HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Kevin Hawkeye

Go down 
SzerzőÜzenet
Kevin Hawkeye
Elemi mágus
Elemi mágus
avatar

Hozzászólások száma : 15
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Oct. 02.
Age : 23

Karakter információ
Céh: Golden Pheonix
Szint: 1
Jellem:

TémanyitásTárgy: Kevin Hawkeye   Vas. Okt. 28, 2012 10:28 pm

Az első kaland (Trilógia)


A nem kívánt támogató

I.

Már egy hét telt el azóta, hogy a mágikus pecséttel megbélyegezték, és a mellkasára helyezték új családja címerét, viszont az óta sem sokat láthatták a céh épületében. Bár, ez nem is csoda, hiszen attól még, hogy elmondhatta magáról, hogy a Golden Phoenix tagja, semmi kapcsolata nem volt a többi mágussal. Napjai úgy teltek, hogy Fressia Town-ban lófrál, és történeteket hallgat ismertebb céhtársairól, úgy, hogy őt nem veszik észre. A láthatatlanság nagy erény, különösen akkor, ha maga az ember sem akarja, hogy meglássák, ám egy szörnyű napon ez megtörtént, és egy kar zúdult a vállára, váratlanul, és szokatlanul erősen.
- Na, mi van Kefir? Nem téma a küldetésre menés? Hogy leszel így híres mágus, ha ebben az ócska városban töltöd a mindennapjaid? - az ismeretlen nem más volt, mint céhe harmadik legerősebb tagja, Horus, más néven a Homokember. Kevin nem hitte volna, hogy bárki is követte, vagy figyelte volna a rövid pályafutását a céhben, de belül mégis melegséget érzett, hogy van még olyan ember, aki törődik vele.
- Na, már meg sem szólalsz? – sürgette a válaszadásra őt a legenda.
- De, épp most indultam volna vissza. Jó lenne, ha pénzt is tudnék keresni. – igazából nem is a társának beszélt, csak úgy a levegőbe lehelte a szavakat, nem tudta, hogy viszonyuljon Horushoz, még azt sem vette észre, hogy nem a nevén szólították.
- Nagy mákod van öcsi, pont van nálam egy papíros egy könnyebb feladatról. Azt javasolnám, hogy kérj magad mellé társat, hogy belerázódj az itteni életbe, de tudván mit tett legutóbb Katarina, inkább hanyagolnám a felkérés felvetését az épületben. – mosolygott a fickó. Akárhogy is nézzük, ilyen misztikusan nem lehet befejezni egy mondatot, mert a szokott válasz fog rá következni, a szomorúbb következménnyel.
- Miért, mi történt? – kérdezte Kevin.
- Az egy másik történet, most inkább szedelőzködj, hamarosan indul egy kocsi a helyszínre, az első utad én állom, de cserébe még behívsz majd valamire. – mondta a szokásos vigyorral az arcán.
- De, miért segítesz nekem? – a kérdés más szájából furcsa lett volna, hiszen céh társak, de Kevin szájából várható volt. Hiszen, mindig meghaltak a szerettei, senki sem volt mellette hosszú éveken keresztül, a sötétségből született újjá, és még csak ismerkedik a gondolattal, hogy társai vannak, hogy újra számíthat valakire.
- Mert társak vagyunk. – hangzott a várható válasz, és Horus átadta a papírt, majd továbbállt.
Kevin még egy-két percig egyhelyben állt a szó súlya alatt. „Társak”, hogy mennyire elfelejtette a szó jelentését, és azt, milyen jó dolog is az életben a barátság, ha van valaki melletted, akiről tudod, hogy mindig számíthatsz rá, és ő is tudja, hogy az életed adnád érte. Miután kiábrándozta magát, egy gyors fejrázással visszazavarta elméjét testébe, és megvizsgálta a kapott pergament.
- Shindai Village? Még nem hallottam róla, de Horus biztos elintézte a kocsissal, merre is kell menni, már csak meg kell találnom. – mondta, és elindult megkeresni a járművet, amivel a kívánt helyszínre juthat. Igaz, még reggel volt, de aggályai támadtak, hogy nem ér oda időben, hogy egy újabb támadást kell átélnie a falunak. ~Nem csak azért vállalom el ezt a feladatot, mert így talán esélyem lesz bekerülni igazán a céhbe, hanem mert kötődik hozzám a témája. Az én falumat is megtámadták, és a vége az lett, hogy én kórházba, míg nagybátyám a börtönbe került, hol ott csak megvédte a lakosokat. Nem engedhetem meg, hogy más is átélje azokat a kínokat, amiket én, lehet, nem talál belőle kiutat, hiszen a Mester nem lehet ott mindenhol, hogy szavaival megváltoztassa egy eltévelyedett lélek életét. Most nekem kell ezt a szerepet magamra vállalnom~ A cipője egészen a város széléig vitte az ifjú mágust, ahonnan a leszerződtetett fickó vitte tovább kocsijával. Keveset utazott még járművön Kevin, inkább a gyaloglós, vándorlós fajta ember volt, de most sürgeti az idő, és be kell vallja, sokkal kényelmesebbnek találta ezt a módot. Míg a kereken gurultak, ő hunyhatott egyet a kocsi hátuljában. Mikor néha egy szempillantásra felébredt, hegyeket, és erdőket látott, a világ gyönyörű képződményeit.
- Ne haragudjon, eddig hozhatom uram! – keltette fel álmából egy előröl jövő hang. Kevinnek nem kellett több, kiugrott az ágynak használt kocsiból, és egy furcsa látvány fogadta, egy szélesebb folyó. Úgy tűnt, maga a falu egy szigeten, pontosan vele szemben, helyezkedett el. Az átjutás nehezebb lesz, mint gondolta volna, hiszen lehet, hogy a mágiaága ehhez az elemhez csatlakozik, de ez nem jelenti azt, hogy mindenféle gond nélkül át tudna jutni a széles folyón. Nem, hogy a tapasztalta, és a tudása, de a mágiaereje sincs még azon a szinten, hogy olyan technikát használjon., viszont szerencséjére megjelent egy öreg, aki egy csónak felé sétált.
- Uram, uram! – kiáltott felé a mágus. – Át tudna vinni a túl partra, a Shindai Village-be? Lenne ott némi dolgom. – mondta, leplezve útjának igazi célját, de elképzelhető, hogy már úgyis tudnak róla az ott élők.
- És mi hasznom válna abból fiatalember? – várható volt a kérdés, hogy nem fogja csak úgy ingyen furikáztatni a fiút, de Kevin akkor is meglepődött azon, hogy ennyire nincs benne semmi jó szándék, hogy ingyen nem lenne képes az útra.
- Kapsz 100 ékkövet, de nem többet. – vetette oda ajánlatát Kevin
- Egy szép mosolyért is átvittelek volna fiú. – hazudott az öreg, majd beengedte a hajójába a mágust, és átevezett a másik oldalra, majd a ladikot kikötötte, és ment a saját dolgára. Természetesen előre ki lehetett volna találni, hogy az ő szándéka is az átmenetel volt, de mégis keresett valami kis pénzt, amivel már mehet is a közeli kocsmákba, bár lényegtelen volt. Kevin Hawkeye megérkezett a helyszínre.


II.


Széles, üresen álló szárazföld volt a tenger, és az épületek között, amik szabályos sorokban voltak megépítve, kisebb-nagyobb távolságot tartva egymás között, kialakítva az utcákat. Első látásra hatalmas falunak tűnt, de mégis szegénynek, és emellett hallhatóan még a rablóktól is tartaniuk kellett. Miután a csónak mellett állva körülnézett, megindult abba az irányba, ahová a fuvarozója indult, és megdöbbentő látvány fogadta. Mikor meghallották lépteit az itt élők, bemenekültek a házukba, és gyorsan bezárták maguk mögött az ajtót, voltak, akik megdobálták kővel, de mikor abba az irányba nézett, ahonnan feltehetően elindult a kő, akkor senkit, vagy csak kisgyerekeket látott, akik felvették vele a szemkontaktust, majd sírva elrohantak egy ajtó biztonsága mögé. Így ment egyre beljebb a falu középpontja felé, és így záródott be minden lehetséges ajtó körülötte, amikor üvöltöző férfiak hangja ütötte meg a fülét. A zaj egy fogadó felől jött, és csak ennek az egy épületnek volt nyitva az ajtaja, az utazó előtt. Gyorsan ki is használta a lehetőséget, hogy eligazítást kérjen, de amikor betért a kocsmába, egy furcsa, talán vele egykorú srác verekedésére lett figyelmes. A srácnak a megszokottól eltérő színű volt a haja, a lila valamelyik árnyalata, és egy nyakláncot viselt, ami az ütések közben ide-oda himbálózott a nyakában. Kék ingje lelógott a fél válláról, és ellenfele rángatta a karját, így könnyen észrevehető volt, hogy fekete pólót viselt a ruhadarab alatt. Ebben a pillanatban fejezte be saját részéről a bunyót, ugyanis egy határozott jobb egyenessel kifektette az ellenfelét, akiről kiderült, miután Kevin jobban szemügyre vette, hogy az a férfi, aki áthozta őt egy csónakkal. Nem akart beszállni a vitába, mivel nem tudta mi volt a múltban a két fél között, de azért meglepődött, amikor azt látta, hogy segítőjét laposra verik. A furcsa hajú illető a szemüvegéjért nyúlt, ami a bárpulton volt, és miközben a fejére helyezte, a levegőbe kezdett beszélni.
- Nos, kedves Idegen! Nem látunk itt szívesen, kívül tágasabb neked. – Kevin várta, hogy a kiütött férfi, fülét és farkát behúzva elmenekül, de meg sem mozdult, és ekkor tűnt fel a mágusnak, hogy a mondatot neki intézték. Bár, az is segített e rejtély megoldásában, hogy a 10 ember, aki bent ült, mind rá nézett, rosszalló tekintettel. – Lehet, nem hallottad, amit mondtam, de az is lehet, hogy annyira idióta vagy, hogy nem tudod felfogni, mivel még a szavak jelentését sem ismered, ezért most kedves leszek, és elismétlem. TA-KA-RODJ! – szótagolt az illető, mintha valami félkegyelművel beszélne.
- Nem szeretnék bajt okozni, csak egy megbízatás miatt jöttem ide. A polgármester keresem. – direkt tért el a témától a mágus, nem volt kedve egy verekedéshez, főleg egy ilyen hosszú út után.
- Emberek, el tudják ezt hinni? Ez a majom nem érti, mint mondok neki, úgy látszik, bele kell, hogy verjem abba a kis agyába. – nevetett a lila hajú fiú.
- Nem, tökéletesen felfogtam, hogy mit szeretnél, egyszerűen csak nem érdekel, a polgármesterhez jöttem. Valaki meg tudja nekem mondani, hogy hol van? – a kérdést már a bent lévőknek címezte, de ezzel fel is húzta azt, akin látszott, hogy verekedésben akarja oldani a dühét.
- Tehát nem figyelsz rám, értem én. Majd most fogsz. – ekkor hirtelen Kevinnek vetette magát, és kigurultak az ajtón az utcára, majd egymástól ellökték magukat, és nekiálltak a bunyónak, amit a mágus legszívesebben elkerült volna, de a higgadtságát csak eddig tudta fenntartani, miután már nekimentek, ő is belement a harcba. Bal egyenessel kezdett, amit az ellenfele a jobb karjával hárított, majd belépett a védelme mögé, azáltal, hogy egy lépést közeledett, és egy bal horoggal próbálta eltalálni Kevin gyomorszáját, sikeresen. Egy pillanatra összegörnyedt a hősünk, köpve maga elé, de aztán megemberelte magát, és a térdelést, ami a homlokát érte volna, a két kezével megállította. Nem is engedte el a lábát, egy fordítással kifordította a lilahajút az egyensúlyából, így mindketten a földre kerültek, amit egy gyors felpattanás követett. Ekkor Kevin ütést érzett a homlokán, de nem látta, hogy megmozdult volna az ellenfele, majd az elé lehuppanó kőből rájött, hogy valaki megdobta. Kezével a fájdalmas részre kapott, és látta, hogy bizony erősen vérzik a seb, amit a kő okozott. A tettes egy kisgyerek volt, akit a cselekedete után édesanyja a háta mögé vont. Ekkor vette észre, hogy a kis harcukra előjött az egész falu, és körülállták őket.
- Nem látunk itt szívesen. – hallotta az ellenfele hangját, de ez már inkább bánkódó volt, mint ideges. Kevin már kezdte volna elveszíteni a fejét, már ott tartott, hogy a kő után mágiát fog bevetni, de a hang, amit hallott kizökkentette a dühöngésből.
- Segíteni jöttem. – mondta.
- Nem tudsz segíteni, a polgármester halott, az apám halott, megölték. Nincs, nincs segítség, inkább takarodj innen. De, miért, miért teszed ezt velünk? – a vége már egy kiáltás volt, és az égnek szólt. Lehetett arra gondolni, hogy valamiféle vallás követője, és egy Isteni erőre dühös, azért, ami vele, ami velük történt, de az is lehet, hogy csak a rablónak üvöltött. Kevin látta, ahogy könnyek potyognak a szeméből, amit egy mozdulattal le is törölt az ellenfele, és törött szemüvegét felvette a földről, majd megfordult és épp készült odébbállni.
- Felesleges egy természetfölötti gonosz erőben hinned, az ember maga is képes mindenféle gonoszságra. – kiáltotta neki Kevin.
- Azt ajánlom, a saját biztonságod érdekében, hogy még ma hagyd el ezt a megátkozott helyet. – majd a tömeg szétnyílt, és útjára engedte a fejét lógató fiút. ~Mennyi közös van bennünk, szinte egy idősek vagyunk, és ő is már elveszítette az apját, talán az anyját is. Egyedül járja a világot, és legalább annyira erős, mint én, ha nem erősebb. Mintha magamat látnám még a mester megjelenése előtti időkből.~ Kevinnek így nem volt itt a munkaadója, de szállást még kellett találni, hiszen már a szívügyévé vált az ügy, és nem tudta volna csak úgy itt hagyni a lakosokat, így pénz nélkül is elvállalta a melót. ~Talán a fogadóba lesz hely.~ Mikor visszament a helyre, láthatta, hogy már teljesen üres, és a pultos is zárni készül.
- Jó estét, van kiadó szobája? – kérdezte Kevin.
- Csak az van fiam, egy vendég sincs itt, mióta itt ólálkodnak a gazemberek. – felelte az öltönyös figura. Furcsa volt az öregember a fehér ruhájában a pult mögött, amint épp az egyik poharat törölgette, de az, hogy volt szabad helye, eltüntette a kételyeket Kevin agyából, és máris rátértek az üzletre.
- Tudod fiam, ha tényleg azért jöttél, hogy feloldj minket az átok alól, akinek a neve Henric, akkor a kiadásaidat tekintsd a ház ajándékának, hiszen a küldetésért kapott díjat, amit a Horolux-sama írt, nem tudjuk majd átadni.
- Igen azért jöttem, és tetszik az ajánlat, köszönettel elfogadom. Megkaphatom akkor a szobám kulcsát?
- Természetesen, itt van. – adta át a szám szerint „7”-es szoba kulcsát.
- Viszont lenne még néhány kérdésem, így lefekvés előtt, amiben szerintem tudna segíteni. Mégis mi történt itt? – tette fel az egyértelmű kérdést Kevin.
- Nem hiszem, hogy esti mesének való történet lenne a múltunk, és számítana valamit is a kimenetellel kapcsolatban. – mondta az öreg, láthatóan nem akart beszélni az eseményekről, de a mágus ennyivel nem érte be.
- Minél messzebbre nézel hátra, annál messzebbre nézel előre. – mondta a fiú.
- Értem, én mire gondolsz, és sajnos igazad is van, így hát elmondom Henric és a falunk történetét. Az egész három hónapja kezdődött, egy furcsa fickó jelent meg a mólónál, hosszú haj, tetoválás a mellkasán, és egy nagy hajóval érkezett, ami temérdek kincset rejtett. A falusiak megörültek, hogy a szegénységnek vége, valaki segít nekünk, és kezdetben így is volt, egészen egy hónapon át, Henric osztogatta a csecsebecséit, ételét, pénzét, és mondta, hogy mindez csak kölcsönbe van, amikor is egy nap, amikor már fellendült a falu gazdasága, és képesek voltunk arra, hogy ellássuk magunkat, mivel többet csináltunk abból, amit kaptunk, megjelent újra. Csakhogy ekkor már kísérte őt néhány fickó, akik csatabárdokat, nehéz pallosokat vittek a kezükben, és egy, aki különösen veszélyes volt. Hosszú, ezüstös, fehéres haja van, és mágus, a tűz elemnek parancsol, de azt rebesgetik a madarak, hogy sárkányölő is egyben. És maga Henric is rendelkezik ilyen képességgel, legalábbis szerintem. Láttam, amint hirtelen fegyver jelenik meg a kezében, és azzal támad rá a szegény lakosokra. Kegyetlen egy hónap következett a jólét után, és teljesen kifacsarták az itt élőket, akár a citromot. Minden pénzünket, vagyonunkat elvették, és hetente lejárnak, hogy újra, és újra megtegyék mindezt. Megalázzák a nőket, megverik a gyerekeket, és kinevetik a férfiakat, hogy semmit nem képesek ez ellen tenni, de ha valaki mégis felugrik, hogy megvédje a családját, az mellett feltűnik Henric jobb keze, Daniel, és megégeti. Először csak enyhén, majd aztán mindenegyes szóért, vagy mozdulatért egyre keményebben. Kilátástalan a helyzetünk, és lehet, hogy csak te vagy képes segíteni nekünk, bár azt sem tudom, hogy ki vagy, és én sem mutatkoztam be. Ne haragudj érte, rohan a világ. Regan Stein vagyok, annak a fiúnak a nagybátyja, akivel az imént verekedtél. Nézd el neki ezt az egészet, két hete meghalt az apja, amikor kiált a rablók elé, és megpróbált megmenteni mindenkit, az a bolond. – mondta el a történetet a csapos, majd hátat fordított Kevinnek, miután a mágus is bemutatkozott, és kiment a pult mögül, és odavezette a mágust a szobájához. Miközben a háta mögött sétált a fiú. felismert egy furcsa sebet Regan tarkóján. Egy égési sérülést, aminek feltehetőleg a vége kandikált ki az öltöny alól, és egészen felkúszott a füléig. A vadhús vörös volt, és mutatta, hogy a seb még friss.
- Köszönöm, és jó éjt! – mondta Kevin, miután beengedték a lakhelyére, és leült az ágyára. A szoba nem volt túl nagy, de egy ágy, egy szekrény, és egy fürdőszoba tökéletesen elfért benne, és Kevin is elfog addig, amíg nem hatástalanítja a gonosztevőket. ~A fickónak az volt a neve, ami a polgármesternek, és a lilahajú nagybátyja, tehát száz százalékig biztos, hogy ő is családtag. Talán a saját testén élte át azt a szenvedést, amit Daniel nyújt annak, aki megpróbálja megvédeni a megálazott személyeket, talán közbe akart lépni, amikor megölték a testvérét. De, akkor mi van a lilahajúval? És, ha úgy nézzük, hogy egy kívülállótól indult az egész, joggal gondolhatják, hogy én sem jó pofizni utaztam idáig. Nem csak azért kérhették, hogy távozzam, hogy mentsem a bőrömet, hanem, hogy ne forduljon elő újra az, ami Henric-kel. még ha meg is állítom ezeket az embereket, akkor sem biztos, hogy a falu sebei begyógyulnak, csak megindulnak a gyógyulás felé. De, akkor az első dolgom a banditák megállítása.~ Másnap korán kelt, és hamar el is fogyasztotta a reggeliét, amikor kiabálásra lett figyelmes.
- Itt vannak! Vigyázz! – a második szó, kiáltás jelenthette azt is, hogy vigyázzunk, meneküljünk, bújjunk el, de mint később kiderült, ez most mást takart. A falu lakói kijöttek a házakból, és sorfalba álltak az utca két szélén, felsorakoztatva gyereket, nőt, férfit. Kevin is kisétált, de a fogadó előtti tömegben elrejtőzött, ugyanis aki nem fért el az egyes sorban, az a téren gyűlt össze egy nagy tömegben. ~Most csak figyelnem kéne, még nem tudok róluk semmit.~ Ekkor a lila szín lebegett el a szeme mellett, előtte sétált, a tömeg elején a tegnapi ellenfele. ~Ez eldobja az életét. Nem hagyhatom.~ Ekkor jelent meg Henric, minden rossz forrása, és ellette az ezüsthajú Daniel, és mögötte egy kisebb sereg.
- Áh, emberek, szolgáim. Annyira jó, hogy egy hét után újra látlak titeket, mitek van számomra? – mondta a férfi nevetve, viszont így ki is szúrta Kevin. Hosszú hajú illető volt, és felsőteste szabadon volt hagyva, csak egy prémes kabát volt rajta, egy csontkoponyával a vállán. Haja mocskos volt, mintha véres lenne, talán abban is fürdött, de enyhén szólva is félelmetes alak volt.
- Mindenünket elvittétek Henric, már semmivel nem szolgálhatunk. – lépett ki a tömegből a csapos.
- Ó, biztos van még valami a kis raktáratokban, nyomon követtük a termést, és a piacot. De, maximum ezen a héten csak lányokat viszünk magunkkal. A rabszolgapiac újra beindulhat, ha néhány szépséges szűz kerül az árlapra. – nevetett újra. Ezután egy kisebb beszédet rögtönzött, de Kevin nem volt képes figyelni rá, mivel a lilahajú fiút követte, hogy megállítsa, ha meggondolatlanul cselekedik. Mikor Regan-t megütötték, a fiú kiugrott volna a tömegből, de Kevin elkapta a karját.
- Ne tedd, ne nyírasd ki magad. – suttogta neki Kevin.
- Te ezt nem értheted, eressz el. Bosszút kell állnom. – igen, egyből gondolhatta volna a mágus, hogy ez a fiú apjáról szól.
- Néha az, amit nem teszünk meg, többet számít, mint amit megteszünk. – próbálta meggyőzni a fiút, de az nem hallgatott a szavaira, és Henric életére akart törni a kezében lévő karddal, amit a mágus csak most vett észre. Az utolsó esélye, hogy megmentse a fiút az volt, ha saját magát áldozza föl, de mivel, ha a lilahajú srácra nézett, akkor a saját tükörképét látta, legalábbis az életünkben lévő hasonlóságok alapján, így meg kellett tennie. Erejét bevetve, visszahúzta a fiút, és magát vetette ki a tömegből, amit úgy vehetett a férfi, hogy közbe akar lépni, hiszen éppen ütötték Regan-t. Meg is jelent mellette Daniel, ezüstös hajával, és fekete bőr felsőjével.
- Red Fire! – tehát tényleg varázsló, viszont ennek most Kevin itta meg a levét. Az ellensége kezén vörös színű lángok jelentek meg, és egyik ujját a fiú vállára helyezte, elsőfokú égési sérülést okozva a bőrfelületen. Kevin meg sem szisszent, tudta, ha a fájdalmának jelét adja, akkor a férfi kiélvezheti a kínzó szerepét, és boldogan folytatja a megkezdett melót. Bár, így kihívásnak is vehetné a mágus viselkedését, de erre nem volt ideje.
- Ki vagy te fiú? Még nem láttalak erre. Talán, be szeretnél állni közénk? – mondta Henric a furcsa ajánlatot.
- Kösz, nem vagyok olyan, mint ti.
- Olyan, mint mi? Nincs a világon még egy olyan, mint én. Csak szeretnél ennyire erős lenni. – mondta a fickó. Erre biccentett Danielnek, aki újra kimondta a mágia nevét, és most a lángoló kezével meg akarta volna fogni Kevin felkarját, marokra. De a mágus gyorsabb volt, és mellette állt a meglepetés ereje, hogy nem számítottak a támadására, így egy furcsa pördüléssel kirúgta a mellette álló lábát, aztán futásnak eredt a banditák felé. Kikerülte az ütéseket, és egy-egy jobbossal, vagy balossal osztotta a férfiakat, amikor is eljutott Henric-ig. A fickó nyugodtan, mosollyal az arcán várta Kevin ütését, ami elől könnyedén kitért, és akkora erővel gyomorszájon térdelte, hogy vér ömlött ki a fiú szájából, majd hasra esett.
- Mégsem vagy olyan erős, hogy közénk állj, de azt megengedem, hogy itt maradj, és úgy halj meg. Viszont a fiúk jól el lettek verve, és megígértem nekik, hogy ma nem lesz felfordulás, így ki kell engesztelnem őket. Miattad most elviszünk annyi lányt, nőt, ahány katona a földre került. Daniel barátom hármat ér, így… - és elkezdett számolni. - …18 nő jön velünk. Lehet önként, és lehet gyerek vér által is, dönthetnek. – mondta, és szépen lassan, sírások következtében, férfiak szitkaival távozott a megérkezett delegáció, középen hagyva a fekvő mágust. Szétszéledtek a falulakók, és csak egy ember ment oda hozzá, Regan.
- Miért tetted ezt? Inkább meghaltam volna, de most a nőket elvitték. Te is csak bajt hozol a fejünkre, takarodj! – kiabált vele, majd ütésre emelte a kezét, amit Kevin hagyott is, hogy betaláljon. Megérdemelte. Az öreg ezután visszatért a fogadóba, és otthagyta ő is az ifjú mágust, aki lehajtott fejjel sétált át a főutcán, a tenger felé, kikerülve a jobbról, balról érkező köveket, amiket a falusiak dobáltak rá.....


(Következő rész: A múltban elkövetett rosszakat a jövőben korrigálhatod)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pantherlily
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 166
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 05.

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 10
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Kevin Hawkeye   Szer. Nov. 21, 2012 9:05 pm

Üdv Kevin!

A történet első fele igen érdekes irányba halad, egyenlőre nem áll jól a szénád, van kihívás a szituációban és kíváncsi vagyok a megoldásra. Úgy fest puszta erővel nem mész semmire, így valami alternatívára számítok. Szimpatikus, hogy sok párbeszédet használsz, ez valahogy életszerűvé varázsolja a jeleneteket. Itt ott ugyan, azt érzem, hogy nem a leginkább odaillő szavakat használod, de ez majd alakul még.

Egy apró ellentmondást észrevettem a karakter jellemében, de ennyire lehetséges, hogy nem kellene kötözködnöm: Míg Horussal beszélgetsz, meglepődsz annak jóindulatán és segítőkészségén. Ki is fejted, hogy miért, azt, hogy némileg pesszimista és bizalmatlan vagy másokkal szemben. Ezzel ellentétben, kicsivel később, mikor a révésszel találkozol a folyóparton, már az okoz meglepetést, hogy nem csupa jó szándék és segítőkészség az illető.. Érzed ezt a furcsa ellentétet?

A képek nagyon tetszenek, főleg a felkérés ilyenforma megvalósítása. Egy szereplő fényképének csatolása is nagyon jó dolog, bár betűkkel alkotunk, néha nem árt kicsit a szemet is kényeztetni. Viszont ez nem helyettesíti a szóbeli leírást. Nem hagytad el teljesen, de némileg kurta lett itt ott. Egy táj megjelenítéséhez én például egyáltalán nem éreztem szükségesnek a képet, jobban díjaztam volna, ha pár mondatban részletezed-

Összességében ez egy jó kaland. Itt-ott ugyan más megoldást vagy reakciót is el tudtam volna képzelni, de így is rendben van, várom a folytatást.

Jutalmad: +100 VE

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Kevin Hawkeye
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Képek
» Kevin Fuller

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Nyilvántartás :: Élmények :: Kalandok-
Ugrás: