HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Jelzőfény a sötétségben (Nightyngale, Nickolas, Nati)

Go down 
SzerzőÜzenet
Cana Alberona
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 548
Aye! Pont : 8
Join date : 2011. Apr. 05.
Age : 31

TémanyitásTárgy: Jelzőfény a sötétségben (Nightyngale, Nickolas, Nati)   Vas. Okt. 18, 2015 8:56 pm

Sötét fellegek


A helyszín Hargeon óriási, nyüzsgő kikötője, ahol mindig akad valami munka azoknak, akik nem bánják, ha koszos lesz a kezük, és azoknak is, akik egy jól fizető, tiszta megbízásért, hajlandóak a vele járó veszélyeket is vállalni. A mágusok természetesen az utóbbi kategóriába tartoznak, éppen ezért kaptok ti is az alkalmon, amikor kezetekbe akad egy hirdetés, miszerint egy nagy kereskedelmi hajót kell elkísérnetek.
A hajó, név szerint Samantha (Sam) hatalmas, és értékes árut, illetve tehetős utasokat visz Boscoba. Az út viszonylag rövid: délelőtt indultok, és a kora hajnali órákban meg is érkeztek, majd amint átpakolják a rakományt, még a délelőtt folyamán indul is vissza a hajó, ha minden a tervek szerint halad. A jutalom busás, talán kicsit túl soknak is tűnhet, de a tulajdonosnak így is megéri. A munkátok csupán annyi, hogy kalóztámadás esetén megvédjétek a legénységet, az utasokat és természetesen a rakományt. Jut mindenkinek saját, tiszta, kellemesen felszerelt kajüt, kaptok ebédet és vacsorát is.

A legénység nem kicsi, de a hajó méretei miatt szükség is van rájuk. Utazik még veletek két tehetős ember is, mindketten a kíséretükkel (szolgálók, illetve esetleges rokonok). Ez a két ember szöges ellentéte egymásnak. Ezen kívül még ott a kapitány.
A legénység szorgos, a fedélzeten vasfegyelem uralkodik, pedig nem hajtja őket senki – valószínűleg őket is jól fizeti a hajó tulaja. A munka tehát roppant csábító, sok is rá a jelentkező, akiket a kapitány személyesen válogat át.

Első postotokban írjátok le:
- hogyan és miért juttok el Hargeonba vagy vagytok már ott
- hogyan akadtok rá a hirdetésre (a kikötővárosban szórólapok, faliújságok útján, vagy hasonló munkák gyakran eljutnak a máguscéhekbe is, hiszen itt állandóan van felvétel)
- győzzétek meg a kapitányt, hogy rátok van szüksége, majd ha sikerrel jártatok, Sam a kora délelőtti órákban kifut a kikötőből
- már jócskán benne jártok a délutánban, amikor az égen sötét felhők kezdenek gyülekezni, és feltámad a szél..

Postotok eddig tartson!

A szereplők személyiségét, nevét, háttértörténetét, még a nemét is rátok bízom, de legyen rá gondotok, ugyanis a későbbiekben még fontos szerepe lehet bármelyik njk-nak. Sokan tudják már, de azért elmondom nektek is: nagyon szeretem (és nagyra értékelem) a minőségi párbeszédeket. Igen, ez célzás volt.. Very Happy

A küldetés maximum hat, azaz 6 körből fog állni, nekem is az a célom, hogy mihamarabb megkapjátok a jutalmakat, remélem nektek is.

Jó szelet és sok szerencsét tengerészek! Smile

_________________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nightyngale Abyss
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 980
Aye! Pont : 1
Join date : 2015. Oct. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Night Glade

Karakter információ
Céh: -
Szint: 9
Jellem: Semleges

TémanyitásTárgy: Re: Jelzőfény a sötétségben (Nightyngale, Nickolas, Nati)   Szomb. Okt. 24, 2015 5:55 pm

Nightyngale Xingzhe kérésére érkezett a férfi IceyDudu nevű mágikus kisteherautójával, hogy pár nap múlva egy boscoi sör szállítmányt vegyen át, melyet a kocsmáros rendelt. A lány nem egyedül jött, társa, Shazz’cey, egy jég elementális démon kísérte őt el. Az utazás komplikációk nélkül zajlott le, és egy kedves ismerősre is szert tettek közben. Nightyngale nem gondolta volna, hogy valaha is felkelti az érdeklődését a kereskedelem, de a mágikus kamion sofőr, Roger szájából még ez is érdekesnek, és izgalmasnak hatott. Bár elvesztették a férfit, amikor a városba léptek, tudták, hogy ugyanott fog megszállni, ahol ők, ezért nem indultak a keresésére, inkább belevetették magukat a délutáni forgatagba.

Az utcákon szinte egymást taposták az emberek, akik a különleges portékák után kutattak. Az üzletek tömve voltak, és sok helyen kis bodegákat állítottak azok, akik nem rendelkeztek saját helyiséggel. Ami a legmeglepőbb volt, hogy ezek az utcai árusok is ugyanolyan minőségi termékeket árultak, mint azok, akik zárt falak között kínálták árujukat.

Hargeon városa lenyűgözte Nightyngalet. A lány sosem gondolta volna, hogy ekkora élet, és zsibongás van egy kikötőben. Nem csak a zaj volt különleges számára, de az emberek is. A megszokott, hétköznapi arcok között furcsa ruházatú egyéniségek is felbukkantak néha. Ha jól megnézte őket, érezte a belőlük áradó különböző erejű mágikus kisugárzást, így hamar rájött, hogy mágusokról van szó. Volt, hogy a fura emberek két-háromfős csoportokba vegyültek, és akkor tudatosult benne, hogy ők a céhes varázslók.

A lány szívében egy pillanatra felütötte a fejét a gondolat, hogy mi lenne, ha csatlakozna egy céhhez, de aztán a csillogó szemű Shazzra tekintve gyorsan elhessegette az ötletet. A fiú még sosem hagyta el szülővárosát, bármennyire is volt erős, képtelen volt kijutni Cressida börtönéből. A hozzá hasonló démon-emberek számára a külvilág számtalan csodát tartogatott, és Shazz most mindezt átélhette. Nightyngale örömöt érzett szívében, amikor a fiúra tekintett, és azt kívánta, bárcsak ő is ilyen vidáman tudna nézelődni, de bármennyire is tetszett neki a hely, szeme nem csillogott úgy, mint a démon-embernek.

A délután szinte elrohant a fejük fölött, és meglepve tapasztalták, hogy majdnem üres zsebekkel, de számtalan papírtáskával tértek be a fogadóba, ahol előzőleg lepakolták bőröndjeiket, és a mágikus járművet. Vacsoraidőben végre Roger is előkerült, és helyet foglalt a páros asztalánál.

- Nem volt szép tőletek, hogy elhúztatok, amikor megláttátok a várost… Sült csirke sajtszószban és tört burgonya lesz, köszönöm… Bezzeg nekem meg kellett állnom, míg ellenőrzik az árut a bejáratnál, és a vámot sem úsztam meg… - bosszankodott a férfi, miközben egy pincérlány felvette a rendelését.

Shazz halkan kinevette Rogert, Nightyngale pedig mosolyogva figyelte őket. Kedvelte a férfit, és ahogy a fiú kezdett megnyílni előttük, megkönnyebbüléssel töltötte el. Ha ő képes beilleszkedni az emberek közé, Night Glade lakóinak sem lesz ezzel problémájuk. A vacsora szívélyes csevegéssel telt el, majd desszertnek nyugtató teát és házi kekszet rendeltek. Roger, bár be nem állt a szája evés közben, most komolyabb hangnemre váltott, és a lányhoz fordult.

- Nem is tudom hogy tálaljam ezt neked, Nightyngale… - mondta. A magázástól már az előző nap megszabadultak, hiszen barátok közt nincs szükség rá. – De lehet, hogy csináltam neked egy plusz programot, aminek talán nem örülsz…

A lány felhúzta a szemöldökét, és várta a folytatást. A férfi egy gyűrődött fecnit vett elő, amin egy hirdetés állt, és átnyújtotta Nightyngalenek, aki félig a szöveget olvasta, félig pedig Rogerre figyelt.

- Összefutottam egy régi ivócimborámmal, aki most egy kereskedelmi hajó kapitánya, és említette, hogy holnap indul egy szállítmánnyal Bosco felé, viszont a rakomány méretét és értékét tekintve nagy esélyét látja annak, hogy kalózok fogják megtámadni az úton. Panaszkodott, hogy nincs elég embere, és hogy nehéz megbízható embereket találni az utolsó pillanatban egy ilyen tengeri utazásra, én pedig rögtön rávágtam, hogy ismerek egy mágust, aki igencsak megbízható.

Nightyngalet azonban már nem érdekelte, hogy a kérdezése nélkül beajánlotta valakinek. A papíron olvasható busás összeg, valamint a tény maga, hogy Bosco felé tart a hajó, elég volt neki ahhoz, hogy elhatározásra jusson. Világot akart látni, és most végre lehetősége adódott rá.

- Elvállalom. – vágta rá, amint befejezte a férfi a magyarázatot.

- Nem biztos, hogy visszaértek, mielőtt megjön a ti sör szállítmányotok…

- Akkor is elvállalom.

- Nightyngale, biztos vagy benne? – szólt közbe Shazz, aki rájött, hogy ebből a mókából ő most kimarad, mert valakinek itt kell maradni, hogy elintézze az ügyeket a boscoi hajó kapitányával, amikor megérkezik a sör szállítmány.

- Sajnálom Shazz, neked ebbe most nincs beleszólásod. Látni akarom a világot. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar lehetőségem lesz tengerre szállni. Ezt a sors is így akarta. – a lány ezzel lezártnak tekintette az ügyet. Majd eszébe jutott valami, és gonosz mosolyra húzta száját. – Mellesleg így eggyel kevesebb szobát kell fizetnünk, ami azt jelenti, hogy te többet költekezhetsz. Még akár egy mágikus lakrimát is tudsz venni abból a pénzből, ami az én részem lenne. Ha megjön a szállítmány, felpattansz az IceyDudura, és hazamész, még akkor is, ha én nem érek vissza addig. Tegnap már egész jó kezelted a járművet, biztos vagyok benne, hogy sima ügy lenne.

Shazz szemében a költekezés hallatán gonosz fény csillant. Úgy tűnt, már ez is meggyőzte arról, hogy érdemes itt maradnia, de Nightyngale dicsérete, miszerint jól bánt a mágikus négykerekűvel, még nagyobb elszántságot adott neki.

- Akkor elvállalod? Persze nem biztos, hogy kiválaszt… elég szigorú férfi, de amint látod, nagyon jól fizet… - mondta aggodalmaskodva a férfi.

- Ki fog választani, és nem fogja megbánni. – válaszolt Nightyngale mosolyogva. Tudta jól, hogy ha kell, erődemonstrációval fog a férfire hatni, és biztos volt benne, hogy abban nem veszíthet.

Az éjszaka a fogadóban nyugodtan telt annak ellenére, hogy az élet, és a zsibongás nem állt meg a városban. A kikötőkben a munkások még mindig rakodtak, azok pedig, akik végeztek arra a napra, bevonultak a kocsmákba, hogy kiöblítsék a sós tengeri ízt a szájukból.

Nightyngale reggel hamar ébredt, és gyorsan rendbe kapta magát. A lehető legjobb formáját akarta hozni, de még nem tudta eldönteni, hogy milyen karaktert válasszon a kapitány előtt. Végül úgy döntött, hogy a helyi divatnak megfelelően öltözik fel a tegnap bevásárolt holmikat részesítve előnyben. Először haját takaros fonatba fogta, hogy a tengeri szél ne kezdje ki, majd egy merészen kivágott fűzős topot húzott, rá kabátot, mely melleit nem takarta. Ha az itteni férfiak ezt szeretik, Nightyngalenek nem állt szándékában ellenállni. Testhez álló, mégis kényelmes nadrágot húzott, valamint hosszú kesztyűket kezeire. Derekán az öltözéket széles övvel fogta össze, mely kiemelte nőies formáit. Az összhang megteremtéséért, és a ruházat megkoronázására egy pár magas szárú tengerészcsizmát vett fel, majd fejébe nyomott egy hatalmas, feltűnő kalapot. A tükörbe tekintve úgy érezte, kissé túlzás, ahogy kiöltözött, de meg volt elégedve a látvánnyal, ezért úgy döntött, ennél az öltözetnél marad.

Az előtérben várakozó Roger és Shazz döbbent csenddel fogadta a lány érkezését. Nem tudta, mire fel ez a nagy döbbenet, de a méregető tekintetek azt sejtették, hogy a hímek a testében gyönyörködnek.

- Tisztában vagy vele, hogy ez kiknek a viselete? – kérdezte nagy szünet után Roger.

- Természetesen. A boltban tájékoztattak róla. A tengeri zsoldosok öltözékét viselem. Tökéletesen megfelel az alkalomhoz, nem gondolod?

- Túlságosan is. – válaszolt a férfi, de végül egy lemondó vállvonással elintézte a dolgot. – Hölgyem kérem, engedje meg, hogy kísérője legyek, mielőtt tengerre száll.

A férfi meghajolt, és karját nyújtotta a lánynak, aki udvariasan biccentett a fejével, és belekarolt a nála alacsonyabb férfiba.

- Ügyes legyél, Shazz! – fordult vissza a lány, és bíztató mosolyt küldött a fiú felé, aki erre fülig elpirult, és túlságosan mélyen hajolt meg, ezzel majdnem elérve azt, hogy orra bukjon. Nightyngale halk kuncogása, bár szokatlan volt tőle, most őszinte volt.

A kikötőbe érve Nightyngale egy kaotikus forgatagba keveredett, ám Roger vezetésével hamar rátaláltak a hatalmas kereskedelmi hajóra, mely a Samantha nevet viselte. A fedélzeten rend uralkodott, a matrózok szorgosan készítették fel a hajót az utazásra, míg fegyelmezett rakodómunkások pakolták be a szállítmányt rejtő ládákat és hordókat. Az itteni hangulat teljesen eltért a kikötő többi részén tapasztalt zsibongástól, pedig rengetegen dolgoztak együtt.

- Roger, te szárazföldi patkány! Hol van már a mágusod, meg akarom nézni magamnak! – szólt le eget rengető hangon a fedélzetről egy férfi, aki valószínűleg a kapitány lehetett. Öltözéke megfelelt szerepének, elegáns, mégis praktikus viselet volt. Rendezett, barna szakállába és bajuszába már ősz szálak is keveredtek, és ez tiszteletet parancsoló megjelenést biztosított neki. Roger intett neki, majd karjait kitárva prezentálta Nightyngalet. Az öreg válasza csak egy elégedetlen morgás volt, ahogy hátat fordított nekik, és kabinja felé vette az irányt.

Rog bocsánatkérő tekintettel nézett a lányra, majd egy pallón felvezette a fedélzetre. Óvatosan kopogtattak a kapitány ajtaján, aki dühös hangon invitálta be őket.

- Egy mágust ígérsz, és egy kislányt hozol? – kérdezte vörös fejjel, miközben meggyújtotta szépen faragott pipáját.

- Ez a kislány egyedül legyőzött egy mantikórt! Ne becsüld alá! – válaszolt Roger aki felvette a kapitány hangnemét.

- Óh igen, és ezt kitől hallottad? Csak nem ő mesélte? Mindig is tudtam, hogy gyenge vagy a nőkkel szemben, de hogy ennyire? Egy kislány is megtéveszt téged? – morgott a kapitány bosszankodva, majd a lányhoz fordult. – Mégis hogy győzted le azt a mantikórt? Győzz meg, és talán nem hajíttatlak le most azonnal a fedélzetről az embereimmel.

Nightyngale, aki eddig türelmesen várakozott Roger mögött, most előre lépett. Nem zavarta, hogy lenézik őt, sőt kifejezetten tetszett neki, hogy a kapitány megválogatja az embereit. Ha bárkit felvenne a munkára, valószínűleg nem lenne ilyen busás a jutalom. A lány egy szót se szólt, csak előre nyújtotta kezét, és a tűzelementál erejét bele vezetve lángra lobbantotta az alkarját. A férfiak egyszerre hőköltek hátra, majd Nightyngale visszahúzta a kezét.

- Óh… ez egy hajó… Azt hiszem a tűz nem a legjobb megoldás. – majd ezzel a végszóval megszüntette a varázslatot, és egy másikat idézett a helyére. Karját pillanatok alatt beborította egy jégréteg, és itt-ott jégcsapok nőttek ki belőle. Felkapott egy almát a kapitány asztalán található kosárból, ami pillanatok alatt megfagyott, majd egy egyszerű mozdulattal a lány szétroppantotta a gyümölcsöt.

- Szükségét érzi még további erődemonstrációnak, vagy egyelőre ennyi is elég lesz? – kérdezte kimérten Nightyngale.

- Nos… - a kapitány zavartan megköszörülte a torkát – Talán egyelőre elég lesz ennyi…  Látom, van néhány trükk a tarsolyában.

- Akkor hát barátom, és Nightyngale – csapta össze kezeit Roger elégedetten – Azt hiszem nekem ideje tovább állnom. A papírmunka amúgy sem érdekel igazán. Kisasszony, egy élmény volt! Ahogy azt már megbeszéltük, figyelni fogok Shazzra. Remélem még találkozunk.

- Biztos vagyok benne. – válaszolt a lány mosolyogva, miközben Roger könnyű csókot lehet kezére. A férfi megrázta a kapitány kezét, majd vidáman távozott a kabinból.

A papírmunka mindössze annyit takart, hogy kitöltöttek két azonos megbízólevelet, aláírták, a kapitány lepecsételte őket, és mindkét fél elrakott magának egy-egy példányt.

- Körülbelül egy óra múlva indulunk útnak… Még várunk fél órát, hátha lesz pár jelentkező a munkára, de utána már csak az utasokkal szeretnék foglalkozni. A kabinja a fedélközben található, a 3-as számú. Nem luxus, de jobbal nem szolgálhatok. – mondta, miközben átnyújtott egy nehéz rézkulcsot a lánynak.

- Aludtam már rosszabb körülmények között is. – válaszolt a lány vállát megvonva, majd a szerződést táskájába tuszkolva kilépett a kabinból. Még ki sem lépett a fedélzetre, egy nagydarab férfi majdnem fellökte, ahogy nagy lendülettel lépett be a kapitányhoz, hangos „A munkára jelentkeznék!” felkiáltással. Nightyngale nagyot sóhajtott, és érdeklődve mérte fel a hatalmas hajót, és annak legénységét. Ahogy elmélyülten nézelődött, hirtelen egy kedves hangot hallott maga mellől.

- Ne haragudj, te is a munkára jelentkezel? – egy nála kicsit alacsonyabb lány szólította meg Nightyngalet. Hirtelen furcsa érzés kerítette hatalmába. Erős mágikus kisugárzást érzett felőle, olyasmit ami valahogy ismerősnek tűnt neki.

- Igen. Illetve, engem már felvettek. – válaszolta. Ahogy végigmérte a lányt, tudta, hogy egy erős mágus áll előtte, és elismerően megcsillant szeme.

- Ohh, értem. De legalább tudom, hogy jó hajón járok. – válaszolt a lány.

- A te erőddel nem lesz semmi nehézséged a felvételt illetően. – mondta Nightyngale. Bár a nők általában féltékenyek a náluk erősebb mágusokra, a lány most inkább tiszteletet érzett az idegen irányába.

- Megnyugtató. Akkor, ha remélhetőleg munkatársak leszünk be is mutatkozom. Nati Teina vagyok. – nyújtotta a kezét a mágus, és Nightyngale határozottan megragadta.

- Nightyngale Abyss – mutatkozott be, majd a kézfogás végeztével a kapitány kabinja felé mutatott. - A kapitány a fülkéjében fogadja a jelentkezőket. Az előző fickó, aki bement, nem több egy izomagyú bohócnál. Szerintem mindjárt sírva fog kirohanni…

- Megnyugtató. – Nati sokat használta ezt a szót, s bár Nightyngale furának találta, nem említette neki. - Akkor én megyek és beszélek vele. Köszönöm a segítséget.

A nagydarab fickó, amilyen vehemenciával érkezett, olyan gyorsan távozott is. Szemében visszatartott könnyek csillogtak.

- Sok sikert! - kívánta Nightyngale, ahogy a távolodó alakot figyelte.

- Sima ügy lesz, még egy fába is lyukat beszélek! – intett a lány, majd eltűnt a kabin csukódó ajtaja mögött.

Nightyngale a rakodómunkásokat figyelte, és elcsodálkozott rajta, hogy egyesek hogy képesek ilyen monoton munkát végezni. Pár perc múlva gondolatait félbe szakította Nati érkezése. A felvétel sikeresnek bizonyult.

- Milyen volt? – kérdezte Nightyngale érdeklődve.

- Remek! Feltett egy-két keresztkérdést, de hála istennek nem talált fogást. – válaszolta Nati nemes egyszerűséggel. Nightyngale kissé elszomorodott, amiért tőle kértek demonstrációt, de nem hagyta, hogy ez az érzés sokáig nyomassza.

- Hummm… - mondta, miközben felhúzta a szemöldökét - Engem egy barátom ajánlott be, mégis elég mogorva volt velem a kapitány... - sóhajtott - Úgy tűnik, nyilvánvaló még neki is a köztünk lévő erőkülönbség.

- Hát... lehet hogy csak én vettem félvállról. Már megszoktam, hogy első ránézésre a munkaadóm nem az erőm látja. – sóhajtott a másik lány is. Nightyngale ledöbbent a választól, de érezte, hogy visszatarthatatlan nevetés készül kitörni belőle, ami egy rövid, halk kacajként távozott testéből. Meglepve jött rá, hogy ezen a napon már sokat nevetett. Nem tudta, hogy mitől ilyen jó a közérzete, de egyelőre a friss, tengeri levegő számlájára írta.

- Teljesen egyetértek, bár most azt hiszem ennél azért komolyabb a helyzet... – válaszolta Nightyngale, miközben azért burkoltan jelezte, hogy most nem séta hajókázni indulnak.

Ekkor egy igen fura jelenségre lettek figyelmesek a lányok. Egy hófehér hajú fiatal férfi lépett a fedélzetre, aki idegesen fogta össze maga előtt kabátját, míg másik kezével zsebében turkált.

- Segíthetünk esetleg? – kérdezte Nati kedvesen.

A férfi tekintete végigsiklott a lányokon, és meg-megakadt gyönyörű domborulataikon. Tekintete sok mindent tükrözött, de Nightyngale nem igazán tudta kivenni belőle, hogy mit akar. Egyelőre csak egy kiéhezett férfit látott maga előtt.

- Valami problémája van, uram? – kérdezte végül fintorogva. A hajón mozgolódás támadt, a matrózoknak is feltűnt végre a fura fickó viselkedése.

- Csak... nehéz napom volt... – mondta nehézkesen a férfi. Látszott rajta, hogy valamit nagyon elfojt magában, de még türtőztette magát.

- Értem, hát ez sajnálatos, de mit keres a hajón? – fojtatta a faggatást Nightyngale, mert már kezdte kellemetlennek érezni a helyzetet. A férfi zsebében kutató kezét megemelve egy ismerős papírfecni halászott elő.

- Egy munkára jöttem – válaszolt, miközben kerülte e lányok tekintetét. Nightyngale érezte a fiúban rejlő erőt, de most valahogy nem ez foglalkoztatta, hanem a ragadozó-tekintet, amit rejtegetni próbált.

- Kapitány kabinja arra. – mutatott irányt Nightyngale, hogy mielőbb megszabaduljon a férfitól, aki azonban a látványtól valamiért elvesztette maga fölött a kontrollt, és vér spriccelt orrából, melyet a hirdetéssel próbált letörölni.

- Közz – válaszolta orrhangon, és egyenest a kabin felé indult, ahol egy pillanatra megállt, összeszedte magát, majd nagy levegőt véve belépett az ajtón.

- Hát ez érdekes volt. Kíváncsi lennék sikerrel fog-e járni. – fejezte ki véleményét Nati, mikor a férfi eltűnt a kabinajtó mögött.

- Ha a férfiakra nem izgul, talán lesz esélye… - válaszolta Nightyngale, de arcáról a fintor még mindig nem tűnt el.

- Lehet csak zavarban volt, végül is elég nyáriasan öltöztünk fel. – próbálta Nati védeni a fiút, de ez inkább tűnt önmaga nyugtatásának.

- Hát nem tudom... - válaszolt a lány, miközben létkedve a kabinra szegezte tekintetét. Most mindkét lány a kapitányi kabin felé vetette tekintetét, és kíváncsian várták, hogy a férfi visszatérjen. Egy kis idő múltán meg is jelent, és egy megengedett magának egy nagy, megkönnyebbül sóhajtást. ÁM mikor tekintete ismét a lányokra tévedt, hirtelen megint felvette előző, kétségbe esett arckifejezését.

- Sikerült? – kíváncsiskodott kedvesen Nati.

- Nem volt gond – felelt a férfi az égre tekintve.

- Üdv a fedélzeten, bajtárs. - köszöntötte Nightyngale némi gúnnyal a hangjában, miközben jobb kezét kinyújtotta a férfi felé. - Nightyngale Abyss vagyok.

- Ni... – kezdte bemutatkozását, majd pillanatnyi szünet után fojtatta - gel. Nigel Thickwood.

Óvatosan megrázta a lány kezét, miközben szemei kitágultak, orra pedig szimatolva szívta magába a lány természetes illatát, mely tenger aromájával keveredett. Ekkor hirtelen elkapta a kezét, mint aki valami félelmetest tapasztalt. Nightyngale kezén érezte a férfi izzadtságát, amit diszkréten a nadrágjába törölt, olyan módon, mintha csak a csípőjére tenné kezét. Végül Nati is bemutatkozott, ezzel lezárva az ismerkedési köröket.

Egy fiatal matróz rohant el mellettünk, egyenesen a kapitány fülkéjéhez rohanva. Türelmetlenül kopogott, majd mikor nyalt az ajtó, be sem lépve tett jelentést. A kapitány egy pillanat múlvá ott termett, és a fedélzetre lépett, miközben öltözékét igazgatta.

- Szedjék össze magukat, és álljanak félre az útból! Vendégeink érkeznek! – adta ki az utasítást, miközben a hármasra emeli szigorú tekintetét. Mindenki elfoglalta helyét egymás mellett felsorakozva, még a matrózok is félbehagyták munkájukat. A kapitány a pallón lerohanva nemsokára egy gyönyörű nő társaságában tért vissza, akit két csinos cseléd, valamint egy komoly, monoklit viselő komornyik kísért.

- Kedves Marlene kisasszony, íme, a legénységem, valamint a mágusok, akiket az önök védelmére béreltem fel. - mutatta be a kapitány az összegyűlteket a finom hölgynek. Marlene mindenkit végig mért, külön figyelmet fordítva a két mágus lányra, majd végül szánakozó tekintetét Nigelre emelte. A gazdagokra oly jellemző fintorral fordított hátat a „pórnépnek”, majd a kapitány mély hajlongások közepette a nőt a kabinja felé irányította.

- Ne haragudj... de... jól érzed magad? Nincs semmi probléma? – szólalt meg Nati aggódva, miközben a fiút méregette.

- Hagyd őt, Nati, nincs semmi baja, csak perverz. – válaszolt félvállról Nightyngale, mielőtt még Nigel megszólalhatott volna.

- De ennyire senki nem lehet az. – folytatta a kedves lány - Biztos beteg! Vagy rossz gyógyszereket vett be...

- Hát, azzal, hogy beteg, nem vitatkozok... – vágta rá Nightyngale.

- Rosszabb... De megoldom... nem kell segítség – nyögte ki nehézkesen, lesütött szemekkel a férfi.

- Ha valamiben tudok segíteni, szólj, kész patikát hordok a táskámban. – válaszolt neki Nati. Nightyngale csodálkozott a lány kedvességén, mert ilyet még nem tapasztalat senkitől. Aki olyan jól bánik az idegenekkel, minden bizonnyal a barátait még nagyobb becsben tartja.

- Erre nem lesz gyógyszer a táskádban... ott biztos nem... – a fiú válaszában nem csak a megadás, de némi perverz éhség is bujkált, mire Nati megszeppenve Nightyngale mögé bújt. A kapitány közben újabb utasokat kísért a fedélzetre, most egy tejföl szőke, furcsa öltözetű férfit, és kisfiát, valamint egy szemüveges, barna hajú nőt, aki a gyermek anyjának tűnt.

- Minő felfrissülés ily gyönyörű hölgyekkel együtt utazni! – lépett a lányokhoz a férfi, és könnyű csókot lehelt bájos kacsóikra.

- Már akinek. - szólt közbe morogva Nigel, mire Nati elfintorodott.

- Na de kérem, uram! Látom, hogy ön is élvezi már a társaságukat, csak kicsit másképp, mint én!

- Persze, mert nekem nem áll a nejem villogó tekintettel a hátam mögött – felelt a fiú, ám úgy tűnt, a furcsa utas nem vett róla többet tudomást.

- A nevem Bartie, és kereskedő vagyok. A fiam, Marcus, és a csodálatos feleségem, Iris. A kapitány elmondása szerint önök lesznek a testőreink! Micsoda pompás kompánia! Remélem izgalmas utazásnak nézünk elébe!

- Nightyngale Abyss. - hajolt meg enyhén Nightyngale, aki ma már sokadszorra mutatkozott be, és kezdte nagyon megunni.

- Örülök a találkozásnak, Nati Teina vagyok. – üdvözölte a családot Nati is - Bízunk benne, hogy azért nem lesz sok munkánk.

- Apa menjünk a kabinba, ez a bácsi félelmetes! – szólalt meg a kisfiú, apja nadrágjába kapaszkodva, miközben Nigelre mutogatott.

- Ne aggódj Macus, amint elindulunk elzárjuk és csak akkor engedjük ki... ha... muszáj. – próbálta nyugtatni Nati.

- Valahogy ez a verzió egyre szimpatikusabb nekem is... – kontrázott Nigel is. A gyermek apja felszabadultan nevetett, úgy tűnt, élvezi ezt a furcsa társaságot.

- Hahahaha! Menjünk Marcus, pakoljunk le, utána megnézzük a vitorlabontást!

Bartie, kisfiát vezetve a kabinja felé vette az irányt, míg felesége gyorsan meghajolt a mágusok felé, és követte őket. Amíg a lányok a családot figyelték, Nigel hirtelen eltűnt, s immáron nyilvánvalóvá vált, hogy nem kívánja tovább élvezni a szépségek társaságát. A készülődés üteme felgyorsult, a kapitány parancsokat osztott embereinek. Nightyngale elmerülten figyelte a matrózokat, míg Nati tekintetén egyre inkább frusztráltság jelei látszódtak meg. A vitorlás végre kifutott a kikötőből, és Bartie is megjelent fiával, hogy végignézzék az eseményt. Nightyngale kíváncsian csatlakozott hozzájuk, mert úgy tűnt, a férfi sokat tud a hajók működéséről, és mindent megosztott érdeklődő hallgatóságával.

Egy papagáj repkedésére lettek figyelmesek, ami egyik pillanatban hirtelen felvette Nati alakját. Nightyngale ekkor jött rá, hogy a mágikus kisugárzás, amit a lány felől érzett, azért volt neki olyan ismerős, mert ő is alakváltó. A felfedezés kicsit meglepte, de egyelőre annyiban hagyta a dolgot. A hajó mellett ekkor delfinek raja tűnt fel, és Marcus társaságában a lányok elbűvölve nézték a tenger eme csodás teremtményeinek játékát.

Az ebédidő hamar elérkezett, és egy nagyobb terembe invitáltak minket, ahol hosszú asztalok sorakoztak takaros székekkel körbevéve. A matrózok váltásban étkeztek, a flegma hölgyike komornyikjának társaságában töltötte el ebédjét, míg a mágusok Bartie családjához csatlakoztak. Nigel továbbra is furcsán viselkedett, elhúzódott a lányoktól, és tekintetét a kereskedőre fixálta, hogy minél kevesebbet lássa a hölgyek a gyönyörű domborulatait. A tejföl szőke férfi jó hangulatban mesélt kereskedői tevékenységéről, hogy családjával honnan érkeztek, és hová tartanak pontosan, majd az ebéd végeztével feleségét és kisfiát visszakísérte kabinjukba, hogy délutáni pihenésüket elköltsék.

- Azt hiszem rosszul vagyok. – szólalt meg Nati, aki hasára téve kezét rohant el társaságunkból. Nigel egy pillanat alatt eltűnt megint, magára hagyva ezzel Nightyngalet.

A lány magányosan körbejárta a fedélzetet, megvizsgálta a hatalmas hajó részleteit, és próbálta felismerni azokat a köteleket és részleteket, melyekről a délelőtt folyamán hallott a kereskedőtől. Miután ezzel végzett, egy lépcsőre ülve, ahol úgy tűnt, nem akadályozza a matrózok mozgását, elővette egyik szeretett könyvét, és belekezdett az olvasásba. Néha felkelt, fülelt, és körbenézett, ám közel s távol, a tengeren vagy az égen senkit és semmit nem látott.

Már bőven eltelt a kora délután, mikor a nyitott könyvre homályos árnyék vetült. A lapokat hirtelen felpörgette egy heves szélroham, ezért a lány gyorsan összecsapta könyvét, és elmélyesztette táskájában. Feltekintve sötét felhők közeledtét vette észre, a szél pedig nem akart alább hagyni. A matrózok sürögtek forogtak a fedélzeten, miközben Nightyngale a fedélzeten rohangálva kereste Natit. A lány most a hajófarban lógott az egyik korláton, miközben a tenger mélysége hívogatta gyomrának tartalmát.

- Nati… valami készül. – fogta meg Nightyngale a lány vállát, és gyengéden felrántotta a korlátról, testét a viharfelhők felé fordítva. A bajjóslatú fellegek vészesen közeledtek, és végül Nigel alakja is előbukkant a közelben. A mágusok felkészülve várták az eseményeket.


Spoiler:
 


A hozzászólást Nightyngale Abyss összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 25, 2015 4:24 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nati Teina
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 403
Aye! Pont : 10
Join date : 2011. Mar. 26.
Age : 21
Tartózkodási hely : konyha

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 7
Jellem: Semleges jó

TémanyitásTárgy: Re: Jelzőfény a sötétségben (Nightyngale, Nickolas, Nati)   Szomb. Okt. 24, 2015 11:03 pm

Hargeon, ohh, drága Hargeon! Ismét ennek a mesebeli kikötővárosnak az utcáit szelem és magamba gyűjtöm a sós, csillámló tenger illatát! Kell ennél több? Hogyne. A döglött hal szaga, ami keveredik a hajnal párás nyirkos levegőjével és betölti az egész piacot. Mondhatom mennyei érzések árasztották el egész emésztőszervi rendszeremet de mi mást vártam. Itt az emberek a busákért kapott busás jutalomból élnek. Persze ez is vonzó… valakinek biztos. Furcsa volt itt állni ebben a kikötőben. Megint. Mikor először jöttem ide még csak éppen belekóstoltam a mágusvilág életébe. Másodjára Stragoval szálltam hajóra, aztán pedig egymagam indultam útnak, ahol majdnem ott is hagytam a fogam. Mindig más érzésekkel indultam útnak és más érzésekkel horgonyoztam le mikor visszatértem. Na de miért is tértem vissza? Valamiért vonzott a víz, a messzi végtelen tájak, a kiszámíthatatlansága a tengernek. Ebben hasonlítottunk. A szeszélyes érzelmek és a hirtelen kedélyváltozás mind a kettőnk palettáján az első sorban villogott, nálam főleg az utóbbi időkben. Amióta elhagytam a céhet még magam sem tudtam, hogy mikor mire lehet számítani tőlem. Azt éreztem hogy mind fizikailag és mind lelkileg változás indult el az életemben, de hogy mi arról sejtelmem sem volt.
Most, hogy a halasok mellettem sétáltam vágyat éreztem arra, hogy újra fedélzetre szálljak, ám előtte el kellett intéznem valamit ami nagyon bökte a csőrömet. Visszamentem a hotelba ahol megszálltam, felkötöttem kontyba a hajamat, és megvártam a kilenc órát amikor a butikok kinyitottak. A harmadik üzletben meg is találtam azt amire szükségem volt, egy matrózruhát. A sötétkék nadrágnak hosszított dereka volt és kétsoros mandzsetta díszítette. A mellé járó blúz fehér volt, és a nyakánál a gallért két kék csík díszítette. A másik ami megfogott benne az a kalap volt. A fehér fejfedőn egy kék napellenző rész volt, valamint egy vasmacska díszítette azt. A cipő ez mellé pedig egy fél lábszárig érő kék gumicsizma volt, ami a legpraktikusabb egy hajóúton. Az eladó szerint. Valószínűleg tudatlan fruskák vásárolnak nála akik csak kikapcsolódás céljából vetemednek arra, hogy felszálljanak egy ilyen közlekedési eszközre ám én más voltam. Négy utam közül egyiken sem voltam matróz ruhába és már rég ki akartam próbálni, hogy milyen lehet egy ilyenbe utazni. Mi Blue Pegasusok tudjuk, hogy az ember komfortérzetét nagyon sokszor a ruha határozza meg. Egy jó küldetéshez is mindig a megfelelő öltözetet kell előnyben részesíteni, hogy ezzel is biztosra menjünk.
Miután végighallgattam az eladónő szörnyű szövegét, ami nemhogy igaz nem volt még unalmas is kifizettem a ruhát és sietve távoztam mielőtt még rám sóz egy csinos fehérneműt, amire semmi szükségem nem volt.
A parton sétálgatva elég sokan megbámultak és érdekesen néztek rám. Közöttük egyetlen érdekes páros volt, két fiatal egyszálbélű mágus.
- Nem hiszem el! Miért nem voltunk elég jók neki?
- Ez a bunkó senkiházi csak úgy elküldött minket melegebb éghajlatra, végig sem hallgatott minket… - bosszankodott a másik és mérgét egy ártatlan kukán töltötte ki. Miután jól megrugdosta – megjegyzem szerintem azt várta, hogy belilul – egy papírgalacsint dobott bele. Elkezdett érdekelni, hogy mi idegesíthette fel őket ennyire, úgyhogy miután látótávolságon kívülre értek a kukához léptem, szétnéztem, hogy biztos ne lássa senki amit csinálok, és gyorsan kikaptam a papírt a szemetesből. Széthajtottam a galacsint amin egy felkérés volt mágusok számára. Egy kereskedelmi hajó Boscoba indult, amin sznob utasokat és az ő sznob holmijukat szállítják. Ezt a hajót kellett elkísérni, egy kis sétahajózásra, ugyanis tengeri úthoz képest rövidnek ígérkezett a dolog, még egy napot sem vett igénybe. A hajó amit meg kellett keresnem a Samantha volt. Vagy Sam. Azt az istenért sem írták volna rá a papírra, hogy a hajóra a becézett vagy a teljes nevet festették. Embereknél is előfordul, hogy mondjuk csak a becenevüket tetováltatják fel… Na mindegy, gondoltam nekivágok az útnak, ugyanis szép összeget fizettek a részvételért és még a vacsorát is állták. No meg kíváncsi voltam, hogy ez után az út után milyen tapasztalatokkal és érzésekkel engedem le a horgonyt.
Elindultam a hajók labirintusában, hogy megkeressem a szépséges sellőt, Samanthat. Nem volt egyszerű, főleg mert minden S betűre felkaptam a fejem és az emberek érthetetlen okból szerették S-el kezdeni hajóik nevét. Steve, Sellőlány, Szirén, Sólyom, Stella, Simonetta és még sorolhatnám az ötletes neveket. Nagy kő esett le a szívemről mikor odaértem a keresett hajóhoz. Elindultam fel az építményre, aminek a legénysége csak sürgött-forgott intézte a dolgát. Egy embert láttam csak ácsorogni és nézelődni, egy hiányos kalózruhába öltözött lányt, akinek vörös haját egy baromi nagy kalap fedte. A sors fintora, hogy én meg a jó oldal göncét öltöttem magamra. A lány nem tűnt veszélyesnek ezért gondoltam megkérdezem tőle, hogy Samantha-e Samantha, vagy keressek egy Samet.
-Ne haragudj, te is a munkára jelentkezel? – kérdeztem kedvesen mosolyogva. A lány felém fordult, az arca szinte rezzenéstelen volt és semmi barátságos mimikát nem mutatott. Gondoltam is, hogy jól beletrafáltam.
- Igen. Illetve, engem már felvettek. – meglepődtem a hangján, egészen kedvesen csengett. A lány végig mért majd egy elismerő pillantást dobott felém amit nem tudtam hova tenni. Most vagy a ruhám tetszett neki vagy a hajam, vagy nem tudom.
- Ohh, értem. De legalább tudom, hogy jó hajón járok. – mondtam bizakodóan.
- A te erőddel nem lesz semmi nehézséged a felvételt illetően. – tehát mágus és látja az erőm. És nem a ruhám tetszett neki.
- Megnyugtató. Akkor ha remélhetőleg munkatársak leszünk be is mutatkozom. Nati Teina vagyok. – kinyújtottam felé a kezemet.
- Nightyngale Abyss – a bemutatkozás mellé kaptam egy igen határozott kézfogást. Úgy éreztem ez a lány nincs híján önbizalomnak.
- A kapitány a fülkéjében fogadja a jelentkezőket. Az előző fickó, aki bement, nem több egy izomagyú bohócnál. Szerintem mindjárt sírva fog kirohanni. – kihívás… remek, pont ez kellet most nekem.
- Megnyugtató. Akkor én megyek és beszélek vele. Köszönöm a segítséget. – ahogy megindultam egy férfi jött velem szembe, jó nagy darab volt és az arcán düh valamint szomorúság jelei mutatkoztak. Nightyngale nem viccelt, tényleg nem semmi lehetett itt a casting.
- Sok sikert – kiáltott utánam a lány, én pedig önbizalommal tele válaszoltam neki.
- Sima ügy lesz, még egy fába is lyukat beszélek! – intettem egyet a bámészkodó lánynak és a kapitány fülkéje felé vettem az irányt. Előttem legalább négyen voltak és mindenki fel akart robbantani rúgni vagy csak pusztítani valamit, nagyrészt a kapitányt. Mire végre rám került a sor, kihúztam magam, egy bátor mosolyt vettem fel és beléptem a kínok kamrájába.
- Jó Napot Kapitány! – köszöntem önbizalommal teli.
- Még egy jelmezes bolond. Nem elég nekem ez a sok idióta, még a kislányok bemutatóját is végig kell néznem? – láthatóan ideges volt a férfi és a szívén viselte a küldetését. – Mondja, miért jött?
- Mert biztos vagyok abba, hogy én vagyok a legalkalmasabb erre a feladatra. – válaszoltam és önbizalmam egy pillanatra sem lankadt. A férfi érdeklődően felhúzta a szemöldökét és hátra dőlt a székében.
- Halljuk, mire fel ez a nagy önbizalom. Ajánlom, hogy jó érvei legyenek, különben mehet maga is a fenébe, mint a többi idióta! Nekem itt nem magamutogató alakokra van szükségem, hanem képzett, felelősségteljes mágusokra.
- Higgye el uram, a Blue Pegasusban igenis…
- A Blue Pegasusban bájgúnárokat és kiscicákat nevel az a vén bolond. – nevette el magát. Nehéz volt nem leüvölteni a fejét, de ha akartam a munkát, akkor vissza kellett fognom magam és nem mellesleg még a sztereotípiákat is eltörölhettem, amik szegény céhünket érték.
- Ha meghallgatna, vagy felvenne, talán tudná, hogy ezek csak a gyengébb céhek utálkozáson alapuló pletykák. Sajnos sokaknak fáj beismerni, hogy a szépség együtt járhat az erővel. – itt egy kis hatásszünetet tartottam. – Az én nevem Nati Teina, és a Blue Pegasus alakváltó mágusa vagyok.
- Minek nekem kettő abból? – tehát Nightyngale is alakváltó volt. Kíváncsi voltam, hogy ő vajon mit tud.
- Mert aduász. Bármikor tudok kémkedni papagáj alakban egy kalózhajón. Most indulnék ötödjére a tengerre, van tapasztalatom, találkoztam már kalózokkal is, sőt, több napot eltöltöttem köztük inkognitóban. És csak hogy tudja az alakváltók között is többféle létezik. Bármikor elkélhet egy hajón mondjuk egy segítő szárny vagy egy csali, aki vállalja a gazdag túsz szerepét az igazi „áruk” helyett. Azzal, hogy ketten vagyunk, csak növeljük az esélyét annak, hogy a másik hajóra átkerülve cselekedni is tudunk az ügyünk érdekében. – a férfi arcán pár másodpercig nem volt érzelem, aztán újra beszélni kezdett.
- Addig rendben, hogy a csali szerepet bevállalja, de azt honnan tudtam, hogy tényleg tud harcolni?
- Tőlem kipróbálhatjuk, nem okoz különösebb problémát. – azzal felvettem a kapitány alakját, a hangom is megváltozott ő pedig gyanúsan nézett rám.
- Nem ekkora az orrom… Meg amúgy is, csak ezt tudja? Ezzel sokra nem megy! – felelte pökhöndi módon a kapitány.
- Jah, hogy mást szeretne látni? – azzal felvettem a succubus formám, és a karmaim a torkához emeltem. – Talán ezt hatásosabb fegyvernek találja. – vigyorodtam el. A férfi gondolkodó arcot vágott, majd egy gúnyos arckifejezés kíséretében örömteli dolgot közölt.
- Legyen! Felveszem! De ha bármit elszúr, elintézem, hogy soha többé ne legyen semmilyen munkája! – üvöltötte és átadta a szerződést.
- Ha életben marad ha én elszúrok valamit… - motyogtam miközben felvettem a rendes alakom.
- Mi van?
- Csak azt mondtam, hogy ez nem nagy ár egy ilyen lehetőségért. – vigyorogtam majd kezet fogtam a férfival, és boldogan kisétáltam az ajtón. Megint beigazolódott, hogy mindennek az alapja a megjelenés, a fellépés és az önbizalom.
- Milyen volt? – kérdezte újdonsült kolléganőm. Még mindig dagadt a mellem a büszkeségtől és sikerélménytől.
- Remek! – feleltem boldogan, bár belegondolva az eleje elég döcögősen ment, és ha ott feladom akkor mindent bukok, talán egy kissé túlzás volt ez a szó. - Feltett egy-két keresztkérdést de hála istennek nem talált fogást.
- Hummm - a lány felhúzta szemöldökét – engem egy barátom ajánlott be, mégis elég mogorva volt velem a kapitány... úgy tűnik, nyilvánvaló még neki is a köztünk lévő erőkülönbség. – nem tudtam, hogy mennyivel lehet több erőm a másik alakváltónál, de nem is érdekelt. Éles helyzetben a lélekjelenlét és a találékonyság hamarabb tudott életet menteni mint az erő.
- Hát... lehet hogy csak én vettem félvállról. Már megszoktam, hogy első ránézésre a munkaadóm nem az erőm látja. – Nightyngale egy kisebb kacajt hallatott, elnézve az ő külsejét, tudta miről beszélek. Csinos hosszú lábak, vadító vörös haj, na meg az a kalózcucc! Meg kell hagyni, volt stílusa.
- Teljesen egyetértek, bár most azt hiszem ennél azért komolyabb a helyzet... – igaza volt ez a felvételi a megszokottnál is keményebb volt. Általában csak rosszallóan szoktak rám nézni, elküldeni még sosem akartak.
Ahogy beszélgettünk s elmélkedtünk a munkáról hallottam ahogy valaki felszáll a hajóra. Egy fehér hajú fiatal fiú volt az, aki egyik kezével a kabátját húzta össze, másikkal meg a zsebébe matatott. Eléggé elveszettnek tűnt.
- Segíthetünk esetleg? – kérdeztem kedves hangnemben. Reméltem egy kicsit oldódni fog a fiú, de éppen az ellenkezője történt. Ránk nézett és még idegesebb lett mint volt. Kezdett egyre érdekesebb lenni a történet. Úgy nézett ránk mint aki menten nekünk esik, de ettől szenvedett is.
- Valami problémája van, uram? – nézett rá Nighty undorodva. Nem hittem volna, hogy a fiú szánt szándékkal jött így ide. Valami külső segítsége biztosan volt, hogy elérjen egy ilyen siralmas állapotot és én segíteni szerettem volna neki.
- Csak... nehéz napom volt... – felelte idegesen és minél jobban kerülte tekintetünket.
- Értem, hát ez sajnálatos, de mit keres a hajón? – kérdezte gyanakvóan.
- Egy munkára jöttem – felelte az ég felé pislogva. Egy kicsit megrázkódtam, már tényleg nem tudtam mire számíthatok tőle.
- Kapitány kabinja arra. – mutatott a kabin irányába alakváltó társam, eközben pedig a fiú úgy nézett ki, hogy itt és most ledönti két lábáról a lányt. A vér az orrából ismeretlen ok miatt folyni kezdett, ő pedig a kabin felé fordult.
- Közz – odament a kabinhoz, vett egy nagy levegőt, utána pedig belépett rajta. Olyan rossz érzés fogott el. Kissé ideges voltam miközben pár perce még jókedvűen beszélgettem Nightyval. A gyomrommal sem volt minden rendben. Nem értettem, hogy mi lehet velem.
- Hát ez érdekes volt. Kíváncsi lennék sikerrel fog-e járni. – mondtam társamnak, aki még mindig rosszallóan figyelte az ajtót.
- Ha a férfiakra nem izgul, talán lesz esélye… - felelt gúnyosan. Nem értettem, hogy sikerült neki ezt összehozni. Bármilyen idiótával futottam eddig össze, az sem produkált ilyen tüneteket. Száz százalékig biztos voltam benne, hogy ő beteg.
- Lehet csak zavarban volt, végül is elég nyáriasan öltöztünk fel. – néztem végig magunkon. Igazából csak reménykedtem és próbáltam magyarázatot találni, hogy ne veszítsem el a mágusvilágba vetett hitemet.
- Hát nem tudom... – ameddig a fiú ki nem jött a kabinból csendben vártuk a fejleményeket. Ahogy kilépett egy kicsit minta felengedett volna, aztán megint ránk pillantott és megint ideges lett. Megpróbáltam összehúzni a blúzom, hátha akkor annyira nem fog feszengeni szegény srác.
- Sikerült? – kérdeztem érdeklődve. Valahol mélyen abban bíztam, hogy ő most nem fog velünk utazni, ugyanis nem csak őt zavarta a helyzet.
- Nem volt gond. – és továbbra is inkább a kék eget kémlelte szemeivel.
- Üdv a fedélzeten, bajtárs. – üdvözölte Nightyngale, ám nem azzal a jóindulattal mint engem. - Nightyngale Abyss vagyok.
- Ni...gel. Nigel Thickwood. – kezdtem azt hinni, hogy ez a srác nőket futtat. Látva a reakcióját a lány határozott kézfogására, én csak egy gyorsat mertem megejteni vele, elhadartam a nevem, majd kezeim magam elé raktam. Ahogy ez megtörtént az egyik helyes kis matróz loholt a kapitány fülkéjéhez. Biztosan valami fontos hírt szállított, mert a kapitány már röpült is ki az ajtón miközben a mandzsettáival bíbelődött és őrült kiáltásba kezdett.
- Szedjék össze magukat, és álljanak félre az útból! Vendégeink érkeznek! – nézett ránk szúrós szemmel mi pedig egymás mellé álltunk és kihúztuk magunkat. Vagyis Nigel elég érdekesen feszített továbbra is. A hajó főnöke a palló felé vette útját és egy csinos, türkizhajú fiatal lányt vezetett fel. A lány bájos porcelánarcára semmilyen érzelem nem ült ki. Mögötte pár lépéssel jöttek a cselédei, majd a sort a komornyik zárta.
- Kedves Marlene kisasszony, íme, a legénységem, valamint a mágusok, akiket az önök védelmére béreltem fel. – a lány kivételesen nem Nigelt bámulta meg, aki rá sem mert nézni a nőre, hanem Nightyt és engem. Próbáltam kedvesen mosolyogni és a legjobb arcom mutatni, hátha valamennyit viszonoz, ám a nő haját hátradobva egy fintor kíséretében továbbállt, s a kabinja felé indult.
- Ne haragudj... de... jól érzed magad? Nincs semmi probléma? – Nigel egyre jobban izzadt, mint akit már nem csak a mérhetetlen vágy gyötör, hanem valamilyen betegség is, és ha már a csapatomba tartozott gondoltam segítek neki, hogy ő is teljes erejével tudjon koncentrálni a feladatára.
- Hagyd őt, Nati, nincs semmi baja, csak perverz. – kettőnk viselkedéséből mindenképp az sütött, hogy Nighty az erősebb és a tapasztaltabb, de nem bántam. Tisztában voltam vele, hogy sokszor elég kínos helyzetekbe visz a naivitásom, és örültem, hogy volt valaki aki kissé visszafogott.
- De ennyire senki nem lehet az… Biztos beteg! Vagy rossz gyógyszereket vett be... – gondoltam itt a férfiak csodaszerére ami akár egy nyugtatóval is összetéveszthető, és akkor megvan minden probléma forrása.
- Hát, azzal, hogy beteg, nem vitatkozok... – igaza volt, ott és akkor kellett volna abbahagynom az aggódást. De valamiért úgy éreztem, hogy felelősséggel tartozok a beteg fiatalokért.
- Hát, azzal, hogy beteg, nem vitatkozok...
- Ha valamiben tudok segíteni, szólj, kész patikát hordok a táskámban. – kényszeresen meg akartam óvni, hát. Önmagától. Nem tudtam miért tört ám ez.
- Erre nem lesz gyógyszer a táskádban... ott biztos nem... – na erre a mondatra volt szükségem, hogy feladjam a próbálkozást. Kicsit hátrébb húzódtam Nighty mögé. Valahogy az ő vagány stílusa mögött biztonságban éreztem magam.
- Minő felfrissülés ily gyönyörű hölgyekkel együtt utazni! – mikor a hang irányába néztem egy szőke férfi már nyúlt is a kezemért és egy csókot nyomott á. Mögötte állt egy kisfiú és feltehetően a felesége, aki nem osztozott férje örömeiben.
- Már akinek – fintorogva néztem a fiúra. Mit gondol, hogy nekünk élvezett egy kiéhezett mágussal sétahajókázni?
- Na de kérem, uram! Látom, hogy ön is élvezi már a társaságukat, csak kicsit másképp, mint én! – kacagott a férfi.
- Persze, mert nekem nem áll a nejem villogó tekintettel a hátam mögött – mondta a fiú, a kereskedő aki elég furán volt öltözve – bár a személyiségéhez illett – ügyet sem vetett rá.
- A nevem Bartie, és kereskedő vagyok. A fiam, Marcus, és a csodálatos feleségem, Iris. A kapitány elmondása szerint önök lesznek a testőreink! Micsoda pompás kompánia! Remélem izgalmas utazásnak nézünk elébe!
- Nightyngale Abyss. – zárta le egy kis meghajlással a dolgot.
- Örülök a találkozásnak, üdvözölte a családot Nati is - Bízunk benne, hogy azért nem lesz sok munkánk. – egy gyermekkel a fedélzeten még jobban aggódtam az utazás alatt felmerülő problémákkal kapcsolatban.
- Apa menjünk a kabinba, ez a bácsi félelmetes! – szegény gyermek. Ők mindig megérzik, ha valakivel valami nagyon nincs rendjén.
- Ne aggódj Marcus, amint elindulunk elzárjuk és csak akkor engedjük ki... ha... muszáj. – kacsintottam a kisfiúra aki láthatólag nem lett oldottabb hangulatban ettől, apja viszont egy jót nevetett.
- Valahogy ez a verzió egyre szimpatikusabb nekem is...
- Hahahaha! Menjünk Marcus, pakoljunk le, utána megnézzük a vitorlabontást! – a kereskedő elvezette családját a kabinhoz, majd eltűntek. Nem sok dolgunk volt, néztük ahogy a matrózok teszik a dolgukat. Elég sok fogás ismert volt, egy-két apró dologban még segítettem is. Aztán ahogy közeledtünk az induláshoz egyre idegesebb lettem. Nem értettem miért, hiszen már többször is részt vettem hajós túrán. Vízre szálltunk, én pedig csak járkáltam össze-vissza, majd mikor meguntam papagáj alakot öltöttem és kicsit körberöpködtem. Körülnéztem nincs-e ellenséges hajó vagy egy jéghegy, aztán rájöttem, hogy a déli tengernél vagyunk. A delfinek feltűntek én meg a közelükben röpködtem. Nagyon élvezetes volt.
Mikor eljött az ebédidő egy terembe mentünk, ahol hosszú asztaloknál foglaltunk helyet. Mindenféle tengeri csemege állt a tálcákon csak arra várva, hogy bekebelezzük őket. Mi mágusok Bartie családja mellett kaptunk helyet, ugyanis a nő akivel utaztunk még véletlen sem nézett a közelünkbe. Úgy tett, mintha csak ő létezne.
Miután megebédeltünk hányinger tört rám és émelygés. Messze akartam lenni mindenkitől.
- Azt hiszem rosszul vagyok. – mondtam és elszaladtam egy vécéhez. Próbáltam megérteni, hogy mi történt velem. Lassan összeraktam a kirakós darabkáit de amivé vált a kép az teljesen kétségbe ejtett. Hangulatingadozás, sűrűn járok mosdóba, és émelygek… egy dolgot jelentett, hogy terhes voltam! Belegondolni is szörnyű volt, hogy mi lesz ha nagy pocakkal visszaállítok a Hakobe hegyek lábához és meglátogatom őszi kalandom személyét… felhúztam a pólóm, lábujjhegyre álltam és a tükörbe néztem. Valamennyivel kerekebbnek láttam magam mint előtte. Teljesen kétségbe estem. Meg amúgy is, mi történhet a magzattal, ha éppen papagájalakba vagyok? Kicsi papagáj lesz egy tojásban? Rendes magzat nem maradhat! Te jó ég, erről miért nem írt egy könyv se amit olvastam és miért nem készített fel senki? Ha pedig sátán alakban szülök elképzelhető, hogy egy apró Beelzebubot hozok a világra? Hogy használjak így mágiát? Hogy harcoljak?
Kiút nem volt, ezt a küldetést végig kellett csinálni, csak utána mehettem szabadságra. Gyerek… erre nem számítottam. Ezek után csak szaladgáltam. Hol mosdóba, hol a kabinba. Nem tudtam napirendre térni a felfedezésem felett. Még fiatal voltam szülőnek… pelenkát se láttam még! És mit mondok neki, hogy ki az apja? Ezer kérdés, semmi válasz. Mikor épp megint émelyegtem kihajoltam a hajó orrán, hátha kijön belőlem valami, s ekkor Nighty megfogta a vállam és komolyan szólt.
- Nati… valami készül. – áhh, ő már elkészült. Már csak fejlődik bennem. Várjunk. Ő honnan tudná? ha tudja talán tanácsot is ad. Aztán felnéztem az egyre sötétedő égre és rájöttem, hogy nem a kisgyermekemre, hanem a viharfelhőkre gondolt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nickolas Venom
Sárkányölő
Sárkányölő
avatar

Hozzászólások száma : 64
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Aug. 09.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Dragon Fang
Szint: 3
Jellem: Kaotikus Semleges

TémanyitásTárgy: Re: Jelzőfény a sötétségben (Nightyngale, Nickolas, Nati)   Kedd Okt. 27, 2015 11:24 am

Nick fejében az öregasszony szavai kavarogtak, aztán megrázta a fejét. Ő az a fajta ember volt, aki nem hitt az átkokban, ami felettébb érdekes álláspont volt egy mágikus világban. Mégis jóval földhözragadtabb embernek tartotta magát. Nem hitt a sárkányok létezésében sem, noha ő maga is sárkányölő volt. Ahogyan például a szellemekben és holmi istenségekben sem.
Gondolataiból csupán egy plakát látványa tépte ki, mikor megpillantotta a tetején a felhívás szót, az alján pedig a sok nullából álló pénzösszeget. A feladat egyszerű volt, egy hajót, annak rakományát és utasait kellett megvédeni útközben bárminemű veszélytől. Az úti cél Bosco volt, egy szomszédos ország, ami Hergeontól nem volt túl messze, így Nick biztos volt benne, hogy nem tartana sokáig a feladat. A nyílt tengeren pedig csak kalózoktól, legfeljebb vízi teremtményektől kell tartani, azokat pedig elintézi egy maga is. Legalábbis ezekkel a gondolatokkal tépte le a plakátot a hirdetőtábláról.
Ahhoz viszont, hogy nyeresége legyen be kell fektetni. A sötét köpenye teljesen elenyészett és a megmaradt trikója is rongyokban hevert rajta. Az előnyös külső sokat számít, így nem volt mit tennie betért egy ruházati üzletbe, hogy vegyen magának egy olyan felsőt, ami nem cafatokból lóg róla, illetve esetleg egy hosszú kabátot.
Végigjárta a sorokat és összeválogatta a szóba jöhető darabokat. Magéval vitte a próbafülkébe őket, ahol aztán pár perccel később meg is találta a számára megfelelő kombinációt. Egy passzos fehér trikó és egy vékonyabb anyagú, mogyoró barna, hosszúkabátot. Elégedetten nézegette magát a tükörben. A maradék összeválogatott ruhákat és a korábbi rajta lévő szakadt trikót, pedig nemes egyszerűséggel a fülkében hagyta. Elhúzta a függöny és ki akart lépni, de megtorpant.
Előtte 3 méterre egy fiatal nő épp lehajolt becsatolni a lábbelijét. Mindezt nyújtott lábakkal, álló helyzetben mindenki tudtára adva, hogy milyen formás popsija van. A rövid, combközépig érő koktél ruha olyan hatást adott az egésznek, mintha kék lédús gyümölcs lenne az ember előtt, amibe legszívesebben beleharapna.
Nick szíve hirtelen olyan mértékben dobbant meg, hogy az egész teste beleremegett. Úgy érezte, mintha a világ lassan, óvatosan forogni kezdeni, csak ő maga és a nő volt stabil, konstans pont a tér-időben. Homlokán gyöngyözve jelent meg a verejték. A torka kiszáradt. A szíve a lassú és erős dobogás után egyre csak fokozta a tempóját. Csak pumpált és pumpált, a vér pedig teste minden részébe eljutott egy pillanat alatt. A nő ruhája a nagy hajlongásban fentebb csúszott, már szinte látszódott az alatt lévő, csipkés, selyem fehérnemű. Csak egy gondolat járt a fejében. Oda akart lépni hozzá, ráfogni a csípőjére és…
Megrázta a fejét. Azon kapta magát, hogy két lépést megtett a fülkéből és a vörös ruhás nő felé nyúlt remegő kézzel. A bal kezével ráfogott a jobb csuklójára, mintha nem ő irányítaná azt és próbálja visszafogni, majd ijedten visszahátrált a fülkébe, majd behúzta a függönyt. Úszott az izzadságban, mintha maratont futott volna.
- Mi…mi történik velem? – kérdezte suttogva magától. Nem értette mi történt vele, sose tapasztalt még hasonlót. Megakart fordulni, hogy megnézze magát a tükörben fiziológiai jelek után kutatva, azonban fordulás közben a legszembetűnőbb fiziológiai jelével leverte a felakasztott ruhákat a fülke fogasáról.
Lenézve szembesült a saját erekciója okozta kárral. A tudat csak még mélyebb kétségbe esésbe taszította. Amit aztán egy hangos káromkodás követett.
- Jól van, uram? – érkezett kívülről egy angyali nő hang az egyik segítő szájából. Bódító illatát még a függöny mögül is érezte Nick. Legszívesebben kinyúlt volna a nőért, hogy berántsa a fülkébe és a falnak nyomva tette volna magáévá.
- I-igen, p-persze. – érkezett a sárkányölő nem túl meggyőző válasza.
- Biztos? –aggodalmaskodott a bolti alkalmazott.
- Minden a legnagyobb rendben – sikerült ezúttal határozottabban mondania, ám egyúttal sikerült azt az egyetlen mondatot is mondania, ami minden létező világban egyet jelentett a „nem, semmi sincs rendben”-el.
Szerencséjére az alkalmazott beérte ennyivel és elment. Nick felsóhajtott, aztán eszébe jutott a problémája. Még mindig nem múlt el sem az erekció, sem pedig a kínzó vágy, ami benne ébredt.
Mi a fene történik velem, kérdezte magától. Nem volt jellemző rá az ilyen viselkedés. Természetesen rá is rátört már a vágy, de nem ilyen formában, nem ilyen intenzíven, hanem mint bármelyik másik egészséges emberre. Nem volt ura a testének és az érzékeinek. Nem értette mi történhetett vele, aztán eszébe jutott az öregasszony.
Nem, az nem lehet. Átkok nem léteznek. Rázta meg a fejét.  
Nem akarta olyannal megmagyarázni az okát, amiben nem is hitt. Biztos volt benne, hogy létezik racionális ok is arra, ami vele történt. Eszébe jutott aztán a papír, amit az utcán szerzett. Újra megrázta a fejét, hogy kitisztuljanak a gondolatati. Úgy találta a legfontosabb jelen helyzetbe, elérni a hajóra és jelentkezni a megbízásra. Annyi pénzért, amennyi a papíron van ki nem hagyta volna. Úgy döntött a problémájával ráér később is foglalkozni, vagy akár a hajón menet közben is. Belenézett a tükörbe, majd a szeme lentebb süllyedt a nadrágjára.
- De előbb…

Nick újult erővel, felkészülten lépett ki a fülkéből. A kilógó kellékeket a testéhez igazította és az övével oda szorította. Kabátját összekötött és egyik kezével tartotta, másikat pedig a mélyen a zsebébe csúsztatta, hogy mindent oda fogjon ahová való és ne kolbászoljon sehova se, ahova nem kellene.
Az újult erő nem egészen hat másodpercig tartott, amikor is Nick megint észrevette a vörös koktél ruhás nőt. Csak ezúttal épp egy polc előtt szökdécselt, mert túl magasan volt, amit elakart érni.  
Több se kellett neki, egyből erőltetett menetelésben az ajtóhoz sietett, majd fizetés nélkül távozott. A boltból kiérve újabb sokkhatás érte. Korábban kifejezetten fel se tűnt neki, hogy annyi nő jár az utcán. A szemrevalókat persze megnézte, de most mintha túl sok lett volna belőlük.
Nagyot nyelt, aztán belevetette magát a tömegbe.
Tizenkét perccel, harmincnyolc incidenssel és hatvankét perverz, szatír és hasonló jelentésű szavakkal később Nick nagy nehezen megérkezett a kikötőbe és a cél hajó előtt állt. Kezdett nagyon kikészülni, mind lelkileg, mind testileg. A belsejében valósággal háború dúlt a józan esze és a vágyai között, ennek pedig a küldő megtestesítése nem kölcsönzött neki valami szívderítő látványt. Az út alatt tudatosult benne, hogy talán nem a legszerencsésebb választás volt a ballonkabátra emlékeztető ruhadarab, miközben az egyik keze mélyen a zsebében volt magát markolászva. Igazából nem hibáztatta az embereket, saját magát kívülről látva ő is pontosan azt gondolta volna, aminek látszódott az egész.  
Szerencsére a kikötőben, jól megtermett férfiak, rakodómunkások és matrózok járkáltak. Nicknek még életében nem szolgált ilyen megnyugtató közelséggel a férfitársaság. A vágy még mindig ott lüktetett benne és a potenciája sem lankadt. Mindazonáltal kicsit összébb tudta szedni magát, de még mindig elég ramaty állapotban volt.
Felkapaszkodott a rámpára és felsétálva rajta a fedélzetre ért. Szinte pont előtte két fiatal nő beszélgetett. A szépségük hurrikánként csapott le Nickre, aki valósággal elsodort a hulláma. Magában hosszú másodpercig csak válogatott káromkodásokat sorolt a helyzetére való tekintettel. A látványtól csak még frusztráltabb lett, a szíve újra hevesen kezdett el verni. Valósággal majd szétrobbant a mellkasa, de ezt az ágyékáról is elmondható volt. Megfordult a fejében, hogy csak enyhén balra és kicsit hátrafele kellene vetődnie és átfordulva a korláton belezuhanna a hűs tengervízbe, ami csillapítaná teste izzását. A mélybe süllyedve pedig örökre eltűnhetne a világból.
A vörös és fekete démon abbahagyták a beszélgetést és mindketten Nickre néztek.
- Segíthetünk valamiben? – kérdezte a fekete hajú leányzó, kiszakítva a sárkányölőt a gondolatai tengeréből.
- Valami problémája van, uram? – kérdezte fintorogva a vörös hajú.
Nick görcsös viselkedése egyre több embernek tűnt fel a közelben. A matrózok sorban álltak meg a beszélgetéssel és kezdték nézni a jövevényt. Akik a dolgukat végezték, azok folytatták a munkát, de fél szemüket a fehér hajú alakon tartották.  
- Csak... nehéz napom volt... - préseli ki a száján nagy erőlködések közepette a szavakat, visszafogva magát, hogy ne vetődjön rá a két nőre, mint valami felajzott szexuális ragadozó a prédáira.
- Étem, hát ez sajnálatos, de mit keres a hajón? – faggatta tovább a vörös nő.
Nick keze, ami eddig mélyen a zsebében volt, lassan, remegve kicsúszott és egy vastag papírtekercset húzott elő. Felemelte és az alját elengedve egy hirdetés körvonalazódik ki rajta. Az utca hirdető táblájáról letépett plakát volt rajta, amit még a fülkében rakott át a nadrág zsebéből a kabátjáéba.
- Egy munkára jöttem - próbálta kerülni az előtte lévők tekintetét, és úgy egyáltalán, hogy rájuk nézzen.
- Kapitány kabinja arra – mondta vörös hajú és az említett helyiség felé bökött. Nick önkéntelenül is elkapta a látványt, mikor a vörös hajú nő felemelte a kezét és a fűző alatt az izommozgásnak köszönhetően megemelkedett a jobb melle is egy kicsit. Abban a pillanatban Nick orrából vér spriccelt ki, amit a kezében tartott plakáttal próbált elfojtani.
- Közz - mormogta orrhangon és vérző arccal elindult a kabin felé, útközben igyekezett kerülni bárminemű nézelődést, csak az ajtóra fókuszált. Hallotta, hogy a két lány róla beszél, de igyekezett figyelmen kívül hagyni és ignorálni bárminemű női hangot. Csak magára akart figyelni és az elkövetkezendő feladatra, hogy eltudja magát adni a helyzetre való tekintetre.
A kabin ajtaja előtt Nick megállt és megpróbálta összeszedni magát, zsebre vágta a vérrel áztatott papírt és a ruhájának egy olyan részébe törölte a vérző orrát, ami nem látszott ki a kabát alól. Lehunyta a szemét, adott magának egy pofont, majd egy nagy levegőt vett, lassan kifújta és csak utána kopogtatott, majd lépett be az ajtón, a „szabad” válasz után.
Egy jól megtermett férfi fogadta a dolgozóasztalánál ülve. Barna, dús arcszőrzetébe ezüstös szálak keveredtek, arcát a sok emlék és megannyi tapasztalat faragta komolyra és tekintélyparancsolóra. Szúrós szemekkel vizslatta a bejövő idegent. Sejtette miféle alak léphetett be a kabinjába és milyen céllal. Több tucattal volt dolga egész nap, bár azt hitte már elfogytak.
Végignézve Nick megjelenésén, kétségei támadtak az érkezése céljából. Felmerült benne az eltévedt szatír gondolata is. Lassan a jobb kezét a lakrimafonjához csúsztatta, hogy ha szükséges hívja a rendészetet.
- Ki maga? – kérdezte a kapitány, keze pedig már a távközlési eszközön pihent.
- A megoldás – felelte határozottan Nick – A nevem Nick Venom és a Dragon Fang céh mágusa vagyok. Nyugodtan kérdezzen utánam, kezeskedni fognak értem, higgye el. Számos megbízást sikerrel teljesítettem már – darálta tovább Nick, amíg még a lendületben volt.
- És miért kéne magát is alkalmaznom? Már felvettem két mágus lányt a célra. – húzta vissza a kezét maga mellé. Már bebizonyosodott számára, hogy még is csak egy újabb mágust kell végig hallgatnia.
- Épp ezért. Ez egy őrző-védő feladat. Most magunk között vagyunk és vallja be őszintén, erre a feladatkörre nem alkalmasabb egy férfi? És nem hiszem, hogy bármelyiküknek is olyan hallása lenne, ami lefedi az egész hajót. – ami persze igaz is lett volna normál esetben, de Nick jelenlegi állapotában minden koncentrálását felemésztette a testében tomboló vágy. A blöffjét azonban tovább kellett erősítenie, hogy a kapitány elhiggye. Felfigyelt a kapitány szabálytalan szívritmusára, ami neki ugyan probléma volt, ám Nick számára szerencse.
- Az aritmiájával pedig mihamarabb fel kéne keresni egy orvost, ha még nem tette volna meg. A zsíros ételeket pedig mellőzném, bár biztos nagyon finom volt a tojásos bacon, amit nem rég reggelizett…
- Ezt meg honnan…
- Tudom? A szaglásom is fejlettebb, mint bárki másé ezen a hajón. Még mindig belengi a szag a szobát, hiába szellőztetett mát többször is. A gyomrában lévő emésztő folyamatokat pedig ugyanúgy hallom. Kint pedig… - pillanatra szünetet tartott és a kint lévő férfi hangokra koncentrált. Egyrészt mert nem akarta, hogy az eddigi erőfeszítései semmivé legyenek, ahogy meghall egy női hangot és önkívületi állapotba kerül. Valamelyik matróztól akart valamit, ami jól reprezentálja a képességeit a kapitánynak. Meg is találta, amit keresett. Elmosolyodott, majd halkan felnevetett.
- Nahát, Kapitány. Nem is gondoltam volna, hogy vérbeli szerencsejátékos. Kint az egyik matróza épp, egy érdekes anekdotát mesél egy esetről, ami Akane Resort kaszinójában történt. Ha pedig még mindig nem sikerült meggyőznöm. Sárkányölő vagyok. Ha valaki én képes vagyok elhárítani bármilyen támadást, ami a hajót érheti. Nincs olyan kalóz, vagy tengeri szörny, ami gondot okozna. Higgye el, én vagyok az a szám, amire fogadni akar, hogy nyerjen. – fejezte be Nick a monológját. A kapitány arcát fürkészte, aki reggelis példától eltekintve rezzenéstelen arccal várta végig a beszédet. Nick tisztában volt vele, hogy körülményesen, de a képességei nélkül is megoldható lett volna a bemutató, egy kis előzetes nyomozással, illetve felkészüléssel. Reménykedni tudott, hogy elég határozottan adta elő a műsort, mert érezte, hogy nem sokáig bírja már fenn tartani az álcát.
- Nagyon meggyőző volt. Rendben. Fel van véve. – bökte ki végül a hosszú feszült csend után.
- Nem fogja megbánni. – vigyorodott el Nick és elindult az ajtó felé.
- Remélem is – suttogta a kapitány.  
Nick kilépett a kabinból és becsukta maga mögött az ajtót. Hatalmasat sóhajtott, hisz nagy kő esett le a szívéről. El se hitte, hogy sikerült. Ezek után már úgy érezte bármire képes. Önbizalma azonban hamar darabora tört, amint visszazuhant a szomorú, nőkkel és a testében tomboló nemi vággyal teli valóságba.
- Sikerült? – lépett oda mosolyogva a fekete hajú lány.
- Nem volt gond – vágta rá Nick az utolsó magabiztosság morzsáit felhasználva, közben pedig az eget kezdte el szemlélni, mint aki keres ott valamit. Sajnos ott sem lelhette meg a nyugalmat és a megkönnyebbülést. Azt inkább egy szoknya alatt kellett volna keresnie, de úgy tartotta, hogy ő a saját maga ura. Ha valamit nem akar, akkor nem csinál és ezt a testének se hagyta, hogy felülírja.
- Üdv a fedélzeten, bajtárs – hallatszott gúnyosan a vöröskétől, amit Nick nem hagyott volna szó nélkül, vagy legalábbis megtorlatlanul, de ezesetben kivételt tett. Mindenerejét arra kellett összpontosítania, hogy a két nő jelenlétében ne vesse rájuk magát habzó szájjal, mint egy állat.
- Nightyngale Abyss vagyok – nyújtotta felé a kezét. Nick először ódzkodva, de végül csak kinyújtotta ő is kezét.
- Ni… - kezdte volna mondani a nevét, de belegondolt a saját helyzetébe. Feltételezte, hogy már így is szatírként van nyilvántartva Hargeon városába.
Nem lenne volna szerencsés nekik is így bemutatkozni, gondolta Nick magában és elkezdett gondolkodni egy álneven. Eléggé leszűkítette a kört, mivel nem sok olyan férfi nevet ismert, ami a „Ni” szótaggal kezdődött.
-…gel. Nigel Thickwood – mutatkozott be végül és mondta ki az első nevet, ami eszébe jutott, majd sütötte is le a szemét abban a pillanatban és átkozta magát, amiért ekkora barom volt, hogy egy pornószínész minőségű név jutott az eszébe. Kezdett egyre jobban arra a tudatra jutni, hogy akármi is történt vele, kezd egyre jobban rámászni a gondolkodására.
Közben megfogta Nightyngale kezét és megrázta. Ahogy hozzáért a puha, bársonyos bőréhez valósággal kipattant a szeme. Beleszagolt a levegőbe és megérezte a vörös szépség mámorító illatát, majd elengedte a kezét hirtelen és megrázva a fejét kiszakadt a bűvöletből, mielőtt még spontán orgazmusa lett volna.
Nighytngale a kezén érezte a sárkányölő izzadságát, amit alig látható módon a nadrágjába törölt neme egyszerűséggel, mintha csak szimplán a csípőjére tette volna a kezét.
- Nati Teina – mutatkozott be a fekete hajú lány, ám az előbbi jelenetet végignézve sokkal óvatosabban. Pusztán jó modorból tette.
Nick a száját harapdálva fogta meg Nati kezét és rázta meg finoman, ezúttal ügyelve és erősen koncentrálva, nehogy megismétlődjön az előző jelenet.
- Örvendek – préselte kis a száján Nick feszült hangon, mint aki a kínt próbálta visszafogni, nehogy a világnak kiabálja.
A formaiság végeztével Nati csak kínosan mosolygott, a kezeit pedig maga előtt összekulcsolta. Nick valami kiutat kezdett el keresni, hogy minél távolabb kerüljön tőlük, de ekkor egy matróz rohant el mellettük és kopogott be a kapitányhoz, majd lépett be nagy hévvel.
- Mi ez a nagy sietség? – kérdezte a kapitány.
- Uram! Megérkeztek a VIP vendégek!
- Marlene kisasszony és Bartie úr?
- Igen, uram!
- Menjen a fedélzetre és ellenőrizze, hogy minden rendben van. Én fogadom a vendégeinket.
- Igenis, uram!
Hallgatta végig Nick a beszélgetést, addig is legalább terelte a gondolatait. A következő pillanatban újra kivágódott az ajtó és a matróz rohant ki a fedélzetre tartva. Mögötte pedig a kaptány lépett ki a ruháját igazgatva, mintha maga a király színe elé akarna állni. Becsukta maga mögött a kabin ajtaját és szúrós szemekkel nézett végig a felbérelt mágusokon.
- Szedjék össze magukat és álljanak félre az útból! Vendégeink érkeznek! – dörrent rájuk, aztán a termetéhez képest gazella lendülettel viharzott le a pallón. Közben a matróz is kiadta az utasításokat a fedélzeten és mindenki elfoglalta a helyét, egymás mellett felsorakozva.
Nagyjából egy perc után tért vissza a kapitány egy kisebb kompánia társaságában. Mellette egy meseszép arcú, hófehér hajú, sötét, csipkés ruhájú lépdelt kimérten. Mögöttük pedig két cseléd lépdelt nem minden napi dekoltázzsal, valamint egy komornyik. Mindhárom nőnek olyan mennyei illata volt, hogy Nick azt hitte elájul a gyönyörtől.
Nem volt hívő ember, de kezdett egyre inkább arra a tudatra jutni, hogy valami természetfölötti hatalom direkt teszi ezt vele.
- Kedves Marlene kisasszony, íme a legénységem, valamint a mágusok, akiket az önök védelmére béreltem fel. - mutatta be a kapitány az összegyűlteket az arisztokrata nőnek. Lassan végigmért mindent, a hajót, a matrózokat távolról. Az előtte álló két mágus hölgy kifejezetten hosszú figyelmet kapott minden máshoz képest. Végül Nickre tekintett szánakozó tekintettel és nem is méltatta tovább egy pillantásnál tovább. Fintorogva fordult el és jelezve a kapitánynak, tovább indultak a kabinja felé.
Ahogy eltávolodtak tőlük Nick a fejéhez kapott és a tenyerébe temette az arcát. Egyszerűen nem hitte el, hogy egy olyan ellenszenves nő szánakozó tekintete és flegma stílusa annyira felizgatta. Úgy érezte elérte a mélypontot.
- Ne haragudj... de... jól érzed magad? Nincs semmi probléma? – aggodalmaskodott Nati.
- Hagyd őt, Nati, nincs semmi baja, csak perverz – válaszolt helyette Nighytngale, mielőtt még Nick összetudta volna szedni magát. Egyre inkább ellenszenves volt neki a nő, mégis úgy érezte legszívesebben gerincre vágná ott helyben. Ettől csak még inkább kiült a szenvedés az arcára.
- De ennyire senki nem lehet az. - mondta Nati komoly aggodalommal az arcán. - Biztos beteg! Vagy rossz gyógyszereket vett be...
- Hát, azzal, hogy beteg, nem vitatkozok... – szúrta be csípősen a másik. Közben a kapitány elviharzott mellettük, őket figyelmen kívül hagyva őket és lesietett a pallón a következő VIP vendégért.
Ekkorra már Nick végre összekaparta magát annyira, hogy legalább válaszoljon.
- Rosszabb... De megoldom... nem kell segítség - nyögte ki lesütött szemmel. Megszokta már, hogy csak magára számíthat. Nem volt szüksége másra. Csak magára. Mégis aggodalommal töltötte el, hogy egyre inkább úgy festett a helyzet, hogy már a saját testére és elméjére se számíthat.
- Ha valamiben tudok segíteni szólj, kész patikát hordok a táskámban – ajánlkozott fel.
- Erre nem lesz gyógyszer a táskádban... ott biztos nem... – vágta rá Nick, mire Nati hátrahúzódott Nighytngale mögé.
Eközben a kapitány megjelent egy újabb kísérettel. Mellette egy korosabb férfi lépdelt, meglehetősen bohókás öltözetben, ám az tökéletesen tükrözte a jellemét.
- Minő felfrissülés, ily gyönyörű hölgyekkel együtt utazni! – kiáltott fel megpillantva a két máguslányt. Azonnal eléjük lépett és mindkettőnek csókot lehelet a kezére, ahogy az etikett nagykönyvében az meg volt írva.
- Már akinek – morogta Nick halkan, de a benne felgyülemlett feszültség miatt hangosabbra sikerült, mint ahogy szerette volna. A közelben állok meghallották.
- Na de kérem, uram! – fordult Nick felé a kereskedő – Látom, hogy Ön is élvezi már a társaságukat, csak kicsit másképp, mint én!
- Persze, mert nekem nem áll a nejem villogó tekintettel a hátam mögött – felelte fel se nézve a kínlódásából. Valójában nem látta, hogyan nézett a nő. Mikor feljöttek a pallón, akkor egy pillantás erejéig látta csak, de feltételezte, hogy a felesége, ha már egy gyerek is ment mellettük és a férfi, meg a nő is gyűrűt hordott az ujjukon. A nő szaporább szívveréséről, pedig álmából felkelve is megtudta volna állapítani, hogy egy olyan emberé, aki épp ideges. Persze tudta, hogy annak ezer és egy oka lehet még, de jobb dolga is volt, mint messzemenő következtetésekbe belefolyni.
- A nevem Bartie, és kereskedő vagyok. A fiam Marcus, és a csodálatos feleségem, Iris. A kapitány elmondása szerint önök lesznek a testőreink! Micsoda pompás kompánia! Remélem izgalmas utazásnak nézünk elébe! – szólt Bartie, ignorálva Nick válaszát.
- Örülök a találkozásnak, Nati Teina vagyok. Bízunk benne, hogy azért nem lesz sok munkánk – mondta mosolyogva.
- Apa! Menjünk a kabinba, ez a bácsi félelmetes! – mondta félve a gyermek és az apja nadrágjába kapaszkodott, védelmet remélve.
- Ne aggódj Macus, amint elindulunk elzárjuk és csak akkor engedjük ha... ha... muszáj – mondta Nati tréfálkozva, hogy megnyugtassa a fiút.
- Valahogy ez a verzió egyre szimpatikusabb nekem is... – motyogta Nick, komolyan fontolóra véve az ötletet. A jó kedélyű kereskedő hangos kacagásba tört ki.
- Hahahaha! Menjünk Marcus, pakoljunk le, utána megnézzük a vitorlabontást!
Barttie, a kereskedő, kisfiát elvezetve elindult a kabinjuk irányába. Felesége illedelmesen meghajolt a mágusok felé, majd követte őket. Nati és Nighytngale a családot követte figyelemmel, ahogy távolodnak. Nick ekkor látta a tökéletes időt rá, hogy felszívódjon. Végig sietett a fedélzeten a dolgozó matrózok között. A kabinja után kutatott, de rájött fogalma sincs melyik az övé. A kapitánytól nem kapott ez ügyben tájékoztatást, de biztos volt benne, hogy kellett, hogy neki is legyen valahol egy szállás. Ha tévedett legfeljebb használta volna másét, ahogy mindig is szokta ilyen helyzetekben.
Az utasok roppant nagy szerencséjére a mágusok is kaptak kabint. Nick pedig ki is derítette egy matrózt kifaggatva, hogy melyik az övé. Nagy nehezen meg is találta a matróz útmutatása alapján. Már nyitotta az ajtó, hogy magányba vonuljon, ahol nem kell feszengenie, mikor is felbukkant egy másik matróz. Kiderült ebédidő volt és az ebédlőbe invitálta étkezésre. Nick megpróbált kibújni alóla, fáradságra hivatkozva, de nem volt túl meggyőző.
- A Kapitány úr, ragaszkodik hozzá, hogy mindenki ott legyen – erősködött a férfi.
- Hát persze – erőltetett egy mosolygott az arcára, de legszívesebben orrba vágta volna a fickót. Nem volt indokolt, csupán egyre inkább frusztráltabb volt a nemi vágytól, ami lassan agresszív magatartással párosult.
Az ebédlőben hosszú asztalok sorakoztak székekkel körbevéve. Az arisztokrata szépség elszeparálódva étkezett a saját szolgáival.
Biztos nem akar vegyülni a plebsszel, gondolta magában cinikusan Nick. A mágusok Bartie családja közelében foglaltak helyett, Nick pedig kénytelen volt melléjük ülni. A matróz egyenesen odavezette, feltételezve, hogy a társaival akart enni. Súlyos tévedés volt, Nick azonban nem akart jelenetet rendezni, így is már épp elég feltűnő jelenség volt.
Leült a helyére és neki kezdett az evésnek. Igyekezett az ételre koncentrálni. Az ebéd finom volt, bár eléggé fantáziátlan, és Nick szerint elbírt volna még egy kis fűszerezést. Már csak azért is, mert az erősebb ízek jobban segítettek volna a gondolatai és vágyai elterelésében.
Próbált minél inkább elhúzódni kollegináitól. Mereven a tányérját bámulta, vagy épp a kereskedő történeteket mesélő Bartie-t figyelte. Vidám hangulatban regélt merről is érkezett a család, hová tartanak és mik ott a nagyratörő tervei.
Ahogy befejezték az étkezést, visszatértek a kabinjukba, Nati pedig hirtelen felpattant a helyéről.
- Azt hiszem rosszul vagyok – fogott a hasára a lány, majd kirohant az ebédlőből. Nick ezt találta a legmegfelelőbb pillanatnak, hogy ő is felszívódjon.
Visszasietett a kabinjába, ahol az út hátralévő részét akarta tölteni egyedül, nők és kínlódó vágy nélkül. Pechére ez nem kívánság műsor volt. Ha a közvetlen kiváltó októl el is menekült, attól még a probléma gyökere megmaradt. Továbbra is izzott a teste és gyötörte a vágy. Csorgott róla a veríték. Arra lett figyelmes, hogy olyan meleg van, mintha egy szaunában ülne.
Ledobta a kabátját és a véres trikójában mászkált fel-alá a kabinjába. Egy idő után arra lett figyelmes, hogy fantáziájában újra és újra megjelennek a mágus lányok. az idő előrehaladtával egyre kevesebb ruhával és egyre inkább kéjesebb pozíciókban.
Ábrándozásából a lábába nyílaló fájdalom ébresztette fel, mikor is nagy sietségben belerúgott az egyik bútor sarkába. Sziszegve kapott a kislábujjához és teli torokból elkáromkodta magát, nem érdekelve, hogy a szomszéd kabinokban lakik tisztán hallották a válogatott sértéseit, ami egy idő után már nem a fájdalom elűzésére, vagy a bútor ellen irányult, hanem a jelenlegi szituációjára.
Lassan lenyugodott, de csak a dühe, a vágy még mindig tombolt a testében, mint valami ünnepi tűzijáték. Megfordult a fején, hogy talán könnyít magán, de félt, hogy azzal egy olyan ajtót nyitna ki, amit aztán képtelen lenne becsukni és csak még rosszabbá válna a helyzete.
Azt is tudta, hogyha minden változatlan marad a végén annyi feszültség és vágy gyűlik össze benne, ami elér egy határt, amit már nem fog tudni kontrolálni és ráveti magát valakire. Iszonyúan bosszantotta a dolog. Mindig is a szabadságát tartotta a legfontosabbnak, a szabad akaratát, amikor azt csinál és akkor, amit és amikor csak akar. Most mégis gúzsba kötötte saját maga. Nem vetette meg a női örömöket, sőt gyakran ő maga is kereste, de ez nem ugyanaz a helyzet volt. Itt elvekről szólt már számára az egész. Akkor dönt meg egy nőt, ha akar és nem pedig akkor, ha elviselhetetlen vágyat érez, mint jelenleg.
Hosszú órákig tartó kínlódás után úgy érezte nem bírja már a négy fal bezártságát, muszáj kimennie levegőzni a fedélzetre. Reménykedni tudott csak, hogy nem fut össze olyannal, akivel nem akar. Magára kanyarította a kabátját, összefogta, kezét pedig mélyen a zsebébe mélyesztve lépett ki a kabinból. A hajó oldalához lépdelt görcsösen és mélyet szippantott a levegőből. Először üdítően hatott rá, aztán felfigyelt valamire. Megváltozott a légnyomás. A szél is kezdett felerősödni, az égen pedig rövidesen baljóslatú sötét fellegek kezdtek gyülekezni.
A matrózok is észrevették a jelenséget és sürögve-forogva tették a dolgukat.
- Nati… valami készült – hallotta meg nem messze Nightyngale angyali hangját, amitől végig futott a testében a bizsergés. Lába összecsuklott a fantáziált gyönyörtől, de visszakapaszkodott a korláton és megmakacsolta a lábait, hogy visszatérjen beléjük az élet.

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cana Alberona
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 548
Aye! Pont : 8
Join date : 2011. Apr. 05.
Age : 31

TémanyitásTárgy: Re: Jelzőfény a sötétségben (Nightyngale, Nickolas, Nati)   Kedd Okt. 27, 2015 5:36 pm

A természet ereje


A sötét felhők, mint kiderül, egy vihar közeledtét jelzik, bár ez valószínűleg senkit nem ér meglepetésként. Alig fél óra alatt azonban olyan vihar bontakozik ki, amilyet még a sokat látott legénység sem tapasztalt korábban. A szél nemsokára egy tornádó erejével vetekszik, a hajót pedig óriáshullámok táncolják körbe. Nem ragozom tovább, majd ti megteszitek helyettem.

Következő postotokban írjátok le:
- hogyan bontakozik ki egy borzalmas erejű vihar, ami a nyílt tengeren ér titeket, távol mindentől,
- az elkeseredett harcot a túlélésért,
- a dicsőséges Samanthat, amint darabjaira hullva, a tenger fenekén talál magának végső menedéket,
- írásotok pedig azzal érjen véget, hogy a túlélőkkel valahogyan egy helyre evickéltek (mentőcsónakban vagy lebegő törmeléken, ti dolgotok).

A balesetet rajtatok kívül csak öten (5) élik túl, rátok bízom, hogy kik. Lehetnek az eddig “megismert” szereplők is ugyanúgy, ahogy ismeretlen matrózok is. Válasszatok megfontoltan és legyetek könyörtelenek,mint a természet.

Sajnos szárnyaknak ilyen körülmények között nem sok hasznát veszitek, de persze próbálkozni szabad.

Hajrá! Smile

_________________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nightyngale Abyss
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 980
Aye! Pont : 1
Join date : 2015. Oct. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Night Glade

Karakter információ
Céh: -
Szint: 9
Jellem: Semleges

TémanyitásTárgy: Re: Jelzőfény a sötétségben (Nightyngale, Nickolas, Nati)   Hétf. Nov. 02, 2015 7:57 pm

A sötét fellegek, melyek a hajó felé közelítettek, nem tűntek mágikus eredetűnek. A feltámadó szél és az erősödő hullámzás bebizonyította, hogy most bizony természet anya készül lecsapni rájuk.

- Hajót fordítani 10 óra felé! Kikerüljük a vihart! – hangzott el a kapitány első utasítása. – Ti szárazföldi patkányok pedig tűnjetek az útból!

Ez a kihívás most nem a mágusoknak szólt. A legénység megpróbáltatása volt ez, és a kívülállók nem tehettek mást, mint elálltak az útból, hogy helyet adjanak azoknak, akik ma megmutathatták mire is képesek. Ám a vitéz matrózok akármerre is próbálták navigálni a hajót, a vihar követte, majd el is nyelte őket. Az első hullámok két-három méterig csaptak fel, és még csak alig imbolyogtatták meg Samantha hatalmas testét, de a tapasztalt hajósok tisztában voltak vele, hogy ez még csak a kezdet. Az öt méteres hullámok azonban már veszélyesebbnek ígérkeztek. Ekkor érkezett az első segítségkérés Nightyngalehez.

- Abyss! A raktárba kezd betörni a víz! Csinálj valamit a lékekkel! – kiáltotta a kapitány a lánynak, aki addig csak tétlenül próbálkozott megmaradni a fedélzeten. Nightyngale biccentett, majd lerohant az említett helyre, hogy kezdjen valamit a beömlő vízzel. Ahogy belépett, még csupán bokáig ért a víz, de a rakomány rögzítetlen részei már darabokra törve lebegtek rajta.

- Satan Arm: Ice Spirit! Satan Foot: Black Demon! – vette fel a jég elementál kezét és a fekete démon lábát a lány. Végre kicsit magabiztosabban állt a talajon, és megkezdhette a lékek befagyasztását. Úgy tűnt azonban, hogy a lány fáradozásai hiábavalóak. Percekig csak fagyasztotta maga körül a törött deszkákat, de a vízszint már lassan a derekáig ért. Nightyngale végre feladta a végtelennek tűnő harcot, és nagy ugrásokkal a fedélzet felé vette az irányt. Azonban ami ott várt rá, arra semmi sem készíthette fel.

Ez a fajta csata az érintettek minden várakozását felülmúlta. A fellegek háborúja tombolt körülöttük, és a fenséges Samantha, még képzett legénységének erőfeszítései ellenére is csak hánykolódni tudott a teljesen kibontakozott vihar szívében. Az anyatermészettel szemben a mágia most mit sem ért. 15-20 méteres hullámok csaptak a magasba, és úgy dobálták Samanthát, mintha csak egy csónakocska lenne. Az árbocok csonkja még látszott, de maguk a gerendák már rég a habok martalékává váltak.

A fedélzeten pánik uralkodott, a rémült utasok közül néhányan rettegve a megmaradt gerendákhoz kötözték magukat, abban reménykedve, hogy így a fejük fölött átcsapó hullámok nem rántják le őket a mélységbe. A személyzet száma erősen megcsappant, de a megmaradt matrózok vitézen próbálták Samanthát a víz tomboló felszínén tartani. A kapitány ordítása már beleveszett a szélviharba, és a durva esőcseppek miatt már nem lehetett kivenni a sziluettekből, hogy ki kicsoda.

Ekkor egy hatalmas reccsenés rázta meg az emberek szívét, melyet még a tomboló vihar közepette is hallani lehetett. Samantha váza már nem bírta tovább, és kettétört. Immár a hajó volt a legnagyobb ellenségük, mert ha elsüllyed, nagy eséllyel olyan örvényt alakít ki, mely magával ránt mindenkit. Az emberek a tomboló vízbe ugráltak, néhányan a mentőcsónakok menedékét keresve, de egyesek kevésbé voltak szerencsések. A furcsa kereskedő, Bartie, és családja egy korláthoz kötözve várták, hogy elsüllyedjenek, mert valamiért a kötélen feszülő csomó nem engedett. Kétségbeesett arckifejezésüket Nightyngale sem bírta elviselni, ezért nehéz léptekkel feléjük indult. Ekkor egy ismerős alakú árny bukkant fel mellettük, és a lány megnyugodva eszmélt rá, hogy Nati a jó kedélyű család segítségére sietett.

- Hajót elhagyni! – ordított a szélbe a kapitány, ám úgy tűnt, ő nem akarja elengedni szeretett Samantháját. A fiatal matróz, aki délelőtt a vendégek hírét hozta, most ott állt mellette egy késsel, és azon erősködött, hogy elvágja a férfi kötelét, mely a hajóhoz kötötte.

- Nem fogom végignézni, ahogy a hajó magával rántja a mélybe, kapitány! – kiáltotta. Nightyngale hasonló véleményen volt vele. Bár most így alakultak a dolgok, biztos volt bene, hogy egyszer visszatér a szárazföldre, és találkozik a mágikus kamion sofőrjével, aki olyan kedvesen vezette be a az Út Törvényeibe. Képtelen lett volna a szemébe nézni, ha tétlenül áll, miközben a férfi jó barátja a tengerbe veszik. Villás farkat varázsolt magának, amivel a megmaradt korlát darabokba kapaszkodott, majd egy perc múlva már a férfi mellett is termett.

- Menj hátrébb, szépfiú! – szólt rá idegesen a fiatal matrózra. Nem értette, hogy miért buktak ki ezek a szavak a száján, de vissza már nem vonhatta. A fiút pedig tényleg meglepően helyesnek találta. – Kapitány, ha nem akar jönni, akkor majd erővel kényszerítem!

- A kapitány a hajójával süllyed! Nem fogok szégyenben élni Samantha nélkül! Itt maradok, és dicső halált halok!

- Pofa be, seggfej! – ordította idegbeteg módjára Nightyngale az arcába, majd a tőle telhető legerősebb démoni pofán vágásával kiütötte a férfit. A meglepett matróz megszólalni sem bírt, egy lépést hátrált a lánytól, miközben maga elé tartotta kését. A démon most egyik kezével a kapitányt szorította magához, míg a másikkal kiütötte a szánalmas fegyvert a fiú kezéből, és őt is megragadta, majd keblére rántotta. A fekete démon erős lábaival még épp időben sikerült elrugaszkodnia a hajóról, mely már vészesen megtörve kezdte meg útját a tengerfenék felé.

Úgy tűnt, a vihar végre megelégedett eddigi pusztításával, és a hullámok, valamint a széllökések is alábbhagytak, bár még mindig a magasba hágtak. Nightyngale a halálugrás után egy ajtó maradványaira helyezte az eszméletlen kapitányt, és felsegítette rá a matrózt is.

- Mi a neved, szépfiú?

- Jack… - válaszolt kimerülten a fiatalember, miközben minden erejével azon volt, hogy megtartsa magát, és kapitányát a deszkán. Nightyngale is erősen kapaszkodott, de neki már nem maradt hely a törmeléken.

A következő hullám végre azonban nem csak pusztítást hozott magával, hanem más túlélőket is. Nati tűnt fel, az ifjú Marcus, és a kereskedő társaságában, valamint nem sokkal később Nigel is felbukkant, aki a flegma kisasszonyka komornyikja lehetett. Más azonban nem bukkant fel, s úgy tűnt, a túlélők létszáma mindössze erre a nyolc főre korlátozódott. Ezt a csatát a természet nyerte…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nati Teina
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 403
Aye! Pont : 10
Join date : 2011. Mar. 26.
Age : 21
Tartózkodási hely : konyha

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 7
Jellem: Semleges jó

TémanyitásTárgy: Re: Jelzőfény a sötétségben (Nightyngale, Nickolas, Nati)   Szomb. Nov. 07, 2015 10:29 am

A felhők messziről is túl zordaknak tűntek egy kellemes sétahajó útjához. Villámok cikáztak a távolban, a hajó körül pedig egyre erősebbé vált a szél. Mindenki idegesen rohangálni kezdett a hajón. Láthatólag a matrózok sokkal jobban rettegtek a természettől mint a kalózoktól.
- Hajót fordítani 10 óra felé! Kikerüljük a vihart! – üvöltötte embereinek. – Ti szárazföldi patkányok pedig tűnjetek az útból! – kivételesen megértettem az idegességét, a döntését viszont nem. Még ha olyan gyorsan is tudna menni a hajó mint a felhők, az szél még akkor is a természet oldalán fog állni, és ehhez nem kellett hajóskapitánynak lennem, hogy tudjam. Magamban már arra készültem fel, hogy egy jó kis úszóleckét ad majd nekünk a tenger. A nagy kavarodás közepette mi Nightyngae-el csak ott álltunk a hajó közepén és néztük ki mit csinál. Természetesen a vihar egyre közeledett és annak az esélye, hogy elkerüljük egyenlővé vált a nullával. A hullámok felcsaptak, még csak gyengéden ringatták a nagy és erős Samanthat mintha csak esti mesét készülne mondani az ég, ám mindenki tudta, hogy ez nem marad ennyire lágy. Pár perc múlva ez be is igazolódott. Egyre magasabbra csapott a tenger vize, a szél pedig már méteres szintkülönbséggel rázta a hajót a nagy kékség, illetve már feketeség közepén. Ekkor a kapitány a társamat leküldte, hogy intézzen el egy ereszt, engem pedig a hajó vendégeinek segítségére küldött. Lementem hát a lakrészek felé, hogy elhozzam Marcust és az anyját, de nem találtam őket a kabinjukban. Hirtelen szörnyű érzés fogott el. Rettegtem, hogy mi lehet Marcussal, miért nincs ott ahol lennie kellene. Nem bírtam volna elviselni, ha egy gyermek meghal. Nincs is annál fájdalmasabb egy szülő számára. Tovább rohantam a folyosón, közben minden kabinba bepillantottam, hogy hol l ehet Bartie és a családja. Őket nem találtam meg, viszont a kényes kisasszony kabinját már messziről láttam, aki egy szót sem szólt hozzánk. Sajnos a kapitány érte is küldött, így negédesen felé fordultam, közben az ajtónak támaszkodtam, hogy ne essek el. Benéztem a kabinba, de már ő sem volt ott.
- Mi a fene van ezekkel a vendégekkel? – üvöltöttem el magam, és szaladtam vissza a fedélzetre ahol mindenki folytatta a munkálatokat. Az erős szél és a hullámok egy árbocot már letörtek, ami ott fetrengett a földön. Bartie és a családja a többi matrózhoz hasonlóan a gerendákhoz rögzítették magukat, így a vízbe nem fulladhattak bele, csak mondjuk átszúrhatta a tüdejüket egy kiálló gerenda darab, de legalább akkor gyorsabban meghalt mindenki. Mikor a szél egy deszkát sodort felém, gyorsan a hasamhoz kaptam. Nem csak magamat kellett védenem, hanem a gyereket is aki bennem lakott. Nagyon reméltem, hogy a hideg víztől nem lesz valamilyen női problémám és neki ez semmi hátrányt nem fog okozni. Bár nem vártam, de ha itt van akkor felelősséggel tartozom érte. egyik kezem a hasam elé helyeztem, a másikkal kapaszkodtam a hajó korlátjába. Ez sehogy nem volt a legstabilabb megoldás, ugyanis a víztől csúszott az egész hajó, én meg csak végigbénáztam az egészet. Elővettem Bob mestertől kapott rúzsom, egy hosszú ostort készítettem belőle, és én is azzal rögzítettem magam, ám én legalább el tudtam engedni a korlátot ha akartam, mai láthatóan másoknak nem nagyon ment volna.
A matrózok próbálták eltűntetni a vizet a fedélzetről, ám sikerrel nem jártak, mert a hullámok lassan tíz méter magasra is felcsaptak beborítva ezzel mindent. Az ég úgy zengett mintha valaki fentről átkozna minket mély, komor hangon, és a hullámok pedig úgy támadtak minket sorba, mintha ők lennének a hadsereg akiket ellenünk küldtek a háborúba. Ez a harc abban a pár másodpercben véget nem érőnek tűnt. Odasasszéztam Bartiehoz és a családjához, ahol Marcus kétségbeesetten sírt az apjának. Az anya aggódva nézte gyermekét, és férjét aki próbált még most is derűs és bizalommal teli maradni, még ha látszott is rajta, hogy nagyon nehéz ez a feladat számára.
- Bartie! – kiáltottam oda neki. Láthatólag a kereskedő egy kissé megnyugodott a jelenlétemtől de szemében akkor is ott bujkált a félelem, főleg a fia irányába. A kisfiú ott szipogott szülei között, én pedig igyekeztem feléjük. Az eső erősen verte a vállamat, a hullámok pedig olykor kizökkentettek az egyensúlyomból, így csak nagyon lassan tudtam haladni. Mikor már majdnem elértem őket egy óriási reccsenést hallottam. A büszke hajó nem bírta tovább az ádáz küzdelmet, megadta magát. A rajta dolgozó matrózok sorba hullottak a víz habjai közé, hogy onnantól kezdve az legyen végső nyughelyük. Félelmetes volt látni, hogy az a jókedvű, segítőkész személyzet akik még Hargeon partjainál verőfényes napsütés közepette egy rutinmunkára indultak most a tengerbe kapálóztak, hátha még van esély számukra, holott tudták jól. Nincs. Én felvettem lángkúszó alakom, hiszen így jobban tudtam mozogni és erősebb voltam és gyorsan elkaptam a kétségbe esett kis családot. Alattunk volt egy mentőcsónak, persze gumiból, mert miért ne! Az a legbiztonságosabb ilyen esetben és azt céloztam meg. Macus édesanyja már látta, hogy hármukat egyszerre nem fogom elbírni. Miközben a köteleket vágtam el egy kis tőrrel amit a táskámban hordtam Marcus anyja üvöltött nekem… mivel ha rendesen beszélt volna azt nem hallom.
- Én ugrok utánatok. – mondta elcsukló hangon. Nem tudtam eldönteni, hogy arcát mi áztatta el, de úgy sejtettem, hogy a könnyei és az eső keveréke.
- Kérlek… vigyázz a fiamra…meg arra a félnótásra – már hallhatóan elsírta magát. Hangjában olyan szeretet volt a családja után, hogy azt leírni nem lehetett. Reméltem, hogy én is ilyen anya lehetek majd. Hiába tűnt ridegnek, valami azért volt benne ami a bolondos kereskedőt is megfogta.
- Bízhat bennem. – mondtam komoly arccal és teljes meggyőződéssel. Ezt most nem fogom elrontani. Meg fogom menteni a kisfiút és az apját bármi áron! – a csónak felé ugrottam, és még időben beleejtettem a két fiút, én pedig elkaptam a szélét és felhúztam magam. Nagyon óvatosan tettem mindezt, nehogy a hasam beleüssem valamibe. A csónak úgy inogott, hogy bármelyik pillanatban kieshettünk volna. Néztem Marcus anyját, hogy mikor fog ugrani. A csónak már túl távol volt a hajótól. Vissza akartam menni érte de ilyen szélben esélytelennek találtam, hogy tudjak repülni. A hajóból már alig látszott ki valami, és akkor jött az anyuka. Tőlünk nagyjából tíz méterre esett bele a tengerbe. Egy hang nélkül. Az arcát nem lehetett látni de biztosra vettem, hogy könnyes volt ám közben mosolygott, mert bízott abban, hogy fia és hőn szeretett férje túl fogják élni ezt a kalandot.
- Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! – kiáltotta Marcus és az anyja után akar menni. – Anyaaaaa… - elcsuklott a hangja és keserves sírásban tört ki. A csónakot egy deszka szálkája kilyukasztotta, így mind a hárman a vízbe kerültünk ahogyan Samantha és Macus édesanyja is. Ekkor felvettem farkas alakom és a számba vettem a két fiú gallérját majd a legközelebbi nagyobb a vízen lebegő törmelékhez úsztam velük, felrángattam őket majd alakom visszavéve egy deszkával evezni kezdtem. Lassan csillapodott a vihar. Mintha tényleg csak Samanthat támadta volna az ég és a közelben feltűnt a szárazföld. Mire én odaértem Nighty már ott volt a kapitánnyal és az egyik matrózzal. A mellettem lévők gyászolták szerettüket. Tudtam mit érez Marcus. Én is olyan idősen veszítettem el az édesanyám mint ő. Azt az űrt azóta sem tudta bepótolni senki és semmi, viszont az apja ott volt neki. Akire számíthatott, aki támaszt nyújtott számára. Éreztem, hogy valahogy meg fog birkózni ezzel a hiánnyal. Mielőtt a partra értünk hátra pillantottam és Nigelt láttam, ahogy egy férfi kíséretében evickél utánam. Tehát ennyi. Egyjegyű szám vált a háromjegyűből, és a büszke Samantha törmelékei most fáradtan úsztak a mélybe le. A hasamra tettem a kezem. Már láttam mit jelent anyának lenni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nickolas Venom
Sárkányölő
Sárkányölő
avatar

Hozzászólások száma : 64
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Aug. 09.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Dragon Fang
Szint: 3
Jellem: Kaotikus Semleges

TémanyitásTárgy: Re: Jelzőfény a sötétségben (Nightyngale, Nickolas, Nati)   Vas. Nov. 08, 2015 10:25 am

A felhők egyre csak feketetettek, míg már semmilyen fény nem szűrődött át rajtuk. A víz egyre jobban hullámzásnak indult és kezdett el a hajó először még csak komótosan bólogatni. A távolban villámcsapások tomboltak és beletelt több tíz másodpercbe, míg a hang is elérte a hajót. Ez jót jelentett, mert távol volt még a vihar. De közeledett. Egyre jobban közeledett, őrületes sebességgel a tomboló vihar. Egyre jobban ingott a hajó. Egyre inkább rángatta a szél az árbocot.
Újabb erőteljes villám hasította át az eget és másodpercekkel később már az ég is olyan hangot adott ki, mint ami kettészakad menten. A vihar elérte a hajót. Az eső valósággal zuhogott, megnehezítve a látást és a járást a csúszós hajódeszkán. A fedélzet jobban ringatózott a hullámokon, mint egy hullámvasúton. Vadul dobálta és rángatta. Az utasok minden bizonnyal a korlátnál sorakoztak volna fecskemódra és adták volna ki gyomrok tartalmát a habokba, ha épp nem kötözték volna magukat az első masszív tárgyhoz, amit észrevettek. A félelem járta át őket, ami erősebben hatott rájuk, mint a gyomruk liftezése.
A kapitány igyekezett kézben tartani a helyzetet. Utasította a matrózokat, akik mint a megkergült hangyák futkároztak a kijelölt pozíciókba, mégse hatottak kaotikusan. Tökéletes rendezettségben tették a dolgukat. Többen ragadtak meg egy vaskos kötelet, hogy felhúzzák a vitorlát, de a Samantha úgy hánykódott a vízen és olyan erősen fújt a szél, hogy több matróz is a mélybe zuhant egy nagyobb hullám hatására.
Nick erőt vett magán és a segítségükre sietett. Nem volt mit tennie, a hajó jelentette számára is a túlélést. Már rég nem a megbízás foglalkoztatta, hanem az élete. A nyílt tenger közepén volt és hajó nélkül nem sok esélye maradt volna a túlélésre. Sokféle fennakadásra számított, de nem sejtette, hogy a természet erőivel kerül majd szembe. Úgy érezte ez az egyetlen, amivel nem képes hadakozni és esélye sincs a győzelemre. Mégis hatalmas elszántsággal ragadta meg a kötelet és húzta, ahogy csak bírta.
- Húzd! Húzd! Húzd! Húzd! Húzd!... - kiáltotta az oszlop elején álló matróz, aki diktálta a ritmust. Minden egyes „húzd”-ra, Nick rántott egy hatalmasat. Hiába hullott ki több matróz is korábban a hullámok által, gyorsabb ütemben sikerül felhúzni a vitorlát. Nick sárkányölő révén egy átlagos ember fizikai erejének a többszörösével rendelkezett.
Végeztek a vitorla felhúzásával, de nem könnyebbülhettek meg. Még így is túl erősnek bizonyult a szél és a főárboc recsegni-ropogni kezdett. Szabad szemmel is látható volt, ahogy hajlik. Nick pedig pontosan hajlotta a hajszálrepedéseket a fában, amik egyre nagyobbak és nagyobbak lettek. Hiába készült a legjobb minőségű fából, ezt a vihart nem bírhatta ki.
- Mindenki tűnjön innen! El fog törni! – ordította Nick, de senki sem hallott egy hirtelen dörgéstől. A szél is úgy fújt, hogy a legtöbben semmit se hallottak. Az eső pedig a látási viszonyokat rontotta meg.
A közeli dörgés olyan erejű volt, hogy Nick a füléhez kapta a kezét és térdere rogyott a fájdalomtól. Még pármásodpercig a deszkákat bámulta meredten, aztán összeszedte magát és feltápászkodott.
Ekkor adta meg magát az árboc és hatalmas reccsenéssel kidőlt. Egyenesen feléjük. A matrózok elrohantak az útjából, kivéve egyet. A lábába egyszerűen nem mozdult. Megbénította a félelem és képtelen volt arrébb futni.
Nick szitkozódva vetődött rá és ragadta el a famonstrum elől. Mindketten csattantak a fedélzet nedves deszkáin. Nick hátra nézett a hűlt helyükre, ahol az árboc hevert, majd egy újabb hullámzással beleveszett a tengerbe. Aztán visszanézett az alatta heverő matrózra, aki csak épphogy feltudta dolgozni mi is történt vele az előbb, majdnem. Felrángatta a földről, aztán lekevert neki egy hatalmasat.
- Szedd össze magad! Viselkedj úgy, ahogy kiképeztek, vagy mind itt halunk meg! – torkolta le a nála nem sokkal fiatalabb ifjút. A matróz elkerekedett szemekkel nézett a sárkányölőre, de úgy tűnt célt ért az üzenet.
- I-igen is! – válaszolt, mintha csak a felettesével beszélt volna, majd tovább rohant oda, ahol teendő várt még rá. Nick azonban hallotta, ahogy egy halk „köszönöm”-öt mormogott.
A helyzet ezek után csak tovább romlott. A szél csak még vadabbul fújt, a hullámok magassága már megütötte a húsz métert is. A legénység száma erősen megcsappant és az utasok között is jócskán hiány alakult ki. A kapitány még próbálta menteni a menthetőt, de a hangja elveszett a viharba, csakúgy, mint a sziluettje az esőben.
Ezután bekövetkezett, amitől mindenki a legjobban rettegett. A hajó nem bírta tovább a terhelést és a gerince kettéroppant. Ez pedig a Samantha végét jelentette. A repedés végig szaladt az egész hajó törzsén és ketté szakította a hajót széltében. Megkezdődött a pánikszerű evakuálás. Mindenki hanyatt homlok tolongott a mentőcsónakokhoz, mintha azzal megmenekülhettek volna a vihar elől. A vihar elől, amit a hajó se bírt ép bőrrel megúszni.
Sikolyok és jajveszékelések töltötték be a teret. Nick mindegyiket hallotta, de jelenleg magával kellett foglalkoznia, hisz abban sem volt biztos, hogy egyáltalán ő túléli ezt az egészet. Jó úszónak tartotta magát, de nem annyira, hogy innen a partig ússzon, úgy hogy azt se tudja merre van a part.
Újabb hullám rázta meg a kettétört hajót, Nick pedig hanyatt vágódott a korláton, de még időben megkapaszkodott egy kiálló deszkába, így nem veszett oda ő is mélységbe. A tenger tovább ostromolta a hajót. A hullámok tovább szaggatták a hajót, míg végül már nem számított, hogy Nick mibe kapaszkodik. A hajó megszűnt létezni, már csak a darabjai maradtak meg a hullámzó víz felszínén. Nick megkapaszkodott egy darabon, mikor mellett vad csobogást és kiáltozást hallott.
- Se…blugy…tség! blugy Ne..blugy…úszni… blugy… Valaki! blugy.
Nick nem akarta végignézni, ahogy előtte hat méterre valaki megfullad és hiába fordult volna el, attól még hallotta volna. Belevetette magát a vízbe és a férfihez úszott. Ekkor vette csak észre, hogy a komornyik az, aki a fehérhajú arisztokrata nővel utazott. Eszébe jutott az a furcsamód izgató, lesújtó és lenéző pillantás.
Ne most, gondolta magában Nick, amikor kis híján ő maga is elsüllyedt az újra előtörő érzéstől. Szerencsére csak egy gondolat szikrája volt, így sikerült elfojtania.
Elérte a férfit és megpróbálta félig magára húzni, hogy odaúszhasson vele egy törmelékhez. A komornyik azonban annyira pánik állapotba lépett, hogy hiába volt mellette valaki tovább kalimpált ezzel lehetetlenné téve a megmentését.
- Bocs, pajti – címezte Nick a fuldoklónak, mielőtt még egy jókora ütést mért a fejére. A kapálózás abba maradt, és eszméletlen állapotban máris szállíthatóvá vált Nick számára. Ezt ki is használva a nyakába kanyarította a férfi karját, ő pedig fogta, ahogy tudta. A szabad kezével a törmelék felé evickélt és erőteljes lábtempóval támogatta magukat.
Elérték a kisebb fedélzetdarabot. Nick kidobta rá a komornyikot, ő pedig lihegve mászott ki és terült el a hátán.
Ajánlom, hogy ezért kifizessék a veszélyességi pótlékot is, morogta a gondolatai közt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cana Alberona
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 548
Aye! Pont : 8
Join date : 2011. Apr. 05.
Age : 31

TémanyitásTárgy: Re: Jelzőfény a sötétségben (Nightyngale, Nickolas, Nati)   Csüt. Nov. 19, 2015 7:06 pm

Jelzőfény a sötétségben


A vihar ugyan csillapodott valamelyest, de még mindig a nyílt tengeren hánykolódtok, mikor Nick éles szeme egy apró fénypontocskát talál a horizonton fel-felvillanni (keleti irányban, bár ezt valószínűleg nem tudjátok). Szerencsétek van, a hullámok és a szél ugyanis éppen arra sodor titeket. Kapaszkodjatok hát össze, és célozzátok meg a remény eme apró fénysugarát, ami néhány kilóméterre van csak tőletek. Közelebb érve láthatjátok, hogy egy világítótorony a fény forrása, ami egy aprócska sziget magas, sziklás partszakaszán dacol a természettel. A sziget közelében a vihar új erőre kap, ezért jobb, ha mielőbb eléritek a tornyot.

Postotok addig tartson, hogy beértek a toronyba, miközben a vihar ismét pusztító erejűvé válik!

_________________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nightyngale Abyss
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 980
Aye! Pont : 1
Join date : 2015. Oct. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Night Glade

Karakter információ
Céh: -
Szint: 9
Jellem: Semleges

TémanyitásTárgy: Re: Jelzőfény a sötétségben (Nightyngale, Nickolas, Nati)   Vas. Dec. 20, 2015 8:00 pm

Kisebb csapat túlélő hánykolódott a tenger vad hullámai között. A három testőr, akiket a kapitány bérelt fel, most minden erejét megfeszítve azon volt, hogy a néhány túlélőt és önmagát a felszínen tartsa, és lehetőleg minél közelebb kerüljenek egymáshoz. A kis Marcus sírt, hisztizett és minden baja volt, miközben az apa, aki Nigel-t hátrahagyva a gyermekéhez evickélt, és mindent megtett, hogy lenyugtassa őt, ám kevés sikerrel járt. Nightyngale, bár általánosságban nem volt baja a gyerekekkel, teljesen ki volt akadva a viselkedésén. Az ő korában a lány sosem hisztizett, még akkor sem, amikor a szülei kirakták az otthonukból… de ez már régen volt.

- Óh, most már aztán… - kezdte volna, de Nigel félbeszakította.Azt állította, hogy fényt lát a távolnban, és bár a nő először nem hitt neki, azért ő is meg akart bizonyosodni róla, hogy mi kelthette fel a perverz figyelmét.

- Jé! Nigelnek ez volt az első értékelhető megszólalása az utazás során. Gratulálok. – szólalt meg az élen haladó Nati szarkasztikusan.

- Far Sight. – mondta ki a nő a varázsszavakat, és kiélesített látásával ő is megpillantotta a távoli fénypontot, és annak forrása is kivehetővé vált nemsokára.

- Valamiféle toronynak tűnik... tényleg tud valamit ez a cukor... khm. Perverz. – mondta egy pillanatnyi megakadással a mondatában Nightyngale.

- Akkor tempó! – válaszolt kicsit lelkesebben Nati, és úgy tűnt, a kis Marcus is lenyugodott valamelyest.

- Remélem odaérünk, még mielőtt a kapitány felébred, és a mélybe veti magát a hajója után... - morogta Nightyngale a roncsokon heverő eszméletlen férfira tekintve - Jack babám, te is csapkodj a formás kis lábaiddal, vagy itt hagylak!

- Pattanj fel törpe. – szólt Nati a kisfiúhoz, miközben egy közelben lebegő deszkára ültette a gyereket.

Hosszú percekig csak némán úsztak a deszkákon heverőket maguk előtt tolva. A vihar újabb erőre kapott ahogy a sziklás parthoz értek, de a fedezék ígérete új erőt adott a tengerben hánykolódó csapatnak. Nati haladt elöl a gyermeket maga előtt tolva, miközben Bartie minden erejét összeszedve mellettük tempózott. Mögöttük Nightyngale kapaszkodott egy deszkába, melyen az eszméletlen kapitány feküdt, és Jack segítségével próbáltak a part közelébe jutni a vad viharban. A csapatot Nigel zárta, s bár a lányok kicsit feszélyezve érezhették magukat, amiért nem tudják a tekintetüket a perverz srácon tartani, most nem ennek volt itt az ideje.

A sziget hatalmas sziklaként emelkedett ki a tengerből, és úgy tűnt, a közelben nincs könnyű terep, ahol ki tudnának jutni a szárazföldre. A vad hullámok és a záporozó eső megnehezítette a túlélők mozgását, de ily közel a célhoz már nem adhatták fel. A csapat most megint egy kicsit szétszóródott, így mindenkinek magától kellett megoldania a kijutás problémáját.

- Jack drága, tartsd a deszkát! Van egy ötletem! – kiáltotta Nightyngale, miközben a sziklafalhoz közel irányította a roncsot, majd felmászott rá. A következő pillanatban lábai megvastagodtak, és beszőrösödtek, bakancsa helyén pedig veszélyes paták formálódtak. Kezei elfeketedtek, és hosszú, éles karmai nőttek. Erős lábai stabilan tartották a hánykolódó deszkán, de már el is rugaszkodott onnan, egyenesen a sziklafal irányába. Emberfeletti erővel csapódott be, és acélerős körmeit és patáit a falba vágva rögzítette testét.

- Oké, eddig minden szuper. – morgott, miközben egyik kezét a jégdémon erejével vonta be. Tenyerét a nedves sziklafalhoz érintve figyelte, ahogy a jég egyre tovább terjed, egyenesen a tomboló tenger felé.

– Csak még egy kicsit… - beszélt maga elé, majd Jack felé fordult. – Gyere amilyen közel csak tudsz! A jéggel rögzítem a deszkát, és te is ki tudsz mászni! Siess!
Úgy tűnt, a fiú még a tomboló viharon keresztül is meghallotta Nightyngale szavait, és az ájult kapitányát maga előtt tolva közelebb ért a sziklafalhoz. Néhány pillanat múlva a deszka nem mozdult többé, ahogy elérte Nightyngale varázslatának határát, a fiú felmászott a deszkára, és négykézláb megindult a fal felé. A lány elrugaszkodott a faltól, és a kapitány mellett landolt. A becsapódás erejétől azonban megtört a jég, és félő volt, hogy a vad hullámok szétszaggatják a démoni nő ideiglenes hídját.

A férfit karjai közé vetve, újra a szikla felé vetődött, és nagy nehezen megkapaszkodott a bezúzott falban, most mindössze lábait, és fél kezét használva. Az általa fagyasztott hidat a hullámok következő ostroma darabokra zúzta. Lassan, és óvatosan indult meg a sziklafal teteje felé, miközben lábával kapaszkodókat zúzott a mögötte mászó Jacknek. Hosszú percek múlva a csúszós sziklafal és rájuk zúduló eső ellenére végre sík terepre értek. Egy hatalmas világítótorony képe töltötte be a látóterületüket. Nemsokára Nati, az apa és a gyermek is megérkeztek, a sort pedig Nigel zárta, tartva a tisztes távolságot a csuromvizes, átázott ingű nők gyönyörű látványától.

- Azt hiszem mindenki megvan… kopogjunk be, hátha van itt valaki… - szólalt meg Nightyngale, ahogy az építmény bejáratához közelített. Néhány erőteljes kopogással próbálkozott, ám miután nem kapott választ, egyszerűen benyitott az ajtón, majd a többiek felé fordult, miközben a tengert figyelte. – Ne csak álljatok ott, gyerünk befelé. A vihar újra erőre kapott!

- Tisztára kiázott a kezem. – morgott Nati, miközben bevonult az épületbe, és a következő pillanatban egy tűzgolyót kanyarított a tenyerébe, amit a hasa elé emelt, hogy megszárítkozzon.

- Neked a hasad szokott fázni? - nézett rá furcsán Nightyngale, miközben elkezdte ledobni magáról szétázott ruháit. Gyorsan megszabadult bakancsától, nadrágjától és kabátjától. Most mindössze egy bugyit és egy fehér topot viselt, amely igencsak átlátszónak tűnt a megázás következtében.

- Hé... van köztünk egy gyerek is... - súgta oda Nati

- Olyan, mintha bikini lenne rajtam, nem para... Én azonban nem miatta aggódok... – mutatott Nigel felé a szinte meztelen nő. - De jelen állapotában ő sem jelent veszélyt.

- Simán lecsapjuk, ha valamit kitalál. – vigyorgott Nati - Alig várom.

„Humm, én is.” – mondta magában Nighty, miközben a tűz fényében vörösen izzó haját hátra vetette, és zöld szemeivel Nigelt szuggerálta. Úgy tűnt, mintha direkt hergelné, bár ő ezt teljesen más indíttatással tette, mint a nő, aki még mindig a hasát melengette. Közben Jack, Bartie és Marcus is a tűz köré gyűltek, miközben a fiatal matróz a kapitány ájult testét vonszolta magával. Nigel furcsa fejeket vágva egyelőre tartotta a távolságot.

Odakintről hatalmas dörgések hangja szűrődött be, jelezve, hogy a vihar újabb erőre kapott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nati Teina
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 403
Aye! Pont : 10
Join date : 2011. Mar. 26.
Age : 21
Tartózkodási hely : konyha

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 7
Jellem: Semleges jó

TémanyitásTárgy: Re: Jelzőfény a sötétségben (Nightyngale, Nickolas, Nati)   Csüt. Jan. 07, 2016 3:57 pm

Ahogyan hánykolódtunk a tenger sodrásával, egyre csak a bennem növekvő magzaton járt az eszem. Mi lesz, ha ezek a megpróbáltatások szegényt fogyatékossá teszik? Bele sem mertem gondolni, hogy én egy ilyen életet adok… annál már csak abba volt rosszabb belegondolni, hogy éppen a hideg tengerben való lubickolással meg fogom őt ölni. Valószínűleg a várandós baba-mama úszás nem ezt jelentette a szaknyelvben. A másik ami miatt aggódtam a kis Marcus volt. Szegény egyre csak sírt az édesanyja után. Többször is megkérdezte, hogy ugye még majd utánunk fog-e jönni? Erre édesapja csak annyit felelt, hogy nem hiszi. Ő is teljesen le volt törve, de nem merte fia előtt kimutatni mérhetetlen fájdalmát. A gyermeknek más bajai is voltak, fázott, fáradt volt, és még sorolhatnánk a problémáit… erre nem voltak még felkészülve az idegeim. Teljes mértékig megértettem a bánatát, aggodalmát de mégis… azt kívántam, hogy legyen csend. Nem csak én voltam az egyetlen akit egy kissé frusztrálttá tett a dolog. Nighty már készült is kitörni.
- Óh, most már aztán… - ám ekkor legnagyobb meglepetésemre Nigel szóhoz jutott – ám nem is ez volt a meglepő, hanem, hogy hasznos információval látta el a csapatot. Éles szemének köszönhetően meglátott egy fénypontot a tenger közepén, ahová legalábbis megpihenni ki tudtunk térni.
- Jé! Nigelnek ez volt az első értékelhető megszólalása az utazás során. Gratulálok. – mondtam elismerő szarkazmussal.
- Valamiféle toronynak tűnik... tényleg tud valamit ez a cukor... khm. Perverz. – cukor perverz…. a legritkább állatfaj Fiore területén.
- Akkor tempó! – siettettem a csapatot, hiszen végre szárazföldre érhettünk és talán még Marcus is elhallgathat egy kicsit vagy alhat és akkor belé is visszatér egy kevés erő. A túlélők csapata a megmaradt hajódarabokon szinte szélsebesen szántotta a vizet.

- Remélem odaérünk, még mielőtt a kapitány felébred, és a mélybe veti magát a hajója után... Jack babám, te is csapkodj a formás kis lábaiddal, vagy itt hagylak! – kérdő és egyben meglepett pillantást vetettem Nightyra, de inkább rá sem kérdeztem. Egyértelmű volt, hogy ezzel a csapattal valami nagyon nem volt okés.
- Pattanj fel törpe. – mondtam Marcusnak, és felültettem a teljesen szétesett kisfiút a szétesett hajó roncsaira. A partig kiérni egy egész örökkévalóságnak tűnt, ám ezután újabb megpróbáltatás várt ránk. Fel kellett mászni a sziklás, meredek hegyoldalon. Pár másodpercnyi tűnődés után rájöttem a legjobb megoldásra. Igazi sziklamászót csináltam magunkból. Bob mestertől kapott rúzsommal kötelet kötöttem a gyermek és az apja derekára, majd az éles karmaim segítségével mászni kezdtem. Mire felértem Nighty már ott volt. Én a Kötelet egy nagyobb sziklához kötöttem, majd a két felfelé haladó fiúnak segítettem apró húzásokkal feljebb jutni. Felül jött Marcus, alatta az oltalmazó szülő. Többször megcsúsztak, de hála istennek volt annyi eszem, hogy mindig csak annyi kötelet hagytam lent lógni, ahol tartottak így végül felértek ők is. Ahogy megfordultunk egy magas épületet láthattunk. Messziről, hogy őszinte sokkal kisebbnek tűnt a világítótorony. Miután Nigel is felért Nightyngale egy felettébb eszmés ötlettel rukkolt elő.
- Azt hiszem mindenki megvan… kopogjunk be, hátha van itt valaki… - persze, a félszemű púpos hátú toronyőr majd kaput nyit nekünk a vihar közepén, mert itt olyan buli lakni! Miután konstatálta, hogy nem, nem lakik ott senki nemes egyszerűséggel benyitott az ajtón. – Ne csak álljatok ott, gyerünk befelé. A vihar újra erőre kapott! – ha nem szól nem tűnik fel, és még eszembe sem jut, hogy a menedékhelyen egy kicsit szárazabb lesz a légkör ami a babának is jót tesz.
- Tisztára kiázott a kezem. – motyogtam hisztisen majd felvettem a tűzdémon karját és tisztes távolságból szárítani kezdtem a hasam. Biztos jót tett a kicsinek a meleg.
- Neked a hasad szokott fázni? – ezt a kérdést elengedtem a fülem mellett. A bennem növekvő gyermek csakis rám tartozott. Nighty szemérmetlenül ledobálta a ruháit, majd beállt a tüzem aurájába megszárítkozni.
- Hé... van köztünk egy gyerek is... – súgtam oda a lánynak. Marcusnak eddig nem tűnt fel a dolog mivel az édesapjába kapaszkodott.
- Olyan, mintha bikini lenne rajtam, nem para... Én azonban nem miatta aggódok... – Nigelre tekintett a lány, aki láthatólag nem volt éppen a helyzet magaslatán. Én is elég fáradt voltam, de ő még rajtunk is túltett. - De jelen állapotában ő sem jelent veszélyt.- vetette oda a társam.
- Simán lecsapjuk, ha valamit kitalál. – vigyorogtam. Kinek ne jutna eszébe ha lánya születne és egy ilyen perverz mellé kerülne, akkor mennyire élvezné kínozni az adott személyt.- Alig várom. – reményeim szerint én már most átélhettem ezt az örömöt.
Mikor mindenki a tűz köré gyűlt egy kicsit megnöveltem a nagyságát, hogy kicsit átmelegedhessünk. Egyedül Nigel tartotta a távolságot. Ekkor hirtelen egy óriási dörgés zavarta meg a meghitt pillanatot. A vihar, ami elsüllyesztette a büszke Samantha-t ismét kiteljesedett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cana Alberona
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 548
Aye! Pont : 8
Join date : 2011. Apr. 05.
Age : 31

TémanyitásTárgy: Re: Jelzőfény a sötétségben (Nightyngale, Nickolas, Nati)   Csüt. Május 26, 2016 6:45 pm

Megj.: Nick a továbbiakban NJK-ként szerepel!

Emberek és történetek


A vihar tovább tombol, de ti végre biztonságban vagytok. Mihelyst kicsit körülnéztek, a falakon lámpásokat találtok, amiket meggyújtva feltárul előtettek menedéketek:

A torony négy emelet magas, vastag téglafalában csupán néhány, fej nagyságú ablak van, mind rácsokkal védve. A legalsó szinten nincs sok minden, csak néhány fogas, és szekrény, nagyrészt ócskaságokkal, de találtok néhány használható kabátot, vastag pulóvert és csizmát is.
A második szinten van egy kis konyha, egészen tiszta, egyszerűen, de jól felszerelt. A hűtő ugyan üres, de egy kis szárítókamrában találtok aszalt gyümölcsöket, szárított zöldségeket, kétszersültet, teát, kávét és vizes hordókat.
A harmadik szint a háló- és dolgozószoba. Két ágyat is találtok, több takaróval, egy szekrényt, könyvespolcokat, irattárolókat, egy íróasztalt papírokkal, tollakkal. Viszonylagos rend uralkodik mindenhol, bár látszik, hogy talán hetek óta nem járt erre senki, az is biztos, hogy nem egy évek óta elhagyatott helyen vagytok.
A negyedik szint maga a “fényszoba”, ahol halkan csikorogva, de rendületlenül kőröz a reflektor, amit már csak a kúp alakú tető takar. Ez a helyiség jól elzárható egy csapóajtóval, szerencsére, ugyanis elég huzatos az üvegfalak miatt.

Berendezkedtek, megszárítkoztok, megmelegedtek és kicsit legnyugszanak a kedélyek. De csak odabent, kint a természet még mindig makacsul tombol. A dolgozó szobában találtok egy berendezést, ami vészjelzés leadására teremtetett, a kapitány nem először lát ilyesmit, el is küldi az SOS jelzést, de egyebet nem tudtok tenni. Ki kell várnotok, amíg elül a vihar.
A feszültség oldására óhatatlanul is beszélgetés alakul ki a társaságban. Itt az ideje ismerkedni! Van aki szűkszavú, van, aki kifejezetten szószátyár, de valamilyen módon mindenki bekapcsolódik a társalgásba. Rátok bízom a beszélgetés menetét.

Tán két óra is eltelik, mire Bartie, aki eddig elmélyülten bújta az íróasztal körüli jegyzeteket, és a könyvespolcokról is szemezgetett, hangosan felhorkan, majd felpattan. Úgy tűnik, az olvasás jó figyelemelterelés volt, a gyász helyét ugyanis hirtelen a kíváncsiság veszi át tekintetében. Kérdőre vonjátok, ő pedig elmondja, hogy szerinte ez egy kincses sziget. Azonnal előbújik belőle a kereskedő, és lelkesen elmeséli, hogy a rengeteg dokumentáció nagy része a sziget tulajdonlására vonatkozik. A papírok szerint az eredeti tulajdonos egy nemesi család, akiktől az elmúlt közel egy évszázadban több tucatnyian próbálták elbitorolni az “ingatlant”, de csak akkor jártak sikerrel, amikor a család sajnálatos módon kihalt. Ezután több haláleset miatti örökösödési ügylet is volt, és a sziget gyakorlatilag kézről-kézre járt. Azt persze egyik hivatalos dokumentáció sem rögzíti, hogy mi lehet olyan nagy érték ezen a kis zöld folton, a tenger kellős közepén.
Bartie azonban beleolvasott néhány történelmi jellegű könyvbe is. Szerinte a sziget az eredeti tulajdonosok őseinek hagyatékát rejti. Amolyan titkos kis “páncélteremnek” használták, ahol a vagyonukat rejtegették 200-300 évvel ezelőtt. A könyvek mesés, szinte mítikus kincsről, ereklyékről regélnek, ám a dokumentációk között nem talált arra utaló nyomot, hogy bárki is rátette volna a kezét az állítólagos vagyonra.
A kapitány legyint, szerinte humbug az egész sztori, de Jack és a komornyik nagy érdeklődéssel hallgatják Bartiet, és tökéletesen egyetértenek, amikor a kereskedő felveti, hogy esetleg behatóbban is körülnézhetnétek a toronyban.
Akár csatlakoztok hozzájuk, akár nem, Jack kisvártatva felkiált a legalszó szinten, ahol egy vastag fémből készült pincelejárót talált. Leverik a lakatot, és egy-egy lámpással az oldalukon elindulnak a fekete mélységbe vezető fémlétrán, ti pedig velük tartotok, ahogy a kapitány és Marcus is, akit nem akar egyedül hagyni az apja...


Postotok eddig tartson!

_________________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nightyngale Abyss
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 980
Aye! Pont : 1
Join date : 2015. Oct. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Night Glade

Karakter információ
Céh: -
Szint: 9
Jellem: Semleges

TémanyitásTárgy: Re: Jelzőfény a sötétségben (Nightyngale, Nickolas, Nati)   Csüt. Jún. 30, 2016 5:52 pm

- Eh, durvul az idő... - mondta Nightyngale miközben egy ronggyal törölgette a testét.

- Jobb lesz a gyerekek...a gyereknek ha nem hagyjuk el a tornyot ameddig el nem áll az eső. – fejezte ki aggodalmait Nati kissé megbotladozva mondata közben.

- Kezdem úgy érezni, hogy mióta megismertelek, csak az időjárásról és a gyerekekről beszélünk... – vetette fel gyanúját a vörös nő.

- Mert az időjárás rossz, itt meg van egy gyerek. De ha szeretnéd, beszélgethetünk életünk elhibázott kapcsolatairól. – magyarázkodott a másik, egy újabb érdekes témát felvetve.

- Arra nem lenne elég ez a kis kiruccanás – vigyorgott vissza rá Nightyngale. Nati kínos mosolya elárulta, hogy ő is hasonlóképpen van a dologgal. Ekkor azonban Nightyngale gyomra hangosan megkordult.

- Keresni kellene valamit amin mondjuk lehet aludni. Meg amit enni lehet... – Reagált Nati a korgásra - bár azt nem hiszem, hogy találunk.

- Akkor váljunk ketté és nyomozzunk! – bukott ki Nightyngaleből a mondat, mait már régen ki akart mondani. - Én Jackivel szeretnék menni. - Kacsintott kihívóan a matrózra.

- Legyen. – egyezett bele Nati majd a kisfiú felé fordult. - Marcus jöttök velem?

- Őt meg itt hagyjuk vigyázni a bejáratra. – biccentett a szótlanul szorongó perverz felé. – Én megyek, megnézem a felső emeleteket.
A férfit megragadva a nő azonnal az emelet felé száguldott, hogy végre egy kicsit távol kerüljön a zavaró tömegtől.

- Gyerünk Jack, tudom, hogy te is magányra vágysz! – kacérkodott Nightyngale, egy pillanatra megfeledkezve gyomrát mardosó éhségéről.

- Éééénn, nem is tudom kisasszony, nagyon kedves, de a többiek…

- Ezért is megyünk az emeletre Jackie… a többieket lefoglalja az, hogy az alsó szinteket kutassák át valami ennivaló után. Én más finomságra gondoltam…. – hajolt oda a fiúhoz, utolsó szavait már csak suttogva. Kezeivel lassan végigsimította Jack még mindig kissé nedves felsőtestét, majd egyre lejjebb haladva közelített a férfiasságához. Jack azonban elhúzódott tőle.

- Nagyon kedves, de nekünk most feladatunk… - ám a nő nem hagyta, hogy befejezze mondandóját. Vad csókkal ragadta el a fiú szavait, aki végre viszonozta a hirtelen jött szerelmét.

- Khm… - hallatszott egy megrovó köhintés a lépcső aljáról. A komornyik pillantása lesújtó volt, de Nightyngale nem zavartatta magát.

- Bocsi bácsi, jóképű lehettél egykor, de az öreg pasik annyira nem jönnek be! – mosolygott kedvesen, némi éllel a hangjában. A férfi dacos képpel fordított hátat nekik és eltűnt az első szobában, ami elébe került.

- Árgh, most oda a hangulat. – fordított hátat az eseményeknek a nő idegesen. – Menjünk a felső szintre!

A legfelső szinten egy üvegfalakkal határolt lámpa forgott rendületlenül. A vihar fagyos szeleit némileg felfogták az üvegek, de továbbra is kellemetlen volt odafent tartózkodni, ezért mindössze pár percet töltöttek a fényszobában, majd visszarohantak a biztonságot nyújtó kőépületbe. A harmadikon egy dolgozószobával ötvözött hálóra bukkantak, ahol Nightyngaleben ismét felizzott a vágy, de most éhsége erősebbnek bizonyult. A szobában Jack hamar felfedezett egy régi SOS készüléket, így hát azonnal le is rohant a földszintre megkeresni kapitányát. Nightyngale a könyveket kutatta, de a tengerészek visszatérése megzavarta az összpontosításban, ezért inkább ő is visszatért a földszintre, abban reménykedve, hogy Nati talált neki valami ehetőt.

- A dolgozóban találtunk egy SOS-készüléket, a kapitány és Jack most épp azzal bíbelődnek. – mondta Nightyngale, abban reménykedve, hogy Nati mindjárt megosztja vele saját felfedezéseit is az ételre vonatkozóan.

- Akkor megyünk, megnézzük mi is! – válaszolta Nati hervasztóan.

- Van pár ágy és meleg takaró is fent, úgyhogy lehet hogy oda kéne bekuckóznunk magunk. – folytatta Nightyngale.

- Remek! – mondta megindulva Nati.

- Álljon meg a menet! Találatok kaját? - fogta meg a nő vállát Nightyngale könyörgő tekintettel a nőt.

- Hogyne találtam volna! Külön orrom van hozzá. – válaszolt büszkén a másik.

- Szuper! – ragyogott fel a vörös nő tekintete. - Majd fent osztozkodunk... a kapitány szerint még órákig tombolni fog a vihar, úgyhogy jobban járunk, ha berendezkedünk…

A kis csapat libasorban felmászott a szűk csigalépcsőn a harmadikra, ahol a kapitány és Jack már vehemensen dolgoztak a jelzőkészüléken. Egy kis rendezkedés után végre ledőltek a kényelmes kanapékra és ágyakra, majd Nati kiosztotta az általa talált élelmet, a komornyik pedig a hátramaradt teafüvekből csodás italt készített, mely lenyugtatott minden fortyogó kedélyt.

- Egyébként mi a neved Komornyik úr? – kérdezte Nightyngale teáját átvéve, miközben sózott-szárított húst rágcsált némi aszalt gyümölccsel körítve. Mellette egy nyitott könyv hevert, melybe olykor olykor elmélyedten belelapozott, de jelenleg az étkek íze kötötte le jobban.

- Alfred Silversmith. – hajolt meg elegánsan, majd folytatta a teák kiosztását.

- Uuuummm, szárított paradicsom, imádom! Jack, tessék, próbáld ki te is! – nyammogott a finomságon, miközben egy darabot nyomott a meglepett fiú szájába.

- Uhumm. – helyeselt zavarodottan a matróz teli szájjal, miközben idős kapitánya rosszallóan csóválta a fejét. A következő pillanatban azonban a férfi már az SOS készülékhez fordult.

- Szép kis család. Gyorsabban cserélték a tulajdont, mint a ruhát... Eléggé érdekes. - mondta Nati két falat között, miközben ő is a könyveket bújta.

- Úgy tűnik a jelenlegi tulajnak nem olyan fontos a hely. – jegyezte meg Nihtyngale a hely állapotára utalva.

- Pedig kincseket rejt. – csatlakozott Bartie, aki a pihenési időben sorra bújta a tekercseket és vastag, kézzel írott könyveket.

- Ez a kaja most tényleg az. – vigyorgott Nati és Nightyngalenek egyet kellett vele értenie, de a kincsek említése is felkeltette érdeklődését.

- Azért elég érdekes történetek keringenek körülötte... – mondta a másik nő.

- Amíg pénzről beszélünk, engem érdekel. – csatlakozott Nightyngale is.

- Mondjuk most nekem is jól jönne. – bólogatott Nati.

- Talán tüzetesebben is átkutathatnánk a helyet… - szólalt meg Alfred, ezzel meglepve a társaságot.

- Ugyan miféle kincset lelhetnénk egy világítótoronyban? - szól közbe zsémbesen a kapitány.

- Papa, milyen kincs? Olyan, mint a mama gyűrűje? – kérdezte a gyermek az apját, majd eleredtek könnyei anyjának emlékére. Nightyngalenek ez már kezdett egy kicsit az agyára menni. Neki is rossz gyerekkora volt, de sose bömbölt ennyire. Marcus pedig fiú, több tartás szorulhatott volna belé.

- Áh, csend legyen, így nem lehet gondolkodni! - kiált fel Nightyngale hirtelen, szavakba öntve gondolatait. Nati leguggolt a gyerekhez, simogatta, és csitítgatta, az anyai ösztönei kifinomultan törtek elő belőle.

- Legyél már egy kicsit tapintattal! – szólt a nőre.

- Nyugtasd le, addig én körbe nézek. A legfelső szinten csak a fényszoba van, a torony szobáit figyelembe véve pedig a falakban feltehetően nincs titkos helyiség. A megfejtés valószínűleg a földszinten leledzik… - fejtette ki gondolatait Nightyngale, miközben Bartie, a kíváncsi komornyik és Jack is követte őt. Odalent zord körülmények fogadták őket, a kényelmes háló-dolgozószoba melege után nagy váltás volt a kissé még huzatos földszint. A férfiak munkába láttak, szekrényeket és poros szőnyegeket tologattak lelkesen, ám mikor az eredménytelennek bizonyult, a padló laza köveit kezdték el szisztematikusan felszedni. Nem kis munka árán végül ráleltek egy lakattal lezárt csapóajtóra. Kövekkel és vasakkal próbálták lepattintani a zárat, Nightyngale pedig élvezettel nézte, ahogy a Jack és Alfred hősies harcot vív a zárral Bartie irányítása alatt. A nő magában nevetett, arra gondolva, hogy démoni kezével mily könnyedén letéphetné a lakatot, de inkább az urakra hagyta a munkát, hogy ők megőrizhessék férfiúi büszkeségüket. Egy idő után már nem bírta tétlenül a bíbelődést, így inkább felment szólni a hátramaradottaknak.

- Máris megyünk! Gyere Marcus, vadásszunk kincsekre, mint az igazi férfiak! – fogta meg Nati a gyermek kezét, aki szerencsére már abbahagyta a bömbölést.

- Te is aztán igazi férfi vagy, Nati. – nevetett Nightyngale a másik nő erejére gondolva.

- Ha akarnék, lehetnék. – gúnyolódott ő is.

A perverz Nigel közben jóízűen bealudt, és úgy tűnt Nati ezt nem akarja annyiban hagyni. Az ébresztést azonban Nightyngale már nem várta meg, inkább visszaindult, hogy tovább figyelje a férfiak esetlen próbálkozásait. Azonban amikor a földszintre ért, a férfiak már megküzdöttek a lakattal, és úgy tűnt győzedelmeskedtek. A csapóajtó tárva nyitva várta az érkezőket, mint egy legyőzött vakan, s mellette büszke vadászai.

- Indulhatunk? – kérdezte Alfred, akinek szemében gyermeki fény csillant a kalandvágytól.

- Csak egy pillanat. – mondta Nightyngale megfordulva Nati, Marcus, a kapitány és Nigel irányába, akin látszott, hogy nem örült Nati választott ébresztési módszerének. – Nigel kérlek, maradj itt, és figyeld a csapóajtót… Nem örülnék, ha valaki vagy valami a hátunk mögé kerülne.

A mágus úgy tűnt, elfogadja az ajánlatot, hogy minél messzebb legyen a nőktől, akikre úgy tűnt, most is legszívesebben rávetné magát. A különös csapat végre sorban leereszkedett a pincébe, hogy felfedezzék az ismeretlent.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nati Teina
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 403
Aye! Pont : 10
Join date : 2011. Mar. 26.
Age : 21
Tartózkodási hely : konyha

Karakter információ
Céh: Blue Pegasus
Szint: 7
Jellem: Semleges jó

TémanyitásTárgy: Re: Jelzőfény a sötétségben (Nightyngale, Nickolas, Nati)   Vas. Szept. 25, 2016 7:33 pm

- Eh, durvul az idő... – mondta kedvetlenül egyetlen női társam.
- Jobb lesz a gyerekek...a gyereknek ha nem hagyjuk el a tornyot ameddig el nem áll az eső. – Mondtam közben átgondolva a szavaim. Nem akartam terjeszteni addig ezt a dolgot ameddig nem volt biztos, főleg nem idegenek előtt…
- Kezdem úgy érezni, hogy mióta megismertelek, csak az időjárásról és a gyerekekről beszélünk... – jogos volt, de ha egyszer nem tudom kiverni a fejemből?

- Mert az időjárás rossz, itt meg van egy gyerek. De ha szeretnéd, beszélgethetünk életünk elhibázott kapcsolatairól. – Ahol a szívem alatt hordott kicsi lény fogant… egyetlen este mennyire meg tudja változtatni az ember életét…

- Arra nem lenne elég ez a kis kiruccanás – Hát igen, van akinek nem jönnek össze a kapcsolatok köztük mondjuk én is.

- Keresni kellene valamit amin mondjuk lehet aludni. Meg amit enni lehet... – Ha az ember kettő helyett viszi be a tápanyagot nem veheti félvállról a munkát!
- Akkor váljunk ketté és nyomozzunk! Én Jackivel szeretnék menni. – Íme Nighty újabb áldozata az elbénázott kapcsolatok irányába. Azért kicsit szurkoltam neki hátha összejön és nem lesz ilyen marcona.
- Legyen. –nekem nem kellett több pasi - Marcus jöttök velem?
- Őt meg itt hagyjuk vigyázni a bejáratra. – bökött Nigel felé Nighty. Nem voltam ellenére, hogy ne lihegjen a nyakunkba és csorgassa folyamatosan a nyálát. - Én megyek, megnézem a felső emeleteket. – Azzal már el is tűntek, mi pedig Marcussal és a professzorral úgy döntöttünk, hogy étel után nézünk. Felvettem a farkas alakom, hátha segít kiszagolni valami kis kaját a toronyban. Marcus még mindig teljesen el volt ámulva attól, hogy én kutyává tudok alakulni, bár ezt a jelzőt még mindig nem szerettem. Mondjuk ha azt nézem a kutya jobban illik hozzám. A farkas egy életre választ maga mellé párt és azzal nemzik meg utódjaikat együtt nevelik. Bezzeg a kutyák! Amikor rájuk jön akkor csinálják, utána meg az anya szenvedhet a kölykökkel. Nem elég a kihordás, még fel is kell nevelni! Bele sem merek gondolni, hogy mekkora felelősség és áldozat egy gyerek, márpedig muszáj lesz. De még nem vagyok rá felkészülve… Egy kevés szaglászás és kutatás után találtam egy étkezőszerűség sarkában egy régi rozoga ajtót. Egy kicsit körbeszagoltam, és biztosra megállapítottam, hogy ott ehető dolog rejtőzik.
- Itt biztosan van valami élelem. – Mondtam az apának, akinek nem kellett több, máris nyitotta az ajtót. Ahogy reméltem, kétszersültek és szárított gyümölcsök vártak a kis kamrában, valamint illatos teafüvek. Örültem neki, hogy végre lesz valami ami felmelegít. Lenyugtáztuk a dolgot valamint azt is, hogy a zsákmányt csak akkor osztjuk meg mikor már a többiekkel együtt leszünk, így az emeletről, ahova az orrom vezetett visszamentünk az előtérbe. Nem sokkal utánunk Nighty és Jack is visszatért. A fiúnak igen zavart volt az arca, el sem tudtam képzelni mit művelhetett vele az a nő.
- A dolgozóban találtunk egy SOS-készüléket, a kapitány és Jack most épp azzal bíbelődnek. –
- Akkor megyünk, megnézzük mi is! – Annyira megörültem a hírnek, hogy teljesen kiment a fejemből az amit mi találtunk.
- Van pár ágy és meleg takaró is fent, úgyhogy lehet hogy oda kéne bekuckóznunk magunk.
- Remek! – mondtam és már indultam is.
- Álljon meg a menet! Találatok kaját? – tért társam az általa legfontosabb dologra.
- Hogyne találtam volna! Külön orrom van hozzá.
- Szuper! – ragyogott fel a vörös nő tekintete. - Majd fent osztozkodunk... a kapitány szerint még órákig tombolni fog a vihar, úgyhogy jobban járunk, ha berendezkedünk…- remek…
Lassan mindenki elindult a lépcsőn. Én lemaradtam, felkaptam az összes élelmet amit találtunk és a csapat után vittem a harmadik emeletre, ahol testvériesen elosztottuk a zsákmányt. A komornyik a teafűből teát készített és a lassan átmelegedő csapatnak fel is szolgálta. Egészen olyan volt mint egy laza pizsiparti. Azt a tényt leszámítva, hogy a tenger közepén voltunk. Egy világítótoronyban. A semmi közepén. És a társaság sem volt éppen túl baráti.
- Egyébként mi a neved Komornyik úr? – Pasi 4.0
- Alfred Silversmith. – mutatkozott be komornyikhoz illő meghajlással, majd öntött a többi csészébe is teát.
- Uuuummm, szárított paradicsom, imádom! Jack, tessék, próbáld ki te is! – Nighty belenyomta pasi 2.0 szájába a paradicsomja fejét, akinek az arca át is vette az étel színét, közben én Marcus kis pofiját figyeltem ahogy szomorúan rágcsál. Lassan áttértem inkább a szobában fellelhető iratok tanulmányozásába, az tűnt a legkikapcsolóbbnak.
- Szép kis család. Gyorsabban cserélték a tulajdont, mint a ruhát... Eléggé érdekes. – mondtam majd beleharaptam egy édes cukrozott barackba. Igazi kismama étel, ha kövér babát akarunk.
- Úgy tűnik a jelenlegi tulajnak nem olyan fontos a hely. – mondta Nighty és az elhanyagolt épületet bámulta.
- Pedig kincseket rejt. – Bartie is a könyveket és iratokat választotta társául.
- Ez a kaja most tényleg az. – mondtam vigyorogva, hátha oldom kicsit a feszültséget de csak Nightyngale osztozott az örömömön.
- Azért elég érdekes történetek keringenek körülötte... – mondtam kicsit komolyabbra fordítva a szót.
- Amíg pénzről beszélünk, engem érdekel. – jogos, ahogy tudom nem olcsóak a babaholmik. Főleg egy jóféle babakocsi.
- Mondjuk most nekem is jól jönne. – közben a hasamra tettem a kezem.
- Talán tüzetesebben is átkutathatnánk a helyet… - mondta a komornyik. Na, pont tőle nem számítottam efféle ambíciókra.
- Ugyan miféle kincset lelhetnénk egy világítótoronyban? – kérdezte a kapitány. Láthatóan neki nem tetszett a lelkesedésünk. Érthető, az ő egyetlen kincse már a tenger fenekén pihent.
- Papa, milyen kincs? Olyan, mint a mama gyűrűje? – kérdezte Marcus Bartiet és pityeregni kezdett. Szegény nagyon érzékeny volt… biztosan romantikus típus lesz.
- Áh, csend legyen, így nem lehet gondolkodni! – Szólt rá a gyerekre a nő. Na ő, nem volt romantikus típus.
- Legyél már egy kicsit tapintattal! – szóltam rá.
- Nyugtasd le, addig én körbe nézek. A legfelső szinten csak a fényszoba van, a torony szobáit figyelembe véve pedig a falakban feltehetően nincs titkos helyiség. A megfejtés valószínűleg a földszinten leledzik… - Én fent maradtam Marcussal, és próbáltam neki elmondani, hogy miért nem kell sírnia és hogy miért legyen nagyon erős. Közben zajokat hallottam lentről és mire a kisfiú abbahagyta a sírást addigra Nighty feljött értünk, hogy találtak valami titkos ajtót.
- Máris megyünk! Gyere Marcus, vadásszunk kincsekre, mint az igazi férfiak! – megfogtam a gyerek kezét, akit láthatóan lázba hozott az ötlet.
- Te is aztán igazi férfi vagy, Nati. – nevetett Nighty.
- Ha akarnék, lehetnék. – Csak félő, hogy akkor én lennék pasi 5.0.
Nigel elaludt ajtóban, akit kicsit megrugdostam, hogy figyelje az ajtót. Bér elég fura lett volna, ha valaki ilyen időben erre téved, de legalább legyen valami haszna annak a perverz idiótának. Legalább nem tőle vagyok terhes. Visszamentem a csapathoz.
- Indulhatunk? – kérdezte Alfred, aki felettébb izgatottak látszott.
- Csak egy pillanat. – Nighty a morcos képű perverz felé fordult. - Nigel kérlek, maradj itt, és figyeld a csapóajtót… Nem örülnék, ha valaki vagy valami a hátunk mögé kerülne.
Nigel csak bólintott, mi pedig szépen lassan a pince aljára értünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cana Alberona
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 548
Aye! Pont : 8
Join date : 2011. Apr. 05.
Age : 31

TémanyitásTárgy: Re: Jelzőfény a sötétségben (Nightyngale, Nickolas, Nati)   Kedd Nov. 08, 2016 7:27 pm

A föld mélyén, a tenger mélyén..




A létra alját elérve, egy szűk, nyírkos kőalagútban találjátok magatokat, amit mélyen a sziget gyomrába fúrtak. Vaksötét van, a hőmérséklet viszont egészen kellemes - nincs meleg, de kifejezetten hideg sem. Víz csöpögésének hangját halljátok állandóan, a falak, és a padló is vizes, de ez csak apró kényelmetlenség. Legalábbis a kincsre éhező kis csapatot ez nem zavarja, és Bartie határozott lépteinek nyomában elindultok a sötét kis alagúton.


Az út enyhén lejt, de legalább nincsenek elágazások, nem egy labirintusba csöppentetek. Jó ideje kaptattok már, egyre mélyebben, amikor az alagút némileg kiszélesedik és egy ajtó állja utatok. Útitársaitok egyike - vagy akár ti magatok - gondolkodás nélkül megragadja a kilincset, és kirántja a nehéz vasajtót, ami nyikorogva bár, de könnyedén hagyja magát. A sötét folyosó folytatódik, de valami vészjósló robajt hallotok, majd mielőtt bármit is tehetnétek, kőfal ereszkedik le mögöttetek, éppen ott, ahol az alagút korábban kiszélesedett. Mire teljesen elzárja a visszavezető utat, megérkezik a robaj forrása, az alagutat elöntő, elsöprő erővel felétek zúduló, sós tengervíz formájában. Addig zúdul rátok az áldás, míg a terem teljesen meg nem telik vízzel. Ekkor a vasajtó magától becsapódik. A víz nem egyedül jön, két tucatnyi csontvázat, és a hozzájuk tartozó foszlott ruhadarabokat, kiegészítőket, szétázott fegyvereket hoz magával. Sajnos az ajtó nyomát sem mutatja a korábbi készséges együttműködésnek, nem igazán akar kinyílni.
Mindkettőtök mágiájára szükség lesz, hogy kiszenvedjétek azt a fránya ajtót, és jobb, ha belehúztok, mert fogy a levegő. Razz


Miután sikerrel jártatok, a vízzel - és a csontlevessel - együtt “kihömpölyögtök” a továbbvezető, sötét alagútba. Egy éles kanyar után, egy tágas, oszlopokkal tüzdelt terem bejáratában köttök ki - haha értitek.. kikötöttetek haha..khm
A látvány magáért beszél: ósdi, antik bútorok, kopott, üvegezett szekrényekben tornyosuló könyvek, családi festmények hada tárul elétek, és persze ékkövek, arany- és ezüst ékszerek halmai. Sok hamis, műanyag cuccot, illetve haszontalan holmikat is találtok, de a zsákmány így is figyelemreméltó.
Ellepitek a termet, de amint hozzáértek az első tárgyhoz, a falak megremegnek, és szellemek bújnak elő belőlük, méghozzá elég sokan. Ügyesen, agresszíven és rendkívül elszántan támadnak titeket. Bármin át tudnak suhanni, de tudnak nagy tárgyakat is dobálni, és fegyvereik is vannak, amikkel elég meggyőzően bánnak. Bántani nem tudjátok őket, így marad a védekezés, de harc közben valaki súlyosan megsebesül - egy ember biztosan, de lehet több is, az már a ti dolgotok. Végül a csapat valamely tagja talál egy aranyláncot, amin egy foglalatba zárt, mutatós zöld kő izzik fényesen. Amint megsemmisül a drágakő, a szellemek visszatérnek a túlvilágra.


Fújhattok egyet, a a csapdák kifogytak, a kincs viszont megmarad. Mindenki felpakolhat, amit csak akar, de talán okos lenne ésszel csinálni, hiszen ez lopás. Még a végén feltűnne a mentőcsapatnak, akik néhány órával később, a vihar elülte után fel is tűnnek a színen, hogy biztonságban visszahajózzanak titeket Hargeonba.


THE END


Hajrá! Smile


_________________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nickolas Venom
Sárkányölő
Sárkányölő
avatar

Hozzászólások száma : 64
Aye! Pont : 7
Join date : 2010. Aug. 09.
Age : 29

Karakter információ
Céh: Dragon Fang
Szint: 3
Jellem: Kaotikus Semleges

TémanyitásTárgy: Re: Jelzőfény a sötétségben (Nightyngale, Nickolas, Nati)   Hétf. Szept. 25, 2017 11:40 am

Pótlás 1

Nyolc ember hánykolódott a vihar sújtotta hajó maradványain a nyílt tenger közepén. Összesen ennyien élték túl a hajótörést. Persze ez a nyolc ember se saját magának köszönhette az életét. Bár a hajó utazóihoz képest csekély szám a nyolc, de ha nincs a három felbérelt mágus még ennyi sem lett volna.
Nick még mindig lihegett. Ahogy kissé lenyugodott felült és a nem túl rózsás helyzetet kezdte el szemlélni. Körbe nézett minden irányba és már majdnem feladta, mikor egyszer csak a távolban, mintha észrevett volna egy gyengén pislákoló fényt.
- Óh, most már aztán…
- Ott van valami – fojtotta bele a szót a férfiba Nick és a pislákoló fény irányába mutatott – Egy fény a távolban.
- Jé! Nigelnek ez volt az első értékelhető megszólalása az utazás során. Gratulálok. – kommentálta Nati szarkasztikusan. Nick csak a szemét forgatta.
- Far Sight.
Nightyngale aktiválta a szem mágiáját és abba az irányba fókuszált a szemeivel, amerre Nick mutatott. Ott aztán valóban megpillantotta ő is a fényforrást. Tovább közelítve pedig nagyjából ki is tudta venni egy toronynak az alakját.
- Valamiféle toronynak tűnik... tényleg tud valamit ez a cukor... khm. Perverz. – mondta egy pillanatnyi megakadással a mondatában Nightyngale.
- Akkor tempó! – válaszolta Nati. Úgy tűnt nem csak őt, de másokat is némi reménnyel töltötte el a pislákoló fény.
Belemásztak a vízbe és humán meghajtással elindították a hajóroncs darabot.
- Remélem odaérünk, még mielőtt a kapitány felébred, és a mélybe veti magát a hajója után... - morogta Nightyngale a roncsokon heverő eszméletlen férfira tekintve - Jack babám, te is csapkodj a formás kis lábaiddal, vagy itt hagylak!
- Pattanj fel törpe. – szólt Nati a kisfiúhoz és egy közelben lebegő deszkára ültette a gyereket.
Az elkövetkezendő percek eseménytelenül és némán teltek. Kivéve persze a vihar újbóli feltámadását. Noha korántsem volt olyan erős, mint ami széttépte a hajót, de elég ahhoz, hogy nagyobb hullámokat keltsen. A roncsokon úszók szétszéledtek, ám még mindenki bőven látható távolságon belül tudott maradni.
Egyre jobban csökkent a távolság a sziget és az evickélő hajótöröttek között. Nick a néma úszás közben gondolkozóba esett, ugyanis arra volt ideje bőven. Azon morfondírozott, hogy otthon kellett volna maradni. Ez egyáltalán nem az ő napja. Egyik szerencsétlenség követte a másikat és nem értette miért. Hiszen épphogy eddig mindig a szerencse jellemezte az életét. Korábban, ha valami rossz is történt vele, utána az jóba fordult át. Most pedig egyik rossz követte a másikat.
Az átok. Minden azzal a rohadt átokkal kezdődött…
Nick nem hitt az átkokban, legalábbis az effélékben nem. Mégis visszagondolva az egész pechsorozatának az volt az origó pontja. Visszagondolt az eseményláncolatra. A ruhaüzletben az eladó lányra, a hajón a két női mágusra és az arisztokrata asszonyra. A jég hideg víz ellenére feltámadt Nick sárkánya. Szerencsére persze ezt senki nem láthatta, hisz ő haladt leghátul, ráadásul az első teste a víz alatt volt.
Megrázta a fejét, hogy elűzze a zavaró gondolatait. Előtte úszott Nightyngale. Elakarta fordítani a fejét, hogy ne nézzen rá, de egyszerűen képtelen volt. Képtelen volt levenni a szemét a vörös hajú nő víz áztatta testéről. A nedves ruha olyan mértéken tapadt a testére, mintha ott se lenne. A formás hátsó idomok, és ahogy a nő úszott… Ahogy úszott és nyitotta szét a lábát közben Nick még azt is tisztán látta, ahogy a hullámok nyaldossák a…
Nick hirtelen lefejelte teljes erőből a hajódarabot, amin úszott. A lüktető érzés a fejébe vándorolt át és fájdalommá alakult.
Jó darabig nem is nézett fel, csak úszott előre. Hallotta ahogy a többiek elérik a szikla falat, ahogy a többiek felmásznak a falon. Végül ő is felemelte a fejét, gondosan ügyelve, hogy ne nézzen túl magasra, nehogy olyat lásson az emberfeletti látásával, amit nem kéne.
Felmászott a roncsdarabra és elrugaszkodva a sziklafalra vetette magát. Csúszott a keze a nedvességtől, nem bírt rendesen megkapaszkodni. Nick aktiválta a sárkányformáját és a kezeit pikkelyek borították be, ujjai végén pedig fekete karmok jelentek meg. Belemélyesztette a sziklába és úgy mászott fel. A formában a fizikai ereje is a többszörösére nőtt. Pusztán a kezével kapaszkodva mászott fel egészen a peremig. Ahogy felért a keze visszaváltozott.
- Azt hiszem mindenki megvan… kopogjunk be, hátha van itt valaki…  - szólt Nightyngale, ahogy végig mérte a társaságot, majd az épület bejáratához lépett.
A kopogást követően nem történt semmi, csak a vihar tombolt. A szél erős hangja lüktetett Nick fülében, így nem volt biztos benne, hogy teljesen üres-e a ház. Ő legalábbis nem hallott semmit bentről.
Válasz híján a nő egyszerűen kinyitotta az ajtót, majd a csapat bevonult a házba. Bent az első dolga volt mindenkinek a szárítkozás, legalábbis a mágus lányoknak biztos. Nati mágikus tüzet teremtett, Nightyngale pedig elkezdte magáról ledobálni a vizes ruháit.
Nick erre arrébb vonult és igyekezett nem gondolni a félmeztelen nő látványra és a képet is igyekezett elhessegetni a fejéből, amin már az a kevés ruha sincs rajta. Idegesen, remegő kézzel nyúlt a kabátzsebébe, hogy elővegye a doboz cigijét. Biztos volt benne, hogy az majd megnyugtatja. Kinyitotta a tetejét, de abban csak elázott rudak voltak. Használhatatlanok. Indulatosan összeszorította a kezében a dobozt és a falhoz vágta.
Visszanézett a társaságra és összeakadt a tekintete a nővel. Lángoló vörös haját pont hátravetette. Addigra szinte teljesen levetkőzött, nem volt rajta más, csak egy alsónemű és egy fehér, átázott top. Olyan szinten ázott át, hogy akár le is vehette volna, hisz mindent mutatott. Valamilyen szempontból még többet is, mintha nem lett volna rajta.
Nick alig bírt magával. Tombolt benne a vágy, hogy fölpattanjon és rávesse magát a nőre. Leteperje és foggal tépje le róla a bugyit.
Elkapta a tekintetét hirtelen.
Nem, nem, nem, nem!
Kintről hatalmas menydörgés hangja szűrődött be a házba. Nick próbált a hangra figyelni és terelni a gondolatait a kinti viharral foglalkozva és összpontosítva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nightyngale Abyss
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
avatar

Hozzászólások száma : 980
Aye! Pont : 1
Join date : 2015. Oct. 10.
Age : 25
Tartózkodási hely : Night Glade

Karakter információ
Céh: -
Szint: 9
Jellem: Semleges

TémanyitásTárgy: Re: Jelzőfény a sötétségben (Nightyngale, Nickolas, Nati)   Szer. Szept. 12, 2018 11:27 pm

A létrán leereszkeve sötét, mesterséges kőalagútba jutottunk. A beszűrődő víz ütemes csepegése misztikus hangulatot kölcsönzött a vaksötét járatban. A vezetést Bartie vette át, kezében viharlámpást szorongatva, melyet odafent talált, de Nightyngale mágikus érzékeit kiélesítve követte őt, figyelve az esetleges elébük kerülő csapdákra is. Hosszan követték az enyhén lejtő alagutat, mígnem egy vasajtó állta a kis csapat útját. Nati mindenki elé betolakodva, gondolkodás nélkül tépte ki a kaput. Semmi különös nem fogadta a felfedezőket, ugyanúgy folytatódott tovább a sötét, nyirkos alagút, ám még átlépni sem volt idejük rajta, mikor gyanús morajlás hangjaira lettek figyelmesek.
- Basszus - Kiáltott fel Nightyngale, ahogy szeme sarkából valamit megpillantott. A toronyba vezető utat egy sziklatömb zárta el. Hogy mechanikus, mágikus, vagy természetes omlás volt, nem számított. Nem volt visszaút. A bajok azonban még nem értek véget, a robajlás nem szűnt meg, és a hang forrása is megérkezett végre. Sós tengervíz zúdult be a kapun, elsodorva a csapatot lábáról. De a felfedezők titokzatos rosszakarójának ez sem volt elég, a vízáradattal korábbi póruljárt kincsvadászok foszladozó darabjai is érkeztek, és úgy tűnt, a víz csak nem akar leapadni, sőt, lassan, de biztosan emelkedett a szintje. A szikla nem akart megmozdulni, Nightyngale démoni ereje nem bizonyult elégnek. Nati a vasajtóval próbálkozott, de az sem akart kitárulni.
- Arrrgh - kiáltott fel frusztráltan Nightyngale, majd taktikát váltott. Lassan ellepte őket a beszűrődő víz, és úgy tűnt a nyers erő nem mozdítja meg a makacs ajtót. Vízdémon alakját öltötte magára, kezébe a Sirének atyjának fegyverét, szigonyt idézett, majd lebukott a víz alá. A vasajtó szerkezetét tekintve nem tűnt olyan masszívnak, de alig felfedezhető, ám erős mágia járta át.
- Nati! - szólította meg társát Nightyngale - Minden mágikus erődet koncentráld azajtó nyitására. Én megpróbálom kifeszíteni közben a fegyveremmel. Miután lebuktam, számolj 3-ig, és teljes erővel vesd bele magad.
A nő a választ már nem várta meg, nem volt vesztegetni való idejük. A többiek tisztes távolságból figyelték az eseményeket, úgy tűnt, az nem okoz gondolt, hogy a vízfelszínen maradjanak, amíg volt felettük hely, és elég levegő az egyre fogyatkozó térben. Nightyngale lebukott a víz alá, és szigonyába öltve minden mágikus erejét, az ajtó apró résébe illesztette a hegyes végeket. Ahogy erejét megfeszítve küzdött a vas és a mágia eleme ellett, egy pillanat múlva érezte; a szerkezet enged a terhelésnek. A vékony rés nagyobbra nőtt, a szigony becsúszott oda, be és egy utolsó közös rántással kitárult előttük az ajtó. A hirtelen felszabaduló térbe a víz - a fizika törvényeinek engedve megindult az enyhén lejtő alagútba; magával rántva a csapatot is. Egy éles kanyar után a víz valamilyen lefolyórendszeren keresztül eltávozott, a kincsvadászok pedig egy hatalmas oszlopos terembe csöppentek.
Nightyngale, miután kifújta magát, végre körülnézhetett; és nem csalódott a látványban. Egyértelműen egy gazdag család birtokában lehetett ez a raktár; játékokkal, kacatokkal és ósdi bútorokkal volt tele, de nem volt elhanyagolható a kincsek és antik könyvek tárháza sem. Marcus azonnal odaszaladt az első hintalóhoz, melyet meglátott; szépen faragott darab volt, mely egy festés után akár még használható szórakoztató eszközzé is válhatott.
- Ne Marcus! - kiáltott fel Nati, aki a korábbi megpróbáltatások alapján jól sejtette, hogy nem lesz ilyen egyszerű a menet. Furcsa hideg rázta meg a társaságot, majd egyenesen a hintalóból egy áttetszű lény bukkant elő, és átsuhant a fiú testén, aki remegve, félelemtől és a sokktól elhűlve esett össze ott helyben. Apja azonnal hozzá sietett, de újabb szellemek bukkantak elő, és az első kezük ügyébe kerülő fegyver, aranykelyhet, vaskos családi albumot megragadva megsorozták a betolakodókat. Nightyngal még mindig a kezében szorongatta korábbi szigonyát, így azzal próbált meg visszatámadni, azonban minden szúrása áthatolt a rémségek testén. Csak védekezni tudott, de ereje fogytán volt már.
- Defense Seal - mondta kia varázsigét, mely a felé repülő tárgyakat felfogta, majd hátrálni kezdett, hogy társaival egymásnak vetett háttal védelmezzék a remegő gyermeket és tehetetlen édesapját. A tengeri vitézek és még a komornyik is meglepően jól védekeztek, Nati pedig félelmetes ügyességgel manőverezett a szellemek között, de ő sem tudott nekik ártani.
- Biztos van valami mágikus csapda ami aktiválódott! - kiáltotta Nati, miközben lefegyverezett egy szellemet, mely azonban hamar új támadóeszközre lelt. Egy dobótőr csillant meg áttetsző kezében, melyet nem az alakváltók felé indított útnak, hanem a harcoló férfiak felé. A fegyver ridegen süvített át a hűvös termen, és egyenest a matróz mellkasában lanolt.
- Jack! - ordította Nightyngale, aki dühödt tombolásba kezdett, ám hiábavalók voltak próbálkozásai. Pár másodperc alatt átfutott rajta a harag hulláma, és eszébe ötlött Nati korábbi megjegyzése.
- Magical Sight! - mondta, ezzel aktiválva mágiaérzékelő látását. - Nati, három méterrel mögötted balra! Van ott valami annak a kupacnak a tetején, ami felől aktív varázserőt érzékelek!
A nő gyorsan cselekedett, az említett irányba vetette magát, majd diadalmasan magasba emelt egy nyakláncot, melyet erős démonkezeivel azonnal darabjaira roppantott. A szellemlények azonnal szertefoszlottak, a hűvös didergés pedig köd formájában pillanatok alatt eloszlott a teremben.
Nightyngale azonnal a matrózhoz futott. Még volt benne élet, és úgy tűnt, nincs életveszélyben. AZ eszméletét ugyan elvesztette, de légzése egyenletes volt, és valamilyen csodával határos módon a régi, kopott penge megakad egy bordában, ezzel megóvva Jack fontos belsőszerveit.
- Ésszel pakoljanak. - hívta fel a csapat figyelmét a komornyik, mikor meglátta, az egymásra pislázó kapzsi tekinteteket. - Lehetséges, hogy a jelenlegi tulaj rejtette el ezeket a csapdákat, a fosztogatóktól tartva. Nem lenne bölcs dolog felhívni magunkra a figyelmet.
- Alapvetően nem bölcs dolog halálos csapdákat állítani! Vannak védelmi mágiák, melyek csak fogságba ejtik az embert, és nem ölik meg! Aszt hiszem, megérdemeljük a zsákmányt! - mérgelődött Nightyngale, ám végül megfogadta Alfred tanácsát, és csak néhány értékesnek tűnő drágaköves ékszer, valamint egy ősinek látszó, ám igen hasznosnak tűnő, lakrimákkal foglalkozó varázskönyvet markolt fel. A többiek is megtömték zsebüket, és közben Jack is magához tért, s bár mozgása nehézkes volt, arra még volt benne erő, hogy felmarkoljon pár marék aranyat. Miután mindenki megpakolta zsebeit, a csapat visszatért a toronyba. A vihar elcsendesedett, majd másnap végre megérkezett a felmentősereg, akik elszállították a megtépázott, ám némileg elégedett csapatot Hargeon kikötőjébe. Nightyngale könnyes búcsút vett Jacktől, aki Nigelhez hasonlóan sajnos már nem fért fel a mágikus járműre, ami elvitte a démoni hölgyeket, és az immár anya nélkül maradt családot és komornyikjukat az állomásra. Ott végleg feloszlott a banda, ám Nightyngale remélte, még találkozik a boszorkánnyal, aki hozzá hasonlóan meghódította a démonok mágiáját.

THE END
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Jelzőfény a sötétségben (Nightyngale, Nickolas, Nati)   

Vissza az elejére Go down
 
Jelzőfény a sötétségben (Nightyngale, Nickolas, Nati)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Ame No Ekibiogami (Amegami) - Szervezet
» Bárpult az első helyiségben
» Bárpult a hátsó helyiségben

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: