Palvo Greaves

Név: Palvo Greaves
Nem: Férfi
Kor: 24
Céh: -
Mágia: Gealdor, Szem mágia

Kinézet: 189 cm magas, vállig érő fekete haja van, mindig kibontva hordja. Szája jobb oldalán egy összeforrt seb van, és rövid borostája.A valódi szeme színét már ő maga sem tudja megmondani. Vékony, izmos testalkatú. A felső testét poncsó fedi, arcát kicsit kopottas kalapja, lábait pedig egy bőrgatya és egy csizma. Minkét combján vannak pisztolyai, övén pedig lőszerek. Apjától kapott medálja csüng a nyakán, mert szerinte szerencsét hoz

Jellem: "Amihez Palvonak nincs köze, abba Palvo nem avatkozik bele"-ez a mottója. Ezzel nagyjából le is lehet írni a személyiségét: érdektelen, gyakran kihúzza magát feladatok elvégzése alól, kivéve ha az érdekei úgy kívánják hogy cselekedjen valamit. Szűkszavú,cinikus azonban minden helyzetet átgondoltan kommentál. Szereti a lányokat. Nagyon. Gyakran van gondja ebből(főleg amikor a zsánereivel, a mágus nőkkel flörtöl. Ne szépítsünk, gyakran megverik). Sokszor elmorfondírozik magában, ilyenkor olyan mint ha az ember egy zsák kőhöz beszélne. Képes ésszerűen érvelni, de nem gyakran fogadja el mások érveit. Amikor szükség van rá alkalmaz meggyőzést, esetleg megfélemlítést, vagy a kettő keverékét.Jó megfigyelő. Szereti a fogadókat, vagy mindent ami a piához kötheti. Nem nagyon bízik másokban.

Szokásos helyemen voltam a Sompolygó Macskában. Ugyan olyan reggel ez, mint a többi: felkeltem, valahogy megpróbáltam kitalálni a WC-re, majd ismét lejöttem. A harmadik napja hogy minden reggel ide jövök. Talán a megszokás, talán a lustaság hogy felkerekedjek és keressek egy másik fogadót. Igen, inkább a lustaság. Meglepő. Szokásosan helyet foglaltam a legsötétebb sarokban, majd intettem a felszolgáló lánynak. A sürgés-forgás közepette nem vette észre hogy kalimpálok neki. Kicsit összeráncoltam a homlokom, és jobban körülnéztem. Nem csoda hogy szegény lány nem ér rá. Telt ház van, minden széken ülnek emberek, és ráadásul mivel ő a legcsinosabb pincérnő-szerencsétlenségére- mindenki tőle akar rendelni. A másik három felszolgáló is rohangászott a székek, asztalok között, de láthatólag mindenki szegény Cyntiát akarja. Ahogy végig mértem tüzetesebben a lányt, és megértettem őket: ártatlan kislányos arc, hátközépig érő gyönyörű szőke haj, kecses testalkat, vadító zöld szemek, és persze a telt keblek. Pár pillanatig rajta legeltettem a szemem, amikor is az egyik felszolgáló lány elém lépett, majd fáradt tekintetét rám meresztve feltette a kérdését:
- Hozhatok esetleg valamit?
Nem figyeltem, mert még mindig a szőke ciklonon tartottam a szemem. Látszólag őt nem viselte meg ez a rohangászás. Egyik asztaltól a másikhoz perdült, széles mosollyal az arcán, és kihasználva báját minden férfira rákacsintott. Nemtársaim ezt egyértelmű bóknak, illetve flörtnek vették, és már mindenki el akarta hívni őt romantikus csónakázásra az esti holdfényben, a rámenősebbek pedig egyből megadták a házszámukat, illetve házassági ajánlattal jöttek. A női báj veszélyes. A még mindig figyelmemen kívül tartott pincérlány kicsit toporzékolt, amikor is észrevettem hogy fölöttem áll, korántsem életkedvvel teli arckifejezéssel. Szolidan, és nem feltűnően végig mértem őt is: rövid, vörös haj, fáradtsággal teli barna színű szem, szintén kecses alak, és vöröslő, lebiggyesztett ajkak. Továbbra is ott állt előttem tálcáját a kezében tartva, azonban már indulni készült volna, amikor is megszólaltam:
- Sört kérek
A lány bal válla fölül visszanézett rám, majd nyugtázva a dolgot csak ennyit kérdett:
- Ehhez kellett ennyi átgondolási idő, vagy a szöszin legeltetted a szemed eddig?
Nem lepett meg a kérdés. A fogadóban mindenki őt nézte. Minden férfi. Rajtuk kívül nem voltak nők a kocsmában. A fogadós pedig csak dörzsölte a markát, látszólag elégedett azzal amit ma keresni fog, illetve a lányok munkájával. Miután hátra dőltem a székemmel a fogadó képekkel kirakott falához, válaszoltam neki:
- Ismerős ez az illat, embereknél gyakran lehet ezt érezni. Áhh... a mindent betöltő féltékenység csodás édeskés illata.
- Nem vagyok rá féltékeny. Csak minden férfi őt akarja. Pedig nem dolgozik itt 2 hétnél hosszabb ideje. Én meg itt gürcölök már lassan 4 éve
- Tehát rossz szemmel nézed hogy 2 hét után neki több sikere van mint neked 4 év után. Igen, ez féltékenység
A lány fáradt tekintetét felváltotta a mérges tekintet. Láthatólag nem esett neki jól a nyers igazság. De egy pillanatra végig mérte magát, és Cyntiát. Mi lehet neki, ami neki nincs meg. Ismét vissza nézett rám a válla fölül. Összeráncolt szemöldökkel állapította meg, hogy láttam ahogy végig mérte. Elfordult, sóhajtott egy nagyot, majd eltűnt a pult mögött. Tovább folytattam hintázásomat. Passz miért, de megnyugtat. Szemem elé húzom kalapomat, majd ujjaimmal dobolok az asztalon. Hirtelen nyílt a bejártai ajtó. Kicsit feljebb húztam a kalapom, megnézhessem kik jöttek be. Amennyiben ismerős mágus lánykák, akikkel kikezdtem, gyorsan megfontolandó az ablakon való kiugrás. De meg könnyebülésemre nem: három kiskölyök jött be, látszólag kerestek valakit. Az egyik kölyök feje ide-oda járt. Tekintetében a kétségbeesés látszódott. A másik kettő is ugyan ilyen ideges volt. Ráadásul az egyik kölyök olyan hangosan rágta a körmeit, mint ha egy favágó vágta volna a fát az erődben. Az egyik gyerek hirtelen meglátta a vörös lányt aki kiszolgált engem. Ő szintén meglátta őket, és az arcán az aggódás minden jele látszott. Mindhárman hozzá szaladtak, átbújtak a pult alatt, belekapaszkodtak a szoknyájába, majd elkezdtek hangosan sírni. A szomszédos asztalnál ülők ezt nem vették jó néven: ők azért jöttek ugyanis hogy az otthon hisztiző gyerekek elől meneküljenek meg csak egy pár órára. Már-már úgy tűnt, soha nem hagyják abba, amikor is a fogadós sörhasán összekulcsolt karral a lány mögé állt:
- Mit jelentsen ez a hangzavar, Liliana?
A lány hátra fordult, úgy hogy még a gyerkőcök ott csüngtek a szoknyáján:
- Elnézést főnök, csak tudja ennek a háromnak az apja egy erőszakos ember. Ők a húgom fiai. Valószínűleg az az ember megint kezet emelt rá, a fiúk meg megijedtek és elszaladtak. Sajnos volt már rá példa
A kocsmáros levette sörhasáról a kezeit, majd megvakarta teljesen kopasz fejét:
- Nem akarok szívtelennek tűnni, de nem maradhatnak. Telt ház van, mindenki gürcöl, hogy nézne ki ha elkezdenéd őket babusgatni, magára hagyva a vendégeket?
- De nem küldhetem őket haza. Az az ember bántaná őket. Én meg azt nem bírnám lelkileg ha valamelyikőjüknek baja esne...
Érdeklődve figyeltem, hova fajul ez a beszélgetés. Liliana kontráz, a főnök leteremti, ő megpróbál hatni a főnök apai ösztöneire, de a probléma az hogy a főnök nem apa, így hamar visszatereli a szót a fiúk kipenderítésére. A lány már láthatóan a kétségbeesés határait feszegeti, amikor is valami megmozdult bennem. Rég volt hasonló érzésem. Talán amikor elvitték tőlem aput és anyut, akkor éreztem ilyesmit. Fájdalmat. És nem tudom elhessegetni ezt az érzést. Ez egyfajta lelki ismereti dolog. Nincs sok nekem belőle, de amikor előjön az fáj. Fizikailag és mentálisan is. Elkezdtem érezni ismét az arcomon lévő sebet. Éget, és fáj. Az arcomhoz kaptam, majd miután enyhült a fájdalom, felálltam a helyemről. Lassan, óvatos lépésekkel elindultam a pult felé, nehogy a végén fellökjem Cyntiát, majd a pultnál lévő székre leültem, és csak ennyit mondtam a fogadósnak:
- Ha valaki vigyáz rájuk, maradhatnak?
Liliánát, és a fogadóst meglepte a kérdés. Egy pillanatra összenéztek. Látni lehetett a fogadós szemében hogy sajnálja a lányt, de neki fontosabb a pénz. Liliana szemében meg az látszott, hogy megérti a fogadóst, de neki fontosabb a gyerekek jólléte. Végül a fogadós rám nézett, és elkezdett vallatni:
- Távol tartod őket a vendégektől?
- Távol
- Ha esetleg eltörnének valamit, kifizeted?
- Ki
- Ha esetleg valamire szükségük lenne, állod nekik a fizetést?
- Állom
- Ha esetleg letalálna ide az apjuk, megvédenéd őket?
Itt hezitáltam a válasz adással. Nem állt szándékomba ma este esetleges erőszakot alkalmazni dühös szülőkön. De ha már beletáncoltam hogy eltűnjön ez az érzés ami nyomaszt, végig kell csinálnom. Ki tudja, talán a pincér lány meg is hálálja...valahogy. Belenéztem Liliana szemébe: már ott csillogott a hála, pedig 5-10 perccel ezelőtt azzal vádoltam meg hogy féltékeny Cyntiára. Fura az emberi természet működése.
- Megvédem őket
A fogadós bólintott, majd ismét Lilianahoz fordult:
- Akkor Liliana, add át neki a kölyköket, hadd vigyázzon rájuk
A lány lehajolt a fiúkhoz, majd megölelte őket, és csak ennyit mondott:
- Tom, Gaston, Percyl, menjetek a kalapos bácsival. Ha végeztem, jövök én is
Hirtelen hat szempár kezdett el figyelni engem. Próbáltam elővenni a legbarátságosabb mosolyomat, de látszólag vicsorításom megrémítette őket, és újra szegény lány szoknyájába kapaszkodva üvöltötték kórusban:
- EZ A BÁCSI IJESZTŐŐŐŐŐŐ!
Tehát ijesztő. Valóban, néha az vagyok. Főleg amikor a környezetem számára úgy tűnik hogy valamin nagyon elmélázok, pedig közben csak azon gondolkodom felhúztam e normálisan a gatyámat vagy sem. Állítólag olyan arcot vágok mint aki épp egy új mágia kifejlesztésén dolgozik. Végül nem maradt több ötletem, megkérdeztem a kölyköktől az első eszembe jutó dolgot:
- Szeretitek a kalandos történeteket?
Hirtelen enyhült a fogás a lány szoknyáján, és az egyikük-talán Gaston-bólintott. Mosollyal az arcomon megérdeklődtem tőlük:
- Az olyan történeteket amikben szerepel ármány, lovagok, fiatal mágusok, és a Mágus Tanács?
Ismét hat szempár figyelt rám. Az egyikük hirtelen elkezdett tapsolni, majd csak ennyit kiáltott:
- Igen, igeeen. Meséljen nekünk a bácsi!
Fel álltam, majd intettem a fiúknak. Visszasétáltam a helyemre, majd a szomszédos asztaltól elkértem a fölöslegesen ott lévő három széket. Az asztalhoz húztam, majd biccentettem a fiúknak. Leültem. Az asztalra tettem a kezem, a két kézfejemet összekulcsoltam, majd belekezdtem:
- Történetem régen kezdődött. A Nagy Fiorei Alkoholválság idején. Tudni kell, hogy a Fiorei alkoholválság története az volt, hogy az egyik sörgyártó mestert, Gullion Greavest megkereste a Grimoire Hearth nevű sötét céh egyik tagja, Masterpiece, és erőszakkal rávette a férfit hogy mérgezze meg az összes sört amit a királyságba szállít . A bökkenő az volt hogy ez a sörfőzde Cloverben volt, ahol a céhmesterek szoktak ülésezni. Nem túl elmés. De hogy ne szaladjunk a történetem végére túl gyorsan, elmesélem az egészet, a kezdetektől.

Igaz Történet

- Minden egy júliusi hajnalban kezdődött. Gullion Greaves a szokásos rutint végezte: Ellenőrizte a sör minőségét, jó e az állaga, tehát hogy iható e. Mellette a fia, Palvo, ugyan ezt ellenőrizte: kortyolt, mozgatta a lét a szájában, majd elégedettséggel bólintott apjának. Az apja felnevetett, majd beleöklözött a fiú vállába. Majd Gullion belekarolt Palvoba, és együtt elindultak lefelé a tökéletesen faragott lépcsőn, lefelé. Reggel nyolc óra felé járt már az idő, amikor is az egyik szolgálólány Gullion elé sietett, majd halálsápadt arcával csak ennyit mondott:
- Jöjjön...gyorsan...jöjjön!
-Gullionnak nem is hagyva válasz adási lehetőséget, kirángatta őt a konyhába. A férfi nem értette mire ez a hajcihő. Majd miután kiértek a konyhába, a szolgáló elnézést kért, majd a szó szoros értelmében kifutott az ajtón. Gullion megértette cselédje miért aggódott. A közepén egy magas, sötét hajú és tekintetű, veszélyesen kinéző alak állt. Fegyvere mindösszesen egy gitár volt. Gullion közelebb lépett az alakhoz, majd ennyit kérdett remegő ajkakkal:
- Ki...kicsoda maga?
- Az alakot egyfajta büszkeséggel töltötte el, hogy a férfi félt tőle. Közelebb lépett, és belekezdett:

- Tartozol a Grimoire Hearth-nek Greaves. A többi árust, aki vetélytársad volt eltettük láb alól. Itt az ideje a törlesztésnek.
- Igen...tudom. Mennyit akar? 8000 ékkő? Talán 30.000? Vagy több?

- A férfi szó nélkül közelebb lépett Gullionhoz, majd rátette a vállára mindkét kezét és csak ennyit mondott:

- Nincs szükségünk a pénzedre Greaves. Mi másba vagyunk érdekeltek. Pontosabban az alkoholod érdekel.Találós kérdés: kb mennyi ember fogyaszthat sört Fiore királyságában?
- Több millióan...
- Pontosan. Ha netán, esetleg, valami oknál fogva pár csepp méreg kerülne minden szállítmányba, hány ember halna meg?
- Nem tudom...sokan
- Na látom kapisgálod. Röviden:Fogod magad, és minden szállítmányba belerakod azt a mérget, amit most szépen belerakok a mellényed zsebébe. Amennyiben értesíteni akarnád a tanácsot, a mágus céheket, a lovagokat, vagy bárkit akiket mi nem szívlelünk, küldünk egy levelet arról hogy lettél ilyen sikeres a városban. Gondolom nem hiányzik hogy nem kívánatos személyek elkezdjenek szaglászni, vagy isten ments kinyírjanak téged, vagy a családodat, vagy mindkettő.
-De ennyi ember halála...miattam...
- Az élet ilyen Greaves. Kérsz valamit, kérünk valamit.
- Ha teljesítem... garantáljátok családom védelmét?
- Azt garantáljuk hogy amíg csinálod amit mondunk, nem öljük meg őket
- De ennyi ember...halála...
- A te lelkeden fog száradni. Igen. De ha nem csinálod amit mondunk, a családod halála fog a lelkeden száradni. Választhatsz
- Palvo...Eria...
- Meghalnak ha rosszul döntesz.
- Rendben van Masterpiece. Megteszem. Add a mérget

-Masterpiece önelégültsége betöltötte a szobát. Rávett egy férfit hogy az ő érdekükben öljön. Megfélemlített egy embert, aki csak a családja jövőjét akarta biztosítani. Gullionnak mindene volt a család. Nem bírta volna ki ha miatta meghal akár Palvo, akár Eria. De amit egyikük se tudott hogy Palvo az ajtónál hallgatózott. Mindent hallott, és mindent megértett. Rémült tekintettel nézett át a kulcslyukon, ahogy Masterpiece átadja apjának az üveget. Az apa kétségbeesetten nézte. Majd Palvo hátrálni kezdett, és kifutott a házból. Az apa meghallotta ezt, és az ablak üvegen keresztül látta, ahogy a fia rémülten elszalad a városba. Aznap Palvo nem ment haza. S a rákövetkezendő napon sem. Az apja mindkét napon sokáig fennmaradt, várta hogy a fia visszatérjen. Az anya, Eria Greaves ismét az ágyat nyomta. Tüdőgyulladás. Ezt állapították meg nála az orvosok. Amikor meghallotta, hogy férje mit vállalt, állítólag mindent hozzávágott amit csak talált. Macskát, tükröt, órát, a tele köhögött zsebkendőjét, mindent. A férfi hiába próbálta az asszonyt jobb belátásra téríteni, ő csak nem nyugodott. Kimerülésig dobálta a férjét, akinek a teste tele lett sebekkel. Gondolom felmerült bennetek a kérdés hogy: Mi történt ezalatt Palvóval? A válasz egyszerű: felnőtt. Miután kiszaladt az ajtón, egy teljes napon keresztül csak szaladt és szaladt a városban. Majd mikor kimerült, leheveredett az egyik útszéli padra, és megpróbálta feldolgozni a házban történteket. Könnyek lepték az arcát. Nem akarta elhinni hogy az apja, aki mindig keményen dolgozott ilyen eszközökkel érte el a sikerét. Lepaktált egy sötét céhvel. És elfogadta az ajánlatukat. És feltette ő és az édesanyja életét. Miután keresztül cikázottak az agyán ezek a gondolatok, messziről lódobogást hallott. Felkapta a fejét, majd nem hitt a szemének. Ugyanis a város melletti erődből jött a dobogás, és ő tisztán látta a lovakat, a lovas kocsi vezetőjét, a mögöttük lovagoló fegyveres embereket, és a vezetőjüket. Mindezt úgy, hogy ő közben a város szívében volt. Nem tudta mire vélni a dolgot. Pár pillanatra megborzadt, hogy ez még is mi a fene lehetett. De aztán hirtelen elsápadt, és rájött: azok az emberek a házuk felé tartanak! Körbenézett az utcán. Szemközt egy fegyver bolt épp most zárta be kapuit, már csak az eladó pepecselt a bezárással. Palvo kétségbeesetten odarohant a férfihoz, majd könyörgött hadd vehessen tőle még fegyvert. Az eladó ragaszkodott ahhoz hogy majd holnap jöjjön vissza, de látva a fiú eltökéltségét és kétségbeesését ezért beengedte, de azzal a kikötéssel ha gyorsan vásárol. A fiú pár percig nézelődött a boltban, majd kiválasztott két hatlövetű pisztolyt, és kirohant az üzletből. A boltos megdöbbenten látta ahogy a fiú elszaladt a pisztolyokkal fizetés nélkül. De már záróra volt, ráért ezzel később törődni. Palvo minden erejét összeszedve visszaszaladt a családi házhoz. Amit látott, beleégett a tudatába. Lovagok ráncigálják ki a szüleit, majd bilincsbe verve a ló után kötik őket. A fiú menedék után kutatva bebújt az egyik oszlop mögé, és elszoruló szívvel látta ahogy édesanyja levegőért küszköd, apja pedig lesütött tekintettel megy a lovag után. Nem tudta, mit cselekedjen. De aztán előlépett az oszlop mögül, és csak ennyit mondott:
- Engem nem visztek el harc nélkül!
A vezető-egy fiatal, szemüveges, köpenyes nő- intett a mellette álló két lovagnak, akik vágtázva megtámadták a fiút. Palvo felemelte a fegyverét, és meglőtte a bal oldalt ügető lovagot. A golyó átrepült a vállán, és letaszította a lovagot a nyeregből. Erre a továbbra is felé ügető lovag vérszemet kapott, és most már vágtázásba sarkalta lovát. Palvo célzott, azonban a lovag gyorsabb volt, és egy dobótőrrel megdobta a fiút. Félre kapta a fejét, azonban szerencsétlenségére nem elég gyorsan. A tőr végig vágta a fiú szájának jobb oldalát. A fájdalomban hátrahőkölve nem vette észre, hogy a lovag felé suhint a kardjával. A fiú azonban még időben észhez térítette magát, elhajolt a vágás elől, és a lovat szügyön tudta lőni. A ló nyerített egyet, és felborult a lovaggal. A nő nem nézte jó szemmel, hogy így elbántak két kísérő lovagjával, ezért úgy döntött hogy véget vet a dolognak. Leszállt a lováról, majd a fiú szemébe nézett, és csak ennyit mondott:
- Szüleidet gyilkossággal vádoljuk. Megmérgezték az alkoholt, ezzel sok ember halálát okozva. Légy okos, add fel, tégy vallomást, és megúszhatod kisebb büntetéssel.Mint a Mágus Tanács tagja, Seira Marker, ezt megígérem neked.
Palvo felemelte a pisztolyát, a nő felé célzott vele, és válaszolt neki:
- Kisebb...büntetés...?
-Igen. A szüleidet életfogytiglanra ítéljük. De ha tanúskodsz ellenük, akkor te megúszhatod
- Nem érted...arra ítélsz hogy magányos legyek. E mellé áruljam el őket. Szép is lenne. Az az ember menne ellenük, akinek ők adtak életet. Tudod mi a válaszom, Mágus Tanács beli?
Majd hátrahúzta a pisztoly kakasát, és rávicsorgott a nőre:
- Köpök az ajánlatodra.
Majd meghúzta a ravaszt.


- És mi lett a vége? Palvo megölte a nőt, vagy sikerült valahogy elmenekülnie?
Megtöröltem verítékező homlokomat, belehúztam a szemembe a kalapom, és válaszoltam:
- Senki se tudja. Vagy ez, vagy az
- De nekem valami nem világos...
- Mi?
- Volt az a rész amikor a város közepéből látta hogy jönnek a lovagok meg az a nő...
- Mi van vele?
- Azt hallottam hogy minden mágusnak megfelelő gyakorlás kell, hogy a képességeit rendesen használhassa, és ne süljön bele úgy ahogy apu szokott. Nem csak így hirtelen és már is tudja használni!
- Látom nem kerüli el semmi a figyelmedet. Nos igen. Ugorjunk vissza a történet előtti időre, amikor Palvo megismerkedett egy mágussal, név szerint Arthur Morral, a Szívtipróval

-Találkozásuk valahogy Palvo tizennyolcadik születésnapja után történt. A Grieves család, a közeli rokonok, de még pár kitűnő mágus is jelen volt az ünnepségen. Mindenki meglepte Palvo-t valamilyen különlegességgel: például Freska nagynéni Fiore különböző pontjaiból rendelt a fiúnak takarókat. Férje, Archie nagybácsi pedig egy jófajta dohánnyal teli ládával érkezett hőn szerettet neje oldalán. Asszem két héttel később elváltak, de ez lényegtelen. Mondjuk azért is mert nem emlékszem, hogy a nagynéni vagy azért vállt el a nagybácsitól mert pipázgatás közben rájuk gyújtotta a házat, vagy csak megunták hogy az elmúlt húsz évben veszekedtek. Még a fiú születésnapján is hajba kaptak, pont a dohánnyal teli láda miatt. Elkalandoztam, megesik. Tehát az ünnepség. Palvo megkapta az ajándékokat minden rokonától. Apjától egy medált, ami annak idején nagyapjáé, Sigmund Grieves-é volt, aki állítólag egy kis tőrrel húsz vaddisznót ölt meg a Cloverhez közeli erdőben, és pár karcolásnál meg egy kisujj törésnél nem volt komolyabb baja. Anyjától, Eria-tól pedig csak egy papír lapot kapott. Rajta a következővel: A piac mellett, jobbra az Őrült Delfin fogadónál, kis ház tele muskátlikkal. Palvo nem tudta mire vélni a dolgot. Vagy hogy mit jelenthet. Kérdően nézett az anyja szemébe, azonban ő csak sejtően mosolygott. Édesapja is ugyanígy tett. Amint vége lett az ünnepségnek-tehát öt nap múlva- Palvo felkerekedett, hogy kiderítse mit jelenthet ez a rejtélyes üzenet. Áthaladva a piacon észrevette, hogy még egy teremtett lélek sincs. A bódék felállítatlanok, az árusok sehol, csak úgy ahogy a vásárlók. Ez mondjuk nem csoda hajnali négykor. Hát, igen, a tehetősebb családok elhúzhatják eddig az ünneplést. De azért a második naptól kezdve a család férfi tagjai a kávéval is koccintottak. Hagyományok mindenek felett. A fiú épp vett egy hajtű kanyart, amikor is meglátta a házat. A papír nem viccelt: a kapun, a kissé megrogyott ablakpárkányon, a háztetőn, a kémény mellett, a kapu alatt mindenütt volt muskátli. Palvo bekiáltott a kapuból:
- ELNÉZÉST!
Nem érkezett válasz. A Cloveri levegő pedig hűvös, főleg hajnalban. Összedörzsölte a kezét, és megpróbálta megmelegíteni a zsebében. Kicsit közelebb merészkedett a kapuhoz , és ismét kiáltott:
- VAN OTTHON VALAKI?
Ismét semmi. Kezdett türelmetlenné válni. A földről felvett egy kisebb és ablakra ártalmatlannak tűnő kavicsot, megpróbálta megdobni az üveget jelzés céljából. A fiú célzási technikáján volt mit csiszolni, ugyanis telibe találta az ablakpárkányt, ami egy hangos reccsenéssel összeomlott. Hirtelen az ajtó egy hangos csattanással kinyílt, és egy férfi jelent meg. Ahogy Palvo jobban megnézte, nem volt túl elégedett a fiú célzási képességével. Döngő léptekkel elindult a kapu felé, majd olyan tekintettel, mint aki épp ölni készül megszólította a fiút:
- MI A FENE BAJOD VAN?!! AZOK ÉRTÉKES, UTÁNOZHATATLAN, ARTHUR MORR SZEMÉLYESEN NEVELT MUSKÁTLIJAI VOLTAK! VAN NEKED SZÍVED? TÖNKRETENNI MÁSOK MUNKÁJÁT, RÁADÁSUL ÉJNEK ÉVADJÁN! HOZOL FEL VALAMIT A MENTSÉGEDRE?
- Palvo megdöbbenten konstatálta, hogy tényleg hajnal van. Ijedten körbe nézett, hátha talál valami kiutat, mielőtt ez a cingár hapsi agyon veri a hőn szeretett muskátlijaival. Igen, a férfi kórosan sovány volt. Ezen kívül trágya szagú,barna volt a haja és kese, lapát fülű, tehát ijesztő látványt nyújtott. Azonban nincs menekvés: mivel férfi lett, vállalnia kellett tetteiért a felelősséget. Nagyot nyelt, a férfi szemébe nézett, és elkezdte:
- Palvo Greaves vagyok. Édesanyám valamiért ezt a címet nyomta a kezembe, hogy jöjjek ide...
- Greaves? Ismerős nekem ez a név... várjunk... várjunk... franc, nem jut eszembe! Dededede, te vagy Eria Greaves fia!
- Igen, én vagyok
- Istenem, pont egy hónappal ezelőtt járt itt... a Tündérszép Eria! Óh, a régi emlékek, amikor együtt sétáltunk a parkban... mielőtt az a szószátyár, nők-kedvence Gullion Greaves szép szavaival elcsábította tőlem, és feleségül vette! ÉS ENGEM NEM HÍVOTT MEG AZ ESKÜVŐRE... a rohadék...
- Óh
- Tehát Eria fiához van szerencsém. Igen, édesanyád beajánlott hozzám
- Miért? Szeretné hogy kertész legyek?
- Húzz bőrt a fogadra. Ez egészséges hobbi mint bármi más.
- De az nem jutott eszébe, hogy a kémény füstjétől elfonnyad a növény?
- Ki szerint?
- Minden növényt termesztő ember szerint.
- Nem keveredek vitába olyannal aki növényeket öl meg
- Abban az esetben ha ott maradnak te is megölöd őket
- Nonszensz. Az én drágaságaimnak vastestük van. Mindent kibírnak!
- Lenyúljak ismét egy kőért?
- MEG NE PRÓBÁLD! HAGYJUK A NÖVÉNYEKET!... tehát édesanyád azért küldött hozzám, mert szerinte különleges a szemed. Mesélte, hogy születésed óta minden nap változott a színe. Ez pedig Szem mágusokra jellemző. Mivel határozottan nem vagy az, felajánlottam neki, hogy kitanítalak...de
- De?
- A világban mindennek megvan az ára. A cukornak, a ruhát hangulatra változtató mágikus kártyáknak vagy hogy is hívják, a muskátliknak, meg mindennek
- Tehát kérsz valamit cserébe azért hogy kitaníthass.
- Miután ilyen jól elmagyaráztam látom megértetted. Volt idő, mikor az anyák rejtették előlem a lányaikat. Szívrabló Arthur néven voltam ismeretes. Óh, azok a lányok! A sok kis vézna cérnaszál, akik úgy szökkentek az úton mint ha a szél vinné őket! A fürdőbe járó hölgyek, kik nem is sejtették mennyi lukat lehet fúrni a falba, és bámulni őket! Azok az idők... Azután jött édesanyád, Eria. Mindenki utána epekedett. Jómagam is. Egy borongós kedd volt, amikor megismertem. Az eső csepegett lassan, én meg épp a zöldség árus lánykát próbáltam rávenni egy kis ékkő kedvezményre. Belement, de ez nem lényeges most. A tudatomba égett a pillanat: ahogy végig sétált az utcán bordó színű, csipkés ruhájában, miközben az épp feltámadó szél csapkodta a haját ide-oda. Soha nem láttam hozzá hasonlót. És azóta sem találtam. Hosszú, fekete fürtjei lóbálóztak, már-már táncot jártak, amikor is össze szedtem minden bájamat és kedvességemet, elé toppantam és megszólítottam. Nyájas szavaim hatására csak kuncogott, és azt mondta:
- Ön kedves férfi Arthur úr. De ismerem hírét: lányok fejét csavarja el, hogy aztán dicsekedhessen velük. Volt már dolgom pár maga fajtával. Amennyiben valóban érdeklem önt, tegyen azért hogy a kép amit felállítottam magáról a fejemben megváltozzon. Kezdhetné egy szekérnyi virággal. Mondjuk... muskátlival, az úgy is a kedvencem!
- Tehát innen ez a muskátli fetisizmus
- NE VÁGJ KÖZBE!
- Elnézést, kérem folytassa a történetet amiben ecseteli hogy cserkészte be édesanyám
- Cöh. Nem becserkésztem, a szívem adtam oda neki. A SZÍVEM! TUDOD MI AZ A SZÍV? AMIKOR KITÉPI VALAKI, MEGTAPOSSA, ÉS NEM IS TÖRŐDIK VELED UTÁNA?
- Gondolom pokolian szörnyű. Azonban van tanulsága a dolognak
- Ne add oda senkinek se a szíved, mert csak összetöri?
- Mindenkit egyformán tiszteljen. Ne csak egy emberrel kivételezzen. Amilyennek mutatja magát másoknak, olyannak fogják önt is látni. Ilyesmi
- A korodhoz képest egész eszes vagy, ám roppant szemtelen. Pont mint Gullion...Gullion...
- Mielőtt ismételten gyűlölködésbe kezdene apám ellen, feltennék egy kérdést: Fog tanítani, vagy sem?
- Türelmetlen vagy, hisz még azt se mondtam mit kérek cserébe
- Ha nem csalnak az ösztöneim akkor anyámmal akar még egyet "randevúzni"
- Nos... eredetileg azt akartam hogy hozd el nekem az egyik bugyiját, de a te ötleted sem rossz. Azonban az apádnak nem hiszem hogy fülleni fog hozzá a foga. Tudod, házas ember
- Soha nem hittem volna
- Viszont, ha elintézed, hogy Eria még egyszer találkozzon velem, a parkban, a szerelem fánál, nem csak kitanítalak, hanem elmondom ráadásul, hogyan szerezz meg nőket szép szavakkal!
- És kedvességgel?
- Igen, igen, azzal is. Nos?
- Ha anya ezt szánta ajándéknak, illetlenség lenne visszautasítani. Viszont az hogy az egyik volt...nos...udvarlójával randira küldjem...
- Ne azt mond neki hogy randi! Mond mondjuk azt hogy... egy közös séta! Semmi romantikus jelleggel! Csak séta
- Szóval hazudjak
- Hálám a síron túl is kísérteni fog, ha megteszed
- Ez elég komplikált, de megteszem. Kíváncsi vagyok mit hozhatok ki ebből a Szem mágiából...
- Akkor kezet rá!
- Nem sértésként, de trágyás a kezed
- Előfordul. Na, csapj bele!
- Ó ember...
A fiú kezet rázott a vékony férfival. Kezük csúszott, valószínűleg Arthur trágyás keze miatt. Ekkor már a nap felkelt a horizonton, valószínűleg már hat óra körül járhatott az idő. Palvo elbúcsúzott a férfitól, majd elindult hazafelé. Az udvar még mindig telve volt vendégekkel. Kiderült, még páran érkeztek meghívatlanul, de az apja marasztalta őket. Gullion szerette a vendégeket. Palvo benyitott a kapun, majd felkeresve anyját elmondta neki mindent ami a férfinál történt. Az anyja láthatóan örült annak, hogy ismét sétálhat a parkban Arthurral. Erre a kellemes kis sétára már a következő nap sor került, és-Erie bevallása szerint-Arthur ismét egy gentleman volt. Nem lepte meg Palvot a dolog. Inkább csak az hogy ilyen hamar belemegy az anyja a dologba. És titokban tudja tartani a férje előtt. Palvo az elkövetkezendő heteket Arthur házában töltötte: reggeltől-estig gyakorolt, hogy kontrollálni tudja a szemszín változását. Arthur pedig kemény tanár volt. Megszabta, milyen színűnek kell lennie a szeme, mennyi ideig. Sokszor hibázott Palvo, ilyenkor Arthur mindig kiküldte kertészkedni. Volt, hogy egy egész napot ezzel töltött el, napkeltétől-napnyugtáig. Talán egy év, vagy kettő volt mire ezt tökéletesítette. Végül, egy decemberi napon, Arthur így szólt Palvohoz:
- Rendben, tökélyre fejlesztetted a szemszín váltogatást. Több idő volt mint amire számítottam.
- Ha nem küldesz ki palántázni, talán, de csak TALÁn előbb végeztünk volna
- Ez motiváció volt. Ha elrontod, álld ki a büntetést is
- Az a sanda gyanúm csak spontán nem volt kedved neked kimenni, hogy elintézd magad a növényeidet
- Megint szemtelenkedsz
- Előfordul
- Jól van. Elég ebből a pitiáner dologból. A szemszín váltogatást akár egy horgász is meg tudja csinálni ha elég elszánt. Térjünk át kicsit a hasznosabb dolgokra
- Figyelek
- Ő...várjunk...mi jött a váltogatós-dolog után?... Áhh, megvan! A messze látás!
- Mennyire messze?
- Eléggé
- Konkrétan?
- Olyan messze ameddig egy átlag ember nem lát!
- Óh
- És most nagyon figyelj rám: Amikor kimondod a varázsigét, fontos, hogy jól artikulálva, tiszta hanggal tedd meg
- Mert ha nem besül?
- Nem. Nem leszel elegáns
- Elegáns?
- Pontosan. Elegáns. Fontos, akár harc közben is hogy megmutassuk az ellenfeleinknek hogy az ellenfelük egy igazán elegáns ember
- Őszintén: Szerinted az fogja érdekelni őket vérontás közben hogy hogyan artikulálom ki a varázsigét?
- Jogos. Na rendben, mond utánam: Távollátás!
- Távollátás
- Kicsit több életet vigyél bele. TÁVOLLÁTÁS!
- Távollátás
- Nehéz eset vagy.
Palvo ezt kevesebb ideig gyakorolta...talán 1 hónap, vagy több. A december januárba fordult, a táj még mindig havas volt. Az ablakból, meg a ház körül a muskátlik be lettek pakolva az előszobába, a lépcsőre, és a belső ablak párkányra. Alig lehetett sétálni, ugyanis a padlóra is került bőven. Arthur nem egyezett bele abba, hogy melegebb helyiségbe vigyék őket. Ragaszkodott hozzá hogy neki elpusztíthatatlanok a virágai. Azután kiakadt, miután látta, hogy már három-négy cserépnyi muskátli eldobta magától az életét. Palvot ezt kevésbé foglalkoztatta. Végül, amikor a tavasz első szelei elérték Clovert, Arthur úgy döntött, ideje kipakolni a virágokat, és közölni a fiúval, hogy mindent megtanított neki, amit tudott. Utoljára megrázta a kezét, üdvözölte az édesanyját, majd kipenderült a hátsó ajtón, nyakában az összes növényével. Palvo elindult a kapuhoz, lenyomta a kilincset, majd visszaindult a családi házhoz...

- Tehát így láthatta jönni a lovagokat!
- Így
- De mi történt a nővel, a lovagokkal, meg Palvoval? Mondja meg a bácsi!
- Senki se tudja...még én magam se...
A kölykök érdeklődve fürkészték az arcom. Látták hogy valamit nem mondok el. Azonban ebben a pillanatban átkarolta őket Liliana, és fülig érő vigyorral szólt a fiúkhoz:
- Rendben, fiúk, végre kész vagyok. Élveztétek a bácsi meséjét?
A gyerekek mind vissza öleltek, és csak ennyit mondtak ismét kórusban:
- IGEEEEEN
- Örömmel hallom. Na gyerünk, menjetek föl, ma este itt fogtok aludni. Majd holnap, ha apátok lenyugodott,visszaviszlek titeket
Az egyik gyerkőc-talán Tom-felállt az asztalra és kijelentette:
- ENYÉM AZ ABLAK MELLETTI ÁGY!
És elkezdett nagy iramban felfele futni. A többiek meg követték. Miután Liliana kuncogva követte végig az eseményt, mellém húzta a széket, amin Gaston volt, és leült:
- Sokat tettél ma értem, pedig nem volt okod.
- Úgy tűnik jó ember vagyok
- Vagy csak volt okod, de nem tartozik rám
- Az is meglehet
- Minden esetre köszönöm. Az apjuk nem volt mindig ilyen. Amióta elvette a húgomat, fejébe vette hogy Tűz mágiát akar tanulni. Megvédeni a családot, érted. De mindig belesül. Nem tudom megszámolni hány alkalommal égette meg magát. A folyamatos kudarcai miatt kezdtek az idegei... hogy mondjam...felőrlődni.
- Ühüm
- Egyre türelmetlenebb és türelmetlenebb lett, végül az egyik ilyen belesülése után megpofozta a húgomat.
- És utána akárhányszor ez megtörtént, hozzád futottak
- Nem volt sok lehetőségük. A húgom szív ember, nem tudott ellene semmit se tenni. Az első három alkalom után már ő kért meg engem, hogy védjem meg őket
- Viszont ez volt az első alkalom hogy a munkahelyedre kellett elszállásolni őket, igazam van?
- Igen. Engem is váratlanul ért. És most ugye itt vagyunk...
- Most ahogy belegondolok, megtehetnél értem valamit
- Ki vele
- Kihozhatnád a sörömet. Késő van, a vendégek fele már elment, és ittlétem óta szervezetem nem látott komlót, és hiányolom.
- Ez majdnem költői volt
- Vegyem bóknak?
- Teljesen nyugodtan.
Liliana felállt a székből, majd ismét eltűnt a pult mögött. Körülbelül egy perc várakozás után ismét széles vigyorral elém tette a sört. Jó érzés volt a számhoz érinteni. Minden cseppjét kihasználtam, majd miután végeztem letettem a pultra a 100 ékkövet amennyit ért, majd elindultam a kijárat felé. Megragadtam a kilincset, majd éreztem, hogy egy kéz megragadja a vállam és utánam szól:
- Elfelejtettem bemutatkozni. A nevem Liliana Lahmer.
- Az enyém Palvo Greaves. Remélem még találkozunk
Kinyitottam az ajtót, majd elindultam az éjszakába. A hold gyönyörűen ragyogott az égen, csak úgy, mint a csillagok. Meglep, hogy Magnóliában ilyen csodálatos éjszaka is lehet. A távolban láttam, hogy még pár ember sétálgat, de nem törődtem vele. Folytattam utamat vissza a hotelbe, hogy aludhassak. A fene se gondolta, hogy ez a bébi csőszködés el fogja venni az egész napomat.

Javítva

Na így már rendben is van. Örömmel fogadom el az előtörténetedet.


Céh: - (remélhetőleg csak egyelőre)
Szint: 1
Kezdő tőke: 100.000 Gyémánt
Varázserő: 250 VE
Mágiák:

• Eye Magic / Szem Mágia /
  
• Far Sight / Távollátás /
  

Készítsd el az adatlapod, illetve a hozzá tartozó karakternaplót és már kezdheted is a játékot! Jó szórakozást!