HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Hayato Blacksoul

Go down 
SzerzőÜzenet
Hayato Blacksoul
Démonmágus
Démonmágus
avatar

Hozzászólások száma : 55
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 09.
Age : 20
Tartózkodási hely : Kocsma

Karakter információ
Céh: Dragon Fang
Szint: 1
Jellem:

TémanyitásTárgy: Hayato Blacksoul   Hétf. Okt. 29, 2012 12:20 am

Harc a Hakobe hegyen.

Átlagos napnak indult, ahogy mindegyik. Amint felkeltem felöltöztem és máris Öreg Deck kocsmája felé tartottam, nem volt valami elegáns kocsma, de jó ráment lehet ott kapni szóval már-már a törzshelyemmé vált. Mikor beléptem a kocsmába megcsapta az orromat az a tipikus kocsma szag, pia piával keveredve. Odasétáltam a pulthoz és leültem a megszokott helyemre a pult előtti bárszéksor majdhogynem közepére, de amit furcsálltam, hogy nem láttam Deck-et sehol pedig ilyen korra már fel szokott kelni, csak emlegetni kellett már ki is jött a pult mögül. Deck egy magas eléggé izmos ember volt nem igazán értem miért hívják, öregnek mivel alig lehet harminc éves, barna haja göndör és általában belelóg a szemébe, mindig le van izzadva, és egy kovácsöltözethez hasonló ruha van rajta meg az arcát dús szőrzet borítja.
- Szevasz Hayato! - köszönt kedvesen mintha ezer éve nem látott volna pedig tegnap is itt voltam, ahogy azelőtt is.
- Szevasz Deck! - köszönök vissza mosolyogva.
~ Miért töltöd az időd nagy részét kocsmában? Abszolút időpocsékolás. ~ mondja Sinistra megszokott, de még mindig rémisztő hangján és én nem tudom, hogy nő vagy férfi mivel a hangja férfire utal, de a neve pedig nőre, amikor ezen filózok gyorsan megfájdul a fejem.
~ Azért drága barátom, mert itt lehet kapni a legfinomabb ráment egész Erá-ban. ~ magyarázom kicsit gúnyos hangon.
~ Ez még mindig nem ok… ~ köt bele az én elképzelésembe.
- A szokásosat? - kérdezi Deck bugyuta vigyorral az arcán, amit sose tudok megunni.
- Aha, köszi. - válaszolok és közbe próbálom utánozni Deck vigyorát.
- Hallottál már az új bűnbandáról, a Fekete Parazitákról? - mondja, miközben leteszi elém a kedvenc csirkés rámenemet.
- Mpfég nhem. - mondom, miközben tömöm a fejembe a ráment.
- Pedig érdekelhetne. Ha jól emlékszem a Hakobe hegyen edzettél igaz? - váltott át kicsit komolyabb hangsúlyra.
- Igen. De ez miért is lényeges? - teszem fel a kérdést kicsit gyanakodva.
- Mert ott verték fel a tanyájukat valami elhagyatott kunyhóban ahol még régen egy mágus élt. - fejezte be majd komoran rám nézett és én tudtam mit akar.
- Köszi, az infót! - pattantam fel a székből – Máris indulok. - és már szaladtam is az ajtó felé.
- Hé és a rámen? - kiált utánam.
- Ha végeztem kifizetem, tudod jól! - kiálltok vissza már az utcáról. Szintem már az otthonomként tekintek Era sikátoraira, pontosan ismerem mindegyiket és tudom, hogy miként tudok a leggyorsabban eljutni a vonatállomásra. A kocsmától kb. száz méterre befordultam egy sikátorba ahol egy fal állta az utam. Nekifutásból szaladtam neki a falnak, hogy meglegyen a lendületem és már el is kezdtem felfutni a falon.
~ Egy lépés, Két lépés, Három lépés. ~ számoltam magamba a megtett lépéseket a falon mire felértem a két és fél méter magas fal tetejére ahonnan már ugrottam is le mivel siettem az én ’’ szent’’ földemre. Az esést egy bukfenccel tompítottam így nem esett bajom és már tudtam is szaladni tovább. Ahogy kiértem a sikátorból befordultam balra, a főútra, ami szinte egyenesen a pályaudvarra visz és mivel kényelmes döcögős tempóban haladtam reméltem, hogy elérem a vonatot. Nem sokkal ezután megérkeztem a vonathoz, ami már éppen indulni készült. Kifizettem a jegyet és gyorsan felszálltam a leghátsó vagonba. Beléptem az egyetlen üres fülkébe. A fülke nem volt igazán túl spécizve négy ülőhelyvolt benne, amiből kettőt elfoglaltam mivel kényelmesen ledőltem, viszont a másik oldal üresen volt és ez valamiért biztonságérzetet adott. Gyorsan el is aludtam és csak két óra múlva ébredtem fel arra, hogy valaki kinyitja az ajtót.
- Ó elnézést, ha felkeltettelek. Ugye nem baj, ha ide ülök? - lépett be egy fiatal fiú, alig múlhatott tizenhárom mivel még nem is mutál a hangja. Alacsony volt, a haja fekete akárcsak a szeme, egy sima fekete póló volt rajta és egy hosszú farmernadrág. Nem nézett ki valami túl kegyetlennek ezért nem ellenkeztem.
- Semmi baj. Persze örülök a társaságnak. - mondtam és egy barátságos mosollyal próbáltam nem elijeszteni, de mivel reggel Deck-el viccelődtünk a bárgyú vigyorokkal ezért nem igazán sikeredett barátságosra, de viszont annál ijesztőbbre. Láttam az arcán, hogy eléggé megijedt és ezért visszaváltottam a normális arcomra és próbáltam elkerülni a mosolygást.
- Ugye nem fogsz megint ilyen ijesztően nézni? - kérdezni majd egyszerre felnevettünk.
- Nem. Megígérem. - mondtam és próbáltam nem mosolyogni. A fiú arcán lehetett látni, hogy egy kicsit megnyugodott.
- A nevem Igor Holybucket. - mondta ki ezt az igen vicces nevet ennél már csak a Beviz Elek lehetne jobb, de próbáltam semleges arcot mutatni.
- Örvendek Igor. Az én nevem Hayato Blacksoul. - mutatkoztam be, amire egy kicsit meglepődött tudom, hogy annó a mester miatt híres volt ez a név, de az évekkel ezelőtt volt szóval szinte lehetetlen, hogy egy ilyen fiatal fiú ismerné.
- Lehet egy kérdésem? - hajolt közel hozzám miközben körbenézett, hogy nincs-e senki a közelben. Én erre csak bólintottam.
- Te is mágus vagy? - kérdezni remegő hangon.
- Igen. De miért suttogunk? - válaszolok, de nem igazán értem, hogy miért kell csöndbe lennünk.
- Semmi. Csak viccből. - nevetett fel, de láttam az aggodalmat a szemeiben, ami kezd engem is kicsit aggasztani.
- Miért te is mágus vagy? - teszem fel ugyanazt a kérdést.
- Igen. - válaszol gyorsan és egyértelműen, ami nekem egy kicsit furcsának tűnik, de elhanyagolható.
- Milyen mágiát használsz? - kérdezi kicsit nyugodtabb hangon.
- Fegyver mágiát. - próbálok hazudni, de mivel nem, vagyok, benne túl jó ezért abban reménykedem, hogy beveszi, hiszen ott fekszik közvetlen mellettem a jó öreg és megbízható botom.
- És te? - gyorsan kérdezem, nehogy gyanút fogjon.
- Árnyék. - válaszol kedvesen.
- Meddig mész? - terelem el a témát bár, ahogy elnézem, örül annak, hogy eltértünk a tárgytól.
- Oshibana, és onnan pedig a Hakobe hegyre. - mondta és lesütötte a szemét mintha valami rossz dolgot tett volna.
- Az jó! Én is arra megyek. - pattanok föl boldogan a fotelből, de mivel elég kicsi a kabin be is verem a fejem a plafonba és ennek láttán Igor jó hangosan felnevet.
- Rendben van. Mehetünk együtt. - mosolyog rám barátságosan, de ahogy elnéztem ő is elég fáradt volt ezért visszafeküdtem az előre bemelegített helyemre és nekiálltam húzni a lóbőrt.
- Hayato! Kelj fel. Megjöttünk. - próbál felkelteni Igor.
- Mi? - kérdezem kómásan.
- Oshibanában vagyunk! – mondta miközben próbált felrángatni.
- Tényleg? Tényleg! - lepődtem meg mivel elég sokat aludhattam, mert már be is esteledett. Felugrottam, de most sikeresen kikerültem a plafon, úgy, hogy lehajoltam.
- Siessünk! Fontos dolgom van. - szóltam Igornak majd kiugrottam a fülke ablakán majd toporzékolva vártam, hogy ő is lejöjjön a vonatról. A pályaudvar kihalt volt ezért nyugodtan tudtunk beszélgetni.
- Hova sietsz ennyire? - kérdezi, miközben a tarkóját vakarja.
- El akarok kapni egy bandát. - mondtam idegeskedve, mivel lehet, hogy most is éppen szemetelnek, a mester sírjánál vagy esetleg tönkreteszik a házat, amiben sokáig laktam.
- Milyen bandát? - kérdezi gyanakvóan, amit meg is értek, hiszen eddig egy szót sem szóltam erről.
- A Fekete Parazitákat! - mondom, miközben olyan elmebeteg fejet vágok, mint még soha, mert ennyire még nem hoztak ki a sodromból.
- Értem akkor siessünk. - mondja, majd elejt egy furcsa mosolyt, amit nem tudok mire vélni.
~ Én a helyedben nem bíznék benne. ~ kuncog Sinistra.
~ Szerintem tök jófej nem tudom, mit pattogsz. ~ szólok rá Sinistrára.
Nemsoká elindultunk és rövid idő alatt elértünk a Hakobe hegy lábához.
- Na, akkor, uccu, neki! - kiáltom, miközben elkezdek mászni felfele a hegyen.
- Hát, én egy másik utat keresek, mivel nem vagyok ennyire extrém. - vakarta a fejét Igor teljesen elpirulva.
- Ahogy jónak látod. - válaszolok, majd indulok tovább. Fél óra mászás után végre elértem Genpaku házát, ami tele volt fekete festett férgekkel.
- Éljenek a Paraziták! - hallom az edzőbarlang felől az örömkiáltást, amitől eléggé felmegy bennem a pumpa.
~ Széttépem őket. Mindegyiket. ~ mérgelődök magamba és elindulok az edzőbarlang felé.
~ Váo Hayato. Ezt az oldaladat eddig még nem ismertem, de meg kell, mondjam, hogy nagyon tetszik. ~ nevet Sinistra örömteli hangon.
~ Nem fognád be? ~ szólok rá Sinistrára mivel eléggé felidegeltem magam és most még ő is kötegszik a maga módján. Mikor beérek, a terembe meglátok négy huligánt, akiken ugyanaz a tetoválás van, mint a mester házán.
- Ti vagytok a Fekete Csótányok? - förmedek rá a csőcselékre.
- Paraziták te kis féreg! Mit akarsz a mi szent helyünkön? – szólal meg egy eléggé punkos küllemű fickó. A haja olyan, mint a kakastaréj és olyan zöld, mint a rajzfilmekben a takony. Az arca tele van piercingekkel akárcsak a nyelve, egy fekete atléta van, rajta ami eléggé hozzávan tapadva a testéhez, amitől elfog hányinger.
- Még mindig nem válaszoltál te kis féreg. Mit akars… – akarja mondani, de mivel én két méterre álok tőle előre ugrottam, olyan gyorsan, ahogy csak tudtam és jól bemostam neki egyet a jobb kezemmel, amitől rendesen eltaknyolt.
- Hogy merted megütni Nux-samat te kis féreg? - pattan föl a másik, aki annak ellenére, hogy fiú eléggé lányos a haja.
- Dark Moment. - mondom ki a varázslatot és az egész barlang sötétbe borul és csak az én vörösen izzó szemeimet lehet látni ebben a sötétségben. Leveszem a botot a hátamról és elrugaszkodok vele egyenesen a lányos fickónak, akit szépen arcba rúgok a lábbelimmel.
- Mi történik? - tapogatózik a harmadik kis csótány, akihez gyorsan odaszaladok és a torkánál fogva a falhoz vágom, ami tőlünk egy méterre van.
- Hahó, skacok? Minden rendben? - kérdezősködik az utolsó kis parazita, de őt nem akarom ilyen könnyedén legyőzni, hiszen a többi még csak mágiát sem használt, de ahogy elnézem ő mágus mivel elkezdett egy tűzlabdát létrehozni.
- Itt vagyok! - nevetek fel miközben eltüntetem a varázslatot, és közben észreveszem, hogy ő a barlang falához van tapadva.
- Nagyot hibáztál mikor velem packáztál! Én tudok varázsolni a többiekkel ellentétben! - fenyegetőzik a kis csótány.
- Gyerünk, lőj! Szabad préda vagyok! - tárom szét a karom várva a tűz labdáját, de már kezd visszatérni a józan eszem és mire észbe kapok, már kész is van a tűz labda.
- Red Fire Ball! - üvölti teli torokból és felém dobja a labdát. Előreteszem a jobb kezemet és bízok Sinistra képességében.
- Energy Absorption - aktiválom a pecsétet a jobb tenyeremen és elnyelem a felém száguldó tűzgolyót.
- Lehetetlen! Elnyelted a tüzemet! Te-te egy szörnyeteg vagy, nem ember! - kiáltja és látom a halálfélelmet a szemében, de mivel nem vagyok, gyilkos ezért úgy döntök, hogy megkímélem.
- Kotord össze a bandádat és takarodjatok a szent földemről! Világosan beszéltem? - fenyegetőzök és egy pillanat múlva erős szorítást érzek a testemen.
- Mi-mi ez? - nézek le és meglátok két árnyék kígyót, amik rátekeredtek a testemre és nem akarnak elengedni, ekkor meghallok egy ismerős hangot.
- Ajjaj, most mond, meg mit kezdjek veled drága ’’ barátom’’? - nevet eszelősen egy nagyon ismerős hang, mikor végre sikerül megfordulnom, hogy lássam ki a rejtélyes támadó leesik az állam, Igor térdel és a kezei árnyékából kaptak el a kígyók.
~ Igor, a nyugodt, illedelmes, barátságos fiú lenne ennek a bandának a vezért? ~ próbálom felfogni az újdonsült dolgokat, de nem igazán sikerül.
~ Én megmondtam! ~ kuncog magában Sinistra, de végül is teljesen jogosan, mivel ő előre megmondta, hogy ne bízzak benne.
- Na, idefigyelj ’’ barátocskám’’. Gyááá ezt nem tudom megunni. - röhög magában Igor. – Ne nyúlj a bandámhoz, és a törzshelyünkhöz! De mivel olyan jól elbeszélgettünk a vonaton, most az egyszer meghagyom az életedet. Ha újra a te kis "szent" földedért akarsz harcolni mi itt, leszünk. - végig néz rajtam majd gúnyosan elmosolyodik - csak először szerezz magadnak tököt mivel most eléggé puhapöcs vagy! - vihog magában, de érzem, hogy a kígyók szorítása enyhül.
- Megértettük egymást drága Bakato? - röhög magában, amire én nem válaszolok, mivel egyértelműen az életem a fontosabb.
~ Sinistra! Most jól figyelj! Megfogadom, hogy egyszer visszatérek, és ki irtom innen a kártevőket. ~ mondom Sinistrának.
~ Aha, és miért kell jól figyelnem? ~ kérdezi gúnyos hangon Sinistra.
~ Mivel, ha feladnám az edzést a lelkem és a testem a tiéd, átveheted rajta az uralmat és újra szabad leszel, de viszont ameddig edzeni akarok, te mindig azon leszel, hogy engem segíts. Áll az alku? ~ kérdezem halál komolyan, és ezt Sinistra is tudja, mivel belelát a fejembe.
~ Hehe, ez így korrekt. Az alku megkötetett! ~ nevet fel Sinistra és akkor belenyilall az arcomba a fájdalom. ~ Az alkunk pecsétje mától az arcodon van. ~ mondja, majd hirtelen csöndbe marad.
- Meg. adom be a derekam Igornak.
- Mi a fene? - lepődik meg valamin, és közben a bal szemem és annak környéke elkezd iszonyatosan fájni, éget, csíp, és olyan érzésem van, mintha éppen valami kinőne az arcomból. Belenézek az egyik tócsába és egy jel jelent meg az arcomon, ami vörösen izzik.
- Na, kotródj, innen mielőtt meggondolom magam. - váltott komolyabb hangnemre Igor. Feltápászkodtam, leporoltam magam és szégyenteljesen elballagtam.
~ Életemben először vesztettem, vesztettem, vesztettem. ~ víz hangzik a fejemben.
- Legközelebb nyerni fogok csak érted mester! - kiáltom és az öklömet az ég felé emelem.


A hozzászólást Hayato Blacksoul összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 24, 2013 5:54 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Pantherlily
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 166
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 05.

Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 10
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Hayato Blacksoul   Szomb. Jan. 05, 2013 9:38 pm

Üdv Hayato!

A kalandod lényegében minden olyan elemet tartalmaz, amitől kerek lesz a történet, azonban ezeket mind jobb lenne magasabb szintre emelni. Több hangsúlyt fektetni a fontos részletek kifejtésére, túl lépni a dolgok egyszerű elmondásán, hogy azok izgalmas és szép leírások legyenek, olykor kicsit csavarosabb logikai vázra feltapasztani az események sokaságát. Mindez gyakorlással elérhető, azzal hogy itt vagy, máris jó úton jársz. Ha szükséges a hosszabb terjedelem, hogy jobb minőséget érj el, nyugodtan szedd több fejezetre a történeted, ilyenkor csak arra kell figyelned, hogy az egyes fejezetek vége, valamilyen módon azért lezárja azt a részt.
Néhol kihagytál egy két betűt a szavakból, de ez könnyen orvosolható. Hajrá

Jutalmad +100VE
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hayato Blacksoul
Démonmágus
Démonmágus
avatar

Hozzászólások száma : 55
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 09.
Age : 20
Tartózkodási hely : Kocsma

Karakter információ
Céh: Dragon Fang
Szint: 1
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Hayato Blacksoul   Szomb. Május 04, 2013 2:11 pm

A Shirotsumei Amatőr Mágiavetélkedő!
1.rész: Csavargó mágus a tudod kid…

- Hayato! Ha aludni akarsz, bérelj szobát! - kelt fel barátságosan Deck egy kemény ivós este után.
- Csak még öt percet… - bújok oda az üres korsóhoz, amit egész éjjel ölelgettem, és makacsul csukva tartom a szemem.
- MOST! - dönt fel velem együtt az asztalt, és mint kiderült a korsó mégsem volt annyira üres, tele volt hányással, ami a padlón landolt – Fasza… Takaríthatom ezt is fel… - siránkozik Deck miközben felmosórongyot ragadva nekiáll feltakarítani a tegnapi este „emlékeit”.
- Mi a bajod azzal, hogy békésen szunyókáltam? - kérdezem miután ásítottam egy hatalmasat.
- Csupán az, hogy most már egy céh tagja vagy és nem csak egy csavargó mágus, aki a kocsmámba jár… - mondja, majd fejbe vág a felmosóronggyal.
- Alig egy hónapja csatlakoztam a Dragon Fang-hez és az óta úgy kezelsz, mintha egy másik ember lennék. - mondom és Sinistra harsányan felkacag.
~ Azt meg se említed, hogy eddig csavargó mágusnak tartott? - kérdezi nevetve.
- Igaz! - pattanok fel és mutatok Deck-re – Mi az, hogy csavargó mágus?! - kérdezem felháborodva.
- Drága barátom elmondom neked. - hajol közel Deck – Olyan mágus, aki minden pénzét egy kocsmában szórja el anélkül, hogy akár egy keveset is dolgozna, vagy fejlesztené a képességeit! - mondja, majd hangosan felnevet.
~ Igaza van… ~ helyesel Sinistra.
- Kikérem magamnak! - emelem fel a hangom és dicsőn letörlöm a szám sarkából a kis nyálingát, amit alvás közben szereztem – Legutóbb elmentem Shirotsume-ba szétverni azt a bandát nem emlékszel? - kérdezem fennhangon Deck-et és Sinistrát, mivel tudom, hogy tudja, hogy neki is szól.
~ Ja, rendesen el is picsáztak… ~nevet fel megint hangosan.
~ Idegesítő kis szarzsák vagy ugye tudod? ~ teszem fel a költői kérdést, amire csak egy hangos kacaj a válasz a fejemben.
- Ha jól tudom rendesen helyben hagytak vagy tévedek? - nevet fel Deck amitől Sinistra csak jobban elkezd nevetni és szinte hallom, ahogy fuldoklik a nevetéstől.
- Ti kis… - morgom magamban – Én igen is egy mágus vagyok! Kicsivel több tiszteletet érdemlek. - mondom mérgesen és ekkor belép egy köpenyes alak a kocsmába.
- Több tisztelet akarsz kölyök? - kérdezi a köpenyes fickó, miközben közeledik felém.
- Még szép! - nevetek és a mellkasomra bökök a hüvelykujjammal – Én vagyok Hayato Blacksoul! A Blacksoul név utolsó örököse! - mondom büszkén és kihúzom magam.
~ Mintha akkor név lenne! ~ mondja kuncogva Sinistra.
~ Igenis az te kis vihorászó gyökér! ~ vágom rá sértődötten mivel büszkén viselem azt a nevet, amit a mesterem adott nekem halála előtt.
- Nos, Mr. Blacksoul… - kezdene bele a kis monológjába, de gyorsan közbe vágok.
- Inkább Hayato. - mondom, mivel idegesít, ha valaki hivatalosan beszél.
- Rendben… Nos Hayato, ha hírnévre és elismerésre vágysz, akkor Shirotsume-ben meghirdettek egy amatőr vetélkedőt nemrég. Aki lebírja nyűgözni a mágiájával a bírákat az, nyer valami értékeset a hírnév mellett. - mondja az eléggé hívogató ajánlatot.
- Valami értékeset? - kérdezem gyanakvóan.
~ Rég jártunk arra! Meg amúgy is le vagyunk égve, szóval a plusz pénz csak jól jön… ~érvel helyesen Sinistra.
~ Honnan veszed, hogy pénz a díj? ~ teszem fel a kérdést jogosan.
~ Gondolj, már bele mi más lehet értékes a pénzen kívül! ~ vágja rá és szinte hallom, ahogy már számolja fejben a sok-sok gyémántot.
~ Mióta érdekel téged a pénz? ~ kérdezem gúnyosan mivel, tudom, hogy Sinistrát csakis az információk érdeklik.
~ Miközben te ramen zabálással ütöd el az időd én, meghallgatom a mellettünk ülők beszélgetéseit, és abban sokszor halottam, hogy pénzért információt adnak el. ~ válaszol a kérdésre eléggé kéjenc hangon.
~ Nos mindig jól jön egy kis plusz gyémánt ramen-re… Szóval megyünk! ~döntöm el, amire Sinistra már nem felel semmit.
- Azt sajnos csak a bírák tudják, hogy mi is a fődíj. - mondja a köpenyes fazon.
- Akkor úgy látszik, ki kell derítenem! - nevetek fel hangosan, majd Deck felé fordulok – Neked meg megmutatom, hogy ki a csavargó! Egy nap büszke leszel, hogy a rozoga kocsmádban ettem a ramen-ed! - mondom elszánt hanggal, amire egy hangos nevetéssel válaszol.
- Legyen úgy! - biccent felém mosolyogva Deck.
- A vetélkedő holnap kezdődök, szóval jobb ha… - mondja a köpenyes alak, de meg se várom, hogy befejezze, már rohanok is a vonat állomásra, mivel eléggé kihaltak az utcák nem kell kitérőt tennem, egyből tudok oda rohanni, és szerencsémre a Shirotsume-be tartó vonat még nem indult el.
~ Siess te naplopó! ~próbál „motiválni” Sinistra, bár egy kicsit tényleg gyorsabban szaladok, szóval inkább nem szólok neki vissza. Amikor odaérek, pont indul a vonat, és minden ajtót bezártak ~ A hátsó fülke te idióta! ~ üvölti Sinistra, úgy, hogy majd megsüketülök. Egyre gyorsabban zakatol mellettem a vonat, ezért elkezdek szaladni utána. Amikor elérkezik, az utolsó vagon előre lököm magam a botommal és gyorsan szállok a vaskorlát felé.
- Meg… - csapódok neki arccal az ajtónak, majd mivel mozog a vonat lecsúszok a vaskorlátig – Van! - mondom, majd hirtelen zökken egyet a vonat és beütöm a fejem a korlátba.
~ Milyen szerencsétlen vagy! ~ röhög hangosan Sinistra.
- Legalább elértük. - tápászkodok fel és simogatom a fejem ott ahol beütöttem. Kinyitom az ajtót és belépek egy üres fülkébe, lehuppanok az ülésre és gyorsan el is alszok.
- Hé, kölyök! - ráz föl egy öreg egyenruhás fickó.
- Mi van öreg? - kérdezem, majd ásítok egy hatalmasat.
- A jegyed? - kérdezi, és akkor ugrik be, hogy azt elfelejtettem venni.
- Hát az nincs… De kifizetem, mivel van nálam gyémánt! - mondom elszántan, de látom az arcán, hogy nincs nagyon ínyére az ötlet.
- A dupláját kérem… - mondja és tartja a tenyerét.
- Dupláját?! - kérdezem felháborodva, közben hallom, ahogy Sinistra kuncog – Micsoda egy szemétláda… - morgom az orrom alatt és közben a kezébe nyomom a pénzt.
- Köszönöm. - vágja zsebre a pénzt, majd elmosolyodik – Kérem, hagyja el a vonatot fél órája megérkeztünk Shirotsume-ba. - mondja ördögi vigyorral.
- Te szemét rabló add vissza a pénzem. - mondom neki, mire csak elkezd nevetni, elindul kifelé a fülkéből, de megkocogtatom a vállát – Még egy dolog uram. - mondom mézes-mázos hangon.
- Igen… - fordulna meg, de még mielőtt teljes testel megfordulhatott volna bevertem neki egyet, amitől rögtön ki is dőlt az öreg.
- Anyádat lopjad ne engem… - mondom, miközben kiveszem annak a felét, amit adtam, majd leszállok a vonatról, elindulok befelé a városba, nem kell sokat gyalogolnom, hogy meglássam a hatalmas színpadot, amit a főtéren állítottak fel.
- Nézzék meg a hatalmas mágia vetélkedőt! - mondja egy faszi a bódénál, undorító ruhája van, tele csillámmal, lassan odasétálok hozzá.
- Yo! - köszönök a fura ruhás pasasnak – Itt kell jelentkezni? - kérdezem kicsit kételkedve.
- Hello drága mágus cimborám! - mondja fennhangon – Mégis hol máshol lehetne jelentkezni e fantasztikus rendezvényre, mint szerény személyemnél? - kérdezi, amire én és Sinistra egyszerre gúnyos nevetésbe kezdünk, amitől a fickó arca elvörösödik és hirtelen odaad nekem egy lapot – Töltsd, ki és ha kész add vissza! Na, kérem a következőt! - mondja, és csak akkor veszem észre, hogy beálltam a sor elejére.
- Ekkora egy bunkót… - hallom a mögöttem cikázó sorból.
~ Én ezt nem hagynám… ~ mondja Sinistra jogosan, de csak elengedem a fülem mellett, mert nem akarok a vetélkedő előtt balhét rendezni, még a végén kizárnak és akkor Deck-nek lesz igaza…
~ Majd később „megbeszélem vele” ~ mondom Sinistrának, hogy ne pörögjön ezen. Kitöltöm azt az adatlapot, amit adott a férfi a bódénál, odaadom neki és mosolyogva elkezdi.
- Köszönöm Mr. Blacksoul… - mikor ezt kimondja őt is kijavítom.
- Hayato! Miért mondja mindenki azt, hogy Mr. Blacksoul… Úgy hangzik, mintha több száz éves lennék… - mondom idegesen és látom, hogy a faszi kicsit megrémült a kirohanásomtól, de krákog egyet és folytatja.
- Rendben és elnézését kérem… - mondja egy bájvigyorral az arcán, amitől késztetést érzek, hogy beverjek neki, de mindig eszembe jut az a szó amit Deck mondott: Csavargó… Teljesen igaz rám, csak nem akarom beismerni, egy naplopó vagyok… De éppen eljött az ideje a változásnak! Csatlakoztam egy mágus Céhez ahol ráadásul még barátokat is szereztem, erősebbé kell válnom, hogy kiűzzem a parazitákat a Hakobe Hegyről és persze, hogy visszafizessem az Ashgardnak a családom veszteségét… - Kérem, figyeljen, most fogják bemondani a szabályokat. - mutat a színpadra ahol egy hasonló hülye túlcicomázott ruhájú faszi áll kezében egy mikrofonnal.
- Hölgyeim és Uraim! Eljött az ideje az első Shirotsume-i Amatőr Mágiavetélkedőnek! - üvölti a mikrofonba – Mágusok figyelem! A szabályok következnek! Első szabály: Támadó mágiát csakis bábukon lehet bemutatni! - mondja, úgy mintha valami rémisztő történetet olvasna fel, de hallani, hogy néhány sötétruhás mágus szomorúan felsóhajt – A Második szabály: Védekező mágiához, vannak embereink támadó varázslatokkal, tehát nincs társulás! - mondja, majd többen elkezdenek elsétálni, főleg azok, akik párban jöttek – A harmadik és egyben utolsó szabály: Akit csalással vádolnak, van egy esélye bebizonyítani, hogy nem egy aljas csaló! Ezek lennének a szabályok. Ha valakit szólítanak, az kérem, fáradjon a színpadra! - fejezi be a pasas a színpadon, elsétál a színpad mögé, majd felolvassák az első nevet, aki természetesen nem én vagyok, egy pillantást vetek, a listára ameddig elfordul a bódéban ülő faszi, és hát ki gondolta volna csak nem Hayato Blacksoul áll a lista legvégén…[/font]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hayato Blacksoul
Démonmágus
Démonmágus
avatar

Hozzászólások száma : 55
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Jan. 09.
Age : 20
Tartózkodási hely : Kocsma

Karakter információ
Céh: Dragon Fang
Szint: 1
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Hayato Blacksoul   Vas. Május 26, 2013 2:48 am

A Shirotsumei Amatőr Mágiavetélkedő!
2.rész: Egy srác a tömegből

- És az utolsó versenyző nem más, mint Hayato Backsoul! - ébredek fel a hangos kiáltásra. Felugrok a színpadra és haragos pillantást vetek a műsorvezetőre.
- BLACKSOUL! - förmedek rá, amitől kicsit megrémül és a tömeg is döbbenten figyel – Hehe… Nem szeretem ha rosszul mondják ki a nevem. - vakarom a tarkómat zavaromban.
- Nos, Mr. Blacksoul… - mondja ki a másik dolgot, amire allergiás vagyok.
- Elég a Hayato. - mondom egy elég bénán sikerült bájvigyorral az arcomon.
- Rendben. Tehát Hayato. Miféle mágiád van neked? - kérdezi mézes mázos hanggal.
- Nos, elég szegényes még a varázslat felhozatalom, de úgy érzem, az egyikkel képes leszek lenyűgözni önöket. - veszem elő a legjobb mosoly és kacsintok egyet a közönségre, akik csak feszülten figyelnek.
~ Whoa Hayato, nem is tudtam, hogy ekkora színész vagy. ~ azt hiszem, ezt vehetem az első bóknak Sinsistra-tól, bár elgondolkodtat, hogy közben kuncogott…
~ Hát, ha hírnévről van szó. ~ mondom Sinistrának miközben a tömegre nézek, akik szinte mind átváltottak barátságos mosolyra, ami egyből jobbkedvre derített.
- Bocsánat, de a műsor elején kicsit elaludtam… - vakarom a tarkómat megint – Mi is az ön neve? - kérdezem hatalmas vigyorral az arcomon.
- Semmi baj megesik, hogy az ember nem figyel. - nevet fel és közben a közönségre pillant vigyorogva, ami egyre csak nő és nő – Aki most érkezett vagy épp nem figyelt mint Hayato azoknak még egyszer elmondom Sigil Lockhearth-nak hívnak! - mondja majd hatalmas tapsvihar és újongás veszi kezdetét, amit csak élvez egy ideig és utána felemeli a kezét, amivel lecsendesíti a tömeget.
- Nos Lockhearth… - nézek vissza rá, de néha lepillantok a tömegre – Azt hiszem, elég egyedi mágiám van sőt, mondhatni ilyet még nem is láttál. - mondom büszkén és széles mosollyal az arcomon.
- Nocsak-nocsak. - nevet fel hangosan – Szerintem nem csak az én érdeklődésem keltetted fel! - néz a tömegre, én is odanézek és látom, hogy mennyire izgatott mindenki.
~ Hayato szép kis előadás… De aztán nehogy elszállj magadtól. ~ nevet Sinistra, de fel se veszem a kötekedését, mivel élvezem a rivalda fényt.
- Nos ha szeretnétek látni mit, tudok… - mondom, és kicsit komolyabbra veszem a hangnemet – Hozzatok három mágust a három elemből, akik ismerik az elemi labda képességeket: tűz, víz és szél. - fejezem be a mondanivalóm és megropogtatom a nyakam.
- Nocsak, milyen komoly lettél hirtelen. - mondja mosolyogva Sigil – Megadjuk neki, amit kér? - kérdezi a tömeget, akik egyszerre üvöltik.
- IGEN! - zsongja a tömeg, amitől kiráz a hideg.
~ Sinistra, mostantól többször járunk ilyen eseményekre. ~ mondom, miközben felsorakozik előttem, három mágus szürke, piros és kék ruhában.
~ Na, erre kíváncsi leszek… ~ kuncog Sinistra.
- Lássuk, a hatalmad is akkora, mint a szád… - motyogja az orra alatt Sigil.
~ Hoppá egy kétszínű fickóval van dolgunk… ~ nevet fel Sinistra.
- Először a tűz lőjön, utána öt másodperccel később a víz és szintén öt másodperc múlva a szél. Rendben. - kérdezem, a síri csend közepette a három mágustól, akik csak némán bólintanak, lehunyom a szemem, és élvezem pár másodpercig a csöndet, de már hallom is, ahogy ropog a lángja a tűzlabdának, előre nyújtom a kezem és hangosan elkiáltom magam – Energy Absorption - aktiválom a pecsétet és elnyelem a tűzlabdát és mindenki megdöbbenve néz.
- Fantasztikus! - örvendezik Sigil a jó műsoron és a tömeg még mindig némán figyel, mielőtt még lett volna időm bármiféle kis műsorra, már jött is a következő labda, ezúttal nem tűz, hanem víz, egyre közelebb ér majd megint aktiválom a pecsétet.
- Energy Absorption! - nyelem el a második labdát, érzem, hogy fogytán a varázserőm, és fáradok.
~ Tényleg nem vagy hozzászokva nagyon a harcokhoz. ~ kuncog Sinistra a gyengeségemen, de nincs időm ezzel foglalkozni, jön a harmadik és egyben utolsó labda, vészesen közeleg, majd azzal is farkasszemet nézek.
- Energy Absorption! - kiáltom, majd nyelem el a harmadikat, alig állok, már a lábamon, de amikor lepillantok a tömegre, egyszer csak elönt az erő, mindenkit feszülten, figyel, feléjük fordulok, meghajolok és erre válaszként csak egy hatalmas tapsvihar fogad, elpirulok, örömömben. Ilyen nagy örvendésben nem volt részem, még életemben, csak akkor, amikor a testvéremmel családra találtunk, de nem szeretném, hogy ez is úgy végződjön.
- Ez elképesztő volt! – örvendezik Sigil – Ilyen elképesztő mágiát még sose láttam! - megfogja a kezem és közben a bírákra mutat, akik mind maximális pontszámot adnak a táblájuk segítségével - Ez egyértelmű győzelem! Nem csodálom, hogy ilyen magabiztos voltál, a mágiád egyedi és hasznos, de elárulod, hogy mégis miféle mágia ez? - kérdezi, és a tömeg is hatalmas szemekkel figyeli, hogy mit mondok.
~ Elmondom én! Ez az én mágiám, nem pedig Hayato-é, és unalmas már, hogy a sajátjának állítja be! ~ siránkozik Sinistra, de erről eszembe jut egy szép kis beszéd.
- Hogy miféle mágia is ez? - vakarom az állam mosolyogva – A mágusnak a mágiája a lelke megtestesülése… - tartok egy kis hatásszünetet, és hatalmas mosollyal folytatom tovább – A mágusok többsége olyan mágiát tanul, amivel valamilyen formában kifejezi magát, van, aki alkotó mágiát tanul, ők, általában ha elég kreatívak elég nagy gondot tudnak okozni egy bandita csapatnak, aki éppen egy várost fosztogat! Van egy jó barátom, aki olyan mágiát használ, amit ezelőtt még az életben nem láttam, de ezt most hagyjuk… Az én mágiám, a tudásszomjamat mutatja, a mágiám, akár az elmém. - mielőtt folytathattam volna a monológom, elismerően hátba vereget Sigil.
- Nagyon szép vetélkedő volt! Sok érdekes, mágust és mágiát láthattunk, de ennél egyedibbet közel sem. - vereget még egyszer hátba Sigil, miközben hatalmas mosollyal elkezd integetni – Köszönjük a kedves mágusoknak a részvételt, de legfőképp Hayato-nak, hogy megmutatta ezt a fantasztikus mágiát! - fejezi be a monológot, és elindul, a színpad széle felé.
- Sigil! - kiálltok utána – Mi lesz a nyereményemmel? - kérdezem, miközben a tenyeremet dörzsölöm, Sigil hirtelen megáll és elkezd nevetni.
- Az nem az én dolgom, én csak műsorvezető vagyok… - megfordul és két távolban rohanó fickóra mutat – Ott szaladnak azok a szemetek, akiknek fizetniük kellett volna. - megint elindul, és közben integet – Érdekes a mágiád Hayato Blacksoul… Megjegyeztelek téged remélem, még találkozunk! - mondja, miközben eltűnik az egyre csak fogyó tömeg sorai közt.
- Azok a szemetek! - morgom, miközben az ökölbeszorított kezemet beleverem az egyik faoszlopba, amin könnyen széttörik.
~ Látod, ha táplálod a haragot, nem érzed a fájdalmat, és sokkal erősebb vagy… ~ mondja, Sinistra, miközben a kezemet nézem, amibe beleállt néhány darab a fából, és folyik belőle a vér, egy részről igaza van, tényleg nem érezni ilyenkor a fájdalmat, de ismerem magam és tudom, hogy nem tudnék uralkodni az indulataimon és nem szeretnék többször embert ölni. A tömeg lassan eltűnik, de egy fehér hajú fiú ott marad és engem néz, lesétálok, a színpadról, majd odajön hozzám.
- Gratulálok! Igazán érdekes előadás volt! Szívesen hallgatnék meg dolgokat erről a titokzatos mágiáról. - mondja, vigyorogva, bár a titokzatosnál egy eléggé szúrós pillantással a lelkemig hatol.
- Köszi. - mondom kicsit zavarban – Nos ez egy egyedi mágia amit csak én birtokolok de sajnos nem mesélhetek róla. - magyarázom, miközben zavaromban a tarkómat vakarom, és felcsúszik a köpenyem ujja, természetesen eléggé ahhoz, hogy lássa, hogy a Dragon Fang tagja vagyok, amitől látszólag megnyugszik egy kicsit.
~ Valami gyanús ebben a srácban Hayato… ~ mondja Sinistra, meglepően komoly hangnemben ~ De mivel fizetséget nem kaptunk, ezért rabold inkább őt ki. ~ süti el ismét ördögi kacaját, amiből, már nagyon elegem van.
- Ezt sajnálattal hallom. Még sosem láttam ehhez hasonló, elnyelő mágiát, bár van tippem a típusát illetően. - tapint, rá a lényegre, és valahonnan érzem, hogy tudja az igazságot a mágiámmal kapcsolatban.
- Vonuljunk félre és ahol nem hall senki… Ott elmondhatod az ötleted. - váltom, komolyra a hangvételem, és a tekintettem a tömegre bökök, bólint egyet, majd elindulok, és magam mögé pillantok, látom, hogy követ ezért besétálok, egy eldugott sikátorba, ahol nincs senki és semmi, csak ő én és egy adag árnyék, na meg persze szemét, a biztonság kedvéért körbenézek még egyszer, de látom, hogy nincs senki - Most mondhatod. - mondom, miközben érzem, hogy egy hatalmas csomó van a torkomban, és a pulzusom is olyan kétszáz körül járhat.
- Hát nem is tudom elmondjam-e. Elég lehetetlen feltételezés, feltéve, ha igazam van. - mondja gyanúsan.
~ Hayato azonnal szerezz nekem popcorn-t, hogy tudjam élvezni a műsort. ~ dönti romba a feszültséget Sinistra.
~ Nem fognád be a pofád öt percre? ~ kérdezem ingerülten, amire csak egy sértődött „hümm” öt hallok válaszként ~ Köszönöm… ~ mondom, kicsit lehangolva, hiszen szegény Sinistra, semmit nem tett ellenem azon kívül, hogy az agyamra ment, sőt sokszor ő húzott ki a csávából.
- Hát halottam már elég fura dolgot ne aggódj. - mondom, egy halvány mosoly kíséretében, ennek a srácnak valahogy ismerős a tekintete, emlékeztet a saját tekintetemre, olyan, aki még a legtöbb nehézség ellenére is tud mosolyogni, teljes szívből, boldogan.
- Csak tudod mikor legutóbb hasonló dolgok kerültek szóba félkómásra vertek és egy idegen helyen ébredtem, elég kellemetlen volt és nem akarok megint így járni… - merül el a gondolataiba, és ebből is kiderül, hogy már sok mindent megélt akárcsak én.
- Ne aggódj, nem vagyok elmebeteg. - győzködöm, miközben felhúzom az ujjam és megmutatom, a Dragon Fang céhlogót, amire nagyon büszke vagyok – Látod a Dragon Fang tagja vagyok, az egy legális céh. - mondom, majd lehúzom az ujjam. -
- Igen, tudom. – mondja kicsit nyugodtabban – Elképzelhető, hogy az az elszívó varázslat lényegében nem is a TE mágia repertoárodba tartozik? - meglepően erősen hangsúlyozta, a te szót, ami kicsit gyanús nekem.
~ Végre valaki észreveszi, hogy egy ilyen tökkelütöttnek nem lehet ilyen fantasztikus varázslata. ~ szólal meg sértődötten Sinistra.
- Ezzel mire célzol? - húzom fel a ball szemöldököm kérdően.
- Pont arra, aminek hangzott. Hoz, azt a mágiát te csak használod, de nem a tiéd. - mondja egyre gyanúsabban, a botomért nyúlnék, de eszembe jut, hogy otthon felejtettem.
~ Ugye tudod, ha annak az Ashgard-nak vagy minek a tagja, nekünk annyi… ~ emlékeztetem Sinistrát aki csak csöndben kuncog egy kicsit
- Kicsit pontosabban, ha lehet… - próbálom, húzni az időt, hátha valaki erre jön.
- Pontosabban? - kérdez vissza - Pedig nekem úgy tűnik, kapizsgálod, mire gondolok. - a hangjából ítélve, egy kis boldogságot érzek, ami csak erősíti a gyanúmat.
- Hogy érted, hogy nem az ÉN mágia repertoáromba tartozik? - tartok egy kis hatásszünetet - Arra gondolsz, hogy másé? - kérdezem, terelve el a gyanút a démonról.
~ Szép mentés! ~ dicsér meg Sinistra először az életben.
~ Köszi. ~
- Igen, bár kérdéses hogy a más alatt emberre kell gondolnom-e egyáltalán. Esetleg humanoid, de mégis valahogy eltér attól. Érted mire gondolok: hegyes, hosszú fülek; macskaszem, pikkelyek; bármi. - tereli vissza a témát, a démon köré.
~ Ez a kölyök folyton keresztbe tesz neked. ~ kezd megint a nevetésbe Sinistra.
~ Az előbb még nem be voltál sértődve? ~ kérdezem gúnyosan.
~ Igaz is! ~ mondja megint sértődötten.
- Akár. - csillan fel a srác szeme, amiről, nekem először egy vadász jut eszembe, aki éppen becserkészi az első prédáját.
- Angyalra gondolsz? Vagy esetleeeeeeeg... - húzom a szót - Démonra? - kérdezem félve.
~ Ne valld be te idióta! Mindketten megpusztulunk! ~ üvölti Sinistra.
- Démonra. - vágja rá egyből, amitől megáll bennem az ütő.
- Hmm... - gondolkozok egy kicsit egy kicsit, hogy megbízzak-e benne, de a tekintete nagyon megfogott ezért adok neki egy esélyt - Tegyük fel hogy igen. De honnan ismersz efféle mágiát? - kérdezem gyanakodva.
~ NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE~ ~ üvölti teljes erejéből Sinistra, amitől, majd szétrobban a dobhártyám.
~ Fogd már be a pofád! ~ üvöltök rá a fejemben, lehetőleg, rezzenés mentes arccal, amitől megint megsértődik.
- Maradjunk annyiban, hogy megvan a saját tapasztalatom ezen a téren. - incselkedik kicsit.
- Meséld el, hogy mi a tapasztalatod és akkor elmondom, hogy nekem mi. - veszem kicsit barátságosabbra a hangsúlyt és nyomok egy bugyuta vigyort is mellé.
- Remélem, megbízhatok benned… - kezd bele kicsit félve – Egyszer volt, hol nem volt, egy hatéves tökmag, akire a szüleinek nem volt sem ideje, sem igénye, így hát eladták az ördögnek. - mondja fülig érő mosollyal, mire látszólag elszublimál lábtól felfelé fekete köddé, míg el nem tűnik, majd érzem, hogy a hátam mögött ál.
- Hmm, nem tudom, hogy te jó vagy rossz vagy, de nagyon király a mágiád! - fordulok meg csillogó szemekkel, mivel ilyet se láttam még.
- Ha ez a Liba nem károgna egyfolytában a fejemben, - mutatóujját a halántékára helyezi - lehet, hogy én is így gondolnám. - vigyorog rám.
~ Liba? Hogy mer így nevezni egy halandó, egy démont?! ~ háborodik fel Sinistra.
- Neked is női démonod van? - nevetek fel - engem is ki idegel!
- mosolygok barátian és én is a halántékomra bökök amitől Sinistra sértődötten hurrog egyet.
- Úgy tűnik, sokkal több hasonlóság van köztünk, mint az képzeltem volna. - nyújt kezet. - Sedric Crystalheart. - mutatkozik be az újdonsült barátom.
~ Még egy ember, akiben bízhatok! ~ örvendezek magamban.
- Hayato Blacksoul! – rázok kezet vigyorogva.

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Hayato Blacksoul   

Vissza az elejére Go down
 
Hayato Blacksoul
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Nyilvántartás :: Élmények :: Kalandok-
Ugrás: