Ceur'caelestos

Jeanne kihívása, avagy "Legyőzöm Ceur-samát!"

- … és ezért lenne több pénzre szükségem ebben a hónapban, Ceur-sama. – Mosolyodik el a szőke lány, mondandója végére érve.
A férfi csak lopva pillantott rá, olybá tűnik eléggé lefoglalja a lakrimavízió műsorának nyomon követése ágyának kényelméből. Bár Jeanne-t ez kissé zavarja, mégis türelmesen vár a válaszára, egy helyben állva, mintha csak az Akadémián volna. Persze, Ceur-sama figyelme értékesebb volna bármely tanárénál, ám a sárkányölő azon kevesek közé tartozik, akiket próbál megkímélni a hisztijétől… Több-kevesebb sikerrel.
- Nem tudom, Jeanne… Elég költőpénzt kaptál már az elmúlt időszakban. Karna így is panaszkodott, hogy alig fér már el a közös szobátokban, mert egy újabb szekrényt tolattál be Kurosagi-val a ruháidnak. – A lány kissé összerezzen az unott szavak hallatán. – Felesleges ennyi cuccot venned, hisz javarészt úgy is csak az akadémiai egyenruhádat tudod hordani hétköznap.
- De… De Ceur-sama! Nem ruhákra kellene… Költséges a feladatom, és… Egyébként is, szeretek változatosan öltözködni, amikor itthon vagyok, hogy… - Elvörösödve inkább be sem fejezi mondatát, bár azért végignéz elegáns blúzán, s térdig érő szoknyáján.
- Nem tudod beosztani a pénzed, így felesleges többet adnom. Majd jövő hónapban térjünk vissza erre a témára.
- Ez nem igaz! Én igenis tudok bánni a pénzzel. – Emeli meg kissé a hangját az akadémista.
- Eddig nem úgy tűnt…
- D-de igen! És be is bizonyítom neked, Ceur-sama! – Bök a férfira. – Tudok magam is pénzt keresni, akár nálad is többet! És akkor meglátod, hogy alaptalanok voltak a felvetéseid, és a jövőben nyugodtan rám bízhatsz több költőpénzt is!
- Nálam többet? Ez valami kihívás akar lenni? – Néz fél szemmel a lányra Ceur. – Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet?
- I-igen! – Húzza ki magát Jeanne, arcán erőltetett mosollyal. Ő, és az az átkozott büszkesége… - Persze lennének bizonyos feltételek. Például az, hogy erőszakkal nem szerezhetsz pénzt másoktól, Ceur-sama! És erőszakmentes rablással sem…
- Kár. Pedig elég jó bejárásom van a crocus-i kincstárba… - A lány bárki más szájából viccnek venné a közönyös szavakat. Jelen esetben inkább megijed tőlük… - Mennyi az időkorlát?
- Legyen… Egy hét! A jelenleg meglévő keretek nem számítanak, természetesen úgy vesszük, hogy a nulláról indulunk.
- Értem. És ha én nyerek, mi lesz a jutalmam?
- Nos… Hát, izé… - Az akadémista beszéde lassúvá válik, ahogy megpróbálja összeszedni zavaros gondolatait. – Győztesként kérhetsz majd tőlem bármit, Ceur-sama…


- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet, Jeanne? – Kérdez rá aggodalmasan Karna, ahogy végignéz a hatalmas villa kertjének kapuján.
A kétrészes, mesterien kiöntött fémszárnyak rendezett, s jól karban tartott zöld mezőt rejtenek védelmük mögött, ahol jelen pillanatban is több szolgáló tevékenykedik.
Persze a lánynak már volt ideje megszoknia a pompát saját kastélyukban, azért nem hagyja közömbösen a milliomos gyűjtő lakhelyének látványa.
- Nyugi, mindent az irányításom alatt tartok. – Mosolyog rá a már átlagos farkas méreteivel bíró, mégis, még jócskán kölyök sulekk-re Jeanne. – És most már maradj csendben kérlek. Ne feledd, tartanunk kell magunkat a tervhez.
A lángfarkas lehajtja a fejét, mire a távolban öltönyös alakok sziluettjei rajzolódnak ki.
Tudnak az akadémista érkezéséről, épp ezért a ház ura személyesen jelenik meg a fogadásra, oldalán két testőrével.
A jól öltözött, magas férfi hátrazselézve hordja a frizuráját, és bár elegánsnak tűnik, a lány szerint ez csak a ruha, és egyéb kiegészítői miatt van, egyébként egy teljesen szürke alaknak tűnne.
- Szóval te vagy az, aki egy fiatal, megszelídített lángfarkast akar eladni nekem? – Húzódik félre a fémkapu, egy lakrima működésbe lépésének hála.
- Igen. Nagyon örvendek, a nevem Ceryl Enn. – Pukedlizik a lány, a biztonság kedvéért egy álnéven bemutatkozva.
- Igen-igen, hanyagoljuk kérlek a formaságokat. Beinvitálnálak az előcsarnokba, de sajna nincs sok időm, szóval azt a keveset se húznám, ha nem zavar. Ó, a nevem egyébként Edward Finn, neked csak Finn-sama. – A férfi feslett jelleme tejesen ellentmondásos műies eleganciájával. Jeanne hamarabb harapná le a nyelvét, mintsem hogy őt is „sama”-nak szólítsa… - Ez volna az, ugye? Az összekötőm szerint alig pár hónapos, és a vadonban fogtátok be, így nem tud emberi nyelven.
- Karnának neveztük el… - Reagálja a lány, hisz nem szeretné, ha megint „ez”-nek szólítaná társát… Persze, hangját próbálja az udvarias tónusok keretei közt tartani, bár egyre jobban irritálja a milliomos. – És jól tudja. Bár intelligens, és megtanult pár vezényszót, a nyelvünket nem sajátította el teljesen. Vadonban nevelkedett végül is…
- Hmmm… Szép példánynak tűnik. – Guggol le Edward, a lángfarkassal egy magasságba. – Ez a szájkosár fel van szerelve mágia-elnyelő kövekkel?
- Még sosem használt mágiát…
~ Jeanne, ugye tudod, hogyha egy olyan ketrecbe fog zárni, ami elnyeli a varázserőm, akkor képtelen leszek kiszabadulni. – Szólal fel a farkaskölyök aggodalmas hangja Jeanne telepatikus csatornáján.
~ Ne aggódj, nem hinném, hogy…
- Nos, a vadállatoknál sosem lehet tudni. Még szerencse, hogy a teljes pincét ugyanabból a mágia-elnyelő kőzetből építettem, amit a rúnalovagok börtöneinél is használnak. – S a lány mondandója ezzel félbe is szakad.
~ Jeanne, kezd egyre kevésbé tetszeni a terved…
~ Nyugi, mindjárt kitalálok… valamit…
- De megveszem a sulekk-et. Igazán ritkaságszámba mennek már manapság, szép darabja lesz a gyűjteményemnek. Még pár hónap, míg teljesen kifejlődik, aztán ki is tömetem. Az északi vendégeim imádják a nagy trófeákat. – Mosolyodik el büszkeségében a gyűjtő.
~ Jeaaaaaneeeeee…
- Izé… És mennyit fizetne érte? – Húzódnak a lány ajkai is egy jóval bizonytalanabb vonallá.
- Lássuk csak… - Simítja végig Karna oldalát a férfi, s bár a farkast jól láthatóan ez feszélyezi, nem tesz semmi megfontolatlant. – Jól táplált, és egészséges példány. Bár a történet, hogy a házatok előtt találtátok egy reggel, miközben ételért kunyerált, kicsit gyanús… Sajnos fel kell számolnom a kockázatot, miszerint egy illegális orvvadász próbálja meg rajtad keresztül eladni a prédáját.
- De én…
- Csitt. – Edward kézlendítésére az akadémista türelmének cérnái még tovább szakadoznak. Ujjait összeszorítva vezeti le feszültségét… De szívesen megütné ezt a kapzsi rohadékot. – Félmillió jutányosnak tűnik számomra.
- Óh… - Bár nem mondja ki, a felvezetés után Jeanne ennél még kevesebbre számított. Annyi baj legyen… - Számomra is annak tűnik.
A ház ura minderre csak csettint egyet, majd egyik embere leszámolja bőrtáskájából a szóban forgó összeget.
A lány mosolyogva elrakja az értékes papírköteget, mielőtt…
- MINDENKI LE VAN TARTÓZTATVA! – Ordítja el magát, ahogy előrántja igazolványát… Persze, kitakarva az „akadémiai tanuló” rangot hüvelykujjával. – Illegális ám a veszélyeztetett állatfajok felvásárlása, Finn-sama… - Az utolsó szavacskát persze igencsak gúnyos éllel ejti ki.
- Mi… Mi?! Te egy rúnalovag vagy? De… - A gyűjtő jól láthatóan kétségbe esik, ahogy testőrei is értetlenül ide-oda kapkodják a fejüket. – És a lángfarkassal mi van?! Te talán nem sértesz törvényt azzal, hogy láncra verve elém hozod?!
- Cöh, kérlek… - Lebegteti meg szőke hajzuhatagának egy részét Jeanne, majd vigyorogva lerántja a sulekk szájkosarát. – Te jössz, Karna…
- A RÚNALOVAGOK RENDFENNTARTÓ EGYSÉGÉNEK KIHELYEZETT ÜGYNÖKÉVEL BESZÉLTEK, GAZTEVŐK! – Kiáltja el magát a farkaskölyök. – Mind le vagytok tartóztatva! Bedőltetek a csalinak. – Még a lányt is meglepi, milyen jól játssza a szerepét, hisz végül is hazudnia kell, amely nem igazán egyeztethető a lángfarkas jellemével… Ám olybá tűnik, ez a kitalált rang tetszik neki.
- Franc… Remélem tudjátok, hogy mocskosul drága ügyvédeim vannak, ti kis taknyosok. A végén még ti fogtok ezzel az egésszel rosszul járni, szóval én a helyetekben-
- Remélem tudja, hogy a műveletünket maga Dianne Amarysth felügyeli, és szabta ki ránk. – Fűzi tovább csapdájának hálóját az akadémista.
[color=teal]- A… A Legátus…? – A milliomos kétségbeesett arca jól fémjelzi a feldobott név súlyát. – A nő, aki északon összezúzta a sötét céhek hadműveleteit… De mégis miért vezetne ő egy…
- Az ne érdekelje magát! – Vág határozottan a férfi nyögvenyelős szavaiba Jeanne. Addig kell ütnie a vasat, amíg tüzes… - Érdekelje inkább az, hogy bizony a Legátus acélkesztyűs marka igencsak megszokta már az ilyen kis férgek golyóinak összezúzását, faszikáim. Remélem tudják, hogy most mi következik… - Az utolsó döfés gyanánt az akadémista egyik mágiájához, a Radio Noise”-hoz nyúl segítségért.
Bár csak gyengén, de zavart kelt az öltönyös trió valamennyi tagjának elméjében, ezzel növelve pszichés kétségbeesésük mértékét.
- A bör… börtön…?
- Pontosan. – Bólint határozottan Karna.
- Hacsaaak… - Húzza fel egyik ujját Jeanne a mosolygó ajkaihoz. – Nem akarnak személyes üzletet kötni velem.
- Üzletet… Pénz kellene…. Mennyi?
A lány elsóhajtja magát, hisz bár szívesen elfogadná az ajánlatot, mégsem teheti meg. Tartani fogja magát a saját szabályaihoz…
- A kastélyt kérnénk kölcsönbe pár napig. Addig magukat abba a pincébe zárjuk, amire olyan büszke… Ó, és persze elmondja a személyzetnek, hogy ezen időtartam alatt nekünk tartoznak engedelmességgel.
- Ez… Ez abszurd! Mégis hogyan képzeled, hogy…
- Ide figyelj, te mocskos söpredék! – Jeanne csizmája először a férfi gyomrában csattan, majd miután hasra esik, talpával rátapos az arcára. A Radio Noise hatásától megkavart testőrök nem mernek közbeavatkozni, hisz még Karna is vicsorog rájuk… - Azt fogod tenni, amit mondok, különben elintézem, hogy egy olyan börtönben rohadd végig életed hátralévő részét, ahol minden zsírcápa személyes kincsének fogja tekinteni a segged! Vagy ez, vagy ideadod a kis putridat pár napig. Melyik lesz?! – Mozgatja még a hatás kedvéért ide-oda a lábát.
- Úgyh les… úgh les, ahod kéhed… - Próbál felelni Edward.
- Nem hallom…
- Úgy les, aho… Kíváhna, úrnőm…
- Helyes.
„Nem számít, kivel kerülök szembe. Én dominálok.”


- El kell ismernem Jeanne, nagyon jól kitervelted ezt az egészet. Bár nem szép, hogy másokat kihasználva akarsz előnyhöz jutni… - Panaszolja a farkaskölyök, ahogy gömbbé formálódva elhelyezkedik kényelmes szőnyegén.
Jeanne úgy dönt, csak a bókra válaszol, miközben mosolyogva végigsimítja drága dolgozóasztalának vasaltfa lapját.
- És még csak most jön a négylépéses tervem második fázisa. Ó, köszönöm Anna… - Veszi át porceláncsészéjét az idős szolgálónőtől, aki óvatosan adja át a még gőzölgő teával teli kézműves csodát. - Tíz perc múlva beinvitálhatja az első jelentkezőt. – Az asszonyság bólintva távozik. „Hasonló engedelmességre kellene nevelnem a kastély cselédjeit is… „
Ahogy sejtette, rengetegen érkeztek a környékről a munkaajánlatára, hiába volt oly szűkös az egy napos jelentkezési idő.
Végül is, nehéz időket él az ország, ő pedig mesés körülmények közt kínál jövedelmező állást, még ha csak ideiglenesen is
Külön büszke arra, hogy Ceur-sama oldaláról is bebiztosította a versenyt… Biztos benne, miszerint a sárkányölő egy megbízással akar majd pénzhez jutni, és ahogy az tőle elvárható, a legtöbbet kínáló plakátot veszi majd el, azok közül, amelyeket kifejezetten a Griffek céhének küldenek. Milyen kár, hogy ő meghamisította a legkevesebb jutalommal kecsegtető felkérést, így az tűnik majd a legjobbnak… Szegény Ceur-sama, Jeanne szinte látja maga előtt az arcát, ahogy a papíron lévő ötvenmillió helyett csak félmillió gyémántot adnak át neki.
- Nem jellemző rád, hogy ilyen komolyan veszel bármit is. Ennyire nyerni akarsz? – Kérdez rá ásítozva a lángfarkas.
- Több okom is van Karna. Először is… - Mutatja fel egyik ujját Jeanne. – Pénzről van szó. Szeretem a pénzt. – Emeli fel mosolyogva a következőt. – Másodszor, Ceur-samának is bizonyíthatok mindezzel. Ha pedig sikerül… - Lebben a mennyezet felé a harmadik ujj. – A jövőben még több pénzt kapok Ceur-samától. Pénz, és Ceur-sama megbecsülése… Az egész kontinenst manipulálnám, ha az kellene az elérésükhöz.
- Ijesztő tudsz lenni néha, Jeanne…
- Inkább aludj, mert mindjárt kezdem a válogatást a holnapi munkához. Senki sem akar közben erkölcsi kiselőadást hallani tőled. – Nyit ki a lány egy vaskos, szarvasbőrkötésű füzetet, majd tenyerébe fog egy lúdtollat, amelynek végét tintába mártja. Kissé régimódi, de egyrészes, gyémántszín ruhájával, s gondosan előkészített frizurájával együtt igencsak nemesi hatást kelthet a hamarosan elé tárulkozók számára.
A korábban kiszabott idő lepereg, s kisvártatva be is lép a vastag faajtó árnyékából az első lány… Jeanne nincs elragadtatva.
A leginkább kisegérhez hasonlatos illető ijedősen néz végig a berendezésen, Karnán, majd a székében unottan várakozó szőkeségen is. Jól megfontolja minden egyes lépését, mielőtt leülne saját helyére…
- Üdv… Üdvözlöm, Ojou-sama. – Süti le a tekintetét szinte azonnal.
- Üdv. Hogy hívnak? – Kérdez vissza közömbösen az akadémista.
- A nevem… Rose…. Rosebelw… Rosebelwha…
- Jó lesz a Rose. – Jegyzi le első lapjára Jeanne az információt. – Nos, Rose, miből gondolod, hogy alkalmas lennél hostess lánynak a holnapi rendezvényünkön? Mármint… - Csavar fel egy szőke tincset ujjának végére. – Ugye tudod, hogy dagadt, perverz vénembereket kell majd kísérgetned, akik kiéhezettebbek, mint az újsághirdetésekben elhíresült Ákos atya a piára…
- Tényleg…? De én…
- Hess-hess, ki innen! Csak az időmet húzod. – Legyintget kezével az „Ojou-sama”, mire a félénk lányka könnyes szemekkel el is hagyja a szobát.


Pár jelentkezővel később egy igencsak testes, pufók arcú asszonyság hatol be a helyiségbe, leginkább zsákra emlékeztető ruháját lengetve.
- Izé… Van itt valami kaja? Az ilyen csiricsáré helyeken mindig van teasüti, vagy ilyesmi. – Néz körül a pusztán papírokkal, könyvekkel, s írásra alkalmas eszközökkel teleszórt asztalon.
- Nincs. – Szögezi le a szőke lány. – Lesz, ha felveszünk. Neve?
- Anyám mindig Csülöknek hív, de gondolom egy ilyen puccos helyre valami módisabb dolog kellene, szóval választhat a nagysasszony. – Feleli mély torokhangján, még mindig a szobát kémlelve, valószínűleg étel után… Ijesztően sokáig időznek apró szemei Karnán.
- Szóval… Legyen Céth. Miből gondolja, hogy ön alkalmas a meghirdetett munkára?
- Hosstes kő, nem? Felkapom én a nemes urakat, akik gyünnek izsibe’, akár kettőt is, egyet-egyet a hónom alája.
- Haaahhh… - Sóhajt egy mélyet Jeanne. – A konyhában talál ételt, mondja meg a személyzetnek, hogy én küldtem. Utána távozzon, ké… - Mire felnéz, a nő már sehol sincs.


Újabb jelentkezők sokasága távozik, ám az akadémistának még csak egy-két használható jelöltje akad.
Az aktuális kérelmező egy kissé molettebb, rövid vöröses hajú nő. Első ránézésre határozottnak tűnik, bár a lány rosszat sejt…
- Üdv. – Foglal helyet az érkező. – A nevem Dawn. Annyit tesz, hogy…
- Tudom, mit jelent. – Körmöli le a lány. – És mondja csak, miből gondolja, hogy maga alkalmas lenne a munkára?
- Hogy is mondjam… Nem vagyok az az ijedős fajta. – Mosolyodik el a nő. – Bevállalom, amit kell.
- Ühhümm… - Formál egy sátrat tenyereiből Jeanne.. – Szóval gondolom feltűnt a hirdetés rejtett tartalma. Ez örvendetes. Remélem ügyes keze van, mert észrevétlennek kell majd lenni a… „Haszonszerzésnél”.
- Öhm… - Bizonytalanodik el a jelentkező. - Nem tudna úgy beszélni, hogy kevesebb hasonlat legyen benne? Nehéz megérteni így a mondandója tartalmát…
- Hagyjuk…


Jeanne elégedetten néz végig társulatán.
Bár nehéz volt, de ki tudott szűrni egy maroknyi használható lányt a jelentkezők közül. Nincs más hátra, minthogy fogadja vendégeit… Ha már csak fél tucatnyian, vagy kicsivel kevesebben eljönnek a meghívott shirotsume-i gazdagok közül fogadására, a terve kész sikerré válik.
Persze, képtelenek lesznek ellenállni a hirdetésének… Edward Finn „távoli unokahúga” rendezvényt szervez, és még hostess lányokat is sorba állít az esemény fényének emelésére.
A személyzete jól néz ki az általa összeállított egyenruhában, amelyet ő maga is hordani fog.
Fehér ing, vajszínű blézerrel, s rövid, sötétebb szoknyával. Egyszerű, mégis elegáns… Ahogy felsorakoznak az első hintók előtt, már tudja.
Hostess Birodalma készen áll arra, hogy learassa első győzelmét.

Spoiler:

- Remek ez a fogadás, Ceryl-chan. – Közelít az akadémistához széles mosollyal, és persze oldalán kísérőjével Ektra báró. Akárcsak a többi jelenlévő milliomosnak, neki is öreg, sunyi, és perverz ábrázata van, amelyre a vaskos ajkain alácsorduló nyálcseppek csak rájátszanak. – Mindenki olyan jól érzi magát. Többször kellene hasonlót tartani errefelé. – Kacagja el magát, nem kis részben a rengeteg italnak hála, amelyet Suzan erőltet le a torkán. Persze, eközben elég sokszor el kell viselnie az elkóborolt, szőrős kéz markolásait, de ez aligha Jeanne baja…
Még belegondolnia is rossz. Ha egy ilyen ráncos, mocskos végtag hozzáérne, ő…
- Ó, Ceryl-chan. – Simít végig karján egy ráncos, mocskos végtag. – Miért nem csatlakozik hozzánk maga is? Túl sokat aggódik a szervezésen. – Mosolyog rá Arah, a helyi vállalatok egyik főigazgatója.
- Sajnálom, de gondoskodnom kell róla, hogy minden a megfelelően működjön a villában. Ez sok figyelmet igényel… - Húzódik el erőltetett mosollyal, majd gyors léptekkel el is hagyja az előcsarnokot.
Majdnem reflexből ágyékon rúgta a vén kujont. Le kell higgadnia… Muszáj, bármennyire is ingerült.
Mielőtt azonban eltűnne a konyhában, még belenéz pár jelenlévő vénség gondolataiba, hogy kiderítse, milyen valójában a hangulat. Bár csak foszlányokat képes elkapni mágiájával, az is elég lehet.
~ Ó, rég voltam már ilyen izgatott. Ha hazaérek, az asszony örülni fog, ki tudja mennyi idő után akció lesz… Még ha nem is neki hála… ~
~ Imádom a fiatal lányokat. Vajon mennyit kérne… ? ~
~ Szépek – szépek… Dé vajon nokedlit szaggatni tudnak-e? ~
Na jó, ennyi elég lesz…

Aznap éjjel, a fogadás végeztével - Az Edward Finn-től „kölcsönkért” kastély dolgozószobájában

- Köszönöm mindenkinek a kemény munkát, lányok. – Néz végig Jeanne mosolyogva ideiglenes beosztottjain.
Jól teljesítettek, minden program remek levezénylésre került.
Könnyed, páros séták a villában; étkezések; az elmaradhatatlan medencés parti, és persze az esti tánc… A vendégek borzasztóan élvezték.
Majd ha hazaérnek, kevésbé fogják…
- És akkor most térjünk rá a valódi feladataitokra. Mindent kérnék az asztalra.
A jó kedélyű szőkeség elé drága karórák, ékszerek, pénztárcák, s egyéb értékek tucatjai halmozódnak fel, ahogy egyik hostess a másik után pakolja ki zsebeinek tartalmát.
Ő nem lophat… De arról nem volt szó, hogy más nem lophat a számára. „Sajnálom, Ceur-sama…”
- Gratulálok. Mindenki remekül teljesített. – Csapja össze tenyereit a szőke lány. – Mindenki megkapja a jussát, majd még az éjszaka folyamán elhagyjuk a villát. A tulajnak lesz egy-két megmagyaráznivalója… De hát, kit érdekel? Lássunk is hozzá…


- Kicsit azért izgulok… - Lépdel fel Jeanne az előcsarnok lépcsőin, újra összeszámolva az összeget, amelyet megszerzett. Nem, az kizárt, hogy veszítsen… Hisz még Ceur-sama részéről is bebiztosította magát.
- Vagy lehet csak a lelkiismereted beszél hozzád, Jeanne. Elég csúnya dolgokat tettél. – Néz rá vádlón Karna, miközben mellette sétál.
- A lelkiismeretem az te vagy, megtestesülve, szóval ja, beszélsz hozzám. De fogd rövidre kérlek. – Hesseget tenyerével a lány.
Szinte a torkában érzi a szívét, ahogy elérkeznek Ceur-sama ajtajához. Mély levegőt vesz, mielőtt megfogná a kilincset… Nemcsak a karja, az egész teste egyként remeg.
Yosh… Gyerünk kislány, menni fog. Ha már idáig eljutottál, meg tudod csinálni. Nyertél, élvezd ki a jutalmad!
S azzal benyit… Mire hirtelen több tucatnyi plakát hullik rá, akár egy széttépett füzet oldalai.
Ahogy a különböző portrékat ábrázoló, barnás papírok földet érnek körülötte, Jeanne megdöbbenve néz végig rajtuk… Körözési plakát mind, vörös x-el áthúzva. Néhány olyan híres alvilági figurát szerepeltetve, akikről még ők is tanultak az Akadémián… És Ceur-sama mindet… Egy hét alatt… Az nem lehet…
- A pénz ott van, Angelica mindet lekönyvelte, ha biztosítást is akarsz. – Bólint a sárkányölő az ágyáról azon zsákokra, amelyeket a szoba egy sarkában halmozott fel. – Ha jól sejtem az ábrázatodon, nyertem.
Jeanne szinte önkénytelenül is térdre rogy… Érzelmek tucatjai futnak végig rajta.
Ám most csak egyvalami számít… Veszített.
- Az alkunk értelmében… - Vörösödik el. – Mit kívánsz tőlem… Ceur-sama?
- Hagyd itt az összeget, amit megszereztél. – Feleli közönyösen a férfi. – Majd jövő hónapban kapsz költőpénzt, addig nem. Beosztás, megtanulni, tudod…
- De… Azért én keményen megdolgoztam… - A lány először meglepődik, majd még vörösebbé válik haragjában. – És.. És különben is…. Ceur-sama… Baka! – Hajítja az ágy felé a cipőjét – mint legkeményebb tárgyat, ami nála van – majd kiront a szobából.
Karna, bár vajmi keveset ért a helyzetéből, egyvalamit jól sejt… Neki kell utána mennie.