Tavaszi Fesztivál - A Démonok Éjszakája

Már besötétedett az ég, és a városka az éjszaka fényeiben pompázik. Az ünneplés még javában folyik, hiszen illő véget kell adni egy ilyen fesztiválnak. Így igaz, a harmadik nap éjszakája ez, és ez lesz a harmadik éjszaka, melyet a lány ezen a helyen tölt.

Most egyedül járja az utcákat, Gakuya társaságát mellőzve, hogy miért, azt most ne kérdezzétek. Talán csak egyedül akarta folytatni felfedező útját, vagy a másiknak akadt tennivalója. Egyre megy, a lényeg ugyanaz. Egyedül van, magára utalva.

Tojása balján, egy adag nyárson sült vadhús a jobb kezében, igen megszerette ezt az étket, és még utoljára megkívánta az ízét. Falatozva járkál fel és alá, az ünneplőket figyelve, van köztük sok vidám, és néhány kevésbé nyájas részeges egyén, Ők nagy általában az utcakövön végzik, hála bajkeverő természetüknek.

Igyekszik magát távol tartani ezektől az eseményektől, így apránként a csendesebb területek felé vándorol, egy-egy kirakatot, vagy szép házat csodálva. Mire észbe kap, már alig lát néhány embert az utcákon.

- Hát én meg hová tévedtem? - Teszi fel a nagy kérdést. És valóban nagy és jó az a kérdés. Nem tudván mit tenni, megpróbálja visszakövetni útját, házról-házra, a kirakatokat követve.

Eddig a terve sikeresnek bizonyul, ámde felfigyel valamire. Egy alak botorkál be az egyik kis utcába, járásán az látszik, hogy állapota nem túl kielégítő. Rosszul van, vonja le a következtetést, és mégis mikor tudna ellent állni egy leendő páciensnek? Utána ered természetesen, és egy puffanást hall. Megszaporázza lépteit, és a vélhetően részeget a földön találja. Gyorsan mellé térdel, barátját leteszi, és a nyárs sorsával mit sem törődve, azt mellé száműzi.

- Jól van Uram? - Kérdezi aggódva, és kezével a fekete köpenyes beteg felé nyúl, hogy arcát maga felé fordítsa, és jobban lássa mi a gondja.

Ám meglepetés éri a leányzót. A földön fekvő utána kap azonnal, ahogy maga felé fordítja. Egy pillanatnyi sikkantás az egyetlen lehetősége a segélykiáltásra, száját ekkor szorosan befogja fogva tartója, és nem eresztette, hiába kapálózott. Ebben a pillanatban még hárman előugranak, öltözékük ugyanolyan, mint a béklyóiként szolgáló férfié. Kezét-lábát gyorsan megkötözik, a szája is kap egy kendőt zablaként.

Helyzete kilátástalannak látszik, de nem adja fel. Tovább kapálózik, és hangja hallatásáról sem mond le. Ezen cselekedete nem marad büntetlenül, egy zsákba tuszkolják be, hogy aztán egyikük a vállára vethesse, és elszaladjanak vele. Galád tervük sikerrel is jár, meglógnak a leánnyal, hátrahagyva egy szem gyermekét, ki a hideg utcakövön várakozott. Árván...magára hagyva.

A fesztivál magával ragadta Nightyngale díszes társaságát. A kocsma előtt felállított egyik sörsátorban a hangulat kezdett a tetőfokára hágni, de érezni lehetett; az este még csak most kezdődött. Eclair már az első kör pálinkánál bemondta az unalmasat, Kurousagi pedig nem is próbálkozott, pótanyjuk azonban megállás nélkül gurította le a sorra elébe kerülő rövideket, amiket olykor-olykor egy jó boscoi sörrel öblített le. Férfiakat megszégyenítő teherbírása valószínűleg démoni képességeinek volt betudható, bár az is tény, hogy már jó ideje edzette gyomrát hasonló esetekre. Egy igazi nő nem engedheti meg magának, hogy alkohol befolyásolja – legalábbis ő ezt vallotta. Mióta harcossá és felelős személlyé vált, még inkább észnél kellett lennie, hiszen immár mások életére is vigyáznia kellett. A mulatozás azonban mindenkit magával ragadott; a fesztivál is szinte zökkenő-mentesen zajlott le, és a visszajelzések is pozitívak voltak, Nightyngale pedig a hatalmas bevételt is ünnepelte, melyet lakrima-műhelye hozott az elmúlt napokban.
- Huummm? Ez furcsa… - hallotta meg Kurousagi elgondolkodó hangját maga mellől.
- Mi is? – kérdezett vissza a részegek nemes egyszerűségével.
- Olyan érzésem van, mintha… egy fajtársam lenne a közelben. – válaszolt a lány a levegőbe szimatolva.
- Tényleg furcsa. – nyugtázta Nightyngale, majd visszafordult italához.
A nyúl-lány azonban a következő pillanatban fájdalmasan felkiáltott, füleihez kapott, majd a földön összegömbölyödve próbálta lenyomni a füleit, hátha akkor elmúlik fájdalmainak forrása. A vörös nő, és az eddig félig bóbiskáló Eclair azonban felpattanva helyükről gyorsan a lányhoz siettek. Nightyngale erőszakkal bontotta ki védekező pozíciójából a lányt, majd mélyen a könnyes szemeibe nézett, és kedves, nyugtató hangon parancsolt rá.
- Nyugodj meg, kedvesem! – s a mágia már aktiválódott is. A nyuszi lány tekintetet kitisztult, ám a következő pillanatban újra páni félelem lett rajta úrrá. Ám úgy tűnt, a fájdalom most elmaradt, s cselekvőkészség vette át a helyét.
- Sietnünk kell! Egy fajtársam nagy veszélyben van! – mondta s már fel is pattant, utat vágva a meglepett tömegben. A két hátramaradónak nem kellett még egyszer szólni, pillantásuk csak egy másodpercre találkozott, de tudták, a nyúl szeme s szavai igazak, így követték példáját, és kicsörtettek a sátorból. A friss levegőre érve Nightyngale feje azonnal teljesen kitisztult, s a józanság határa, mely eddig a részegség felé imbolygott, most egyensúlyi állapotba tért vissza. Kurousagi már jóval előttük járt, hosszú lábaival a háztetők és utcai lámpák között ugrált fajtársának feltételezett irányába. Nightyngale nem tétovázott, megidézte hatalmas fekete szárnyait és fekete démonkezeit, melyekkel megragadta Eclairt, és egy rövid nekifutással – és a lány rémült sikolyával kísérve – elrugaszkodott a földtől. Az egyensúlyozás kissé nehézkesen ment, hiszen az alkohol még nem távozott szervezetéből, de hamar ráérzett a részeg repülés felemelő örömeire, és éjszakai látását aktiválva Kurousagira is hamar rálelt. A holdnyúl pár utcával arrébb, egy sikátorban guggolt, és valamit szorongatott. Nemsokára a repülő duó is landolt mellette; Nightyngale viszonylag kecsesen, Eclair pedig elegánsan pofára esve.
- Azt mondja, elvitték… - nézett fel sírva az érkezőkre Kurousagi. – Elvitték a gazdáját…
- Kurousagi… - sóhajtott nagyot Eclair, és társa vállát átölelve odabújt hozzá. – Megtaláljuk a gazdáját… ugye?
Nightyngale szemöldök ráncolva pillantott le lányaira, majd bólintott. A hűvös, tavaszi éj még rengeteg izgalmat tartogatott számukra, így a hanjuu orrát, és a holdnyúl fülét követve útnak indultak az apró városka sikátorai között.

~Sötét van...félek...  - Cikáztak a gondolatok fejében. ~ ...mit akarnak tőlem? Nem akarok meghalni...nem akarok meghalni!

A pánik ismét eluralkodik rajta. Soha nem gondolta volna, hogy kedvességét kihasználva ilyen merényletet valaha is elkövetnének ellene, ezért fogalma sincs, mire számíthat sorsát illetően. Ismét kapálózni kezd elrablója vállán, már amennyire azt a zsák, és lekötözött végtagjai engedik. Akciójával annyit mindenképpen elér, hogy szorosabbá váljon a fogás rajta, de egy váratlan dolog is történik. Lábai sarkával sikeresen orrba vágja hordozóját.

-Au! Te kis...! - Hangzott el a fájdalmas kiáltás, majd a következő pillanatban a földre pottyan, Ő maga is fájdalmas nyögést hallatva. Ám nyugodalma nem lehet ezután sem, egy cipő orra fúrja be magát oldalába hatalmas erővel, és miután az elhagyta testét, egy másik ponton igyekezett újra behatolni.

- Ringyó, hogy merészeltél arcon rúgni! - Hangzik a szidalom, és még sok másik egy-egy rúgás között. Soha nem érzett hasonló fájdalmakat, azt sem tudja, hogy köpjön vagy nyeljen, egyedül halk sikkantásokra és könnyekre futja erejéből.

- Mit csinálsz, meg akarod ölni?! Élve kell, nem emlékszel?! - Ripakodik rá egy másik hang, mely a bántalmazások végét jelenti. Ez után még vitatkoznak egymással, ezzel is húzva saját idejüket, mely igencsak fogytán van.

- Sietnünk kell, mielőtt valaki ránk talál. Vedd föl és menjünk!

A lány hallja a felé közeledő lépteket, de az ellenkezésre már nincs ereje. Ám ekkor váratlan dolog történik. Elrablói pánikolni kezdenek, és mintha új szereplők által keltett zajokat vélne felfedezni.

- A fenébe...
- Pont Ő hiányzott...
- Nightyngale...
- Tch...

Az ismerős cipőtalpak eltávolodnak, de egy ismeretlen közelít felé helyette. A zsák szája mocorogni kezd, majd valaki ki is szabadítja az átkozott sötétségből. Aranyszín íriszei előtt egy szokatlan látvány jelenik meg. Kiszabadítója nem más, mint egy kék hajú, nyúl fülekkel megáldott leány. Kezeiben egy pajzs és egy lándzsa ragyog, ez utóbbival köteleit vágja el, majd zablájától is megszabadítja.

Hőstettét bevégezvén visszafordul az ellenség felé, és csatlakozik szintén állati jegyekkel rendelkező társához, kinek kezében egy hegyes kard díszeleg, ami szikrákat ont magából. Nagyon furcsa páros, gondolná, ha a sokk és a fájdalom nem nyomnák el érzéseit.

Ahogy megpróbál észhez térni, jobban megtekinti környezetét. Egy harmadik személy is jelen van a helyszínen. Fekete szárnyak. Fekete démoni kezek. Vörösen izzó szempár...és azaz ördögi vigyor. Az ijesztő talán még enyhe kifejezés lenne a látványra. Önkéntelenül is hátrébb kúszik a legközelebbi falhoz, felső testét szorongatva, melyet fájdalmak sorozata kínoz.

Vajon megbízhat ezekben az alakokban? Valóban megmentőire talált, vagy egy másik rabló bandára? Reménykedik benne, hogy az első gondolata bizonyul az igazságnak.

Nightyngale levetve a fekete démon jellegzetességeit, új, tüzesebb alakot vett fel. Immár nem volt szüksége szárnyaira, sőt, a szűk sikátorban még meg is nehezítették volna a dolgát. A lányai már az áldozat védelmére keltek, Kurousagi pedig közben a tojást is visszaszolgáltatta az ifjú hölgynek.
- Megértelek titeket srácok, ezt a kiscsajt én is szívesen elrabolnám… - vigyorgott homályos tekintettel a nő. - De nagyon rossz napot választottatok a perverzkedéseitekre! Elrontjátok a záróbulit és megzavartok az ivásban? Neeeem… ezt nem fogjátok megúszni!
- Nightyngale-sama részegen elég félelmetes… - mondta nagyot nyelve Kurousagi.
- Mindig félelmetes, ha démon formában van. - egészítette ki Eclair. - Mintha a démon lelke egybefonódna az övével… a hideg kiráz tőle.
A kezdeti meglepetés előnye azonban hamar elmúlt. Az emberrablók összeszedték magukat; ketten Nightyngale felé fordultak, míg a harmadik a lányokat szemelte ki magának.
A vörös démonnő teste lángokban állt, egyik kezében pusztító tűzgolyó formálódott. Az első ellenfele irányába lőtte, ám a mágia nem talált célt. A rabló saját árnyékába menekült.
- Tch, árnymágus. Illik az ilyen alja-férgekhez… - panaszkodott a nő, miközben a másikhoz fordult, akinek kezében egy lila, magikus ostor jelent meg. Azzal veszettül csapkodni kezdett, s a nő alig tudta kerülgetni csapásait. Nightyngale végül megelégelte a játékot, és elkapta, majd lángoló karja köré tekerte az ostort, és magához rántotta ellenfelét. Másik kezével a meglepett férfi arcába vágott, ütése pedig a becsapódáskor felrobbant. Ahogy az emberrabló hátra repült, a démoni nő meglepve látta, hogy varázslata nem égette meg ellenfelét, azoban az legalább az eszméletét vesztette.
- Nagy a mágikus ellenállásod, de a harci képességeid gye… ngék… - mondta, miközben ő maga is összeesett. - Mi van velem? Olyan… gyengének erzem magam.
Közben letekintett karjára, amin az ostor nyomai még most is lilán ott tekeregtek. Ekkor tudatosult benne, hogy mekkora hiba volt elkapni a méreggel átitatott a mágiát.
- Talán a jég démon forma lelassítja a terjedést. - dünnyögte magában, miközben formát váltott.
A jégpáncél az utolsó pillanatban borította be a testét. A háta mögött egy sötét árnyék suhant el, melyből aztán a korábbi emberrabló vált ki, kezében egy éles tőrrel. A nőt csak ösztönei és fagyott teste mentették meg a haláltól, így a végzetesnek szánt penge végül csak a vállát sértette fel. Ahogy félrehajolt a támadó elől, megragadta annak kezét, és kirántotta őt az árnyékból maga mellé a földre. Érintése nyomán a férfi karja lassú fagyásnak indult, s kúszott fel a vállán, a feje irányába. Az árny mágus kétségbeesetten idézett meg egy tucat denevért, melyek Nightyngale arcát támadták. Az apró szörnyek; bár nem jelentettek életveszélyt, kizökkentették a nőt, aki ösztönösen maga elé kapta kezeit, hogy elhessegesse a dögöket. Ez pont elég időt adott az árnymágusnak arra, hogy visszabújjon misztikus rejtekhelyére.


Eközben a lányok heves csatát vívtak a sötétség mágussal. Az emberrabló a sötét engergiagömbökkel szinte szüntelen sorozta a lányokat, ám amikor már ők következtek, akadályt vont maguk közé. Eclair villámgömbjei szinte lepattantak a védelemről, és kardjával is képtelen volt megsérteni azt. Ám úgy tűnt, a nyúl lány holdfénnyel átitatott varázslatai hatékonabbak. A dárdái szép lassan feltörték a védelmi héjat, utat engedve a róka hanjuu villámainak és szélpengéinek is. Az ellenség azonban taktikát váltott, és a bajba jutott lányt vette célba.
- Nah, azt már nem! - ugrott elé bátran Kurousagi, és fénylő pajzsát maga elé tartva védelmezte a lányt. A védekező mágiának tíz sötét sugár csapódott, hátra taszítva ezzel a lányt, aki fenékre pottyant a fehérhajú mellett. Eclair azonban nem hagyta, hogy az ellenségük időhöz, és levegőhöz jusson. Mágikus villámait tőrkardjába vezetve támadott, egyenest a sötétség mágus szívét célozva. A szikrák elérték a férfit, akit kicsit ugyan megrázott az esemény, de lesöpörte magáról annak veszélyesebb hatásait.
- Ezt… hogyan? Hiszen telibe talált! - kiáltott meglepetten a hanjuu. A férfi azonban démoni vigyorral közelített feléjük, miközben teste körül újabb sötét lövedékek formálódtak.
- Visszavonulunk! - hallatszott ekkor az egyik támadó hangja, az árnymágusé, aki korábban Nightyngale-re támadt. Kezében három babilon gyertyát tartogatott, melyeket árny-teremtményei hamar társaihoz szállítottak. Az ébredező méreg-mágusnak nem sok ideje volt feleszmélni, egy mágikus szikra mindhárom varázseszközt begyújtotta, és az emberrablók eltűntek, mint a kámfor.
- Jól vagytok, lányok? - kérdezte Nightyngale minden démoni alakját levetve, immár teljes emberi lényként közelítve a fiatalokhoz. Eclair és Kurousagi eltűntették fegyvereik, és az áldozat felé fordultak.
- És te jól vagy? - kérdezte a nyúl-lány kezet nyújtva a hófehér hajú idegen felé.
Minden rendben lesz. - nyugtatta őt Nightyngale, és lányai közé furakodott, vállukra téve kezeit. Vállából még csöpögött a vér, de nem törődött vele. - A róka nem harap, és a nyuszi sem karmol. Most már biztonságban vagy.

A harc az áldozatért kezdetét veszi, ám előtte a nyúl fülű lány átadja neki kis barátját. Ebből a gesztusból már biztosan tudja, hogy nem rossz szándékúak újdonsült védelmezői. Boldogan és mosolyogva öleli szorosan a tojást, már aggódott, hogy valami baja esett szegénynek, miután elrabolták.

A félelmetes nő ekkor formát vált, és lángok borítják testét. Ámulattal csodálja a varázslatot, a tűz fénye tökéletesen kivilágítja a sikátort. De a nő száját érdekes szavak hagyják el...vagy talán furcsa? Zavarba ejtő? Akármelyik is, most már a zavartság vörös jelzője virít arcán. Vajon tényleg ilyen célzattal hurcolták el?

Miközben a gondolatait igyekszik a helyükre parancsolni, a párharc javában tart. Összeszedi magát, és figyel, nem maradhat le egy fontos momentumról sem. Az ostoros férfi rátámad megmentőjére, fegyvere pedig a nő karja köré fonódik. A válasz reakció természetesen nem marad el, melynek köszönhetően eszméletlenül terül el a földön. De Nightyngale sem maradt sértetlen, hasonlóan megrogyik. Ösztönösen megugrik, de fájdalmai megakadályozzák cselekedetében. Ebben a pillanatban látja meg a suhanó árnyat, melyből a mágus tőrrel a kezében emelkedik az éppen jeges formát öltő nő fölé.

- Vigyázz! - Kiáltja el magát,de késő volt. A férfi lesújt, megsebezve a fegyverrel, de jéggé vált teste megmenti a haláltól. Ez megnyugvással tölti el, ám a harcnak közel sincs vége.

A két fél-állat szerzet jól tartja magát, talán túl jól is. Miután áttörik a mágus védelmét, az egy gyáva lépésre szánja el magát, és feléje ront. A szemei kikerekednek a félelemtől, és hátrálni próbál, de a fal ezt meghiúsítja. Szerencséjére a nyúl lány ezt nem hagyja annyiban, közéjük ugrik, és pajzsával felfogja a támadást, melynek eredménye, hogy a fenekére pottyan, pontosan a lány mellé.

- J-jól vagy? - Kérdezi aggódva, eközben pedig a róka lány csillogtatja meg tudományát. Támadása sikerrel célba talál, ám nem bizonyul túl hatásosnak, ezzel kapcsolatos értetlenségét kis is fejezi.

Ezen a ponton ellenfeleik visszavonulót fújnak, és gyertyáik segítségével kámforrá válnak. A kis csapat fellélegezhet végre, a harcnak ezennel vége. Shaela is végre megnyugodhat. Már amennyire. Hogyan létéről kérdezik, miközben kezüket nyújtják felé. Ekkor tudatosodott igazán benne, hogy mi történt, és hogy ismét biztonságban van. Érzések sokasága egyszerre robban benne és sírásként törnek ki testéből.

-  Köszönöm! Annyira féltem, azt hittem meg fogok halni! - Hálálkodik saját könnyeivel küzdve, és elfogadja a segítő kezet. Látszik, hogy fájdalmakkal küszködik, de ez semmit nem számít, mikor a vörös hajú nő vállsebét meglátja. - Hiszen te vérzel! Had nézzem meg! - Gyorsan a nyuszi kezeibe nyomja a tojást, majd páciense sebét vizsgálgatja.

-  Lesser Heal! - Hangzik el a varázsige, és kezei felragyognak. A sérülés szerencsére nem túl súlyos, így pillanatok alatt begyógyul. Eztán saját testének átvizsgálására tér rá, és körül tapogatja magát, néha egy-egy szisszenést megejtve.

-  Főleg zúzódások...talán egy-két repedt borda...valószínűleg nincs belső vérzés... - Moromogja magában a saját magáról felállított diagnózist, majd hozzálát a gyógyításhoz. Egész gyorsan végzett, és nem volt túl megerőltető sem. A tojást visszaveszi kezébe, köszönetet mondva az ideiglenes bébiszitternek.

- De udvariatlan vagyok, be sem mutatkoztam! Shaela Primrose vagyok. - Ekkor tudatosul csak benne, hogy az előtte álló személyeket a fesztivál folyamán már volt szerencséje látni. - Azt hiszem, hogy titeket ismerlek. Hmm...Nightyngale...Kurousagi...és Eclair. Igaz? - Sorolja az emlékeiben élő neveket, az éppen aktuális személyre pillantva.

A lány képessége percekre Nightyngale-be fojtotta a szavakat. A vállát kínzó éles fájdalom a sebbel együtt tűnt el a gyengéd érintésre. A korábbi áldozat most magát tapogatta sebek után kutatva, mintha semmi különleges nem lenne a képességeiben. Végül a gyógyító bemutatkozott, miközben a három hölgyike csak szájtátva figyelte minden mozdulatát.
- Te meg vagy húzatva? - zökkent ki végül Nightyngale bamba meredéséből, és leordította Shaelát. - Mégis mit csinálsz? Az erőd túl hatalmas ahhoz, hogy csak így a nyílt utcán használd... nem csodálom, hogy elraboltak... A gyógyítás elveszett mágia, érted? Te jó ég, ne gyógyítgass csak úgy össze-vissza!
- Nightyngale-sama... - nézett mesterére rosszallóan Eclair, jelezve, hogy most nagyon elvetette a sulykot.
A lány közben megszeppenve pislogott egy darabig, szemeibe apró könnycseppek gyűltek, és Nightyngale el is szégyellte magát, mert tudta, most túlzásba vitte a fejtágítást.
- Bocs, kiscsaj... - mély levegőt vett, majd folytatta. - Még sosem találkoztam hasonló erővel... Igazából, könyvekben is csak egy-két homályos utalás volt a gyógyító mágiára... Viszont... ha jól látom, semmi önvédelmi tudásod, vagy varázslatod nincs... Jól gondolom, ugye?
Shaela csak bólintott, úgy tűnt, még mindig a könnyeivel küzdött.
- Még egy kis időbe beletelik, mire Shirousagi-chan kikel a tojásból... és eleinte nem lesz elég ereje, hogy megvédje Shaela-chant. - kapcsolódott be Kurousagi is a beszélgetésbe. - Segítenünk kell nekik... kérlek...
- Egyébként is ezt terveztem. - nyugtatta meg a nyúl-lányt Nightyngale, miközben gyengéden megsimogatta őt. - Nagyon nem örülnék, ha egy ilyen erő a rossz kezekbe kerülne... Shaela-chan jó kislánynak tűnik, de nem leszünk mindig ott, hogy megvédjük.
- Ez igaz... - bólogatott Eclair is kissé arrogánsan - Nézd meg, milyen satnyák a karjai... a varázsereje sem tűnik túl nagynak, pedig sok lehetőség van a mágiájában.
- Mintha csak téged látnálak egy évvel ezelőtt... - tette maga előtt keresztbe karjait Nightyngale elvigyorodva. Eclair elvörösödve fordított hátat, míg Kurousagi a fejét rázta. Úgy tűnt, a korábbi hangulat gyorsan szertefoszlott, s bár Shaela még mindig szipogott, úgy tűnt korábbi könnyeit már legyűrte.
- Akkor most mi lesz, elvisszük a műhelybe? - kérdezte a rókalány még mindig dacosan.
- Pontosan ezt fogjuk tenni. - bólintott Nightyngale, majd az új lány felé fordult. - Hallottál már a lakrimákról?
Shaela bizonytalan válasza megerősített a nő eddigi sejtéseit. Imádott hobbijáról mesélni, ezért miközben a hanjuu és a csillaglélek vezetésével megindultak a műhelye felé, belekezdett a magyarázatba.
- A lakrimák igen hasznos kis tárgyak. Végtelen mennyiségű felhasználási lehetőségük van ezeknek a mágikus kristályoknak. Felerősíthetsz vele bizonyos mágiákat, de egész varázslatokat is el lehet bennük tárolni, hogy aztán elő lehessen idézni az erejüket. Mondjuk tegyük fel, hogy van egy villámcsapás lakrimád. Ezt úgy hozták létre, hogy volt egy nyers kristály, amibe a varázslatot úgymond belekódolták. A megfelelő csiszolással és formulák alkalmazásával számtalanszor elő lehet hívni abból a lakrimából a villámcsapást. Persze, valamilyen szinten ez is a te saját varázserődből fog táplálkozni, hiszen neked kell aktiválni a varázslatot... Viszont megkönnyíti a dolgod, mert nem kell megtanulni magát a varázslatot. De nemsokára megérkezünk a műhelyembe, és majd meglátod, hogyan is történik ez a móka!
Pár perc múlva már nyílt a lakrima-üzlet bejárata, és a csajbanda libasorban bevonult a kihalt épületbe...

Nem várt reakció követi bemutatkozását, a vörös hölgyemény nem kis mértékben leteremti varázsereje használata miatt. Nem tudja mire vélni a dolgot, először zavarodottság látszódik arcán, ami fokozatosan átvált könnycseppes szipogásba, ahogy feltörő érzelmeivel küszködik.

Eztán a három lány hosszas beszélésbe kezd, amelyből időnként nem sokat ért, de nincs elég bátorsága ahhoz, hogy visszakérdezzen.

~ Mintha anyám említette volna, hogy a mágiánk elveszett mágiának számít. De nem gondoltam, hogy ennyire. - Az önvédelmi mágiára utaló kérdésre csak bólint egyet. Eztán a nyuszilány kezd érdekes dolgokról beszélni. - Tojás? Shirousagi? - Az mindenképp világos számára, hogy Kurousagi tud valamit tojása lakójáról, de csak később fogja faggatni a kérdésről.

Eclair kritikájára sem tud mit mondani, de legalább már kicsit lenyugodott. Nightyngale feléje fordul, és a lakrimákról kérdezi.

-E-egy kicsit… - Válaszol bizonytalanul. Egy apró fogalma van arról, hogy mi lehet az a lakrima, de beszélni már nem tudna róla. De nem is kellett. Megmentője felvilágosítja, miközben az utat mutatja a másik két leányzóval együtt.

Valóban igen érdekes és hasznos tárgyakról van szó, nem kis mértékben sikerül megragadnia figyelmét. Mielőtt észbe kaphatna, már meg is érkeznek a korábban emlegetett műhelybe. Nagyon kíváncsi volt, korábbi idegességének már nyomát sem lehet látni, így vonult be kísérőivel együtt a lakrima-üzletbe.

- Jó, hogy megbízol a megmentőidben, de simán lehetnénk mi is kétes leszbikus alakok, akik saját kéjükre akarnak használni... - tárta szét karjait Nightyngale, miközben beindította a mágikus világítást.
- Miiiiiiiiiiiiiiii? - sikított fel Eclair a haragtól és szégyenkezéstől vörösen. Kurousagi pironkodva lehajtotta füleit, és szorosan fejéhez szorította őket.
- Imádom zaklatni a csajt. - vigyorgott Nightyngale felüdülve, majd Shaelához fordult. - Szóval mit is tudsz a lakrimákról?
A lány motyogott valamit, miközben egy apró vöröses szilánkot kotort elő holmijából.
- Humm... érdekes. Szabadna? - mormog Nightyngale, miközben kikapja a lány kezéből a becses követ, válaszra sem várva.
Eclair és Kurousagi érdeklődve tódulnak a nőhöz, hogy megvizslassák milyen lakrimát kaparintott meg a mester, aki közben egy mérleg-szerű, nagyítóval ellátott szerkezetre pottyantotta a kristályt, miközben ellenkező szárára kicsiny súlyokat helyezett. Valahonnan egy papírt és ceruzát varázsolt elő, és heves jegyzetelésbe kezdett.
- Nos? - kérdezi izgatottan Eclair.
- Tűzgolyó lakrima. - válaszol érdektelenül a nő.
- Ennyi? Ezt általában egy pillantásból megállapítod... a tűzgolyó lakrima nem is ritka! - dühöng a rókalány sértődötten. Valószínűleg valami izgalmas ritkaságot várt, végül is az idegen leány egy elveszett mágiát űz.
- A mágia ami benne van, tényleg nem nagy szám. - vonja meg a vállát a nő. - De a csiszolása igen kivételes. Gyönyörű mestermunka. Értő, gondos kezek alkották, szinte már-már művészi. Meg sem közelítem ezt a szintet...
- Pedig Fiore egyik legjobbja vagy... - ámuldozott Kurousagi, aki közben a nagyítóhoz furakodott, hogy ő is megszemlélhesse a tárgyat. Nightyngale közben egy áttetsző kristályt húzott elő egyik kipárnázott fiókjából, majd a vendégéhez fordult.
- Arany, ezüst, fehérarany? - kérdezte a lányt méregetve. - Én a fehéraranyat ajánlanám...
A lány zavartan pillantott vissza a nőre, majd választott.
Nightyngale egy újabb fiókot húzott elő, ahol míves gyűrűk tucatjai várakoztak felhasználásra. Eclair közben eltűnt, talán duzzogni ment. Kurousagi az előtérben kényelmes hellyel kínálta a vendéget és elmagyarázta neki, hogy a mester éppen miben mesterkedik. Az alakváltó egy vékony, mágikus tekercset vett le polcáról, mely olybá tűnt, mintha fémből lenne. A fémlapon furcsa rúnák és geometrikus ábrák alkottak komplex egységet. Két kristály került rá: Shaela eredetije, és egy üres, nyers lakrima.
- A másolatra mindig szükség van, ha a befoglalás során valami történne az eredetivel... Persze Nightyngale-sama még sosem hibázott ekkorát. - magyarázott némi büszkeséggel a nyuszilány. - Amúgy miért szorongatod még mindig a tojást? Így nem süt rá a holdfény, és sosem fog kikelni...
Ekkor Eclair is megjelent, egy tálcán gőzölgő teáskannát, csészéket, cukrot, tejet, és friss citromkarikákat egyensúlyozott.Másik kezében kis, lakkozott fadobozt hurcolt. Tapasztalt mozdulattal pakolta le a teaszünet kellékeit a kis dohányzóasztalra, majd kiporciózta a forró italt. Nightyngale citromkarikát és cukrot kapott italába, Eclair magában itta, Kurousagi és Shaela pedig magának ízesítette a teát. A dobozból kakaós és vaniliás keksz került elő, amit az állatfülű lányok lelkesen fogyasztottak és kínáltak is vendégüknek.
Nightyngale közben végzett a másolással, és a kimagasló szépségű követ egy egyszerű, de elegáns gyűrűbe foglalta bele épp. Mikor az apró eszközökkel befejezte a kalibrálást, egy újabb geometrikus vésetekkel díszített mágikus fémtekercset vett elő. Tiszta eternanot vezetett bele a testéből, és aktiválta a formulát. A rubin ragyogású fehérarany gyűrű immáron készen állt a használatra. A mester büszkén mutatta be alkotását a lánynak, aki épp teáját szürcsölgette.
- A fémmel való társítás stabilizálja a lakrimát. Ha tiszta varázserőt vezetsz belé, előidézi a varázslatot - mintha csak te magad idézted volna meg. Húzd fel, szerintem eltaláltam a méreted.
A lány engedelmeskedett, és úgy tűnt az ékszer tökéletesen illik vékony, kecses ujjára.
- Próbáld ki! - sürgette őt Eclair türelmetlenül, miközben Kurousagi is hevesen bólogatott.
- Fogd vissza magad! - hívta fel figyelmét a lakrimamester. - Ha nem elég jó a kontroll, nem tűzgolyó, hanem mini-robbanás lesz belőle. Képzeld el, mintha a szívedből az apró ereken keresztül a karodon végigfolyna a varázserő, mely kiserken a tenyereden! Vizualizálj egy gömböt, ami pont elfér a markodban! Akkor menni fog. - Nightyngale gyengéden felemelte a lány kezét, és tenyerét a plafon felé fordította.
A három mágusnő egyforma izgatottsággal várta Shaela legújabb varázslatát.

- Um... - A homoszexualitás kérdéseit feszegető, jobbára fenyegetőnek hangzó megjegyzésre a szó, mellyel előállhatott volna, belé lett fojtva. A lányok reakciójára pedig csak zavartan mosolyog. ~ Mit ne mondjak, ez a Nightyngale elég...vad...személyiség. - Könyveli el magának gondolatban. Vöröslő zavartságát a még lángolóbb árnyalatban virító hajú nőszemély szakítja félbe azzal, hogy irányába fordul és megkérdezi, mit is tud a lakrimákról.

- Sajnos nem sokat. De van a tulajdonomban egy. - Leteszi a tojást, amíg a holmija között kotorászik, majd előcsal egy piros lakrimát a hátizsákból. - Ezt édesanyám kapta egy átutazó páciensétől. Nem is tudom milyen régen lehetett... - A nő felteszi az ilyenkor szokásos kérdést, persze a válaszra már nem tartott igényt, kikapja a kezéből a tárgyat. A fehérség meghőköl az aktus hatására, és csak meglepett pislogással tud reagálni erre az eseményre. Sosem találkozott még ennyire vad és rámenős nővel. Az elkobzott tárgy egy mérlegen landol pár szempillantásnyi idővel később, hogy a nő bevizsgálhassa az elsőre talán kevésbé értékesnek tűnő lakrimát.

A két állati lány köré sereglik izgatott pillantásokat vetve a dolgozó lakrimamester minden mozdulatára, hihetetlenül kíváncsiak, hogy a a vizsgálatnak mi lesz az eredménye. Shaela is közelebb megy, de nem mászik Nightyngale nyakára, ahogy a másik két hölgyemény teszi. Hosszas méregetés és körmölés után a válasz...nem túl lenyűgöző. A két lányka számára biztosan nem az. Úgy tűnik a Tűzgolyó lakrima nem számít ritkaságnak, Eclair elég mérgesnek is tűnik emiatt a tény miatt. De nem ez nyűgözte le a mágikus kristályok mesterét, hanem a csiszolás minősége. Mestermunkának ítéli, melynek szintjét még Ő sem közelíti meg, annak ellenére, hogy a legjobbak közé tartozik. Vajon ki lehetett az a férfi, akitől anyja ezt a lakrimát kapta? Ezt valószínűleg már sosem tudja meg.

Gondolataiból a Nightyngale ébreszti fel ismételten egy újabb kérdéssel. Bár annyira kérdésnek nem lehetne nevezni, inkább három fém nevét sorolja fel, mely alapján nem tudja megállapítani a kislány, hogy miről is van szó, így az ajánlott mellett dönt.

- F-fehérarany. - Nyögi ki nagy nehezen.

A válasz elhangzása után semmi időt nem pazarolva munkához lát. Egy fiókot húz elő rejtekéből, mely nem mást, mint gyűrűk sorozatát őrizte magában. Mielőtt tovább legeltethette volna szemeit a csillogó drágaságokon, Kurousagi kínálja hellyel az előtérben, ekkor veszi csak észre Eclair eltűnését. Miután leültek, a nyuszilány lelkesen magyarázni kezd, Úrnője mivel is foglalatoskodik pontosan. Először az eredeti lakrimáról készít másolatot a biztonság kedvéért, bár a nyuszilány meg van győződve arról, hogy gazdája valószínűleg nem fog hibázni, hisz korábban sem tette. Magyarázta mindezt hihetetlen büszkeséggel hangjában, mellyel Kurousagi mosolyt csal Shaela orcájára. De a következő kérdés a meglepettséget csalogatja elő.

- Holdfény? Bocsánat, nem tudtam. Ez ideáig arról sem volt fogalmam, hogy milyen lény él ebben a tojásban. - Reagál picit zavartan, majd leteszi valahova kis társát, hogy az előbb említetthez híven kapjon egy kis éjszakai világosságot. - Korábban már említést tettél a tojásról, meg valami...Shirousagiról? Azaz érzésem, hogy te ismered ennek a tojásnak a rejtélyét. Majd megosztanád velem is, ha időd van rá? - Kérdi kedvesen, nagyon szeretne többet tudni kis útitársáról.

Közben Eclair is visszatér, a teázáshoz szükséges kellékeket egy tálcán egyensúlyozta fél kezében. Azt hinné az ember, hogy csak pár pillanat kérdése, és minden ledől, hogy szabadesésben közelítsen a föld felé, de a lány hihetetlen magabiztossággal és ügyességgel lépdelt előre, és rakta le az asztalra a tálcát és annak terhét. Eztán követi a szép dobozka, mely Eclair másik kezében utazott ez ideáig, aminek édes kincsét hamarost fel is kínálja. Shaela a saját teáját kis cukorral és citrommal ízesítette, úgy gondolta most szüksége lesz azokra az értékes vitaminokra, mellé pedig vesz mind a két fajta süteményből egyet-egyet. Készen állva a rituáléra, a fehérség ajkaihoz emeli a forró nektárral telt csészét, és finoman szippant belőle egy keveset. Testét fokozatosan tölti el a kellemes melegség, ahogy a finom teát iszogatja, jó ideje nem volt része ilyesféle áldásban.

Az egyik csészefenék emelésnél szólítja meg újra Nightyngale, hogy bemutassa műremekét. Egy gyűrűvel áll elő, mely édesanyja lakrimájával van berakva. Ámulatba fordul át pillantása, ahogy aranysárga íriszeit az egyszerű, mégis szépséges ékszeren legelteti. De persze nem csak dekorációs haszna van a gyűrűnek, hanem gyakorlati is. Hála a nemesfém gyűrűnek, innentől Ő is képes lesz használni a lakrimában rejtező varázserőt. Fel is próbálja jobb középső ujjára, és a két kíváncsisággal teli nőszemély sürgeti is a kipróbálására.

Természetesen Úrnőjük azonnal közbeszól, és óvatosságra inti, hisz ha helytelenül jár el az balesetet is okozhat. Az utasításoknak megfelelően most koncentrálni kezd és tenyérrel felfelé enyhén maga elé nyújtja kezét. Elképzeli maga előtt testét. A szívét, ahogy újra és újra megdobban. Ahogy az ereken keresztül varázserőt pumpál vékonyka karjába, a tenyerébe, végül az ujjaiba. De egyszerre csak keveset. Ezt az energiát most tenyerén át engedi szabadon, hogy aztán egy égő gömb formájában jelenjen meg. Eltelik jó pár pillanat, de a gyakorlatnak meglett az eredménye. Egy kisebb tűzgolyó materializálódik kezében, melynek hirtelen villanására megugrik egy kicsit ültében.

- S-sikerült...de meleg érzés... - Ámuldozik a jelenségen pár pillanatig, majd elzárja a varázs csapot, hogy a lángok nyugovóra térhessenek. Shaela eztán felállt és meghajol Nightyngale felé.

-Köszönöm szépen ezt az ajándékot! Ígérem, ha lehetőségem lesz rá, meghálálom valamivel! - Jelenti ki a leány határozott hangnemben, majd ismét felemeli fejét, hogy vendéglátóin végignézhessen egy hálás mosollyal az arcán.

A beszélgetést végül az utcáról beszűrődő különös zajok rekesztették be. A mulatság a tetőfokára hágott, és az emberrablásról a mit sem sejtő ünneplő tömeg vidáman énekelve vonult fel Nightglade gyönyörűen megvilágított utcáin. Míg Sheala az új gyűrűjét próbálgatta, a nő a vidám tömeget szemlélte. Nemrég még a démonoktól hemzsegő város egy kihalt, zárkózott falu volt csupán. Annyi minden változott az ő életükben, és a nőében is. Számtalan szerepet vállalt már magára az életében, de eddig sehol sem érezte magát annyira elfogadottnak, mint itt, a démonok között. Sehol sem volt igazán szabad, a neve mindig meghatározta őt, és keretek közé szorította. Aislin Marble... Mostanában oly sokszor emlékezett régi életére,  hogy azon gondolkodott, talán ideje lenne meglátogatni testvérét. Ezt az ötletet azonban azonnal elvetette. Gyerekkori sérelmei kitartottak, a fájdalom minden testvéri vágyakozásnál erősebbnek bizonyult. Egy újabb részeg gondolatnak könyvelte el ezt a kis eltévelyedést, majd visszafordult a lányokhoz. Az állatfülű cselédlányok különböző technikai javaslatokat tettek Shaelának, hogy valamiképpen segítsék a tűzgolyók használatának elsajátítását - nem mintha értettek volna hozzá.
- Ha gondolod, nálunk maradhatsz éjszakára. - vetette fel Nightyngale a gyógyító mágusnak. Nem akarta erőltetni a dolgot, de ez még bőven belefért neki, és nem is akarta egyelőre világnak ereszteni a lányt.
- Éjszakára? - gondolkodott el a lány egy pillanatra. - Hát, hogyha nem zavarok, vagy okozok problémát vele. Még Kurousagival is szeretnék beszélgetni kicsit a tojásról.
- Persze, persze, mindent elmondok róla! - lelkendezett a nyuszilány, füleit és bolyhos farkát remegtetve. Sheale őszinte vidámsággal mosolyodott el a reakciójára.
- Ennek nagyon örülök. Már jó ideje hogy elém pottyant a kis társam az égből, de fogalmam sem volt eddig, hogy ki a lakója. - mondta, miközben újabb csésze teát öntött magának.
- Eclaire, kérlek készíts össze a vendégünknek egy fekhelyet a kinyitható kanapén. - utasította kedvesen a rókalányt, majd Kurousagihoz fordult. - Kurousagi, te pedig kérlek mutasd meg neki, hol tud fürdeni, és készíts neki ennivalót, ha kér.
A lányok bólintottak, bár látszott, hogy Eclaire nem kifejezetten örül az újabb feladatnak, amit a démon alakváltó a nyakába sózott.
- Shaela. - fordult vendégéhez Nightyngale, miközben komoly hangnemre váltott. - Ne bízz senkiben. Ez most durvának tűnhet, de ez lehet túlélésed záloga. Sokan akarják majd az erődet és téged kihasználni. Csak akkor mutasd meg bárkinek, hogy mire vagy képes, ha tényleg muszáj... Hagyatkozz a holdnyúl segítségére, aki megvédelmez majd téged, és leghűbb társad lesz utad során. Ha bajba kerülsz, hívhatsz, de kérlek, ne bízz meg bennem feltétel nélkül. Nem tudhatjuk, mit hoz még a jövőnk...
- Ebbe még egyszer sem gondoltam bele így, talán mert túl naiv vagyok. - válaszol a lány kis töprengés után. - Köszönöm a jó tanácsot...de azért remélem, hogy azért sokáig jó viszonyt fogunk ápolni.
Eclaire lustaságát legyűrve megindult a lakóegységbe, hogy bevesse a kényelmes és tágas kanapéágyat Shaela részére, Kurousagi azonban csendben várt sorára.
- Holnap reggel találkozunk. Talán nem leszek másnapos, ez a jó kis testedzés felpezsdített, de ideje kidőlnöm. Jó éjt. - rákacsintott a lányra, majd ugyanarra távozott mint Eclaire, miután a többiek is jó éjt kívántak.
Kurousagi mindent elmondott hát újdonsült barátnőjének a holdnyulakról, képességeikről, történetükről, és étkezési szokásaikról, miközben körbevezette a kis vendéget a lakóhelységben, egyenest a fürdőszobába, majd pedig a szalonba, ahol Eclaire éppen befejezte az ágy megvetését. A lány ugyancsak nyugovóra tért miután elbúcsúzott a többiektől, Kurousagi azonban még lefekvés előtt összedobott a lánynak egy gyors vegetáriánus szendvicset, majd ő maga is elköszönt tőle az éjszakára.
Másnap csendes hajnal virradt a ház lakóira, és vendégeire. Bőséges reggeli választék várt mindenkire, és miután búcsút mondtak egymásnak, Nightyngale reményekkel telve engedte útjára vendégét. Talán a világ mindaddig nem érett meg a pusztulásra, míg ilyen igaz szívű mágusok járják vidékeit. Az élet azonban nem állhatott meg, és a démoni alakváltó és jellegzetes fülű társai visszatértek a megszokott napi rutinjukhoz.

THE END