Capricorn

Név: Teljes neve: Capricorn Hadriong; Ahogy kéri, hogy szólisd: Cap, Capricorn

Faj: Ember

Nem: Nő

Életkor: 17

Személyiség: Életvidám, kedves, kicsit naiv és segítőkész. Szeret emberekkel ismerkedni, barátkozni. Mindenkiben a jót látja meg először, ezért is szokták sokszor naivnak nevezni. Mindent, amit tud, azt az anyukájától tanulta, a legtöbb viccét és a mágiáját is. Mindig is rá akart hasonlítani, és reméli, hogy sikerül egyszer olyanná válnia, mint ő. A célja az, hogy az édesanyja gyilkosát megkeresni, és bosszút állni. Persze, amit az anyukája szeretne, hogy szép élete legyen, és egy olyan románca legyen, amilyen az anyuka mindig is álmodott. Reméli mindkettő teljesíthető lesz.

Jellem: Semleges Jó

Kinézet: A hosszú rózsaszín, kissé hullámos haja a háta közepéig ér, frufruval, ami néha a szemébe lóg. A hajában van egy fehér virág, amit az anyukája adott neki, amit az ő anyukájától kapott és így tovább, ez egy értékes családi ereklye. A szeme olyan kék, mint a meleg nyári napokon az égbolt. A bőre fehér, ezért néha össze lehet téveszteni egy élőhalottal. A magassága nem haladja meg a 170 centit. Vékony, mozgékony testalkata van, amit nem szokott nagyon rejtegetni.

Felszerelés: Egy fekete pólót szokott viselni, aminek az ujja a könyökéig ér, hozzá egy rózsaszín szoknyát szokott felvenni, ami a combja közepéig ér. Harisnyát nem szokott felvenni, elmondása szerint egy kicsit olyan érzése van benne, mintha fojtogatná valami. Persze egy fekete topánkát vagy egy magassarkút vesz fel. Van egy kis fehér oldaltáskája, amiben van egy ceruza, egy kottás füzet, egy furulya és egy fuvola, meg persze a pénze.

Mágia: Hang Mágia

Céh: Golden Phoenix

Előtörténet: A legtöbb embernek ott kezdődik a története, ahol megszületik. De az enyém nem. Sokan kérdezték már, hogy mi is történt velem pontosan a céh előtti életemből, a céhben, így inkább leírom nektek, mert ezt nem tudnám elmondani. Félek, többször sírnék rajta, mint kellene. Kezdjük az elején.

Az én történetem ott kezdődik, amikor egy gyönyörű nő egy kocsmában énekelte a szebbnél szebb dalokat. A hölgy hosszú rózsaszín haját kiengedve hordta, és egy fehér hosszú csipkés ruhát vett fel. Nem volt kétség, ő volt a faluban a legeslegszebb hajadon. A neve nem más volt, mint: Rosalia Hadriong.

Rosa, a szülei elöl menekült el ebbe a kis faluba, mivel egy kényszerházasságra akarták erőltetni. A faluban lévő emberek befogadták, és úgy viselkedtek vele, mintha a családjuk részévé vált volna. Pont akkor, mikor Rosalia a faluba érkezett, meghalt egy idős házaspár, így az ő helyükre helyezték el az ifjú hölgyet. Cserébe, a kedvességükért, segített a földeken, vigyázott a kisgyermekekre és segített minden házimunkában, akinek segítségre volt szüksége. De a kedvence, amit esténként, vagy ünnepléskor csinált, az az éneklés volt. A szülei jómódúak voltak, és méghozzá kiváló mágusok is! Így ő is tanulta mágia fortélyait, de nem volt olyan erős, mint a szülei. A mágiája a Hang mágia volt, így érthető volt, hogy miért szeretett énekelni, és hogy miért is tudott.

Az egyik este, mikor az ég teljesen besötétedett, a felhők az égen gyülekeztek és esőt hullattak, akkor hatalmas lópatkó dobogásra lettek figyelmesek a kocsmában. Az énekhang elhalkult és az összes vendég fülelt, hallgatózott. Egyre hangosabb lett a dobogás, a villámok becsapódása sűrűsödni kezdett. Nem volt furcsa, hogy a városon néha átmegy egy-két utazó, de az, hogy ilyen hangosan, és gyorsan, az azért elég ritka volt, sőt addig még sohase volt.

Kurjongatás harsant fel, majd pillanatokon belül megszűnt a paripa dobogása. Hirtelen az ajtó kicsapódott, nem a széltől, hanem egy hatalmas embertől. Inkább egy hegy volt, mintsem ember. Lehajolt, hogy beférjen az apró ajtón majd a többi társa is követte őt. A falubéliek mind csöndben várakoztak, nem tudták, hogy mi lesz. Az ijesztő ember körbe kémlelt az egész termen majd megállapodott az egyetlen hölgyön a szeme.

A különc szerzetek mind fekete ruhában, magas szárú fekete csizmában, fekete köpenyben és fekete kalapban feszítettek. Mindegyiken volt legalább egy sebhely, de olyan is volt, akin csak az volt. A főnökön fekete szakál és bajusz volt, mint a többieken.

Vendégek a kezükkel a hátul kotorásztak, míg elő nem szedték a kívánt dolgot. Az a dolog nem más volt, mint egy pisztoly. Ördögien elmosolyodtak majd kipattintották a fegyvert. Mindenkiben megfagyott a vér, főleg az egyedüli hölgyben. A főnök, csakis ránézett és csakis rászegezte a fegyverét. Nem tudta mit csináljon, és nem is szeretett volna idő elött meghalni. Szeretett volna egy szerető férjet, egy vagy két gyermeket, akik a szerelmük gyümölcsének nevezhetnek.

- Gyere velem, kis luvnya. - a főnök szájából kijött végzetes mondat.

Rosa nem tudott mit tenni, túlerőben voltak, velük ment. Vagyis vele.

Mikor kiértek a hidegre, ahol az eső úgy esett mintha dézsából öntenék, maga felé fordította a hölgyet, aki sírva fordult a férfi felé.

- Melyik a te házad? - A férfi jeges kék szemével a nőébe nézett, de semmi bánat, vagy sajnálat nem volt ott, csakis a rossz indulat ült a szemében. A nő nem felelt. - Beszélj, ha kérdeztelek! - Rosa remegő kezekkel mutat a háza irányában.

A hatalmas férfi kérdés nélkül elrángatta a házba, és a ház ajtajáig a többiek is elkísérték őket. A nő már zokogott, a gyönyörű zöld szeme vörös volt a sok sírástól, és még nem is látott semmit, csakis homályosan, de olyan sötétben, csakis feketeséget látott. A férfi nem volt kedves és gyengéd hozzá. Durván rálökte az ágyára a nőt és letépte róla a gyönyörű fehér ruháját, amit annyira szeretett.

Megtörtént az, amiről annyit fantaziálgatót, hogy milyen lehet azt nagy Ő vel, aki neki ki van rendelve. De ez neki nem adatott meg. Hiszen, ott volt, semmit se tehetett ez ellen. Sikítozott a fájdalomtól, de úgy tűnt, mintha meg se hallaná a férfi.

Ilyenkor fel lehet tenni azt a kérdést, hogy miért nem használta a mágikus erejét? Egyszerű. Próbálkozott. De abban a helyzetben olyan volt, mintha valami elzárná azt, hogy az Ethernanohoz jusson. Mintha a férfinak az lenne az ereje, hogy elzárja mások képességét, vagy csak olyan hatalmas volt az ereje, hogy meg se érezte a nő támadásait. Nem lenne meglepő, igen gyenge magusnak számított.

Az egész után a furcsa jövevények elhagyták a falut.

Majd eltelt egy, majd két hónap. A Rosa hasa meg elkezdett gömbölyödni, pánikolni kezdett, sírt napokon át, nem evett sokat, csak annyit amennyit a falusiak letudtak nyomni a torkán. Majd eltel a kilencedik hónap is. És akkor megszületett a rózsaszín hajú gyönyörű kislány. Rosa oda-vissza volt a csöppségért. Nem tudott betelni vele. Olyan volt számára Capricorn, mint egy csoda, ami betöltötte az üres részeket a szívében.

Ahogy nőt, annál jobban kezdett hasonlítani rá. Kezdte megtanítani vele a mágia alapjait, az írást, olvasást, a zenélést és mindent, amit csak tudott.

Amikor Capricorn a tizenhatodik életévét töltötte be, az egész falu összegyűlt és mulatoztak. A hangulat eszméletlen volt, mindenki boldog volt. Mindenki ivott, persze csak azok, akik már elmúltak tizennyolcak, és a születésnapos is ihatott egy korsó sört, hiszen itt ez volt a hagyomány. A falu közösen készít mindig mindenkinek ajándékot vagy ajándékokat.

Capricorn izgatottan nyitotta ki az ajándékát, ami egy fuvola és egy furulya volt. Örömében megfújta a furulyát, ami először furcsa hangot adott ki, majd minél többször fújta meg, és minél többször fújta meg másféleképpen annál több csodás hangot tudott kiszedni a hangszerből.

De minden jónak egyszer vége szakad. Hangos patkó kopogás zavarta meg a tökéletes napot. Mindenki elcsendesült mint annó, mikor a különc alakulat ide érkezett és igen rossz dolgokat tettek.

Az ajtó kicsapódik, és bejön rajta a főnök. Semmit se változott, csak a ráncok láthatóbbak lettek a szeme körül, ami arról árulkodik, hogy ő sem a mai fiatalok közül való. Mögötte bejöttek a csatlósai és így már tele volt a kocsma. Mindenki lélegzett visszafojtva várta a feketébe öltözött emberek lépését. A kezüket maguk mögé rakták majd, amikor előszedték a kezüket ott volt benne azok a fegyverek, amik régen feléjük voltak szegezve. Hasonló időben, hasonló szituációban. Avval a különbséggel, hogy akkor nem öltek meg senkit. Most, meg Rosa felé állt egyenesen a pisztoly vége, kibisztosítva. A nő annyira ledermedt, hogy azt se tudta, hogy fiú-e vagy lány.

- Hol a fiam? - kérdezi a fekete szakállú és bajuszos öregember, aki Rose felé szegezi a fegyverét. Mire a hölgy felébredt a félelemből, már harmadjára kérdezi meg a férfi tőle ugyan azt.

- Milyen fiúról beszélsz? - A nő tudta, hogy pontosan miről beszél. A lányáról. Vagyis a lányukról. Fájt belegondolni, hogy ennek az izének, van valami köze az ő egyetlen lányához.

- Hol a fiam? - Újra megkérdezte, és ezúttal a pisztolyt egyenesen a nő homlokához szegezte.

- Állj! - egy lágy női hang szólalt meg a háttérből.

Capricornnak rossz volt néznie, hogy mi történik az édesanyával, ezért kiáltott fel, nem gondolva a következményekre. A férfi rá vezette a tekintetét majd undor járta át az egész testét.

Hogy tudtál, egy lányt szülni te büdös luvnya? - majd teketóriázás nélkül kiengedte a golyót.

Hangos sikítások és hőbörgések következtek. Cap a földön térdelt és a halott édesanyját nézte könnyes szemekkel.

Hogy lehet halott? Hiszen előbb olyan vidám és életteli volt. Pár perce mondta csak azt, hogy szeretné, ha keresne magának egy férjet és házasodjanak mielőtt össze, hogy ott lehessen a lánya esküvőjén. És ez nem vállhat valóra. Hiszen az anyja halott. Méghozzá valószínűleg az apja keze álltal. Abban a percben jött rá, hogy meg akarja bosszulni anyja halálát, és szeretné a kívánságát teljesíteni. Megöli azt a bestiát, majd férjhez megy, hogy az édesanyja büszke legyen rá.

Pár hét elteltével, Rosalia Hadriong egy koporsóba fektették le a föld mélyén, a kedvenc ruhájában és a kedvenc virágai közt. A lánya nagyon reméli, hogy egy olyan helyen van, ahol nem bántja semmi, és láthatja őt, hogy milyen lesz az élete, és büszke lehet majd rá.

A falusiaktól is elköszönt a lány, táskájában és a hangszereivel, ceruzájával, füzetével, kevés pénzzel, és egy hang mágiás könyvel, amiből az édesanyja tanította.

Hosszú utat járt be, sok furcsasággal találkozott, míg egy palotához hasonló épülethez nem ért, ami elég megközelíthetetlennek tűnt. Közelebb ment és látta, hogy van ott egy lépcsősor. Így egy mindent vagy semmivel felment a tétjééig, ahol hangos kiabálás fogadta. Mindenki ivott, evett, olvasott vagy csak kiabáltak egymással. Olyan családias volt a hangulat. Egy vörös hajú, szobor arcú nézett rá a pult mögűl a lányra majd a céhtársaira nézett.

- Új ember érkezett! - kiabálja, majd kilép a pult mögül és felfelé veszi az irányt.

Mindenki Capricornra nézett, majd egy magas helyes srác ment a lányhoz.

- Drága hölgyemény eltévedt, vagy keresi a megfelelő vőlegényt? - A fekete hajú férfi meghajol Capricorn elött, majd a kézfejére egy gyenge csókot lehel. - Ha szeretné Én Nathan Prince, elvállalom kegyed kezét. - a lány azt se tudta merre nézzen, annyira zavarba hozta a jóképű Nathan.

- Szegény rákvörös, miattad! - egy narancssárga színű hajú és szemű srác lépett oda mellé ezer wattos mosollyal. - A nevem Horus. Ez itt mellettem meg Nathan, jobb, ha vigyázol vele, eléggé szoknyapecér alkatú. - kacsint egyet. - Mi szél hozott erre?

- A két lábam. - válaszolta mosolyogva Capricorn. Horus füttyentett egyet majd a tömeg felé fordult.

- Vicces a lány. Bevehetjük a céhbe? - kérdezi. Mindenki mondott egy igent, egy perszét, vagy csak egy miért ne szót. - Bent vagy a Golden Phoenixben. Rózsaszín jel megfelel? Illeni fog a hajadhoz.

A lány azt se tudta, hogy mit mondjon már a kezében volt a pecsételő, ami arra várt, hogy egy testrészhez oda nyomják, és ehhez a céhhez legyen nyilvánítva a megfelelő személy.

- Combod megfelelő? A szoknyát miatt elég észrevehető helyen lenne. - kezdett hozzá beszélni Horus, de megsem várta a válaszát már a combjához is nyomta a jelet

- Tökéletes. - Mondta Capricorn. Majd mikor felkerült rá a rózsaszín jel, és elkezdett beszélni a többiekkel, tudta, otthonra talált, ahova bármikor visszatérhet.

Ez az én történetem, Capricorn Hadrionge. Remélem ugyan úgy fogtok velem bánni, kedves céh társak, mint azelőtt, hogy elolvastátok volna ezt.

Még mindig érdekelne . A nevemmel kapcsolatban, meg gondoltam, hogy ez miatt nem nézted meg. Bár ez csak az után jöttem rá miután kiraktam az előtörténemet.