Keresztes Hadjárat

Amikor este hazaértem, már alig vártam, hogy reggel bemehessek újra a Titan Nose klánházába. Ez lesz az első alkalom, hogy már úgy léphetek be oda, hogy tagja vagyok a klánnak. Este alig tudtam aludni annyira vártam a pillanatot és reggel már együtt keltem a nappal. Gyorsan felöltöztem és sietve elmentem szállásomról a klánházba. Egyedül Mei volt még csak ott, ő is kissé kómásan és egy nagy bögre kávét tartott a kezében amit iszogatott.
- Jó reggelt Mei. - köszöntem vidáman.
- Jó reggelt. - felelte. - Hogy van benned ennyi energia ilyen korán?
- Nagyon izgatott voltam egész éjjel, hogy most reggel már klántagként léphetek be ide. És most végre itt vagyok. - mondtam vigyorogva. - De megyek is tovább, még körbe kell járnom az épületet, mert még nem láttam.
- Akkor el leszel egy darabig. - mondta mosolyogva.
Nagy lendülettel egy óra alatt körbe is járta, minden egyes termet a föld alól az emeletig. Amikor jöttem le a lépcsőn már nagyobb volt a nyüzsgés a teremben és éppen betoppant az ajtón Arashi is. Egy pillanatra megállt Meinél és leült az egyik asztalhoz egy kisebb társaság közé. Következő programom az volt, hogy odamenjek a márványba foglalt fatáblához amire küldetések vannak tűzdelve és kiválasszak egyet, amit remélhetőleg néhány klántársammal együtt csinálhatok majd meg. Ez nehezebb volt mint hittem, nem akartam se túl könnyűt mert abban semmi kihívás nincs, de túl nehezet se, nehogy rögtön úgy kezdjem első küldetésem a klánban, hogy nem sikerül teljesíteni. Ahogy olvasgattam a papírokat, megtaláltam amit kerestem. A mágustanács hirdette meg a küldetést, gyengébb démonokat kell csak ölni és nem utolsó sorban a jutalom se rossz. Mivel egyelőre csak Arashit ismertem azok közül akik éppen a klánházban tartózkodtak ezért odamentem hozzá, hogy megpróbáljam rábeszélni, hogy jöjjön ő is.
- Jó reggelt Arashi. - köszöntem. - Ráérnél egy percre?
- Üdv. - mondta kissé morcosan, ami nem csoda legutolsó találkozásunkból kiindulva, de felállt az asztaltól és pár lépéssel arrébb mentünk.
- Ezt figyeld. - mondtam neki halkan, miközben megmutattam a papírt amin a küldetés van. - Megcsinálhatnánk együtt.
Izgatottan vártam hogy elolvassa és reméltem el is fogja fogadni az ajánlatom.

- Szervusztok - köszöntem, amikor reggel beléptem a klánházba. Meihez sétáltam, és kértem tőle egy adag zöld teát.
- Szia, mindjárt hozom.
- Arashi, ülj csak le ide egy kicsit - invitáltak az egyik asztalhoz, és bár biztos voltam benne, hogy nincs semmi fontos mondanivalójuk, és hogy a "kicsit" határozatlan időre szól, azért örömmel dobtam le magam a padra.
- Mei-chan, hozz a kölyöknek inkább egy sört - szólt át a pulthoz Wicardo, a földmágus.
Rövid idő alatt elém került egy korsó sör - nem mintha ehhez lett volna kedvem, de sok fáradtságot megtakarítok azzal, hogy nem ellenkezek a bajtársakkal. Mint hallgatóság én is bekapcsolódtam a sztorizgatásba.
Ahogy a többiek ürítették a korsókat, a történetek úgy lettek egyre meredekebbek, bár még nem érték el a komoly lódítás határát. Épp Wicardo taglalta találkozását egy mágusvadásszal, amikor kissé elmélázva körbenéztem a teremben, és megláttam Gonkurot a küldetésfal felé menni. Tényleg, most már ő is itt van... - gondoltam, miközben erősen kutattam az emlékeim közt, hogy gratuláltam-e már neki. Végül egy vállrándítással letettem a hiábavaló erőfeszítésről, és ismét a társaságra koncentráltam.
- ... aztán elkezdett nekem monológozni, hogy minket mágusokat ő, a Southern Wolves-os simán szétkapja. Békítőleg megjegyeztem neki, hogy ne ugasson, ha már farkas és nem kutya. Hát, szó szót követett... Aztán azért akármilyen izomkolosszus volt a fickó, a Stone Spiketól kissé megbetegedett... - Nevetés tört ki, amihez az elfogyasztott alkohol, és a Southern Wolves iránti ellenszenv is erősen hozzájárult.
- No, a múltkori munkám közben én is beleakadtam ilyen zsoldosokba - fűzte tovább Lance, a klán egyetlen archívummágusa - Épp a megbízóhoz mentem...
- Jó reggelt, Arashi. Ráérnél egy percre?
A hang irányába fordultam... Gonkuro volt az.
- Üdv - köszöntem neki, kissé talán ellenségesebb hangnemben, mint szerettem volna - Persze, egy pillanat...
Intettem a többieknek, hogy mindjárt jövök, bár alig néhányan vették észre, annyira belemerültek a beszélgetésbe. Pár lépést arrébbsétáltunk, hogy halljuk rendesen egymás szavát, majd egy megbízást mutatott nekem.
- Ezt figyeld... Megcsinálhatnánk együtt.
Átvettem tőle a papírt, és olvasni kezdtem. Oh, igen, erről már olvastam a Heti Varázslóban... szóval végre elért hozzánk is a felhívás. Egy kéz nehezedett finoman a vállamra, és valaki kíváncsi pillantással nézett át a vállam felett. Oda se kellett néznem, mert Yuzuha hangja csendült fel a fülem mellett:
- Szia Arashi, Gonkuro! Mit... - hangja elakadt, ahogy meglátta a papír tetején a címet. - Szóval a mi klánunkat is meghívták... Vegyetek be engem is - kérte hirtelen váltással.
Mosolyogva bólintottam, miközben tovább olvastuk a megbízást. Nem sok információ volt rajta, de kettőnknek legalábbis nem is kellett több ehhez a munkához - elvégre olyan dologról van szó, amihez a legjobban értettünk. Ugyan már nem vagyunk olyan erősek, mint amikor utoljára harcoltunk démon ellen, de fellelkesültem a küldetés ígéretére. A szívem felett lapuló főnixtoll-kezdemény a ruhán keresztül is helyeslő bizsergetéssel reagált gondolataimra.
- Kösz hogy gondoltál rám - nyújtottam vissza Gonkuronak a papírost - Régóta vártunk már egy ilyen munkát... az utóbbi időben túlságosan is kevés ördögfajzatot zavartam vissza a pokolba - vigyorodtam el elszántan.
- Hát igen... a mesterünk a Titan Nose egyik démonvadásza volt, úgyhogy értünk az ilyesmihez. Csak azt sajnálom, hogy alighanem mi kapjuk a kisebb részt a hadjáratból.
Chronaios mester, látva csoportosulásunkat, odalépett hozzánk.
- Látom már meg is találtátok a feladatot. Igazság szerint nektek is akartam volna kiosztani... a klán nagy része vagy küldetésen van, vagy nemrég tért vissza, nem tudunk nagy delegációt küldeni. Örülök, hogy elfogadjátok a küldetést... Negyedikként még Hiroshit osztom be mellétek.
Szerencsére a villámmágus is a főteremben volt, így gyorsan megtaláltuk, és megmutattuk neki a küldetést. Végül, mivel a határidő szorított, elbúcsúztunk a klántól, és elindultunk a találkozási pont felé. Két villámmágus, két tűzmágus... ha kevesen is vagyunk, azért elég nagy tűzerővel képviseljük a Titan Nose-ot.
- Vissza a pokolba - ismételtem halkan az orrom alatt, várakozásteljes vigyorral.

Pár órányi sétálás után oda is értünk a találkozási ponthoz. Ha akartuk se tudtuk volna eltéveszteni a helyet hiszen legalább 4-500-an lehettek ott első ránézésre. Olyan hangulat volt mintha valami hatalmas ünnepélyt rendeztek volna.
- Ejha... - ennyi hang jött csak ki a torkomból hirtelen.
Ahogy kicsit jobban végignéztem a helyen, rögtön az tűnt fel elsőre, hogy ez a bűnözők ünnepélye lehet inkább mivel annyi gyilkos kinézetű figura járkált itt. Még csak hozzájuk se akartam szólni, ki tudja milyen hangulatban vannak, nem akartam balhét, így inkább odamentem az első személyhez aki viszonylag normálisnak nézett ki.
- Üdv. Elnézést meg tudja mondani nekem, hogy merre találok valaki a mágustanács megbízásából, akitől informálódni tudok egy kicsit a küldetés részleteiről? - kérdeztem.
- Jó napot. Abban a nagy sátorban vannak ott hátul, de most nem hiszem, hogy szeretnék ha valaki zavarná őket. Egyébként meg holnap reggelre gyűlést rendelt el a főszervező, most még senkinek nem árultak el semmit mert reménykednek, hogy több mágus is eljön majd és csak azért nincsenek még itt mert késnek, úgyhogy még semmiről nem maradt le uram.
- Köszönöm az útbaigazítást, további szép napot. - köszöntem meg segítségét.
- Nincs mit uram. - felelte.
Nem értettem miért várnak a szervezők még több mágust, így is rengetegen voltunk itt akik a küldetésre jelentkeztek. Gyorsan visszamentem Arashihoz és Hiroshihoz és elmondtam nekik amit megtudtam. Ezután nagy lendülettel elindultam a sörsátorhoz amit kinéztem magamnak de menet közben még visszakiáltottam nekik.
- A sörsátornál megtaláltok ha kellenék, reggel találkozunk ugyanitt a gyűlésen. - mondtam nekik fellelkesedve a sör gondolatán.
Amilyen gyorsan csak tudtam átverekedtem magamnak a tömegen és amikor odaértem célomhoz mosoly ült arcomra. Odatolakodtam a pulthoz és újabb kihívással kellett szembesülnöm, nem túl meglepő módon itt tartózkodott a legtöbb ember így a csaposok nem igazán értek rá, így türelemmel vártam, míg végül eljött az én időm és a csapos megkérdezte mit kérek. Mivel ilyen sokat kellett várni így rögtön három sört kértem, hogy ne kelljen minden sör után negyed órákat várni. Amint meg kaptam elkezdtem kortyolgatni várva-várt italom. Közben feltűnt, hogy tolakodás közben egyetlen mágust sem láttam, csak hétköznapi tolvajok, gyilkosok voltak akik valószínűleg a Gróf miatt arra következtettek hogy nagy pénz a jutalom és ennek gondolata miatt jöttek ide, meg néhány fejvadász volt akik megragadva az alkalmat lecsaptak néhány bűnözőre. Miközben gondolataimba voltam merülve egyszer csak valaki meglökött, így egyik söröm leejtettem. Csak bámultam a földön heverő poharat amit villámgyorsan elhagyott a benne rejlő sör és ugyanígy szívta be a föld mintha sörre szomjazott volna.
- Bocsánat, véletlen volt. - mondta valaki.
- D... de... kiöntötte.... a söröm.... - feleltem dadogva de mivel volt még másik két pohárral így gyorsan túl tudtam tenni magam az eseten. - Jó, semmi gond, ha kérsz helyette egy másikat nekem. - mosolyodtam el.
Ám amikor körbenéztem nem láttam azt aki megszólított.
- Itt lent. - mondta az előbbi hang.
Meglepetésemre egy kutya volt ott, ami beszél. Közben bólintott, hogy rendben van és emberré változott amire a pultosok is felfigyeltek így gyorsan sorra is került.
- Mivel kérsz nekem egy sört bemutatkoznék, Gonkuro Hachirobei vagyok.
- Én pedig Ash Valentine. - felelte.
- Te, ezt hogyan csináltad az előbb? Egyszer kutya voltál aztán pedig hirtelen ember... - kérdeztem tőle értetlenül.
Amikor mondta, hogy alakváltó mágus, rögtön leesett, hogy már olvastam erről könyvekben de még sose találkoztam egy ilyen mágussal sem.
- Vannak itt társaid akikkel jöttél a küldetésre? Mert ha nincs csapatod akkor jöhetnél velünk. A Titan Nose klántól vagyunk itt négyen, de szimpatikusnak tűnsz és elkél a segítséged. - kérdeztem.
Ekkor megláttam egy gyönyörű hölgyet és gyorsan elindultam felé, de még visszaszóltam Ashnek.
- Bocsáss meg, de nekem most mennem kell, de gondold át az ajánlatom és ha érdekel gyere ahhoz a nagy fához ami ott van a mező szélén. - mondtam, és közben mutattam egy fára ami kimagaslott a többi közül.
Ez után egész éjjel egy hatalmasat mulattam, de a következő pillanat amire emlékszem az reggel volt amikor felébredtem és iszonyatosan fájt a fejem. Ekkor kapcsoltam, hogy itt rengeteg a bűnöző és riadtan átnéztem gyorsan a holmim, hogy eltűnt-e valami, de megnyugodva tapasztaltam, hogy mindenem megvan. Visszasiettem a helyre ahol tegnap elköszöntem a klántársaimtól, hogy nehogy lemaradjak valamiről, amikor odaértem már vártak rám.
- Jó reggelt mindenkinek. - kezdtem. - Bocs a késésért, csak elég jól mulattam az éjjel és kicsit elaludtam. Egyébként találkoztam egy másik mágussal akinek felajánlottam, hogy jöhetne velünk, mivel elkél a jó segítség. Alakváltó mágus.
Miután megosztottam a hírt klántársaimmal már csak várnunk kellett a gyűlés kezdetét, és közben megláttam Asht a tömegben amint közeledik kis csapatunk felé.

Hatalmas táborba értünk - legalább ötszázan lehettek, bár nem lehettem biztos benne, elvégre sosem voltam jó az ilyen becslésekben. Rendes, szinte katonai tábor fogadt minket, bár Gonkurora pillantva az a benyomásom támadt, hogy ő nem egészen így gondolja. Szó mi szó, elég harcedzett arcok gyűltek itt össze... nem biztos, hogy rájuk bíznám az életem. Ezt a kis mellékgondolatot leszámítva úgy éreztem magam mint egy Vulcan a női fürdőben; elvégre egy nagyszerű vállalkozás kellős közepébe csöppentem bele. Ahogy beértünk a táborba, Gonkuro már el is szelelt valamerre, de előtte még gyorsan elmondta, hogy holnap reggel gyűlés lesz. Addig még valahogy el kell töltenünk az időnket... Kissé türelmetlen voltam már.
Elindultunk hát Yuzuhával, hogy feltérképezzük a tábort, és megnézzük magunknak a résztvevőket.
Útközben feltűnt, hogy alig ötven mágus lehet a táborban... pedig szegény mester hogy aggódott azon, hogy a Titan Nose csak négy emberrel képviselteti magát. A mágusok a legkülönbözőbb klánokból válaszoltak a hívó szóra: voltak köztük Fiore-szerte ismertektől ugyanúgy ahogy kisebb klánoktól is. Furcsálltam viszont, hogy a mágusvilág egyetlen nagy sztárja sem jelent meg (legalábbis nem láttunk egyet sem), pedig ha maga a mágustanács adta ki a megbízást, nem kis dologról lehet szó.
Ahogy körbejártunk, sokan barátságosan köszöntek, néhányan még tisztelegtek is. Csak később sejlett fel bennem a gondolat, hogy talán kizárólag Yuzuhának szólt a baráti hangnem, nem pedig kettőnknek.
Rövid idő alatt belebotlottunk egy kisebb kovácsműhelybe és mellette egy fegyvertárba. Amikor megláttam két fakardot a fémfegyverek közt, rögtön tudtam, mivel üthetnénk el az időt. Udvariasan megkérdeztem a fegyvermestertől, hogy használhatnánk-e őket.
- Persze... igazából nem is tudom, miért kellett magunkkal hoznunk ezeket a botokat... Ne bajlódj azzal, hogy visszahozd, itt nem kell.
Átvettem kettő jó minőségű keményfából készült, egyszerű gyakorlófegyvert, majd Yuzuha felé fordultam.
- Úgyis régen gyakoroltunk már - vigyorogtam, miközben odadobtam neki az egyiket.
- Rendben - mosolygott vissza kedvesen - Reggelig úgyis van időnk.
Régen gyakran vívtunk gyakorló párbajokat, egyrészt hogy mindig friss maradjon a tudásunk, arra az esetre, ha nem használhatunk mágiát, másrészt pedig azért, mert a kardvívás megtisztítja és edzi az elmét, erősíti a koncentrációt. Kisétáltunk a tábor szélére, majd néhány bemelegítő páros formagyakorlat után éles párbajra álltunk fel. Persze túlzás lenne "élesnek" titulálni a harcunkat, elvégre mindig is kontakt nélkül gyakoroltunk, de azért nem előre megkoreografált mozdulatokról volt szó. Yuzuha hátrakötötte a haját, és középállásba állt, míg én felsőbe emeltem kardom, amivel máris elárultam neki, hogy aktívan fogok támadni. Ebben a pózban sokkal nehezebb védekezni, de gyorsabban lehet támadni. Ugyan a megfélemlítés is az előnyei közé tartozik, de Yuzuhával szemben ez nem játszott semmiféle szerepet. Gyors, homlokra irányuló vágással léptem előre, ami mellől partnerem egyszerűen félrelépett, majd egy ferdén alulról jövő vágással próbálkozott, amit hátralépve félreütöttem, és rögtön ellentámadásba is lendültem...

Mire úgy döntöttünk, hogy kellemesen elfáradtunk, addigra 6:5 arányban Yuzuha állt nyerésre. A harcban elmerülve észre sem vettem a kisebb nézőközönséget, ami összegyűlt körülöttünk. Valaki, egy tábla tanulsága szerint, még fogadásokat is szervezett... Egy vállrándítással dugtam igazi kardom mellé a bokkent, majd beszélgetve indultunk sátraink felé. Szívesen töltöttem volna még talpon pár órát, de másnapra friss szerettem volna lenni, így hát gyorsan eltettem magam holnapra, Yuzuha pedig hamarosan követte példámat.

Pár órai gyaloglás után, egy hatalmas táborba értünk, ahol több száz ember volt, de inkább tolvajoknak és gyilkosoknak, mintsem mágusoknak látszottak.~Hát nem hiszem, hogy sok új barátra fogok itt szert tenni.~ Gondoltam, miközben beljebb mentünk a tábor sűrűjébe. Ahogy beljebb értünk Gonkuro már indult is, hogy szétnézzen az italok körül, Arashi és Yuzuha is elmentek szétnézni, engem pedig egyedül hagytak T_T. Miután abbahagytam az önsajnálatot, úgy döntöttem, hogy én is szétnézek egy kicsit, mivel úgyis rengeteg időm van még reggelig. ~Lehet aludnom kellene egyet, mert az este nem nagyon jött össze, hála a rémálmaimnak.~ Gondolkoztam ezen, de gondolatmenetemet egy alak szakította félbe, akivel egymásnak mentünk és elejtette sörét. Egy jól megtermett fickó volt és mögötte állt négy másik hasonló testalkatú fickó. Mivel hibásnak éreztem magam és nem volt kedvem ilyen alakokba belekötni, gondoltam felajánlom neki, hogy kifizetem az elejtett nedű árát.
- Sajnálom uram. Nem néztem az orrom elé, de ha akarja kifizetem.
- Sajnálhatod is öcsi. Tudod te, hogy mennyit álltam sorba ezért a sörért?
- Nem. - Mondtam kis szünet után, halálos nyugalommal, amire ő felkapta a vizet.
- Ez egy költői kérdés volt te idióta. Egyébként, biztos lehetsz benne hogy megfizetsz érte.- Mondta majd meg ropogtatta ujjait. ~Ez nem lehet igaz, hogy mindig velem történnek ilyenek.~ Futott át agyamon a gondolat, miközben kikerültem a fickó ütését.
-Nem beszélhetnénk meg, ezt civilizált ööö...emberek módjára? -Kérdeztem, miközben hátrébb csoszogtam és közben furcsán méregettem őket mert inkább hasonlítottak egy csapat Vulcanra, mint emberre, viszont alig, hogy a kérdés elhagyta a számat, az egyik felkapott egy nagyobbacska követ és felém dobta ami alig pár centivel ment el a fejem mellett.
-Szóval nem...hát pedig én megpróbáltam. - Mondtam mosolyogva majd a maszkomért nyúltam és feltettem az arcomra, majd a kardomért nyúltam volna, de az egyik fickó, idő közben valahogy mögém került és hátulról, lefogta a karomat.
-Elkaptam főnök.- Ordította annak akinek kiöntöttem a sörét. Én erre csak elmosolyodtam a maszkom alatt.- Flight. - Kiáltottam, majd a fickóval együtt a magasba emelkedtem, aki félelmében úgy szorított, hogy majdnem kiszorította belőlem a lelket is. Valahogy sikerült leráznom magamról és bedobni a társai közé.
- Te egy mágus vagy?- Tette fel, ezt a tök nevetséges kérdést a bandavezér.
- Nem. Csak túl könnyű vagyok és felkapott a szél.-Mondtam gúnyolódva.- Hát nem tök egyértelmű? - Úgy tűnik a gúnyolódásom felhúzta, mivel rám küldte az embereit, akik az első szavára kivont karddal ugrottak nekem. - Azt azért meg kell hagyni, hogy elég jó kardforgatók voltak és így négyük ellen, kicsit nehezebb is volt harcolni, de hála annak, hogy mostanában nagyon sokat edzettem és gyakoroltam, viszonylag könnyen tudtam hárítani, támadásaikat. Mikor úgy éreztem, hogy eleget szórakoztam, a Lighting Magic segítségével, elektromosságot vezettem a kardomba és lévén, hogy a kardok fémből készülnek és jól vezetik az áramot, mikor az én kardom az ellenfeleimével érintkezett, elég megrázó élményben volt részünk. Miután a megrázkódtatás után mind a négyen a földön feküdtek, a vezérüket vettem célba.
-Most te jössz. - Kiáltottam neki, egy ördögi kacaj kíséretében, mire ő futásnak eredt. ~Gyáva. Meg sem érdemli, hogy mágiát használjak ellen.~ Gondoltam, majd a Lighting Bolt nevű mágia segítségével, nem messze elé küldtem egy villámot, ami, amikor hatalmas erejével becsapott, kisebb krátert robbantott a földbe és a lökéshulláma hátra dobta a bandavezért.
- Nincs értelme menekülnöd. Csak az időmet pocsékolod vele.- Mondtam a maszk alatt mosolyogva, miközben lassan oda sétáltam hozzá. Mikor oda értem hirtelen felugrott és megpróbált megütni, amit én könnyedén kikerültem és egy vágást ejtettem a karján.
-Lassú vagy.- Mondtam neki gúnyosan, majd gyomorszájon térdeltem és bevittem párat az arcába, mire kifeküdt.~Fura. Azt hittem egy ekkora állat ennyitől nem fekszik ki. Szánalmas.~ Gondoltam, miközben a földön fekvő fickót néztem és a kardom visszacsúsztattam hüvelyébe. Egy két percig vártam és reménykedtem, hátha az egyikük felkel és lesz még egy kis harc, mert nagyon fel voltam pörögve, de csalódottan láttam, hogy ennyi volt és levettem a maszkom. Mikor megfordultam, meglepetten láttam, hogy a kis harcunknak közönsége is volt és láttam rajtuk, hogy ők is örültek volna neki, ha az egyik fickó felkel, de ebben nekik is csalódniuk kellet. Viszont engem megtapsoltak és páran gratuláltak, hogy nem volt rossz, meg hasonlók, de engem ez nem igazán izgatott. Most csak harcolni szerettem volna még valakivel, amíg oda nem jött hozzám egy csinos lány is gratulálni akit mint később kiderült Ann-nak hívtak. Bemutatkoztunk egymásnak és beszélgetésbe elegydtün, majd megbeszéltük, hogy együtt körbenézünk, aztán estefelé ettünk egyet, majd elmentünk inni és kellemesen töltöttük az éjszakát. Reggel mikor felkeltem Ann nem volt ott, én pedig gyorsan végignéztem a cuccomat, hogy mindenem megvan e, de megnyugodva tapasztalta, hogy semmim nem tünt el, majd sietve indulta oda ahol tegnap elváltunk egymástól a többiekkel. De lőbb még átöltöztem mert tegnap sikerült, szó szerint leinnom magam és mivel a hajam már elég hosszú volt, gondoltam most nem állíom fel szokásomhoz híven és inkább hagyom, had lógjon. Kicsit másnapos voltam,ezért nehezemre esett sétálni és a napfény is bántotta a szemeimet, de ahogy az emberek közt haladtam megnyugodva tapasztaltam, hogy ezzel nem csak én vagyok így. Egy elég rövid, bár annál fárasztóbb séta után megláttam Arashit és Yuzuhát, majd odasiettem hozzájuk, de hála új frizurámnak nem sikerült egyből megismerniük, de mikor oda értem rájöttek hogy én vagyok, majd rövid magyarázat után csak annyit mondtak h jól áll. Nemsokkal utánam Gonkuro is befutott.
- Bocs a késésért, csak elég jól mulattam az éjjel és kicsit elaludtam. Egyébként találkoztam egy másik mágussal akinek felajánlottam, hogy jöhetne velünk, mivel elkél a jó segítség. Alakváltó mágus.- Mondta, majd úgy láttam mintha egy ismerőst pillantott volna meg a tömegben és kicsit elmosolyodott, majd csak futólag rám pillantott és feltűnt neki, hogy valami nem stimmel rajtam.
-Új frizura?
- Igen.
- Jól áll.- Mondta és kíváncsian fürkészte új hajzatomat és közben észrevett mégvalamit.
- Tudtad, hogy karmolás nyomok vannak a tarkódnál és a válladnál?- Kérdezte kíváncsian, mire Arashiék is felkapták a fejüket, de mikor látták, hogy csak pár kisbb karmolásról van szó megnyugodtak és visszafordultak.
- Mi? Ja ez. Ööö... tegnap egy kis bunyóba keveredtem.
- És ki volt az ellenfeled... egy macska?- Kérdezte poénkodva.
- Valami olyasmi.- Mondtam én is mosolyogva, majd előrefordultam és vártam a gyűlés kezdetét.

- Bocs a késésért, csak elég jól mulattam az éjjel és kicsit elaludtam. Egyébként találkoztam egy másik mágussal akinek felajánlottam, hogy jöhetne velünk, mivel elkél a jó segítség. Alakváltó mágus.- mondtam a többieknek.
Közben megláttam a tömegben Asht és elmosolyodtam, örültem, hogy csatlakozik hozzánk. Egy pillanatra Hiroshira néztem és feltűnt, hogy valami nem stimmel rajta.
- Új frizura?
- Igen. - válaszolta.
- Jól áll. - mondtam és néztem az új haját, majd közben észrevettem még valamit.
- Tudtad, hogy karmolás nyomok vannak a tarkódnál és a válladnál?- kérdeztem kíváncsian, mire Arashiék is felkapták a fejüket, de mikor látták, hogy csak pár kisebb karmolásról van szó megnyugodtak és visszafordultak.
- Mi? Ja ez. Ööö... tegnap egy kis bunyóba keveredtem. - felelte
- És ki volt az ellenfeled... egy macska? - kérdeztem poénkodva, majd kacagtam egyet.
- Valami olyasmi. - mondta ő is mosolyogva.
Időközben ideért Ash.
- Jó reggelt Ash. - köszöntöttem.
- Üdv. - felelte.
Ez után mindenkinek bemutatkozott és mondta, hogy ő is talált egy mágust aki lehet, hogy csatlakozna majd a csapatunkhoz, amibe mindenki azonnal beleegyezett. Ekkor hirtelen az teljes mágustanács bevonult a képbe és a tanács vezetője hangosan megszólalt.
- Üdvözlöm az egybegyűlteket. - köszöntött mindenkit. - Mindenki tudja hogy miért vagyunk itt. Némely személyeknek megfordult a fejében hogy nem tűri el tovább az alsóbb rendű démonok garázdálkodását Ezt a sereget ezen démonok elpusztításának érdekében hoztuk létre, ha valaki félti az életét az kérem most menjen haza hisz nem egyvalaki fog elesni közülünk.
Ez után kis szüntet tartott, valószínűleg azért, hogy ha valaki esetleg elindulna akkor ne zavarják meg a beszédében. Így is lett, néhányan kisétáltak a tömegből elhagyták a helyszínt, bár nem voltak túl sokan. Miután már nem volt mozgolódás, a tanács vezetője folytatta.
- Az első célpontunk a közelben lévő települések. Fegyverbe, harcra!!
Utolsó mondatát mindenki üdvrivalgással fogadta, úgy tűnt eléggé elszántak azok akik eljöttek és itt is maradtak, majd rögtön el is indult a nagy tömeg. Engem nem igazán rázott fel a beszéd, inkább csak az, hogy végre harcolhatok megint, mivel már elég rég volt rá alkalmam és a végén még kijövök a formámból.
- Figyeljetek csak, mit szólnátok hozzá, ha kötnénk egy fogadást, hogy izgalmasabbá tegyük ezt az egészet? Aki a legtöbb démont megöli az kap valamit, majd megegyezünk benne, hogy mi lesz az a valami. - osztottam meg többiekkel ötletem.
Vártam a reakciójukat, majd észrevettem, hogy valaki kilép a tömegből és közeledik felénk. Ebben semmi érdekes nem lett volna, de volt egy kakas a fején. A többiek felé fordultam kérdőn hátha tudják ki ez de úgy tűnt senki sem ismeri, amikor hirtelen Ash elkezdett integetni neki, hogy jöjjön ide.

Ugyan nem sokat aludtam az éjszaka, de reggel frissen és várakozásteljesen ébredtem. Ellenőriztem kardom pengéjét, majd egy perces nyugodt meditáció után ki is léptem sátramból. Pár pillanatra rá Yuzuha is előbújt sajátjából, ahonnan rögtön a megbeszélt helyre siettünk.
Türelmetlenségünk miatt jócskán korábban érkeztünk, mint a többiek.
- .. és képzeld el, akkor odajött, és azt mondta hogy... oh, szia Hiroshi! Új frizura?
Azt mondta, nem volt kedve megint beállítani és inkább így hagyja.
- Szerintem jól áll.
- Így legalább meg tudunk különböztetni a testvéreidtől - próbáltam ugratni.
Gonkuro is befutott, és szinte rögtön észre is vette, hogy Hiro válla és tarkója össze van karmolva.
- Mi? Ja ez. Ööö... tegnap egy kis bunyóba keveredtem - felelte Gonkuro megjegyzésére, amire Yuzuhával el kellett fordulnunk. Köhécseléssel próbáltam elvezetni a felkívánkozó röhögést, de Yuzuha aránylag jobban tartotta magát. Hogyne, bunyó... Hát, legalább jól érezte magát éjszaka. Aztán utolsónak megérkezett Ash. Ő mondta, hogy van még egy mágus, aki velünk jönne. Épp elindultunk, hogy megkeressük, de a Mágustanács tagjai bevonultak a tömeg elé, így későbbre halasztottuk az ismerkedést. Személyesen a mágustanács? Tényleg komoly dologról van szó... persze lehet, hogy csak gondolatkivetítés.
- Üdvözlöm az egybegyűlteket. Mindenki tudja hogy miért vagyunk itt. Némely személyeknek megfordult a fejében hogy nem tűri el tovább az alsóbb rendű démonok garázdálkodását. Ezt a sereget ezen démonok elpusztításának érdekében hoztuk létre. Ha valaki félti az életét az kérem most menjen haza hisz nem egyvalaki fog elesni közülünk.
Rövid szünet után - természetesen nem ment el senki, vagy csak én nem vettem észre - folytatta:
- Az első célpontunk a közelben lévő települések. Fegyverbe harcra!!
Harci kiáltásom beleveszett a több száz torokból felcsendülő üvöltésbe.
Ash megláthatta a mágust, akiről beszélt, mert intett egy kakas társaságában ácsorgó, fekete hajú srácnak. Elindultunk egymás felé.
- Yuzuha és Arashi - mutattam be magunkat, amikor találkoztunk.
- Mehetünk is akár - mondtam, miután beszéltünk egymás közt pár szót. Alig vártam már az akciót, és láttam Yuzuhán is, hogy készen áll a harcra. Önkéntelenül megragadtam bal kezemmel kardom markolatát, és mind az öten elindultunk a sereggel.

Éppen, hogy csak megfordultam, Gonkuro köszönt valakinek a hátam mögött, akinek a neve nagyon ismerősen csengett.
- Jó reggelt Ash.
- Üdv. ~Igen ezt a hangot bármikor felismerem, ez a mi régi alakváltó barátunk.~ Miután megfordultam én is köszöntöttem Ash-t. Ash, pedig a bemutatkozás után elmondta, hogy ő is talált egy másik mágust, aki csatlakozhatna hozzánk és indultunk is volna a keresésére, mikor hirtelen, az egész mágustanács bevonult és a tanács vezetője megszólalt.
-Üdvözlöm az egybegyűlteket . Mindenki tudja hogy miért vagyunk itt. Némely személyeknek megfordult a fejében hogy nem tűri el tovább az alsóbb rendű démonok garázdálkodását. Ezt a sereget ezen démonok elpusztításának érdekében hoztuk létre, ha valaki félti az életét az kérem most menjen haza hisz nem egyvalaki fog elesni közülünk. - Itt egy kis szünet következett, hogy aki el szeretne menni, az most megtehesse, aztán folytatta.-Az első célpontunk a közelben lévő települések Fegyverbe harcra!! - Mondtam majd velem együtt több harcos is nagy harci kiáltást hallatott, a lelkesítő utolsó mondat után. Miután ennek vége lett, Gonkuro egy fogadást javasolt, melyet én most, inkább kihagytam, mivel nem nagyon volt hozzá kedvem. Ekkor Ash észrevett valakit és integetni kezdett neki, majd hamarosan én is megláttam, egy srácot, egy....kakassal a fején. Mikor odaért hozzánk, illedelmesen és barátságosan bemutatkozott.
- Heló Ash, és sziasztok többiek! Én volnék az az illető, aki szeretne veletek tartani. Adam Scythblue vagyok, a Fairy Tailből jöttem, s képességeim tűz alapúak. A kakast Painkillernek hívják, néha beszél, mellesleg a legrégebbi társam. Bízom benne, hogy jól ki fogunk jönni, én megteszek minden tőlem telhetőt! - Mondta, majd miután mi is bemutatkoztunk, majd indultunk is a sereggel a harcba. ~ Már alig várom, hogy kinyírhassak, pár dögöt. ~ Gondoltam magamban, miközben társaim mellett haladtam.

Mint kiderült a mágustanács parancsnokokat is hozott, akik a beszéd után katona tisztekhez méltóan elkezdtek ordibálni
- MENETALAKZATBA!!! - kiáltották.
Ahhoz képest, hogy a pár máguson kívül szinte mindenki alvilági alak volt, a sereg mégis menetalakzatot formált, legalábbis megpróbáltak, de nem nagyon sikerült. Ez persze nem is csoda hiszen senki nem katona és nem is gyakorolták az alakzatokat, meg gondolom nem is igazán érdekelte őket, mindenki már a démonok gyilkosára készült. Miután úgy ahogy végrehajtotta a sereg a parancsot a parancsnokok folytatták.
- BALRA ÁT!!! - kiáltották, mire mindenki balra fordult.
- LÉPÉS IIINDULJ!!! - adták ki a parancsot.
Ekkor az egész sereg elindult az első falu irányába. Eddig is láttam, hogy rengetegen vagyunk itt a tisztáson, de amikor elindultunk elkezdett remegni a föld lépteink alatt. Ha látná valaki most a sereget akkor a félresikerült menetalakzat és a fegyelmetlenség láttán az elmebaj kerülgetné az embereket, viszont a sereg nagysága láttán, az ezzel együtt járó földremegés érzetén és a tudat, hogy a démonoktól akartuk megszabadítani az embereket sokaknak a melegség érzete járta volna át a testét.
Fél óra menetelés után oda is értünk az első faluba. Rengeteg kis démon garázdálkodott ott, aki meglátta őket rögtön tudhatta, hogy a démonok tudtak a támadásunkról így ők is összeszedték az ő seregüket, hogy szembeszálljanak velünk. Rögtön el is kezdtem gyűjteni a varázserőm. Közben a parancsnokok ismét megszólaltak.
- TÁÁMADÁÁÁS!!! - kiáltották, mire az egész sereg nekirontott a démonoknak.
Alig vártam már, hogy harcolhassak végre, így nem is húztam az időt, rögtön nekiláttam az irtásnak.
- Fire Magic! - kiáltottam első varázsigém.
Sorban gyújtogattam a démonokat a mágiámmal, nem voltak valami erősek. Ekkor láttam, hogy Arashi egy nagyobb démonnal viaskodott éppen, ebből már tudtam, hogy vannak erősebbek is közöttük. Közben észrevettem, hogy egy kisebb hátulról akart nekiugrani Arashinak, rögtön célbavettem.
- Fire Ball! - mondtam el a varázsigét.
A tűzlabda telibe találta a rohadékot amitől az elrepült és megégett. Arashi is észrevehette ezt mivel felém fordult egy pillanatra és köszönetképpen bólintott egyet. A következő pillanatban engem támadott meg az egyik a hátam mögül.
- Red Carpet! - mondtam el a varázsigét.
Sikerült felszállni a levegőbe még mielőtt hozzám érhetett volna, majd egy tűzlabdával el is pusztítottam a férget. Ez után le kellett szállnom mivel így gyorsabban elfogy a varázserőm és akkor már védtelenebb leszek. Egymás közelében harcoltunk, hogy kisegíthessük egymást ha valaki bajban van és ennek köszönhetően senkinek nem esett nagyobb baja pedig sokszor próbáltak aljas módon hátulról elkapni minket a démonok. Mindegyiknek volt más és más képessége és sokféle mágiát is alkalmaztak. Szerencsére mi is, így nem okoztak akkora gondot. Nekem a vízmágiát használók okoztak nagyobb gondot de Arashinak szélmágiájával nem volt ellenfél az ilyen, Ashnek a jégmágiát használók ellen volt kisebb esélye, de ez viszont nekem nem volt gond a tűzmágiámmal. Így kisegítve egymást halomra öltük a démonokat és végül győzedelmeskedett seregünk. Amikor az utolsó démon is elpusztult mindenki szinte egyszerre hangosan ünnepelte a győzelmet. A démonok is rengetegen voltak így a csata végére azért kissé elfáradtam és varázserőm se volt már túl sok, így kénytelen voltam kifújni magam egy kicsit.
- Kár, hogy nem fogadtunk, biztos nyertem volna. - mondtam mosolyogva.
- Remélem adnak majd valami kaját, mert eléggé megéheztem. - mondtam és közben kordult egyet a gyomrom.

Parancsra mindenki menetoszlopba fejlődött, mi öten igyekeztünk egymás mellett maradni.
- LÉPÉS IIINDULJ!!!
A sereg egyszerre indult el a megadott útirány felé. Mámorító érzés volt egy ilyen hatalmas erőnek a része lenni, aminek léptei alatt szinte beszakadt a föld... ami viszont kicsit kiábrándító volt, az a fegyelmezetlenség. Bár az igazat megvallva nem is nagyon bántam, hogy nem erőltetik a katonásdit, elvégre démonvadászatra megyünk, nem katonai parádéra. Csak egymásba ne gabajodjon a fél sereg amikor megálljt vezényelnek... Nem telt sok időbe, mire elértük a keresztes hadjárat első célpontját, a démonfertőzte falut. A férgek alighanem már hírt kaptak a közeledtünkről, mert amint hadrendbe álltunk, ők is szedett-vedett harci alakzatba fejlődtek. A parancsnok nyilván jelentéktelennek tartotta az ellenség erejét, mert nem igazán akart taktikázni:
- Támadás! - adta ki a parancsot.
- TÁMADÁS!!! - visszhangzott több száz torokból.
A két sereg rövid roham után egymásnak ütközött, és rögtön fémcsörgés, diadal- és fájdalomüvöltés, egymást szólongató bajtársak kiáltása és dühödt átkozódás járta át a levegőt, kontrasztban a vér nehéz és mámorító gőzével. Sosem voltam még ütközetben, és egy pillanatra összezavart a sok új hang és élmény. A józan ész azt diktálta, hogy egyelőre hagyjuk a katonákat elől harcolni, mi mágusok pedig mögülük lövöldözzünk, de idővel úgy összekeveredett a két sereg, hogy ez nem volt tovább tartható. Spórolni akartam a mágiámmal, így kardot rántottam, és a gyengébbeket egyszerűen levágtam. El kellett ismerni: ha fegyelem dolgában volt is egy kis kivetnivaló a seregben, a harc terén páratlanul teljesített mindenki. A győzelem gondolatára fellelkesedve szökkentem a következő áldozatom felé.
Miközben egy valamivel nagyobb dögöt támadtam borotvaéles pengémmel, kissé távolabb sodródtam Yuzuhától, így nem volt aki a hátamat védje... Talán észre se vettem volna a hátam mögé settenkedő alacsonyabbrendű démont, ha
Gonkuro tűzvarázslatára fel nem visít a pokolfajzat. Ennek hatására eddigi ellenfelem levette rólam egy pillanatra a tekintetét, így én beléptem, és egy gyors mozdulattal levágtam a fejét. Köszönetképp Gonkuro felé kiáltottam, és fél kezemben az ég felé tartottam a kardomat. Alighanem nem hallhatott, mert időközben új ellenfelet kapott, így én is gyorsan körbenéztem, keresve a következő ellenfelem. Rögtön meg is akadt a szemem egy "szép" példányon - groteszk formákba csavarodó, fekete páncélbőre volt, amely alól a leglehetetlenebb pontokon villant elő egy-egy kéken izzó szempár. Kissé a többi fölé magaslott, csáprágói közül pedig egy démoni nyelv ocsmány hangjai dörögtek, ahogy alárendeltjeit buzdította és fenyegette. Azok úgy látszik jobban féltek tőle, mint tőlünk, mert egyre hevesebben folytatták a támadást. Itt az ideje, hogy meggondolják magukat...
- Yuzuha! - kiáltottam oldalra. Szerencsére ő is végzett már saját ellenfelével, így a szemem sarkából láttam, hogy mellém ugrik. - Kapjuk el a kisfőnököt.
Ismertük ezt a fajtát, annak idején néhányat el is tűntettünk a föld színéről. Visszacsúsztattam hüvelyébe kardomat, majd felidéztem a szélhez tartozó mágikus pecsétemet.
- Wind Magic! - vágtam szét a maradék két, a nagyobbat takaró démont. Yuzuha rögtön reagálva egy karcsú, madár formájú villámlöveget robbantott a dögbe, amitől leszakadt a bőre, és láthattuk az alatta rejtező, betegesen zöld színű húst. Ez egy ilyen démonnak nem halálos seb, viszont feldühítenünk sikerült, így felénk rontott, miközben alkarjából hegyes tüske alakult, követhetetlen gyorsasággal. Már csak meg kell várnunk, hogy kiszemelje valamelyikünket, onnantól gyerekjáték...
- Wind Blast! - ütöttem tenyeremmel gyorsan a föld felé, mert a démon úgy döntött, hogy felém veti magát. Mágiám félrerepített a démon támadása elől. Időközben Yuzuha megkerülte ellenfelünket, így az most két tűz közé szorult - bár még mindig nagy előnye volt, ugyanis szemei miatt minden irányba látott egyszerre. Hogy is mondta Garryn...? Nincs az az előny, amit ne lehetne hátránnyá fordítani...
- Blinding Flash! - kiáltottuk egyszerre, mire felemelt tenyerünkből vakító fény villant. A torz szörnyeteg felüvöltött fájdalmában, ahogy érzékeny szemeibe két oldalról is erős fénysugarak hasítottak. Aztán, bár a mágiák különbözősége miatt nem ment gyorsan a váltás, újabb, végső varázslatot szórtunk rá:
- Wind Blades!
- Fire Ball!
A varázslatok beletéptek a démonba... Aztán egy pillanat alatt megbizonyosodtam róla, hogy sikerült megállítanunk a sokszeműt. A szétszabdalt és megperzselt förtelem tetemén átugorva odaszaladtam Yuzuhához, és elindultunk, hogy levadásszunk még néhány osztagvezetőt, mielőtt kimerül a mágiánk. Harcunk helyszínén összroppanni látszott a démonok arcvonala, mieink egyre előrébb és előrébb törtek.
- Öljétek a nagyobbakat! - kiáltottam a többi mágus felé, hátha valaki meghallja, miközben mi ketten kiszemeltük a következő, hatalmas jégpengével hadakozó kőszörnyet, ami a gyengébb démonokat harcba vezetve erősen szorongatott egy kisebb osztag harcost.
- Fire Projectiles...!

A harc folyamán amennyire csak futotta az erőnkből, igyekeztünk szél-, tűz- és villámzáporral szórni az ellenség sorait, főleg az osztagok vezetőire összpontosítva. Örömmel vettem észre, hogy csapatmunkánk semmit sem tompult az utóbbi egy-másfél év alatt. Sokáig küzdöttünk, hol csak ketten, hol Gonkuroval, Adammel vagy Ashel együtt, de többnyire mind az öten egyszerre. Végül a démonok sorsát egy vakmerő máguscsoport pecsételte meg, amelyik a legnagyobb, ismereteim szerint az itteniek közül a legerősebb démont küldte vissza a pokolba. Innentől pánikszerűen omlott össze a kisebb férgek morálja, amit seregünk gyorsan ki is használt. A csata végére alig néhány alacsonyabbrendű pokolivadék tudott csak elmenekülni előlünk. Nem sokan vették őket észre, de én pont arra néztem, amikor eltűntek az erdőben. Később, amikor jelentettem az esetet egy tisztnek, az vérszomjasan nevetve csak ennyit mondott:
- Fussanak csak... vigyék hírül a cimboráiknak, hogy értük megyünk, hadd izzadjanak azok is egy kicsit!
Nem mondhatom, hogy megnyugodtam, de az egyértelmű volt, hogy teljesen felesleges lett volna üldözni őket. Egyébként is - gondoltam - kötve hiszem, hogy hajlandóak lennének még egyszer az utunkba kerülni... ami azt jelenti hogy nem a többi démonhoz mennek, hanem minél messzebbre tőlünk.
Most, hogy a harc végével minden aggressziómat és démongyűlöletemet kitomboltam, lassan hűvös nyugalom és teljességérzet telepedett rám. Ugyan mocskos és izzadt voltam a harctól, mágiámat pedig kis híján teljesen feléltem, de semmi olyan bajom nem esett, amit egy jó fürdő és egy kiadós alvás helyre nem hozna. Yuzuhára nézve láttam, hogy ő is teljesen kimerült, de halvány mosoly játszott ajkain, ahogy összenéztünk.