Atsu a palota kertjében héderelt, aznapra nem akadt semmi tennivalója, Gabriel és Sho is elténferegtek valamerre. Unatkozott. De szörnyen nagyon. Jake sétált ki a kapukon, hátán egy nagyobbfajta, üresnek tűnő zsákkal.
- Jake! Hova mész? – szólította le gyorsan.
- Leugrom a faluba, őszi kézműves vásár van. Minden évben megtartják ezt a fesztivált, jó cuccokat lehet szerezni, ráadásul nagyon kedvező áron. – mosolygott a nőre.
- Jól hangzik. Veled mehetek?
- Örülnék neki.
- Szuper, pillanat és itt vagyok. – azzal felrohant a szobájába, felkapta a táskáját, összekapart némi pénzt, majd visszasietett a férfihoz.
A vásár tényleg nagyon hangulatos volt, Jake rögtön elveszett a standok rengetegében, Atsunak pedig hamar felkeltette az érdeklődését egy ékszerekkel és színes lakrimákkal teli kis bodega. Még régebbről volt neki két, hasznos varázslattal töltött lakrimája, amiket sokáig őrizgetett. Mindig magánál hordta őket, de csak akkor jött rá, mit is kéne velük kezdenie, mikor Koko azzal a bottal tért vissza a szigetre. Odasétált a standhoz, és közelebbről is megvizsgálta a portékát.
- Jó napot, hölgyem, segíthetek valamiben – lépett oda hozzá egy rókalány. Atsu látott már ennél furábbat is, és most amúgy is jobban érdekelték az ékszerek.
- Jó napot! Igen, ezek a lakrimás nyakláncok érdekelnének. Üres lakrimák?
- Amit éppen a kezében tart, az egy alakváltó lakrima, de vannak üres lakrimáink is természetesen.
- Mhmm.. Na és ebbe a nyakláncba - levette a sárkányos nyakláncát. - is bele tudnak tenni egy lakrimát?
- Ahogy látom a mancsai és a farka közé pont beférne egy kisebb méretű lakrima gömb... óh, most érkezik a mester, ő biztos többet tud – mondta, miközben integetett valakinek. Atsu odafordult. Egy vörös hajú, csinos nő érkezett oda hozzájuk.
- Jó napot, hölgyem! Abba szeretne lakrimát foglalni? Megoldható, de igen apró gyöngyszemre lesz hozzá szükségük...
- Mondjuk ez beleférne? - előbányászta az egyik gömböt.
- Hááát... – húzta el a száját elgondolkodva. - Csak akkor lenne megoldható, ha először lemásolnám egy kisebb méretű nyers lakrimába, és utána azt ültetném bele...
- Csodás. – vágta rá Atsu, és lelkesen előkereste a másik lakrimát is a táskájából. - Ezt pedig egy másikba szeretném, ha belerakná mmm .... – újra átnézte a kiaggatott medálokat, aztán választott egyet. - Mondjuk ebbe. Megoldható?
- Tudja, miután egy lakrimát már formára csiszoltak, igen nehéz neki foglalatot találni. Amennyiben ön engedi, ezt is lemásolnám egy megfelelő formára csiszolt nyers lakrimába. Így természetesen ön borzasztóan kedvezményes áron juthatna hozzá a kész termékekhez.
- Mennyiért csinálná meg?
- Ha az megfelel önnek, tízezer gyémántot kérnék el a kettőért együtt.
- Oh az remekül hangzik, megegyeztünk. Mikorra készülnek el? – nem is remélte, hogy ilyen olcsón megússza.
- A fesztivál utolsó napján átveheti nálam. Azonban, mivel megrendelésről van szó, alá kell írnunk egy szerződést a rendezvény központjában. Ez mindkettőnk érdekeit védi.
- Természetesen.
- Köszönöm, kisasszony! – mosolygott a nő, majd egy kézfogással megkötötték az üzletet, a rókalány pedig elkísérte a szervezői sátorba, ahol aláírták a szerződést.
Két nap múlva visszament, hogy átvegye legújabb szerzeményeit, és kifizesse a nőt. Jó volt újra a nyakába akasztani a sárkányos láncot, szinte nem is emlékezett, mikor vált meg tőle utoljára ilyen hosszú időre..
Az üzlettel tehát Atsu kap egy Telepathy és egy Invisibility lakrimás nyakláncot, amiért cserébe rövidebb lesz 10 000 Gyémánttal.
Volt nekem 2 505 900, amiből
2 495 900 Gyémánt marad.
Egy élmény volt, köszöntem!