Eddig még bele sem gondoltam, milyen király lehet egy csapos munkája. Végül sikerült kifognom magamnak a lehetőséget. Az egész úgy történt, hogy a mester egyik régi barátja megnyitotta saját klubját. Csapost viszont nem sikerült találnia a nyitásra. Így felkérte a mestert, hogy küldje el az egyik tanítványát. A mester választása volt a legérdekesebb. Mikor az ebédlőbe mentem Katarina kézen ragadva a mesterhez vitt.
- Mester! Megvan az embere! Mester! - kiabálta útközben Katarina.
Amint a mester irodája elé értünk kopogtatás nélkül berontottunk. A mester felkapta a fejét és csak bámult felénk.
- Mester! Megtaláltam a tökéletest. - mondta.
- Ááá Ziru! Tényleg, pont neki találták ki a csapos munkát. - bólintott a mester.
- Mi, csapos? - vágtam rá a kérdésem.
Nem értettem milyen csaposról beszéltek. Ráadásul mind a ketten engem bámultak mosolyogva. Már kezdtem magam valami kirakati babához hasonlítani.
- Mit értett csapos alatt, mester? - kérdeztem meg ismét.
- Az egyik régi barátom megkért, hogy küldjem el az egyik tanítványom. - megállt egy pillanatra, majd folytatta.
- Megépítette a saját klubját Oshibanában, de sajnos nem talált a nyitásra csapost. - nézette rám.
- És azt akarja, hogy én mennyek el a klubba csaposnak! - vágtam rá az egyértelmű választ.
- Igen. Pontosan. Látszik rajtad, hogy neked való ez a munka. Már a ruházatod is illeni fog oda. - fejezte be.
- Remek. Minden vágyam az, hogy egy csapost alakítsak egy clubban. - mondtam kissé gúnyolódva.
Így indultam el Oshibanaba és kezdtem el a csapos melómat. Amikor odaértem, egy magas, fekete, hosszú hajú férfit találtam a klubban.
- Tessék, miben segíthetek? - vettet oda nekem a kérdést.
Lesétáltam a lépcsőn mivel ez a klub egy pinceklubnak lett kialakítva. Mikor odaértem a tulajhoz bemutatkoztam.
- Engem Kouen mester küldött. A Golden Phoenix céh tagja vagyok. A nevem Ziru. - nyújtottam ki a nyelvemet, amin ott díszelgett a céh jele.
- Ááá végre! Már nagyon vártam az érkezésedet Ziru. - mondta majd kisétált a pult mögül.
- Na akkor csak egy kérdésem lenne. Tudod-e, mi is a munkája egy csaposnak? - tette fel a kérdést.
- Olvasni elolvastam mindent, amit egy csaposnak tudnia kell. Igaz ez nem jelenti azt, hogy rendelkezem elég gyakorlattal. Vagyis inkább nincs gyakorlatom benne. - mondtam kissé bánkódva a dolgot.
- Semmi baj. Megmutatom mit kell tenned. - mondta és elkezdte mutatni mit kell tennem.
Hamar eljött a nyitás ideje. Csak úgy ömlöttek befele az emberek. Én pedig kiszolgáltam mindenkit aki a pultnál rendelt. Ez ment egész este. Rendesen elfáradtam a rengetek ital kiadásban. Ráadásul sokan kértek koktélokat. Ehhez hála az istennek volt egy füzet, amiben a tulaj össze írta a koktélok keverésének menetét. Ezek a dolgok mentek amíg pár ostoba fiatal huligán tört be a klubba és kezdte kitessékelni az embereket.
- Gyerünk emberek! Tűnés kifelé. A klub mára bezárt. - mondta az egyikük.
Kisétáltam a pult mögül és a tulajhoz sétáltam.
- Ezek meg kik? - kérdeztem meg.
- Hát az az igazság, hogy nem az én klubom az első Oshibanában. - mondta.
- Akkor ezek szerint? - akartam megkérdeni, de a tulaj csak bólintott egyet.
Ekkor fogtam magam és oda lépdeltem a srácokhoz. Ha nincs más lehetőség akkor majd kitessékelem én őket.
- Bocs fiúk, de még nem zártunk be. - szóltam rájuk.
- Mi az, hogy nem? Pedig most szépen bezárjátok a klubbot, de véglegesen. - csattant fel a leghülyébb ábrázatú.
Hát akkor nincs más hátra. Ők akarták, nem én. Rájuk mosolyogtam majd a legközelebb álló vállára tettem a kezem.
- Pedig nem fogunk bezárni. - mondtam és elkezdtem használni a mágiám.
- Stone Body és Titan Magic: Arm! - kiáltottam el magam, mire a testem megkövül és a karom megnagyobbodott.
A srácok teljesen leblokkoltak, mikor megértették, hogy az előttük álló egy mágus. Egyesével elkezdtem őket kidobálni az utcára. Mikor végeztem a karomat visszaváltoztattam és a kő testemben kisétáltam hozzájuk.
- Na srácok! Jöttök még valamikor ebbe a klubba? - tettem fel a kérdésemet a földön heverésző bajkeverőknek.
- Nem...soha többet! - nyögték kórusban.
Majd összeszedve magukat elsétáltak. Kicsit még figyeltem ahogyan esve kelve eltávolodtak. Mikor bementem a klubba nagy ujjongás és tapsvihar fogadott. A tulaj oda jött hozzám és kezet rázott velem.
- Köszön fiam. Megmentetted az üzletem. - mondta mosolyogva.
- Nincs mit megköszönnie. Ez is a munkám része. - válaszoltam.
- Ő...a csaposnak nem kell tudnia kidoboskodni. - nézet rám furcsálkodva.
- Nem baj legalább dupla munkát végeztem. - mondtam kissé fejemet vakargatva.
END