KezdőlapRegisztrációBelépés

 

 Nutty

Go down 
SzerzőÜzenet
Nutty
Gealdor
Gealdor
Nutty


Hozzászólások száma : 22
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Mar. 09.

Karakter információ
Céh: Raven Tail
Szint: 1
Jellem:

Nutty Empty
TémanyitásTárgy: Nutty   Nutty Icon_minitimeHétf. Okt. 29, 2012 4:58 pm

/szerkesztés alatt!!!/

Kincs az elfeledett házban
avagy
halálos hajsza a Thief testvérek után


Nutty Happy.Tree.Friends.full.1281195

Sötétség. Halálos csend, hetek óta, egy árva külső behatás nem ért. Unalmas mindig a plafont bámulni, de nem igazán tudok mást csinálni önmagamban. A láncok megengednek némi mozgást, de nem sokat. Erős láncok ezek, ha akarnám se tudnám leszedni. Most, a lehető legtürelmesebbnek kell lennem, hogy minden erőmet összegyűjtsem. Azonban, ez a végtelen magányosság kezd megőrjíteni...néha nem venném rossz néven , ha egyikük meglátogatna...furcsa érzés, de mintha hiányozna a folytonos veszekedésük, és az őrültségük...mondjuk, bármi jobb, mint ez a végtelen, néma csend...
Vajon...mi lehet odakint? Mivel nem tűntem el, ez azt jelenti, hogy vigyáznak rám, nem haltam meg, de hogy mit csinálhatok arról fogalmam sincs. Lehet Jack végigjárva az országot minden városban öldököl egy sort, aztán tovább áll, nyilván ő az uralkodó jellemű, így ő van kint a legtöbbet. Szegény Leo...Biztosan, nagyon unatkozik.
Ekkor kipattannak a szemeim. Ugyan az a színes fal vett körül mint minden egyes pillanatban, ugyan azok a csörgő, ezüstös láncok fogtak közre. Eszembe jutott, hogy vajon...Flaky-chan és a Professzorral..a házzal...végül is mi történt? Jack nem volt túl bőbeszédű, mikor elmesélte a történteket. Tényleg megöltem őket?...Vagy esetleg sikerült megmenekülniük? És a....a professzor laborja..ahol azt a sok cukormágiát alkotta, vajon épségben van, a naplója amiben a mágiákat rögzítette...vajon megvan még?...Kevés cukor mágiát ismerek, ha azt a könyvet megszerezném...
A gondolatmenetek lavinát indítottak el a fejemben. Csak arra tudtam gondolni, hogy meg kell szereznem a professzor naplóját, hogy vissza kell térnem a házhoz, és minden ami épségben van, és számomra fontos elhozni onnan..és ha, netán tán megtalálom ott a holttestüket..akkor eltemetni...Még jó, hogy én magam nem fogom látni mi történik...de ezt mindképpen meg kell tennem....

Jack éppen egy kisvárosban sétálgatott fel alá, ismételten hatalmába kerítette az uralom, s nem tudott mit tenni csak sétálgatott. Néha betért egy kis harapnivalóért, vagy átengedte Leo-t, hogy ő is azt ehessen amit akar, de semmi érdekességet nem talált a városban.
~Francba, ez így piszkosul unalmas...elmennék még egyszer az arénába, de még nem gyógyultak be teljesen a sebeim. Az az átkozott Kevin vagy ki..legközelebb jól ellátjuk a baját.-gondolta magában Jack ahogy egy vendéglő teraszán az ebédje utáni desszertet várta. Mikor megérkezett a várt nyalánkság, egyik szemöldökét morcosan felvonta, majd megragadta a pincér gallérját és magához húzta.
-MI EZ ITT???!!-kiabált vele-én vaníliás pudingot kértem eperrel te szerencsétlen, ez meg csokis!!!-ordított erőszakosan....
-E...elnézést uram, azonnal hozok egy másikat.
-Elnézést? Asszed egy elnézés majd...-ám ekkor megállt, belülről egy rég nem hallott hangot hallott.
-JAAACK!!! JAAACK!!!-üvöltöttem.-gyere ide azonnal, beszédem van veled!!
-Most?-kérdezte hangosan.-nem zavar, hogy éppen ebédelek, taknyos?!
-Nem érdekel, fontos, azonnal gyere ide!-üvöltöttem.
-Oh, nem igaz már, ez szerencsétlenkedik, te meg ugráltatsz... Leo gyere zabáld ezt be...-szólította a kisfiút, aki nyomban helyet cserélt vele, s mivel ő nem volt válogatós, egyből nekilátott a finom csokipudingnak. A pincér és a körülöttük lévők csak nagyokat pislogtak.
-Na mi a kínod?-érkezett meg Jack.-már nagyon régen hívtál, meguntad az egyedüllétet? Nem maradhatok itt, koncentrálnod kell, ha nem akarod, hogy másoknak baja essen...
-Nem foglak sokáig lefoglalni...csak egy feladatom van a számotokra, ha már én magam nem tudom megcsinálni.
-Na, nehogy már te pattogtass....-háborodott fel.
-Emlékeztetnélek rá, hogy az én testem ad nektek lehetőséget arra, hogy bármit is csináljatok, úgyhogy, legalább a sok szórakozás mellett egy dolgot tegyetek meg, egy egyszerű szívesség, és még ti is jól járhattok.-próbáltam meggyőzni.
-Na jó..úgyis éppen unatkoztunk odakint, mi kellene?
-Emlékszel még, a régi házra?
-A prof házára, igen, mi van vele?
-Menjetek vissza oda, nézzetek körül ott, hogy mi maradt meg épen, mi az ami még használható érték emlék vagy bármi más, használati eszköz. Ha pedig...megtaláljátok a holttestüket...temessétek el az udvarba őket...és a legfontosabb....A Professzor laborját is meg kellene keresni, hogy mi maradt odalent. Minden kutatói munkát hozzatok el, bármit találtok kell nekünk, de ami nélkülözhetetlen, az a búra alá zárt naplója a professzornak, azokba írta le a mágiáit.
-Vagyis új erőforrások?
-Pontosan.
-Érdekesen hangzik, tehát ami minden áron kell, az a naplója a csávónak, igaz?
-Úgy van. Abban van a további fejlődésetek kulcsa, ha az elveszett..eléggé nehézkes lesz tovább haladnunk...
-Ne aggódj, taknyos...bármi áron, de a milyénk lesznek azok a rejtett erők. Végre valami izgalmas...
-Ne okozzatok csalódást.
-Ne aggódj, milyénk lesz az az erő...-azzal ugrott egy nagyot, majd eltűnt. Újra egyedül maradtam, de legalább biztosra vehettem, hogy azok ketten megszerzik ami számomra a legértékesebb volt...Egy kis békesség szállt a szívemre. Hátradőltem. Ahogy behunytam a szemem, Flaky-chan mosolya jelent meg...könnynek csordultak ki a szememből...bármit megtennék, ha még egyszer láthatnám a vörös haját..a mosolyát..és érezhetném a keze melegét a homlokomon...de féltem..., hogy már soha többé nem lehetek vele, hiszen már nincs az élők sorában...

Amint Jack visszatért, látta ahogy Leo beburkolta az ebédet. Átvette a fiú helyét, fizetett majd egyből visszaindult a céh felé.
~Hova megyünk, Jack?
-Vissza a céhbe.
~És mi ez nagy hirtelenség? Mit mondott a gazda?
-Feladatot kaptunk tőle, amit mindenképpen véghez kell vigyünk, készülj fel.
~Miféle feladatot, hova kell mennünk?
-Vissza, az elfeledett házba...
Mikor visszaért egy nagyobb táskába beledobott pár kisebbet, hogy az összes hasznos cuccot eltudják onnan hozni. magára kapta a táskát, majd el is indult.
~És tudod is, hogy merre van? Mert én már nem emlékszem tisztán.
-Ne aggódj már annyit, te. Én tudom,hogy merre van, emlékszem, hogy hogyan , merre jöttünk el onnan , te csak várj a sorodra.-utasította. Érdekes mód, nem kellett túl sokat gyalogolniuk. Körülbelül egy órát gyalogoltak, és eléjük tárult a ház, ahonnan elindultak. Az otthonuk ahol elkezdődött minden. A helyet ellepte a gaz, a tavacskában a halak sorra megdöglöttek, és maga a ház, a lángok, a korom, kosz és piszok martalékává vált.
~Ez borzalmas. Még jó, hogy a gazda nem látja ezt.
-Jaj, szedetned miért nem mondtam el neki? Mert aztán egyből kiakart volna jönni onnan...akkor annak meg csak mi isszuk meg a levét.
~Nos, ez igaz.
-Na, alaposan nézzünk körül.
~Hol kezdjük?
-Bent, a házban. Figyelj oda te is.
~Oké...
A sűrű gazban nehezen tudták megközelíteni a romokat, de végül bejutottak a ház belsejébe. A falak a felismerhetetlenségik kormosak voltak. Mindent belepett a törmelék és a hamu. A bútorok fele leégett, másik fele pedig széttört.
-Nyilván a harc során történt.-jegyezte meg Jack. A könyvespolcokon a könyvek helyén csak kis hamukupacok ültek, a kanapé az ágyak a szőnyegek is mind megperzselődtek. A levegő kormos volt, füstös szagú és poros.
-És mire számított a kölyök, ezek közt mi épet találunk majd?...-bizonytalanodott el Jack.
~Nézd meg a szekrények fiókjait, szekrényeket, hátha van bennük valami.-adta a tanácsot Leo. Jack a nagyszobában lévő szekrényhez lépett, kihúzta a felső fiókot, és egy dobozkát talált, benne égett szélű fotókkal. Az alakok jól kivehetőek voltak. A professzor volt, és Flaky-chan. A ház ragyogóan nézett ki.
~Szerintem tedd el, ha egyszer kijöhet, jól fog neki esni..
-Igazad lehet...-a következő fiókban újabb dobozka volt, azonban a doboz fedele fel volt nyitva,a mellette lévő papírok össze voltak gyűrve, két boríték pedig felolt tépve...Mikor Jack megnézte a többi fiókot, szekrényt, látszott, hogy ott volt valami, mert a hamuban helyet hagyott az adott tárgy, de már nem volt e helyén...
-Ez ...
~Nem lehet hogy...
-A könyv...-Jack még időben kapcsolt. Hihetetlen gyorsasággal indult meg kifelé, le a pincéhez. A dolog egyre gyanúsabbá vált, ugyanis a pinceajtó is fel volt törve. Mikor belépett a helyiségbe alig látott valamit, de meglátott egy kisebb lámpást, és felgyújtotta, még működött. Ebben a pillanatban a szeme előtt egy maszkos, zöld hajú fickó jelent meg, aki a plafonról lógott le, s egy vaskos, bőrkötésű könyvet tartott piszkos mancsai között.
-Izééé..-szólalt meg zavarában a zöld hajú...
-Csak egyszer kérdezem meg.-Jack egyre dühösebb lett a tolvajt tetten érvve.-ki vagy te, és miért van a kezedben az a könyv...?
-Mert...-ekkor Jack feje fölött eldobta a kötet ami egy másik kézben landolt. Az ajtó fényében még egy alak rajzolódott ki. Ugyanúgy nézet ki mint a másik. Smaragdzöld szemei gonoszan villóztak.
-Mert mi egy tolvajpáros vagyunk.-mondta vigyorogva, majd kifelé rohant kötettel. Társa elosonva Jack mellett követte őt. Jacknek vörös lett a feje a dühtől és azon nyomban üldözőbe vette azt a kettőt.Kiérve a felszínre, pár másodpercbe telt míg a szeme újra megszokta a fényt, majd látta ahogy egyre távolodnak tőle a futó alakok.
-Na azt nem eszik olyan könnyen-morogta majd a nyomukba eredt. Ahogy követte őket, a két tolvaj csak szórakozottan nevetgélt. Nem vették komolyan a fiút aki teljes elszántsággal üldözte őket.
-Adjátok vissza, csak a könyvet! a többit elvihetitek, csak a könyvet adjátok vissza!-Jack érezte, hogy nem sokáig fogja bírni az iramot, ezért a hangjából egy kis könyörgés hallatszott ki. Ekkor a két fickó megtorpant.
-Csak a könyv kell?
-Miért ilyen fontos neked ez a könyv?-kérdezte a másik pimaszul. Jack pont arra várt, hogy megálljanak. Így már máris megkönnyebbült a helyzete. Egy éles végű cukorrudat idézett meg amivel egyből nekiesett a könyvet tartó fickónak. Az könnyed, akrobatikus lépésekkel tért ki a támadások elől.
-Csak ennyi lenne, ez semmi.
-Állj arrébb Shifty, elintézem a kis mitugrászt.-mondta a másik, majd kinyújtotta Jack felé a kezét, d enem történt semmi.
-Elintézed majd a...-ekkor keresztüldöfte a fiú hasát...legalábbis ő ezt hitte, mert e lendület tovább vitte, s szabályosan átesett a fiún.
~Ez meg mi az Isten volt...?
A fiú csak vigyorgott.
-próbáld meg még egyszer!-biztatta, s Jack indulattól vezérelve újra nekiesett a fiúnak, de újból és újból csak keresztülesett rajta.
-Hogy dögölnél már meg végre!-üvöltötte Jack, de minden vágás egyszerűen csak átment a fiú testén...
~Illúzió lenne?...
-Lifty, én ezt unom...tűnjünk el végre.
-De oylan jó móka tesó, egyszerűen nem tudok betelni a röhejes képének a látványával-nevetett hiénaként a fiú.
-Akkor is, lépjünk végre olajra, meg akarom nézni, hoyg mi van ebben a hőn áhított könyvben...-Jacknek ekkor durrant el az agya, támadt rá a másikukra, azonban az előző elé ugrott, s a támadás ismét csak áthatolt rajta. A fiú arca nevetésből komorrá változott.
-Ne bántsd a bátyámat!!-üvöltött mérgesen.
-Jaj hagyd már a szerencsétlenjét úgysem tudott volna hozzámérni, na gyere haladjunk.
-Na jól van.-mondta a srác majd testvére hátára pattant.
-Nem mentek ti sehovááá!!-üvöltött utánuk Jack, de nem tudta őket elérni, hamarosan csak a porfelhőt látta mögöttük. Elvesztette, a könyvet amit megakartak szerzeni két taknyos elmarta előlük...Jack a földre térdelt, és üvöltött ahogy a torkán kifért....
-Oh , hogy én megkeresem ezeket a kis tetveket, és addig ütöm őket amíg lélegeznek ááhh...-morgott Jack amint felállt s sikerült kitombolnia magát.
-igazán lenyugodhatnál már végre, ezzel az állandó őrjöngéssel nem megyünk semmire, menj a legközelebbi városba, ott talán tudnak ezekről a tolvajokról
-Áh elegem van, vedd át a helyem míg lenyugszom.
-na ezt támogatom-Leo átvette Jack helyét, majd el is indult a legközelebbi városba.
~Miért visel meg ez ennyire, hiszen nem is kéne érdekelnie ennek a taknyosnak a dolga...hiszen csak..kihasználom a testét..de akkor meg..miért jöttem ide egyből...miért érzem úgy, hogy valami fontosat vesztettem el, miét érezem úgy, hogy cserbenhagytam őt? Talán csak mert legyőzött az a két semmirekellő.
-Azért mert a részeivé váltunk. Akár akarod akár nem, mi belőle születtünk, hozzá tartozunk, és lassan be kéne látnod magadnak, hogy kedveled őt, hogy igenis megakarod őt védeni, hiszen akkor, nem menekültél volna el a Kevin elleni harc során sem, ha nem az lett volna a célod, hogy a neki tedd ígéretedet teljesítsd. Mi összetartozunk....
~Kussolj...-morgott Jack fájdalmas hangon, tudta, hogy Leonak igaza van, de büszkeségéből, és személyiségéből adódóan nem akarta belátni, arról nem is beszélve mennyire makacs is valójában.
Leo egyből a közeli városba indult, ahol az utcák eléggé kihaltak voltak. Csak egy két ember járkált az utcán. A hely fezsültséget és zárkózottságot árasztott. Ahogy Leo kószált a városban, egyszer csak egy plakátra lett figyelmes az egyik kopott, omladozó falon. Egy körözési plakát volt, ami pontosan az általuk keresett párost ábrázolta.
-A Thief testvérek..-olvasta fel hangosan Leo.-veszélyesek, ha összetalálkozik velük meneküljön, majd jelezze a hatóságoknak, hogy hol látta őket-Az össze ami a fejükön volt pedig ötszázezer gyémánt volt. Leo édesen elvigyorodott, majd tovább járta a várost egészen sötétedésig. A sötétben kószálva, az egyik elhagyatott, romos házban, apró, pislákoló fényre lett figyelmes. Óvatosan, lábujjhegyen a nyitott ablak alá osont, majd megpróbálta kideríteni kik vannak odabent.
-Cukor mágia. Nyíl. A használója ismeri az összes édesség receptjét...ööö...alatta rajz meg valami ábra rengeteg nyilall. A fene se érti ezt bátyó..-nyavalygott Lifty.
-Jaj add már ide, csak nem lehet oylan bonyolult.-marta ki öccse kezéből a könyvet.-és különben is, nyilván egy vagyont ér, ha annak a színes hajú balféknek oylan fontos volt. Eszméletlen hogy eldurrant az agya...szánalmas volt.
-Az. De engem inkább az érdekel mit kerestek ott épp akkor. A ház teljesen elhagyatott volt.
-Az lehet, de szerintem régebben ott lakhatott. Mivel tudja mi ez a könyv, nyilván ő lakott ott, vagy ismerte azt aki ott lakott.-magyarázta.
-Á értem már. Te egy igazi zseni vagy bátyó.
-Tudom, na de nézzük miről is van szó ebben...-mondta, majd kis híján belebújt a könyvbe. Leo odakintről figyelte őket. Nem támadt rájuk egyből, úgy gondolta ez a kettő úgysem lesz képes megfejteni a professzor jegyzeteit, ezért nem messze tőlük egy két konténer mögé bebújt, s ott aludt el várva a reggelt, s az alkalmat a megfelelő támadáshoz.
Mikor Leo reggel felébredt, zajokat hallott a ház felől.
-Nézd Lifty így kell, koncentrálj jobban!-utasította bátyja, s öccse egy nyalóka pajzsot idézett meg maga elé. Leo csak ámult, ez egy még általa nem ismert mágia volt, s biztos volt benne, hogy a könyvből tanulták. Nem hitte el amit lát. Képtelenségnek tartotta, hogy egy éjszaka alatt elsajátítsanak egy új mágiafajtát. Vagy a professzor könyve túl jól magyarázott mindent? Leo nem tétovázott sokat. Halkan a fiúk közelébe osont, majd bevetette a porcukor nevű mágiát. A környéken minden csupa porcukor lett, s a sűrű ködszerű képződmény miatt az orrukig se láttak. Leo kihasználta a helyzetet. Ő már megszokta ezeket a körülményeket, többször is használta ezt a mágiát, így könnyen eltájékozódott benne. Néhány lépés alatt az idősebb testvér mellett termett, s míg ő arra koncentrált, hogy újra jól lásson, Leo elcsente mellőle a könyvet, s rohant amíg csak a lába bírta.
Mikor visszaért az elfeledett házhoz, kifújta magát. Kinyitotta a könyvet ahol tényleg minden pontosan ott volt amire számítottak. Cukormágiák armadája. Leo végtelenül boldog volt, de csak egy dolog járt a fejében: másolatot kell készítsen a könyvről, és a másolatot el kell rejtenie egy olyan helyre, amiről csak ők tudnak. Félt attól, hogy követik, hogy tudják, hogy ő volt, ezért azonnal beszaladt a házba. Fogott egy félig meddig tiszta rongyot, majd letörölt vele egy nagyobb könyvet, melynek kemény borítása viszonylag ép maradt. Addig törölgette míg nagyjából tiszta nem lett. Ezután kivett a táskájából egy vastag jegyzetfüzetet, egy tollat, majd serényen másolni kezdte a professzor könyvét a kemény borítású könyv tetején. Minden betű, minden szó a jegyzetfüzetébe landolt immár, mágiák szépen felsorolva, a professzor magyarázataival, ábráival, rajzaival együtt. Leo hamar elkészült, még csak dél volt amikor becsukta a könyvet, és a jegyzetfüzetet. A füzetet a táskájába tette, a könyvnek pedig egy megfelelő búvóhelyet próbált találni. Körbejárta a házat, majd eszébe jutott valami. Az udvaron volt egy hely, ahol régebben a gazdája és a vörös hajú lány együtt elástak egy ládát az apró kacataikkal együtt. Így az udvarra ment, hogy megkeresse azt a helyet ahová a ládát rejtették. Jó pár percig kereste, de végül rátalált egy helyre ahol a fű egy magasabb terepen nőtt, egy földkupacon. Ásni kezdett a földben, majd nemsokára rálelt a kis faládára, ahol mindenféle kacat játék, és még egy doboz hevert. A láda tartalmát beletette a táskájába. A professzor könyvét egy nejlonzacskóba tette, majd légmentesen lezárta. A kiszemelt rejtekhely a ládának nem volt más, mint a kis tavacska, így mindent meg kellett tennie, hogy a könyvet ne érje víz. Két három ilyen zacskóba is beletette, majd egy vastag ronggyal tekerte körbe. Ezután tette csak végső helyére, bele a ládába a könyvet. A kis tó piszkos volt, nem lehetett lelátni az aljára, így tökéletes búvóhelynek bizonyult a könyvnek. Megfogta a ládát, majd egy nagy lendülettel belehajított a tóba. Pár perc múlva a láda a könyvvel együtt elsüllyedt. Leo mosolygott, mert tudta remek munkát végzett. Leporolta kezeit, nyújtózott egyet, majd fogta magát és hazaindult.
-Na jól van Leo, ideje, hogy én legyek kint.-morgott Jack, majd átvette a kisfiú helyét. Büszke volt társára a gondos munkáért, azonban ő is tisztában volt vele, hogy a tolvaj páros előbb utóbb felkeresi, így nem késlekedhetett visszaindult a céh felé futva, ahogyan csak bírta.

-Az a mocskos kis takonykupac, hogy merészelte elvinni a mi zsákmányunkat?-morgott Lifty.
-nyugodj le. Utána megyünk, követjük a nyomait..ez a mágia kell nekünk...indulás!-utasította öccsét Shifty.

Jack az erdőben futott, de már vagy fél órája, így teljesen kimerült. Lihegve egy fának dőlt, majd leült a tövébe, hogy pihenjen. érzete, hogy a táska nehezebb lett mint volt, ezért megnézte, hogy Leo pontosan mit tett bele. Látta a sok kacatot, a jegyzetfüzetet és a kis ládát , ami nagy faládában volt. Levette a dobozka tetejét amiben az a régi film lakrima volt mait már annyiszor megnéztem, ezen kívül fotók és rajzok, néhány gyöngy és cukorka. Jack egy apró mosolyt húzott a szájára.
~Ennek biztosan örülni fog a kölyök...-gondolta. A háta mögött zörgést hallott. A bokorban valaki meglapul, majd hirtelen felé is ugrott. Azonnal tudta kikről van szó. Az egyik tolvaj felé ugrott. Jack szeme találkozott a tolvaj maszkos arcával, így az hátrarepült. Jack pördült egyet közbe a táskájába dugta az ereklyéket. Koncentrált a mágikus erejére, és két cukorka rudat idézett meg.
-Gyertek rohadékok, meglátjuk ki használja jobban ezt a mágiát!!






















































































Vissza az elejére Go down
 
Nutty
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Nutty
» Nutty
» Nutty
» Nutty
» Kevin McBride VS Nutty

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Nyilvántartás :: Élmények :: Kalandok-
Ugrás: