HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Laxus Dreyar
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 92
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Nov. 11.

TémanyitásTárgy: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Szomb. Feb. 02, 2013 1:00 pm

Az ember egy különös állat. Senki sem tudja, miként lett az ember olyanná, amilyen manapság, de rengeteg teória kering arról, hogy voltaképp mi is állatok voltunk egy ponton a történelemben. Nincs feljegyzés, természetesen tanú sem, így csak spekulálni lehet. A leghihetőbb, talán, akkor is az állati eredetűség, és mi sem mutatja ezt jobban, mint, hogy némely embernél még mindig az állati ösztönök dominálnak, mondhatni, sok ember állat még. Ez szomorú, legfőképp akkor, ha az ember egy szocializált környezetből származik, de a történetünk most nem az ilyen emberről szól. A mi történetünk megmutatja, hogy az ember, ember lesz, mindegy, milyen környezetet mond otthonának, milyen társaságot nevez családjának.

Adelus: Te a céhben leszel figyelmes egy kiírásra, amin az szerepel, hogy egy tolvaj, avagy tolvajbanda nagyon erősen elkezdett tevékenykedni egy Weldt nevű városkában, de annyira jól csinálják, hogy sosem tudnak még csak gyanúsítottakat sem előállítani. Ha tetszik a megbízatás, ha nem, fogadd el, már csak azért is, mert be tudod bizonyítani, hogy egy QC-s nem csak izometrikus vadember lehet, hanem egy világhíres detektív is. Előbb utóbb. Plusz a pénz is eléggé hívogató.

A céhtelen duó: Ti valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, amit csakis ti tudtok megmagyarázni, legyetek Hargeonban. A kocsmák azok tökéletes élőhelyei a pletyka nevű állatnak: itt szaporodnak táplálkoznak, satöbbi. Egy ilyen hangulatkarbantartó kombináltban hallotok erről a békés kis városról, amit Weldnek hívnak, és mennyire felbolygatta azt egy rejtélyes ügy. Azt rebesgetik, hogy egy híres rablóbanda vetette meg a lábát, és akar egy birodalmat kiépíteni magának, de ki tudja, mi a túlzás, illetve a fantázia. A lényeg viszont az volt, hogy elég magas pénzt ígér a város vezetősége azoknak a bátor önkénteseknek, akik hajlandóak ez ellen a probléma ellen fellépni. Ha megtetszett, ha nem, azért tetsszen meg, mert pénz nem jön könnyen a házhoz, főleg a szabadúszóknak.

Posztotok tartson odáig, hogy megérkeztek a "városba" és rádöbbentek, hogy ez igazából csak egy átlagosnál nagyobb falu.

Határidő: Február 9, Szombat
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thrin
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 130
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. May. 04.

Karakter információ
Céh: -
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Kedd Feb. 05, 2013 9:21 am

Már pár napja lábadoztam a küzdelem után és ezzel némi elégedettsége keltve bennem a testvérem se volt másként. Mivel nem igen tudtunk mit kezdeni magunkkal meg az új helyzettel, mármint hogy ketten vagyunk az egyedül lét helyett. Ráadásul abban az aprócska kis szobában amit a helyi kocsma fölött béreltünk ki pár napra ezért egyfolytában a lenti kocsma részben ittunk és felidéztük a régi időket meg mesélgettünk egymásnak arról hogy mit is történ mióta nem láttuk egymást persze csak módjával mert éreztem hogy nem mond el mindent, de ez szíve joga és én sem tettem.
Egyik nap ép egyedül mentem le a kocsma részbe mert a bátyám aki már jobban volt el ment munkát fel hajtani, ebben egyébként egyformák voltunk sorra vállalta el a munkákat, volt amelyiket csak pénzért volt amelyiket csak szórakozásból.
Tehát egyedül ültem a kocsmában és én is megtettem minden tőlem telhetőt. Beszélgettem az emberekkel arról, hogy merre jártak meg ilyesmi és közben lestem hátha akad valami ígéretes, de nem akadt.
Aztán úgy dél körül egy kereskedővel tárgyaltam:
- Hogy is mondtad öreg? - kérdezem?
- Jól hallottad egy egész rakomány dinnyém vesze...
- Nem arra gondoltam a város nevére gondoltam - vágtam közbe izgatottan.
- Ja azt Weldnek hívják, átkozott egy hely én mondom neked. Az utak egyébként is rosszak arra felé, de most hogy azt rebesgetik hogy egy híres rablóbanda fészkelte be magát és hosszútávra terveznek többet a közelébe se megyek.
- A város vezetősége ne is tesz ez ellen valamit? - kérdeztem kissé kihúzva magam.
- Dehogynem fel akarnak bérelni pár mágust aki majd helyre teszi a fickókat, és úgy hallom hogy nem sajnálják rá a gyémántot sem és busásan megfizetik a jelentkezőeket.

Ezután még egy ideig beszélgettünk majd elment. Megebédeltem és aludtam majd össze csomagoltam. Este felé Vacsora mellett a testvéremmel megbeszéltük a dolgot. Mint kiderül ő is hallotta hírét a munkának és úgy döntöttünk elmegyünk rá mind a ketten. Vacsora után el is indultunk, az úton nagyrészt gyalog vagy szekéren haladtunk, attól függően hogy ki vett fel minket. Ezzel elég nehéz dolgunk volt mert általában az embereket a külsőm befolyásolásával szoktam meggyőzni de a bátyámnak elég negatív kisugárzása volt, de megoldottunk ezt is. Épp egy nagyobb falu faluban álltunk meg pihenni mikor a kocsmában megérdeklődtem hogy merre találjuk Weldet mert úgy tudjuk a közelben van amikor megtudtunk a megdöbbentő hírt. Mégpedig azt hogy épp Weld kocsmárosával beszélgetek.

(nem adtál korlátot úgyhogy remélem nem túl rövid)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Adelus Morningway
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 232
Aye! Pont : 0
Join date : 2011. Mar. 06.
Age : 28
Tartózkodási hely : Quatro Cerberus céh

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Kedd Feb. 05, 2013 12:42 pm

Emeth és én már percek óta ácsorogtunk a Quatro Cerberus céhház hirdető fala előtt. Az céh újonc varázslója szemlátomást nem tudta eldönteni, hogy a táblán lévő két megbízás közül melyiket fogadja el. Az egyik komoly testőrködéses munka volt, míg a másik megbízásban tolvajokat kellett kézre keríteni. Mindkettő egész jó jutalmat helyezett kilátásba.
A testőrös felhívás nekem szimpatikusabban tűnt. A mágiámmal nagy területen tudnám nyomon követni az ott lévők mozgását, a materia pedig kiváló védelmi és támadási képességeket jelent. És akkor még nem is használtam a tér elcsavarásán alapuló védekezést. Elvállalom azt a küldetést határoztam el magam és már nyúltam is a lapért.
Emeth és én egyszerre ragadtuk meg a papírt.
- Oh bocsánat, vidd el Adelus – szabadkozott az újonc. Háta mögött egy kisebb csapat, a társai várták kíváncsian, hogy milyen munkát választ ki nekik a barátjuk.
- Vidd inkább te Emeth, Én pedig inkább elviszem a másikat. – szedtem le a tolvajos lapot a falról.
- De hisz nem az a szokás, hogy az régebbi céhtagok választhatnak először a megbízások közül? - Csodálkozott Emeth.
- Lehet, de a szokást nem muszáj mindig követni. Te és a csapatod jó munkát fogtok végezi Fox bárónál. Vállaljátok ti el azt a feladatok. Biztos érdekes kihívás lesz számotokra.
- Köszi Adelus – vigyorodott el Emeth, és visszasietett a társaihoz, hogy megbeszélhessék a küldetésüket. Én még egy pillantást vetettem az üres táblára, majd Richardhoz mentem.
- Helló Adelus. Sajnos nincs más munka jelenleg. Talán pár nap múlva.
- Nem baj, elvállalom ezt- tettem le elé a lapot. A csapos átfutotta szöveget. - rendben, kihúzom a listából és beírom, hogy te rajta vagy az ügyön. Hol a fenébe van az a Weldt? Sose hallottam róla.
- Én se, de a térképen biztos rajta lesz, szóval nem lesz semmi gond.
- Rendben Adelus, ha valaki te sose fogsz eltévedni. Jó munkát kívánok.
- Köszönöm Richard, megyek összekészülök.
Felsiettem a szobámba és összepakoltam az útra, és az egyik délutáni vonattal el is indultam. A térképem böngészésekor hamar kiderült, hogy ez a kisváros eléggé messze esik mindentől Fiore középeső részén. Vasút nem visz arra, és a postakocsi is csak kéthetente jár arra. Különösebben mégsem aggasztott a nagy távolság. Szerettem utazni, és fel tudtam készülni akár több napnyi utazásra is.
A vonatút elég hosszúra nyúlt és az éjszakát Scar Town állomásához közeli tavernában töltöttem. Terveim szerint az út hátralévő részét gyalog kívántam megtenni, így még egy utolsó éjszakát kényelemben töltöttem, mielőtt nekivágtam volna az erdőn átívelő utazásnak.
Másnap kipihentem keltem, és elindultam Weldt felé. Az út két napomba került, de élveztem minden percét. Az időjárás végig meleg volt, és nem esett semmi ami megkeseríthette volna a gyaloglással töltött napjaimat. Időnként megálltam pihenni, és ilyenkor előkerült a rajzfüzetem vagy a festőkészletem, hogy megörőkítsem a táj megkapó szépségét.
A kisváros végül utazásom végén lassan kibontakozott előttem. Közelebb érve volt alkalmam megfigyelni a takaros házakat, és főtér közelében lévő nagyobb épületeket. Mikor elhaladtam nem túl nagy temető mellett már biztos voltam benne, hogy Weldtet csupán erős túlzással lehet kisvárosnak nevezni. A település inkább egy nagyobb és fejlettebb falura hajazott. Ez pedig inkább előnyös volt a munkám szempontjából. Mivel ennyire messze esett minden más településtől több mint valószínűnek tűnt, hogy a megbízásban szereplő tolvajok helybéliek lesznek. A település fekvése és kis mérete pedig azt is megmagyarázta, hogy miért nem jött ide egy királyi katona, vagy más hivatalos rendfenetartó. Egyszerűen a tolvajok ügye messze nem tűnt olyan fontos ami ezt indokolta volna. Inkább céhes mágusokat bérelt fel a falu népe.
Nos akkor ideje munkához látni, gondoltam vidáman és elindultam, hogy megkeressem a falu elöljáróját.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Daniel Deamhan
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 99
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. May. 03.
Age : 21
Tartózkodási hely : Szentendre

Karakter információ
Céh:
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Szer. Feb. 06, 2013 5:54 pm

Daniel elsőre nem tudott mit kezdeni azzal, hogy viszontláthatta a testvérét. Igaz emlékezett a gyerekkorára, mégis úgy tűnt, mintha egy másik ember emlékei lennének, nem pedig az övé. A küzdelem viszont, amit öccse provokált, egész jó volt, és örült neki, hogy nem egy gyenge nyápiccal találkozott. Az öltözködésével igaz van kivetnivaló, de amíg megvan a maga ereje, amivel megvédi magát, addig ez nem számít. Szerencsére a városőröknek jobb dolguk is akadt, minthogy két mágust próbáljanak meg letartóztatni. Danielben felmerült, hogy talán a rúnalovagokhoz fordultak segítségért, de mindegy volt, mivel mire föl tudott tápászkodni és biztonságosabb helyre vinni az öccsét, nem volt ott senki. A gyors, emberfeletti regenerációja most sem hagyta cserben. Darkos mérges volt rá, de nem hagyhatta meghalni őt, mivel a gazdatesttel együtt halt volna. A kocsma amiben szobát béreltek kicsi volt, de mindig tele volt emberrel, így csak jelentős összegért tudták a szobát a bérlésük alatt tartani. Rendszeresen lementek a nagyterembe, ami igaz nem volt nagy, de a helyiek mégis így hívták, mert a szobákhoz képest királyi ebédlő volt. Ott leültek a sarokba, hogy mások ne hallják beszélgetésüket, és elcseverésztek a régi időkről, amikor még mindketten Momoicsinél laktak. Daniel megtudta, hogy az öreg elmondta az igazat Thrinnek a szármázásáról, és hogy hogyan lett mágus. Ő is elmondott néhány dolgot, Thrint leginkább az érdekelte, hogy hogyan süllyedt (szerinte) olyan mélyre, hogy Nekromanciát tanuljon. Daniel sokat mondott, de ferdített az igazságon, és a legfontosabb dolgokat kihagyta. A démont se említette többet. Regenerációjának köszönhetően előbb épült fel mint Thrin, és hogy meglegyen a busás bérleti díj a fogadósnak, Daniel munkát keresett a városban. Mint azt megtudta, a helyiek nagyon szerettek eladósodni, majd a tartozást vissza nem fizetni, tehát a gazdagoknak mindig szüksége volt néhány "meggyőző" egyéniségre, hogy meglegyen a pénzük. Továbbá a rablás sem számított megvetendő üzletágnak, és míg Daniel csak ételt szerzett, amivel nem bukott le, vagy ha igen akkor elhallgatatta a szemtanút, addig mások igencsak sokszor bajba kerültek, és az őket kézre kerítőknek nem kis jutalom járt. Daniel inkább holtan adta kézre a rablókat, de a megbízók nem panaszkodtak. Egyik alkalommal, amikor egy pitiáner tolvajbandán ütött rajta, hallotta őket pletykálkodni, mielőtt lecsapott. Egy Weld nevű városról hallott, ahol egy híres rablóbanda terrorizálja a népet, és a vezetőség jutalmat ajánl annak, aki megoldja valahogy a helyzetet. A tolvajok is épp indulni akartak volna, de nem a város felszabadítására, hanem, hogy csatlakozzanak az azt terrorizálókhoz. Miután Daniel végzett velük, visszament a kocsmába, ahol Thrin elújságolta neki, hogy ő is hallott a városról. Így hát úgy döntöttek, hogy elvállalják a munkát, és másnap el is indultak Weld felé. Szekérstoppal közlekedtek, Daniel jobban szerette a gyaloglást, és az utak elkerülését, de Thrin meggyőzte, hogy a maguk fajta mágusoknak nem nehéz biztonságosan haladni az utakon, mivel ritka, hogy mágiát használó hatóságokkal kerülnének szembe, és a szekér amúgy is gyorsabb. Nem volt könnyű elérni néhány szekérnél, hogy felvegyék őket, ezt is Thrin oldotta meg, mert Daniel inkább csak a fenyegetés nyelvén értett a meggyőzésé helyett. Az egyik faluban megpihentek, és megkérdezték az útirányt, majd a válaszból rájöttek, hogy bizony Weld nem is nagyon város, sokkal inkább a falu, amiben megálltak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Laxus Dreyar
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 92
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Nov. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Szomb. Feb. 09, 2013 3:20 pm

Nagyszerű, megtaláltátok a nagyobb falut, ami városnak álcázta magát. Meg is lehet keresni a polgármesteri hivatalt... csakhogy olyan itt nincs. Itt egy városi tanács van, legalábbis így hívják őket, ami áll 5 bírából, oszt jó napot.
Bementek, de szerencsétekre nem kell sorba állni, nincs ember jelenpillanatban, akinek baja lenne. Akár össze is ismerkedhettek, hiszen Adelusról ordít, hogy mágus. A bírák fogadnak titeket, és az egyik szépen elregélni, hogy ti lennétek a negyedi garnitúra, akik megpróbálkoznak a falu bajával megbirkózni; a többi hármat valami nagyon arra kényszerítette, hogy felszívódjanak; jól kezdődik. A probléma egyébként nagyon egyszerű: egy láthatatlan személy lopkod. De annyira, hogy az már nagyon feltűnő, de igazi értéket eddig még sosem loptak el, csakis élelem, gyógyszerek, írószerek, és ágynemű tűnt eddig el. Mivel az előző három próbálkozó csapat sosem tudott visszatérni, semmiféle más információja nincs a bírói testületnek. Adelusnak ez egy süti feladat, de lényeg, hogy a magtár környékén, az orvos rendelőjénél, és a varroda környékén kellene este járőrözni, és hátha nyakon tudjátok csípni a gonosztevőt.... vagy tevőket.
Ezek után rátok ruháznak a helyi kocsmában egy kétes illatú, három ágyas szobát, étkezhettek a bírák számlájára, de mikor eljön az este, menjetek a kijelölt helyekre (hogy ki, hova, azt tessék eldönteni), és járőrözzetek. Poszt ottan végződjön, hogy Adelusnak feltűnik, hogy valami mocorog ott, ahol neki azt nem kellene, vagyis potenciális, humanoid illetéktelent észlelsz. Értesítsd a társakat és uccu neki.

Határidő: Február 16, szombat
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Adelus Morningway
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 232
Aye! Pont : 0
Join date : 2011. Mar. 06.
Age : 28
Tartózkodási hely : Quatro Cerberus céh

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Szomb. Feb. 16, 2013 8:21 pm

Végigsétáltam a kis falun amit nem volt nehéz kiismerni. A főtér közepén régi szökőkút terpeszkedett. Méghozzá jó régi, ahogy a díszítéseit és a formáját elnéztem. A főtér körül épültek fel a falu főbb épületei: patika, tanácsház, néhány bolt, fogadó, és gazdagabb lakosok házai. A falú távolabbi részén a házak messzebb voltak egymástól, mivel jó nagy telkek tartoztak hozzájuk. Nem sok lakossal találkoztam miközben átvágtam a falun. Mivel mihamarabb el akartam kezdeni a megbízást nézelődés helyett egyből a tanácsházba mentem, hogy még azelőtt beszéljek a falu vezetőjével, hogy kivennék egy szobát a kis fogadóban.
A tanácsház nagy dísztelen épület volt. Mindössze egy szobor állt az ajtó fölé helyezett fülkében. Ahogy néztem valami nagy szőrös karmos lényt ábrázolhatott. Furcsán ismerősnek tűnt.
Belépve a főbejáraton egy nagyobb előcsarnokban találtam magam. Úgy véltem itt gyűlnek össze a lakosok amikor közösen vitatják meg a falu gondjait bajait.
Senki sem volt a nagy teremben, így hát kiterjesztettem térérzékelő varázslatomat, és körbesétáltam a terem falai mentén. Sok mozgást észleltem a környező szobákban, de nem tudtam mit kezdeni velük. Végül az egyikük elindult kifelé, én pedig egyből a megnyíló ajtó felé fordultam. Egy középkorú testes nő jött ki, karjaiban nagy köteg ruhával.
- Jó napot. Elnézést a zavarásért, a nevem Adelus Morningway. A Quatro Cerberustól jöttem, és a falu vezetőjével szeretnék beszélni.
- Jó napot fiatalúr. A vének éppen üléseznek, megbeszélve a következő hónap feladatait. De biztos nemsokára végeznek – világosított fel és az egyik ajtóra nézett ami mögött öt ember jelenlétét éreztem.
- Értem, köszönöm a segítséget.
- Nincs mint fiatalúr, szép napot.
Magamra maradtam a nagy előcsarnokban. Jobb híján tovább sétálgattam a teremben amikor két fiatal férfi jött be az ajtón. Az egyikük harsány világoszöld köpönyeget viselt, ami alól mozdulatai nyomán elővillant sárga ruházata. Egy nagy barna táska volt még nála, illetve egy fekete csavart végű bot, aminek láttán hiányozni kezdett saját hű fafegyverem, és útitársam ami egy kalandom során tönkrement.
Mellette sétáló társa szürke köpönyeget hordott, Köpönyege alatt szürke é fehér ruhát hordott. Felső ruházata furcsán merevnek tűnt, és eltartott pár pillanatig míg leesett, hogy szürke bőrvért van rajtata. Övén pedig kard lógott. Egy mágus és egy harcos fogalmaztam meg magamban első benyomásaimat. Meghallottam beszélgetésük egy részét, ami felkeltette az érdeklődésemet, és úgy határoztam, hogy bemutatkozok nekik. Volt egy olyan érzésem, hogy ők is megbízás miatt keresték fel Weldent.
Elnézést, remélem nem zavarlak titeket. - szólítottam meg őket és meghajoltam - A nevem Adelus Morningway a Quatro Cerberus-tól. Véletlenül elcsíptem egy szót a beszélgetésetekből, amiből arra következtettem, hogy ti is mágusok vagytok
- Thrin vagyok. - mutatkozott be a zöld köpönyeges és ő is meghajolt. - ő pedig a társam Daniel - fehér hajú társa nem szólt semmit, csak a kardmarkolatára helyezte a kezét, mintha fenyegetést látna bennem. Viselkedése nagyon modortalan volt, de nem tettem szóvá, miközben a zöld köpönyeges Thirin tovább beszélt. - Én és a... társam a hivatalba jöttünk útba igazításért. Mond kedves Ady ugy hívhatlak Adynak?
- Adelus, ha lehet, vagy esetleg Morningway – feleltem kimérten. Ám Thirin mintha meg se hallotta volna amint mondtam, tovább beszélt. - Ti a cerberusnál, hogy gondolkodtok a botos mágusokról? - Kérdezte és a társára tekintett. Én is a fehér hajú fiúra tekintettem, de ezúttal szólt semmit. Pedig Thirin bevonni készült a vitába amit épp az imént hagytak csak abba.
Kérdése egy kicsit meghökkentett. Végül azért az illem kedvérét válaszoltam az első benyomásom alapján unszimpatikusnak tűnő mágusnak. - Mindenki másképpen – vontam meg a vállam. - én kedvelem szálfegyvereket, főleg a botot, mert hasznos fegyver értő kézben. És nem olyan feltűnő mint bármilyen más fegyver.
- Na látod – mondta diadalmasan a társának, majd ismét egy kérést intézett hozzám. - Nem tudod hogy van e ügyfél fogadás?
- Még csak most jöttem én is. Egy helybéli azt mondta nekem, hogy a vének épp űléseznek abban a szobában - mutat az ajtóra - és hogy nyugodtan benyithatok. De szerintem udvariasabb megvárni még végeznek
- Ááá, csak ennyi lenne? - legyintett hetykén majd megindult az ajtó felé. Vadul belökte azután pedig bekiáltott - Helló megérkezett Thrin és társa a küldetésre meg a híres Ady a Cerberustól
Majd mint aki jól végezte a dolgát szemtelen vigyorral nézet vissza ránk. -Gyertek.
Arcom szerencsére semleges maradt, miközben elkönyveltem Thirint egy számomra meglehetősen antipatikus, és bárdolatlan embernek. Ránéztem a fehér hajú kardforgatóra aki, láthatóan már megszokta zöld köpönyeges társa viselkedését. Sajnáltam szerencsétlen kardforgatót amiért el kell viselnie Thirint. Már előre örültem, hogy csak addig kell nekem is kibírnom amíg elvégezzük a feladatot.
Elindultunk a szürke köpönyeges kardforgatóval, és mi is beléptünk Thirin mellé az öt meglepődött vén közé.
A falu vezetői egy nagy asztalt ültek körül. Mind idős, meglett férfiak voltak. Az asztalon papírok és boros kupák sorakoztak.
- Áhá, szóval megérkeztek a negyedikek – tért magához az asztalfőn ülő erősen kopaszodó vén. Tekintete ravaszul csillogott, ahogy ránk nézett.
- Bizony a negyedik csoport, remélem ezek tovább húzzák mint az előzőek – Tette hozzá a mellette jobb kézre helyet foglaló görnyedt agg.
- Negyedik? Mi történt a többiekkel? - Kérdezte a fehér hajú kardforgató, aki most először szólalt meg, azóta, hogy belépett a falu székházába. A bal szélső kicsit kövér vén vén, aki, jóval fiatalabb volt a társainál és kárörvendően felnevetett mielőtt válaszolt volna. - Igen igen az előző három banda elég gyorsan elpucolt párnapi nyomozás után.
- Ne mondj ilyeneket Darei nem tudjuk, hogy elmenekültek e. Vagy egyszerűen csak nem adtak hírt magukról azóta. - szólt közbe a kopasz vén, majd belekezdett a helyzet ismertetésébe.
- A probléma a következő. Egy láthatatlan egyén lopkod a faluból, és sehogy se tudjuk el csípni. Igazi értéket eddig még sosem loptak el, csakis élelem, gyógyszerek, írószerek, és ágynemű tűnt eddig. Sajnos mivel eltűntek az előző próbálkozók ez az összes információnk az egészről.
- De cserébe tudunk ajánlani a busás jutalom mellé egy szobát hármuknak és korlátlan fogyasztást a számlánkra.
- Üdvözletem uraim. - szólaltam meg mielőtt Thirin megint valami udvariatlan dolgot művelt volna - Elnézést kérünk a hangos és udvariatlan belépőért. A két másik jelentkező nevében nem beszélhetek, de én a Quatro Cerberus mágusa, Adelus Morningway elvállalom ezt a megbízást és kézre kerítem ezt a furcsa tolvajt
- El vállaljuk – kiáltott fel Thirin - Ez azt jelenti, hogy egy csapat leszünk hárman?
- Arra mutat minden jel. Engem nem zavar. Dolgoztam már sokféle mágussal. - Ferdítettem el egy kicsit a valóságot.
- Daniel? - fordult a fehér hajú kardforgató felé. - Nincs ellenvetésem.
Ezzel meg is alakult kis csapatunk erre a feladatra. A vének elmondták nekünk, hogy a tolvaj vagy tolvajok jó eséllyel vagy a gabonaraktára, az orvosi rendelő, vagy a varroda tájékán fognak majd megjelenni, hogy azokat is kifosszák. Mielőtt elmentünk volna megebédelni a fogadóba szemrevételeztük a helyszíneket és ebéd közben megbeszéltük, hogyan állítunk csapdát a tolvajoknak.
Elmeséltem újdonsült társaimnak, hogy térmágusként nekem nem okoz kihívást egy láthatatlan lény érzékelése, és némi erőfeszítéssel részben ki tudom terjeszteni az érzékelésemet más helyekre is. Ezenkívül rúnamágiával csapdát is tudok állítani a gazembereknek.
Megegyeztünk, hogy Daniel fog menni a rendelőhöz, én a magtárhoz, Thirin pedig a varrodához. A terv következő lépése az előkészülés volt. Thirin első elképzelése alapján bagoly alakban szándékozta megfigyelni a varroda környékét, ám végül meggondolta magát és a kocsma közelében kívánta felállítani az őrhelyét. Mint mondta, onnan is jól rálátni a varrodára és majd más módon oldja meg inkább a rejtőzködést. A kardforgató Daniel pedig sötétségmágiával akart még jobban beleolvadni az éjszaka árnyai közé a rendelő közelében. A tervek véglegesítése után délután ismét kimenetük a helyszínekre és pontosan megbeszéltük, hogy ki hol fog őrt állni.
Én pedig nekiláttam kis alapterületű enchament rúnarajzolatok felírásához a választott őrhelyeinken. Ezek a rúnajelek úgy működtek, hogy csak akkor aktiválódjanak, ha az a személy áll bennük akiknek a nevét beleírták a képletbe. Elővigyázatosságból mindhármunkét beleszőttem a varázslatba, ha valamiért helyet cserélnék. Annak a hangja aki a jeleken belül áll csak a rúnákon belül hallható, illetve a másik két ugyanilyen rúnakőrben. Az elv az volt, hogy így a külvilág számra hang nélkül tudunk majd kommunikálni ha a jeleken belül tartózkodunk.
Ugyanakkor mindkét másik helyszínen elhelyeztem egy egy térhurkot a bolton belül. Ha illetéktelen behatoló mégis bejut valamelyikbe tudni fogok róla, és értesíthetem a többieket.
Továbbá igyekeztem csapdát állítani a bejáratokhoz. Illetve egy megérzés sugallatára a tanácsházhoz is. Ezek az alig 1x1 méteres csapdák magukba zárták azt aki láthatatlanul lépett be a területükre. Továbbá ezt felvillanó rúnákkal jelezték is. Valamit csak úgy szabadulhattak a csapdából ha megszüntetik a láthatatlanságukat.
A nap végére fáradtan ültem le a fogadóban vacsorázni. Elég sok időmet és energiámat elvette a rúnák rajzolgatása, ráadásul még éberen végig kellett ülnöm az éjszakát, miközben valahogyan szemmel tartom a helyszíneket. Nem sokat beszélgettünk délután, mindenki a maga módján készült az estére.
Végül elköszöntünk egymástól, sok szerencsét kívánva és mindenki elindult a maga őrhelyére.
Én materiaval fel levitáltam magtár tetejére, ahol kényelmesen elfeküdtem a saját hangtompító rúnakörömbe. Emeletileg nyugodtan beszélgethetem volna a társaimmal, de most mindenki inkább csöndben maradt. Miközben körbetekintettem a sötét éjszakában újra végiggondoltam a tervünket. Az őrködésre pedig jobb helyet nem is választhattam volna. A tetőn nem voltam szem előtt, valamint a lehető legjobban lefedtem.
Lassan meditatív állapotba merültem és elkezdtem magam ráhangolni a területeken lévő mozgásra, elkülönítve a természet és az élőlények keltette mozgáshullámokat. Időnként pedig A megfigyelés varázslatot használva kémleltem körbe.
Végül éjfél után mozgást észleltem a magtár közelében. Azonnal magamhoz tértem a révületből, és alaposabban odafigyeltem a jelenségre. Egyértelmű volt hogy nem természetes mozgáshullámról van szó.
- Itt van. A magtárnál van az északi részén, a mezőgazdasági gépek tárolójánál. Az imént lépett be a zónámba. Gyertek ide olyan gyorsan és feltűnés mentesen amennyire csak tudtok.


A hozzászólást Adelus Morningway összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 17, 2013 12:39 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Daniel Deamhan
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 99
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. May. 03.
Age : 21
Tartózkodási hely : Szentendre

Karakter információ
Céh:
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Szomb. Feb. 16, 2013 8:36 pm

Az éjszakát Weld fogadójában töltötték, és másnap a tanácsház felé vették útjukat, hogy érdeklődjenek a megbízást illetően. Az odafele úton Thrin váratlan témát hozott föl, elhatározta, hogy meggyőzni Danielt: szerezzen magának egy botot. Állítása szerint minden nagy mágus bottal jár, és ráadásul divatos is. Daniel természetesen elvette az ötletet, mondván, hogy badarság az egész. Ám Thrin nem hagyta annyiban, és érveket kezdett fölhozni, hogy miért is kéne Danielnek mégiscsak egy bot. A téma kitartott egészen a tanácsházig, ami nem volt messze a fogadótól, mivel egy faluban elég nehezen van bármi is messzebb bármitől mint pár ház. A tanácsház a főtéren állt a falu meg nagyjából a főtérből. Dísztelen kis épület volt, nem a túlzott jólétre utalt. Bemenetek a kapun, és egy kisseb nagyteremben találták magukat.
- Tehát érted már, hogy miért is van szükséged, egy jó kis botra? - Kérdezte Thrin, aki még mindíg szívósan kitartott a bot ötlete mellett. Daniel csak legyintett.
- Hagyd a baromságaidat, bot csak az öregembereknek kell a támaszkodáshoz, egy erős mágusnak nincs szüksége rá, akármit mondasz. - Válaszolt Daniel. Ekkor odalépett hozzájuk egy vékony, barnahajú alak, kinek öltözékéhez az alap ruhákon kívül egy rúnákkal díszített köpeny és egy csúcsos kalap is tartozott. Lerítt róla, hogy mágus az illető.
- Elnézést, remélem nem zavarlak titeket. - Mondta, majd illedelmesen meghajolt. - A nevem Adelus Morningway a Quatro Cerberus-tól. Véletlenül elcsíptem egy szót a beszélgetésetekből, amiből arra következtettem, hogy ti is mágusok vagytok. -
~ Remek, egy törvényes céhből való mágus. ~ Gondolta Daniel.
- Gondolom tudod, hogy vigyáznod kell vele, egyenlőre nem kéne feltűnést keltened, túl gyenge vagy hozzá. Ráadásul erősebb nálad ez a mágus. - Mondta Darkos. - A testvéred is bajba keverhet, nem osztja a gondolataidat az emberekről. Azt mondom, hogy szabadulj meg tőle minél hamarabb! -
~ Lord Darkos, ez az én döntésem, te vendég és társ vagy a testemben, szívesen meghallgatom a tanácsaidat, de én hozom meg a döntéseket, és én cselekszem. ~
- Azt majd meglátjuk halandó. - Mondta Darkos kissé mérgesen. - Úgyis hozzám fogsz fordulni ha erőre van szükséged, és biztos, hogy szükséged lesz rá. - Ezzel a démon visszasüllyedt Daniel elméjének mélyebb részeibe.
- Thrin vagyok. - Mondta Thrin, majd viszonozta a meghajlást a jövevénynek. - Ő pedig a társam Daniel. - Mondta, és Danielre mutatott. Daniel a mágus felé biccentett, de ugyanakkor Mortem markolatára rakta a kezét.
~ Darkos azt mondta, hogy erősebb nálam, résen kell lennem. ~ Thrin tovább folytatta.
- Én és a... társam a hivatalba jöttünk útba igazításért. Mond kedves Ady, ugye hívhatlak Adynak? -
- Adelus, ha lehet, vagy Morningway. - Felelte Adelus. Thrin meg sem hallotta a választ, úgy folytatta.
- Ti a cerberusnál, hogy gondolkodtok a botos mágusokról? - Kérdezte, és Daniel felé nézett.
~ Már megint kezdi. ~ Gondolta Daniel, de nem válaszolt semmit. Inkább figyelte Adelus reakcióját a meglehetősen váratlan kérdésre. Adelust tényleg kicsit váratlanul érte a kérdés, de végül válaszolt.
- Mindenki másképpen. - Megvonta vállát. - Én kedvelem a szálfegyvereket, főleg a botot, mert hasznos fegyver értő kézben, és nem olyan feltűnő mint bármilyen más fegyver. -
- Na látod! - Mondta Thirn Danielnek, kissé vigyorogva, majd ismét Adelus felé fordult. - Nem tudod, hogy van e ügyfélfogadás? - Kérdezte.
- Nem tudom, még csak most jöttem ide én is. - Jött a válasz. - Egy helybéli azt mondta nekem, hogy a vének épp üléseznek abban a szobában. - Ezzel egy ajtóra mutatott. - És, hogy nyugodtan benyithatok. De szerintem udvariasabb megvárni míg végeznek. -
- Ááá, csak ennyi lenne? - Mondta Thrin, majd legyintett egyet, és határozott léptekkel az ajtóhoz lépett, majd belökte azt. - Helló megérkezett Thrin és társa a küldetésre, meg a híres Ady a Cerberustól. - Mondta, majd a többiek felé nézett vigyorogva. - Gyertek! - Adelus Danielre nézett, majd elindult az ajtó felé. Daniel követte. A falutanács öt darab öregemberből állt, akik inkább tűntek inkompetensnek, mint bölcsnek. Igencsak meglepődtek Thrin belépőjén, de összekapták magukat.
- Áhá, szóval megérkeztek a negyedikek. - Mondta az asztalfőn ülő, kopaszodó ember.
- Bizony a negyedik csoport, remélem ezek tovább húzzák, mint az előzőek. - Tette hozzá egy másik vén.
- Negyedik? Mi történt a többiekkel? - Kérdezte Daniel. Az egyik meglehetősen pocakos vén felnevetett.
- Igen igen, az előző három banda elég gyorsan elpucolt pár napi nyomozás után. -
- Ne mondj ilyeneket Darei, nem tudjuk, hogy elmenekültek e, vagy egyszerűen csak nem adtak hírt magukról azóta. - Szólt közbe egy másik, majd a jövevények felé fordult. - A probléma a következő. Egy láthatatlan egyén lopkod a faluból és sehogy se tudjuk elcsípni. Igazi értéket eddig még sosem loptak el, csakis élelem, gyógyszerek, írószerek, és ágynemű tűnt el eddig. sajnos mivel eltűntek az előző próbálkozók ez az összes információnk az egészről.-
- De cserébe tudunk ajánlani a busás jutalom mellé egy szobát hármuknak és korlátlan fogyasztást a számlánkra. -
- Üdvözletem uraim. - Szólt Adelus, amikor látta, hogy Thrin szája szólásra nyílik. - Elnézést kérünk a hangos és udvariatlan belépőért. A két másik jelentkező nevében nem beszélhetek, de én a Quatro Cerberus mágusa, Adelus Morningway elvállalom ezt a megbízást és kézre kerítem ezt a furcsa tolvajt. -
- El vállaljuk. - Kiáltotta Thrin. - Ez azt jelenti, hogy egy csapat leszünk hárman? -
- Arra mutat minden jel. Engem nem zavar. Dolgoztam már sokféle mágussal. - Válaszolta Adelus.
- Daniel? - Fordult Daniel felé Thrin.
- Nincs ellenvetésem. - Mondta Daniel. Ezután a falutanács elmondta, hogy a tolvaj vagy tolvajok valószínűleg a gabonaraktár, az orvosi rendelő, vagy a varroda környékén fognak megjelenni. A csapat körülnézett a faluban, majd visszavonult a fogadóba, megbeszélni a tervet. Daniel elvállalta, hogy a rendelőhöz megy, Adelus a gabonaraktárt választotta, Thrinnek pedig a varroda maradt. Sötétedésre mindenki az őrhelyén volt, és Adelus különleges rúnaköröket rajzolt fel, hogy kommunikálni tudjon a többiekkel, anélkül, hogy bárki más meghallaná. Daniel bekapcsolta az őrző sötétséget, hogy elrejtse magát a kíváncsi szemek elől. Nappal a varázslat által alkotott kuploa igencsak feltűnő lett volna, de éjszaka teljesen beleolvadt a környezetbe a sötétség. Bár ha valaki jobban megfigyeli a varázslatot, és holdfény is segítségére van, akkor lehetséges, hogy észreveszi a varázslatot. Órákon keresztül őrködtek, és megfigyeltek, de nem történt semmi. Majd éjfélkor Daniel és valószínűleg Thrin is üzenetet kapott Adelustól.
- Itt van. A magtárnál van az északi részén, a mezőgazdasági gépek tárolójánál. Az imént lépett be a zónámba. Gyertek ide olyan gyorsan és feltűnésmentesen, amennyire csak tudtok. -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Laxus Dreyar
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 92
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Nov. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Vas. Feb. 17, 2013 12:30 am

A határidő lejárt, ami nem mókás. Thrin, tessenek posztot rittyenteni, vagy valami jó kifogást kitalálni Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thrin
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 130
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. May. 04.

Karakter információ
Céh: -
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Vas. Feb. 17, 2013 10:30 am

Az éjszakát a fogadóban töltöttük el. Reggel miután kiderült, hogy nem rendelkeznek polgármesteri hivatallal a tanács háza felé vettük az irány. Mivel még nem rég ismertem Daielt próbáltam meggyőződni a személyiségéről és izléséről bizonyos kérdésekben. Azt már észre vettem, az öltözködése nem valami fejlett és elég gyér a színvilága, de kizárta a lehetőségét, hogy ezen változtasson. A mai napon azt vitattuk meg, hogy mennyit emelne a megjelenésén ha a kezében egy bot lenne és így tisztelettel ruházná fel meg persze azt fogdosná nem a kardját és az kevésbé fenyegető. Épp beléptünk a tanács házába mikor befejeztem.
- Tehát érted már, hogy miért is van szükséged, egy jó kis botra? - néztem rá kérdőn.
Ő csak legyintett:
- Hagyd a baromságaidat, bot csak az öregembereknek kell a támaszkodáshoz, egy erős mágusnak nincs szüksége rá, akármit mondasz.
Ekkor felén lépett egy erősen mágusnak kinéző fickó, a köpenyét rúnák díszítették a fején meg egy csúcsos süveg volt. Daniel öltözködésének nézegetése után rögtön megtetszett a srác ruházata, és szinpatikusnak találtam, hogy ad az öltözködésre.
- Elnézést, remélem nem zavarlak titeket. - Mondta, majd illedelmesen meghajolt. - A nevem Adelus Morningway a Quatro Cerberus-tól. Véletlenül elcsíptem egy szót a beszélgetésetekből, amiből arra következtettem, hogy ti is mágusok vagytok.
Éreztem hogy Daniel mellettem feszülté válik és hallani véltem egy surlódó hangot ami azt jelentette, hogy megint a kardjának markoatát markolászta. Gondoltam gyorsan oldom a feszültséget és viszem a szót kettőnk helyett is.
- Thrin vagyok. - Hajoltam meg felé. - Ő pedig a társam Daniel. - mutattam Daniel felé.
Nem hallottam hogy Daniel válaszolt volna:
~ Mindig mg kell nehezítenie az emberi kapcsolat felvételeket, na jó akkor valami semlegeset.
- Én és a... társam a hivatalba jöttünk útba igazításért. Mond kedves Ady, ugye hívhatlak Adynak? -
- Adelus, ha lehet, vagy Morningway. - Hallottam halványan, de nem foglalkoztam vele mert gondoltam majd megszokja és egyépként sem tudtam megjegyezni elsőre az egész nevét.
- Ti a cerberusnál, hogy gondolkodtok a botos mágusokról? - Kérdeztem és Daniel felé néztem.
- Mindenki másképpen. - Megvonta vállát. - Én kedvelem a szálfegyvereket, főleg a botot, mert hasznos fegyver értő kézben, és nem olyan feltűnő mint bármilyen más fegyver. -
- Na látod! - Mondtam Danielnek, kissé vigyorogva, majd ismét Adelus felé fordultam. - Nem tudod, hogy van e ügyfélfogadás? - Kérdeztem.
- Nem tudom, még csak most jöttem ide én is. Válaszolta. - Egy helybéli azt mondta nekem, hogy a vének épp üléseznek abban a szobában. - Ezzel egy ajtóra mutatott. - És, hogy nyugodtan benyithatok. De szerintem udvariasabb megvárni míg végeznek. -
- Ááá, csak ennyi lenne? - Mondtam és határozott léptekkel az ajtóhoz léptem, majd belöktem azt. - Helló megérkezett Thrin és társa a küldetésre, meg a híres Ady a Cerberustól. - Mondtam majd a többiek felé néztem vigyorogva. - Gyertek! - Adelus Danielre nézett, majd elindult az ajtó felé. Daniel követte. A falu tanácsában öt vénember foglalat helyet és kicsit meglepődtek a belépőn, de nem akartam sokat vacakolni a dologgal hisz ők hívták a mágusokat.
- Áhá, szóval megérkeztek a negyedikek. - Mondta az asztalfőn ülő, kopaszodó ember.
- Bizony a negyedik csoport, remélem ezek tovább húzzák, mint az előzőek. - Tette hozzá egy másik vén.
- Negyedik? Mi történt a többiekkel? - Kérdezte Daniel. Az egyik meglehetősen pocakos vén felnevetett.
- Igen igen, az előző három banda elég gyorsan elpucolt pár napi nyomozás után. -
- Ne mondj ilyeneket Darei, nem tudjuk, hogy elmenekültek e, vagy egyszerűen csak nem adtak hírt magukról azóta. - Szólt közbe egy másik, majd a jövevények felé fordult. - A probléma a következő. Egy láthatatlan egyén lopkod a faluból és sehogy se tudjuk elcsípni. Igazi értéket eddig még sosem loptak el, csakis élelem, gyógyszerek, írószerek, és ágynemű tűnt el eddig. sajnos mivel eltűntek az előző próbálkozók ez az összes információnk az egészről.-
- De cserébe tudunk ajánlani a busás jutalom mellé egy szobát hármuknak és korlátlan fogyasztást a számlánkra.
~ Hm, Ingyen kaja.
- Üdvözletem uraim. - Szólt Adelus megelőzve engem. - Elnézést kérünk a hangos és udvariatlan belépőért. A két másik jelentkező nevében nem beszélhetek, de én a Quatro Cerberus mágusa, Adelus Morningway elvállalom ezt a megbízást és kézre kerítem ezt a furcsa tolvajt. -
- El vállaljuk. - Kiáltottam.- Ez azt jelenti, hogy egy csapat leszünk hárman? - Néztem a Adyra.
- Arra mutat minden jel. Engem nem zavar. Dolgoztam már sokféle mágussal. - Válaszolta Adelus.
- Daniel? - Fordultam Daniel felé kérdőn.
- Nincs ellenvetésem. - Mondta Daniel. Ezután a falutanács elmondta, hogy a tolvaj vagy tolvajok valószínűleg a gabonaraktár, az orvosi rendelő, vagy a varroda környékén fognak megjelenni. A csapat körülnézett a faluban, majd visszavonult a fogadóba, megbeszélni a tervet. Daniel elvállalta, hogy a rendelőhöz megy, Adelus a gabonaraktárt választotta. Nekem a varroda jutott. Mivel nem értettem annyira a rejtőzködéshez és nem volt megfelelő állatom sem ezért az egyik falusi őr alakját vettem fel hogy ne lógjak ki a régen látot arcok közül. Ady mindenkinek az őrhelyére felrakott egy rúna jelet hogy jelezni tudjunk csöndesen egymásnak. Egész esete nem történt semmi csak áltam és vártam mivel nem volt feltűnő a mozgásom egyszer a fogadóba siettem és hoztam magamnak egy kupa bort meg egy tál gombaragut. Épp ettem mikor megérkezett Ady üzenete.
- Itt van. A magtárnál van az északi részén, a mezőgazdasági gépek tárolójánál. Az imént lépett be a zónámba. Gyertek ide olyan gyorsan és feltűnésmentesen, amennyire csak tudtok.


A hozzászólást Thrin összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 17, 2013 10:52 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thrin
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 130
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. May. 04.

Karakter információ
Céh: -
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Vas. Feb. 17, 2013 10:33 am

bocs a postot együtt csináltuk meg de nem volt netem Daniel igazolhatja vagy ami volt az nemvolt elég.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Laxus Dreyar
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 92
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Nov. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Vas. Feb. 17, 2013 4:28 pm

Adeluszkám, minimum 1el többször nézzed át posztjaidat, mert elírások, és színezési hibák tarkítják egyébként kellemes írásaidat, melybe láttam, mit csempésztél bele, és jutalmul kaptok majd egy megvadult példányt ellenfélnek Smile

Egy test valóban pergősen közeledik a magtár felé, meg is érkezik és elkezd matatni. Ti közelítetek, Adelus irányításával hamar olyan pozícióba kerültök, hogy el tudjátok kapni a tettest, amikor az váratlanul felkapja fejét, majd iszonyat gyorsan kilő, neki a pusztának. Tessék eldönteni, hogy mentek e utána, avagy mégse. Ha követni akarjátok, akkor hamar szem elől tévesztitek, majd Adelus térérzékelő hatósugarából is kifut. Tudjátok, merre ment, de egyáltalán nem ismeritek a vadont, amerre elfutott, ti nem abból az irányból közelítettétek meg a falut, út nincs, és éjszaka botor dolog lenne követni egyébként is.
Másnap reggelt lehet jelenteni, mit láttatok, vagy nem, de az egyik bíró fel fog keresni titeket, élménybeszámoló miatt, majd mondja, hogy a vadon egy ismeretlen, veszélyes hely, tele vadállatokkal, mérgező rovarokkal, békákkal, ott nem könnyű a túlélés, majd otthagy titeket. Megint lehet dönteni: vagy nekivágtok a vadonnak, vagy vártok még egy estét, és jobban felkészültök a tolvaj fogadtatására.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thrin
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 130
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. May. 04.

Karakter információ
Céh: -
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Szomb. Feb. 23, 2013 3:20 pm

Mikor meghallottam Ady üzenetét egy pillanatig dermedten álltam, majd nem futva de sietős léptekkel elindultam az őr helye felé. Út közben levetettem az eddig fenntartott alakot. Majd mikor egész közel értem letettem a még mindig a kezemben tartott boros kupát és felvettem az anakonda alakot. Az alak sötét színét és alig hallható haladását kihasználva gyorsan mégis halkan közelítettem meg a helyet. A hüllő érzékeivel érzékeltem a többiek és az ellenfél lépéseinek rezgéseit a talajon. Érzékeltem hogy a két társam elfoglalja a pozícióját az ellenfél körül. Körülbelül én voltam a majdnem tökéletes háromszög egyik csúcsa. Egy pillanatig vártam és figyelte hogy mi fog történni a célpont nem vett észre láthatóan minket. Mivel senki sem mozdult felé vetettem magam és megpróbálkoztam egy szorítással a sötét miatt nm láttam rendesen csak érzékeltem hogy felgyorsul a szívverése és gyorsan távolodik. Ekkor hirtelen természet ellenesé sötétség fedte be a környéket ami jelezte, hogy Daniel is próbálkozik. Szinte láttam, ahogy kitér előle bármilyen gyors is legyen Daniel. Ezután éreztem egy a Daniel mágikus aurájának szerkezetébe vágódó mágikus csapást. Az ereje nem volt olyan nagy hogy látszódjon is a mágikus sötétségben. Ezután éreztem, hogy a léptek távolodnak tőlem a célpont egyre nagyobb sebességre kapcsolt a többiek meg követték. Egy ideig gyorsan kúsztam utánuk, de utána észbe kaptam hogy lábon gyorsabb lenne.
Átváltozni és fel állni meg időbe került és mire valamelyest utol értem őket már vissza felé tartottak. Közölték hogy elmenekült előlük a helyi erdőbe. Mondták, hogy nem akartak észtnékül berohanni egy ismeretlen erdőbe.
Egy ideig próbáltam rávenni őket, hogy kövessük a még friss nyomot, de lebeszéltek róla.
Ezután vissza mentünk a fogadóba és lefeküdtünk hogy kipihenjük az éjszakai várakozás fáradalmait.

Másnap reggel a fogadóban egy reggeli mellett megtárgyaltuk az eseményeket és megvitattuk hogy mit is érdemes tenni ebben a helyzetben. Én amellett voltam, hogy reggel kövessük a nyomokat egészen a célpont búvóhelyég, de Ady ragaszkodott hozzá, hogy várjunk még egy éjszakát mert az új tapasztalatokkal jobb csapdákat állíthat fel mivel nagyobb az esélyünk az elkapására. A beszélgetés közben megérkezett az egyik vén.
- Jó reggelt az uraknak. Történt valami említésre méltó az éjjel?
Egy ideig nézett minket majd azt mondta:
– Hadd halljam!
Miközben a vén megkapta a reggelijét, Ady elmondta, hogy mi történt az este.
- Hát ez nem sok. De legalább maguk még itt vannak. Az is valami – pödörte meg szép nagy bajszát a vén, és nekiállt reggelizni.
- Uram, ha m megbocsát feltehetnék én is néhány kérdés?
- Csak rajta fiatalúr, kérdezzen bátran. Bethan hoznál nekünk még egy kis pálinkát? Köszönöm kedvesem.
- Maguk mit gyanítanak ki vagy mi a tolvaj?
- Halvány lila gőzünk sincs. Egészen gyorsan fut, lop mindent amit csak ér. viszont csak megélhetéshez szükséges dolgokat viszi el. Azt gondoljuk ember, akinek nem kenyere a vadon élés nyűge. Ha viszont így van, akkor miért csak nemrégiben kezdett el lopni? De az elkövető biztosan ember.
- Tűnt el a közelmúltban valaki a faluból?
- Nem, senki sem tűnt el. -rázta meg a fejét, és felhajtotta a frissen kihozott pálinkát.
Miközben beszéltek csöndben figyeltem és ettem a reggelim maradékát.
- Miket csinált az előttünk lévő csapatok?
- Egy éjszakát végig őr-járatoztak, majd másnap délben elmentek a vadonba, azzal a felkiáltással, hogy láttak valamit arra futni, és nem mehetett sokáig, mert megsebesítették. Nem értem, önök az elsők, akiknek nem sikerül megsebesítés ürügyével elfutniuk. Mondjuk az előzők, elmondásuk szerint, csapdákat is állítottak, de sorsaik mégis rejtély marad.
-Volt hogy a tolvajnak lett volna lehetősége pénzt, vagy ékszert rabolni de inkább valami értéktelen dolgot vitt el?
- Biztos akadt, nem tudom, de nem is fontos, hisz nem vitt el semmi ilyet, bár mi ilyesmiket nem nagyon tárolunk semmilyen értéket egyik, öhm, "közös épületeinkben" sem. Mindenki otthon vagy önmagán tartja az értékeit.
- Maguk mikkel próbálkoztak a tolvaj elfogására?
- Mi is próbáltunk csapdákat állítani, őrségét szervezni, de kevés az ember, és mindenkinek megvan a saját dolga, úgyhogy sosem sikerült eredménnyel járnunk.
- Miért döntöttek úgy hogy mágusokat fogadnak fel?
- Maga szerint, miért? Mert úgy gondoltuk, hogy a mágus társadalom fel tud mutatni olyan képességeket, mellyel különbek az átlagembernél. Azt kell mondanunk, nem vagyunk meggyőzve.
- Ez még csak az első este volt. Hallotta a beszámolónkat és hallotta előttünk még négy csapat beszámolóját. Ez az ügy bírhat mélyebb jelentéssel is mint tárgyak eltulajdonítása. A fickó aki éjszaka megjelent olyan képességeknek adta tanújelét, amik csak kivételes emberekre jellemzőek.
- És mik a további terveik? - kérdezte a falu elöljárója.
- Maradunk, és további csapdákat helyezünk el. Most hogy láttam a tolvajt, jobb mágikus csapdákat rakhatok ki, megfelelő csalikkal. Ehhez majd egy kis segítséget kérnék a falutól. Némi élelmet, meleg takarót, ruhát. Vizet. Olyasmiket amiket a tolvaj eddig lopott. Ezeket viszont úgy helyezzük el, hogy a tolvaj szeme megakadjon rajtuk, ugyanakkor a csapdáim védelme alatt fognak állni.
- Biztos benne hogy ez beválik? - kérdezte erős kétkedéssel a hangjában a vén.
- Jobbak az esélyeim mint maguknak. Vagy akár az előző csapatoknak. Köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseimre uram. Nemsokára eredményeket is fel fogunk tudni mutatni a tolvaj ügyében.

A beszélgetés végén a vén még befejezte a reggelijét mi pedig elindultunk. Ady gyorsan rajzolt egy tréképet a faluról és megjelölt 13pontot ahova a csapdáit szándékozta elhelyezni.
Ezután elmondott pár dolgot a varázslatának szabályairól de csak annyi maradt meg hogy ha lop a célpont akkor benne marad reggelig és az összes csapdán kirajzolódik a csapda száma.
A felvetésre, hogy mégsem válnak be a csapdái azt felelete, hogy akkor mi másképp készüljünk fel az erdei követésre.
Ezután elválunk és megbeszéltük Daniellel, hogy én szervez pár ellenmérget, gyógyszert és egyéb füveket mert én értek ehhez, ő pedig addig beszerzi a kellő készleteket és a táborozáshoz szükséges dolgokat amik egy veszélyesebb erdőben kellenek a teljes biztonság eléréséhez, mert az állította, hogy ahhoz meg ő ért.


A hozzászólást Thrin összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 04, 2013 10:30 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Laxus Dreyar
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 92
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Nov. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Pént. Márc. 01, 2013 4:22 pm

Hínye, nem írtam határidőt, ami nem jó. De mivel én egy hetes határidőkkel dolgozok általában, ezért akkor adok mindenkinek egy hetet. Március 8ig pótolni mindent, kéretik szépen. Hab dankeshün, ja sehr güt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Adelus Morningway
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 232
Aye! Pont : 0
Join date : 2011. Mar. 06.
Age : 28
Tartózkodási hely : Quatro Cerberus céh

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Vas. Márc. 03, 2013 7:59 pm

A másodpercek csigalassúsággal teltek ahogy a többiek érkezését vártam. Megfordult a fejemben, hogy magam próbálom meg elkapni egy materia varázslattal, de hamar elvetettem a képtelen ötletet. A világító varázslat csak elijesztené a tolvajt.
Miközben én idegeskedtem a magtár tetején, addig a titokzatos emberszerű tolvaj közelebb jött az épülethez. A csillagok és a hold fényénél egy sötét alakot láttam a puszta felől közeledni. Úgy ugrott át a szöges kerítésen mintha az ott sem lett volna.
Tévesen feltételeztem, hogy a tolvaj láthatatlanná tevő mágiát használ. Inkább valami más lehet a titka. Most hogy valamennyire láttam az alakját az égitestek fényénél, és ráéreztem a teste keltette mozgáshullámokra egyértelművé vált, hogy nem valami állattal állunk szemben. Ám az amit még a space magickal megéreztem, elgondolkodtatott.
Az emberek mozgásához mindig hozzáadódnak a ruhájuk keltette hullámok is. Bő ruha új, egy fodrozódó szoknya, lengő táska, kabát. Ám ez az alak nem viselt semmi ruhát. Mindössze egy zsákszerűség himbálózott a hátán.
Mégis miféle tolvaj ez?
Az alak váratlanul megállt, mintha megriadt volna valamitől. Első gondolatom az volt hogy lebuktam, ám nem felém fordult hanem valahova a falu irányába. Egy másik alak lépett be az aurám hatósugarába. Bő köpönyeg volt rajta, a kezében pedig kard: Daniel.
Materia high: - lapos narancsszín alakzatot varázsoltam magam elé. Ráálltam és ereszkedni kezdtem, hogy bekeríthessük a tolvajt. Még nem értem földet amikor egy nagy, kígyószerű lény csúszott bele az érzékelésem hatósugarába. Az állat megérezve ami jelenlétünket, úgy mozgott, hogy hárman foghassuk közre a megrettent célpontunkat. Ha elég ügyeske vagyunk elkaphatjuk. Újabb Materia varázslatot készültem létrehozni, hogy azzal akadályozzam meg a tolvaj mozgását, ám a kígyó, aki csak Thirin lehetett megelőzött.
A csúszómászókra jellemző gyorsasággal vetette rá magát áldozatára, hogy testével gúzsba köthesse. Ám legnagyobb meglepetésemre az alak egy nagy ívű ugrással elkerülte a támadást és méterekkel odébb landolt.
Most már nem késlekedhettem tovább. Újabb Matera-t hoztam létre, amit a képességeimhez képest igyekeztem a lehető legnagyobb méretű, fallá formázni. A varázslatom narancsszín fényét természetellenes sötétség oltotta ki, ami még a csillagok ragyogását is kioltotta.
Daniel valami sötétséget manipuláló mágiával az igazi éjszakát hozta el számunkra. A kardforgató megindult a tolvaj felé. Több támadással is megpróbálkozott ám a meztelen tolvaj még teljes sötétségben is boszorkányos ügyességgel táncolt el a pengéje elől. Felé repítettem a materia falat, de egyszerűen túl lassan mozgott a varázslatom ahhoz hogy bekeríthessem vele. A pimasz tolvaj mintha csak szórakozna velük tévedhetetlen pontossággal átugrotta a materia varázslatomat és nekirohant a pusztának. Másodpercek alatt kiért az érzékelésem hatósugarából, én pedig csalódottan megállítottam a materiaimat és leereszkedtem a földre.
Ám Daniel nem adta fel. Rohant tovább a célpont után. Átugrott a kerítésen és minden esély ellenére követte a tolvajt. Elszántsága engem is felbátorított. Azért elég VAD vagyok ahhoz hogy ne adjam fel az első nehézség láttán. Maximális sebességre kapcsoltam a materiat és Daniel után suhantam. Utolértem a kardforgatót és együtt követtük a fickót egészen az erdőhatárig. Már korábban kiértünk a sötétségvarázslat hatóköréből így a csillagok fényénél pontosan láttuk hol is ment be az erdőbe a titokzatos tolvajunk.
Mi megálltunk az erdőhatár szélén és egymásra néztünk.
- Ha az erdőben is így mozog esélyünk sincs ellenne. Pláne éjszaka. A legokosabb az lenne ha visszavonulnánk és átgondolnák a stratégiánkat.
Daniel egyetértett velem. Legalábbis nem ellenkezett, így hát elindultunk visszafelé. Út közben találkoztunk Thirinnel. Futólag tájékoztattuk a döntésünkről miszerint mára visszavonulunk. Kicsit mintha neheztelt volna emiatt ránk. Eleinte még győzködni próbált minket egy éjszakai hajsza mellett, de Daniellel lebeszéltük róla.
Az éjszaka további részében mindhárman a fogadóbeli szobánkban pihentünk. Azzal a gondolattal feküdtem le aludni, hogy holnap új tervet kell kitalálnunk.
Másnap reggel a fogadóban ültünk össze megtárgyalni a továbbiakat. Thirin ismét előhozta a véleményét, miszerint az erődbe kéne mennünk. Ám én meggyőztem őt, hogy maradjunk még egy éjszakát. A tegnap este tapasztalatai egy sor kérdést vetettek fel bennem, és meg akartam próbálni még egyszer elkapni a tolvajt.
Még javában beszélgettünk amikor betoppant a vének egyike, a kopasz férfi felkeresett minket.
- Jó reggelt az uraknak. Történt valami említésre méltó az éjjel?
Mindhárman egymásra néztünk, az öreg pedig leolvasta az arcunkról a választ – Hadd halljam! - mondta, és leült mellénk. A csapos segítője, egy mérsékelten csinos helyi lányka azonnal megterített a vénnek és felszolgálta a reggelijét az elmaradhatatlan pálinkával együtt. Társaim hallgattak így én foglaltam össze az este eseményeit.
- Hát ez nem sok. De legalább maguk még itt vannak. Az is valami – pödörte meg szép nagy bajszát a vén, és nekiállt reggelizni.
- Uram, ha m megbocsát feltehetnék én is néhány kérdés?
- Csak rajta fiatalúr, kérdezzen bátran. Bethan hoznál nekünk még egy kis pálinkát? Köszönöm kedvesem.
- Maguk mit gyanítanak ki vagy mi a tolvaj?
- Halvány lila gőzünk sincs. Egészen gyorsan fut, lop mindent amit csak ér. viszont csak megélhetéshez szükséges dolgokat viszi el. Azt gondoljuk ember, akinek nem kenyere a vadon élés nyűge. Ha viszont így van, akkor miért csak nemrégiben kezdett el lopni? De az elkövető biztosan ember.
Ezt mondhatták volna korábban is, gondoltam magamban kissé bosszúsan.
- Tűnt el a közelmúltban valaki a faluból?
- Nem, senki sem tűnt el. -rázta meg a fejét, és felhajtotta a frissen kihozott szíverősítőt.
Pedig volt egy olyan elképzelésem, hogy egy eltűnt falusi, tért vissza a maga módján. De akkor ez az elméletem megdőlt. Nem egy mesét hallottam már amiben hasonló dolgok történet. Egy embert elraboltak a tündérek de évekkel később megváltozva visszatért. Vagy, hogy a falu bolondját száműzték de az is visszajött mert a Vadon szelleme megáldotta, hogy bosszút állhasson a kegyetlen falusiakon. Nem szoktam meséknek hitelt adni, de a meséknek néha van valami alapja és tanulsága. Jelen esetben az hogy akit kiközösítenek az még visszatérhet később a szülőföldjére. Én is beleittam a pálinkámba és visszatereltem gondolataimat az eredeti mederbe.
- Miket csinált az előttünk lévő csapatok?
- Egy éjszakát végig őr-járatoztak, majd másnap délben elmentek a vadonba, azzal a felkiáltással, hogy láttak valamit arra futni, és nem mehetett sokáig, mert megsebesítették. Nem értem, önök az elsők, akiknek nem sikerül megsebesítés ürügyével elfutniuk. Mondjuk az előzők, elmondásuk szerint, csapdákat is állítottak, de sorsaik mégis rejtély marad.
-Volt hogy a tolvajnak lett volna lehetősége pénzt, vagy ékszert rabolni de inkább valami értéktelen dolgot vitt el?
- Biztos akadt, nem tudom, de nem is fontos, hisz nem vitt el semmi ilyet, bár mi ilyesmiket nem nagyon tárolunk semmilyen értéket egyik, öhm, "közös épületeinkben" sem. Mindenki otthon vagy önmagán tartja az értékeit.
- Maguk mikkel próbálkoztak a tolvaj elfogására?
- Mi is próbáltunk csapdákat állítani, őrségét szervezni, de kevés az ember, és mindenkinek megvan a saját dolga, úgyhogy sosem sikerült eredménnyel járnunk.
- Miért döntöttek úgy hogy mágusokat fogadnak fel?
- Maga szerint, miért? Mert úgy gondoltuk, hogy a mágus társadalom fel tud mutatni olyan képességeket, mellyel különbek az átlagembernél. Azt kell mondanunk, nem vagyunk meggyőzve.
- Ez még csak az első este volt. Hallotta a beszámolónkat és hallotta előttünk még négy csapat beszámolóját. Ez az ügy bírhat mélyebb jelentéssel is mint tárgyak eltulajdonítása. A fickó aki éjszaka megjelent olyan képességeknek adta tanújelét, amik csak kivételes emberekre jellemzőek.
- És mik a további terveik? - kérdezte a falu egyik elöljárója.
- Maradunk, és további csapdákat helyezünk el. Most hogy láttam a tolvajt, jobb mágikus csapdákat rakhatok ki, megfelelő csalikkal. Ehhez majd egy kis segítséget kérnék a falutól. Némi élelmet, meleg takarót, ruhát. Vizet. Olyasmiket amiket a tolvaj eddig lopott. Ezeket viszont úgy helyezzük el, hogy a tolvaj szeme megakadjon rajtuk, ugyanakkor a csapdáim védelme alatt fognak állni.
- Biztos benne hogy ez beválik? - kérdezte erős kétkedéssel a hangjában.
- Jobbak az esélyeim mint maguknak. Vagy akár az előző csapatoknak. Köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseimre uram. Nemsokára eredményeket is fel fogunk tudni mutatni a tolvaj ügyében. - zártam le a beszélgetést.
Befejeztük a reggelit aztán pedig ismét elővettük a tolvaj elfogásának tervét. Készítettem Daniel, és Thirin számára egy egy térképet a környékről. Nem volt nehéz dolgom, hisz Welden kis település volt, és a környező megművelt vidék is illeszkedett a falu méretéhez. Megmutattam a társaimnak, hogy mi micsoda térképen aztán bejelöltem rajta 13 pontot. Köztük volt a patika, a gabonatároló, a varroda, néhány ház, a hentes, a pék, és még néhány más helyszín.
Elmondtam nekik hogy ide fogok 1,5mx1,5m-es enchament rúnacsapdákat létrehozni a csalik köré. A szabály pedig az lesz, hogy a rúnát csak olyan személy fogja aktiválni aki nem a falu lakója, és a neve nincs beleírva a varázslatba. A rúnacsapdát pedig az hozza működésbe, ha elmozdítják a benne lévő tárgyat, vagy tárgyakat.
Aki ezt megtette egészen napfelkeltéig nem szabadulhat a csapdából.
Két társam nem ellenkezett az ötletemmel kapcsolatban. Lehet nem is nagyon értették miről beszélek. Amire viszont felhívtam a figyelmüket az a csapdák jelző fogoly jelző tulajdonsága. A térképeken minden csapdát megszámoztam. Ha az egyik csapda elkapja a tolvajt. Akkor az összes rúnákból kirajzolja annak a varázsképletnek a számát amelyikben a titokzatos tolvajunk foglyul esett.
Mivel egész este járőrözni fogunk, és csapdák többé-kevésbé könnyen megközelíthető, mi több némelyik jól látható helyen lesz, ha valamelyik működésbe lép arról mi tudni fogunk.
Elégedetten dőltem hátra a tervezés után, ám egyikük felvetette, hogy mi lesz ha a csapdáim nem válnak be. Akkor lehet követnünk kell az erdőbe a tolvajt. Ebben sajnos teljesen igazuk volt, így végül arra a kompromisszumos megoldásra jutottunk, hogy amíg én a nap nagy részében a csapdákat fogom összehozni, addig ők lehetőségeinkhez képest felkészülnek egy esetleges erdőbeli hajtóvadászatra akrobatikus, ruhahiányos tolvajunk után.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Daniel Deamhan
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 99
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. May. 03.
Age : 21
Tartózkodási hely : Szentendre

Karakter információ
Céh:
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Hétf. Márc. 04, 2013 10:58 pm

A tolvaj humanoidnak tűnt, és egy zsákot cipelt a hátán. A magtár felé tartott, és jól beleolvadt az éjszakába, csakúgy mint Daniel. Az őrző sötétség aurával maga körül nem láthatta senki, mivel a tökéletes sötétség vette körbe. Ha a hold fényesebb lett volna az éjszakában, akkor kivehetőek lettek volna az aura körvonalai, mert túl fekete lett volna a környezetéhez képest, de így tökéletesen rejtve maradt. Lassan közelítette meg a tolvajt. Bár semmilyen hang, vagy szag nem jött az aurából, Daniel jobbnak gondolta mégis óvatosnak lenni, és időd hagyni a többieknek is, hogy bekerítsék a célpontot.
A célpont egyre közeledett, Daniel megállította az aurát, és a széléhez sétált. Bár a gömbben előnye lett volna, de a többiek nem látták volna a célpontot, és az is megrémülhetett volna, az érzékszervei működésének hirtelen hiányától. A másik oldalról egy lassan kúszó kígyó közelítette meg a tolvajt.
~ Thrin. ~ Gondolta Daniel. A kígyó közel ért, majd villámgyorsan lecsapott az áldozatára. Meglepő módon viszont a tolvaj hirtelen kitért. Ekkor a csillagok fényénél meglátszódott, hogy igaz humanoid a célpont, de nem egészen ember, és nem hord ruhát. A tolvaj egy ugrással tért ki, és pont a sötétség aurában landolt. Daniel megindult felé, és közben érzékelte, hogy valaki valamiféle mágiát hozott létre az aurán belül. Daniel elrugaszkodott, és le sújtott az aura hatásaitól meglepetten álló alakra, de az valahogy hirtelen mégis elmozdult a kard elöl. Daniel gyorsan megfordult, és egy oldalvágás indított hasonló sikerrel. Majd visszahúzta a másik iránya, de megint csak a levegőt vágta.
~Lehetetlen, nem lát, nem hall, és nem is érzékel semmit az aurán belül. ~ Gondolta Daniel.
- Lehet, hogy olyan veszélyérzékkel rendelkezik, ami emberfeletti, csakúgy mint a sebessége. - Mondta Darkos. - Találkoztam már hasonló érzékkel. - Daniel egy csöppet sem érdekelték most a benne lakozó démon tapasztalatainak kifejtései, ezért inkább újabb támadást indított, és a végeredményből ítélve ismét csak a levegő szenvedte el a sebződést. Az aurában lévő varázslat megindult az alak felé, de az átugorta és kifutott az aurából, el a falu irányából. Daniel futni kezdett a tolvaj után, Adelus pedig követte. Ám a lény túl gyorsan futott, és hamarosan egy erdő széléhez értek, ahol el is vesztették a nyomát, ahogy az alak belevetette magát a sűrű bozótba.
- Ha az erdőben is így mozog esélyünk sincs ellenne. Pláne éjszaka. A legokosabb az lenne ha visszavonulnánk és átgondolnák a stratégiánkat. - Mondta Adelus. Daniel egyetértően biccentett, és elindultak vissza a faluba. Nemsokára Thrin jött szembe velük, és értetlenül nézte, hogy mért hagyták abba az üldözést. Adelus elmondta neki, hogy elvesztették a tolvaj nyomát, és inkább visszavonulnak az éjszakára. Ez nem tetszett Thrinnek, és mindenáron utána akar menni a lénynek, és majd egy fertályóráig eltartott, mire meggyőzték, hogy jobb lesz holnap folytatni. Így hát visszatértek a fogadóba, és lepihentek.
Másnap miután levonultak reggelizni, Thrin már rögtön bíztatni és győzködni kezdte őket, hogy induljanak el az erdőbe, de Adelusnak valahogy sikerült meggyőznie, hogy még egy éjszakát várjanak, és csak utána induljanak el. Thrin fanyalogva fogadta el a dolgot, és épp újra szólásra nyitotta volna a száját, amikor a fogadóba belépett az egyik vén a falutanácsból.
- Jó reggelt az uraknak. Történt valami említésre méltó az éjjel? - Kérdezte. Az arcokról leolvasta, hogy volt valami. - Hadd halljam! - Mondta, majd leült ő is az asztalukhoz. A pincér kihozta neki a reggelijét, és egy kis pálinkát, majd kérdőn nézett a többiek felé, és végül töltött nekik is. Adelus eközben elmesélte a történteket.
- Hát ez nem sok. De legalább maguk még itt vannak. Az is valami – Mondta a vén, és szinte közömbösen hozzálátott a reggelije elfogyasztásához.
- Uram, ha m megbocsát feltehetnék én is néhány kérdés? - Kérdezte Adelus.
- Csak rajta fiatalúr, kérdezzen bátran. Bethan hoznál nekünk még egy kis pálinkát? Köszönöm kedvesem. -
- Maguk mit gyanítanak ki vagy mi a tolvaj?-
- Halvány lila gőzünk sincs. Egészen gyorsan fut, lop mindent amit csak ér. viszont csak megélhetéshez szükséges dolgokat viszi el. Azt gondoljuk ember, akinek nem kenyere a vadon élés nyűge. Ha viszont így van, akkor miért csak nemrégiben kezdett el lopni? De az elkövető biztosan ember. - Az öreg válaszából kiderült, hogy bizony nem mondtak el mindent a vének az első találkozásukkor.
- Talán rejtegetnek valamit, érdekes lenne. - Mondta Darkos kissé unottan.
~ Amíg van benne küzdelem és arra méltó ellenfél addig minden jó lesz, nem Lord Darkos? ~ Tette föl Daniel magában a költői kérdést.
- Tűnt el a közelmúltban valaki a faluból? - Folytatta a kérdezést Adelus.
- Nem, senki sem tűnt el. - Mondta az öreg, majd a második adag pálinkával is végzett. Előkerült néhány fontos infó, de Daniel kezdte osztani Darkos véleményét a beszélgetés érdekességéről, sőt egyre több dologban kezdte osztani a véleményét. Ezért hát, hogy ne unatkozzon miközben figyel, fölhajtotta ő is a saját alkohol adagját.
- Miket csináltak az előttünk lévő csapatok? -
- Egy éjszakát végig őrjáratoztak, majd másnap délben elmentek a vadonba, azzal a felkiáltással, hogy láttak valamit arra futni, és nem mehetett sokáig, mert megsebesítették. Nem értem, önök az elsők, akiknek nem sikerül megsebesítés ürügyével elfutniuk. Mondjuk az előzők, elmondásuk szerint, csapdákat is állítottak, de sorsaik mégis rejtély marad. -
~ Nocsak. ~ Gondolta Daniel.
- Volt hogy a tolvajnak lett volna lehetősége pénzt, vagy ékszert rabolni de inkább valami értéktelen dolgot vitt el? -
- Biztos akadt, nem tudom, de nem is fontos, hisz nem vitt el semmi ilyet, bár mi ilyesmiket nem nagyon tárolunk semmilyen értéket egyik, öhm, "közös épületeinkben" sem. Mindenki otthon vagy önmagán tartja az értékeit. -
- Maguk mikkel próbálkoztak a tolvaj elfogására? -
- Mi is próbáltunk csapdákat állítani, őrségét szervezni, de kevés az ember, és mindenkinek megvan a saját dolga, úgyhogy sosem sikerült eredménnyel járnunk. -
- Miért döntöttek úgy hogy mágusokat fogadnak fel? -
- Maga szerint, miért? Mert úgy gondoltuk, hogy a mágus társadalom fel tud mutatni olyan képességeket, mellyel különbek az átlagembernél. Azt kell mondanunk, nem vagyunk meggyőzve. - A vén arroganciája nem lepte meg nagyon Danielt.
~Majd akkor kérdőjelezd meg a mágusok képességét, amikor kibeleznek az élő halottaim, vagy Thrin korcs lénye vág ketté egy vízpengével. Egy rendes fegyvert bemocskolni a véreddel kár lenne, viszont az általad lenézett mágia egyszerűen és fájdalmasan megöl. Ha nem untatsz halálra minket a mellébeszéléseddel akkor talán meg is tapasztalod. ~ Gondolta Daniel, és felhajtotta az elé frissen kirakott újabb adag pálinkát.
-
Ez tetszik, de szerintem a végéhez közeledünk az "információszerzésnek". - Mondta Darkos.
- Ez még csak az első este volt. Hallotta a beszámolónkat és hallotta előttünk még négy csapat beszámolóját. Ez az ügy bírhat mélyebb jelentéssel is mint tárgyak eltulajdonítása. A fickó aki éjszaka megjelent olyan képességeknek adta tanújelét, amik csak kivételes emberekre jellemzőek. -
- És mik a további terveik? -
- Maradunk, és további csapdákat helyezünk el. Most hogy láttam a tolvajt, jobb mágikus csapdákat rakhatok ki, megfelelő csalikkal. Ehhez majd egy kis segítséget kérnék a falutól. Némi élelmet, meleg takarót, ruhát. Vizet. Olyasmiket amiket a tolvaj eddig lopott. Ezeket viszont úgy helyezzük el, hogy a tolvaj szeme megakadjon rajtuk, ugyanakkor a csapdáim védelme alatt fognak állni. -
- Biztos benne hogy ez beválik? - Kérdezte kételkedve a vén.
~ Ha nem akkor kirakunk téged áldozatnak, hátha szereti az emberhúst. ~ Gondolta Daniel.
- Jobbak az esélyeim mint maguknak. Vagy akár az előző csapatoknak. Köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseimre uram. Nemsokára eredményeket is fel fogunk tudni mutatni a tolvaj ügyében. -
A beszélgetésnek végre vége szakadt, és a vén távozott a fogadóból. Adelus egy térképet vett elő, ami Weldet ábrázolta. Elmagyarázta, hogy rúnacsapdákat fog elhelyezni 13 pontra, melyeket be is jelölt a térképen. A rúnákat már az előző éjszakai konfrontációkor is érdekesnek találta Daniel, és most is figyelt, hogy megértse hogyan működhetnek. Adelus valamiféle szabályt magyarázott, hogy a rúnák egy olyan csapdát alkotnak, amiből napfelkeltéig nem tud kijönni olyan ember, vagy élőlény aki nem a falu lakója, és nincs beleírva a neve a rúnák közé. Továbbá elmondta, hogy a csapdák akkor aktiválódnak, ha valaki elmozdítja a bennük lévő tárgyakat, amelyeket csalinak raknak bele, ezeket kérte a véntől. Daniel értette a mondanivalót, de még mindig el nem tudta képzelni, hogy hogyan jöhet létre ilyen komplex mágia, és úgy döntött, hogy egyenlőre nem való neki ez a fajta varázslat. Thrin felvetette, hogy mi van, ha nem működik az egész, erre Adelus azt mondta, hogy szerezzünk be felszerelést az esetleges erdei üldözéshez a vadonban, és elmagyarázta még azt is, hogy a csapdák meg vannak jelölve (ezt a térképen is illusztrálta) és ha az egyik csapdába belép valami akkor a többi csapda ki fogja írni annak a csapdának a számát. Ezek után elindult felírni a csapdákat, Daniel és Thrin pedig megbeszélte, hogy ki mit szerez be. Daniel körülnézett a faluban, és a lehetőségek mértékében bevásárolt néhány eszközt, amit hasznosnak ítélt. A végeredmény tíz méter kötél, három darab kissé öreg machete, egy tűzszerszám, némi száraz gomba gyújtósnak, egy kis balta, némi hidegélelem és pár kulacs vízzel és egy elhanyagolhatóan rozsdamarta lábos lett. Szerencsére három kis hátizsákot is tudott szerezni a helyi szabótól, amelyek nem voltak túl jó állapotban, de a célnak megfeleltek. Bepakolt, majd visszament a fogadóba és berakta a szobájába a vásárolt cuccokat, majd kisétált a falu szélére a mezőkre elkerülve az erdőt, ahol a napi edzését elvégezte, hogy formában tartsa magát. Miután végzett leheveredett fűbe, és kissé lepihent, hogy friss legyen estére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Laxus Dreyar
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 92
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Nov. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Vas. Márc. 10, 2013 6:54 pm

Leszáll az est, a nagy barna pók, ahogyan azt mindig is tenni szokta. A helyi kocsmában nagyobb a hangzavar a megszokottnál, de nektek még nem jött el az ünneplés ideje: fel kell készülni, hátha jön újból a lény, és miért ne tenné, előző rablási kísérletét meghiúsítottátok. Mindenki álljon készen, menjetek oda, ahova megbeszéltétek, tessék figyelni, és bumm, megérkezik, ismét, az állatmozgású ember. Ezúttal a patikát célozza meg, de valamiért csodásan kikerüli Adelus összes rúnacsapdáját, mintha érezné, hogy a kihelyezett csalétek hamis. Inkább egy ablakon keresztül hatol be, meglepő erejével felrántja, és beugrik. Ti közben reagálhattok, megpróbálhatjátok becserkészni, és akár még be is hatolhattok a patikába, de az állatember olyan gyorsan rámolja zsákjába a dolgokat, hogy túlságosan sokat nem tudtok vele kezdeni, majd kiveti magát egy másik ablakon, áttörve azt, és minden bizonnyal alaposan meg is vágva magát. Egy vércsík vezet el a vadon felé, amerre ismételten nagy sebességgel rohant el. Megint eldönthetitek, hogy követitek e, vagy sem.

Határidő Március 17, Vasárnap
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thrin
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 130
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. May. 04.

Karakter információ
Céh: -
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Szomb. Márc. 16, 2013 11:27 am

Az egész napot a készülődéssel töltöttük, én viszonylag hamar letudtam a dolgomat de Ady egész nap rúnákat rajzolt. Este mindenki elfoglalta a térkép szerinti helyét. Én a patikához kerültem és ott őrködtem. Este ahogy vártuk meg is érkezett a behatoló, de egyéb várakozásokkal ellentétben nem érintette a csapdák egyikét sem. Egyik pillanatban még teljes csendben álldogáltam, majd meghallottam hogy a patikából csörgés hallatszik. Ekkor a megbeszéltek szerit hangos kiáltással jeleztem a többieknek, hogy jöjjenek. Gyorsan oda értek Daniellel mi berohantunk és a múltkori technikával próbálkoztunk és anakonda alakban ő sötétséggel. Ugyan úgy jártunk mint a legutóbb, Ady nem jött be de így előnyre tett szert a lény üldözésénél amibe én bele se kezdtem mert nem voltam elég gyors. Amíg elvoltak körbe néztem és megláttam, hogy a behatoló menekülés közben megsebesítette magá és vérnyomokat hagyott, ez megkönnyítette a követését a továbbiakban. A társaim nem sokára lassan sétálva értek vissza, és valamiről beszélgettek, de hogy miről azt nem tudtam elcsípni. Mikor elég közel értem vidáman integetni kezdtem nekik.
- Megint elfutott - közölte csüggedten Ady.
- Miért mégis mit vártál, én mondtam előre, hogy ez lesz.
- Szerencsére hagyott egy kis vért maga után - mutattam a földre.
- Így követni tudjuk, a szaga után.
- Induljunk azonnal? A felszerelés amit vásároltam a fogadóban van. - kérdezte Daniel.
- Kapjuk fel és induljunk az enyém is már készen áll. - feleltem.
- Mellesleg - fordultam Ady felé - áruld el Ady, hogy milyen téren tudunk támaszkodni rád az erdőben vagy egy harc során?
- A józan eszem tiltakozik az ellen, hogy este eredjünk a nyomába. De már felkészültünk erre a lehetőségre is. De most még jók az esélyeink. Gondolom nappal több órával később már nem lesz olyan jó az a vérnyom. - Mondta ady - Harcban számíthatok rám. Hogy milyen téren? ezt nem igazán értem. Varázsló vagyok. De azt hiszem különösen jó vagyok védekezésben. Különösebben nem tudok erőteljes támadásokat produkálni.
- Én egyébként alkalmazkodni tudok a helyzetekhez egy-egy alakkal mint azt már láttad. - mondtam neki.
Ezután mint egy bemutatóként felvettem a farkas alakomat és a csuklyámat hátra vetve a köpenyem szétnyitva a csont alakom.
Ady az utolsó alaknál borzadva lépett hátra. Láthatóan rosszullét környékezte.
Vigyorogva Danielre néztek:
- Pedig még nem is látta a legundorítóbbakat.
- Például itt van egypár a csúnyábbak közül.
Ezzel gyors egymásutánban felvettem Daniel és Ady alakját.
- Ez nem volt vicces Thrin.- mondta kissé sértődötten Ady.
- Mindig néző pont kérdése. - feleltem vidáman.
Daniel meglepve tett fel egy kérdést:
- Nem bírod a csontok látványát? A lény vére hogyhogy nem akasztott ki?
- Ebben a sötétben azt a kevés vért nem is vettem észre.
- Várj te nem bírod a vér és a halál látványát?
- Akkor mi lesz ha egy sétáló holt jelenik meg a csata téren?
Majd kissé zavartan hozzá teszem:
- Mert megjelenhet, sötét mágusok mindenhol vannak.
- Nem lesz gond. Már láttam jó pár szörnyű dolgot, amit lelketlen fekete mágusok műveltek. Attól hogy viszolygok az élet megcsúfolásától még nem jelenti azt, hogy nincs erőm szembeszállni vele. - válaszolta Ady.
Ezzel le is zártuk a beszélgetést és a fogadóhoz mentünk ahogy felvettük a cuccokat és vissza mentünk a patikához. A vérnyomoknál farkas alkot öltöttem és elkezdtem követni a vérnyomokat a többiek meg engem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Daniel Deamhan
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 99
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. May. 03.
Age : 21
Tartózkodási hely : Szentendre

Karakter információ
Céh:
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Hétf. Márc. 18, 2013 5:21 pm

Mire lement a nap mindenki elfoglalta a helyét, egy-egy csapdánál. Daniel ismét az orvosi rendelő előtt helyezkedett el, és várt. Jó ideig nem történt semmi, majd meghallotta Thrin jelzőkiáltását a patika felől, és arrafele indult. Miközben az aurájában közeledett látta, hogy a lény egyszerűen kikerüli a rúnacsapdát, majd felrántja az egyik ablakot és beront a patikába. Daniel utánaeredt, és követte az ablakon keresztül. Thrin az ajtón keresztül hatolt be, és rögtön át is változott az anakonda formájába.
- Látom megint ugyan azzal próbálkoztok. - Mondta Darkos.
~ Nem nagyon széleskörű a mágiám, és gondolom Thriné sem. ~ Gondolta Daniel. Daniel úgy húzta elő Mortemet, hogy a mozdulat rögtön egy vágásba fordult, de a lény egyszerűen kikerülte a fegyvert, pedig Daniel mágiája most is megszabadította érzékeitől. Thrin kezdeményezett volt Daniel által, azaz Daniel lehetővé tette neki, hogy érzékeljen a mágiában, de még így sem ment semmire az anakonda formában. Az alak kiugrott egy ablakon, és hihetetlen sebességgel elfutott. Szerencséjükre az üveg viszont megvágta amikor kiugrott a bezárt ablakon, és így egy kis vércsíkot húzott maga után a lény. Daniel gyorsan kikapcsolta az őrző sötétséget, és kiugrott az ablakon a lény után, amíg Thrin a visszaváltozással bajlódott, és a lény után eredt. Adelus is megjelent mellette, de a lényt egyikük sem tudta utolérni.
- Ez így nem lesz jó Daniel. A csapda nem vált be. És megint meglépett. Hogy a fenébe lehet ilyen gyors? - Mondta Adelus.
- Nem tudom, biztos, hogy nem ember, de nem biztos, hogy mágiát használ. - Válaszolta Daniel.
- Ez fordítva is igaz lehet. Semmit sem tudunk erről a tolvajról. Még csak nem is láttuk rendesen. Egyébként. Mi volt az a sötétség amit már másodjára használtál? Árnyékmágia? -
- Mondjuk úgy: egyedi sötétség mágia, de gondolom, hogy a magadfajta céhtag mágusok nem foglalkoznak fekete mágiával. Ami viszont átment a mágiámon, mi volt az? Valami különleges mágikus lövedéknek tűnt. Kapcsolatban áll a rúnáiddal? - Mondta Daniel, miközben elindult vissza a falu felé.
- A Quatro Cerberusban is van aki jártas a sötét tudományokban. Az egyéni véleményem nem számít. Amíg a törvény szerint élnek nem illik emiatt szemrehányást tenni nekik, vagy megkülönböztetni őket. Nem rúnamágia volt hanem ez: Materia High - Ezzel egy kis narancssárga színű kocka jelent meg Adelus keze fölött.- Ez térmágia. Úgy csavarom, és sűrítem a teret, hogy egyfajta szuperanyagot tudok létrehozni belőle. Csak a mágia képes kárt tenni benne. -
- Érdekes, fizikai dolgok megsebzésére is képes? Ha igen akkor érdekes látvány lett volna, ha eléri a lényt. -
- Igen képes sebesülést okozni. Vagy bármilyen másfizikai kárt. Fogd csak meg nyugodtan - Daniel felé nyújtotta a kis kockát. - Egyetlen hátránya hogy lassú. Csupán olyan gyors mint ahogy egy átlag ember fut. - Daniel egy határozott mozdulattal megfogta a kockát. Nem történt semmi. Lassan visszahúzta a kezét.
- Hasznos mágia, bár a sebességen sok dolog múlik. Ha a mágia megsebzi, a mágikus fegyverek is. Igazam van? - Kérdezte. ~ Vásári bűvész trükknek tűnik, bár ki tudja. ~ Tette hozzá gondolatban.
- Igen azok is hatékonyak ellene. bár ilyen ellenféllel még nem volt dolgom. - Válaszolta Adelus. Visszaértek a patikához. Thrin a patika lépcsőjén ücsörgött, és amikor meglátta őket integetni kezdett feléjük. Odamentek hozzá.
- Megint elfutott. - Mondta Adelus kissé csüggedten.
- Miért mégis mit vártál, én mondtam előre, hogy ez lesz. Szerencsére hagyott egy kis vért maga után - Thrin a földre mutatott. - Így követni tudjuk, a szaga után. -
- Induljunk azonnal? A felszerelés amit vásároltam a fogadóban van. - Mondta Daniel.
- Akkor kapjuk fel és induljunk az enyém is már készen áll. Mellesleg - Itt Adelus felé fordult. - Áruld el Ady, hogy milyen téren tudunk támaszkodni rád az erdőben vagy egy harc során? -
- A józan eszem tiltakozik az ellen, hogy este eredjünk a nyomába. De már felkészültünk erre a lehetőségre is. De most még jók az esélyeink. Gondolom nappal több órával később már nem lesz olyan jó az a vérnyom. - Adelus össze-vissza nézelődött a földet pásztázva. - Harcban számíthatok rám. Hogy milyen téren? ezt nem igazán értem. Varázsló vagyok. De azt hiszem különösen jó vagyok védekezésben. Különösebben nem tudok erőteljes támadásokat produkálni. -
- Akkor tudsz minket egyszerre is védeni akár valamitől? Én egyébként alkalmazkodni tudok a helyzethez egy-egy alakkal mint azt már láttad. - Thrin fölvette egy farkas alakját, majd visszaváltozott és a csont formáját. Ady ennek láttán összeborzolódott, és a rosszullét környékezte meg. Thrin vigyorogva Daniel felé nézett - Pedig még nem is látta a legundorítóbbakat.-
- Például itt van egy a csúnyábbak közül. - Ezzel fölvette Daniel, majd Ady alakját, és visszaváltozott sajátjába.
- Ez nem volt vicces Thrin. - Mondta Adelus.
- Ez nem is volt vicc, bár a vicc relatív. Mindig néző pont kérdése. Mindig - Válaszolta Thrin. Daniel nem figyelt Thrin "viccére".-
~ Tehát a céhmágus barátunk nem bírja a csontok látványát. ~ Gondolta Daniel miközben elvigyorodott.
- Ez még hasznunkra válhat. - Tette hozzá Darkos.
- Nem bírod a csontok látványát? A lény vére hogyhogy nem akasztott ki? - Kérdezte Daniel.
- Ebben a sötétben azt a kevés vért nem is vettem észre. - Válaszolta Adelus.
- Várj te nem bírod a vár és a halál látványát? Akkor mi lesz ha egy sétáló holt jelenik meg a csata téren? - Kissé elakadt, majd zavartan hozzátette. - Mert megjelenhet, sötét mágusok mindenhol vannak. -
- Nem lesz gond. Már láttam jó pár szörnyű dolgot, amit lelketlen feketemágusok műveltek. Attól hogy viszolygok az élet megcsúfolásától még nem jelenti azt, hogy nincs erőm szembeszállni vele. -
~ Majd meglátjuk, hogy a kritikus pillanatban mit lépsz céhmágus. ~ Gondolta Daniel.
- Ne bízd el magad Daniel, lehet, hogy csak egy céhmágus, ráadásul életszerető, de ettől még lehet erős. A mágusok mind különböznek az egyszerű féreg emberektől. - Mondta Darkos.
~ De ettől még lehetnek szánalmasak. Nem szándékozok semmit se tenni, de megfigyelem Adelust. ~
- Jól teszed, ha rájön a mágiád mivoltára el kell távolítanod. Túl gyenge vagy még ahhoz, hogy felfedd magad a világ előtt, túl könnyen levadásznának. Nem engedheted meg magadnak, hogy egy törvényes céh tudjon arról, hogy benned vagyok. -
~ Én is nagyon jól tudom. ~
Visszamentek a fogadóhoz, és magukhoz vették a cuccokat, melyeket Daniel vett, majd visszamentek a vérnyomokhoz. Thrin felvette egy farkas alakját, és követni kezdte a nyomokat, a többiek pedig őt.

(Bocsánat a késésért, családi okok miatt nem tudtam befejezni vasárnap a postot)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Adelus Morningway
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 232
Aye! Pont : 0
Join date : 2011. Mar. 06.
Age : 28
Tartózkodási hely : Quatro Cerberus céh

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Hétf. Márc. 18, 2013 8:16 pm

A reggeli beszélgetés és tervezgetés után ideje volt munkához látni. Daniel és Thrin egy esetleges erdei túrára készültek fel. Nekem pedig új rúnacsapdákat kellett rajzolnom. Mivel már előre megterveztem a csapdák helyét nekiláttam, hogy először csalit találjak hozzájuk. Udvariasan körbejártam Welden házait és bekopogtam a falusiakhoz. Kedves emberek voltak, csak kicsit talán félénkek. A helyükben lehet én is megilletődtem volna egy varázsló láttán. Udvariasan, tisztelettel beszéltem velük, kíváncsian érdeklődtem tőlük a falu dolgai iránt és beszéltem arról, hogy mi minden történik a falu határán kívül Fioreban. Meglepően jól informáltak voltak a helybéliek. Csak a legfrissebb hírek nem jutottak még el hozzájuk.
Mire elérkezett az ebéd ideje sikerült minden csapdához megfelelő csalit találnom, és úgy elhelyeznem őket, hogy ne legyenek túl feltűnőek, és véletlenül elöl hagyott tárgyak látszatát keltsék. A rúnacsapád felrajzolása viszont lassú és fárasztó munkának bizonyult. Maguk a szabályok és a csapdán belül érvényesülő hatás egyszerű volt. Az idő leginkább a rajzolással ment el. Majd egy tucat enchament rúna megrajzolása elég sok varázserőmet felemésztette, de kora délután majdnem készen lettem mindennel.
Mivel nem találtam Thirinéket a fogadóban így az ebédemet egyedül költöttem el a szabad ég alatt. Illetve azért mégsem teljesen egyedül. Táskámból elővettem a Tér Titkait és kinyitottam a varázskódexet.
- Jó régen zavartál utoljára. Mi...Te eszel? A közelemben? Meg vagy húzatva bolond mágus? Mi lesz ha összekoszolsz az undorító ételeddel? - Háborgott a könyvem nem kímélve a hangját. Előre áldottam a bölcsességemet amiért félrevonultam.
- Pihentesd a nem létező szádat, nem kell aggódnod, inkább szeretnék veled megvitatni egy kérdést.
- Ó igen. Miért nem vagyok meglepve. Mi lenne az tudatlankám?
- Milyen módszerekkel lehet nagy kiterjedésű időálló varázslatokat felállítani? - Kérdeztem a könyvemtől. - Tudom, hogy a rúnamágia kifejezetten alkalmas erre, és sok lakrimával is lehetséges erős, és tartós varázslatokat alkotni amik nagy területen, hosszan fejtik ki a hatásukat. De milyen más lehetőségek léteztek Terminus mester idejében?
- Ugyanazok amiket te felsoroltál kölyök. Illetve ha egy varázsló kellően nagy hatalomra tesz szert módosíthatja a varázslatait, hogy azok sokkal tovább tartsanak. A mester egyik kortársa bizonyította képes volt napokig tartó tűzesőt idézni. Illetve ott van még a rettenetesen időigényes rituális mágia. De ez utóbbival lehet igazán erős, és tartós varázslatokat megalkotni. Olyanokat amik akár évezredeket elteltével is működőképesek. Csak nem valami ilyesmit forgatsz a fejedben?
- Nem. Csapán kiviácsi voltam. Jelenleg egy komoly feladatom van, amit legegyszerűbben nagy kiterjedésű rúna varázslattal lehetne megoldani. De ehhez nem vagyok még elég képzett. Egyedül nem tudnám megcsinálni. Pláne rövid idő alatt. De néhány másik rúnamágussal már menne a dolog. Valahogy úgy ahogy Erában.
- Az különleges eset volt. - szólt közbe a könyvem. - Korábban kell felkelned ha olyan mutatványt akarsz megismételni.
- Tudom. De ez a mostani kihívás elgondolkoztatott. Képes lennék én is módosítani a térvarázslataimat, hogy hosszabb ideig működjenek? Mondjuk egy bizonyos ponton állandóan működjön egy tércsavaró Diverson, vagy egy hátráltató Opposition?
- Igen. De előbb növessz szakállat mielőtt ilyen varázslatokat kívánsz tanulni. Úgy ahogy saját igényeidhez alakítottad a Materiat megtehet azt más varázslataiddal is.
Míg beszélgettünk befejeztem az evést. Elpakoltam maradékot és a kódexet visszaraktam a táskámba. A délután hátralévő részében befejeztem a hátramaradt csapdák felállítását, az estig hátralévő időt pedig pihenéssel töltöttem.
Mikor leszállt az éjszaka elfoglaltuk az őrhelyeinket. Az első néhány óra unalmasan telt, míg végül a tolvaj éjfélkor ismét megjelent. Ezúttal a patikába ment és Thirin ordítására riadtam fel szendergésemből. Daniel mint a villám suhant el mellettem, az épület felé, én pedig lemaradva követtem. Fekete sötétség robbant szét körülöttem, ahogy a fegyverfogató ismét elmélyítette az éjszaka árnyait. Túl sok különbséget nem jelentett. A felső égbolt miatt amúgy is távol maradtak az est fényei. Szerencsére a sötétség rám semmilyen hatással nem volt.
Világosan érzékeltem ahogy a tolvaj beront a patikába, Thirin pedig utána. Daniel követte a társát, én viszont inkább megálltam. Az épület nem volt túl nagy. Tele volt hordókkal, polcokkal. Nem lett volna elég helyem a cselekvéshez, és csak hátráltattam volna a többieket.
Tihrin teste közben a patikán belül megváltozott, mintha megolvadt volna. Nem sokkal később már egy óriási kígyó tekergőzött a helyén. Megpróbálta elkapni a fürge tolvajt de kudarcot vallott. Közben pedig megérkezett az alakváltó erősítésére Daniel is kivont fegyverrel. A tolvaj csapdába került. Még ha ez nem is a rúnamágiám érdeme volt. Viszont nagyon is tisztában voltam vele, mi a fürge tolvaj egyetlen esélye a menekülésre.
- Materai High – fényes materia alakzatok jelentek meg amiket igyekeztem a varázslat lehetőségei szerint minél nagyobbra növelni. Még formálódtak a materiak amikor az üveg kirobbant a helyéről ahogy a titokzatos alak kiugrott rajta. Azonnal rá irányítottam a varázslataimat és úgy tűnt sikerül elkapnom, ám a teljes sötétség ellenére is kicsúszott az éppen ráformálódó materiaból. Boszorkányos ügyessége és sebessége ellen szinte tehetetlen voltam. Túl lassan alkalmaztam a varázslataimat. Megpróbáltam megint elkapni ám ekkor villámgyorsan kilőtt felém. Feledve a materiakat elferdítettem magam előtt a teret, hogy eltérítsem a támadását. Legnagyobb döbbenetemre az utolsó pillanatban lefékezett és kiperdült előlem, és már rohant is tovább az erdő felé.
Én még a döbbenetemből próbáltam magamhoz térni amikor Daniel az ablakon kiugorva már rohant is a szökevény után. Lándzsákat formáltam a materiakból és én is utána rohantam, akárcsak tegnap este. Ám sajnos ahogy akkor is, ezúttal is meglépett előlünk a tolvaj. Lihegve álltunk meg a falu határában néztük az erdőhatárt ahol eltűnt a szemünk elől.
- Ez így nem lesz jó Daniel. - szólaltam meg végül - A csapda nem vált be. És megint meglépett. Hogy a fenébe lehet ilyen gyors? - Tettem fel a költői kérdést, és közben a rúnacsapdák kudarcán merengtem.
- Nem tudom, biztos, hogy nem ember, de nem biztos, hogy mágiát használ. - Felelt kis idő után a kardforgató. Érdekes gondolatot vetett fel. Tény hogy ember így nem mozoghat mágia használata nélkül, és ezt véleményemet meg is osztottam vele.
- Ez fordítva is igaz lehet. Semmit sem tudunk erről a tolvajról. Még csak nem is láttuk rendesen. Egyébként. Mi volt az a sötétség amit már másodjára használtál? Árnyékmágia? - Kérdeztem tőle.
- Mondjuk úgy: egyedi sötétség mágia, de gondolom, hogy a magadfajta céhtag mágusok nem foglalkoznak fekete mágiával. Ami viszont átment a mágiámon, mi volt az? Valami különleges mágikus lövedéknek tűnt. Kapcsolatban áll a rúnáiddal?- Kíváncsiskodott miközben visszafelé igyekeztünk a faluba.
-A Quatro Cerberusban is van aki jártas a sötét tudományokban. - válaszoltam kimérten az első kérdésére, majd eltűnődve folytattam - Az egyéni véleményem nem számít. Amíg a törvény szerint élnek nem illik emiatt szemrehányást tenni nekik, vagy megkülönböztetni őket. - Fejtettem ki a véleményemet. - Nem rúnamágia volt hanem ez: Materia High -idéztem meg egy kis darab materia kockát. Narancs ragyogása kissé elhomályosította az éjszaka sötétségét.- Ez térmágia. Úgy csavarom, és sűrítem a teret, hogy egyfajta szuper anyagot tudok létrehozni belőle. Csak a mágia képes kárt tenni benne.
- Érdekes, fizikai dolgok megsebzésére is képes? Ha igen akkor érdekes látvány lett volna, ha eléri a lényt.
-Igen képes sebesülést okozni. Vagy bármilyen más fizikai kárt. Fogd csak meg nyugodtan – Nyújtottam oda neki a kockát, hogy megtapinthassa az összesűrűsödött térzárványt teret. - Egyetlen hátránya, hogy lassú. Csupán olyan gyors mint ahogy egy átlag ember fut.
A kardforgató érdeklődve fogta meg a kockát.
- Hasznos mágia, bár a sebességen sok dolog múlik. -jegyezte meg, amivel teljesen egyet tudtam érteni. - Ha a mágia megsebzi, a mágikus fegyverek is. Igazam van?
- Igen azok is hatékonyak ellene. Bár ilyen ellenféllel még nem volt dolgom.- Válaszoltam elgondolkodva. Idő közben visszaértünk a patikához ahol ott ücsörgött Thirin, immár valódi alakjában. A jelenet kísértetiesen emlékeztetett a tegnap estére.
- Megint elfutott.
- Miért mégis mit vártál? Én mondtam előre, hogy ez lesz. Szerencsére hagyott egy kis vért maga után - Thrin a földre mutatott. - így követni tudjuk, a szaga után.
- Induljunk azonnal? A felszerelés amit vásároltam a fogadóban van. - Élénkült fel Daniel társa hírei hallatán.
- Akkor kapjuk fel, és induljunk az enyém is már készen áll. Mellesleg áruld el Ady, hogy milyen téren tudunk támaszkodni rád az erdőben vagy egy harc során?
Már megint azon az ostoba becenéven szólított. Már csak alig bosszantott a dolog. Többször is szóltam neki hogy szólítson a rendes nevemen mégis ragaszkodott ahhoz amit kitalált. Nem volt nehéz rájönni, hogy azért szólít így, hogy felbosszantson. Az egész nem ért annyit hogy emiatt idegeskedjek, így inkább elgondolkodtam a kérdésén mielőtt feleltem volna.
- A józan eszem tiltakozik az ellen, hogy este eredjünk a nyomába. De már felkészültünk erre a lehetőségre is. Most még jók az esélyeink. Gondolom nappal több órával később már nem lesz olyan jó az a vérnyom.- foglaltam össze a véleményemet az esti túrával kapcsolatban, és közben az állítólagos vérnyomot próbáltam megtalálni. Sajnos még a materia fénye is kevés volt ahhoz, hogy észrevegyem a nyomokat. Végül felhagytam a próbálkozással és inkább válaszoltam a kérdésére - Harcban számíthatok rám. Hogy milyen téren? ezt nem igazán értem. Varázsló vagyok. De azt hiszem különösen jó vagyok védekezésben. Különösebben nem tudok erőteljes támadásokat produkálni.
- Akkor tudsz minket egyszerre is védeni akár valamitől? Én egyébként alkalmazkodni tudok a helyzethez egy-egy alakkal mint azt már láttad. - Thrin egy farkas alakját ölötte magára, majd valami fertelmes élőhalottszerű csontlénnyé változott. A látványától egyből előjöttek a legborzalmasabb élményeim lassan halványuló, és enyhe hányinger tört rám. Tirin elégedetten elvigyorodott a rosszullétemen - Pedig még nem is látta a legundorítóbbakat. Például itt van egy a csúnyábbak közül. - Mondta és felvette Daniel alakját, utána pedig az enyémet.
- Ez nem volt vicces Thrin. - közöltem vele higgadtan. Több eszem volt annál, mint hogy felüljek a provokálásának. De cseppet sem díjaztam ezt a tréfáját.
-Nem bírod a csontok látványát? A lény vére hogyhogy nem akasztott ki? - Kérdezte Daniel.
- Ebben a sötétben azt a kevés vért nem is vettem észre. - közöltem vele. Meg különben is, azért egy kis vérnél több kell, hogy elveszítsem a lábam alól a talajt, gondoltam magamban. Ha te jártál volna olyan helyeken ahol én. Ha te is láttad volna a holtaktól nyüzsgő Vízi várost másképpen látnád a világot. Tettem hozzá magamban.
- Várj te nem bírod a vár és a halál látványát? - kérdezte Thirin -Akkor mi lesz ha egy sétáló holt jelenik meg a csata téren? Mert megjelenhet, sötét mágusok mindenhol vannak.
- Nem lesz gond. Már láttam jó pár szörnyű dolgot, amit lelketlen fekete mágusok műveltek. Attól hogy viszolygok az élet megcsúfolásától még nem jelenti azt, hogy nincs erőm szembeszállni vele. - közöltem velük eltökélten, olyan hangsúllyal, ami egyértelművé tette, hogy részemről lezártam a témát.
A leglényegesebb dolgot úgy is megbeszéltük így elindultunk vissza a fogadóba, hogy összeszedjük az előre elkészített felszereléseket. Miközben beleraktam az én részemet a mágikus zsákomba a patika előtt lejátszódott jelenet járt a fejemben. A kardforgató gúnyos vigyorát, amikor látta, hogy rosszul lettem Thirin szörnyű alakján képtelen voltam kiverni a fejemből. A szótlan, kardforgató eddig teljesen érzéketlennek tűnt szinte mindenre, mégis jól szórakozott az én bajomon. Nem akartam igazán belegondolni, hogy a viselkedése milyen igazi természetet takar. És ott van még Thirin is. Ez a két mágus jobban aggasztott mint az esti erdei séta.
Körülnéztem a szobában, hátha látok valamit ami segíthet előzni sötét gondolataimat, de most semmi sem tudott igazán megnyugtatni. Elhatároztam, hogy figyelni fogom a társaimat, és egyelőre minden jellemhibájuk ellenére adok nekik egy kis bizalmat.
Miután döntöttem a lelkiismeretem is megnyugodott valamennyire, miközben lesiettem a lépcsőn, hogy találkozzak a társaimmal. Mielőtt odamentem volna hozzájuk a fogadóshoz léptem. - Úgy döntöttünk , hogy a tolvaj után megyünk. Valami zajlik az erdőben, és mi is megpróbálunk utána járni, akárcsak az elődeink. Hátha mi sikerrel járunk. Ha nem jönnék vissza néhány napon belül eljuttatná ezt a Quatro Cerberushoz? - adtam át neki a levelet amint pár perccel korábban fent, a szobámban írtam. - A fogadós egy ideig csak nézett rám, majd elvette a levelet. Most hogy ezt is letudtam odamentem a szótlan kardforgató és a farkassá változott alakváltó mellé. - Indulhatunk – közöltem velük, és nekivágtunk az éjszakának.

(én is elnézést kérek a csúszásért)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Laxus Dreyar
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 92
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Nov. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Hétf. Márc. 25, 2013 8:08 pm

Az erdei/pusztai séta megkezdődik. Szag alapján nem nehéz megtalálni a friss, és közepesen friss vérnyomokat, melyek minden pár méternél el vannak csöppentve. Viszont egyszer csak, mikor már legalább egy fél órát túráztatok, eltűnnek a nyomok, legalábbis már nem lehet a rengeted erős illatból "kiérezni". Adelus rengeteg kisebb jelenlétet, mozgás észlelsz; iszonyatosan sokat, melybe beletartozik is a levelek mozgása a fákon, a fűk mozgása a földön: mintha egy nagy hangyaboly lenne a környezet.
Ekkor kiáltást hallotok, ami valamiért félelmetes, talán a groteszksége miatt, talán azért, mert össze-vissza visszahangzik a fák között, vagy talán azért, mert egyszerre hallatszik közelről és távolról, mindenesetre ez jel arra, hogy nagyon rossz helyen jártok. A józan ész, és az állati ösztönöknek tessék eleget tenni, és távozzatok arra, amerre jöttetek.... csak hát, honnan jöttetek? Jó, ezt nem nehéz meghatározni, bár a megerősödő szél eléggé zavarossá teszi a vérfoltok helyét (a szagot kicsit megbolondítja), viszont Adelus, te érzékelsz egy nagydarab valamit, ami eddig bizony nem volt még ott, mikor erre jöttetek, legalábbis nem emlékszel rá, hogy ott lett volna. És ez a valami bizony szőrös, húsos, szárnyas, kellemetlen, és támad. Lehet, nem látjátok, de Adelus bevetheti hihetetlen bestiális tudását, hogy megállapítsa: mantikórral van dolgotok. 5000 VE-vel rendelkezik, el tudjátok intézni, bár nem könnyen, de azért a hold fénye segítségére lehet annak, akivel a sötétség ilyen téren kibabrált. Tessék a mantikór minden képességét kreatívan kihasználni. Miután legyőzitek a nagy bestiát, a térmágusotok megint érez egy jelenlétet, ami nem más, mint a célpontotok, aki pergősen közelít felétek, megállapodik a halott oroszlánnál, és elkezdi vagdosni. Idáig kérek szép posztokat.


A vadonhoz kis hangulati muzsika
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Adelus Morningway
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 232
Aye! Pont : 0
Join date : 2011. Mar. 06.
Age : 28
Tartózkodási hely : Quatro Cerberus céh

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Pént. Ápr. 05, 2013 12:09 am

Az erdő ezerféle neszét hallgattuk miközben Thirin útmutatásai alapján nekivágtunk az éjszaki rengetegnek. A sötétség egyikünket sem zavarta. A farkas alakot öltött társunk szaglás, és éjszakai látása alapján is kiválóan tudott tájékozódni, pont mint a valódi állatok. Időnként megállt, hogy jobban körbeszimatoljon. Ilyenkor én is kiterjesztettem a térérzékelő aurámat, de csak módjával. A szél az egész erdőt mozgásra észtette. Az ágak a levelek, a bokrok, mind hajladoztak ahogy átfújt köztük a nyugati szél. Régebben, ha ilyen sok mozgás vett körül, hajlamos voltam elveszíteni a kontrollt az erőm felett. Azóta sok gyakorlatnak, és jó pár kellemetlen tapasztalatnak köszönhetően, még ha csak kis részben is, de megtanultam kizárni az ilyen környezeti mozgást. Ennek ellenére nem bíztam el magam, és csak rövid ideig pásztáztam körbe a környezetünket. Úgy okoskodtam, hogyha valami állat, vagy valami más a közelünkbe jönne, Thrin farkas érzékeivel úgy is kiszúrná. Ha pedig pont akkor jön amikor aktív a Sapce Magic akkor meg én venném észre. Némi gyakorlással mostanra már eljutottam, oda, hogy egy nagyobb élőlény mozgását el tudjam különíteni a környezet természetes mozgásától. Persze egész más a gyakorlás és egy éles, helyzet, ráadásul még mindig megtéveszthet a mágiám. Emlékeztettem magamat miközben átléptem egy nagyobb gyökeret, amit Thirin az előbb ugrott át.
Éreztem ahogy Daniel is gond nélkül veszi az akadályt, és egyenletes sebességgel követ minket. Kis csapatunk nem sokat szólt amióta beléptünk az erdőbe, és tekintve, hogy mit is csinálunk, ez így van rendben.
Végül Thirin megállt és ismét elkezdett szimatolni. Ide oda mászkált nyomokat keresve. Sajnos minden jel arra mutatott, hogy elveszítette a vérnyomot, amit eddig követtünk.
Mi a helyzet? Tudjuk még követni? - törtem meg a csendet egy halk kérdéssel. Mögöttem a kardforgató rakta a kezét és tovább figyelte az erdőt. Thirin pedig tovább szaglászott végül odajött hozzánk és halkan, saját hangjánál jóval mélyebb hangon így szólt:
- Egy nagy testű ragadozó szagát érzem. - szavait kissé nehéz volt kivenni, de a lényeg azért érthető volt. - Ne kérdezzétek, hogy honnan tudom, hogy nagytestű de tudom.
- Nagyjából merre van? El tudjuk kerülni?
- Azt pontosan nem érzem, a szaga mindenhonnan terjed, biztos már itt van egy ideje és bejárta a helyet.
Mielőtt átgondolhattam volna a helyzetünket, egy nagy szárnyas lény repült be az aurámba, és nagy sebességgel zuhanórepülésben egyenesen felénk tartott. Felismerve, hogy mire készül azonnal reagáltam.
- A fenébe! Ránk talált! Futás oldalra, gyorsan! - ordítottam, és azonnal rohanni kezdtem oldalirányba, Egy folt suhant el mellettem, ahogy Thirin megelőzött. Éreztem, hogy a szárnyak kelltette zaj ellenére Daniel is meghallotta a figyelmeztetésemet, és ő is fedezékbe húzódott. A levegő felkavarodott körülöttünk, és a tér valóságos táncba kezdett az elmémben. Vad üvöltés hasított bele az éjszakába, majd utána a szörny iszonyatos robajjal becsapódott oda, ahol az előbb még mi ácsorogtunk.
Visszanéztem és egy nagy testű óriási oroszlánféleség tombolt a fák között. Ám ez a lény nagyon távol állt a nagymacskáktól. Nagy fekete szárnyai voltak, a farka pedig egy skorpió fullánkos farkára hasonlított. A lény felmordult és körbenézett, hogy megtaláljon minket.
Hirtelen ötlettől vezérelve megidéztem ekét narancssárga materia kockát és az egyiket beröptettem a szörnyeteg pofája elé. A tervem bevált. A dög azonnal felé kapta fejét, és mancsával rácsapott a lebegő varázslatra.
Daniel azonnal kihasználta az alkalmat a szörny másik oldalán, és támadásba lendült. Éreztem ahogy pengéjével belehasít a lény szárnyába, mire az dühösen felüvöltött és a kockámat feledve a kardforgató felé fordult, és felécsapott a mancsával, de Daniel ugyesen védekezett. Hegyes pengéjével többször is megvágta a szörnyeteg karmos végtagját, míg végül az feladta a kardforgató közvetlen támadását és hátrálni kezdett. Mély levegőt vett, és közben tűzlabda kezdett formálódni kitátott pofájában.
Elmém parancsára a közelebbi materia kocka azonnal Daniel és a lény közé lendült, miközben fallá formáztam.
A lánglabda vörös lobbanással csapódott bele a mágikus védelembe, megvédve a mögötte fegyverét markoló Danielt.
A szörny felmordult és verdesni kezdett a szárnyaival, leveleket, és port kavarva fel.
Mi ez a mágiát használó korcs? - Kérdezte ordítva Daniel, miközben gyorsan odarohant hozzánk elkerülve egy gyors karomcsapást.
- Ez egy igen ritka lény. A neve manitkór és a tüzmágia használata mellett mérget termel a faroktüskéjében. Igen veszélyes és vérszomjas ráadásul intelligensebb az átlagos lényeknél. És ilyen helyen ritkán jelenik meg inkább a pusztákon él.
- Mérgező Faroktüske? Pont ez hiányzott. - jegyeztem meg félhangosan, és tekintetem a magasan ringó farokra vetült. - És ha pusztai lény mit keres egy rengetegben?
- Ezt kérdezd tőle.
- Ady te védj minket mágiával vagy amid van! Daniel te csak akkor támadd ha közel jön. - próbálta átvenni a vezetést Thirin -Fárasszuk ki, de figyeljetek tüskéjére, ne menjetek közel mert a méreg halálos, és nem tudom semlegesíteni! - figyelmeztetett minket.
- Materia High- moroltam, és megidéztem egy harmadik materiat amit a lény farka kelé küldtem. Ha rá tudnám formázni akkor ki tudnám iktatni a veszélyt amit a mérgezett tüske jelent. Mellettem Thirin alakot váltott. Teste fémes színt öltött, ahogy testét fémszerűvé változtatta. okos ötlet. Ha a lény tűzmágiát használ egy fém test jó szolgálatot tehet. Mellettem Daniel kezeit a lényre emelte és kicsiny csont darabkákat lőtt nagy sebességgel a mantikorra. A lövedékek közül elég sok eltalálta el a lényt, de szinte csak arra voltak jók, hogy még jobban felbosszantsák. Bár pár darab azért kilukasztotta a szárnyait. Vadul megrázta magát, esélytelenné téve, hogy a materia rácsusszanjon a farkára. Azzal a farokkal akármikor lecsaphat, villant belém a gondolat, és feledve a materiat mással próbálkoztam. Gyorsan létrehoztam egy spaceloop-ot. A térgyűrű pillanatok alatt létrejött körülöttünk, biztosítva a speciális teret a varázslataimhoz. Ezeken a helyeken belül úgy tudtam varázsolni az alacsonyabb szintű térmágiákat, mintha én magam álltam volna bennük.
A mantikor lábai lángra kaptak, ahogy újabb tűzmágiát használt. Termetét meghazudtoló sebességgel szökkent ki a materaim közül. Megkerült egy nagyobb fát, és már szinte mögöttük is volt. Ismét kitátotta a száját és rengeteg apró tűznyilacskát köpött ránk kisebb felhőben.
Mindkét kezemet kiraktam elé, és képzeletben megtettem ez a mellettem álló Daniellel is. A francba, hogy ilyet is most csinálok először, villant még át rajtam a kétségbeesett gondolat, mielőtt mindkét Reverse létrejött.
A piros lánglövedékek nagyja, mielőtt eltalálhattak volna minket megfordultak a levegőben és telibe találták a mantikort, ami mérgében, és meglepettségében mancsával a fejéhez kapott, a bosszantó tűznyilak miatt.
- Ez szép volt. - jegyezte meg halkan Thirin mögöttem.
A dög ismét varázsolni kezdett a lábai továbbra is lángoltak ám a tűz most terjedni kezdett és szőnyeget képzett a rém mancsai alatt. Fenyegetően felüvöltött majd a levegőbe emelkedett anélkül, hogy a szárnyait használta volna. Daniel megszabadult a táskájától és kivont karddal teljes figyelmét a repülő bestiának szentelte. Én sem tétlenkedtem. Átformáztam mindhárom materiamat lándzsákat készítve belőlük. A fénylő dárdák azonban óvatosságra késztették a szörnyet, ami a szőnyegen állva megpróbált eltávolodni a lassú varázslataim elől.
- Ady fel tudsz juttatni hozzá hogy harcolhassak? - kérdezte.
- Igen. fel. De nem lesz egyszerű. - az egyik lándzsa megszűnt fent, és lent egy új materia-t formáltam. Lapos, 4x4 méteres narancs téglatestet. - Légy nagyon óvatos. - figyelmeztettem az alakváltót - ha gáz van készülj fel rá hogy rád formázom és lehozlak.
-Oké – felelte, mikor fellépett rá. Azonnal elkezdtem fellebegtetni, miközben a lándzsák folyamatosan rohamozták a mantikort. A varázslataim irányítása, és a tér legfontosabb hullámai, amiket a szörny, és a társaim keltettek minden figyelmemet lekötötte.
A szörny a lándzsákat kerülgetve felénk fordult és újabb tűtámadással próbálkozott a felé repülő Thirin felé. Azonnal reagáltam átformázva a materiat, hogy megvédje az alakváltó mágust. A mantikor sokat kockáztatott a támadásával ugyanis nem figyelt a materiaimra, és három lándzsa belecsapódott a testébe. Kettő a szárnyát, egy pedig a törzsét találta el. A lény tombolt am agasban, de alapvetően a helyzet nem változott semmit.
Mellettem Daniel tétlenül ácsorgott, Thirin pedig arra várt, hogy elég közel kerülhessen ahhoz hogy a lényre vethesse magát.
- Téged is fellebegtesselek Daniel?
- Próbáld meg inkább megszüntetni a lángokat aminek áll. Félig szilárdnak kell lenniük ha megtartják a súlyát. A lándzsáiddal próbáld meg szétrombolni.
- Az nem fog menni. Legalábbis lándzsákkal nem, De megpróbálhatok azért valamit a tanácsod alapján. - elmém parancsára két materia a lény lábaihoz lebegett és átformálódtak forgó propellerekké, amik fokozatosan gyorsulva elkezdték kavarni, szétszabdalni a lángokból álló szőnyeget.
Thirin ismét alakot váltott és valami pikkelyes teknősszerű lénnyé alakult, és vízmágiával kezdte el sorozni a mantikort, és annak egyre ingatagabbá váló varázslatát.
Végül a szörny elveszítette az egyensúlyát és átzuhant a tűzszőnyeg maradékán. Ám Kitárta a szárnyait és vitorlázó repüléssel próbált biztonságosan földet érni. Lángok csaptak fel körülötte, ahogy ismét varázsolni próbált, ám a mágia nem fogant meg és a lény egy fának csapódott.
Daniel csak erre várt. Kilőtt mint a nyíli és sebesen a lényhez rohant és rávetette magát. Két vágást és egy szúrást vitt be a kardforgató mielőtt a lény reagálhatott volna. Sörénye és a pofája csatakos volt a vérétől. A mantikor azonban nem adta fel. Farka szemmel követhetetlen sebességgel meglendült és eltalálta Danielt.
Vízlövedék toccsant szét a lény farkán, ám Thrin támadása túl későn érkezett. Daniel megfordította a megkezdett vágást és levágta a veszélyes fullánkot. De mindez már semmit sem ért. A méreg már megfertőzte Danielt. Koncentrációm, kissé megtört és a materiaim kihunytak a levegőben, kivéve azt ami az alakváltót lebegtette.
Thirin leugrott a levegőből és közben még két vízlövedéket lőtt a lény pofájába. Daniel pedig nem törődve a sebével a lény pofájába ugrott és tövig döfte a kardját a mantikor torkába.
Thrin felvette eredeti alakját és sebesült társa mellé ugrott, még sikerült épp elkapnia Danielt mielőtt a földre zuhant volna.
Ez nagyon elszúrtuk, dühöngtem magamban. Mérgemben beleütöttem a földbe, hogy levezessem valamennyire a feszültségemet. Ha egy Materiat lent hagytam volna tartalékba. Ha Space loopot idéztem volna egyből a lény elé. Tudhattam volna, hogy erre készült az a szótlan Daniel. Most már késő.
Hirtelen mozgás rántott ki az elhatalmasodó övnádból és pánikból. Valaki sebesen közeledett felénk.
- Valami még jön felénk! - kiáltottam és lélekszakadva odarohantam a társaimhoz. A fák közül az a figura ugrott elő akit egészen eddig kerestünk. A nyavalyás megfoghatatlan tolvaj egyenesen idejött az orrunk elé. Ráadásul oda se figyelt ránk, helyette elővett egy kést, és mindhármunk döbbenetére elkezdte szabdalni a kiszenvedett mantikor tetemét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Thrin
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 130
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. May. 04.

Karakter információ
Céh: -
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Hétf. Ápr. 15, 2013 11:24 am

Az erdőben haladtunk, mindenki némán követett és leste, mikor tör rá valami szörnyűség az erdő fái közül. A vérnyomok könnyen követhetőek voltak az elején és gyorsan tudunk haladni, de az erdőben már számtalan szag nehezítette a haladást ez még nem zavart volna meg de pár óra haladás után feltámadt a szél és szerte szét fújta a szagokat és szinte követhetetlenné tette a nyomot. Aztán az egyik pillanatról a másikra egy áthatóbb szab ütötte meg az orromat ami elfedte a követett nyomot. Egy ideje már igyekeztem újra szagot fogni mikor Ady megszólalt.
- Mi a helyzet? Tudjuk még követni?
Vissza fordultam feléjük és közöltem a tényt:
- Egy nagy testű ragadozó szagát érzem.
- Ne kérdezzétek, hogy honnan tudom, hogy nagytestű de tudom.

- Nagyjából merre van? El tudjuk kerülni? - kérdezte Ady.
- Azt pontosan nem érzem, a szaga mindenhonnan terjed, biztos már itt van egy ideje és bejárta a helyet. - válaszoltam.
- A fenébe! Ránk talált! Futás oldalra, gyorsan! - üvöltött fel ekkor Ady.
Ady sebesen elkezdett futni, de az én sebességemmel nem tudta fölvenni a versenyt pillanatok alat utó értem és le is hagytam. Mikor megálltunk és megfordultunk egy hatalmas szárnyas oroszlánt pillantottam meg egy skorpió farokkal, vagyis egy mantikórt.
Adys két narancs szín kockákat teremtett maga elé és azokat eléggé lassan belebegtette a mantikór elé. A szörnyetek nagyobb veszély forrásnak ítélte mint a kivont kardal álldogáló Daniel aki csak pár méterrel ugrott hátrább mikor a szörny megérkezett. A mantikór sebesen a kockák felé csapott, de semmi kárt nem tudott ejteni bennük.
Ezt a pillanatot választotta ki Daniel a támadásra. Az előttem álló Adytól és a kockáitól nem igen láttam hogy mi is történik, de a szörny üvöltéséből arra következtettem, hogy Danielnek sikerült megsebesítenie. Aztán egy-két pillanat múlva egy lánglobbanást láttam aztán azt, hogy Daniel fut felénk miközben értetlenül üvöltözik:
- Mi ez a mágiát használó korcs?
Elfojtva egy mosolyt a többiek értetlenkedésével kapcsolatban - ami nem is volt olyan könnyű mert közben már levedlettel a farkas alakot és a fém alakomat vettem fel - gyorsan elhadartam egy gyors össze foglalót a mantikór alapvető tulajdonságaival kapcsolatban.
- Ez egy igen ritka lény. A neve mantikór és a tűzmágia használata mellett mérget termel a farok tüskéjében. Igen veszélyes és vérszomjas ráadásul intelligensebb az átlagos lényeknél. És ilyen helyen ritkán jelenik meg inkább a pusztákon él.
- Mérgező Farok tüske? Pont ez hiányzott. És ha pusztai lény mit keres egy rengetegben? - kérdezte Ady.
- Ezt kérdezd tőle. - válaszolta Daniel megkímélve engem a választól.
- Ady te védj minket mágiával vagy amid van! Daniel te csak akkor támadd ha közel jön. - mondtam gyorsan kihasználva, hogy rám figyelnek.
- Fárasszuk ki, de figyeljetek tüskéjére, ne menjetek közel mert a méreg halálos, és nem tudom semlegesíteni!
Ady ismét megidézett egyet a már lebegő kockákból és elkezdte a mantikór felé lebegtetni, a varázslat elég lassan közelítette meg a szörnyet ezért Daniel is a szörny felé lőtt egy csont tüske sorozatot, hogy elterelje a szörny figyelmét.
Daniel lövedékei közül elég sok megszedte a lényt, de mivel nem mondtam neki hogy a szárnya nem igazán repülésre szolgál ezért a lövedékek nagy része azt találta el. A lény lábai fellángoltak és szemmel alig követhető sebességgel tett egy fél kört körülöttünk majd megtorpanva egy sorozatnyi tűznyilat engedett felénk.
A tűz nyilacskák viszont mielőtt még eltalálhattak volna minket vissza fordultak a és a mantikórba csapódtak nem sok kárt okozva a tüzet használó teremtményben. Egy pillanatra csak néztem vajon Daniel vagy Ady csinálta e ezt a varázslatot, de hamar rá jöttem egy belső sugallat hatására, hogy ez Ady egy tér mágiája volt.
- Ez szép volt. - mondtam magam elé látszólag senkihez sem beszélve.
Közben a mantikór egy tűz szőnyeg varázslattal a levegőbe emelkedett és gyorsan távolodni kezdett az Ady által idézett kockák elől melyek kitartóan üldözték most már lándzsa formát öltve.
Láttam hogy Ady varázslatai sosem fogják elkapni a lényt ha az nem akarja és Daniel sem akart látszólag semmit tenni csak várt hogy a lény lekerüljön.
Hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem:
- Ady fel tudsz juttatni hozzá hogy harcolhassak?
- Igen. fel. De nem lesz egyszerű. Légy nagyon óvatos. Ha gáz van készülj fel rá hogy rád formázom és lehozlak. Mondta elém lebegtetve egy 4X4 méteres lapot amire fel léptem és a magasba emelt.
Nem volt olyan nehéz megszokni fenn a varázslat annyira stabil volt mint egy hajón állni szélcsendben szóval nem okozott gondot a harcra figyelnem.
Amint felérte egy tűz golyóval próbált leszedni a mantikór az lapról de a lap hirtelen egy falat formázott elém és megvédett a lövedéktől.
Közben Ady lándzsái olyan szélforgó szerű alakokat vettek fel és pörögve a lényt lebegtető mágiába csapódtak szét zilálva annak szerkezetét.
Gyorsan Kappa alakot vettem fel és pár vízköpettel majd később víz ágyúval kezdtem a mantikórt és a tűz szőnyeget eltalálni. Pár másodpercig bírta csak a mantikór az együttes rohamot majd megbillent és zuhanni kezdett még egy utolsó kísérletet tett a becsapódás elkerülésére de szétroncsolt szárnyaival már nem sokat tudott kezdeni. Egy hangos dobbanással csapódott a földnek, mire Daniel mint egy táv futó ki a sípszót hallja lőtt ki a lény felé.
Daniel a lényre vetette magát aztán szúrt és vágott de nem vette észre hogy a lény farka felemelkedik és felé csap. Egy víz ágyú lövedékkel próbáltam kitéríteni de láttam hogy csak pár másodperccel késtem le. A lövedék a lény farkát érte és távolabb lökte azt egy nagy csapást mérve a lényre is. Daniel meg kardjával lemetszette a fullánkot majd végzett vele.
Ady közben lehozott így eredeti alakom felvéve még megtámasztottam Daniel vállát hogy ne essen el.
- Valami még jön felénk! - kiáltotta Ady mielőtt még sikerül volna lélegzethez jutnunk.
Ekkor a tisztásra hirtelen betört a falusi tolvaj és minket észre sem véve a lénynek esett és egy késsel elkezdte össze szabdalni a tetemet.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Daniel Deamhan
Fekete Mágus
Fekete Mágus
avatar

Hozzászólások száma : 99
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. May. 03.
Age : 21
Tartózkodási hely : Szentendre

Karakter információ
Céh:
Szint: 3
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Pént. Ápr. 19, 2013 1:14 pm

(Bocsánat a késésért, habár nem írtam a hiányzások menüpontba, de nem voltam teljesen jelen az utóbbi időben. Beteg voltam/vagyok és csak részlegesen tudtam itt lenni a gépnél, írni pedig nagyon nehezemre esett, nem igazán volt tiszta a fejem, és nem is nagyon emlékszem mit csináltam, de azért lassan-lassan megcsináltam a postot. A jövőre nézve én örülnék az időkorlát ismételt bevezetésének, hajlamos vagyok nélküle az ellustulásra Smile, de megpróbálok többet nem késni (ennyit))

Az erdő sűrű volt és zajos, még éjszaka is, hiszen sok állat csak ilyenkor aktivizálta magát, tehát ilyenkor ezek az élőlények vették át a nappali zsivajt. Danielék követték a farkassá változott Thrint az erdőben, és egyre mélyebbre hatoltak. A szél fújt, de a hold fényesen világított, így nem voltak vakságra ítélve, Daniel pedig úgy érezte, hogy mintha nem is zavarná lassan az, hogy nem világít a nap fénye, és az érzékeinek se zavar be nagyon. Viszont félő volt, hogy elvesztik a nyomot a szél miatt. Kis idő múlva ez be is következett
- Mi a helyzet? Tudjuk még követni? - Kérdezte halkan Adelus. Daniel a kardjára tette kezét.
- Túl sok itt a hitvány, féreg élőlény, undorító egy hely. - Mondta Darkos.
~ Ez van, nem tehetünk semmit. ~ Gondolta Daniel.
- Dehogynem! Csak nem éppen érné meg felkutatni az összeset, ez is egy fontos lecke, kibírni a szánalmas élőlények jelenlétét. - Válaszolta a démon.
- Egy nagy testű ragadozó szagát érzem. - Mondta Thrin, eltorzult, állati hangon. - Ne kérdezzétek, hogy honnan tudok, hogy nagytestű, de tudom. -
- Nagyjából merre van? El tudjuk kerülni? - Kérdezte Adelus.
- Azt pontosan nem érzem, a szaga mindenhonnan terjed, biztos itt van már itt van egy ideje és bejárta a helyet. -
- A fenébe! Ránk talált! Futás, oldalra, gyorsan! - Ordította el magát hirtelen Adelus, és futni kezdett. Thrin gyorsan elviharzott mellette. Daniel csupán pár lépést tett oldalra, hogy a legközelebbi fa takarásába érjen. Néhány pillanat múlva egy nagy lény csapódott be ott, ahol az előbb állt a csapat. Daniel kipillantott a fa mögül. A lény nem felé nézett, hanem az előtte lebegő narancssárga kockára, mely minden bizonnyal Adelus műve volt. A lény egy oroszlántestű, szárnyakkal ellátott korcs volt, akit még egy tüskés skorpiófarokkal is megáldott az, aki jókedvében, vagy részegségében létrehozta. Daniel kihasználta, hogy a lény nem rá figyel, és gyorsan megindult felé.
~ Nem lenne jó, ha a levegőben kéne megküzdeni vele. ~ Gondolta Daniel, és így a lény szárnyát célozta meg, és a már futás közben elővett Mortemmel belehasított a célpontjába. A lény felüvöltött, és rögtön Daniel felé fordult, miközben a mancsával felé csapott. Daniel védelemre emelte kardját,és a lény mancsa a pengére csapódott. A lény saját erejével vágta bele a kardot a végtagjába, és ez láthatólag fájt neki. Daniel kontravágást akart indítani, de a lény meglepően gyors volt, és ismét felé kapott. Daniel kivédte a támadást, hasonló hatással mint az előzőt. Még egy-két öncsonkító támadás után a lény rájött, hogy nem jut semmire így, és hátraugrott.
- Vigyázz, lehet, hogy egy korcs lény de mágiát használ. - Mondta Darkos. Mielőtt Daniel megkérdőjelezhette volna a dolgot, a lény kitárta állkapcsát, amiben egy tűzgolyó kezdett gyűlni. Daniel is elkezdte gyűjteni a mágiáját, hogy gyorsan pajzsot alkosson, de lény ebben is megelőzte. Ám ahogy a tűzgolyó elindult felé, Adelus egyik kockája belebegett közéjük, és a mágia elnyelte a tűzgolyót.
~ Ez még túl nagy falat nekem egyedül, sajnos együtt kell dolgoznom a többiekkel. ~ Gondolta Daniel, és még mielőtt Darkos ellenkezhetett volna elindult a többiek felé. A lény csapkodni kezdett a szárnyaival, és Daniel felé kapott. Daniel egy gurulással elkerülte a támadást, és odafutott társaihoz.
- Mi ez a mágiát használó korcs? - Szegezte a kérdést Thrinnek, aki időközben visszaváltozott. Mivel momoicsi foglalkozott a hasonlóan korcs lényekkel, és Thin volt az kettejük közül aki befogadta ezt a tudást, ezért valószínűnek tűnt, hogy tudja mi lehet a lény.
- Ez egy igen ritka lény. A neve mantikór és a tűzmágia használata mellett mérget termel a farok tüskéjében. Igen veszélyes és vérszomjas ráadásul intelligensebb az átlagos lényeknél. És ilyen helyen ritkán jelenik meg, inkábba pusztákon él. - Mondta Thrin
- Mérgező farok tüske? Pont ez hiányzott. - Mondta Adelus, miközben a lény felé bámult. - És ha pusztai lény mit keres egy rengetegben? -
- Ezt kérdezd tőle. - Válaszolta Daniel.
- Ady te védj minket mágiával vagy amid van! Daniel te csak akkor támadd ha közel jön. - Mondta Thrin kissé fontoskodóan. - Fárasszuk ki, de figyeljetek a tüskéjére, ne menjetek közel, mert a méreg halálos, és nem tudom semlegesíteni! - Tette hozzá. Ady megidézett egy harmadik Materia High-t és elindította a lény felé. Thrin alakot váltott, fém alakját vette föl, Daniel pedig szintén mágiához készülődött. Kitartotta a kezét a mantikór felé, és csontfogakat lőtt ki a lény felé. A mantikór belemozdult a varázslatba, így a négy darabból csak kettő találta el, amik átfúródtak a sebzett szárnyán. Adelus materiái sem tudták rabul ejteni a mantikórt, aki ismét mágiához folyamodott. A lábain tűz jelent meg, és felgyorsult sebességgel megindult, hogy megkerülje őket. Már majdnem mögöttük járt, amikor megállt, és olyan gyors volt, hogy mire mindhárman felé fordultak, már kis tűzlövedékek repültek a mágusok felé. Daniel felkészült ismét a mágiahasználatra, de mégse lett szüksége rá, mivel Adelus kitette a kezét, és a lövedékek megfordultak a levegőben, majd visszalövődtek a mantikór felé, és bizony telibe találták azt. A lény idegesen csapott a saját lövedékeire.
- Jobb is, amíg nem látják a mágiádat. - Mondta Darkos. - De... Várjunk csak, mi ez, mit csinál az öcséd? - Kérdezte Darkos. Daniel Thin felé nézett, aki visszaalakulva állt Adelus mögött, és tágra nyílt hófehér szemekkel nézte ahogy Adelus varázsol.
- Megvetendő és korcs lényt érzékelek, ez csak egy dzsinn lehet. - Mondta Darkos.
~ Dzsinn? ~
- Igen, mások technikáit másolja le, tehát lopja el. Szánalmas, hogy nem a saját erejét használja, már ha van neki egyáltalán. - Mondta Darkos undorodva. - És úgy látom, hogy egy ilyen fészkelte be magát az öcsédbe is, ezzel tenni kell valamit. -
- Ez szép volt. - Mondta Thrin halkan. A mantikór látszólag ismét készülődött valamire.
~ Szerintem a mantikór most nagyobb veszélyt jelent. ~Gondolta Daniel. Darkos felsóhajtott.
- Ahogy gondolod halandó, de ebből még gond lehet. - A lény egy tűzszőnyeget idézett maga alá, és felemelkedett a társaság fölé egy ordítás keretében. Daniel gyorsan ledobta a a felszereléssel megpakolt hátizsákját, elege volt abból, hogy lelassítja valami, és Mortemmel a kezében figyelte mit cselekszik a lény. Adelus materiái átalakultak hegyes, lándzsaszerű formákká és megindultak a mantikór felé, aki rögtön el is kezdte arrébb lebegtetni magát.
~ Éreztem, hogy ez lesz... ~ Gondolta Daniel.
- Ady fel tudsz juttatni hozzá, hogy harcolhassak? - Kérdezte Thrin.
- Igen. Fel, de nem lesz egyszerű. - Ezzel egy új formát idézett, egy lándzsa megszűnt fenn. - Légy nagyon óvatos. Ha gáz van készülj fel rá, hogy rád formázom és lehozlak. -
- Oké. - Felelte Thin, majd fellépett a megjelenő lapos mágiára. Daniel lassan a mantikór alá kezdett mozogni, miközben testére egyre feljebb lebegett, a materia lándzsák pedig sorra vétettek célt, ahogy a lény kikerülte őket. Észrevette Thrint és egy újabb mágiát küldött el felé. A materia átformálódott, és megvédelmezte Thrint, viszont a mantikór a támadásra koncentrált, őt nem volt mi megvédje Adelus lándzsáitól. Három darab találta el, kettő darab a szárnyába fúródott, egy pedig a törzsébe. A lény ismét felordított, és távolabb húzódott a fenyegető mágiáktól. Daniel visszasétált oda ahonnan legjobban beláthatta az eseményeket, azaz Adelus mellé.
- Téged is fellebegtesselek Daniel? - Kérdezte Adelus.
- Próbáld meg inkább megszüntetni a lángokat amin áll. Félig szilárdnak kell lenniük ha megtartják a súlyát. A lándzsáiddal próbáld meg szétrombolni. - Válaszolta Daniel.
- Az nem fog menni. Legalábbis lándzsákkal nem, de megpróbálhatok azért valamit a tanácsod alapján. - Adelus mágiái átalakultak a magasban, és Thin is alakot váltott, azzá a korcs lénnyé változott, amit a küzdelmük során is használt. Adelus "propeller" materiái szétkavarták a tüzet, Thin vízmágiája pedig eloszlatta azt. A lény pár másodperc múlva át is esett a mágiája lyukain. Zuhanás közben gyorsan kitárta a szárnyait, és vitorlázni kezdett, ám ez a sérülései miatt nem volt túl effektív. Mágiát kezdett formázni, de nekicsapódott az egyik fának.
~ Most. ~ Daniel szinte kilőtt a zuhanó lény felé, és amint az becsapódott támadni kezdte. Először az egyik mellső lábába vágott, hogy ne tudjon felállni, aztán a torkába vágott, majd a mellkasába szúrt, hogy kivégezze az állatot.
- Hátulról. - Mondta Mortem. Daniel elkezdett fordulni, de nem volt elég gyors, valami a hátába csapódott. Meglátta a szeme sarkából, a lény méregtüskéje volt az. Ebben a pillanatban egy vízlövedék is belecsapódott a lény farkába, és Daniel levágta a tüskét, mielőtt még több mérget tudott volna a testébe nyomni.
~ A fenébe, Thin azt mondta elég erős a mérge. ~
- Legalább tanulhatsz a hibáidból. - Mondta Darkos. - A méreg meg segít au immunitás kiépítésében. -
~ Immunitás? ~ Thrin eközben landolt a földön és belelőtt még két lövedéket a lénybe. A lény ordítani készült.
- Igen, méreg immunitásra gondolok. A méreg egy igen komoly, de kissé aljas fegyver. Nem szeretem, de elismerem, hogy hasznos is lehet. Viszont jó ha mondjuk meg sem érezzük a hatását, azaz immunisak vagyunk rá. Én az vagyok, te még nem. Ideje elkezdenünk foglalkozni vele. - Daniel a lény fejéhez lépett, és a kitátott szájába mélyesztette a kardját. A lény torkából ordítás helyett csak vér fröcskölt.
- Remélem a pokolra jutsz, korcs. - Motyogta Daniel. Majd kicsit megszédült. Hirtelen elvesztette az egyensúlyát, és összeesett. Thrin hirtelen ott volt és megtámasztotta.
- Na látom már kezded érzékelni a hatásokat, nem kéne meghalnod, a mi érdekünkben. Beléd sugárzok egy keveset az erőmből, az majd megoldja a problémát. Ismételten fájni fog, de ezt már megszokhattad. Az erő ára sokszor fájdalom. -
- Valami még jön felénk! - Kiáltotta Adelus, és odarohant hozzájuk. A fák közül előbukkant a lény, akit eddig üldöztet, és a halott mantikórhoz ugrott, az orruk elé. Ügyet sem vetett a csapatra, inkább a mantikór testét kezdte felszabdalni egy késsel a kezében. Daniel ekkor elkezdte érezni, a Darkos által említett fájdalmat.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Laxus Dreyar
Ex-mesélő
Ex-mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 92
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Nov. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Vas. Ápr. 21, 2013 12:22 pm

Ez harc sajna nem úgy sikerült, ahogyan neki kellett volna. No, akkor lássuk, miért: a mantikór egy eléggé agresszív állatka, nem fog nektek sok levegővételnyi időt hagyni, úgyhogy kicsit abszurdnak nézett ki, ahogyan Thrin National Geographicet adott elő a harc közben, bár, ha igazán animésen gondolkodunk akkor ezt még viccesnek is el lehet képzelni. Daniel, te egy mágus vagy. Lehet, hogy démon, és a démon által talán erősebb vagy az átlagmágusnál, de nem is vagy fegyvermágus, virtuóz kardmozdulatokra nem vagy képes, ergo a mantikórt nem tudod karddal távol tartani, mert az egy ütéssel, ami kezed szilánkosra töri veri ki abból a fegyvert. Aztán, miután leszúrt, neked még mindig volt erőd kinyírni.... ez sajna eléggé irreális volt. Meg az is mókás volt, hogy Red Carpet közben a mobilitását egyáltalán nem kihasználva belement a lassú metéria lándzsákba, szóval, amilyen intelligensnek leírtátok, egyáltalán nem így viselkedett. Az, hogy a sötétség okozta hátrányokat egyáltalán nem játszottátok ki, ebbe már bele sem akarok menni, mert lehet, hogy Adelus érzi a környéket, a metéria által gerjesztett narancssárga fény eléggé kevés, hogy tisztán át lehessen látni az egész harcmezőt. De mindegy, nem kell átírni, csak megemlítettem, hogy legközelebb ezekre odafigyelni.

Tehát odarongyolt a majomember a hullához, sokat nem láttok belőle csak a sziluettjét, de az biztos, hogy valamit motoszkál a hasánál, fémes hang jelzi, hogy valami fegyver lehet nála, mozdulatai arról árulkodnak, hogy vagdalkozik. Még bele is mászik fél testtel a dögbe, hogy kiszedjen valamit. Közel mehettek hozzá, bár erre jókorát ugrik, érdekes állatiszerű hangot ad ki magából, zsákjába belelapátolja, amit kiszedett a pórul járt macskaféléből, és elfut, bár már messze nem olyan gyorsan, mint eddig tette, és, mivel tulajdonképpen tiszta vér egész teste, hált a mantikórban való "expedíciójának" követni nem lesz nagy ördöngösség. Viszont Daniellel mit fogtok kezdeni? Mert bizony meg fogja enni a méreg, és nem láttam semmi olyan jelt, szabályt, íratlan szabályt, képességet arra, hogy Darkos valóban immunis lenne a mantikór mérgére, és ezt át tudná adni a gazdatestnek, ha mégiscsak az lenne.
Találjátok ki, mit akartok csinálni, követitek e az idegent, vagy visszamentek e a városba, amiről nem tudjátok, merre lehet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Adelus Morningway
Gealdor
Gealdor
avatar

Hozzászólások száma : 232
Aye! Pont : 0
Join date : 2011. Mar. 06.
Age : 28
Tartózkodási hely : Quatro Cerberus céh

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 4
Jellem:

TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    Szomb. Május 11, 2013 10:16 pm

A döbbent csöndet csak a kés suhogása, és a szakadó bőr, és hús émelyítő zaja törte meg. Idegesen összerezzentem a hangok hallatán, lelki szemeim előtt rémes képek villantak át. Képtelen voltam bármit is tenni. Thirin az ájuldozó Danielt tartotta. Lassan, másfél perc múltán úrrá lettem a döbbenetemen, és egy óvatos lépést tettem az elmélyülten dolgozó tolvaj felé. Nem törődött velem, hanem folytatta a munkáját. Ismét közelebb léptem és varázslatra emeltem a kezem. Itt az esélye a materia-nak.
Ám mielőtt még létrehozhattam volna a téranomáliát, a tolvaj befejezte gyomorforgató munkáját, és észveszejtő sebességgel felpattant, felkapva cuccait, majd bevetette magát a sűrűbe. Ahogy mellettem rohant el, éreztem, hogy meleg cseppek hullanak az arcomra. Ösztönösen letöröltem őket, és csak akkor döbbentem rá, hogy az mantikor vére. A menekülő tolvaj valóságos vérösvényt hagyott maga után az erdőben.
- Na, amilyen véres volt még a saját orrommal is követni tudnám, ennél szelesebb időben is. - jelentette ki magabiztosan, miközben az egyre rosszabb bőrben lévő Danielt támogatta.
- Kit érdekel az a hülye lény, mi van Daniellel?- Kérdeztem dühösen, aggodalomtól csengő hangon a vigyorgó alakváltótól. - Mi történt vele? Alig láttam mi történt a sötétben, csak azt éreztem, hogy a lény eltalálta.
- Túléli, valószínűleg nem olyan béna mint aminek látszik. Egyébként nem lenne hiába a sérülése, ha követnénk a célt. Ő is ezt akarja igaz Danel? - rázogattatta meg a társát.
- Hagyjatok nyugodtan, kövessétek a lényt, majd jobban leszek magamtól is, a sérülés miatt csak tehet vagyok. - hörögte nagy erőfeszítések közepette a kardforgató.
- Anélkül is az vagy itt a dzsungel közepén, de ha itt hagyunk a vérszagra hamar összegyűlnek a ragadozók és akkor vége a vidám kalandozásnak.
- Én tudnám lebegtetni, amíg elmúlik a méreg hatása. Ugye el fog múlni? - fordultam Thrin felé. - Nem lenne jobb esetleg visszamenni a faluba, és ott megvárni míg felépül? Én semmit sem tudok ennek a lénynek a mérgéről, és inkább nem kockáztatnák.
Az alakváltó mielőtt válaszolt volna, egy fa törzséhez támasztotta sérült unokatestévért, és odajött hozzá, és halkan így szólt:
- Mint említettem nem fog elmúlni a méreg hatása. Szép lassan teljesen e fog bénulni míg lélegezni sem tud majd aztán megfullad persze, a szíve is leállhat az a jobbik eset. De a faluban nem fogja senki se meggyógyítani a dzsungelben még hamarabb találunk gyógyítót vagy ellenanyagot, esetleg pont annál lénynél akit üldözünk.
- Csak a mesékben van tele az erdő öreg remete gyógyítókkal. Még a falu lenne a legjobb esélye. - ellenkeztem. - és miből gondolod, hogy a tolvajnál van ellenméreg?
- Biztos nem végbél vizsgálatot tartott a lényen - felelt idegesen - és igenis nagyobb az esélye itt a dzsungelben mint a kétes jellemű falusiak közt.
- Kétes jellemű falusiak? - azt hittem rosszul hallok.
- Egyébként is mit aggódsz érte? – vetette oda nekem, és közelebb hajolt hozzám. - a mágiája nem volt idáig valami hasznos számunkra, és még csak rokoni szálak sem fűznek hozzá, egyébként is egyedül akartad elvállalni.
- Minden élet fontos. Nem hagyhatom csak így itt, hogy meghaljon. Te pedig elvileg a rokona vagy, mégis sorsára hagynád? Miféle ember vagy te Thrini? - kiabáltam az alakváló mágusnak.
- Magának való. Ne legyen kétséged ő is így cselekedne fordított helyzetben. - felelte nevetve.
- Ezt nehezen tudom elhinni.- jegyeztem meg tompán, és ökölbe szorítottam az ökleimet dühömben. Nagy kedvem lett volna képen törölni, a vigyorgó fejét hátha attól észhez térne. Mégis miféle varázslókkal kerültem én össze, hogy így vélekednek egymásról? - Képesek lennétek egymást itt hagyni az erdőben, halálos veszályben ha a másik haldokolna? .- kérdeztem elborzadva.
- De hogy is, félre értesz én azt mondtam, hogy vigyük tovább, de ne fecséreljük az időnket holmi doktorok keresésére a faluban, mert ott nincs olyan, aki meg tudná gyógyítani. Viszont a dzsungelben lehet, hogy van. Tudod az előkészületek alatt körbe jártam ellenméreg terén is a falut és igen gyengén voltak felszerelve ilyesmiből annak ellenére, hogy milyen helyen élnek??
- Nahát milyen alapos. Nekem a patikájuk eléggé felszereltnek tűnt. - jegyeztem meg. Én is körbejártam, a terepet, és boltot, és a polcok roskadoztak a gyógyszerektől. Nehogy már ne tudjon segíteni Danielen. - A faluban akkor is jobbak az esélyei mint itt a vadonban – érveltem a saját véleményem mellett. - És mi ez a marhaság, hogy itt lehet, hogy találunk gyógyítót? Csak a mesékben van minden erdőben remete, aki meggyógyítja a sebesült hősöket. És nem hiszem, hogy a tolvajunk belefér ebbe a kategóriába.
- Adykám, a legtöbb helyen a mantikór is mesének számít de te itt láthatsz belőle egy példányt.
Nem érdekelt cseppet sem a mantikor, annyira felbosszantott Thrin az idióta érdektelen, és számító gondolkodásával. Kezdtem megbánni, hogy velük társultam erre a feladatra. Most először volt dolgom nem céhes mágusokkal, és bebotlottam két olyanba, akiktől mindenki óva intett volna.
- És te tényleg egy mesebeli klisére bíznád az unokatestvéred sorsát? - kérdeztem csendesen, de haragtól remegő hangon. - Arra, hogy hátha esetleg, véletlenül találkozol az erdőben egy gyógyítóval?
Thirin vérlázítóan rám vigyorgott.
- Ady nem is vagy olyan szűk látókörű mint először hittem, egy perc alatt át láttad a logikámat.
Logikát? Ez nem logika, hanem elmebaj. A kardforgató a reggelt sem biztos hogy megéri. Véleményemet pedig meg is osztottam az idióta alakváló mágussal.
- Fel nem foghatóm, hogy mered, ilyen veszélynek kitenni az unokatestvéred. Sokkal jobbak a túlélési esélyei a faluban mint a vadonban. Mégis meddig fogja bírni?
- Viszonylag rövid ideig, de ezt a napot még ki húzhatja - felelte közönyösen. - A kérdés viszont csak az hogy ki cipeli őt és ki a cuccait?
Ez számára a legfontosabb? Miféle ember ez a Thirin?
- Én – morogtam dühösen. Szívesen mondtam volna még mást is, különféle jelzőkkel illettem volna az idióta, és érzéketlen alakváltót, de inkább megtartottam magamnak a szitkaimat, és megidéztem egy materiat, amit ráformáz Danilere és a lebegőbe emeltem. - a hordágy, és az esetleges koporsó előállt. Az ostobaságod az életébe fog kerülni.
- Ezt a lehetőséget mit mondtam vállalom, mert ő is megtenné értem. És ne feledd a mondás szerint ha nem hal bele akkor sokkal erősebb lesz
- Ha meghal az a te hibád lesz. Vezess!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)    

Vissza az elejére Go down
 
Magánküldetés - A vadon (Adelüsz, Th(o)rin, Dániel Démon)
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» [Küldetés] Sword Arti Nyomozók
» [Küldetés] A Pók Kazamata
» [Küldetés] Az elrabolt ara

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: