KezdőlapRegisztrációBelépés

 

 Tezzeret

Go down 
2 posters
SzerzőÜzenet
Tezzeret
Fegyver mágus
Fegyver mágus
Tezzeret


Hozzászólások száma : 20
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Aug. 20.

Karakter információ
Céh: Golden Pheonix
Szint: 1
Jellem:

Tezzeret Empty
TémanyitásTárgy: Tezzeret   Tezzeret Icon_minitimePént. Szept. 28, 2012 9:31 pm

A gépek pokla
I. fejezet

Láthatóan, vagy sokkal inkább hallhatóan nem volt profival dolgom. Mintha egy elefántcsorda csörtetett volna át a zsákutcák rengetegén, szinte kilométerekről hallottam minden lépését, minden mozdulatát. Egy süket lajhár is megtalálta volna, nem hogy egy mágus. A lábdobogásból ítélve egyre közeledett, így befordultam a sarkon, és a falhoz lapultam. Mikor megfelelő távolságba ért, stabil kardtartó pózt vettem fel és előhúztam a dimenzirésből Yumekiri-t. Aktuális feladatom tárgya amilyen zajos volt, legalább annyira figyelmetlen is, így teljes sebességgel szaladt neki a semmiből előtűnő fekete markolatnak, és habár majdnem kiütötte a kezemből a nodachit, sikerült megtartanom, és így egy gyönyörűen ívelt hátasdobásra kényszerítenem. Hatalmas reccsenéssel landolt a betonon, a kukák és a csupasz fal között, és mikor megpróbált feltápászkodni, már egy elegáns penge állta útját. Kisstílű tolvaj volt, ahogy arról kopott, helyenként szakadt, szürke ruhája is árukodott. Arca nyúzott, álla borostás, haja kócos.
- Üdvözletem! - kezdtem egy barátságos mosollyal, csak a formaságok kedvéért. - Ha ismereteim helyesek, van önnél valami, ami eddig nem tartozott önhöz. Mások megszerzett értékét lopni gerinctelen lépés, szóval javaslom ne fussunk felesleges köröket, csak szépen adja vissza, és itt se vagyok. - mosolyom még mindig tartott, habár ezt barátom látszólag nem vette figyelembe. A földre köpött, és pimasz módon elvigyorodott.
- Kit érdekelsz, tetves bérenc szemfényvesztő! Azt teszek, amihez kedvem van! - barátságos viszonyunkat egykettőre elfújták ezek a szavak. Yumekiri pengéje fokozatosan fényesedett, ahogy a mágikus energia lassan betelítette.
- Hadd mondjak valamit, ami talán a hasznára lesz az életben. Sose pimaszkodjon azzal, aki a torkának feszülő pengét a kezében tartja! - a félhold alakú vágás a füle mellett suhant el, kettévágva egy fém szemetest, mély vájatot hagyva a talajban és a falban is. A besurranó ettől a kis közjátéktól rögtön közlékenyebb lett, és előadta a lopott holmit. Két gyűrű, egy medál és egy gyöngysor.
~ Hogy mihez nem hajlandóak ragaszkodni az emberek... ~ léptem ki fejcsóválva a kezemben tartott értékekkel a sikátorból. Mihelyst a kardot magába fogadta a dimenzió hasadék, a férfi elszelelt, mint falevél a tájfunban. Nem zavart, nem volt feladatom megölni. Amúgy sem tettem volna meg, ha nem ad rá okot, akér fizetnek érte, akár nem. A városka főutcája nem volt valami forgalmas a napnak abban a szakában. Legközelebbi társaságom egy holló volt, aki egy rozsdás korláton üldögélt, és apró gombszemével engem méregetett. A madárról eszembe jutott a nemrég talált tojás, amely jelen pillanatban kimono-m egy utólag varrott belső zsebében pihent mindenféle ronggyal kibélelve. Miután ujjaimat végigfuttattam a meleg, sima felületen, elégedetten tapasztaltam, hogy jövőbeli társamnak semmi baja. Nem tudtam, miért, de amióta megvolt ez a tojás, egyszerűen belefészkelte magát a gondolataimba, az érzéseimbe. Először nem éreztem különösebb ragaszkodást, de lassan kezdett kötődés kialakulni köztem, és legújabb szerzeményem között. Sóhajtottam egyett, és már indultam volna a nemes rezidenciája felé, aki a bizsuk visszaszerzésével megbízott, mikor meghallottam egy hangot.
- Elem! - mély volt, reszelős és szinte túlvilági. Már maga a szó is különös volt, ám a legkülönösebb mégis az a tény, hogy szinte magam mellől hallottam. Ahogy körbepillantottam, ismét csak a fekete madár pillantott vissza. Óvatosan léptem egyet előre. - Elem! - reflexszerűen idéztem meg nodachimat, és szegeztem a holló nyakához. Meglepően bátornak bizonyult, csak kettőt totyogott hátra, megvakarta a csőre tövét, és károgott egyet. - Elem! - semmi kétségem nem maradt afelől, hogy kitől származott a különleges hang.
- Te valamilyen familiáris vagy? - néztem rá érdeklődve, lejjebb eresztve a kardomat. Egészen új volt nekem ez a mágikus állat dolog, de ahogy Horus-tól hallottam, egyes állati familiárisok képesek emberi beszédre. A madár válasza ugyanaz volt, mint eddig. - Ez lenne a neved? - kérdeztem. Amaz csak pislogott egyett válaszul, mire megroggyant a térdem. A korlátba kapaszkodva próbáltam megtartani az egyensúlyomat, de nem ment sokáig. Elem közömbös tekintettel nézte végig, ahogy lassan összecsuklom, szempilláim ólomsúlyúvá vállnak, elmére pedig nehéz köd telepszik. Nem volt egy együttérző szárnyas...

Zúgó fejjel ébredtem. A fekhelyem, mivel irányérzetem helyreállásával megállapítottam, hogy fekszem, nem volt valami kényelmes. Szememet még nem nyitottam ki, előbb fülemmel térképeztem fel a terepet. A különös az volt, hogy szinte semmilyen zajt nem hallottam. Dohos illat terjenget, és a levegő hűvösen nyirkos volt. Valószínűleg föld alatt töltöttem kényszerpihenőmet. A tojás megnyugtatóan nyomódott a mellkasomnak, így emiatt nem kellett aggódnom. Amiatt már sokkal inkább, hogy mi a fene történt velem. Úgy döntöttem, ideje megvizsgálni a környezetemet, így nagyon határozottan felültem - és megláttam a kétszárnyú, lelakatolt vasajtó előtt álldogáló alakot. Teste nagyjából emberszerű volt, ám minden jellemvonás nélkül. Testét acél borította, arca nem volt. Láthatóan nem szándékozott válaszolni a mozgásomra, így felálltam.
- Hello! - próbáltam meg beszélni hozzá, de erre sem válaszolt. Tettem egy lépést előre, ami továbbra sem váltott ki reakciót. Lassan közeledtem hozzá, és mikor két lépésre voltam, eddig oldalt lógó keze ökölbe szorult, és egy méter hosszú penge ugrott ki belőle. Magamhoz idéztem Yumekiri-t, aztán csak álltam, feszülten, farkasszemet nézve a vasemberrel. - Most távozom! Engedj át! - mondtam, ám nem mozdult. Elhaladtam volna mellette, mire meglendítette a pengét, és felém súlytott. Kardommal hárítottam a csapást, és felé súlytottam. Fém borításáról egyszerűen lecsúszott a nodachim. A gólem, mert minden kétséget kizárólag ezzel a különös teremtménnyel volt dolgom, ismét támadott, amit egy oldalra szökkenéssel elkerültem, és két kézzel, teljes erőből lesúlytottam a mellkasára. A technika láthatólag nem volt jövedelmezőbb, mint az előbb, így éles fájdalom nyilallott az oldalamba jelezvén, hogy nem papírból van az a penge. Összeszorított fogakkal kezemet a sebre nyomtam. Gyorsan be kellett ezt fejeznem, de nem találtam rajta fogást. Úgy döntöttem, a hajlatokra koncentrálok, mivel ezt gondoltam a lény leggyengébb részeinek. Mikor ismét rohamra indultam, a kezdetben fentről lefelé irányuló vágásból egy finom csuklómozdulattal egy csípőre mért csapást kiviteleztem. A kard félig beleszaladt a lába és a törzse találkozásába, ami szikrákat szórva jelezte, hogy célt értem. Hátrébb léptem kettőt, mire a fémember megállt. Láthatólag nem kapta parancsba, hogy kivégezzen, csak hogy ne engedjen elmenni. A következő támadások mind a sérült lábra összpontosultak, így nem sokkal később hatalmas puffanással vált le az egyik lába a testről.
- Ideje ezt befejezni! - kardom szikrázni kezdett a koncentrált energiától, ami ellen a teremtmény nem tett semmit, így a holdsarló akadálytalanul száguldott rajta végig. - Dai Engetsu Giri! - a fémtest könnyedén nyílt ketté a vágás útjában. Láthatóan nem volt egy csúcstechnológiás gólem. Ahogy a felsőteste levállt, szíve helyén egy furcsán vibráló követ láttam meg, ami lassan kihúnyt. Akárki parancsolt is neki, láthatóan lemondott róla. Ahogy átléptem a Félholdvágást megsínylett ajtó maradványain, és kiléptem az utcára, a nap vakítóan sütött a szemembe.
- Elem! - hallottam meg egy ismerős hangot. A fekete tollcsoda a fejem felett körözött, majd eltűnt.
- Mi a fene volt ez az egész? - ordítottam, és ordításom bezengte a várost. Válasz azonban sehonnan nem érkezett...
Vissza az elejére Go down
Erza Scarlet
Ex-mesélő
Ex-mesélő
Erza Scarlet


Hozzászólások száma : 1289
Aye! Pont : 30
Join date : 2010. Aug. 02.
Age : 35
Tartózkodási hely : Magnólia, céh ház

Tezzeret Empty
TémanyitásTárgy: Re: Tezzeret   Tezzeret Icon_minitimeCsüt. Okt. 11, 2012 10:03 pm

Meg kell mondjam nem kevés lehetőséget és potenciált látok benned! Igazi csiszolatlan gyémánt vagy, ugyan is gyönyörű mondataid vannak, helyenként leírásaidat veterán játékosok is megirigyelhetnék, és lenne mit tanulni tőled. A sztorit kissé gyorsan vezeted, s rövid idő alatt peregnek az események de úgy gondolom az idő folyamán ez majd változni fog. Mindenképpen meg dicsérlek mert mint kezdő nagyon szépen teljesítettél! Csak így tovább!

Jutalmad: 100 VE
Vissza az elejére Go down
 
Tezzeret
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Tezzeret
» Tezzeret
» Tezzeret
» Tezzeret
» Tezzeret

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Nyilvántartás :: Élmények :: Kalandok-
Ugrás: