HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Ziru

Go down 
SzerzőÜzenet
Ziru
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
Ziru

Hozzászólások száma : 15
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Aug. 10.
Age : 26
Tartózkodási hely : Golden Phoenix könyvtár

Karakter információ
Céh: Golden Phoenix
Szint: 1
Jellem:

TémanyitásTárgy: Ziru   Vas. Szept. 02, 2012 11:47 am



- Fogd már meg! - kiabált rám Yorumi.
- Ne csak nekem ordibálj, hanem segíts! - válaszoltam neki, miközben a kacsát próbáltam elkapni.
Feltehetitek a kérdést. Mi a jó istent csinál ez a két idióta. A válasz pedig két nappal ezelőttről érkezik. Egyik reggel, amint az ebédlőben olvastam egy könyvemet, hirtelen valaki a vállamat kezdte rángatni. Mikor felnéztem, Yorumit pillantottam meg. Az arca csak úgy ragyogott miközben rám bámult.
- Mi az? - tettem fel a kérdést, miközben próbáltam kiszabadítani kedvenc ingemet a markaiból.
A kezembe nyomott egy letépett küldetést a falról. A küldetést egy neves szakács tette közzé. Arra szeretné megkérni a mágusokat, hogy találják meg neki a híres Arany Kacsát. Ennek a kacsának rendkívül finom húsa van. Az egyetlen bajom csak az volt, hogy én már olvastam a szóbeszédet erről a kacsáról. Minden utazót az őrületbe kergette. Senki sem volt még képes elkapni. A pontos lelőhely le volt írva a plakátra. Igazából sok veszteni valóm nem lett volna.
- Velem akarsz elmenni a küldetésre? - kérdeztem meg Yorumit.
Erre heves bólogatásba kezdett. Bejelöltem a könyvem oldalszámát, majd eltettem. Megittam a kikért kávét és rágyújtottam egy szál Black Rose-ra.
- Akkor mutassuk meg a mesternek és irány a kacsa vadászat. - mondtam mosolyogva a lánynak.
Sajnos arra nem számítottam, hogy a szóbeszéd igaz lehet. Az a retkes kacsa akkora volt, mint egy ember, ráadásnak előszeretettel lopkodta az utazok holmijait. Egy teljes nap telt el a küldetés megkezdése óta. A kacsát már legalább kétszer megtaláltuk, de az abban a pillanatban elmenekült. Mintha valami sárga gepárdot kerestünk volna.
- Most mi legyen? - kérdezte Yorumi.
Sajna már több mint három óra eltelt és nem találtuk meg. A legjobb az lett volna, ha megtaláljuk a fészkét ami viszont esélytelen volt.
- Fogalmam sincsen. - válaszoltam.
Ebben a pillanatban a semmiből ugrott elénk a kacsa. Először csak néztük egymást, majd a kacsa elkezdett ügyet sem vetve ránk eltalpalni.
- VÁÁÁÁÁÁÁ! KAPJUK EL! - ordítottunk fel.
Elkezdtük üldözni a kacsát, de nem nagyon akart sikerülni. Sikeresen kihozott a sodromból, így minden erőmet összeszedve ugrottam előre.
- Titan Magic: Arm! - kiáltottam.
A karom megnagyobbodott és a kacsa irányába nyúltam, hogy megfogjam. Nem jött össze. Egy akrobatikus pördüléssel kitért előlem. Nagyot vágódtam a földre és mikor felnéztem a kacsára, annak mintha megcsillant volna a szeme.
- Megölöm! - mondtam kissé eltorzult hangon.
- Nyugi Ziru, ez csak egy kacsa. - próbált megnyugtatni Yorumi.
- Még, hogy kacsa. Ez maga a sátán kacsának öltözve. - mondtam kissé erőltette mosollyal.
Végül felálltam és elindultam vissza a közelben levő falu felé.
- Hova mész? - kérdezte Yorumi.
- Megyek pihenni. Mára meguntam ezt a kacsát. - válaszoltam és intettem neki hogy iparkodjon.
Mikor visszaértünk a faluba kerestem egy fogadót, ahol nyugodtan pihenhettünk. Sikeresen kibéreltem két szobát az estére, majd leültem az egyik asztalhoz. Yorumi rendelt magának kaját, én magamnak meg egy kávét. Újból elővettem a könyvemet és tovább olvastam. Meglepetésemre ebben a könyvben pont volt kacsa vadászt. Gondoltam biztosan nem így vadászik egy profi kacsára. A könyv megemlítette a kacsa hívót. Hirtelen nem tudtam hova tenni, mi is az a kacsa hívó.
- Yorumi, te tudod mi az a kacsa hívó? - tettem fel a kérdésem.
Igaz nem reménykedtem benne, hogy tudni is fogja, de megért egy próbát.
- Kacsa hívó? Az egy síp, ami előcsalogatja a kacsákat. - mondta tök higgadtan miközben fogyasztotta ételét.
- Ja, hogy egy síp. Értem. - mondtam majd tovább olvastam.
- HEEEEEE! - kiáltottunk fel kórusban.
- Ez az! Ez kell. - mondta Yorumi.
- Ez miért nem jutott az eszembe. - mondtam a fejemet fogva.
Megvártam, míg a pincérnő ismét oda jött az asztalunkhoz és megkérdeztem tőle.
- Bocsáss meg. Nem tudod hol kaphatunk kacsa hívó sípot? - tettem fel, talán kicsit ostobának tűnő kérdést.
- Persze. Van a közelben egy kereskedő, aki vadászoknak ad el fegyvereket meg hasonlókat. - mondta el a pincérnő.
- Igen! Nagyon köszönjük. - majd egy kis borravalóval honoráltam a válaszát.
Másnap elmentünk a boltba és megvettük a kacsa sípot, meg egy kötelet. Ezt követve nekivágtunk megint a vadonnak. Két óra telhetett el, de nem találtuk a nyomát. Már azon tűnődtem, mit kéne tennünk.
- Azt hiszem, itt az ideje a kacsa hívónak. - mondtam.
Elővettem az övtáskából a sípot, majd a számhoz emeltem. Amint belefújtam csak annyit hallottam: „bah, bah, bah.” Vártunk egy keveset, de semmi sem jött.
- Lehet nem működik? - kérdezte furcsálló tekintettel Yorumi.
- Fogalmam sincs. Ha nem, akkor aztán vissza is viszem. - feleltem kissé idegesen.
Az volt csak a bökkenő, hogy hirtelen egy rossz érzés kerített hatalmába. Mintha valami rossz akarna történni. Ahogy ezen elmélkedtem, tényleg meg is történt. A kacsa felbukkant a semmiből, csak sajna a hátam mögött. Abban a pillanatban kivert a víz és nem hiába. A kacsa páros talpal érkezett meg a hátamra és belepasszírozott a földbe.
- Jól vagy Ziru? - kiáltott fel az ijedtében Yorumi.
A kacsa a hátamat tekintette fészeknek és, mint a kotlós tyúk rám telepedett. Különösen annak örültem, amikor a fejemet kezdte el kopogtatni. Félre fordítottam a fejem és Yorumira néztem.
- Gyűlölöm ezt a kacsát. - válaszoltam.
- De szerintem, tök aranyosak vagytok. - mondta és megsimogatta a kacsát.
- Neked az aranyos, hogy ez rajtam telepedet le? - ekkor már elkezdett dühíteni.
Megpróbáltam felkelni, de túl nehéz volt. Gondolkodtam mit is csináljak, végül a mágiámra eset a választás.
- Stone Body! - és kővé váltózott a testem.
Most már könnyűszerrel felemeltem a rám telepedett kacsát. Aztán elővettem a kötelem és megkötöztem. Az egyetlen dolog, ami nem hagyott nyugodni az az, hogy mért mögöttünk tűnt fel?
- Maradj itt egy kicsit Yorumi, valamit szeretnék megnézni. - mondtam és elindultam a kacsa lábnyomait követve.
Ahogy haladtam a kialakított ösvényen, azonnal leeset, hogy ez a kacsa fészkéhez vezet. Egy pár percnyi gyaloglást követve megérkeztem. A fészekben egy kicsike tojás árválkodott. Nem volt szívem ott hagyni, szóval elraktam az övtáskámba és vissza indultam Yorumihoz. Mikor visszaértem, senkit sem találtam a helyén. Mindössze két sávcsíkra lettem figyelmes. Mivel nagyon érdekelt, hogyan tűnhetett el Yorumi és a kacsa, elkezdtem követni nyomokat. Nagyjából húsz percet sétáltam, amikor egy kiáltásra figyeltem fel.
- Ziru, segíts!
Most már biztosan tudtam, hogy Yorumi merre van, de hol a kacsa? Vagy várjunk az nem létezhet. Gyorsan szaladni kezdtem a kiáltások irányába. Amit akkor megláttam hihetetlen volt. Egy megkötözött, halálra rémült, rohanó kacsa és egy kötélt szorongató, földön szánkózó lány. Hát ez volt az a látvány, amit sosem fogok elfelejteni. Nem bírtam ki röhögés nélkül. Sajnos azt viszont nem vettem észre, hogy a kacsa begurult azon, ahogy röhögtem rajta. Szóval ismételten rám telepedett.
- Tudod, nagyon rühellem ezt a kacsát. - nyögtem ki Yoruminak.
- Szerintem aranyos. - mondta miközben a kacsa hátán feküdt kimerülten.
Na ja, mit is várhatok egy animál soul-os, állat imádó lánytól. Na, de akkor is el kell vinnünk ez a kacsát a megrendelőnek. Csak azt kellet megnéznem a plakátról, hova is kell menni. A cím egy közeli várost említett. Mikor végre sikerült kikászálódnom a kacsa alól, adtam egy fejmosást Yoruminak.
- Jegyezd meg! Ez munka! A munkát végre kell hajtani. Ha nem tudod megtenni, akkor menny vissza a céhbe és befejezem magam. - mondtam neki.
- Értettem. - válaszolta kissé lehangoltan.
Majd kő alakot felvéve, felkaptam a kacsát és nekiindultunk. A falun keresztül menve, mindenki megbámult minket. Biztosan nem mi voltunk a furcsák, hanem hogy elkaptuk az Arany Kacsát. Végül kiértünk a faluból és elindultunk, hogy megszabaduljunk ettől az átoktól. Egy órányi gyaloglást követve megérkeztünk a városkapuhoz. A városban sokan felfigyeltek az Arany Kacsára. Mindenki megbámulta és sokan meg akarták venni. Végül sikeresen megérkeztünk a feladó címére. A feladó amint meglátta a kacsát, rögtön kifizette a jutalmat érte és már el is vitte. Szegény kacsát sajnáltam azután amikor elvitték, de valamikor úgy is megtörtént volna. Leginkább Yorumi miatt aggottam, hiszen nagyon megkedvelte ezt a nyavalyás kacsát. Viszont nem volt más választásunk. Vagy lehet még is? Eszembe jutott egy ötlet.
- Yorumi, meg akarod menteni a kacsát? - tettem fel suttogva a kérdés.
Yorumi hevesen bólogatni kezdett. Hát akkor tényleg nincs más választásom, lássuk meg tudja-e tenni.
- Na figyelj, elmagyarázom mit kell tenned. - és a fülébe súgtam a tervet, amivel kiszabadíthatja a kacsát.
Mivel engem látott a szakács és nem is tudok állati alakot felvenni, így Yoruminál van a legtöbb esély a sikerre. A tervem az volt, hogy Yorumi átváltozik fekete párduccá és beront a konyhába. Elriasztja az embereket és aztán elhozza a kacsát.
- Na értetted? Akkor gyorsan menny! - mondtam neki.
- Oké! - ismét mosolyogni kezdett.
Miért is vagyok én ilyen? Ezen gondolkodtam mikor hirtelen kiáltások zavartak meg. Úgy látszik tényleg működött. Pár pillanattal később már ide is értek. Yorumi visszaváltozott, én pedig felkaptam a kacsát és minden erőnkkel szaladni kezdtünk.
- Remélem most boldog vagy? - kérdeztem meg Yorumit.
- Na ná! - kiáltott örömében.
Egészen az erdőig szaladtunk, ahol elengedtük a kacsát aki örömében elszaladt. Csak később jutott eszembe, hogy a tojása nálam maradt.
- A francba! Gyere, vissza kell vinnünk a tojását. - mondtam Yorumink
- Milyen tojást? Ez a kacsa fiú volt. - mondta tök higgadtan.
Nekem egyből leesett az állam. Akkor mégis milyen tojás akar ez lenni? Na hagyjuk. A lényeg, hogy volt is, meg nem is küldetés. Csak a mester le ne szidjon.
- Gyere, menjünk haza. - szóltam oda Yoruminak, miközben rágyújtottam.


END


A hozzászólást Ziru összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Szept. 09, 2012 7:06 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loki
Mesélő
Mesélő
Loki

Hozzászólások száma : 635
Aye! Pont : 23
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Re: Ziru   Vas. Szept. 09, 2012 12:02 pm

Nos, Mr. Türelmetlen Pénzéhes... Megannyi hónap türelmes várakozása után elérkeztem az ön borzalmasan összecsapott munkájához is. Mit munka?! Munka egy fenét! Ez egy familiáris pályázat! Tojást szerezni nem itt kell! Röviden: ELUTASÍTOM!!
A megfelelő helyen próbálkozz familiáris beszerzésével ne pedig itt!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Ziru
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Nyilvántartás :: Élmények :: Kalandok-
Ugrás: