HomeCalendarGy.I.K.TaglistaRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Ismeretlen vizeken

Go down 
SzerzőÜzenet
Loki
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 607
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Ismeretlen vizeken   Kedd Szept. 05, 2017 5:35 pm

Ismeretlen vizeken
A Frazerek szerencséje





Szokványos nap a céhben, egészen eddig, amíg egy idegen alak be nem lép a bejárat ajtaján. Zöld ing, krémszínű térdnadrág és szandál, szájában egy félig elszívott szivar füstölög. Úgy fest, mintha éppen egy nyaralásról tért volna be, vagy épen oda készülne. Az ötvenes éveiben járhat már, erről az egykor fekete, mára már apránként őszülésnek haja jól árulkodik. Végignéz a bent lévőkön, akik tudomást sem vesznek róla. A sok VAAADat látva elenged egy elégedett vigyort, majd elindul Richard felé. Korához képest kimondottan agilisan mozog, kényelembe helyezi magát a pultnál majd beszélgetésbe kezd Richarddal. Nem hallod, hogy miről diskurálnak, ám amikor a pultos kitölt neki egy üveg italt, akkor feléd pillant. Tekintete a másodperc töredékére megakad rajtad, majd tovább beszélget Richarddal. Belekortyol az italába, majd utána homlokát ráncolva ismét rád tekint. Egyre csak néz és néz, majd egyszer csak áttörés! Felismerés ül ki az arcára, a ráncai pedig kisimulnak. Cinkos mosoly ül ki az arcára. Leinti az éppen beszélő Richardot, majd feltehetően bocsánatot kérve elindul feléd.  
Az asztalod előtt megállva megszólít:  
-Ren? - kérdi kíváncsian. - Tényleg te vagy az kölyök?!
Amint a "kölyök" szó elhagyja a száját rögtön rájössz, hogy miért volt a férfi olyan ismerős neked, amikor belépett az ajtón. Már találkoztál vele! Nagyon pici voltál még akkoriban. Ő Sullivan! Az a férfi, akivel édesapád kisgyermek korodban három alkalommal együtt ment el expedícióra. Nem sokat időzött nálatok, mindig csak az indulás előtti éjszakát töltötte ott. De nagyon kedves volt veled, mind valami ostoba mesével szédítette a kis kobakodat és folyton kölyöknek hívott, mondván te biztos fiúnak készültél, csak a végén félrecsúsztál valahol. Ám miután a harmadik közös expedíció kudarcba fulladt többé már nem tűnt fel nálatok.  
Sully egy kedves, belevaló, dörzsölt, kiöregedő félben lévő, de elég fiatalos kincsvadász. Fanyar, szarkasztikus humora eléggé meghatározza őt. Az ingje és a szivarja szent és sérthetetlen neki. Kimondottan szereti ha Sullynak hívják, a Sullivan szerinte túlságosan is öregíti.
Elmeséli, hogy miért jött a céhbe. Fel akar bérelni valakit maga mellé, egy könnyedén veszélyessé válható kincsvadászatra. A cél pedig nem más, mint az arany város megtalálása, Eldorádó! Ez volt az apáddal közös harmadik expedíciónak a célkitűzése, de sajnos kudarcot vallottak. Viszont a múlt hónapban a város feltételezett helyének körzetében volt egy erős földmozgás a hírek szerint. Sully ezt pedig jelnek tekinti. A csontjaiban érzi, hogy az a dzsungellel átszőtt sziget egykoron talán nem is lehetett olyan lakatlan! Arról nem is szólva, hogy édesapád emléke előtt szeretne tisztelegni azzal, hogy megtalálja a várost, amit hosszú évekkel ezelőtt képtelenek voltak. Te pedig az ő lánya vagy, és mágus is, szóval rákérdez, hogy csatlakozol-e hozzá.
Mit válaszolsz?    
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lauren Frazer

avatar

Hozzászólások száma : 22
Aye! Pont : 0
Join date : 2017. Sep. 04.
Age : 23

Karakter információ
Céh: Quatro Cerberus
Szint: 2
Jellem: Kaotikus jó

TémanyitásTárgy: Re: Ismeretlen vizeken   Kedd Szept. 05, 2017 7:06 pm

Nem is olyan nehéz ismerkedni a Qatro Cerberus csarnokában. Bár csak másfél hete viselem magamon büszkén a céhpecsétet, a pult felől nem egy kiáltás köszönt, ha belépek a alkoholban áztatott helyiségbe. Apró biccentésekkel viszonzom a gesztusokat, és kikérek magamnak egy üveg saket.
Richard megkérdi, mik a terveim ma este, válaszként pedig csak meglengetem a sötét üveget. Szórakozott ciccegéssel rázza meg fejét, majd visszatért a poharak tisztításához.
Elfoglalom az éppen megüresedő asztalt a bejárathoz közel, majd lehuppanva a nyirkos padra, feldobom a táskámat italom mellé. A vászon kicsatolását vad turkálás követi, amíg meg nem kaparintom a noteszt és a tekercset, amit apám irodájából hoztam el. Fellapozom a megjelölt oldalt és a hűvös italt felbontva ráérősen elkezdem olvasni az összefüggő jegyzete sorát. Ráérős tempóval haladok a különböző expedíciók beszámolóival. A legrosszabb az egészben, hogy a könyvecske utolsó oldala vészesen közeledett, az ezt követő, egyben utolsó kötetet pedig apám magánál tartott ingóságaival együtt elnyelte a föld a gyilkossága estélyén.
A cél az, hogy minél több információt kiszűrjek a feljegyzéseiből, és követve az előző útjait, rájöhessek, mi is volt a célja a végső felderítése során.
A kapu kinyílik mellettem, az utcai lakrimák bevetülő fénye hunyorgásra kényszeríti az félhomályhoz szokott szemeket. A sárgás sugarak ölelésében ott állt egy számomra ismeretlen alak, aki a számos baráti üdvözlésekből következtetve nem volt friss hús. A bőrkötéses noteszt továbbra is magam előtt tartom, de szemem sarkából figyelemmel követem az idegen ruganyos lépteit, amik a pulthoz vezérlik őt. Az egyik székre pattanva a felkopott lakkozású fára könyököl és széles mosollyal köszön Richardnak, aki szinte a semmiből kapott elő neki egy korsó sört.
Alaposabban szemügyre vettem a férfit - igen, időközben ezt a fontos részletet is sikerült észrevennem - a feljegyzéseket berázom, leteszem a felbontatlan tekercs mellé. Két nagy kortyot nyelek a meglepően könnyen csúszó rizsborból.
Legnagyobb meglepetésemre a Richarddal folytatott társalgása közben a termet pásztázó tekintete megakad rajtam. Túl késő lenne elkapni a tekintetemet, így hát állom a sötét, hunyorgó szempár méregetését.
Hirtelen visszafordul, fizet és a korsóját felkapva megindul felém. Tessék-lássék módon eligazítom az asztalra pakolt dolgokat úgy, hogy ne képezzenek falat a másik oldal felé.
Már épp állnék fel, hogy elhajtsam a vén kujont - legalább is annak látszott a csalafinta vigyorral az arcán, amint közeledett - de a köszönése lefagyaszt.
A családomon és gyerekkori barátaimon kívül, senki nem hív Rennek, itt a céhben pedig még senkinek nem mondtam el. Amint a kölyök szó elhagyja az idegen sörhabos száját, feltörnek az emlékek a férfiról, akivel még nagyon régen apa elkezdte a kincsvadászatot.
- Sully bácsi! - szemeimben egy pillanatra gyermeteg izgatottság csillan fel, mintha a férfi hangja visszarepített volna tíz évvel. Felpattanok a padról, hogy megölelhessem. Államat a vállán pihentetem, érzem azt az ismerős, füstös kölnit, ami mindig betöltötte a nappalit, ha átjött hozzánk - Olyan rég láttalak!
- Az biztos - kacag fel, miközben mindketten hátralépünk. Velem szemben elterpeszkedik a lócán, szarkalábbal szegélyzett szemei engem fürkésznek. - El sem hiszem, hogy Quatros lettél, kölyök. Mutasd a pecséted!
- Hát… Azt lehet most nem - nevetek zavartan, az apámmal egyidős férfi előtt nem szívesen toltam volna le a nadrágomat, csak hogy lássa a ribancrendszámként elhelyezkedő négyest. Sully pislog párat zavartan, majd arca visszatér a derűs vigyorhoz.
- Látom megtartottad a rövid hajat! Jó választás kölyök, mondtam, hogy fiúnak készítettek apádék
- Látom, te nem akarod megtartani a hajadat -  játékosan hunyorgok rá, majd a hátrébb húzódó hajvonalára - Tudok egy jó szalont a városban, ha többet akarsz a fejeden egy pamacsnál. - ujjaival végigsimít az őszes fürtökön, amik egyébként teljesen jól néznek ki, de látszik, ez a téma érzékenyen érinti az egykori szívtipró VAAAD szívét. Tekintetében azonban egy csepp harag nincs, sőt, mintha elégedett lenne a visszavágásommal.
- Sok lesz az egy embernek - néz végig az asztalon.
- Hm? - húzom fel szemöldökömet az italom felé fordulva - Áh, már megszoktam ezt a kiszerelést.
- Nem arra gondoltam - kacsint egyet, s ujjával rákoppint apa írására. - Nem a legalkalmasabb hely könyvek nyálazására - bólintok egyet, de valamiért feszélyez a köteten pihenő keze.
- Nincs jobb dolgom, gondoltam olvasgatok egy kicsit apa kincsvadászatairól.
- Hát… - néz körbe Sully, s hangja úgy halkul el, mint amikor kiskoromban rémtörténeteket mesélt olyan helyekről, ahol mindennek spenót íze vagy épp kislányokat esznek - Nekem lenne egy jobb ötletem. Mi lenne, ha olvasás helyett befejeznéd apád egyik expedícióját?
A tenyerem egy pillanatra megremeg. Ujjaim a Sakésüveg párától gyöngyöző nyakára fonódnak, és meghúzom hűvös tartalmát.
- Hallgatlak - A kérdése hallatán mintha egy picit megszédültem volna. Olyan érzés most itt ülni vele szemben, mintha álmodnék.
- Szabad? - kérdezi, s már nyúl is az italom felé. Nem állítom meg, csak kíváncsi pillantásokkal figyelem őt, a szellősen gombolt inget, a fel-le mozgó ádámcsutkát, ami oly szorgosan nyeli az én pénzemből vett piát - Szóval hol kezdjem - sóhajt fel, cuppantva egyet a vedelést befejezve - Nem hiszem, hogy sokat tudsz apádról és rólam. Kettőnk kapcsolata nagyon messzire visszanyúlik. Körülbelül egyszerre léptünk be a céhbe, és hamar kiderült, hogy az érdeklődésünk is egyezik. Tudtuk, hogy régebben is volt a céhnek kincskereséssel foglalkozó varázslója, de a mi időnkben mi voltunk az egyetlenek, így mindent a saját bőrünkön kellett megtapasztalnunk. Nem egyszer majdnem ott hagytuk a fogunkat Frazerrel, sőt, volt, hogy szó szerint ez történt - nyelvével végigsimít a gyanúsan hibátlan, rendezett fogsorán - Apád egyik legnagyobb mániája anyádon kívül az arany város volt. - homlokán vékony ráncok nyúlnak el, mikor befejezi a mondatot, mintha egy múltban hagyott cselekedet súlya nehezedne hirtelen csapott vállaira.
- Valami rémlik - bólintok, átvéve a beszéd terhét az elsötétült tekintetű férfitól - Igazából olvastam is a jegyzeteit róla. Az elmélet az volt, hogy a város egykori hatalmával nagy mennyiségű varázserő is jár, tehát az ezt kimutató eszközök és térképek alapján igyekeztek behatárolni az elhelyezkedését - Sullivan arcára keserédes mosoly ülepedik szavaim hallatán.
- A kislány elvégezte a házit, mi? - csak egy szerénynek szánt bólintással válaszolok, pillantásom a lakórész felé vándorol.
- Igen, de az erről származó feljegyzések a szobámban vannak. Szóval a kutatás során egy sziget bizonyult a legvalószínűbb elhelyezkedésnek, ugye? - bólint - Arról, hogy mi történt ott, viszont nem sok dolog lett leírva… Ez pedig az előző írásait figyelembe véve azt jelenti, hogy hatalmas pofára esés lehetett.
- Valahogy úgy. Annyi időt és energiát fektettünk bele a projektbe, hogy szinte egyértelműnek vettük, hogy ha odamegyünk, meg fogjuk találni a bejáratot. Aztán semmi. - ujjai idegesen kopognak egy sort az asztalon, majd elővesz egy szivart, rágyújt. - Kérsz?... Szóval be kell vallanom, alaposan lehordtam apádat, hogy ennyire erőltette ezt a feladatot. És mi lett volna, ha megtaláljuk?  Az akkori tudásunkkal nem sokra jutottunk volna… Na mindegy, a vége az lett, hogy hazamentünk és megbeszéltük, hogy talán külön kéne folytatnunk az egészet. Ne érts félre kölyök, jóban voltunk apáddal utána is, csak a munkát kizártuk a dologból - megrázom a fejemet kis hezitálás után a szivart látva. Helyette előveszek egy karcsúbb cigarettát, és meggyújtom magamnak.
- És ezt szeretnéd befejezni? - enyhén oldalra döntöm a fejemet, a plafon felé fújva a dohány fodrozódó fehér füstjét - Találtál valami nyomot?
- Valami olyasmit - bólint egyet, és egy túlzottan drámai időzítéssel beleszippant a kézzel sodort barna szivarba - Olyan öt napja feljegyeztek egy szokatlanul nagy földrengést a sziget közelében lévő városból. Szerintem a szigeten valami, remélhetőleg valami nagy elmozdult, és az okozta a rengéseket.
- Gondolod? - hangom elakadt a kérdés végére, a padlóra ütöm a hamut. Sullivan bólint.
- Holnap indulnék. Indulnánk. Benne vagy? - a válasz késéssel érkezik, annyira magától értetődőnek éreztem, hogy elnyújtott szemkontaktussal mélyen beszívom a maró füstöt.
- Hánykor induljunk?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loki
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 607
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Re: Ismeretlen vizeken   Csüt. Szept. 21, 2017 5:15 pm

Kora reggelre egyeztetitek az indulás időpontját, majd nem sokkal később Sully távozik is, mondván van még pár fontos dolga, amit mindenképpen el kell intéznie az indulás előtt. (Sully nem nézi jó szemmel a hardcore piálásodat, ezért sokszor tesz is erre csípős/rosszalló megjegyzéseket. Ő maga is inkább a töményét issza, de azt is csak kis mértékben és ritkán, csupán az íze miatt.)
Mielőtt te magad is lelépnél, hogy otthon felkészülj az indulásra Richard még elmesél neked pár dolgot. Állítása szerint Sullivan egy nyakatekert csirkefogó, akivel vigyázni kell. Anno elvégre nem ok nélkül lépett ki a céhből, miután visszatértek az apáddal közös utolsó kalandjukról. Az öregnek ugyanis semmiféle mágiája nincs, képtelen mágiát használni, mégis sikerült mindenkit lóvá tennie akkoriban, s úgy csatlakozott egy máguscéhez, hogy mit sem konyított a varázslatokhoz. Persze ez mikor kiderült rögtön elhagyta a céhet és egészen mostanáig vissza sem tért. Régen sok kétes ügyletbe keveredett bele, dolgozott feketepiaci alakokkal is, komoly veszélyt jelentett az akkor még fiatal céh jóhírére. Szóval Richard puszta jószándékból, de figyelmeztet, hogy bármire is készülsz a vén rókával nagyon légy észnél!
Másnap reggel Sully már egy lepukkant állapotú, de újkori dizájnú négykerekűvel vár. Ez annyit jelent, hogy a járművet nem a sofőr mágikus ereje hajtja, hanem a motorháztető alatt megbúvó lakrima motor. Ez a széria körülbelül három éve jelent meg a piacon, s lassan de kezdi kiszorítani a régi modelleket, amik túlterhelik a vezetőt.
Sullyval van egy fiatal, jóképű srác is. Név szerint Nathan, újságíró és fotós. Az öreg gyorsan át is passzolja neked a srácot, foglalkozz inkább te vele, sokkal inkább a te súlycsoportod. Megtudod, hogy Nathan az elmúlt egy évben szegődött Sully nyomába, s abban bízik, hogy ha kellően kitartó akkor jelen lehet egy hatalmas felfedezésnél, amiről majd ő írhat elsőként, s végre hírnévre tehet szert a szakmájában. Kedves, jóindulatú, szarkasztikus, álmokkal teli srác, körülbelül korod béli lehet.
Az úton a tengerhez – ami nem rövid - Sully mutat neked egy régi, megviselt noteszt. És bizony! Ez Édesapádé volt, akkor jegyzetelte tele, amikor az arany várost keresték. A megsárgult lapokon részletekbe menően fel van jegyezve, hogy annakidején a két fiatal suhanc miféle slamasztikákba keveredve jutott el odáig, hogy egy léghajót kössenek el. A léghajóval aztán a lopott térképeik alapján eljutottak a szigetre. Sőt van is egy rajzolt térkép benne, amin az elveszett város feltételezett helye van.
Sully visszakéri a noteszt és az inge zsebébe bújtatja. Elárulja, hogy ez az egyetlen valamit is érő feljegyzés maradt meg a korábbi expedíciójukból. A többit közösen elégették.
Eljutva egy tengerparti városba valahogyan kellene szereznetek egy hajót, de a pénz igazán egyiketeket sem vet fel. Hogyan oldjátok meg ezt? A post addig tartson, hogy szereztek egy vitorlást, s már az induláshoz készülődtök!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Loki
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 607
Aye! Pont : 12
Join date : 2010. Mar. 24.
Age : 27

TémanyitásTárgy: Re: Ismeretlen vizeken   Szomb. Szept. 22, 2018 1:48 pm

Kár érte, kiváló sztori lehetett volna...


LEZÁRVA!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Ismeretlen vizeken   

Vissza az elejére Go down
 
Ismeretlen vizeken
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Bázis, ismeretlen helyen

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Fiore Királyság :: Máshol...-
Ugrás: