Maszkabál

Tárgy: Maszkabál Vas. Aug. 22, 2010 10:14 pm

Shirotsume kicsiny városának híres maszkabálja van ma. Az utcák talpig díszben és mindenhol álarcos fess férfiak és csinos nők járkálnak. Több épületben is zenélnek, de Evaroo hercegnek a villájában lesz a legjobb műsor. Nagy tánctér, kellemes zene és ingyen vacsora. Oda csak azok mehetnek be, akiket meghívtak, vagy észrevétlenül belógtak, bár az őrség remekül dolgozik. A legtöbb ivóban és kávézóban már kora estétől megy a zene. Többnyire ezekre a helyekre tévednek be az emberek. Az utcán sok részeg ember botorkál, vagy éppen meghúzzák magukat egy félreeső sikátorokban.

Én teljesen véletlenül tévedtem ide ebbe a kisvárosba. Nem is tudtam, hogy rendezvény van itt. Végig sétáltam a főutcán, ahol mindenki engem nézett. Biztos az miatt, hogy nem volt maszkom, meg teljesen más öltözékben voltam, mint ők. Az utcai árusoktól vettem egy fekete maszkot és egy elegáns ruhát. Úgy gondoltam, ha már itt vagyok, akkor kihasználom a lehetőséget. A bálokat úgy is szeretem. Régen rengeteget táncoltam. Vajon menni fog még? A maszkot levettem, mert alig láttam át rajta. Elindultam a főutcán és gondoltam keresek egy pár nélküli lányt magamnak. Szinte már a villáig felsétáltam, amikor egy nő felkarolt.
- Jó estét! –köszönt nekem.
- Jó estét hölgyem! –viszonoztam a köszönést.
Félre vitt az egyik ház oldalához.
- A nevem Emily! –mutatkozott be.
- Az én nevem Katsu! –válaszoltam illedelmesen.
- Tudod te jóképű vagy, és az én férjem itt hagyott! Egyedül nem szeretnék bemenni Evaroo herceg báljába, örülnék ha te lennél a partnerem. –mondta nekem a lány.
Egy házasságtörő leszek, ha most elmegyek vele?
- A férjem miatt ne aggódj, ő elutazott most innen! –magyarázta tovább.
- Hát, akkor mehetünk? –kérdeztem.
Megfogtam a lány kezét és a bejárathoz kezdtünk sétálni. Időközben felhúztam a maszkomat.
- Ha odaértünk, akkor te Mr. Redding vagy! –súgta a fülembe a lány.
Az ajtóhoz léptünk, ahol állt egy ember, aki a neveket kérte. Mi következtünk.
- Mr. Redding! –szólaltam meg határozottan.
Kicsit bíbelődött, amire megtalálta a nevet, majd ránk nézett. Valószínűleg csak az öltözéket nézte, hogy valóban valami gazdag nemesnek tűnök-e.
- Rendben, mehetnek! –válaszolta az ősz hajú férfi.
Mi bevonultunk és hatalmas asztalok sora állt az egyik oldalon, és a másik oldalon volt a táncparkett. Sokan táncoltak és egy elég gyors szám ment. Megragadtam a hölgyet és táncolni vittem. A szám véget ért és a lépcső tetején állt a herceg, aki a poharát ütögette meg egy kanállal. Mindenki odafigyelt rá és csendben maradt.
- Üdvözlök minden kedves vendéget! Remélem jól érzik magukat nálunk, de nem is szaporítom tovább a szót, mindenkinek kellemes estét kívánok! –mondta hangosan.
A köszöntő után mindenki tapsolt, beleértve engem is, majd kimért léptekkel jött lefelé a lépcsőn. A zene ismét elkezdődött. Egy lassú muzsika játszódott és én megint táncolni vittem a hölgyet.
- Emily, ön elragadóan gyönyörű! –súgtam a fülébe tánc közben.
- Ön elakar csábítani? –kérdezte mosolyogva.
- Majd elválik! –válaszoltam.

Ekkor egy hangos sikítást lehetett hallani a terem másik végéből. Egy férfi hevert ott vérbe fagyva. Mindenki a halott köré állt. Valamilyen hegyes eszközzel szúrhatták le, de annak már csak a hült helye maradt. Egy idős férfi volt, akit már megrágott az idő vasfoga. Amúgy sem élt volna sokáig, maximum 1-2 évet. Az őrség odarohant és a többiek lezárták a helyiséget.
- Senki nem megy sehová! –kiáltotta a gárda.
Elkezdték vendégeket megmotozni.

//A bent levő tagok idáig írják le a postot, mert ha lehet mesélőként is irányítanám a történetet, ha nem gond. Ha probléma, akkor írjátok meg PM-ben!//

A kisebb ivókban és kávézókban is remek a hangulat nem csak a hercegéknél. Itt senki nem tud semmit a villában meggyilkolt férfiról. Viszont néhányan kiabálni kezdenek a fogadókban. Főként nők.
- Hol a nyakláncom? Az ékszereim! A gyűrűm! –kétségbe esve kiáltoznak.
A zene a legtöbb helyen abba marad. Mindenki gyanúsan tekint az ismeretlenekre és olyanokra, akikről tudják, hogy nem éppen a pék szakmából él meg. Leginkább az idegeneket méregetik, de belőlük rengeteg van.
- Most mit tegyünk? –kérdezte valaki.
- Lehet, hogy az enyves kezű tolvaj már rég meglépett az ékszerekkel! –ordítja valaki a háttérből.
Rengeteg nő panaszkodik, szinte a fél várost meglopták.
- Át kell kutatni mindenkit! –kiáltja valaki.
- Igeeen! –ordítják együttesen.

//Idáig lehetne írni a postot és azt, hogy mit tesztek. De mint az imént, ha gond, akkor bárhogyan mehet a cselekmény. Csak írjátok meg PM-ben!//

Tárgy: Re: Maszkabál Hétf. Aug. 23, 2010 2:20 pm

Az egyik újságban olvastam, hogy ma este maszkabál lesz Shirotsuméban. Előző nap este eldöntöttem, hogy én is elmegyek, mert jót tenne egy kis kiruccanás. Már megcsináltam az álarcomat és megvolt a hozzá való ruhán, térdig érő hosszú türkizkék ruha és hozzá tollas álarc. Miután odaértem, rengeteg embert láttam az utcán, mindenki estélyiben, álarccal. Táncoltak, vagy éppen beszélgettek mindegy volt, mert mindenki boldognak tűnt. Sajnálatos módon nekem nem volt partnerem, akivel táncolhattam volna, így inkább először szétnéztem, hátha látok valamilyen ismerőst. Éppen elmentem egy ajtó előtt, amikor más milyen zenére lettem figyelmes, alig ha nem bent egy másik mulatság zajlott. A hátsó ajtónál álltam és kíváncsi voltam így bementem, egyetlen egy őr sem állt ott. Az őrök még csak nem is foglalkoztak velem. Evaroo herceg éppen pohárköszöntőt mondott, a hercegről annyit, hogy őt mindenki ismeri nemesek, grófok, királyok, királynők. A teremben kristálycsillárok lógtak, rengeteg étel ital, mi szem szájnak ingere. A nők különböző ruhákban forogtak a tánc parketten, de mindenki csodásan festett.
Majd folytatódott a tánc és engem is kiszemelt egy nálam 4 vagy 5 évvel idősebb férfi.
- Volna kedve velem táncolni??- kérdezte és a kezét nyújtotta felém
- Persze, mi másért lennék itt…- kicsit bizonytalanul léptem előre, pedig imádtam táncolni
Kézen fogva bevezetett a táncparkett egyik szélére, majd megpörgetett és táncoltunk. Több férfi is felkért táncolni, és bevallom nagyon élveztem. Sose hittem volna, hogy ennyire szeretek táncolni, csak akkor hagytam abba, amikor megszomjaztam majd elmentem inni egy pohár gyümölcslevet. Éppen amikor le akartam tenni a poharat, valaki felsikoltott, úgy megijedtem, hogy leejtettem a poharat a kezemből, de ezzel senki nem foglalkozott. Megfordultam, majd láttam, hogy egy bácsi, mert szerintem elég idősnek tűnt, ott fekszik a padlón. Aligha meghalt, ahol én voltam onnan úgy tűnt, hogy valamilyen éles tárggyal szúrhatták meg. Közelebb mentem, de tényleg csak azt láttam, hogy fekszik a földön és nem volt fegver.
- Ne menjen senki, sehová!- utasították az őrök
Majd mindenkit megmotoztak, biztos nem gondoltak rááá hogy a tettes lehet fegyvermágus is.

Tárgy: Re: Maszkabál Hétf. Aug. 23, 2010 9:26 pm

Szokásos napi dolgomat végeztem, mágiával foglalkozó könyveket tanulmányoztam, majd ezen tevékenységem után, mint aki jól végezte dolgát neki láttam a korsóm tartalmának kiürítésére. Éppen hogy letettem a korsót, Mei termett mellettem. Meglepődtem, mivel mostanában úgy kell könyörögnöm, hogy hozzon még egyet, mert azon szerencsétlen kegyben részesít, hogy megpróbál leszoktatni az italról. Nem tudom miért csinálja, mivel nem tudok kiigazodni a női agytekervényekben, de most mégis itt állt mellettem, a mosolygós pincérlány. Szépségével senki nem vetekedhetett, egész Fiore legszebb leányzója volt, legalábbis a betérő vendégek szerint. Én nem nagyon szoktam bámulni, sem őt, sem a környékbeli lányokat, mivel nem nagyon értem rá eddig velük foglalkozni. És még a nősüléshez is fiatalnak tartottam magam. Míg gondolataimba mélyedtem, kihozott nekem egy teli kupát, majd leült velem szemben, és mosolygott, mintha muszáj volna. Akart valamit, mivel csak akkor volt ilyen előzékeny, amikor el akart érni nálam valamit.
- Mei, mond, mit szeretnél tőlem – kérdeztem unottan – Megint küldetést akarsz rám sózni?
- Miből gondolod, hogy szeretnék valamit? – mosolygott tovább.
- Csak akkor hozol ki nekem önszántadból sört, ha akarsz valamit. Ne kerülgessük a forró kását, mond el.
Nem szeretem, ha kertelnek, ha mondandójuk van, akkor mondják a szemembe nyíltan.
Ekkor oda nyújtott nekem egy papírdarabot, majd felállt, és ott hagyott. Könyököm az asztalra helyeztem, majd kézfejemmel megtámasztottam fejemet. Másik kezemmel felvettem a cetlit, és olvasni kezdtem.

„Szeretettel meghívnám önt, és partnerét a holnap esti ünnepségemre.
Örömmel töltene el, ha kegyed részt venne az estélyen, mert Szépsége nélkülözhetetlen ékkő bálom csillogásához....”

Elég volt beleolvasnom, ebbe a nyálas irományba, hogy rájöjjek, a vén perverz akar valamit Meitől. Ő meg valószínűleg azt szeretné, ha én lennék az a fenntebb említett partner.
- Szóval erre ment ki a játék. Azt akarja, hogy felajánljam szolgálataimat...
A minden évben megrendezett Maszkabál. Erre az ünnepségre több városból jönnek mulatni vágyók, turisták, és gazdag aranyifjak, akik azt hiszik, hogy nekik mindent szabad. Soha nem szerettem az év azon napját, amikor megrendezésre került. A sok ostoba ember maszkokban, részegen randalíroznak az utcán, szánalmas látványt nyújtva. A kocsmánk mindig tele van, s hangos zene változtatja meg az év többi részében csendes csehót. Az év ezen napán, mindig kerestem egy nyugis helyet, ahol meghúzhattam magam, magányosan, gondolataimba merülve. Erre meg jön a hölgyemény, és utalgat, hogy vigyem el a bálba. Se táncolni nem tudok, se jelmezem. Mindegy, megmondom neki, hogy nem megyek. Szépen komótosan oda sétáltam a pulthoz, majd rákönyököltem, mint aki a cefréjét várja, s odaszóltam a lánynak, aki épp néhány vendég rendelését teljesítette.
- Sajnálom, nem kísérhetlek el, mert nem tudok táncolni, és még alkalomhoz illő ruhám sincs.
Ekkor jött előre Serlon, s közölte, hogy szerzett nekem ruhát holnapra. Honnan tudta? Ezek összebeszéltek? Csak úgy kavarogtak bennem a kérdések.
- Táncolni még attól nem tudok! –jelentettem ki, majd hátat fordítottam nekik, s a hátam mögötti szervezkedéstől felment bennem a pumpa, ezért inkább elmentem sétálni.Ahogy kiléptem az ajtón, hirtelen valaki elkapta a karom,ezzel megállásra kényszerített. Visszanéztem, és meglepetésemre Mei volt az, akinek szomorú, könyörgő tekintete megenyhítette szőrös szívemet.
- Táncolni nem fogok – jelentettem ki, majd a lány, boldogságtól sugárzó arccal a nyakamba ugrott, s egy csókot nyomott arcomra, s odasúgott egy köszönömöt, majd visszament a dolgát végezni.
Pár percig némán, megilletődve álltam az ajtóban. Ilyet még soha nem kaptam nőtől, ami nem csoda, hisz Mei-en kívül nincs is más női ismerősöm. Ajkának érintése hihetetlenül kellemes érzés volt, és kicsit feldobva tértem vissza a törzshelyemre.

Zárás után, megbeszéltük, hogy 7 órakor indulunk. Mivel ő is ebben az épületben lakott, ezért nem kellett messzire mennem érte. Mármint a szobája, az én szobám mellett található. Bácsikám ilyenkor segítségként fel szokott venni ideiglenesen felszolgálókat, így a kedves kis pincérnőnk és én, nyugodtan elmehettünk a partyra.

Másnap korán keltem, s besegítettem az öregnek a hely átrendezésében, ami lefoglalta szinte az egész napom. A díszítés kellemetlen munka, de ez van. A munka elvégzése után, már csak le kellett fürödnöm, majd magamra aggatnom az estélyit. Mi tagadás, jól állt rajtam az öltöny, bár hiányoltam megszokott, kényelmesebb öltözékem. Szövet maszkom sem volt most rajtam, de mondjuk az felesleges kellék, az csak azért kell, hogy ha már nagyon a fejembe szállt az ital, akkor ne látszódjon az alkoholtól bevörösödött orrom. No mindegy. Hihetetlenül fess voltam az öltönyben, és a maszkot pedig elvből nem húztam ma fel, mert egész évben takarja valami az arcom, ezen a napon nincs rá szükség. Lehet, hogy fordítva vagyok összerakva, de akkor sem kell álarc. Miután elkészültem, kimentem, s beültem a pulthoz, és ott várakoztam a hölgyre. Úgy 10 percre rá, már meg is láttam, eszméletlen jól nézett ki, gyönyörű piros ruhában volt, ami kiemelte szépségét, s eleganciáját. Szem kápráztató volt, abban a ruhában, s úgy éreztem, a szívem kiugrik a helyéről. Ahogy oda sétáltam hozzá, hirtelen a nyakkendőmmel kezdett bíbelődni, megigazította. Mivel nem tudom mit szokás ilyen helyzetben a nőknek mondani, csak annyit tudtam zavaromban kinyögni, hogy:
- Izé. . nagyon ... szép vagy. – mondtam elpirulva.
- Köszönöm, te is elég elegánsan nézel ki.
Azzal karom nyújtottam felé, ahogy egy úriembernek szokás, majd belém karolt, s elindultunk Evaroo villájába. Az út nem volt túl rövid, 1 óra gyalog, de ezt most nem bántam, mert jóízűen tudtunk beszélgetni egymással.
Ahogy a célállomásra értünk, megrökönyödve figyeltem, a sort, ami a belépésre várt. Beálltunk a sorba, s szerencsére gyorsan haladt, körül-belül egy negyed óra alatt a kis őszhajú pingvinhez értünk, aki kérte a meghívót, s egy nevet.
- Mitsuki Mei – közölte a pingvinnel, majd átnyújtotta a kis lapocskát.
Az öreg rákeresett, majd közölte, hogy bemehetünk.
Belépve rengeteg asztalt láttam, tele étellel, és itallal. Ha nem lenne velem a párom, már rég lerohantam volna az asztalt, s kiittam volna a herceget minden pénzéből. De most ezt nem tehettem, mert Mitsuki kisasszony lehordott volna elég rendesen érte.
A terem másik felében a táncparkett helyezkedett el, persze zsúfolásig tele volt. Épp lassú zenét játszott a zenekar, amikor Mei elkapta a karom, és maga után kezdett ráncigálni, a parkett felé.
- Nem tudok táncolni, nem táncolok! – mondtam, majd mintha meg sem hallotta volna, ráncigált tovább.
- Megtanítalak, ne félj, bízz bennem. –mondta vidáman.
Szerencsémre ekkor hirtelen abbamaradt a zene, és pohárkalimpálás zaja ütötte meg fülünket.
A herceg volt az, aki épp pohárköszöntőt akarhatott mondani, mert minden elcsendesült.
- Üdvözlök minden kedves vendéget! Remélem jól érzik magukat nálunk, de nem is szaporítom tovább a szót, mindenkinek kellemes estét kívánok! –mondta hangosan.
Ezt persze tapsvihar követte, majd elindult lefelé a lépcsőn. A muzsikusok ismét belecsaptak a húrokba, s a partnerem tovább nyúzott, hogy táncoljunk. Rávettem magam, megpróbáltam tartani vele a lépést, és megdöbbenésemre egész jól ment. Mire belejöttem volna, egy hangos sikítás törte meg a jó hangulatot. Persze az emberek azonnal egy körbe kezdtek csoportosulni, s mindenki hőbölgött. A beszédekből sikerült annyit leszűrnöm, hogy egy halott fekszik vérbe fagyva a padlón. A kis pincérnőm rémülten állt, ezért átöleltem, s próbáltam megnyugtatni.
- Semmi baj, nincs mitől tartani, itt vagyok melletted. –mondtam mosolyt erőltetve az arcomra. A gyilkos lehet hogy elment már, de az is lehet, hogy még itt van. Nem akartam semmiféle balhéba kerülni, ezért kísérőmmel együtt, elindultunk a kijárat felé, mondván ez nem ránk tartozik. Sajnos az őrök gyorsabbak voltak, és azonnal lezártak minden kijáratot, majd közölték, hogy senki nem mehet el, majd elkezdték megmotozni a vendégeket.

Tárgy: Re: Maszkabál Kedd Aug. 24, 2010 11:21 pm

Ma viszonylag korán keltem, és unalmamban gondoltam megiszok néhány korsó sört. El is indultam a klánház felé, de útközben hallottam, hogy az emberek valamilyen maszkabálról beszélgetnek, ami felkeltette az érdeklődésemet.
- Elnézést, megtudhatnám milyen, maszkabálról beszélgetnek?
- Shirotsume városában ma van a híres maszkabál. Az utcákat feldíszítik, maszkban járkálnak, mindenhol szól a zene, és még piálni is lehet. – jött a kérdésemre a válasz. „Piálni is lehet”, „Piálni is lehet”… ismétlődtek bennem a szavak, mire eldöntöttem, nekem ott a helyem. Gyorsan utána is néztem, mit szokás ilyenkor viselni, meg hogy milyen álarc mögé bújnak az emberek. Hát nem nagyon tetszett a kutakodásom eredménye:
- Öltöny? Nekem nincs is öltönyöm! Nem is szeretem az öltönyöket! – fakadt ki belőlem, el is döntöttem, hogy nem veszek fel semmilyen öltönyt. – Kocsmába megyek úgy is, oda felesleges az öltöny!
Szerencsére csak a ruha volt megszabva milyen legyen, így egy nagy zöld álarcot készítettem magamnak. El is döntöttem, ha valaki a kilétem iránt érdeklődne, akkor csak annyit mondok: „Én vagyok a Maszk!” A kis városka nem volt nagyon messze, de a biztonság kedvéért hamar elindultam. Az út körülbelül két órás lehetett, be is tértem a legközelebbi hangulat karbantartó intézménybe megpihenni, meg persze, hogy legurítsak néhány korsónyi arany kenyeret a torkomon. Nem tetszett nekem a kocsma, túlságosan is fel volt díszítve, bár a zene kellemes volt, a társaságról nem is beszélve. A negyedik sör után már a díszítés sem zavart. Kicsit furcsának találtam, hogy senki sem szolt az öltözékem miatt, amikor a kocsma ablaka előtt megláttam egy fickót, aki még csak álarcot sem viselt.
- Na tessék! Én tíz percet rápocsékoltam erre a maszkra, más meg nem is foglalkozik vele, hogy hiányos az öltözéke. – dörmögtem halkan, mire észrevettem, hogy az előbbi fazon a kocsmával szembeni árustól vett ruhát, meg egy fekete álarcot.
- Hoppá! Tévedtem! – jelentettem ki, majd a csaposhoz fordulva rendeltem még egy kört.
Hirtelen egy magas hang hatására abbamaradt a zene, majd egyre több követte.
- Hol a nyakláncom? Az ékszereim! A gyűrűm!
- Hol a fülbevalóm… azt még a férjemtől kaptam!
Mondanom se kell, a légkör teljesen megváltozott. Akik eddig barátian összeölelkeztek, most szúrós szemmel tekintettek egymásra. Teljes csatatérré változott a békés ivó és én már kezdtem bánni, hogy eljöttem. Mindenki gyanúsított lett a másik szemében, még én is.
- Most mit tegyünk? –kérdezte egy nagyokos a háttérből.
- Lehet, hogy az enyves kezű tolvaj már rég meglépett az ékszerekkel! – kiáltotta valamelyik áldozat. Nem hittem a fülemnek, mennyi embert kiraboltak, úgy, hogy senki sem vette észre. Az igazat megvallva én csak most vettem észre, hogy egyáltalán nők is vannak ebben a kocsmában.
- Át kell kutatni mindenkit! – harsogta egy másik nagyokos, aki mellettem ült, kezében sörrel. Mérges is lettem rá, a dobhártyám majd beszakadt miatta.
- Igeeen! –ordította együttesen a tömeg.
~ Hurrá! Nem tudtam mi hiányzott idáig!

Tárgy: Re: Maszkabál Szer. Aug. 25, 2010 8:10 pm

Hosszú napok óta vándorolgatok, több városban is jártam, ahol valamilyen maszkabált emlegettek. Engem nem nagyon érdekelnek az efféle partik, csak a sok részeg fickó flangál az utcán és beleköt mindenkibe. Bár, ha jól tudom nem csak az utcán lesz a parti, hanem van egy kastély is, ahova a befolyásosabb embereket hívják meg. Ott minden bizonnyal nem lesznek részegek sem, na de minek is akarnék arra a buliba bemenni. Végül is, elég rég voltam már nagyobb közösségbe, talán nem ártana egy kis társaság, mindegy, megnézem milyen is egy kékvérűek által uralt buli.
Hosszú ideig sétáltam az erdőben, mikor kiértem belőle, már este volt. Minden emberen álarc volt, páran közülük még ki is voltak öltözve. Minden esetre, én nem fogok átöltözni egy nyavalyás bál miatt. Hiszen az év 364 meg egy napjában a fehér köpenyemet hordom, természetesen hetente kimosva. Hogyha valakinek nem felel meg ez a ruha, az nyugodtan álljon elém és mondja meg nekem. De természetesen a következmények elkerülhetetlenek és halált okozhatnak. Ami pedig a maszkot illeti, a köpenyem csuklyája éppen elégé eltakarja az arcomat.
Nyugodtan, mintha nem is lenne ma semmilyen különleges dolog a városban, sétáltam tovább. Több tekintetet is magamra vontam, hála a fura öltözékemnek és hatalmas termetemnek. A részegek több ízben is kóstolgattak. Ám én egyelőre egy elhagyatott hely felé haladtam. Mikor odaértem szerencsémre egyetlen ember se látogatta a helyet. A templom mellett található temető közepére álltam és szólítottam a földben nyugvó hullákat. Legtöbbjük aszott teste miatt használhatatlan volt, így csak hat hullát vettem pártfogásomba.
Újdonsült társaimmal nekivágtam a kastélynak, melyben reményeim szerint a puccos estélyt tartották. Először a főbejáraton próbálkoztam bejutni, gondosan elrejtve az erdőbe a szolgáimat. Ám az idegesítő törpe elküldött, mondván nem vagyok a listán, ez annyira nem is zavart volna, ám ekkor jött két gorilla, akik utamat állták. Ahogy ott álltak, teljesen elállva az ajtót egy-egy rossz helyre rakott három ajtós szekrényre emlékeztettek. A szekrényekhez hasonlóan náluk is nagyobb voltam, csupán szélességben nem vehettem fel a versenyt velük.
Végül visszafordultam és a hátsó ajtón próbálkoztam, mivel ott talán kisebb az őrség. Sajnos tévedtem, itt is volt két gorilla, ezután úgy döntöttem cselhez folyamodom. Két szolgámat tőlük tíz méterrel arrébb küldtem és azt adtam parancsba nekik, hogy próbálják meg a kastély falát ledönteni. Mindent megtettek ennek érdekében, az öklükkel verték, tolni is próbálták, mi több még a fejüket is beleverték az építménybe. A biztonságiak természetesen rögtön akcióba léptek. Gyorsan besurrantam, kihasználva, hogy most nem a hátsó bejáratot figyelik.
A rendezvényre bejutva vettem észre, hogy hányan is vannak itt. Elég sokan voltak itt, ráadásul alaposan elütöttem az ő öltözéküktől. Talán mégis jobb lett volna keresni egy másik ruhát, de most már mindegy. Miután az ingyen kaja nagy részét kifosztottam lezuhantam egy székre, majd úgy figyeltem az elkényeztettt vendégeket. Szerencsére nem volt senki sem becsípve, így nyugodt voltam.
Hirtelen egy egész csinos nő lépett elém, majd megkérdezte, nem volna-e kedvem vele táncolni.
- Már miért kéne táncolnom? – Kérdeztem tőle szemrehányóan. A hölgy eléggé meglepett arcot vágott. Láthatóan nem volt hozzászokva a feleseléshez, ám pár pillanat múlva megnyugodott és egy mosollyal az arcán felelt.
- Természetesen nem kötelező csak, gondoltam unatkozik. – Próbált mentegetőzni, mire én kurtán szóltam neki még pár szót.
- Hát tévedett! Jól megvagyok! – Hangnemem eléggé monoton volt, s egy enyhe düh is hallhatóvá vált benne. A hölgy végül feladta a próbálkozást és távozott.
Éppen egy újabb nőcske sétált hozzám, amikor csörömpölést hallottam egy irányból. Nem volt túl hangos, sokkal inkább tekintélyt parancsoló. A herceg szólt néhány szólt, melyben üdvözölt a vendégeket és jó mulatást kívánt. A csend szavai után meg is szűnt és ismét belekezdett a zenébe a zenekar. A hölgy, mely még mindig felettem állt, épp szóra nyitotta volna a száját, ám én gyorsabb voltam.
- Nincs kedvem se táncolni, se pedig csevegni! – Szavaim után a hölgy eléggé meglepett képet vágott, majd mikor észhez tért egy bocsánat kíséretében távozott. Őszintén reméltem, hogy ekképp fog cselekedni. Ám ekkor egy újabb hölgyike sétált volna hozzám.
Ám lépései közben egy hangos sikoly zengette meg a kastély falait. Lassan felálltam, majd mintha érdekelne a dolog, odasétáltam a köré gyűlt tömeghez. Hála a magas testalkatomnak könnyedén láttam, mi történt. Láthatóan egy hulla feküdt ott vérbe fagyva. Könnyedén életre kelthettem volna és elhitethettem volna a vendégekkel, hogy él, de nem sok kedvem volt hozzá. Inkább lassan sétáltam a kijárat felé. A kijáratnál azonban utamat állták és egy hang azt parancsolta, hogy senki nem mehet sehová.
Minden vendéget, köztük engem is átmotoztak, aminek nem igazán örültem, de mivel nem volt semmi rejtegeti valóm engedtem.

Tárgy: Re: Maszkabál Vas. Aug. 29, 2010 3:21 pm

Fintorogva hagytam, hogy egy bárdolatlan őr végigtapogasson, holott ezt egy hölgynek nem illene akárkinek hagyni. Legszívesebben fejbe térdeltem volna, amikor a keze hosszabb ideig időzött egy – egy testrészemnél. „Férfiak…”, forgattam a szemem.
Pedig milyen jól kezdődött…
Shirotsume békéje nyugtatólag hatott tépázott idegeimre. Mellettem egy kisfiú szökdelt vidáman, egyik kezével belém kapaszkodott, és fennhangon csacsogott. Nem akart ő megijeszteni senkit, de hát senki nem akart vele játszani, ő pedig csak azt a kis állatot akarta elkapni, ami kisuhant előle a kapu rácsai között…. Ő pedig ellopta a kulcsokat, hogy elkaphassa. Visszament volna…
Elnézően mosolyogtam, majd becsöngettem egy kovácsoltvas kapun. Libériás inas nyitotta ki, a virgonc kisfiú pedig bepréselte magát a résen, és „Roland” nevét kiáltozva beszaladt a házba. Az inas hálásan mosolygott, majd a ház ura elé kalauzolt. Pipacspiros fiatalember köszönte meg dadogva, hogy visszahoztam az öccsét. Látszott rajta, hogy akar még valamit, de nem szólt – felém dobta az erszényt, majd intett, távozhatok.
A kisöcs az ajtóban kapott el – nagy bociszemekkel kérdezte meg, nem akarok – e elmenni a bátyjával a bálba.
Vihogni kezdtem, a semmiből pedig előtűnt Roland, és elrántotta mellőlem a fiúcskát, dadogva és nyakig rákvörösen elnézést kért és távozni akart a színről.
- Tényleg meghívna? – kérdeztem rá.
- P – persze… - hebegett.
- Akkor jó. Szívesen elmennék.
Hálás vigyort villantott rám, majd felajánlotta az egyik szobát a házban, hogy kipihenhessem magam estére. Még ruhát is kerített valahonnan – gyönyörű hófehér ruha volt, mély kivágással. Mikor este induláskor megemlítettem meghívómnak, hogy úgy néz ki, mint egy menyasszonyi ruha, majdnem összeesett. "Ne feltételezzek róla ilyesmit, nem azért választotta ezt, ő nem olyan… csak hát olyan szép és….”, elnézően mosolyogtam, majd megnyugtattam, semmi gond, szeretem a fehéret.
Az este tökéletesen sikerült - mindaddig, míg az egyik gazdag pasas össze nem esett. Holtan.
Az őrök balhégenerátora berezgett, és azonnal felsorakoztak a teremben, teljes térkiszorításban. Meg akarták keresni a gyilkos eszközt, ehhez azonban szükség volt mások megmotozására.
Nos, így tettem szert a perverz alakra, akit legszívesebben fejbe, de minimum gyomron térdeltem volna.