Elég nyugodt utam volt Pegasus hátán, természetesen az állandó nyafogásától eltekintve, de azért mégis csak kellemes volt. A felhők aranyosan fodrozódtak fölöttem alattam pedig az erdő zöld pacaként suhant el. A táj egyre közelebb került hozzám, ahogy a sík terepet dombok kezdték pettyezni, mint az anyajegyek egy ember testét. Megsimogattam kedves csillaglelkem nyakát biztatásul, hogy már nem vagyunk annyira messze. Lassan az erdőtakaróval borított dombokat egyre sziklásabbak és magasak kezdték átvenni a helyüket, mígnem lassan visszatért az erdő és sziklákkal vegyesen borították az immáron előttem terülő hegyeket.
Be kellett, hogy valljam eltartott egy ideig mire sikerült leolvasnom a térképről, hogy merre voltam, de amikor sikerült, iszonyúan megkönnyebbültem. Nem is olyan sokára, már egy völgy terült el előttem, benne egy kis faluval, ami, ha minden igaz Silver Valley volt. Ahogy egyre nőtt a kis falu, azt vettem észre, hogy valami porfelhőt hagy maga után. Egyértelműen kivehető volt, hogy a falu felé tart.
Egy motor volt az, illetve jobban megnézve A motor. Az amelyik a céhház előtt állt. Nem tudtam kivenni ki vezeti, de nem ért annyit, hogy túl közel menjek. A céhemben időnként olyan emberek is feltűntek akiket inkább elkerülnék. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni és észrevétlenül leszállni a falucskában, amikor elég közel értem. Nem láttam, hogy a motor sofőrje hova lett, de nem is nagyon érdekelt. Amikor földet értünk Megsimogattam Pegasus nyakát.
- Köszönöm, hogy elhoztál barátom! Tessék még egy kockacukor búcsúzóul. Add át üdvözletem a többieknek is! -
- Hát... végülis megenni nem ettek meg minket.. úgyhogy egész kellemes út volt... gondolom. Megmondom nekik is. -
Azzal eltűnt egy nagy puffanással. ~ Hjahhjjj... hogyan tovább? ~
- Elnézést! Egy mágus vagyok és az itteni küldetésre szeretnék jelentkezni! -
Léptem oda egy fiatal nőhöz, aki történetesen az első ember volt, akit megláttam.