HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Magánküldetés: Topogó talpak

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Reigen Hawkins
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 933
Aye! Pont : 45
Join date : 2009. Oct. 11.
Age : 27
Tartózkodási hely : Quatro Cerberus

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 15
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Topogó talpak   Hétf. Jan. 17, 2011 8:10 pm

Lehúztam a fejéről a csuklyát és egy hosszú szőke hajú zöld szemű lány arca tárult a szemem elé. Emlékeim köz kutakodva hamar megtaláltam az ő arcát, aki úgy szintén rajta volt az eltűntek listáján.
Kiszedegettem a tüskéket a ruhákból, aztán fölkaptam az egyiküket a hátamra, majd a másik kettőt egy-egy kezemben fogtam a derekuknál átfogva.
- Akkor irány a rendőrkapitányság!
Nagy lendülettel el is indultam és kifordultam a kis mellékutcából, de hirtelen megtorpantam. Fogalmam sem volt, hogy hol van. Bár voltam ott egyszer, de mikor kijöttem vezettek engem, így nem figyeltem az utat.
Mindenesetre nem állhattam meg elindultam abba az irányba, amerről jöttem. Néhány tíz percnyi kóválygás után sikerült visszaérnem a fogadóhoz. Belépve azonnal megfagyott a hangulat, mindenki megmerevedett és rám bámult.
Oda támolyogtam egy asztalhoz és óvatosan leültettem őket a székekre.
- Mindenki folytassa tovább, amit… izé… amit eddig csinált. Nincs semmi látni való.
Ezután odamentem a csaposhoz, közbe persze szemmel tartottam a három eszméletlen gyereket.
- Ezek hárman az eltűnt gyerekek közül néhányak. Kérem szóljon a hatóságnak, hogy haladéktalanul jöjjenek értük. Ja és figyeljen rájuk. szerintem jobban tenné, ha megkötözné őket.
- De miért? – kérdezte csodálkozva.
- Higgye el nem akarja megtudni…
- R-rendben.
Azzal megfordultam és elindultam a kijárat felé.
- Várjon! Hova megy?
- Még hátra van nyolc gyerek és szorít az idő – szóltam hátra, majd kiléptem az ajtón és futásnak eredtem. A nap már teljesen lement és besötétedett. Most az éjszaka és a hold volt az úr. Megint csak futottam az utcákon. Egyikből a másikba, mikor egyszer csak a főtéren találtam magam. Bár nem biztos, hogy főtér volt, de határozottan térnek mondható volt ez a tágas rész.
A következő pillanatban sírást hallottam, de hiába nézelődtem jobbra, balra, előre, hátra nem láttam senkit. Nem sok alternatíva maradt, így lenéztem. Egy csatorna fedőn álltam. Gyorsan leléptem róla és benyúlva a lyukakon felemeltem és oldalra eltoltam, majd lemásztam a létrán.
Egy sárga loknis kislány ült a csatorna peremén és zokogott. Melléléptem és a térdeimen megtámaszkodva lehajoltam hozzá.
- Szeva. Miért sírsz?
A kislány hirtelen abbahagyta a zokogást és szipogva felnézett rám hatalmas zöld szemeivel, melyek könnyben áztak.
- E-el ment a… a nővérkém. És… és nem mehettem vele. Most pedig… nem találom sehol…
Haza akarok menni. A nővérkémmel együtt.

- Semmi baj. Gyere megkeressük őt.
Oda nyújtottam a kezemet neki, mire ő lassan remegő kézzel megfogta, aztán pedig egy nagy húzással fel is segítettem.
- Hogy kerültél ide? – kérdeztem tőle miközben megindultunk a csatornában.
- Egy bácsival akart találkozni a nővérkém. De nagyon furi volt az egész. Soha nem látta még azelőtt, de egyszer csak akarta. Én csak követtem őt. Nem akartam, hogy egyedül hagyjon. De aztán nem tudom mi történt. Egyszer csak itt találtam magamat és nem mertem elmozdulni. Nagyon féltem.
- Nem kell félni. Itt vagyok. – mondtam neki mosolyogva, aztán megsimogattam a fejét. A lány is megeresztett egy mosolyt. Tovább haladtunk, majd fél perc múlva a lány hirtelen megtorpant.
- Most jut eszembe. Valami halványan felrémlett. Emlékszek egy szobára.
- Egy szobára?
- Igen. Egy csöves szobára, ahol csöpögött a víz.
- A plafonról?
- Nem, te buta. A csövekből.
- Áh! Más nem rémlik?
A kislány elgondolkodott, majd visszanézett rám.
- De. Nagyon hideg volt a levegő pedig…
- Pedig milyen?
- Olyan nehéz és… és büdös. Olyan furi volt.
- Hmm… Keressük meg ezt a szobát, lehet ott lesz a nővéred.
A kislány lelkesen bólintott, aztán sietve folytattuk tovább a gyaloglást. Keresgéltünk, keresgéltünk, de nem találtunk sehol sem egy csövekből csöpögős szobát. Egy raktárt viszont annál inkább. Bár nem ezt kerestük, de ezt találtuk és a kicsit is meg kell becsülni, így hát benéztünk.
Rengeteg kaja volt felraktározva, aminek rögtön neki estem és elkezdtem kétpofára tömni magamat, majd abbahagyva a könyvek felé fordítottam a fejemet. Felkeltem a ládák mellől és miután jól megtömtem a zsebemet és a táskámat a könyves polcokhoz léptem. Már a gerincükre furcsa jelek voltak felrajzolva. Egyiket sem bírtam elolvasni. Találomra így levettem egyet és kinyitottam. Lapozgatásba kezdetem, de egy szót nem bírtam belőle elolvasni. Az egész könyv ezen a számomra ismeretlen nyelven íródott. Megvontam a vállamat és azt a könyvet is bemélyesztettem a táskámba, hátha majd találok valakit, aki eltudja olvasni.
Tovább haladtam és a falon egy feltűzött cikket pillantottam meg. Morten-ről írták, legalábbis a nagybetűs címből ezt szűrtem ki. Mellette egy térkép volt a városról, amin piros pontokkal jelöltek be helyeket, de számomra nem mondott semmit, lévén, hogy nem voltam helybéli bennszülött.
- Te tudod, hogy mik vannak bejelölve itt? – kérdeztem a kislánytól, aki odajött mellém és megszemlélte a térképet. Hamar elkezdte rázni a fejét.
- Nem. Nem sokat jártam a városban, csak mikor elkísértem a nővéremet.
- Az pech. Na mindegy.
Nem teketóriáztam fogtam és leszedtem a falról, majd elraktam azt is a táskámban, ami egyre jobban duzzadni kezdett a sok belepakolt cucctól.
~ Kéne egy nagyobb táska…
Hirtelen lépések zaja ütötte meg a fülemet. Mellettem a lány már szólni akart nekem róla, de gyorsabb voltam nála és betapasztottam a száját, majd a másik kezemen a mutató ujjamat a számhoz emeltem jelezve, hogy maradjon csöndben.
Valami búvóhelyet kerestem, de sokkal jobbat találtam nála. Egy menekülési útvonalat. Tőlünk jobbra egy fém ajtó állt tárva nyitva. Lábujjhegyen néma csendben az ajtó felé araszoltunk, majd eltűntünk benne.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Erza Scarlet
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 1289
Aye! Pont : 30
Join date : 2010. Aug. 02.
Age : 29
Tartózkodási hely : Magnólia, céh ház

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Topogó talpak   Szomb. Jan. 29, 2011 10:41 pm

A nagy sietségben arra már nem maradt időd, hogy a fém ajtót teljesen becsukd, így most egy néhány milliméteres rés maradt. A folyosó amire beléptek fáklyákkal van megvilágítva de az első fáklya nincs is túl közel hozzátok, valamint nagyon kicsi a fénye így épp hogy láttok valamit. Egy valami viszont felkelti a figyelmed. Lábnyomok a padlón, ha közelebb hajolsz hozzá láthatod ezek eléggé frissek, vagy is ezt a folyosót is használják.
Az alak hangosam vágja ki maga előtt az ajtót, hallod ahogy szitkozódik magában.
- Lóduljatok már semmire kellők! – ordítja de fogalmad sincs kinek, mivel a fém ajtó csukva van. – Haj nem hiszem el… semmi hasznotokat nem veszem. – és közben vadul kotorászni kezd, legalább is erre következtetsz.
Ha ki kukucskálsz a részen láthatod hogy elég sokan vannak ott. A hang tulajdonosát nem látod de látsz ott öt megtört alakot. Mind fekete ruhában vannak, de csuklyájukat nem viselik. Egy rózsaszín hajú lány épp az egyik ételes polc mellett áll, teste vadul remeg és az ételt szuggerálja. Mintha le akarná venni de valami láthatatlan erő még is visszatartja nem engedi izmait mozdítani. Közben a férfi folyamatosan pakol mintha keresne valamit.
- Most már csak egy hely maradt… igen biztos hogy ott lesz! A templomnak kell lenni, Morten rengeteg időt töltött ott… és az nekik tökéletes hely lesz… hah!
- Ilina mond el még egyszer! – parancsolja
- A templom alatt van egy pince. A csatorna hálózattal össze kötetett rész nincs lezárva.– mondja üres gyenge hangon – két helység van. Szerepel az ajtón és a falon a jel.
-Nagyszerű! – mondja össze csapva kezeit, majd egy pillanat alatt ott terem a lány előtt, magas középkorú férfinek tűnik, sötétkék bársony köpenyt visel és nyakában egy vastag arany nyaklánc lóg, de a medált nem látod. Hangos csattanással arcon csapja. A lány nagyot nyekken a földön. A mellette lévő lány – akiben felismered Katrinát – halkan nyikkan egyet.
- Na már így már sokkal jobb, olyan rég láttalak már szenvedni Ilina! – mondja önelégült vigyorral az arcán. Ekkor a tekintete a rózsaszín hajú lányra téved egy pillanatra elcsodálkozik majd ördögi vigyor jelenik meg az arcán.
- Kaja kéne mi? Hm mikor is ettetek utoljára? Három napja? Négy? – oda sétál lányhoz, levesz egy almát és a képébe dugja. A lány meredten nézni, de nem mozdul majd a férfi nagyot harap az almából és a földre dobja. A lány már nyúlva az almáért de akkor a férfi iszonyatos erővel mellkason rúgja.
- KI MONDTA HOGY MEGEHETED TE KIS CAFKA? Majd akkor esztek ha valami használhatót is hoztok nekem, világos? – mondja vigyorogva és vissza fordul a polchoz. Nagy valószínűséggel a könyvek között keresgél, majd hirtelen a zaj megszűnik. Jeges csönd árad szét mindenhol.
- A térkép… a térkép eltűnt! – mondja alig halhatóan. – Tudom hogy itt volt! Egész végig itt volt de most… - egy percre elgondolkozik – Valaki járt itt!
- Azonnal keressétek meg! – parancsolja – Ti ott négyen menjetek és kutassátok át a járatokat! Ti pedig velem jöttök – mutat a másik háromra.
A férfi és másik három eltűnt gyerek felétek indul meg. Amint belépnek az ajtón meglátnak titeket még ha futásnak is eredtek.
- Kapjátok el! – ordítja. Azzal a három lány neked esik.
Postod idáig tartson!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Reigen Hawkins
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 933
Aye! Pont : 45
Join date : 2009. Oct. 11.
Age : 27
Tartózkodási hely : Quatro Cerberus

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 15
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Topogó talpak   Szomb. Feb. 19, 2011 12:23 pm

Gyorsan átrohantunk az ajtón, én pedig ráfogtam, hogy azonnal becsukjam magunk után, viszont addigra a teremből zaj szűrődött ki. Kénytelen voltam megállítani az ajtót, mielőtt teljesen becsuktam volna. Nem akartam, hogy a zajjal magunkra fordítsuk a bentiek figyelmét. Viszont, ha már így alakult lehet jól jövök ki ebből. Talán elhangzik valami érdekes dolog…
- Lóduljatok már semmire kellők! – ordítja egy ismeretlen férfihang – Haj, nem hiszem el… semmi hasznotokat nem veszem.
Ekkor vadul matatni kezdett valahol, legalábbis erre gondoltam a kiszűrődő zörejekből. Közelebb léptem a réshez és benéztem rajta. A teremben meglehetősen sokan voltak . A hang tulajdonosán kívül még heten voltak bent, mind fekete köpenyt viseltek, azonban a csuklya nem volt az arcukba húzva. Egy rózsaszín hajú lányt még épp láttam, ahogy a polcon lévő kaját szuggerálja, azonban érte már nem nyúlt. Talán a férfi jelenlétében nem lehetett? Vagy egyszerűen félt valamitől? Nem tudtam. A férfi viszont ez idő alatt folyamatosan pakolt valamit.
- Most már csak egy hely maradt… igen biztos, hogy ott lesz! A templomnak kell lenni, Morten rengeteg időt töltött ott… és az nekik tökéletes hely lesz… hah!
- Ilina mond el még egyszer!
- A templom alatt van egy pince. A csatornahálózattal összekötetett rész nincs lezárva. Két helység van. Szerepel az ajtón és a falon a jel.
- Nagyszerű!
Kezeit összecsapta és végre belépett a szűk látóterembe. Magas, középkorú férfinak tűnt első látásra. Aztán még másodszorra is. Sötétkék bársony köpenyt és egy arany nyakláncot viselt.
A következő pillanatban arcon csapta a lányt. Belemarkoltam a fémajtóba és a combomon feszülő nadrágba. Nem kellett volna sok hozzá, hogy feltépjem az ajtót és eszeveszett üvöltözés keretébe képen ne töröljem a fickót egy tűz gömbbel.
- Na, már így sokkal jobb, olyan rég láttalak már szenvedni Ilina! – mondta önelégült vigyorral. A következő pillanatban a tekintete a rózsaszín hajú lányra tévedt, aki a kajával szemezett eddig.
- Kaja kéne mi? Hm mikor is ettetek utoljára? Három napja? Négy?
Odasétált a lányhoz, majd levett egy almát és a képébe nyomta, aztán jóízűen beleharap és a földre dobja.
- Mi van? Mit nézel? Az alma kéne, mi? Majd akkor esztek ha valami használhatót is hoztok nekem, világos?
Ezután visszafordult a polchoz és a könyvek közt kezdett el keresgélni. Egy ideig pakolászott, aztán hirtelen megszűnt a hang.
- A térkép… a térkép eltűnt! Tudom, hogy itt volt! Egész végig itt volt de most… Valaki járt itt! Azonnal keressétek meg! Ti ott négyen menjetek és kutassátok át a járatokat! Ti pedig velem jöttök!
A kialakult csoportok elindultak a magadott irányba. A férfi és még három gyerek eltűnt a látómezőmből. A másik négy pedig egyenesen felénk tartottak.
Több se kellett megfordultam és a kislány fölkapva futásnak eredtem. Már jó pár méter megtudtunk tenni a folyosón, mikor kicsapódott az ajtó és mögöttünk egy hang zengte végig a folyosót.
- Kapjátok el!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Erza Scarlet
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 1289
Aye! Pont : 30
Join date : 2010. Aug. 02.
Age : 29
Tartózkodási hely : Magnólia, céh ház

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Topogó talpak   Vas. Márc. 06, 2011 9:45 pm

A három lány kissé imbolyogva indul meg feléd, mivel a helyzeted nem a legrózsásabb tekintve hogy nem tudod, mire számíthatsz a pasitól. Most nincs időd finomkodni, lehet, az lenne a legjobb ha kiütnéd őket. Ez neked nem okoz nehézséget, de amit lerendezted a férfi is akcióba lendül. A férfi egy tér mágus, aki egészen a Metaria High Reform varázslatig minden tér mágiás varázslatot tud használni. Ne feledd, hogy egy csatornában vagy, jó mélyen földben, tehát ha beomlasztjátok, nem sok esélyetek van, hogy valaha is kijussatok. A csata elkerülhetetlenül nagy zajjal és több erősebb lökés hullámmal jár aminek hatására a három kiütött lány magához tér. Ijedten tekintenek körbe, nem értik hova kerültek, és folyton kérdésekkel bombáznak téged és kicsi társad. Te csak tőmondatokban tudsz válaszolni hisz lefoglal a harc, de az már segít a helyzeteden, hogy már nem az ellenségeid. Harcotok alatt a falak erőteljesen megrongálódnak, majd végül a jobb oldali fal bomlik, ami egy hatalmas kőtömeget vont közéd és ellenfeled közé. Bár nem szép dolog a menekülés, de most neked nem csak le kell győznöd a mágus, hanem meg is kell mentened a lányokat. Indulj el velük ki a csatornából, bár ez koránt sem egyszerű. Egyrészt a csatorna hálózat hatalmas és inkább hasonlít labirintusra, mint csatornára más részt óvnod kell a lányokat, ha még egyszer össze futnátok ellenségeddel megvédd őket. Amikor kiértek már hajnalodik. Fura mód a város központjában vagytok, megint de most merre? Ekkor viszont összefutsz kedvenc nyomozóddal, akár tőmondatokban el is mondhatod neki mi történt, meg is mutathatod a térképet ha gondold, ahol ők rögtön felfedezik az egy kis piros pont alatt a templomot. Talán ez lenne az amiről a férfi beszélt? Ő azonnal a templomba akar menni de talán ez nem a legjobb ötlet. Még is mit kezdjen egy csapat rendőr egy mágussal? Hát nem sok mindent, lehet jobb ha te mész a templomba amíg ők megkeresik a többi eltűnt lányt. Emberit csatornába vezényli, míg téged Cecil elkísér a templomhoz. Sejtésed helyes volt, hiszen a templom ajtaja nyitva áll, te automatikusan le lassítasz amikor egy beszélgetés foszlányait hallod meg. Az ajtóhoz osonva meg hallod, hogy két ember beszél egymással.
- Biztos vagyok benne!
- Hát nagyon ajánlom is, vagy különben a saját kezemmel fojtalak meg! – szól vissza egy rideg fagyos hang.
- Kérem, adjon még egy kis időt. Estére meg lesz a medál, és még az éjszaka folyamán eljuttatom Önnek.
- Ajánlom is, mindképpen értesíts mikor jössz, a Quatro Cerbrusba nem találkozhatunk!
- Értettem, Uram. – feleli. Ezután már csak néma csend következik amit egy éles csattanás szakít meg.
Ellenfeled jelenleg 2000VE-t használ
Postod idáig tartson!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Reigen Hawkins
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 933
Aye! Pont : 45
Join date : 2009. Oct. 11.
Age : 27
Tartózkodási hely : Quatro Cerberus

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 15
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Topogó talpak   Vas. Márc. 13, 2011 5:52 pm

Az ajtón kirontott a három lány. Mivel nem egyedül voltam hamar utolértek volna. Befékeztem és megfordultam.
- Szaladj tovább! Bújj el egy kanyarban! – kiáltottam rá a lányra, aki először vonakodott tovább menni, de végül rászánta magát és tovább futott a körülbelül húsz méterre lévő elágazáshoz, ahol is bekanyarodott és elrejtőzött.
A három alak utol is ért és nekem rontottak. Sajnos most nem volt annyi időm a finomkodásra, mint akkor a sikátorban. Kipördültem egy ütés elől és mögé kerülve egy gyors mozdulattal tarkón ütve össze is esett.
- Bocsi!
Ekkor valaki hátulról elkapta a nyakamat és erősen szorítani kezdte. Ráfogtam a kezére és lendületesen előre hajoltam, majd ledobva magamról egyenesen a falhoz vágtam. Onnan a földre csúszott és nem kelt fel.
- Bocsáss meg!
Oldalról egy ütés érkezett, ami elől az utolsó pillanatban sikerült elhajolnom. Oldalra kiléptem és egy köríves alulról indított ütéssel gyomorba vágtam, amitől összegörnyedt és elájult. Előre dőlt volna, de elkaptam és oldalt a falnak támasztva leültettem.
- Nagyon sajnálom!
Futás hallatszódott mellőlem. Oldalra néztem, de még felfogni se igazán volt időm, hogy mi történik. A testem szinte magától mozgott. Felfogta, hogy veszély közeledik és automatikuson hátra ugrottam. Ez persze nem volt tökéletes, így a kecses hátraszökkenés helyett inkább csak hanyatt borultam és a hátsómra estem. Valami azonosítatlan repülő tárgy zúgott el az arcom előtt és épült bele a betonba mellettem.
- Lám, lám… Megvan a tolvaj szarkánk… - szólalt meg a közeledő férfi. Követve a tekintetét a jobb oldalam felé néztem az említett madarat keresve.
- Szarka? A föld alatt? Hol? – nézelődtem aztán jobbra-balra, de sehol sem láttam.
- Rólad beszélek te idióta! – kapta fel a vizet a fickó – De lényegtelen. Add vissza a térképet és cserébe megkönyörülök rajtad. Gyors fájdalommentes halál lesz a sorsod.
Föltápászkodtam a földről és leporoltam a nadrágomat, majd vigyorogva a férfira néztem.
- Csak szeretnéd. Előbb szétrúgom a segged, amiért elraboltad a gyerekeket! – kiáltottam rá, miközben a testem előtt a bal tenyerembe öklöztem a jobb kezemmel.
- Pimasz egy kölyök vagy mondhatom. – fintorgott a férfi, majd felém emelte a kezét. Mögöttem valami kiemelkedett a földből és erőteljesen hátba talált. Előre borultam és végig gurultam a földön, majd felpattant és hátra néztem mi találhatott el.
~ Talán föld mágus? – gondoltam, mert amit először megláttam a földből kiálló oszlop volt. Mikor jobban megnéztem észrevettem, hogy különböző színű, mint a körülöttünk lévő fal vagy föld. Sőt, teljesen más anyagú is. Az oszlop aztán formálódni kezdett és egy gömbbé alakult. A gömb hirtelen összeugrott és tüskék meredtek ki belelő.
- Ajjaj…
A tüskés gömb felém száguldott, mire én módszeresen félrevetődtem. A gömb belevágódott a mellettem lévő falba. Kapva az alkalmon felpattantam és a férfi felé fordultam.
- Wind Blast!
A levegőbe öklözve egy széllökés indult és arcon találta a fickót, aki ettől egy hátast dobott.
- Hogy merészeled, te ki görcs… - sziszegte a fogai között. Egyik kezét az orrához fogta, ami talán eltört, de lehet, hogy csak zúzódott. Meg sem várva, hogy felálljon egy tűzgolyót idéztem a kezembe és felé hajítottam.
- Fire Ball!
A férfi éppen a térdelésnél tartott, mikor észrevette a felé tartó lángoló labdát és gyorsan kitartotta a tenyerét, majd mielőtt elérte volna az hirtelen irányt váltott és a fickó melletti falba csapódott be.
- Ugye-ugye, így már nem is olyan könnyű, ha figyelek, mi? – mondta vigyorogva.
- Azt majd meglátjuk! Fire Ball!
Még egyszer tűzlabdát dobtam felé, de ezúttal is kitartotta a tenyerét és a varázslatom a falban kötött ki.
~ Talán nem hatnak rá a tűz támadások…
Mivel először a széllel bírtam megsebezni, úgy gondoltam, hogy azzal képes leszek ismét. Hátra toltam a jobb lábamat és betámasztottam a testemet, majd küzdőállást vettem fel és a levegőbe bokszolva egy ököl formájú szürke széllökést indítottam felé. A férfi elvigyorodott és ismét kitartotta a kezét. A támadásom nem találta el. Sőt, száznyolcvan fokos fordulatot vett és egyenesen engem talált el. Elterültem a földön, majd gyorsan felpattantam a nyakamat ropogtatva.
- Nem is gondoltam, hogy ilyen erőset ütök…
- Ne legyél olyan nagyra magaddal! Hiába az erőd, ha képtelen vagy eltalálni.
~ Ezt hogy csinálhatta? Milyen mágiát használhat? Talán valami eltérítőt? – morfondíroztam magamban az arcomat dörzsölgetve.
- Fire Ball! Fire Ball!
Rádobtam egy tűz labdát, majd néhány másodperces késéssel még egyet. A varázslatom végig szántotta a csatornát a mágus felé szállt. A férfi a támadás felé mozdította a kezét, majd mielőtt még elérte volna a tűzlabda irányt váltott és a falban kötött ki. A második tűz labda is sebesen közeledett felé. Arrébb húzta a tenyerét és az is mielőtt eltalálta volna irányt váltott, majd a plafonban kötött ki.
Ekkor hirtelen a falnak támasztott, illetve a földön fekvő lányok ébredezni kezdtek. Értetlenül pislogtak és nézelődtek ijedten körbe.
- H-hol vagyunk?
- A csatornában – feleltem, miután egy Wind Blast-et küldtem a férfi felé, aki persze azt könnyűszerrel eltérítette. Tudtam, hogy nem fogom tudni eltalálni, de így legalább védekezésre kényszerítem.
- És te ki vagy?
- A megmentőtök, Reigen Hawkins! Örülök a találkozásnak – szóltam feléjük vigyorogva. A lányok megszeppenve bámultak engem egészen addig, amíg a férfi feléjük nem kiáltott.
- Áh, látom megtört a hipnózis. Nos, így már nincs szükségem rátok.
A férfi előtt újra megjelent az a furcsa anyag, ami először egy gömbformát vett fel, majd nyúlni kezdett és egy hosszú, hegyes tüske indult meg belőle egyenesen a mellettem lévő lány felé, aki a félelemtől valósággal megdermedt. Nem mozdult, meredten állt és várta a végzetes szúrást. Elindultam felé és az utolsó pillanatban még elérve kitartottam a kezemet a szúrás elé. A tenyeremen áthatolt az anyag, de aztán megállt. Talán a férfi meglepődött ezen és azért állította meg. Ezt nem tudtam. Mindenesetre a lányt nem érte el és ez számított. Dühös tekintettel néztem fel a fickóra.
- Honnan veszed a bátorságot, hogy kezet merj emelni rájuk? Védtelenek és semmit sem ártottak neked!
A férfi először csodálkozva nézett rám, aztán elvigyorodott.
- Nőj fel kölyök! Ilyen a világ. Egyszerűen már nem hasznosak a számomra. Túl sokat tudnak. Így először megöllek téged, aztán pedig velük is végzek.
- Azt nem fogom hagyni! – ordítottam rá, majd a kezem előtt egy lánggömböt teremtettem, ami összezúzta a kezem körzetében lévő furcsa anyagot. A férfi szeme elkerekedett, aztán azonnal visszahúzta a tüskét és a gömbből egy pajzsot formált maga elé, ami az egész testét eltakarta.
A tűzlabda megduzzadt és ordítva felé dobtam. Elérte a pajzsot, amit valósággal összezúzott. Itt nem álltam meg. Még egyszer ugyanekkorát teremtettem a kezemben és azt is felé dobtam.
- Fire Ball!
A férfi hirtelen mindkét kezét maga elé tartotta.
- Diversion!
A tűzlabda lepattant róla és a jobb oldali falnak ütközött, ami beroppant, aztán pedig a plafonnal együtt leomlott elválasztva minket egymástól, így a harc ideiglenesen megszűnt. Bár nagyon dühös voltam rá, elsődleges a lányok biztonságba helyezése volt.
- Gyertek menjünk – szóltam a lányokhoz. Először csak értetlenül bámultak, aztán bólintottak és követni kezdtek. A saroknál a kisebb lányt, akinek – mint kiderült – a keresett nővére a most megmentett lányok között volt. Egy jó ideig csak meneteltünk a csatornahálózatba, mivel olyan volt az egész, mintha egy labirintus lett volna.
Szerencsére azonban sikerült végül kiérnünk. Persze mire kimásztunk a csatornából már hajnalodott. Körbenézve roppantul ismerős volt a környék. Néhány szkennelő forgás után rájöttem, hogy a városközpontban vagyunk.
- Na most merre? – tűnődtem félhangosan, amikor is az egyik utcából lépések zaja hallatszódott és felbukkantak a város rendőrei Loren-nel az élen.
Odaszaladtam hozzájuk és gyorsan ledaráltam neki mi történt velünk az elmúlt órákban és miket halottam valamint, hogy mit láttam ott. Az összevissza mondataim után gyorsan előhúztam a táskámból a térképet és megmutattam neki.
Mint kiderült a térképen lévő piros pont a városi templomot jelölte.
- Értem, máris indulunk oda és elkapjuk a tettest.
- Nem – ráztam a fejemet – A többi lányt keressék meg és a meglévőket helyezzék biztonságba. A tettes egy képzett mágus, esélyük se lenne ellene. Őt bízzák rám.
- Redben – bólintott Loren – Cecil majd elkíséri.
- Oké! – vigyorogtam vissza rá felfelé fordított hüvelykujjal.
- Kérem erre jöjjön – szólt Cecil és futva elindult egy másik utca felé, mire én azonnal felzárkóztam mellé és együtt haladtunk tovább.
Mikor elértük a templomot annak az ajtaja tárva nyitva állt. Lelassítottunk és intettem Cecil-nek, hogy maradjon ott. Lassan settenkedve megközelítettem a bejáratot. Két hang ütötte meg a fülemet, mire megtorpantam.
- Biztos vagyok benne!
- Hát nagyon ajánlom is, vagy különben a saját kezemmel folytalak meg! – szól vissza egy rideg fagyos hang.
- Kérem, adjon még egy kis időt. Estére meg lesz a medál, és még az éjszaka folyamán eljutatom Önnek.
- Ajánlom is, mindképpen értesíts mikor jössz, a Quatro Cerbrusba nem találkozhatunk!
Elképedtem, mikor meghallottam azt a szót.
~ Quatro Cerberus?
Először nem hittem a fülemnek, mikor hallottam.
- Értettem, Uram. – fejezte be a férfi, amit néma csend követett, majd egy éles csattanás.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Erza Scarlet
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 1289
Aye! Pont : 30
Join date : 2010. Aug. 02.
Age : 29
Tartózkodási hely : Magnólia, céh ház

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Topogó talpak   Hétf. Márc. 14, 2011 7:14 pm

A csönd nem tart hosszú ideig, olyan mintha valaki dobálna valamit. Akár ki is kukucskálhatsz és ellenfeled ott áll a terem végében a jobb oldalon és épp bontja a falat. Épp a akkor vesz ki egy hatalmas könyvet és egy táskát. A könyvet a földre vágja és kiborítja a vászon táska tartalmait a földre. Néhány nyaklánc fénykép két tekercs egy kis fekete doboz, már amennyit te láthatsz belőle, ha közelbe lopózol. Ő lázasan turkál benne. Akár most meg is lepheted, ugyan is most védtelen.
Most már mindenképpen le kell zárnotok a kettőtök ügyét, ami persze nem megy könnyen és hát a templom is keservesen megsínyli. Csatátok alatt jó formán leromboljátok, és a könyv is elég. Ha gondolod kérdőre vonhatod mi dolga a céheddel, de ő csak kinevet téged, mondván mi közöd van neked ehhez. Sajnos a csata alatt nem sokat tudsz meg erről, de ha érdekel mit keresett vagy miért tette ezt a gyerekkel, akkor azt megtudod hogy a gyerekek kémkedésre keresésre kellettek neki, azért hogy meg találják Morten kincsét. Sajnos a kincsről csak annyit tudsz meg, hogy egy medál de, hogy miért ilyen fontos azt nem.
Amikor nagy nehezen legyűröd a mágust, meg jelenik Loren is, és minő csoda arcán aggodalom ül. Hangján is érezhető kissé be pánikolt mi lesz veled de amikor látja hogy egyben vagy és nagyjából a lábadon is megállsz vissza tér régi kimért stílusához. Együtt indultok a kapitányságra ahol a polgár mester heves köszönömökkel vár téged és súlyos kis zacskócskát nyom a kezedbe. Ha úgy érzed el is indulhatsz haza.
Postod az érkezéssel záruljon!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Reigen Hawkins
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 933
Aye! Pont : 45
Join date : 2009. Oct. 11.
Age : 27
Tartózkodási hely : Quatro Cerberus

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 15
Jellem: Semleges Jó

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Topogó talpak   Kedd Márc. 15, 2011 6:14 pm

Újabb csattanás hallatszódott. Óvatosan benéztem az ajtón a templom belsejébe. A férfi ott állt a főhajó végében és a jobb oldali falat bontott. Ekkor a bontással megállt és előkapott egy könyvet meg egy táskát. A könyvet nemes egyszerűséggel a földre dobta, utána pedig a táska tartalmát a földre borította. Beléptem a templomba és az oszlopok között felé kezdtem oldalazni. Szerencsémre nem vett észre, mivel nagyon belemerült a táskában való kutakodásban. Már egész közel voltam mikor kiugrottam egy közeli oszlop mögül.
- Stone Spike! Wind Blast!
Egy kőtüskét lőttem rá és közvetlenül utána egy széllöketet is küldtem. Először a tüske lepte meg azzal, hogy a táskát kitépte a kezéből és a falhoz szögezte, majd a szürke, ököl formájú széllökés, ami telibe kapta az arcát és a levegőben megpördülve a földre esett.
- Hiányoztam? – vigyorogtam a férfire. Az arcát dörzsölve morgolódva állt fel.
- Nem mondhatnám kölyök. De, ha már itt vagy, jól van. Rendezzük le.
Kinyújtotta a kezét és fölötte egy narancsos átlátszó anyag jelent meg és lassan formálódni kezdett.
- Mi közöd van a Quatro Cerberus-hoz! – kiáltottam rá, mire furcsa tekintettel visszanézett rám és megállt a formázással.
- Nem értem miről beszélsz – vigyorodik el végül.
- Dehogynem! Ne hazudjon! Halottam!
- Nem a te dolgod. Különben is… egy hulla mióta ilyen kíváncsiskodó? – teszi fel a kérdést, majd abban a pillanatban az anyag megváltozik és oszlopként tör előre. Hasba talált és hátra repített. Egy oszlopot kettétörtem esés közben, végül pedig a földön csúszva álltam meg. Gyorsan felpattantam és leporoltam magamat.
A fura anyag ismét formát váltott és egy kockává vált, amiből kis tüskék álltak ki. A szúrós kocka nagy sebességgel meg indult felém, mire én félre vetődtem előle. Az objektum ledózerolt még egy oszlopot.
- Fire Ball!
A támadásom eltalálta a tárgyat és a robbanás után eltűnt. A férfi felé fordultam és futni kezdtem körívesen felé.
- Fire Ball!
Most őt céloztam, de ismét sikerült neki eltérítenie a varázslatomat, ami így fölül egy rózsaablakot tört szét.
- Miért csinálja ezt az egészet?! – kérdeztem miközben megütve a levegőt egy széllökést lőttem felé. A férfi kitartotta a kezét és eltérítette a támadásomat, aztán válaszolt.
- Egyszerű. Morten kincs miatt.
- Egy kincs miatt kellett elrabolni a gyerekeket?
- Ez nem csak egy egyszerű kincs, de lényegében igen. Kellett néhány ember, aki kémked. Ők puszta eszközök voltak, egyszerű feláldozható gyalogok az élet sakktábláján – mondja vigyorogva. Ez után már nem köröztem körülötte, hanem egyenesen ordítva neki rohantam. Teljesen feldühített ahogyan beszélt, azokra az ártatlan gyerekekről. Már majdnem elértem, közben a kezemet ökölbe szorítva hátra húztam, hogy puszta kézzel húzzak be neki egyet.
- Diversion!
Hirtelen erős nyomást éreztem és mielőtt még behúzhattam volna a fickónak, már repültem is oldalra egyenesen neki a falnak, ahonnan nyekkenve dőltem a földre.
- Nem tudsz megsebezni!
- Azt majd meglátjuk…
Nehézkésen, de felálltam és újra felé körözve kezdtem el futni.
- Fire Ball! Fire Ball! Wind Blast!
Szinte egy azon másodpercben lőttem el mind három varázslatot, így szorosan követve egymást haladtak a férfi felé, azonban más-más részekre céloztam.
Az első tűz labdámat eltérítette, azonban a másodikra már nem maradt ideje és az berobbant a hasába. Már ez a lökés hátra repítette, de ekkor ért el hozzá a széllökésem, ami mellkason találta. A tüdeje összeszorult és kipréselte magából a benne lévő levegőt. Mikor a földre ért fuldokolt és kapkodva vette a levegőt.
- Tessék? Hogy is mondtad az előbb? – kérdeztem vigyorogva, miközben a kezemmel egy tölcsért formáltam a fülemhez, mint aki nagyot hallana.
- Pimasz kölyök… - morgolódott a mágus és nagy nehezen felállt. Megdörzsölte a mellkasát, ahol a találat érte, aztán ledobta magáról a félig megégett köpenyét.
- Materia High!
A mágus előtt megjelent a korábban már látható áttetszős narancssárga anyag, ám ezúttal jóval nagyobb volt, mint korábban. Ez után elvigyorodott és mintha valami csillogást láttam volna a szemében.
- Reform!
Az anyag átalakult és egy óriási lapos körfűrész alakját vette fel, ami lassan pörögni kezdett, majd folyamatosan begyorsult, míg nem elképesztően gyorsan pörgött egy helyben. Nem kellett fizikusnak lennem hozzá, hogy rájöjjek, ha ez elkap bedarál fasírtnak, vagy hasábburgonyának. Hirtelen megkordult a gyomrom és rájöttem, hogy már nagyon rég nem ettem. Hiába a fasírt és krumpli gondolata után jelentősen megéheztem. Azonban nem volt időm ezen morfondírozni, mert a körfűrész megindult felém. Nagyon gyorsan jött és elég mélyen ahhoz, hogy ne tudjak lebukni alá. Elugrani se tudtam volna, mivel elég széles volt. így nem maradt más irány csak a fel.
Nagyot szökkentem, szerencsére még épp időben. A fűrész elsüvített alattam, de nem repült egyenesen tovább, hanem irányt váltott és újra megcélzott.
- Red Cloud!
A vörös lángoló felhő megjelent alattam és a magasba röppentem, viszont a fűrész is követett. Szlalomoztam a padok és oszlopok között, de a fűrész csak követett és mindent kettévágott, ami csak az útjába került. Próbálkoztam dugóhúzóval és egyéb más kacifántos figurával, de nem sikerült összezavarnom.
- Wind Blast!
Egy széllökést küldtem előre, ami kitört egy előttem lévő ablakot és kirepültem rajta. A körfűrész követett és valósággal szétroncsolta az ablak környezetét. Begyorsítottam és cikázva megkerültem a templomot, majd egy újabb ablakot célba vettem.
- Wind Blast!
A támadás betört és berepültem a felszabadult akadályon. Készültem célba venni a fickót és megörültem a jó lehetőségnek, de sajnos nem jött össze. Ugyanis a plafont átszakította a fűrész és felém szállt. Csak a jó reflexeimnek köszönhettem, hogy nem kapott el. Hátra reppentem rükvercbe, de még így is belenyírt a hajamba. A földre érve szétnyírta a padokat és a talajt, majd felemelkedett és újra üldözőbe vett.
Kacskaringós menekülésbe kezdtem, majd törzzsel a férfi felé fordultam.
- Fire Ball!
A tűz labdám eltalált a karjánál és meggyújtotta a ruháját, amit hevesen csapkodni kezdett, hogy eloltsa. Jól sejtettem. A bazi nagy fűrészéhez minden koncentrációjára szükség van, így közben nem képes eltéríteni a támadásaimat.
Egy éles bal kanyart vettem és a fűrész tovább haladva beleállt a falba, aztán szertefoszlott. A férfi még mindig a karjával volt elfoglalva, amit ki is használtam.
- Wind Blast! Wind Blast! Wind Blast! Wind Blast!
Folyamatosan ütöttem a levegőt, mire egész széllökések hada rohamozta meg a fickót, mivel egy se váltott hirtelen célt, így gyanítottam, hogy mind betalált.
A férfi meginogott és mintha valami nem túl jellemépítő szót mormogott volna, aztán előre borult és elterült a földön.
Ekkor hirtelen megszűnt a varázslatom és eltűnt a felhőm.
- Hoppá!
Zuhanni kezdtem, majd egy hosszú ima pad tompította az esésemet azzal, hogy kettétört alattam.
- Fel a kezekkel! - hallatszódott egy hang az ajtóból. A hangból egyből felismertem Loren-t. Fölemeltem a kezemet és meglengettem, hogy észrevegyen.
- Megadom magam – szóltam viccelődve. Lépések hallatszódtak és egy pad mögül felbukkant Loren. Kicsit kétségbeesett arcot vágott mikor meglátott, de gyorsan felsegített. Mögötte néhány rendőr trappolt végig és állták körbe a mágust, akit azonnal bilincsbe vertek.
- Jól vagy? Nagyon megsérültél? – aggodalmaskodott Loran.
- Csak a szokásos! – feleltem vigyorogva neki, miközben a tarkómnál összekulcsoltam a kezem. Loren megfordult és a mágust körülálló kollégái felé nézett.
- Vigyék el a fogdába.
Közben én a sajgó derekamra és a fájó hátamra fogtam a kezemet és nyögtem egyet. Loren visszanézett rám, mire én azonnal vigyorgásba csaptam és felfelé mutató hüvelykujjal nyomatékosítottam, hogy minden rendben.
- Induljunk. Osszuk meg a jó hírt a polgármesterrel.
- Hogy felújíthatja a templomot? – néztem körbe, majd megakadt a szemem a férfi kiszórt cuccain, meg egy szénné égett könyvön.
- Nem. a gyerekek megtalálását és a tettes elfogását.
- Ja azt! Hát persze! – feleltem szórakozottan, majd elindultam a tárgyak felé – Egy pillanat és megyek.
Elértem könyvhöz az felemeltem, de fele elporladt, a másik fele meg olvashatatlanságig elszenesedett, így semmit sem tudtam volna vele kezdeni. A többi motyót viszont begyűjtve elraktam a táskám egyik oldal zsebébe. Felegyenesedtem és már indultam volna vissza, de akkor megláttam a félig lebontott fal mögött valami csillogó dolgot. Odamentem és kihúztam egy téglát, ami mögött egy üregbe ott hevert egy aranyozott ékkövekkel teli medál. Megfogtam is kiemeltem onnan.
- Az mi? – kérdezte érdeklődve Loren, mikor vissza értem mellé.
- Ez? Morten kincse. Ezt kereste a mágus. Tessék. – dobtam Loren kezébe – Tegyék be egy múzeumba. Ez a várost illeti.
Loren döbbenve nézte a medált, de aztán elindultunk a polgármester irodája felé. Beérve valósággal ujjongott, mikor Loren eldarálta a jelentését az esetről. Rengeteg „köszönöm”-ök közepette átnyújtott nekem egy pénzzel teli szütyőt, ami nyílván a fizetségem volt a munkáért. Megköszöntem, majd útnak indultam haza. Kicsit csoszogva mentem, mert nagyon sajgott az oldalam és szerencsére már senki sem látta.
A vonaton ülve jutott eszembe az elrakott tárgyak. Elővettem őket az oldalzsebből és megvizsgáltam őket…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Erza Scarlet
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 1289
Aye! Pont : 30
Join date : 2010. Aug. 02.
Age : 29
Tartózkodási hely : Magnólia, céh ház

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Topogó talpak   Kedd Márc. 15, 2011 7:34 pm

Hát elérkeztünk akkor a dolgok végéhez. Először is szeretném megköszönni kitartásod, ebben a hosszú és bonyodalmas küldetésben.
A küldetés alatt a VE és Gyémánt mellett gazdagodtál néhány tekercsel és egy medállal de sajnos a fekete kis dobozt elveszítetted a vonaton.

Igazából rosszat nem tudok mondani, mindennel meg voltam elégedve. Harci postjaid szépek és kidolgozottak voltak, valamint a humor is többször megjelent postjaidban, ami nem kevés mosolyt csalt arcomra. De azért legközelebb a Lolipop-ot ha mellőzük xD
És akkor most jöjjön végre a lényeg!!!

Jutalmad: 210VE + 50VE = 260VE valamint 130.000 gyémánt


Valamint nagyon hálás lennék ha elmondanád, milyen volt számodra a küldetés. Mi volt az ami jó volt rossz volt, nyugodtan elmondhatsz bármilyen negatívumot is! A formáját ennek te választod, írhatod ide is, de PMben vagy Chaton is elmondhatod.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés: Topogó talpak   

Vissza az elejére Go down
 
Magánküldetés: Topogó talpak
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» [Küldetés] Hogy készítsünk babát?
» [Játékos Küldetés] A Kaszás Katakombája
» Konoha kapuja
» A falu vezetőjének irodája
» [Event] A legendás küldetés!

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: