy elég erős. – Mondta. Még nem vagy elég erős. Még nem vagy elég erős. Ezek a szavak úsztak Daniel fejében, amikor bezárták mögöttük a cellaajtót. Nem, nem nyugodhatott egyszerűen bele abba, hogy bezárják. Amint elment a nagy kíséret, és Areck, aki valamiféle varázslatot rakott a cellaajtóra, Daniel felvette bal kezére sötétség aurát, és ütni kezdte az ajtót, de hiába. A mágia egy rúnafalnak bizonyult, amit Daniel nem tudott át ütni, akárhogyan is próbálkozott. Nem érdekelte, hogy mit gondolnak a társai, vagy az őrök odakinn. Csak ütötte, és ütötte a falat. Idővel kifáradt, és megszűnt a mágia a kezén. A cellában három matrac volt, lehuppant az egyikre, és a plafont bámulta.
~ Igaz, gyenge vagyok. ~ Gondolta, és lassan zavart álomba merült. Dörömbölésre ébredt fel, ébresztették őket. Danielnek rémálmai voltak, és még mindig zihált, de már elfelejtette azt, hogy mit is álmodott. Arról fogalma se volt, hogy társai mit csináltak. Gyorsan belapátolta a kapott reggelit, és az elmulatszott vacsoráját. Ekkor megjelent a kormányzó is.
- Nos? Hogy döntöttetek? Segítetek nekem, vagy inkább élvezitek a rúnalovagok vendégszeretetét? – Kérdezte. Daniel megacélozta a hangját, és válaszolt.
- Segítek. – Mondta, de semmi többet. A többiek is beleegyeztek a dologba, és a katonák kivezették őket a cellájukból. Visszakapták a fegyvereiket, és elindultak kifele a kúriából, ötven katona, plussz Areck és Adam kíséretében. A város lakói megszeppenten álltak odébb az útjukból, és gyorsan elérték azt a helyet, ahol bejutottak a városba. Daniel elhatározta magát, a kormányzóval, és az árulókkal majd később foglalkozik, előbb elbánik Darrennel, és erősebbé válik.
Vissza az elejére Go down
Kes Kontráz
Elemi mágus
Elemi mágus
Kes Kontráz


Hozzászólások száma : 2647
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jun. 04.
Age : 31

Karakter információ
Céh: -
Szint: 13
Jellem: Semleges

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeCsüt. Dec. 13, 2012 8:33 pm

A Kormányzó végig mért minket lenéző tekintetével aztán Adam és Areck felé fordult.
- Szép munka. - Mondta büszkén a két mágusnak.
- Ugyan, gyerekjáték volt Uram. – Felelte büszkén Adam, mintha csak levegőt vett volna.
- Darren nem fogott gyanút? – Kérdezte tovább.
- Ha így is volt, nem adta semmi jelét. De tudja, hogy Darrennél sosem lehet tudni. Szűkszavú és titokzatos volt, mint mindig. – Válaszolta.
- Ő választott ki titeket? -
- Nem, harccal dőlt el, kié a munka, de nem fedtük fel igazi erőnket. – Mosolygott egyet, erre a kormányzó felénk fordúlt.
- Nos, nem tudom, kik vagytok, és nem is érdekel, de van egy ajánlatom számotokra. Darren azóta vadászik rám, mióta a várost elzártam a külvilágtól és az apja kastélyától, aki nem volt hajlandó elhagyni a kúriát, és beköltözni a falakon belülre, így kénytelenek voltunk vele megszakítani a kereskedelmi és üzleti kapcsolatokat. Az öreg egyébként is őrült volt, az elszigeteltség pedig végül önpusztításba taszította. Jó pár éve már, hogy leugrott a kastély tornyából, Darren pedig hadat üzent az egész városnak. Többször okozott csete-patét Rinvendell-ben, amik nem egyszer komoly anyagi károkkal, és személyi sérülésekkel végződtek, nem is beszélve az ellenem irányuló merényletekről, amik eddig mindig kudarcba fulladtak. Persze próbáltuk elkapni, rajtaütöttünk a kastélyban is, de Darren okos, és rendkívül jól tud rejtőzködni, ráadásul a mágikus hatalma is meggyőző, ezért ha meg is találtuk, még egyszer sem sikerült legyőzni. Mikor megtudtuk, hogy újabb merényletet tervez, beépítettünk két mágust, hátha így a közelébe férkőzhetünk. A terv az, hogy ti reggel visszatértek Darren titkos útvonalán a kastélyhoz, az embereim pedig követnek titeket. Körülvesszük a kúriát, amíg ti úgy tesztek, mintha sikerrel jártatok volna, aztán Adam jelére támadunk. Mivel nem tudjuk, pontosan mekkora Darren hatalma, ti is segíteni fogtok nekünk, cserébe pedig, ha sikerült elkapnunk azt a szemetet, amnesztiát kaptok. Szabadon távozhattok. Ha bármilyen ellenállást tanúsítotok, vagy szökni akartok, átadunk titeket a rúnalovagoknak, és egy mágikus börtönben fogtok elsorvadni. Holnap reggel indulunk, addig eldönthetitek, mit akartok. - Majd sarkon fordult és intett a katonáknak hogy kövessék. Akik minket fegyvereinktől megfosztva kísértek utána. Az utunk a cellákhoz vezetett minket. Adam és Areck végig mögöttünk jöttek esélyt sem hagyva a szökésre. Ahogy beléptünk a cellába a zár kattant is. Azután Adam fura kézjeleket írt le a levegőben minek hatására a rácsokat rúna fal vette körbe. Ahogy eltávozta, a katonák Daniel valami fekete varázslattal, elkezdte ütni a rácsokat. Nem sok sikerrel. Nekem sem tetszett Ez az egész bezárás. A kulcs lemásolása nem lett volna nehéz, azonban a rúnák már gondot okoztak volna. A cellában lévő egyik matracon foglaltam helyet és néztem, ahogy Daniel a rácsokat ütlegeli. ~ Nem fogok börtönben rohadni. Még van egy dolog, amit el kell intéznem. ~ Így gondolkodtam, mikor láttam hogy Daniel abbahagyta a rács simogatását. Nem sokkal később megjött a vacsora, kenyér és víz. Én a sajátrészemet elfogyasztottam a matracon ülve és azon gondolkodtam mit tegyek. Gondolkozás közben elnyomott az álom, csak másnap reggel keltem fel. Pont időben mert jött a reggeli. Ugyan az mint a vacsora. Ép befejeztem mikor a kormányzó megjött.
- Nos? Hogy döntöttetek? Segítetek nekem, vagy inkább élvezitek a rúnalovagok vendégszeretetét? –
- Segítek – Válaszolt Daniel. Erre én csak bólintottam egyet, jelezve, hogy én is benne vagyok.
Erre a katonák kiengedtek minket és még a fegyvereinket is, visszaadták. Aztán elindultunk kifelé a kastélyból. A városon áthaladni kőnyű volt a kisérettel. Ahol bejöttünk most ott készültünk távozni. Ugyan az a csapat plusz ötven katona. Nekem meg volt a terven előbb Daren aztán a többi. Ebben a szelemben haladtam a csapatban.
Vissza az elejére Go down
Cana Alberona
Mesélő
Mesélő
Cana Alberona


Hozzászólások száma : 597
Aye! Pont : 28
Join date : 2011. Apr. 05.
Age : 37

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeHétf. Dec. 17, 2012 12:50 pm

Dead-et kizárom a küldetésből, a továbbiakban njk-ként kell kijátszanotok a karakterét! Halál úrfi büntiből 2 hétig (dec. 31.-ig) nem jelentkezhet új küldetésre!

Folyt.köv.:
A már ismert útvonalon indultok tehát vissza Darrenhez. A hegy lábánál a ti kis ötös fogatotok előre megy, a katonák pedig jócskán lemaradnak mögöttetek, nehogy lebukjanak. Felkaptattok a hegyen, aztán átkeltek újra a sötét átjárón, végül lemásztok a sziklákon, és a lankásabb, erdős részen, a csapást követve, visszaértek a rokkant kúriához. Darren a hatalmas ház ajtajában vár titeket, s mikor odaértek, szavak nélkül invitál be. Alaposan végigmér mindannyiótokat, de nem szól semmit, csak amikor újra beveszitek a könyvtárszobát, és rátok zárja a nyikorgó, kétszárnyú faajtót. Ezután felétek fordul, és egy asztalhoz sétál, ti pedig követitek. Egy percig még furcsa fél mosollyal az arcán, némán kutatja tekintetetek, aztán végre megszólal:
- Nos? – mosolyog immár leplezetlenül. – Sikerrel jártatok?
- Természetesen. – válaszol mindenkit megelőzve Adam. Darren tekintete őrá szegeződik, látszik, hogy próbál belelátni, Adam pókerarca azonban rezzenéstelen marad.
- Van esetleg valami bizonyítékotok is? – mosolyog tovább megbízótok.
Adam szó nélkül, lassú mozdulatokkal a zsebébe nyúl, majd óráknak tűnő, feszült pillanatokkal később, előhúz egy véres, levágott ujjat, amin egy színarany, vaskos, címeres pecsétgyűrű díszeleg. Darren egy pillanatig még Adamet vizslatja, aztán felveszi az asztalról az ujjat, és a gyűrűt kezdi nézegetni egész közelről. Egy perc vizsgálódás után leteszi az ujjat, és újra felnéz rátok, immár vidáman.
- Mondjátok el, hogy történt! Minden részletet tudni akarok, azt is, hogy mikor, és hogyan lehelte ki a lelkét a vén barom.. – nevetgél látszólag megkönnyebbülten.
- Nos a palotába bejutni nem volt egysz… - kezdené a láthatóan jól felkészült Adam, ám Darren a szavába vág.
- Nem tőled akarom hallani! – kezét felemeli Adam felé, hogy elhallgattassa, ő pedig enyhe meglepettséggel ugyan, de elhallgat, és visszaerőlteti magára a pókerarcát. – Mond el nekem…mondjuk.. TE! – néz Kes szemébe, arcán ugyanazzal a sejtelmes mosollyal.
Kes, rajtad a sor, hogy kitalálj valami hihető sztorit a gyilkosságról, de vigyázz, Darren gyanakvó, és óvatos, ha túl átlátszó a meséd, bajba kerülhettek. Jobb, ha megpróbálod elnyújtani a regélést, a katonáknak ugyanis időre van szükségük. Adam szándékosan kerüli a tekinteted, nehogy gyanút keltsen. Miután befejezted a mondandód, Darren felbiccenti a fejét, s még egy percig sétáltatja rajtatok a szemét, aztán így szól:
- Rendben. – bólint elégedetten, majd odalép egy fiókos szekrénykéhez, kihúzza a legfelső fiókot, és háttal nektek, pakolászni kezd valamit. – Akkor nincs más hátra, mint elegedet tenni az alkunk rám eső részének. – mondja, miközben leszámolta a pénzeteket, majd visszalép, és az asztalra pottyant 5 kis batyucskát. – Itt a fizetségetek, de mielőtt még távoznátok, egy valamit mindenképpen szeretnék megemlíteni. – tart egy kis hatásszünetet. – Egy levágott műfejjel sokkal meggyőzőbbek lettetek volna. Bár minden elismerésem a Kormányzó úré, még a gyűrűjéről is hajlandó volt lemondani, csak azért, hogy megpróbálhasson újra elkapni. Ez megtisztelő, kár, hogy az ujjával már nem volt ilyen.. hogy is mondjam… nagyvonalú. – mosolyog ördögien, aztán hirtelen kezében energianyalábok nőnek, de még mielőtt egy kiáltás kíséretében rátok hajítaná őket, óriási csatazaj keretein belül, rátok tör a Kormányzó hadserege. Darren meglepődik ugyan, de ő sem ma kezdte a szakmát, azonnal felveszi a harcot. (Azt, hogy milyen mágiát használ, ismét csak rátok bízom, többféle is lehet, hiszen korántsem kezdő mágusról van szó.) A hadsereg, Adam és Areck az egyedül harcoló Darren ellen. Egy pillanat alatt elképesztő méretű mágikus harc kerekedik, ami messze túlmutat a ti határaitokon. Úgy tűnik a katonák között is vannak még mágusok, de a fő ellenerőt Adam és Areck alkotja, akik valóban nem mutatták meg első találkozásotokkor, mit is tudnak valójában. A fegyveres katonák tucatjával hullnak Darren elsöprő erejétől, de van utánpótlás, nem csak annyian vannak, mint akiket ti láttatok még induláskor.
Most, hogy senki nem foglalkozik veletek, ideje talán olajra lépni. A pénzt még összeszedhetitek az asztalról, hogy utána hogyan kavarodtok ki a veszélyes csatamezőről, azt rátok bízom, ahogy azt is, hogy ezután merre veszitek az irányt.

Postotok addig tart, ameddig kedvetek van írni, a lényeg, hogy szökjetek meg Darren véráztatta kastélyából!

Utolsó kör, ennek megfelelő terjedelmű, és minőségű postokat várok, eddig nem kellett hosszú postokat írni, most azért erőltessétek meg magatokat egy kicsit, van fantáziátok, szerintem nem lesz probléma a csatát sem szépen leírni. Hajrá! Smile

Vissza az elejére Go down
Kes Kontráz
Elemi mágus
Elemi mágus
Kes Kontráz


Hozzászólások száma : 2647
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jun. 04.
Age : 31

Karakter információ
Céh: -
Szint: 13
Jellem: Semleges

A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitimeVas. Dec. 30, 2012 6:57 am

A hegy elhagyása után az ösvényen haltunk visszafelé. A katonák lemaradtak hogy ne keltsenek feltűnést. Mi viszont tovább haladtunk Daren kastélya felé. Fel másztunk a hegyre aztán át a barlangon. Ezúttal felkészültem. Mivel Adam hozott magával fáklyákat amit ö és Areck használtak. Elöl haladt Adam míg mögöttünk Arack. A barlangon áthaladva a havas táj képe tárult elénk. Itt áthaladni ugyan olyan nehéz volt, mint amikor befelé haladtunk. A hóvihar nem fujtt így legalább valamivel könnyebb volt a haladás. Ahogy a havas részt elhagytuk élénk tárult a meredek hegyfal amin le kellett mászni. Ezt az akadályt is meg könnyebbítette, az hogy Areck elővett e kötelet, amin képesek voltunk lemászni. Először ö mászott le aztán mi a három felbérelt mágus aztán Adam zárásképp. A kötél ott maradt a katonáknak. Mi tovább haltunk az úton. Az órákig tartó gyaloglás végén a vaskapu képe fogadott. Az ódon vaskapu ugyan úgy fogadott bennünket, mint ahogy távozáskor. Áthaladva alatta egyre közeledtünk a romos kastélyhoz. A bejáratnál Daren várt bennünket. Ahogy odaértünk szó nélkül beinvitál a kastélyba. Ahogy elhaladtunk előtte alaposan megnézett minket. Mintha próbálná kitalálni hogy mi történhetett velünk. Ahogy a könyvtár szobába értünk, elkezdtünk szétszóródni. Daren jött be utolsónak, aztán maga után bezárta a könyvtár kétszárnyú ajtaját. Aztán felénk fordult mélyen a szemünkbe nézett, majd elindult az asztal felé. Mi követtük öt az asztalhoz. Ahogy odaért meg fordult, és egy fura mosollyal az arcán ránk nézett. Aztán megszólalt.
- Nos? Sikerrel jártatok? – Mosolygott most már leplezetlenül.
- Természetesen. – Válaszol Adam mindenkit meg előzve. Daran ránézett és próbált valamit leolvasni az arcáról. Ám Adam fapofájáról nem lehetett semmit sem leolvasni.
- Van esetleg valami bizonyítékotok is? - Kérdezte mosollyal az arcán. Adam lassan a zsebébe nyúlt és szinte óráknak tűnő másodpercek alatt előhúzott egy véres ujjat. Amin egy vaskos arany gyűrű volt. Ahogy letette az asztalra Daren még egy pillanatig nézte Adam-et aztán felvette a gyűrűt és elkezdte vizsgálni. Alig egy percig vizsgálta csak az ujjat aztán letette az asztalra és mosolyogni kezdett.
- Mondjátok el, hogy történt! Minden részletet tudni akarok, azt is, hogy mikor, és hogyan lehelte ki a lelkét a vén barom.- Nevetett látszólak meg könnyebbülten.
- Nos a palotába bejutni nem volt egysz… - Kezdené Adam jól felkészülten a mondandóját. Ám Daren a szavába vágott.
- Nem tőled akarom hallani! – Emelte kezét Adam elé, aki meg lepődve hallgatott el. – Mond el nekem…mondjuk.. TE! – Mutatott rám, arcán ugyan azzal a mosollyal.
Meglepet ez az egész, hisz most valami hihetőt kelet kitalálnom. Vettem egy nagyobb levegőt csak hogy ne fogjon gyanút. Aztán elkezdtem a mesélést.
- Nem volt könnyű bejutni a palotába mivel őrizték. Ám mi után jobban körbenéztünk. Észrevettünk egy csatorna bejárót ahol csak két örv ólt. Areck felvette egy fecske alakját és úgy szállt a két katona feje felé. Aztán egy pillanat alatt visszaváltozott és leütötte őket. Aztán mi rohantunk oda csendben és meg öltük az őröket. Akiket Daniel és Dead felélesztet mint élőholtakat. Azért hogy ne vegyék észre a hiányukat ha arra járna pár őr. – Itt megálltam és vetem még egy nagy levegőt. Közben próbáltam mindvégig Daren szemébe nézni. – Aztán a rácsot eltávolítva bejutottunk a belső kertbe. A kertben bolyongva felfigyeltünk egy bejáratra ahol két őr állt. Ám elég távol a többitől hogy halkan meg lehessen ölni őket. Az egyik őrt Areck kígyó alakban fojtotta meg mi én a másikat egy vasgolyóval lőttem fejbe. Amint mind a kettő meghalt. A két fekete mágus ismét életre hívta őket. Ahogy továbbhaladtunk egy kamrában találtuk magunkat. Ahogy beértünk már is jöttek a katonák. A hol bejutottunk ott is elkezdtek özönleni a katonák. – Újabb levegő vételnyi szünetet tartottam. A szűk hej miatt elég hamar sikerült elkapniuk minket. Aztán előjött a Kormányzó. Nem sokat tétovázót és halálra ítélt minket. Ezekkel a szavakkal. Ti mocskos férgek annak az alávaló Daren-nak dolgoztok. Azt hitétek, hogy csak úgy besétáltok és végeztek velem. Ezét holnap délben mind ötöket felakasztatlak. – Látszót Daren arcán a harag a szavaim hallatán. Én ismét vettem egy mély levegőt és folytattam tovább. – Aztán minőnkre rátétek egy mágiazáró bilincset. Ezzel csak azt az egy hibát követék el hogy engem hagytak utoljára így volt időm egy másolatot készíteni a kulcsról ami a ruhámba rejtetem el. Az örök nem is vették észre a mágia használatát. Aztán amikor bezártak minket a cellába jól megfigyeltem a kulcsot. Amint elmentek elővettem a saját kulcsomat és könnyen kinyitottam a bilincseket aztán a többiekét is sorban. A cella ajtaját csak akkor nyitottuk, ki mikor már megbizonyosodtunk hogy az örök nem figyelnek már annyira. Aztán azt az őrt, aki a cellákra figyelt megöltük csendben. Areck felvette az őr alakját, én bilincs utánzatokat készítettem a kezünkre. Majd Areck kísért minket mintha a Kormányzó akarna minket látni. Útközben szerencsénkre kér őr jött ki a fegyvertárból. Nem n akartuk hogy feltűnjön nekik valami így amikor mellénk értek. Mind a kettővel egy csapásra végeztünk. Aztán a fegyvereinket vettük magunkhoz. Krrrrr. – Köszörültem meg a torkom. – Aztán a Kormányzó szobájába mentünk amit nem épp könnyen találtunk meg. Ahogy beléptünk pár őr fogadott bennünket. A többiek őket intézték el, míg én elzártam az ajtót a fém mágiámmal. Aztán én is belevetetem magam a harcba. A harc közepette a Kormányzó el akart szökni. Ezt csak akkor vetünk észre amikor már végeztünk a katonákkal. Mind rá támadtunk egyszerre. Az én lövésem a kezét találta el így leszakítva az egyik úját. – Azzal mutattam a Daren kezében lévő újra. – A többieké telibe találta a testét ami ennek hatására darabokra szakadt és el égett. A támadások miatt Kinyílt az ajtó ami mögött. Már ott álltak a katonák. Daniel az egyik hulla katonát utasította hogy dobja nekünk az újat. Amit a hulla teljesített. Aztán mind elkezdtünk menekülni ki a kastélyából. Areck egy hatalmas madárrá változott. Mi meg ki ugrottunk az ablakon. Elkaptuk a levegőben a lábát. Erre ö eszeveszetten kezdet el csapkodni. Ezzel képes volt tompítani a zuhanást annyira hogy ne haljunk bele. Aztán irány a csatorna ahol bejöttünk. Szerencsére nem volt ott senki. Így könnyen kijutottunk. Aztán én a csatornát lezártam. Ezzel lelassítva a katonákat. Ez bőven elég volt a hoz, hogy mi eltűnjünk. Aztán rohantunk vissza a barlanghoz ahol ismét elzártam az utat. Ám feleslegesen mivel a nyomunkat vesztették a katonák. Ezek után már egyszerű volt ide visszajutni.- Azzal befejeztem a mondandómat és egy hatalmas levegőt vettem, amit rögtön ki is fújtam. Aztán Daren a fején biccentett egyet majd még egy darabig nézet minket.
- Rendben. – Mondta és bólintott egyet. Aztán oda sétált egy fiókos szekrényhez és elkezdet benne matatni. – Akkor nincs más hátra, mint elegedet tenni az alkunk rám eső részének.- Mondta miközben leszámolta a pénzt. Aztán öt kis zacskót, dobot az asztalra.
– Itt a fizetségetek, de mielőtt még távoznátok, egy valamit mindenképpen szeretnék megemlíteni. – Állt meg a mondandójában mi előtt folytatta volna. – Egy levágott műfejjel sokkal meggyőzőbbek lettetek volna. Bár minden elismerésem a Kormányzó úré, még a gyűrűjéről is hajlandó volt lemondani, csak azért, hogy megpróbálhasson újra elkapni. Ez megtisztelő, kár, hogy az ujjával már nem volt ilyen.. hogy is mondjam… nagyvonalú.–
- Mosolygót Aztán a kezébe kezdte gyűjteni a varázs erejét. De mielőtt még támadhatott volna hatalmas robajjal rontottak be a katonák a terembe. A káosz lett úrrá a könyvtárban. Daren le volt foglalva azzal hogy elintézze Adam-et és Areck-et. Én viszont egyből az asztalhoz rohantam és felmarkoltam a jutalmam. Ám ekkor egy katona támadt rám. Nem volt sok időm a reagálásra így elugrottam. Aztán előkaptam a jogarom. A katona újból támadt de már tudtam rá válaszolni. A jogarral blokkoltam a támadását. Aztán én támadtam vissza. A következő Támadást a katona a fejemre mérte, amit a jogarom villás részével hárítottam. A védésnél a kard a villa részben volt a kard. Amit kihasználtam. Egy vasgolyót küldtem rá pont a kard mögött, Így védeni sem tudta. Ahogy elintéztem rögtön egy villám csapot át a fejem felet. Nézem hogy honnan jött. Daren felől érkezett a villám. Ekkor gondoltam úgy hogy ideje eltűnni. A kijárat felé rohantam, eközben eltettem a jogarom és inkább a Farkaspengét vettem elő. Az utamat rengeteg katona állta el. A fegyverem két pengét kihasználva képes voltam egyszerre a kár két támadást is indítani. Ezzel kelő mértékben megzavarni az ellen felet. A farkaspengét pörgetve kiütöttem egy katona kezéből a kardját aztán a fegyver hegyét a hasába mélyesztettem. Ezek után a kijáratnál tobzódó katonák látványa arra engedett következtetni. Arra nem mehettem ki mint amerről bejöttem. Így úgy döntöttem hogy a legrövidebb úton menekülök el. Ezért e könyves polcok felé vettem az irányt. A z egy gyík előttem álló katonát egy vörös tűz labdával hátra tántorítottam aztán a Farkaspegével leszúrtam. Ezután az a földre zuhant. A kardját felkaptam és a könyves polcba szúrva azt használtam hogy feljussak annak a tetejére. A polcok tetején haladva eljutottam egy ablakig. Ahol a menekülést képzeltem el. Ám ekkor egy villám csapot be elém Pont mielőtt elértem volna az ablakot. Az egyik katona volt, aki marasztalni akart. A csata zajban nem hallottam hogy mit üvöltött felém. A következő támadására gyűjtött erőt én sem maradtam tétlen egy vas rudat, alkottam amit két könyv közé szúrtam. A támadása ezúttal is egy villám volt ám azt a vas rudal hárítva képes voltam a könyvekbe vezetni. A csapástól a könyvek lángra gyúltak. Ez kapóra jött így legalább képes voltam elmenekülni a könyvtárból. Amit kiugrottam az ablakon egy bokorban értem földet. A kezemre idéztem a vaskarmokat amikkel ki szabadítottam magamat. Aztán sietősen távozni amikor már úgy éreztem elég mesze vagyok csak akkor néztem vissza. Akkor láttam hogy az egész kastély lángokban áll. ~ Öljétek csak egymást nyugodtan nekem van jobb dolgom is mint ti. ~ Ezt gondoltam aztán megfordultam és el kezdtem sétálni Fressia town felé.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Empty
TémanyitásTárgy: Re: A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)   A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára) Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» A Kulcsok Őre 3. (magánküldetés Den és Yoru számára)
» Magánküldetés Nyolcas, Leena és Nickolas számára
» Magánküldetés Katsu Inozuke számára: A karaván
» Magánküldetés Max DeLuis számára: A rejtélyes rabló
» Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Rivendell Town-
Ugrás: